A JUGOSZLÁV HADITENGERÉSZET 2. RÉSZ


Megalakult a Jugoszláv Királyság Haditengerészete









A királyság központi irányítását a szerbek fokozatosan birtokukba vették, mely 1929.01.06-án I. Sándor szerb király diktatúrájához vezetett. A király a „Szerb- Horvát- Szlovén Királyságot” átnevezte 1929-ben Jugoszláv Királyságnak[1]. A „Jadranska Straza” helyett megalakult 1930. évre a Jugoszláv Királyság Haditengerészete „Kraljevska Jugoslavenska Ratna Mornarica” (KJRM)[2]. A Jugoszláv Királyság 1941. áprilisáig élte fénykorát, mikor is a II. Világháború kitörésével, a tengelyhatalmak elfoglalták és részekre osztották.

1918-1922. közt a „Jadranska Straza” zászlója
forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Royal_Yugoslav_Navy


KJRM zászlója 1922-1944. közt.
forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Royal_Yugoslav_Navy




[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Jugoszl%C3%A1v_Kir%C3%A1lys%C3%A1g
[2] https://it.wikipedia.org/wiki/Jugoslovenska_kraljevska_ratna_mornarica



1928-ban létrehozott divuljei haditengerészeti repülési iskola érdekében a jugoszlávok a szpliti tengerparti részre telepítették 1931-ben a „Zmaj R-1”[1] hidroplánok fogadására alkalmas „Zmaj” hidroplánbázisát.  A „Zmaj” hajót a jugoszlávok a németektől rendelték meg 1928-ban. A németországi Hamburgban lévő „ Deutsche Werft in Hamburg” hajógyárban készült el 1930. évre az akkor „Dragon” névre keresztelt hidroplán úszó bázishajó. 1931-ben megkezdte szolgálatát a jugoszláv haditengerészetben, „Zmaj[2]” elnevezéssel. A hajón egy darab hidroplánok mozgatására alkalmas daru volt felszerelve, valamint el volt látva egy „Havilland DH.60 Moth” brit gyártású kétüléses kétszárnyú gyakorló repülővel, mely a „Sarajevo” nevet viselte és a „Jadranska Straza” szolgálatában állt.[3] A hajót 1936-tól aknatelepítésre alakítják át és 1937-től aknatelepítő feladatokra használják.







„Dalmacija”. forrás: www.paluba.info







[1] https://en.wikipedia.org/wiki/Zmaj_R-1
[2] A „Zmaj” súlya 1870 tonna volt. Hossza 83 méter, szélessége pedig 13 méter. két „Man” dízelmotor hajtotta  meg 2430 kW-tal, maximális 15 tengeri csomóval. Fegyverzetét a jugoszlávok telepítették rá, mely állt két darab „egycsövezetű” 89.5 mm-es Skoda L/55 légvédelmi ágyúból, két „kétcsövezetű” Skoda L/67 légvédelmi ágyúból, 1937. után pedig aknatelepítési funkciója végett száz darab tengeri robbanó akna szállítására volt képes. 1941. áprilisában a „Zmaj” hajó a szpliti kikötőben a németek hadizsákmánya lett. A németek visszakeresztelték „Dragonra”. és 1942-ben felújítva szolgálatba állították az Adrián, Égei-tengeren, mint aknatelepítő hajót. A németek azonban használták „Flettner Fl 282 Kolibri (Hummingbird) helikopterek leszállójának is. 1944-ben a szövetségesen a görög Égei-tengeren lévő Samos szigetnél légierővel megtámadták és elsüllyesztették.  https: // en. wikipedia. org/wiki/ Yugoslav_ minelayer_ Zmaj
[3] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,9059.30.html



A hadiflotta bővítés érdekében a jugoszlávok „rombolók[1]” szolgálatba állítását tervezte meg. Ennek eredménye képen a skót Glasgow „Yarrow” hajógyárral kötött 1929-ben szerződést, egy darab romboló legyártására. Ez a hajó volt az 1931-32-ben megépült „Dubrovnik”[2]. A „Dubrovnik” után a JKM további három úgynevezett „Beograd” osztályú romboló hadrendbe állítását A glasgowi megrendelés mellett a JKM szerződést kötött a franciákkal, mely alapján a francia Nantesben a "Ateliers et Chantiers de la Loire" hajógyárban 1936-tól megkezdték a „Beograd”[3] hajó megépítését. 1939-ben Szplitben szolgálatba állt a JKM hadihajózó kötelékébe. A JKM ezen rombolón kívül betervezett további két hazai gyártású romboló szolgálatba állítását francia licenc alapján. Az ezerkilencszázharmincas években a szpliti „Jadranka” hajógyárban elkészült a „Zagreb”[4] és a „Ljubljana”[5] rombolók [6]”.


„Dubrovnik” hadihajó. forrás: http://navyworld.narod.ru/razaraci.htm#Dubrovnik 


„Zagreb” hadihajó. forrás: http://navyworld.narod.ru/razaraci.htm#Dubrovnik




Beograd” hadihajó. forrás: http://navyworld.narod.ru/razaraci.htm#Dubrovnik



„Ljubljana” hadihajó. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7008.0



„Spasilac” forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t3113-ps-11-spasilac



[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Rombol%C3%B3
[2] 1930-31-ben épült meg a glasgowi „Royal Yugoslav Navy by Yarrow Shipbuilders” hajógyárban a JKM megrendelésére a „Dubrovnik”. 1941. áprilisában olasz hadizsákmány lett és „Premuda” néven szolgált az olasz flottában. 1943-as olasz kapituláció után a németek „Kriegsmarine” haditengerészetének birtokába került T32 elnevezéssel. Végezetül 1945. áprilisában Genovában elsüllyesztették. A hajó súlya 1910 tonna volt. Hossza 113.2 méter, szélessége 10.67 méter volt. Két darab „Parsons” motor hajtotta meg 48000 lőerővel. Továbbá el volt látva egy darab „Curtis” 670 kw-os gőzturbinával, plusz három darab „Yarrow” vízgőzkazán turbina ellátva. Maximális sebessége 37 tengeri csomó volt. Fegyverzete: négy darab „Skoda” 140 mm-es ágyú, két darab „Skoda” 83.5 mm-es légvédelmi ágyú, hat darab „Skoda” 40. mm-es légvédelmi ágyú, két 15. mm-es „Skoda” 12.7 mm-es géppuska, hat darab 533 mm-es torpedóvető, negyven darab tengeri robbanó akna. https: // en. wikipedia. org / wiki /Y ugoslav_ destroyer_ Dubrovnik, http: // navyworld. narod. ru/ razaraci. htm#Dubrovnik
[3] A „Beograd” 1941-ben olasz hadizsákmány lett és „Sebenico” elnevezéssel az olasz flotta kötelékébe hadba állt. 1943-as olasz kapituláció után a német hadiflottába került „TA-43” elnevezéssel. 1945-ben a németek Triesztben elsüllyesztették. A hajó normál súlya 1210 tonna, terhelt súlya pedig 1655 tonna volt. Hossza 98 méter, szélessége 9.45 méter volt. Három darab „Yarrow” vízgőzkazán turbina és két darab „Curtis” 670 kw-os gőzturbina hajtotta meg 40000 lőerővel. Maximális sebessége 35 tengeri csomó volt. Fegyverzete: négy darab 120 mm-es „Skoda” L/46 ágyú, négy darab 40 mm-es „Bofors” légvédelmi ágyú, hat darab 550 mm-es torpedóvető, harminc darab tengeri robbanó akna, két 12. 7 mm-es géppuska. https://en .wikipedia.org/wiki/ Beograd -class_ destroyer, http:// navyworld. narod. ru/ razaraci. htm# Dubrovnik
[4] 1939. évben elkészült a „Zagreb” romboló Szplitben. A hajó normál súlya 1210 tonna, terhelt súlya pedig 1655 tonna volt. Hossza 98 méter, szélessége 9.45 méter volt. Három darab „Yarrow” vízgőzkazán turbina két darab „Parsons” gőzturbina hajtotta meg 40000 lőerővel. Maximális sebessége 38 tengeri csomó volt. Fegyverzete: négy darab 120 mm-es „Skoda” L/46 ágyú, négy darab 40 mm-es „Bofors” légvédelmi ágyú, hat darab 550 mm-es torpedóvető, harminc darab tengeri robbanó akna, két 12.7 mm-es géppuska. 1941. áprilisában a hajó a kotori öbölben olasz támadás során elsüllyesztették. , http:// navyworld. narod. ru/ razaraci. htm# Dubrovnik, https://en.wikipedia.org/wiki/ Yugoslav_ destroyer_Zagreb
[5] A „Ljubljana” hajó a szpliti hajógyárban készült el 1939-ben. . A hajó normál súlya 1210 tonna, terhelt súlya pedig 1655 tonna volt. Hossza 98 méter, szélessége 9.45 méter volt. Három darab „Yarrow” vízgőzkazán turbina és két darab „Parsons” gőzturbina hajtotta meg 40000 lőerővel. Maximális sebessége 38 tengeri csomó volt. Fegyverzete: négy darab 120 mm-es „Skoda” L/46 ágyú, négy darab 40 mm-es „Bofors” légvédelmi ágyú, hat darab 550 mm-es torpedóvető, harminc darab tengeri robbanó akna, két 12.7 mm-es géppuska. 1941. áprilisában a hajó az olaszok hadizsákmányaként végezte. Az olasz haditengerészetben „Lubiana” néven eltöltött szolgálata során végezetül 1943. áprilisában a tunéziai partoknál elsüllyesztették. , http:// navyworld. narod. ru/ razaraci. htm# Dubrovnik, https://en.wikipedia. org/wiki/ Yugoslav_destroyer_Ljubljana, http:// www .paluba. info/ smf/ index.php?topic=7008.0
[6] A „Beograd” romboló osztály, a harmincas évek végén működő királyi jugoszláv haditengerészet számára francia formatervezés alapján épített három hajóból állt. A „Beograd” Franciaországban, a „Zagreb” és „Ljubljana” a Jugoszláv Királyságban épült meg.  1941 áprilisában a legénység a Zágrábot elsüllyesztették, hogy megakadályozzák olasz-német kézbe jutását, a „Beograd” és „Ljubljana” olaszok hadizsákmány lett. 



A németországi " Howaldtswerke AG " hajógyár jugoszláviai Kraljevica „leányvállalatának” hajóüzemében épült 1929-ben és az Osztrák-Magyar Monarchia hadihajó állománya közzé tartozó „Spasioca” 740 tonnás szállító vontatóhajó (remorka). A hajót 1929-ben a KJRM megvásárolta, amit a jugoszlávok átkereszteltek „PS-11 Spasilac” névre. A hajó hossza 57.8 méter, szélessége 8.8 méter volt. Két gőzmotor hajtotta meg 900 lóerővel, maximális tizenhat tengeri csomóval. A hajót három légvédelmi ágyú védelmezte.[1]
A Királyi Jugoszláv Haditengerészet (KJRM) hosszú távú tervei közt szerepelt a közép mediterrán tengeri zóna ellenőrzése, ahol a francia és brit hadihajózó erőkkel tudtak együttműködni. Közben megindult a polgári hajózás a szárazföld és a szigetek közt az adriai tengeren, melyet a polgári hajózó társaságok szolgáltak ki; „Brodarsko poduzece Zadar“, „Obalna plovidba Sibenik“, „Obalna plovidba Split“, „Korculanskopeljeska obalna plovidba“,  „Pomorsko-transportno poduzece Dubrovnik”.
A németországi nünbergi (Höhere Technische Staatslehranstalt) Állami Felsőoktatási Szakközépiskola végzős diákjai által 1926-ban készített tanulmány alapján Jugoszláviában nyílt pályázat keretén belül kiírt tender során megépítésre került a „BM 58”[2] motoros kishajót a Herceg Noviban lévő Lepante haditengerészeti tüzérségi üzemben. A Királyi Jugoszlávia két motoros bárkák vásárolt a belgiumi Antwerpen közeli "Société Anonyme John Cockerill" hajógyárból 1938-ban. 


„Lovcen” szállító hajó. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7864.495








[1]1941. áprilisában az olaszok repülő gépei bombázták Szplitet, ahol a „Spasilac PS-11” megrongálódott. Miután a hajót az olaszok felújították, hadrendbe állították, mint vontatóhajót „Instancabile” elnevezéssel. 1944-ben a II. Világháború végével a hajó visszakerült a jugoszláv flottába „PS-11” elnevezéssel és 1953-56. közt a szpliti „Pomgrad” cég polgári „lebegő” hajójaként üzemelt. 1977-ben visszatért a hajó a Jugoszláv Haditengerészetbe és 1980-ig szolgált, majd kivonását követően elmerült. http: // oceania. pbworks. com/ w/ page/ 10668446/ YUGOSLAVIAN% 20AUXILIARY %20 SHIPS, http: // www. paluba.info /smf /index. php? board= 123.0
[2] 1945-ben modernizálást hajtanak végre a bárkán, 1951-ben pedig a Tivatban lévő „Sava Kovacevic” hajógyárban átalakítják és a 9. „segéd-támogató” hajózó zászlóaljba kerül. 2007-ben leselejtezésre került a hadseregből és „Barbara” polgári turistahajóként működött tovább 2018-ig. 2018-tól a tivati „Porto Montenegro” múzeumba került.




Polgári hajótársaságok a Jugoszláv Királyságban. forrás.www.paluba.info



A Királyi Jugoszlávia két motoros bárhajót vásárolt a belgiumi Antwerpen közeli "Société Anonyme John Cockerill" hajógyárból 1938-ban.Az egyik a ”Uljesura” a másik a „Kit” nevet kapta[1]. Mind ezek mellett polgári célra víz és üzemanyag szállító bárkákat, hajókat üzemeltek a Jugoszláv Királyi hajótársaságok. Vízszállító bárkák: „PV-1” és „PV-3”, „PV-5”. az utóbbi kettő 1941-ben olasz hadizsákmányként végezte. További vízszállítók szolgáltak a flottában; „PV-6” (1969-ben eladva Szudánnak), „PV-16”[2], PV-13 „Lovcen”[3]. Üzemanyag szállító hajók: „PNL-2[4], PNL-3, PN-5[5], PN-6, PN-8”.[6]
Számos polgári célra készült hajóval rendelkezett a „Szerb-Horvát-Szlovén Királyság” (SZHSZK), melyek a hajótársaságok használtak áru és személyfuvarozásra[7]. Ezen hajók közül a haditengerészet támogatás céljából vett igénybe hajókat, gőzösöket szállítási, logisztikai feladatok végett. Ilyen hajónak számított a „Jadran”, „Trogir” és a „Kozjak”[8].
1922-től már jelen voltak a polgári hajótársaságok a jugoszláv tengerparti zónában, mely 1924-től négy körzetből állt; „Susacko, Sibensko, Splitsko, Dubrovacko”. Több mint hetvenkilenc hajóval kezdték meg a társaságok; „Jadranska plovidba (Susak), Dionicko parobrodarsko drustvo Oceania (Triest), Austro-Hrvatsko parobrodarsko drustvo na dionice (Punat), Obalna paroplovitba drustvo s.o.j. (Dubrovnik), Parobrodarsko drustvo na dionice (Split) és Hrvatsko parobrodarsko drustvo na dionice (Senj)” a működésüket, bár 1939-re ez a szám ötvenötre csökkent. 1923-tól Bakarból megindult az első adriai hajózó személyforgalom, „Bakar-Kotor” között. Két hajózó vonal „Bakar- Kotor” és „Bakar- Metkovic” után 1924-re már „Susak – Kotor, Susak – Metkovic , Split – Dubrovnik” közti turista hajójáratok, valamint „Susak – Kotor” teherforgalmi hajójáratok is megindultak. személyszállító gőzösök jártak „Susak – Patras” (heti egyszer),”Susak – Trst – Pirej – Solun” (heti kétszer) és „Metkovic – Triest” (heti egyszer) között[9].
A „Kozjak” gőzhajó 32 méter hosszú, 4.60 méter széles volt. 1885-ben épült a trieszti hajógyárban utasszállító hajóként és 1908-ban a „Kastelanska Plovidba” SZHSZK hajótársaság zászlaja alatt közlekedett „Split-Poljud-Kastela-Trogir-Dubrovnik” vonalon. 1928-ban megvásárolta a „Jadranske plovidbe d.d.“ Szuszak (Susak) társaság. 1941-ben olasz hadizsákmányként végezte és „Birbigno” elnevezéssel szállított utasokat az olaszoknál. A II. Világháborúban nyoma veszett Olaszországban.[10] A „Trogir” gőzös 1891-ben épült a brit Wivehoe-ba. rancia magántulajdonba kerül, ahol „Bonanza” néven, majd 1895-ben „Tita”, és 1904-ben „Sita” névre keresztelték. 1907-ben tulajdonváltás során „Urania” néven hajózik. 1908-ban a hajót magánszemélytől megvásárolta a „Hrvatsko brodarsko drustvo” horvát hajótársaság és átkeresztelte „Svacic” névre. 1920. évtől a puntai halászati társasághoz, 1930-ban pedig a szpliti, 1938-ban pedig ismét a punati társasághoz kerül. 1941-ben olaszok lefoglalják a jugoszláv kapituláció után, majd 1944-ben a hajó a punati kikötőben elsüllyedt szövetségi légtámadás során. A hajót azonban 1945-ben kiemelték és helyreállították, majd „Trogir” névvel szolgálatba állt Rijekában. 1947-ben vásárolja meg a „Jadrolinija”. 1955-ben kivonják a forgalomból és 1958-ban leselejtezték[11]. Mindkét hajót igénybe vette a Jugoszláv Királyi haditengerészet a háborús időszakokban.
A németországi Zaltbommel városban lévő „Meyer's” hajógyárban készült el a 397 tonnás, 44.6 méter hosszú polgári célra gyártott gőzhajó, mely „Speedy” néven került 1901-ben a brit Newry-ben lévő „Clanrye SS Co Ltd” társaság birtokába. A britektől viszont 1908-ban az Osztrák –Magyar Monarchia uralma alatt álló adriai szpliti  „Soc Croata di Nav a Vap Jadran” társaság vásárolta meg és átkeresztelték  „Jadran” névre. Az I. Világháborút követően a jugoszlávok birtokba vették hadizsákmányként és a szpliti „V.Plazibat & Co” társasághoz került a hajó 1922-ben. 1931-től a gőzös a szpliti „Splitskog Parobrodarskog Drustva” társaság tulajdonába vándorolt át, majd 1934-1939. közt a „Marin” és „Braca” Feric cégekhez került. 1941-ben a II. Világháborúban olasz hadizsákmányként végezte „Adriano F.” elnevezéssel. A II. Világháború során 1944. februárjában a szövetségesek dubrovniki légitámadása során a gőzös megsemmisült[12]. A Jugoszláv Királyság haditengerészetéhez tartoztak a „nem önjáró úszó munka-műhely hajó” LZ 11 sorozata. Ezen sorozat részét képezte az LZ 11.[13], LZ 12.[14], LZ 13.[15], LZ 17.[16] hajók, melyek közt az nem önjáró műhelyhajótól, az aknász hajókig szolgáltak bárkák.





„Trogir” forrás: http://www.simplonpc.co.uk/Jadrolinija1.html





[1] Az „Uljesura” 1941. áprilisi jugoszláv kapituláció során olasz hadizsákmány lett a szpliti kikötőben. 1945. után Jugoszlávia visszakapta a tankert és szolgálatba állította polgári célra. mint üzemanyag szállító segédhajót. A „Kit” hasonlóan végezte 1941-ben a sibeniki kikötőben. 1945.. 1945. után Jugoszlávia visszakapta a tankert. 1957-ben a polgári zadari hajózási társaság "Jugoslavenska tankerska plovidba" megvásárolta és „Klostar” néven üzemelte. 1959-ben a rijekai "3.Maj Brodogradiliste" hajógyárban modernizálták, majd 1970-ben az "INI" társaság megvette és (DB 4 "Klostar") néven üzemeltette 1988-as leselejtezéséig. http:// navyworld .narod. ru/ Pomocni.htm#top
[2] „PV 16” 1932-ig a németek vízszállító tankere. 1932-ben megvásárolta a Jugoszláv Királyság. A hajó 1969-ig szolgált a jugoszláv hadiflottában, majd a korcsulai "Mediteranska plovidba" polgári célra megvásárolta és „Brna” névvel üzemeltette. 1986-ban a hajót megvette a dubrovniki "Atlantska plovidba", majd 1987-ben a "Brodospas" ahol leselejtezték. http://navyworld.narod.ru/Pomocni.htm#top
[3] A hajó nem keverendő össze a „Lovcen” folyami vontatóval. A ”Lovcen” tengeri hajó 1918-ban épült meg az Osztrák-Magyar Monarchia ("Ganz és tarsa ­ Danubius Gép- Waggon- és Hajógyár R.T. Schiffbau A.G ")  rijekai hajógyárában, mint vízszállító tanker. 1932-ben került a Jugoszláv Királyság birtokába „Lovcen” elnevezéssel. A „Lovcen” hajót haditengerészeti célra használták 1941-ben a jugoszláv kapituláció során a hajó Divulje kikötőjében olasz hadizsákmány lett.  Az olasz flotta „Cherta” néven állította szolgálatba. 1943-ban az olasz kapituláció során Sibenik kikötőjében a jugoszlávok megszerezték a hajót, amit 1945-ben állítottak szolgálatba PN 13 elnevezéssel. A hajó 1960-tól felújították és üzemanyag szállító tankerként szolgált tovább. http: // navyworld. narod .ru/ Pomocni. htm # top https:// en. wikipedia. org / wiki/ List _ of _ships _ of _the _Royal _Y ugoslav _Navy
[4] 1941. áprilisban, jugoszláv kapituláció során a hajó a németek birtokába került.  A németek 1941-ben  átadták az olaszoknak. http://navyworld.narod.ru/Pomocni.htm#top
[5] 1941. áprilisban, jugoszláv kapituláció során a hajó a németek birtokába került.  A németek 1941-ben  átadták az olaszoknak. http://navyworld.narod.ru/Pomocni.htm#top
[6] http:// navyworld. narod. ru/ Pomocni. htm#top, http://www. klub- susacana.hr/revija/clanak.asp?Num=54-55&C=9
[7] http://www.simplonpc.co.uk/Jadrolinija1.html, https://hr.wikipedia.org/wiki/Jadrolinija
[8] http://www.vojska.net/eng/world-war-2/kingdom-of-yugoslavia/navy/ship
[9] https://hr.wikipedia.org/wiki/Jadrolinija
[10] https://www.lokalpatrioti-rijeka.com/forum/viewtopic.php?f=255&t=3266&start=15
[11] http:// www.simplonpc.co.uk/ Jadrolinija1 .html#anchor3512853, https://hr.wikipedia. org/ wiki/ Jadrolinija, http:// www. paluba.info/ smf/index.php?action=search2
[13] LZ 11 (PM 22) Az Osztrák-Magyar Monarchia rijekai "Ganz & Co. Danubius Maschinen-, Waggon- und Schiffbau A.G." ("Ganz és tarsa-Danubius Gép- Waggon- és Hajógyár R.T.") hajógyára belekezdett aknavadász hajótenderébe (MT), amit az I. Világháború miatt, annak lezárásával nem tudott befejezni. Viszont a jugoszlávok a tendert befejezték, de nem aknavadász hajóként, hanem nem önjáró úszó munka-műhely hajóként. 1931-ben a kraljevicai hajógyárukban szolgálatba állíthatják az elkészült a „nem önjáró úszó műhelyek hajót” a „PMP 1” . 1941-ben jugoszláv kapitulációja során a németek birtokba vették a hajót és átadták az olasz flottának. A II Világháború vége során visszakerült a jugoszlávokhoz, ahol 1952-től a hajó részét képezte a 11. torpedó hajós divíziónak. 1955-ben a hajót modernizálják 1956-ig, majd 1960-tól a hajót a 16-dik aknavadász divíziónak, majd leselejtezték.  http://navyworld.narod.ru/Pomocni2.htm
[14] LZ 12 (PM 4). Az Osztrák-Magyar Monarchia rijekai "Ganz & Co. Danubius Maschinen-, Waggon- und Schiffbau A.G." ("Ganz és tarsa-Danubius Gép- Waggon- és Hajógyár R.T.") hajógyára belekezdett aknavadász hajótenderébe (MT), amit az I. Világháború miatt, annak lezárásával nem tudott befejezni. Viszont a jugoszlávok a tendert befejezték, tengeri aknaszállító uszályként 1931-ben a kraljevicai hajógyárukban. Így állhatott szolgálatba a „PM 4” aknász uszály. 1941-ben jugoszláv kapitulációja során a németek birtokba vették a hajót és átadták az olasz flottának. A II Világháború vége során visszakerült a jugoszlávokhoz, ahol 1960-től a hajó részét képezte a 11. torpedó hajós divíziónak, majd leselejtezték. http:// navyworld. narod. ru/ Pomocni 2. htm
[15] LZ 13. Az Osztrák-Magyar Monarchia rijekai "Ganz & Co. Danubius Maschinen-, Waggon- und Schiffbau A.G." ("Ganz és tarsa-Danubius Gép- Waggon- és Hajógyár R.T.") hajógyára belekezdett aknavadász hajótenderébe (MT), amit az I. Világháború miatt, annak lezárásával nem tudott befejezni. Viszont a jugoszlávok a tendert befejezték, tengeri deszantoló szállító hajóként 1931-ben a kraljevicai hajógyárukban. 1941-ben jugoszláv kapitulációja során a németek birtokba vették a hajót és átadták az olasz flottának. A II Világháború vége során visszakerült a jugoszlávokhoz, ahol 1955-56. közt modernizálják és 1960-től a hajó részét képezte a 12. deszantoló hajós divízió 3-dik deszantoló hajós zászlóaljának, majd leselejtezték.  
[16] LZ 17. Az Osztrák-Magyar Monarchia rijekai "Ganz & Co. Danubius Maschinen-, Waggon- und Schiffbau A.G." ("Ganz és tarsa-Danubius Gép- Waggon- és Hajógyár R.T.") hajógyára belekezdett aknavadász hajótenderébe (MT), amit az I. Világháború miatt, annak lezárásával nem tudott befejezni. Viszont a jugoszlávok a tendert befejezték, aknarakó hajóként 1931-ben a kraljevicai hajógyárukban. 1941-ben jugoszláv kapitulációja során a németek a kotori öbölben birtokba vették a hajót és átadták az olasz flottának, ahol aknarakó hajóként szolgált. 1943-as olasz kapituláció során a hajót Máltán a „szövetségesek” elfogták és a jugoszlávokhoz került. A továbbiakban „Drager” aknavadász hajóként szolgált 1945-től. 1975-ben leselejtezték.



1931-ben a KJRM, öt darab 128 tonnás, 31.10 méter hosszú és 6.70 méter széles, egy „Yarrow” gőzmotor és két-három dugattyús gőzgép (210 kW), maximum tizenegy tengeri csomóval hajtott, „Malinska” osztályú aknatelepítőt épített meg a Kraljevica hajógyárban. A hajókat ellátták egy 66 mm-es „Skoda” L/30 légvédelmi ágyúval és egy géppuskával. 1917. októbere és 1918. szeptember közt az akkor még Osztrák-Magyar Monarchia alá tartozó fiumei (Rijeka) Porto Re-i (Kraljevica) „Ganz & Danubius” hajógyárban tizennégy „MT.130” osztályú aknarakó hajó megépítésének fogott neki. 1918. szeptemberre azonban csak három készült el (MT 130., MT 131., MT 132.). Ezen hajók az I. Világháború végén az olasz haditengerészethez került 1921-ban és „Albona (MT 130), Laurana (MT 131), Rovigno (MT 132)” néven szolgáltak[1]. A kraljevicai hajógyár a Királyi Jugoszlávia (akkor Szlovén-Horvát-Szerb Királyság) birtokába kerül, ahol az „MT 130” osztályból a félkészen hagyott öt darab aknarakó hajók megépítését folytatták a jugoszlávok. Így készült el 1931-re az „MT 133. Marjan, 134. Mosor, 135. Malinska, 136. Meljine, 137. Mljet” hajók, melyeket „Malinska avagy Marjan” osztályként jelöltek[2]. A KJRM további hat aknarakó legyártását tervezte meg (MT 138., 139., 140., 141., 142., 143.), melynek nekiláttak 1918-ban, de csak 40 %-ban készültek el. Az aknavadászokról több verzióban is megemlékeznek írások, melyekben eltérő hadrendi elnevezés és számozás szerepel. Fontos megemlíteni, hogy a fent leírtakat a „Zvonimir Freivogel - Achille Rastelli: Pomorski Rat Na Jadranu 1940. – 1945.” könyvéből merítettem.  A ” Razvoj oruzanih snaga SFRJ 1945-1985 - Ratna mornarica (1988)” könyv alapján viszont a hajók elnevezése másképpen szerepeltetik; „M1 Marjan, M2 Mljet, M3 Meljine, M21 Pionir” . A http://www.navypedia.org/ships/yugoslavia/yu_ms_malinska.htm weboldalról beszerezhető információk alapján „MT 133. Marjan, 134. Mosor, 135. Malinska, 136. Meljine, 137. Mljet” elnevezéssel szerepelnek az aknavadászok, viszont a „Marjan” (Ugliano) hajót a jugoszláv flottában „M2, M202, M32”, a „Mosor” (Pasman) hajót 1941-ben az olasz haditengerészet megszerezte, a „Malinska” (Arbe) hajót 1941-ben az olasz haditengerészet megszerezte, a „Mljet” (Meleda) hajót 1941-ben az olasz haditengerészet megszerezte. A https://en.wikipedia.org/wiki/Albona-class_minelayer weboldal alapján a „MT 133. Malinska, 134. Marjan, 135. Meljine, 136. Mljet, 137. Mosor” elnevezéssel szerepelnek.
A KJRM oktatási és kiképzési céllal hadrendbe állította külföldről vásárolt vitorlásait. Egyik ilyen volt a „Jadran" vitorlás[3], iskolahajó. A hajó jellemzői: hossza 60 m; szélesség 8,9 m. 1930-ban a németországi Hamburg város stülckeni "H. C. Stulken Sohn" hajóüzemében készült el. 1933. július 16-án a jugoszláv királyság megvásárolta és a tivati bázisán helyezte szolgálatba, kiképzési-oktatási célból.


„Jadran" vitorlás.  forrás: https://sh.wikipedia.org/wiki/Jadran_(brod)






[1] http://www.navypedia.org/ships/italy/it_ms_rd58.htm
[2] 1941. áprilisában az aknarakók olasz hadizsákmányként végezték. A „Malinskát” az olaszok átkeresztelték „Arbe”, a „Marjant”, „Ugliano”, a Melinjét”, „Solta”, a „Mlejtet”, „Meleda”, a „Mosort” pedig „Pasman” névre. Az olasz kapituláció során két hajó a „Arbe (Malinska)” és a „Pasman (Mosor)” német hadiflottához került, ahol a „Pasmant” megkapta a németbarát „Független Horvát Állam (NDH)”. A „Pasmant” 1944.01.05-én a jugoszláv partizánok „NB-3 Jadran” hadicsónakja az Ist szigetnél lévő Kozja Draga-i részén elfoglalja. A „Pasman”, mint a partizánok hadizsákmánya Ist szigetnél állomásozott 1944. 12.31-én. Egyes adatok alapján felújították és 1954-ig még működött a Jugoszláv Haditengerészetben. Az „Arbe” hajót a németek 1943. 09.09-én Genova kikötőjében elsüllyesztették. A KJRM-hez a II. Világháború végén további korábbi három aknász került vissza a szövetségesek jóvoltából, melyet az olasz hadiflottából zsákmányoltak; „Solta (Melinje)”, „Ugliano” (Marjan), „Meleda (Mljet)”. Az aknászokat a jugoszlávok ellátták hadrendi számmal: M1, M 201 (ex-Ugliano), M2, M 202 (ex-Solta) és M3, M 203 (ex-Meleda), de később átkeresztelték a hajókat új számmal ellátott jelöléssel: M31 (ex-M1), az M32 (ex-M2) és az M33 (ex-M3). http:// www. navypedia. org/ ships/ austrohungary/ ah_ms_mt130.htm, http:// www. feldgrau. net/ forum/ viewtopic. php?f= 55&t= 3125, http:// www. paluba. info/ smf/ index.php/ topic,6499.15.html
[3] „Jadran”. Az 1941. áprilisi Jugoszláv Királyság kapitulációját követően, az olasz haditengerészet birtokába került, ahol "Marco Polo" néven szintén oktatási célra használták. Az 1943-as olasz kapituláció után a németek birtokába került, mivel nem volt hadihajó ezért nem használták hadi célra. A vitorlás vitorláitól megfosztva, lepusztulva, lényegében hídként használták az egyik velencei tengeri csatornán. A II. Világháborút követően 1946-ban a jugoszlávok a szövetségesektől visszakapták a „Jadrant” és a tivati „Sava Kovacevic” hajózási javító műhelyben három év alatt rendbe hozták. 1949-re más ismét oktatási és kiképzési célra használták. Divo Basic: Skolski brodovi na istocnojadranskoj obali (Hrvatski skolski brodovi “Margita”, “Vila Velebita” i “Jadran”) Pomorski muzej Dubrovnik Tvrdava sv. Ivana, 20000 Dubrovnik, Hrvatska



Jugoszláv Királyság Haditengerészeti zászlói. forrás: : http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,9059.120.html


„Marjan”aknász. forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Albona-class_minelayer


1939-ben a belgiumi Antwerpen „Soc. Anon. John Cockerill, Hoboken, „hajógyárában a jugoszlávok (Jugoszláv Királyság) számára elkészült a több mint négyezer tonnás, háromezer tonna szállítására alkalmas,  94.9 méter hosszú, 13.9 méter széles, két B.H.P. dízelmotor által meghajtott,  tíz tengeri csomóval közlekedő, négy „Skoda” 40 mm-es L/67 ágyúval és két 12.7 mm-es vagy 15 mm-es géppuskával ellátott katonai üzemanyag szállító tanker, a „Perun”[1]. 



„Perun” forrás. http:// www.paluba. info/ smf/ index.php/ topic, 6284.0.html






[1] A „Perun” 1941-ig üzemelt, majd áprilisban az olaszok hadizsákmányaként végezte. Az olasz flottában, „Devolo” névvel üzemanyag szállító tankerként szolgált 1943. 03.17-ig, amikor a szövetségesek brit tengeralattjárója a “Splendid” a sziciliai partok közeli Cape San Vito-nál  lévő Monte Cofano-nál elsüllyesztette. https:// www. wrecksite.eu/ wreck. aspx? 97501, http:// www.paluba. info/ smf/ index.php/ topic, 6284.0.html
https:// www. wrecksite. eu /doc Browser .aspx? zBUzO T0L4WKVPf8VU9/iAQ 




Jadranska Straza hadizászló. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,9059.120.html




 forrás: Wikipedia



1939-1940-ben készült el és állt szolgálatba az olaszországi „CRDA, Monfalcone, Italy” hajógyárban a jugoszlávok részére a „Beli Orao” jacht. A hajó normál súlya 567 tonna, terhelt súlya 660 tonna volt. A jacht hossza 65 méter, szélessége pedig 8.1 méter volt.  Két tengelyű ezerkilencszáz lőerős „Sulzer” dízel motor hajtotta meg a hajót tizennyolc tengeri csomóval. Mivel a hajó hadi célra készült, felszerelték a jugoszlávok két darab „egycsövezetű” 40 mm-es  L-56-os „Bofors” légvédelmi ágyúval, és 7.6 mm-es M83-as géppuskával. A „Beli Orao” „hadijacht” Kotor kikötőjében 1941. áprilisában került az olaszok kezébe. Az olasz haditengerészet a hajót átnevezte „Alba”, aztán „Zagrabia” névre. Az 1943-as olasz kapituláció után december 12-én a jugoszlávok visszakapták a jachtot, ahol először „Biokovo” , majd  „Jadranka” néven „Titó” marsal jachtjaként állt szolgálatba a haditengerészetben 1978-ig, majd leselejtezték[1].



„Beli Orao” forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6946.0



„Jadranka” (korábban Beli Orao”) forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6946.0




[1]http:// www. pogledi. rs/ forum/ Thread- jugoslovenska- kraljevska- ratna- mornaica https: //en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_gunboat_Beli_Orao, http://www.navypedia.org/retro_view/1940/yugoslavia_1940.htm, http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 6946 .0; wap 2, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 6946.0



A Királyi Jugoszláv Haditengerészet rendelkezett három torpedós naszáddal, melyek az ezerkilencszáz harmincas években készültek. Pontos adatokhoz a hajók építésének évéről és helyszínéről, és szolgálatba lépéséről, nem jutottunk. A három hajó közül az egyik volt a „Neretva”[1], mely több mint négyszáz tonnát nyomott. Hossza 56.70 méter, szélessége 6.50 méter volt.  A másik a „Klis”[2] volt, mely kétszázharminc tonna súlyú volt. A harmadik hajó a „Lastavica”[3] nevet viselte. Súlya kétszázhatvan tonna volt.


Belgrád német bombázása 1941.04.06. forrás: http://worldwartwodaily.filminspector.com/2017/04/april-6-1941-operation-marita.html





[1]A „Neretva” 1941-es jugoszláv kapituláció során az olasz hadiflottához került, ahol „Zuri” névre keresztelve állt szolgálatba torpedós naszádként. A hajót az olaszok ellátták egy darab 76. mm-es L 40-es légvédelmi ágyúval, 20 mm-es L 70-es légvédelmi géppuskával, 13.2 mm-es géppuskával és két mélytengeri bombák telepítésére alkalmas „bombavetővel”. 1942-ben a hajó a háborús harcok során eltűnt, elsüllyedt-pontos adat nincs-http://xoomer.virgilio.it/ramius/Militaria/cannoniere-posamine-dragamine.html, Maurizio Brescia: Mussolini s Navy: A Reference Guide to the Regia Marina 1930-1945
[2] A „Klis” 1941-es jugoszláv kapituláció során az olasz hadiflottához került, ahol „Levrera” névre keresztelve állt szolgálatba torpedós naszádként. 1943. szeptemberében az olasz kapituláció során a dalmát vizeken járőröző hajó légitámadás során megsemmisült. http://xoomer.virgilio.it/ramius/Militaria/cannoniere-posamine-dragamine.html, Maurizio Brescia: Mussolini s Navy: A Reference Guide to the Regia Marina 1930-1945
[3] A „Lastavica” 1941-es jugoszláv kapituláció során az olasz hadiflottához került, ahol „Rondine” névre keresztelve állt szolgálatba torpedós naszádként. 1943. szeptemberében az olasz kapituláció során német ellenőrzés alá került a hajó Sibenik kikötőjében. A németek vontatóhajóként használták. http:// www. navypedia. org/ ships/ italy/it_cm_pg2.htm, http:// www. montenegrina. net/pages/ pages1/ istorija/ dokumenti/ pristan2_grupa_autora. htm, http:// www.paluba. info/ smf/ index. php? topic= 7864. 915, http://xoomer.virgilio.it/ramius/Militaria/cannoniere-posamine-dragamine.html, Maurizio Brescia: Mussolini s Navy: A Reference Guide to the Regia Marina 1930-1945



Folyami flottilla

A Királyi Jugoszlávia Haditengerészete (KJRM) működtette a folyami flottilláját. A flottilla főparancsnoksága Újvidéken az az Nóvi Szádban (Novi Sad) létesült, ahol a dunai hadikikötőjében állomásoztatta a „Cer” parancsnoki hajóját. A Duna, Tisza, Dráva és Száva folyókon járőröző folyami flotta fő monitorai a „Drava[1]”, „Sava[2]”, „Morava[3]” és „Vardar[4]” hajók képezték. Ezen hajókat már az SZHSZK-ban is szolgálatban álltak. A hajókat az Osztrák- Magyar Monarchia folyami flottájából hadi zsákmányolta a jugoszláv haderő az I. Világháború után. A monitorokat ellátták két 120. mm-es ágyúval, két vagy három 66 mm-es ágyúval, 120 mm-es aknavetővel, 40 mm-es légvédelmi ágyúval és géppuskákkal. A monitorok mellé 1929-ben szolgálatba lépett két járőrhajó a „Granicar” és „Strazar”, valamint három folyami vontató-uszály. 1920-tól a Drina és a Soca eladásra került a románoknak, két motoros csónak a „Bregalnica” és „Neretva” visszadásra került a magyaroknak és osztrákoknak.
A Duna parti Dubovác településen a flottilla két monitorhajót állomásoztatott a 1. számú „monitor” csoport járőrhajóit a „Vardar” és „Sava” hajókat.  A Dunán a Bezdan településnél a KJRM négy aknászhajó csoportot állomásoztatott. Az 1. bezdáni „minerska barazna grupa” aknászhajózó csoport alá tarozott a „Drava” járőrhajó (monitor), a „Sabac” vontatóhajó, valamint két aknaszedő és egy szállító hajó. a Tisza folyót ellenőrizte a 2. „minerska barazna grupa” aknászhajózó csoport, mely Sztára Kanizsa (Stara Kanjiza) és Zenta (Senta) településeken állomásoztatta hajóit; „Morava” monitort, szállítóhajó „Senta”, R21 szállítóhajó.  A Duna folyót ellenőrizte a 3 „minerska barazna grupa” aknászhajózó csoport, mely alá tartozott a „Sisak” vontatóhajó, két aknavadász hajó, egy szállítóhajó. A hajók Szremjszki Kárlovciban (Sremski Karlovci) állomásoztak. A Dunát ellenőrizte a 4. „minerska barazna grupa” aknászhajózó csoport, mely Smederevoban állomásozott, egy vontatóhajóval, két aknavadásszal és egy szállítóhajóval. Külön parancsnoki szektort képzett a Gyergyapi (Djerdap) dunai terület, ahol Tekija településen állomásozott egy vontatóhajó, két szállítóhajó, Donji Milanovac településen pedig egy vontatóhajó és két szállítóhajó állomásozott.  Az Ohrid tavon két járőrcsónak állomásozott a „Granicar” és a „Straza” valamint egy jacht a „Dragor”[5].


Strazar. forrás: www. paluba.info


[1] A „Drava” 1912-ben a trieszti„Stabilimento Tecnico” hajógyár linzi üzemében készült el. 1914. októberében állt szolgálatba a 60.2 méter hosszú, 10.3 méter széles, 536 tonnás 1560 lőerős monitor, melyet az I. Világháború után az SZHSZK és utóda a „Kraljevica Jugoslavija” haditengerészet folyami flottillájába került, ahol ellátták egy darab 120. mm-es D 45-ös ágyúval, három darab 120.mm-es D 10-as „haubica” ágyúval, két darab 66 mm-es D 50-os légvédelmi ágyúval, egy darab 15 mm-es géppuskával, hét darab 7.9 mm-es Skoda géppuskával . http: // www. odbrana. mod.g ov. rs/s pecijalni %2 0prilog / 126 /O dbrana % 20238 % 20-% 20 Specijalni %2 0brilog% 20126%20-%20Vek%20RF.pdf
[2] A „Vardar” 1914-ben épült a trieszti „Stabilimento Tecnico” hajógyárban. 1915. júliusában állt szolgálatba a 61.4 méter hosszú, 10.5 méter széles, 600 tonnás 1600 lőerős monitor, melyet az I. Világháború után az SZHSZK és utóda a „Kraljevica Jugoslavija” haditengerészet folyami flottillájába került, ahol ellátták egy darab 120. mm-es D 45-ös ágyúval, két darab 120.mm-es D 10-as „haubica” ágyúval, két darab 66 mm-es D 26-os légvédelmi ágyúval, két darab „Flak” német 40 mm-es légvédelmi ágyúval, nyolc darab 7.9 mm-es Skoda géppuskával . http: // www. odbrana. mod.g ov. rs/s pecijalni %2 0prilog / 126 /O dbrana % 20238 % 20-% 20 Specijalni %2 0brilog% 20126%20-%20Vek%20RF.pdf
[3] A „Morava”   1892-ben épült a budapesti (Újpest) „Danubius hajógyárban. 1892. állt szolgálatba a 54 méter hosszú, 9 méter széles, 448 tonnás 1200 lőerős monitor, melyet az I. Világháború után az SZHSZK és utóda a „Kraljevica Jugoslavija” haditengerészet folyami flottillájába került, ahol ellátták két darab 120.mm-es D 35-ös ágyúval, két darab 66 mm-es D 45-ös, egy darab „Flak” német 40 mm-es légvédelmi ágyúval, négy darab 7.9 mm-es Skoda géppuskával . http: // www. odbrana. mod.g ov. rs/s pecijalni %2 0prilog / 126 /O dbrana % 20238 % 20-% 20 Specijalni %2 0brilog% 20126%20-%20Vek%20RF.pdf
[4] A „Sava”   1903-ben épült a budapesti (Újpest) „Danubius hajógyárban. 1904. novemberében állt szolgálatba a 56.2 méter hosszú, 9.5 méter széles, 440 tonnás 1400 lőerős monitor, melyet az I. Világháború után az SZHSZK és utóda a „Kraljevica Jugoslavija” haditengerészet folyami flottillájába került, ahol ellátták két darab 120.mm-es D 35-ös ágyúval, egy darab 66 mm-es D 18-os légvédelmi ágyúval, egy darab „Flak” német 40 mm-es légvédelmi ágyúval, öt darab 7.9 mm-es Skoda géppuskával . http: // www. odbrana. mod.g ov. rs/s pecijalni %2 0prilog / 126 /O dbrana % 20238 % 20-% 20 Specijalni %2 0brilog% 20126%20-%20Vek%20RF.pdf
[5] http://www.navypedia.org/ships/yugoslavia/yu_of_drava.htm



A Jugoszláv Királyi Haditengerészet 1930-as évben hadrendbe állította motor járőrhajóit; „Granicar” és „Strazar”, az Ohrid tavon. A két hajó 1924-1929. időszakban készült el a németországi Regensburg városban lévő "Hitzler Werft" hajógyárban. Mindkét hajó az 1930. októberében kezdte meg szolgálatát a KJRM-ben, mint határőrizeti járőrhajók, a folyami flottilla kötelékében.  A „Granicar[1]” súlya 30 tonna volt, hossza 18.2 méter szélessége pedig 3 méter. A hajót egy darab dízelmotor hajtotta meg maximális 10.7 tengeri csomóval. Fegyverzetét két 47 mm-es ágyú és egy 8 mm-es géppuska alkotta. A „Strazar[2]” hasonló adatokkal rendelkezett, mint „testvére” a „Granicar”. A Jugoszláv Királyság a két járőrhajó mellett további három határőrizeti motoros hajót (csónakot) állított szolgálatba 1928. évben az Ohrid tavon. Mindhárom hajó, „OM I, OM II, PM I”[3]ugyan ott épült meg, ahol a „Granicar” és „Strazar”, az az a németországi Regensburban lévő hajógyárban.[4]
A németországi Regensburgban lévő hajógyárban készült el 1928-ban, mint folyami jacht a „Dragor”. Az akkori szerb király, I. Sándor[5] a „Karadordevic” dinasztia uralkodója, feleségének, Hohenzollern-Sigmaringen Mária[6] román királyi hercegnőnek vásárolta és készítette el a jachtot, mint nászajándékot. A hajó „Dragor”[7] néven keresztelték el és besorolták a királyi haditengerészeti flottába.
I. Karagyorgyevics Sándor (Aleksandar Karadordevic) jugoszláv király 1938. februárjában az akkor olasz fennhatóság alatt álló adriai Piran[8] városban Marcello Apollonio cégtulajdonostól megvásárolta annak „Orifiamma” nevű tengeri jachtját. A trieszti „Stabilimento Tecnico Triestino” hajógyárban készült jacht az akkor olasz fennhatóság alatt álló isztriai Trieszt várostól két kilométerre fekvő Milja városka "Cantiere S. Rocco" hajógyárban felújították és "Güldner Motoren Werke"gyár  65 lőerős „Güldner” dízelmotorral látták el, mely maximálisan hat tengeri csomóval hajtotta meg a hajót. A hajót átkeresztelték „Danica[9]” névre és a Királyi Jugoszlávia haditengerészetébe sorolták, mint királyi tengeri jachtot. A fából készült, hagyományos kétárbocos, motoros vitorlás 87 tonna volt, hossza 22 méter, szélessége 6 méter. Jellegzetes vitorlája volt, amin nemcsak a királyi jugoszláv címer, hanem Mária hercegné nemzetiségét tükrözvén, a román királyi címer is látható volt. A „Danica”[10] jacht az adriai tengerpartot járta Rijekától Sibeniken át Budváig.



„Danica” forrás: www.paluba.info


[1] 1941-ben, jugoszlávok kapitulációjával a hajót a személyzet elsüllyesztette. A hajót a németek kiemelték és birtokba vették, majd átadták az olasznak hadizsákmányként. Az olaszok hadiflottájukba szolgálatba állították. Az olasz 1943-as őszi kapituláció után a hajó, még ezen év októberében visszakerült a németekhez, akik akkori bolgár szövetségeseiknek adták át 1944-ben. A „Granicar” 1944. májusában visszakerült a Jugoszláv Haditengerészethez, ahol az Ohrid tavon látott el határvédelmi szolgálatot.1944. szeptembertől, miután a bolgárok visszavonták katonai erőiket a jugoszlávokkal szemben, a hajót turisztikai célra használták fel. http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm
[2] 1941-ben, jugoszlávok kapitulációjával a hajót a jugoszlávok elsüllyesztették. A németek kiemelték és átadták az olasznak hadizsákmányként. Az olaszok hadiflottájukba szolgálatba állították. Az olasz 1943-as őszi kapituláció után a hajót a németek újra birtokba vették 1943. októberében, és az akkori bolgár szövetségeseiknek adták át 1944-ben. A „Strazar” 1944. májusában visszakerült a Jugoszláv Haditengerészethez, ahol az Ohrid tavon látott el határvédelmi szolgálatot.1944. szeptembertől, miután a bolgárok visszavonták katonai erőiket a jugoszlávokkal szemben, a hajót "Ilinden" néven turisztikai célra használták fel. http: // navyworld. narod. ru/ Monitori.htm
[3] Mindhárom járőrcsónakot az 1941-es jugoszláv kapituláció során a németek vették birtokba és az Azovi tengerre szállították. http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm
[4]http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm , http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6679.0
[5] https://hu.wikipedia.org/wiki/I._S%C3%A1ndor_jugoszl%C3%A1v_kir%C3%A1ly
[6] https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ria_jugoszl%C3%A1v_kir%C3%A1lyn%C3%A9
[7]1941-ben a „Dragor” a jugoszláv kapituláció után a németbarát horvát független államhoz (NDH), majd a bolgárokhoz, végül 1943-ban a németekhez került. Hosszú háborús hányattatása után végül a II. Világháború után 1946-ban visszakerült Jugoszláv Haditengerészethez, ahol renoválták és „Krajina” névre keresztelték. A jach a titói partizán parancsnoki gárda használatába került és a Száva folyót járta.  http:// www. paluba. info/ smf/ index. php?topic=10889.15 
[8] Napjainkban Piran az észak-adriai délnyugat szlovéniai kikötővárosa. Wikipedia
[9] Hohenzollern-Sigmaringen Mária beceneve Danica volt. https://it.wikipedia.org/wiki/Maria_di_Jugoslavia
[10] 1941-ben a „Danica” a Tivat „Arsenal” kikötőben állomásozott, mikor jugoszláviai királyság kapitulált. A jacht olasz hadizsákmányként végezte és „Danizza” néven fegyverzeti muníció és egyéb hadi teherszállításra alkalmazták. Ezen időszaktól egyéb adat nem áll rendelkezésre a hajóról. . http:/ /www. paluba. info/smf/index. php? action= printpage;topic=7259.0


A folyami flottilla részét alkották a vontatók, avagy „remorkák”. Már korábban írtam a „Lovcen” folyami vontatóról, mely már 1918-ban az I. Világháború végével a „Szlovén-Horvát-Szerb Tanácshoz”, majd 1918. december 01-től a jogutód „Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz” végül 1929-ben a Jugoszláv Királysághoz került a belgrádi "Jugoslovenska recna plovidba" folyami hajózási társasághoz. A „Lovcen” mellett azonban további folyami vontatók szolgáltak a Jugoszláv Királyság folyami flottájában; „Sabac[1], Sisak[2], Cer[3].

Leselejtezések, szolgálatból kivonások

A II. Világháború előtt a Jugoszláv Királyság Haditengerészetéből (KJRM) több elavult, kiöregedett hadihajó is kivonásra került, illetve több hajó, csónak eladásra, vagy az I. Világháború utáni nemzetközi bizottsági vizsgálat révén visszaadásra került. 1918-20. közt kivonásra, leselejtezésre került a teljes „Kajman” hajóosztály a T 9., T 10., T 11., T 12..  1922-ben kivonták a „Kumbor” cirkálót, 1924-ben a D1., D3., D4. „Schichau” osztályú aknászhajókat (drageri) a D2 kivételével. 1929-ben a „Mocni” mentésre szolgáló vontatóhajót, 1932-ben a T 4-es, 1939-ben a T 2-es torpedóhajót. A torpedóhajók közül megmaradt szolgálatban a T 1., T 3., T 5., T 6., T 7., T 8., a „drager” aknavadászok közül a D2-es hajó. Több „hulk” osztályú vitorlást is leselejtezésre és kivonásra került a „Skradin” hajót 1927-ben. A „Prvic” vontatót 1924-ben leselejtezték. 1920-ban a jugoszlávok eladtak a románoknak két folyami monitort a „Drina” (ex- Temes) és „Soca” (ex-Száva) hajókat, valamint 1920-ban visszaadták Magyarországnak a „Bregalnica” (ex-Wels) folyami motoros csónakot, Ausztriának pedig a „Neretva” (ex-Barsch) folyami motoros csónakot. A „Srbija” aknavadász 1928-ban selejtezték le. A „Perun”(ex- Cyclop) javító-műhelyhajót pedig 1922-ben leselejtezték. 

1939-1940. felkészülés a háborúra

1939-től a német agresszióra a Királyi Jugoszlávia is megkezdte államának védelmére irányuló „megerősítő” harckészültségét a Triglav hegységtől a Tiszáig megerősített határát, ötven kilométeres mélységben, valamint az Adria védelmét, 1940-től pedig Románia és Bulgária felőli határvédelmét. Az adriai tengerpart és tenger védelmét Karlobagtól- Budváig a szárazföldi részen a „Jadranska divizija” a tengeren a Királyi Jugoszláv Haditengerészet látta el.
1940. május végén a vontató és szerviz hajókból álló flotta az alábbi képen alakult. A „zászlóshajót” a „Spasilac” vontató jelentette, a „Komanda Pomorskog Arsenal” (KPA) központi parancsnoki hajórajt a „Jaki, Silni, Marljivi, Snazni” alkotta. A tengerészeti parancsnoki hajót pedig az „Ustrajni” vontató. Az „aknavadász” vontatókból álló hajórajt az alábbi hajózó állomány képezte: „R 101 (Skadarsko tavon szolgált), R 102, 103, 104”. A gőzmeghatású hajóraj a „R1, R3, R4, R5, R6, R8, R 9, R 10, R 13, R 14, R 15, R 16” vontatók képezték, a dízelmeghajtású hajórajt pedig a „R 31, R 32, R 34, R 36, R 37” vontatók. Az „RRO 91” motoros vontató a búvár egységet szállította[4].  
A KJRM szektorra osztotta az adriai tengerpartot, így a szárazföldi (kontinens) parancsnokság „Pomorska Obalska Komanda (POK)” mellett,  Selce településen lévő parancsnoksággal ellenőrizték a „északi partvédelmi szektort” (Severni Sektor Obalske Obrane), ahol a „Malinska” aknaszedő és „Silni” vontató hadihajó állomásozott. Az úgynevezett közép-adriai szektort, az az a „középső partvédelmi szektor” (Srednji Sektor Obalske Obrane) Sibenik hadikikötőből ellenőrizte a JKM, a „Spasilac” szervíz vontatóhajóval, a „Lovcen” vontatóval és „Galeb, Labud, Sokol, Mosor, Marjan, Kobac” aknavadászaival. mely rajból a „Galeb” és a „Kobac” hajót 1941. áprilisára a „déli parvédelmi szektort Kumbor (Gjenovic település) parancsnoksága alá irányították. A dél-adriai zónát az az a „déli partvédelmi szektort” (Juzni Sektor Obalske Obrane) a bokakotori öbölben lévő Gjenovic településn kialakított „Kumbor” bázisáról ellenőrizte a JKM, a „Jadran” oktató hajóval, „T-1, T-3, Jastreb, Galeb, Kobac[5], Orao[6], Meljine, Mljet, D2” aknavadászaival, „Jaki” vontatóval. 

Kotor, forrás: http://www.navodi.com/2015/04/boat-plus-kotor-uvodi-javni-prevoz-na-moru/
KJRM „kokárda” jelvény. www.paluba.info




[1] A ’Joachim’ szállítóhajó a breszlávi (Breslav) „Caesar Wollheim” hajógyárban készült el 1914. évben, 1921-ben Jugoszláviához került, ahol „Mostar” 1931-től „Dunav” majd „Avala”, 1936-tól pedig „Sabac” néven állt a dunai flottilla szolgálatába. 1941. áprilisban a németek hadizsákmányként még ezen év szeptemberben a német dunai flottába állt szolgálatba „Alzey” néven. 1945-ben II Világháború végével 1947-ben a jugoszlávok birtokba vették és „Senta” névre keresztelték, majd kivonták a szolgálatból. A hajó súlya 90 tonna volt, hossza 31.9 méter, szélessége 5.94 méter. Fegyverzete két német ágyú, egy 20 mm-es és egy 30 mm-es, valamint két „egycsövezetű” 8 mm-es géppuska. A hajó tizenegy csomóval volt képes szelni a folyamot, 350 lőerős motorja révén.
[2] A „Venator” 1908-ban készült el a "Stettiner Oderwerke AG" sztetini hajógyárban. 1921-ben Jugoszláviához került, ahol „Sava”, majd „Triglav”, 1931-től „Raska”, 1936-tól „Sisak” néven állt a dunai flottilla szolgálatába.  1941. áprilisban a németek hadizsákmányként még ezen év decemberében a német dunai flottába állt szolgálatba „Tronje” néven. 1944-ben augusztus 28-án a Dunán való járőrözés közben aknára futott és elsüllyedt. A hajó normál súlya 90, terhelt súlya 130 tonna volt, hossza 35.97 méter, szélessége 7.01 méter. Fegyverzete két német ágyú, egy 20 mm-es és egy 30 mm-es és két „egycsövezetű” 8 mm-es géppuska. A hajó tizenegy csomóval volt képes szelni a folyamot, két egyenként 175 lőerős gőzmotorja révén.
[3] A „Helena” 1909-ben épült a regensburdi „Rudhof” hajógyárban az Osztrák-Magyar Monarchia részére mint folyami szállítóhajó. 1915-ben a monarchia a hadiflottához sorolja. Az I. Világháború után 1919-ben a jugoszlávokhoz került a hajó és „Cer” néven állt folyami szolgálatba. 1941. áprilisában a Száván Zsupanja közelében a személyzet elsüllyesztette. Ezt követően a németek kiemelték és a németbarát horvát államnak adták hadi szolgálatra, ahol "Vrbas" néven szolgált 1944-ig. 1944-ben elsüllyesztették, de a jugoszlávok kiemelték. 1944. után a jugoszlávok hadizsákmányaként „Srem” néven 1950-ig, szolgálatból való kivonásig járja a Dunát. A hajó normál súlya 227 tonna, terhelt súlya 256 tonna volt, hossza 52.1 méter, szélessége 14.3 méter. Fegyverzete két „egycsövezetű” 8 mm-es géppuska. A hajó tizenegy csomóval volt képes szelni a folyamot, egy 400 lőerős gőzmotorja révén.  http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm
[4] http:// www. paluba. info /smf/ index. php/ topic, 6549.0. html, https: //wiki2. org/ en/ List_ of_ ships_ of_ the_ Royal_Yugoslav_Navy
[5] A Kobac a Kumbor melletti Denovici település kikötőjében állomásozott. http: // navyworld. narod. ru/ Juidx. htm
[6] Az Orao a déldalmáciai Dubrovnik városban állomásozott. http://navyworld.narod.ru/Juidx.htm


A Királyi Jugoszlávi Haditengerészete az 1930-as években döntött egy a „Beograd” osztálynál nagyobb romboló megépítéséről, mely a „Split” nevet kapta. Erre azért került sor, mert a kirobbanó II. Világháborús helyzet tekintetében a jugoszlávok az olaszok ellen egy erősebb hadihajóval kívántak fellépni. A jugoszlávok választása a francia „Ateliers et Chantiers de la Loire” hajóépítő vállalatra esett.  A „Le Fantasque” romboló osztály alapján megtervezetett hajó súlya normálállapotban 2570 tonnát, terhelt állapotban 2610 tonnát nyomott.  A tervek alapján a hajót 55000 lőerős brit „Yarrow” gőzturbina és gőzkazán hajtotta meg harminchét tengeri csomóval. Fegyverzetét a öt cseh „Skoda” 12.7 mm-es 65-ös ágyú és öt svéd „Bofors”, négy „ZB-60-as” 15 mm-es légvédelmi ágyú, két torpedóvető képezte a tervek alapján. Az építés helyszíneként a szpliti „Yarrow” hajógyár lett kijelölve. Az építés 1939-ben kezdődött el és a tervezett befejezést 1942-re irányozták elő. A II. Világháború azonban közbeszólt a projektnek. 1940-ben a szpliti hajógyárban felfüggesztették a romboló megépítését. Ennek okai voltak többek közt azon események, hogy 1940. májusában az olaszok csatlakoztak a németekhez a franciaországi megszállás során, a britek titkos kapcsolatot gyanítottak a jugoszlávok és szovjetek közt, mely a brit embargó bevezetését eredményezte, francia tiltakozás ellenére.  A svédek is csatlakoztak az embargóhoz, így a „Bofors” fegyverek szállítása megakadt, a cseh „Skoda” fegyverzet szállítását pedig keresztülhúzta németek csehországi megszállása. Az embargó révén nem tudták elég építési anyaggal ellátni a szpliti hajógyárat a franciák, így nem volt arra elég nyersanyag, hogy a meghatározott súlyú hajót alkossanak. 

„Split” romboló. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6500.0


1939. szeptemberében a Jugoszláv Királyság Haditengerészetének struktúrája az alábbi képen alakult. A haditengerészet élén a „Főparancsnokság”, főparancsnoki törzs állt. A törzs alá tartozott a „Haditengerészeti Parancsnokság” és a „Hadsereg és a Haditengerészeti Minisztériumok Haditengerészeti Osztálya”. A „Haditengerészeti Parancsnokság” alárendeltségébe sorolták a „Haditengerészeti Partvédelmi Parancsnokságot”, a „Flottát”, a „Folyami Flottillát” és a „Haditengerészeti Légitámogató Törzset”. A „Légitámogató Törzs” alá tartozott az 1., 2. és 3.  „Hidroplán Parancsnokság”.
Az 1. „Hidroplán Parancsnoksághoz” a 12. hidroplán hajózóraj, a 2. „Hidroplán Parancsnoksághoz” a 3. torpedós-bombázó hidroplán csoport, azon belül a 25. hidroplán hajózóraj és a 26. hidroplán hajózóraj, a 4. felderítő hidroplán csoport, azon belül az 5. hidroplán hajózóraj, 15. hidroplán hajózóraj, a 3. „Hidroplán Parancsnoksághoz” az 1.    3. torpedós-bombázó hidroplán csoport, azon belül az 1. hidroplán hajózóraj, 11. hidroplán hajózóraj, a 2. 3. torpedós-bombázó hidroplán csoport, azon belül a 20. hidroplán hajózóraj és a 21. hidroplán hajózóraj tartoztak.
A „Haditengerészeti Partvédelmi Parancsnokság” alá tartozott a „Tüzér Iskola”, „Kiképző Iskola”, Haditengerészeti Kórház”, az „Északi Haditengerészeti Védelmi Szektor-parancsnokság”, a „Közép Haditengerészeti Védelmi Szektor” és a „Déli Haditengerészeti Védelmi Szektor”. Az „Északi Szektorhoz” tartozott 1-5 kétoldali partvédelmi üteg, a „Közép Szektorhoz„ a rogozsnicai (Rogoznica) és szpliti (Split), a légitámadások ellen „léggömböket” avagy  ballonokat használó osztagok és a 10. valamint 11-15. kétoldali partvédelmi ütegek., a „Déli Szektorhoz” pedig  a kabalai (Kabala) és kobilai (Kobila) rakétás állomások, valamint a 20-22. kétoldali ütegek.A „Hadsereg és a Haditengerészeti Minisztériumok Haditengerészeti Osztálya” irányította a „haditengerészeti Felderítő Parancsnokság”, „Haditengerészeti Arzenál”, „Tüzér-Technikai Üzem”, „Haditengerészeti Akadémia”, „Hidrográfiai Egyetem”. További önálló osztályok voltak a „Operatív Osztály”, „Haditengerészeti Hadkiegészítő Osztály”, „Haditengerészeti Technikai Osztály”, „Műszaki Technikai Osztály”, „Haditengerészeti Légitámogató Osztály”, „Adjutáns Osztály[1]”. A haditengerészeti légitámogató erők, több mint százötven darab „Rogozarski SIM-XIV H”, „Dornier Do.22 (DO-H)”, „Dornier Wal” és „Dornier DO-D” hidroplánból állt.[2]


[1] Segédtiszt; hadsegéd, magasrangú parancsnokok mellé vezényelt tiszt, lehet harc- és gyakorlótéri megbízott parancsnok, vagy jelentések továbbításával megbízott parancsnok. Az adjutáns ezenkívül irodafőnök is lehet. Az irodát katonai nyelven adjutanturának is hívják. http://www.kislexikon.hu/adjutans_1.html, https://idegen-szavak.hu/adjut%C3%A1ns, https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Adjut%C3%A1ns
[2]http://www.vojska.net/eng/world-war-2/kingdom-of-yugoslavia/navy/ship/  



Rövid összefoglalás



Jugoszláv Királyság címere. forrás: forum.mojepravo.net


Az I. Világháború az OMM és szövetségesei kudarcával zárult. Zágrábban létrejött a „Szlovén-Horvát-Szerb Nemzeti Tanács” (SZHSZNT)[1], mely az OMM tengerészetével folytatott tárgyalások révén 1918. október végén, november elején Pulában birtokba vette az ott lévő korábbi OMM haditengerészetének hajózó állományát és a folyami szakaszokon szolgáló OMM hadihajóit[2]. 1918.év végére a „Szlovén-Horvát-Szerb Nemzeti Tanács” (SZHSZNT) helyett, megalakította a „Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot”[3], mely Szerbia, Horvát-Szlavónország, Bosznia, Montenegró, Makedónia, Szlovénia, Vajdaság, Koszovó részeit foglalta magába. 1918. december 01-én létrejött a „Szerb- Horvát- Szlovén Királyság”, melynek a haditengerészetét alkotta a „Jadranska Straza”. A királyság központi irányítását a szerbek fokozatosan birtokukba vették, mely 1929.01.06-án I. Sándor szerb király diktatúrájához vezetett. A király a „Szerb- Horvát- Szlovén Királyságot” átnevezte 1929-ben Jugoszláv Királyságnak[4]. A „Jadranska Straza” helyett megalakult 1930. évre a Jugoszláv Királyság Haditengerészete „Kraljevska Jugoslavenska Ratna Mornarica” (KJRM)[5]. A Jugoszláv Királyság megalakulásától kezdődően 1930-as és a 1940-es évek fordulóján többszöri nemzetiségi széthúzás volt a jellemző[6]. A királyságot több belpolitikai válság is sújtotta, illetve kihatott rá a gazdasági világválság.  1941-ben Jugoszláv Királyságon belül nemzeti, illetve etnikai széthúzás egyre válságosabb helyzetbe sodorta az egységes királyság fenntarthatóságát.


[1] https://en.wikipedia.org/wiki/State_of_Slovenes,_Croats_and_Serbs
[2] https://en.wikipedia.org/wiki/Royal_Yugoslav_Navy
[3]„1918. október 28-án, az első világháború végén az osztrák Krain tartomány Szlovénia néven függetlenné vált, hasonlóan Horvát–Szlavónország elszakadt a Magyar Királyságtól. 1918. október 29-én az új Szlovénia, Horvátországgal közösen megalakította a Szlovén–Horvát–Szerb Államot, amely 1918. december 1-jén egyesült a Szerb Királysággal, s így jött létre a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság”. https:// hu. wikipedia. org/ wiki/ Jugoszl% C3%A1v_Ki r%C3%A1lys%C3%A1g
[4] https: // hu. wikipedia. org/ wiki/ Jugoszl%C3%A1v_Kir%C3%A1lys%C3%A1g, http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/majorn.pdf
[5] https://it.wikipedia.org/wiki/Jugoslovenska_kraljevska_ratna_mornarica
[6] http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/majorn.pdf


 „Szerb-Horvát-Szlovén Királyság” (Olaszország fennhatósága alatt Isztzria, Cres és Losinj sziget, Zadar város és Lastovo sziget) körzetei 1922-1929. forrás: Wikipedia


A bomlasztó nemzeti széthúzásra kihatott a közelgő II. Világháború szele. A királyságot irányító „Karadordevic” ház uralkodója I.Sándor (Aleksadar) 1934-ben Franciaországban merénylet áldozata lett, fia Péter (Petar II Karadordevic), aki megörökölte a trónt kiskora végett nem léphetett a királyság élére, helyette unokabátyja Pál herceg (Pavle Karadordevic) kormányzott. Pál mérlegelte Hitler azon kijelentését, hogy a világháborús helyzet során garantálja Jugoszláv Királyság függetlenségét és semlegességét[1]. A királyságon belüli nemzeti politikai és katonai ellentétek éleződtek ki a háborús hovatartozás tekintetében a németbarát és angolbarát oldalon[2].


[1] „A diplomáciai tárgyalások során Hitler megbízottjai hajlandónak mutatkoztak arra, hogy garantálják Jugoszlávia kikötéseit: azt, hogy ne kelljen katonai támogatást nyújtania Németországnak, és megmaradjon területi épsége és szuverenitása”-idézet : http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/majorn.pdf


forrás: Wikipedia



A németbarát olaszok figyelmen kívül hagyták Hitler balkáni politikáját, a megígért semlegesség tekintetében és lerohanták Görögországot 1940. október 28-án. Anglia ezt nem hagyta és megszállta Krétát. Az angolokat támogató görög kormányzat és haderő ellentámadása révén az olaszokat kiszorították görög honból 1940. novemberben, sőt decemberre Albánia nagyobb részét is ellenőrizték az angolok.  A görög helyzet kihatott a Jugoszláv Királyság belpolitikai válságára, mely során kezdett megerősödni a németellenes oldal, szemben a Pál herceg képviselte németbarát politikájával. A katonai angolbarát tiszti kar révén Pál herceget 1941. tavaszán puccsal eltávolították a hatalomból és az akkori pucssista katonai vezetők Pétert tették meg a királyság élére. A Németország tíz nap múlva 1941. április 06-án megtámadta Jugoszláviát, szövetségesei „Bulgária, Magyarország és Olaszország” közreműködésével. A megszállás révén 1941. április 17-én a jugoszláv kormány emigrált II. Péterrel egyetemben. A Jugoszláv Királyságot a tengelyhatalmak elfoglalták és részekre osztották[1].


[1] http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/majorn.pdf


Felbomlott Jugoszláv Királyság. A németbarát Horvát Független Állam (piros színnel jelölt terület) hatalmi terjeszkedés 1941-45. Kék színű szlovén terület németek által ellenőrzött „Kranj”, kék színű szerbiai terület német megszállás alatt, zöld szín: olasz fennhatóság alatt, barna szín magyar fennhatóság alatt
forrás: Wikipedia


Az Adria a tengelyhatalmak ellenőrzése alá került, a Jugoszláv Királyság hadiflottájának jó része az 1941-es áprilisi harcok[1] során pedig hadizsákmányként a német, olasz haditengerészet birtokába jut. 1941. áprilisában a Jugoszláv Királyság kapitulációja során a flottából jelentős számú hadihajó -és polgári- került a „központi hatalmak”, elsősorban az olasz haditengerészet és a német haditengerészet birtokába. Mivel az olaszok 1943. szeptemberébe kapituláltak, a még üzemképes korábban jugoszláv hadizsákmányból származó hajókat átvették a németek. Ezen hajók jó része a II. Világháború során megsemmisült, megrongálódott, de volt amelyik visszakerült a jugoszlávokhoz.


[1] https: // hr. wikipedia. org/ wiki/ Travanjski_rat








Rogozarski SIM-XIV-H - Wikipedia


Rogozarski SIM-X- Wikipedia



1941. áprilisi csata- Jugoszláv Királyság Haditengerészetének kapitulációja

1940. januárra a Jugoszláv Királyi Haditengerészet (KJRM) az alábbi hajókkal rendelkezett; „Zmaj” hidroplán bázishajó[1], „Dalmacija” csatahajó[2], „Dubrovnik” cirkáló[3], „Beograd, Zagreb, Ljubljana” rombolók[4], két „T1” osztályú torpedós hajó „T1, T3”[5], négy „T5” osztályú torpedós hajó „T5, T6, T7, T8”[6], két „Hrabri” osztályú tengeralattjáró „Hrabi, Nebojsa”[7], két „Smeli” osztályú tengeralattjáró „Smeli, Osvetnik”[8]. Továbbá; két „Uskok” osztályú kisméretű torpedós hajó „Uskok, Cetnik”[9], nyolc darab „Orjen” osztályú torpedós hajó „Orjen, Velebit, Dinara, Triglav, Suvobor, Rudnik, Kajmakcalan, Durmitor”[10], két „Granicar” osztályú kis méretű torpedós hajó „Granicar, Strazar”[11], egy „D1” osztályú aknászhajó „D1”[12], hat darab „Orao” osztályú aknászhajó „Orao, Galeb, Gavran”, Jastreb, Kobac, Sokol”[13], öt darab „Malinska” osztályú aknász hajó „Marjan, Mosor, Malinska, Meljine, Mljet”[14] tengeri hadihajók. A KJRM alá tartozott a folyami flottilla hajózó állományának fontos monitorai „Morava[15], Sava[16], Drava[17], Vardar”[18]. Még 1940-ben elkészült a januárban még csak gyártás alatt álló „Beli Orao” torpedós naszád[19]. Mind ezek mellett több, mint százötven darab halászhajó állt rendelkezésre, melyből százhúsz darab hadifeladat ellátásra volt fogható, valamint légi támogatást adó hidroplánok, „Do 22s, Do Js, Do D” álltak készenlétbe. A Jugoszláv Királyi Haditengerészet (KJRM) negyvenegy hadihajóval, tizenkilenc segéd-támogató hajóval rendelkezett, aktív támadó és védelmi feladatok, oktató és logisztikai feladatok, aknatelepítő és aknafelszedő feladatok ellátására[20]. 
A haditengerészeti flotta harcoló hajózó állományát segítette, támogatta a javítási, vontatási, szállítási és egyéb logisztikai feladat ellátását segítő „segéd” hajózó (mornarickih pomocnih brodova) flotta. Ezen hajókat, a speciálisan kiépített szerkezettel, felépítménnyel látták el, hogy más hajók mentésére, szervízelésére, kisegítésére alkalmazták. Leginkább nagyobb méretű hajók kisegítésében játszottak szerepet, két kikötő közti vontatásra, viharkárok esetén a hajók kimentésére használták. Nagy teljesítményű hajtómotorok révén saját súlyuknál nagyobb vontatmány vontatására voltak alkalmasok. Erős darukkal, csörlőkkel, szivattyúkkal, egyéb vontatási eszközökkel szerelték fel a „segédhajókat”. Szplitben lévő vezetői törzs zászlóshajója a „Spasilac” volt, mely alá tartozott a „Jaki, Silni, Marljivi, Snazni” vontatók. A flotta további parancsnoki „segédhajója” volt az „Ustrajni” vontató. A parancsnokság alá tartoztak a aknász vontatók (R 101 a Skodra tavon, RM 102, RM 103, RM 104), gőzvontatók (R1, R3, R4, R5, R6, R8, R 9, R 10, R 13, R 14, R 15, R 16), a motoros vontatók (R 31, R 32,  R 34, R 36, R 37) és a motoros búvár vontatók (RRO 91).[21]
1941. áprilisban a Jugoszláv Királyi Haditengerészet (KJRM) felkészült a II. Világháborús olasz és német támadásra. A KJRM főparancsnoksága Belgrádban (Beograd) működött, mely alá tartozott a „Haditengerészet Légtámogató Ereje”, „Folyami és Tavi Haditengerészeti Erők”, „Partvédelmi Haditengerészeti Erők-Tüzérség”, két  belgrádi „Haditengerészeti Törzs”, az I. és II. . Az „I. Haditengerészeti Törzs” magába foglalta az „Operációs Részleget”, „Technikai Részleget”, „Műszaki Részleget”, „Haditengerészeti Légi Részleget”, „Egészségügyi Részleget”, „Jogi Részleget”, „Ellátó Részleget”, „Adjutáns Részleget”. A „II. Haditengerészeti Törzs” magába foglalta a parancsnoki törzset. Mind ezek mellett a KJRM belgrádi főparancsnokság alá tartozott még a „Haditengerészeti Műszaki Iskola (Gjenovic)”, „Haditengerészeti Akadémia (Dubrovnik)”, „Haditengerészeti Kórház (Meljine)”, „Haditengerészeti Fegyverzeti Raktár (Tivat)”.  Továbbá a KJRM főparancsnokság irányította  a „Haditengerészeti Híradós Parancsnokságot (Sibenik)”, mely alá tartozott három régiós parancsnokság; „Selce, Sibenik, Klinci”. A KJRM főparancsnokság koordinálta a haditengerészet alá tartozó tűzérségi erőket; „Tüzér Műszaki Intézet (Lepetane/Verige)”, „Tüzér Iskola (Meljine)”, „Hidrográfiai Intézet”.
A KJRM belgrádi főparancsnokság irányította a hadihajózó erőket, mely alá tartozott három torpedós osztály „divízió, egy tengeralattjárós divízió és egy harci hajózó osztály; 1. torpedós divízió (Kotor): „Dubrovnik” cirkáló, három „Beograd” osztályú romboló a „Zagreb”, „Beograd” és a „Ljubljana[22] Kotor-Tivat)”, 2. torpedós divízió (Sibenik): „Orjen[23], Durmitor, Suvobor, Kajmakcalan, Velebit, Dinara,  Rudnik[24], Triglav”, két darab „Uskok” osztályú kisebb torpedós hajó „TC-1 Uskok”, TC-2 Cetnik”, 3. torpedós divízió (Sibenik): „250” osztályú torpedós hajó „T 8., T 5., T 6., T 7.,,, tengeralattjárós divízió (Kotor): támogató hajókként a „Hvar, Sitnica” hadihajók álltak rendelkezésre, valamint négy tengeralattjáró „Hrabri”, „Nebojsa”, „Smeli”  és „Osvetnik, harci hajózó osztály; „Dalmácia” cirkáló Kotor, „Beli Orao” naszád Kotor, „Perun” tanker Kotor, „Zmaj”  támogató hidroplán bázishajó Sibenik. Sibeniki „Közép-Adria Partvédelmi Szektor” sibeniki hadikikötőjében állomásozott a „Galeb, Labud, Sokol, Mosor, Marjan” aknász hadihajók, a „Dél-Adria Partvédelmi Szektorban” Djenovci kikötőben állomásozott a „Jastreb és Kobac” aknászhajók és a „Jadran” kiképző vitorláshajó, a dubrovniki kikötőben az „Orao” aknászhajó, a kumbori hadikikötőben a „Meljine, Mljet, D-2” aknászhajók, a szpliti kikötőben a „Spasilac” támogató szerviz-vontató hajó. A szpliti „Yarrow” hajógyárban továbbra is ott dokkolt a „Split” építés alatt álló romboló.
A folyami flottilla a Dunán járőrözött. A folyami hadihajózó flotta parancsnoki hajója a „Cer” Újvidéken (Novi Sad) állomásozott, a „Vardar” és a „Sava” monitorok, mint az 1. „Monitor Csoport” tagjai Dubovácban állomásoztak. A bezdáni kikötőben az 1. „Aknavadász Csoport” állomásozott, „Drava” monitorral, „Sabac” vontatóhajóval, két aknakereső hajóval és egy szállítóhajóval. A 2. „Aknavadász Csoport” a sztára kanizsai (Stara Kaniza) kikötőben a „Morava” monitorral, a zentai (Senta) kikötőben pedig az „R-21” vontatóval és egy szállító hajóval állomásozott. A 3. „Aknavadász Csoport” a szremszki karlovcii (Sremska Karlovci) kikötőben a „Sisak” vontatóhajóval, két aknakereső hajóval, egy szállító hajóval állomásozott. A 4. „Aknavadász Csoport” egy vontatóval, két aknakeresővel, egy szállító hajóval a szmederovói (Smederovo) kikötőben állomásozott, a „Djerdap” szektor parancsnokság Tekijában egy vontatóval, két szállítóhajóval, Donji Milanovácban egy vontatóval, két szállítóval állomásozott[25]. 
A Jugoszláv Királyi Haditengerészet (KJRM) feladata volt támogatni az Adria tengerparti haditengerészeti védelme, a szárazföldi erők támogatásával, a hadikikötők védelme, tengeri robbanó aknazárak telepítése. Ez utóbbi feladatot már a háború megkezdése előtt végrehajtotta a KJRM, így több adriai tengeri részen a polgári hajózásra veszélyes úszó tengeri aknazár lebegett a vízen. 1941. április 3-án ennek eredménye képen két polgári szállító hajó, a „Karadorde" és a „Prestolonaslednik Petar” aknára futottak és felrobbantak Zlarin szigetnél. A legénységet sikeresen kimentették. Az esemény figyelmeztette a jugoszlávokat, hogy a polgári hajózást koordinálni kell a hadiflotta védelmi műveleteivel, de a zűrzavaros háború kezdeti időszak ennek eredményességét keresztülhúzta. Bár több hajóbalesetet a horvát németbarát „usztasák” szabotázsakcióinak számlájára írtak, a balesetek jelentős részét a tengeren úszó aknák tették ki.  A KJRM a flotta mellett mozgósította a légi támogató erőit, a divuljei, vodicsei, skradini, primosteni, kotori bázisain. A Szplit melletti Divulje légi támaszponton a KJRM légi támogató erőinek főparancsnoksága működött, melyhez tartozott az 1. hidroplán repülős parancsnokság- 1. repülős raj (Vodice), 2. hidroplán repülős parancsnokság- 1. és 2. felderítő repülős, 3. és 4. bombázó raj (Skradin – Primosten), 3. hidroplán repülős parancsnokság- 1. és 2. felderítő repülős, 3. és 4. bombázó raj Boka Kotor (Orahovac, Krtole, Fose). Divuljéban működött a KJRM légtámogató-haditengerészeti iskolája is.
A KJRM számára nagy problémát jelentett, hogy a nemzetközi egyezmények[26] értelmében az I. Világháborút követően az olaszok birtokolták Isztriát, a Cres és Losinj szigetet, Zadart és Lastovo szigetet.
A KJRM feladatként tűzte ki az ellenséges haditengerészeti erők közti kommunikáció megzavarását, az olasz ellenőrzés alatt lévő Zadar elfoglalását végrehajtó szárazföldi jugoszláv erők támogatását, Zadar tengeri blokádját, a tengerparti zóna védelmét, az ellenséges erők deszantolásának megakadályozását, a határvidéki folyók és tavak védelmét, valamint a folyami flottilla révén a Duna folyam „Sipski” csatorna, „Derdap” szoros védelmét. A KJRM elrendelte a mozgósítást a tengeri és folyami flottánál, a légi támogató erőknél. 1941. április 6-ra a KJRM operatív törzse Zemunban megkezdte a háborús helyzetre való felállást. A sibeniki bázison továbbra is működött a haditengerészeti főparancsnokság, mely alá sorolták a három partvédelmi szektort. „Selce” településen volt az észak-adriai szektor „Sjeverni Sektor Komanda za pomorsku odbranu” parancsnoksága. Az északi szektor ellenőrizte a tengerpartot Szuszak (Susak) szigettől a „Vir sziget- Rab sziget” vonalig, beleértve „Poklib, Morovnik, Grujica, Ljubac és Nin” öblöket, a „Novigrad” és „Karin” tenger részt. Sibenik településen volt a közép-adriai szektor „Komanda za pomorsku odoranu Srednjeg sektora” parancsnokság. A közép-adriai szektor ellenőrizte a tengerpartot az északi szektortól a Mljet szigeti tengercsatorna vonaláig, beleértve a Neretva folyó deltavidékét és a „Maloston” tengercsatornát. Boka Kotorban volt a dél-adriai szektor „Komanda za pomorsku odbranu Juznog sektora” parancsnoksága. A dél-adriai szektor ellenőrizte a tengerpartot a „közép-adriai szektortól a „Bojane” folyóig.




"Jugoszláv Királyság” flottája, ábra, forrás: http:// www. navypedia. org/ retro_view/ 1925/ yugoslavia_ 1925. htm



Olasz bombázók 1941. forrás: http://www.ratnakronikasplita.com/kronika/1941




[1] 1930-ban gyártott, 2084 tonnás, 83. méter hosszúságú, 12.7 méter széles, 3260 lóerővel rendelkező, maximálisan 15 tengeri csomóval közlekedő, két darab „egycsövezetű” 83.mm-es „55” –ös légvédelmi ágyúval, két „kétcsövezetű” 40. mm-es „60”-as légvédelmi ágyúval, két DH 60-as hidroplán fogadására alkalmas légitámogató bázishajó. http://www.navypedia.org/retro_view/1925/yugoslavia_1925.htm
[2] 1900-ban gyártott, 2953 tonnás, 105. méter hosszú, 12.2 méter széles, 8110 lóerővel rendelkező, maximálisan 16 tengeri csomóval közlekedő hat, „egycsövezetű" 83.mm-es „55”-ös ágyúval, négy „egycsövezetű” 47.mm-es „44”-es ágyúval, két „egycsövezetű”15. mm-es ágyúval ellátott hajó. http:/ /www. navypedia .org/ retro_view/ 1925/ yugoslavia_1925.htm
[3] 1932-ben gyártott, 2884 tonnás, 113.2 méter hosszú, 10.7 méter széles, 42000 lóerővel rendelkező, maximálisan 37 tengeri csomóval közlekedő, négy „egycsövezetű” 140.mm-es „56”-os ágyúval, egy „kétcsövezetű” 83. mm-es „55”-ös ágyúval, két „egycsövezetű” és két „kétcsövezetű” 40. mm-es „67”-es ágyúval, két „egycsövezetű” 15.mm-es ágyúval, két darab „háromcsövezetű” 533 mm-es torpedóvetővel, , 40 tengeri aknával, két mélytengeri aknavetővel (DCT) és két állvánnyal ellátott mélytengeri akna leeresztővel (DCR) ellátott hajó. http://www.navypedia.org/retro_view/1925/yugoslavia_1925.htm
[4] 1939-ben gyártott, 1655 tonnás, 98. méter hosszú, 9.5 méter széles, 44000 lóerővel rendelkező, maximálisan 38 tengeri csomóval közlekedő, négy  „egycsövezetű” 120. mm-es „46”-os ágyúval, két „kétcsövezetű” 40. mm-es „56”-os ágyúval, két „egycsövezetű” 15. mm-es ágyúval, két „háromcsövezetű” 550 mm-es torpedóvetővel, 30 tengeri aknával, egy állvánnyal ellátott mélytengeri akna leeresztővel (DCR) ellátott hajó. http://www.navypedia.org/retro_view/1925/yugoslavia_1925.htm
[5] 1914-ben gyártott, 320 tonnás, 58. méter hosszú, 5.7 méter széles, 5000 lóerővel rendelkező, maximálisan 28 tengeri csomóval közlekedő, két „egycsövezetű” 66. mm-es „50”-es ágyúval, két „kétcsövezetű” 450 mm-es torpedóvetővel rendelkező hajó. http://www.navypedia.org/retro_view/1925/yugoslavia_1925.htm
[6] 1916-ban gyártott (kivéve T5, mely 1915-ben készült el) 330 tonnás, 58.8 méter hosszú, 5.8 méter széles, 5000 lóerővel rendelkező, maximálisan 28 tengeri csomóval közlekedő, két „egycsövezetű” 66.mm-es „55”-ös ágyúval, két „kétcsövezetű” 450 mm-es torpedóvetővel rendelkező hajó. http:// www. navypedia. org/ retro_ view/ 1925/yugoslavia_1925.htm
[7] 1928-ban gyártott normál 975 súlyú, terhelt 1164 tonna súlyú, 72.1 méter hosszú, 7.3 méter széles, 2400 és 1600 lóerős motorokkal hajtott, maximális 15.7 tengeri csomóval közlekedő, 50 méter merülési mélységű, két „egycsövezetű” 102 mm-es „40” ágyúval, egy „egycsövezetű” 13.2 mm-es ágyúval, hat 533 mm-es torpedóvetővel rendelkező tengeralattjáró. http : // www. navypedia. org / retro_ view / 1925 / yugoslavia_ 1925. htm            
[8] 1929-ben gyártott,655 tonna normál súlyú, 822 tonna terhelt súlyú, 69.1 méter hosszú, 5.4 méter széles, 1480 és 1100 lóerős motorokkal hajtott, maximális 14.5 tengeri csomóval közlekedő, 80 méter merülési mélységű, egy „egycsövezetű” 100 mm-es „40” ágyúval, egy „egycsövezetű” 40 mm-es „67” ágyúval, hat 553 mm-es torpedóvetővel rendelkező tengeralattjáró. http : // www. navypedia. org / retro_ view / 1925 / yugoslavia_ 1925. htm 
[9] 1928-ban gyártott, 15 tonnás, 16.8 méter hosszú, 3.4 méter széles, 750 lóerős motorral rendelkező, maximális 40 tengeri csomóval közlekedő, két 450 mm-es torpedóvetővel ellátott hajó. http://www. navypedia .org /retro_view/ 1925/yugoslavia_1925.htm
[10] 1936 – 1939. közt gyártott, 62 tonnás, 28. méter hosszú, 4.3 méter széles, 3300 és 100 lóerős motorokkal ellátott, maximális 34 tengeri csomóval közlekedő, egy „egycsövezetű” 40. mm-es „56”-os ágyúval, egy „egycsövezetű” 15. mm-es ágyúval, két 550 mm-es torpedóvetővel, két állvánnyal ellátott mélytengeri akna leeresztővel (DCR) ellátott hajó. http://www.navypedia.org/retro_view/1925/yugoslavia_1925.htm
[11] 1930-ban gyártott, 36 tonnás, 18.2 méter hosszú, 3. méter széles, 120 lóerős motorra rendelkező, maximális  10.7 tengeri csomóval közlekedő hajó. http://www.navypedia.org/retro_view/1925/yugoslavia_1925.htm
[12] 1888-ban gyártott, 88 tonnás, 39.9 méter hosszú, 4.8 méter széles, 1000 lóerős motorral rendelkező, maximálisan 19 tengeri csomóval közlekedő, két „egycsövezetű” 37. mm-es „23”-es ágyúval és géppuskával rendelkező hajó. http://www.navypedia.org/retro_view/1925/yugoslavia_1925.htm
[13] A hajók közül a „Sokol” 511.7 tonna volt, a „Galeb” 507.45 tonna, a többi hajó maximális súlya 690 tonna volt. A méreteket illetően a „Sokol” 59.63 méter hosszú, 7.13 méter széles volt, a „Galeb” 59.58 méter hosszú és 7.4 méter széles volt, a többi hajó hossza 56.5 méter, szélessége pedig 7. méter volt. Az „Orao”, „Gavran (Labud)”, „Jastreb”, „Sokol”, „Kobac” hajókat egyenkét két kilencszáz lőerős gőzmotor hajtotta meg, míg a „Galeb” hajót két egyeként 883.5 léerő gőzmotor hajtott meg. A gőzmotor a nagyobb lőerő tekintetében maximális 15 tengeri csomó elérésére volt képes, míg a „Galeb” esetében 14 tengeri csomó.  Fegyverzet: A „Sokol” és a „Galeb” esetében két egycsövezetű 90. mm-es „Skoda 45-ös M 12” ágyú, vagy két egycsövezetű 83.5 mm-es „Skoda” 55-ös Let Vz 22 ágyú, két egycsövezetű 47. mm-es „Skoda” 44-es ágyú, két egycsövezetű  8 mm-es, vagy két egycsövezetű 15.mm-es „Zbrojovka” és 30 darab tengeri akna. Az „Orao” esetében két egycsövezetű 47. mm-es „Skoda 44” ágyú, két egycsövezetű 8. mm-es, vagy két egycsövezetű „Zbrojovka” géppuska, 30 db. tengeri akna alkotta. A „Jastreb” és a „Kobac”, valamint a „Labud” esetében, egy egycsövezetű 90. mm-es „Skoda 45-ös M 12” ágyú, vagy egy egycsövezetű 83.5 mm-es „Skoda” 55-ös Let Vz 22 ágyú, két egycsövezetű 47. mm-es „Skoda” 44-es ágyú, két egycsövezetű  8 mm-es, vagy két egycsövezetű 15.mm-es „Zbrojovka” és 30 darab tengeri akna.http:// www. navypedia. org/ retro_ view/ 1925/ yugoslavia_1925.htm
[14] 1931-ben gyártott, 128 tonnás, 30.1 méter hosszú, 6.7 méter széles, 280 lóerős motorral rendelkező, maximálisan 11.6 tengeri csomóval közlekedő, egy „egycsövezetű” 47. mm-es „44”-es ágyúval, 34 tengeri aknával, géppuskával rendelkező hajó. http://www.navypedia.org/retro_view/1925/yugoslavia_1925.htm
[15] 1892-ben gyártott, 448 tonnás, 54. méter hosszú, 9. méter széles, 1200 lóerős motorral ellátott, maximálisan 10 tengeri csomóval közlekedő, két „egycsövezetű” 120 mm-es „35”-ös ágyúval, egy „egycsövezetű” 66. mm-es „42”-es ágyúval, egy „egycsövezetű 15 mm-es ágyúval rendelkező monitor. http://www. navypedia.org/ retro_ view/1925/ yugoslavia_1925.htm
[16] 1904-ben gyártott, 470 tonnás, 57.7 méter hosszú, 9.5 méter széles, 1400 lóerős motorral ellátott, maximális 13 tengeri csomóval közlekedő, két „egycsövezetű” 120.mm-es „35”-ös ágyúval, egy „egycsövezetű” 120 mm-es „10”-es ágyúval, egy „egycsövezetű” 66. mm-es „50”-es ágyúval rendelkező monitor. http://www. navypedia.org/ retro_view/1925/ yugoslavia_1925.htm
[17] 1914-ben gyártott, 540 tonnás, 57.9 méter hosszú, 10.3 méter széles, 1500 lóerős motorral ellátott, maximálisan 13 tengeri csomóval közlekedő, egy „kétcsövezetű” 120. mm-es „40”-es ágyúval, három „egycsövezetű” 120 mm-es „10”-es ágyúval, két „egycsövezetű” 66.mm-es „50”-ös ágyúval ellátott monitor. http://www.navypedia.org/retro_view/1925/yugoslavia_1925.htm
[18] 1915-ben gyártott, 580 tonnás, 62. méter hosszú, 10.3 méter széles, 1750 lóerős motorral ellátott, maximálisan 13.5 tengeri csomóval közlekedő, egy „kétcsövezetű” 120 mm-es „40”-es ágyúval, két „egycsövezetű” 120. mm-es „10”-es ágyúval, két „egycsövezetű” 66.mm-es „50”-es ágyúval, két „egycsövezetű” 47. mm-es „44”-es ágyúval rendelkező monitor. http:// www. navypedia. org/ retro_view/ 1925/ yugoslavia_ 1925. htm
[19] 1940-ben gyártott, 660 tonnás, 65. méter hosszú, 8.1 méter széles, 1900 lóerős motorral ellátott  maximálisan 18 tengeri csomóval közlekedő, két „egycsövezetű” 40 mm-es „56”-os ágyúval ellátott hajó. http:// www. navypedia. org/ retro_view/ 1925/ yugoslavia_ 1925. htm
[20] http: // istorija 20 veka. rs/ wp- content/ uploads/ 2017 / 11 / 2014_1_06_Dimitrijevic. pdf, http: // www. pogledi. rs/ forum/ Thread-jugoslovenska-kraljevska-ratna-mornaica
[21] http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 2475. 10/ wap2. html, http: // navyworld. narod. ru/ Pomocni2.htm, http: // navyworld. narod. ru/ Pomocni2.htm, http://www.croinfo.net/zanimljivosti2/8121-tenderi-veliki-remorkeri-jkrm.html
[22] javítás alatt szárazdokkban volt „Boka Kotor” Tivat hadikikötőben
[23] javítás alatt szárazdokkban volt „Boka Kotor” Tivat hadikikötőben
[24] „Boka Kotorban” állomásoztatva
[25] http: // istorija 20 veka. rs/ wp- content/ uploads/ 2017 / 11 / 2014_1_06_Dimitrijevic. pdf, http: // www. pogledi. rs/ forum/ Thread-jugoslovenska-kraljevska-ratna-mornaica
[26] saint-germaini békeszerződés , https://hu.wikipedia.org/wiki/Rapall%C3%B3i_egyezm%C3%A9ny_(1920)



1941. április, a Jugoszláv Királyság megtámadása

A Jugoszláv Királyság helyzetét nehezítette azon tény, hogy az olaszok birtokolták Isztriát, a Kvarner öböl Cres és Losinj szigetét, Zadart és Lasztovó (Lastovo) szigetet. Emellett jelen voltak Crna Gorában és Albániában. 1941. április 6-án a kora reggeli órákban a szövetséges olasz és német légierő harci repülő gépei támadást intéztek a jugoszláv tengerpart szpliti és kotori Jugoszláv Királyi Haditengerészeti létesítményei ellen. Az olaszok által végrehajtott Kotor öböl és Tivat elleni légitámadásban a Jugoszláv Királyi Haditengerészet (KJRM) „Do J” hidroplánja az öbölben megrongálódott, működésképtelenné vállt. Még ezen a napon, annak ellenére, hogy a jugoszlávok légvédelmi tüzérsége sikeresen lelőtt pár olasz harci repülőt, megrongálódott több hidroplán; Dornier Do 22s[1] és „Rogozarski” SIM-XIV-Hs[2]. A jugoszláv hidroplán repülők mellett a jugoszláv hajózó flotta soraiban is káresemény következett be, a budvai öbölben a jugoszlávok „Jastreb” aknászhajója ellensége tengeri robbanó aknára futott.
Az elkövetkező napokban tovább nőtt a KJRM vesztesége a légitámadások következtében. Április 8-án az olaszok megtámadták a sibeniki KJRM bázisát, ahol a jugoszlávok 2. és 3. torpedó hajós divíziója állomásozott. A légitámadásban három „Do J” hidroplán megrongálódott. A jugoszlávok a hidroplánjaikkal „Do 22s” és „SIM-XIV-Hs” modellek, megkezdték a felderítő repülések végrehajtását az olasz hajózó erők felkutatása érdekében.  A felderített hajók ellen a jugoszlávok támadólag léptek fel. Másnap az olaszok a jugoszláv fellépésre több KJRM tengerparti jugoszláv haditengerészeti és repülőgép-bázist megtámadtak és több repülőgépet megsemmisítettek, megrongáltak.
A KJRM Sibenikbe irányította „Beograd” osztályú rombolóit, továbbá hat torpedós hajóját. A hajóraj Sibenikből Zadar felé közlekedett tovább, azzal a céllal, hogy Zadart, mely olasz fennhatóság alatt állt, felmentse az olasz megszállástól. A raj Zadartól 80. km-ra foglalt támadó pozíciót a tengeren. A KJRM a támadást a Benkovác felől Zadar felé irányuló szárazföldi erőivel, a 12. tengerészgyalogos divíziójával, két szerb-horvát osztaggal, és a 81-es bombázó csoporttal összehangolva kezdték meg április 9-én. A támadás azonban megtorpant, mikor az olasz légierő megtámadta a jugoszláv hajórajt. A támadásban a jugoszláv rombolók megrongálódtak, ezért azokat kivonták.


[1] https://en.wikipedia.org/wiki/Dornier_Do_22
[2] https://en.wikipedia.org/wiki/Rogo%C5%BEarski_SIM-XIV-H


Az olaszok által kontrollált Zadar. forrás: Wikipedia


Április 10-én a KJRM Divuljéban lévő 2. számú hidroplán parancsnoksága Kotorba települt át, ahol csatlakoztak az ottani 3. számú hidroplán parancsnoksághoz. Másnap az olasz légierő megtámadta a KJRM sibeniki 2. számú torpedós divízióját. A jugoszláv légvédelem kisebb-nagyobb sikerrel megsemmisített pár olasz harci repülőt az elkövetkező támadások során, ennek ellenére az olaszok tovább támadták légi erejükkel a KJRM bázisait.
Április 6-án a KJRM dunai folyami flottillájának monitorai támadást intéztek a magyarországi Mohácson lévő repülőtér ellen, melyet a német légierő használt támadásihoz. A műveletben résztvevő monitorokat azonban két nap múlva a KJRM kivonta Újvidékre (Novi Sad), miután 11-én a németek búvárok bevetésével rátámadtak a jugoszláv monitorokra Mohácsnál. A németek ezzel sikeresen biztosíthatták a mohácsi reptér működését, ahonnan harci repülőikkel támadhatták a Királyi Jugoszláviát. Erre április 12-én sor is került, mikor „Junkers” Ju-87-es német katonai repülő támadást intézett a KJRM Duna folyón állomásozó „Drava” monitora ellen. Bár a „Drava” háromszáz milliméteres fedélzeti páncélja állta a „sarat”, a többszöri német támadás következtében a hajó megrongálódott és elsüllyedt. A hatvanhétfős legénységből ötvennégyen meghaltak. A KJRM a megmaradt további három további monitorját „Vardar, Morava, Sava” a saját legénységével elsüllyesztette, hogy ne kerüljön a németek és magyar szövetségeseik kezébe.
Németország szövetségesei „Bulgária, Magyarország és Olaszország” közreműködésével április közepére lényegében elfoglalta a Királyi Jugoszláviát. A megszállás révén 1941. április 17-én a jugoszláv kormány emigrált. A Jugoszláv Királyságot a tengelyhatalmak elfoglalták és részekre osztották[1]. A Királyi Jugoszlávia tengerparti részét tekintve az invázió elérte eredményét. Az olaszok megszállták a Kvarner öbölben Rijekát, Krk szigetet, a Független Horvát Állam (NDH)[2] pedig Rab szigetet, Pag szigetet és a tengerparti részt Rijekától délre eső résztől a Velebit hegység adriai partvonalán át Maszlenicáig. Zadartól a tengerpartot az olaszok kontrollálták, egészen Szplitig. Ezen észak és közép adriai partszakaszhoz tartozó szigeteket is az olaszok vonták ellenőrzésük alá; „Olib, Silba, Premuda, Ist, Molat, Sestrunj, Iz, Ugljan, Pasman, Dugi Otok, Zirje, Drvenik, Solta. Szplittől ismét a NDH birtokolhatta az adriai partvonalat Dubrovnikig, beleértve „Brac, Hvar” szigeteket és „Peljesac” félszigetet. Az olaszok „Vis, Korcula, Mljet” szigetek mellett kontrollálták a Kotor öböl területét.


Hadizsákmány
1941. áprilisától a Jugoszláv Királyság flottájába tartozó hajók többségét az olaszok szerezték meg. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után a német haditengerészet „Kriegsmarine” több olaszok által használt korábban (1941) hadizsákmányként a jugoszlávoktól megszerzett hajót vont ellenőrzése alá. Ezek egy részét saját haditengerészetébe állította szolgálatba, volt amit elsüllyesztettek, kivontak a szolgálatból, de volt hajó amit a németek átadtak a velük szövetséges horvát erőknek (NDH), akiket csak „usztasáknak” hívtak. 1941. május 01-én az egyiptomi kikötő városban Alexandriában megalakult az emigráns Jugoszláv Királyság Haditengerészete. A jugoszlávok bár hadihajózó flottájuk többségét elvesztették, mégis sikerült pár hajót, tengeralattjárót és hidroplánt megmenekíteni. Az Alexandriában működő Jugoszláv Királyság emigráns kormányának haditengerészete birtokolta saját flottájából a Jón tengeren keresztül 1941.04.27-én Egyiptomba kimenekített „Nebojsa” tengeralattjárót és két torpedós hajóját a  „Kajmakcalan”, „Durmitor” hajókat.[3] A hadihajók az angol „Midway” tengeralattjáróhoz tartozó hajózó erőhöz tartozott. Alexandriába a jugoszlávok sikeresen kimenekítettek az áprilisi csatából további huszonkilenc haditengerészetet kiszolgáló katonai úszó légibázis, kilenc „DO-22” és „SUM-14” hidroplánnal. A kilenc repülő Egyiptomba az emigráns Jugoszláv Királyi haderőhöz csatlakozott, a brit királyi légierő „Royal Air Force” parancsnoksága alatt. [4]. Hidroplánok közül további tíz darab Görögországba menekült át.


[1] http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/majorn.pdf
[2] https://hr.wikipedia.org/wiki/Nezavisna_Dr%C5%BEava_Hrvatska
[3] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7611.50;wap2


Alexandra kikötője 1941. forrás: https://atlanticsentinel.com/2016/07/hitlers-feared-invasion-of-the-middle-east/alexandria-egypt-2/
A németek által lerombolt „Split hajógyár” 1944-ben. forrás: http:/ /www. ratnakronikasplita. com

Az olasz haditengerészet „Regia Marina” birtokba vette a jugoszláv hadihajókat, egy részüket fel kellett újítaniuk, hiszen vagy a saját személyzete rongálta meg, vagy süllyesztette el, vagy a tengeri aknák rongálták meg, illetve légitámadásban, vagy hajózó erők támadásban sérült meg. 
1941. áprilisában a Királyi Jugoszlávia kapitulációjával a „Split” romboló[1] „félkész” sértetlen állapotban az olasz hadiflotta „Regia Marina” birtokába került a szpliti hajógyárban. Az olaszok megkezdték az általuk „Spalato”[2] névre keresztelt „Split” hajó befejezésére irányuló építési munkálatokat, azonban ezt a hadi helyzetre való tekintettel 1942. áprilisában felfüggesztették. Minden esetre a hajót „Franco Tosi” motorral látták el, négy darab 13.5 mm-es 45-ös géppuskával, néhány 37 mm-es „Breda” légvédelmi ágyúval, négy darab „kétcsövezetű” 20 mm-es légvédelmi ágyúval, olasz torpedóvetővel, negyven darab mélytengeri bomba tárolására alkalmas vetővel, „EC3 „Gufo” radarral szerelték fel. Az 1942-es gyártási művelet felfüggesztését 1943. júliusában az olaszok meg akarták szüntetni, hogy folytathassák a romboló építését, de az olaszok háborús helyzete ezt nem tette lehetővé. 1943. szeptemberében Olaszország kapitulált a romboló szabotázs akció révén szeptember 24-én meglékelték az olaszok a szpliti kikötőben. A németek szeptember 27-én Szplit város kikötőjében elfoglalták a rombolót és lényegében teljesen „leamortizálták”, majd szpliti öbölben elsüllyesztették, mindamellett, hogy a „Yarrow” hajógyárat is lebombázták, mielőtt az 1944-ben a „titói partizánok” kezébe került volna. 1944. október 27-től „Titó” partizán erői kontroll alá vonták Szplit várost. A „Split” romboló megrongálódva a szpliti öbölben várta a II. Világháború végével a sorsát[3]. 
1941. áprilisában, a királyi Jugoszlávia zászlóshajója a „Dalmacija” az olasz hadiflotta zsákmánya lett és „Cattaro“ néven állt szolgálatba. 1943. szeptemberi olasz kapituláció után a hajó a pulai kikötőben a németek birtokba vették és ismét „Niobe“ néven a cirkálót hadrendbe állították[4]. A cirkáló 1943. decemberében üzemképtelen lett egy az adriai Silba szigetnél történt angol torpedóhajós támadás során. A hajó víz alá került.
A „Dubrovnik” romboló 1941. áprilisában olasz hadizsákmány lett és „Premuda” néven szolgált az olasz flottában. 1943-as olasz kapituláció után a németek „Kriegsmarine” haditengerészetének birtokába került „TA-32” elnevezéssel. Végezetül 1945. áprilisában Genovában elsüllyesztették[5]. További rombolók is az olaszok kezébe kerültek 1941. áprilisban. Ezen „Beograd” osztályú romboló közül a „Beograd” 1941-ben olasz hadizsákmány lett és „Sebenico” elnevezéssel az olasz flotta kötelékébe hadba állt. 1943-as olasz kapituláció után a német hadiflottába került „TA-43” elnevezéssel. 1945-ben a németek Triesztben elsüllyesztették. A „Zagreb” rombolót 1941. áprilisában a kotori öbölben olasz támadás során elsüllyesztették. A „Ljubljana”, mely javítás alatt szárazdokkban volt „Boka Kotor” hadikikötőben, szintén olaszok hadizsákmányaként végezte. Az olasz haditengerészetben „Lubiana” néven eltöltött szolgálata során végezetül 1943. áprilisában a tunéziai partoknál elsüllyesztették.[6]
1941. áprilisában az „Uskok” és a Cetnik” kisméretű torpedós hajók az olaszok birtokába került, ahol az „Uskok” hajót „MAS 1 D” névre a „Cetnik” hajót pedig „MS 47” névre keresztelték át. Az „MAS 1 D” 1942-ben elsüllyedt, az „MS 47” pedig 1943-ban brit hadizsákmányként végezte, de a britek visszajuttatták Jugoszláviának[7] .
1941. áprilisában az olaszok repülőgépei bombázták Szplitet, ahol a „Spasilac PS-11” szállító vontatóhajó megrongálódott. Szplit olasz ellenőrzése alá vonásával a hajót az olaszok felújították, hadrendbe állították, mint vontatóhajót „Instancabile” elnevezéssel. 1944-ben a II. Világháború végével a hajó visszakerült a jugoszláv flottába „PS-11” elnevezéssel és 1953-56. közt a szpliti „Pomgrad” cég polgári „lebegő” hajójaként üzemelt. 1977-ben visszatért a hajó a Jugoszláv Haditengerészetbe és 1980-ig szolgált, majd kivonását követően elmerült[8].

1941-ben a jugoszláv kapituláció során a hajó az olaszok birtokába került a „Hvar” tengeralattjárók kiszolgálását ellátó bázishajó, mely "Quarnerolo", néven állítottak szolgálatba az olaszok. 1945-ben a II. Világháború végével a hajó visszakerült a jugoszlávokhoz, ahol úszó bázisként „Mornar, PK-11” néven szolgál 1955-ös leselejtezéséig[9]. A „Hvar” alá tartozott két tengeralattjáró „Hrabri” és a „Nebojsa”. Ezek közül a „Nebojsát” szerencsésen kivonják és Krétán keresztül a britek ellenőrizte egyiptomi Alexandria kikötőjébe irányítják, ahol brit irányítás alatt az emigrált Királyi Jugoszláv haditengerészetbe szolgálatba állítják. A II. Világháború után a „Nebojsa” 1945-ben Jugoszláviában, „Tara” néven szolgált tovább a „Titói” haditengerészetben[10]. A „Hrabri” viszont 1941-ben az olaszok hadizsákmányként végzi. Az olaszok nem sokkal később leselejtezték. A jugoszlávok a „Hvar” mellett még üzemeltették a „Sitnica” tengeralattjárók kiszolgálását ellátó bázishajót, melyhez további két francia gyártású tengeralattjáró tartozott, a „Smeli” és az „Osvetnik”. Úgy a „Sitnica”, mint a „Smeli” és „Osvetnik” 1941-ben olasz hadizsákmány lett. Az olasz haditengerészetben a „Smeli” tengeralattjáró „Antonia Bajamonti” néven szolgált. Az olasz kapituláció során 1943. szeptemberében az észak-itáliai La Speziaban elsüllyesztették[11].


[1] A Királyi Jugoszlávi Haditengerészete az 1930-as években döntött egy a „Beograd” osztálynál nagyobb romboló megépítéséről, mely a „Split” nevet kapta. Erre azért került sor, mert a kirobbanó II. Világháborús helyzet tekintetében a jugoszlávok az olaszok ellen egy erősebb hadihajóval kívántak fellépni. A jugoszlávok választása a francia „Ateliers et Chantiers de la Loire” hajóépítő vállalatra esett.  A „Le Fantasque” romboló osztály alapján megtervezetett hajó súlya normál állapotban 2570 tonnát, terhelt állapotban 2610 tonnát nyomott.  A tervek alapján a hajót 55000 lőerős brit „Yarrow” gőzturbina és gőzkazán hajtotta meg harminchét tengeri csomóval. Fegyverzetét a öt cseh „Skoda” 12.7 mm-es 65-ös ágyú és öt svéd „Bofors”, négy „ZB-60-as” 15 mm-es légvédelmi ágyú, két torpedóvető képezte a tervek alapján.  Az építés helyszíneként a szpliti „Yarrow” hajógyár lett kijelölve. Az építés 1939-ben kezdődött el és a tervezett befejezést 1942-re irányozták elő. A II. Világháború azonban közbeszólt a projektnek. 1940-ben a szpliti hajógyárban felfüggesztették a romboló megépítését. Ennek okai voltak többek közt azon események, hogy 1940. májusában az olaszok csatlakoztak a németekhez a franciaországi megszállás során, a britek titkos kapcsolatot gyanítottak a jugoszlávok és szovjetek közt, mely a brit embargó bevezetését eredményezte, francia tiltakozás ellenére.  A svédek is csatlakoztak az embargóhoz, így a „Bofors” fegyverek szállítása megakadt, a cseh „Skoda” fegyverzet szállítását pedig keresztülhúzta németek csehországi megszállása. Az embargó révén nem tudták elég építési anyaggal ellátni a szpliti hajógyárat a franciák, így nem volt arra elég nyersanyag, hogy a meghatározott súlyú hajót alkossanak. A „Split” romboló ennek eredménye képen 600-1100 tonna súlyú lett.  
[2] Split- olasz neve Spalato
[3] Jugoszlávia új kommunista kormánya a háború végén, miután a hajót a rijekai hajógyárba vontatta, 1948-tól megkezdte a „Split” romboló felújítását, építésének további munkafázisait, új „Franco Tosi” motoralkatrészek beszerzésével, az eredeti fegyverzet felszerelésével, „Skoda”. 1950-1953. közt „Titó” és „Sztálin” közti kapcsolat megromlott, így Jugoszlávia a NATO felé fordult, ezáltal az USA és a britek támogatása révén, új brit motorral és amerikai fegyverzettel folytatták a „Split” romboló megépítése. A hajó hossza 120 méter, szélessége pedig 12 méter volt. Merülési mélysége elérte a 3.7 métert.  A romboló normál súlya 2362 tonna, terhelt súlya pedig 2953 tonna volt. Két darab brit „Parsons” gőzturbina és két darab „Admirality” kazán 50000 lőerőt eredményezett, mely 31.5 tengeri csomóval hajtotta meg maximálisan a hajót. Fegyverzetét alkotta; négy darab 127 mm-es 38-as „egycsövezetű” „Mark 12” ágyú, kettő a hajó orr, kettő a hajó tat részén,  négy darab „egycsövezetű” és négy darab „kétcsövezetű” Bofors 40 mm-es légvédelmi ágyú, tengeralattjárók elleni védelem céljából a hajó el volt látva egy darab 533 mm-es torpedóvető, két „Hedgehog” tengeri aknavető, hat darab mélytengeri akna vető és két mélytengeri akna leengedő állvány,  az eredményesség érdekében a hajó rendelkezett „MK-37” tűzvezető rendszerrel, mely az 5 incses ágyúkat vezérelte célra, valamint „MK-51” légvédelmi ágyú vezérlővel. Mindkét rendszert „MK-12” tűzvezető radar és „MK-22” magassági radar . „SC” és „SG-1” kereső radar támogatott. A hajó építése 1958. júliusra fejeződött be. A romboló a jugoszláv flotta zászlóshajójaként 1959-ben kezdte meg szolgálatát a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Haditengerészetében (JRM). 1970-ben a hajón történt kazánrobbanás következtében a „Split” a továbbiakban 1980-as kivonásáig, leselejtezéséig kiképzőhajóként funkcionált. 1986-ban a hajót szétszedték. https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_destroyer_Split, https://www.naval-encyclopedia.com/the-royal-yugoslav- navy- in- ww2/, http:/ /www. ratnakronikasplita. com/ kronika/ 1943- 3,  https:// vojnapovijest. vecernji.hr/ vojna- povijest/brodovolje-bez-plana-i-bez-cilja-prvi-dio-1265988, http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 6500.0.
[4] Több adriai harci ütközet után a támadások során a Cattaro (Dalmacija) megrongálódott hajó. Silba szigetnél két angol torpedóhajó (MTB 276 és MTB 298) megtorpedózta. A roncsot a partizánok szedték szét, mely 1945-ig Silba szigeten árválkodott. Végül 1947-49. közt szétszedték teljesen. http: // www .paluba. info/ smf/ index. php? topic= 3485.0;wap2, http:// navyworld. narod .ru/Juidx.htm, https://en. wikipedia. org/ wiki/ SMS_Niobe
[5] https: // en. wikipedia. org / wiki /Y ugoslav_ destroyer_ Dubrovnik, http: // navyworld. narod. ru/ razaraci. htm#Dubrovnik
[6] http:// navyworld. narod. ru/ razaraci. htm# Dubrovnik, https://en.wikipedia. org/wiki/ Yugoslav_destroyer_Ljubljana, http:// www . paluba. info/ smf/ index. php? topic=7008.0
[7] A „MAS 1 D” nem messze Mljet szigettől süllyedt el 1942. áprilisban, az MS 47 pedig 1943-ban az olasz kapituláció után Máltán a britek hadizsákmányként, mint ME 47 olasz torpedós hajót birtokba vették és 1944-ben visszaadták Jugoszláviának, ahol kivonták a szolgálatból és feldarabolták. http://navyworld.narod.ru
[8] http: // oceania. pbworks. com/ w/ page/ 10668446/ YUGOSLAVIAN% 20AUXILIARY %20 SHIPS, http: // www. paluba.info/smf/index.php?board=123.0
[9] http://navyworld.narod.ru/Pomocni2.htm#Hvar
[10] 1941.  Jugoszláv kapituláció után a „Nebojsa” hajót Krétára irányítják 1941. április 17-én, majd onnan az egyiptomi Alexandriába, ahol a britek birtokba veszik és kiképzőhajónak használják. 1945. augusztusban visszaadják Jugoszláviának, ahol „Tara” néven ismét szolgálatba állt 1958-ig, majd leselejtezik. http:// www. paluba.info/smf/index.php?topic=3489.0;wap2
[11] https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_ships_of_the_Royal_Yugoslav_Navy


Az „Osvetnik” az olasz haditengerészetben „Francesco Rismondo” néven szolgált. Az olasz kapituláció során 1943. szeptemberében korzikai Bonifacióban elsüllyesztették.[1] A „Sitnica” olasz hadizsákmányként „Curzola” néven tengeralattjáró úszó bázisként üzemelt 1943-as olasz kapitulációig. 1943-ban Máltán brit fennhatóság alá került, a britek 1945-ben visszaadták Jugoszláviának, ahol 1949-től "Miner PB-21”, 1952-től pedig "Vis” tengeralattjáró úszó bázisként üzemelt leselejtezésig 1962-ig.[2] 
A „Schichau” osztályú torpedóhajókból (Tb) a „T 1” torpedós hajó[3], a „T 5” torpedós hajó[4], „T 3” torpedós hajó[5],  „T 6” torpedós hajó[6],  „T 7” torpedós hajó[7], „T 8” torpedós hajó[8]  kerültek az olasz hadiflottába. Ezek közül azonban az 1943-as olasz kapitulációval a „T 1”, a „T 5” visszakerült a jugoszlávokhoz. „ „T 3”, „T 6”, „T 7” és „T 8” a harcok során megrongálódtak és víz alá kerültek.
További öt darab tengeri vontatóhajó végezte olasz hadizsákmányként; a „Silni”, mely „Pertinace” elnevezéssel állt hadrendbe az olasz haditengerészetbe[9], a Snazni”, mely „Resistante" elnevezéssel állt hadrendbe az olasz haditengerészetbe[10], az „Ustrajni, mely „Duraturo" elnevezéssel állt hadrendbe az olasz haditengerészetbe[11], a   „Marljivi”, mely „Diligente " elnevezéssel állt hadrendbe az olasz haditengerészetbe[12], a „Jaki”, mely „Poderoso” elnevezéssel állt hadrendbe az olasz haditengerészetbe [13]. A II. Világháború végén, 1945-ben szövetségesek hadizsákmányaként visszakapták a jugoszlávok a vontatókat.
Az olaszok megszereztek két motoros bárkákát az „Uljesura” és „Kit” teherszállítókat. Az „Uljesura” 1941. áprilisi jugoszláv kapituláció során olasz hadizsákmány lett a szpliti kikötőben. 1945. után Jugoszlávia visszakapta a tankert és szolgálatba állította polgári célra. mint üzemanyag szállító segédhajót. A „Kit”[14] hasonlóan végezte 1941-ben a sibeniki kikötőben. 1945. után Jugoszlávia visszakapta a tankert. További tartály, szállító hajók kerültek olasz ellenőrzés alá, „PV-5” vízszállító, „PNL-2”, „ PNL-3”, „PN-5” üzemanyag szállítók[15], „Lovcen” vízszállító hajó. A „Lovcen” hajó Divulje kikötőjében került olasz birtokba 1941-ben. Az olasz flotta „Cherta” néven állította szolgálatba. 1943-ban az olasz kapituláció során Sibenik kikötőjében a jugoszlávok megszerezték a hajót, amit 1945-ben állítottak szolgálatba PN 13 elnevezéssel. A hajó 1960-tól felújították és üzemanyag szállító tankerként szolgált tovább[16].
1941. áprilisában olasz hadizsákmányként a „Regina Marina” olasz haditengerészet szolgálatba került a jugoszlávok „Galeb” osztályú torpedós hajója; a  „Galeb”, a „Labud”, a Jastreb”, a „Kobac”, a „Sokol” és az „Orao”. Az olasz hadiflottában a „Galeb” új neve „Salve” lett, a „Labud” pedig „Oriole”, a „Jastreb” neve „Zirona”, a „Kobac” neve „Unie”, a Sokol” neve „Eso”, az „Orao” neve pedig „Vergada”[17]. Ezen hajók közül öt darab megsemmisült a harcokban; „Salve”, „Oriole”, „Zirona”, „Unie”, Eso”, egy pedig „Vergada” 1943-as olasz kapituláció után visszakerült a jugoszlávokhoz.
 A „Schichau” osztályú torpedóhajók közül az olaszok megszerezték a D2-es torpedós hajót, melyet „D10” névre kereszteltek[18]. Az 1943-as olasz kapituláció után a németek vették birtokba, de 1944-ben történt „szövetséges” légitámadásban a hajó a kotori öbölben elsüllyedt[19]. 1941. áprilisában hat darab „Orjen” osztályú torpedós hajó került az olaszok kezébe „Orjen, Suvobor, Velebit, Dinara, Rudnik, Triglav” torpedóshajók[20]. Az olaszok a hajókat átkeresztelték így a „Orjen”  új hadrendi megnevezése „MS 41” lett, a „Suvobor”-é „MS 45”, a „Velebit”-é „MS 42”, a „Dinara”-é „MS 43”,  a „Rudnik”-é „MS 46”, a „Triglav”-é pedig „MS 44”. Az 1943-as olasz kapituláció során két hajó (Orjen, elsüllyesztett a legénysége az olasz Monfalco-ban, a Suvobort pedig az olasz Cattolica-ban) elsüllyedt, négy („Velebit, Dinara, Rudnik, Triglav”) viszont németek kezébe került, de 1944-ben a görög Theszalonikiben mind a négy hajó elsüllyedt a harcok során. A jugoszlávok sikeresen kimenekítettek az áprilisi csatából két „Orjen” osztályú torpedós hajójukat a „Kajmakcalan”-t, és a „Durmitor”-t .[21]
A „Vila” hadi jacht (korábban Dalmat) szintén az olasz flottánál végezte, ahol „Fata” névvel szolgált 1943-ig. Az olasz 1943-as kapituláció után visszakerült a jugoszlávokhoz, ahol ismét „Vila” néven állt szolgálatba. Ezt követően „Orjen” névre keresztelik és a partizánvezér „Titó” marsal vezérhajója lett. 1954-ben ismét átnevezték a hajót ”Istranka” névre  és 1961-ig szolgál. A „Velebit” jacht sem kerülte el az olasz szolgálatot. 1941. áprilisában az olaszok hadizsákmányaként végezte, majd "Palinuro" elnevezéssel szolgált egészen az 1943-as olasz kapitulációig. A hajót az olaszországi Ortonba irányítják, ahol a németek ellenőrzése alá került. A németek miután a hajó a szövetségesek támadásában megrongálódott, kivonták a szolgálatból. 1945-ben a hajó végleg elsüllyesztették.[22]
„Jadran”, „Trogir” és a „Kozjak” személyszállító, a jugoszláv haditengerészet által birtokolt gőzhajókat is birtokba vették az olaszok. A „Kozjak” gőzöst „Birbigno” elnevezéssel szállított utasokat az olaszoknál. A II. Világháborúban nyoma veszett Olaszországban. A „Trogir” gőzös szintén olasz flottához került. 1944-ben a hajó a punati kikötőben elsüllyedt szövetségi légtámadás során. A hajót azonban 1945-ben kiemelték és helyreállították, majd „Trogir” névvel szolgálatba állt Rijekában. 1947-ben vásárolja meg a „Jadrolinija”. 1955-ben kivonják a forgalomból és 1958-ban leselejtezték. A „Jadran” gőzös 1941-ben a II. Világháborúban olasz hadizsákmányként végezte „Adriano F.” elnevezéssel. A II. Világháború során 1944. februárjában a szövetségesek dubrovniki légitámadása során a gőzös megsemmisült[23]
Olaszok birtokába került öt „Malinska” osztályú aknatelepítő hajó. 1941. áprilisában a „Malinskát” az olaszok átkeresztelték „Arbe”, a „Marjan-t” átkeresztelték „Ugliano” névre, a Melinje-t” átkeresztelték „Solta” névre, a „Mljet-t” átkeresztelték „Meleda” névre, a „Mosor-t” pedig átkeresztelték „Pasman” névre. Az olasz kapituláció során két hajó a „Arbe (Malinska)” és a „Pasman (Mosor)” német hadiflottához került, ahol a „Pasmant” megkapta a németbarát „Független Horvát Állam (NDH)”. A „Pasmant” 1944.01.05-én a jugoszláv partizánok „NB-3 Jadran” hadi csónakja az Iszt (Ist) szigetnél lévő „Kozja Draga” részén elfoglalja. A továbbiakban a „Pasman”, mint a partizánok hadizsákmánya Iszt szigetnél állomásozott 1944. 12.31-én. Egyes adatok alapján felújították és 1954-ig még működött a Jugoszláv Haditengerészetben. Az „Arbe” hajót a németek 1943. 09.09-én Genova kikötőjében elsüllyesztették. A jugoszlávokhoz a II. Világháború végén további korábbi három aknász került vissza a szövetségesek jóvoltából, melyet az olasz hadiflottából zsákmányoltak; „Solta (Melinje)”, „Ugliano” (Marjan), „Meleda (Mljet)”. Az aknászokat a jugoszlávok ellátták hadrendi számmal: M1, M 201 (ex-Ugliano), M2, M 202 (ex-Solta) és M3, M 203 (ex-Meleda), de később átkeresztelték a hajókat új számmal ellátott jelöléssel: M31 (ex-M1), az M32 (ex-M2) és az M33 (ex-M3)[24].
A „Jadran” oktató vitorlás hajó 1941. áprilisban az olasz haditengerészet birtokába került, ahol "Marco Polo" néven szintén oktatási célra használták. Az 1943-as olasz kapituláció után a németek birtokába került, mivel nem volt hadihajó ezért nem használták hadi célra. A II. Világháborút követően 1946-ban a jugoszlávok a szövetségesektől visszakapták a „Jadrant” és a tivati „Sava Kovacevic” hajózási javító műhelyben három év alatt rendbe hozták. 1949-re más ismét oktatási és kiképzési célra használták[25].
A „Perun” üzemanyag szállító hajó 1941. áprilisban az olaszok hadizsákmányaként végezte. Az olasz flottában, „Devolo” névvel üzemanyag szállító tankerként szolgált 1943. 03.17-ig, amikor a szövetségesek brit tengeralattjárója a “Splendid” a sziciliai partok közeli Cape San Vito-nál  lévő Monte Cofano-nál elsüllyesztette[26].
A „Beli Orao” „hadijacht” Kotor kikötőjében került az olaszok kezébe. Az olasz haditengerészet a hajót átnevezte „Alba”, aztán „Zagrabia” névre. Az 1943-as olasz kapituláció után december 12-én a jugoszlávok visszakapták a jachtot, ahol először „Biokovo” , majd  „Jadranka” néven „Titó” marsal jachtjaként állt szolgálatba a haditengerészetben[27].
A „Neretva” 1941-es jugoszláv kapituláció során az olasz hadiflottához került, ahol „Zuri” névre keresztelve állt szolgálatba torpedós naszádként. A hajót az olaszok ellátták egy darab 76. mm-es L 40-es légvédelmi ágyúval, 20 mm-es L 70-es légvédelmi géppuskával, 13.2 mm-es géppuskával és két mélytengeri bombák telepítésére alkalmas „bombavetővel”. 1942-ben a hajó a háborús harcok során eltűnt, elsüllyedt-pontos adat nincs.[28] A „Klis” 1941-es jugoszláv kapituláció során az olasz hadiflottához került, ahol „Levrera” névre keresztelve állt szolgálatba torpedós naszádként. 1943. szeptemberében az olasz kapituláció során a dalmát vizeken járőröző hajó légitámadás során megsemmisült[29]. A „Lastavica” 1941-es jugoszláv kapituláció során az olasz hadiflottához került, ahol „Rondine” névre keresztelve állt szolgálatba torpedós naszádként. 1943. szeptemberében az olasz kapituláció során német ellenőrzés alá került a hajó Sibenik kikötőjében. A németek vontatóhajóként használták. [30]A KJRM fregattja a „Tivat” majd „Neretva” (korábban „Kaiser Max”) 1941-ben a központi hatalmak légitámadása során megrongálódott, de az olaszok birtokba vették. 1943-as olasz kapituláció során került vissza a partizán jugoszláv erőkhöz, ahol 1943-as sibeniki brit bombázás során elsüllyedt. "Sibenik” majd „Krka” (korábban „Donau”) altiszti kiképző korvett 1941-ben a központi hatalmak légitámadása során megrongálódott, de az olaszok birtokba vették. 1943-as olasz kapituláció során került vissza a partizán jugoszláv erőkhöz, de 1943-as sibeniki brit bombázás során elsüllyedt. Hasonló sorsra jutott a "Krivosje" (korábban Frundsberg) is.
Az 1914-ben az Osztrák-Magyar Monarchia gőzhajtású „Faun” osztályú R 1, R 2, R 3, R 7, R 9, R 11” sorozat vontatóhajói közül, a hatvan tonnás R 1-es 1941. áprilisában német, majd olasz hadizsákmányként végezte. Az olaszoknál „N 6” néven szolgált[31]. Az R 2-es 1941. áprilisában német, majd olasz hadizsákmányként végezte[32]. Az R 3-as 1941. áprilisában német, majd olasz hadizsákmányként végezte a vontató. Az olaszok „N 105” elnevezéssel állították szolgálatba[33]. Az R 4-es 1941. áprilisában német, majd olasz hadizsákmányként végezte a vontató. Az olaszok „N 106” elnevezéssel állították szolgálatba[34]. Az R 5-ös 1941. áprilisában német, majd olasz hadizsákmányként végezte a vontató. Az olaszok „N 107” elnevezéssel állították szolgálatba[35]. Az R 6-os 1941. áprilisában német, majd olasz hadizsákmányként végezte a vontató. Az olaszok „N 108” elnevezéssel állították szolgálatba[36]. Az R 7-es és R 8-as hajók 1941. áprilisában német, majd olasz hadizsákmányként végezték[37]. Az R 9. és R 10 vontatók 1941. áprilisában német, majd olasz hadizsákmányként végezték. Az R 9 hajót „N 7” néven, az R 10 hajót „N 8” néven állították szolgálatba. [38] Az R 11-es, R-12-es vontatók 1941-től a Királyi Jugoszlávia kapitulálásával olasz hadizsákmányként végezték, további sorsukról nincs információ. A jugoszláv flottában 1941. után nem szerepeltek. Az R 13 1941. április 10-én az olaszok hadizsákmányaként végezte Divulje kikötőjében és „N 10” állították szolgálatba[39]. Az R 14-es 1941. április 10-én az olaszok hadizsákmányaként végezte Divulje kikötőjében és „N 11” állították szolgálatba[40]. Az R 15-ös 1941. április 10-én az olaszok hadizsákmányaként végezte Divulje kikötőjében és „N 12” állították szolgálatba.[41] Az R 16-os 1941. április 10-én az olaszok hadizsákmányaként végezte Divulje kikötőjében és „N 13” állították szolgálatba.[42] 1941-től az olaszok hadizsákmányaként végezték; az R 91, mely az olasz flottában „N 14”, az R 101, mely az olasz flottában „N 15”, az R 102, mely az olasz flottában „N 16”, az R 103, mely az olasz flottában „N 17”, az R 104, mely az olasz flottában „N 18” néven szolgáltak[43].  Az R 31-es 1941-ben a német hadiflotta birtokba vette. A hajót a németek átadták az olaszoknak, ahol „N 19” néven szolgálatba állították[44]. Az R 32-es 1941-től a német hadiflotta birtokba vette A hajót a németek átadták az olaszoknak, ahol „N 20” néven szolgálatba állították[45]. Az R 34-es  1941-től a német hadiflotta birtokba vette A hajót a németek átadták az olaszoknak, ahol „N 21” néven szolgálatba állították[46]. Az R 36-os 1941-től a német hadiflotta birtokba vette A hajót a németek átadták az olaszoknak, ahol „N 25” néven szolgálatba állították[47]. Az R 37-es 1941-től a német hadiflotta birtokba vette A hajót a németek átadták az olaszoknak, ahol „N 30” néven szolgálatba állították[48].
Az olaszok haditengerészete a „Regia Marina” huszonegy vontatóhajót kezeltek hadizsákmányként, melyből négy csoportot alakítottak ki és minden hajót elláttak saját hadi megnevezéssel, névvel. Egyik csoportba tartozott a harminc tonnás N.105 (ex R-3), N.106 (ex R-4), N.107 (ex R-5), N.108 (R-6). A másik csoportba a tartozott a hatvan tonnás N.10 (R-13), N.11 (R-14), N.12 (R-15), N.13 (R-16), N.14 (R-91), N.15 (R-101), N.16 (R-102), N.17 (R-103), N.18 (R-104), az ötven tonnás N.19 (R-31), N.20 (R-32), N. 21 (R-34), N25 (R-36), N.30 (R-37) vontatók. A harmadik csoportot a negyven tonnás N.7 (R-9), N.8 (R-10) vontatók alkották, a negyedik csoportot pedig a hatvan tonnás N.6 (R-1) vontató tartozott.


Olasz motros torpedós flotta jelvénye.forrás:wikipedia

„R 13” vontató még jugoszláv szolgálatban. forrás:www.paluba.info




[1] https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_ships_of_the_Royal_Yugoslav_Navy
[2] http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 3489.0; wap2m , http:// navyworld. narod. ru/ Pomocni2. htm
[3] 1943. évben olaszországi kapitulációja után visszakerült a Jugoszláv flottába, és „Golesnica” elnevezéssel szolgálatba állt kivonásáig. 1959-ben kivonva a szolgálatból. https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_ torpedo_ boat_ T1
[4] 1943. évben olaszországi kapitulációja után visszakerült a Jugoszláv flottába, és „Cer” elnevezéssel szolgálatba állt kivonásáig. 1962-ben kivonva a szolgálatból. https:// en. wikipedia. org/wiki/ Yugoslav_ torpedo_ boat_T5
[5] 1943. évben olaszországi kapitulációja után a német hadiflottába kezdte meg szolgálatát. 1945. február 28-án a trieszti kikötőben lebombázzák. . https://en.wikipedia.org/wiki/Yugoslav_torpedo_boat_T3
[6] 1943. évben olaszországi kapitulációja során a legénység elsüllyesztette.  https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_ torpedo _boat_T6
[7] 1943-ban a németbarát „horvát független államhoz NDH” került. Az NDH hajózó erőiben szolgálva, 1944. június 24-én a britek elsüllyesztették Murter szigetnél. https:// en. wikipedia .org/ wiki/ Yugoslav_ torpedo_boat_T7
[8] 1943. évben olaszországi kapitulációját követően 1943-ban a német légierő lebombázza Dubrovniktól 37 km-re lévő Olipa szigetnél. https://en.wikipedia.org/wiki/Yugoslav_torpedo_boat_T8
[9] 1943. szeptemberében elsüllyedt a pulai kikötőben. http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic=2475.0
[10] 1945-ben a jugoszlávok visszakapták a hajót a szövetségesektől és csak 1959-ben vonták ki a szolgálatból.  http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic=2475.0  
[11] 1945-ben a jugoszlávok visszakapták a hajót a szövetségesektől és csak 1957-ben vonták ki a szolgálatból.  http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic=2475.0   ,
[12] 1945-ben a jugoszlávok visszakapták a hajót a szövetségesektől és „Marljivi” néven állt a jugoszláv flotta kötelékébe, ahol, mint segédhajó „R-23, PR-56, PP-21” hadrendi számmal lát el szolgálatot kivonásáig 1966-ig. http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic=2475.0
[13] A vontató 1945-ben hadizsákmányként ismét a jugoszlávokhoz került, ahol „jaki” névről „R 1” névre, majd 1949-ben „PR 11 „Lubin” névre keresztelték. 1958/1959 évben kivonták a szolgálatból és feldarabolásra ítélték. http://www.croinfo.net/zanimljivosti2/8121-tenderi-veliki-remorkeri-jkrm.html
[14] 1957-ben a polgári zadari hajózási társaság "Jugoslavenska tankerska plovidba" megvásárolta és „Klostar” néven üzemelte. 1959-ben a rijekai "3.Maj Brodogradiliste" hajógyárban modernizálták, majd 1970-ben az "INI" társaság megvette és (DB 4 "Klostar") néven üzemeltette 1988-as leselejtezéséig.
[15] 1941. áprilisban, jugoszláv kapituláció során a hajó a németek birtokába került.  A németek 1941-ben  átadták az olaszoknak.
[16] https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_ships_of_the_Royal_Yugoslav_Navy, http:// navyworld .narod. ru/ Pomocni.htm#top
[17] A „Salve” 1942-ben megsemmisült, az „Oriole” 1943-ban megsemmisült, a „ Zirona” 1941. novemberben megsemmisült, az „Unie” megsemmisült 1943-ban, az „Eso” megsemmisült 1943-ban. A  „Vergada” 1943-ban hadizsákmányként a jugoszláv hadiflottához kerül, ahol 1945. decembertől pedig M-21 „Pioner” néven, 1949. májustól M-21 „Zelengora” néven szolgált a jugoszláv flottába 1963-ig. https://en.wikipedia.org/wiki/Galeb-class_minelayer
[18] 1943-ben az olasz kapituláció után a németek vettek birtokba és 1944-ben elsüllyedt a kotori öbölben. https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Royal_ Yugoslav_ Navy, https: //en .wikipedia. org/ wiki/ Schichau- class_torpedo_boat, http:// www. paluba .info/ smf/i ndex. php?topic=6610.0, http:// www. navypedia. org/ ships/ yugoslavia/ yu_ms_d1.htm
[19] https://en.wikipedia.org/wiki/Schichau-class_torpedo_boat
[20] Két „Orjen” osztályú torpedós hajó, a Kajmakcalan és Durmitor megmenekült, a szövetségesek felügyelete alá kerültek, melyet 1944-ben visszakapott Jugoszlávia.
[21] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7611.50;wap2
[22] http://www.lokalpatrioti-rijeka.com/forum/viewtopic.php?t=2911
[23] https:// www. lokalpatrioti- rijeka. com/ forum/ viewtopic. php?f= 255&t =3 266&s tart= 15,  http: // www. simplonpc. co. uk/ Jadrolinija1 .html#anchor3512853, https://hr.wikipedia. org/ wiki/ Jadrolinija, http:// www. paluba.info/ smf/index.php?action=search2, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7864.490;wap2,
[24]Fontos megemlíteni, hogy a fent leírtakat a „Zvonimir Freivogel - Achille Rastelli: Pomorski Rat Na Jadranu 1940. – 1945.” könyvéből merítettem.  A ” Razvoj oruzanih snaga SFRJ 1945-1985 - Ratna mornarica (1988)” könyv alapján viszont a hajók elnevezése másképpen szerepeltetik; „M1 Marjan, M2 Mljet, M3 Meljine, M21 Pionir”. A http://www.navypedia.org/ships/yugoslavia/yu_ms_malinska.htm weboldalról beszerezhető információk alapján „MT 133. Marjan, 134. Mosor, 135. Malinska, 136. Meljine, 137. Mljet” elnevezéssel szerepelnek az aknavadászok, viszont a „Marjan” (Ugliano) hajót a jugoszláv flottában „M2, M202, M32”, a „Mosor” (Pasman) hajót 1941-ben az olasz haditengerészet megszerezte, a „Malinska” (Arbe) hajót 1941-ben az olasz haditengerészet megszerezte, a „Mljet” (Meleda) hajót 1941-ben az olasz haditengerészet megszerezte. A https://en.wikipedia.org/wiki/Albona-class_minelayer weboldal alapján a „MT 133. Malinska, 134. Marjan, 135. Meljine, 136. Mljet, 137. Mosor” elnevezéssel szerepelnek. http:// www. navypedia. org/ ships/ austrohungary/ ah_ms_mt130.htm, http:// www. feldgrau. net/ forum/ viewtopic. php?f= 55&t= 3125, http:// www. paluba. info/ smf/ index.php/ topic,6499.15.html
[25] Divo Basic: Skolski brodovi na istocnojadranskoj obali (Hrvatski skolski brodovi “Margita”, “Vila Velebita” i “Jadran”) Pomorski muzej Dubrovnik Tvrdava sv. Ivana, 20000 Dubrovnik, Hrvatska
[26] https:// www. wrecksite.eu/ wreck. aspx? 97501, http:// www.paluba. info/ smf/ index.php/ topic, 6284.0.html
[27] https://en.wikipedia.org/wiki/Yugoslav_gunboat_Beli_Orao
[28] http:// xoomer. virgilio. it/ ramius/ Militaria/ cannoniere- posamine- dragamine. html, Maurizio Brescia: Mussolini s Navy: A Reference Guide to the Regia Marina 1930-1945
[29] http: // xoomer. virgilio.it/ ramius/ Militaria/ cannoniere- posamine- dragamine.html, Maurizio Brescia: Mussolini s Navy: A Reference Guide to the Regia Marina 1930-1945
[30] http:// www. navypedia. org/ ships/ italy/it_cm_pg2.htm, http:// www. montenegrina. net/pages/ pages1/ istorija/ dokumenti/ pristan2_grupa_autora. htm, http:// www.paluba. info/ smf/ index. php? topic= 7864. 915, http://xoomer.virgilio.it/ramius/Militaria/cannoniere-posamine-dragamine.html, Maurizio Brescia: Mussolini s Navy: A Reference Guide to the Regia Marina 1930-1945
[31] 1943-ban az olasz kapituláció után a németek birtokába került. 1945-ben a háború végén visszakapta Jugoszlávia a hajót és felújította. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http://www.maritime-information.net/     
[32] R 2. 1941. áprilisában német, majd olasz hadizsákmányként végezte. Az 1943-as olasz kapituláció után Kotorban a németek birtokba vették. 1945. május 5-én a hajó tengeri aknára futott és felrobbant, elsüllyedt Bar városnál.  http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http://www.maritime-information.net/     
[33] 1943-as olasz kapituláció után Kotorban a németek birtokba vették. Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http://www.maritime-information. net/     
[34] 1943-as olasz kapituláció után Kotorban a németek birtokba vették. Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http:// www. maritime-information. net/     
[35] 1943-as olasz kapituláció után a dubrovniki Gruzsban (Gravoza) a németek birtokba vették. Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http:// www. maritime-information. net/     
[36] 1943-as olasz kapituláció után Kotorban a németek birtokba vették. Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http:// www. maritime-information. net/     
[37] 1943-as olasz kapituláció után Kotorban a németek birtokba vették. Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérültek, elsüllyedtek. Így kerültek a jugoszlávok birtokába. http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http://www.maritime-information.net/     
[38] Mindkét hajó az 1943-as olasz kapituláció után mindkét vontató Szplitben a németek birtokába került, de a harcok során.  Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http:// www. maritime-information. net/      
[39] 1943-as olasz kapituláció után a német haditengerészethez került Sibenik kikötőjében. Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http:// www. maritime-information. net/     
[40] 1943-as olasz kapituláció után a német haditengerészethez került Sibenik kikötőjében. A II. Világháborúban 1945-ben visszakapta Jugoszlávia és egy civil hajótársasághoz került . http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http:// www. maritime-information. net/     
[41] 1943-as olasz kapituláció után a német haditengerészethez került Sibenik kikötőjében. Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http:// www. maritime-information. net/     
[42] 1943-as olasz kapituláció után a német haditengerészethez került Sibenik kikötőjében. Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http://www.maritime-information.net/     
[43] Az 1943-as olasz kapituláció után a németek birtokba vettek a vontatókat, Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http://www.maritime-information.net/     
[44] Az 1943-as olasz kapituláció során a kotori öbölben a németek ismét birtokba vették. Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http:// www. maritime-information. net/     
[45] Az 1943-as olasz kapituláció során Sibenikben a németek ismét birtokba vették. Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http:// www. maritime-information. net/     
[46] Az 1943-as olasz kapituláció során Sibenikben a németek ismét birtokba vették. Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http:// www. maritime-information. net/     
[47] Az 1943-as olasz kapituláció során Sibenikben a németek ismét birtokba vették. Az 1943-as harcok során a kikötőben megsérült, elsüllyed. Így került a jugoszlávok birtokába. http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http:// www. maritime-information. net/     
[48] 1943-ban a hajó a jugoszláv tengerpartnál elsüllyedt a harcok során.1947-ben a jugoszlávok felújítják a háború során üzemképtelenné vált hajót az „Uljanik” hajógyárban, mint „MR 37” (Minerski Remorkeri) aknász vontatót.  1956-ban üzembe helyezték, 1960-ban pedig polgári célra eladásra került, mint "Verudica" nevű civil hajó. 1988-ban kivonják a forgalomból, majd 1989-ben Sveti Kajo-ban feldarabolták . http: // www. paluba. info/ smf/index.php?topic=6549.0, http:// navyworld. narod .ru/P omocni2.htm , http:// www. maritime-information. net/      


Az 1941. áprilisi csatában a jugoszlávok folyami monitorai sem „úszták” meg. Bár több monitor is megsérült és víz alá került, a „központi hatalmak” a megrongálódott, elsüllyesztett hajókat kiemelték és felújították. A „Sava” folyami monitort 1941. áprilisában a legénysége elsüllyesztette, de a németbarát „Horvát Nemzeti Állam NDH” kiemelte és felújította. Az NDH saját folyami flottájába állította szolgálatba „Sava” néven.[1] A „Drava” monitor a német légierő lebombázta[2], de a magyarok 1942-ben kiemelték és felújították. A „Morava” monitor (korábban Kőrös) április 12-én a legénysége elsüllyesztették. 1944-ben a németbarát „horvát nemzeti állam NDH” kiemeli és felújítja. Az NDH folyami flottillájában „Bosna” néven 1944. júniusig szolgált, mikor is aknára futott. A hajótestet végül 1945-ben szétszedték.[3] A „Vardar” (korábban Bosna) 1941. április 12-én a legénysége elsüllyesztette[4].
Folyami flottilla a németekhez, illetve a velük szövetségre lépő magyar, bolgár és román folyami flottillához került. A „Sabac” folyami hajót 1941. áprilisban a németek hadizsákmányként birtokba vették és a német dunai flottába állt szolgálatba „Alzey” néven[5]. Szintén hadizsákmányként végezte a „Sisak” folyami hajó, mely „Troje” néven állt a német folyami monitorok szolgálatába a Dunán[6]. A „Cer” folyami hajót viszont  1941. áprilisában a Száván Zsupanja közelében a személyzet elsüllyesztette, de a németek kiemelték és a németbarát horvát államnak adták hadi szolgálatra, ahol "Vrbas" néven szolgált 1944-ig[7].
„Lovcen” folyami vontató 1941-ben a jugoszláv kapitulációval a hajó a németekhez kerül, ahol „Kahlenberg” néven szolgált. A II. Világháború során 1944-ben a szovjetek a hajót elfoglalták és átadták a jugoszlávoknak. A hajó a továbbiakban a jugoszláv dunai flottillában szolgált, ahol átkeresztelték „Zeta” névre, és 1965-ig, leselejtezéséig üzemelt[8].
A jugoszlávok „Ohrid” tavon szolgáló határvédelmi motoros csónakjai közül az „OM I, OM II, PM I” az 1941-es jugoszláv kapituláció során a németek vették birtokba és az Azovi tengerre szállították[9]. Az „Ohrid” tavon szolgáló további két csónakot, a „Granicar” és „Strazar” motor járőrhajókat 1941-ben személyzet elsüllyesztette. A hajókat a németek kiemelték és birtokba vették, majd átadták az olaszoknak hadizsákmányként. Az olasz 1943-as őszi kapituláció után a hajók, visszakerült a németekhez, akik akkori bolgár szövetségeseiknek adták át 1944-ben. 1944. májusában visszakerültek a Jugoszláv Haditengerészethez, ahol az Ohrid tavon látottak el határvédelmi szolgálatot. 1944. szeptembertől, miután a bolgárok visszavonták katonai erőiket a jugoszlávokkal szemben, a hajókat turisztikai célra használták fel.[10]
1941-ben a „Dragor” királyi folyami jacht a jugoszláv kapituláció után a németbarát horvát független államhoz (NDH), majd a bolgárokhoz, végül 1943-ban a németekhez került. Hosszú háborús hányattatása után végül a II. Világháború után 1946-ban visszakerült Jugoszláv Haditengerészethez, ahol renoválták és „Krajina” névre keresztelték. A jach a titói partizán parancsnoki gárda használatába került és a Száva folyót járta[11]. 
A „Lovcen” mellett azonban további folyami vontatók szolgáltak a Jugoszláv Királyság folyami flottájában; „Sabac, Sisak, Cer. A „Sabac” 1941. áprilisban a németek hadizsákmányként még ezen év szeptemberben a német dunai flottába állt szolgálatba „Alzey” néven. 1945-ben II Világháború végével 1947-ben a jugoszlávok birtokba vették és „Senta” névre keresztelték, majd kivonták a szolgálatból. A „Sisak” 1941. áprilisban a németek hadizsákmányként még ezen év decemberében a német dunai flottába állt szolgálatba „Tronje” néven. 1944-ben augusztus 28-án a Dunán való járőrözés közben aknára futott és elsüllyedt. A „Cer” 1941. áprilisában a Száván Zsupanja közelében a személyzet elsüllyesztette. Ezt követően a németek kiemelték és a németbarát horvát államnak adták hadi szolgálatra, ahol "Vrbas" néven szolgált 1944-ig. 1944-ben elsüllyesztették, de a jugoszlávok kiemelték. 1944. után a jugoszlávok hadizsákmányaként „Srem” néven 1950-ig, szolgálatból való kivonásig járja a Dunát.[12]
1941. áprilisában a „Zmaj” hidroplánok fogadására alkalmas bázishajó a szpliti kikötőben a németek hadizsákmánya lett. A németek visszakeresztelték „Dragonra” és 1942-ben felújítva szolgálatba állították az Adrián, Égei-tengeren, mint aknatelepítő hajót. A németek azonban használták „Flettner Fl 282 Kolibri (Hummingbird) helikopterek leszállójának is. 1944-ben a szövetségesen a görög Égei-tengeren lévő Samos szigetnél légierővel megtámadták és elsüllyesztették[13]. 
A fentiek alapján kitűnik, hogy az 1941. április jugoszláv kapituláció után a jugoszlávok a hadihajózó állományuk egy részét elsüllyesztette, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe, de a hajók többségét a németek, olaszok és szövetségeseik lefoglalták, mint hadizsákmányt. Volt azonban olyan jugoszláv hajó is, ami a harcokban, bombázásban megsemmisült. A tengeri hadihajók jó része az olasz hadiflottához került, de volt hajó, amit a németek vette birtokba. Ezeknek egy részét a szövetséges horvát „usztasa” erők kaphattak meg. A lefoglalt folyami flottillán a németek és csatlósaik, magyarok, románok, bolgárok osztoztak.
A tengeri flottilla miután az olaszok kezébe került ott az 1943. szeptemberi olasz kapitulációig szolgáltak. Egy részük elsüllyedt a harcokban, vagy a személyzet süllyesztette el, más részüket a németek lefoglaltak.   








[1] 1944-ben a monitort elsüllyesztették. A jugoszlávok viszont 1952-ben kiemelték és újjáépítették, és a dunai újvidéki „Novi Sad” kikötőbe került, ahol 1966-ban „Dalj” néven, majd 1973-ban NS 3952-es számon úszó állóhajóként üzemelt.
[2]Április 12-én a német légierő „Junkers” Ju-87-es katonai repülője támadást intézett a KJRM Duna folyón állomásozó „Drava” monitora ellen. Bár a „Drava” háromszáz milliméteres fedélzeti páncélja állta a „sarat”, a többszöri német támadás következtében a hajó megrongálódott és elsüllyedt. 1942-ben kiemelésre került és a magyarországi újpesti hajógyárban felújítottál. 1946-ban visszaadták Jugoszláviának, ahol 1949-ben leselejtezték.
[3] , https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_monitor_Sava, https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_monitor_Drava, https: // en. wikipedia. org/ wiki/ SMS_K%C3%B6r%C3%B6s, http:// www. kuk- kriegsmarine. it/ navi/ navi- a-vela/ laudon/ scheda- nave-de.html, http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm, http:// www. hajoregiszter. hu/ katalogus/ gozuzemu_ folyami_hadihajok/bosna_tipusu_monitor/1366 , http:// www. paluba. info/ smf /index. php? topic=12758.0
[4] http://www.hajoregiszter.hu/katalogus/gozuzemu_folyami_hadihajok;E,I.
[5] „Sabac” (korábban „Joachim”, „Mostar” 1931-től „Dunav” majd „Avala”, 1936-tól „Sabac”) 1945-ben II Világháború végével 1947-ben a jugoszlávok birtokba vették és „Senta” névre keresztelték, majd kivonták a szolgálatból. http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm
[6] Sisak” (korábban Venator, „Sava”, majd „Triglav”, 1931-től „Raska”, 1936-tól „Sisak”) 1944-ben augusztus 28-án a Dunán való járőrözés közben aknára futott és elsüllyedt. http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm
[7] „Cer” (korábban Helena) 1944-ben elsüllyesztették, de a jugoszlávok kiemelték. 1944. után a jugoszlávok hadizsákmányaként „Srem” néven 1950-ig, szolgálatból való kivonásig járja a Dunát. http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm
[8] „http: // www. hajoregiszter .hu/tarsasagok/ belvizi/jrb_ jugoslovensko_recno_brodarstvo/286, http:// navyworld. narod. ru/Pomocni2.htm
[9] http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm
[10] http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm
[11] http:// www. paluba. info/ smf/ index. php?topic=10889.15 
[12] .  http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm
[13] https: // en. wikipedia. org/wiki/ Yugoslav_ minelayer_ Zmaj







FOLYTATÁS A 3. RÉSZBEN



A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/

vagy email-en. program5000@gmail.com 


A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni  a szerzőt és a forrás linkünket !!!








Megjegyzések

Megjegyzés küldése