HORVÁTORSZÁG HÁBORÚJA 1990-1996. 3. RÉSZ/1. (JNA OFFENZÍVA HORVÁTORSZÁGBAN)

TARTALOM:
BEVEZETÉS
RÖVID ÖSSZEFOGLALÓ, HELYZETKÉP 1991.AUGUSZTUSIG

     1. SZERB SZAKADÁROK
      2. HORVÁT VÉDELEM
3. JNA OFFENZÍVA HORVÁTORSZÁGBAN
3.1 Történések 1991
3.1.1.  Jugoszláv Néphadsereg célja és hadmozgása 1991. szeptemberig Horvátországban.
3.1.2. Jugoszláv Néphadsereg célja és hadmozgása 1991. év végéig Horvátországban, hadszíntéri zónákban, általánosságban.

Stratégiai szempontból Horvátország honvédő háborúját (Domovinski rat „DR”) lényegében négy etapra bonthatjuk fel. Első etap 1990. januártól 1992. januárig tartott. A második etap 1992. januártól 1995. májusig tartott, a harmadik etap pedig 1995. májustól 1995. augusztusig. A negyedik etap 1995. augusztustól kezdődő időszakot ölelte fel egészen a háború végéig, 1996-ig. Ezen írásban a horvát fegyveres erők és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) közt folyó háború első etapjának, két periódusát (1990. május- 1991. március és 1991. március- 1991. augusztus) mutatjuk be. Az írásmű nem tudományos jellegű, szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos anyag végén tüntettem fel. A tartalom szabad felhasználása esetén, kérem, hogy azt a „Facebook” vagy a program5000@gmail.com email címen jelezzétek, egyeztetés végett. Köszönettel a szerkesztő:

„Szatmári”. Budapest 2018.02.10.

Az anyagot összeállította. „Szatmári”

FIGYELEM A SZÖVEGBEN KÉK SZÍNNEL SZEREPLŐ SOROK, SZAVAK, MONDATOK NEM BÍRNAK KÜLÖN FONTOSSÁGGAL, JELENTŐSSÉGGEL. A BLOG SZERKESZTŐ PROGRAMJA SZÍNEZTE BE, MELY NEM JAVÍTHATÓ.

HORVÁTORSZÁG 1990-1996.

HÁBORÚ.

3.RÉSZ

TÖRTÉNÉSEK

1991. AUGUSZTUSTÓL

1992. JANUÁRIG

BEVEZETÉS

Stratégiai szempontból Horvátország honvédő háborúját (Domovinski rat „DR”) lényegében három, plusz egy etapra bonthatjuk:

- az első etap 1990. januártól 1992. januárig tartott,

- a második etap 1992. januártól 1995. májusig tartott,

- a harmadik etap pedig 1995. májustól 1995. augusztusig.

- a negyedik plusz etap 1995. augusztustól kezdődő időszakot ölelte fel egészen a háború végéig, 1996-ig^{^[1]}.

Az első etapot stratégiai szempontból három periódusra bonthatjuk fel^{^[2]}. A horvát fegyveres erők és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) közt folyó háború első etapját, szakaszát, mely az 1990. tavaszi választásoktól az 1992. január 3-i Szarajevóban (Sarajevo) megkötött tűzszüneti megállapodás^{^[3]} zárt le, három kisebb periódusra bonthatjuk^{^[4]}:

- az első periódus 1990. május közepétől, a horvát HDZ^{^[5]} párt győzelmével és a horvát területvédelmi erők felfegyverkezésével folytatódó időszakkal kezdődött, a Horvátország -JNA közti háborús helyzettel. Ezen periódus 1991. márciusig tartott a nyugat-szlavóniai Pakrác (Pakrac) városban kitört horvát-szerb fegyveres incidensig.

- a második periódus az 1991. márciusi „pakráci” incidenstől tartott a JNA Baranya, és a dalmáciai Kijevó (Kijevo) falu elleni katonai műveletéig, 1991. augusztusig.

- a harmadik periódus 1991. szeptembertől tartott az 1992. január 3-i szarajevói tűzszüneti megállapodásig.

A tűzszüneti megállapodást követően nemzetközi nyomásra a Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslavenska Narodna Armija „JNA”) a nemzetközi békefenntartók közreműködésében állapodik meg a Európai Tanáccsal, az ENSZ-szel. A nemzetközi békefenntartók horvátországi missziójának megvalósulása érdekében a nemzetközi békéltető szervezetek a JNA horvátországi kivonását kezdeményezte. 1992. év elejétől egészen nyár elejéig megtörténik a JNA erők horvátországi kivonása, de helyét átveszi a JNA által támogatott a horvátországi szerbek által létrehozott fegyveres erő (Vojska Republika Srpska „VRSK”). Ettől kezdve hivatalosan Horvátország már a megalakuló helyi szerb fegyveres erőkkel állt hadba. 1992. májusában már hadiállapot van Boszniában is.

[1] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Domovinski_rat, Davor Marijan: Sudionici i osnovne znacajke rata u Hrvatskoj 1990. - 1991.,

[2] Davor Marijan: Sudionici i osnovne znacajke rata u Hrvatskoj 1990. - 1991., Ilija T. Radakovic. Besmislena YU-ratovanja 1991-1995.

[3] Szarajevói megállapodás (tűzszünet). A tűzszüneti megállapodásra a boszniai Szarajevóban került sor, Gojkó Susak horvát védelmi miniszter és a JNA 5. katonai körzetének főparancsnoka, Andrija Raseta között 1992.01.02-án. Ez egyébként már a tizenötödik tűzszüneti megállapodás volt a két fél közt, 1991.03.31. óta, mely időpont a horvátországi háború kirobbanásának időpontjaként jelölhető meg. A megállapodás nem jelentett végső politikai megoldást a háború békés úton történő lezárására. A megállapodás megkötésében aktív szerepet vállalt az ENSZ, mely ez úton érte el, hogy békefenntartó erőket irányítson Horvátországba. A horvátországi szerb lázadó erők (RSK) részére a tűzszüneti időszak lehetővé tette az általuk megszerzett területeken történő ideiglenes stabilitás és elért pozíciók megerősítését. A horvátok bíztak kezdetben, az ENSZ-ben, hogy közreműködnek abban, hogy helyreállítsák Horvátország szerb lázadók által birtokolt területein a horvát hatósági ellenőrzést. Erre azonban nem került sor. A szarajevói tűzszüneti megállapodás hatályba lépett 1992.01.03-án 18.00 órától, viszont nem vonatkozott Dubrovnik és Konavle Horvátország déldalmát részére, ahol a JNA stratégiai pozíciókat vont ellenőrzése alá, körbezárva Dubrovnik várost. Ezen régió nem szerepelt az ENSZ békefenntartói zónájában. Forrás: Wikipedia

[4] Davor Marijan: Sudionici i osnovne znacajke rata u Hrvatskoj 1990. - 1991., Ilija T. Radakovic. Besmislena YU-ratovanja 1991-1995.

[5] A Horvát Demokrata Közösség (horvátul Hrvatska demokratska zajednica, HDZ) a legnagyobb konzervatív-keresztényszociális néppárt Horvátországban. Wikipedia

RÖVID ÖSSZEFOGLALÓ

HELYZETKÉP 1991. AUGUSZTUSIG

1990. tavaszi választásokkal elkezdődő „háborús helyzet” első etapjának két periódusa is lezárult 1991. szeptember elejére. Fontos megemlíteni, hogy a „Honvédő Háború horvát veteránjairól és családtagjaikról szóló törvényben” (Zakon o hrvatskim braniteljima iz Domovinskog rata i clanovima njihovih obitelji-NN 121/17, 98/19, 84/21-na snazi od 31.07.2021) a horvát Honvédő Háború (Domovisnki rat) tekintetében, annak kezdetét 1990. augusztus 5. dátummal, annak végét 1996. június 30. dátummal határozták meg. [1] Visszatérve a háború időrendi feloszhatóságára, az első etáp 1990. május közepétől, 1991. márciusig, a második pedig 1991. márciustól augusztus végéig tartott. A „Horvátország 1990-1996. háború. 2. rész-Történések 1991. augusztusig.”^{^[2]} anyagban bemutatásra kerültek az 1990. május- 1991. március közt zajló politikai erőpróbák, mely alapját képezte annak, hogy Szlovénia és Horvátország ^{^[3]} kinyilvánítsák függetlenségüket. Továbbá sorra mutattam be a történéseket, 1991. márciustól egészen augusztus végéig, melyek szemléltették mi vezetett el 1991. augusztus végére kialakuló totális háborús helyzetig. Összefoglalás képen pár gondolatban összegezhető, hogy 1991. augusztusig a politikai helyzet történései mellett úgy a horvátok és szlovének, mint a horvátországi szerb szakadárság kölcsönös fegyverkezésbe kezdetek. A horvátok, a szlovének és a horvátországi szerb szakadárok nekiláttak területvédelmi fegyveres önvédelmi csoportjaik megszervezéséhez.

[1] https: // www. zakon. hr/z/ 973/ Zakon-o- hrvatskim- braniteljima-iz- Domovinskog- rata-i-%C4%8 Dlanovima-njihovih- obitelji-

[2] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/08/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz3.html

[3] Dr Andelko Milardovic: Dokumenti Drzavnosti Republike Hrvatske Tisak: Hrvatska tiskara. Zagreb Naklada: 2000 primjeraka, Tiskano: 1992. ISBN-86-7057-118-8

1. SZERB SZAKADÁROK.

A horvátországi szerbek 1990 februárjában megalapították a Szerb Demokrata Pártot (Srpska Demokjratska Stranka „SDS”) és ezzel együtt a szerbek által többségben lakott településeken helyi szervezeteiket. Elsőként 1990. február 17-én Knin (Knin) városban. Ezt követően márciustól májusig a horvátországi Észak-Dalmácia, Lika, Kordun, Bánság régió, Nyugat és Kelet-Szlavóniában, Baranyában, Nyugat-Szlavóniában. A párt programjában szerepelt a horvátországi szerbek autonómiájának létrehozása, mely idővel a Horvátországtól való teljes elszakadásban csúcsosodott.[1]

A horvátországi szerbek^{^[2]} 1990. június 25-én rendelkeztek szuverenitásukról és autonómiájukról, melynek első lépcsőjeként szerb járási közösséget „Zajednice opcina” hoztak létre.^{^[3]} 1990. augusztus 19-én történt népszavazást követően a horvátországi szerb szakadárok, a horvátországi szerb többségű járásokban 1990. szeptember 30-tól kikiáltották a szerbek autonómiáját^{^[4]}.

Elsőként 1990. december 21-től Észak-Dalmácia, Lika, Kordun, Bánság szerb többségű járásai megalapították a Szerb Autonóm Körzetet (Srpska Autonomna Oblast „SAO” Krajina)^{^[5]}, mely „SAO Krajina” megnevezéssel funkcionált[6]. A SAO Krajina-nak a politikai magját megerősített saját rendvédelmi, területvédelmi (katonai) szárnyak kialakításával. A szakadárok nem riadtak vissza a horvát kormányzat által a rend helyreállítására bevetett horvát rendőrségtől, sőt 1990. augusztustól megalakult a régi jugoszláv rendőrségi struktúrán alapuló (Sekretarijata unutarnjih poslova „SUP”)^{^[7]} szerb szakadár rendfenntartó belügyi-rendőrségi erők, az észak-dalmáciai Knin (Knin) városban megalakult központtal, mely határkörrel bírt a SAO Krajina területén.

Szerb szakadár rendőrség szerveződése:

Lényegében a szerbek által többségben lakott közösségi járások esetében, melyek a „SAO Krajina” részét képezhették, a korábbi jugoszláv rendőrséget elsősorban szerb nemzetiségű hivatásosok alkották. Ezen szerb hivatásosok közül, akik átálltak a szerb szakadár mozgalomba, a szolgálati helyükként funkcionáló rendőr állomás, vagy irodák esetében nem szerveződtek át a horvát rendőrség alá. Bár a horvát hatóság a korábbi jugoszláv rendőr állomásokat a horvát rendőrség részének tekintették, mégis a szerb szakadár rendőr állomások a szerb szakadár rendfenntartó erők alá integrálódott be, ami konfliktust eredményezett a horvát rendőrség és szerb szakadár rendfenntartók közt. A szerb szakadár rendőrség 1991. január 04-től szervezetten funkcionált, a szerb Milán Mártics (Milan Martic) vezetésével. A SUP-ot a szerb szakadárok egy jól mobilizálható, „gyorsreagálásu”, jól felszerelt milicista erővel támogatták meg „milicija”. Már a jugoszláv rendőrségen belül is, a helyi közösségi járások esetében a rendőr-főkapitányságok kötelékében, egyes esetekben az alap rendfenntartó rendőri erő mellett szolgált egy úgynevezett különleges rendeltetésű alakulat, alakulatok „Posebne Jedinice Milicije (PJM)”, mely a jugoszláv rendszer alatt, mint különleges rendeltetésű milicista egység funkcionált. A horvátok ezen alakulatokat a „horvátosítást” követően különleges rendeltetésű rendőr egységként aposztrofálták „Posebne Jedinice Policije (PJP)”. A szerb szakadárok ezen különleges rendeltetésű egységeiket „milicija” megnevezéssel illették és vezették be a köztudatba. [8]

A jugoszláv mintán alapuló rendőrség struktúráján létrejövő szerb szakadár rendőrség és milícia (milicija), azon horvátországi területeken alakult meg, ahol a szerbek többségben éltek. Elsőként a SAO Krajina-hoz tartozó Észak-Dalmácia, Lika, Kordun és Bánság régiókban lévő szerbek lakta közösségi járásokban (Obrovac, Benkovac, Gracac, Titova Korenica, Donji Lapac, Dvor, Glina, Kostajnica, Vojnic, Knin), majd ezt követően Nyugat és Kelet-Szlavóniában (Pakrac, Okucani, Beli Manastir, Dalj, Tenja, Mirkovci…..). Ezen területeken a korábbi jugoszláv rendőrség szerb nemzetiségű tagjai alapították meg az új rendvédelmi egységeiket, volt, aki elhagyta a szervezetet, illetve a horvát nemzetiségű rendőrök nem csatlakoztak a szerb milíciához, hanem a horvát rendőrség kötelékébe álltak be, vagy elhagyták a szervezetet. Felmerült azon anomália, hogy egyes vegyesen lakott területeken, járásokban a létrejött horvát rendőrség mellett, felállt a szerb szakadár milícia is^{^[9]}. Ezen területeken folyamatossá váltak a konfliktusok a horvát rendfenntartók és szerb milicisták közt.^{^[10]}

A szerb szakadárok elsősorban Észak-Dalmáciában útakadályok létesítésével (rönkforradalom)^{^[11]} hadiállapotot hirdettek. Ezen események révén, további szerb szakadár mozgalom által kontrolált horvátországi részen is elkezdődött a lázadás, úgy a SAO Krajina egész területén, mint kelet és Nyugat-Szlavóniában. Tulajdonképpen ezen eseménysorozat a szerb lázadók, szakadárok első fegyveres lázadásának kezdetét jelentette, a demokratikusan megválasztott horvát kormány ellen, melynek célja volt, hogy a Horvát Köztársaság (Horvátország) területének egy részén szerb államot hozzanak létre, melyet Jugoszláviához csatoljanak. 1991. májusban a SAO Krajina közgyűlése határozatban jelentette be Szerbiához való csatlakozási szándékukat.[12]

A SAO Krajina mellett 1990. augusztus végén, szeptember elején Nyugat-Szlavóniában^{^[13]} és Kelet-Szlavóniában^{^[14]} a szerb szakadárok az autonóm törekvéseiknek próbáltak érvény szerezni, melynek eredménye képen 1991. június 25-én létrejött a Szlavónia, Baranya, Nyugat-Szerémség Szerb Autonóm Körzetet (SAO Slavonija, Baranja i Zapadna Srijemska „SAO SBZS”), mely elsősorban Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség régióban lévő szerb szakadárság tekintetében funkcionált, de úgy rendelkezett, hogy egész Szlavóniát képviselve, magukba foglalják Nyugat-Szlavóniát is. 1991. augusztusban a nyugat-szlavóniai szakadárok kiválnak a szervezetéből és önállósodnak 1991.08.12-13-tól, mint Szerb Autonóm Körzet Nyugat-Szlavónia (SAO Zapadna-Slavonija „SAO ZS”).

Ezzel Szlavónia tekintetében kétfelé vált a szerb szakadárság, nyugat és kelet- szlavóniai blokkra. A helyzet szifilisztikája volt, hogy területileg a Szerb Autonóm Körzet Nyugat-Szlavónia nem kapcsolódott a szerb szakadárság révén a Szlavónia, Baranya, Nyugat-Szerémség Szerb Autonóm Körzet (SAO ISBZS) szerb szakadársággal. Kelet-Szlavónia tekintetében, miután a nyugat-szlavóniai szerb szakadárok kiváltak a „SAO SBZS” megszűnt. A létrejött Szerb Autonóm Körzet Nyugat-Szlavónia mellett Kelet-Szlavóniában a baranyai, kelet-szlavóniai és nyugat-szerémségi szerb szakadárok egyesülése révén 1991. 09. 25-én megalakult a Szerb Autonóm Körzet; Kelet-Szlavónia, Baranya, Nyugat-Szerémség Autonóm Körzet (Istocna-Slavonija, Baranja i Zapadna Srijemska „SAO ISBZS”). Hogyan is alakult ez.

1990. július 31-én megalakult a horvátországi szerb szakadárokat képviselő Szerb Nemzeti Tanács „Srpsko nacionalno vijece (SNV)“. A Szerb Nemzeti Tanács a fő koordinátora volt a horvátországi szerb szakadárok összes tevékenységének, kinyilvánítva a horvátországi szerbek szuverenitásáról és autonómiájáról szóló nyilatkozatot , és annak megvalósítását a gyakorlatban. 1990. augusztus 19-től szeptember 2-ig tartották Horvátországban a szerb autonómia referendumát, mely során a kelet-horvátországi (Szlavónia) régió nyugati területből „Pakrac, Daruvar, Grubisno Polje, Novska, Nova Gradiska, Virovitica, Podravska Slatina, Slavonska Pozega, Orahovica“, közösségi járásokat, közép-horvátországi régióból „Bjelovar, Garesnica, Kutina“ közösségi járásokat, kelet-horvátországi (Szlavónia) régió keleti területből pedig „Nasice, Donji Miholjac, Dakovo, Beli Manastir, Osijek, Vukovar, Vinkovci“ közösségi járásokat érintette meg elsősorban és hajtották végre a nyilatkozatot. A referendum eredménye képen 1990. decembertől már funkcionált az észak-dalmáciai, likai, korduni, bánsági szerb többségű járásokat magába foglaló, Knin városban lévő központtal, a Szerb Autonóm Körzet (Srpska Autonomna Oblast „SAO” Krajina), mint „SAO Krajina”, de ehhez ekkor még nem csatlakozott be sem Szlavónia nyugati, sem keleti szerb szakadár blokkja.[15]

Nyugat-Szlavónia területén a szerbek közötti politikai tevékenység eredményeként 1990. augusztus végén és szeptember elején „Daruvar, Garesnica, Grubisno Polje, Pakrac“ esetében a szerb szakadárok részéről kinyilvánítására került a szerb autonómia, melyhez csatlakoztak a „Bjelovar, Kutina, Nova Gradiska, Novska, Orahovica, Podravska Slatina, Pozega, Virovitica“ közösségi járásban elő szerbek, szerb szakadárok, de földrajzi elhelyezkedés végett „Donji Miholjac, Nasice, Dakovo“ közösségi járásban lévő szerb települések is.[16] 1990. augusztusában a nyugat-szlavóniai Szlavón-röghegység részét képező Pszuny-hegységben (Psunj) megalakult a nyugat-szlavóniai szerb szakadárság politikai szervezete, a Regionális bizottság SDS Szlavónia és Baranya (Regionalni odbor SDS za Slavoniju i Baranju „RSB SDS“), mely magára testálta a szlavóniai és baranyai szerbség képviseletét. Az RSB SDS magába foglalta a nyugat-szlavóniai SDS helyi testületeit „SDS Bjelovar, SDS Grubisno Polje, SDS Orahovica, SDS Daruvar, SDS Pakrac, SDS Novska, SDS Nova Gradiska, SDS Podravska Slatina“ közösségi járások tekintetében[17]. Az RSB SDS székhelye 1991. év elejétől Pakrác város lett.[18] Ezzel Pakrác lett a nyugat-szlavóniai szerb szakadárság, autonómiai központja, egyfajta „kis Knin“, mely utóbbi a SAO Krajina központjának számított. Ezzel szemben 1990. július 31-én megalakult a horvátországi szerb szakadárokat képviselő Szerb Nemzeti Tanács „Srpsko nacionalno vijece (SNV)“ keretén belül 1991. január 07-én a nyugat-szerémségi Sidi Bánócon (Sidski Banovci) településen a Nemzeti Tanács (SNV) Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség (Srpsko nacionalno vijece za Slavoniju, Baranju i zapadni Srijem „SNV SBZS“), mely politikai irányzatként adatott összefogni a szlavóniai (kelet és nyugati), baranyai és nyugat-szerémségi össz szerbséget. Ezzel viszont nem értett egyet a nyugat-szlavóniai szerb szakadárságot, szerbséget képviselő RSB SDS. A SNV SBZS tanács részéről várták, hogy csatlakozzanak hozzájuk az SDS nyugat-szlavóniai tagjai is, akik részt vesznek majd az újonnan megalakult tanács munkájában. 1991. január 23-án az SNV SBZS képviselői tárgyalásokat folytattak Pakrácban a RSB vezetőségével, azzal kapcsolatban, hogy több nyugat-szlavóniai SDS képviselőt bevonjanak az SNV SBZS munkájába, de az RSB SDS vezetősége nem volt hajlandó elfogadni ezt. Ezzel szemben Szlavónia keleti részéből több szerb szakadár képviseltette magát az RSB-ben. Nyugat-Szlavónia esetében az RSB önállóan képviselte a szerbeket, az SNV SBZS és RSB közt az együttes összefogást, fellépést nem sikerült elérniük a szerb szakadárságnak, mindannak ellenére, hogy együttes cél volt a horvátországi úgynevezett szerb autonómia, egységes szlavóniai szerb autonóm körzet (SAO).[19] Az SNV SBZS célja volt létrehozni szervezésében Szlavóniát, Baranyát és Nyugat-Szerémséget átfogó autonóm tartományt, Szlavónia, Baranya, Nyugat-Szerémség Szerb Autonóm Körzetet (SAO Slavonija, Baranja i Zapadna Srijemska „SAO SBZS”).

Erre válaszul az RSB SDS, 1991. február 22-én Pakráci szerb szakadár központ kinyilvánította csatlakozását a SAO Krajina-hoz (Észak-Dalmácia, Lika, Kordun és Bánság), mely eseményt követte a 1991. március 01-02. történt konfliktus[20], a helyi szerb szakadárok és a horvát rendőri erők közti fegyveres összecsapás.

1991. június 25-én, miután a Horvát Köztársaság kikiáltotta függetlenségét, létrejött a szlavóniai, baranyai és nyugat-szerémségi szerbeket képviselő Szerb Autonóm Körzet Szlavónia, Baranya, Nyugat-Szerémség (Srpska Autonomna Oblasta Slavonije, Baranje i Zapadnog Srijema „SAO SBZS”), melybe tartozott az 1991. tavaszán megalakult szerb körzetek (Srpski Oblast)[21], továbbá a nyugat-szlavóniai szerb körzet (SO Zapadna Slavonija „SO ZS“). Ez a gyakorlatban nem valósulhatott meg, így nem sokkal ezután kezdeményezés indult Nyugat-Szlavónia speciális SAO létrehozására, amelyet 1991. augusztus 12-én hirdettek ki. Annak ellenére, hogy a nyugat-szlavóniai szerbek kezdetben azon munkálkodtak, hogy, hogy csatlakozzanak és részét képezzék a SAO Krajina-nak, 1991. augusztus 12-én mégis létrehoztak egy külön autonóm régiót „SAO Zapadna Slavonija“ néven.[22]

Kelet-Horvátország (Szlavónia) tekintetében tehát nem alakult ki egységes politikai tömb a szerb szakadárság esetében, mely egységben képviselte volna egyetlenként az egész szlavóniai szerbséget, szerb szakadár mozgalmat. A széthúzás eredménye képen két külön autonóm szerb területi egység jön létre Szlavónia területén, az egyik az 1991. 08. 12-én megalakult Nyugat-Szlavónia SAO „SAO Zapadna Slavonija (SAO ZS)“, a másik pedig a 1991.08.17-én létrejött és szeptember 25-től működő SAO Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség „SAO Istocna-Slavonija, Baranja i Zapadna Srijemska (SAO IS-B-ZS)“.[23]

1991. december 19-én az észak-dalmáciai Kninben (Knin) a szerbek alkotmányozó nemzetgyűlése a „SAO Krajina“ átalakítása révén, megalakult a „Krajina” Szerb Köztársaság (Republika Srpska Krajina „RSK”), melyhez csatlakozott a „SAO Zapadna-Slavonija” és „SAO Istocna-Slavonija, Baranja i Zapadna Srijemska”. 1992. február 26-án az RSK alkotmánya rendelkezett arról, hogy az RSK; Krajina; Észak-Dalmácia, Lika, Kordun, Bánság, Kelet-Szlavónia-Baranya-Nyugat-Szerémség és Nyugat-Szlavónia területe.^{^[24]} A szerb szakadárság politika oldalát támogatta a szerb szakadárság militáns katonai szárnya a területvédelem „Teritorijalna Obrana” (TO) és speciális rendőri egysége, a milícia „Milicija SAO Krajina” (SUP SAO Krajina). A területvédelmi erők a JNA részét képezték a szövetségi irányítás alatt álló, de háború, harci helyzet esetén a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) katonai körzeti parancsnokságok alá tartozó úgynevezett Területvédelmi Erők (Teritorijalna Obrana „TO”)^{^[25]}. A TO erőket^{^[26]} 1969-ben alakították meg a tartalékos és mozgósítható polgári lakosság köréből. A területvédelmi erők műveleti területeiken raktározták felszerelésüket, fegyverzetüket, melyek nem voltak valami modernek. A partizán hagyományokat követve háború esetén „gerilla” harcmodorra voltak képezve, mint tartalékos gyalogsági erők, a helyi szövetségi köztársaság TO parancsnokai irányítása alatt, melyek szerb nemzetiségű katonai összekötők révén közvetlen kapcsolódtak a JNA-hoz. A területvédelmi erők személyi állományát az adott tagköztársaság a helyi önkéntesi alkották Szerbia, Horvátország, Bosznia, Szlovénia, Montenegró (Crna Gora), Macedónia területén. Jugoszlávia területén több mint 860 000 fős területvédelmi erő működött szervezetten, szövetségi tagköztársaságok területén. 1990-1991. évre a JNA területvédelmét alkotó szocialista tagállamok és szerbiai tagállamhoz tartozó két tartomány (Vajdaság és Koszovó) több százezer főre duzzadta: szlovén tagállam 110 000 fő, horvát tagállam 230 000 fő, boszniai és hercegovinai tagállam 270 000 fő, crna gorai tagállam 40 000 fő, macedóniai tagállam 60 000 fő, szerb tagállam 300 000 fő és a tagállamhoz tartozó két tartomány, Vajdaság 60 000 fő és Koszovó 30 000 fő.^{^[27]}

Már 1991. februárjában létrejöttek a szakadár területeken a szerb szakadár rendőrségek (SUP), rendőr posztok. A SUP mellett félkatonai „önkéntes” szervezet alakultak. A jugoszláv hatalom^{^[28]} és a rezsimet kiszolgáló JNA támogatását élvezve, felfegyverkezett és kiképzett harcászati erőként vonták ellenőrzésük alá azon horvátországi területetek, ahol működött a SAO. A szakadárok megkezdték a nem szerb lakosság kiűzését, kitelepítése, az az a már kontrol alatt lévő területek „megtisztítása”. Fontos momentuma volt, hogy azon horvátországi területeken, ahol a szerbség 50% és 100% közt volt jelen, a szakadárok képzése az ezen területeken lévő JNA objektumokban hajthatták végre. A JNA a korábban begyűjtött területvédelmi (TO) fegyverzetet a szerb szakadárok rendelkezésére bocsátotta, melynek használatát a kiképzése révén elsajátították. A szerb szakadárok 1991. tavaszán és nyarán folyamatos pogromokkal fokozták a helyzetet. A horvát rendőri erők megpróbálták helyreállítani a rendet, mely során végrehajtásra kerül az első fegyveres összecsapás a „forró” pontokon. Ekkor a kezdte meg a bevonulást a JNA, mint „békéltető” erő. Ezt követő második fázisként elkezdődött a szerb fegyveres lázadók katonai autonóm milíciákba történő csoportosítása. Ez magával vonzotta a további összecsapásokat.^{^[29]}

2. HORVÁT VÉDELEM.

1990. év elején a horvát -akkori jugoszláv tagköztársasági- területvédelem (TO SR Hrvatska) kétszázezer főre volt tehető, harmincegy manőverezhető struktúrájú dandár, negyvenhét önálló ezred, nyolcvan önálló területi struktúrájú század. Ezen szárazföldi TO erőt támogatta a TO dandárokban és egységekbe funkcionáló TO légvédelem. A „TO SR Hrvatska” fegyverzetét tekintve 60%-ban modern, 40%-ban világháborús fegyverzettel rendelkezett. A hadianyagot természetesen a JNA felügyelete alatt állt 60%-ban, mely a JNA laktanyákban vagy hadiraktárakban, tárolókomplexumokban volt elhelyezve. A fegyverzet 25%-ban viszont állami cégek raktáraiban tárolták, hol őrséggel ellátva, hol riasztóval biztosítva. Mindössze 10%-ban volt a TO fegyverzet rendőrségi objektumokban tárolva. A „TO SR Hrvatska”, mint a jugoszláv Szocialista Köztársaság Horvátország (SRH), irányítását a tagköztársasági területvédelmi törzs (RSTO SRH) látta el, mely alá tartozott a parancsnokság, titkárság, konferencia „SKH TO SRH” és bizottság „SKH”, a vezérkari törzs (főhadiszállás), vezérkari főnökség és osztályai: operatív-oktatási/kiképzési osztály és részlegei. jelentő osztály, szervezeti-személyzeti osztály és részlegei, kommunikációs és kripto-védelemi osztály. Az említett osztályokon kívül a parancsnoksághoz tartozott még, a parancsnokság operatív központja (parancsnokság), önálló informatikai osztály és adminisztrációs parancsnoki épület. A TO főhadiszállásának részeként megszerveződött a harci, hadműveleti ágak törzsi irányítása; „tüzérségi (tüzérségi), légvédelmi (légvédelmi tüzérségi egységek), műszaki, összekötő, vegyvédelmi „ABKO”, légiközlekedési (repülési) és tengerészeti egységekben. A törzs alatt helyettes parancsnokságok funkcionáltak; politikai, logisztikai (technikai, intendáns, egészségügyi, állatorvosi, közlekedési-szállítási, épütésügy és gazdasági), személyügyi, biztonsági (felderítés, elhárítás), jogi (bíróság, ügyészség, büntetésvégrehajtás), oktatási (oktatási központ „NC”). Az RSTO közvetlen parancsnoksága alá tartozott a köztársasági szervek „Harci Biztonsági Dandárja” (BBO), mozgósítási feladattal Zágrábban, a horvát tagköztársaság (SR Hrvatska) legmagasabb állami és politikai szerveinek háborús helye szerint. A brigád feladata, ahogy a neve is sugallja, a az „SR Hrvatska” legmagasabb állami és politikai szerveinek biztosítása közvetlen háborús veszély és maga a háború esetén. A horvát tagköztársaságban (SR Hrvatska) 1983. előtt hét regionális TO törzs működött; „Bjelovar, Gospic, Karlovac, Osijek, Rijeka, Split, Zagreb”, majd 1983. után átszervezésre került regionális struktúra helyét az operatív zóna, avagy műveleti zóna (OZ) vette át, mely során tíz „OZ TO” alakult meg; „Zagreb, Varazdin, Bjelovar, Osijek, Sisak, Karlovac, Rijeka, Gospic, Split” és maga Zágráb városi törzs „TO grada Zagreba”. A regionális törzs ellenőrizte a járási TO parancsnokságokat, melyek alá TO különítmények, osztagok és önálló zászlóaljak (zászlóaljak) tartoztak. A tengerparti területen és a szigeteken a horvát TO SR haditengerészeti egységei jöttek létre, önálló csoportokból, majd különítményekből fegyveres hajókból álló flottilla. Az ezerkilencszáz hetvenes évektől megszerveződő horvát TO SR légiközlekedési (repülő) egységek az évek során áteső fejlődés révén, 1985-re és 1985-től a horvát TO SR részeként két századdal és hat független repülőgép-hadosztállyal. 1990 elejére az említett légierőt három századra szervezték át mintegy harminc sport- és mezőgazdasági repülési géppel. 1991. szeptember elején (szeptember 9-én) a Horvát Köztársaság akkori elnöke, dr. Franyó Tugyman (Franjo Tudman) határozatot hoz a Horvát Köztársaság területvédelmének (TO) megszüntetéséről.[30]

A horvát kormány a függetlenedő horvátországi katonai és rendvédelmi rendszerének felállítására történő intézkedésében elengedhetetlen szerepet játszott a korábbi területvédelmi „TO” szegmens; a horvát nemzetiségi önkéntesek, korábbi TO állomány rendelkezésre állása, TO haditechnika, a mozgósítás, a rendőrség, katonai tartalék dandárok, a logisztika, a vezetési és irányítási rendszer megszervezéséhez. Továbbá a JNA-t elhagyó horvát tisztek csatlakozása a horvát védelemhez, mely során a JNA-t, a horvát tisztek több mint 80 százaléka elhagyta és beállt a horvát védelmi erőkhöz, hogy megvédje hazáját, Elsőként az 1990. január 01-től belépő új belügyi törvény lehetővé tette a korábbi „jugoszláv“ rendőrségi struktúra „sekretarijat za unutrasnje poslove (SUP)“ reformizációját, „horvátosítását“, létrehozva 1990. május 30-tól a Horvát Belügyminisztériumot “Ministarstva unutarnjih poslova (MUP)“, mely alatt megalakult 1990. 08.05-től a Horvát Rendőrség „Hrvatska Policija“. Az 1990. augusztus 05-től felálló rendvédelem, belügyminisztérium (MUP) alá tartozó rendőrség megalakítása és 1990. szeptembertől a speciális rendőri egységek felállítása^{^[31]} alapot adott a születőben lévő horvát hadsereg számára, továbbá megkezdődött az önszerveződő önkéntes egységek és nemzeti ellenállás kialakítása, vegyes rendőri és civil csoportok létrehozatala és ezeket koordináló Területvédelmi Válság Törzsek (KS TO) településszintű kialakítása. A horvátok tekintetében már 1990. évben létrejött a korábbi jugoszláv rendőrséget (Sekretarijat unutrasnjih poslova „SUP”) leváltó horvát rendőrség, Horvát Belügyminisztérium (Ministarstvo unutarnjih poslova „MUP”). A felálló horvát rendőrség lehetőséget adott a korábban jugoszláv rendőr hatóságban szolgáló rendőröknek az „átállásra”. Az az azon hivatásosok, akik önként vállalva tovább maradtak a már horvát rendőrség kötelékébe, a továbbiakban Horvátország Rendőrségének tagjaivá váltak. Mind ezek mellett persze megindult a toborzás azon polgárok köréből, akik korábban nem tartoztak a jugoszláv rendőrség alá, hanem civil polgárok. 1990. január 1-jével lényeges változások következtek be a belügyi törvényben, mely során Horvátországban a korábbi jugoszláv belügy (SUP) decentralizált elemekkel rendelkező rendszerének szervezés és irányítása teljesen megváltozott. A MUP új szervezeti egységeinek megalakulása jelentette az önálló horvát rendőrség és a horvát hadsereg létrehozásának kezdetét. Az 1990-es évek közepén bekövetkezett politikai változások a horvátok kialakították saját rendőrségi struktúrájukat, melynek alapját képezte a tiszti állomány kiképzése. 1990. augusztus 5-én megkezdte működését a zágrábi Rendőrakadémia, ahol elindult az „Első horvát rendőrtiszt” képző tanfolyam. A tanfolyam képviselte az első horvát védelmi (önkéntes) egységet. Majd 1990. szeptember 7-én megalakult a „Lucko” Antiterrorista Egység, az akkor újonnan megalakuló horvát kormány első fegyveresönálló különítménye. 1991 áprilisában a MUP létrehozott a rendészeti szolgálat ellátására új közrendvédelmi szervezeti egységeket, járőröket. Az újonnan létrehozott rendészeti szolgálat a korábbi szervezeti felépítés szerint folytatta munkáját, amely zágrábi központból és tíz regionális központból, avagy rendőr-főkapitányságból (Bjelovar, Gospic, Karlovac, Osijek, Pula, Rijeka, Sisak, Split, Varazdin, Zagreb) állt, melyeket 1991. június 19-től állítottak szolgálatba[32]. A horvát rendőrség munkájának ellátásához a regionális központok, rendőr-főkapitányságok (PU) számát megnövelték. A Horvát Köztársaság Kormánya 1991. június 19-én határozata alapján a rendőri regionális központok (PU) az alábbi képen alakultak (Bjelovar, Dubrovnik, Kutina, Slavonski Brod, Sibenik, Vinkovci, Vukovar, Zabok, Zadar, Gospic, Karlovac, Osijek, Pula, Rijeka, Sisak, Split, Varazdin, Zagreb). A PU alá rendelve százkét rendőr állomás (PP vagy PS) került kialakításra, melyek alá 1991. április 25-től száztizenegy rendőr irodát (PI) létesítettek. Mind ezek mellett a horvát belügy létrehozta a rendőri különleges rendeltetésű (speciális) feladatot ellátó egységeiket (PJP avagy SJP), a PU alá rendelve, mely egységek gyors bevethetősége és harcászati fegyverzettel és kiképzéssel való képességük révén hathatósan részt vettek a közrend és köznyugalom fenntartása vagy megteremtése, valamint természeti katasztrófák és járványok okozta általános veszélyhelyzet kezelésében.^{^[33]} A rendőr képzés tekintetében 1990. augusztus 05-től a zágrábi horvát rendőrakadémián megalakult az első rendőr zászlóalj, tizenhat század, 1698 fővel. Az „Első Horvát Rendőrség” (Prvi Hrvatski Redarstvenik) egységiből aztán megalakultak a speciális rendeltetésű, gyorsan bevethető, harcoló alakulatok és kiképző bázisok a belügy alárendeltségében,; 1990.08.17-től a likai Lovinácnál (Lovinac) működött a „Vila Velebita” különleges rendeltetésű egység, valamint, a többek közt a, már említett, 1990. szeptember 7-én megalakuló lucskói terrorelhárító egység (ATP-Lucko), továbbá 1990. októberben a „Rakitje, Tuskanac, Pula-Valbandon kiképző bázis, novemberben a „Kumrovec”, decemberben a „Pionirski Grad/Dubrava”, 1991. február 06-án a „Sljeme”, áprilisban „Vinica/Ivanec, Erdut kiképző bázisok”. Mindezek mellett a rendőr-főkapitányságok (PU) alá rendeltségében 1990. novembertől „Osa/Sisak PU”, 1990. 10. 15-től a „Poskoci/Zadar PU”, 1991.02.23-tól az „Omega/Bjelovar PU”, 1991.03.01-től a „Grom/Karlovac PU”, 1991.03.03-tól „Orao/Osijek PU”, 1991.03.08-tól „Trenk/Pozega-PU Slavonski Brod”, 1991.03.15-től a „Ris/Kutina PU”, 1991.03.15-től a „Simini Andeli/Slavonski Brod PU és „Zebra” Nova Gradiska- PU Slavonski Brod”, 1991.03.15-től a „BATT/Split PU”, 1991.03.18-tól „Roda/Varazdin PU”, 1991.04.01-től a „Tigrovi/Gospic PU”, 1991.04.08-tól az „Ajkula/Rijeka PU”, 1991.05.05-től „Grof/Dubrovnik PU”, 1991. június 28-tól a „Krpelj/Vinkovci PU”, 1991. 07.23-tól az „ALFA/Zagreb PU”, 1991. 07.27-től a „Bak/Pula PU” különleges rendőri erők.^{^[34]} Továbbá 1991. ősztől a belügy (MUP) további számos speciális alakulata, a rendőr-főkapitányságok alá rendeltségében; 1990.09.01. a „Jastrebovi/Sibenik PU”, a „Delta/Zupanja PU”A horvát rendőrség állományából, a megalakulástól 1990. augusztus 17., a tűzszüneti megállapodásig, 1992. január 3-ig 320 rendőr vesztette életét, 2062 pedig megsebesült.^{^[35]}

Elengedhetetlen volt a horvátok részéről egy a rendőrség „harci” feladatait kiváltó reguláris honvédő haderő felállítása. A horvát hadvezetés, a köztársasági, regionális, járási válságtörzsek, operatív törzsek megalakulásával, ezen törzsekben létrehozva a katonai feladatok ellátását végrehajtó törzset, valamint elsősorban azon területeken, mely „frontzónába” estek, a városokban városvédelmi parancsnokságokat (ZOG) létesített. A 1991. március 15-től kiadott parancs alapján, az áprilisban rendszerbe álló Nemzeti Ellenállás (Narodna Zastita-NZ) és a Horvát Nemzetvédelmi Tanács (SNO) vegyes önkéntes fegyveres és fegyvertelen csoportok (DOJ, MZ), köztük a fegyverrel rendelkező vadászok és a, már funkcionáló Horvát Védelmi Erők (HOS)^{^[36]} és önálló területvédelmi kisebb létszámú csoportok mellett, 1991. május-júniusra felállt a horvát reguláris haderő, mint Nemzeti Gárda „Zbor Narodna Garda” (ZNG), valamint ezen gárdista erőket irányító területi válság törzsek^{^[37]}. Ezzel a már meglévő katonai formációkat próbálták egységes irányítás alá vonni és koordinálni, a hatható ütőképesség és védelem miatt a ZNG alá, ahol helyi önálló ZNG századok (samostalna satnija ZNG), abból később fejfejlődő zászlóaljak (samostalna bojna „bataljun” ZNG), továbbá dandárok, avagy brigádok (brigada) jöttek létre. 1991. április 22-én a Horvát Köztársaság akkori elnöke, dr. Franyó Tugyman (Franjo Tudman) határozatot hoz a ZNG felállításáról^{^[38]}, melybe dandár színtű egységek létrehozatalával egységesítették a különálló területvédelmi (TO) csoportokat. Egyes helyeken a ZNG századok vagy besorolták a dandárok alá, vagy önálló zászlóaljjá szerveződtek át. Első időszakban a ZNG a belügy (MUP) alá tartozott, hiszen az állományt a belügy speciális alakulatai adták. Viszont 1991. május 28-tól a megalakuló Horvát Fegyveres Erők (OS RH) alá került a ZNG[39]. A rendőrség szervezetének közreműködése, a rendőri speciális alakulatok (Kumrovac, Vinica, Rakitja) kiképzőbázisai, és az önkéntesek jelentkezése, sorozása, mozgósítás révén elsőként négy központi manőverezhető ZNG dandár (brigád) állt fel 1991. május 28-tól;

-1. dandár (brigád) „Tigrovi” (Zagreb)^{^[40]}, parancsnokság „Tuskanac” laktanya:

-1991. májustól „1.zászlóalj „Cobra” (Tuskanac-három század), 1991. augusztustól a „Kobra” zászlóaljból megalakult a 66. katonai rendész zászlóalj (bVP) „Cobra”^{^[41]}, így a korábbi „Cobra” zászlóalj helyét, mint 1. zászlóalj a „Cuk” (Vrapce), vette át,

-1991. májustól 2. zászlóalj „Kos” (Rakitja, három század),

-1991. májustól 3. zászlóalj „Zune” (Dubrava/Pionirski Grad, három század),

-1991. június 07-től 4. zászlóalj „Gavrani” (Kumrovec, 1991.júliustól -Petrusevac, három század),

- 1991. júliustól 5. zászlóalj „Oblak” (Donja Vinica „Varazdin” járás-„Köröskeny-Rupcic” kurija, három század).

-1991. augusztustól 6. zászlóalj „Orao” (Petrusevac, 1991. augusztustól Tomislavac-Sljemen, három század),

-1991. szeptembertől „Mungos” harckocsizó század, majd később zászlóalj,

-1991. júliustól tüzérség, felderítő szakasz/század, műszaki szakasz/század, légvédelmi szakasz/század, század irányítás szakasz/század, vegyi-kémiai-bio-nukleáris támadás elleni „vegyvédelmi” szakasz, katonai rendészet.^{^[42]}

-2. dandár (brigád) „Gromovi” (Trstenik-Ivan Rijeka/ Dugo Selo) parancsnokság „Trstenik” laktanya ^{^[43]}:

-1991 májustól 1. zászlóalj „Crne Mambe” (Trstenik/ Dugo Selo, négy század)

-1991. májustól 2-tól június 2-ig 2. zászlóalj „Banijska oluja” (Sisak, három század),

-1991.júniustól 3. zászlóalj „Banska legija” (Duga Resa, három század),

-1991. szeptembertől harckocsizó, tüzérségi, páncélosok elleni rakétás, felderítő, diverzáns elleni századokkal, műszaki, irányító-vezető, légvédelmi, vegyi-kémiai-bio-nukleáris támadás elleni „vegyvédelmi”, elektronikai felderítő, logisztikai, egészségügyi századokkal, katonai rendészettel.^{^[44]}

-3. dandár (brigád) „Kuna” (Osijek-Vinkovci), parancsnokság „Vinkovci”, majd 1992-től „Osijek”:

-1991. májustól 1. zászlóalj (Osijek/Erdut kiképző bázis, három század). Az 1. zászlóalja július 22-én Eszék városban, az eszéki járási nemzetvédelmi titkárság épületében „Sekretarijata narodne obrane/SNO“ kapott helyet. A zászlóalj 1. százada a helyi renrőséggel (PP Erdut) az erdődi (Erdut) kiképző központban állomásoztak.

-1991. június 10-től 2. zászlóalj („Vinkovci”, 1. század és 2. század „Vinkovci”, 3. század „Zupanja”)

-1991. június 12-től 3. zászlóalj „Kobra” (Slavonski Brod, 1. század és 2. század Slavonski Brod, 3. század Nova Gradiska, 4.század Dakovo)

-1991. június 15-től 4. zászlóalj „Lavovi“ (Vukovar- Sotin/Opatovac „VUPIK” objektum, 1. század Vukovar, 2. század Borovo Naselja, 3. század Opatovac).

- 4. dandár (brigád) „Pauci” (Split),^{^[46]} parancsnokság „Dom INA-Vinila”/ Kastel Sucuraj, „hotel Split”, aztán „hotel Resnik”/ Kastel Stafilic, „Dracevac” laktanya/Split^{^[47]}:

- Dalmácia védelmére elrendelésre került a 4. dandár létrehozása. 1991. áprilistól a felállítandó 4. dandár esetében öt zászlóalj volt előirányozva; „1. Split, 2. Dubrovnik, 3. Imotski, 4. Sibenik, 5. Zadar”. A dandár öt zászlóaljból álló strukturális létrehozatala már az első pillanattól szétesett, melyet katonai-politikai és gazdasági okok eredményeztek. Zára esetében (Zadar) mindössze egy század felállításáról döntöttek, mely századot a sibeniki zászlóalj alá rendeltek. Így a zárai zászlóalj fel sem állt. A horvát Honvédelmi Minisztérium indoklása az volt, hogy nem volt anyagi forrás egy egész zárai zászlóalj létrehozásához. Dubrovnyik (Dubrovnik) esetében a zászlóalj két századból állt, egy század pedig Metkovicsban (Metkovic) állomásozott. Dubrovnyik régió rendelkezett a legnehezebb hadműveleti-taktikai pozícióval. 1991. június végén a dubrovnyiki és sibeniki zászlóaljak leváltak a 4. dandártól és önállóvá váltak^{^[48]}. 1991. június második felében megalakult a 112. zadari, 113. sibeniki, 116. dandár Dubrovnik-Metkovic ^{^[49]}.

1991.július 03-tól egy új formáció keretében alakult meg a 4. dandár:

-1991. június 01-től 1. zászlóalj „Ruza”-Resnik/ Kastel Stafilic (négy század),

- 1991. június 01-től 2. zászlóalj „Hrvatski Andeli”-Sinj/Han (1. század Vrlika, 2. század Maovica, 3. század Otok),

- 1991. június 01-től 3.zászlóalj „Imotski Sokolovi”-Imotski (Kamenmost), (1. század Zmijavci, 2. század Arzano, 3. század Mracaj),

- 1991.júniustól 4.zászlóalj -Drnis (1991.07.29-től 1. zászlóalj), (1. század Oklaj, 2. század Siveric, 3. század Drnis).

A 4. dandár parancsnoksága a harci helyzetre tekintettel taktikai okokból a szpliti 1. zászlóaljat feloszlatta és századait beintegrálták a „Drnis, Sinj, Imotski” zászlóaljakba, hogy újabb századdal támogassa azokat. Ebből adódóan a korábbi 4. drnisi zászlóaljból 1991.07.29-től 11. zászlóalj lett.^{^[50]}.

1991. szeptembertől harckocsizó, tüzérségi, páncélosok elleni rakétás, felderítő, diverzáns elleni századokkal, műszaki, irányító-vezető, légvédelmi, vegyi-kémiai-bio-nukleáris támadás elleni „vegyvédelmi”, elektronikai felderítő, logisztikai, egészségügyi századokkal, katonai rendészettel, repülős szakasszal.^{^[51]}

-1991. május 18-tól a „Nikola Subica Zrinska” zászlóalj (Kumrovec), mint a horvát védelmi minisztérium alá tartozó speciális egység volt.^{^[52]}

A manőverezhető erők fontossága hamar bebizonyosodott, hiszen, ezen dandárokat azon területekre tudták vezényelni, ahol súlyos helyzetbe került a védelem. Így a helyi erőket nem kellett elvonni -kivéve azon helyeken, ahol nem alakult ki harci helyzet-. 1991. augusztus 24-én a horvát haderőben megalakult a katonai rendészet^{^[53]}. 1991. júliusban megalakult a zágrábi ZNG logisztikai -hátországi- ellátó központ, bázis, valamint a zágrábi rádió felderítő központ (EI Centar).

Fontos stratégiai irányt képzett a horvátok számára Zágráb -mint horvát főváros- védelmének megszervezése^{^[54]}. A HOS önkéntesek mellett, 1990. szeptember 09-én a városban létrejött a horvát „Podsused” önálló század (Podsused-Zagreb)^{^[55]}, mely 1991. júniustól a 101. dandár részévé vált, 1990. december 07-én a „Ban Jelacic” önálló század (Pescenica-Zagreb) mely század 1991. október 5-ike után beintegrálódott a HOS, 99. dandár és 148. dandár erőibe^{^[56]}, 1991.06.29-én a „Cobra” önálló század (Novi Zagreb)^{^[57]}, mely 1992.07.27-ig volt önálló század a horvát haderőben, majd a 145. dandárba integrálták. Már 1991. márciustól létrejött a zágrábi városvédelmi parancsnokság (ZOOG)^{^[58]}, négy védelmi szektorral (Jug, Centar, Istok, Zapad). A szektorok hathatós védelmére 1991. júniustól négy dandár alakult meg;

-99. dandár (brigád) „Pescenice”,

-100. dandár (brigád) „Centar”,

-101. dandár (brigád) „Susedgrad”,

-102. dandár (brigád) „Novi Zagreb”

és további tíz területvédelmi dandár:

-1. dandár (brigád)-TO „Sesvete”, (1991. őszétől 144. dandár)

-2. dandár (brigád)-TO „Dubrava”, (1991. őszétől 145. dandár)

-3. dandár (brigád)-TO „Maksimir”,(1991. őszétől 146. dandár)

- 4. dandár (brigád)-TO „Medvescak”, (1991. őszétől 147. dandár)

-5. dandár (brigád)-TO „Trnje”,(1991. őszétől 148. dandár)

- 6. dandár (brigád)-TO „Tresnjevka”, (1991. őszétől 149. dandár)

-7. dandár (brigád)-TO „Crnomerec”, (1991. őszétől 150. dandár)

-8. dandár (brigád)-TO „Samobor”, (1991. őszétől 151. dandár)

-9. dandár (brigád)-TO „Zapresic”, (1991. őszétől 152. dandár)

-10. dandár (brigád)-TO „Velika Gorica”, (1991. őszétől 153. dandár)

-melyek ősztől dandárrá szerveződnek, új hadrendi számmal.^{^[59]} Az egységek feladata volt Zágrábban (Zagreb) lévő stratégiai objektumok védelme, a JNA létesítmények blokádja, ellenőrzés. 1991. augusztus második felétől elsősorban a „Jug” szektor esetében kiterjedt a figyelem a Kulpa folyó (Kupa) mentére, ahol fő szempontot képezett a JNA erők folyón való átkelésének megakadályozása Zágráb irányába a Bánságból. Zágráb és a Kulpa folyó közti földrajzi terület (Turopolje, Vukomericke gorice) tekintetében a horvátok erőket vontak össze Zágráb déli védelmében, hiszen a JNA a Bánság felől kívánta megszállni a horvát fővárost és kiszabadítani a horvát blokád alól a zágrábi és közösségi járási objektumaiban horvát blokád alá vett erőit. A horvátok számára a Kulpa folyó (Kupa) mente (Pokuplje), „Karlovac-Sisak” vonala egyfajta fő védelmi vonallá avanzsálódott, mely 1995-ig fennállt.^{^[60]} A Bánságban elő jelentős számú szerbség révén, az ott létrehozott szerb szakadár területvédelem támogatása mellett, a JNA a bánsági részen, a Kulpa folyó és Una folyó közti Báni-végvidéken és kelet-korduni részen viszonylag biztonságos módon csoportosulhatott, és vonhatta össze erőit, melyek Boszniából nyomultak be. Lényegében ettől kezdődően Zágráb járás déli része, a Kulpa folyó (Kupa) mente, „Pokuplje“ frontvonallá vált szeptemberre.^{^[61]}[62].

Horvátország többi területén 1991. júniustól dandárszíntű egységek felállítására került sor a horvátok részéről. A dandárszíntű erőket három-négy zászlóalj, de akár öt-hat is alkotta. A zászlóaljak századokból, álltalában három századból állt össze. A dandárok a helyi területi struktúra részét képezték, a helyi területi védelmet alkották, de azon területeken, ahol az ellenséges harci tevékenység, harci zóna nem alakult ki –tekintettel a horvát abszolút többségi lakossági arányra- a dandárok egyes zászlóaljai, taktikai csoportba rendeződve más területi horvát védelmi szervezeti struktúra alá sorolták, megerősítés végett. 1991. szeptemberre, 103-tól 116-ig történő hadrendi számozással hadrendbe álltak a tartalékot képező dandárok^{^[63]};

-103. dandár (brigád)- (Zagorje),

-104. dandár (brigád)- (Varazdin),

-105. dandár (brigád)- (Bjelovar),

-106. dandár (brigád)- (Osijek),

-107. dandár (brigád)- (Valpovo),

-108. dandár (brigád)- (Slavonski Brod),

-109. dandár (brigád)- (Vinkovci),

-110. dandár (brigád)- (Karlovac),

-111. dandár (brigád)- (Rijeka),

-112. dandár (brigád)- (Zadar),

-113. dandár (brigád)- (Sibenik),

-114. dandár (brigád)- (Split),

-115. dandár (brigád)- (Imotski),

-116. dandár (brigád) (Metkovic).

A dandárok feladata volt a helyi védelem ellátása, a műveleti területük alá tartozó járásokban. Ahol nem alakult ki harci zóna, frontvonal, onnan a helyi dandár színtű erőkből támogató egységeket, elsősorban taktikai csoportokat (TG), zászlóaljakat vezényeltek át más dandárok megsegítésére, ahol harci érintkezésre került sor, és harci „forró pontok”, frontvonalak alakultak ki. Az átvezénylésekre inkább már 1991. szeptemberi horvát „laktanya harc” után került sor. A JNA laktanyák horvát blokádja bár lekötött némi erőt a helyi dandárokból, de a nemzeti ellenállás, rendőrség….. ezen feladatokat jól ellátták. A blokád már nyár végén fennállt. Azon járásokban, ez elsősorban ott ahol nem volt jelen JNA erő, vagy csak kevés, vagy egyáltalán nem volt JNA objektum, vagy a JNA csak kevés, helyőrség szintű erővel diszlokált, illetve olyan JNA objektum volt, amit már a JNA felhagyott, kiürített, valamint a szerb etnikum hiányában nem alakult ki szerb szakadárság, területvédelem, egyszóval nem volt „forrópont”, ott a horvátok a létrejött dandárjaikat az ütközőzónákba irányította át (Kelet és Nyugat-Szlavónia, Bánság-Kulpamente, Kordun és Lika, Észak és Dél-Dalmácia).

A dandárok mellett úgynevezett helyi önálló zászlóaljak „samostalna bojna” vagy „samostalna bataljun” (sb)^{^[64]} funkcionáltak, melyek a nemzeti gárdista önálló századok létszámnövekedése révén szerveződhettek át zászlóaljjá;

-50. önálló zászlóalj (Virovitica)^{^[65]},

-51. önálló zászlóalj (Vrbovec)^{^[66]},

-53. önálló zászlóalj (Dugo Selo)^{^[67]},

-54. önálló zászlóalj (Cakovec)^{^[68]},

-56. önálló zászlóalj (Kutina)^{^[69]},

-57. önálló zászlóalj (Sisak)^{^[70]},

-59. önálló zászlóalj (Zelina),

-60. önálló zászlóalj (Cres-Losinj)^{^[71]},

-61. önálló zászlóalj (Jastrebarsko)^{^[72]},

-62. önálló zászlóalj (Novska)^{^[73]},

-63. önálló zászlóalj (Slavonska Pozega)^{^[74]},- 1991.11.11-től megalakuló 123. pozsgeai dandár 1. zászlóaljába integrálva-

- 64. önálló zászlóalj (Podravska Slatina)^{^[75]}, -1991.10.28-tól megalakuló 136. szalatnoki dandárba integrálva-

-65. önálló zászlóalj (Ivanic Grad)^{^[76]}.

A horvát ZNG főparancsnokság 1991. nyarán a koordináció és szervezettebb harci cselekmények végrehajtása végett, a hathatósabb védelem és feladatvégrehajtás eredménye képen létrehozta július 30-val a régiós parancsnokságait:

- Kelet-Horvátország tekintetében a Szlavónia és Baranya ZNG parancsnokságot, mely Eszék (Osijek) városban diszlokáltatta vezetési pontját,

- Közép-Horvátország és Zágráb védelmében a „Zagreb korpus ZNG” zágrábi dandárt, a korduni és bánsági régió védelmében a Kordun és Bánság ZNG parancsnokságot, mely Károlyváros (Karlovac) városban diszlokáltatta vezetési pontját,

- Lika régió védelmében a Lika ZNG parancsnokságot, mely Goszpics (Gospic) városban diszlokáltatta vezetési pontját,

- Damlácia régió védelmében pedig a Dalmácia ZNG parancsnokságot, mely Szplit (Split) városban diszlokáltatta vezetési pontját. ^{^[77]}

3. JNA OFFENZÍVA HORVÁTORSZÁG.

3.1. Történések 1991.

3.1.1. Jugoszláv Néphadsereg célja és hadmozgása 1991. szeptemberig Horvátországban.

1990-ben a JNA-nak 275341 katona tagja volt. Ebből 25101 főtiszt, 19165 tiszt, 539 hivatásos tiszthelyettes katona, 2027 szerződéses katona, 38423 civil szolgálatos, 189855 közkatona-sorállományú. A háborús létszám 1058378 katona volt.[78]

A JNA a horvátországi hadműveletének végrehajtására, a jugoszláv területén állomásozó teljes erőinek felhasználását irányozta elő, ezen erők bevonását a tervezetbe előkészítették. Továbbá a teljes körű együttműködést a horvátországi szerb „felkelő“ szakadárokkal, a SAO Krajina-val. Előirányozta a fennmaradt erőinek Szlovéniából történő kivonását, és ezen kivont erőket a hadművelethez történő felhasználás céljából, stratégiailag megfelelően elhelyezni. A hadműveleti feladatok végrehajtását két etapra bontotta a JNA. Egyik etap a taktikai „ellentámadások“ végrehajtására alapozott, intenzív szervezéssel és a horvátországi szerb szakadárság bevonásával, felkészítésével. A második etap pedig, már a stratégiai offenzív hadművelet végrehajtását jelölte meg, a horvát erők felszámolását, a kitűzött katonai feladatok elérését. A hadművelethez az első etapban, a már Horvátországban diszlokáló helyi JNA erők[79] mellé, és első etapba bevont nem helyi támogató JNA erők mellé, a JNA szárazföldi erőiből további tizenöt-tizennyolc páncélos, gépesített, gyalogos dandár bevonását irányozta elő. Ezen erőknek az első etapban, már oly módon kellett csoportosulniuk, és ezen erők, már oly módon kerültek alkalmazásra, hogy azok összhangban legyenek a második etap támadó tervezetével. Maga a két etapra bontott manőver végrehajtására több alapelv került meghatározásra[80]:

-egyrészt Horvátország blokkolása az Adria-tengeren és a légtérben, melyre a JNA haditengerészet és légiereje állt rendelkezésre[81],

- továbbá a horvátországi szerb szakadár területek ellenőrzés alá vonása, illetve a „mélységi“ JNA objektumokban állomásozó erők, helyőrségek elérése céljából a JNA főbb erőinek támadási irányát (Nova Gradiska-Virovitica, Bihac-Karlovac-Zagreb, Knin-Zadar, Mostar-Split) összekapcsolni, elfoglalni Szlavónia keleti részét a leghatékonyabb gépesített-páncélos erőkkel, majd folytatni ezen erőkkel a támadást nyugat felé, rácsatlakozva a Szlavónia nyugati részén tevékenykedő JNA erőkre, aztán együttes támadást indítani „Virovitica-Bjelovar-Varazdin“ és „Novska-Kutina-Zagerb“ vonalon, tovább a Szlovénia határa felé, valamint „Hercegnovi-Trebinje“ régióból blokád alá venni Dubrovnyikot (Dubrovnik) és északnyugati irányon tovább haladni a Neretva folyó deltájáig, rácsatlakozva a „Mostar-Split“ vonalon támadó erőkre,

- bizonyos létesítmények elérése után, azok biztosítsa és megtartása, valamint a SAO Krajina határainak biztosítása, megtartása, a JNA szlovéniai fennmaradó erőinek azonnali kivonása, majd az elért hadműveleti feladatok teljesítésével a JNA kivonása Horvátországból,

- mozgósítás végrehajtása, mozgósított vagy remobilizált egységek felkészítésére, valamint a tervezett feladatvégrehajtási irányokba történő állításuk 10-15 nap alatt, az egységek harckészültségi fokától és a feladatvégrehajtásukra meghatározott iránytól való távolságától függően.[82]

A hadművelet első etapja két fázisra volt bontható. Az első etap második fázisa 1991. július végétől szeptember elejéig tartott. A végrehajtása lényegében az előre prognosztizáltak szerint alakult, előre látva azon tényt, hogy a horvátok hadereje a JNA helyőrségeinek, bázisainak blokádjára, megtámadására készül, valamint folyamatosan fogja provokálni a JNA erőket, és igazából közvetlen támadásokat nem fog végrehajtani. A szerb szakadárság megerősödött és szervezettebbé vált, főképpen SAO Krajina területén működő erőivel, mely Észak-Dalmáciát, Kordunt, Likát és Bánságot jelentette. A hadművelet második etapjának második fázisa esetében a JNA stratégiai-offenzív végrehajtását nem a terv szerint hajtotta végre, stratégiai és hadműveleti jellegű problémák miatt. Az eredeti tervhez képest számos módosításra került sor a tervezetben, melynek oka elsősorban az volt, hogy a JNA nem tudott kellő képen tartalékosokat mozgósítani, és megnőtt a dezertálás. Ezzel, a nem megfelelően harckészültségi szintre hozott - létszám hiány miatt lecsökkentett erők- egységeivel a JNA nem tudott hatékonyan fellépni, taktikai mozgásokat, támadásokat, feladatokat végrehajtani, ahogy azokat az eredeti tervezetben meghatározták. A JNA nem tudta a fáradt egységeit pihentetni, azokat friss erőkre cserélni. Ennek ellenére a hadműveleti célfeladat, feladatok változatlanok maradtak. Jugoszlávia területén egyfajta háború, JNA ellenes civil propaganda hadjárat is megindult, mely során „békepártiak, pacifisták, szülők, anyák......“ különféle háborúellenes akciókkal tiltakoztak a besorozások, általános mozgósítás ellen. A JNA alul becsülte a horvát haderőt, ellenállást, ezáltal nagy nehézségekkel és veszteséggel számoltak a hadművelet során. A JNA a tervezett erőinek hiánya sem eredményezte azt, hogy a hadművelet feladatainak végrehajtási módján változtasson a JNA vezérkara, viszont már egyértelmű volt, hogy a megtervezett lendülettel a manővert (hadművelet) nem lehet kivitelezni. Ennek ellenére a feladatokat végre kellett a JNA egységeknek hajtani, mely feladatok végrehajtási ideje és gyakorisága, a stratégiai és hadműveleti jellegű problémák miatt meghosszabbodott, megsokszorozódott.[83]

Szlavónia esetében a JNA hadművelete a keleti régióban (továbbiakban Kelet-Szlavónia) a páncélos-gépesített erőire apellálhatott, a mozgósítási problémák miatt a gyalogsági hiányzott. Ezen kelet-szlavóniai erőnek két feladattal kellett megbirkóznia. Egyrészt Kelet-Szlavónia szerbek által, az az a szerb szakadárság által előirányzott szerbek lakta területének ellenőrzés alá vonása (SAO-ISBZS)[84], másrészt a Zágráb (Zagreb) és Varasd (Varazdin) felé történő további támadási irány teljesítése. Ezen feladatból az elsőt a JNA végrehajtotta, kivitelezte, bár nem a kijelölt időre, hiszen ott volt Valkóvár (Vukovar), melynek horvát védelme odahorgonyozta a JNA erőit a város bevételére. Kelet-Szlavóniában szeptember 20-tól a JNA egyfajta „alacsony intenzitású“ hadműveletet indított a Valkóvár bevételére. Ezen művelet aztán két hónapra le is kötötte a JNA főbb erőit, melyet nem így terveztek be, és megzavarta az offenzíva menetrendjét, és további anyagi költségekbe verte a JNA-t, valamint a veszteségei végett szembetűnően csökkentette a harci morált a JNA katonák tekintetében. Bár november közepére Valkóvárat bevette a JNA és decemberre lényegében biztosította a kelet-szlavóniai (Baranya, Dunamente, Nyugat-Szerémség) szerbek által lakott területeinek ellenőrzés alatt tartását, a JNA elvileg készen állt a további nyugati irányú hadművelet kiterjesztésére, de az előirányzott végrehajtási időből, már kicsúsztak jelentősen. Az 1992. január 03-án életbe lépett nemzetközi béketerv a horvát és JNA közt pedig lezárta a további JNA hadművelet folytatását és a horvátok rendezhették soraikat.

Szlavónia esetében a JNA hadművelete a nyugati régióban (továbbiakban Nyugat-Szlavónia) a „Gradiska-Pakrac-Virovitica“ vonalon lett előirányozva. A cél az volt, hogy az ezen vonalon létesített sávval a JNA elvágja Kelet-Horvátországot (Szlavónia) Közép-Horvátországtól, ezzel lehetővé tegye a Kelet-Horvátország kelet-szlavóniai részén lévő manőverező JNA erőknek Kelet-Horvátország elfoglalását, és ezen erőkkel történő egyesüléssel a gyors, dinamikus behatolást „Novska-Kutina-Zagreb“ irányon Zágrábba, „Virovitica-Bjelovar-Varazdin“ irányon Varasdra. A JNA nyugat-szlavóniai hadműveleti tervébe azonban be kellett kalkulálni a nyugat-szlavóniai szerbség, szerb szakadárok által ellenőrzés alá vont zóna biztosítását, a szerb szakadárok (SAO ZS)[85] támogatását. Erre a JNA a meglévő erői mellé további öt új dandárt irányzott elő a nyugat-szlavóniai műveltre. Mivel a szerb szakadárság a hadműveleti tervhez képest jóval korábban került összetűzésbe a horvát erőkkel, ezért a bár a tervben az előirányzott öt új erő bevetése elő volt jegyezve, ezek bevonására viszont a előjegyzett időpont előtt került sor, ami valamelyest módosította a haditervezetet. A mozgósítási problémák és a frontra érkezők dezertálása miatt, a JNA a tervezett öt dandár helyett csak másfél dandárt tudott a nyugat-szlavóniai manőverre irányítani. Ezáltal a nyugat-szlavóniai manővert a JNA csak részben tudta teljesíteni. A bányalukai 5. hadtest átkelt a Száva folyón és belépett Horvátország területére, és csatlakozott a nyugat-szlavóniai manőverhez, ezáltal „Gradiska-Okucani-Pakrac“ vonal biztosítva lett a JNA részéről, és Okucsány (Okucani) felől úgy Novszka (Novska), mint Újgradiszka (Nova Gradiska) felé kitolták erővonalukat, de Verőcét (Virovitica), Novszkát, Újgradiszkát, Pozsgát (Pozega), Daruvárt (Daruvar), Pakrác (Pakrac) városokat nem tudták elfoglalni. A nyugat-szlavóniai szerb szakadárok (SAO ZS) olyan nagyszámban, felfegyverezve a JNA által, taktikai együttműködésben a JNA-val, megfelelő katonai szervezetségben és harckészültségben voltak jelen Nyugat-Szlavóniában, elsősorban a Szlavón-röghegységben (Bilogora, Pakrac, Ravna Gora, Krndija, Psunj), hogy abszolút képesek voltak ellenőrizni az általuk ellenőrzött zónát. A nyugat-szlavóniai műveletre előirányzott varasdi 32. hadtest, mindössze csak egy harcoló csoportot tudott a manőverbe vonni (belóvári 265. mechanizált dandár 2. mechanizált zászlóaljból), mert további helyőrségeiben diszlokáló erőit a horvátok blokád alá vették. A 32. hadtest egy darabig kitartott, várva a felszabadító JNA erőikre, vagy a horvát blokád feloldására, de végül megadta magát szeptember közepén a horvát erőknek.[86]

A JNA számára a Bánságban, Kordunban és Likában végrehajtott manőver esetében az eredeti tervben szereplő erők mellé, még további négy dandárt irányoztak elő. Viszont csak egy dandár érkezett meg, ami a „csökkentett feladat“ ellátást eredményezte, ez pedig veszteségeket és harci morál csökkenést okozott. A dandár ennek ellenére a meghatározott feladatokat teljesítette és biztosították a SAO Krajina részét képező bánsági, korduni, likai szerb szakadárok területét..

Az észak-dalmáciai hadműveleti hadmozgásra a JNA által bevont 9. hadtest avagy „knini csoport“ (Knin) lényegében megkapta a tervben szereplő erőket. Feladatát végrehajtotta a meghatározottak szerint, elvágta Horvátországot a dalmáciai részeket a észak-adriai és belső horvátországi részektől az 1991. 09.16-tól megindított művelettel. Sikeresen kivonta zárai (Zadar), sibeniki (Sibenik), drnisi (Drnis) helyőrségeit, besegített a likai manőverekbe és a szpliti manőverekbe, valamint biztosította a SAO Krajina részét képező észak-dalmáciai szerb szakadárok területét.

A „mosztari csoport“ (Mostar) esetében a JNA részéről a hadműveleti tervben előirányzott erők körülbelül egyharmadát sikerült bevetni. Ez azt eredményezte, hogy eleve az alap kiinduló feladatokat is már módosítani kellett az eredeti tervhez képest. Be kellett vonni a mosztári katonai reptér támogatását és a szárazföldi erők helyett a légierőre korlátozódott a „mosztári csoport“ hadművelete Horvátország területén. Ez korlátozott hadműveleti feladat végrehajtást eredményezett, ami sok problémát okozott. A mozgósítási problémák és a hercegovinai nehézségek miatt a „Mostar - Split“ hadművelet soha nem valósult meg.

A „trebinjei-hercegovinai csoport“ (Trebinje, Hercegovina) a manőverük végrehajtásának tekintetében sikeresen hajtott végre mozgósítást kelet-hercegovinai és montenegrói területen. Ezzel rendelkezésre álltak kellő erők, hogy a módosított hadműveleti terv részeként elfoglalják a dél-dalmáciai Prevlaka félszigetett és Konavle tájegységet, valamint sikeresen végre hajtsák Dubrovnyik (Dubrovnik) blokádját, szárazföldi lezárását. Prevlaka félsziget kontroljával a Kotori-öbölöt biztosította a haditengerészet számára a JNA, ahonnan kihajózó erőivel blokád alá vették a tenger felől Dubrovnyikot. Dubrovnyik (Dubrovnik) blokádja kissé hasonlított Valkóvárhoz, de a város stratégiailag fontosabb volt a horvátok számára, annak ellenére, hogy akkora katonai jelenlétet nem tartottak fenn a városban, mint Valkóvár esetében, és a nemzetközi megítélése is nagyobb hangsúlyt kapott UNESCO védettsége miatt. Dubrovnyik (Dubrovnik) ostromát 1991. decemberében a tenger felől támogatta meg a JNA, de ennek ellenére a horvátok megvédték a JNA csak a város környéki magaslati pontokon tudott tüzérségi állásokat kialakítani. A Dubrovnyik (Dubrovnik) környéki műveletben a JNA erők részéről a parancsnokság által nem kontrolált, nem engedélyezett cselekmények történtek, mely némi szervezetlenségre utalt. A JNA vezetés, tekintettel arra, hogy nem volt egyértelmű számukra az, hogy a horvát hadsereg a várost egyfajta hadi feladatok végrehajtására használja -mint Valkóvárt-, így erői számára meghatározta a város környéki záróvonalat, amit egyes egységek átléptek utasítás ellenére, és támadták a várost elsősorban tűzérséggel. A „trebinjei-hercegovinai csoport“ többek közt előkészítette a további támadási irányt a Neretva folyó deltája felé, elérve a Peljesác félsziget (Peljesac) szárazföldi bejáratát, de onnan nem tudtak tovább jutni, így soha nem érték el a Neretvát.[87]

A JNA a haditengerészetére (JRM)[88] a hadművelet során részben tudott hagyatkozni, mivel az Adria partvidéke, szigetvilága horvátok által abszolút többségben lakott régió volt. Bázisai szétszórtan az egész horvát tengerészen helyezkedtek el, a szigeteken és szárazföldön egyaránt. Ezáltal a JRM horvátországi objektum elhagyására kényszerült, helyőrségeinek elvesztésére. Ennek ellenére jelentős hadihajózó erőt megtartani, viszonylag kevés veszteséggel és két fő hadműveleti feladatát elvileg kivitelezte a JRM tekintetében, melyből az egyik a biztosította Horvátország tengeri blokádját, másik pedig a JRM flotta kivonása a Kotor-i öbölben lévő támaszpontra.[89]

[1] https://core.ac.uk/download/pdf/197899849.pdf

[2] Horvátországi szerbeket képviselő közgyűlés „Szerb Közgyűlés” (Srpski Sabor).

[3] Elsőként, 1990.06.27-én az SDS tartotta közgyűlésen elfogadták az Észak-Dalmácia és Lika járási közösséget „Zajednice opcina Sjeverne Dalmacije i Like” (Zo SD-L), melyhez az alábbi szerbek által is lakott, vagy többségében szerbek lakta dalmáciai, korduni, likai és bánsági járások csatlakoztak; 1990.06.27. „Knin opcina” járás, 1990. 06.28. „Donji Lapac opcina” járás, 1990. 06.29. „Gracac opcina” járás, 1990. 07.12. „Obrovac opcina” járás, 1990. 07. 17. „Dvor opcina” járás, 1990. 07.24. „Vojnic opcina” járás, 1990. 07.24. „Glina opcina” járás, 1990. 12. 19. „Kostajnica opcina” járás, 1990. 08.06. „Benkovac opcina” járás.

[4] Horvátországon belüli olyan területi autonómia, mely az akkori szövetségi Jugoszlávia alá tartozik. A végrehajtói hatalmat a Végrehajtó Tanács, a törvényhozóit pedig a Szerb Közgyűlés (Srpski Sabor) gyakorolta. 1991. május végén a SAO Krajina Végrehajtó Tanácsát átnevezték kormányzatnak, a SAO Krajina kormányának (Vlade SAO Krajina).

[5] https://en.wikipedia.org/wiki/SAO_Krajina

[6] https://core.ac.uk/download/pdf/197899849.pdf

[7] https://hr.wikipedia.org/wiki/Milicija_(SFRJ)

[8] https:// www. uvsjp- alfa. hr/ index. php?option= com_ content&view= article&id= 216:sjp- orao-osijek&catid= 59:sjp-rh&Itemid=125

[9] Janja Sekula Gibac, Ilija Vucur: Sluzba unutarnjih poslova i policajci srpske nacionalnosti na pobunom zahvacenom podrucju..., https://hrcak.srce.hr/file/319586, https://braniteljski.hr/ustroj-milicije-pobunjenih-srba-u-zapadnoj-slavoniji-1992-1995-godine-i-dio/

[10] https://repozitorij.ffzg.unizg.hr/islandora/object/ffzg%3A5356/datastream/PDF/view

[11] https://doksi.net/hu/get.php?order=DisplayPreview&lid=9932

[12] https://core.ac.uk/download/pdf/197899849.pdf

[13] „Daruvar, Garesnica, Grubisno Polje, Pakrac” és részben „Bjelovar, Kutina, Nova Gradiska, Novska, Orahovica, Podravska Slatina, Virovitica” járásokban,

[14] Baranyában, „Beli Manastir” járásban és Nyugat-Szerémségben „Vukovar” járásokban és részben Kelet- Szlavónia „Osijek, Vinkovci” járásaiban.

[15] Janja Sekula Gibac, Ilija Vucur: Sluzba unutarnjih poslova i policajci srpske nacionalnosti na pobunom zahvacenom podrucju..., https://hrcak.srce.hr/file/319586, https: // braniteljski. hr/ ustroj- milicije- pobunjenih-srba-u- zapadnoj- slavoniji- 1992-1995- godine-i-dio/, https:// repozitorij. ffzg. unizg. hr/ islandora/ object/ffzg%3A5356/ datastream/P DF/view, https: // core.ac.uk/ download/pdf/197899849.pdf, https:// doksi. net/hu/ get.php? order= DisplayPreview&lid= 9932, https:// www. uvsjp- alfa. hr/ index. php?option= com_ content&view= article&id= 216:sjp- orao-osijek&catid= 59:sjp-rh&Itemid=125, https:// en.wikipedia.org/ wiki/ SAO_ Krajina

[16] Kelet-Szlavónia belső területén a szerb kisebbség nem alkotott nagyobb tömböt, elszigetelődve éltek azon kelet-szlavóniai részektől, ahol összefüggő területen helyezkedtek el a szerb települések. A horvát rendfenntartó erők gyorsan és egyszerűen le tudták fegyverezni azon szerb települések lázadóit, aki csatlakozni kívántak a SAO-hoz.Alsómiholjác (Donji Miholjac) járásban „Cret Viljevski, Blanje, Kapelna, Bockovci, Glozde, Krunoslavje, Kucani” települseken képeztek többséget a szerbek, de itt nem volt ellenállás. Ezen település csoport mellett, még két kisebb szerb település volt a járásban „ Brezovica, Martinci Miholjacki“, ezek távolabb estek a többi szerb települést csoporttól. A járás összes többi településén, beleérte a járásszéket Alsómiholjácot, a horvátok képeztek abszolút többségi lakosságot. Valpó (Valpovo) járás esetében minden településben horvátok laktak többségben, kivéve „Cerovac” települést. Itt szerbek alkottak többséget. Ellenállásra nem került sor. Nekcse (Nasice) járás esetében az abszolút többségi szerb települések szétszórtan helyezkedtek el a járás déli részén. Kilenc településen „Ceremosnjak, Gradac, Bela Loza, Budinci, Poganovci, Licani, Babjak, Vuckovac, Gazije” alkottak abszolút többséget a szerbek. Két településen voltak többségben a szerbek, de horvátok is lakták „Maklosevac, Gornja Moticina”. A járás többi településen, beleértve Nekcse (Nasice) járásszéket a horvátok képeztek abszolút többségi lakosságot. „Gazije, Gornja Moticina” települések már a Krndija hegység keleti oldalában területek el, elszigetelve a többi járási szerb településtől, inkább a Pozsega (Slavonska Pozega) járási hegyi szerb településekhez kapcsolódhattak. A szerbek „Budimci-Poganovci-Cokadinci” településeken lázadtak fel, de mivel távol estek a kelet-szlavóniai összefüggő szerb település csoportoktól ezért 1991.11.22-től a horvát rendfenntartók lefegyverezték és kontrol alatt tartották, ezen településeket. Diakovár (Dakovo) járásban hat szerbek által abszolút többségben lévő település volt, a járás nyugati szélén, a szomszédos Pozsega járáshoz közel „Svetoblazje, Hrkanovci Dakovacki, Ratkov Dol, Cenkovo, Paucje, Podgorje Bracevacko”. Jelentős szerb ellenállás nem alakult ki, ezen településeken. A járás többi településen, beleértve Diakovár (Dakovo) járásszéket a horvátok képeztek abszolút többségi lakosságot.

[17] https://core.ac.uk/download/pdf/197899849.pdf

[18] Janja Sekula: Zapadna Slavonija pod srpskom okupacijon (od Sarajevskoga primirja do operacija „Bljesak“). https://core.ac.uk/download/pdf/197899849.pdf

[19] Janja Sekula: Zapadna Slavonija pod srpskom okupacijon (od Sarajevskoga primirja do operacija „Bljesak“.

[20] Március 01-02. Pakrác városban a szerb szakadárok elzavarták a helyi rendőrál-lomás horvát rendfenntartóit és elfoglalták az épületet, erre válaszul a horvát rendőrség „Bjelovar, Zagreb, Kutina” speciális rendőri (SJP) egységeit irányította a helyszínre a rend helyreállítása végett. A történések március 01-én este fegyveres összecsapássá fajultak, így a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) varasdi 32. dandár (Varazdin) belóvári 265. mechanizált dandár (Bejlovar) 2. mechanizált zászlóaljából és a zágrábi 5. katonai körzet alá tartozó 288. számú verőcei (Virovitica) vegyes páncélosok elleni tüzér dandárból harccsoportot (BG) irányí-tott Pakrácra, „tamponáló” erőként, ahol március 18-ig „tartották fenn a rendet” . https: // horvatorszaghaboruja1991. blogspot. com/ 2024/01/19910302-pakrac-az-elso-fegyveres.html

[21] 1991. tavaszán megalakult szerb körzetek (Srpski Oblast): - Baranya szerb körzet (Srpski Oblast Baranja „SOB”), „Beli Manastir” köz-igazgatási szerb járással, - az eszéki járásban lévő szerb szakadárok „Tenja” és „Dalj” településeken lévő központokkal megalakították a szerb körzet Kelet-Szlavónia (Srpski Oblast Istoc-na Slavonija „SOIS”), „Tenja” és „Dalj” közigazgatási szerb járásokból, -továbbá a Vakóvár (Vukovar) és Vinkovci (Vinkovci) járásokban lévő szerb szakadárok „Vukovar” és „Mirkovci” településeken lévő központtal megalakították a Nyugat-Szerém (Srpski Oblast Zapadni Srem „SOZS”) önálló szerb ke-rületet.

[22] Domagoj Zovak: Republika Srpska Krajina-Srpska Oblast Zapadna Slavonija- Oblasno Vijece Okucani (1991.-1995.)

[23] Ivica Miskulin: Srpska pobuna u opcini Pakrac 1990.-1991., Janja Sekula: Zapadna Slavonija pod srpskom okupacijon (od Sarajevskoga primirja do operacija „Bljesak“., Dr sc. Jaksa Raguz: Ustrojavanje i raspad teritorijalne obrane Srpske autonomne oblasti (SAO) zapadne Slavonije 1991. godine.

[24] Mario Werhas: Geneza, ustroj i nestanak tzv. "Srpske vojske Krajine". 2011. Zagreb, https:// www. youtube. com/ watch?v=bPq4mKRJJgQ, Radovan Pavic: Krajine kao politicke tvorevine. https: //www. matica. hr/ vijenac/ 479/ krajine- kao- politicke- tvorevine- 19017/, Republika Hrvatska i Domovinski rat 1990.-1995.: Dokumenti institucija pobunjenih Srba u Republici Hrvatskoj (1990.1991.), knjiga 2, ur. Mate Rupic (Zagreb: Hrvatski memorijalno-dokumentacijski centar Domovinskog rata, 2007)., A. Holjevac Tukovic, M. Rupic: Arhivski fondovi srpske provenijencije., Dr. sc. Jaksa Raguz: Ustrojavanje i raspad teritorijalne obrane Srpske autonomne oblasti (SAO) zapadne Slavonije 1991. godine., https:// core. ac.uk / download/ pdf/ 197899849. pdf, https://hrcak.srce.hr/file/319586, Mario Werhas: Geneza, ustroj i nestanak tzv. "Srpske vojske Krajine". Doctoral thesis / Disertacija. 2021

[25] A területvédelem (TO) tagköztársasági és két tartományi parancsnokságai alá járási, körzeti és városi törzsek tartoztak. A törzs irányította a zóna törzseket (operatív zónák „OZ”). A zóna törzsek (ZnSTO) alá alakulatok tartoztak. Dr sc. Jaksa Raguz: Ustrojavanje i raspad teritorijalne obrane Srpske autonomne oblasti (SAO) zapadne Slavonije 1991. godine.

[26] A TO erők feladata volt az 1977-es „nemzetvédelmi” doktrína alapján a JNA erők hátországi támogatása, háború esetén az elfoglalt területek biztosítása, hátországi támogatás végrehajtása. Az TO erők úgynevezett területi és mobilizált, manőverezhető alakulatok alkották, illetve járási, körzeti vegyes különítmények, osztagok.

[27] Zagreb, Radovan Pavic: Krajine kao politicke tvorevine. https: //www. matica. hr/ vijenac/ 479/ krajine- kao- politicke- tvorevine- 19017/, Republika Hrvatska i Domovinski rat 1990.-1995.: Dokumenti institucija pobunjenih Srba u Republici Hrvatskoj (1990.1991.), knjiga 2, ur. Mate Rupic (Zagreb: Hrvatski memorijalno-dokumentacijski centar Domovinskog rata, 2007)., A. Holjevac Tukovic, M. Rupic: Arhivski fondovi srpske provenijencije.,

[28] Az 1991-re felálló szerb szakadár mozgalom révén a belgrádi jugoszláv hatalom folytathatta tervét Horvátország destabilizálását, folyamatosan fenntartva a szakadárok által a konfliktus helyzetet, a horvátországi szerbek Horvátországtól történő elszakadási törekvései megvalósítása tekintetében. A belgrádi hatalom a politikai és titkosszolgálat (KOS) bevonásával nekilátott a „Sablja” (Szablya) műveletnek. A „Szablya” akció taktikai lényegét tulajdonképpen az jelentette, hogy a szerb többségű horvátországi területeken, járásokban élő szerb önkéntesek (és Szerbiából importált milíciák) elkezdték a horvát rendőri erők (MUP), rendőrállomások elleni támadásokat. Ennek során a milíciák a kézifegyverek mellett jelentős számú aknavető, tankelhárító, tábori löveg, nehézfegyverzetet kaptak a JNA-tól. Mario Werhas: Geneza, ustroj i nestanak tzv. "Srpske vojske Krajine". Doctoral thesis / Disertacija. 2021

[29] https://hrcak.srce.hr/file/319586, Mario Werhas: Geneza, ustroj i nestanak tzv. "Srpske vojske Krajine". Doctoral thesis / Disertacija. 2021, dr. sc. Ante Nazor: Velikosrpska Agresija na Hrvatsku 1990-ih. (Republika Hrvatska i Domovinski rat: pregled politickih i vojnih dogadaja 1990., 1991. –1995./1998.)Zagreb, prosinac 2011.

[30] Mario Werhas: Geneza Ustroj i Nastavak tzv”Srpake Vojske Krajine”. Zagreb 2021. dip.rad.

[31] 1990. 08.08-án alakult meg az első 1700 fős horvát rendőri erő (dandár), melyben szeptember 07-re már megszervezték a rendőrség terrorelhárító egységeit és más speciális célú egységeket, mely utóbbiakat a megalakuló regionális rendőrkapitányságokhoz csatoltak.https://hrcak.srce.hr/file/303302

[32] https://hrcak.srce.hr/file/303302

[33] Magusic Puseljic: Uprava i policija. Polic. sigur. (Zagreb), godina 17. (2008), broj 3-4, str. 192-218Uprava i policija., NN 30/1991 (21.6.1991.), Uredba o sjedistu i podrucju na kojem se osnivaju policijske uprave., Dalibor Franulovic: Ustrojstvo i djelokrug unutarnjih poslova u Hrvatskoj 1990.- 1992., Zbornik radova Pravnog fakulteta u Splitu, god. 55, 3/2018., str. 607.- 624.

[34] Ante Nazor: Hrvatska policija u Domovinskom ratu, Ministarstvo unutarnjih poslova Republike Hrvatske, Zagreb 2011., Davor Runtic: Prvi Hrvatski redarstvenik, Udruga Prvi hrvatski redarstvenik, Zagreb 2003.

[35] http://www.ub-151-brigade.hr/dld/Ratni_put_151_samoborske_brigade.pdf

[36] 1991.07. 25-én megalakult a párt katonai szárnya, a HOS (Hrvatske Obrambene Snage) egységet.

[37] Minden ZNG Parancsnokság területén létrejöttek a „köztársasági”, „regionális”, „járási” válság törzsek 1991. júliusában. 1991. nyarán sorra alakulnak meg a Regionális Válság Stábok vagy Törzsek (RKS), majd ősz elejére a Városi és Járási Válság Stábok (KS).

[38] 1991.04.17-én a törvényt alkotott a horvát szábor (parlament) a nemzeti gárda felállításáról (ZNG), melynek részeként 04.20-tól négy manőverezhető, azonnal bevethető dandárt állítanak fel. https://hrvatski-vojnik.hr/postrojavanje-zbora-narodne-garde-28-svibnja-1991/

[39] https://hrvatski-vojnik.hr/postrojavanje-zbora-narodne-garde-28-svibnja-1991/

[40] Ivan Ivic: 1. Gardijska Brigada Hrvatske Vojske-Tigrovi. 2021. Split.

[41] https://www.vojna-policija.com/66-bojna-vojne-policije/

[42] https:// braniteljski.hr/ povjesnica-1- gardijske-brigade-tigrovi/, https:// regionalni.com/ varazdinski -tigrovi-obiljezili-30- obljetnicu-osnutka-5-bojne-1-a-brigade-zng-a/,

[43] https:// www. braniteljski- portal. com/ na- danasnji- dan- 15- svibnja- 1991- osnovana..., https:// www. udruga 2gbr- gromovi. hr/ 228/, https:// hrvatski- vojnik. hr/ 2-gardijska-brigada- zbora- narodne- garde/, Luka Petrkac: Ratni put 2. gardijske brigade Hrvatske vojske „Gromovi“.

[44] https:// jastrebarska. stvarnost. hr/ monografija-2- gardijske-brigade-hrvatske-vojske-gromovi/, https: // www. udruga2gbr- gromovi.hr/ 30-obljetnica-ustrojavanja-3-pjesacke-bojne-banska-legija-2gbr-gromovi-duga-resa-2021/, Luka Petrkac: Ratni put 2. gardijske brigade Hrvatske vojske „Gromovi“ s osvrtom na 2. pjesacku bojnu „Banijsku oluju“. 2002. https:// repozitorij. ffzg.unizg. hr/ islandora/ object/ffzg:5927/datastream/ PDF/ view, https:// www. udruga2gbr- gromovi.hr/ sjecanje-na-oluju-oluja-2-gardijska-brigada-gromovi-u-vro-oluja-uvod-u-operaciju/

[45] https:// domovinskirat. hr/ 2022/ 06/ 15/ pisali-su-da-je-u- vukovar -stigla-crna-legija-osnovana- 4-bojna-3-a-brigade-zbora-narodne-garde/, https:/ /www. 2bojna3br.hr/ povijest. html, https:// portal. braniteljski-forum. com/ blog/ novosti/ obiljezena-27- obljetnica- osnutka-3- bojne- kobre-3- gardijske- brigade- kune, https:/ /novosti. hr/ obiljezena-31- godisnjica-osnutka-4-bojne-vukovarske-3-gardijske-brigade-kune/, https:/ /www. vukovar.hr/ vijesti/ sve-vijesti/ upravni-odjeli/ 224-uo-za-opce-poslove-i-ured-gradonacelnika/ 12573-obiljezena-je-27- obljetnica-ustroja- postrojbe-4-bojne-3- gardijske-brigade, https:// www. 2bojna3br.hr/ povijest. html, https://domovinskirat.hr/2023/06/15/pisali-su-da-je-u-vukovar-stigla-crna-legija-osnovana-4-bojna-3-a-brigade-zbora-narodne-garde/

[46] https:// www. 4brigada- zng. hr/ unutarnji-rad/ priopcenja/ osvrt-udruge-veterana-4-gbr-na- knjigu- samo-istina-generala-hv-a-u- mirovini- rahima- ademija, https:// dokumen. tips/ documents/ 02 razdobljeod-2804do23071991. html, https:// hrvatska- povijest. hr/ pauci- prije- 30- godina- operacija- maslenica- bila- je-prekretnica-u-razvoju-4- gardijske- brigade-hrvatske-vojske/

[47] https://hrvatski-vojnik.hr/4-gardijska-brigada-hv-a-pauci/

[48] https://dokumen.tips/documents/02razdobljeod-2804do23071991.html

[49] https:// hr. wikipedia. org/wiki/ 112._brigada_HV, https:// dulist. hr/preminuo- je- zeljko -pavlovic-zapovjednik- zng- dubrovnik /509116/, https:// dulist.hr/kako-je- dubrovniku -ukradena- brigada /15687/, https:// www. sibenik.in/ sibenik/ legendarna- 113- brigada-hv-a- obiljezava-30- obljetnicu- osnutka- predstavljen-kompletan -program /139727. html

[50] https://hrvatski-vojnik.hr/4-gardijska-brigada-hv-a-pauci/, https://dokumen.tips/documents/02razdobljeod-2804do23071991.html,

[51] https://uhd-imotskisokolovi.hr/ratni-put-3-imotske-bojne/,

[52] https://en.wikipedia.org/wiki/Zrinski_Battalion, https://crnemambe.hr/crne-mambe/stalne-rubrike/ratovi/u-vihoru-rata/4365-bojna-zrinski-1-4-domoljubni-portal-cm-u-vihoru-rata

[53] Mirko Rupcic: Ustroj i djelovanje Vojne policije Hrvatske vojske u Domovinskom ratu. 2022.

[54] http://www.ub-151-brigade.hr/dld/Ratni_put_151_samoborske_brigade.pdf

[55] https:// uhbdr- 101br- susedgrad.hr/ 1-samostalna- satnija- podsused- 25- obljetnica/, https:// hrvatski-vojnik.hr/ ratne- oznake-samostalna-satnija-podsused/

[56] https: //m. facebook. com/ 1199167043448417/ photos/ prije- 26- godina- na- dana%C5%A1nji-dan-7-prosinca- 1990- osnovana-je- prva- zagreba%C4%8Dka-post/ 1318119874886466/

[57] https://novizagrebcobre.blogspot.com/

[58] Zágráb Városvédelmi Parancsnokság (ZOOG). https://domovinskirat.hr/2022/03/01/zagrebacke-brigade-branile-su-hrvatsku-od-prevlake-do-dunava-formirano-zapovjednistvo-obrane-grada-zagreba/, https:// hkm.hr/ domoljubne-minute/ ustrojavanje- zapovjednistva-obrane-grada-zagreba/

[59] https://uhbdr-101br-susedgrad.hr/povjesnica/

[60] https:// domovinskirat. hr/ 2022/ 03/ 01/ zagrebacke- brigade- branile- su- hrvatsku- od- prevlake- do- dunava-formirano- zapovjednistvo-obrane-grada-zagreba/

[61] https:// domovinskirat. hr/ 2022/ 03/ 01/ zagrebacke- brigade- branile- su- hrvatsku- od- prevlake- do- dunava-formirano- zapovjednistvo-obrane-grada-zagreba/

[62] https:// branitelji. gov.hr/ vijesti/ obiljezena-je- 30-godisnjica-83-samostalnog-zagrebackog-dobrovoljackog-bataljuna-hv-a/3946

[63] https: // kzz. hr/ osnovana- udruga- veterana- 103- brigade- hv, https: //www. 104- brigada. hr/ povjesnica/, https: // bjelovarac. hr/ drustvene- aktivnosti /bjelovarska- 105- brigada- obiljezila- godisnjicu- ustroja/, https: //udruga- 106br. hr/, https: // valpovo. hr/ 2021/ 06/ 28/ valpovo- slavi- dan- 107- brigade- hrvatske- vojske- 2/, https: //udruga- 108- brigade. hr/ index. php, https ://lokalni .vecernji .hr/ gradovi/ obiljezeno- 30- godina- od-osnivanja- 109- brigade- zbora- narodne- garde- vinkovci- 23470, https: // udruga110 brznghv. hr/, http: //www. primorskihrvat. hr/ domovinskirat/ 111- brigada- hv- rijeka/, https: //zadarski. slobodnadalmacija. hr/zadar/ tag/ 112-brigada, https: //sibenskiportal. hr/ aktualno/na- danasnji- dan- prije- 31- godinu- osnovana- 113- brigada-njihov- ratni- put-nije-bio- nimalo-lak/, https: //www. glasistre. hr/ hrvatska/ split- obiljezena- 31- godisnjica-1 14- brigade- z799817, https: // vojnapovijest. vecernji. hr/ vojna- povijest/ ratni- put- 115- brigada- hrvatske-vojske- imotski- 1350562, https: //hr. wikipedia. org/ wiki/ 116._brigada_HV_%22 Neretvanski_gusari% 22, https: //www. metkovic. hr/2022/ 11/ 17/ na- danasnji- dan- 1991- godine-ustrojena-je-116-brigada-hv-a/

[64] „Bataljun” zászlóajt jelent, használta a JNA (Jugoszláv Néphadsereg) és a horvátok is, de a horvátok inkább a „bojna” megnevezést preferálták a zászlóaljak jelölésére. A „bojna” sajátságos horvát hadtörténelmi kapcsolódással bíró szó, mely horvátok zászlóalj színtű katonai formációja. Hasonló volt a „ceta” az az század szó, melyet a JNA használt, a horvátok a „satnija” szót használták, mely a „bojna” szóhoz hasonlóan kapcsolódik a horvát hadtörténelemhez, mint katonai kifejezése a századnak. A zászlóalj a hadsereg egyes ágainak taktikai alapegysége, általában 3-5 századból állt. A zászlóalj vagy az ezred szintű erő részét képezte, vagy önálló, független egységként funkcionált. A zászlóaljt 300-500 katona, altiszt és tiszt alkotta. A zászlóalj parancsnoka általában őrnagy volt, aki alá rendelve működtek a század parancsnokok. https://hr.wikipedia.org/wiki/Bojna

[65] https:// issuu. com/ matija 1506/ docs/ arhiv_izlozba_komplet, https: //hrvatski- vojnik. hr/ sokol- 50-samostalnog- bataljuna- zng-a/, https: //hcz- zu. hr/u- virovitici- odrzana- svecanost- povodom- obiljezavanja- 30-godisnjice-formiranja-50-samostalnog-bataljuna-zng-virovitica/,https: // prigorski.hr/ milanovic- polozio-vijenac-za- poginule- branitelje-u- virovitici/, https://www.icv.hr/2022/06/danas-je-31-godisnjica-osnivanja-50-samostalnog-bataljuna-hv-virovitica/

[66] https://radiovrbovec.hr/vijesti/prigodni-postanski-zig-30-obljetnice-51-samostalne-bojne-zng-vrbovec/,

[67] https:// dugoselo. hr/ wp/wp- content/ uploads/ 2018/04/ Spomen- obiljezje_Dugo-Selo_Uvjeti-i-Program. pdf, https: // dugoselo. hr/ wp- content/uploads/2020/01/Tocka-10..pdf, https:// issuu. com/ dugoselska-kronika/ docs/ dk570/10

[68] https:// emedjimurje .net. hr/ vijesti/ drustvo/ 4127134/foto- obiljezena- 30- godisnjica- osnutka- 54-samostalne -pjesadijske- bojne-cakovec/

[69] https://portal.braniteljski-forum.com/blog/tag/kutinska-56-samostalna-bojna

[70] https:/ /sisak. hdz. hr/ ovaj –dan –dan -ponosa- slave- pripadnike- 57- bojne- brigade- marijan- celjak/,https:// portal53. hr/ obiljezeno- 28-godina- od- ustrojavanja- 80- samostalnog-bataljuna- petrinja/, https:// ps- portal.eu/ 2021/10/11/ proslo-je-trideset- godina-74- samostalni- bataljun- hv- petrinja- od- 8- listopada- 1991- do- 31- ozujka- 1992/, https: // repozitorij. hrstud. unizg. hr/ islandora/ object/ hrstud% 3A2000/ datastream/ PDF/ view, https: // sportnet. hr/ sportnetklub/ sve- je- relativno-3/ domovinski- rat- 178423/ p2102362/.

[71] https:// narod. hr/ hrvatska/ mali- losinj- dodjeljena- odlikovanja- 60- samostalnom- bataljunu- zng- cres-losinj (1991.08.01.), https://www.otoci.net/index.php/u-razno/2744-veliko-priznanje-otocnim-braniteljima

[72] https:// www. radio -jaska. hr/ prije-tri- desetljeca-u- vranov- dolu-odrzano-prvo- postrojavanje-61- bojne-zbora-narodne-garde/

[73] https:// novska. hr/ hr/ on- line- vijesti/ dostojanstveno-i- ponosno- obiljezen- dan- hrvatskih- branitelja- grada-novske, 4644. html

[74] https:// za- dom. com/ 31- obljetnica- osnutka- kutinske- 56- samostalne- bojne- hrvatske-vojske/, https: //slavonski. hr/30- obljetnica -63-a- samostalne- bojne- zng- pozega- jubilarna- obljetnica- uz- nazocnost-predsjednika- milanovica-i- dodjelu-odlicja/

[75] https:// domovinskirat. hr/2022/ 08/ 15/ obranili-su- komunikaciju- zagreba-s- istokom- hrvatske- osnovan- 64-samostalni- bataljun-zng-slatina/

[76] https://www.zagrebacka-zupanija.hr/static/files/misc/zupanijska_kronika/2011/zupanijska_kronika_br42.pdf

[77] Dino Bajamic: Razvoj hrvatske vojske od 1990. do 1995. godine.2015.

[78] Hrvatski Drzavni Arhiv, Zagreb, Hrvatska/ HR-HDA-1211. :Zapovjedništvo 5. vojne oblasti Jugoslavenske narodne armije 1988-1992., Signatura fonda: HR-HDA-1211.Izradili: Danijela Marjanic, Milan Pojic, Zagreb 2014.

[79] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/08/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz2.html

[80] Veljko Kadijevic – Moje Vidjenje Raspada.

[81] https:// horvatorszaghaboruja 1991. blogspot. com/ 2020/ 06/, https: // horvatorszaghaboruja1991. blogspot. com/ 2020/03/ a-jugoszlav-haditengereszet-16-resz.html, https:// horvatorszaghaboruja1991. blogspot. com/2021/08/ horvatorszag- haboruja-1990-1996-2-resz2.html

[82] Veljko Kadijevic – Moje Vidjenje Raspada., https:// horvatorszaghaboruja1991. blogspot. com/2021/08/ horvatorszag- haboruja- 1990-1996-2-resz2.html

[83] Veljko Kadijevic – Moje Vidjenje Raspada.

[84] Szerb Autonóm Tartomány Kelet-Szlavónia/Baranya és Nyugat-Szerémség (SAO ISBZS)

[85] Szerb Autonóm Tartomány Nyugat-SZlavónia (SAO ZS)

[86] Veljko Kadijevic – Moje Vidjenje Raspada., Mile Bjelajac i Ozren Zunec: Rat u Hrvatskoj, 1991-1995.

[87] Veljko Kadijevic – Moje Vidjenje Raspada., Mile Bjelajac i Ozren Zunec: Rat u Hrvatskoj, 1991-1995.

[88] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/08/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz2.html

[89] Veljko Kadijevic – Moje Vidjenje Raspada., Mile Bjelajac i Ozren Zunec: Rat u Hrvatskoj, 1991-1995.

1991.06.26-án Szlovénia és Horvátország kinyilvánította függetlenségét, önállóságát, szuverenitását, kiválását a Jugoszláviából. Mivel a szövetségi hatalom megőrizte a Jugoszláv Néphadsereg feletti kontrolját, ezért a szlovén törekvések letörésére a hadsereg bevetésével reagált. 1991.06.27-én a JNA megtámadta Szlovéniát. A „tíznapos” háború a JNA kudarcával végződött. Az Európai Közösségek diplomáciai tevékenysége alapján, 1991.06.28-tól fegyver embargót léptetnek életbe Jugoszláviával szemben. Ez a JNA kapitulációját jelentette Szlovéniával szemben és 1991.07.07-én brijoni (Brioni) szigetén tűzszüneti megállapodást kötnek, majd októberében a JNA teljesen kivonul Szlovéniából[1]. A belgrádi szövetségi hatalom ezzel elismerte Szlovénia függetlenségét, de Horvátországét továbbra sem. A szövetségi hatalom kijelentette, hogy akkor járul hozzá a horvátok kilépéséhez, ha a horvátországi szerbek lakta területekre nem tart igényt a horvát vezetés. Ezzel a horvátok nem értettek egyet, főleg azért sem, mert a szerbek a területi határokat az un. „Seselj vonalon”^{^[2]} húzták meg, a „Virovitica- Karlovac-Ogulin-Karlobag” irányába^{^[3]}. A „pánszerb” avagy „nagyszerbia” eszme tekintetében^{^[4]} több variáció is fennállt a területi elrendeződés tekintetében, de a „Virovitica- Karlovac-Ogulin-Karlobag” szisztéma került kiválasztásra. Ez azt jelentette, hogy a fenti vonaltól keletre és délre eső szerbek lakta horvátországi területeken kialakításra kerültek a „SAO” szerb szakadár autonóm körzetek (1992-től „Krajina Szerb Köztársaság”);

-SAO Krajina (Dalmácia-Lika-Kordun-Bánság),

-SAO Nyugat-Szlavónia,

-SAO Baranya-Kelet-Szlavónia-Nyugat-Szerémség,

-SAO Nyugat-Hercegovina (már boszniai területen),

-SAO Szávamellék-Samacs „Samac Posavina” (már boszniai területen),

-SAO Dubrovnyik (Dél-Dalmácia).^{^[5]}

A SAO-k tekintetében némi nézeteltérés adódott a Nyugat és Kelet-Szlavónia szerb szakadárjai tekintetében. Kelet-Horvátország, Szlavónia szerbségét az 1991.06.25-én létrejött SAO Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség egységesítette, melyben a nyugat-szlavóniai szerb szakadárságot képviselő radikális Szerb Demokrata Párt „Srpska demokratska stranka” (SDS), Szlavónia és Baranya Regionális Bizottsága és a kelet-szlavóniai, baranyai és nyugat-szerémségi szerb szakadárságot képviselő Szlavónia---Baranya és Nyugat-Szerémség Szerb Nemzeti Tanács közti politikai ellentét eredménye képen, Nyugat-Szlavónia (Szerb Autonóm Körzet „SAO”) és a Kelet-Szlavónia---Baranya- Nyugat-Szlavónia (Szerb Autonóm Körzet „SAO”) szerb szakadár régió nem alkotott egységes szlavóniai szerb szakadárságot képviselő struktúrát. 1991. augusztusban Nyugat-Szlavónia kikiáltotta saját SAO-ját.

[1] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/08/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz2.html

[2] https://www.vreme.com/vreme/virovitica-karlovac-karlobag-hag/

[3] https://www.wikiwand.com/sh/Karlobag-Ogulin-Karlovac-Virovitica

[4] https://www.rama-prozor.info/clanak/povratak-velike-srbije/614

[5] Nevenka Vrkic: The unfinished trial of Slobodan Milosevic: Justice lost, history told. UvA-DARE (Digital Academic Repository). https://pure.uva.nl/ws/files/2517868/164014_06.pdf

Jugoszlávia (SFRJ), az 5. Katonai Körzet Parancsnoksága (VO) feladat volt[1], hogy Jugoszlávia területének északnyugati szárazföldi zónáját megvédje egy esetleges külső agresszióval, támadással szemben. Úgynevezett „békeidőben” irányította az alárendeltségébe tartozó, háborúsban pedig az alárendeltségében lévő Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és területvédelmi erőket (TO), az északnyugati hadszíntéri zónába[2]. Az 5.VO alárendeltségébe tartozott a zágrábi 10. hadtest, a fiumei (Rijeka) 13. hadtest, a ljubljanai 14. hadtest, a maribori 31. hadtest, a varasdi 32. hadtest. 1991.őszén a 14. és 31. hadtesteket feloszlatták, erőiket beolvasztották más hadtestekbe, a 32. varasdi hadtest a horvát erőknek kapitulált, a 13. hadtest pedig kivonta erőit Fiuméból (Rijeka) és Isztriából, ezen erőket Likába csoportosította át, majd onnan 1991. decemberben a boszniai Hercegovinába, ahol beolvasztották a mosztári JNA erőkben. Ennek tekintetében a 5. VO 1991. év végére, már csak:

- a 10. zágrábi hadtestből,

- 1. és 2. operatív hadműveleti csoportból (1.OG, 3.OG),

- 580. vegyes tüzér dandárból,

- 389. rakétás tüzér dandárból,

- 367. ezred irányításból,

- 65. támogató motorizált ezredből,

- 593. vegyvédelmi és atomtámadás elleni ezredből,

- 530. hátországi támogató bázisból

állt, mely erőt megerősítette a JNA vezérkara az 1. Katonai Körzet Parancsnokság (Beograd-1.VO) alábbi egységeivel:

- 24. hadtest (Kragujevac), 51. mechanizált dandár (Pancevo) harckocsizó zászlóalja,

- 12. hadtest (Novi Sad), 169. motorizált dandár (Loznica),

- 12. hadtest, 544. motorizált dandár (Sabac),

- 1. VO közvetlen alárendeltségébe, 389. rakétás tüzér dandár (Banja Luka),

a JNA vezérkara az 3. Katonai Körzet Parancsnokság (Skopje-3.VO) alábbi egységeivel:

- 21. hadtest (Nis), 9. motorizált dandár (Zajecar),

- 42. hadtest (Kumanovo), 592. motorizált dandár.

Az 5. VO (Zagreb) területén továbbá működtek a honvédelmi minisztérium (SSNO) intézményei (műszaki, oktatási, egészségügyi), valamint az 5. légierő és légvédelmi hadtesti parancsnokság (5. k. RZ i PZO)[3]. Az 5. VO alá az alábbi főbb laktanyák tartoztak:

- Bihac (katonai azonosító hadrendi száma 1639)- Bosznia és Hercegovina

- Bjelovar (katonai azonosító hadrendi száma 4848)-Horvátország

- Delnice (katonai azonosító hadrendi száma 2935) -Horvátország

- Dugo Selo (katonai azonosító hadrendi száma 8793) -Horvátország

- Gospic (katonai azonosító hadrendi száma 2832) -Horvátország

- Jastrebarsko (katonai azonosító hadrendi száma 2465) -Horvátország

- Karlovac (katonai azonosító hadrendi száma 2805) -Horvátország

- Koprivnica (katonai azonosító hadrendi száma 3790) -Horvátország

- Krizevci (katonai azonosító hadrendi száma 6892) -Horvátország

- Ogulin (katonai azonosító hadrendi száma 8893) -Horvátország

- Petrinja (katonai azonosító hadrendi száma 9754) -Horvátország

- Pula (katonai azonosító hadrendi száma 2581) -Horvátország

- Pleso (katonai azonosító hadrendi száma 7543) -Horvátország

- Rijeka (katonai azonosító hadrendi száma 9422) -Horvátország

- Pozega (katonai azonosító hadrendi száma 6223) -Horvátország

- Samobor (katonai azonosító hadrendi száma 7236) -Horvátország

- Varazdin (katonai azonosító hadrendi száma 5044) -Horvátország

- Zagreb (katonai azonosító hadrendi száma 7250) -Horvátország

- Virovitica (katonai azonosító hadrendi száma 8530) -Horvátország

- Ilirska Bistrica (katonai azonosító hadrendi száma 7640)^{^[4]}-Szlovénia

Az 1990-es év elején a Jugoszláv Néphadsereg (JNA)[5] 275341 főt számlált, ebből 45559 fő a zágrábi főparancsnokságú 5. katonai körzet (5.VO-Zagreb)[6] szolgált:

-1990. évtől az 5. VO területi lefedettsége érintette, Szlovénia egészét, Északnyugat-Horvátországot, Isztriát, Gorszki kotárt, Likát, Károlyvárosi-Korduni karsztot (Kordun) és a Báni-végvidéket (Bánság). Az 5. VO gerincét öt hadtest (14-Ljubljana, 31-Maribor, 32-Varazdin, 13-Rijeka, 10-Zagreb) képezte, melyből az utóbbi három Horvátországban, az előbbi kettő pedig Szlovéniában diszlokált. Az 5. katonai körzet légi támogatását a zágrábi székhelyű 5. légierő és légvédelmi hadtest biztosította[7].

1990-es év végén csak az akkori jugoszláv horvát szocialista tagállamban 60000 JNA katona szolgált, melyet az említett 5. katonai körzet és a kelet-horvátországi (Szlavónia) területet ellenőrző 1. katonai körzet (1.VO-Beograd);

-az 1. belgrádi katonai körzet alá Szlavónia tartozott, a 17. hadtest révén, amelynek főhadiszállása a boszniai Tuzlában (Tuzla) volt.

, valamint a légierő-légvédelem és a horvát tengerpartot ellenőrző haditengerészet (JRM):

-a szpliti (Split) főhadiszállással rendelkező haditengerészeti körzet (VPO) az Adriai-tenger partjaiért és Észak-Dalmácia egy részéért volt felelős, flottából, három haditengerészeti szektorból (5.VPS-Pula, 8.VPS-Sibenik, 9.VPS-Boka Kotor), és a knini (Knin) 9. hadtestből állt[8].

Ezen létszám még a „békeidőbeli” alaplétszámot jelentette. A JNA ezzel a struktúrális szerkezettel lépett be a Horvátország területén elkezdődő háborúba. A háborús rendszer szerint a JNA hadrafoghatósága 1058378 fő volt, mely mozgósítás révén vált elérhetővő a 45 év alatti tartalékos szolgálatból. A tartalékos szolgálattal a JNA háborús helyzetben akár egymillió polgárt is képes volt aktívizálni. Ehhez hozzájárult a katonai területvédelmi struktúra. A területvédelem (TO) minden jugoszláv tagállamra kiterjedt. A tartalékos erőket a tagköztársaságokban Területvédelmi erőkké (TO) szervezték, és háború idején a JNA legfelsőbb parancsnoksága alá rendelték, a védelmi rendszer szerves részeként. A területvédelem egykori hadkötelesekből állt, akiket időnként hadgyakorlatra hívtak be. A JNA 1991-ben elkezdődő horvátországi háborús helyzetre való tekintettel a JNA Bosznia-Hercegovinából, Szerbiából és Montenegróból 142058 fő katonát és tartalékost mozgósított. 1991. második felére Horvátország a JNA 112443 katonája állt hadrendbe, melyből 96625 fő a JNA-ból, 15 818 pedig a területvédelemből (TO) származott. A JNA szárazföldi ereje (KoV) 1990. évben 140000 főt tett ki, melyből csak 90000 volt regruta, az az sorállományú. A KoV részét képezete a harckocsizó és páncélos dandárok, tüzér egységek, tankelhárító-páncélosok elleni egységek, légvédelmi és tengeri-partvédelmi egységek.[9]

A JNA 1991. év második felére a horvátországi hadszíntéren két hadműveleti csoportot (OG) hozott létre, az OG-1-et a Bánság területére és Kordun keleti és középső részére, valamint az OG-3-at Kordun déli részére és Lika területére. Mindkét OG hátországi központja Bosznia volt, ahol biztonságban összevonhatta műveleti erőit a JNA. Ezen két csoportot követte a Dél-Dalmácia elleni hadművelet végrehajtására létrehozott OG-2. Az OG-2 erőket boszniai és montenegrói területről irányították a horvát dél-dalmáciai tengermellék elfoglalására a Neretva folyó torkolatától Horvátország déli csücskéig, a Prevlaka-félsziget keskeny földnyelvéig[10].

A továbbiakban szükséges lehet a JNA haderő által hadműveleti, harcászati formációk bemutatása, melyekkel a JNA kooperált és részét képezte a háborús struktúrának;

-operatív csoport (operativna grupa „OG”):

-ideiglenesen létrehozott katonai csoport, avagy műveleti csoport (operativna grupa „OG”) a szárazföldi, haditengerészeti, légi-légvédelmi haderőnemben, mely több dandár (brigád), két, vagy több hadosztály (divízió) és hadtest alkotta. Az OG speciális hadműveleti célú feladat végrehajtására, vagy ha a feladatra, annak végrehajtására, egy vagy több alakulat nem alkalmas, nem elegendő, akkor hozzák létre, hadsereg, vagy hadseregcsoporton belül, annak részeként, a legfelsőbb parancsnokság alá rendelve. Az OG lehet gyalogság, gépesített erő, vagy kombinálva több fajta erő, mely a front részeként, vagy az ellenséges erők mögött látja el feladatát. A feladat végrehajtása után az OG-t rendszerint feloszlatják. Az OG-én belüli egységek irányítására, általában külön parancsnokságok, kihelyezett ideiglenes parancsnokságok alakulnak meg. Az egységek a harci feladatok ellátását önállóan látják el, a nagyobb cselekvési „szabadság” érdekében. Az OG erőket a JNA erők mellett alkothatják területvédelmi erők (TO) is. Egyes feladatok ellátására önálló irányon, vagy területen, különösen partraszállás elleni harc esetére, vagy városvédelemre, külön harcászati vagy hadműveleti irányban történő fellépésre, valamint egyéb feladatok végrehajtására, úgynevezett ideiglenes közös taktikai csoport, alakulat hozható létre a szárazföldi (KoV) haderőnemben. A szárazföldi hadseregen belül különböző erősségű és rendeltetésű csoportok alakíthatók ki: harcászati és harcászati csoportok és közös harcászati különítmények (borbena grupa „BG”), vagy (takticka grupa „TG”)- a harcászati feladatok végrehajtására, illetve hadműveleti csoportok (operativna grupa „OG”) - a hadműveleti feladatok végrehajtására. A nagyobb ideiglenes alakulatok a szárazföldi hadsereg és a területvédelem egységeiből állnak. A nagyobb ideiglenes alakulatok a szárazföldi hadsereg (KoV) és a területvédelem (TO) egységeiből állnak.

- a taktikai csoport (takticka grupa „TG”) avagy harccsoport (borbena grupa „BG”):

-külön harcászati irányra és külön harci műveletre létesített ideiglenesen összevont csoport, mely az adott hadműveleti zónában, az ott lévő alakulat által nem lehetséges harci feladat ellátását támogatja meg. A csoport önállóan cselekszik, esetlegesen külön parancsnokághoz rendelve adott egység támogatásában, annak harci feladatában vesz részt. A csoport ereje, összetétele, nagysága, a feladat végrehajtásától, a harci műveleti tereptől, annak adottságától, a hadműveleti zóna nagyságától, az ellenséges erők erejétől, összetételétől függ. A csoport állhat, egy JNA zászlóaljból plusz a TO erőkből egy zászlóaljból, vagy századból, egy-két harckocsizó századból, támogató egységből, egy szakasznyi, vagy századnyi műszaki. A harcászati csoportot a dandárparancsnok szabályozza a harcászati csoportot alkotó egységek egyes vezetői, esetleg a dandárparancsnokság egyes vezetői bevonásával alkotja a harcászati csoport parancsnokságát.

- a rohamosztag (Jurisni odred „JOd”):

-a hadműveleti és taktikai csoportokon kívül a Jugoszláv Fegyveres Erői a harci műveletek során "rohamosztagokba" (JOd) szervezhetők. A JOd a közös harcászati egységek harcrendjének elemeként, megerősített állások vagy nagyobb lakott hely elleni támadásban, erődített épületek (objektumok) ellenőrzése céljából hozható létre. A Jod ideiglenes összetételű, zászlóalj vagy minimum század szintű egység, páncélozott harcjárművekkel, műszaki erővel, tüzérséggel és kommunikációs eszközökkel megerősítve. A JOd kollektíven vagy támadócsoportban cselekszik. A zászlóalj szintű JOd esetében, mint rohamosztag speciálisan fel van készítve, kiképezve a feladat végrehajtására. A század vagy zászlóalj szintű rohamosztag harci elrendezése több kisebb csoportból áll össze, az adott feladat szükségességének szempontjából; rohamcsoportból, tűzcsoportból, páncélelhárító csoportból és tartalékokból áll. A rohamosztagon belüli rohamcsoportok feladatait és a harci ütemterv egyéb elemeit pontosan az osztagparancsnok határozza meg a helyszínen. A csoportokat egyes esetekben megerősítették kiképzett támogató szakasszal, egy adott célpont, bunker, épület vagy épület nagyobb részének megtámadására, annak elfoglalása, lerombolására vagy az ellenség akciójának hatástalanítása érdekében, lehetetlenné téve a különítmény feladatának ellátását.^{^[11]}

Szeptemberben a horvátok által megkezdett JNA objektumok elleni harcban, a horvát erők hadianyaghoz jutásával megváltoztak az erőviszonyok a JNA és horvát erők (ZNG,HV) közt. A horvátok több, mint hetven JNA katonai létesítményt foglaltak el, a laktanyáktól a hadianyag raktárakig. Továbbá a JNA Szlovéniából vonattal kivont hadianyagának, haditechnikájának nagyrésze is a horvátok kezébe került.[12] Szeptember 13-án a Frányó Tugyman (Franjo Tudman) horvát elnök parancsot adott ki a „készenléti intézkedések” megtételére, amelyek magukban foglalták a JNA laktanyák blokkolását, áram, víz és gáz ellátásának lezárását, valamint a JNA összes létesítményének megtámadását. A JNA egyébként szeptemberben számos horvátországi települést[13] légierővel és tüzérséggel bombázott, lőtt és folytatódott az együttműködés a szerb szakadár területvédelemmel.[14] A harci eseményeknek próbált ekkor véget vetni a horvátországi Igaló (Igalo) településen a Frányó Tugyman (Franjo Tudman) horvát és Szlobodán Milósevics (Slobodan Milosevic) jugoszláv elnök és a jugoszláv honvédelmi minisztérium részéről Veljkó Kadijevics (Veljko Kadijevic) szeptember 17-én, nemzetközi közreműködéssel. A megállapodás ellenére a horvátok továbbra is blokkolták a JNA létesítményeket, majd sorra el is foglalták azokat;”Krizevci (szeptember 17.), Cakovac (szeptember 17.), Virovitica (szeptember 17.), Gospic (szeptember 18.), Nasice (szeptember 20.), Varazdin (szeptember 22.), Bjelovar (szeptember 29.), Koprivnica (szeptember 30.)[15]. Egyes helyeken a JNA elhagyta szeptember 17. után létesítményeit elhagyta, azokat kiürítette és megrongálta, többek közt az eszéki (Osijek), fiumei (Rijeka), pólai (Pula), zárai (Zadar) objektumokat. Voltak azonban létesítmények, melyet a JNA meg tudott tartani; „Zagreb, Vukovar”. A horvátok több, mint ötven laktanyát, hadiraktárat és egyéb katonai létesítményt vett át, ezáltal jelentős mennyiségű fegyverzethez, lőszerhez jutva. A JNA a helyzetre való tekintettel aktíválta szeptemberben az offenzív hadműveletét Horvátország ellen.[16]

1991. év őszén és telén a JNA horvátországi harcok miatt kénytelen strukturális formációt váltani, melynek eredménye képen az egész területi és szerkezeti forma átszerveződött. 1991 végén az új struktúra szerint az 5. katonai körzet megszűnt, helyén pedig a 2. katonai körzet vette át, mely a boszniai Szarajevóban jelölte ki főparancsnokságát. Összetételében a volt 5. katonai körzetből a 10. hadtest, valamint az 1. katonai körzetből a 4., 5. és 17. hadtest, valamint a volt haditengerészeti körzetből a 9. hadtest került a 2. katonai körzet alá. Az 1. belgrádi katonai körzet megmaradt, de megalakult a montenegrói 4. katonai körzet. A kelet-hercegovinai és montenegrói JNA erők: 2. és 13. hadtest a 4. podgoricai katonai körzet része lett. Ez a felosztás 1992. május közepéig megmaradt. 1992. tavasz végére Jugoszlávia eddigi bárminemű fennmaradásába vetett hit szertefoszlott. A JNA a továbbiakban 1992. májusától megszűnik eddigi formájában és létrejön belőle egy új haderő „Jugoszláv Hadsereg (VJ), mely még képviseli Jugoszláviát. Ekkor Jugoszláviát, már csak Szerbia és Crna Gora szövetsége jelentette.[17]

A háborús hadjárat előkészítésének és lebonyolításának egyértelmű katonai stratégiai célja volt a JNA által a szlovén-horvát akkori tagállami határának elérése, a már említette „nagyszerb” politikai cél, a „Virovitica-Karlovac-Karlobag” vonal[18] ellenőrzés alá vonása. A JNA háborús tervének „nagyszerb” eszmékre hagyatkozó célját erősítette meg, hogy a szlovéniai műveletét a JNA igazából egyfajta „elterelő” manővernek minősítette, mely során a JNA vezérkarának célja a megtévesztés volt, mellyel a JNA főerői számára térbeli kedvező helyzetet teremtsen. A háborús cél igazából nem a korábbi jugoszláv államszövetség -továbbiakban államszövetség- területi megőrzése volt, melyet a szerb rezsim kifelé mutatott, hanem a „nagyszerb” agresszió.^{^[19]} A JNA és államszövetségi politikai elit megpróbálta elérni, hogy olyan helyzetet teremtsen, hogy a horvátok megtámadják a JNA erőket, így a horvátokat nemzetközi közvélemény felé „agresszorként” mutassák be. A horvátok azonban a szlovéniai művelet során nem intéztek támadást a JNA erőkkel szemben, sőt nemzetközi megítélésük inkább pozitív irányú elismertséget váltott ki. A JNA stratégiája a horvátokkal szemben elérni, hogy „elsőként” támadjanak. Mindeközben a JNA-ból a szlovén, horvát, bosnyák, albán besorozott állomány folyamatosan dezertált, a hivatásos állomány tekintetében pedig elsősorban a szlovén, horvát tisztek, főtisztek. A JNA-án belül elindult szlovéniai és horvátországi erőinek[20] tekintetében egyfajta demoralizáció, a sorállomány részére pedig a folyamatos készenléti „harci” állapot és az első halálos áldozatokkal járó eseményeket okoztak morális problémát, a harci kedv és harcérték lecsökkent.

A „nagyszerb” eszmét erősítette továbbá, az hogy, a JNA az egykori államszövetség elnökségének július 18-i döntése alapján kivonta szárazföldi és légi erőit Szlovéniából. A JNA kihasználva az 1991. július 07-i „Brioni megállapodást”^{^[21]} igyekezett 1991. július-augusztusra az összes szlovéniai szárazföldi; 14. és 31. hadtest erőit és légierejét kivonni. A kivonás 1991. október 26- ig tartott. A JNA a szárazföldi erőinek 14. ljubljanai (Ljubljana) és a 31. hadtest maribori (Maribor) hadtestének és légierejének (Cerklje ob Krki 474. légibázis^{^[22]}) kivonását végrehajtotta, mely során, ezen hadtestek és légierő egységeit Szerbiába, Crna Gorába, Boszniába vonta ki. Ennek során a JNA a szlovéniai „Koper” tengerparti kikötőn keresztül tengeri úton 1991.10.26- ig az összes katonáját kivonta Szlovéniából. A szárazföldi úton kivont erők közül a 14. hadtest erőinek egy részét Szerbián keresztül Boszniába (Szarajevó és Tuzla városokba), valamint Crna Gorába (Podgorica) lévő JNA erőibe irányítja át.

JNA és Szlovénia közti tűzszüneti megállapodás alapján, a JNA az 5. katonai körzet (VO-Zagreb), ljubljanai 14. hadtest 1. harckocsizó dandár (Vrhnika) erőinek egy részét azonnal kivonta Szlovéniából a boszniai Bánya Luka (Banja Luka) JNA bázisra, és csak kis létszámú páncélos egység maradt ott, mely későbbiekben a szlovén területvédelem, mint szlovén haderő birtokába került át. Az 1. harckocsizó dandár boszniai erőit későbbiekben átirányították és beintegrálták az 1. katonai körzet (VO- Beograd) 4. szarajevói hadtest, 49. mechanizált dandárjába (Sarajevo-Zenica), valamint az 1. katonai körzet 5. bánya lukai hadtest 329. harckocsizó dandárjába és az 1. katonai körzet, 17. tuzlai hadtest, 327. motorizált dandárjába (Derventa). A 14. hadtest erői közül, a 30. „partizán” divíziót (Vrhnika) átirányították az 1. katonai körzet, 5. bánya lukai hadtestbe, ahol Mrkonyics Grád (Mrkonjic Grad) városban lévő JNA laktanyában diszlokált. A divízió 19. „partizán” dandárját (Ajdovcina), szintén a 5. bánya lukai hadtestbe, Mrkonyics Grád (Mrkonjic Grad) városban lévő JNA laktanyába. A divízió a 20. „partizán” dandárját (Vrhnik) az 1. katonai körzet, 24. kragujeváci (Kragujevac) hadtestbe integrálták, a divízió 13. „partizán” dandárját (Rakek), pedig az 1. katonai körzet, 5. bánya lukai hadtest Boszánszki Petrovác (Bosanski Petrovac) városban lévő JNA laktanyájába irányították.

A 14. hadtest erői közül, a 228. motorizált dandár (Postajna) -„Vipava” és „Postojna” egy- egy motorizált zászlóalj, „Pivka”: két harckocsizó zászlóalj- egyik motorizált zászlóalját az 1. katonai körzet, 37. uzsicei hadtest, 37. motorizált dandárjához (Uzice-Raska), a másik motorizált zászlóalját pedig a 3. katonai körzet (VO- Skopje), 2. titógrádi hadtest, 5. motorizált dandárjához (Podgorica/Titograd) csatolták. A dandár további maradék erőit hozzácsatolták az 5. katonai körzet (VO- Zagreb), 10. zágrábi hadtest gépesített erőibe.

A 14. hadtest, 14. vegyes páncélosok elleni ezredét (Veliki Otok), és a 14. motorizált dandárját (Ljubljana-Sentvid), valamint a 31. maribori hadtest, 6. motorizált dandárját (Celje), az 1. katonai körzet, 4. szarajevói hadtest erőihez csatolták, melyben a 14. motorizált dandár a 4. hadtest 49. mechanizált dandárjába integrálták (Sarajevo- Zenica).

A 14. hadtest, 253. motorizált dandárt (Ajdovscina), -„Vipava” két motorizált zászlóalj- az 1. katonai körzet (VO- Beograd), 17. tuzlai hadtest, 92. tuzlai motorizált dandárjához csatolták.

A 31. hadtest, 195. motorizált dandárját (Maribor)az 1. katonai körzet, 37. uzsicei, 208. valjevói vegyes tüzér ezredébe irányították át. A 31. hadtest erőit a „Zagreb- Bihac- Knin” vonalon vonja ki, megerősítve a 10. hadtest és 9. hadtest erői.

A 31. hadtest, a 11. „partizán” dandárt (Slovenska Bistrica) az 1. katona körzet, 5. bánya lukai hadtesthez sorolták és Prijedór (Prijedor) városban lévő JNA laktanyába irányították.

A JNA, a szlovéniai maradék harckocsizó haditechnikájából a horvátországi jasztrebárszkói (Jastrebarsko) bázison lévő 10. zágrábi hatest alá tartozó 4. harckocsizó dandáron belül létrehoztak egy páncélos zászlóaljat.

A fiumei (Rijeka) 13. hadtest a 13. motorizált dandárját a szlovéniai Ilirszka Bisztrica (Ilirska Bistrica) ároban állomásoztatta, mely dandár kivont Fiuméba, később 1992-ben pedig a Boszniai szerb erőkben, mint a biletyai (Bileca) 13. hadtest, 13. motorizált dandárja (Bileca) funkcionált. A JNA a Szlovéniából kivont összes erőivel a Horvát Köztársaság (Horvátország) elleni offenzívára készülhetett. A szlovéniai kudarc után, a Szlovéniából kivont 14. ljubljanai hadtest erőit a boszniai tagköztársaságba csoportosultak a „Prijedor-Derventa-Zenica” zónába, a 31. maribori 31. hadtest erőit pedig a szerbiai „Sabac-Valjevo-Gornji Milanovac” vonalon. Mindkét erő egységei készültségben álltak a horvát JNA erők megerősítésére.^{^[23]}

A JNA támadási terve Horvátország katonaföldrajzi helyzetét vette figyelembe, tekintettel a földrajzi tényezők és a katonai tényezők hatásának kölcsönhatására, illetve a demográfia tényezőket. Horvátország tekintetében a demográfiai lefedettség és az önállóság figyelembevételével, a JNA szempontjából a horvátok részére megtartható területnek számított a közép-horvátországi régió viszonylatában; Horvát-Hegyvidék (Zagorje), Zsumberák (Zumberak), Prigorje (Prigorje), Zágrábi-medence, Varasdi-dombság (Varazdinstina), Muraköz (Medimurje), Túrmező (Turopolje), Lónyamező (Lonjsko polje), Monoszló (Moslavina) a Kulpamelléke (Pokupje), a Drávamellék (Podravina) és Biló-hegység (Bilogora) nyugati része. Geostratégiailag Horvátország legvédettebb területének számított Isztria (Istra) és Gorszki kotár (Gorski kotar). A természetes geográfiai akadályok révén a horvátok számára jól védhetőnek bizonyult és így megtartottak néhány fontos dalmáciai tengeri kikötőt, melyek stratégiai szempontból háborús helyzetben hadicélú feladatok, utánpótlási, ellátási feladatok ellátására szolgálhattak.^{^[24]}

A Szlovéniából kivont erőinek nagy részét Boszniában állomásozó JNA erőkhöz csatolták. A JNA Boszniai és Hercegovina, akkori államszövetségi tagállam területén vonta össze erőit, mellyel Horvátország elleni hadjáratát irányozta elő. További erőket vont össze Kelet-Szerbiában, Vajdaságban. Bosznia esetében a JNA és államszövetség nem hagyhatta figyelmen kívül azon tényt, hogy Horvátország és Bosznia közt a boszniai Szávamentén, az az Poszavinában (Bosanska Posavina) „Odzak, Orasje” járásokat és boszniai déli részen elterülő hercegovinai (Hercegovina) részén „Livno, Tomislavgrad, Posusje, Prozor, Grude, Siroki Brijeg, Ljubuski, Caplinja, Citluk, Neum” járásokat az 1991. népszámlásái adatok alapján nagyobb mértékben horvátok lakták, illetve közép-boszniai (Srednja Bosna) részen „Kiseljak, Kresevo” járásokat is.^{^[25]} A boszniai radikalizálódó horvátok tekintetében, politikai irányvonalon kétfajta elképzelés dominált. Az egyik volt az, hogyha abban az esetben, ha a háború eszkalálódik Boszniára, ami látható volt, akkor Bosznia „megszűnése” esetén a boszniai horvátok lakta hercegovinai területeket az „anyaállamhoz” (Horvátország) csatolnák, illetve, ha mégsem szűnne meg Bosznia, akkor egy föderalizált Bosznián belüli kollektív jogokkal bíró horvát közösség létrehozásának valóra váltása valósulna meg^{^[26]}. A jugoszláv államszövetség, a titkosszolgálata révén a boszniai horvátok irányvonalát megismervén, figyelembe vette, hogy a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) Boszniából Horvátország irányába történő hadmozgása esetén, a Horvátországgal határos boszniai két horvát „tamponzónában” (Poszavina és Hercegovina), a horvát lakosság szervezett ellenállására számíthatnak. Ez elsősorban a JNA katonai konvojok feltartóztatásában, haladási útvonalukon felállított akadályok létesítésében merült ki. A Száva folyó (Sava) horvát-boszniai határán elnyúló poszavinai (szávamenti) horvát „tamponzóna” nehézséget jelentett a JNA Tuzlában állomásozó 17. hadtestének, mely zóna a hadtest műveleti zónájába esett. A hadtest „Derventa, Modrica” városokban is állomásoztatott erőket, mely településeken szintén jelen volt a boszniai horvát közösség és radikális politikai irányvonal. A JNA számára a 17. hadtest boszniai Poszavinából (Derventa, Bosanski Brod, Modrica, Odzak, Bosanski Samac, Orasje, Gradacac, Brcko járások)^{^[27]} Horvátországba történő hadműveleti „betörtése”, mely a „Brcko-Gunja”, „Orasje-Zupanja”, „Bosanski Samac-Hrvatski Samac”, „Bosanski Brod-Slavonski Brod” Száva folyó hídjain valósulhatott meg, lényegesebb lassabb tempóban és nem akadálymentesen, konfliktusmentesen lehet végrehajtani, mint a JNA erőinek azon területről Horvátországba történő betörését, ahol egyfajta helyi szerbek által lakott többségi közösség élt és adhatott területi hátországi támogatást (Szerbia, Crna Gora és Boszniai szerbek által többségben lakott járásai). A 17. hadtest részéről nem történt jelentős hadmozgás Horvátországra való behatolásra a Száva folyón keresztül. Sőt „Tuzla, Brcko, Grdacac, Doboj” járások^{^[28]} esetében a muzulmán többségi lakosság is Horvátországgal szimpatizált, ezáltal a JNA 17. hadtest erőiből a muzulmán nemzetiségiek részéről a dezertálás általánossá vált, mely valamelyest veszélyeztette a harckészültségi állapotot és morált, valamint a feladatvégrehajtást.

Hercegovinában hasonló volt a helyzet, a helyi horvát radikálisok a JNA szarajevói 4. hadtest mosztári 10. motorizált dandárjának hadmozgását akadályozták, a „Mostar-Split” előirányzott hadműveleti irányon^{^[29]}, illetve „Livno, Tomislavgrad, Posusje, Prozor, Grude, Siroki Brijeg, Ljubuski, Caplinja, Citluk, Neum” járásokat egyfajta „tamponzónaként” használták fel a JNA Horvátországgal szembeni hadmozgásának akadályozására. A JNA erőit (bánya lukai Páncélos és Mechanizált erők Központi Kiképző Iskolájának zászlóalja „Skolskog centra oklopnih i mehanizovanih jedinica JNA SC OMJ JNA- „Petar Drapsin“)”^{^[30]} bár a vegyes lakosságú Kupresz (Kupres) járás szerbek lakta „Malovan-Rilic-Ravno” zónában összevonta, nem tudott tovább haladni „Kupres-Livno-Sinj-Split” vonalon, hiszen Livnó (Livno) járásban a horvátok blokkolták a JNA-t. Ugyanez volt a „Mostar-Capljina-Metkovic-Ploce” vonalon is. Szplit (Split) megszállásra a JNA csak a „Bosansko Grahovo- Knin” vonalat tudta Boszniából használni, mely lényegesen lassította az offenzívát és nehezítette, tekintettel a Közép-Dalmát horvát védelmi helyzetre „Sinj-Drnis-Sibenik” vonalra, mely mind végig sikeresen védte „Sibenik, Split, Sinj” városokat. A horvát hercegovinai „tamponzóna” sikeresen blokkolta a JNA „Mostar-Capljina-Metkovic-Ploce” támadási vonalát is, így a JNA rákényszerült arra, hogy Dél-Dalmáciát Crna Gora irányából támadja a podgoricai 2. hadtesttel, a kotori öbölben lévő Herceg Noviban diszlokáló 9. számú haditengerészeti szektorral, és a szerbiai 37. uzsicei hadtesttel, mely utóbbi hadtest erőit a kelet, dél-kelet-hercegovinai „Gacko, Nevesinje, Bileca, Ljubinje, Trebinje” szerbek által többségben lakott járásain keresztül irányította a Dél-Dalmácia ellen. A horvátok számára nagyon fontos stratégiai jelentőséggel bírt a boszniai Szávamente és Hercegovina, melynek tekintetében 1992-ben Horvátország haderőt is vezényelt a boszniai horvátok, a boszniai horvát katonai szárny támogatására, a „tamponzónák” megtartása érdekében, de ez már az 1992-es évek történelme. A JNA Boszniából Horvátország irányába történő akadálymentes hadmozgására a boszniai szerbek által többségben lakott járásokra számíthatott „Srbac, Bosanska Gradiska, Bosanska Dubica, Bosanski Novi, Drvar, Bosansko Grahovo, Trebinje”, valamint a stratégiailag fontos Bosznia nyugati részén egyfajta szerb barát bosnyák politikai és katonai közösség^{^[31]} létrehozása révén „Bihac, Cazin, Velika Kladusa, Bosanska Krupa” muzulmánok által többségben lakott járásokra, ahol a legfontosabb katonai objektuma a „Zeljava” 200. számú légi bázis^{^[32]} és laktanya területén (505. számú titkos földalatti légierő objektum „Klek”) kerültek összevonásra a horvátországi Lika elleni hadműveletbe a JNA erők.^{^[33]}

A JNA a szlovéniai kudarc után számított a horvátok ellenállására, melynek intenzivitását és hatásosságát a horvátok részére „megtartható” avagy „horvát védhető zóna” területekre irányozta elő;

- Közép-Horvátország régió viszonylatában; Horvát-Hegyvidék (Zagorje), Zsumberák (Zumberak), Prigorje (Prigorje), Zágrábi-medence, Varasdi-dombság (Varazdinstina), Muraköz (Medimurje), Túrmező (Turopolje), Lónyamező (Lonjsko polje), Monoszló (Moslavina) a Kulpamelléke (Pokupje), a Drávamellék (Podravina) és Biló-hegység (Bilogora) nyugati része. Horvát-Adria Tengermellék/Észak-Horvát Tengermellék viszonylatban; Isztria (Istra), Kvárner (Kvarner) és Velebit hegyalja (Primorska). Horvát-Hegyvidék viszonylatában; Gorszki kotár (Gorski kotar).

Ezen területeken, melyet a JNA „horvát védhető zónaként”[34] kezelt a JNA szárazföldi erejéből az 5. számú katonai körzet (5. VO-Zagreb) erőit és alá tartozó három horvátországi hadtestet (32. hadtest-Varasd, 10. hadtest-Zágráb, 13. hadtest-Fiume), a légierőből az 5. hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (5. Ko RV i PVO) alá tartozó egységeket, légi bázisokat, valamint a haditengerészetéből a pulai 5. haditengerészeti szektor parancsnokság egységeit állomásoztatta[35]. A „horvátok által védhető zónából” a fenti diszlokáló erőket meg kellett erősíteni, kivonni a horvátok által a JNA által meghatározott „nem védhető zónába”, mely a „Virovitica-Karlovac-Karlobag” vonal (pánszerb eszméken alapuló tervezett vonal, avagy „Seselj” vonal) mögé esett;

- Kelet-Horvátország (Szlavónia) egésze, Közép-Horvátország régió viszonylatában; Kordun (Kordun), Báni-végvidék (Bánság) a Biló-hegység (Bilogora) keleti része. Horvát-Hegyvidék viszonylatában; Kapela-hegyalja (Podkapela), Lika (Lika). Horvát-Adria Tengermellék/Dél-Horvát Tengermellék egésze.

[1] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/08/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz2.html

[2] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2022/02/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz4.html

[3] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/08/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz2.html

[4] Hrvatski Drzavni Arhiv, Zagreb, Hrvatska/ HR-HDA-1211. :Zapovjedništvo 5. vojne oblasti Jugoslavenske narodne armije 1988-1992., Signatura fonda: HR-HDA-1211.Izradili: Danijela Marjanic, Milan Pojic, Zagreb 2014.

[5] A JNA alkotta a szárazföldi erők, hadtestek, a légierő és légvédelem, valamint a haditengerészet. Az ágak a következők voltak: gyalogság, tüzérség, tüzérségi-rakéta légvédelmi egységek, páncélos egységek, mérnöki, vegyvédelmi, összekötő és határvédelmi egységek. A JNA szolgálati ágai a következők voltak: műszaki szolgálat, építési szolgálat, adminisztratív szolgálat, forgalmi szolgálat, légiközlekedés-technikai szolgálat, biztonsági hatóságok és katonai rendőrség, egészségügyi szolgálat, állatorvosi szolgálat, pénzügyi szolgálat, adminisztratív szolgálat, jogi szolgálat, geodéziai szolgálat, zenei szolgálat és informatika az operációs rendszer szolgálat, mint légtérvédelem „VOJIN” (Air Surillance, Reporting and Guidance) a hadsereg egyik ágává vált. A JNA katonai szolgálata kötelező volt és egy évig tartott. Besorozásból, kötelező katonai szolgálatból és tartalékos szolgálatból állt. A szocialista Jugoszláviában honvédelmi és társadalmi önvédelmi rendszer működött, így a JNA „minden nemzet és nemzetiség, valamint a Jugoszláv Szocialista Köztársaság (JSZK) minden dolgozó embere és polgára közös fegyveres ereje volt”. A fegyveres erők tagjának tekintettek minden állampolgárt, „aki fegyverrel a kezében részt vesz a támadókkal szembeni ellenállásban”. Adam Debelic: Ustroj i Naoruzanje JNA. Osijek, svibanj 2011. Sveuciliste Josipa Jurja Strossmayera u Osijeku, Filozofski fakultet, Odsjek za povijest. Kolegij: Hrvatska povijest XX. Stoljeca. https: // hr. wikipedia. org/ wiki/%C4%8 Cinovi_u_ Oru%C5%BEanim_ snagama_ SFRJ

[6] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/08/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz2.html

[7] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2022/02/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz4.html

[8] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2022/02/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz4.html

[9] Adam Debelic: Ustroj i Naoruzanje JNA. Osijek, svibanj 2011. Sveuciliste Josipa Jurja Strossmayera u Osijeku, Filozofski fakultet, Odsjek za povijest. Kolegij: Hrvatska povijest XX. Stoljeca.

[10] Davor Marijan: Zamisao i propast napadne operacije JNA u rujnu 1991.

[11] https://www.helsinki.org.rs/serbian/doc/reynaud%20theunens.doc , Davor Marijan: Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine. Hrvatski institut za povijest, Zagreb, Republika Hrvatska.

[12] Branko Mamula: Slucaj Jugoslavija. Beograd. 2000., Davor Marijan: Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine. Hrvatski institut za povijest, Zagreb, Republika Hrvatska.

[13] Kostajnica (szeptember 13. ), Topusko (szeptember 14.), Petrinja (szeptember 21.). Dr Kosta Nikolic, Dr Vladimir Petrovic: Rat u Hrvatskoj.,Dokumenta Predsednistva SFRJTom III(avgust–oktobar 1991). Davor Marijan: Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine. Hrvatski institut za povijest, Zagreb, Republika Hrvatska.

[14] Dr Kosta Nikolic, Dr Vladimir Petrovic: Rat u Hrvatskoj.,Dokumenta Predsednistva SFRJTom III(avgust–oktobar 1991). Davor Marijan: Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine. Hrvatski institut za povijest, Zagreb, Republika Hrvatska.

[15] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/08/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz2.html

[16] Dr Kosta Nikolic, Dr Vladimir Petrovic: Rat u Hrvatskoj.,Dokumenta Predsednistva SFRJTom III(avgust–oktobar 1991). Davor Marijan: Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine. Hrvatski institut za povijest, Zagreb, Republika Hrvatska.

[17] Szlovénia és Horvátország 1991. június 25-én, Macedónia 1991. szeptember 8-án, Bosznia-Hercegovina pedig 1992. március 1-jén kiáltotta ki függetlenségét. A két utolsó köztársaság, Szerbia és Montenegró 1992. április 27-én hivatalosan is megalakította a két tagra redukálódott Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot, amely 2003. február 4-én átalakult Szerbia és Montenegró Államközösségévé. 2006. június 3-án Montenegró is kikiáltotta függetlenségét, így a kéttagú államszövetség is megszűnt, majd a magára maradt Szerbia is kinyilvánította önállóságát 2006. június 5-én. Végül a még Jugoszláviában, Szerbián belül létrehozott két autonóm tartomány egyike, Koszovó is kikiáltotta függetlenségét 2008. február 17-én. A történelmi Jugoszláviának tehát összesen hét utódállama van: Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Észak-Macedónia, Koszovó, Montenegró, Szerbia és Szlovénia.forrás: Wikipedia., Adam Debelic: Ustroj i Naoruzanje JNA. Osijek, svibanj 2011. Sveuciliste Josipa Jurja Strossmayera u Osijeku, Davor Marijan: Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine. Hrvatski institut za povijest, Zagreb, Republika Hrvatska.

Filozofski fakultet, Odsjek za povijest. Kolegij: Hrvatska povijest XX. Stoljeca.

[18] „Virovitica-Pakrac-Novska-Sisak-Karlovac-Ogulin-Karlobag” vonaltól keletre és délre eső horvát zóna megszállása (Kelet-Horvátország, Közép-Horvátországból; a Bánság (Báni-végvidék, Kulpa-mellék), Kordun, Horvát-hegyvédékből; Lika, és Dalmácia egésze).

[19] Marinko Lozancic: Strategijski kontekst obrane Vukovara.

[20] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/08/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz2.html

[21] https:// balkanimozaik. hu/ szlovenia- fuggetlensegenek- 30- evfordulojat- unnepli/, https:// hu. wikipedia. org/ wiki/ Brioni_meg%C3%A1llapod%C3%A1s

[22] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/06/a-jugoszlav-legiero-es-legvedelem-9resz.html

[23] https:// horvatorszaghaboruja1991. blogspot. com/ 2022/02/ horvatorszag- haboruja- 1990- 1996- 2-resz4. html

[24] Radovan Pavic: Krajine kao politicke tvorevine. https://www.matica.hr/vijenac/479/krajine-kao-politicke-tvorevine-19017/

[25] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Hrvatska_Republika_Herceg- Bosna, https:// www. facebook. com/ BPosavina/ posts/ 1215656091953378/, https:// www. loc. gov/ resource/ g6861e.ct003048/?r= 0. 289,0.243,0. 609,0. 292,0

[26] http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=92:8-a-bosnyak-horvat-haboru-hercegovinaban-1992-1994&root=12&catid=9:v-a-masodik-jugoszlav-polgarhaboru-1991-1999

[27] https:// www. facebook. com/ BPosavina/ photos/ a.232192986966365/491191477733180/?type= 3, https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Bosanska_Posavina

[28] https://www.bosanskehistorije.com/forum/viewtopic.php?t=427&start=740

[29] 1991. május 07-én a Mostar-Siroki Brijeg-Tomislavgrad-Kupres” vonalon hadmozgást végző 10. motorizált dandárt, Prolog településnél a horvátok feltartóztatták, lezárva a közútat a konvoj előtt. A konvoj 9-én visszavonulni kényszerült mosztári (Mostar) bázisára, nem jutott el Kupreszig.

[30] Simeon Kovacev, Zdenko Matijascic, Josip Petrovic: Nastavno-obrazovni resursi i kapaciteti JNA.

[31] Nyugat-boszniai Autonóm Tartomány (Autonomna Pokrajina Zapadna Bosna)

[32] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/06/a-jugoszlav-legiero-es-legvedelem-9resz.html

[33] https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyugat-boszniai_K%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g

[34] A horvát védhető zóna nem esett egybe a horvátok startégiai meglátásával. A horvátok is egy erős, hátországi bázisként tekintettek a Kupamellék (Pokupje) északi részére, Szávamellék (Posavina) nyugati részére, Zágorjére (Zagorje), Muraközre (Medimurje), Drávamellékre (Podravina) és Moszlavina nyugati részére, Isztriára és Gorszki kotárra, de részükre a természetes geográfiai akadályok révén, jól védhetőnek bizonyult Dalmácia tengermelléke. Ott megtartottak néhány fontos tengeri kikötőt, melyek stratégiai szempontból háborús helyzetben hadicélú feladatok, utánpótlási, ellátási feladatok ellátására szolgálhattak.

[35] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2022/02/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz4.html

A JNA terve alapján Horvátország megszállására, a „Virovitica-Karlovac-Karlobag” vonal[1] elérésére a JNA úgynevezett „területi átvágási” irányokat készített elő, mellyel Horvátország területét felszabdalták volna, lokalizálva a horvátokat. Ilyen irányt volt:

- „Nova Gradiska-Virovitica”,

- „Bihac-Karlovac-Zagreb”,

- „Knin-Zadar”,

- „Mostar-Split”.

A „Virovitica-Karlovac-Karlobag” vonal elérésére mellett, a JNA nem zárkózott el a horvátok által védhető zóna elleni támadó hadmozgásról, így a „Virovitica-Karlovac-Karlobag” vonal elérését követően, előirányozták Zágráb, Varasd (Zagreb, Varazdin) elérését. Persze ennek stratégiai szempontját képezte, hogy, ezen két városban diszlokált két hadteste is (10. hadtest-Zágráb, 32. hadtest-Varasd), valamint Zágrábban, maga az 5. katonai körzeti parancsnoksága és 5. hadtesti légiereje a JNA-nak[2]. A JNA ezen erők horvát blokkolására számítva a „Virovitica-Karlovac-Karlobag” vonal elérését végrehajtó erőkkel támadta volna meg a horvát blokádot és „szabadította” volna fel a horvát blokád alatt tartott erőit. A „területi átvágási” irányok biztosítása pedig lehetővé tette volna Kelet-Horvátország teljes kontrolját, az az Kelet-Szlavónia megszállását, Nyugat-Szlavónia gyors ütemű elfoglalását, előre nyomulást Zágráb (Zagreb), és Varasd (Varazdin) irányába, elérve a horvát-szlovén határt, a boszniai Hercegovinából (Trebinje felől) és Crna Gorából (Herceg Novi irányból) pedig lehetőség nyílt volna a dél-dalmáciai zóna és egyben Dubrovnyik (Dubrovnik), a Neretva folyó deltájának blokkolása és a „Mostar-Split” irányú támadó erők támogatása, továbbá Lika tájrégió megszállása („Slunj” poligonból).^{^[3]}

A Horvátország igen összetett geográfiai formája miatt a JNA „kis mélységű” harctereket irányozott elő, különös tekintettel Horvátország keleti és déli részén. A támadási terv Bosznia-Hercegovina területétől történő „területi átvágási” irányokkal térbeli-funkcionális folyamatok és kapcsolatok megszakítását eredményezte, a teljes horvát államterület megszállásával.

Bosznia és Hercegovina, mint a JNA Horvátország elleni hadjáratának kiinduló pontja, egyfajta hátországi összekapcsolódási területet képezett „Pannonsko-Srednjojadranski” irányon. Ezen az irányon belül két katonai hadműveleti folyosója volt a JNA-nak; „neretvansko-bosanski” és „pozesko-vrbaski”, mely biztosította a JNA erőinek térbeli összekapcsolódását az agresszió idejére.

Geostratégiai területi szempontból a JNA Horvátországot egyrészt keleti hadműveleti zónára „istocna kratka”, másrészt pedig déli zónára „juzna kratka” osztotta fel. A keleti zóna magába foglalta Kelet és Közép-Horvátországot, „Virovitica-Karlovac” vonalat, míg a déli zóna a „Karlovac-Karlobag” vonalat előirányozva, a Kvarner öból egy részét, Kordunt, Likát, és egész Dalmáciát.^{^[4]}

A keleti zóna szektorában három geostratégiai pont volt, Nyugat és Kelet-Szlavónia, valamint a „károlyvárosi bejárat” (Karlovacka vrata). Szlavónia esetében, a régió geográfiai helyzetét figyelembe véve, a JNA erők Szerbiából történő gyors és erőteljes betörése után a „Podravski” drávamenti és a „Posavski” szávamenti folyosókon keresztül kívánták elérni a Nyugat-Szlavóniában „Stara Gradiska-Okucani-Pakrac-Daruvar-Virovitica” vonalat ellenőrzés alá vonó nyugat-szlavóniai erőket, és azokkal egyesülve folytatni Zágráb és Varasd irányú területszerzést. A „Podravski” drávamenti és a „Posavski” szávamenti folyosók a gépesített, gyors mozgású mobilizált erők részére jelentett dinamikus hadmozgást nyugati irányba, elkerülve a Szlavón-röghegységet, mely földrajzi akadályt képezett kelet és közép- horvátországi régió közt. A „Podravski” drávamenti folyosó iránya „Nasice-Podravska Slatina-Virovitica”, a „Posavski” szávamenti folyosó iránya „Slavonski Brod-Nova Gradiska- Okucani- Novska” volt.

A keleti zóna és déli zóna közti határon a JNA a „Prijedor-Karlovac” vonalon (tovább szlovén-horvát határig) történő támadást irányozta elő, mely a „károlyvárosi bejárat” (Karlovacka vrata) része volt. A „károlyvárosi bejárat” (Karlovacka vrata) támadási vonal biztosítás jelentette a Pannón-Horvátország leválasztását a Tengermellékétől.^{^[5]}

A déli zóna szektorában két geostratégiai területi pont volt. Egyik a „Zadar-Sibenik” terület (zadarsko-sibenski prostor), a másik pedig a „Neretva-Dubrovnik” tengermellék (neretvansko-dubrovacko primorje). A „Zadar-Sibenik” terület (zadarsko-sibenski prostor) ellenőrzés alá vonása a JNA részéről jelenthette Közép és Dél-Horvátország elválasztását, és a belső-dalmáciai hegyvidéki „Krajina” régió elfoglalását, a tengerre való kijutási területet biztosítását.

A keleti zóna és déli zóna közti határ, „Prijedor-Karlovac” JNA támadó vonala és a déli zóna „Knin-Zadar” támadási vonal közé esett Kordun egy része és Lika valamint Észak-Dalmáciai északi része. Ezen terület elfoglalását irányozta elő a JNA. A „Knin-Zadar” támadási vonal és „Mostar-Neretva folyó deltája” támadási vonal közé esett Észak és Közép-Dalmácia, a „Mostar-Neretva folyó deltája” támadási vonal és Crna Gora államszövetségi tagállam közé esett Dél-Dalmáciai. Ezen terület elfoglalását irányozta elő a JNA.^{^[6]}

[1] „Virovitica-Pakrac-Novska-Sisak-Karlovac-Ogulin-Karlobag” vonaltól keletre és délre eső horvát zóna megszállása (Kelet-Horvátország, Közép-Horvátországból; a Bánság (Báni-végvidék, Kulpa-mellék), Kordun, Horvát-hegyvédékből; Lika, és Dalmácia egésze). Davor Marijan: Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine. Hrvatski institut za povijest, Zagreb, Republika Hrvatska.

[2] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/08/horvatorszag-haboruja-1990-1996-2-resz2.html

[3] Marinko Lozancic: Strategijski kontekst obrane Vukovara.

[4] Marinko Lozancic: Strategijski kontekst obrane Vukovara.

[5] Marinko Lozancic: Strategijski kontekst obrane Vukovara.

[6] Marinko Lozancic: Strategijski kontekst obrane Vukovara., Davor Marijan: Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine. Hrvatski institut za povijest, Zagreb, Republika Hrvatska.

3.1.2. Jugoszláv Néphadsereg célja és hadmozgása 1991 év végéig Horvátországban, hadszíntéri zónákban, általánosságban.

A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) egyik ütőképes erejét a páncélos gépesített dandárok, ezredek alkották. Ezen egységeket a JNA már 1990-től mozgósította, struktúrájukat a „harcászati” szintre emelte és bevetette. A JNA Szlovénia és Horvátország területén lefolytatandó offenzívára a helyben diszlokáló erőkre és más akkori tagállamból (Szerbia, Bosznia, Crna Gora) bevont támogató egységekre irányozta elő hadműveletét, amit rövid, gyors, dinamikus offenzívaként akart 1991. nyár végéig „lezavarni”. A JNA, már 1990. 11. 23-án, a szlovéniai regionális honvédelmi titkárságok átvételére bevonta a horvátországi erői közül a 10. zágrábi hadtest alá tartozó 4. jasztrebárszkói (Jastrebarsko) harckocsizó dandárját. Június végén a dandár nyolc páncélozott szállító járművel (OT), harccsoportot alkotva (BG) a szlovéniai Brezsica (Brezica) és Bregana (Bregana) területére vezényelték. Ezen harccsoportot azonban a szlovén területvédelem körbe zárta, ezért a 4. dandár 1. harckocsizó zászlóalj 1. századát a harccsoport kivonására vezényelték, illetve ellátták a Bregána melletti szlovén „Cerklje ob Krki” katonai reptér (474.légi bázis) biztosítását. Ugyanezen 4-es dandárból pedig 1991. január 24-26. közt az 1. harckocsizó századát a 4. harckocsizó dandár 1. harckocsizó zászlóaljából a Zágrábtól délre eső „Pleso” 151. számú légi bázis^{^[1]} biztosítására, ahol egyébként a JNA speciális ejtőernyős brigádja, a 63. ejtőernyős dandár^{^[2]} is tiszteletét tette.^{^[3]}

1991. év nyarára a JNA területileg:

- Kelet-Szlavónia (Dunamente, Baranya, Nyugat-Szerémség, Száva és Drávamente),

- Nyugat-Szlavónia (Drávamente, Szlavón-röghegység, Szávamente),

- Bánság (Kulpamente, Bánság, Zrínyi-hegység) és Kelet-Kordun (Petrova Gora-hegység), -további támadási irány Közép-Horvátország-

- Nyugat-Kordun (Szluini-fennsík, Korana mente) és Gorszki kotár, Lika (észak, kelet és nyugat rész),

- Dél-Lika és Észak-Dalmácia, Közép-Dalmácia, (Dalmatinska Zagorja)

- Dél-Dalmácia (Neretva folyódelta, Dubrovnyik-tengermellék, Konavle)

régióra bontotta hadműveleti támadási műveleti irányát.[4]

[1] Bojan Dimitrijevic - Upotreba Oklopnih Jedinica JNA u Ratu u Hrvatskoj 1991,. https: // horvatorszaghaboruja 1991. blogspot. com/ 2021/ 06/ a- jugoszlav-legiero-es-legvedelem- 9resz. html

[2] https://horvatorszaghaboruja1991.blogspot.com/2021/06/a-jugoszlav-legiero-es-legvedelem-11resz.html

[3] http://www.srpskioklop.paluba.info/ratniput4okbr/4.okbr.htm

[4] Davor Marijan: Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine. Hrvatski institut za povijest, Zagreb, Republika Hrvatska.

FOLYTATÁS TOVÁBBI RÉSZEKBEN !!

szerkesztette: "Szatmári"

A FOLYTATÁSBAN A JNA CÉLJA ÉS HADMOZGÁSA HADSZÍNTERNKÉNT KERÜL ÁLTALÁNOSSÁGBA BEMUTATÁSRA (Kelet-Horvátország /Kelet-Szlavónia, Nyugat-Szlavónia, Közép-Horvátország, Bánság, Kordun, Horvát-Hegyvidék, Lika, Horvát-Tengerpart, Isztria, Dalmácia, szigetvilád... .ELSŐKÉNT KELET-HORVÁTORSZÁG KELET-SZLAVÓNIA HADSZÍNTÉR KERÜL BEMUTATÁSRA :

3.1.2.1. Kelet-Horvátország JNA hadműveleti hadszíntér, Kelet-Szlavónia.

Az írásmű nem tudományos jellegű, szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos anyag végén tüntettem fel.

SZERKESZTETTE:"Szatmári"

A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:

https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/

vagy email-en. program5000@gmail.com

A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni a szerzőt és a forrás linkünket !!!

HORVÁTORSZÁG HÁBORÚJA 1991-1996 INFORMÁCIÓS BLOG

Keresés ebben a blogban

HORVÁTORSZÁG HÁBORÚJA 1990-1996. 3. RÉSZ/1. (JNA OFFENZÍVA HORVÁTORSZÁGBAN)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése