A
JUGOSZLÁV LÉGIERŐ ÉS LÉGVÉDELEM KÖRZETEI
(KM
RV i PVO)
1986-1992
Strukturális
reformizáció a Jugoszláv Légierőben 1986-1990.
A „A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ ÉS LÉGVÉDELEM KÖRZETEI
(RV i PVO) 1986-1992./ Struktúrális reformizáció a Jugoszláv Légierőben 1986-1992.”
című fejezetben 1986-tól bemutatásra kerülnek a körzeti, úgynevezett hadtesti
„korpus” (Ko) légierő és légvédelem parancsnokságai (Ko KM RV i PVO), ahhoz
tartozó repülő dandárok, ezredek, zászlóaljak, századok és további egységek. A
részletesség kedvéért az egységeket az 1986. előtti megalakulásuktól mutatom
be.
A légierő esetében általánosságban az alábbi
tagozódásról beszélhetünk. A légierőt alkotta a repülős erők és kezdetben a
léggömb alakulatok. Ez utóbbi feladata
volt, állandó viszonyok között, de harcban is, a tüzérségi felderítés és
lövésmegfigyelés, ellenséges repülők zavarását. A parancsnokság, vezetés
számára történő összeköttetés, megfigyelés, felderítés.
A repülős erők esetében (repülők,
helikopterek) megkülönböztethető a felderítő, a harci, és szállító erő. A
szállító erők végezték a csapatszállítást, anyagszállítást, sebesültszállítást,
mentést, ezt saját vagy ellenséges területen hajtották végre. A kirakás
esetében leszállással, vagy ejtőernyő használatával végezték el. A felderítő
erők lehetnek közel és távol felderítést végző egységek, a harci erők vadász és
bombázó egységek. Ezen erők mellett még jelen volt a különleges rendeltetésű
szolgálatok, ahol időjelző és fényképészeti szolgálat működött. Az időjelző
(meteorológiai szolgálat) szolgálat, az időjárási viszonyoknak a repülés
céljára történő mérése, értékelése, előjelzése, rendelkezésre állása végezte, a
fényképészeti pedig a légi felderítés szolgáltatta adatok feldolgozását, értékelését,
hozzáférhetővé tételét, továbbítását végezte el. Fontos szerepe volt az 1950-es
évekre kialakuló légtér radar megfigyelő és jelentő szolgálatnak (VOJ-VOJIN),
mely szolgálat már a vizuális és fülelő légtér megfigyelést kiváltó, kiegészítő
modern radarberendezéseket és elhárító légvédelmi rakétarendszereket,
repülőgépek tűzvezetését végző modern rendszereket használt. Meg kell említeni
a tagozódásban nem szereplő egységeket, melyek a saját csapatok közti,
esetenként erő nemek, parancsnokságok, közti összeköttetést biztosították. Ezen
egységek az összekötő repülős erők voltak. Továbbá a jórészt felderítő
századokból kikerülő tüzérrepülős erők.
A repülős erők feladata volt továbbra is a
légi és földi célok elleni harc, felderítés, a szárazföldi és haditengerészeti
erők támogatása.
A légierőt támogatta a légvédelem. A
légvédelem tekintetében elkülönül a szárazföldi, esetenként haditengerészeti
alakulatokat, gyalogságot, gépesített erőket, stb. biztosító, azokkal szorosan
együttműködő könnyű (100.mm. alatti), közepes, (100-200. mm. közti), és nehéz
(200.mm. feletti) vontatott, vagy géperejű (önjáró) ágyút, tarackot, aknavetőt
használó tábori légvédelem, mely lehet honi és hadrakelt sereg légvédelem. A
tábori légvédelem esetében együttműködő volt a légierő, mely során a tábori
légvédelmet tüzérrepülők, felderítő repülők, léggömbök, radar (VOJIN) szolgálat
támogatta.
A légvédelmi tüzérség eltér a táboritól. Ezen
esetben „szaklégvédelemről” beszélünk, mely lehet honi és hadrakélt sereg légvédelem.
Feladata a légierővel párhuzamos, leküzdi, illetve távol tartja az ellenséges
légierőt, védelmezi a saját erőket és a hátországot. Tűzerejével megbontja az
ellenséges repülős kötelékeket, légtérelhagyásra vagy nagy magasságba
kényszeríti az ellenség repülős egységeit, zavarja egyes repülők munkáját.
Csökkenti, vagy megakadályozza az ellenséges bombavetés, felderítés és
tüzérrepülés eredményességét. A saját légierőt tehermentesíti, és kedvező
helyzetet teremt nekik a légi harchoz. Légvédelmi tüzérség légvédelmi ágyús,
légvédelmi gépágyús, légvédelmi könnyű gépágyús erőre tagozódik, mely lehet
vontatott, géperejű (önjáró).
A légvédelmi tüzérség segédszervei;
légvédelmi figyelők, légvédelmi fülelők, légtér radar megfigyelő és jelentő
szolgálat (VOJ-VOJIN), és légvédelmi fényszórósok, időjárás előjelző szolgálat,
fényképészeti szolgálat[1].
A repterek
katona célra történő kiválasztásában első számú szempont volt a geográfiai
elhelyezkedés, a reptér műszaki állapota, alkalmassága harcászati célra,
műszaki követelményeknek való megfelelés. A központi légi bázisok alá, alternatív
támogató, tartalék reptereket, kisreptereket vontak be.
A légvédelmi és
a tábori tüzérségi esetében a helikopteres szállítás lehetősége is fenn állt az
ágyúk tekintetében.
1980. május 4-én
Ljubljanában elhunyt „Josip Broz Tito”[2] a
Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság „Socijalisticka Federativna
Republika Jugoslavija” (SFRJ)[3]
akkori államfője, a forradalmár, a nagyvezér. Ezzel lezárult egy korszak
Jugoszláviában. Ettől kezdve a gazdasági hanyatlás, nacionalizmus feltörése, és
a szövetség lassú széthullás vette kezdetét, egészen az 1990-ben elkezdődő
tagállami függetlenedési törekvések megvalósulásáig.[4] Már
1981-ben tüntettek a koszovói albánok, hogy tartományi szintről tagállammá
alakulhasson Koszovó. A hadsereg[5]
„Jugoslavenska Narodna Armija” (JNA) viszont egyre nagyobb hangsúlyt kapott,
hiszen Jugoszláviát irányító belgrádi központosított „hunta”, a szerb érdekeket
helyezve előtérbe, a nemzetiségi villongások végett a politikai erőfölényt
biztosító haderőt és karhatalmat vetette be. Az 1981-es koszovói albánok
tüntetése brutális elfojtása rámutatott a belgrádi kommunista, szerb
nacionalista központú hatalom valódi arcára. 1986-ban a szerb nemzetiségű
„Slobodan Milosevic” lett a jugoszláv kommunista párt elnöke, aki támogatta a
szerb nacionalista munkálódást, mely azzal párosult, hogy 1986-ra Milosevics
megszüntette a tartományokat, így Koszovót és Vajdaságot is. Ezzel újabb
ellenállás vette kezdetét a már nagymértékben elalbánosított Koszovóban.
Tüntetések, demonstrációk az albánok részéről, melyre a kommunista belgrádi
központ a JNA bevetésével válaszolt. Az albánok mellett már a szlovénok is
szembementek a szerb hatalmi célokkal, majd jöttek a horvátok. Ez már az
1980-as évek vége.[6] A belgrádi kommunista hatalom, annak
ellenére, hogy gazdasági válság jellemezte az országot a hadsereg
felfejlesztése és hadrafoghatóságának megnövelése, modernizációja érdekében új
haderő reformizációs tervvel állt elő, mely a „Jedinstvo”[7] (Egység)
megnevezést kapta. Ez az egész Jugoszláv Néphadseregre kiterjedt, így a
légierőre is. A tervnek, már részét képezte Jugoszlávia válságával kapcsolatos
esetleges szerb központú hatalmi katonai puccs végrehajtása, mely a lázadó
tagállamok katonai parancsnokainak eltávolítására irányult a fegyveres erőkből.[8] A
„Jedinstvo” terv három „munkafázisból”, végrehajtási ciklusból állt, mely az
1., ezt követő 2., és végül a 3. elnevezést kapta meg.
A „Jedinstvo”
első fázisa az 1980-as évek közepén kezdődött el, majd 1989. őszén
végrehajtásra került a „Jedinstvo 2” terv, és 1990. február 26-április 4. közt
végrehajtották és elfogadták a „Jedinstvo 3” tervet.
1964-ben a „Drvar-II.” haderőreform részeként
átszervezésre került a jugoszláv légierő és légvédelem (PVO). 1964. júniustól
létrejött az 1. légi (repülős) hadtest „Vazduhoplovni avijacijski Korpus” (VaK)[9]
alá tartozó 1. számú légvédelmi zóna parancsnokság „1. zona protivvazdusne
odbrane” (Beograd) [10] és az
5. légi (repülős) hadtest „Vazduhoplovni avijacijski Korpus” (VaK)[11]
alá tartozó 5. számú zóna parancsnokság „5. zona protivvazdusne odbrane” (Zagreb). A két zónát elválasztó határvonal
„Nasice-Slavonski Brod- Derventa- Zenica- Mostar” vonalon és a „Peljesac”
félszigetet kettészelve „Vis” és „Mljet” szigetek közt húzódott. Tulajdon képen
két részre osztva Jugoszláviát; „keleti zóna” és a „nyugati zóna”.
Az
1960-as évek közepétől az év végéig a légierő és légvédelem szerkezeti
fejlesztés révén megszüntette a légi zónákat és kialakította légvédelmi
divíziókat „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO). Ennek
során elsőként 1966. júliusában a légierő és légvédelem főparancsnoksága
létrehozta a 11. és 15. légvédelmi divíziókat „divizija
Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO), valamint 1968-ban az 1. légi (repülő)
hadtest „Vazduhoplovni avijacijski Korpus” (VaK) alá rendelt 13. légvédelmi divíziót (dPVO). Ez utóbbi divízió azonban
1972. szeptemberétől 1973.
januárig feloszlatták, technikáját és alá rendelt alakulatokat, az akkor már
dandár szintű 83. repülő brigádba (ABR) integrálták be. A 11. és 15. divíziók
viszont tovább funkcionáltak a „VaK” légierő főparancsnokság alatt.
A légierő és
légvédelem tekintetében 1986-ra megszűntették a 1964-től funkcionáló légi
(repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük
1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtesti parancsnokság
(Ko RV i PVO), az 1., 5., és 3. hadtesti légvédelmi körzet, vagy kerület
(Oblast). Ezen körzetek viszonyultak a szárazföldi erők három kerületi katonai
körzetéhez „Vojni Oblast” (VO); „1. VO-Beograd, 5. VO-Zagreb, 3. VO-Skopje”.
1986. május 02-án az
1. VaK, mint hadtesti struktúra megszűnt, átnevezésre került 3. körzeti hadtesti
légierő és légvédelmi parancsnokság megnevezésre (3. Ko RV i PVO). Jugoszlávia
területéből az ország délkeleti részét kontrolálta a 3. Ko RV i PVO,
illetékességébe tartozva „Nis, Skopje, Pristina, Ladevci , Golubovci”
bázisokkal. 1986. május 02-án a 5. VaK, mint hadtesti struktúra megszűnt,
átnevezésre került 5. körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság
megnevezésre (5. Ko RV i PVO). Jugoszlávia területéből az ország északnyugati
részét kontrolálta a 5. Ko RV i PVO. Az 1991-ben kirobbanó horvátországi háború
végett, a zágrábi parancsnokságot és az egész 5. Ko RV i PVO erőit kivonták
Szlovénia és Horvátország régiójából Boszniába és Szerbiába. A
főparancsnokságot „Bihac-Zeljava” légi bázisra (Objekt 505. földalatti
repülőgép hangár) vonták ki, ahol 1992-ig működött.
A légi (repülős)
hadtestek „Vazduhoplovni avijacijski Korpus” (VaK) megszűntetésével és
átalakításával együtt a légvédelem tekintetében korábban funkcionáló légvédelmi
divíziókat „divizija Protivvazduhoplovna- Odbrana” (dPVO) szintén megszűntették
és beintegrálták, átalakították, mint hadtesti körzeti légierő és légvédelmi
parancsnokság (Ko RV i PVO). 1986-ban a 11.
légvédelmi divízióból „divizija Protivvazduhoplovna- Odbrana” (dPVO)
létrehozták az 1. körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokságot (1. Ko
RV i PVO), melybe beintegrálódott a 15. légvédelmi divízió „divizija
Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO). [12]
A „VaK” alatt kialakított úgynevezett
„nyugati” és „keleti” légi zónákat, 1986-ban a létrejövő új hadtesti „Korpus”
(Ko) parancsnokságok (Ko RV i PVO) műveleti területéhez igazítottak. A két
korábbi légi zóna helyett, minden „Ko RV i PVO” alá tartozott egy-egy légi
zóna, így létrejött az „1. Ko RV i PVO”, „3. Ko RV i PVO”, „5. Ko RV i PVO”
légi zónái. A legnagyobb változás a korábbi „keleti” légi zónát érintette, amit
lényegében két légi zónára osztottak fel. Az egyiket az „1. Ko RV i PVO”, a
másikat a „3. Ko RV i PVO” ellenőrizte. A „nyugati” zóna tekintetében a zóna
nagyobb része maradt a zágrábi „5. Ko RV i PVO” ellenőrzése alatt. Viszont a
korábban „keleti” és „nyugati” két zónát elválasztó határvonal
„Nasice-Slavonski Brod- Derventa- Zenica- Mostar”- Peljesac félszigetet
kettészelve- „Vis” sziget- „Mljet” szigetek, nyugatabra tolódva, „Donji
Miholjac- Baja Luka-Sibenik” vonalon képezte az új határt az 1. Ko RV i PVO” és
„5. Ko RV i PVO” közt.
Az „1. Ko RV i PVO” keleti műveleti
határvonala „Negotin-Cacak- Crkvice (Herceg Novi)” vonalon, nyugati műveleti határvonala
pedig „Donji Miholjac- Baja Luka-Sibenik” vonalon húzódott. Megemlíthetjük az
északi határát, mely lényegében az akkori Jugoszlávia és szomszédos államok;
Magyarország, Románia” államhatára volt. A hadtesti parancsnokság székhelye
„Beograd” városban volt, a „Banjica” katonai létesítményben[13]. Az
„1. Ko RV i PVO” alá tartozott az 1. számú Légtér Megfigyelő és Ellenőrző és
Irányító Központ „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN) ezred,
melynek operációs-operatív központja (OC), „Beograd” (Objektum 909) bázison
volt. Ezen főparancsnokság alá tartozott három közös műveleti központ „Zajednicka
Operativna Centra” (ZOC), melyek az adott „ZOC” központhoz tartozó századokat
fogta össze.
Egy „ZOC” bázis funkcionált „Stari Banovci-Batajnica
katonai reptér” bázison, további „ZOC” volt a szarajevói „Nedzarici” laktanyában[14],
és a szpliti „Solin” bázison.
A VOJIN központokat a „ZOC” közreműködésével,
úgynevezett „VOJIN” századok (cVOJIN) szolgálták ki. Az 1. „VOJIN” ezred alá
tartozott:
- az
eszéki (Osijek reptér) „VOJIN” század, ezen század ellenőrizte a „P-35.,
PRV-11., S-600” radarokat,
- a
„Stari Banovci- Batajnica katonai reptér” bázison lévő „VOJIN” század, mely
ellenőrizte a „P-12., P-35., PRV-11., TPS-70.” radarokat, ellátva „2.BU.”
adattovábbító kabinnal,
-„VOJIN”
század „Kacarevo” laktanyában[15],
mely ellenőrizte a „P-14., P-12., PRV-11.,
radarokat és „Natrap” (Kupres) képátviteli rendszert, ellátva „2.BU.”
adattovábbító kabinnal,
-
„VOJIN” század a Tuzla melletti „Majevica” hegyen ellenőrizve „TPS-70” radart,
-
„VOJIN” század működött a Szarajevó melletti „Jahorina” hegy magaslatán (Miroc
objektum) ellenőrizve a „S-600” radarokat,
-„VOJIN”
század funkcionált „Zlatibor” bázison, ellenőrizve „S-600” radart,
-
„VOJIN” század az adriai „Prevlaka” félszigeten, ellenőrizve „P-35., PRV-11.,
S-600” radarokat.
A századok mellett három darab légtérfigyelő
és jelentő szakasz „vod Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (vVOJ) működöt
önállóan az 1. „VOJIN” ezred alá rendelve:
-
„Subotica” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-35., PRV-11., radarokat,
-
„Negotin” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve a „TPS-63.”radart,
-
„Kosmaj” hegy (Beograd) „VOJ” szakasz, ellenőrizve „LP-23.[16]”
radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító
kabinnal,
-
„Vis” szigeten lévő bázison funkcionáló „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-35”
radart.
Az „3. Ko RV i PVO” keleti műveleti
határvonalát képezte az akkori Jugoszlávia és szomszédai; Románia, Bulgária,
Görögország, Albánia közti államhatár. A
„3. Ko RV i PVO” nyugati műveleti határvonalát képezte a „Negotin-Cacak-
Crkvice (Herceg Novi)” vonal. A hadtesti parancsnokság székhelye „Nis” városban
volt. A „3. Ko RV i PVO” alá tartozott a 3. számú Légtér Megfigyelő és
Ellenőrző és Irányító Központ „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje”
(VOJIN) ezred, melynek operációs-operatív központja (OC), „Miroc” objektumban
volt. Ezen főparancsnokság alá tartozott két közös műveleti központ " Zajednicka Operativna Centra” (ZOC), melyek
az adott „ZOC” központhoz tartozó századokat fogta össze.
Egy „ZOC” bázis funkcionált „Pristina”
bázison, további „ZOC” volt a „Skopski Petrovec” bázison.
A VOJIN központokat a „ZOC” közreműködésével,
úgynevezett „VOJIN” századok (cVOJIN) szolgálták ki. A 3. „VOJIN” ezred alá
tartozott:
- „VOJIN” század „Kopaonik” hegy, ahol
ellenőrizték a „S-600” radart,
-„VOJIN”
század „Goles” magaslaton, Pristina mellett, ellenőrizve az „S-600” radart,
-„VOJIN”
század működött „Kumanovo” bázison, ellenőrizve a „P-12., P-35., PRV-11.,
S-600„ radarokat.
A századok mellett öt darab légtérfigyelő és
jelentő szakasz „vod Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (vVOJ) működöt önállóan
az 1. „VOJIN” ezred alá rendelve:
-
„Dimitrovgrad” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „TPS-63.”radart,
-„Cavka”
hegy a „Golak” hegységben (Delcevo városnál) lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve
„TPS-63.”radart,
-„Valandovo”
városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-12” radart,
-„Bitola”
városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „TPS-63.”radart,
Az „5. Ko RV i PVO” keleti műveleti
határvonalát képezte „Donji Miholjac- Baja Luka-Sibenik” vonal, a „nyugatit
pedig az akkori Jugoszlávia és szomszédjai; Olaszország, Ausztria, Magyarország,
közti államhatár. A hadtesti parancsnokság székhelye „Zagreb” városban volt. Az
„5. Ko RV i PVO” alá tartozott a 5. számú Légtér Megfigyelő és Ellenőrző és
Irányító Központ „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN) ezred,
melynek operációs-operatív központja (OC), „Kurilovac” bázison volt. Ezen
főparancsnokság alá tartozott két közös műveleti központ " Zajednicka Operativna Centra” (ZOC), melyek
az adott „ZOC” központhoz tartozó századokat fogta össze.
Egy „ZOC” bázis funkcionált „Vrhnika”
(Ljubljana) bázison, további „ZOC” volt a bihácsi „Zeljava” (objektum 505.)
bázison.
A VOJIN központokat a „ZOC” közreműködésével,
úgynevezett „VOJIN” századok (cVOJIN) szolgálták ki. Az 5. „VOJIN” ezred alá
tartozott:
-
„Oljska Gora” hegyen lévő „VOJIN” század, ezen század ellenőrizte a „S-600”
radart, -„Ljubljanski vrh” hegyen lévő
„VOJIN” század, mely ellenőrizte az „S-654” radart,
-
bjelovári „Zvijerci” bázison lévő „VOJIN” század, ellenőrizve „S-600” radart,
-
sziszeki (Sisak) városhoz tartozó „Sasina Greda” bázison lévő „VOJIN” század,
ellenőrizve a „P-14., P-12., PRV-11.” radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal, és „Natrap” svéd
képátviteli rendszerrel,
-
„Kozara” hegyen lévő bázison működő „VOJIN” század, ellenőrizve a „TPS-70”
radart,
-
„Pljesavica” hegyen lévő bázison működő „VOJIN” század, ellenőrizve az „S-654”
radart,
-
„Pljesavica” hegységhez tartozó 377. magaslaton (Calopek) lévő „Jasen” bázison
állomásozó „VOJIN” század, ellenőrizve „TPS-70” radart,
-
Isztria félszigeten lévő Pula városban lévő „Monte Kope” erődben lévő bázison
állomásozó „VOJIN” század, ellenőrizve a „P-35., P-12., PRV-11., S-600”
radarokat,
-
zadari „Kriz” magaslaton lévő „VOJIN” század, ellenőrizve a „P-35., P-15.,
PRV-11., S-600” radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal.
A századok mellett két darab légtérfigyelő és
jelentő szakasz „vod Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (vVOJ) működöt önállóan
az 5. légi zóna, 5. „VOJIN” ezred alá rendelve:
-
„Kurilovac” (Zagreb) bázison lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-35., radart, el
volt látva TRP adattovábbító kabinnal,
-
„Umag” bázison lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve az 1982-től funkcionáló „S-604
X” radart, valamint „P-12” radart, el volt látva TRP adattovábbító kabinnal,
Az összes zóna déli „Adria” tengeri határa a
jugoszláv-olasz tengeri határ (nemzetközi vizek) képezte. Ezen térséget a
haditengerészet felügyelte, támogatva a légierővel és légvédelemmel.
[1] LÁSD: LÉGVÉDELEM ÉS LÉGTÉRMEGFIGYELÉS
fejezet.
[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/Josip_Broz_Tito
[3] SFRJ működése: 1963. április 7. –
1992. március 27. közt. https://hu.wikipedia.org/wiki/Jugoszl%C3%A1via
[4] Juhász József: Jugoszlávia felbomlása
1988–1992. https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/01-0910/ch17.html
[5] Jugoszláv Néphadsereg
[6] Juhász József: Koszovó útja a
függetlenségig
[7] https:// www. jutarnji.hr/ globus/
politika/ povijesni- ekskluziv- tajni- plan- jedinstvo- vojni-
udar-koji-je-trebao-slomiti-rh-kako-se-jna-10-godina-
pripremala-za-sprecavanje-hrv-samostalnosti-6367628
[8] https: // www.
jutarnji. hr/ globus/ politika/ povijesni-ekskluziv-tajni-plan-jedinstvo-vojni-udar-koji-je-trebao-slomiti-
rh- kako-se-jna-10-godina-pripremala-za-sprecavanje-hrv-samostalnosti-6367628
[9] Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és
szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a
repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép.
[10] https://hu.qaz.wiki/wiki/11th_Air_Defense_Division
[11] Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és
szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a
repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép.
[12] 1966. júliusában megalakult az 1.
légi (repülő) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) alá tartozó 11.
légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO), valamint az 5. légi
(repülő) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) alá tartozó 15.
légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO). LÁSD: Légvédelem és
légtérmegfigyelés fejezet.
[13] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=21019.5;wap2
[14] https://istinomjer.ba/bivsa-kasarna-u-nedzaricima-bit-ce-pretvorena-u-rekreativni-park/
[15] http://wikimapia.org/37553736/vojni-kompleks-%E2%80%9EKa%C4%8Darevo%E2%80%9D
[16] Repülőtéri megfigyelő radar antenna.
https://en.wikipedia.org/wiki/Airport_surveillance_radar
Szárazföldi és haditengerészeti erők műveleti területe és erői 1986-1991..
Természetes az 1986.
évi haderőreform érintette a szárazföldi, haditengerészeti erőket is. Fontos
megemlíteni, hogy a Jugoszláv Néphadsereg strukturális alapját is a három
hadtesti parancsnokság „korpus” (Ko) katonai „vojni” körzeti „oblast” képezte
(VO). Így 1. VO., („Beograd” parancsnokság), 3. VO., („Skopje” parancsnokság),
5. VO („Zagreb” parancsnokság). A „VO” területi műveleti határai nem estek
egybe a légierő három hadtesti parancsnoksági műveleti területével.
A légierő és légvédelmi
főparancsnokság (KM RV i PVO) alá tartozó erők.
Megkülönböztethetünk földi, vízi repülőtereket,
melyeket a repülőgépek érkezésére, indulására, illetve helybeni „felszíni”
mozgására hoztak létre. A repülőterek általában a légi közlekedés kiszolgálását
látta el, de a repülős személyzet kiképzésére is használták, mint „iskolai,
kiképző repteret”. Ezek mellett volt szabadidős tevékenység céljából
működtettet sportreptér, vagy magánreptér, valamint mezőgazdasági és erdészeti
tevékenységekre használt reptér. A helikopterek fogadására és indítására
épültek szárazföldi „helidrom” és vízi „hidrodrom” bázisok. Természetesen ezen
kívül létezhettek specifikus repterek; havon vagy jégen kiépített, hegyvidéki
területen rövidített kifutópályájú reptér, és kisebb repülőknek kialakított
„altiport” le-felszálló pályák. A repterek lehettek belföldi személy és
teherforgalmú, nemzetközi személy és teherforgalmú repterek „aerodrom” vagy
„zracna luka”, csak kereskedelmi célú repterek, vitorlázó repülők és
sportrepülők, nem kereskedelmi célú repülők számára használatos repterek,
helikopter le-felszálló helyek és vízi repterek.
A repülőterek lehetnek polgári, katonai és vegyesek
rendeltetésűek. A repülőgép típusa szerint, azaz a repülőgép leszállásához és
felszállásához szükséges kifutópálya hossza alapján, a hagyományos
felszálláshoz és leszálláshoz alkalmazott 1800 méternél hosszabb kifutópálya
(CTOL/ Conventional Take Off and Landing- angol megjelölés), a csökkentett fel
és leszálláshoz használt átlag 1200 méter hosszú kifutópálya (RTOL/ Reduced
Take Off and Landing- angol jelölés), a rövidített fel és leszálláshoz használt
800 méternél nem hosszabb kifutópálya (STOL/Short Take Off and Landing- angol
megjelölés), a függőleges le és felszálláshoz használt helikopter „helidrom”
(VTOL/ Vertical Take Off and Landing- angol jelölés),
valamint speciális típusú légi járművek, amelyek függőlegesen szállnak fel,
majd a motorokat és a légcsavarokat vízszintes helyzetbe irányítják, és úgy repülnek,
mint a repülőgépek, úgynevezett „vertiport” fel-leszálló helyek.
Légi katonai bázisok „VB” Jugoszlávia
1964-1987..
A jugoszláv légierő (RV i PVO) egységeit elsősorban repülőtereken, vagy helikopter bázisokon állomásoztatta. A repterek tekintetében voltak csak katonai rendeltetésű repterek, melyek légi bázisként funkcionáltak, illetve voltak polgári, civil légi forgalmú repterek, melyekhez épültek külön katonai létesítmények, kifutók, vagy a polgári reptér kifutóját használták. Ezek voltak a „vegyes” rendeltetésű repterek. Ezen katonai repterek esetében is alakultak légi bázisok, de volt olyan, mely csak tartalék légi bázisként funkcionált.
Légi katonai bázisok „VB” Jugoszlávia
1987-1990..
A légi bázisok, a repülés technikai
divízióban (parancsnokság) lévő zászlóaljakból, repülő technikai zászlóaljakból
(VTB) alakultak meg, már 1953-as évben. Ezek közt volt a 155. légi bázis
„Batajnica” (Beograd), a 151. légi bázis „Pleso” (Zagreb) 474. „Cerklje” légi
bázis, a 258. légi bázis „Pula”, a 84. légi bázis „Zemunik”, a 171. légi bázsi
„Mostar”, a 161. légi bázis „Nis”, a 423. légi bázis „Podgorica”, a 165. légi
bázis „Skopje”. Az 1950-es évek végén a haderőreform „Drvar-1” révén megalakult 1958-tól a 399. légi bázis
„Tuzla”, az 1960-as évek elején végrehajtott „Drvar-2” reform révén pedig 1964-ben
a 200. légi bázis „Zeljava” (Bihac), a 130. légi bázis „Rajlovac” (Sarajevo), a
285. légi bázis „Ladevci”, 1968-ban a 492. légi bázis „Slatina” (Pristina). Egyes
légi bázisoknál a jugoszláv légierő és légvédelem úgynevezett földalatti
(podzemni) bunker, hangár, objektumokat épített meg. „Zeljava” esetében
1958-1968. közt megépült a „Pljesavica” hegység boszniai oldalában a földalatti
repülőhangár és földalatti bunker bázis, az „505” objektum. 1969-1970. közt a horvát Szplit város közeli
„Resnik-Divulje” légi bázison, reptéren a „Krban” hegybe „vályva” épült meg a
„Cetina” földalatti repülőhangár és földalatti bunker bázis. Úgyancsak ezen
időszakban megépült a pristinai „Slatina” reptéren a „Majdan” hegybe a „Morava”
földalatti repülőhangár és földalatti bunker bázis, valamint a montenegrói
podgoricai- akkori Titograd- „Golubovci” reptéren a „Sipcanik” hegybe a „Sipcanik”
földalatti repülőhangár és földalatti bunker bázis, 1969-1971. közt pedig a
boszniai Mosztárhoz tartozó „Ortijes” reptéren a „Gorica” hegybe a „Buna”
földalatti
repülőhangár
és földalatti bunker bázis.
Az 1980-as évek közepén „Jedinstvo” haderő
reformizáció során a korábban csak zászlóalji szintű „Divulje” légierő és
haditengerészeti parancsnokságból 1987-től megalakult a légierő 500. „Divulje ”
légi bázisa. A légi bázisok a körzeti
hadtesti légirő és légvédelmi parancsnokságok alá tartoztak (Ko RV i PVO). A
légierő és légvédelem közvetlen főparancsnoksága alá tartozó erőket a három
hadtesti körzeti parancsnokságok légi bázisain állomásoztatták, de fő
állomáshely a belgrádi „Batajnica” reptér volt. A légierő közvetlen
parancsnoksága alatt álló egyes erők állomásoztak az újvidéki (Novi Sad)
„Jugovicevo” reptéren, Kraljevóban a „Brege” reptéren, a „Kovin” katonai
reptéren, a „Sombor” reptéren[1], a
szabácsi (Sabac) „Kasarska polja” reptéren[2],
„Kiseljak”[3] és
„Bela Crkva”[4]
reptéren.
Az 1. Ko RV i PVO alatt funkcioált a 177.
„Batajnica” légi bázis, a 399. számú „Tuzla” légi bázis, továbbá a 171. számú
légi bázis „Mostar-Ortijes”, a 130. számú „Rajlovac-Sarajevo” légi bázis, és
az 500. légi bázis „Divulje”. A 3. Ko RV i PVO alatt funkcioált a 285. számú
„Ladevci-Kraljevo” légi bázis, a 161. számú légi bázis „Nis-Medusovac”, a 423. számú légi bázis
„Titograd-Golubovci” (Podgorica), a 165. számú légi bázis „Skopski Petrovec”
(Skopje), a 492. számú légi bázis „Velika Slatina” (Pristina). Az 5. Ko RV i PVO alatt
funkcioált a 200. számú légi bázis, „Bihac-Zeljava”, a 474. számú „Cerklje”
légi bázis, a 151. számú légi bázis „Pleso-Zagreb/Lucko”, a 258. számú légi
bázis „Pula”, a 84. számú légi bázis „Zemunik-Zadar”.
A tartalék repterek esetében is volt, mely
csak katonai rendeltetésű volt. A légi bázisok alá tartozott több úgynevezett
tartalék repülőtér, melyek vagy csak katonai, vagy pedig vegyesen polgári
katonai funkciót láttak el. Polgári repülőtérként főleg füves pályával
rendelkező sport, vagy mezőgazdasági repülést kiszolgáló kisrepülőterek voltak,
de a betonozott nagyobb polgári, akár nemzetközi repülőterek is tartalék
reptérként funkcionáltak a légierő tekintetében.
Voltak repterek, melyek füves pályával
bírtak, illetve sportrepülési céllal funkcionáltak, de hadi célra is
használhatók voltak, főleg ejtőernyőzés szempontjából. 1960-1970. közt „Butimir, Cilipi, Udbina,
Ptuj-Moskanjci, Grobnicko Polje, Novo Mesto” repterek megerősített beton bunker
objektumokkal lettek ellátva „Armirano-Betonski Skloniste” (ABS).[5]
1987-től csak katonai központi reptéri légi
bázisként funkcionált a belgrádi 177. számú „Batajnica” légi bázis, a 399.
számú „Tuzla” légi bázis, 285. számú „Ladevci-Kraljevo” légi bázis, 200. számú légi
bázis, „Bihac-Zeljava”, 474. számú „Cerklje” légi bázis, és „Sombor” légi bázis/
kiképző központ.
A „Batajnica” 177. katonai bázis alá
tartozott „Vrsac” polgári és katonai kisrepülőtér, „Surcin-Zemun” (Beograd)
nemzetközi polgári nagyreptér, „Kovin” katonai kisrepülőtér, „Divci-Valjevo”[6] katonai
és polgári kisrepülőtér, „Obrenovac-Zabrezje” polgári sportrepülőtér[7].
A „Tuzla” 399. katonai légi bázis alá
tartozott a „Banja Luka- Mahovljani-Laktasi”[8] vegyes
polgári és katonai reptér, melyhez tartozott a „Banja Luka- Zaluzani”[9]
kisreptér és helikopter bázis, „Osijek-Cepin” teherforgalmú polgári és katonai kisrepülőtér,
majd 1980-tól a „Cepin” kis sportcélú repteret kiváltó „Osijek-Klisa” polgári
forgalmú reptér[10],
és „Ecka-Zrenjanin”[11]
katonai reptér.
A „Ladevci-Kraljevo” 285. katonai légi bázis
alá tartozott „Trstenik” polgári kisrepülőtér[12], „Uzice-
Ponikve” katonai reptér[13], és
„Sjenica” (Dubinje) katonai reptér[14].
A „Bihac-Zeljava” 200. katonai légi bázis[15]
alá tartozott „Zeljava” tartalék reptereként funkcionáló „Udbina” katonai
repülőtér[16],
valamint rendelkezésre áll a prijedori (Prijedor) „Urije” és „Medeno Polje”
boszánszki petrováci (Bosanski Petrovac) polgári „sport” repülőtér[17],
A 474. számú szlovéniai „Cerklje” légi bázis[18]
alá tartozott, „Brnik-Ljubljana” polgári repülőtér[19], és
„Novo Mesto” (Precna) polgári
„sport” repülőtér [20].
Előfordult, hogy maga a katonai légi bázis
elsősorban polgári reptérként funkcionált és mellette kiszolgálta a légierőt, 1987-től
ezek voltak a „vegyes” rendeltetésű repterek/légi bázisok; 151. számú légi bázis „Pleso-Zagreb/Lucko”,
258. számú légi bázis „Pula”, 84. számú légi bázis „Zemunik-Zadar”, és 500.
számú légi bázis „Divulje-Split”, továbbá 171. számú légi bázis
„Mostar-Ortijes”, 161. számú légi bázis „Nis-Medusovac”, 423. számú légi bázis
„Titograd-Golubovci” (Podgorica), 165. számú légi bázis „Skopski Petrovec”
(Skopje), 492. számú légi bázis „Velika Slatina” (Pristina). A civil-polgári
reptérként működő repterek esetében, a légierő légi bázist tartott fenn. A légi
bázishoz szintén tartoztak úgynevezett tartalék repterek, melyek többsége
polgári célú kisrepülőtér, vagy sportrepülőtér volt. Ritkább volt az olyan
tartalék reptér, melye csak katonai célt szolgált ki. A tartalék kisreptereken,
füves, vagy fejlettebbek esetében beton kifutók álltak rendelkezésre. Gyakran
működtek polgári kisrepülő, vitorlázó repülő, vagy éppen ejtőernyős klubok,
melyek részt vettek a pilótaképzésben.
A 161. számú „Nis-Medusovac” légi bázis alá
tartozott „Leskovac-Bojnik” (Kosancic) katonai repülőtér[21], „Trstenik„polgári
kisrepülőtér[22],
A 171. számú „Mostar-Ortijes” légi bázis alá
tartozott, „Cilipi” (Dubrovnik) polgári repülőtér[23]
és „Glamoc”[24]
civil és katonai célú kisrepülőtér.
A 130. számú „Rajlovac-Sarajevo” légi bázis[25]
alá tartozott „Butmir-Sarajevo” polgári és katonai reptér[26].
Az 500. számú „Divulje” légi bázis önmagában
csak katonai légi támaszpontként működött, kiszolgálva a haditengerészetet
támogató repülős erőket. Viszont a légi bázis alá tartozott a szpliti „Resnik”
polgári és katonai reptér[27],
valamint „Sinj” polgári kisrepülőtér[28].
A 258. számú „Pula” légi bázis alá tartozott
„Rijeka/Grobnicko Polje”[29]
polgári és katonai reptér, „Rijek/Krk”[30]
sziget polgári és katonai reptér.
A 423. számú „Titograd-Golubovci” (Podgorica) légi bázis[31]
alá tartozott „Ivangrad/Berane” katonai reptér[32],
„Tivat”[33] és
„Niksic” polgári és katonai reptér[34].
A 165. számú „Skopski Petrovec” (Skopje) légi bázis alá tartozott, „Ohrid”
polgári személy és áruforgalmi reptér Rezanovci” (Kumanovo)[35]
sportcélú repülőtér.
A 492. számú „Velika Slatina” (Pristina)[36]
légi bázis alá tartozott, „Podujevo” (Batlava-Donja Penduha) katonai reptér[37], Dakovo
(Gjakova) sport és mezőgazdasági reptér[38],
de használta a 285. légi bázis alá rendelt „Sjenica” katonai repteret is.
A 84. számú „Zemunik-Zadar” légi bázis elsősorban
a légierő katonai akadémia használta oktatási s kiképzési céllal.
Meg kell említeni az eddig felsorolt főbb és
mellék reptereken kívül funkcionáló elsősorban spotcélú, és mezőgazdasági célú,
a repülési oktatásban, ejtőernyőzésben szerepet játszó, főleg füves, rövid
kifutó pályájú, kisreptereket, ahol a vitorlázó és sárkányrepülés[39]
is működött Jórészük már az első világháború előtt is funkcionált a Jugoszláv
Királyságban[40],
megőrizve ezen területi elhelyezkedésüket a második világháborúban és azt
követő időszakban is[41]. Ezek
közt voltak, melyek mérete és adottságai révén még a bel és esetleges külföldi
polgári légi közlekedést is kiszolgálták. [42]
A 474. számú szlovéniai „Cerklje” légi bázis
és alá tartozó „Brnik-Ljubljana” polgári repülőtér, és „Novo Mesto” (Precna) polgári
„sport” repülőtér mellett további kisrepülőterek tartoztak a szlovén
tagállamhoz. A szlovén tagállam területén a legnagyobb tartalék repülőtér, és
egyben sportrepülőtér, melyet a légierő is használt a maribori (Maribor) volt. Az első repülőgép leszállása „Maribor”
akkori „Tezno” repterére 1913. októberében történt meg az Osztrák-Magyar
Monarchia egyik katonai kétfedelű felderítő repülőgépének landolása révén. A
továbbiakban katonai reptérként használta a monarchia a füves pályával és fa
hangárokkal, kiszolgáló objektumokkal ellátott „Tezno” repteret. A reptér
katonai jellege (jugoszláv királyi Maribori repülőszázad) egészen az első
világháború utánig, 1919-ig megmaradt, miután a reptéri légierő parancsnokságot
megszüntették és áthelyezték Zágrábba[43].
A reptér 1927-től ismét funkcionált, mikor is a „Nasa krila” jugoszláv repülős
klubot (aeroklub) megalapították, illetve a reptéren létrehozták a Maribori
Repülési Központ „Letalskega centra Maribor”. A teznói katonai gyakorlóteret és
repteret, a polgári repülés szükségleteire 1936-ban engedték át. 1937-től a
polgári repülő klub birtokba vette a katonai reptérként nyilvántartott repteret
és másodlagos reptérként megnyitották a nemzetközi polgári légi forgalom előtt.
A repülőteret Jugoszláviában kisegítő repülőtérként sorolták be, és nemzetközi
repülőtérként is bejegyezték. A második világháború alatti repülési
tevékenységet a háborús igényeknek rendelték alá. A második világháború után
1945-1953. közt a jugoszláv légierő kontrolálta a „Tezno” repteret. A reptér
szerepe a második világháborút átvészelve 1951-től ismét megnőtt és felújítását
követően a repülős klub használatába került, de a nem megfelelő
repülésbiztonsági helyzetből és ezzel párosuló sorozatos légi balesetekből
kifolyólag 1951-ben bezárták[44].
Helyette épült meg 1953-tól a „Maribor” (Skok) repülőtér[45],
mely 1953- 1976. közt, csak mint füves pályájú sport repülőtér működött. A
reptér, mint Maribori Repülési Központ „Letalskega centra Maribor” működött
1967-től hivatalos megnevezéssel. A repteret a polgári célú sportrepülés és
ejtőernyőzés mellett a légierő is használta ejtőernyős és repülős képzés
céljából. 1976-ban korszerűsítették, és megnyitották a polgári és kereskedelmi
nemzetközi forgalom számára. A reptér a jugoszláv „JAT” légitársaság
üzemeltetésében egy füves és egy aszfaltozott kifutóval rendelkezett. Főleg
Belgrádba, az Adria tengerparti Tivat, Dubrovnik és Szplit városokba
üzemeltetett innen légi járatot.[46]
További nagyobb
reptérként funkcionált a „Portoroz” reptér. „Portoroz” tengerparti város
esetében már az első világháborúban is funkcionált hidroplán repülők számára
kialakított vízi reptér, mely a légierő mellett a polgári repülést is
kiszolgálta. A vízi repteret váltotta ki többszöri tervezést követően egy
szárazföldi reptér megépítése, melyre a „Seovlje” völgyben, „Secovlje” részén került
sor, a kedvező geográfiai, időjárási adatok végett. A füves pályával ellátott
reptér építésére 1960-tól került sor, és 1962. augusztusában át is adták a
polgári sportcélú repülő és ejtőernyős klub számára. 1971-ben a repteret
ellátták 700 méter hosszú és 20 méter széles szilárd burkolatú kifutóval és
modernizálták. Az elkövetkező években megnövelték a kifutópályát, 850 méter
hosszú és 28 méter széles felületre. Az 1980-as évre már engedéllyel
rendelkezett a reptér a belföldi és nemzetközi polgári légi forgalom (JAT légi
társaság) működtetéséhez. A polgári cél mellet t a légierő is használta a
repteret. A reptér ezt követően is modernizálták, főleg a megnövekvő polgári repülés
kiszolgálása érdekében. 1984-ben a kifutó alapterülete elérte az 1200 méter
hosszt és 30 méter szélességet. A sikeres infrastruktúrális fejlesztések révén
nagyobb gépek fogadására is alkalmassá vált a reptér, mely növelte a külföldi
légi forgalmat. 1989-ben a repülőteret ellátták éjszakai irányfény rendszerrel,
ezzel alkalmassá téve az éjszakai működést is.[47]
Az 1950-es években
még fontos reptérként funkcionált a „Lesce-Bled” füves pályájú reptér.
„Lesce-Bled” repterét már az első világháború során használták katonai céllal.
Az Osztrák-Magyar Monarchia légi erejének kisegítő repülőtereként funkcionált.
A második világháború során is katonai célt szolgált. A második világháború
után a jugoszlávok a Júlia Alpok légi felfedezése tekintetében hegyi reptérként
használta a füves kifutóval rendelkező repteret. A belföldi légiközlekedés számára
csak 1957-től nyílt meg, mikor a jugoszláv „JAT” légitársaság megindította
„Beograd- Bled” polgári légi járatát, illetve „Zagreb-Bled” járatát, majd
később „Skopje” és „Dubrovnik” járatát. Viszont mikor megépült és 1963-ban
átadásra került a polgári légi közlekedésnek a ljubljanai „Brnik” reptér, attól
kezdve „Lesce-Bled” már csak a sportcélú repülést szolgálta ki.[48]
A szlovén tagállam területén a többi
sportcélú kis reptér is funkcionált az 1980-as évben. Ezek közt voltak, melyek
már az első világháború előtt, illetve a két világháború közt is már működtek,
de volt mely a második világháború után kezdte meg működését, kiszolgálva a
légierőt és a civil sportcélú repülős és ejtőernyős klubokat[49];
„Ajdovscina” sport repülőtér[50],
„Bovec/Tolmin” sport repülőtér[51],
„Celje” sport repülőtér[52],
„Murska Subota-Rakican” sport repülőtér[53],
„Postojna” sport repülőtér[54],
„Slovenj Gradec- Mislinja/ Koroska” sport repülőtér[55],
„Ptuj- Moskanjci” sport repülőtér[56],
„Velenje- Sostanj/ Lajse” sport repülőtér[57],
„Slovenske Konjice/ Loce-Senozet” sport repülőtér[58],
„Divaca” sport repülőtér[59].
Vitorlás reptérként funkcionált: „Zagorje ob Savi/ Ruardi”[60][61],
„Kocevje- Novi Lazi”[62], „Podpec/Moste-Polje”[63], Zgornje- Pobrezje[64], „Lijak-Ajseviva/
Nova Gorica” sportcélú kisreptér[65], „Mance-Stanjel/
Vipava-Podraga” és „St Vid/ Podnanos- Vipava” sportcélú kisreptér[66], „Podnanos/Sentvid-Sentvid
pri Sticni” sportcélú kisreptér[67],
„Dobrava/Sezana-Storje” sportcélú kisreptér[68],
„Prosek/Obcine” sportcélú kisreptér[69], „V
Log- Budanje” sportcélú kisreptér [70],
„Brezovica” sportcélú kisreptér[71], „Logatec” sportcélú kisreptér[72],
„Strazisce pri Kranju”[73], „Mostje/Lendava”[74],
Maric/Moravske Toplice- Norsinci[75],
„Mursko polje-Banovci/Zgornje Krapje- Verzej”[76],
„Imeno/Podcetrtek”[77], „Mihalovec/Dobova-Brezice”[78], „Duplica”/Stol-Kamnik[79]. A felsoroltak mellett a szlovén
szakirodalom[80],
még megemlít több sportcélú, vagy mezőgazdasági célra használta kisrepülőteret,
„aeroklub” használatában álló elsősorban füves le-felszálló területet
(letalisc, vzletisc), ahol a vitorlázórepülés mellett, modellezés,
ejtőernyőzés, kisrepülővel történő sportrepülés szerepel, de megépülésükről
pontosabb információval nem rendelkeznek, így azok pontos létrejöttéről nincs
adatom, létrehozhatták ezen le-felszálló helyeket 1991. előtt , illetve után.
Katonai jelentősséggel ezen repterek nem bírtak. Mint említettem elsősorban sportcélú és kiképzési, oktatási
célból funkcionáltak.
A repterek egy része már az első és második világháborúban is funkcionáló hadi célra használt
katonai reptér szerepét töltötte be.[81]
A „Batajnica” 177. katonai bázis és alá
tartozó „Vrsac” polgári és katonai kisrepülőtér, „Surcin-Zemun” (Beograd)
nemzetközi polgári légi kikötő, „Kovin” katonai kisrepülőtér, „Divci-Valjevo”
katonai és polgári kisrepülőtér, „Obrenovac-Zabrezje” polgári sportrepülőtér,
valamint a „Ladevci-Kraljevo” 285. katonai légi bázis és alá tartozó „Trstenik”
polgári kisrepülőtér, „Uzice- Ponikve” katonai reptér, és „Sjenica” (Dubinje)
katonai reptér. valamint
161. számú „Nis-Medusovac” légi bázis és alá
tartozó „Leskovac-Bojnik” (Kosancic) katonai repülőtér, „Trstenik„polgári
kisrepülőtér, továbbá a légierő közvetlen főparancsnokság alá tartozó
egységeket kiszolgáló újvidéki (Novi Sad) „Jugovicevo” reptér, Kraljevóban a
„Brege” reptér, a „Sombor” reptér, a szabácsi (Sabac) „Kasarska polja” reptér, „Bela Crkva” reptér mellett,
a szerb tagállam rendelkezett további kisrepterekkel. A
szerb tagállam területén stratégiailag fontos sportrepülőtérként funkcionált
„Bor” polgári sportcélú reptér, melynek építésében a hadsereg is részt vett. 1985-ben
épült meg hatvan hektáros területen, az 1080 méter hosszú és 30 méter széles
szilárd burkolatú kifutópályával rendelkező „Bor” reptér. Alapvetően sport és
turisztikai repülőtérként épült meg, könnyű kisrepülők használatára, illetve
ejtőernyős sport kiszolgálására.[82] Gyakorlás céljából, elsősorban
kis-könnyű repülőgépek használatával, a pilótaképzésben és ejtőernyőzésben nagy
szerepet játszott a szerb tagállamban lévő „Subotica” (Bikovo) sport repülőtér,
„Novi Sad” (Cenej) sport repülőtér, „Kikinda” (Drakslerov salas) sportrepülőtér,
„Paracin” (Davidivac) sport repülőtér, „Krusevac” (Kosirsko polje) sport
repülőtér, „Jagodina” sport repülőtér, „Smederevo” sport repülőtér, „Sremska
Mitrovica-Veliki Radinci” sport repülőtér, Smederevska Palanka (Rudine) sport
repülőtér, „Pozarevac” (Kostolac) sport
repülőtér, „Cacak” (Preljina) sport repülőtér, „Pancevo” UTVA repülőgép üzem és sport repülőtér, valamint
az 1989-ben nyíló füves pályájú „Knjazevac/Zajecar” (Minicevo) sport repülőtér.[83] Ezen
repterek közül több már a második világháborúban is funkcionáló hadi célra
használt katonai reptér szerepét töltötte be.[84]
Az akkori Jugoszlávia részét képzete a szerb tagállam tartományaként
funkcionáló Koszovó (napjainkabn önálló független állam). A 492. számú „Velika
Slatina” (Pristina) légi bázis és alá tartozó „Podujevo” (Batlava-Donja
Penduha) katonai reptér, Dakovo (Gjakova) sport és mezőgazdasági reptér
mellett, koszovói tartományban több kisebb reptér is funkcionált. Koszovó
területén a jugoszláv állam tizenkét darab mezőgazdasági kisrepteret épített
meg, melyet az „Agro-Kosova” mezőgazdasági vállalat használt. A kisrepterek az
1970-es évek végén, az 1980-as évek elején épültek meg 450 m. hosszú és 18 m.
széles szilárd burkolatú kifutóval, mint „mezőgazdasági” reptér. Későbbi
tervként szerepelt a pályák 600 méter hosszúságúra és 21 méter szélességűre
történő kibővítése, mely nem valósult meg. Az 1990-es évek végére a reptereket
bezárták. Mezőgazdasági célú reptérként funkcionált, szilárd burkolatú
kifutóval; „Koretica/Drenas,
„Marina/Skenderaj,Jashanice/Klina, Krusheva/Klina, Rahovec, Malisheva,
Toplican/Theranda, Ferizaj, Gjilan”. Füves kifutóval rendelkezett; „Prizren,
Dubrava/Istog, Dumosh/Batllava” kisreptér. [85]
A felsoroltak mellett a szerb és nemzetközi szakirodalom,
még megemlít több sportcélú, vagy mezőgazdasági célra használta kisrepülőteret,
„aeroklub” használatában álló elsősorban füves le-felszálló területet, ahol a
vitorlázórepülés mellett, modellezés, ejtőernyőzés, kisrepülővel történő
sportrepülés szerepel, de megépülésükről pontosabb információval nem
rendelkeznek, így azok pontos létrejöttéről nincs adatom, létrehozhatták ezen
le-felszálló helyeket 1991. előtt, illetve után. Katonai jelentősséggel, ezen
repterek nem bírtak. Mint említettem elsősorban sportcélú és kiképzési,
oktatási célból funkcionáltak[86].
A 423. számú „Titograd-Golubovci” (Podgorica)
légi bázis és alá tartozó „Ivangrad/Berane” katonai reptér, „Tivat” és „Niksic”
polgári és katonai reptér mellett, a montenegrói tagállam rendelkezett további
kisrepterekkel. Crna Gora avagy Montenegró területén a polgári légiközlekedés
1928-ban indult meg, mikor a Jugoszláv Királyság „Aeroput”[87]
légitásaságának „Beograd-Podgorica” járata a podgoricai „Ribnicko vrelo” részén
leszállt az első „Potez 29” típusú (X-SEFG azonosító) repülőgépe. Ezt követően
rendszeres légiforgalom indult el Belgrád és Podgorica közt, 1934-től. Ezt
követte egy nemzetközi albán-jugoszláv járat megnyitása, melyhez Podgorica
szolgálta a repteret, valamint meg nyílt 1934-ben „Bar” reptere is a „Beograd-
Podgorica-Bar” járattal, továbbá 1935-ben „Berana”, 1938-ban „Pljevlja”,
1938-ban „Budva” 1939-ben „Niksic” reptere. A második világháborúban a polgári repülés szünetelt és a
már meglévő reptereket hadi célra használák.[88]
A felszabadulás után a katonai és a polgári repülés párhuzamosan fejlődött. A
niksici és podgoricai repülőtéreket katonai célokra használták. A háború utáni
első polgári légi járatot a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban április 8-án
nyitották meg a Belgrád – Podgorica útvonalon. Valamivel később megnyílt „Zabljak
(1955), Tivat (1957), Ivangrad/Berana[89]
(1961)”. A második világháború után montenegrói repterek közül, „Bar, Budva”
lényegében nem működtek tovább.[90]
Az országban az egyik első, szilárd burkolatú kifutópályával rendelkező
repülőtére az 1961. nyarán megnyíló Podgorica melletti „Golubovci” repülőtér
volt. Ezt követte ezen év szeptemberében megnyíló „Tivat”, ahonnan nemzetközi
járatokat is indítottak. Megalakultak a repülő klubbok[91]
„Cetinje, Tivat, Pljevlja”, valamint a „Podgorica/Titograd, Niksic, Ivangrad”
repülő iskolák.[92]
Később „Cetinje, Pljevlja” bezártak. „Zabljak- Njegovuda”, ahol szovjet repülők
és angol ejtőernyősök is állomásoztatták légi egységeiket.[93]
Ezen kisrepteret a Jugoszláv Királyságban is működtették.[94]
A
második világháború után „Zabljak” járásban a „Durmitor” hegységben két füves
pályával ellátott leszállóterületet jelöltek ki repülők leszállására. Az egyik
a korábban is használatban lévő „Njegovuda” volt, a másik pedig „Jezerska”
fennsík részén (Zabljaktól délkeletre). „Njegovuda” azonban csak a második
világháború végéig bírt jelentősebb szereppel, mint katonai segédreptér. A
háború után már kevésbé volt használatban, midössze a jugoszláv hadsereg
repülői és helikopterei használták néhány alkalommal, valószínűleg tursiztikai
célból, mivel „Zabljak”, mint katonai pihenőhely is funkcionált, a polgári
mellett. A „Jezerska” pálya, egyéb infrastuktúrával nem rendelkezett, mindössze
a füves sík terepet használták polgári kisrepülők számára. Az 1950-es évek
közepén mindössze egy nyáron funkcionált, mint civil reptér, turisztikai céllal[95].
Ezen leszállóhely az 1960-as évek végén bezárásra került, tekintettel, hogy a
közeli „Kucajevica” magaslat, és az általa keltett időjárási viszonyok a
repülők manőverezhetőségét negatív módon befolyásolta. Ennek ellenére a
„Jezerska” stratégiailag fontos volt a légierő és a tursiztika számára.[96] A
jugoszláv légierő és légiközlekedés valamint a „Zabljak” egy új, a kornak
megfelelő, nagyobb repülők fogadására is alkalmas reptér megépítéséről
döntöttek. Két varijáció jött szóba, egyrészt „Zabljak” településtől
északkeletre lévő „Carkova” mező, másrészt „Zabljak” településtől délkeletre
fekvő „Jezerka” fennsík lett kijelölve. Végül „Jezerska” fennsíkon, de már nem
a korábbi régi reptér helyén, hanem egy repüléshez kedvezőbb területen; „Pasina
Voda” részen[97],
kezdődött el 1961-ben egy füves kifutóval és utasváróval rendelkező épülettel
elátott kisreptér kiépítése[98].
Bár, ezen reptér már képes volt nagyobb (DC-3 és DC-4) repülőket is fogadni,
kezdetben a hadsereg használta, mivel „Zabljak” a haderő kedvelt
üdülőtelepülése volt. [99]
Két évvel később nyitották meg a „Zabljak-Jezerska” repteret a polgári célú
jugoszláv „JAT” légitársaság „Belgrade–Zabljak-Tivat” vonalán közlekedő
„Douglas DC-3” repülői számára.[100]
Tervezték a reptér modernizálását, sziilárd burkolatttal történő kifutó
megépítését. Később azonban a projekt megállt, mivel inkább „Ponikve-Uzice”
repteret fejlesztették.[101]
A jugoszláv hadsereg az 1970-es évektől úgynevezett helikopter leszállót
tartott fenn a „Planinka” hotelnél.[102]
A dél-adriai regionális tervet 1969-ben
dolgozták ki Jugoszláviában, mely kiterjedt Montenegró partvidékére és
részeire. Ekkor került szóba a 760 méter hosszú füves kifutópályájaval
rendelkező, és sporttevékenységekhez, valamint mezőgazdasági repüléshez
használt „Ulcinj-Gornji Stoj” kisreptér. [103]
A 130. számú
„Rajlovac-Sarajevo” légi bázis alá tartozó „Butmir-Sarajevo” polgári és katonai
reptér, a „Tuzla” 399. katonai légi bázis és alá tartozó „Banja Luka-
Mahovljani-Laktasi” vegyes polgári és katonai reptér, melyhez tartozott a
„Banja Luka- Zaluzani” kisreptér és helikopter bázis, „Osijek-Cepin” (horvát
tagköztársaságban) teherforgalmú polgári és katonai kisrepülőtér, majd 1980-tól
a „Cepin” kis sportcélú repteret kiváltó „Osijek-Klisa” (horvát
tagköztársaságban) polgári forgalmú
reptér, és „Ecka-Zrenjanin” katonai reptér, valamint a 171. számú
„Mostar-Ortijes” légi bázis és alá tartozó „Cilipi” (Dubrovnik) polgári repülőtér
és „Glamoc” civil és katonai célú kisrepülőtér, továbbá „Bihac-Zeljava” 200.
katonai légi bázis és alá tartozó „Zeljava” tartalék reptereként funkcionáló,
„Udbina” (horvát tagköztársaságban) katonai repülőtér, valamint a prijedori
(Prijedor) „Urije” és „Medeno Polje”[104]
boszánszki petrováci (Bosanski Petrovac) polgári „sport” repülőtér, és a
légierő közvetlen parancsnoksága alatt áló erőket kiszolgáló „Kiseljak” bázisraktár
mellett, boszniai tagköztársaság területén több másodlagos kisrepülőtér funkcionált;
„Kresevo[105],
.
A boszniai tagállam
területén már a második világháború óta funkcionáltak tartalék kisrepterek,
köztük „Bijeljina” városkánál „Hase” területén, ahol a második világháborúban a
német megszálló erők légi ereje „Luftwaffe” állomásozott[106]. A
háború után a jugoszlávok birtokba vették és a későbbiekben lóverseny pálya
épült a helyére. Az új füves pályájú kisrepülőteret „Bijeljina-Popovi” részen
alakították ki sportcélú, ejtőernyős reptérként.[107] 1984-ben
alakult meg a „Livno” repülős klub, mely sárkányrepüléssel és modellezéssel
kezdte a livnói „Brda-Grborezi” kisreptéren, napjainkban „Stipe Kristo”
sportreptér[108].
„Brda” kisreptér a második világháború alatt a jugoszláv partizán erők
reptereként funkcionált, melynek füves kifutóját a katonaság használta.[109] „Bihac” repülő klub 1953-ban alakult
meg, mely során a második világháborús „Ceravci” (Bihac) füves katonai repteret
használták, mely megnyílt a háború után a civil sportrepülés számára. „Ceravci”
repteret a német megszálló erők építették légi egységeik számára[110].
A második világháború után a jugoszláv erők birtokába került és katonai
reptérként funkcionált. 1953-tól megnyitották a polgári sportrepülés számára
is, majd miután a jugoszláv légierő 1957-től, a már 1948-ban birtokolt katonai
területen (Baljevac-Bihac) 1965-ig megépítette a „Zeljava” légi bázist (505.
objektum)[111],
„Ceravci” polgári sportrepülőtérként funkcionált. Az 1980-as évek végén a
polgári sportrepülés átköltözött a „Golubic” (Bihac) füves (napjainkban szilárd
burkolatú) sport reptérre „Ceravic” pedig megszűnt.[112]
Ezen repterek közül több már a második világháborúban is funkcionáló hadi célra
használt katonai reptér szerepét töltötte be.[113]
A felsoroltak mellett az egykori jugoszláv,
szerb illetve bosnyák és nemzetközi szakirodalom, még megemlít több sportcélú,
vagy mezőgazdasági célra használta kisrepülőteret, „aeroklub” használatában
álló elsősorban füves le-felszálló területet, ahol a vitorlázórepülés mellett,
modellezés, ejtőernyőzés, kisrepülővel történő sportrepülés szerepel, de megépülésükről
pontosabb információval nem rendelkeznek, így azok pontos létrejöttéről nincs
adatom, létrehozhatták ezen le-felszálló helyeket 1991. előtt, illetve után.
Katonai jelentősséggel, ezen repterek nem bírtak. Mint említettem elsősorban
sportcélú és kiképzési, oktatási célból funkcionáltak[114].
A 151. számú légi bázis „Pleso-Zagreb/Lucko”légi
bázis, és az 500. számú „Divulje” légi bázis, és alá tartozó szpliti „Resnik” polgári és
katonai reptér, valamint „Sinj” polgári kisrepülőtér, továbbá a 258. számú
„Pula” légi bázis és alá tartozó „Rijeka/Grobnicko Polje” polgári és katonai
reptér, „Rijeka-Omisalj” Krk sziget polgári és katonai reptér, továbbá a 84.
számú „Zemunik-Zadar” légi bázis. mellett, a horvát tagállam rendelkezett
további kisrepterekkel[115].
A horvát tagállam területén lévő „Osijek-Cepin” sport repülőtér[116],
„Cakovec-Pribislavec”[117]
sportcélú kisreptér, 1985-ben épült civil
„Cres-Losinj”[118]
repülőtér, az 1976-ban megépült civil „Crljenka/Vrsar”[119]
sportcélú repülőtér, 1981-től funkcionáló „Campanoz- Medulin”[120]
repülőtér, „Otocac/Spilnik” civil sportcélú reptér[121], „Vukovar/Borovo”
sportcélú kisrepülőtér[122],
„Koprivnica/Danica” sportcélú kisreptér[123], „Slavonski
Brod/Jelas” sportcélú kisreptér[124], „Varazdin/Dravcina”
sportcélú kisreptér[125],
„Vinkovci/Zankovac” mezőgazdasági kisreptér[126],
”Bjelovar”Brezovac” sportcélú kisreptér[127], „Cazma/Grabovnica”
sportcélú kisreptér [128],
„Hvar/Stari Grad” sportcélú kisreptér[129],
„Ivanic Grad/Breska Greda” sportcélú kisreptér[130], Daruvar/Blagorodovac sportcélú kisrepülőtér[131],
„Petrinja” sportcélú kisrepülőtér [132],
„Dubrava/Zvekovac” sportcélú
kisreptér[133],
„Sisak”[134],
és „Turopolje/Busevec” sportcélú
kisreptér
[135].
1990-ben épült meg a „Brac” szigeten lévő „Bol” belföldi foralmi regionális
reptér, mely már a független horvát állam polgári reptereként 1993-ban nyitott
meg.
„Korcula /Lumbarda” és „Korcula/Vela Luka”
vízi, „Hvar/Jelsa” vízi , „Split/Firule”
és „Split/Resnik” vízi, „Lastovo/Ubli” vízi, „Pag/Novalj” vízi, „Rab/Rab” vízi,
„Mali Losinj” vízi, „Rijek” vízi, „Pula” vízi, Vis, Rab, Rag, Dugi Oto,
Mljet szigeteknél működú vízi (hidroplánok számára rendelkezésre álló) le
és felszállóhely.
Ezen repterek
közül több már a második világháborúban is funkcionáló hadi célra használt
katonai reptér szerepét töltötte be.[136]
A felsoroltak mellett az egykori jugoszláv,
szerb illetve horvát és nemzetközi szakirodalom, még megemlít több sportcélú,
vagy mezőgazdasági célra használta kisrepülőteret, „aeroklub” használatában
álló elsősorban füves le-felszálló területet, ahol a vitorlázórepülés mellett,
modellezés, ejtőernyőzés, kisrepülővel történő sportrepülés szerepel, de
megépülésükről pontosabb információval nem rendelkeznek, így azok pontos
létrejöttéről nincs adatom, létrehozhatták ezen le-felszálló helyeket 1991.
előtt, illetve után. Katonai jelentősséggel, ezen repterek nem bírtak. Mint
említettem elsősorban sportcélú és kiképzési, oktatási célból funkcionáltak.[137]
A 165. számú „Skopski Petrovec” (Skopje) légi
bázis és alá tartozó „Ohrid” polgári személy és áruforgalmi reptér Rezanovci”
(Kumanovo) és „Stenkovec-Brazda” (Skopje) sportcélú repülőtér mellett, a macedón
tagállam rendelkezett további turisztikai és sportcélú célú kisrepterekkel;
„Logovardi” (Bitol) sportcélú kisreptér[138],
„Sarandinovo” (Dolneni) sportcélú kisreptér[139],
„Srpci” (Carlija)[140]
sportcélú kisreptér, „Krvi Dol” és „Susevo”[141]
(Stip) sportcélú
kisreptér, „Karatmanovo” (Veles) sportcélú kisreptér[142],
„Malo Konjari” (Prilep) sportcélú
kisreptér[143],
„Negotino” sportcélú kisreptér[144],
„Sveti Nikola” (Pesirevo) sportcélú kisreptér[145],
„Rosoman” (Gradsko) sportcélú
kisreptér[146],
„Sveti Niloka” (Mavarovci) sportcélú kisreptér[147].
Tartalék kisreptér funkcionált „Kocani” és „Stip” településeknél; „Ponikva-Kocani,
Plackovica-Stip”[148].
A felsoroltak mellett a jugoszláv, szerb és macedón
szakirodalom, még megemlít több sportcélú, vagy mezőgazdasági célra használta
kisrepülőteret, „aeroklub” használatában álló elsősorban füves le-felszálló
területet, ahol a vitorlázórepülés mellett, modellezés, ejtőernyőzés,
kisrepülővel történő sportrepülés szerepel, de megépülésükről pontosabb
információval nem rendelkeznek, így azok pontos létrejöttéről nincs adatom,
létrehozhatták ezen le-felszálló helyeket 1991. előtt, illetve után. Katonai
jelentősséggel, ezen repterek nem bírtak. Mint említettem elsősorban sportcélú
és kiképzési, oktatási célból funkcionáltak.[149]
A sportrepülőterek alkalmasak voltak a kisebb
katonai oktató és kiképző repülők általi használatra. A légierő pilótáinak
vitorlázórepülőterek „vzletiste” is rendelkezésre álltak sportcélból. Mindezek
mellett kiszolgálták a turizmust és a mezőgazdasági repülésnek is teret adtak. [150]
[1] „Sombor” bázis esetében a Jugoszláv
Légierő alá tartozó, közvetlen a főparancsnokság irányítása alatt álló toborzó
központról „Regrutni Centar” (RegC) beszélünk, mely 1953-ban jött létre. 1956.
júliusában 975. repülős továbbképző központként „Vazduhoplovni Nastavni Centar”
(VNC) funkcionált tovább, közvetlen a légierő központi parancsnoksága alá
tartozva. 1978-ban a továbbképző központom belül megalakult a „szakácsképző”
28. számú intendáns továbbképző század (28. INC). 1987-ben történő haderőreform
részeként a 975. kiképzési központot zászlóaljjá módosítják. A kiképző
zászlóaljon belül különböző had nemek kiképzési századai jöttek létre,
intendáns, összekötői, katonai rendész, vegyi-biológiai-nukleáris támadás
elleni. Létrejött a zászlóaljon belül az összekötői szakasz és gyakorlótéri
kiképző szakasz is. „Sombor” rendelkezett katonai célú reptérrel. Bojan
Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[2] „Sabac” (Sapac) sportcélú reptérként
kezdte meg funkcionálást az 1920-as évek végén, a megalakuló „aeroklub” végett.
A második világháborúban szünetelt a klub működése, de a háború után újjáéledt.
A reptér Szabács (Sabac) „Kasarska polja” területén helyezkedett el. Sportcélú
és ejtőernyős kiképző reptérként funkcionált, melyet a légierő is használt.
1953. évben „Sabac” (Sapac) reptéren alakult meg a jugoszláv haderő 63.
ejtőernyős ezrede. http:// www. ww2. dk/ Airfields% 20-%2 0Y ugoslavia. pdf,
http: // sabackiaeroklub. blogspot. com/, http: // www. vsvojvodine. org/
padobranstvo.html
[3] „Kiseljak” várovab a jugoszláv haderő
(JNA) laktanyája funkcionált. A boszniai „Kiseljak” városhoz tartozó „Brnjaci”
faluban a jugoszláv légierő részére funkcionált egy úgynevezett tartalék füves
kifutópályával rendelkező kisreptér, melyet igazából egy farmnak álcáztak.
Továbbá a boszniai „Busovaca” és „Novi Travnik/Pucarevo” településeken pedig a
légierő raktárai működtek, ahol repülőgép gumiabroncsokat, motorokat és egyéb
haditechnikai felszerelést tároltak.https://otpisani.niceboard.com/t193-rezervni-aerodromi-jna.
[4] „Bela Crkva” reptér már a Jugoszláv
Királyságban is funkcionált 1937-től katonai repülős kiképző bázisként, a
„Crvena Crkva” területen, füves kifutópályával. A második világháborúba a német
légierő katonai reptérként müködtette. A háború végével a jugoszlávok vették
birtokba. Katonai reptérként, majd megnyitva a civil ejtőernyőzés és
sportrepülés számára üzemelt. Napjainkban már bezárták. https:// www. modli .rs/ flying/ books/slobodno_sletanje/ 06%20BELA% 20CRKVA. pdf,
http:// www. vss. rs/ 23-
vesti/ vss- vesti-i- novosti/ 910-letilite- crvena- crkva,
[5] https://www.novosti.rs/vesti/naslovna/aktuelno.293.html:390864-Titovi-podzemni-tajni-gradovi
[6] https://www.aeroklubvaljevo.com/o-nama/
[7] https://letenje.rs/sr/novi-aerodrom-i-novi-zirokopter/
[8]https://vojnopolitickaosmatracnica.wordpress.com/2018/06/23/ratno-vazduhoplovstvo-i-pvo-republike-srpske-krajine-zaboravljeni-cuvari-krajiskog-neba/
[9] https:// vojnopolitickaosmatracnica. wordpress.
com/ 2018/06/23/ ratno- vazduhoplovstvo-i-pvo-republike-srpske-krajine- zaboravljeni-cuvari-krajiskog-neba/
[10]https://radio.hrt.hr/radio-osijek/clanak/obiljezeno-35-godina-zracne-luke-osijek/95432/,
https://hr.wikipedia.org/wiki/Zra%C4%8Dna_luka_Osijek
[11] https://www.zrenjaninski.com/drustvo/prozor-u-proslost-aerodrom-ecka-kroz-istoriju-mnogi-ovo-nisu-znali/
[12] http://www.modli.rs/flying/books/slobodno_sletanje/31%20TRSTENIK.pdf
[13]
https://www.mycity-military.com/Ostalo-3/Aerodrom-Ponikve.html
[14]https:// sh. wikipedia. org/ wiki/ Aerodrom_ Sjenica,
https:// www. mycity- military. com/ Ostalo-3/ Aerodrom-Sjenica. html,
https:// web. archive. org/ web/ 20070310035535/ http:// www. sjenica-
info. com/ news. php? readmore = 478, https:// autopsija.
wordpress.com/2015/03/28/aerodrom-sjenica/
[15] https://www. klix. ba/ vijesti/ bih/ vojni- aerodrom-
zeljava- kod- bihaca- je- ponos-
jugoslavije-u-koji-je-ulozeno-cetiri-milijarde-dolara/160621006,
https:// www.mycity-military.com/Ostalo-3/Enigma-JNA-Podzemni-Aerodrom-Zeljava.html,
Tekst preuzet iz AEROMAGAZINA - autor profesor Radmila Tonkovic.
[16] https://jna-sfrj.forumbo.net/t2413-aerodrom-udbina,
https://www.forgottenairfields.com/airfield-udbina-68.html
[17]
https://rfakprijedor.webs.com/aerodrom.htm/
[18] https://sh.wikipedia.org/wiki/Cerklje_ob_Krki_(aerodrom)
[19] https://www.fraport-slovenija.si/en/company/history/934
[20] https://www.aknm.si/index.php?option=com_content&view=article&id=31&Itemid=214
[21] https:// www.novosti. rs/ vesti/srbija.73.html:399398- Vocnjak-
umesto-vojnog-aerodroma
[22] http://www.modli.rs/flying/books/slobodno_sletanje/31%20TRSTENIK.pdf
[23] https://tehnika.lzmk.hr/zracna-luka-dubrovnik/
[24] https://www.mycity-military.com/Ostalo-3/Napusteni-aerodromi_7.html
[25] https://www.sarajevo-airport.ba/Page/HIstorijski-razvoj-aerodroma
[26] https://sarajevo.co.ba/o-medunarodni-aerodrom-sarajevo/
[27] https: // tehnika. lzmk. hr/ aerodrom/,
https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Split_Airport, http: // www. split-
airport. hr/ index. php? option= com_ content& view= article&id= 209&Itemid=
202&lang= en, https:// tehnika. lzmk. hr/ zracna-luka-split/
[28] https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/
[29] https: // www. jelenje. hr/
dokumenti/ strateski- dokumenti/ 654- zeleni- plan- opcine- jelenjeplan-
opcine- jelenje/ file
[30] https: // www. jelenje. hr/
dokumenti/ strateski- dokumenti/ 654- zeleni- plan- opcine- jelenjeplan-
opcine- jelenje/ file
[31] https://jna-sfrj.forumbo.net/t119-aerodrom-golubovci-titograd-podgorica
[32] https://en.wikipedia.org/wiki/Berane_Airport
[33] https://montenegroairports.com/aerodrom-tivat/o-aerodromu/istorija-aerodroma-tivat/
[34]
https://www.wam-ing.ch/en/home/mne-niksic-lkapino-poljer-project-documentation-834.html
[35] https://jugpress.com/na-danasnji-dan-6-aprila-1941/
[36] https:// sh. wikipedia. org/ wiki/ Aerodrom_ Bor, https:
// www. info- ks. net/ vijesti/ kosovo/ 63989/ slatina-tajni- vojni- aerodrom-na-kosovu-fotovideo
[37]
https://en.wikipedia.org/wiki/Batlava-Donja_Penduha_Airfield
[38]
https://en.wikipedia.org/wiki/Gjakova_Airport
[39] https://www.airban.net/strana_istorija_zmajarstva.htm
[40] Jugoszláv Királyságban funkcionált
„Sinj” segéd reptér, „Osijek” városban a Dráva parti segéd reptér, „Maribor”
segéd reptér, „Postojna” segéd reptér (olasz fennhatóság alatt), „Vrsac” segéd
reptér, „Petrovgrad” segéd reptér, „Ruma” segéd reptér, „Banja Luka” segéd
reptér, „Borovo-Vukovar” elsődleges reptér, „Sarajevo-Rajlovac” elsődleges
reptér, elsődleges reptér „Donja polja-Beograd”, „Borongaj-Zagreb” elsődleges
reptér, „Polje-Ljubljana” elsődleges reptér, a tengerparti részen „Zadar”
városban (olasz fennhatóság alatt), „Rijeka” városban (mint „Fiume” keleti
része olasz fennhatóság alatt), „Split” városban vízi „reptéri” leszálló állt
rendelkezésre. „Pasman” szigeten vízi leszálló hely (Pasman), „Zut” szigeten
vízi leszállóhely (Jelici), és több szigeten.
[41] Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields
1935-45. Yugoslavia.
[42] http://www.fallingrain.com/world/MJ/airports.html
[43] https://www.sistory.si/cdn/publikacije/30001-31000/30176/Prispevki_za_novejso_zgodovino_2012-2.pdf
[44] https://sl.wikipedia.org/wiki/Letali%C5%A1%C4%8De_Tezno
[45] Napjaink „Edvard Rusjan Airport
Maribor” nemzetközi reptere.
[46] https://en.wikipedia.org/wiki/Maribor_Edvard_Rusjan_Airport,
https: //cs. wikiarabi. org/ wiki/ Letalski_ center_Maribor, https: // www.
lcm.si/, https:// www. knjiznica- celje. si/ raziskovalne/ 7020050241. pdf,
[47] https: // www. portoroz- airport.si/ si/ o- nas/
zgodovina/, https:/ /www. knjiznica- celje. si/
raziskovalne/ 7020050241. pdf
[48] https:/ /en. wikipedia. org/
wiki/ Lesce- Bled_ Airport , http: // www. alc- lesce. si/,
https: // www. knjiznica-celje. si/ raziskovalne/ 7020050241. pdf
[49] https:// www. knjiznica- celje. si/ raziskovalne/
7020050241. pdf, https: // www. wikiwand. com/sl/ Letali%C5%A1%C4%8De_Slovenske_Konjice,
https:// en. wikipedia .org/ wiki/ List_of_airports_in_Slovenia https: // www.
wikiwand. com/sl/ Letali%C5%A1%C4%8De_Diva%C4%8Da
[50] https: // www. aeroklub- jk- ajdovscina. si/ joomla/ index. php/ sl/
aeroklub/ zgodovina, https:// www. sistory. si/ cdn/
publikacije/30001-31000/30176/Prispevki_za_novejso_zgodovino_2012-2.pdf
[51] https://www.bovec-airfield.si/sl/O-nas,
https://www.knjiznica-celje.si/raziskovalne/7020050241.pdf
[52] http://www.aeroklub-celje.si/zgodovina/,
https://www.knjiznica-celje.si/raziskovalne/7020050241.pdf
[53] https: // pomurjenews. com/ rubrika/ zgodovina- aerokluba- murska-
sobota/, https: // www. turizemnakmetiji. si/ znam?ur l= Letal i%
C5% A 1%C4 %8 D e % 20 M úr sk a % 20 S o b ota&id=27
[54] https://www.aeroklub-postojna.si/zgodovina-aerokluba/
[55] http: // www. kas- aeroklub. si/ klubslo. htm,
https: // www. knjiznica- celje. si/ raziskovalne/ 7020050241. pdf,
https: // sl.wikipedia.org/wiki/Letali%C5%A1%C4%8De_Slovenj_Gradec
[56] http://ak-ptuj.com/e107_plugins/content/content.php?content.14,
http://www.aeroklub-lj.si/letalisca.php
[57] https://www.saleskiaeroklub.si/?page_id=147,
https://www.knjiznica-celje.si/raziskovalne/7020050241.pdf
[58] https: // sl .wikipedia. org/ wiki/ Letali % C5% A1% C4% 8De_S lovenske_
Konjice, http: // www. ljsk. org/ domov. html,
http: // tic. konjice.si / en/ index. php/ leisure- time/ sport- flying,
https: // commons. wik imedia. org/ wiki/ File:
Seno%C5%BEet_letali%C5%A1%C4%8De_02.jpg
[59] https://sl.wikipedia.org/wiki/Letali%C5%A1%C4%8De_Diva%C4%8Da
[60] https://www.knjiznica-celje.si/raziskovalne/7020050241.pdf
[61] https: // www. aeroklub- zagorje. si/ wp- content/ uploads/ 2015/ 03/
app_chart 1-1. pdf, https: // www. had. si/
blog/2011/11/18/letalisce-vzletisce-zagorje-ob-savi/,
[62] https: // core. ac. uk/ download/ pdf/ 12088497. pdf,
https: // www. knjiznica- celje.s i/ raziskovalne/ 7020050241. pdf, https://www.knjiznica-celje.si/raziskovalne/7020050241.pdf
[63] https:// www.aeroklub- zagorje.si/,
http://www. aeroklub-lj.si/ zgodovina. php, https: // sl. google-info. cn/ 303311/ 1/ letalisce- polje. html,
https: // www.kocevsko. com/ assets/ Uploads/ STRATEGIJA-
RAZVOJA-TURIZMA- KOCEVSKO- za- OS-FINAL-lektorirana. pdf, https:// www.world- airport- codes.com/ slovenia/
mostje-lendava-airfield-77742.html, http:// users. volja.net/lk- kocevje/ predstavitevkluba. html,
http:// www. kas-aeroklub.si /klubslo.htm, https://www. knjiznica-celje.si/raziskovalne/7020050241.pdf,
[64] https:// www. obcina- recica. si/ files/ other/
news/2 10/ 94513OPPN% 20_% C5 %A 0portno % 20letal i% C5 % A1 %C4%8De% 20
Zgornje %20 Pobre % C5%B Eje_%2 0-%2 0informacija % 20 z a%2 0javno %2
0razgrnitev.pdf, https:// www. sierra5. net/ novice- novo/
novice/ item/ 2544- na- pobrezju- so- se- spomnili- letalcev-
raf-a-ki-so-pomagali-slovencem, https://www.knjiznica-celje.si/raziskovalne/7020050241.pdf
[65] https: // forum. prohereditate. com/ viewtopic. php?
t= 1299, https: // www. sistory. si/ cdn/ publikacije/
30001- 31000/ 30176/ Prispevki_ za_ novejso_ zgodovino_2012-2.pdf
[66] https:// www. sistory. si/ cdn/publikacije/3 0001-31000/30176/
Prispevki_za_novejso_zgodovino_2012-2.pdf, https:// www.md-ventus.si/o_klubu/vizitka/,
Navodila za uporabo modelarskega vzletisca PDF.
MD
Ventus Vipava, https://www.znanjesveta.com/o/Avstro-ogrsko_vojno_letalstvo
[67] https:// www. sistory. si/ cdn/ publikacije/ 30001-
31000/ 30176/ Prispevki_za_novejso_zgodovino_2012-2.pdf,
https://www.lk-sentvid.com/o-vzletiscu-letalski-klub-sentvid
[68] https://www.sistory.si/cdn/publikacije/30001-31000/30176/Prispevki_za_novejso_zgodovino_2012-2.pdf,
https://forum.prohereditate.com/viewtopic.php?f=1&t=1299&start=10
[69] https: // forum. prohereditate. com/
viewtopic. php? t= 1299, https: // www. sistory. si/ cdn/ publikacije/ 30001-
31000/ 30176/ Prispevki_ za_ novejso_ zgodovino_2012-2.pdf
[70] https: // www. lokalne- ajdovscina. si/ article/ 20
20 05 27 08 46 58 48 / vzletisce _za _jadralne _padalce _na _kovku
_ostaja_odprto/, https: // www. sistory. si/ cdn/
publikacije/ 30001-31000/ 30176/ Prispevki_ za_novejso_zgodovino_2012-2.pdf, https://
www. facebook. com/ anja. picerija/ posts/ 1480640732070936? comment_ tracking=
%7B%22tn%22%3A%22O%22%7D
[71] https:// www. sistory. si/ cdn/
publikacije/ 30001- 31000/ 30176/ Prispevki_za_novejso_zgodovino_2012-2.pdf,
https://www.znanjesveta.com/o/Avstro-ogrsko_vojno_letalstvo
[72] https:// www. sistory. si/ cdn/
publikacije/ 30001- 31000/ 30176/ Prispevki_za_novejso_zgodovino_2012-2.pdf,
https://www.znanjesveta.com/o/Avstro-ogrsko_vojno_letalstvo
[73] https:// www. sistory. si/ cdn/
publikacije/ 30001- 31000/ 30176/ Prispevki_za_novejso_zgodovino_2012-2.pdf, https://www.znanjesveta.com/o/Avstro-ogrsko_vojno_letalstvo
[74] https://doczz.net/doc/6882758/monografija,
https:// www. knjiznica- celje. si/ raziskovalne/ 7020050241. pdf,
http://forum.modelarji.com/viewtopic.php?t=91611
[75] https://issuu.com/gzspublikacije/docs/portreti_dose__kov_2016-1969_-_ovit
[76]https: // www. aeroklub- prlek. si/ wp- content/ uploads/ 2018/ 08/
Navodila Verzej. pdf, https: // www. aeroklub- prlek. si/,
https://www. znanjesveta.
com/o/Avstro-ogrsko_vojno_letalstvo
[77] https:// mapcarta.com/ N4336711228,
http:// www. aeroklub- imeno.si/, https:// www. fsp. uni-lj.si/COBISS/ Diplome/
Diploma22048200DrobneRosana.pdf,
[78]
https://www.vzletisce-mihalovec.si/page/pilot-info
[79] http://vzletisce-kamnik.si/navodilo_za_uporabo_vzletisce_kamnik.pdf
[80] http:// www. sos 112. si/ db/ priloga/
izpostava/ p2912. pdf, https: // si. ivao. aero/ aerodromi, https: // www. sloveniacontrol.
si, https: // www. sistory. si/ cdn/ publikacije/ 30001- 31000/ 30176/ Prispevki_
za_ novejso_ zgodovino_ 2012- 2. pdf, https: // core. ac. uk/ download/ pdf/ 12088497.
pdf, https: // www. knjiznica-celje. si/ raziskovalne/ 7020050241.pdf,
[81] Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields
1935-45. Yugoslavia., https: // www. knjiznica-celje. si/ raziskovalne/
7020050241. pdf, https://www.znanjesveta.com/o/Avstro-ogrsko_vojno_letalstvo,
https://www.knjiznica-celje.si/raziskovalne/7020050241.pdf
[82] https://temporadio.rs/bor-od-a-do-s/
16. априла 2021.,
[83] https:// www. subotica. com/ vesti/n a- subotickom-
aerodromu-obelezeno- 110- godina- od- prvog- leta-ivana- sarica- id39233. html,
http: // www. aerodromnovisad. com/ aero-o- nama. html,
https://rs.n1info.com/ biznis/a544653-aeroklub- kikinda- tvrdi- da- im-j
e- aerodrom- otet- grad- ih- krivi- za-nelegalnu-zaradu/, http://www. aeroklubpn. org.rs/o- nama. html , https:// krusevacgrad.rs/ tag/ aerodrom/, https://en.wikipedia. org/wiki/Jagodina_Airport, http://visitsmederevo. com/index.php/post/77/Avionom,
https://en.wikipedia. org/wiki/Smederevska_Palanka_Airport,
https://tangosix.rs/2016/20/09/odgovor-ministarstva-odbrane-
savez-nije-trebalo-da-nam-placa-zakup-vec-investira-u-odrzavanje-jarka-aerodrom-ce-ici-na-otudenje/,
https:// en. wikipedia. org/ wiki/Po%C5%BEarevac_Airport,
https://en. wikipedia.org/wiki/Kostolac_Airport, https://www. ozonpress. net/ ekonomija/
na-javnom-uvidu-izmene-plana-za-aerodrom-preljina-cacak/, https://en.
wikipedia.org/wiki/Pan%C4%8Devo_Airport , http://www.vss.rs/images/documents2016/Prirucnik-LYBJ.pdf, https://en.wikipedia.org/wiki/Knja%C5%BEevac_Airport,
https://stad.com/index.php?city_id=786697
[84] Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields
1935-45. Yugoslavia.
[85] https://forgottenairfields.com/detailcountry.php?categoryId=1009,
https: // caa. rks- gov. net/ wp-content/ uploads/ 2015/ 11/ Airfields- in-
the- Republic- of-Kosovo1.pdf
[86] https: //sh. wikipedia. org/ wiki/ Aerodromi_u_Srbiji,
https: // putujsigurno. rs/ magazin/ aerodromi- u- srbiji-medjunarodni-
domaci- i- vojni- aerodromi/,
http: // www. aeroflight. co. uk/ waf/ yugo/ jkrv/ yugo- af1-bases. htm,
https: // jp. serbia. travel/ aktivnosti/ avantura/ letenje. 354. html,
http: // www. vss .rs/ images/ documents 2016/ Prirucnik-LYBJ.pdf,
https://banatmedia.wordpress.com/2017/08/07/tesko-bombardovanje-alibunara-1944-godine-na-danasnji-dan/
[87] https://www.europeanairlines.no/drustvo-za-vazdusni-saobracaj-a-d-aeroput-1927-1948/
[88] Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields
1935-45. Yugoslavia.
[89] https://hu.wikipedia.org/wiki/Berane
[90] https:// www. vijesti. me/
vijesti/ drustvo/ 388983/ pljevljaci- jos- 1936- uzivali -u- aero- mitingu-
danas- bez-aerodroma - uprkos-obecanjima, https:// www.pvinformer. me/prof-dr-
branislav-kovacevic- saveznicko-bombardovanje-
crne-gore-1943-i-1944-godine-bombardovanje- pljevalja/,
[91] https://informacije.me/podkategorije/Aero-klubovi
[92] https://docplayer.net/59956710-Arsenal-za-krisku-kruha.html
[93] https://www.balkanwarhistory.com/2021/02/daily-report-from-yugoslav-battlefield_23.html
[94] https://durmiski.webs.com/istorijaskijanja.htm
[95] https://www.vijesti.me/vijesti/drustvo/77149/vojnom-vrhu-smetala-guzva-na-zabljackom-aerodromu
[96] https://m.cdm.me/zabava/zanimljivosti/vremeplov-kako-su-nekad-izgledali-crnogorski-aerodromi/
[97] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=1599.810;wap2
[98] https://demokrate.me/2017/12/14/karadzic-uradicemo-plan-razvoja-aerodroma-zabljak/
[99] https://www.vijesti.me/vijesti/drustvo/77149/vojnom-vrhu-smetala-guzva-na-zabljackom-aerodromu
[100] https://en.wikipedia.org/wiki/%C5%BDabljak_Airport, https://waytomonte.com/rs/n-568-novost-3
[101] http: // www. modli. rs/ flying/ books/ slobodno_sletanje/ 32% 20 ULCINJ.
pdf, https: // durmiski. webs. com/ istorijaskijanja. htm,
http: // zabljak. me/ docs/ 0PUP% 20 ZABLJAK % 20 -% 20 usvojen i% 2
0dokument % 20-% 20 tekst% 20-% 2007. 2011.pdf, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=1599.810;wap2
[102]
http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=1599.810;wap2
[103] In the 1940s, Aeroput's
Belgrade–Podgorica flight extended to the coastal town of Bar. https:// en.
wikipedia. org/ wiki/Ulcinj_Airport, https://www.bankar.me/2020/06/10/u-ulcinju-predviden-aerodrom/,
Vlada Crne Gore, Ministarstvo Ekonomije: Mapa resursa koja obuhvata prirodne i
kulturne karakteristike, geografski položaj, ljudske i druge resurse sa
procjenom optimalnih pravaca specijalizacije regiona Crne Gore.
[104] https://bs.wikipedia.org/wiki/Aerodrom_Medeno_Polje
[105] https://vymaps.com/BA/Sportski-aerodrom-Kre-evo-42869/
[106] Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields
1935-45. Yugoslavia.,
http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo-af1-bases.htm
[107] https://www.helis.com/database/gps/LQPP/,
Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields 1935-45. Yugoslavia.
[108] https://hr.wikipedia.org/wiki/Aeroklub_Livno
[109]
http://mediawiki.feverous.co.uk/index.php/Livno_Airport,
https://otpisani.niceboard.com/t349-stvaranje-i-razvoj-vazduhoplovstva-novj-1942-1945
[110] Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields
1935-45. Yugoslavia.
[111] https://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%BDeljava_l%C3%A9git%C3%A1maszpont
[112] http://www.aeroclub-bihac.com/stranica.php?id=5
[113] Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields
1935-45. Yugoslavia. http:// bhdca. gov. ba/ index. php/ bs/ zakoni-
i-oblasti / aerodromi, http: // flyingbosnian. blogspot.
com/ search ?q= +% 22 Ran %C4 % 8D +Lazy+ Horse %22+ -+ Had %C5%BEi%C4%87i%2C
[114] https: // www. klix. ba/ vijesti/ bih/ klix- ba- u-p osjeti- jedinoj-
podzemnoj- aviobazi- u- bosni- i- hercegovini/ 150402030, https: // vymaps. com/ BA/ Poljoprivredni- aerodrom- 17420/,
https: // www. forgottenairfields. com/ airfield-zeljava- 66.html,
https: // www. atvbl. com/ ovako- se- iz- banjaluke- bombardovao- treci-
rajh-foto, https: // www. bosanskehistorije. com/f orum/ viewtopic
.php?f =26&t =5 47&sid =821 4 6 5b7 c3b0 a64837 15ee4 0fb9 e7b85
&start =20, https: // vymaps. com/ BA/ Sportski- aerodrom- Kre-evo- 42869/,
https: // www. bosanskehistorije. com/ forum/viewtopic.php?t=547, https: // en.
wikipedia. org/ wiki/ Category: Airports_ in_ Bosnia_ and_ Herzegovina
[115] https://www.ccaa.hr/file/114806fc71cdb13f58d5dd6ff087da14672, https://www.caf.hr/aerodromi/,
Goran Kos / Davor Krasic / Petar Feletar / Predrag Brlek: Development and
potentials of sports-recreational aviation and avio tourism in Croatia.
[116] https://web.archive.org/web/20180908031059/http://www.croatianairports.com/hr/CepinAerodrom.aspx
[117] „Cakovec” Csáktornya „Pribislavec”
részén helyezkedett el a 1100x42m füves kifutópályával rendelkező sportcélú
kisrepülőtér. A reptéren már 1946-1947-től működött a muraközi „Medimurje”
aeroklub, a reptér megnyitása is az 1940-es évek elejéhez kapcsolódik. A
reptéren ejtőernyős, pilóta képzés folyt. https: // aeroklub- medjimurje. hr/ aerodrom- ldvc/,
https: // www. forgottenairfields. com/ airfield- eakovec- 64. html, https: //
aeroklub- medjimurje. hr/ povijest/, ,
https: // web. archive. org/ web/ 20180211185325/, http: // www.
croatianairports. com/ hr/ CakovecAerodrom. aspx, https: // www. crocontrol.
hr/ UserDocsImages/ AIS%2 0produkti/ VFR_ prirucnik/ PDF/ LDVC. pdf, https: //
www. cakovec. hr/ dokumenti/ lag/ LRS_ Sredisnje_ medimurje. pdf,
[118] https://en.wikipedia.org/wiki/Lo%C5%A1inj_Airport,
https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/
[119] https://en.wikipedia.org/wiki/Crljenka_airport,
https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/
[120] https://triprabbits.com/hr/sportska-zracna-luka-medulin-hrvatska-znamenitosti-atrakcije/
[121] A lika-gacskói tájegységben már a
Jugoszláv Királyság idején működött a műrepüléssel kapcsolatos sportegylet
“Krila Gacke” Otocsác (Otocac) városnál. A második világháborúban a sportcélú
leszálló megrongálódott és szünetelt a sportrepülés. „Otocac” város határában
„Spilnik” területén 1972. - 1973. évben a városi tanács (önkormányzat) építette
meg a 1600 x 32 m (később 1200 x 32 m) füves kifutóval rendelkező sportcélú
kisrepteret. https: // hr. wikipedia. org/ wiki/ Zra%C 4%8D no_pristani %C 5% A1te_
Oto %C 4% 8D ac, https:// likaclub. eu/ gacki- apsurd- otockom- avionu- dc- 3- je-
zabranjen-pristup-a-udruga-koja-upravlja-aerodromom-tuzila-je-grad-otocac/,
https://www.glasgacke.hr/?ispis=detalji&novost=123&kat=72., http: // www.
cro -eu. com/ forum/ index. php? topic= 59.0, https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/
[122] Már a Jugoszláv Királyságban is
funkcionált 1931-től megépülő „Borovo” reptér, ahol a füves kifutópályát az
akkori jugoszláv „Aeroput” polgári légitársaság és a helyi repülős és
ejtőernyős sportklub használta. A második világháborúban a német „Luftwaffe”
légierő használta 1943-1945. közt. 1943-ban a németek felújították és hadi
célra alkalmassá tették. A háború után az 1947-ben megalakuló Aeroklub Borovo”
használta a repteret sportcélú repülésre és ejtőernyőzésre. https: // aeroborovo. wordpress. com/ 2012/ 09/ 01/ sample- text- 5/,
https: // www. vreme. com/ cms/ view. php? id= 1130447 & print = yes,
Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields 1935-45. Yugoslavia., www.aeroborovo.com,
https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/
[123]„Koprivnica” településen már az első
világháborúban használtak a Jugoszláv Királyság védelmébe repülőket, a magyar
légierővel szembeni védelem érdekében. A
háború végével a Királyi Jugoszlávia sportcélú kisreptereként funkcionált, a
helyi aeroklub bázisaként, mely az 1930-as évek közepén alakult meg. A második
világháborúban szünetelt a reptér, de a háború után ismét sportcélú repülős és
ejtőernyős céllal funkcionált tovább. A reptér „Koprivnica” várostól északra
„Danica” részén helyezkedett el. 1052 x 35 m füves kifutópályával
rendelkezett. http: //
akkrilakoprivnice. com/ aeroderom/, https: // caf. hr/_files/ 200002250-
19afb1aa 99/ CAMP % 20I %2 0 AKCIJA % 20PRELETA % 20KC % 20info % 2019 % 20 HR.
pdf, https:/ /skyvector .com/ ?ll = 46. 21 31 08 33 3, 16 .83 72 77778 &
chart= 301& zoom= 3, Dragutin Feletar: Koprivnicki dogadaji
1918-1920., https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/
[124]Már a Jugoszláv Királyságban is
funkcionált „Jelas” területen a füves kifutóval rendelkező sportcélú kisreptér.
A második világháborúban katonai célt szolgált, de a kifutópálya esős időben
használhatatlan volt. Jelentős szereppel nem bírt. A háború után sportcélú
kisreptérként funkcionált, kiszolgálva az ejtőernyőzés és sportrepülés szerelmeseit. https:// www. crocontrol. hr/ UserDocsImages/
AIS%20produkti/ VFR_prirucnik/PDF/LDOR.pdf, Henry L.
deZeng: Luftwaffe Airfields 1935-45. Yugoslavia., https:// sbonline.net/grad-
ukida- aerodrom-na-jelasu--time-vjerovatno-prestaje-s- radom-i-
aeroklub--brod---963, https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/
[125] „Varazdin” városhoz 1928-tól köthető
az első „aeroklub” létrejötte, mely 1930-tól az akkori „Veliki Prelog” (Vinokovcak)
területén lévő „repteret” használta sportcélra. A második világháború soráni
hadiesemények szüneteltették a sportrepülést, de a háború után folytatódott.
Ennek eredménye képen, 1968-tól új helyszínre költözött a sportcélú kisreptér,
melyet a „Varazdin” városhoz tartozó „Dravcina” területén alakítottak ki, füves
kifutópályával és hangár épületekkel elltáva. https:// yandex. com/ maps/ org/ 85893842062/?ll =
16.379400%2C46.301860&z=13, https: // www. aeroklub-
varazdin. hr/ o- aeroklubu/, http:// www. airshow- varazdin.
com/en/ about- ciav/ airclub-varazdin., https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/
[126] Vinkovciban 1952-től indult el a
sportrepülés az akkori „Vasarista” részen kijelölt füves területen a „Vrabac”
aeroklub közreműködésével. 1984-ben már a klub a Vinkovci várostól északkeletre
eső „Zankovac” mezőgazdasági reptéren működött.
Az 1991-1995. közt zajló horvátországi függetlenségi háború során, az
1992-től stabilizálódó harcvonal, tűzszüneti megállapodás, eredménye képen a
sportrepülést, mint a kezdetleges horvát légierő alapját, hadi célra vetették
be. Vinkovciban a horvátok 1992-től megkezdték a „Sopot” városterületen
kialakítani a katonai célra használt, füves kifutópályájú sportcélú
kisrepülőtér kialakítását. https:// hrvatski- vojnik. hr/ wp- content/ uploads/
2017/ 10/ hv_074_91_95. pdf, http: // www. sport-vinkovci.
hr/ upload/ paragraf569/ novi___ zsu_ bilten_2017_converted_(6).pdf,
(47-48.oldal)
[127] A második világháború során a füves
kifutóval rendelkező reptér, kis méreténél fogva főleg összekötő és szanitét repülők
használták, illetve kiképzés céljából is funkcionált, 1944. nyár végéig. Ezen
időpontban már nem használták, mivel megrongálódott a hadi cselekmények
következtében. A háború után sportcélú kisreptérként működött tovább a reptér
rendbehozatala után. Henry L. deZeng:
Luftwaffe Airfields 1935-45.Yugoslavia. https:// www. crocontrol. hr/ User Docs Images/ AIS%
20 produkti / VFR_prirucnik/ PDF/ LDZJ. pdf, https:// bjelovarac. hr/ najnovije/ brezovacki- aerodrom-
nezaobilazna-meka-iz-pticje-perspektive/,
[128] Már 1944-től funkcionált „Cazma”
településhez tartozó „Grabovnica” részén egy a partizánok által épített füves
pályájú katonai reptér. A második világháború után, 1953-tól a jugoszláv
légierő pilótaképzésre használta. A kezdetleges füves pálya hátránya miatt a
képzés abbamaradt és mezőgazdasági célú reptérként funkcionált tovább, melyet
sportcélra is használtak. Később betonozott kifutópályát kapott . https:// www. zvono. eu/ aerodrom- pokraj- cazme--uz- ove- ambicije--
mogao- bi-postati- troskovna- rupa- bez- dna- 467, https: // tehnika. lzmk. hr/ aerodrom/, https: // www. youtube. com/ watch?v=kRT6cPMRXVI,
http:// infozona. hr/ news/ moslavina/ 4956
[129] 1968-ban alakították ki „Hvar”
szigeten, a „Stari Grad” településhez kapcsolódó mezőn az „aerokluba Faros”
egyesület használta füves kifutóval rendelkező kisrepteret.
https://slobodnadalmacija.hr/dalmacija/aeroklub-faros-spasavamo-zivote-i-ljudima-dajemo-krila-208521,
https://www.helis.com/database/gps/LDSH/
[130] 1968-ban alakult meg az „Ivanic Grad”
városi sportrepülő klub, mely a várostól északnyugatra lévő Breska Greda”
részen lévő füves mezőt használta, hasznája sportcélú repülésre. https://aeroklub-ivanic.hr/o-nama/
[131] Már a második világháború után
létrjövő daruvári „aeroklub” révén funkcionált a füves pályával rendelkező
kisreptér. https://www.helis.com/database/gps/LDVD/,
https://daruvarski-portfolio.net/a-trojka-iz-daruvara-odleti-ravno-muzej/
[132] 1929-től funkcionált a petrinjai
füves pályájú repülőtér. Akkor „Borongaj” (Zagreb) katonai reptér tartalék
reptereként működtették. A repteret a második világháborúban is hadi célra
használták. A második világháború után, 1952-ben alakult meg a „Franjo Kluz“
repülős klub (aeroklub). 1960-ban légi központként funkcionált a pilótaképzés,
ejtőernyőzés, vitorlázórepülés tekintetében. https: // mingor. gov. hr/ User DocsImages/
ARHIVA%20 DOKUMENATA/ ARHIVA%2 0-- -%2 0OPUO / 26102018_- _ elaborat _ zastite _o
kolisa_ aerodrom_ petrinja. pdf
[133] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Zra% C4%
8Dno_pristani % C5 % A1te_Zvekovac, https: // www.
helis. com/ database/ gps/ LDZE/, http:// www. akdubrava. net/ akdubrava. nsf/ archive?
openview&title= PRIPREMA % 20ZA% 20TAKMI% C6ENJE& type = cat&cat =
PRIPREMA % 20ZA % 20TAKMI % C6ENJE, https: // www. crocontrol .hr/ User DocsImages/ AIS %2 0produkti
/VFR_prirucnik/ PDF/ LDZE. pdf, https:// en. mapy. cz/ zakladni?x= 16 .4998448&y
= 45.8231740 &z= 16&source= osm&id= 11300243,
https:// prigorski. hr/ zvekovac- selo- s- manje-od- 200- stanovnika- bogato- je-
udrugama- i- drustvenim- aktivnostima- a- ima- i- aerodrom/,http: // www. fallingrain. com/
icao/ LDZE. html, http: // www. ztc- atc.hr/ hr/
o-nama
[134]
https://www.helis.com/database/gps/LDZS/
[135] http://www.fallingrain.com/icao/LDZE.html,
https://www.greatcirclemapper.net/en/airport/LDZB-busevec-velika-glider-airport.html
[136] Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields
1935-45. Yugoslavia., https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/
[137] https:// skyvector.com/ ?ll= 43.814166667,
18.118333333& chart= 301& zoom= 3, https: // vlada. gov. hr/ User DocsImages// 2016/ Sjednice/ 2018/ 02%2 0velja%
C4%8 Da/79 %20 sjednica%2 0VRH// 79%20-% 2011. pdf, https: / /vlada. gov. hr/ UserDocsImages// 2016/ Sjednice/ 2015/ 232
%20sjednica% 20Vlade //232%2 0-%2016. pdf, https: // paperzz. com/ doc/ 5155904/ obvezni- prilozi-- -1. -dio-- -zavod-
za- prostorno-ure %C 4% 91 en je-za..., Prof. dr . sc. Stanislav
Pavlin, Fakultet prometnih znanosti, Zagreb, Mr. sc. Slavko Roguljic, Zracna
luka Split-Kastel, Mr. sc. Ivan Sikora, Emirates, Dubai:Analiza Stanja i
Perspektive Razvitka Hrvatskih Aerodroma. http://e-student. fpz. hr/ Predmeti/
A/ Aerodromske_ operacije/ Materijali/ Nastavni_ materijali_
Aerodromske_operacije_.pdf, Goran Kos / Davor Krasic / Petar Feletar / Predrag
Brlek: Development and potentials of sports-recreational aviation and avio
tourism in Croatia.
[138] https://en.wikipedia.org/wiki/Logovardi_Airfield
[140] https://www.greatcirclemapper.net/en/airport/srpci-airport.html
[141] https: // foursquare. com/v/ sportski- aerodrom- stip- susevo/ 51693f04e4b0e
47bf54d 0578, https: // vwww.
facebook. com/g roups/ 880342968663890/permalink/3541334229231404/
[142] https://hu.wikiqube.net/wiki/list_of_airports_in_north_macedonia
[143] https://www.prilep.gov.mk/tag/sportskiot-aerodrom-vo-s-malo-konari/
[144] https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_airports_in_North_Macedonia
[145] https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_airports_in_North_Macedonia
[146] https: // www. juznevesti. com/D rushtvo/ Gradsko- vece- predlozilo- novog-v-d-direktora-Aerodroma.
sr.html, http: // www. ww2. dk/ Airfields % 20- %2 0 Y ugoslavia.p df, https://
en. wikipedia. org/ wiki/ List_ of_a irports_ in_ North_Macedonia
[147] https://airportdatabase.net/macedonia/mavrovica-airport_4678.html
[148] https: // en. wikipedia.org/ wiki/List_of_airports_in_North_Macedonia,
https:// www.snow-forecast. com/resorts/Ponikva, https:// commons.wikimedia. org/wiki/ Category:Ponikva_Airport,
https:// finance. gov. mk/ wp- content/ uploads/2009/09/revPAD-Shuto-Orizari_21.10.14-za-na-web.pdf
[149] https://www.caa.gov.mk, https: // www.caa. gov. mk/ wp-
content/ uploads/ 2019/ 11/ % D0 %B 0 % D0% B2% D0% B8% D0% BE- %D0 %B8 %D 0%B
D% D0 %B4 %D 1% 83 %D1 %81% D1% 82%D 1%8 0%D0 %B8% D1% 98% D0% B0-% D0% BE %D0
% BF%D0 %B 5% D 1 %80%D0 %B0% D1%8 6%D 0%B 8%D0 %B8 _%D 0%B5 %D0 %BD %D0% B3.
pdf, http: // www. fallingrain. com/ apts/ 3886. html, http: // skp. airports.
com. mk/ en- EN/, https: // compareprivateplanes. com/ bs/ airports/ srpci-
airport- lw68/i ndex, https: // airportguide. com/ airport/ info/ LDZS, https:
// en. wikipedia. org/ wiki/ List_ of_a irports_ in_ North_ Macedonia, https:
// skyvector. com/ ?ll= 43.814166667,1 8.1 1833 3333& chart= 301&
zoom=3 ,https: // hu. wikiqube. net/ wiki/ list_of_airports_in_north_macedonia
[150] https:/ / skyvector. com/?l l= 43.
814166667, 18.118333333 & chart = 301 & zoom = 3, https: // www. ccaa.
hr/ file/1 14806fc71 cdb13 f58d5d d6ff0 87da 1467 2, https: // www. caf. hr/a
erodromi/
Az „RV PVO” főparancsnoksága az 1935-ben
épült „Zemun” épületben volt, („Glavna” utca 1.) a belgrádi „Zemun”
városrészben[1].
A monumentális épületben maga a főparancsnokság, főparancsnoki törzs, tiszti
törzs „Komanda Stana” (KMS),,, a 170. hírszerzési és felderítési központ
„Obavestajni Centar RV” (OC)[2],
elhárítási csoport „Kontraobavestajna Grupa” (KOG)[3], a
légierő és légvédelem adminisztrációs parancsnoksága „Dom RV i PVO”[4]
működött. Külön funkcionált az 1. Ko RV
i PVO hadtesti légierő parancsnokság 316. tartalék légi bázisa „Zemun-Surcin”
polgári és katonai repülőtér. Itt állomásozott a 99. katonai rendész század
„99. ceta Vojne Policije” (cVP)[5],
később zászlóalj „99. bataljun Vojne Policije” (bVP), a 98. összekötő század
„98. ceta veze” (CV)[6],
a 684. gépjárműves szállító század „Automobilska Ceta” (cATB). A légierő operatív főhadiszállása a belgrádi
„Strazevica” (909. földalatti bunker objektum) működött, a hadműveleti
főhadiszállás pedig a boszniai „Jahorina” hegységben lévő „Miroc” földalatti
objektumban.[7]
A
légügyi (repülős) kísérleti központ „Vazduhoplovni Opitni Centar” (VOC)[8]
és a Légierő Egészségügyi Intézetet „Vazduhoplovni Medicinski Institut” (VMI)[9]
„Batajnica” katona reptéri légi bázison funkcionált.
A 322. összekötő zászlóalj „Bataljun za Vezu” (BZV), „Petrovaradin”
bázison (Novi Sad), a 321. összekötő zászlóalj „Bataljun
za Vezu” (BZV), a „Nedzarici” (Sarajevo) laktanya[10]
bázison állomásozott. A közvetlen a védelmi minisztérium (SSNO) alá tartozó 63.
ejtőernyős dandár „Padobranska Brigada” (Padbr)[11]
„Nis” katonai és polgári reptéri bázison állomásozott.
A szerbiai Zomborban (Sombor) a 975. légierő
továbbképző központja Vazduhoplovni Nastavni Centar” (VNC) állomásozott az ott
lévő katonai repülőtéren, a 672. gépjárművezető képző- továbbképző központja
„Autonastavni Centar” (ANC)[12],
négy századdal „Kovin” katonai reptéri bázison[13]
állomásozott.
A „Batajnica” katonai reptéri légi bázison
állomásozott az 1967-ben megalakuló az
525. oktató-kiképző század „Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE), mely
1987-től 252. vadász-bombázó századként (LBAE)[14]
funkcionált, a 138. légi szállító repülő dandár „Transportna Avijacijska
Brigada” (TRABR)[15],
és 1991-ben az alátartozó három század; a 675. vegyes légi szállító század „Mesovita
Transportna Avijacijska Eskadrila” (MTRAE)[16],
678. vegyes légi század „Mesovita Avijacijska Eskadrila” (MAE)[17].
a 890. légi szállító helikopter század „Transportna Avijacijska Helikopterska
Eskadrila” (TRHE) [18]
.
A horvátországi zadari „Zemunik” katonai és
polgári reptéri légi bázison állomásozott a 676. tűzoltó légi század
„Protivpozarna Avijacijska Eskadrila” (PPAE)[19],
A boszniai
„Mostar-Ortijes” katonai és polgári reptéri bázison állomásozott a 786.
helikopteres összekötő század „Helikopterska Eskadrila za Vezu” (HEV)[20].
A „Pancevo” polgári és katonai légi bázison[21]
állomásozott a 333. reptéri technikai zászlóalj „Aerodromsko Tehnicki Bataljon”
(ATEHB), avagy 333. műszaki zászlóalj „Inznjerijski Bataljon” (InzB), és a 160.
repülő technikai bázis „Vozduhopolovno Technicka Baza” (VTB).[22]
1990-től 1992. januárig került a légierő és
légvédelem közvetlen főparancsnoksága alá a 352. felderítő repülő század
„Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE).
A légierő mellett fontos feladata volt a
légierő és légvédelem főparancsnokság alá tartozó légvédelmi tüzér-rakétás (PVO) és légtérfigyelő és
jelentő szolgálat (VOJIN) erőinek[23].
A légierő részére
fontos kisegítő (támogató) repülőterek álltak rendelkezésre, melyek egy része csak
katonai célból funkcionált, de volt amelyik vegyes civil és katonai feladatokat
látott el.
Már 1913-tól funkcionált az újvidéki (Novi
Sad) „Jugovicevo” reptér,
mely katonai bázisként funkcionált. Elsőként a „Jugovicevo” területével
szomszédos „Sajlovo” területén alakították ki a füves leszállópályát , és
később megépülő hangárokat, kaszárnyát, és egyéb objektumokat. A bázis
kezdetben a Szerb Királyság „Vojvodina” repülő századának adott helyet
1918-ban, majd 1920-tól már a pilótaképzésben, légi felderítő, tiszt és gépész
oktatásba is bevonásra került. 1928. februártól „Jugovicevo” nevet vette fel a
bázis. 1941-ben a német megszállás során a németek a repteret beton kifutóval
látták el 800. méteren. A második világháború végével több hasonló reptérrel
együtt a „Jugovicevo” is megrongálódott a bombázásokban. Az 1950-es években
veszít katonai jelentőségéből a reptér.[24]
Pancsevóban az első reptér „Jabucki rit”
területén jött létre 1923-ban.A reptér négy évig funkcionált sikeresen, majd
1927. májusban megépült a belgrádi „Donje Polje” (Bezanijska kosa) nemzetközi
reptér[25]. A
pancsevói „Jabucki rit” repülőteret a Jugoszláv Királyság Légierejének Légierő
Akadémia kadétjainak képzésére is használták. Az első világháború után
„Pancevo” repülőterét "Repülési-Katonai Iskola" céljából használták.
A „Pancevo” légi bázison állomásozott a 333. reptéri technikai zászlóalj
„Aerodromsko Tehnicki Bataljon” (ATEHB), avagy 333. műszaki zászlóalj
„Inznjerijski Bataljon” (InzB), és a 160. repülő technikai bázis
„Vozduhopolovno Technicka Baza” (VTB). A régi „Pancevo” repülőtér helyén ma az
„UTVA” jugoszláv repülőgépgyár[26]
csarnokai, valamint a teszt-, sport- és edzőrepülésekhez használt füves
kifutópálya található.[27]
Kraljevóban „Brege”
repülőtér, mint polgári repülőtér 1927. júliusától szolgálta ki az ottani
repülős klubbot. A reptér 32 hektáron terület el, három kilométerre „Kraljevo”
város központjától. A második világháború alatt a reptér teljes infrastruktúrája
és több repülő gépe megsemmisült. 1947-ben a fennmaradó tagok kezdeményezésére
az „aeroklub”[28]
újra megkezdte működését, és állami segítséggel újjáépült a reptér 1952-re. Az
1953-tól 1970-ig terjedő időszakban az „aeroklub” virágzott. Ebben az
időszakban nagyszámú repülőgépet szereztek be, nagyszámú fiatal repülőgép- és
vitorlázó pilótát, ejtőernyősöket és modellezőket képeztek ki. A kiképzettek jó
része folytathatta tanulmányait a légierő katonai akadémiájában (VVA)[29],
vagy a tartalékos repülő tiszti iskolában (SROA). 1970-ben megkezdődött a „Magnohrom”
gyár építése, mely azt eredményezte, hogy a polgári repülési igazgatóság
korlátozta a reptér kapacitását, megszüntették a képzések nagy részét és a légi
forgalmat.[30]
[1] https://www.portalmladi.com/staro-jezgro-zemuna-dom-vazduhoplovstva/
[2] 1980. áprilisában alakult meg a OC
RV, a korábban 170. hírszerzési „Zemun” parancsnokságon állomásozó központban.
1987. februárban átalakították.
[3] 1980. áprilisában alakult meg a KOG.
[4] A „Dom RV i PVO” alá tartozott az
1956-tól funkcionáló navigációs szekció (Ljubljana), és navigációs szekció
(Novi Sad), az 1964-ben megalakult 1. VaK alá tartozó 3. légügyi együttműködési
csoport „Vazduhoplovna Grupa za Sadejstvo” és 3. összekötő szakasz, a szintén
1964-ben létrejött és az 5. VaK alá tartozó 4. légügyi együttműködési csoport
és 4. összekötő szakasz, valamint az 1964-ben megalakult 5. VaK alá tartozó 7.
légügyi együttműködési csoport és 7. összekötő szakasz. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[5] 1978. áprilisában alakult meg a
század szintű 99. katonai rendész egység a „Zemun-Surcin” bázison. 1992.
januártól a Honvédelmi Minisztérium (SSNO) alá rendelve már zászlóaljként
funkcionált, de még ezen év júniusában visszaminősítésre került századdá. Bojan
Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[6] 1978. áprilisában alakult meg a
„Zemun-Surcin” bázison állomásozó összekötő repülő század, közvetlen a légierő
főparancsnokság alá rendelve. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[7] 1969-ben megépült a legendásnak
mondható földalatti „909” bunker bázis, főparancsnoksági irányító központ a „Strazevica”
hegyben , 1969-ben a „Miroc” földalatti központi légierő és légvédelmi
parancsnokság „Glavni Operativni Centar” (GOC)
a „Jahorina” hegységben. https: // galetovaputesestvija. com/ 2017/ 04/
07/ strazevica- 18- godina- kasnije/, http: //www. paluba. info/ smf/ index.
php?topic=32152.15, https://jna-sfrj.forumbo.net/f13-rz-i-pzo-rv-i-pvo, https:// dokumen. tips/ documents/ jna- jugoslovenska-
narodna-armija. html
[8] A VOC 1949-ben alakult meg és
működött Batajnicában. Ezen létesítmények a repülőgép park változatossága
(hadizsákmányok, szövetséges erőktől kapott, beszerzett gépek) miatt hasznosak
voltak a légierő fejlesztése szempontjából. 1950-ban egyesült a VTI-vel, de
1953-tól ismét önállóan funkcionált. 1990-ben a VOC egy részéből létrejött a
Repülési Tesztelési és Üzemeltetési Szektor, „Sektor za ispitivanje u letu i
eksploatacija”. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I
Protivvazdusna Odbrana
[9] 1945. novemberben „Zemun” bázison
létrehozták az első Repülős Egészségügyi Intézetet „Vazduhoplovni Medicinski
Institut” (VMI) . Zemunban a VMI csak addig funkcionált, amíg meg nem épült a
Batajnica bázis, ahova a VMI átköltözött.
http://sr.wikipedia.org/wiki/Ваздухопловномедицински_институт
[10] https://istinomjer.ba/bivsa-kasarna-u-nedzaricima-bit-ce-pretvorena-u-rekreativni-park/
[11] LÁSD: Ejtőernyős képzés, deszant
zászlóaljak fejezet.
[12] Simeon Kovacev, Zdenko Matijacevic,
Josip Petrovic: Nastavno Obrazovni Resursi i Kapaciteti JNA.I
KAPACITETI
JNA
[13] https://en.wikipedia.org/wiki/Kovin_Airport,
https://tristotrojka.org/vojni-aerodrom-kovin/
[14] https://en.wikipedia.org/wiki/252nd_Training_Squadron
, https://tangosix.rs/2018/19/07/40-godina-od-prvog-leta-super-galeba/
[15] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[16] 1991-ben: Jak-40, Falcon 50, Learjet
25, Do 28D. forrás:
http://www.vojska.net/eng/armed-forces/yugoslavia/airforce/organization/1991/
[17] Helikopter park 1991-ben: Jak-40, Mi-8
PED, forrás: http: // www. vojska. net/ eng/ armed-forces/ yugoslavia/ airforce/
organization/ 1991/
[18] 1991-ben: Mi-8, SA.341, SA.342
Gazela, Alouette-III forrás: http: / www. vojska. net/ eng/ armed- forces/ yugoslavia/
airforce/ organization/ 1991/, https://tangosix.rs/2013/01/07/mi-8-45-godina-u-sluzbi/
[19] Repülőgép park 1991-ben: CL-215,
SA.341, forrás: http: / www. vojska. net/ eng/ armed- forces/ yugoslavia/
airforce/ organization/ 1991/
[20]Helikopter park 1991-ben: Mi-8 forrás: http: // www. vojska. net / eng /
armed- forces / yugoslavia / airforce / organization / 1991/,
[21] http://www.modli.rs/flying/books/slobodno_sletanje/19%20PANCEVO.pdf
[22] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[23] LÁSD: LÉGVÉDELEM ÉS LÉGTÉRMEGFIGYELÉS
fejezet.
[24] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=17710.0
[25] https://en.wikipedia.org/wiki/Pan%C4%8Devo_Airport
[26] http://www.priv.rs/upload/document/utva_pancevo_llc.pdf
[27] https://www.vreme.com/cms/view.php?id=701799
[28] https:/ / www. facebook. com/ pages/ category/
Aerospace- Company/ Aeroklub- Mihajlo- Petrovic- Kraljevo-14621 78987 74707 /
[29] Lásd: Oktatás és képzés fejezet.
[30] https://ourairports.com/airports/LYKA/,
http://www.ww2.dk/Airfields%20-%20Yugoslavia.pdf
Az „RV PVO” főparancsnoksága „Zemun épület volt, „Beograd” (Zemun) városrészében „Glavna” utca 1. szám alatt. forrás: https://arhitekton.net/komanda-ratnog-vazduhoplovstva-i-arhitektura-dragise-brasovana
„Kovin” katonai repteret 1943. év végén a
német légierő „Luftwaffe” alakította ki 1944. év elejéig. 1994. áprilisában még
folytak az építések, így még nem volt teljesen használható, a 2375 x 1600 méter
nagyságú téglalap alakú reptér. A kezdeti füves kifutópályát egy kétezer méter
hosszú szilárd burkolatú pálya váltotta fel 1944. április végére. A
lőszerraktárak, hangár épületek, üzemanyag töltők, egyéb kiszolgáló barakk
épületek még továbbra is építés alatt álltak. A reptér teljes infrastrukturális
elkészülése 1944. júniusra történt meg. Szeptemberben a németek már a bevetésre
indultak harci repülőikkel a reptérről. [1]
A
második világháború végével a repteret a jugoszláv légierő vette birtokba és
katonai repülőtérként használta 1992-ig. A reptér a légierő főparancsnokság alá
tartozott.[2]
1943. évben már a magyarok elkezdték a
„Sombor” reptér megépítését, de lassan halad és nem készült el időre. A németek
miután megszállták Magyarországot felgyorsították a reptér építését. „Sombor”
reptért végül a németek építették meg 1944-ben, Bácska megszállása során. A
reptér korábbi füves pályáját egy 1200 méter hosszú és 60 méter széles szilárd
burkolatú kifutó váltotta fel, mindamellett megmaradtak a füves kifutók is. A
második világháború után a jugoszláv légierő vette birtokba és katonai célra
használta, korszerűsítette. A reptér a légierő főparancsnokság alá tartozott.
Az 1960-as években a zombori „aeroklub” is használhatta a repteret, valamint
mezőgazdasági repülőket is állomásoztattak. Még 1953-ban létrejött „Sombor”
reptéri bázison a katonai repülős továbbképző központ „Vazduhoplovni Nastavni
Centar” (VNC)[3].
Az 1980-as években a reptér összterülete 680 hektár volt, melyből 33 hektáron
katonai objektumok helyezkedtek el, 114 hektáron a reptér funkcionált,
kifutópálya, kiszolgáló objektumok, 35 hektáron pedig katonai kiképző terep
működött, 15 hektáron raktárak és a „Karadordevo” kaszárnya, valamint hozzá
tartozó földterület volt. A légierő 1992-ig használta a
repteret, majd a Jugoszláv Néphadsereg megszűnésével a repteret elhanyagolta a
szerb utódhaderő. 1999-ben NATO erők bombázták le a repteret. [4]
„Sabac” (Sapac) sportcélú reptérként kezdte
meg funkcionálást az 1920-as évek végén, a megalakuló „aeroklub” végett. A
második világháborúban szünetelt a klub működése, de a háború után újjáéledt. A
reptér Szabács (Sabac) „Kasarska polja” területén helyezkedett el. Sportcélú és
ejtőernyős kiképző reptérként funkcionált, melyet a légierő is használt. 1953. évben
„Sabac” (Sapac) reptéren alakult meg a jugoszláv haderő 63. ejtőernyős ezrede.[5]
„Bela Crkva” reptér már a Jugoszláv
Királyságban is funkcionált 1937-től katonai repülős kiképző bázisként, a
„Crvena Crkva” területen, füves kifutópályával. A második világháborúba a német
légierő katonai reptérként müködtette. A háború végével a jugoszlávok vették
birtokba. Katonai reptérként, majd megnyitva a civil ejtőernyőzés és
sportrepülés számára üzemelt.[6]
„Kiseljak” városban a jugoszláv haderő (JNA)
laktanyája funkcionált. A boszniai „Kiseljak” városhoz tartozó „Brnjaci”
faluban a jugoszláv légierő részére funkcionált egy úgynevezett tartalék füves
kifutópályával rendelkező kisreptér, melyet igazából egy farmnak álcáztak.
Továbbá a boszniai „Busovaca” és „Novi Travnik/Pucarevo” településeken pedig a
légierő raktárai működtek, ahol repülőgép gumiabroncsokat, motorokat és egyéb
haditechnikai felszerelést tároltak.[7]
A 63. ejtőernyős dandár „Padobranska Brigada”
(PADBR).
1967. októberben „Nis” polgári és katonai
reptéri légi bázison megalakult a 63. ejtőernyős dandár „Padobranska Brigada”
(PADBR) a korábban ejtőernyős központként „Padobranski Centar” (PADOC)
funkcionáló erőből, valamint a 148. ejtőernyős zászlóaljból „Padobrasnki
Bataljun”.[8]
A 63. PADBR dandár közvetlen a légierő főparancsnokság alá tartozott 1982-től. [9]
A 322. összekötő zászlóalj „322. „Bataljun za
Vezu” (BZV), „Petrovaradin” bázison, és a 321. összekötő zászlóalj „321.
„Bataljun za Vezu” (BZV), a „Nedjarici” (Sarajevo) bázison.
1948. augusztusában jött létre a 322. ezred
szintű összekötő parancsnoki repülő ezred. Korábban, 1944-ben szakaszként,
1945-től századként- kiegészülve rádiós kommunikációs szakasszal-, majd
1946-tól zászlóaljként funkcionált. Végül 1948-ra ezred lett. Az ezred „Zemun”
polgári és katonai reptéri bázison állomásozott 1951-ig, majd átirányították „Sabac”
(Sapac) légi bázisra, aztán „Kiseljak” bázisra. Az 1960-as években megszűnt,
mint ezred, az ezredből megalakították a légierő és légvédelem
főparancsnokságának közvetlen alárendeltségében a 321. és 322. zászlóalj szintű
összekötő repülő egységeket.
1964-ben alakult meg a 321. összekötő repülő
zászlóalj „Kraljevo” reptéren, ahonnan 1967-ben átirányították „Novi Sad” légi
bázisra “Jugovicevo”. 1968-ban „Zemun” polgári és katonai reptéri bázisra
helyezték át, ahol megszűnt. 1971-ben azonban ismét megalakulhatott, de már a
„Nedzarici” (Sarajevo) laktanya[10] bázison,
közvetlen a Jugoszláv Légierő főparancsnokság alá rendelve. 1992-ben a 2. „RV i
PVO” Légierő Körzeti Főparancsnokság” alá vezényelték és „Novi Sad” reptéri
légi bázisra “Jugovicevo”. irányították
át.
A 322. összekötő repülő zászlóalj „Kiseljak”
bázison alakult meg, de 1967-ben megszüntették. 1971-ben ismét létrehozták, de
már a „Novi Sad” légi bázison “Jugovicevo”., közvetlen a Jugoszláv Légierő
főparancsnokság alá rendelve. [11]
A 975 repülős továbbképző
központként „Vazduhoplovni Nastavni Centar” (VNC).
1953-ban létrejött a
zombori (Sombor)[12]
katonai repülőtéri légi bázis irányítása alá tartozó toborzó központ „Regrutni
Centar” (RegC), mely 1956. júliusában 975. repülős továbbképző központként
„Vazduhoplovni Nastavni Centar” (VNC) funkcionált tovább, közvetlen a légierő
központi parancsnoksága alá tartozva. 1978-ban a továbbképző központom belül
megalakult a „szakácsképző” 28. számú intendáns továbbképző század (28. INC).
1987-ben történő haderőreform részeként a 975. kiképzési központot zászlóaljjá
módosítják. A kiképző zászlóaljon belül különböző had nemek kiképzési századai
jöttek létre, intendáns, összekötői, katonai rendész, vegyi-biológiai-nukleáris
támadás elleni. Létrejött a zászlóaljon belül az összekötői szakasz és
gyakorlótéri kiképző szakasz is.[13] Maga a zombori légi bázist 1944-ben
építették a németek, miután megszállták Bácskát. A reptér 1200 méter hosszú és
60 méter széles beton kifutópályával rendelkezett.
A 333. reptéri technikai zászlóalj „Aerodromsko Tehnicki Bataljon” (ATEHB).
A 333. műszaki zászlóalj
„Inzinjerijski Bataljon” (InzB).
A
légierő közvetlen főparancsnoksága alá rendelve, 1949-ben jött létre
„Batajnica” légi bázison a 333. műszaki zászlóalj, mely a reptéri technikai kiszolgáló
feladatokat látott el. 1953-ban Leskovácra, majd 1956-ban Tuzlába, 1961-ben
Kraljevóba, 1965-ben Bela Crkva, 1968-ban Pancsevó reptér bázisra[14]
irányították át a műszaki zászlóaljat. Mindvégig a légierő főparancsnokság
irányítása alatt funkcionált.[15]
A 160. repülő technikai bázis „Vazduhopolovno
Technicka Baza” (VTB).
1987. szeptemberében alakult meg „Pancevo” reptéren[16] a
16. repülő technikai bázis (VTB).[17]
A 672. gépjárművezető képző- továbbképző
központja „Autonastavni Centar” (ANC)
Az 1. VaK alá rendelve
1964-ben „Kovin” katonai légi bázison[18]
alakult meg a 672. járművezető kiképző század. 1967-68. közt a századot
zászlóalj szintre emelték. 1978. novemberétől már 672. járművezető kiképző
központként „Autonastavni Centar” (ANC) funkcionált. 1978.
novemberben létrejött „Kovin” katonai repülőtéri légi bázison a 672. gépjárművezető
képző avagy továbbképző központja „Autonastavni Centar” (ANC) a légierőnek. Az
ANC a 672. gépjárművezető képző zászlóaljból „Autonastavni Bataljun” (ATNB)[19]
és a hozzárendelt, korábban „Pleso” polgári és katonai reptéren állomásozó 376.
gépjárművezető képző századból „Autonastavni Ceta” (ANTC/ATC vagy ANC)[20]
alakult meg 1980-ra.
A 672.
gépjárművezető képző zászlóalj „Autonastavni Bataljun” (ATNB) 1949. júliusban
alakult meg a zászlóalj a 48. repülőtechnikai parancsnokság (VTK) alá rendelve.
1964. májusban átszervezték. 1964-ben már csak századként funkcionált, „Kovin”
bázison. 1967. decemberben a század felfejlesztése kezdődött el, mely végén
1968-ra újra zászlóaljként működött. 1978. novemberben technikáját és
személyzetét az 1978-ban létrejövő 672. ANC-be integrálták, ahol századként
működött tovább 1992-ig.
A 376.
gépjárművezető képző század „Autonastavni Ceta” (ANTC/ATC vagy ANC) 1949.
júliusban alakult meg gépjárművezető képző század „Pleso” bázison a 34.
repülőtechnikai parancsnokság (VTK) alá rendelve.1961-ben a 151. légi bázis alá
vonják be. 1964-ben májusban átszervezték. 1964-ben, mint század működött
tovább, de 1968-ban bevonták a 672. ATNB zászlóaljba és „Pleso” polgári és
katonai reptérről a „Kovin” katonai reptéri légi bázisra irányították át.
1978-tól a 672. zászlóaljból létrejövő 672. ANC- ben, mint század funkcionált
tovább. 1986-tól az 1. RV i PVO légierő és légvédelmi körzeti parancsnoksága
alá tartozott, 1992. júniusban a légvédelmi hadtest „Korpus PVO” alá
irányították.
Az ANC alá tartozott négy járművezető kiképző
század „Autonastavna Ceta”.század; 376. ATC, 643. ATC, 672. ATC, 684. ATC[21]
és egyéb kisegítő alakulatok.[22]
A 643.
gépjárművezető képző- továbbképző század 1964-ben alakult meg. 1987-től a 3.
számú légierő és légvédelmi parancsnokság (3. RV i PVO) alá rendelték. 1992-ben
feloszlatták. A 672. gépjárművezető képző- továbbképző század szintén 1964-ben
alakult meg, „Kovin” katonai reptéri légi bázison. 1967-ben megkezdték az
átszervezését és 1968. márciusában már, mint 672. gépjárművezető képző-
továbbképző zászlóalj funkcionált tovább. 1978-tól már gépjárművezető képző-
továbbképző központként (ANC) funkcionált. A 684. gépjárművezető képző-
továbbképző század már 1987-ben a légierő és légvédelem főparancsnoksága alá
tartozott (KM RV i PVO).
A 786. helikopter összekötő század
„Helikopterska Eskadrila za Veza” (HEV).
A boszniai „Mostar-Ortijes” polgári és
katonai reptéri légi bázis (Jasenica katonai bázis) bázison alakult meg 1987.
szeptemberében a 786. helikopter összekötő század „Helikopterska Eskadrila za
Vezu” (HEV). Ezen törzsi összekötő helikopter századot a 782. helikopter
szállító század „Transportna Helikopterska Eskadrila” (TRHE)[23]
3. helikopter szakaszából (osztály) és a 783. helikopter szállító századtól
„Transportna Helikopterska Eskadrila” (TRHE)[24]
kapott technikából alakították meg. 1992. januártól a 138. légi szállító repülő
dandár (TRABR) alá rendelték és a montenegrói „Tivat” tengerparti polgári és
katonai reptérre irányították át. 1992. júniusban feloszlatták.[25]
A 676. tűzoltó repülő század „Protivpozarna
Avijacijska Eskadrila” (PPAE).
1981. novemberben a légierő tűzoltási
feladatok ellátása céljából létrehozott egy repülős tűzoltó osztályt
„Protivpozarno Helikoptersko Odeljenje” (PHO), mely osztályt 1982-ben el láttak
kanadai tűzoltó „Canadair CL-215 (Scooper)” repülővel. 1985. márciusában az
osztályt a 97. repülő dandár „Avijacijska Brigada (ABR)[26] alá
rendelték, ahol századdá fejlesztették, mint a „Zemunik” (Zadar) polgári és
katonai reptéri bázison állomásozó 676. tűzoltó repülő századot „Protivpozarna
Avijacijska Eskadrila” (PPAE).
Az 1991-ben a „jugoszláv háború” során a
századot az Adria tengerparti „Divulje” katonai (haditengerészeti) légi bázisról
kivonták a montenegrói „Tivat”, majd „Golubovci” (Podgorica) polgári és katonai
reptérre, majd ezen év októberében alárendelték a 138. légi szállító repülő
dandár „Transporna Avijacijska Brigada” (TRABR) alá. 1992. januárban a dandár
alól kivonták és alárendelték a Honvédelmi Minisztérium (SSNO) alá, majd 1992.
júniusban feloszlatták.[27]
A 352. felderítő repülő század „Izvidacka
Avijacijska Eskadrila” (IAE).
1961. áprilisban alakult meg a 352. felderítő
repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE) a plesói 184. felderítő
repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP) alá rendelve, ellátva 1961-1963.
közt „F–84 G Thunderjet” amerikai
sugárhajtású vadászbombázó repülőgéppel, 1964-1968. közt „North American F-86D
Sabre Dog” amerikai elfogó vadászgéppel, 1968-1997. közt pedig „MIG- 21
(R)” szovjet harcászati
vadászrepülőgéppel, amerikai (USA) „Lockheed C-141 Starlifter és 151 ” szállító
repülőkkel. A század 1968-ig Bihácson állomásozott, majd 1992-től „Batajnica”
katonai reptéri légi bázison. 1961-1965. közt a 184. IAP alá volt rendelve,
majd 1966-tól a 16. felderítő repülő dandár „Izvidacka Avijacijska Brigada”
(IABR) alá, de még 1966. év végén a 82. repülő dandárhoz[28],
ahol 1968-ig működött a század. 1968-tól 1974-ig a 117. vadászrepülő ezredhez
(LAP)[29],
csatolják, mint 352. vadászrepülő felderítő századot „Lovacka Izvidacka
Avijacijska Eskadrila” (LIAE). 1974-től azonban átkerült a 204. repülő dandár[30]
alá 1990-ig. 1991-től 1992-ig a század önálló erőként a légierő főparancsnokság
(KM Ko RV i PVO) alá sorolták be. Meg kell említeni, hogy a 352. IAE századba
integrálták be a 351. IAE századot.
1973. augusztusban a 82. repülő dandárba
(ABR) megalakult a 351. felderítő repülő század (IAE)[31], a
„Cerklje” katonai
reptéri légi bázison. A század 1991-ben a 117. repülő dandár alá került. Még
ezen évben feloszlatták és technikáját, valamint személyi állományát bevonták a
352. IAE századába és „Bihac” (Zeljava/Objekt 505) katonai reptéri légi bázisra
irányították át. A 351. század rendelkezett J-21 felderítő jugoszláv repülőkkel
1973-1985. közt, majd 1985-1991. közt J-22 Orao jugoszláv felderítő repülőkkel.
Fontos megemlíteni, hogy 1961-ben alakult meg a tuzlai katonai reptéri légi bázison
351. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE) a 103.
felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP)[32] alá
rendelve, ellátva amerikai szubszónikus „T-33A Shooting Star/Lockheed” kiképző
repülőkkel, a tuzlai katonai reptéri légi bázison. 1966-ban az egész századot
beintegrálták a 350. IAE-be[33].
A 138. légi
szállító dandár „Transportna Avijacijska Brigada” (TRABR)
A Jugoszláv Légierő és Légvédelem
Főparancsnoksága „Komanda RV i PVO” közvetlen irányítása alá tartozott a 138.
légi szállító repülő dandár „Transporna Avijacijska Brigada” (TRABR) [34].
1961-ben alakult meg a légierő és légvédelem főparancsnokság alá rendelve (KM
RV i PVO) a 138. légi szállító ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP), mely
ezred státuszban 1964-ig működött, 1964-től 1968-ig 138. légi támogató ezred
„Puk Pomocni Avijacijski” (PPA) funkcionált, 1968-tól 1983-ig már repülő dandár
„Avijacijska Brigada” (brigád) státuszban működött. 1983-tól 1992-ig pedig légi
szállító dandárként „Transportna Avijacijska Brigada” (TRABR) funkcionált.
1961-ben alakult meg „Batajnica” katonai reptéri légi bázison
a 138. légi szállító repülő ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP), két
szállító repülő századból; a 680. és 681. légi szállító repülő századok
„Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE). A „Surcin” (Zemun) polgári és
katonai reptéri légi bázison állomásozó 680. és 681. századok rendelkeztek az
akkori Jugoszláv Polgári Légitásaság (JAT) civil repülőgépeivel. Mindkét
századot 1990-re feloszlatták. [35] 1963-ban
az ezredet „Batajnica” katonai légi bázisról átirányítottak „Surcin” (Zemun)
polgári és katonai reptéri légi bázisra, ahol 1964-től már 138. légi támogató
repülő ezredként „Puk Pomocni Avijacijski” (PPA) működött tovább.
Az 1964-es „Drvar-2”
modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt
funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK)
és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK)
lép. A 138. ezred továbbra is a légierő és légvédelmi főparancsnokság (KM RV i
PVO) alá tartozott.
1966-ban a 138. PPA alá rendelték a 675. légi
szállító századot „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE), mely század
korábban a 119. támogató repülő ezredben „Puk Pomocna
Avijacija” (PPA)[36]
funkcionált 1966-ig.
A 675. légi
szállító század „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE). 1961. márciusában a
légierő 1. speciális századból megalakították a 675. számú légi szállító
századot „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE/MTRAE) a „Batajnica” katonai reptéri légi bázison a
119. támogató repülő ezredben „Puk Pomocna Avijacija” (PPA)[37]. 1966-tól
a 675. század önálló lett és közvetlen a légierő főparancsnokság (Komanda RV i
PVO) alá került, kiszolgálva a vezetőség személyszállítási feladatainak
ellátását, egyfajta „VIP” századként. Még ezen évben, 1966-ban, a 138. légi
támogató ezred „Pomocni Puk Avijacijski” (PPA), alá rendelték. 1976-ban a 675.
századot megreformálták és létrehozták belőle a 675. vegyes légi szállító
csoportot „Mesovita Transportna Avijacijska Grupa” (MTRAG). 1983-ig
funkcionált, mint csoport, majd ezt követően ismét századként (TRAE) működött,
a 138. légi szállító repülő dandárban „Transportna Avijacijska Brigada”
(TRABR). A század rendelkezett szovjet „Lisunov
Li-3” szállító repülővel, amerikai
(USA) „Douglas C-47/Skytrain-Dakota” katonai szállító repülővel, amerikia (USA)
„Douglas DC-6B” szállító repülővel,
szovjet „Il-14” kis hatótávolságú
szállító repülőgéppel, szovjet „Il-18” közepes hatótávolságú személyszállító
repülőgéppel, szovjet „AN–12”
(NATO-kódja: Cub), az „Antonov” tervezőiroda által, az AN–10-ből
kifejlesztett négy légcsavaros gázturbinával felszerelt, vállszárnyas katonai
teherszállító repülőgéppel, szovjet „AN-26” (NATO-kódja: Curl), kéthajtóműves,
légcsavaros gázturbinás szállító repülőgéppel, szovjet „JAK-40” utasszállító kisrepülőgéppel, német „Dornier
Do-20” személyszállító repülővel, amerikai (USA) „Boing 707-cargo”
négyhajtóműves, keskenytörzsű sugárhajtású utasszállító repülőgéppel, amerikai
(USA) „Boing 727” három-hajtóműves (trijet) keskeny törzsű utasszállító
repülőgéppel, amerikai (USA) Learjet 25” gyors személyszállító kisrepülővel,
francia „SE 210 Caravelle” kis-közepes hatótávolságú személyszállító repülővel,
francia „Dassault Falcon 50” közepes hatótávolságú személyszállító repülővel.[38]
1966-ban a 138. PPA ezredben létrehozzák a már 1961-től
működő 680. és 681. TRAE, valamint a 675. TRAE mellett a 682., 683., 684. számú
légi szállító századok „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE)[39].
Ezen századokat „Beograd” és „Ljubljana” bázisokon állomásoztatták. Mindhárom
századot 1990-ben feloszlatták.
1964-ben alakult
meg „Ljubljana/Brnik” polgári és katonai reptéren a 682. TRAE a 138. PPA alá
rendelve. 1973-ban „Surcin” (Zemun-Beograd) polgári és katonai reptérre,
1983-ban pedig, vissza „Ljubljana/Brnik” reptérre irányították. A század
rendelkezett az „Inex-Adria” civil repülőivel. 1990-ben feloszlatták. 1973-ban
„Brnik” reptéren alakult meg a 138. ABR. alá rendelve a 683. TRAE. A század
rendelkezett az civil repülőkkel. Még ezen évben „Surcin-Zemun” reptérre irányították.
A századot 1990-ben feloszlatták. Szintén 1973-ban „Osijek-Cepin” (1980-tól
„Osijek-Klisa”új reptér) polgári és katonai reptéren alakult meg a 138. ABR alá
rendelve a 684. TRAE. A század rendelkezett az civil repülőkkel. Még ezen évben
„Surcin” ” (Zemun-Beograd) polgári és katonai reptérre irányították át,
1990-ben feloszlatták.
1968-tól a 138. légi támogató ezredet (PPA) átnevezték
repülő dandárrá „Avijacijska Brigada” (ABR). A repülő dandárban parancsnoki
törzs helikopter osztályt (szekció) „Helikopterska Odeljenje” (SHO), 675. légi
szállító repülő századot (TRAE) ellátták szovjet „JAK-40”[40]
utasszállító kisrepülőgéppel,
amerikai (USA) Learjet 25”[41]
gyors személyszállító kisrepülőgéppel, francia „Dassault Falcon 50”[42] közepes
hatótávolságú személyszállító repülőgéppel, német „Dornier-28”[43]
többcélú repülőgéppel. A 138. ABR dandárban
1973. októberében alakult meg a kiegészítő „tartalék” repülő század „Dopunsk
Avijacijska Eskadrila” (DAE), mely századot 1976. novemberben átszerveztek és a
680. kiegészítő századba integrálták. Az egység repülő dandárként 1983-ig működött,
viszont 1972. szeptemberében a 138. repülő dandár, légi szállító csoporttá
szerveződik át, így a megnevezése is megváltozott „Transportna Avijacisjka
Grupa” (TRAG) névre. A csoport alapját, gerincét képezte a 675. század. 1976-ban
a 138. dandárban működő 675. századot megreformálták és létrehozták belőle a
675. vegyes légi szállító csoportot „Mesovita Transportna Avijacijska Grupa”
(MTRAG). A csoport 1983. júniusban beolvadt a 138.”TRAG-ba”. 1983. szeptemberében a
675. MTRAG csoport összevonásra került a 138. TRAG csoporttal és megalakult a
138. légi
szállító dandárként „Transportna Avijacijska Brigada” (TRABR). A 675. MTRAG-ból
ismét század lett, 675. légi szállító repülő század „Transportna Avijacijska
Eskadrila” (TRAE), és működött tovább a 138. TRABR dandárban, 1999-ig. A dandárban alakult meg 1984. júniusban a 1. kiegészítő pilóta század „Dopunska
Eskadrila Pilota” (DEP), a „Surcin” ” (Zemun-Beograd) polgári és katonai reptéren,
mely század képezte ki az „Aviogenex”[44] civil
légitársaság pilótáit., valamint a 2. kiegészítő pilóta század, szintén
„Surcin” reptéren, mely század képezte ki a „Adria Airways”[45] civil
légitársaság pilótáit, továbbá a 3. kiegészítő pilóta század, „Batajnica” katonai
légi bázison, mely század képezte ki a „JAT” civil légitársaság pilótáit.
Mindhárom századot 1990-ben feloszlatták.[46]
1980-as években újabb
haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től
funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK)
és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi
parancsnokság (Ko RV i PVO). A 138. TRABR továbbra is a légierő és légvédelmi
főparancsnokság (KM RV i PVO) alá tartozott.[47]
1986-ra a 138. légi
szállító dandár „Transportna Avijacijska Brigada” (TRABR) 1986-ra
alárendeltségébe tartozott:
-a 680., 681.,
682., 683., 684. légi szállító századok „Transportna Avijacijska Eskadrila”
(TRAE), mely századokat 1990-ben feloszlattak,
- a 675. légi szállító század „Transportna Avijacijska
Eskadrila” (TRAE),
- kiegészítő pilóta századok
(1990-ben feloszlatva)
1987. szeptemberében korábban repülő
dandárként (ABR) funkcionáló 138. TRABR helikopter osztályból (SHO) létrehozták
a 890. légi szállító helikopter századot „Transportna Helikopterska Eskadrila”
(TRHE) a „Batajnica” katonai reptéri légi bázison[48].
A 890. légi
szállító helikopter század (TRHE). 1987-ben
a 138. repülő dandár (ABR) helikopter osztályából alakulhatott meg a 890. légi
szállító helikopter század „Transportna Avijacijska Helikopterska Eskadrila”
(TRHE), „Batajnica” katonai reptéri légi bázison, mint a légierő
főparancsnokság (RV i PVO KM) önálló százada. 1991-től 1992-ig a 138. légi
szállító repülő dandár (TRABR) alá sorolták be.[49]
1990-ben a 138.
dandáron belül megszűnésre kerültek a 680., 681., 682., 683., 684. légi
szállító századok „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE), a három kiegészítő
század, de továbbra is működött a 675. TRAE. 1990-ben megalakult a 138. TRABR
belül a „Batajnica” katonai reptéri légi bázison a 675. légi szállító század és
890. helikopter század támogatottsága révén a „Batajnica” bázison a 678. vegyes
repülő század „Mesovita Avijacisjka Eskadrila” (MAE)[50].
A 678. századot ellátták „MI-8” szovjet helikopterekkel, valamint „JAK-40”
szovjet kisrepülővel, bevonva az elektronikai felderítő és elhárító (EI i PED)
szolgálati feladatok ellátásába. 1992-ben a századot feloszlatták, technikáját
és személyi állományát beintegrálták a 675. TRAE századba.
1991-ben a 138. TRABR
alá vonták be a 119. légi támogató ezredből „Puk Pomocni Avijacijski” (PPA)[51]
a 677. légi szállító repülő századot „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE)[52],
A 677. század a 119. támogató repülő ezredben (PPA)
1961. márciusban alakult meg „Surcin” ” (Zemun-Beograd) polgári és katonai
reptéren, majd még ezen év áprilisban átirányították „Nis” polgári és katonai
reptérre és a 119. PPA alól a 81. támogató repülő ezred Puk Pomocni
Avijacijski” (PPA)[53]
alá rendelték. Miután 1964-ben a 81. PPA feloszlott, 1964-től a 677. TRAE
századot átirányították a 107. PPA[54]
ezred alá. 1973-ban visszakerült az 1968-tól 119. helikopteres légi szállító
ezredként „Transportni Helikopterski Puk” (TRHP) funkcionáló, de 1973-tól már
ismét 119. PPA ezredként működő egységbe. A század rendelkezett német „Junkers
Ju-52” szállító repülőket, amerikai
(USA) „Douglas C-47/Skytrain-Dakota”
katonai szállító repülővel és szovjet „Lisunov Li-3” szállító repülővel, majd szovjet „AN-26” (NATO-kódja: Curl) két-hajtóműves,
légcsavaros gázturbinás szállító repülőgéppel. 1991-1992. közt a század a 138.
légi szállító dandár TRABR alatt részt vett a jugoszláv háborúban.
1991-ben a 138. TRABR
alá vonták be a 111. légi támogató ezredből „Puk Pomocni Avijacijski” (PPA)[55]
a 679. légi szállító repülő századot „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE).
A 679.
század 1961. márciusban alakult meg ”Surcin” (Zemun-Beograd) polgári és katonai
reptéren, majd „Cerklje” katonai reptéri légi bázisra irányították át, ahol
kivonták a 119. PPA alól, és a 1961. áprilisban a plesói (Zagreb) polgári és
katonai reptéren állomásozó 111. támogató repülő ezred Puk Pomocni Avijacijski”
PPA alá sorolták be. 1991-ben „Batajnica” katonai reptéri légi bázisra irányították át,
ahol a 138. légi szállító dandár „Transportna Avijacijska Brigada” TRABR alá
sorolták be. A század 1961-1966. közt rendelkezett szovjet „Lisunov Li-3”
szállító repülővel, 1966-1976. közt amerikai (USA) „Douglas
C-47/Skytrain-Dakota” katonai szállító
repülővel, 1976-1992. közt szovjet „AN-26”
(NATO-kódja: Curl) két-hajtóműves, légcsavaros gázturbinás szállító
repülőgéppel, szovjet egymotoros, kétfedelű „AN-2” szállító repülővel.
1991. őszétől a korábban 97. repülő dandárban[56]
működő 676. tűzoltó repülő század „Protupozarna Avijacijska Eskadrila” (PPAE)
bevonták a 138. TRABR dandár alá. 1992. júniusban feloszlatták.
A 676.
tűzoltó repülő század „Protivpozarna Avijacijska Eskadrila” (PPAE). 1981.
novemberben a légierő tűzoltási feladatok ellátása céljából létrehozott egy
repülős tűzoltó osztályt „Protivpozarno Helikoptersko Odeljenje” (PHO), mely
osztályt 1982-ben el láttak kanadai tűzoltó „Canadair CL-215 (Scooper)”
repülővel. 1985. márciusában az osztályt a 97. repülő dandár „Avijacijska
Brigada (ABR), alá rendelték, ahol századdá fejlesztették, mint a „Zemunik”
(Zadar) polgári és katonai reptéren állomásozó 676. tűzoltó repülő századot
„Protivpozarna Avijacijska Eskadrila” (PPAE).
Az
1991-ben a „jugoszláv háború” során a századot az Adria tengerparti „Divulje” katonai
bázisról kivonták a montenegrói „Tivat”, majd „Golubovci” (Podgorica) polgári
és katonai reptérre, majd ezen év októberében alárendelték a 138. légi szállító
repülő dandár „Transporna Avijacijska Brigada” (TRABR) alá. 1992. januárban a
dandár alól kivonták és alárendelték a Honvédelmi Minisztérium (SSNO) alá, majd
1992. júniusban feloszlatták.
1992-ben a 138.
TRABR alá irányították a 786. összekötő helikopter századot „Helikopterska
Eskadrila Veza” (HEV). [57]
A 786.
helikopter összekötő század „Helikopterska Eskadrila za Veza” (HEV). A boszniai
„Mostar-Ortijes” polgári és katonai reptéren alakult meg 1987. szeptemberében a
786. helikopter összekötő század „Helikopterska Eskadrila za Vezu” (HEV). Ezen
törzsi összekötő helikopter századot a 782. helikopter szállító század
„Transportna Helikopterska Eskadrila” (TRHE)[58] 3.
helikopter szakaszából (osztály) és a 783. helikopter szállító századtól
„Transportna Helikopterska Eskadrila” (TRHE)[59]
kapott technikából alakították meg. 1992. januártól a 138. légi szállító repülő
dandár (TRABR) alá rendelték és a montenegrói „Tivat” tengerparti polgári és
katonai reptérre irányították át. 1992. júniusban feloszlatták.[60]
A 138. TRABR
részt vett 1991-1992. közt zajló jugoszláv háborúban. 1992-től a 138.
TRABR a Homvédelmi Minisztérium (SSNO) alá került. 1988-tól már funkcionáltak a dandárban a francia
licensz alapján jugoszlávok gyártotta „SA-341 Gazella”[61]
könnyű többcélú helikopterek, szovjet „Mi-8” [62]
polgári és katonai rendeltetésű szállító helikopterek, 1991-től pedig szovjet
„AN-26”[63]
(NATO-kódja: Curl) két-hajtóműves, légcsavaros gázturbinás szállító
repülőgépek, és egy amerikai (USA) „Boing 707-cargo”[64] négy-hajtóműves,
keskenytörzsű sugárhajtású utasszállító repülőgép.[65]
A légierő és
légvédelmi parancsnokság
Területvédelmi repülő
önálló századai „Teritorijalna Obrana” (TO)
1988. szeptemberében
a légierő létrehozza két területvédelmi (TO) könnyű harcoló repülő századát
„Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA). A századokat az 1964-től a „SOKO”
jugoszláv repülőgépgyár által elkészített „J-20 Kraguj”[66]
kiképző- könnyű roham repülőgépekkel látták el. A századokat Jugoszlávia
szlovéniai és crna gorai tagköztársaságának regionális területvédelmi parancsnoksága
alá rendelték. Az egyik a 467. ELABA a szlovéniai „Brnik” (Ljubljana) polgári
és katonai reptéren alakul meg, mint a szlovéniai területvédelmi
tagköztársasági, regionális törzs „Regionlna Staba Teritorijalna Obrana” (RSTO)
könnyű harcoló repülő százada. A századot a 462. ELABA[67]
támogatásával ellátták „J-20 Kraguj” jugoszláv harci gépekkel. Miután 1991-ben
kitört a „jugoszláv háború” a századot kivonták Szlovéniából a Belgrád melletti
„Batajnica” katonai reptéri légi bázisra, ahol 1991. június 2-án feloszlatták.
Fontos megjegyezni, hogy ezen 467. ELABA[68]
nem keverendő össze az 1968-ban létrejött 467. ELABA századdal, melyet 1984-ben
felszámoltak.
Az másik ELABA
esetében a három számból álló hadrendi azonosítóból csak az első kettő ismert,
mely „46”, a harmadik szám ismeretlen, nincs róla pontosabb adat. A század a
crna gorai „Golubovci” (Titograd) polgári és katonai reptéren alakul meg, mint
a crna gorai (montenegrói) területvédelmi tagköztársasági, regionális törzs
„Regionlna Staba Teritorijalna Obrana” (RSTO) könnyű harcoló repülő százada. A
századot a 462. ELABA támogatásával ellátták „J-20 Kraguj” jugoszláv harci
gépekkel. Miután 1991-ben kitört a „jugoszláv háború” a századot Horvátország
ellen, a dubrovniki hadszíntéren vetették be a horvát erők ellen. 1992-ben
feloszlatták. [69]
Elektronikai felderítő és elhárító szolgálat
„Elektronsko Izvidanje i Protivelektronska Dejstva”
(EIPED)
A légierő és légvédelem
részeként funkcionált a katonai elhárítás és titkosszolgálat „EIPED” központja,
a Szplit melletti „Divulje” katonai bázison. A központ feladata volt az
elektronikus felderítés és megfigyelés, melyhez nagy-hatótávolságú radarok,
ellen-hírszerzési központokat, külföldi katonai műholdak megfigyelése alkalmas
eszközöket vetettek be, egész Dél-Európára kiterjesztve. A „Divulje” központi
parancsnokság a három légierő és légvédelmi hadtesti körzetben (Ko RV i PVO)
működtetett alközpontokat. Ezekhez századok, zászlóaljak tartoztak; rádió
felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalj, műszaki zászlóalj, és őrszázad.
[70] A „PED” zászlóaljak feladata volt az ellenséges
repülők radarzavarása, és a repülési kommunikáció zavarása. A „PED” helikopter
század a légi rádió kommunikációt zavarta.[71]
A jugoszlávok a három (1., 3., 5.) hadtesti légierő és légvédelmi körzeti
parancsnokság (Ko RV i PVO) és a haditengerészeti (HRM) parancsnokság alá,
közvetlen irányítással a törzzsel, bevont egy-egy elektronikai felderítő
szakaszt. Ezen szakaszok rendelkeztek francia „Gazelle” helikopter licensze
alapján, a jugoszlávok által modifikált „HERA”, felderítő „Hi-42 HERA”
helikopterekkel, tizenkét darabbal összesen.[72]
Az 1. Ko RV i PVO „Batajnica” katonai reptéri légi bázison állomásoztatta
helikopteres felderítő szakaszát, a 3. Ko RV i PVO „Skopski Petrovec” (Skopje)
bázison, az 5. Ko RV i PVO „Pleso” (Zagreb) katonai és polgári reptéren, a
haditengerészet pedig „Divulje” (Split) katonai bázison állomásoztatta
helikopteres felderítő szakaszát. Mind ezek mellett a jugoszlávok rendelkeztek
„Mi-8T” szovjet helikopterekkel, melyet a jugoszlávok „HT-40” azonosító számmal
jelöltek. Ezen helikopterek közül négy darabot az elektronikai felderítő és
elhárító szolgálatba vontak be és „HT-40[73]
PED” jelölést kaptak. A helikopterek mellett az elektronikai felderítésre
szovjet „Jak-40” repülőt állítottak szolgálatba, mely „Jak-40[74]
EI” azonosító jelölést kapta.[75]Az 1.
Ko RV i PVO alatt funkcionált a „Batajnica” katonai reptéri légi bázison lévő
1. elektronikai felderítő és interferencia központ „centar Elektronsko izvidanje i Ometanje” (1. centar
EiO)[76],
a 3. Ko RV i PVO alatt funkcionált a „Nis” polgári és katonai reptéren lévő 3.
elektronikai felderítő és interferencia központ „centar Elektronsko izvidanje i Ometanje” (3. centar
EiO), az 5. Ko RV i PVO alatt funkcionált a „Velika Buna” katonai bázison lévő
5. elektronikai felderítő és interferencia központ „centar Elektronsko izvidanje i Ometanje” (5. centar
EiO). A 3. rádió felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalj, 1986-ban alakult meg
a 112.[77]
és 113.[78]
századaiból. 1990-ben visszaminősítették századdá (3. század EIO). 1992.
januárban beintegrálták a a honvédelmi minisztérium alá tartozó 280. század EIO
alakulatba.
Az 5. rádió felderítő és
elhárító (EI-PED) zászlóalj, 1986-1989. közt alakult meg a 110.[79]
és 114.[80],
valamint 115.[81]
századaiból. 1988-ban még „Lucko” katonai reptéri légi bázison funkcionált a
zászlóalj, de ugyanezen év márciusában átirányították „Velika Buna” katonai bázisra.
1990-ben visszaminősítették századdá (5. század EIO). 1991-ben áthelyezték a
„jugoszláv háború” miatt a szerbiai „Novi Sad” katonai reptéri bázisra
“Jugovicevo”, ahol 1991. októberben feloszlatták. Technikáját és állományát
1992. januárban beintegrálták a honvédelmi minisztérium alá tartozó 280. század
EIO alakulatba.[82]
Meg kell említeni, hogy a légierő és
légvédelem mellett a Jugoszláv Néphadsereg szárazföldi (KoV)[83]
és haditengerészeti (HRM) erőinél is funkcionáltak „EI i PED” egységek[84].
Haditengerészeti légierő 1968-1991.
A haditengerészeti erőket a Jugoszláv
Néphadsereg légi ereje támogatta a tengerparthoz közel eső légbázisairól; „Pula[85],
Zadar- Zemunik[86],
Zadar-Sepurina[87],
Split- Divulje[88],
Mostar-Ortijes[89],
Podgorica-Tivat- Kumbor”. A légierő haditengerészeti támogató egységeit a
szállító és tengeralattjárók elleni helikopterei; „Ka-25, Ka-28 és Mi-8”
szovjetgyártású gépek és jugoszláv „Gazellák” jelentették[90] .
1968-tól újabb haderőfejlesztés révén a 97.
légi avagy repülős ezred dandár szintű erőként, mint 97. légi brigád folytatja
működését a haditengerészet szolgálatában, operatív és taktikai légi felderítő,
légi tűztámogató, tengeralattjárók elleni harci, tengerész gyalogságot támogató, tengeri
deszantoló, légi szállító, logisztikai ellátó feladatok végrehajtásában. A 97.
légi brigádon belül funkcionáló 784. helikopteres század részére a jugoszláv
hadvezetés a szovjetektől 1974-től „KA-25 PL (HP-43), 1980-tól pedig MI-14PL
(HP-44) tengeralattjárók elleni harci helikoptereket vásárolt. A helikoptereket
ellátják amerikai (USA) „MK-44” tengeralattjárók elleni torpedóval. Az 1987-től
a 784. rajt ellátják „KA-28” tengeralattjárók elleni harci helikopterrel.
További fejlesztés révén a haditengerészet harcászati felderítő radarral
ellátott „Orao” harci repülőket állított szolgálatba, illetve „Gazela” könnyű
személyszállító helikopterek.. Megalakult a szpliti „Divulje” légi bázison a
790. hadrendi számú helikopteres század, „MI-8” szovjet szállító
helikopterekből[91].
A haditengerészet az alábbi „KAMOV”[92]
helikopterekkel rendelkezett 1991-re: „KA-25PL”, „KA-25BSh
(Hormone-A)”helikopterek, felszerelve tengeralattjárók felkutatására szolgáló
radarral és szonárral, „KA-25T (Hormone-B)” felszerelve rakétákkal, „KA-25”
felszerelve rakétákkal, „KA-25PS (Hormone-C) mentőhelikopter, „KA-25BShZ”
aknavadász helikopter, „KA-25B (Hormone-A) tengeralattjárók elleni helikopter,
„KA-25F” támadó helikopter, KA-25V” és „KA-25TL” felszerelve rakétával[93].
[1] http://www.ww2.dk/Airfields%20-%20Yugoslavia.pdf
[2] http://www.vs.rs/sr_lat/vesti/tagovi/370/aerodrom-kovin, https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Kovin_Airport, https: // kovinac. rs/ tag/ aerodrom- kovin/, https:/
/www. airban. net/ strana_aerodrom_kovin. htm, https:// drive. google. com/ file/ d/ 1dMuaNXqTRv0ELwPKxISbu3lQgISiZXQn/
view
[3] 1953-ban létrejött a zombori (Sombor)
JRV (Jugoszláv Légierő megnevezése 1959. előtt.) főparancsnokság irányítása alá
tartozó toborzó központ „Regrutni Centar” (RegC), mely 1956. júliusában 975.
repülős továbbképző központként „Vazduhoplovni Nastavni Centar” (VNC)
funkcionált tovább, közvetlen a légierő központi parancsnoksága alá tartozva.
1978-ban a továbbképző központom belül megalakult a „szakácsképző” 28. számú
intendáns továbbképző század (28. INC). 1987-ben történő haderőreform részeként
a 975. kiképzési központot zászlóaljjá módosítják. A kiképző zászlóaljon belül
különböző had nemek kiképzési századai jöttek létre, intendáns, összekötői,
katonai rendész, vegyi-biológiai-nukleáris támadás elleni. Létrejött a
zászlóaljon belül az összekötői szakasz és gyakorlótéri kiképző szakasz is.
Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[4] https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Sombor_Airport,
http: // www. ww2. dk/ Airfields % 20- % 20 Yugoslavia. pdf,
https://www.ravnoplov.rs/somborski-aerodrom/
[5] http:// www. ww2. dk/ Airfields% 20-%2 0Y ugoslavia.
pdf, http: // sabackiaeroklub. blogspot. com/,
http: // www. vsvojvodine. org/ padobranstvo.html
[6] https:// www. modli .rs/ flying/
books/slobodno_sletanje/ 06%20BELA% 20CRKVA. pdf, http:// www. vss. rs/ 23- vesti/ vss-
vesti-i- novosti/ 910-letilite- crvena- crkva
[7] https://otpisani.niceboard.com/t193-rezervni-aerodromi-jna.
[8] LÁSD: Ejtőernyős képzés, deszant
zászlóaljak.
[9] http://www.63padobranska.com/
[10] https://istinomjer.ba/bivsa-kasarna-u-nedzaricima-bit-ce-pretvorena-u-rekreativni-park/
[11] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[12] https://hr.vvikipedla.com/wiki/Sombor_Airport,
https://www.ravnoplov.rs/somborski-aerodrom/
[13] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[14] Pancsevóban az első reptér „Jabucki
rit” területén jött létre 1923-ban.A reptér négy évig funkcionált sikeresen,
majd 1927. májusban megépült a belgrádi „Donje Polje” (Bezanijska kosa)
nemzetközi reptér. A pancsevói „Jabucki rit” repülőteret a Jugoszláv Királyság
Légierejének Légierő Akadémia kadétjainak képzésére is használták. Az első
világháború után „Pancevo” repülőterét "Repülési-Katonai Iskola"
céljából használták. A „Pancevo” légi bázison állomásozott a 333. reptéri
technikai zászlóalj „Aerodromsko Tehnicki Bataljon” (ATEHB), avagy 333. műszaki
zászlóalj „Inznjerijski Bataljon” (InzB), és a 160. repülő technikai bázis
„Vozduhopolovno Technicka Baza” (VTB). A régi „Pancevo” repülőtér helyén ma az
„UTVA” jugoszláv repülőgépgyár csarnokai, valamint a teszt-, sport- és
edzőrepülésekhez használt füves kifutópálya található. https:// www. vreme.
com/c ms/ view.php?id=701799
[15]
Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana.”
[16] Pancsevóban az első reptér „Jabucki
rit” területén jött létre 1923-ban.A reptér négy évig funkcionált sikeresen,
majd 1927. májusban megépült a belgrádi „Donje Polje” (Bezanijska kosa)
nemzetközi reptér. A pancsevói „Jabucki rit” repülőteret a Jugoszláv Királyság
Légierejének Légierő Akadémia kadétjainak képzésére is használták. Az első
világháború után „Pancevo” repülőterét "Repülési-Katonai Iskola"
céljából használták. A „Pancevo” légi bázison állomásozott a 333. reptéri
technikai zászlóalj „Aerodromsko Tehnicki Bataljon” (ATEHB), avagy 333. műszaki
zászlóalj „Inznjerijski Bataljon” (InzB), és a 160. repülő technikai bázis
„Vozduhopolovno Technicka Baza” (VTB). A régi „Pancevo” repülőtér helyén ma az
„UTVA” jugoszláv repülőgépgyár csarnokai, valamint a teszt-, sport- és
edzőrepülésekhez használt füves kifutópálya található. https:// www. vreme. com/c
ms/ view.php?id=701799
[17] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[18] http://www.vs.rs/sr_lat/vesti/tagovi/370/aerodrom-kovin
[19] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[20]
Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana.”
[21] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[22] 1966. decemberében alakult meg a 239.
járművezetői kiképző század „Autonastavna Ceta” (ANC), „Novi Sad” katonai
bázisán. Az 1. VaK alatt funkcionált, és zászlóaljjá felfejlesztették,
áthelyezve „Bela Crkva” bázisra. A 643. század 1964-ben alakult meg. 1987.
szeptemberben a 3. RV i PVO körzeti hadtesti parancsnokság alá vonták be.
1992-ben feloszlatták. A 684. századot 1987-től a légierő főparancsnokság alá
KM RV i PVO vonták be.
[23] LÁSD: VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 107. ezred)
[24] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 119. ezred-dandár.
.
[25] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[26] LÁSD: VaK 1964-1986. fejezet, RV i
PVO 1986-1992. fejezet/ A 97. repülő dandár (ABR).
[27] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[28] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109.
vadászbombázó repülő ezred LBAP/ A 82. repülő dandár (ABR)
[29] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 117.
vadászbombázó repülő ezred (LBAP)
[30] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 204.
vadászbombázó repülő ezred/ A 204. repülő dandár (ABR).
[31] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[32] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A
103. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP).
[33] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A
103. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” IAP)/a tuzlai 350. felderítő
repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” IAE)
[34] Meg kell említeni azon tényt, hogy
138. hadrendi számmal 1949-től 1959-ig működött repülő ezred a Jugoszláv
Légierőben. 1949. november-december hónapokban alakult meg „Lucko” légi bázison
a 138. támadó-harci repülő ezred „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP), mely 1954-ig
funkcionált JAP-ként, majd 1954-1958. közt vadászbombázó repülő ezredként
„Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP). Az ezred kezdetben a „Lucko”,
majd 1951-től a „Cerklje” légi bázison funkcionált az ezred, ellátva 1949-1954.
közt szovjet támadó „Ilyusin Il-2” harci csatarepülőkkel, 1954-től pedig
amerikai „F-47D Thunderbolt” vadászrepülőgépekkel ellátva. 1949-ben az ezredet
a 37. divízió alá rendelték. 1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a
létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS)
integrálódnak, mint divíziók. A 37. divízió a 3. VKOS alá került. 1959-ben újabb haderőreform részeként
megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS)
helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős)
hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Az ezred
1958-ban átszervezésen esett át és megszűnt, lényegében személyi állimányát és
haditechnikai parkját a 37. divízió többi erői közt szétosztották.1959-1961.
közt nem funkcionált 138. hadrendi számú légi egység a légierőben. Bojan
Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[35] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[36] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 119.
légi szállító ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP).
[37] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 119.
légi szállító ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP).
[38] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[39] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[40]
https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-40
[41]
https://en.wikipedia.org/wiki/Learjet_25
[42]
https://en.wikipedia.org/wiki/Dassault_Falcon_50
[43]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Dornier_Do_28
[44]
https://en.wikipedia.org/wiki/Aviogenex
[45] https://hu.wikipedia.org/wiki/Adria_Airways
[46] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[47] https://otpisani.niceboard.com/spa/cyber%20fulkrum/450
[48] Nem összekeverendő az 1961-ben
„Zemun” bázison az akkori 119. légi szállító repülő ezredben (TRAP) megalakuló
a 890. összekötő repülő századdal „Avijacijske Eskadrile za Vezu” (AEV) . A
századot még 1962-ben áthelyezték „Batajnica” légi bázisra, ahol 1966-ig
funkcionált a 119. PPA alá rendelve. 1966-tól közvetlen a légierő
főparancsnokság (KM RV I PVO) alá rendelték. 1970-ben feloszlatták és
technikáját átvette a batajnicai 525. oktató-kiképző század „Trenazna
Avijacijska Eskadrila” (TAE). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[49] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[50]
Fontos megemlíteni, hogy a 119. támogató repülő ezredben (PPA) 1973.
augusztusában alakult meg a 678. légi szállító század (TRAE), melyet 1990-ben
feloszlattak. Nem összekeverendő ez által a 138. TRABR dandárban működő 678.
vegyes repülő századdal. LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet,
VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 119. légi szállító ezred
„Transportni Avijacijski Puk” TRAP. / A 678. TRAE. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[51] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 119.
légi szállító repülő ezred (TRAP).
[52] 677.TRAE. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[53] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 81.
vadászbombázó repülő ezred „Lovacko Bombarderski Avijacijski Puk” LBAP/ A 81.
támogató repülő ezred „Puk Pomocne Avijacije” (PPA).
[54] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 107.
vadászbombázó repülő ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP).
[55] (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 111.
vadászbombázó repülő ezred (LBAP).
[56] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 97. repülő dandár (ABR).
[57] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[58] LÁSD: VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 107. ezred)
[59] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK
1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 119. ezred-dandár.
.
[60] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[61]
https://fas.org/man/dod-101/sys/ac/row/gazelle.htm
[62]
https://en.wikipedia.org/wiki/Mil_Mi-8
[63]
https://hu.wikipedia.org/wiki/An%E2%80%9326
[64]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Boeing_707
[65] https://otpisani.niceboard.com/spa/cyber%20fulkrum/450, Bojan
Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana.”
[66] https://hr.wikipedia.org/wiki/Soko_J-20_Kraguj
[67] 1959-ben megszűntek a divíziók és a
repülős hadtesti parancsnokságok (VKOS), helyükre légi (repülős) hadtesti
parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) kerültek. A megszűnő 3.
Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtestben funkcionáló 37. divízió, rajlováci
kiképző repülő századát Trenazna Eskadrila” (TAE), az 7. VK alá rendelték,
ahol, 1959-től, mint könnyű harcoló repülő századként „Vazduhoplovna Eskadrila
Laka Borbena Aviacija” (VELABA) funkcionált tovább az 7. VK parancsnokság
közvetlen irányítása alatt 1961-ig. 1961-től a századot megszüntették és
átalakították, létrehozva a 462. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka
Borbena Aviacija” (ELABA) századot. A 462. ELABA Tuzla légi bázison
állomásozott és 1961. áprilistól kezdte meg működését. 1964-ben a század
1964-ig funkcionált a 7. VK-ban, majd 1965-ben a 103. felderítő repülő ezredbe
„Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP) alá
rendelték (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet,
VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./A 103. felderítő repülő ezred
IAP).A 103. IAP-ban 1966-ig funkcionált, majd átkerült a 98. repülő
dandárba „Avijacijska Brigada” (ABR) , ahol 1968-ig működött (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964.
fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 198.
vadászrepülő ezred/ A 98. repülő dandár ABR). Végül a átkerült a 82. repülő
dandárba „Avijacijska Brigada” (ABR) . 1973-ban, márciustól a tuzlai 462. ELABA
átkerült a Katonai Repülős Akadémiában „Vazduhoplovna Vojna Akademija” (VVA) ,
illetve 1977-től jelen volt a Tartalékos Repülős Tiszti Iskolában „Skola
Rezervna Oficira Avijacije” (SROA) , ahol a pilóták kiképzésben látott el feladatot
az ELABA (LÁSD:Oktatás és képzés fejezet.).
1973-1977. közt az ELABA rendelkezett jugoszláv „Soko-522” katonai oktató-kiképző és könnyű harci támadó
repülővel, 1977-1988. közt jugoszláv „Utva-66”
kiképző-oktató repülővel és jugoszláv Soko J-20 Kraguj többcélú repülővel.1986. februártól az ELABA
a 701. repülő dandár (ABR) alá került,
mindamellett, hogy 1988-tól továbbra is az SROA 39. számú osztályának
pilótaképzésében vett részt. A 701. dandárban viszont ELABA erőiből létrehozták
a 253. vadászbombázó századot „Lovacka-Bombarderska Avijacijska Eskadrila” LBAE
(LÁSD: RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A
701. repülő dandár „Avijacijska Brigada” ABR). Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[68] A 467. ELABA, 1968. júliusában
alakult meg a 82. ABR „Cerklje” bázisán, ellátva a 460. ELABA századból átadott
„J-20 Kraguj” jugoszláv harci gépekkel. 1975-ben a századból technikát
irányítottak át a 460. ELABA századból megalakuló 460. vadászbombázó századba
(LBAE). 1976-tól a századot „Brnik” bázisra telepítették át, ahol 1978-ban
kivonták a 82. ABR alól. 1978-tól alárendelték a 5. légi (repülő) hadtest (VaK)
alá. 1984-ben a századot megszüntették.
[69] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[70] https: // tangosix. rs/ 2020/ 07/ 12/ analiza- sve-
o- sistemima- za- elektronsko- ratovanje- krasuha- i-i skustvima- srbije- u-
elektronskom- ratovanju- 1999- godine/, https: //www.
mycity- military. com/ PVO-i-sistemi-VOJ/Elektronsko-ometanje.html, http://www.paluba.info/smf/index.php?board=277.0,
Mr Vladimir V. Sepec: Metoda Efikasnije Procene Borbene Situacije. Beograd
2015.
[71] http://veteranivos.in.rs/wp-content/uploads/2018/07/Knjiga-sa-koricama-sa-dopunama-web.pdf
[72]
https://tangosix.rs/2013/08/10/40-godina-sluzbe-helikoptera-gazela-u-jugoslovenskim-vazduhoplovstvima/
[73] https://www.mycity-military.com/Vazduhoplovno-naoruzanje-i-oprema/HT-40-PED-Aries-F-i-Jak-40-EI-Aries-A.html
[74] https://tangosix.rs/2020/09/09/ratno-vazduhoplovstvo-ceske-povuklo-iz-upotrebe-avione-jak-40-letelice-koje-su-koristile-jugoslavija-i-srbija/
[75] https:// www. mycity- military. com/ Vazduhoplovno-
naoruzanje-i- oprema/ HT- 40- PED- Aries-F-i-Jak-40-EI-Aries-A.html,
https:// sh.wikipedia.org/wiki/Mil_Mi-8
[76] A központ alá tartozott az 1. rádió
felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalj, valamint egy műszaki zászlóalj. A batajnicai bázist a 103. őrszakasz védte.
[77] A 112. rádió felderítő és
elhárító század 1985. márciusban alakult meg az akkori „Nis” bázison lévő 224.
rádió felderítő és elhárító központ 2. századóból. 1986-ban a 112. századot az
3. Ko RV i PVO hadtesti parancsnokság, 3. elektronikai felderítő és
interferencia központ „centar Elektronsko izvidanje i Ometanje” (3. centar
EiO), 3. rádió felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalja rendelték. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[78] A 113. rádió felderítő és elhárító
század 1977. októberben alakult meg az akkori 1. repülő (légi) hadtest
„Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) alá rendelve, „Nis” bázison. Miután
1986-ban az akkori haderőreform részeként megszűnt a „VaK” és helyette
megalakult a hadtesti légierő és légvédelmi körzeti parancsnokságok „Ko RV i
PVO” a 113. századot a 3. Ko RV i PVO hadtesti parancsnokság, 3. elektronikai
felderítő és interferencia központ „centar Elektronsko izvidanje i Ometanje”
(3. centar EiO), 3. rádió felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalja rendelték.
Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana
[79] A 110. rádió felderítő és elhárító
század 1977. októberben alakult meg az akkori 5. repülő (légi) hadtest
„Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) alá rendelve, „Pleso” bázison. Miután
1986-ban az akkori haderőreform részeként megszűnt a „VaK” és helyette
megalakult a hadtesti légierő és légvédelmi körzeti parancsnokságok „Ko RV i
PVO” a 110. századot a 5. Ko RV i PVO hadtesti parancsnokság, 5. elektronikai
felderítő és interferencia központ „centar Elektronsko izvidanje i Ometanje”
(5. centar EiO), 5. rádió felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalja rendelték.
Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana
[80] A 114. rádió felderítő és elhárító
század 1977. októberben alakult meg az akkori 5. repülő (légi) hadtest
„Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) alá rendelve, „Lucko” bázison. Miután
1986-ban az akkori haderőreform részeként megszűnt a „VaK” és helyette
megalakult a hadtesti légierő és légvédelmi körzeti parancsnokságok „Ko RV i
PVO” a 114. századot az 5. Ko RV i PVO hadtesti parancsnokság, 5. elektronikai
felderítő és interferencia központ „centar Elektronsko izvidanje i Ometanje”
(5. centar EiO), 5. rádió felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalja rendelték.
Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana
[81] A 115. rádió felderítő és elhárító
század 1985. márciusban alakult meg az akkori „Lucko” bázison lévő 350. rádió
felderítő és elhárító központ szakaszából. 1986-ban a 115. századot az 5. Ko RV
i PVO hadtesti parancsnokság, 5. elektronikai felderítő és interferencia
központ „centar Elektronsko izvidanje i Ometanje” (5. centar EiO), 5. rádió
felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalja rendelték. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[82] http://veteranivos.in.rs/wp-content/uploads/2018/07/Knjiga-sa-koricama-sa-dopunama-web.pdf
[83] A Jugoszláv Néphadsereg szárazföldi
erők 5. katonai körzet (Zagreb) alá tartozott a „Velika Buna” bázison
állomásozó 315. „EI i PED” központ (centar). A Jugoszláv Néphadsereg
szárazföldi erők 3. katonai körzet (Skopje) alá tartozott a „Prokuplje” bázison
állomásozó 109. „EI i PED” központ (centar).
[84] A haditengerészet főparancsnokság
„VPO” Split alá tartozott a 350. elektronikai rádiófelderítő központ (centar za
EIO) Divulje, és a 78. elektronikai rádiófelderítés elleni század (ceta za PED)
Divulje.
[85] 258. légi bázis: Pula. A légi
bázishoz tartozott: 258. könnyű légvédelmi tüzér-rakétás csoport, 258.
légierő-technikai zászlóalj, 81. védelmi egység: Krk, 243. védelmi egység:
Grobnicko Polje, 243. légierő-kisegítő,kiszolgáló egység : Grobnicko Polje.
Pulai légibázis alá tartozott a 185. harci-bombázó ezred, 129. . harci százada
(MiG-21PFM, MiG-21UM).
[86] Zemunik bázison a batajnicai (Batajnica) 138.
légi szállító brigád, 676. harci légierő százada állomásozott (CL-215).Zemunikon
volt a 84. légi bázis, mely alá tartozott a 84. könnyű légvédelmi tüzér-rakétás
csoport és a 84. légierő-technikai zászlóalj. Zemunik légibázishoz tartozott a
105. harci-bombázó (tréning) ezred. Az ezred alá tartozott a 249. harci-bombázó
század (G-4 Super-Galeb), 251. harci bombázó század (G-2 Galeb), és a
bemutatókon részt vevő légi akrobatikus csoport.
[87]
helikopter leszálló bázis „Sepurina” laktanya területén.
[88] Divulje légibázison a 1. légtér
ellenőrző ezred (Beograd-Banjica), 61. légtér ellenőrző zászlóalja, 97. repülős
brigád, 784. helikopteres százada (Mi-14, Ka-25, Ka-28), 785. különleges „hajók
elleni”helikopteres különítménye és a 790. helikopteres szállító százada (Mi-8)
állomásozott. . Divuljében állomásozott a tuzlai 701. repülős brigád 895.
felderítő százada (SA-341 Gazela), 500. légi bázis (Split-Divulje és „Object
Cetina- földalatti bázis”) és 410. könnyű tüzér divízió (lad) légvédelem –Divulje.
[89] Mosztárban (Mostar) a batajnicai
(Batajnica) 138. légi szállító brigád, 786. helikopteres százada állomásozott
„MI-8 helikoptereivel. Továbbá a szpliti Divulje bázis 97. repülős brigádjának
240. harci –bombázó százada (J-21 Jastreb) és a 353. felderítő százada (IJ-22
Orao) állomásozott a mosztári „Ortijes” légi bázison. A tuzlai 701. repülős
brigád 245. harci-bombázó százada (G-2 Galeb) az „Ortijes” reptéren
állomásozott. „Ortijesen” a 171. légi bázis -„Object Buna“,földalatti bázis-
állomásoztatta a 171. könnyű légvédelmi tüzér-rakétás csoportját, 171.
légierő-technikai zászlóalját. (A 171. légbázis alá tartozott még a Csilipiben
„Cilipi-Dubrovnik” lévő 72. őr-védelmi zászlóalj, a glamocsi „Glamoc” 93.
őr-védelmi zászlóalj.), Mosztárban állomásozott a 107. vegyes repülős ezred,
mely alá tartozott a 333. könnyű védelmi légierő század (G-2 Galeb, UTVA-75),
334. könnyű védelmi légierő század (G-2 Galeb), 782. helikopteres század
(SA-341 Gazela).
[90] 97. repülős brigád „Split-Divulje”, 895.
felderítő század (SA-341 Gazela), „Split-Divulje”, 676. harci légierő század
(CL-215) „Zadar-Zemunik”, 61. légtér ellenőrző zászlóalj „Split”, 500. légi
bázis „Split-Divulje” („Object Cetina“, földalatti bázis) . forrás: http:// www. paluba. info/ smf/ index.
php/ topic, 20881.330.html
[91] Bojan Dimitrijevic, Milan Micevski,
Predrag Miladinovic: Jugoslovensko pomorsko vazduhoplovstvo 1918-1991https: //
www. mycity- military. com/ Avioni/ Moskito-u- jugoslovenskom- naoruzanju-
2.html, http:/ /www. paluba. info/ smf/ index.php/ topic,1 2334.0.html,
https:// acesflyinghigh. wordpress. com/2016/01/02/ yugoslav-air-force-
combat-aircraft-1941-to-1952/
[92] A KA (Kamov) 25 –NATO jelzése
Hormone- szovjet haditengerészeti feladatok ellátására szolgáló helikopter
volt, Nikolai Iljich Kamov tervezése alapján. 1961-ben által szolgálatba. Ka-25
helikopter t két a pilóta fülke feletti turbina motor hajtotta, mely során a
két rotor lapát ellentétes irányba mozgott. forrás:Wikipedia
[93] http://www.jet-manga.hr/012station/Krila_Jadrana/aw.html
Az írásmű nem tudományos jellegű,
szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos anyag
végén tüntettem fel.
SZERKESZTETTE:"Szatmári"
A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása
céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/
vagy
email-en. program5000@gmail.com
A fent írott szöveg más fórumra,
weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása,
felhasználása esetén kérjük feltüntetni a szerzőt és a forrás linkünket
!!!
A TÉMÁT A 7. RÉSSZEL
FOLYTATJUK.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése