IDŐSZAK 1941-1945.
A Jugoszláv Királyság emigrált haditengerészete és a Titói Jugoszlávia haditengerészete 1941-1945.
Az II. Világháború időszaka
A feldarabol Királyi Jugoszláviát a tengelyhatalmak[1]; Német Birodalom, Olaszország, Bulgária, Magyarország, Albánia vonta ellenőrzés alá. A németek ellenőrzésük alá vonták Észak-Szlovéniát (Kranj régió), Maribor város irányítása alatt, valamint Szerbiát. Magyarország megkapta a Délvidéket[2], Dráva szöget és a szlovén Muraközt[3]. Bánát önálló speciális németbarát szerb státuszban maradt, német megszállás alatt. Bulgária a macedón régió nagyobb részét (keleti területek) szkopjei irányítással vehette birtokba, de Szerbiából is megcsíptek egy kisebb területet a szerb-bolgár határ menti részen. Az olasz befolyás alatt működő Albánia megkapta Koszovó déli részét Pristina város irányításával, Nyugat-Macedóniát Prizren város irányításával, és Montenegróból egy csipetnyi részt a montenegrói-albán határ mentén. Területileg a Királyi Jugoszláviából lényegében a legnagyobb „cikket” a két németbarát államalakulat kapta; az Ante Pavlevics (Ante Pavlevic) és Szlavkó Kvaternik (Slavko Kvaternik) nyugalmazott ezredes vezette német és részben olasz protektorátus alatt működő „Független Horvát Állam (NDH)[4]” és a német protektorátus alatt működő Szerbia. A német protektorátusként működtető szerb bábkormányt, Milan Nedity (Milan Nedic) vezette, akit időközönként támogattak a szerb csetnikek. Az olaszok amellett, hogy már korábbról is birtokolták Isztria egészét, Cresz (Cres) és Losinj, valamint Lasztovó (Lastovo) szigeteket, valamint Zadart, további területként megkapták Dalmácia nagyobb részét, Zadart körülvevő Ravni kotart, Sibeniket, Trogirt, Szplitet, és a dalmát szigetvilágból „Mljet, Korcula, Vis, Solta, Dugi otok, Zirje” nagyobb szigeteket, valamint a Kvarner öböl kikötővárosát az akkori Fiume-t (Rijeka) és Krk, valamint Rab szigetet. Szlovéniából megkapták a déli régiót Ljubljana irányítása alatt. Mivel Montenegrót az olaszok ellenőrizték, ezért a Kotor öböl teljes mértékben a taljánok kezébe került, a Kotori öböl- Budva vonalon..
Az Adria tenger ellenőrzésére az olaszok tartottak igényt, annak ellenére, hogy az NDH rendelkezett általuk ellenőrzött jugoszláv tengerparti területek egy részével. A „Független Horvát Állam (NDH)” a Velebit hegység előtt húzódó partvonalat és Pagot, valamint a dalmáciai Omistól Dubrovnikon át Cavtatig húzódó partszakasz, Peljesac félszigettel, Brács és Hvar szigetet kontrollálta. Az olasz területi igény révén az NDH és a németbarát olasz hatalom közt vita bontakozott ki.
1941. április 12-én megalakult az NDH tengerészete; „Mornarica Nezavisne Drzave Hrvatske” (MNDH), mely 1944. december 14-ig, véglegesen pedig 1945. január 1-ig az NDH megszűnéséig működött[5]. Az MNDH három adriai zónára osztotta műveleti területét; „Crikvenica” parancsnokság, „Makarska” parancsnokság, „Dubrovnik” parancsnokság. Az MNDH haditengerészeti erői[6], tekintettel az 1941. május 18-án olaszokkal Rómában megkötött „Római Szerződés”[7] egyezményre, a volt Királyi Jugoszlávia tengerparti területéből ellenőrizte Crikvenicától-Rovanjskáig az észak-adriai zónát, beleértve Pag és Vir szigetet, közép és dél-adriai zónából Omistól egészen Prevlakáig elterülő zónát, beleértve Brács, Hvár szigeteket és Peljesác félszigetet.
[1] A tengelyhatalmak vagy tengely elnevezést használták a második világháborúban a német szövetségi rendszerhez tartozó államok elnevezésére. Az elnevezést elsősorban a három tengely-nagyhatalomra, Németországra, Olaszországra és Japánra használták, de tengelyhatalomnak, vagy tengelyhez tartozónak szokták nevezni a később e szövetségi rendszerhez csatlakozó más országokat is. forrás: Wikipedia
[2] Bácska régió
[3] https:// sh. wikipedia. org/ wiki/ Drugi_svetski_rat_u_Srbiji, : http: // www. multunk. hu/ wp-content/ uploads/ 2017/01/ majorn.pdf, http: // www. multunk. hu/ wp- content/ uploads/ 2017/ 01/ majorn. pdf, https: //hu. wikipedia. org/ wiki/ II._P % C3 % A9ter_jugoszl %C3%A1v_kir%C3%A1ly,
[4] A mai Horvátország szinte teljes területe mellett birtokolhatták a mai Szerbiából a Kelet-Szerémséget és a mai Bosznia és Hercegovina egészét.
[5] https://hr.wikipedia.org/wiki/Mornarica_Nezavisne_Dr%C5%BEave_Hrvatske
[6] https://hr.wikipedia.org/wiki/Mornarica_Nezavisne_Dr%C5%BEave_Hrvatske
[7]Olaszország megkapta: Zadar, Sibenik, Split, Rab sziget, Krk sziget, Vis sziget, Korcula sziget, Mljet sziget, Boka Kotor, Hrvatska Primorja, Gorski Kotar” zónákat, területeket. https: //hr. wikipedia. org/ wiki / Rimski_ ugovori_ (1941.)
MNDH zászlófelvonás. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=27517.60
Az olaszok nem szívesen látták az NDH hadihajóit az Adrián. Ehhez hozzátartozik, hogy ekkor lényegében az NDH haditengerészeti erői nem rendelkeztek számot vető flottával, pusztán kisebb motoros csónakokkal, halászbárkákkal, motoros vitorlásokkal hajóztak. Az egykori Jugoszláv Királyságból az NDH által ellenőrzött déli, délnyugati területen az NDH az olasz hadsereg ellenőrzése alatt állt, míg észak, északkeleten a német hadsereg ellenőrzése alatt. Az olasz fennhatósági terület ellenőrizte NDH zónában, ezen részek közül is az Adrián lényegében az NDH hajózó erői nem „rúghattak labdába” az olaszok engedélye nélkül. Az NDH hajózó erői nem az Adrián kerültek bevetésre, hanem a németek parancsnoksága alatt a Fekete-tengeren az szovjetek ellen. Az NDH hadihajózó erői (Hrvatske Pomorske Legije) a fekete-tengeri akcióban vettek részt és a bolgár Várna város kikötőjében állomásoztatta aknász hajóit egészen 1943. augusztusig[1]. Ezt követően a horvát (NDH) haditengerészet 1944. májusig visszatért az Adriára és Triesztben 1943. augusztus végén Andrije (Andre) Vrkljana parancsnok vezetésével megalakult német Észak-Adria „Seekommandant Nord Adria” (SNA) parancsnokság alatt az első adriai hajózó NDH flotta.
Az 1943-as szeptember eleji olasz kapituláció után 1943-ban erősödött az NDH helyzete, főleg az észak-dalmáciai zónában. Az „Ante Pavelic” vezette NDH az 1943-as olasz fegyverletétel után kiadta a „Római Szerződés” megszűnéséről szóló állami nyilatkozatát, amely kimondta az olaszok által ellenőrzött adriai területek NDH ellenőrzés alá kerülését. Bár a németek próbálták az olasz kilépés utáni jugoszláv adriai területeket ellenőrizni, de ezt nem tudták végrehajtani. A „Kriegsmarine” elsőként elfoglalta a stratégiailag fontos, korábban olaszok ellenőrizte kikötőket Olaszországban; „Monfalcone, Triest, és Jugoszláviában; Pula, Rijeka, Zadar, Dubrovnik, Kotor és Drac”, majd októberben „Split”. A németek az ellenőrzésük alá vont korábbi olasz tengerészeti bázisokon birtokba vették az ott hátrahagyott működőképes és működésképtelen hadihajókat. Ezek egy része állapotánál fogva, vagy, mert a szövetséges erők lebombázták és elsüllyedtek, nem volt hadra fogható.
1943. szeptember 08-től 1944. november 30-ig a „Kriegsmarine” kialakította a jugoszláv tengerrészen parancsnokságát; "Kommandierender Admiral Adria (KAA)”. A „KAA” főparancsnokságát 1943.09.08-tól 1944.01.21-ig Belgrádban (Beograd), 1944.01.21-től 1944.09.03-ig Opatijában, 1944.09.03-tól pedig 1944.11.30-ig Triszetben székelt. A „KAA” alá tartozott három szektoriális zóna; Észak-Adria „Seekommandant Nord Adria” (SNA) zóna, melynek parancsnoksága Triesztben volt, a Dalmácia „Seekommandant Dalmatien” (SD) zóna, melynek parancsnoksága Szplitben volt, Dél-Adria „Seekommandant Süd Adria” (SSA), melynek parancsnoksága Brács (Brac) szigeten volt. A dalmáciai zóna két alzónára volt felosztva, az Észak-Dalmát „Seekommandand Nord Dalmatien” (SND) zóna, melynek parancsnoksága Sibenik városban volt, valamint a Dél-Dalmát „Seekommandant Süd Dalmatien” (SSD) zóna, melynek parancsnoksága Szplit (Split), Klis, Mosztár (Mostar) városokban volt. Az „SSD” zóna alá tartozott két „öböl kapitányság”, Dubrovnik és Szplit[2].
A német adriai haditengerészeti parancsnokság megkezdte a tengerparti rész dalmát régiójának NDH haditengerészeti osztagokkal történő megerősítésével. Az NDH haditengerészete „Dubrovnik, Split, Sibenik, Zadar (Susak-ba átirányítva)” kikötővárosokba irányította tengerész osztagait, ahol a német haditengerészet „Adria” főparancsnoksága (akkori székhely Opatia) a „Split, Zadar, Sibenik, Rijeka” városokban lévő parancsnokságai alá vonták őket. Ezáltal az NDH tengerészeti erői Szplitben, létrehozta tengerészeti parancsnokságát, Szuszakban, Szplitben, Sibenikben, Dubrovnikban „partvédelmi” parancsnokságait, Metkovityban (Metkovic) parancsnokságát, Zadarban légi egység parancsnokságát. Mind ezek mellett természetesen Zágrábban (Zagreb) az NDH haditengerészeti főparancsnoksága székelt[3], a horvát fővárostól pár kilométerre Lucskóban légi támaszpontját, Sziszakban kiképző iskoláját és ellátó, logisztikai, valamint haditechnikai, fegyverzeti raktárbázisát alakította ki az NDH. A haditengerészet keretén belül létrejött folyami flottaparancsnokságokat hoztak létre Szlavónszki Bródban, Zemunban és lőszerraktárat Petrovaradinban. Az NDH haditengerészete nem rendelkezett önálló hatáskörrel, részükre a németek irányozták elő a katonai feladat végrehajtást[4].
A németek az olasz kapituláció után 1943. szeptemberében megkezdték az adriai offenzívájukat „Befehlshaber Operationszone Adriatisches Küstenland” (BOAK), mely során elsőként az észak-adriai zónát, Isztriát és a Kvarner öböl területét, Trieszt, Pula, Fiume (Rijeka) kikötővárosokat vonták ellenőrzés alá. Novemberre már ellenőrizték „Krk, Losinj, Cres” szigeteket[5]. A már 1943. májusában Triesztben létrehozott német 11. számú partvédelmi flotta „11. Küstenschutzflottille”, 1943. decemberre megnövelt hajózó erővel, mint 11. számú biztosító flotta „Sicherungsflottille”[6] folytatta az Adria további közép és déli zónájának ellenőrzés alá vonását, az NDH haditengerészetének közreműködésével. A „KAA” 1943-ban az észak-adriai zóna mellett, megkezdte a dalmáciai régió elleni offenzívát is[7], mely során egyedül Visz (Vis) sziget maradt a partizán erők és szövetségesek ellenőrzése alatt[8]. A műveletekben a németek számítottak a „Független Horvát Állam” (NDH) haditengerészetének támogatására, főképpen a „Titóista” partizán erők elleni küzdelemben. A „Kriegsmarine” az olaszoktól megszerzett hajókat, hadihajókat gyors ütemben sorolták be hajózó erőik közzé. A németek hadizsákmányként Velencében birtokba vettek két működőképes szolgálatra fogható „Gabbiano” osztályú korvettet („Melpomene” német elnevezése UJ 202, és ”Spingarda” német elnevezése UJ 208)[9], valamint az „Audace” torpedós hajót (romboló), melyet a németek „TA 20”[10] néven állítottak szolgálatba, a „Sebenico” topedós hajót (korábban, 1941. áprilisig a Királyi Jugoszlávia „Beograd” rombolója), melyet a németek „TA 43”[11] néven állítottak szolgálatba, a „Premuda”[12] rombolót (korábban 1941. áprilisig a Királyi Jugoszlávia „Dubrovnik” rombolója), melyet a németek „TA 32” elnevezéssel állítottak szolgálatba. A németek Triesztben birtokba vették és szolgálatba állították a 250 tonnás „Schichau” osztályú „T-3” torpedós hajót (korábban, 1941. áprilisig a Királyi Jugoszlávia hadihajója), melyet átadtak a szövetséges NDH-nak, ahol 1944. 12. 09-ig szolgált, majd 12. 14-től visszakerült a „Kriegsmarine” állományába és „TA-48”[13] néven állítottak szolgálatba. Pulában a „Cattaro” (korábban, 1941. áprilisig a Királyi Jugoszlávia Dalmacija cirkálója)[14] cirkálót, melyet a németek a szövetséges horvátokkal együtt „Niobe” (horvátul Znaim) elnevezéssel állítottak szolgálatba.
[1] https:// www. naval- encyclopedia. com/the-royal-yugoslav-navy-in-ww2/, https: // vojnapovijest. vecernji. hr/ vojna- povijest/ hrvatska- pomorska- legija-na-crnom-moru-1941-1944-929372
[2] http://www.wikiwand.com/en/Adriatic_Campaign_of_World_War_II, http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/ Gliederungen/ Marinegruppenkommandos/AdmiralAdria.htm
[3] 1945. május 7-én a haditengerészeti parancsnokságot Zágrábból evakuálták. forrás: http: // znaci. net/ 00003/ 531. pdf
[4] http://znaci.net/00003/531.pdf
[5] „Operation Herbstgewitter” hadművelet, http://www. wikiwand. com/ en/ Adriatic_ Campaign_ of_ World_ War_II #/German_navy_in_the_Adriatic
[6] 1944. március 1-től a 11. számú „Sicherungsflottille” divízióként folytatta működését „11. Sicherungsdivision”.
[7] „Operation Freischütz” hadművelet, http:// www. wikiwand. com/ en/ Adriatic_ Campaign_ of_W orld_ War_ II#/ German_navy_in_the_Adriatic
[8] http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Gliederungen/Marinegruppenkommandos/AdmiralAdria.htm
[9] http://www.antikviteti.net/antikviteti-net/?p=2506
[10] Elsüllyedt 1944.10.31-11.01. a horvátországi Novaljnál.
[11] Elsüllyesztették 1945.05.01-én Triesztben a németek, hogy ne kerüljön a partizánok kezébe. http: //www. german-navy.de/ kriegsmarine/ captured/ torpedoboats/t a/ta43/ index.html
[12] Elsüllyedt 1945.májusban Genova-ban. https://hr.wikipedia.org/wiki/Dubrovnik_(razara%C4%8D), http:// www. german-navy.de/kriegsmarine/captured/torpedoboats/ta/ta32/index.html
[13] 1945. 02.20-án elsüllyedt. http://www. german -navy.de/ kriegsmarine/ captured/ torpedoboats/ ta/ ta48/ index.html
Cattaro, Niobe „ex Dalmacija” romboló. forrás: http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslave
Premuda, TA 32 „Dubrovnik” romboló. forrás: http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslave
Sebenico, TA 32 „Sibenik” romboló. forrás: http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslave
Az „Insidioso” torpedós hajót (romboló), melyet a németek „TA 21” (Wildfang)[1] néven állítottak szolgálatba, Rijekában a „Giuseppe Dezza” torpedós hajót (romboló), melyet a németek „TA-35”[2] néven állítottak szolgálatba és „Antonio Pigafetta” torpedós hajót (rombolót), melyet a németek „TA-44”[3] néven állítottak szolgálatba, Monfalco-ban pedig két darab működésképes „Gabbiano” osztályú korvettet, („Egeria” német elnevezése UJ-201 és „Colubrina” német elnevezése UJ-205), Sibenikben a 250 tonnás „Schichau” osztályú „T-7”[4] torpedós hajót (korábban, 1941. áprilisig a Királyi Jugoszlávia hadihajója), melyet a németek átadtak a szövetséges horvátoknak, mint „TA-34”-es torpedós hajót. Szplitben a németek a még szárazdokkban építés alatt álló a „Spalato” rombolót (korábban 1941. áprilisig a Királyi Jugoszlávia építés alatt álló „Split” rombolója)[5] vették birtokba.
Dracban a „Gisueppe Missori” torpedós hajót (rombolót), melyet a németek „TA-22”[6] néven állítottak szolgálatba [7]. Az olasz haditengerészetben a romboló hajóosztályba tartozó hat hajót, a németek a torpedós hajózó osztályba sorolták és „TA” (Torpedoboot Auslanda) megjelöléssel látták el: TA-20 (ex. Audace)[8], TA-21 (ex. Insidioso)[9] és TA-22 (ex. Giuseppe Missori)[10], TA-43 (ex. Sebenico)[11], TA-44 (ex. Antonio Pigafetta)[12], TA-35 (ex. Giuseppe Dezza)[13].
Három, az olasz flottában rombolóként szolgáló, német torpedós hajónak sorolt TA-20 (ex. Audace), TA-21 (ex. Insidioso) és TA-22 (ex. Giuseppe Missori), valamint a Niobe (ex. Cattaro, Dalmacija) cirkáló összevonásával, 1943. szeptemberben megalakult Triesztben a „Kriegsmarine” 11. flottillája (Küstenschutzflottille).
[1] Elsüllyedt 1944. 11. 05-én. http :/ /www. german -navy. de / kriegsmarine / captured/ torpedoboats/ ta/ ta21/ index. html
[2] Elsüllyedt 1944. 08. 17-én. http: // www. german-navy. de/ kriegsmarine/ captured/ torpedoboats /ta/ ta35 /index.html
[3] Elsüllyedt 1945.02.17-én Triesztben. http://www. german- navy .de/ kriegsmarine/ captured/ torpedoboats/ ta/ ta44/index.html
[4] A T-7 hajó 1944. júliusban elhagyta Sibenik katonai kikötőt és Murter szigetnél a brit tengeralattjárók elsüllyesztették. forrás: Wikipedia, http: / /www. znaci. net/ zb/4_8_2.htm
[5] Jugoszlávia új kommunista kormánya a háború végén, miután a hajót a rijekai hajógyárba vontatta, 1948-tól megkezdte a „Split” romboló felújítását, építésének további munkafázisait, új „Franco Tosi” motoralkatrészek beszerzésével, az eredeti fegyverzet felszerelésével, „Skoda”. 1950-1953. közt „Titó” és „Sztálin” közti kapcsolat megromlott, így Jugoszlávia a NATO felé fordult, ezáltal az USA és a britek támogatása révén, új brit motorral és amerikai fegyverzettel folytatták a „Split” romboló megépítése. A hajó hossza 120 méter, szélessége pedig 12 méter volt. Merülési mélysége elérte a 3.7 métert. A romboló normál súlya 2362 tonna, terhelt súlya pedig 2953 tonna volt. Két darab brit „Parsons” gőzturbina és két darab „Admirality” kazán 50000 lőerőt eredményezett, mely 31.5 tengeri csomóval hajtotta meg maximálisan a hajót. Fegyverzetét alkotta; négy darab 127 mm-es 38-as „egycsövezetű” „Mark 12” ágyú, kettő a hajó orr, kettő a hajó tat részén, négy darab „egycsövezetű” és négy darab „kétcsövezetű” Bofors 40 mm-es légvédelmi ágyú, tengeralattjárók elleni védelem céljából a hajó el volt látva egy darab 533 mm-es torpedóvető, két „Hedgehog” tengeri aknavető, hat darab mélytengeri akna vető és két mélytengeri akna leengedő állvány, az eredményesség érdekében a hajó rendelkezett „MK-37” tűzvezető rendszerrel, mely az 5 incses ágyúkat vezérelte célra, valamint „MK-51” légvédelmi ágyú vezérlővel. Mindkét rendszert „MK-12” tűzvezető radar és „MK-22” magassági radar . „SC” és „SG-1” kereső radar támogatott. A hajó építése 1958. júliusra fejeződött be. A romboló a jugoszláv flotta zászlóshajójaként 1959-ben kezdte meg szolgálatát a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Haditengerészetében (JRM). 1970-ben a hajón történt kazánrobbanás következtében a „Split” a továbbiakban 1980-as kivonásáig, leselejtezéséig kiképzőhajóként funkcionált. 1986-ban a hajót szétszedték. https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_destroyer_Split, https://www.naval-encyclopedia.com/the-royal-yugoslav- navy- in- ww2/, http:/ /www. ratnakronikasplita. com/ kronika/ 1943- 3, https:// vojnapovijest. vecernji.hr/ vojna- povijest/brodovolje-bez-plana-i-bez-cilja-prvi-dio-1265988, http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 6500.0.
[6]Bombatámadásban megrongálódott 1944. 06.25-én. http : // www. german -navy. de / kriegsmarine/ captured/ torpedoboats/ta/ta22/index.html
[7] https://www.croinfo.net/vijesti-hrvatska/6203-njemaka-ratna-mornarica-na-jadranu-1943-1945
[8] 1944. 11. 02. a horvátországi Losinjnál a szövetséges hajózó erők támadásában elsüllyedt. forrás: https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Italian_destroyer_Audace_(1916), https:// www. croinfo. net/ vijesti- hrvatska/ 6203-njemaka- ratna- mornarica-na-jadranu-1943-1945
[9] 1944. 11. 05-én a horvátországi Rijeka kikötőjében a szövetséges hajózó erők támadásában elsüllyedt. forrás: https://www.croinfo.net/vijesti-hrvatska/6203-njemaka-ratna-mornarica-na-jadranu-1943-1945
[10] 1945.05. 02-án Triesztnél elsüllyesztették a szövetséges erők. forrás: https://www.croinfo.net/vijesti-hrvatska/6203-njemaka-ratna-mornarica-na-jadranu-1943-1945
[11] 1945. május 01-én a trieszti kikötőben elsüllyedt. forrás: https: //sh. wikipedia .org/ wiki/ Beograd_(razara % C4 % 8D)
[12] 1945. február 17-én elsüllyedt Trieszt kikötőjében szövetséges erők légitámadásában. forrás: http:// croinfo. net/ vijesti-regija/ 4949-povijest- brodogradilita-danubius-danas-3maj-u-rijeci-.html
[13] 1944. 08. 17-én a horvátországi „Fazan” tengerrészen (Rijeka és Trieszt köz) felrobbant és elsüllyedt. forrás: http:// croinfo. net/ vijesti-regija/ 4949-povijest- brodogradilita-danubius-danas-3maj-u-rijeci-.html
Német Haditengerészet hadizászlaja.
forrás: http://www.e-sarcoinc.com/german-naval-ensign-flag-w-iron-cross-3-x-5.aspx
A 11. Küstenschutzflottille 1944. márciusra további három olasz "Ariete" osztályú torpedós hajóval bővült, a „TA-36 (ex. Stella Polare)[1], TA-37 (ex. Gladio)[2] és TA-38 (ex. Spada)[3]”. A 11. Küstenschutzflottille átszerveződött divízióvá 11. „Sicherungsdivision”, melyhez két flottilla (1. és 2. Geleitflottille), 1944. júliusra pedig a 2. tengeralattjárók elleni flottilla (Unterseebootjagdflottille) és a 6. aknavadász-járőr flottilla (Raumbootflottille) tartozott. A divízión belüli 1. Geleitflottille több az olasz haditengerészetben rombolóként és cirkálóként, de a németeknél torpedós hajónak minősített torpedós hajóval (TA-43 „ex. Sebenico”, TA-44 „ex. Antonio Pigafetta”), és olasz "Ariete" osztályú torpedós hajóval bővült (a TA-42 „ex. Alabarda[4]”, TA-45 "ex. Spica[5]")[6].
A „Kriegsmarine” további „Ariete” osztályú hadizsákmány hajókkal bővítette flottáját az Adrián; TA-39 (ex. Daga)[7], TA-40 (ex. Pugnale)[8], TA-41 (ex. Lancia)[9], TA 46 (ex. Fionda)[10], TA 47 (ex. Balestra)[11]. A fentiek alapján összességében az Adrián az olasz "Ariete" osztályú torpedós hajók közül tizenkét darab: TA-34 (ex. T-7), TA-36 (ex. Stella Polare), TA-37 (ex. Gladio), TA-38 (ex. Spada), TA-39 (ex. Daga), TA-40 (ex. Pugnale), TA-41 (ex. Lancia), TA-42 (ex. Alabarda), TA-45 (ex.Spica), TA-46 (ex. Fionda), TA-47 (ex. Balestra), TA-48 (ex. T-3) kezdte meg szolgálatát a „Kriegsmarine” 11. divíziójában, melyből a TA-34 (ex T-3) és TA-48 (ex T-7) a németekkel szövetséges horvát erők (NDH) haditengerészetéhez kerültek. A TA-46 (ex. Fionda) és a TA-47 (ex. Balestra) 1945-ig volt a német haditengerészet birtokában. A TA-46, és TA-47 torpedós hajók 1945. február 20-én Rijeka hajógyár kikötőjében szövetséges erők légitámadásában megrongálódtak, üzemképtelenné váltak és májusban elsüllyedtek. A németek a két hajót magára hagyták, így azok a felszabadító partizán jugoszláv erőkhöz kerültek. A II. Világháború végével a jugoszlávok mindkét hajót kiemelték, renoválták és a „titói” haditengerészet kötelékében a TA-46-ot „Velebit” néven, a TA-47-et pedig „Ucka” néven állították szolgálatba egészen az ezerkilencszázhatvanas évek végéig és a hetvenes évek elejéig[12]. A többi német hadizsákmányként szolgálatba állított „Arieta”osztályú hajó, a TA 24 „ex. Arturo”, TA 27 „ex. Auriga”, TA 30 „Dragone”, TA 29 „ex. Eridano”, TA 28 „ex. Rigel”, a Földközi-tenger más tengerrészén folytattak hadmozgást. Jó részüket a szövetségesek elsüllyesztették[13]. Az „Ariete”osztályú hajó „Ariete” nevű torpedós hajója azonban nem került a németek birtokába, mivel 1943. szeptember 20-án Máltán a szövetséges erők hadizsákmányként birtokba vették. 1949-ben átadták a jugoszlávoknak, ahol „Durmitor”[14] néven lépett szolgálatba a Jugoszláv Haditengerészetbe[15]. Fontos momentum, hogy „Lürssen/Orjen” osztályban szintén volt egy TC-5 „Durmitor” nevű torpedós hajó a Jugoszláv Királyi Haditengerészet kötelékében, mely a Partizán Haditengerészethez került 1945-től. Az „Orjen” osztályú Durmitor lényegesen kisebb méretű, súlyú volt és gyengébb[16]. Továbbá már nem gőzmotor, hanem három „Daimler-Benz” német, gázolajjal működő motor hajtotta meg. Fegyverzetileg a az „Orjen” osztály lényegesen nagyobb torpedóvető csövekkel (550 mm-es), és 40 mm-es légvédelmi ágyúval szerelték fel.[17] Egyébként az „Orjen” osztály jugoszláv tagjai voltak még „Dinara”, mely az olasz kapituláció után a németekhez került „S 602” néven, az „Orjen”, mely az olaszok „MAS 41” néven használtak és elsüllyesztettek, hogy ne kerüljön német kézbe, a „Rudnik”, mely az olasz kapituláció után a németekhez került „S 604” néven, a „Triglav”, mely az olasz kapituláció után a németekhez került „S 603” néven, a „Velebit”, mely az olasz kapituláció után a németekhez került „S 601” néven. az osztály „Suvobor” hajója 1943. szeptemberében elsüllyedt.
[1] Elsüllyedt 1944. 03.18-án. http://www.german-navy.de/kriegsmarine/captured/shipindex.html
[2] Elsüllyedt 1944. 10.07-én. http://www.german-navy.de/kriegsmarine/captured/shipindex.html
[3] Elsüllyedt 1944. 10.13-án. http://www.german-navy.de/kriegsmarine/captured/shipindex.html
[4] Elsüllyedt Velencében 1945.03.21-én. http://www.german-navy.de/kriegsmarine/captured/shipindex.html
[5] Elsüllyedt Morlacca csatornán 1945.04.13-én. http: // www. german -navy. de/ kriegsmarine/ captured/ shipindex. html
[6] http://croinfo.net/vijesti-hrvatska/6203-njemaka-ratna-mornarica-na-jadranu-1943-1945.html
[7] 1944.10.16-án Thessaloniki-ban elsüllyedt. http :/ / www. german -navy. de/ kriegsmarine/ captured / shipindex. html
[8] 1945. május 4-én Monfalco-ban elsüllyedt. forrás: https:// en. wikipedia .org/ wiki/Ariete-class_torpedo_boat, http://www.german-navy.de/kriegsmarine/captured/torpedoboats/ta/ta40/index.html
[9] 1945. február 17-én elsüllyedt a szövetséges erők légitámadásában Triesztnél. https: //en. wikipedia. org/ wiki/ Ariete-class_torpedo_boat, http :// www. german-navy. de/ kriegsmarine/ captured/ torpedoboats/ ta/ta40/ index. html
[10] Az „Fionda” az olaszországi „Sestri Ponente” hajógyárban készült el, , a „Spica” hajóosztály módosított „Ariete” osztályú hajójaként a II. Világháború alatt. A hajó normál súlya 745 tonna, terhelt pedig 757 tonna volt. Hossza 83.5 méter, szélessége 8.62 méter volt. Két darab gőzturbinás gőzmotor hajtotta meg a hajót 22 000 lőerővel, maximális 31.5 tengeri csomóval. Az olaszok felszerelték a hajót két 100 mm-es egycsövezetű ágyúval, három kétcsövezetű 20 mm-es Breda 70-es légvédelmi ágyúval, négy darab egy csövezetű 20 mm-es Breda 65-ös légvédelmi ágyúval, két 450 mm-es torpedóvető csővel és két tengeri vízi robbanó akna telepítésére alkalmazott leengedő eszközzel „DCT”, és vízi robbanó aknákkal. forrás: https:// en. wikipedia .org/ wiki/ Ariete- class_ torpedo_boat, http: // www .german-navy.de/ kriegsmarine /captured/ torpedoboats /ta/ ta40/index.html, forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Ariete-class_torpedo_boat,. forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Ariete-class_torpedo_boat
[11] Az „Balestra” az olaszországi „Sestri Ponente” hajógyárban készült el, a „Spica” hajóosztály módosított „Ariete” osztályú hajójaként a II. Világháború alatt. A hajó normál súlya 745 tonna, terhelt pedig 757 tonna volt. Hossza 83.5 méter, szélessége 8.62 méter volt. Két darab gőzturbinás gőzmotor hajtotta meg a hajót 22 000 lőerővel, maximális 31.5 tengeri csomóval. Az olaszok fegyverzetileg felszerelték a hajót két 100 mm-es egycsövezetű ágyúval, három kétcsövezetű 20 mm-es Breda 70-es légvédelmi ágyúval, négy darab egy csövezetű 20 mm-es Breda 65-ös légvédelmi ágyúval, két 450 mm-es torpedóvető csővel és két tengeri vízi robbanó akna telepítésére alkalmazott leengedő eszközzel „DCT”, és vízi robbanó aknákkal. forrás: https://en. wikipedia. org/ wiki/ Ariete-class_torpedo_boat, forrás: https://en. wikipedia. org/wiki/ Ariete- class_torpedo_boat, https :// en. wikipedia. org/ wiki/ Ariete-clas s_ torpedo _b oatTA
[12] http:// www. navypedia .org/ ships/ germany/ ger_tb_ta24 .htm, http: // croinfo. net/ vijesti- hrvatska/ 6203-njemaka-ratna-mornarica-na-jadranu-1943-1945.html
[13] http://www.german-navy.de/kriegsmarine/captured/shipindex.html
[14] Az „Ariete” az olaszországi „Sestri Ponente” hajógyárban készült el, a „Spica” hajóosztály módosított „Ariete” osztályú hajójaként a II. Világháború alatt. A hajó normál súlya 745 tonna, terhelt pedig 757 tonna volt. Hossza 83.5 méter, szélessége 8.62 méter volt. Két darab gőzturbinás gőzmotor hajtotta meg a hajót 22 000 lőerővel, maximális 31.5 tengeri csomóval. Az olaszok fegyverzetileg felszerelték a hajót két 100 mm-es egycsövezetű ágyúval, három kétcsövezetű 20 mm-es Breda 70-es légvédelmi ágyúval, négy darab egy csövezetű 20 mm-es Breda 65-ös légvédelmi ágyúval, két 450 mm-es torpedóvető csővel és két tengeri vízi robbanó akna telepítésére alkalmazott leengedő eszközzel „DCT”, és vízi robbanó aknákkal. forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Ariete-class_torpedo_boat, http://www.navypedia.org/ships/yugoslavia/yu_dd_durmitor.htm
[15] https://it.wikipedia.org/wiki/Ariete_(torpediniera), http: // tehnika. lzmk. hr/ vojna- brodogradnja- 2/, http: // croinfo. net/ vijesti- regija/ 3740- jedna- ratna- pria-njemaka-torpiljarka-ta-45-spica.html, https://www. croinfo. net/ vijesti – hrvatska / 6203- njemaka- ratna- mornarica- na- jadranu- 1943- 1945, https: // www. wlb-stuttgart. de/ seekrieg/ km/ sboot/ sdiv -mm. htm, https :/ /en. wikipedia. org/ wiki/ Ariete- class_torpedo_boat, http://www.navypedia.org/ships/yugoslavia/yu_dd_durmitor.htm
[16] http://www.navypedia.org/ships/yugoslavia/yu_cf_orjen.htm
[17] https://wikivisually.com/wiki/Orjen-class_torpedo_boat
Durmitor (ex Ariete), forrás: http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslave
Ucka (ex Balestra), forrás: http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslav
A németek szolgálatba állítottak korábban az olasz flottában szolgáló hat darab torpedós „gyorshajót” (Schnellboat). Az érdekesség az, hogy ezen hat darab hajó egyébként 1941. előtt a Királyi Jugoszlávia „Lürssen/Orjen” osztályú torpedós hajói voltak. A hajókat a németországi Vegezack- Bremen "Fr. Lürssen Jacht-und Bootswerft m.b.H." hajógyárban készítették el, az „S-1” (Schnellboat „S”) tervei alapján, de 1.5 méterrel hosszabbra sikerültek. Ezen osztály az „S-2” elnevezést kapta[1]. A hajók 1936-1939. közt „Orjen” osztályú motoros torpedós (Motor Torpedo „MT”) rohamcsónakként szolgálatba álltak a Jugoszláv Királyság Haditengerészetében (KJRM)[2]. Az 1941-es áprilisi jugoszláv kapituláció során az „Lürssen/Orjen” osztályból hat darab „hatvan tonnás” hajó olaszokhoz került hadizsákmányként a kotori kikötőben; „MT-1 Orjen, MT-2 Velebit, MT-3 Dinara, MT-4 Triglav”, MT-5 Suvobor, MT-6 Rudnik. Az MT-7 és MT-8 az az „Kajmakcalan” és „Durmitor” hajókat 1941-ben a jugoszlávoknak sikerült kimenekítenie, kivonnia a szövetséges erők felügyeleti területe alá, így nem kerültek olasz hadizsákmányba. A jugoszlávok a két „Lürssen/Orjen” osztályú torpedós „csónakot” (Torpedni Camac) hajót „TC-6 Kajmakcalan” és a „TC-5 Durmitor” hadrendi azonosítószámmal látták el[3].
Az olaszok által birtokba vett torpedós hajókat az olaszok átalakították, főleg fegyverzetileg és 1941. áprilisi birtokba vételük után átkeresztelték őket „MAS” (Motoscafo Armato Silurante), majd 1942-től „MS” (Motosilurante) osztály megnevezésre. A korábban Királyi Jugoszláviából zsákmányolt hat darab Lürssen/Orjen” (S-2) osztályú motoros torpedóshajó”TC” (Orjen, Velebit, Dinara, Triglav, Suvobor, Rudnik)[4], miután ellátták az olasz hadiflottában 1941. áprilstól „Regia Marina” a „MAS” előjelzéssel, 3-tól 8-ig számozták és ellátták „D” jelzéssel is, mely a hajók korábbi szolgálati helyére utalt, az az Dalmáciára. Ezen, korábban a Királyi Jugoszláviába szolgáló torpedós hajók, mintául szolgáltak az olaszoknak, a 20-30 tonnás MAS-nál nagyobb, „CRDA”[5] 60 tonnás, saját építésű motoros torpedó hajók 1942-től történő elkészítéséhez, melyek a „MS” (Motosilurante) betűjellel jelöltek[6]. A MAS elnevezéssel ellátott dalmáciai hadizsákmány hajókat az olaszok besorolták torpedós hajózó erőik közzé, melynek eredménye képen a MAS betűjelzést 1942-től felváltotta a már nagyobb és olasz gyártású MS torpedós hajók elnevezéséül szolgáló betűjelzés. Az egykori jugoszláv zsákmány hajókat megkülönböztette az olasz gyártású hajóktól a torpedóvető csövek űrmértéke. Az „ex-jugoszláv” torpedós hajók 550 mm-es vetővel rendelkeztek, amíg az olaszok 533-as vetőkkel. A torpedós hajókon tizennégy fős személyzet mellett két légvédelmi 20 mm-es ágyú, és két torpedóvető kapott helyet[7].
Az „Orjen” hajót, „1941-től MAS 3 D, 1942-től MS 41, a „Velebit” hajót „1941-től MAS 4 D, 1942-től MS 42” névre, a „Dinara” hajót „1941-től MAS 5 D, , 1942-től MS 43 névre, a „Triglav” hajót „1941-től MAS 6 D, 1942-től MS 44, névre, a „Suvobor” hajót „1941-től MAS 7 D, 1942-től MS 45, névre, a „Rudnik” hajót „1941-től MAS 8 D, 1942-től MS 46, névre kereszteltek át[8]. Az olasz haditengerészet a korábban Királyi Jugoszlávia Haditengerészetében szolgáló TC-1 „Uskok” és TC-2 „Cetnik” kisméretű tizenöt tonnás „Thornycroft” osztályú és gyártású torpedós hajókat is „MAS” kategóriába sorolta és „D” jelzéssel ellátva MAS 1D (ex Uskok), és MAS 2D, 1942-től MS 47 (ex Cetnik) szolgálatba állították. Az „Uskok” azonban 1942. áprilisában Mljet szigetnél elsüllyedt. Az olasz kapituláció során a „Cetnik” hajót a szövetségesek Máltán foglalták visszajuttatták a Királyi Jugoszlávia emigrált haditengerészetének[9].
A németek az olasz kapituláció után a „Suvobor” hajót a németek S 512[10] hadrendi néven illették, de rövid pályafutása volt, mert egy szabotázs akció során 1943. szeptember 18-án az olaszországi„Cattolica (Ravenna) kikötőjében elsüllyedt[11].
Az MS 41 (Orjen) hajót az olasz kapituláció során a legénysége Triesztnél elsüllyesztette. A németek az olasz kapituláció után Triesztben birtokba vették az MS 41 (Orjen) az az MAS 522 hajót[12], kiemelték, felújították és átkeresztelték S 511-re. Ezt követően a németek átadtak az olasz fasiszta bábállamnak „Olasz Szociális Köztársaság (RSI)[13]”, ahol az RSI haditengerészetéhez került „Marina Nazionale Republicana” S-1 néven[14]. 1944. márciustól az „Orjen”, mint S 60-as a németbarát RSI haditengerészetének gyors torpedós hajója, a németek szolgálatában látta el feladatait a Nyugat-Adrián 1944. szeptemberig. 1944. őszén a hajó a Ravenna-i „Porto Corsini” kikötőjében vízi aknára futott és üzemképtelenné vált[15].
A németek az MS 42., 43., 44., 46 hajókat birtokba vételük után ellátták saját haditengerészeti azonosítóikkal. Az MS 42 hajót, (korábban „Velebit”), melyet a németek a görög Piraeus-ban elfoglaltak, átneveztek S 2., majd S 601 névre[16], a, MS 43 hajót, (korábban „Dinara”), melyet a németek a Kréta szigeti „Suda” öbölben elfoglaltak, átneveztek S 3., majd S 602 névre[17], a MS 44 hajót, (korábban „Triglav”), melyet a németek átneveztek S 4., majd S 603 névre[18], és a MS 46 hajót, (korábban „Rudnik”), melyet átneveztek S 5., majd S 604 névre.[19]
A torpedós hajó közül 1944. októberében a görögországi Salonicco kikötőjében négy darabot elsüllyesztettek a németek („S 2. Velebit, S 3. Dinara, S 4. Triglav, S 5. Rudnik).
A német haditengerészet az olasz flottából zsákmányolt több „aknaszedő-rakó” (aknász) hadihajót, melyek közt voltak olyan aknászok, amiket az olasz haditengerészet a Királyi Jugoszlávia haditengerészetétől zsákmányolt 1941. áprilisban. A „Kriegsmarine” az olasz kapituláció során két jugoszláv „Malinska” osztályú (olaszul „Arbe” osztály)[20] aknaszedő hajót, az „Arbe” (ex Malinska) és a „Pasman” AS67 "Cappelletti" (ex Mosor) vett birtokba[21]. Ebből a „Pasmant[22]” megkapta a németbarát „Független Horvát Állam (NDH)” haditengerész erői. Az „Arbe” aknászt Genova-ban elsüllyesztették a németek 1943-ban.
[1] https://schnellbootnet.jimdo.com/kriegsmarine-s-boot-typen/
[2] http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Waffen/S-Boote.htm, http://srpskatelevizija.com/2017/05/06/more-i-nebo-2-deo/, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6621.0
[3] A „Kajmakcalan” és „Durmitor” esetében hajók normál súlya 51 tonna volt, terhelt súlya pedig 61 tonna. Hosszúságuk 28 méter, szélességük pedig 4.46 méter. A hajókat három „Daimler-Benz Viertakt Ottomotoren BF 2” motor hajtotta meg 3000 lóerővel, kiegészítve egy száz lóerős hat hengeres „Maybach” dízelmotor. A hajók maximális sebessége elérte a 33 tengeri csomót.A „Kajmakcalan” 1945. februártól TC-6, majd 1949. májustól TC-192 és legvégül 1952-ben mint TC 392 hadihajó szolgált 1962-es kivonásáig, leselejtezéséig. A „Durmitor” társához hasonlóan visszakerült a jugoszlávokhoz, ahol 1945. februártól TC-5, majd 1949. májustól TC-192 és legvégül 1952-ben mint TC 391 hadihajó szolgált 1962-es kivonásáig, leselejtezéséig. http : // www. lexikon –der -wehrmacht. de/ Waffen/ S- Boote. htm, http:// srpskatelevizija. com/ 2017/ 05/ 06/ more- i- nebo- 2- deo/, http :// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 6621.0, http: // www. navypedia. org/ ships/ italy / it_ms_rd1.htm, http:// www. navypedia. org/ ships _ index. htm. http: // www. lexikon- der- wehrmacht. de/ Waffen/ S-Boote.htm, http://srpskatelevizija. com/2017/05/06/ more-i-nebo-2-deo/, http:// www. paluba. info/smf/index.php?topic=6621.0, http://www. lexikon-der- wehrmacht.de/Waffen/S-Boote-R.htm
[4] A „Orjen, Velebit”, „Dinara”, „Triglav”, Suvobor és „Rudnik” hajók normál súlya 51 tonna volt, terhelt súlya pedig 61 tonna. Hosszúságuk 28 méter, szélességük pedig 4.46 méter. A hajókat három „Daimler-Benz Viertakt Ottomotoren BF 2” motor hajtotta meg 3000 lóerővel, kiegészítve egy száz lőerős hat hengeres „Maybach” dízelmotorral. A hajók maximális sebessége elérte a 33 tengeri csomót.
[5] https://en.wikipedia.org/wiki/CRDA_60_t_motor_torpedo_boat
[6] https://en.wikipedia.org/wiki/E-boat, https://en.wikipedia.org/wiki/MAS_(motorboat)
[7] https://www.croinfo.net/vijesti-hrvatska/6203-njemaka-ratna-mornarica-na-jadranu-1943-1945
[8] https: // schnellbootnet. jimdo. com/ kriegsmarine – s – boot – typen /, https : // www. wlb -stuttgart. de/ seekrieg/ km/sboot/sdiv-mm.htm
[9] A hajók 1926-27. közt épültek meg a „Thornycroft” Glasgow-i hajógyárban és 1927-ben álltak a jugoszláv flottillába szolgálatba. A hajókat két 375 lőerős „Thornycroft” benzinmotor hajtotta meg maximális negyven tengeri csomóval. A hajók tizenöt tonnát nyomtak. Hosszúk 16.76, szélességük pedig 3. 36 méter volt. http://navyworld.narod.ru, http://xoomer.virgilio.it/ramius/Militaria/motosiluranti-motovedette-mas.html
[10] https://schnellbootnet.jimdo.com/kriegsmarine-s-boot-typen/
[11] http://xoomer.virgilio.it/ramius/Militaria/motosiluranti-motovedette-mas.html, Maurizio Brescia: Mussolini’s Navy: A Reference Guide to the Regia Marina 1930-1945
[12] http://xoomer.virgilio.it/ramius/Militaria/motosiluranti-motovedette-mas.html
[13] „Az Olasz Szociális Köztársaság (vagy Salòi Köztársaság) egy Adolf Hitler irányítása alatt álló, fasiszta bábállam volt Benito Mussolini vezetésével. Észak-Olaszország területén helyezkedett el, 1943. szeptember 23. és 1945. április 25. között létezett. Ez az állam volt a második olasz fasiszta állam, a második világháborút is Németország oldalán fejezte be.”, forrás: https: // hu. wikipedia. org/ wiki/ Olasz_ Szoci % C3% A 1l i s_ K% C 3 % B 6 z t % C 3 % A 1 rsas%C3%A1g
[14] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,6621.15.html
[15] Maurizio Brescia: Mussolini’s Navy: A Reference Guide to the Regia Marina 1930-1945, https://www.wlb-stuttgart. de/seekrieg/km/sboot/s151-ende.htm, http:// xoomer. virgilio. it/ ramius/ Militaria/ motosiluranti- motovedette-mas.html, https://www.wlb-stuttgart.de/seekrieg/achse/rsi-mnr.htm, https: // wikivisually. com/ wiki/ Orjen- class_torpedo_boat, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 6621.0, https: // en. wikipedia. org/ wiki/ MAS_(motorboat), https: // en. wikipedia. org / wiki/ E-boat, https: // www. wlb -stuttgart. de/ seekrieg/ km/ sboot/ sdiv- mm.htm, http://www.trentoincina.it/ dbminori2. php?short_name= MAS%20434
[16] Walter S. Zapotoczny Jr.: Decima Flottiglia MAS: The Best Commandos of the Second World War
[17] Walter S. Zapotoczny Jr.: Decima Flottiglia MAS: The Best Commandos of the Second World War
[18] Walter S. Zapotoczny Jr.: Decima Flottiglia MAS: The Best Commandos of the Second World War
[19] https: // schnellbootnet.jimdo.com/ kriegsmarine-s-boot-typen/, http://www.foerderverein-museums-schnellboot.de/ s-boote/ kriegsmarine/ sboote- km- typen.htm, Walter S. Zapotoczny Jr.: Decima Flottiglia MAS: The Best Commandos of the Second World War
[20] https://en.wikipedia.org/wiki/Albona-class_minelayer, Francesco Fasola:Unita Della Marina Italiana.
[21] Másik három aknarakó „Arbe” avagy „Malinska” osztályu hajót (Solta, az olasz flottában Meljine és a Mljet , az olasz flottában Melada, Marjan, az olasz flottában Ugliano) a szövetségesek vettek birtokukba, majd átadták a Királyi Jugoszlávia emigrált kormányának Máltán.http:/ /www .paluba. info/ smf/ index.php?topic=6499.0
[22] Pasman (ex Mosor) 1944. január 13-án a partizánok NB-3 fegyveres hajója elsüllyesztette. forrás: https: // hr. wikipedia. org/ wiki/ Pa% C5% A1m an_(minolovac)
Pasman (ex Mosor). forrás: www.paluba.info
Arbe (ex Malinska). forrás: http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#Malinska
szemléltető ábra ,az olasz kapituláció utáni adriai hajózó erők Kriegsmarien és MNDH
kép:szerző
NDH haditengerészet adriai fennhatósága
„Mornarica Nezavisne Drzave Hrvatske” (MNDH)
A német haditengerészet „Kriegsmarine” fokozta az adriai jelenlétét, melyhez szükségessé vált az NDH[1] támogatása. A németek támogatták az NDH-t, tekintettel azon tényre, hogy a kapitulációval az olaszok a jugoszláv területeken átadták az ellenőrzést az angol, amerikai és partizán jugoszláv erőknek (például Szplit várost). Az NDH előtt lebegett Dalmácia teljes birtokba vétele. A németek több hajót adtak át a volt olasz szövetségestől és saját korábban jugoszláv hadizsákmányból hozzájuk került hajókból az NDH részére[2]. 1941-ben az NDH április 04-én megalakította had erejét és egyben haditengerészetét. 1943. október végén létrejött az NDH „Partvédelmi Parancsnoksága” (OZ) Szplitben. Ezen parancsnokság alá tartoztak az első hadi célra használt hajók, „Svet Nikola” motoros vitorlás, egy vízszállító hajó, két kisebb halászhajó, egy vontatóhajó, egy motorcsónak. A hajópark az elkövetkező hónapokban német segédlettel bővülhetett. Az NDH „Dubrovnik, Makarska, Split, Sibenik s Rijeka” városokban kialakították tengerészgyalogos osztagaikat.
A „Kriegsmarine” hadizsákmánya volt a korábban Királyi Jugoszlávia haditengerészetében szolgáló „Dalmacija” romboló. A németeknél „Niobe” elnevezéssel szolgált a 2370 tonnás monstrum. A személyzet vegyes volt, német és NDH-s matrózokból állt. Bár nem volt tekinthető a hajó az NDH hadihajójának, mivel a német parancsnokság irányítása alá tartozott, mégis az NDH személyi állománnyal támogatta a hadihajó tevékenységét, melyet a horvátok átneveztek „Znaim” névre[3]. Sorsa azonban 1943. december 22-én megpecsételődött, mivel két brit gyors mozgású hadihajó kilőtte Silba szigetnél.
Miután az NDH visszatért a fekete-tengeri katonai műveletekből 1944. májusára az Adriára, Triesztben csatlakoztak az „Észak-Adria” német haditengerészeti parancsnoksághoz. A német parancsnokság alatt a horvátok létrehozták saját Észak-Adria Parancsnokságúkat „Pomorskog sklopa — Sjeverni Jadran” a trieszti flottájuk számára. A trieszti NDH flotta egy darab „Schichau” osztályú „T-3” torpedós hajóból[4], két aknavadászból és néhány (négy-hat darab) német gyártmányú gyors mozgású motoros csónakból állt. A flotta Rijekában a kikötőben állomásozott. 1944. augusztusában a T-3 tulajdonjoga átkerült a német haditengerészettől az NDH-hoz. A németbarát horvátok a korábbi fekete-tengeri szolgálatból kivont, UJ-2306 jelzésű motoros felfegyverzett vitorlás halászhajót, mint „KFK-86” (Kriegs-Fisch-Kutter) jelzésű
hadihajót állították szolgálatba[5].
hadihajót állították szolgálatba[5].
[1] http://www.wikiwand.com/en/Independent_State_of_Croatia
[2] https://www.croinfo.net/vijesti-hrvatska/6203-njemaka-ratna-mornarica-na-jadranu-1943-1945
[3] https://en.wikipedia.org/wiki/SMS_Niobe
[4] A kétszázhatvankét tonnás T-3 korábban a Királyi Jugoszlávia a „Schichau” osztályú osztályú torpedós hajója volt, 1941. áprilisig. Az áprilisi jugoszláv kapitulációval a hajó hadizsákmányként az olaszokhoz, majd a németekhez került, ahol TA-48 néven szolgált. A T-3-ast ellátták két 76 mm-es ágyúval és két 20 mm-es légvédelmi ágyúval. A hajón ötvenkét katona szolgált. A T-3 hajó 1945. február 20-án Triesztben elsüllyedt egy szövetséges erők általi bombázás során. forrás: Wikipedia
[5] http://znaci.net/00003/531.pdf
T-3 hajó. forrás: http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslave
T-7 hajó. forrás: http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslave
A 250 tonnás „Schichau” osztály az Osztrák-Magyar Monarchia torpedós hajói voltak, majd 1921-ben a Királyi Jugoszlávia birtokába került nyolc darab; T-1, T-2, T-3, T-4, T-5, T-6, T-7, T-8. Ezen hajók közül a T-2, és T-4 már az ezerkilencszázharmincas években leselejtezésre került. Az 1941. áprilisi Királyi Jugoszlávia kapitulációja után a T-1, T-3, T-5, T-6, T-7, T-8. az olasz hadiflottához kerültek. A T-6 torpedós hajó 1943. szeptemberében Rimininél elsüllyedt. A T-8 hajót a német légierő bombázta le 1943. szeptemberben. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció során a megmaradt torpedós hajók, T-3, T-7 a németekhez kerültek. A németek a T-3 és T-7 hajókat a németbarát horvát NDH haditengerészete részére átadták szolgálatra. Mint már fenti írásban említettem, mindkettő megsemmisült. Az olasz kapituláció során a szövetségesek két torpedós hajót viszont lefoglaltak hadizsákmányként. Ezek voltak a T-1 és T-5. A szövetségesek visszaadták a partizánoknak ahol T1-es „Golesnica” és T5-ös „Cer” elnevezéssel szolgálta kivonásukig.
[1] A T-7 hajó 1944. 07. 24-én Murter szigetnél a harcok során elsüllyedt. forrás: Wikipedia, http: / /www. znaci. net/ zb/4_8_2.htm, http://www.german-navy.de/kriegsmarine/captured/torpedoboats/ta/ta34/index.html
T 1 „Golesnica” torpedós hajó még olasz „öltözetben” forrás:www.paluba.info
A „Schichau” osztályú torpedós hajók közé tartoztak a gőzhajtású, aknavadász (drager) hajókká átalakított „Tb” sorozatú „D”[1] típusú aknászhajók. Még 1921-ben a Királyi Jugoszlávia (akkor Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) hadizsákmányként szerezte meg a korábban Osztrák-Magyar Monarchia hadtengerészetében szolgáló négy darab „Schichau” osztályú „Tb” sorozatú „D” aknavadász, melyet a jugoszlávok „D1 (ex Tb 21 Star), D2 (ex Tb 36 Ubu), D3 (ex Tb 38 Kranitz), D4 (ex Tb 19 Kibitz)”[2] elnevezéssel állította saját flottájának szolgálatába. A hajók közül a D1., D3., D4-est 1924-ben selejtezték. A D2 aknavadász hajó egészen 1941. áprilisig szolgált a Királyi Jugoszlávia haditengerészetében. Ezt követően az aknavadász az olaszok hadizsákmányaként végezte, ahol „D10”[3] elnevezéssel szolgált a flottában. 1943-ben az olasz kapituláció után a németek vettek birtokba. A német flottában azonban kevés időt töltött el, mivel még 1944-ben elsüllyedt a kotori öbölben[4].
[1] A „D” jelzés a „drager” rövidítése. A „dragerek” olyan aknászhajók, melyek még maguk után húzott hálóval gyűjtötték be az ellenséges tengeri robbanó aknákat a vízfelületről.
[2] https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Royal_ Yugoslav_ Navy, https: //en .wikipedia. org/ wiki/ Schichau- class_torpedo_boat, http:// www. paluba.info/ smf/index. php? topic= 6610.0, http://www.navypedia. org/ships/ yugoslavia/ yu_ms_d1.htm
[3]https:// www. klueser. de/ navies. php?pic= nopic& language=en
[4] http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm, https://en.wikipedia.org/wiki/Schichau-class_torpedo_boat
T 5 „Cer” torpedós hajó még olasz „öltözetben” forrás:www.paluba.info
1941. áprilisában a „Zmaj” hidroplánok fogadására alkalmas bázishajó a szpliti kikötőben a németek hadizsákmánya lett. A németek átkeresztelték „Drache” (Dragon) névre és 1942-ben felújítva szolgálatba állították az Adrián, Égei-tengeren, mint aknatelepítő hajót. A németek azonban használták „Flettner Fl 282 Kolibri (Hummingbird) helikopterek leszállójának is. 1944-ben a szövetségesen a görög Égei-tengeren lévő görög Szamosz (Samos) szigetnél légierővel megtámadták és elsüllyesztették[1].
[1] https: // en. wikipedia. org/wiki/ Yugoslav_ minelayer_ Zmaj, http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslave
Zmaj hajó. forrás: http://www.drugisvetski.com/wordpress/2017/04/30/zmaj-nosac-hidroaviona/
1944. augusztustól további hajókkal gazdagodott az NDH. A németek közreműködésével megkaptak két olasz utasszállító polgári gőzhajóból átalakított, hadicélra használt felfegyverzett hajót, „Jadera” (NDH haditengerészetében G 102-es két 37. mm-es ágyúval, nyolc 20. mm-es géppuskával és négy 30 mm-es „RAG” gránátvetővel ellátva)[1], a százhatvannyolc tonnás „Salvore”, (NDH haditengerészetében G 104-es egy 37 mm-es ágyúval, nyolc 20 mm-es géppuskával és két „RAG” gránátvetővel ellátva)[2] gőzhajókat, és korábban a Királyi Jugoszlávia haditengerészetben szolgáló „Mosor” aknarakó[3] (minopologac) hajót, mely az NDH haditengerészetében „Pasman” elnevezéssel kezdte meg szolgálatát.
[1] „Jadera” (ex NA 02) avagy G-102, gőzhajtású árbócos felfegyverzett hadihajó. Az olaszok tulajdonát képezte az olasz kapitulációig. Ezt követően a németbarát horvát NDH tengerészetéhez került, majd 1945. január 1-én megszűnő NDH tengerészetétől átvette a német haditengerészet. A hajó a briteknek megadta magát az észak-olaszországi vizeken a II. Világháború vége felé. „Jadera” olasz neve „Zadar” városnak. forrás: wikipedia
[2] A „Salvorét” 1944. december 5-én a rijekai kikötőt ért szövetséges bombázásban találat érte és elsüllyedt. „Salvore olasz neve „Savudrija” városnak. forrás: Wikipedia
[3] Az olasz kapituláció során két jugoszláv „Malinska” osztályú aknatelepítő hajó, az „Ugliano” (Marjan) és a „Pasman” AS67 "Cappelletti" (Mosor) német hadiflottához került, ahol a „Pasmant” megkapta a németbarát „Független Horvát Állam (NDH)”. 1944. január 13-án a partizánok NB-3 fegyveres hajója elsüllyesztette. forrás: https: // hr. wikipedia. org/ wiki/ Pa% C5% A1m an_(minolovac)
Az NDH birtokba vette az olasz kapituláció során a dubrovniki Gruzs öbölben a taljánok több ezer tonnás katonai teherszállító óceánjáró hajóját a „San Gigi”-t[1], amit „Jadran” névre kereszteltek át. Az NDH birtokába került több motoros vitorlás[2], motoros csónak, hajó[3], átalakított halászbárkák[4], melyeket a partizánok egyre erősebb térnyerése során az NDH kénytelen volt egy idő után a partizán erőknek átadni, hátrahagyni[5].
[1] 1911-ben a brit „Richardson, Duck & Co.” Stocktonban lévő hajógyárában 1911-ben épült 3693 tonnás 100.9 méter hosszú és 14.7 méter széles óceánjáró, mely az Osztrák-Magyar Monarchia „Atlantica Sea Navigation Co. Ltd Budapest” hajózási társaság részére készült el „Fiume” néven és a rijekai kikötőben állomásozott. Az I. Világháború végével a hajó hadizsákmányként 1922-ben olasz tulajdonba került, ahol San Gigi (Sangigi) névre keresztelték, majd az ezerkilencszázharmincas években a Genova-i „Scopinich & Manta”, aztán a „Peninsulare Societa Italiana di Cabotaggio” hajótársaság birtokába került. Az 1943-as olasz kapituláció során a hajó a dubrovniki Gruzs kikötőjében vesztegelt, majd miután a németek birtokba vették és átadták a németbarát horvát NDH-nak, ahol a „Jadran” névre keresztelték át. 1944.03.10-én a hajó Dubrovnik szövetséges bombázása során elsüllyedt. Nem összekeverendő 1896-ban épült „Jadran” gőzhajóval, mely az olaszországi Trieszt „S. .Rocco S.T.T (Stabilimento Tecnico Trieste)” hajógyárába az Osztrák-Magyar Monarchia tengerészete részére „Liburnia” néven. A hajó hossza 41.47 méter, szélessége pedig 6.03 méter volt. A hajó terhelt súlya elérte a 178.56 tonnát. A 400 lőerős gőzmotorral, 11 tengeri csomóval haladhatott maximálisan a hajó, mely 40 tonna szállítására volt alkalmas. 1869. augusztus 24-től polgári célra használták a „Rijeka-Opatija-Mali Losinj” vonalon. 1916-től a monarchia haditengerészetébe sorolták be a „Liburniát” és tengeralattjárók elleni vadászatra használták 1918-ban. Az I. Világháború után a hajó 1922-től a Királyi Jugoszlávia szuszaki „Jadranske plovidbe d. d. Susak” hajózási társaságához került, ahol „Jadran” néven szolgált. A II. Világháború kirobbanása során, az 1941. áprilisi Királyi Jugoszlávia kapitulációja után a hajó az olaszokhoz (Regina Marina) került, ahol „Corrado Del Greco” és „Adriano” néven szolgált Szplitben 1942-ig, majd 1942-től, mint segédhajó „V 307” néven látta el feladatát egészen az 1943. szeptemberi olasz kapitulációig. Az olasz kapituláció után a hajó a német haditengerészethez került, de 1943.09.08-i Szamosz (Samos) szigetnél elsüllyedt. https:/ /hr. wikipedia. org/ wiki/ Mornarica_Nezavisne_Dr % C5 % BEave_Hrvatske, http: // www. naviearmatori. net/ eng/foto-10839-1.html
[2] Marjan, Kastrolic, Neptun, Labud, Radnik, Jordan, Drava, Goletto, Jadra, Vardar, Sv Frano, Sv Josip, Sv Nikola motoros vitorlások, forrás: https: // www. scribd. com/ document/ 388767326/ NDH- dokumenti- Dalmacija
[3] Egy motoros csónak, R 8 vontatóhajó,R 1 vontatóhajó forrás: https: // www. scribd. com/ document/ 388767326/ NDH-dokumenti-Dalmacija
[4] MC 11 és MC 12. forrás: https: // www. scribd. com/ document/ 388767326/ NDH- dokumenti- Dalmacija
[5] https: // www. scribd. com/ document/ 388767326/ NDH- dokumenti- Dalmacija
NDH zászló. forrás.Wikipedia
MNDH címere. forrás: Wikipedia
Az olaszok birtokába az 1941-es Királyi Jugoszlávia kapitulációjával több korábbi jugoszláv gőzös került, melyek egy része az 1943-as olasz kapitulációval a németekhez, illetve az NDH-hoz került („Pag, Svacic, Jadran, Rab, Cavtat, Ugljan, Velebit, Lovcen, Kupari és Monte Bianco), ahol személy és teherszállításra használták. Ellentétben a G 102, G 104. gőzhajókkal, ezeket nem látták el fegyverzettel és nem is kerültek átalakításra hadicélra. Az NDH által használt polgári gőzhajók egy része a háború során megrongálódott, elsüllyedt, vagy a partizán haditengerészet hadizsákmányaként végezte. 1943. őszén és telén további csónakok, vitorlások, hajók esnek áldozatul a szövetséges és a partizán erők adriai támadásnak[1].
A Kriegsmarine szolgálatában lévő gyors kisméretű aknászhajókból „„Küsten-Minenleger” (KM) a németek az NDH haditengerészet számára 1944. szeptember és októberében több darabot átadtak, melyeket a németbarát horvátok „Klein Schnellboat” (KS), kisméretű gyorshajóként állítottak szolgálatba.[2]. A németországi Niederlehme „Rob. Franz” hajógyárban készült KM 24 gyorshajót a Kriegsmarine 1944. szeptemberében az NDH részére átadta szolgálatra, ahol KS 3 jelzéssel látott el feladatot. 1944.12.14-től a Kriegsmarine az NDH-tól visszavonta a hajót. A szintén németországi Niederlehme „Rob. Franz” hajógyárban készült KM 23 gyorshajót a Kriegsmarine 1944. októberben az NDH részére átadta szolgálatra, ahol KS 8 jelzéssel látott el feladatot. 1944.12.14-től a Kriegsmarine az NDH-tól visszavonta a hajót. A németországi Berlin-Pichelsdorf „Reinickewerft” hajógyárban készült KM 21 gyorshajót a Kriegsmarine 1944. októberében az NDH részére átadta szolgáltara, ahol KS 7 jelzéssel látott el feladatot. 1944.12.14-től a Kriegsmarine az NDH-tól visszavonta a hajót. A németországi Berlin-Pichelsdorf „Kriegermann” hajógyárban készült KM 18 gyorshajót a Kriegsmarine 1944. szeptemberében az NDH részére átadta szolgálatra, ahol KS 1 jelzéssel látott el feladatot. 1944.12.14-től a Kriegsmarine az NDH-tól visszavonta a hajót. A németországi Berlin-Pichelsdorf „Kriegermann” hajógyárban készült KM 17 gyorshajót a Kriegsmarine 1944. októberében az NDH részére átadta szolgálatra, ahol KS 6 jelzéssel látott el feladatot. 1944.12.14-től a Kriegsmarine az NDH-tól visszavonta a hajót. A németországi Berlin-Köpenick „Claus Engelbrecht” hajógyárban készült KM 11 gyorshajót a Kriegsmarine 1944. októberében az NDH részére átadta szolgálatra, ahol KR 2 jelzéssel látott el feladatot. 1944.12.14-től a Kriegsmarine az NDH-tól visszavonta a hajót. A dániai Kopenhagen-i „Nordbjaerg & Wedell” hajógyárban készült KM 31 gyorshajót a Kriegsmarine 1944. szeptemberében az NDH részére átadta szolgálatra, ahol KS4 jelzéssel látott el feladatot. 1944.12.14-től a Kriegsmarine az NDH-tól visszavonta a hajót. A dániai Kopenhagen „Nordbjaerg & Wedell” hajógyárban készült KM 32 a Kriegsmarine 1944. szeptemberében átadta a NDH-nak, ahol KS 5 megnevezéssel szolgált. A gyorshajó átállt legénységével 1944. 12. 14-15-én együtt a partizán oldalra[3], ahol a gyorshajó a PC 79 jelzést kapta meg[4].
[1] Az NDH „Lapad I.” és „ Tomislav” motoros csónakját, valamint „Vjekoslava” motoros vitorlását a partizán NOVJ erők megtámadták és elfoglalták 1943. októberében. A partizánok a hadizsákmánnyal visszatértek Mljet szigetre. Ezen „hajószerző” akcióikat a partizánok az elkövetkező időszakban is folytatták, mely során több motoros csónakot. „Krka” vitorlás (hulk tipusú) 1943. 11. 27-én Mandalin öbölben, R1 uszály-vontató és Vardar motoros vitorlás 1943. 11. 29-én Dubrovniknál, https: / / www. scribd. com/ document/ 388767326/ NDH- dokumenti- Dalmacija, http :// www. ratnakronikasplita. com/ k ronika/ 1941
[2] Hosszúk 16 méter, szélességük 3.5 méter volt. A hajókat „BMW 6 V12zyl. Viertakt Otto F16 / 200 (repülőgépmotor) motorral, „Marsch/Manövriermotor Stendel-Otto 36 PSe” motorral, „Ford V8-Otto 90 PSe” motorral látták el gyártási helytől függően. A hajók 1300 lőerővel 32 tengeri csomóval haladtak. Fegyverzetük a MG-32 géppuska, 13 mm-es Hotchkiss géppuksa, 20 mm-es légvédelmi géppuska volt felszerelve, az aknarakó változatokon KM „Küsten-Minenleger” természetesen vízi aknák telepítésére szolgáló vetők és robbanóaknák. http : / /www. deutschekriegsmarine. de/ index. php/ schiffe- und- boote/ die-boote/ schnellboote/ kuestenminenleger, http://www.wikiwand.com/hr/KS5
[3] http://www.soviet-empire.com/ussr/viewtopic.php?t=48457
[4]http : / / www . deutschekriegsmarine. de / index. php / schiffe- und- boote / die- boote / schnellboote / kuestenminenleger, https:/ /www. german- navy.de/ kriegsmarine/ ships/ fastattack/km/ ships. html, https:// warshipspedia .fandom. com/ wiki/ German_Shipbuilders
„Klein Schnellboat” (KS), forrás: http://www.foerderverein-museums-schnellboot.de/s-boote/kriegsmarine/versuchsboote-km.htm
A hajókból az MNDH létrehozta rijekai bázissal a partmenti gyors-reagálású hajózó flottája „Hrvatska flotila obalnih brzih brodova”. Ezen flotta a németek haditengerészetének adriai 11. divíziója alá tartoztak.[1] Az NDH Haditengerészetének struktúrája alapján a főparancsnokság Zágrábban volt. A főparancsnokság alá tartozott a szpliti (Split) parancsnoksággal rendelkező Tengerészeti Parancsnokság és a sziszaki (Sisak) parancsnoksággal rendelkező Folyami Parancsnokság. A Tengerészeti Parancsnokság alá három szektor tartozott; „Északi Adria Szektor” parancsnokság Crikvenica, „Közép Adria Szektor” parancsnokság Makarska, „Dél Adria Szektor” parancsnokság Dubrovnik. „Északi Adria Szektor” parancsnokság Crikvenica alá két tengerészeti körzet tartozott. Az egyik volt a „Kraljevica” körzet, „Kraljevica” parancsnoksággal, ahol haditengerészeti állomáshely működött. A körzet alá tartozott két hadikikötőhely „Bakar” és „Sv Jakov”. A másik volt a „Senj” körzet, „Senj” parancsnoksággal, ahol haditengerészeti állomáshely működött. A körzet alá tartozott „Sv Juraj, Jablanec, Karlobag, Obrovac, Pag” hadikikötőhelyek. „Közép Adria Szektor” parancsnokság Makarska alá öt tengerészeti körzet tartozott. Az egyik volt a „Omis” körzet, „Omis” parancsnoksággal, ahol haditengerészeti állomáshely működött. A körzet alá tartozott „Krilo” hadikikötőhely. A másik volt a „Supetar” körzet, „Supetar” parancsnoksággal, ahol haditengerészeti állomáshely működött. A körzet alá tartozott „Milna, Sutivan, Postir Bol, Povljine, Sumartin” hadikikötőhelyek. A harmadik volt a „Makarska” körzet, „Makarska” parancsnoksággal, ahol haditengerészeti állomáshely működött. A körzet alá tartozott „Baska Voda, Podgora, Igrane, Zaostrog, Gradac” hadikikötőhelyek. A negyedik volt a „Metkovic” körzet, „Metkovic” parancsnoksággal, ahol haditengerészeti állomáshely működött. A körzet alá tartozott „Opuzen, Neum” hadikikötőhelyek. Az ötödik volt a „Hvar” körzet, „Hvar” parancsnoksággal, ahol haditengerészeti állomáshely működött. A körzet alá tartozott „Starigrad, Jelsa, Vrbovsko, Sucuraj” hadikikötőhelyek. „Dél Adria Szektor” parancsnokság Dubrovnik, alá három tengerészeti körzet tartozott. Az egyik volt a „Trpanj” körzet, „Trpanj” parancsnoksággal, ahol haditengerészeti állomáshely működött. A körzet alá tartozott „Draga” hadikikötőhely. A másik volt a „Orebic” körzet, „Orebic” parancsnoksággal, ahol haditengerészeti állomáshely működött. A körzet alá tartozott „Trstenik” hadikikötőhely. A harmadik volt a „Dubrovnik” körzet, „Dubrovnik” parancsnoksággal, ahol haditengerészeti állomáshely működött. A körzet alá tartozott „Ston, Slano, Sipan, Lopud, Zaton, Cavtat” hadikikötőhelyek.
A Száva folyó menti Sziszak és Szlavonszki Bród városkákban az NDH létrehozta a folyami flottilla kiképző iskoláit, illetve a dunai Petrovaradinban és Kamenicában a „pirotechnikai” osztályait, melyek lehetővé tették a flottilla megalakulását. Az első feladata a folyami flottillának a korábbi királyi jugoszláv flotta elsüllyedt folyami hadihajóinak a kiemelése és renoválása a Száva és Duna folyókból. 1942-ben kiemelték a „Sava” (korábban Sava, ex Bodrog)[2] és „Bosna” (korábban Morava, ex Körös)[3] monitorokat és a szolgálatukba állították. A korábban a Királyi Jugoszlávia elsüllyesztett „Cer” parancsnoki folyami hadihajót szintén kiemelték és „Vrbas” néven szolgálatba állították. A németek az NDH folyami flottáját megerősítették további három külföldi motoros járőr hajóval, melyet korábban a német Majna folyón járőröztek. Ezen járőrhajókat az NDH „Petrinjcica, Pakra, Pliva” névre keresztelte és a Dunán, majd a Száván állította szolgálatba. A flottát megerősítette egy haditengerészeti gyalogos zászlóalj[4]. Az NDH a tengeren szolgáló erői mellett rendelkezett folyami hadihajózó állománnyal. A sziszaki (Sisak) parancsnoksággal rendelkező folyami parancsnokság alá tartozott a Zemunban állomásozó folyami flottilla. A flottilla fő hajója a „Vrbas” zászlóshajó volt”[5].
[1] http://domoljubi.com/html/ratna_mornarica.html, http://www.foerderverein-museums-schnellboot.de/s-boote/kriegsmarine/versuchsboote-km.htm
[2] 1941. 04. 12-én a saját személyzete elsüllyesztette a zemuni öbölben a Dunán, hogy ne kerüljön a hajó a németek kezébe. http://www.splavari.com.hr/plovila/savska_plovila01.htm
[3] https: // hu. wikipedia. org/ wiki/ SMS_K% C3% B6r% C3% B6s_ (1892) http: // hajoregiszter. hu/ index. php? ship= 1429&kl=1#menusor
[4] http://www.splavari.com.hr/plovila/savska_plovila01.htm
[5] „Cer” (korábban Helena) 1944-ben elsüllyesztették, de a jugoszlávok kiemelték. 1944. után a jugoszlávok hadizsákmányaként „Srem” néven 1950-ig, szolgálatból való kivonásig járja a Dunát. http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm
Monitor „Sava” (ex Bodrog). forrás: http://www.splavari.com.hr/plovila/savska_plovila01.htm
A zemuni flotta parancsnokság alá két járőrhajózó csoport tartozott. Az 1. csoportba a „patrolna ratna artiljerija (PRA) Sava”[1] folyami monitor, a „patrolni ratni gliser (PRG) Ustasa[2]”motorcsónak, a „pomocni ratni minolovac (PRM) Zagreb”[3] aknavadász és három segéd, támogató hadi hajó „pomocni ratni brod (PRB). A 2. csoportba a „patrolna ratna artiljerija (PRA) Bosna”[4] folyami monitor, „patrolni ratni gliser (PRG) Bosut” motoros sikló csónak, a „PRM Zrinski[5]” aknavadász és három PRB[6].
[1] A „Bodrog” SAVA szintén 1904-ben épült az osztrák-magyar haditengerészt üzemében, mint a „Temes” osztály monitorja.1918-ban a SZHSZK hadizsákmányaként szolgált 1941. áprilisig, amikor is elsüllyesztették, de a németbarát „horvát nemzeti állam NDH” kiemelte és felújította. „Sava” monitort 1944. szeptember elején a partizánok kezébe került. 1944-ben a monitort elsüllyesztették. A jugoszlávok viszont 1952-ben kiemelték és újjáépítették, és a dunai újvidéki „Novi Sad” kikötőbe került, ahol 1966-ban „Dalj” néven, majd 1973-ban NS 3952-es számon úszó állóhajóként üzemelt. forrás: Wikipedia
[2] „Ustasa” már 1941-től az első folyami hadi hajója volt az NDH-nak. forrás: Zvonimir Jankovic: Hrvatsko domobranstvo 1941. – 1944
[3] „Zagreb” korábban „Margit” folyami utas- áruszállító hajó. A hajót a németek átalakítottak az aknamentesítésre. 1944. őszén a belgrádi Zemunnál (Zimony) a Dunán robbanó aknára futott és elsüllyedt. A partizán erők kiemelték és a Dunán-Száván szolgáló folyami század szolgálati hajójaként üzemelt. forrás: Wikipedia, https://en.wikipedia.org/wiki/Serbian_River_Flotilla ,
[4] „Bosna” avagy korábban „Kőrös”, „Morava” folyami monitor. 1890-ben épült meg a „Körös” MORAVA monitor, mint „Körös” osztályú monitor és állt szolgálatba az OMM folyami flottillájában. 1918-20-ban hadizsákmányként a SZHSZK birtokába került, ahol 1941. áprilisáig szolgált. Április 12-én elsüllyesztették. 1944-ben a németbarát „horvát nemzeti állam NDH” kiemeli és felújítja. Az NDH folyami flottillájában 1944. júniusig szolgált, mikor is aknára futott. A hajótestet végül 1945-ben szétszedték. A hajó a Száva folyón járőrözött a „Sava” monitorral. A „Bosna” aknára futott 1944. júniusában és elsüllyedt Boszánszki Nóvinál az Una folyón. forrás:Wikipedia
[5]„Petar Zrinski” korábban „Inn” folyami teherhajó. 1944. őszén Vukovárnál a Dunán elsüllyedt. A háború után kiemelték a jugoszlávok és „Rijeka” néven áruszállító hajóként funkcionált. forrás:Wikipedia
[6] http://www.splavari.com.hr/plovila/savska_plovila01.htm
Monitor Bosna (ex Morava). forrás: http://www.splavari.com.hr/plovila/savska_plovila01.htm
A sziszaki (Sisak) parancsnoksághoz tartoztak a „Sisak, Slavonski Brod, Hrvatska (Srijemska) Mitrovica, Zemun, Petrovaradin, Vukovar, Osijek”. Külön a sziszaki parancsnokság alá tartozott a Zemunban állomásozó tengerészgyalogos zászlóalj[1].
A „Zemun” dunai részén, a "Plitvice", "Rad", "Bosut" járőrhajók és „Lika” támogató segédhajó állomásoztak, Szlavónszki Bródban pedig a „Sava” folyami monitor, „Bosna” folyami monitor, „Vrbas” folyami parancsnoki hajó és a „Petrinjcica, Pliva, Pakra” járőrhajók állomásoztak.[2]
A „Sabac” folyami vontató (korábban „Joachim”, „Mostar” 1931-től „Dunav” majd „Avala”, 1936-tól „Sabac”) 1941. áprilisban a németek hadizsákmányként birtokba vették és a német dunai flottába állt szolgálatba „Alzey” néven szolgált. 1945-ben II Világháború végével 1947-ben a jugoszlávok birtokba vették és „Senta” névre keresztelték, majd kivonták a szolgálatból.[3] 1941-től a „Sisak” (korábban Venator, „Sava”, majd „Triglav”, 1931-től „Raska”, 1936-tól „Sisak”) folyami vontató szintén a németek kezébe került, ahol „Troje” néven állt a német folyami monitorok szolgálatába a Dunán. 1944-ben augusztus 28-án a Dunán való járőrözés közben aknára futott és elsüllyedt[4]. A „Lovcen” folyami vontató 1941-ben a jugoszláv kapitulációval a németekhez kerül, ahol „Kahlenberg” néven szolgált. A II. Világháború során 1944-ben a szovjetek a hajót elfoglalták és átadták a jugoszlávoknak. A hajó a továbbiakban a jugoszláv dunai flottillában szolgált, ahol átkeresztelték „Zeta” névre, és 1965-ig, leselejtezéséig üzemelt.[5]
1941-ben került a németek birtokába a korábban Jugoszláv Királyságban szolgáló két motoros csónak, „Granicar” és „Strazar”. A hajókat a németek átadták az olaszoknak hadizsákmányként. Az olasz 1943-as őszi kapituláció után a hajók, visszakerült a németekhez, akik akkori bolgár szövetségeseiknek adták át 1944-ben. 1944. májusában hadizsákmányként a két motoros csónak visszakerült a Jugoszláv Haditengerészethez, ahol az Ohrid tavon látottak el határvédelmi szolgálatot. 1944. szeptembertől, miután a bolgárok visszavonták katonai erőiket a jugoszlávokkal szemben, a hajókat turisztikai célra használták fel[6].
1941-ben a „Dragor” királyi folyami jacht a jugoszláv kapituláció után a németek hadizsákmányaként végezte. A németek a „németbarát horvát független államnak” (NDH) adta át használatra. Az NDH a bolgár királynak ajándékozta. 1943-ban visszakerült a németekhez. Hosszú háborús hányattatása után végül a II. Világháború után 1946-ban a partizán jugoszláv haditengerészet szerzete meg hadizsákmányként. A partizánok renoválták és „Krajina” névre keresztelték. A jach a titói partizán parancsnoki gárda használatába került és a Száva folyót járta[7]. 1944. második felében az NDH a folyami flottájának hadihajóinak egy részét harcok során elvesztette, kivéve a zemuni járőrhajókat „Plitvice, Rad, Bosut” és „Lika” támogató segédhajót, valamint a szlavónszki bródi flotta „Sava”, „Bosna” monitorjait, a Vrbas (korábban Cer) parancsnoki hajót, „Petrinjcica, Pakra, Pliva” járőrhajókat.[8]
[1]Molnár György: A DUNAI HAJÓZÁS FŐ IRDÉSEI, 1935-1945. Egyetemi doktori disszertáció, http:// doktori. bibl.u- szeged. hu/3715/1/1983_molnar_gyorgy.pdf, http://www.paluba.info/smf/index.php/board,41.0.html, Strugar, Vlado, Jugoslavija 1941.-1945., Partizanska knjiga, Beograd, 1978, Zvonimir Jankovic: Hrvatsko domobranstvo 1941. – 1944
[2] http: // www. splavari. com. hr/ 02_savska % 20 kronika % 20I –II % 20rat. htm, http: // domoljubi. com/ html/ ratna_ mornarica. html
[3] http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm
[4] http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm
[5] „http: // www. hajoregiszter .hu/tarsasagok/ belvizi/jrb_ jugoslovensko_recno_brodarstvo/286, http:// navyworld. narod. ru/Pomocni2.htm
[6] http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm
[7] http:// www. paluba. info/ smf/ index. php?topic=10889.15
[8] http://www.splavari.com.hr/plovila/savska_plovila01.htm
Az emigrált Királyi Jugoszlávia Haditengerészete „SJSP”
A Jugoszláv Királyság megmaradt haderőjét (szárazföldi gyalogsági erők, haditengerészet, légerő), közel ezer katonát az angol parancsnokság alatt álló közel-keleti térségbe emigrálta. Itt angol irányítás alatt Egyiptomban állomásoztak[1]. 1941. május 01-én az egyiptomi kikötő városban Alexandriában (Port Said) megalakult az emigráns Jugoszláv Királyság Haditengerészete jogutódja a (Sastav Jugoslovenskih Pomorskih Snaga „SJPS”)[2]. Az Alexandriában működő Jugoszláv Királyság emigráns kormányának haditengerészete „SJPS” birtokolta saját flottájából a Jón tengeren keresztül 1941.04.27-én Egyiptomba kimenekített „Nebojsa” tengeralattjárót és két „Lürssen/Orjen” osztályú torpedós hajóját a „Kajmakcalan”, „Durmitor” hajókat.[3] A hadihajók az angol „Midway” tengeralattjáróhoz tartozó hajózó erőhöz tartozott. Alexandriába a jugoszlávok sikeresen kimenekítettek az áprilisi csatából további huszonkilenc haditengerészetet kiszolgáló katonai úszó légibázist, kilenc „DO-22” és „SUM-14” hidroplánnal[4]. Ezen haditengerészeti légitámogató erőt (hidroaviacija) az angolok parancsnoksága alá került.
1943. szeptember 3-án az olaszok elhagyják Máltát. 1943. szeptember 8. Olaszország kapitulált, a német csapatok megszállják Észak- és Közép-Olaszországot és Rómát. Dél-Olaszország elleni inváziót a „szövetséges„ erők megkezdték. Az SJPS[5] az olasz kapituláció után a dél-olaszországi Taranta megyében lévő „Cesarea” táborban megalakította haditengerész osztagát, elhasználódott torpedós kishajókkal és tengeralattjáróval támogatva, valamint az angoloktól megkapott „Flower” osztályú „tengeralattjáró vadász korvetettel, amit a jugoszlávok „Nada” névre kereszteltek át.[6] 1943. december 17-én az angolok közreműködésével az emigrált királyi jugoszláv haditengerészet jogutóda, az SJPS, a korábban olasz haditengerészet birtokában lévő (1941-ben zsákmányolt egykori jugoszláv hadihajók) hajók közül többet visszakap; a korábban Királyi Jugoszláviába szolgáló 250 tonnás „Schichau” osztályú torpedóhajókból (Tb) a T1-es Golesnica” és T5-ös „Cer” visszatért a jugoszlávokhoz[7]. Mindkét hajó 1941-1943. közt T1 és T5 néven az olasz hadiflottában szolgált. A hajókat a jugoszlávok ellátták 40 mm-es és 20 mm-es légvédelmi ágyúval, valamint egy-egy torpedó vető csővel. A „Golesnica” 1959-ig, „Cer” 1962-ig szolgált a haditengerészetben.
[1] https://sh.wikipedia.org/wiki/Jugoslovenska_vojska_van_otad%C5%BEbine
[2] http://srpskatelevizija.com/2017/05/06/more-i-nebo-2-deo/
[3] „MT Fr. Lürssen" német hajógyárban a II. Világháború előtt készült „Orjen” jugoszláv osztályú torpedóshajók. A „Kajmakcalan” és „Durmitor” esetében hajók normál súlya 51 tonna volt, terhelt súlya pedig 61 tonna. Hosszúságuk 28 méter, szélességük pedig 4.46 méter. A hajókat „Daimler-Benz Viertakt Ottomotoren BF 2” motor hajtotta meg 3000 lóerővel, kiegészítve egy száz lóerős hat hengeres „Maybach” dízelmotor. A hajók maximális sebessége elérte a 33 tengeri csomót. A hajókat a jugoszlávok ellátták fegyverzettel; egy darab 20 mm-es "Breda" légvédelmi ágyú, (valamelyik hajón 40 mm-es „Bofors” légvédelmi ágyú), egy darab 15 mm-es „Zbrojovka” géppuska, két 533 mm-es torpedóvető. A „Kajmakcalan” 1945. februártól TC-6, majd 1949. májustól TC-192 és legvégül 1952-ben mint TC 392 hadihajó szolgált 1962-es kivonásáig, leselejtezéséig. A „Durmitor” társához hasonlóan visszakerült a jugoszlávokhoz, ahol 1945. februártól TC-5, majd 1949. májustól TC-191 és legvégül 1952-ben mint TC 391 hadihajó szolgált 1962-es kivonásáig, leselejtezéséig .http: // www. paluba. info/ smf/ index.php?topic=7611.50;wap2
[4]http://www.intermagazin.rs/na-hitlera-iz-afrike-prva-nasa-organizovana-formacija-u-drgom-svetskom-ratu-formirana-u-aleksandriji/?lang=cir, http://srpskatelevizija.com/2017/05/06/more-i-nebo-2-deo/
[5] (Sastav jugoslovenskih pomorskih snaga)
[6] Korábban a brit haditengerészet „Mallow” (K81) korvettje. 1944. január 11-én megkapta a Jugoszláv Haditengerészet SJPS. A hajó „Smiths Dock Company” brit cég „Harland and Wolff”, észak-írországi Belfast-i hajógyárában készült el 1939-ben. Súlya normál terhelésnél 925 tonna, terhelt súly 1170 tonna. Hossza 62.5 méter, szélessége 10.11 méter. A motor erőssége 2750 lőerő volt. Két „Admiralty” hármas gőzmotor hajtotta meg, maximális 16 tengeri csomóval. A hajót 1945-től „Partizanka” névre keresztelték át. A hajó 1949-ben ismét visszakerült a brit „Royal Navy” haditengerészethez, ahol „Mallow” néven szolgált, de ezen év októberében a britek eladták Egyiptomnak, ahol „El Sudan” néven szolgált 1975-ig a haditengerészetben. https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Mallow_(K81)
[7] 1913-1916. közt épült 250 tonnás „Schichau” osztályú torpedóhajók az Osztrák-Magyar Monarchia hadihajózó erői közzé tartozott. Három hajógyárban készültek el. A „T” csoportból (74 T – 81 T) nyolc darab a „Stabilimento Tecnico Triestino” trieszti gyárában, az „F” csoportból (82 F – 97 F) tizenhat darab a „Ganz-Danubius” fiumei (Porto Re, Rijeka) hajógyárában, az „M” csoportból „98 M – 100 M” három darab a „Cantiere Navale Triestino” monfalcónei gyárában készült el.. A két hajó 1941. áprilisi csatában foglalták el az olaszokhoz, de olasz kapituláció után ismét a partizán jugoszlávokhoz került. A T1-es „Golesnica” elnevezéssel állt szolgálatba 1959. évi kivonásáig, a T5-ös pedig „Cer” elnevezéssel állt szolgálatba 1962. évi kivonásáig, (Nem összekeverendő a „Vrbas” folyami parancsnoki hajóval, melynek korábbi neve szintén „Cer” volt.) https:/ /en. wikipedia.org/ wiki/ 250t-class_torpedo_boat
Málta sziget Valletta kikötő, forrás: https://www.iwm.org.uk/collections/item/object/205152467
Az Jugoszláv Királyság Haditengerészete (SJPS) 1944-ig a szövetségesek jóvoltából visszakapott további korábban a Királyi Jugoszláv Haditengerészetbe 1941-es kapitulációig szolgáló aknász hajót; 1943 decemberében a Solta (ex Meljine) és a Meleda (ex Mljet), 1944. februárban a Ugljano (ex Marjan)[1]. A szövetségesek mindhárom hajót az olasz hadiflottából zsákmányolta; „Meljine (ex-Solta), Mljet (ex-Meleda), Marjan (Ugliano)”. Az aknászokat a jugoszlávok ellátták hadrendi számmal: M1 (Meljine, ex-Solta), M2 (Marjan ex-Ugliano) és M3 (Mljet, ex-Meleda), de később átkeresztelték a hajókat új számmal ellátott jelöléssel: M31 (ex-M1), az M32 (ex-M2) és az M33 (ex-M3)[2].
Az SJPS további aknászhajókkal bővülhetett a szövetségesek jóvoltából. Ilyen volt a korábban Királyi Jugoszlávia haditengerészetében szolgáló „Galeb” osztályú „Orao”[3] aknászhajó, mely az 1941-es áprilisi jugoszláv kapituláció során került az olasz haditengerészetbe „Vergada” néven. A „Vergada” az 1943-as olasz kapituláció után került „Orao” néven a Királyi Jugoszlávia emigrált haditengerészetéhez, majd a partizán haditengerészethez, ahol 1945-ben „Pionir”, majd 1955-ben „Zelengora” néven szolgált 1963-ig.[4]
1943 december 12-én a jugoszlávok visszakapták a „Beli Orao” jachtot, mely korábban a Királyi Jugoszlávia haditengerészetébe szolgált és 1941. áprilisában került hadizsákmányként az olasz flottába, ahol „Alba”, aztán „Zagabria” néven szolgált[5].
Visszatért 1943. szeptemberi olasz kapituláció után a jugoszláv flottába a korábban Királyi Jugoszlávia hadi jachtjaként szolgáló „Vila”. A „Vila avagy „Dalmat” jacht 1941. áprilisában hadizsákmányként került az olaszokhoz, ahol „Fata” névvel szolgált 1943-ig. Az olasz 1943-as kapituláció után visszakerült a jugoszlávokhoz, ahol ismét „Vila” néven állt szolgálatba[6].
[1] A Királyi Jugoszlávia (akkor Szlovén-Horvát-Szerb Királyság) birtokába lévő kraljevicai hajógyárban készült el az „MT 130” osztályból 1931-re az „MT 133. Marjan, 134. Mosor, 135. Malinska, 136. Meljine, 137. Mljet” hajók, melyeket „Malinska avagy Marjan” osztályként jelöltek. 1941. áprilisában az aknarakók olasz hadizsákmányként végezték. A „Malinskát” az olaszok átkeresztelték „Arbe”, a „Marjant”, „Ugliano”, a Melinjét”, „Solta”, a „Mljetet”, „Meleda”, a „Mosort” pedig „Pasman” névre. Az olasz kapituláció során két hajó a „Arbe” és a „Pasman” német hadiflottához került, ahol a „Pasmant” megkapta a németbarát „Független Horvát Állam (NDH)”. Mindkét hajó 1944 és 1945-ben elsüllyedt. A „Pasmant” 1944.01.05-én a jugoszláv partizánok „NB-3 Jadran” hadicsónakja az Ist szigetnél lévő Kozja Draga-i részén elfoglalja és 13-án elsüllyesztették. Az „Arbe” hajót a németek 1943. 09.09-én Genova kikötőjében elsüllyesztették. http: // www. navypedia. org/ ships/ yugoslavia/ yu_ ms_ malinska.htm
[2] Fontos megemlíteni, hogy a fent leírtakat a „Zvonimir Freivogel - Achille Rastelli: Pomorski Rat Na Jadranu 1940. – 1945.” könyvéből merítettem. A ” Razvoj oruzanih snaga SFRJ 1945-1985 - Ratna mornarica (1988)” könyv alapján viszont a hajók elnevezése másképpen szerepeltetik; „M1 Marjan, M2 Mljet, M3 Meljine, M21 Pionir”. A http:// www.navypedia. org/ ships/ yugoslavia /yu_ ms_ malinska. htm weboldalról beszerezhető információk alapján „MT 133. Marjan, 134. Mosor, 135. Malinska, 136. Meljine, 137. Mljet” elnevezéssel szerepelnek az aknavadászok, viszont a „Marjan” (Ugliano) hajót a jugoszláv flottában „M2, M202, M32”, a „Mosor” (Pasman) hajót 1941-ben az olasz haditengerészet megszerezte, a „Malinska” (Arbe) hajót 1941-ben az olasz haditengerészet megszerezte, a „Mljet” (Meleda) hajót 1941-ben az olasz haditengerészet megszerezte. A https://en.wikipedia.org/wiki/Albona-class_minelayer weboldal alapján a „MT 133. Malinska, 134. Marjan, 135. Meljine, 136. Mljet, 137. Mosor” elnevezéssel szerepelnek.
[3] 1921-ben a Szlovén-Horvát-Szerb Királyság, majd 1928-tól Jugoszláv Királyság „Orao” névű német gyártmányú hadihajója.
[4] http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslave
[5]1945. után a jachtot a jugoszlávok átkeresztelték „Biokovo”, majd „Jadranka” névera. „Titó” marsal jachtjaként állt szolgálatba a haditengerészetben 1978-ig, majd leselejtezték.
[6] 1945. után a jachtot „Orjen” névre keresztelik és a partizánvezér „Titó” marsal vezérhajója lett. 1954-ben ismét átnevezték a hajót ”Istranka” névre és 1961-ig szolgál. http:// regiamarinaitaliana. forumgratis. org/ index. php?& showtopic= 1609
Az SJPS visszakapta TC-2 „Cetnik”[1] kisméretű torpedós hajóját is, melyet 1941. áprilisában került az olaszok birtokába és 1942-től „MS 47” névre keresztelték át. Az „MS 47” hajót 1943-ban Máltán az olasz kapituláció során a britek elfoglalták, visszajuttatták a Királyi Jugoszlávia emigrált haditengerészetének.
TC-1 „Cetnik” forrás:Wikipedia, www.paluba.info
Orao (ex M97) aknászhajó. forrás: http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslave
Vila (ex Dalmat) jacht. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=5984.0
A máltai SJPS flotta 1944. szeptemberében az amerikaiaktól nyolc darab 55 tonnás „Higgins”[1] osztályú torpedós hajót (MGM 181-től 188-ig.) kapott, de hiányzott róluk a radar és torpedócső. A „Higgins” osztályú torpedós hajók az USA New Orlens-i hajógyárában készültek el 1942-ben.
[1] 1943-44. brit szolgálatba, 1945-től Partizán Haditengerészet szolgálatába. MGB 181 (ex PT 201), MGB 182 (ex PT 204), MGB 183 (ex PT 207), MGB 184 (ex PT 208), MGB 185 (ex PT 209), MGB 186 (ex PT 211), MGB 187 (ex PT 313), MGB 188 (ex PT 217). forrás: http://shipbuildinghistory.com/smallships/pt.htm
Higginsek Jugoszláviában. forrás:Wikipedia
Az USA-ból 1943-44-ben az Egyesült Királysághoz kerültek a hajók, majd 1944-45-ben az emigráns Királyi Jugoszlávia Haditengerészetéhez (SJPS) kerültek „”TC” (torpedni camac) az az torpedós csónak néven.
Higginsek az Adrián Jugoszláviában. forrás: www.paluba.info
A torpedós „Higgins” osztály TC-101., 102., 103., 104., 105., 106., 107., 108[1] révén a SJPS megalakíthatták a nyugati olasz partoknál járőröző torpedós flottilláját, melyhez csatlakozott a működésképtelen „Nebojsa”[2] tengeralattjáró[3].
1944. kezdetén az SJPS kialakította fő haditengerészeti bázisát Máltán. A máltai SJSP erőket 1944. márciustól az „Ohio”[4] és a „Nada” bázishajók alá sorolták be. Az olasz kapituláció után az SJPS visszakapta a hajót. Máltán a „Jugoszláv Királyi Haditengerészet” (SJPS) 1945-re 916 tengerésszel, a Jugoszláv Királyság szárazföldi egysége pedig 1100 katonával volt jelen. Az SJPS hadihajózó erőit a továbbiakban a nyugat-olaszországi tengeri zónában folyó műveletekbe vonta be a „szövetséges” parancsnokság[5].
[1] TC-101. (USA „PT-201” osztályú „MTP-1”, az Egyesült Királyságban MGB-181 torpedónaszád). TC-102. (USA „PT-204” osztályú „MTP-2” az Egyesült Királyságban MGB-182 torpedónaszád). TC-103. (USA „PT-207” osztályú „MTP-3”, az Egyesült Királyságban MGB-183 torpedónaszád). TC-104. (USA „PT-208” osztályú „MTP-4”, az Egyesült Királyságban MGB-184 torpedónaszád). TC-105. (USA „PT-209” osztályú „MTP-5”, az Egyesült Királyságban MGB-185 torpedónaszád). TC-106. (USA „PT-211” osztályú „MTP-6”, az Egyesült Királyságban MGB-186 torpedónaszád).TC-107. (USA „PT-213” osztályú „MTP-7”, az Egyesült Királyságban MGB-187 torpedónaszád). TC-108. (USA „PT-217” osztályú „MTP-8”, az Egyesült Királyságban MGB-188 torpedónaszád). http:// navyworld. narod.ru/ TC.htm
[2] 1945. végén a „Nebojsa” a szpliti hajógyárban felújításon esett át, melynek eredménye képen 1946-tól „Tara” néven „801” hadrendi számmal szolgálatba állhatott Pulában. 1955-től már kiképző tengeralattjáróként üzemelt leselejtezéséig. http://srpskatelevizija.com/2017/05/06/more-i-nebo-2-deo/
[3] Vlada Dusana Simovica: Vojni Slom Kraljevina Jugoslavije
[4] https://en.wikipedia.org/wiki/SS_Ohio
[5] 1945. februárban az olasz Livornóban állomásozó angol-amerikai erők Ligur- tengeren „Genova-La Spezia” közti tengeri zónában a németek ellen végrehajtott akcióba bevonta a Királyi Jugoszlávia haditengerészetéből az „első operatív torpedós divízióját”. Vladimir Pozeg: Istrazivac mornaricke istorije i publicista- Beograd, 6. aprila 2011. godine
Higgins torpedós csónak (kishajó).
forrás: https://thenewsrep.com/75788/special-warfare-combat-crewman-swcc-origins-pt-torpedo-boats-wwii-2/
Szemléltető ábra. Az „SJPS” tengeri hadihajió, 1941-1944
A „Titói” Partizán Haditengerészet avagy „M NOVJ”
Az emigrált Jugoszláv Királyság Haditengerészete (Sastav jugoslovenskih pomorskih snaga „SJPS”) erői mellett, 1942. szeptember 19-én megalakult a „Titóista” jugoszláv „Partizán Tengerészet” (Partizanska mornarica NOVJ). Ezzel az SJPS elvesztette egyeduralmát az Adrián, mint jugoszláv haditengerészeti erő. A „PM NOVJ” elsőként a makarszkai Podgorában szerveződik az első tengerész osztag (NOP), mely egység a felfegyverzett halászbárkákkal vette fel a harcot a német és olasz ellenséges erőkkel, valamint a „központi hatalmakkal” szövetséges horvát (NDH) alakulatokkal.
Már 1942. szeptember 10-én a jugoszláv partizán erők a makarszkai tengerparti Podgorában megalakították a „tengerész” szakaszt „Primorski vod”. A szakasz a biokovói partizán zászlóalj harcosaiból alakult meg. Ezen szakasz napról napra létszámilag és haditechnikai ellátottság területén fokozatosan fejlődött[1]. A szakasz Hvar sziget és a szárazföld közt hajtott végre katonai feladatokat az olasz haditengerészet, mint ellenséges haderő hadihajózó egységeivel szemben, saját partizán hadi motoros csónakjuk, a „Pioner” bevetésével. Legnagyobb sikeres akciójuk az 1942. december 31. és 1943. január 01. közti művelet, mely során az olaszoktól hat motoros csónakot zsákmányoltak. A partizán tengerészek 1942. évben huszonnégy ellenséges hajót elsüllyesztettek, tizenegyet megrongáltak[2].
A partizánok kezdetben kilenc-tíz felfegyverzett halászhajóval (NB), harminc járőrhajóval (PC), kétszáz kisegítő hajóval, hat partvédelmi üteggel, a szigeteken működő harcoló osztagokkal, összességében háromezer katonával rendelkeztek[1].
Már 1942. szeptember 10-én a jugoszláv partizán erők a makarszkai tengerparti Podgorában megalakították a „tengerész” szakaszt „Primorski vod”. A szakasz a biokovói partizán zászlóalj harcosaiból alakult meg. Ezen szakasz napról napra létszámilag és haditechnikai ellátottság területén fokozatosan fejlődött[1]. A szakasz Hvar sziget és a szárazföld közt hajtott végre katonai feladatokat az olasz haditengerészet, mint ellenséges haderő hadihajózó egységeivel szemben, saját partizán hadi motoros csónakjuk, a „Pioner” bevetésével. Legnagyobb sikeres akciójuk az 1942. december 31. és 1943. január 01. közti művelet, mely során az olaszoktól hat motoros csónakot zsákmányoltak. A partizán tengerészek 1942. évben huszonnégy ellenséges hajót elsüllyesztettek, tizenegyet megrongáltak[2].
[1] A biokovói partizán tengerészek hadizsákmányként szolgálatukba állították az 1942. január 24-án a makarszkai tengerpart Gracac városka öblében horgonyzó „Merkur” ellenséges motor csónakot, februárban pedig a „Darko” motorost, májusban a Neretva folyó torkolatban horgonyzó ellenséges „Mira” motorost. 1942. év júliusában a partizánok további ellenséges motoros csónakokat foglaltak el, Brács szigeten lévő Szupetarnál két csónakot, a makarszkai zóna kis településén Zsivogostyéban (Zivogosce) az „ica” nevű motorost, Izs (Iz) szigetén a „Sofija” motorost. Augusztusban Korcsula szigeten a partizánok megszerezték a „Dux” ellenséges motorost, a Bracs szigeten lévő Bol és Sutivannál pedig két ellenséges teherszállító csónakot. A Krk folyón Sibenik-Skradin részen a partizánok megszereztek az ellenséges olasz tengerészet motorosát. http://www.antifasisticki-vjesnik.org/hr/kalendar/9/10/83/
[2] http://www.antifasisticki-vjesnik.org/hr/kalendar/9/10/83/
A partizánok kezdetben kilenc-tíz felfegyverzett halászhajóval (NB), harminc járőrhajóval (PC), kétszáz kisegítő hajóval, hat partvédelmi üteggel, a szigeteken működő harcoló osztagokkal, összességében háromezer katonával rendelkeztek[1].
1942. decemberében a NOVJ és POJ létrehozta a Dalmáciai Tengerészetet a Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) keretén belül. Pontosan 1942. december 18-án megalakult a NOVJ haditengerészet dalmáciai szekciója, a 4. számú operatív (Horvátország-Dalmácia) „4.OZ” törzsének[1] zónájában. A szekció parancsnokának Velimir Skorpikot[2] nevezték ki. December 28-tól a haditengerészeti főparancsnokság Podgorába (Makarska tengerparti zóna) megalakította bázisát, ahol létrejön 1943. január 23-án az első „tengerész osztag” (PMO), podgorai, tucsepii, igranai századokkal, százötven fővel. Az osztag három felfegyverzett hajóval, csónakkal rendelkezett. Podgorában állomásozott a „Pionir” és a „Partizan”, Szutyurajból (Sucuraj) pedig Hvar sziget Loviste településének kikötőjébe irányították a „Proleter” hajót. A partizánok a hajóikkal rendszeres támadták az ellenséges olasz flotta[3] hajózó erőit, a hvari, korcsulai és neretvai tengerrészeken[4].
[1] http://povijest.net/slomljena-osovina-6/
[2] https://hr.wikipedia.org/wiki/Velimir_%C5%A0korpik
[3] Az olasz flotta a németekkel szövetségben haditengerészeti támaszpontot tartott fenn a jugoszláviai Szplit városban „Mari Dalmazzia”. http://www.antifasisticki-vjesnik.org/hr/kalendar/9/10/83/
[4] http://www.antifasisticki-vjesnik.org/hr/kalendar/9/10/83/
A jugoszláv partizánok és a Királyi Jugoszlávia emigrált kormánya közti ellentét elsősorban politikai szemlélet tekintetében bontakozott ki. Bár a szövetséges erőket”[2] támogató, angolbarát emigráns „Jugoszláv Királyság” „árnyékkormánya” még a csetnikeket is beszervezte, mint az emigráns kormány haderejét képviselő katonaságot „Hazai Jugoszláv Katonaság”, hogy megpróbálja a Joszip Broz Titó vezette „szovjetbarát” központi hatalmak ellen harcoló partizán mozgalmának felülkerekedését Jugoszláviában, mégsem sikerült. A „Titói” partizánok első több, mint egymillió lakossal bíró szabad területét képezte az „Uzsicei Köztársaság”. A partizánok kialakították saját közigazgatásukat az általuk ellenőrzött régiókban, mely egyre csak szélesedett, növekedett. 1943-as olasz kapituláció után már a partizánok lényegében a korábbi Jugoszláv Királyság nagyobb részét uralták. Titó, aki a Jugoszláv Kommunista Párt (JKP)[3] vezetője volt, közel 300 000 haderővel rendelkezett, sőt két olasz hadosztály is átállt a partizán erőkhöz[4]. Emellett nemcsak a volt Királyi Jugoszlávia területén bontakozott ki a partizán hatalmi terjeszkedés, hanem az emigrált Jugoszláv Királyi erőknél is. A Közel-Keleten a Királyi Jugoszláv kormány alatt szolgáló egyiptomi „hidroaviacija” haditengerészeti "légi támogató" erők közül, az egyiptomi Dikeliben állomásozó gárdista zászlóaljból, egy száznyolcvan fős osztag átállt a NOVJ-hoz[5].
1943. őszén a partizán erők „Narodnooslobodilacka vojska i partizanski odredi Jugoslavije” (NOV i POJ)[6] delegációt irányít az olaszországi Bar városkába, amit már a szövetséges erők ellenőrizhettek az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után.
Az olasz kapitulációja (1943. szeptember) után a NOVJ haditengerészet (MNOVJ) három haditengerészeti parancsnokságot hozott létre, „Crkvenica, Split, Knin-Zdrelca/Pasman”. A parancsnokságok megfigyelő állomásokkal, öböl kapitányságokkal, járőrhajózó erővel, partvédelmi tüzérséggel, kikötői objektumokkal rendelkezett. 1943. október 18-tól a három parancsnokságot egybevonták Josip Cserni (Cerni) és Szergej Makiedlo (Sergej Makiedlo) irányításával. A főparancsnokságot Hvar szigeten alakították ki, Hvar településen.
Bar városban a NOV és POJ bázist létesít, melynek célja a szövetségesekkel való kapcsolattartás. Ezzel a partizánok, fegyverzethez, felszereléshez, hadtáp és logisztikai ellátmányhoz juthattak hozzá a szövetségesektől, mindamellett működtetni tudták Jugoszláviában lévő erőikkel való összeköttetést[7] és gondoskodtak a Jugoszláviából érkezett sebesültek és migránsok ellátásáról is. Az 1943-as olasz kapituláció után az Olaszországban raboskodó és a „kiszabaduló” crna gorai, horvát, szlovén foglyokból és korábban olasz haderőbe katonáskodó szlovének és isztriai katonák nyolcezer fős állományából a „NOV i POJ” közreműködése révén létrejött az olaszországi Bar városában a („Prekomorske brigade Narodnooslobodilacke vojske Jugoslavije- Vrhovni stab NOV i PO Jugoslavije, olaszul; „Brigate d'oltremare dell'Esercito popolare di liberazione della Jugoslavia”). Ezálltak a korábban olasz haderőben szolgálatot ellátó szlovén, horvát isztriai önkénteseket összefogták és beintegrálhatták a partizán erőkbe. Ezen erőhöz- továbbiakban csatlakoztak a partizánbarát közel-keleti jugoszláv egységek egy része és megközelítőleg ezernyolcszáz olasz és négyszázötven antifasiszta külföldi. Hamarosan a nagy létszám és szervezettség végett a NOVJ már öt dandárból állt össze[8]. Ebből az 1. és 2. dandárok (brigád) Jugoszlávia területén harcolt, a 3. dandár, a 8. hadtest részeként és 4. dandár (mint logisztikai támogató brigád) Trieszt területén harcolt, míg az 5. dandár Kelet-Szlovéniában és Ljubljanában hadakozott. A NOVJ erők 1943. és 1945. közt több katonai műveletet hajtott végre, a háború végére a haderő létszáma már 26 000 főt tett ki.[9]
Az olasz kapitulációja (1943. szeptember) után a NOVJ haditengerészet (MNOVJ) három haditengerészeti parancsnokságot hozott létre, „Crkvenica, Split, Knin-Zdrelca/Pasman”. A parancsnokságok megfigyelő állomásokkal, öböl kapitányságokkal, járőrhajózó erővel, partvédelmi tüzérséggel, kikötői objektumokkal rendelkezett. 1943. október 18-tól a három parancsnokságot egybevonták Josip Cserni (Cerni) és Szergej Makiedlo (Sergej Makiedlo) irányításával. A főparancsnokságot Hvar szigeten alakították ki, Hvar településen.
Bar városban a NOV és POJ bázist létesít, melynek célja a szövetségesekkel való kapcsolattartás. Ezzel a partizánok, fegyverzethez, felszereléshez, hadtáp és logisztikai ellátmányhoz juthattak hozzá a szövetségesektől, mindamellett működtetni tudták Jugoszláviában lévő erőikkel való összeköttetést[7] és gondoskodtak a Jugoszláviából érkezett sebesültek és migránsok ellátásáról is. Az 1943-as olasz kapituláció után az Olaszországban raboskodó és a „kiszabaduló” crna gorai, horvát, szlovén foglyokból és korábban olasz haderőbe katonáskodó szlovének és isztriai katonák nyolcezer fős állományából a „NOV i POJ” közreműködése révén létrejött az olaszországi Bar városában a („Prekomorske brigade Narodnooslobodilacke vojske Jugoslavije- Vrhovni stab NOV i PO Jugoslavije, olaszul; „Brigate d'oltremare dell'Esercito popolare di liberazione della Jugoslavia”). Ezálltak a korábban olasz haderőben szolgálatot ellátó szlovén, horvát isztriai önkénteseket összefogták és beintegrálhatták a partizán erőkbe. Ezen erőhöz- továbbiakban csatlakoztak a partizánbarát közel-keleti jugoszláv egységek egy része és megközelítőleg ezernyolcszáz olasz és négyszázötven antifasiszta külföldi. Hamarosan a nagy létszám és szervezettség végett a NOVJ már öt dandárból állt össze[8]. Ebből az 1. és 2. dandárok (brigád) Jugoszlávia területén harcolt, a 3. dandár, a 8. hadtest részeként és 4. dandár (mint logisztikai támogató brigád) Trieszt területén harcolt, míg az 5. dandár Kelet-Szlovéniában és Ljubljanában hadakozott. A NOVJ erők 1943. és 1945. közt több katonai műveletet hajtott végre, a háború végére a haderő létszáma már 26 000 főt tett ki.[9]
A NOVJ már 1943. szeptemberében megkezdte a haditengerészetének megszervezését, mely az általuk ellenőrzött tengerparti zónára koncentrálódott. A parancsnokság „Komanda Mornarica NOVJ i PO- Split” alá tartozott a „Haditengerészet” és a „Tengerészeti Igazgatóság”. A „Tengerészeti Igazgatóság” feladat volt megszervezni az „Öböl Kapitányságokat” (Lucka Kapetanija), azok szolgálatát, a kikötők teljes felügyeletét, a kikötői forgalom, kereskedelem és hajók kontrolját ellenőrzését. Ezáltal a „Tengerészeti Igazgatóság” alá két szekció tartozott, az „Öböl Kapitányságok” és az „Öböl Kereskedelmi Hatóság”. Két központi „Öböl Kapitányság” kezdte meg működését, az egyik az „I.” számú volt, mely alá „Susak-Rijeka” vonal tartozott, a másik a „II.” számú, mely alá „Bakar, Crkvenica, Senj, Krk, Rab, Cres” tartoztak. Az „Öböl Kereskedelmi Hatóság” szervezetéből tíz darab működött; „Kraljevica (alárendelve Bakar), Selce, Novi (alárendelve Crkvenica), Sv. Juraj, Jablanac (alárendelve Senj), Karlobag, Malinska, Vrbnik (alárendelve Krk), Baska, Aleksandrovo (alárendelve Rab)”. A „Haditengerészet” alá több szekció is tartozott; „Hadihajózó Flotta, Tengerészgyalogság, Partvédelmi Tüzérség, Felderítő Szolgálat”. A „Hadihajózó Flotta” a zsákmányolt, vagy átalakított, felfegyverzett helyi halászhajókból állt össze. A „Tengerészgyalogság” négy századból állt össze; Krk 1. század, Kraljevica 2. század, Cres 3. század, Crkvenica nehéz géppuskás 4. század”. Az 1., 2., és 3. századokat alkotó szakaszokat és azok rajait könnyű géppuskákkal és puskákkal látták el. A „Felderítő Szolgálat” rádióállomásai révén (Omislja, Baska, Rab, Cres) rádiófelderítést végeztek. Minden állomáson egy parancsnok és öt fős felderítő szolgált. A „Partvédelmi Tüzérség” ütegek alkották, melyeket a partizánok ellenőrizte területen telepítettek le. Az ütegek védvonala a „Tihom” tengeri csatorna (Krk sziget és a szárazföld közti tengercsatorna, Titó hídnál, napjainkban „Krcki most”) „Dubno” foknál kezdődött, a Krk szigeten lévő báskai (Baska) Szenjszki vratá (Senjska vrata) foknál folytatódott. A következő üteg a Plavnik szigeten lévő Sv Vidnél volt, aztán további ütegek sorakoztak; „Cres” sziget, „Farezinskom” tengeri csatorna „Prestenica” foknál. 1943. szeptember végére a partizán haditengerészet megalakította a szigeteken állomásozó zászlóaljaiból a „I. Otocka” dandárt. A dandár alá négy zászlóalj tartozott „Brac, Hvar, Vis, Solta” szigetekről. A dandár, avagy brigád parancsnoksága Brács (Brac) szigeten működött. A brigád feladata volt a szigetek védelme, védelmi tüzér állások és lőállások kialakítása, kisebb tengerészeti hajózó csoportok kialakítása.
A partizán haderő „NOVJ” a tengerparti zóna ellenőrzése céljából a 8. számú hadtest 26. számú hadosztályát (divízió) vetette be. Ezen hadosztály alá négy dandárt rendeltek alá; „1. dalmatinska” brigád, „11. dalmatinska” brigád, „12. dalmatinska” brigád, és a 3. haditengerészeti brigád. A 26. hadosztály alá önálló csoportként sorolták a „dél-dalmáciai szigetek” osztagát, mely alá nyolc partizán osztag tartozott: „Brac, Hvar, Korcula, Lastovo, Mljet, Peljesac, Dubrovnik, Konavlje”.
1943. ősz közepére a partizánok haditengerészete egyre szervezettebben működött és minden adottá vállt a fejlesztéséhez, további kiterjedtebb szolgálati formák megalakításához. Az 1943. szeptember 19-én megalakult „Obalna Komanda-Split”haditengerészeti főparancsnokság és szeptember 29-én megalakult „Fegyveres Hajózó Flotta” (NBF) parancsnoksága 1943. október 18-tól a megalakuló „Partizán Haditengerészet” részét képezte.Október elejére a főparancsnokság létrehozta a partvédelmi tüzérségét a 8. hadtestből, melyet két szektorra osztottak meg. Egyik volt a „szektor Sibenik” a másik pedig a „szektor Split. A sibeniki szektor Szuszaktól (Susak) egészen Trogirig terjedt, a szpliti szektor Trogirtól a dubrovniki dél-adriai partvonalig[1].
[1] Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
1943. októberére minden feltétel adott volt, hogy létrejöjjön a partizán erők haditengerészete. A „Partizán Tengerészet” erőiből október 18-án megalakult a „Partizán Haditengerészet” (M NOVJ). A „Partizán Haditengerészet kezdetben tíz felfegyverzett hajóval, negyven járőrcsónakkal, tizenöt gőzhajóval, és kétszáz motoros vitorlással ellenőrizte az Adriát. Ezzel már az SJSP mellett a M NOVJ is igényt tartott a hadihajózó erőkre és területekre[10].
A „Partizán Haditengerészet” (M NOVJ haditengerészeti törzse Hvar szigeten kezdte meg működését. A törzsben a főparancsnok, politikai vezető, főparancsnok helyettes, politikai vezető helyettese, tisztikar, két szolgálatos törzsi tiszt kapott helyet. A törzs működtette az operatív irányítást, szigeteken működő partizán osztagokat, partvédelmi tüzérséget, tengeri közlekedési irányítást, technikai, egészségügyi, gazdasági, törvényszéki szolgálatokat. A törzs egy kézbe fogta a tengerészgyalogságot és a flottát. A haditengerészeti parancsnokság alá volt rendelve a 8. hadtesti főparancsnokságnak, mely feladata volt egész Dalmácia védelme, az ott folyó hadi cselekmények ellátása. 1943. október 26-án a partizán jugoszlávok létrehozták négy, tengerparti szektorukat "Pomorsko-obalnih sektora", (POS)[11]. A szektorok feladata volt a jugoszláv partok, szigetek védelme és az ellenséges hajók támadása. 1943. év második felében a „M NOVJ” belül a 4. számú tengerparti szektor részeként megalakult az egészségügyi alakulat, melynek részét képezte a „Marina II” elnevezésű „kórházhajó”[12], ahol a partizánok egészségügyi szakasza látta el a sérülteket, sebesülteket. A partizánok a felfegyverzett hajózó erőkből 1943. október elejére nyolc területi flottát („Brac, Hvar, Solta, Vis, Lastovo, Korcula, Peljesac, Primorska Dubrovnik, Podgora”) tudtak kialakítani. Minden flotta 3-6 felfegyverzett hajóból (NB) állt. A felfegyverzett hajók mellett három gőzhajót állítottak hadrendbe, szereltek fel haditechnikával hadicélra. Ezek közt volt a „Bakar[13]”, a „Ston[14]” és a „Tunizio (Tunisia)[15]” gőzhajók. A gőzhajók mellett további egy PC 79-es motorcsónak is támogatta a flottákat.[16] A partizán haditengerészet további polgári gőzhajókat is alkalmazott, ezeket azonban nem fegyverezte fel, csal logisztikai feladatok- személy és teherszállítás- ellátására használta fel, háború végével pedig a polgári hajózó társaságoknak visszaadta[17].
1943. november 10-től a négy szektort helyett a haditengerészet „M NOVJ” létrehozott hat „tengeriparti” szektort„ Pomorsko-obalskih sektora” (POS):: „1. trscanski, 2. kvarnerski, 3. zadarsko-sibenski, 4. splitski, 5. peljeski, 6. bokokotorski”. A „4. splitski” szektorhoz tartozott 1944-től három alszektor „Lastovo, Hvar, Vis” szigetek[18].
1943. év végére a „Mornarica NOVJ” (MNOVJ) nyolc felfegyverzett hajóval, negyven járőr csónakkal, nyolc gőzhajóval, húsz nagyobb és száznyolcvan kisebb motorossal rendelkezett. A haditengerészet tizenhat hajóval, hatvankilenc járőr csónakkal, tizenkét deszant hajóval, kétszáz motoros csónakból tizenegy gőzössel rendelkezett. A harcokban hatvanhárom hajót vesztettek el[1].
Átszervezés, reformizációt követően 1944. évre (1943.11.10-től) hat haditengerészeti szektor „Pomorsko-obalskih sektora” (POS) megkezdte működését; I POS (trscanski), II POS (kvarnerski), III POS (zadarsko-sibenski), IV POS (splitski), V POS (peljeski) és VI POS (bokokotorski). 1944. január 25-től, mivel „Boka Kotor” nem kapott saját szektorparancsnokságot, ötre változtatták a szektorok számát.
[1] http://www.antifasisticki-vjesnik.org/hr/kalendar/9/10/83/, http://povijest.net/slomljena-osovina-6/
A német haderő az olasz kapituláció után az NDH támogatásával gyors ütemben hatolt be a közép-dalmát partvidékre és a szigetekre. Ezen német offenzíva ellen a partizán erők kénytelenek voltak a szárazföldi erőiket összevonni a haditengerészeti erőikkel és a 4., 5. szektorokból kialakították a 26. divíziót , annak operatív központját. A divízió a közép-dalmát szigetek védelmébe kezdte meg működését, melynek vezérkari törzse a haditengerészet és a szárazföldi egységek tiszti karából állt. A haditengerészeti törzs november 16-tól létrehozta operatív törzsét a közép és dél-adriai szigetek védelmében. Ezen operatív törzsbe a haditengerészet tisztjei mellett a 26. divízió tisztjei is bekerültek. A közép és dél-adriai szigeteket három operatív szektorba osztották be[19].
A „Lastovo, Korcula, Peljesac” flotta október 11-én csatlakozott az 1. „dél-dalmáciai dandárhoz”, megalakítva a dél-dalmáciai flottát. Északon (Észak-Dalmácia) még szeptember 15-én megalakult a „Razanac” tengerészgyalogos osztag, a knini szektorban pedig szeptember 25-én a „Knin” partvédelmi szektor parancsnokság, mely ellenőrizte az észak-dalmáciai területet a „Krka” folyótól „Premuda” szigetig. Október 5-től ezen katonai zóna, mint az észak-dalmáciai haditengerészeti parancsnokság működött tovább. 1943. novemberre az észak-dalmáciai haditengerészeti parancsnokság rendelkezett egy tengerészgyalogos osztaggal „Ugljan” és „Pasman” szigetek védelmében, valamint négy flottával „Vir, Molat, Pasman, Kornat” flotta[20].
1943 az olasz kapituláció után a partizán jugoszláv erők Szplit városban létrehozták az Adria tenger partszakaszát ellenőrző „Obalska Komanda” főparancsnokságot. Október elejére a főparancsnokság létrehozta a partvédelmi tüzérségét a 8. hadtestből, melyet két szektorra osztottak meg. Egyik volt a „szektor Sibenik” a másik pedig a „szektor Split. A sibeniki szektor Szuszaktól (Susuak) egészen Trogirig terjedt, a szpliti szektor Trogirtól a dubrovniki dél-adriai partvonalig[21].
A II. Világháború során a partizán jugoszláv haderő (NOVJ) hadvezére, Joszip Broz Titó marsal a MNOVJ haditengerészetének főparancsnokságát és a IV. V. POS szektor erőit, valamint a 26. divízióját a szárazföldi részen folyó súlyos harcok végett Visz (Vis) szigetre vonta ki 1944. január 20-án. Hasonló kivonásra került sor a II. POS, III POS esetében, mely szektorokat Dugi Otok és Kornati szigetre vontak ki. A MNOVJ ezt követően „Premuda-Dugi Otok-Kornati-Zirje-Vis-Lastovo” vonalon vonta össze a védelmét. A MNOVJ törzse 1944. júliusában megalakította tengerészgyalogos századát, melyet a szárazföldi területek ellenséges állásainak támadására alkalmazott és a már jugoszláv haditengerészet által birtokolt területek védelmére. Miután az első század megalakult a feltöltöttség révén megalakulhatott a zászlóalj szintű tengerészgyalogság is. 1944. szeptemberében a MNOVJ és a 26. divízió, 4858 katonával, nyolc felfegyverzett hadihajóval, harmincnyolc járőr csónakkal, tizenkét deszant hajóval és háromszáz támogató egyéb katonai vízi járművel rendelkezett. 1944. december végéig a jugoszlávok felszabadították a szárazföldi partot és a szigeteket „Bojantól Pag/Losinj-ig”.[1]
Titó célja volt egy népi uralom alatt álló (kommunista) balkáni föderáció megalakítása, Jugoszlávia elnevezéssel, mely hat tagköztársaságokból állt össze[22]. Ez 1943. november 29-én megvalósult. A hat tagköztársaság alkotta Jugoszláviában, 1943. november 29-én megalakult a „Titói Jugoszlávia”,Föderációs Demokrata Jugoszlávia (FDJ) ideiglenes nemzeti kormánya, melynek élén Joszip Broz Titó állt. Titó természetesen mindent elkövetett az emigráns II. Péter által fémjelzett Királyi Jugoszlávia „kitiltásával” kapcsolatban, az az megtiltotta II. Péter visszatérését Jugoszláviába, és az emigráns jugoszláv kormánytól megtagadta a legitimitást[23].
„Titóista” hatalom 1944-ben teljesen háttérbe szorította a jugoszláv királyi emigránsokat. Tekintettel arra, hogy Titó a tengelyhatalmak ellen lépett fel, szabad kezet kapott a „szövetséges erőktől”[24] az egységes „Titói Jugoszlávia” megteremtésére. A szövetséges nagyhatalmak Tito partizánjait hivatalosan szövetséges haderőnek ismerték el[25]. A partizánok 1944-re folyamatos térnyeréssel terjeszkedtek és az év végére a fennhatóságuk alá kerül részeken kiűzték a megszállókat és nekiláttak Jugoszlávia egyesítésének. 1944-es évben, ősszel-télen a partizánok felszabadították Szerbiát és Vajdaságot, Macedóniát és Koszovót, Montenegrót és Dalmáciát.
A horvátok még tartották magukat NDH erőikkel és németekkel. 1944 tavaszán azonban már a horvátok is látták a német birodalmi bukás előszelét, ezért az NDH-ban pártszakadás történt. Az NDH egy része csatlakozott a partizán mozgalomhoz. Létrejött a horvátok népfelszabadító mozgalma, mely Titót támogatta. A mozgalom megerősödése révén a független Horvátországot támogatók „csatát vesztettek”. 1945. tavasz végével a horvátok Titót támogató népfelszabadító mozgalma győzött.[26] Ezzel a horvát területek is, tagköztársaság minősítésben beolvadtak a „Titói” Jugoszláviába. A szövetségesek nyomására az emigráns jugoszláv kormányt kiszolgáló jugoszláviai csetnik erők[27] háttérbe szorultak, az emigrált kormány „Hazai Jugoszláv Katonaság” katonasága pedig beintegrálódott a Titó partizán erőibe. A „Jugoszláv Királyság” „árnyékkormányát” támogató angolok is elismerték Titó erőnyerését kezdetben.
1944. szeptember 11-től a NOV (Narodno Oslobodicke Vojske) és POV (Partizanskih Odred Vojvodina) vezetői törzse a Duna és Száva folyón „Nestin” településen lévő parancsnokság koordinálásával létrehozta a haditengerészet alá tartozó hetven-nyolcvan fős századát. A század a 11. vajdasági dandár alá tartozott. A század hajója a „Zagreb”[28] nevezetű aknamentesítésre átalakított utas-teher szállító hajó volt. A század feladata volt ellenőrizni és támadni az ellenséges erők dunai hajóforgalmát „Fruska Gora”, „Tester” (Nestin közelében), „Krcedin” területén. 1944. 11.20-án „Novi Sad” Duna parti városban létrejött a haditengerészet folyami flottillája. A flottilla részt vett a harci eseményekben, több mint negyvenhárom ellenséges hajót semmisítettek meg, több mint 220 000 saját katonát, 2000 ágyút, 3000 tehergépjárművet szállítottak át a Dunán a hadműveletek során. 1945. márciusában a folyami flottilla hét járőr hajóból, kilenc motoros hajóból, hét roham csónakból állt. Április közepére még öt hajó érkezett a folyami flottillába és a „Cer” parancsnoki hajó[29]. Ezen hajókból már „Sremska Mitrovica” városban is megalakulhatott március 20-tól a Száva flottilla, és „Novi Sad” városban a Duna flottilla.
[1] https://hr.wikipedia.org/wiki/Narodnooslobodila%C4%8Dka_vojska_i_partizanski_odredi_Jugoslavije
[2] A szövetséges hatalmak, vagy szövetségesek a második világháborúban azok az országok voltak, akik együtt küzdöttek a tengelyhatalmak ellen. A háború során gyakran nevezték őket Egyesült Nemzeteknek is, utóbb azonban ezt az elnevezést már nem használták, mert összekeverhető lett volna a háború után megalapított Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) nevével. A szövetséges hatalmak magját a "Három Nagy" képezte: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió. Forrás: Wikipedia
[3] Juhász József: A Titói Jugoszlávia Első Évtizede, Miroslav Krleza: A Jugoszláv Kommunista Párt. http: // exsymposion. hu/ index. php? tbid= article_page__surfer & csa = load_ article& rw_ code = a- jugoszlav-kommunista-part_2043
[4] Major Nándor: Jugoszlávia a második világháborúban
[5] Vladimir Pozeg: Istrazivac mornaricke istorije i publicista- Beograd, 6. aprila 2011. godine
[6] https://hr.wikipedia.org/wiki/Narodnooslobodila%C4%8Dka_vojska_i_partizanski_odredi_Jugoslavije
[7] „Bakar” gőzhajó
[8] 1. „Prva prekomorska brigada” megalakult 1943. 10. 20-án az olasz Karbonar-ban. 2. „Druga prekomorska brigada” megalakult 1943. 12.07-én az adriai jugoszláv Hvar szigeten. 3. „Treca prekomorska brigada” megalakult 1943.12. 17-én az olasz Gravina-ban. 4. „Cetvrta prekomorska brigada” megalakult 1943.09.07-én az olasz Gravina-ban. 5. „Peta prekomorska brigada” megalakult 1944. szeptemberében az olasz Gravina-ban. http:// istra. lzmk. hr/ clanak. aspx? id= 2213
[9] https: //sh. wikipedia. org/ wiki/ Prekomorske_brigade_NOVJ, http:// www.vojska.net/eng/world-war-2/ yugoslavia/ brigade/oversea/,https://sh. wikipedia. org/ wiki/ Kategorija: Jedinice_ NOV_i_ PO_Jugoslavije, Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[10] Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[11] Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[12] A hajót a németek 1944. májusában kilőtték és elsüllyesztették Visz (Vis) szigetnél.
[13] ”Bakar” : 1931-ben épült a brit „J. Samuel White & Co. Ltd” hajógyárában, a brit East Cowes-ban a „Bakar” személy-teher szállító gőzhajó a „Rab” testvérhajójaként. A hajó 346 tonna volt, hossza 46.55 méter, szélessége pedig 6.95 méter. A Bakar 427 utast volt képes szállítani. A hajót egy 871 lőerős gőzmotor hajtotta meg, maximális 12.5 tengeri csomóval. A hajót a Királyi Jugoszlávia „Jadranska plovidba d. d. Susak” hajózási társaság vásárolta meg. A II. Világháború során 1941. áprilisban a Királyi Jugoszlávia kapitulált és a „Bakar” olasz hadizsákmányként az olasz flottában „Buccari” néven szolgált tovább Szplitben. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció során a hajót a szpliti kikötőből a partizán erők a Bracs szigeti bázisukra (Bobovisce) hajózták át és „Bakar” néven állították szolgálatba. A hajót Visz (Vis) sziget és az olasz Bari közt logisztikai, szállítási célra használta fel a partizán haditengerészet, majd 1947-ben átadta a polgári hajózás számára a „Jadrolinija” társaság részére. 1982-ben kivonták a forgalomból és a szpliti haditengerészeti múzeum tulajdonába került. forrás: http: // ppmhp. hr/ dokumenti/ virtualne_ izlozbe/ rijecko-brodarstvo-20-st-site/04.htm, http:// www. simplonpc. co .uk/Jadrolinija1B.html
[14] „Ston”: 1909. évben épült meg az Osztrák-Magyar Monarchia máli losinji „Marco Martinolich” hajógyárban a háromszázötven lőerős gőzmotorral hajtott „Nas” (brt 201) gőzhajó. A hajó hossza 37.6 méter, szélessége pedig 6.2 méter volt. Háromszázhetven utas szállítására volt alkalmas. 1928-ban a hajót átnevezték „Ston” névre és a dubrovniki dél-adriai térségben vett részt a polgári személyszállításban. 1941. áprilisában a hajó olasz hadizsákmányként végezte és 1943. nyár végéig az olasz haditengerészet birtokában szolgált. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után a hajó a partizán jugoszláv haditengerészethez került szeptember 22-én, ahol kezdetben a haditengerészetben szolgált hadicélra, majd a II. Világháború végével a hajó 1947-től 1965-ig a Jadrolinija polgári hajózó társaság birtokába került, ahol a dubrovniki dél-adriai tengerészen szállított utasokat. http: // www. portaloko. hr / clanak /iz- dubrovacke- povijesti- poceci- i- kraj- brodske- linije- gruzston /0 / 58969/, http: // tehnika. lzmk .hr/ dubrovacka- plovidba/, Gordana Tudor: Poceci Parobrodarskog i Nautickog Turizma u Dalmaciju, Ivo Rendic-Miocevic: Sjecanje i pozdrav parobrodu Ston.
[15] http://brsec.be/brsec/library/I%20moj%20nono%20je%20navigal.pdf, Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[16] A dániai Kopenhagen-i „Nordbjaerg & Wedell” hajógyárban készült KM32 a Kriegsmarine 1944. szeptemberében átadta a NDH-nak, ahol KS5 megnevezéssel szolgált. A gyorshajó átállt legénységével 1944. 12. 14-15-én együtt a partizán oldalra, ahol a gyorshajó a PC 79 jelzést kapta http://www.soviet-empire.com/ussr/viewtopic.php?t=48457, http: / / www . deutschekriegsmarine. de / index. php / schiffe- und- boote / die- boote / schnellboote / kuestenminenleger
[17] Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[18] Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[19] Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[20] Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[21] Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[22] Major Nándor: Jugoszlávia a második világháborúban
[23] Major Nándor: Jugoszlávia a második világháborúban
[24] A szövetséges hatalmak, vagy szövetségesek a második világháborúban azok az országok voltak, akik együtt küzdöttek a tengelyhatalmak ellen. A háború során gyakran nevezték őket Egyesült Nemzeteknek is, utóbb azonban ezt az elnevezést már nem használták, mert összekeverhető lett volna a háború után megalapított Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) nevével. A szövetséges hatalmak magját a "Három Nagy" képezte: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió. Forrás: Wikipedia
[25] Juhász József: A Titói Jugoszlávia Első Évtizede
[26] Major Nándor: Jugoszlávia a második világháborúban
[27] A csetnikek szembe szállnak a partizánokkal. Ezzel elérték, hogy az antifasiszta szövetséges haderő (Titó partizánjai) ellen háborúztak.
[28] „Zagreb” korábban „Margit” folyami áruszállító hajó. 1944-ben a belgrádi Zemunnál (Zimony) a Dunán robbanó aknára futott és elsüllyedt. A partizán erők kiemelték
[29] A „Cer” (korábban Helena) az NDH „Vrbas” parancsnoki hajója, amit 1944-ben elsüllyesztettek, de a jugoszlávok kiemelték. 1944. után a jugoszlávok hadizsákmányaként ismét „Cer” majd „Srem” néven állították szolgálatba 1950-ig. A hajó szolgálatból való kivonásig járta a Dunát. http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm
NB-15 deszant rohamcsónak M NOVJ. forrás: http://tehnika.lzmk.hr/ratna-mornarica/
1945. márciustól megalakult a „Jugoszláv Haditengerészet” (Jugoslavenska Mornarica), mely alá három területi parancsnokság (pomorska komanda) tartozott; „Észak-Adria (korábbi 1. trscanski, 2. kvarnerski szektorok), Közép-Adria (korábbi 3. zadarsko-sibenski, 4. splitski szektorok), Dél-Adria (korábbi 5. peljeski, 6. bokokotorski szektorok). 1945. májustól a három területi parancsnokság irányításával megalakultak a tengeri körzetek (POK). Észak-Adria alá három körzeti parancsnokság tartozott, „Triest, Pula, Rijeka”, a Közép-Adria alá „Zadar, Sibenik, Split, a Dél-Adria alá pedig „Korcula, Dubrovnik, Boka”.
A partizán haditengerészet hadra fogható hajózó állomány bővítését megoldotta a halászhajók felfegyverzésével, zsákmányolt hajók kisebb hajók szolgálatba állításával. A partizán haditengerészet (Mornarica NOVJ „RM NOVJ”) a dél-adriai területeket ellenőrző 1. tengerészeti osztag (1 mornaricki odred) első hajója közé tartozott a „Pioner” átalakított halászbárka, a korábban „Europa” nevet viselő motoros vitorlás, melyet átkereszteltek „Partizan” névre[1], valamint a „Proleter” átalakított halászbárka. A halászbárkák (tonhalász kisméretű motoros hajók) átalakítása főképpen abban merült ki, hogy felfegyverezték a hajókat; 40 mm-es, 20 mm-es ágyúval, 15 mm-es, 8 mm-es géppuskákkal, egy vagy két, esetenként négycsövezetű 12.7 mm-es gépágyúkkal, rakéta vetővel. Ezt követően sorra következtek a többi halászhajók, motoros vitorlások, és gőzhajók bevonása a polgári hajózásból a katonai feladatok ellátására[2].
Az RM NOVJ a katonai szolgálatra átalakított és befogott halászbárkákat „NB” (Naoruzani brod) és „PC” (Patrolni Camac) mozaik szavakkal és hozzájuk csatolt hadrendi számmal látták el. A „PC” hajók számmal való jelölése esetén az 1-től 20-ig terjedő számozás a II. Tengerészeti Parti Szektor (Pomorskih Obalskih Sektora „POS”) alá tartozott, a 21-től 40-ig a III. POS alá, a 41-től 80-ig terjedő számozás IV POS alá tartozott[3].
A Jugoszláv Partizán Haditengerészet felfegyverzett halászhajókat, fegyveres járőrhajónak átalakított csónakokat (kishajókat), halászcsónakokat és motoros vitorlásokat vetett be[4].
Az „NB” esetében több hajó halászhajóként funkcionált korábban; NB-1 „Krava”, NB-2 „Koca”, NB-3 „Jadran”, NB-4 „Topcider”, NB-5 „Ivan”, NB-6 „Napredak”, NB-7 „Enare II”, NB-8 „Kornat”, NB-9 „Biokovac”, NB-10 „Sloga”, NB-11 „Crvena Zvijezda” „NB-12 „Borac”, NB-13 „Partizan”, NB-14 „Pionir”. NB-15, NB-16 „Partizanka”. Őrhajó volt korábban; NB-9 „Biokovac”, járőrhajó volt korábban az NB 15 „Obalski lovac”. Az NB „Partizanka” korábban „Lala” néven motoros jachtként funkcionált. Turistahajók voltak korábban; NB-5 Ivan. Motoros vitorlás volt korábban; NB-4 „Topcider”, NB-11 „Crvena zvijezda” (német „partizánvadász” hajó az „Anton”-ex Bianca Stella-, melyet a partizánok átkereszteltek NB-11 „Crvena zvezda” névre)[5]. Ezen felfegyverzett halászhajókból a II.
Világháború utánra mindössze a nyolc darab maradt meg épségben:
NB-3 „Jadran”, NB-4 „Topcider”, NB-12 „Borac” (1944. átnevezték „Partizan III” névre), NB-14 „Pionir”, NB-15, NB-16 „Partizanka” (később jachtként szolgált a Jugoszláv Haditengerészetben), NB-17 „Olga”, NB Partizanka (Biserka) parancsnoki hajó, melyet átneveztek „Lala” IV. névre és jachtként üzemelt tovább[6].
A többi felfegyverzett hajó a háború során megrongálódott, megsemmisült, elsüllyedt:
NB-1 „Krava” (1943.03.20-án a német légierő elsüllyesztette), NB-2„Koca” (1944.03.14-én német hajók elsüllyesztették), NB-5 „Ivan” (1943.12.27-én a német légierő elsüllyesztette), NB-6 „Napredak” (1944.03.20-án a német légierő elsüllyesztette), NB-7 „Enare II” (1944.04.21/22. ütközött az NB-8 hajóval és elsüllyedt), NB-8 „Kornat” (1944.07.28-án a hajót a személyzete felgyújtotta), NB-9 „Biokovac” (1944.12.20-án kilőtték), NB-10 „Sloga” (1944.02.08-án a németek elfoglalták), NB-11 „Crvena Zvijezda” (1945.04.01-én aknára futott és felrobbant), NB-13 „Partizan” (1944.10.21-én a szövetségesek légi erejének harci repülői elsüllyesztették).[7]
A fegyveres járőrhajónak átalakított halászcsónakok, kishajók (PC) száma negyven és ötven közt volt. Ezek közt voltak németektől zsákmányolt hadi kishajók is:
PC-1 „Partizan I/Jadran”, PC-2 „Partizan II/Macola”, PC-3 „Skampo/Partizan III” (később a Partizan III a PC-56 hajó lett), PC-4 „Partizan IV/Junak”, PC-5, PC-6 „Sumar”, PC-7 „Osvetnik” (korábban német deszantoló rohamcsónak, jugoszláv hadizsákmány), PC-8 „Udarnik” (korábban német deszantoló rohamcsónak, jugoszláv hadizsákmány), PC-21 „Miran”, PC-22 „Streljko”, PC-23 „Sloga”, PC-24 „Marjan”, PC-25, PC-26 „Zadar”, PC-27 I/ „Edison”, PC-27 II (későbbiekben PC-28 „Andelko”), PC-41 „Napredak”, PC-42, PC-43 „Napred”, PC-44 „Durzov”, PC-45 „Batos”, PC-46 „Sveti Juraj”, PC-47 „Sveti Nikola I.”, PC-48 „Sveti Nikola II., PC-49 „Brac II.”, PC-50 „Brac III.”, PC-51 „Brac IV.”, PC-52 „Brac V.”, PC-53 „Zora”, PC-54 „Turist”, PC-55 „Partizan 2.”, PC-56 „Partizan 3.”, PC-57 „Pilotina”, PC-58 „Sagena”, PC-59 „Lapad”, PC-60 „Vjekoslava”, PC-61 „Udar”, PC-62 „Ivo”, PC-62 II „Maus”, PC-63 „Donec”, PC-63 II (1944. októbertől átvette a „Donec” helyét a flottában), PC-64 „Neutralni”, PC-65 „Sveti Nikola”, PC-66 „Proleter”, PC-67 „Kerc”, PC-68 „Badija”, PC-69 „Val”, PC-70 „Mandina”, PC-71 „Sveti Kriz”, PC-72 „Cimbalo”, PC-72 II „Sv Ante”, PC-73 „Pionir”, PC-74 „Vesna”, PC-75 I., PC 75 II. „Annie”, PC-76, PC-77 „Margarita”, PC-78 „Mary”, PC-78 „See Adler” (zsákmányolt német csónak), PC-79 (ex KS 5), PC-80, PC-81, PC-82, OM-1. Németektől zsákmányként megszerzett hajók voltak; PC 3 „Ljubica”, PC-3 „Cres”, PC-3 „Troll”, PC-7 „Osvetnik német deszantoló hajó, PC-8 „Udarnik” német deszantoló hajó. A PC-3 számozással jelölt hajókat nem sokáig birtokolhatták a jugoszlávok. A PC-3 „Troll” (a hajó rossz állapota végett kivonták a szolgálatból), a PC-3 „Ljubica” hajót a németek elfoglalták Krk szigetnél, a PC-3 „Cres” hajót a németek elfoglalták Losinj szigetnél. További hajó volt a „Mornar/Borac” típusú PBR-51 „Udarnik”.[8]
A több fegyveres járőrhajó a háború során megrongálódott, megsemmisült, elsüllyedt:
PC-5 (1944.03.23-án a német légierő harci gépei lebombázták Kornat szigeteknél), PC-27 II/PC-28 „Andelko” (1945.02.28-án Sibenikben a hajó lőszertárolója felrobbant, a hajó megsemmisült), PC-47 „Sveti Nikola I.” (1944.08.29. Hvar sziget Kabal foknál elsüllyedt Brács sziget „Vidova Gore” területéről történő tüzérségi támadás során), PC-55 „Partizan 2.” (1945.02.15-én felrobbant a benzintankja és elsüllyedt), PC-59 „Lapad” (1944.03.09-én a „Neretva” tengeri csatornán a szövetséges torpedós hajók által elsüllyesztették), PC-60 „Vjekoslava” (1943-ban a német légierő harci gépei lebombázták Hvar szigetnél), PC-60 II , PC-61 „Udar” (1943.12.27-én a német légierő harci gépei lebombázták Hvar szigetnél), PC-62 „Ivo” (1944.09.27-én Sipan szigetnél négy német hajó kilőtte), PC-66 „Proleter” (1944.02.08-án a német haditengerészet három deszantoló rohamcsónakja kilőtte Mljet szigetnél), PC-70 „Mandina” (1944.03.22-én a német légierő harci repülői lebombázták), PC-73 „Pionir” (1944. 09.14-ről 15-re virradólag Drasnicénél három német torpedós hajó elsüllyesztette), PC-75 I. (korábban KJ-10-es német járőrhajó, NOVJ elfoglalta, de 1944. 04.12-én szövetséges erők tévedésből Mljet szigetnél lebombázták), PC-76 (1944.05.31-én Olib szigetnél a németek elfoglalták)[9].A partizán haditengerészet a felfegyverzett halászhajók és járőrhajók mellett motoros csónakokat, bárkákat, tutajokat, gőzhajókat, motoros vitorlásokat, jachtot és fából készült hajókat vetett be
[1] Az 1943. január 01-én zsákmányolt „Europa” hajót a jugoszlávok „Partizan” néven hadihajóként járőr szolgálatba állították. A „Partizan” járőrhajót 1943. februárjában az olaszok elsüllyesztették. http://www.soviet-empire.com/ussr/viewtopic.php?t=48457
[2] Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[3] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,1059.15.html, Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[4] Jovan Vasiljevic - Mornarica NOVJ
[5] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,1059.0.html, Kazimir Pribilovic - "Naoruzani brodovi mornarice NOVJ"
[6] Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[7] Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[8] https://ru.wikipedia.org/wiki/NB-7_Enare_II, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,1216.15.html, Kazimir Pribilovic - "Naoruzani brodovi mornarice NOVJ", Orfeo Ticac: Flotila Drugog Pomorskog Obalnog Sektora od Formiranja do Povlacenja iz Hrvatskog Primora na Dugi Otok. http: // www. soviet-empire .com/ ussr/ viewtopic. php?t=48457, Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
[9] Zbornik, dokumenata i podataka o Narodnooslobodickom Ratu jugoslavenskih Naroda, tom VIII knjiga 2, Redakcloni odbor: Fabijan Trgo, pukovnik, Nevenka Manola, arhivist, Odgovorni urednik Fabijan Trgo, pukovnik –Izdaje Istoriski Institut Jugoslavenske Narodne Armije
M NOVJ hajózó flottája az Adrián. forrás: http://www.balkanwarhistory.com/2016/04/the-yugoslav-navy-part-iv.html
1943-as évben, az olasz flotta által, az 1941-es áprilisi csatában a Királyi Jugoszláviától hadizsákmányként birtokolt jugoszláv hadihajókból több is visszakerült a jugoszlávokhoz[1]. A hadihajók közül egynéhány a szövetségesek kezébe került az olasz tengeri részeken, melyet a szövetségesek átadtak az emigrált királyi jugoszláv kormányzatnak, akik későbbiekben a „Titóista” partizán hatalom részébe integrálódtak. Másrészük viszont egyenesen a jugoszláv partizánokhoz kerültek a jugoszláv tengeri részeken. A hajók egy része üzemképes állapotban, de jórésze a háborús károkozás végett sérülten, vagy elsüllyesztve.
Hadizászló M NOVJ. forrás:https://fotw.info/flags/yu_wwiip.html
NB-4 „Topcider” partizán motoros felfegyverzett csónak. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=1059.120
Az SJPS (Sastav Jugoslovenskih Pomorskih Snaga) beintegrálódása az „M NOVJ” partizán haditengerészetbe.
1945-re még mindig nagy problémát jelentett az emigrált Királyi Jugoszlávia haditengerészeti erőinek „SJPS” és a „Titóista” partizán haditengerészet erőinek összevonása, együttműködése.
A partizán vezetés vezére és az emigrált Királyi Jugoszlávia kormánya 1944. augusztusában közös találkozón vettek részt, ahol megvitatták az „Királyi Jugoszláv Haditengerészet” (SJPS) és a „Partizán Haditengerészet” (M NOVJ) egyesülésének lehetőségét. A cél az SJPS hadihajózó flottájának az Adria tengeri területre történő átirányítása. Az együttműködési tárgyalások Visz (Vis) szigeten lévő Komizsa (Komiza) városában folytatódtak október 5-én. A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. 1945. február 28-án az olasz Kazertában (Caserta) végük megállapodás született, mely eredménye képen a SJPS hadihajózó flottája a nyugat-olaszországi és máltai tengerrészekről az Adriára hajóznak. A „Nada” korvett március 22-én megérkezett az olasz Bari-ba, ahol megkezdte a német és németbarát NDH erők elleni műveletit, a „Brindisi-Ancona” vonal ellenőrzését. Az SJPS torpedós hajózó flottája pedig március 29-én Ankonába (Ancona) érkezett, ahonnan megkezdték a német és németbarát NDH erők elleni műveletit, a „Triest-Pula-Rijeka” vonal ellenőrzését[1]. Titó, Jugoszlávia (FDJ) ideiglenes nemzeti kormányának vezetője által egyesített SJPS és M NOVJ haditengerészeti erők „Mornarica NOVJ„(RM NOVJ) 1945-re megkezdték az Adria tenger ellenséges erői elleni akcióikat. 1944. március 20-án az egyesített jugoszláv (partizán) haditengerészet felszabadította „Pag, Rab, Krk, Cres, Losinj” szigeteket, a horvát NDH ellenőrizte tengerparti zónát, Isztriát, Triesztet (ez utóbbiakat légi támogatással). 1945. év elején a német és szövetséges erők (NDH, kozákok) folyamatosan vonják ki erőiket Zágráb irányába. A jugoszláv partizán erők szinte teljes mértékben ellenőrizték a volt Királyi Jugoszlávia területét, az adriai tengerpart felszabadult. 1945. május 09-én a Német Birodalom kapitulált. 1945 elején a németbarát horvát NDH lényegében a német május 09-i kapitulációjával megszűnt[2]. Az NDH hajózó erőit a partizánok birtokukba vették, így a korábbi királyi jugoszláv haditengerészetben szolgálatba álló hajók felújítás alá kerülve a partizán flottában folytatták pályafutásukat. Sok hajót, ami a háború során „víz alá került” a jugoszlávok kiemeltek és felújítottak; „Petar Zrinski” korábban az NDH folyami aknavadász támogató hajója, „Rijeka” néven, mint folyami áruszállító állt a jugoszláv flotta szolgálatába, „Sava” monitort 1944. szeptember elején a partizánok kezébe került, a monitort elsüllyesztették[3]. A jugoszlávok viszont 1952-ben kiemelték és újjáépítették, és a dunai újvidéki „Novi Sad” kikötőbe került, ahol 1966-ban „Dalj” néven, majd 1973-ban „NS 3952-es” számon úszó állóhajóként üzemelt 1959-ig szolgált a jugoszláv haditengerészet folyami flottájában, a „Vrbas” korábban a NDH folyami parancsnoki hajója a partizánok kezébe került, ahol felújítást követően a jugoszláv haditengerészetben 1950-ig „Srem” néven szolgált[4], „Sabac” (korábban „Joachim”, „Mostar” 1931-től „Dunav” majd „Avala”, 1936-tól „Sabac”) 1945-ben II Világháború végével 1947-ben a jugoszlávok birtokba vették és „Senta” névre keresztelték, majd kivonták a szolgálatból[5]. A „Zagreb[6]” korábban NDH folyami hajója, melyet a németek átalakítottak az aknamentesítésre, 1944-ben a belgrádi Zemunnál (Zimony) a Dunán robbanó aknára futott és elsüllyedt. A partizán erők kiemelték és a Dunán-Száván szolgáló 1944. november 20-án megalakuló „Novi Sad” városban állomásozó folyami flottillában szolgálati hajójaként üzemelt.
A partizán haditengerészet megszerezte az MNDH német gyártmányú kis merétű jól manőverezhető gyors motoros csónakjait, „klein Schnellboat (KS)”. A németországi Berlin-Köpenick „Claus Engelbrecht” hajógyárban készült KM11 gyorshajót a Kriegsmarine 1944. októberében az NDH részére átadta szolgálatara, ahol KR2 jelzéssel látott el feladatot. 1944.12.14-től a Kriegsmarine az NDH-tól visszavonta a hajót. A dániai Kopenhagen-i „Nordbjaerg & Wedell” hajógyárban készült KM31 gyorshajót a Kriegsmarine 1944. szeptemberében az NDH részére átadta szolgálatara, ahol KS4 jelzéssel látott el feladatot. 1944.12.14-től a Kriegsmarine az NDH-tól visszavonta a hajót. A dániai Kopenhagen-i „Nordbjaerg & Wedell” hajógyárban készült KM32 a Kriegsmarine 1944. szeptemberében átadta a NDH-nak, ahol KS5 megnevezéssel szolgált. A gyorshajó átállt legénységével együtt 1944. 12. 14-15-én Rijekában a partizán oldalra[7]. A partizán haditengerészetben a gyorshajó a PC 79[8] jelzést kapta meg.
1944. július 29-én a németektől hadizsákmányként szerezték meg a jugoszlávok Iszt (Ist) szigetnél a „Kriegsmarine” haditengerészetben szolgáló „Felice” felfegyverzett segédhajót[9], melyet a partizánok átkereszteltek „Susac” névre, valamint ugyanezen évben a „Marin II” kórházhajót[10], B-1” és „B-3” motoros bárkák (csónakok)[11]. 1944. decembertől további deszantoló, fegyvertelen hajókat állított szolgálatba a partizán haditengerészet; - deszantolásra használható harmincöt tonnás fegyvertelen vizijárművek, motoros tutajok (Motorni Splavovi):MS-1, MS-2, MS-3, MS-4, MS-5, MS-6, MS-9, MS-10, MS-11, MS-12.[12]-motoros bárkák: MB-1, MB-2, MB-3[13], MB-4, MB-5, MB-6,[14] MB-7[15].
A partizán jugoszlávok nemcsak az NDH hajóihoz jutottak hozzá, hanem a korábbi Királyi Jugoszlávia egykori hadihajóihoz is, melyeket még 1941. áprilisi csatában foglaltak el a németek, olaszok. A Királyi Jugoszlávia SJPS Máltán csoportosította össze hajóit, ahol 1943. decemberében állomásoztatta haditengerészeti „Otadzbine[16]” erőit. 1945. május 15-től Titó az egész jugoszláv flottát visszairányította Málta-Alexandria vonalról a Adria területére. Május 25-re a flotta készen állt Máltáról és Alexandriából visszatérni az Adriára. Az egyesített jugoszláv (partizán) haditengerészeti flotta („RM NOVJ” és „SJPS” Királyi Jugoszláv Haditengerészet) augusztus végén a Földközi-tenger olasz és közel-keleti felségvizekről az adriai Sibenik város kikötőjében vonja össze hadihajóit. Sibenikben csoportosultak Máltáról, a Közel-Keletről, Olaszországból, érkezett jugoszláv haditengerészeti vezérkari stábot alkotó, főtisztek, tisztek, altisztek, közel ezerkétszáz fő. [17]
[1] Vladimir Pozeg: Istrazivac mornaricke istorije i publicista- Beograd, 6. aprila 2011. godine
[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BCggetlen_Horv%C3%A1t_%C3%81llam
[3] Zvonimir Jankovic: Hrvatsko domobranstvo 1941. – 1944.Diplomski rad
[4] „Helena” 1941. áprilisában a Száván Zsupanja közelében a személyzet elsüllyesztette. Ezt követően a németej kiemelték és a németbarát horvát államnak adták hadi szolgálatra, ahol "Vrbas" néven szolgált 1944-ig. 1944-ben elsüllyesztették, de a jugoszlávok kiemelték.
[5] http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm
[6] „Zagreb” korábban „Margit” folyami utas- áruszállító hajó. A hajót a németek átalakítottak az aknamentesítésre. 1944-ben a belgrádi Zemunnál (Zimony) a Dunán robbanó aknára futott és elsüllyedt. A partizán erők kiemelték és a Dunán-Száván szolgáló folyami század szolgálati hajójaként üzemelt. forrás: Wikipedia
[7] http://www.soviet-empire.com/ussr/viewtopic.php?t=48457
[8] PC- „patrolni camac”- járőr motoros csónak
[9]„Felice” németek által felfegyverzett szállító hajó. forrás: http :// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 15321.0, http: // www. udhrm. com/ clanci/ 2014/ imena- ratnih- brodova- na- prostoru- bivse- jugoslavije.html, http://znaci.net/arhiv/dogadjaj/2809
[10] Marin II kórházhajót 1944.május 10-11. elsüllyesztette S-30, S-36, S-61 német torpedónaszád Vis szigetnél. https:// vdocuments.s ite/ boracki- sastav-1- dalmatinske-nou-brigade-pri-njenom-formiranju.html
[11] http://www.znaci.net/00003/652_2.pdf, Mate Matkovic: Pokolj u kojem se i more crvenilo.
[12] Átlagban a deszantoló hajók hossza 16 m., szélessége 6 m. volt. Négy fős személyzettel rendelkezett . A hajók 6-7 tengeri csomóval haladtak maximális sebességgel. A hajók maximum egy tank szállítására voltak alkalmasak. forrás: http://www.znaci.net/00003/652_1.pdf
[13] MB-1, 2., 3., - tizenhárom tonnás 13. méter hosszú, 3.30 méter széles negyven lőerős „Cararro” motoros tíz tonna teherbírású bárkák. 1943-ban épültek Korcsulán. forrás: PDF Sekcija Boraca IV Pomorskog Obalna Sektora Mornarice MOVJ
[14] MB-4, 5., 6., - tizenöt tonnás 14.5 méter hosszú, 3.50 méter széles negyven lőerős „Cararro” motoros tíz tonna teherbírású bárkák. 1943-ban épültek Korcsulán. forrás: PDF Sekcija Boraca IV Pomorskog Obalna Sektora Mornarice MOVJ
[15] MB-7 – húsz tonnás 13. méter hosszú, 3.30 méter széles negyven lőerős „Cararro” motoros tíz tonna teherbírású bárkák. 1943-ban épültek Korcsulán. forrás: PDF Sekcija Boraca IV Pomorskog Obalna Sektora Mornarice MOVJ
[16] jelentése „szülőhaza” Vladimir Pozeg: Istrazivac mornaricke istorije i publicista- Beograd, 6. aprila 2011. godine, http://www.novosti.rs/vesti/naslovna/reportaze/aktuelno.293.html:490068-Na-Hitlera-iz-Afrike
[17] http:// srpskatelevizija. com/ 2017/ 05/ 06 /more-i- nebo-2-deo/, Vladimir Pozeg: Istrazivac mornaricke istorije i publicista- Beograd, 6. aprila 2011. godine, http:// www. novosti. rs/ vesti / naslovna/ reportaze/ aktuelno. 293. html: 490068-Na-Hitlera-iz-Afrike
Titó az Adrián. forrás: https://www.tacno.net/kolumna/drzavna-politika-s-posebnim-potrebama/attachment/tito-na-brodu
1945. február 04-én Sztálin, Roosvelt és Churchill a jaltai konferencián nyomást gyakorolt Jugoszláviára, annak érdekében, hogy az emigrált Királyi Jugoszlávia és a Titói partizán Jugoszlávia egyezmény alapján közösen alakítsa meg ideiglenes kormányát. A kormány 1945. március 07-én megalakult, melynek kormányfője Titó lett, az emigráns kormányból több politikus is szerepet kapott. Ezen megalakult ideiglenes „közös” kormányt a nemzetközileg is elismerték. A „közösködés” azonban nem tartott sokáig. Titói egypártrendszerű diktatúra kiépülésére irányuló szándéka, támogatva a saját titkos rendőségével[1], egyre nagyobb tért nyert Jugoszláviában. Miközben a britek a szovjet kommunista behatást próbálták eredménytelenül megakadályozni Jugoszláviába, Titó sikeresen érte el, hogy kibontakozó hatalma tárgyalások sora révén megszerezte a korábban a nyugati szövetségesek parancsnoksága alatt álló Isztriát (Pula, Rijeka és később Triesztet). [2]
[1] 1944. májusában a partizán főparancsnokságon belül létrejött a Népvédelmi Osztályt „OZNA”. Az OZNA-t 1946. márciusában két szervre osztották szét, az egyik volt a Állambiztonsági Igazgatósággá (UDBA, UDB), a másik a Katonai Elhárítás (KOS). 1944. augusztus 15-én megalakult külön a karhatalmat képviselő Népvédelmi Hadtestet (KNOJ). forrás: Juhász József: A Titói Jugoszlávia Első Évtizede
[2] Major Nándor: Jugoszlávia a második világháborúban, Juhász József: A Titói Jugoszlávia Első Évtizede
FOLYTATÁS A 4. RÉSZBEN
A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:
vagy email-en. program5000@gmail.com
A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni a szerzőt és a forrás linkünket !!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése