A JUGOSZLÁV HADITENGERÉSZET 4. RÉSZ


IDŐSZAK 1945-1989.
Titói Jugoszlávia haditengerészete

Az II. Világháború utáni időszaka

1943. november végére a jugoszláv partizán erők haditengerészete (MNOVJ) öt tengeri-parti szektorból (I., II., III., IV., V. POS) állt. Az I. POS alá tartozott adriai partszakasz az olasz Monfalkónétől (Monfalcone) az isztriai Mirna folyó torkolatig tartott. Ezen szektor erőit képviselte „Koper” tengerészgyalogos osztag.
A II. POS alá tartozott az Adria „Kvarner” öble, az isztriai Mirna torkolattól „Pag, Krk, Losinj, Ilovik, Silba, Cres, Susak, Rab” szigeteken át a Velebit hegység szárazföldi partvonala mentén Sztárigrádig (Starigrad). Ezen szektor erőit képviselte a Krk szigeten lévő tengerészgyalogos század, a Cres és Losinj szigeten működő tengerészgyalogos század, valamint a szektor flotta (I., II., III., IV. Partizan).
A III. POS alá tartozott a „zadari-sibeniki” zóna, Sztárigrádtól, „Zirje, Prvic, Murter, Pasman” szigeteken át a közép-adriai Trogirig (Trogir). Ezen szektor erőit képviselte „Észak-Dalmát” osztag, „Ninski” osztag, valamint a szektor flottája.
A IV. POS alá tartozott a közép-adriai zóna Trogirtól a „makarszkai riviérán” található Zaostrogig (Zaostrog), beleértve „Hvar” szigetet. Ezen szektor erőit képviselte „Felfegyverzett Hajózó Erők (NB), szektor flotta, „Brac-Solta” osztag, „Hvar” osztag, operatív törzs „Brac, Solta, Hvar”, tüzér törzs és üteg.
Az V. POS alá tartozott a dél-adriai zóna, Zaostrogtól egészen a jugoszláv-albán határfolyóig, a Bojanáig (Bojana). Ezen szektor erőit képviselte operatív törzs „Korcula, Peljesac, Lastovo, Mljet”, szektor flotta, partvédelmi üteg (AO), partizán osztag.
1944. közepére az MNOVJ némileg átrendeződik. A parancsnoki törzs kiképzési, oktatási, támogató stábokkal egészült ki. A parancsnoki törzs alá tartozott központi erőként a haditengerészeti bázis partizán iroda. ezen iroda alatt állt a bázis törzs, gazdasági szekció avagy részleg, az olaszországi Monopoli városban működő kihelyezett technikai részleg, az olaszországi Bari városban működő kihelyezett részleg, „Bakar” hadihajóhoz[1] tartozó állomány, támogató egység, felderítő egység, az olaszországi Bari kikötőjéhez tartozó kihelyezett szekció, az olaszországi Molfetta városban működő kihelyezett szekció, a „Ljubljana” hadihajóhoz[2] tartozó állomány. Az MNOVJ továbbra is öt POS szektorból állt, mely szektorokhoz flották és hajózó állományok, műhelyek, öbölkapitányságok, támogató alakulatok, vezetési törzsek tartoztak. A II. POS alatt működött a támogató szekció, a törzs, és a flotta. A III. POS alatt működött a flottairoda (flotta törzs, járőrhajózó erők PC-24 és PC-21), és a törzsiroda (támogató század, törzs, tüzér szekció, aknász tűzszerész csoport, intendáns szekció, tengeri hajóforgalmi szekció, vezetési-irányítási szolgált, technikai és egészségügyi szekció).  A IV. POS alatt működött a törzs, a támogató alakulat, öbölkapitányság Komizsa (Komiza), támogató század, műhely szekció, öbölkapitányság Visz (Vis), flotta Visz (Vis) és Brács (Brac), felfegyverzett hajó „NB-11” állománya, torpedós hajó „TC -214” (Topcider) hadihajó állománya. 
1944. ősz végén az MNOVJ létrehozza tengerészgyalogos erőit[3] (Krk, Cres, Losinj, Rab, Pag, Jablanac, Kraljevica századok), haditengerészeti tüzérségét, aknász-tűzszerész, egészségügyi, támogató alakulatokat, „Kvarnerski pomorski sastav” operatív alakulatot, „Kvarner” tengerészgyalogos osztagot[4], partvédelmi tüzérséget, aknász-diverzáns alakulatot.
Bár 1945. május 08-án a Német Birodalom kapitulált, a jugoszláv partizánok előtt a fegyvert a németek 1945. május 15-én tették le. Titó, hatalma és befolyása egyre nagyobb lett, melyet a britek megpróbáltak csorbítani, sikertelenül. Bár 1945. augusztusban a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia megalakult, az ideiglenes „közös” kormány 1945. őszére teljesen kudarcba fulladt. Titó, az 1945. november 11-én lezajló többpárti választást, saját kommunista jelöltjeivel „nyerette” meg, ezzel lényegében a „titói népfront” győzedelmeskedett. Az 1945. november 29-én a monarchiának végkép befellegzett, a Titóista Jugoszláv Föderatív Népi Köztársaság került a hatalom élére, mely megszüntette II. Péter mindennemű jogát, száműzték és még jugoszláv állampolgárságától is megfosztották.[5] A Demokratikus Föderatív Jugoszláviát (Demokratska Federativna Jugoslavija) 1945. november 29. felváltja a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság (Federativna Narodna Republika Jugoslavija „FNRJ”), mely 1963. április 7-ig funkcionált. A FNRJ során Titó szakít 1950-1955. közt a Sztálinizmussal és kialakítja sajátságos, önigazgató és el nem kötelezett hatalmát a „Titóizmust”, mely 1955-1980.[6] közt éli „aranykorát”. 1963.04.07-től Tito reformjai által megalakul a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság „JSZSZK” (Socijalisticka Federativna Republika Jugoslavija) a szlovén, szerb, horvát, bosnyák, makedón tagállamaiból, melyben szereplő államok szövetségi tagköztársaságok lettek. Magyarországtól elvett Délvidék (Vajdaság), és az Albániától megszerzett Koszovó, a szerb tagköztársaságon belül csak tartományi státuszt kaphattak meg. Az JSZSZK egészen Tito haláláig, 1980-ig működik hathatósan, Titó halála után bekövetkező korszak[7] továbbra is az JSZSZK részét képezte, de már a zűrzavar és a gazdasági válság, és polgárháború jellemezte egészen megszűnéséig, 1992. március 27-ig. A JSZSZK belül minden tagköztársaság rendelkezett saját alkotmánnyal, parlamenttel köztársasági elnökkel, miniszterelnökkel. Ezen tagköztársaságok alá voltak rendelve a szövetségi hatalomnak, mely Belgrádban (Beograd) székelt. A szövetségi hatalom gyakorolta a központi irányítást, elnök, parlament és az ideológiai eszmét adó kommunista párt révén. A centrális szövetségi hatalommal szemben egyes tagállamok, horvátok, albánok többször felléptek, több önállóság és függetlenség kicsikarása végett.


[1] ”Bakar” : 1931-ben épült a brit „J. Samuel White & Co. Ltd” hajógyárában, a brit East Cowes-ban a „Bakar” személy-teher szállító gőzhajó. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció során a hajót a partizánok „Bakar” néven állították szolgálatba. A hajót Visz (Vis) sziget és az olasz Bari közt logisztikai, szállítási célra használta fel a partizán haditengerészet, majd 1947-ben átadta a polgári hajózás számára a „Jadrolinija” társaság részére. 1982-ben kivonták a forgalomból és a szpliti haditengerészeti múzeum tulajdonába került.
[2] Ljubljana (Susak) . 1904. évben készült el az Osztrák-Magyar Monarchia „Salona” (br 716.)  nevezetű gőzhajója a Newcastle-i (Egyesült Királyság) „Swan Hunter & Wigham Richardson Ltd” hajógyárában. Az 1943-as olasz kapitulációt követően a hajó a partizán jugoszláv haditengerészet „M NOVJ” birtokába került és „Ljubljana” néven szolgált.  A „Ljubljana” az egész Adrián hajózott, ami a világháborús vízi robbanóaknák miatt még nem volt veszélytelen. 1945. május 14-én a hajó a bakari kikötőből való kihajózása során egy ilyen víziaknára futva felrobbant. Tizenhármon fő, köztük a hajó kapitánya életét vesztette.
[3] A tengerészgyalogság feladat volt a deszantoló hadműveletek végrehajtása a jugoszláv Adria szigeteinek visszaszerzése és a szárazföld, kontinens adriai partvonalának ellenőrzése.
[4] 1944.novemberében megalakult Krk szigeten a „Kvarnerski odred” tengerészgyalogos osztag a POS II. erőiből. Később az osztag állománya bővült. 1945-re az osztag az Észak-adriai Haditengerészeti Parancsnokság „Pomorske komande sjevernog Jadrana” (POK SEJA) alá tartozott. Az osztag magába foglalt két zászlóaljat a POK SEJA-ből, egy rohamcsoportot Krk szigetről, mely Krk felszabadulásával zászlóaljjá formálódott, két zászlóaljat a Közép-adriai Haditengerészeti Parancsnokság „Pomorske komande srednjeg Jadrana” (POK SREJA) erőiből, tüzér divíziót. áprilisban 1945.  A „Kvarner” osztag 1945. áprilisra már teljes feltöltöttséggel működött. Erőt a hat zászlóalj alkotta, két zászlóalj a POK SEJA, három zászlóalj a POK SREJA és egy zászlóalj a JUJA (Dél-adriai Haditengerészeti Parancsnokság) erőkből. forrás:Josip Grubelic: Kvarnerski odred mornaricke pjesadije.
[5] https://hu.wikipedia.org/wiki/II._P%C3%A9ter_jugoszl%C3%A1v_kir%C3%A1ly, Major Nándor: Jugoszlávia a második világháborúban
[6] 1955-1980. Az „aranykori titóizmus”.
[7] 1980-1989 a kései titóizmus. Tito 1980-ban bekövetkezett halála után,




A Jugoszláv Partizán Haditengerészet (MNOVJ) miután magába olvasztotta a korábbi Királyi Jugoszlávia emigrált kormányzatának haditengerészetét, SJPS (Sastav Jugoslovenskih Pomorskih Snaga) és hajózó állományát, valamint a partizán „Jadranska Straza” erőit, megkezdte az Adria jugoszláv felségvizei felett kontrol szervezeti kialakítását. A „Partizán Haditengerészet” főparancsnoksága alá tartozott a tengeri és folyami flottilla.

1945.03.01-től az „MNOVJ”, mint Jugoszláv Haditengerészet működött tovább. A tengeri haditengeri erőket három zónába osztották el; Észak-Adria, Közép-Adria, Dél-Adria (SEJA, SREJA, JUJA). Mindegyik zóna alá tartozott egy haditengerészeti gyalogos dandár (brigád) és egy tengerparti tüzér dandár (brigád)[1].
A haditengerészet alá tartoztak hadianyag raktárak, üzemek, javító műhelyek, bunker raktárak, üzemanyag raktárak, kórházak, tovább és kiképző iskolák. 1945. tavaszára a Jugoszláv Partizán Haditengerészet (MNOVJ) háromszáznyolcvan hajóval rendelkezett, melyből ötvenegy segédhajó eltűnt, odaveszett a háborúban, ötvenkettő megrongálódott. Az ötvenegy odaveszett hajóból tizennyolc ellenséges légitámadásban süllyedt el, tizennégyet a német haditengerészet hajói süllyesztettek el, valamint egy darabot a partvédelmi tüzérség lőtt ki. A szövetségesek véletlenül kilőttek három hajót és tizenhatot megrongáltak, valamint a szövetséges hajók egy jugoszláv hajót kilőttek. Az ötvenkét megrongált jugoszláv hajóból ellenséges légitámadásban harmincöt megrongálódott, a szövetségesek pedig véletlenül megrongáltak tizenhat jugoszláv hajót. Balesetben tizennégy hajót vesztettek a jugoszlávok és egy megrongálódott.[2]  A hajózó flottát a haditengerészet négy alakulatba sorolta be; motoros torpedós divízió, torpedós kishajó (csónak) divízió, aknász és deszanttoló flottilla. A jugoszláv haditengerészet 1945. június 18-tól elrendelte a korábban (1941.06.04-től) a hadi célra bevont polgári hajók, vitorlások, halászhajók, jachtok, motoros csónakok, gőzhajók, kereskedelmi hajók, személyszállító hajók visszaszolgáltatását az eredeti tulajdonosának vagy a „Tengerészeti Hivatalnak”.[3]     

Átalakuló jugoszláv haditengerészet.

A háború végével megkezdődtek a helyreállítási munkálatok, a háborús károk felmérései. A jugoszlávok a megrongálódott kikötők, tengerészeti, haditengerészeti objektumok és létesítmények mielőbbi renoválását, új haditengerészeti objektumok és a kornak megfelelő technikai létesítmények létrehozását tűzték ki célul. Rögtön a II. Világháborút követően a jugoszláv haderő megkezdte a haditengerészeti (RM) flottájának létrehozását. Elsőként megépültek a hajógyárak[4], műhelyek[5], gyárak[6], hadihajózó kikötők[7], bázisok, katonai objektumok, technikai szolgálatok. Mindemellett fontos feladat volt a jugoszláv adriai tengeri felségvíz aknamentesítése is, mely egészen az ezerkilencszázötvenes évekig tartott. Fontos volt a matuzsálemnek számító hadihajók technikai fejlesztése, illetve a háborúban megszerzett sérült, elsüllyedt hadizsákmányt képező hadihajók helyreállítása, kiemelése. A háború után a NOVJ haditengerészet számos német és olasz tengeralattjárót, rombolót, aknavadászt, és segéd-támogató hajókat, vontatókat….. foglaltak le a háború alatt, illetve a háború végével. Ez utóbbiakat az ellenséges erők hagytak hátra a kikötőkben. A hajók jó része azonban javításra szorult. A régi hajókat vagy megpróbálták modernizálni, vagy funkciójukat megváltoztatva továbbra is szolgálatba tartották. A jugoszlávok vásároltak külföldről is hadihajókat a flottájuk létszámának megnövelése érdekében. Az Egyesült Államokból például a „Higginseket”. Ezek azonban hamarosan elavultnak tekintették.
Mind ezek mellett elindult a jugoszláv haditengerészeten belül a flottaprogram, mely az elavult hajózó park cseréjét irányozta elő. 1947. évben megépültek az első saját készítésű hadihajók, majd az ezt követő időszakban sorra jöttek a jugoszláv gyártású hadihajók.
1945. március 1-től a NOVJ haderejének centralizációja során a NOVJ haditengerészetét (MNOVJ) átkeresztelték „Jugoszlávia Haditengerészet” (Jugoslavenska mornarica „JM”) elnevezésre. Mindezek mellett a Nemzeti Felszabadító Hadsereget „Narodnooslobodilacka vojska Jugoslavije” (NOVJ), pedig átkeresztelték Jugoszláv Hadsereggé; „Jugoslavenska  Armija” (JA).
Természetesen újabb haditengerészeti területi szervezeti átalakulás következett be, mely során
1945 március 16-tól a „POS” szektorokat felváltják az úgynevezett haditengerészeti parancsnokságok (Pomorske komande „POK”). Három POK alakult meg; Észak-Adria Haditengerészeti Parancsnokság „Pomorske komande sjevernog Jadrana” (POK SEJA), Közép-adriai Haditengerészeti Parancsnokság „Pomorske komande srednjeg Jadrana” (POK SREJA) Dél-adriai Haditengerészeti Parancsnokság „Pomorske komande juznog Jadrana” (JUJA). Minden POK alá tartozott az adott határkörű zónában több part menti parancsnokság „Pomorske Obalne Komande” (POK).
A SEJA a korábbi I., II. POS zónáját integrálta magába. Mind ezek mellett tekintettel az Isztrián és Kvarner öbölben folyó 1944-es harci műveletekre, a II.POS ideiglenes parancsnoksága Zadarban működött. Zadar 1944-ben a III. POS parancsnoksága volt, 1945. januárig. 1945. januártól a III. POS Sibenikbe lévő parancsnokság irányította 1945. januártól májusig ideiglenes a zadari POK irányította a SEJA-t, pontosabban áprilisig, mert miután Rab felszabadult a parancsnokság április 12-től átköltözött Rabra aztán Rijekába. 1945. május 3-tól Rijekában székelt a SEJA főparancsnoksága. A Zadárban lévő parancsnokságot[8] pedig beintegrálták a SREJA-ba a sibeniki parancsnokság alá. A SEJA-ban további tengerészeti parti parancsnokságok „Pomorske Obalne Komande” (POK) működtek Triesztben és Pulában, melyek az isztriai zónát felügyelték a Socsa (Soca), az az Isonzó folyó torkolatától a Raba folyó torkolatáig. A Raba folyótól az isztriai zóna és a Kvarner öböl már a POK Rijeka alá tartozott egészen  a Karlobagtól tizenhárom tengeri mérföldre délnyugatra eső „Trstenica” (Mandolina) öbölig[9]. A műveleti zónába tartozott „Krk, Cres, Losinj, Rab és Pag, Susak” főbb szigetek. „Cres és Losinj” tekintetében kialakítottak egy külön haditengerészeti állomást Losinjban. A SEJA 1945. májustól az isztriai Soca folyó torkolatától tartott a SEJA-SREJA határát képező „Grujica” sziget- „Pohlib” sziget-„Ljubacka vrata” tengeröböl bejárat- „Stara Kula” fok „Starigrad” vonalig.[10]
A SREJA a korábbi III., IV., POS zónáját integrálta magába. Kezdetben a III. POS-ból létrejött a sibeniki főparancsnokság, a IV. POS-ból pedig a szpliti. Ezen két területi parancsnokságot azonban egyesítették, kialakítva ezzel a SREJA-t. Amikor Zadárban üzemelt a SEJA főparancsnoksága, a SREJA műveleti területe a Dugi Otok szigeten lévő Bozsavától (Bozava) kezdődött, a „Zdrelac-Pasmanski” tengeri csatornán át Turanjig. Miután a SEJA főparancsnoksága Rijekába költözött és Zadárt a SREJA sibeniki parancsnokság alá helyezték, a III.POS és IV. POS zónákat pedig egybevonva a SREJA-ba integrálták, a SEJA és SREJA közti határ a „Grujica” sziget- „Pohlib” sziget-„Ljubacka” tengeröböl bejárat- „Stara Kula” fok „Starigrad” vonalon húzódott. A SREJA műveleti területe Sztárigrádtól (Stari Grad) egészen Makarszkáig (Makarska), pontosan a makarszkai parti zónában lévő „Zaostroga” településig tartott. A tengerészeti parti parancsnokságok „Pomorske Obalne Komande” (POK) „Sibenik, Split, Zadar” városban működtek.[11]
A JUJA a korábbi V. POS zónáját integrálta magába. A tengerészeti parti parancsnokságok „Pomorske Obalne Komande” (POK) „Boka, Dubrovnik, Korcula” városokban működtek. A JUJA „Zaostrog” településtől a jugoszláv-albán határfolyóig, a Bojanáig tartott.[12]
1945. szeptember 01-re a „JRM” főparancsnoksága létrehozta „Divíziós Motoros Ágyúnaszád” (Divizion Motornih Topovnjaca) osztályát, mely alá tartozott a hét „Higgins” torpedós motoros gyors csónak, ezeket ellátták új hadrendi jelzéssel; „MTP- 1., MTP-2., MTP-3., MTP-4., MTP-5., MTP-6., MTP-7.”. A divízióhoz sorolták a „TC” 1-től 4-ig hadrendbe állított torpedós csónakokat, és a „Durmitor”, valamint „Kajmakcalan” hajókat. Ezeket szintén ellátták új hadrendi jelzéssel; „TC-1., TC-2., TC-3., TC-4., TC-5. (Durmitor), TC-6., (Kajmakcalan)”. 
1946. évben a jugoszláv hatalom január 20-tól engedélyezi négy nagyobb tengerészeti vállalat megalakulását; „Jugoslavensku slobodnu plovidbu-Susak”, „Jugoslavensku linijsku plovidbu-Susak”, Jadransku slobodnu plovidbu-Susak” és „Jadransku linijsku plovidbu- Susak”. 1948-ban további vállalat jött létre, a „Brodarsko poduzece- Rijeka” és 1949-ben pedig a „Jugoslavenska slobodna plovidba” vállalat egyesült a „”Jugoslavenske linijske plovidbe” vállalattal, létrehozva a „Jugoliniját.
1947. január 20-án megalakult az első Jugoszláv tengerészeti polgári hajótársaság, a „Jugoslavenska linijska plovidba (Jugolinija)”. A „Jugolinija” kezdetben Szuszak (Susak), majd Rijeka városban működött. Tizennyolc hajóval rendelkezett. 1949-ben a „Jugolinija” egyesül a Szuszakon 1947-ben megalakult „Jadranska slobodna plovidba” tengeri hajózó vállalattal, mely tizennégy hajóval rendelkezett. A két cég 1950-ben a hajóit az újonnan létrejövő „Splosna plovba, Jugotanker, Atlantska, Jugooceanija” kisebb tengerhajózási cégekbe irányítja át. A „Jugooceanija” (Jugoslavenska oceanska plovidba) 1955-ben alakult Kotorban, a „Jugotanker” (Jugoslavenska tankerska plovidba) 1955-ben alakult Zadarban, az „Atlantska” (Atlantska plovidba Dubrovnik) 1955-ben alakult meg Dubrovnikban, a „Splosna plovba” (Splosna plovba Koper) pedig 1954-ben Koperban. További hajótársaságok is létrejöttek; a „Jadranska slobodna plovidba” (Jadroslobodna) 1947-ben Szuszakon, majd 1956-ba Szplitbe költözik, az „Obalna plovidba Rijeka”, mely 1949-ben Rijekában alakult meg és személyszállítással foglalkozott, 1953-ban négy hajót adott el a „Jadrolinijának, a „Brodarsko poduzece Rijeka”, mely 1948-ban alakult meg Rijekában, és elég rövid ideig működött, a „Brodarsko poduzece Zadar”, mely 1948-ban alakult meg Zadarban, mint helyi, lokális hajótársaság, az „Obalna plovidba Split”, mely 1948-ban jött létre, az „Obalna plovidba Sibenik” mely 1951. májusában alakult meg Sibenikben, mint lokális hajótársaság, a „Brodarsko poduzece Lovcen”, mely 1948-ban alakult meg Kotorban és a crna gorai tengerészen, valamint Skodra tavon működött, a „Pomorsko transportno poduzece Dubrovnik”, mely 1951-ben alakult meg Dubrovnikban, 1955-ben „Brodarsko poduzece Zadar” elnevezéssel teher és személyszállítással foglalkoztak a zadari vizeken, a „Kvarner, poduzece za plovidbu, transport i medjunarodnu otpremu” 1954-ben alakult meg Umagon, a „Korculansko-peljeska obalna plovidba”, mely 1955-ben jött létre Korcsulában, 1956-ban megalakultak a „Prekomorska slobodna plovidba” Szplitben, a „Losinjska plovidba” Máli Losinjban. 1961-ben a Neretva folyó deltájában található ipari kikötőben Plocséban (Ploce-Kardeljevo) megalakuló kisebb hajózó társaság 1963-ban beolvad a sibeniki „”Sibenska plovidba” hajótársaságba[13].

1945. nyarára a „Jugoszláv Haditengerészet Központi Főparancsnokságát” (KJRM) Szplitben alakítja ki. A központhoz tartozott egy támogató zászlóalj, egy gépjárműves szállító század, egészségügyi század, és a Jugoszláv Hadsereg (JA) adminisztrációs parancsnoksága „DOM JA/JNA”. A szpliti főparancsnokság alá tartozott a fő haditengerészeti bázis, ahol haditengerészeti és tüzérségi technikai üzemek, műhelyek, fő haditámaszpont, fő haditámaszponti raktár-bunkerek tartoztak. A főparancsnokság alá tartozott a flotta. A flottát alkotta a törzs irányítás, klub, diverzáns taktikai csoport, MTP „Higgins” torpedós motoros gyors csónak divízió, aknász és deszant hajózó flottilla,  a „Flower”osztályú egykori „Nada” tengeralattjáró vadász korvett, mely új „Partizanka” néven szolgált, a kétszázötven tonnás „Schishau” osztályú torpedós naszád „T-1”, az Re-52 „Biokovo” romboló, a „Vis” egykori „Sitnica” bázishajó, a „Hvar” úszó bázishajó. A „Pomorske komande sjevernog Jadrana” (POK SEJA), Közép-adriai Haditengerészeti Parancsnokság „Pomorske komande srednjeg Jadrana” (POK SREJA) Dél-adriai Haditengerészeti Parancsnokság „Pomorske komande juznog Jadrana” (JUJA) alá további erők tartoztak. A SEJA struktúráját alkotta az irányító törzs, két támogató-kiszolgáló század, szakasz szintű vezetési irányítás, gépjárműves szakasz, klub, torpedó technikai század. A struktúra részét képezte a tengerészgyalogos dandár, mely a gyalogság mellett tüzércsoportok támogatták (Babariga, Kruska, Losinj). A SEJA haditengerészeti támaszpontokat létesített „Cres, Brioni, Losinj” szigeten. Hajózó állományát támogató „segéd” hajózó flottilla is támogatta. A fő bázisai voltak „Rijeka, Pula, Triest”.
A SREJA struktúráját alkotta az irányító törzs, két támogató-kiszolgáló század, szakasz szintű vezetési irányítás, gépjárműves szakasz, klub, torpedó technikai század. A struktúra részét képezte a tengerészgyalogos dandár, mely a gyalogság mellett tüzércsoportok támogatták (Molat, Solta, Vis, Sibenik). A SREJA haditengerészeti támaszpontokat létesített „Molat, Zirje, Vis” szigeten. A SREJA központi erőihez tartozott egy külön tüzér divízió. Hajózó állományát támogató „segéd” hajózó flottilla is támogatta. A fő bázisai voltak „Sibenik, Split, Zadar”.
A JUJA struktúráját alkotta az irányító törzs, két támogató-kiszolgáló század, szakasz szintű vezetési irányítás, gépjárműves szakasz, klub, torpedó technikai század. A struktúra részét képezte a tengerészgyalogos dandár, mely a gyalogság mellett tüzércsoportok támogatták (Dubrovnik, Lastovo, Boka Kotor). A JUJA haditengerészeti támaszpontokat létesített „Sipan Lastovo „szigeten. A JUJA központi erőihez tartozott egy külön tüzér divízió. Hajózó állományát támogató „segéd” hajózó flottilla (Ploce) is támogatta. A fő bázisai voltak „Boka/Tivat, Dubrovnik, Korcula”.                                                                                                                                                                                   A „Jugoszláv Haditengerészet Központi Főparancsnokságát” (KJRM) alá tartozott a folyami flottilla (RRF). A folyami flottilla irányítási törzsből két támogató-kiszolgáló századból, klub, ambulancia, roham és járőrhajózó flotta, aknász flotta, folyami dokk, haditechnikai és egyéb raktár bunkerek, egyéb szolgálatok tartoztak. A KJRM külön önálló részlege volt, a hidrográfiai intézet, és a kiképzési-oktatási intézmények (tengerészeti, tüzérségi képzés, parancsnoki, tiszti képzés), valamint a haditengerészeti bázis „Lora” és azt kiszolgáló és ahhoz tartozó szolgálati ágak (ambulancia, katonai rendészet, katonai posta……..).      
A Jugoszláv Haditengerészet a II. Világháború végével több mint négyszáz hadi célra használt hajót, motoros vitorlást, vitorlást, csónakot, motorcsónakot és egyéb vízi járművet adott át a civil hajózási szektornak. Négy tengeri vontató; a „Silni” (ex Snazi), „Ustrajni”, „Kornat” és „R-13”, nyolc felfegyverzett egykori halászhajó; az NB-1 „Partizanka”, NB-3 „Jadran”, az NB-4 „Topcider”, az NB-12, NB-14, NB-15, NB-16 és az NB-17 „Olga”, negyvenhat darab járőrcsónak (motoros járőr kishajók); a PC-1 „Partizan I.”, a PC-2 „Partizan II.”, a PC-3 „Partizan III”, a PC-4 „Partizan IV”, a PC-5., a PC-21 „Miran” , a PC-22 „Streljko”, a PC-23 „Sloga” a PC-24 „Marjan”, a PC-25, a PC-26 „Zadar”, a PC-27 „Edison”, a PC-41 „Napredak”, a PC-42, a PC-43 „Napred”, a PC-44 „Durzov”, a PC-45 „Batos”, a PC-46 „Sv Juraj”, a PC-47 „Sv Nikola I.”, a PC-48 „Sv Nikola II:”, a PC-49 „Brac 2.”, a PC-50 „Brac 3.”, a PC-51 „Brac 4.”, a PC-52 „Brac 5.”, a PC-53 „Zora”, a PC-54 „Turist”, a PC-55 „Partizan 2.”, a PC-56 „Partizan 3.”, a PC-57 „Pilotina”, a PC-58 „Sagena”, a PC-62 „Ivo”, a PC-63 „Dance”, a PC-64 „Neutralni”, PC-65 „Sveti Nikola”, PC-68 „Badija”, PC-69 „Val”, a PC-71 „Sveti Kriz”, a  PC-72 „Cimbalo”, a PC-74 „Vesna”, a PC-77 „Margarita”, a PC-78 „Mary”, a PC-78 „See Adler” (zsákmányolt német csónak), a PC-79 (ex KS 5), a PC-80, a PC-81, a PC-82, az OM-1. (PC-1), hatvankét darab motorcsónak; a  MC „Polace”, MC „Mary” (Korcula), MC 523, K-1, K-2 (Drvenik), K-3 (Sucuraj), K-4 „Slavinj” (Sucuraj), K-5 (Podgora), K-6, K-7, K-8, K-9, K-10 (Komiza), K-11, K-12, K-13 (Sumartin), K-14 (Bol), K-15, K-16, K-17, K-18 (Jelsa), K-19, K-20 (Drvenik Veli), K-21 (Drvenik Veli), K-22 (Drvenik Mali), K-23, K-24, K-25, K-26, K-27, K-28 „Marija” (Vis), K-29 „Jerko” (Vrboska), K-30 (Drvenik Veli), K-31 (Jelsa), K-32, K-33, K-34 (Komiza), K-35 (Stari Grad), K-36, K-37 (Gradac), K-38 (Dubrovnik), K-39, K-40 (Komiza), K-41, K-42, K-43, K-44, K-45, K-46, K-47 (Jelsa), K-48 (Jelsa), K-49, , Br-1, Br-2, „Lovcen”, „Proleter” (Radnika), „Zelenika”, „Bulat”, I. Bokciki, II. Bokciki, Br 287, Br 3, Br 109., továbbá két motoros „barkas” csónak az MB-5 és MB-6,   három darab motoros tutaj; MS-1., MS-2., MS-3., harmincöt darab gőzhajó; „Bakar, Brac, Cavtat, Cetinje, Cetina, Frankopan, Galeb (Split), Hercegnovi, Hrvatska, Knin, Kornat, Kvarner, Kupari, Lapad, Lika, Ljubljana, Makarska, Morava, Oplenac, Orsan, Pazman, P. Svacic, Plav, Rab, Radnik, Rasa, Senga, Sloboda, Solin, Sitnia, Ston, Sipan, Zagreb, Zeta, Vardar”, kettőszázhetvennégy motoros vitorlás, egy darab jacht; a „Lala IV”, hat darab fából készült hajó; „Tip Londra” PNL-24, „Penise” PNM-519, „Mrdulja” PMM-32, „Lapi” PMM-409, „Ist” PNM-4, „Belga” PNM-2,.[14] Már 1943-as olasz kapitulációval jelentős számú hadihajó hadizsákmányhoz jutott a partizán jugoszláv haditengerészet (MNOVJ) és a partizán flottához csatlakozó egykori emigrált Királyi Jugoszlávi Haditengerészete „SJPS”. Ezek egy része már korábban is az SJPS tulajdonában volt, és 1941-es jugoszláv kapitulációval került az olasz hadiflottához, más része pedig a szövetségesek foglalták le hadizsákmányként, és adták át az SJPS-nek, illetve a partizán jugoszlávok támogatása végett az MNOVJ-nak. A szövetségesek főleg Máltán és Dél-Olaszországban juthattak hozzá az olasz hajókhoz, az akkori jugoszláv tengerpart kikötővárosaiba, pedig abban az esetben, ha a németek nem tudták lefoglalni az olasz horgonyzott (hátrahagyott) hadihajókat, akkor azokat a partizánok foglalták le. Ebből kifolyólag előfordult, hogy a háborús helyzet zűrzavarába a szövetséges erők az akkori jugoszláv tengerpart kikötővárosainak bombázása során véletlenül a már partizán kézre került hajókat is megrongálták, elsüllyesztették[15].
A partizán jugoszláv flotta 1945-ben jelentősebb számú hadihajóhoz jutott hozzá a németektől hadizsákmányként megszerezve. Ezek közt volt, ami még a Királyi Jugoszlávia Haditengerészetében szolgált, majd 1941-től olasz hadizsákmányként jelentkezett az olasz hadiflottában, illetve az olasz kapitulációval a németekhez került. Az 1945-re az emigrált Királyi Jugoszlávia integrálódott nemzetközi nyomásra a későbbiekben a „Titóista” partizán hatalom részébe, így az SJPS az MNOVJ-hoz csatlakozott, magával hozva a szövetségesektől kapott és általuk már birtokolt hajózó erőket. A zsákmány hajók egy része üzemképes állapotban volt, de jó része a háborús károkozás végett sérülten, vagy elsüllyesztve várakozott a renoválásra. Volt olyan hajó is, mely még félkész állapotban állt a szárazdokkban Szplitben, mikor a jugoszláv partizánok elfoglalták. Ezen hajó volt a „Split”. A „Split” még a Királyi Jugoszlávia funkcionálása során épülgetett, de 1941-re nem készült el, így szinte félkész állapotban került az olaszok, majd a németek birtokába.

1945. augusztusában a partizán haditengerészet (MNOVJ) birtokába jutott a korábban emigrált Királyi Jugoszlávia (SJSP) beintegrálódott flottájában szolgáló két régi „Orjen” osztályú torpedós hajót (TC), a TC-5 „Durmitor”[16] és TC-6 „Kajmakcalan”[17] matuzsálemek, melyeket még 1941. előtt és után a Királyi Jugoszlávia szolgálatába álltak, valamint nyolc „Higgins” torpedós motoros gyors csónakot, melyet még az USA adott át az emigrált Királyi Jugoszlávia haditengerészetének; TC-101., 102., 103., 104., 105., 106., 107., 108. A 108-as torpedós hajót a partizán jugoszlávok azonban 1945-ben ki is vonták a szolgálatból, így maradt hét darab „Higgins”. A szövetségesek 1943-ban hadizsákmányként birtokba vették, a korábban Királyi Jugoszlávia haditengerészetébe 1941-ig szolgáló jó öreg TC-2 „Cetnik” kisméretű motoros torpedós hajót, mely át adásra került a jugoszlávoknak (az MNOVJ kivonta szolgálatból).
A szövetségesek által megszerzett olasz hadizsákmány, korábban 1941-ig az SJPS-nél szolgáló „Beli Orao” (olasz flottában Alba/Zagrabia) felfegyverzett kisméretű cirkáló (a jugoszlávoknál hadijacht), melyet később átkereszteltek „Biokovo”, majd „Jadranka” névre, két darab, „250 tonnás „Schichau” osztályú torpedós naszádot a T 1 „Golesnica”[18] és T 5„Cer” [19]hajókat, valamint az „Galeb” osztályú aknavadász „Orao” (olasz flottában Vergada), melyet 1945. decemberétől M-21 „Pioner” névre kereszteltek a jugoszlávok, a „Meljine”(olasz flottában Solta), „Mljet” (olasz flottában Melada), „Marjan” (olasz flottában Ugljano) aknavadászokat az MNOVJ-hoz „vándoroltak”. A szövetségesektől a brit „Flower” osztályú „Malow” tengeralattjáró vadász korvettet szintén az MNOVJ-hoz került, ahol „Nada” nevet, majd „Partizanka” nevet kapta meg.
A szövetséges erők a MNOVJ részére átadták 1943-ban az olaszoktól zsákmányolt, olasz „Ariete” osztályú torpedós hajók prototípusát az „Ariete” naszádot, melyet a jugoszlávok „Durmitor” névre keresztelték át. További „Ariete” osztályú TA-46 (ex. Fionda)  és a TA-47 (ex. Balestra) torpedós naszádokat, melyeket a jugoszlávok Re-55 „Velebit” (ex Fionda), Re-54 „Ucka” (ex Balestra) névre kereszteltek át, a „RAMB III” hadicélra használt személyszállító aknász hadihajót, melyet a jugoszlávok „Galeb” névre kereszteltek át, a „Ciclone” osztályú (jugoszlávok „Orsa” néven illettek) egykori olasz rombolókat, az „Aliseo” és „Indomito”,  melyeket a jugoszlávok Re-52 „Biokovo” (es Alieso) és Re-51 „Triglav” (ex Indomito) névre kereszteltek át. Az olaszoktól hadizsákmányként a szövetségesekhez került aknavadászok „Rimorchiatori Dragamine” (RD) közül, a szövetségesek az MNOVJ részére átadtak hét darabot; „RD 6.. RD 16., RD 21., RD 25., RD 29., RD 28., RD 27.” A korábban olasz flottában „D” (drager)[20] betűjellel ellátott aknászhajók, „TS” (traljscik-minolovac) betűjelzést kaptak az MNOVJ-ban.
A harminc tonnás aknavadászok a „Kocs” típusú aknavadász (szedő) hadihajók közzé tartoztak[21]. A „Kocs” „D 1” (1945. november 17-től TS-1), „D 2” (1945. november 17-től TS-2), „D 3” (1945. november 17-től TS-3), „D 4” (1945. november 17-től TS-4), „D 5” (1945. november 17-től TS-5), „D 6” (1945. november 17-től TS-6), „D 7” (1945. november 17-től TS-7), „D 8” (1945. november 17-től TS-8) aknászok egészen 1948-ig szolgáltak aknászhajóként a jugoszláv flottában. A „D 2” aknász 1945. végén Rabac környékén tengeri aknára futott és elsüllyedt. [22] A Jugoszláv Haditengerészet a Királyi Jugoszláviában „Dalmat” néven szolgáló jachtot, mely az olaszoknál „Fata” néven szolgálta visszakapták. A MNOVJ-ban átkeresztelték „Vila”, később „Orjen” és végül „Istranka” névre. Szintén visszakapták a Királyi Jugoszláviában „Jadran” néven szolgáló jachtot, mely az olaszoknál „Marco Polo” néven szolgált. A MNOVJ-ban ismét „Jadran” nevet kapta vissza. A „Dragor” folyami jachtot is visszakapták a jugoszlávok, amit a katonai vezérkari törzs használt és később „Krajina” néven szolgált. A jachtokat egyébként kiképzési, oktatási célra, illetve a parancsnoki törzs részére használták. 1945-ben az MNOVJ kötelékébe három német gyártmányú „KS” (Kleine Schnellboot) került. Az egyik (korábban a németbarát horvátok „NDH” szolgálatában KS5 azonosítóval) gyorscsónak 1944-ben személyzettel átállt a partizán jugoszláv erők oldalára, így a hajó a partizánok szolgálatába került, ahol járőr motoros gyors csónakként „PC” (Patrolni Camac), mint PC-79 szelte az adriai tenger habjait. 1945-ben TC-2 jelöléssel. A másik gyors torpedós hajó 1945-ben került a partizán jugoszlávok kezébe, ahol a TC-3 néven szolgált, a harmadik hajó pedig TC-4 néven kezdte meg 1945-ben szolgálatát. Még egy hasonló kaliberű gyorscsónak került a MNOVJ birtokába 1945-ben, de az olasz gyártás volt. Ezen hajó TC-1 néven kezdte meg szolgálatát. További hadizsákmány volt a korábban olasz flottában szolgáló és a németekhez kerülő hadi célra használt segéd-támogató hajó (PB), vontatók (R), nyíltvízi (PR) és öbölvontatók (LR), teherhajók (PT), vízszállító tartályhajók (PV), öböl vízszállítók (PVL), üzemanyag szállítók (PN), öböl üzemanyag szállítók (PNL), úszó munkahajók (LZ). Ezek közt ismertebbek voltak: az egykori „Hvar” (olasz flottában Quarnerolo) hajó, mely visszakerült a jugoszlávokhoz (MNOVJ), ahol úszó bázisként (laktanya) szolgált, később mint „Mornar, PK-11”. A „Sitnica” (olasz flottában Curzola) hajó, mely visszakerült a jugoszlávokhoz, ahol 1949-től PB 21 „Miner”, 1952-től pedig PB 21 "Vis" tengeralattjáró úszó bázisként szolgált, a „Spasilac” vontatóhajót, mely az olaszoknál „Instancabile” néven hajózott, 1945-ben visszakerülve a jugoszlávokhot PS-11 „Spasilac” elnevezéssel szolgált,  az „Ustrajni” vontatóhajó „PR-54” (Ustrajni), a „Marljivi” vontatóhajó„PR-56” (Marljivi), a „Snazni” vontatóhajó„PR-55” (Snazi), a „Jaki” vonatóhajó „PR 11„ (Lubin) vontatóhajót, deszantolásra alkalmas motoros csónakok (DS), több nyíltvízi vontató (PR), öbölvontató (LR), teherszállító gőzhajók (PT), nem önjáró úszó munkagépek-hajók (LZ), üzemanyag ( PN) és vízszállító (PV) „tartály” teherhajók, part menti katonai feladatok ellátására alakított korábbi polgári gőzhajók, vitorlások, motoros csónakok…. .  Fontos megemlíteni, hogy a partizánokhoz került hajók, csónakok egy része a harcok során megsérült és víz alá került. Ezen hajók általában kikötőkben, dokkokban horgonyozva estek a szövetségesek légitámadásának áldozatául. A németek a megrongálódott, elsüllyedt hajókat, csónakokat hátra hagyták. A jugoszlávok mérlegelve a vízi járművel állapotát, volt amelyiket kiemelték, renoválták és szolgálatba is állították. A partizán erőknél szolgáló hadi célra átalakított halászhajók, motoros vitorlások, motoros csónakok, gőzhajók jórészét a háború végével hadi célból kivonták és polgári célra átadták. 
A nagyobb hadihajók esetében a hajók személyzetének szállítására, anyagok szállítására olyan csónakokat használtak, melyek olyan úszó tárgyak, amelyek a tengeren való navigálásra szolgálnak, nem minősülnek hajónak vagy jachtnak, hosszuk meghaladja a 2.5 métert, egy 5 kW-nál nagyobb gépteljesítménnyel rendelkezik. Ezeket a jugoszlávok „barkas” néven illettek[23]. A motorhajtás bevezetése előtt a csónakok evezőlapátokkal hajtották meg. Méretüket tekintve két fő típus különböztethető meg. Az egyik hossza 11.75 m. szélessége 3.11 m. magassága 1.21 m. és maximális merülése 0.33 méter volt. Az evezős meghajtás mellett használtak plusz vitorlát. Mintegy 80-110 fő szállítására volt alkalmas, súlya négy tonna volt teljes felszerelésben, személyzet nélkül. A másik bárka hossza 9.75 m. szélessége 2.71 m. magassága 1.15 m. maximális merülése 0.33 méter volt. Az evezős meghajtás mellett használtak plusz vitorlát. Mintegy 55-86 fő szállítására volt alkalmas, súlya 2.8 tonna volt teljes felszerelésben, személyzet nélkül. Az evezős csónakokat aztán lassan kiszorították a jóval nagyobb méretű, súlyú és kapacitású motoros csónakok (BM). 

[1] Bozidar Grubisic: Pozdravna rijec na otvaranju »Okruglog stola« - tema »Jugoslavenska mornarica u zavrsnim operacijama« Beograd, 1986. Andelko Kalpic: Kvarnerski pomorski sastav u zavrsnim operacijama Jugoslavenske mornarice., Josip Grubelic: Kvarnerski odred mornaricke pjesadije., Kazimir Pribilovic: Pomorska obalna komanda Rijeka, Pomorska komanda srednjeg Jadrana, Pomorska obalna komanda Zadar, Pomorska komanda juznog Jadrana.
[2] hajógyár „Jadrnsko” Split, hajógyár Vrajica-Split, hajógyár Bulimbasic-Split, hajógyár Trogir, hajógyár Korcula, hajógyár Arsenal-Tivat, hajógyár Toric-Sibenik, hajógyár Filipi-Sibenik, hajógyár Uroda- Biograd na moru, hajógyár Katalinic-Zadar, hajógyár Zarausek-Zadar, hajógyár Kraljevica, hajógyár Picinic-Losinj, hajógyár Martinovic (Martinolic)- Losinj, hajógyár Kvarnersko- Rijeka, hajógyár Martinscica-Rijeka/Susak, hajógyár Uljanik-Pula, hajógyár Jadranska plovidba (korábban Lazarus)-Rijeka, Rade Guberina: Tehnicka sluzba Jugoslovenske mornarice u zavrsnim operacijama. http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7219.15.html
[3] Bozidar Grubisic: Pozdravna rijec na otvaranju »Okruglog stola« - tema »Jugoslavenska mornarica u zavrsnim operacijama« Beograd, 1986.
[4] Rijeka-„Kraljevica”  http: // vuksfrj. se/ istorija/ JNA/ sastav%20jna. html, Pula-„Uljanik”, https: // hr. wikipedia. org/ wiki/ Brodogradili % C5 % A1te_Uljanik, Rijeka-„Maj 3.” https: // hr. wikipedia. org/ wiki/ 3._Maj,  Split-„Brodosplit”, https: // hr. wikipedia. org/ wiki/ Brodosplit, Vela Luka (Korcula)-„Greben”, http://www.greben.hr/, Trogir-„Brodotrogir, http: // www. brodotrogir. hr/ hr/ index. php/ o- nama/ povijest Beograd-„Tito”, Rijeka-„Viktor Lenac”, Herceg Novi-„Veljko Vlahovic” https: //sr. wikipedia. o rg/ sr-e l / % D 0 % A 1 % D 0 % B F % D 0 % B 8 % D 1 %81 % D 0 % B0 % D 0 % B A _ % D 0 % B F % D 1 % 8 0 % D 0 % B 5 % D 0 % B 4 %D 1 % 8 3 % D 0 % B7 % D 0 % B 5 % D 1 % 9 B % D 0 % B 0 _ % D 1 % 8 3 _ % D 0 % A 1 % D 0 % A4 % D 0 % A 0 % D0 % 8 8 # % D 0 % 91 % D 1 %8 0 % D 0% B E % D 0 % B4 % D 0 % B E% D 0 %B 3 % D1%80%D0%B0%D0%B4%D1%9A%D0%B0
[5] Központi mechanikai műhely-Split, mechanikai műhely Feric- Split, mechanikai műhely Dezelic-Split, elektrotechnikai műhely- Split, esztergaműhely Kukoc- Split, órásműhely-Split, gumiműhely-Split, asztalosműhely Alujevic-Split, öntőde Dezelic-Split, mechanikai műhely Dvoracek-Sibenik, mechanikai műhely- Biograd na moru, mechanikai műhely Tonon-Zadar, elektrotechnikai műhely- Zadar, navigációs műhely-Zetske-Kotor, rijekai műhely-Crnojevic, műhely Solane-Ulcinj, műhely Jelik-Dubrovnik, mechanikai műhely Jadranska plovidba-Susak, tengerészeti mechanikai műhely Vulkan-Susak, tengerészeti mechanikai műhely Metal- Susak, tengerészeti mechanikai műhely Skul és Cussar. Rade Guberina: Tehnicka sluzba Jugoslovenske mornarice u zavrsnim operacijama.
[6]  Oxigéngyár Poparic-Split, oxigéngyár-Lepetane/Boka kotor, oxigén és acetiléngyár-Pula arzenál, bója készítő gyár Dubravka-Dubrovnik, torpedógyár-Rijeka, lőszergyár Sv Andrija- Triest.Rade Guberina: Tehnicka sluzba Jugoslovenske mornarice u zavrsnim operacijama
[7] Arsenal –Tivat, Arsenal-Pula, Arsenal- Triest (Trieszt). Rade Guberina: Tehnicka sluzba Jugoslovenske mornarice u zavrsnim operacijama.
[8] POK Zadar: műveleti terület „Grujica” sziget- „Pohlib” sziget-„Ljubacka vrata” tengeröböl bejárat- „Stara Kula” fok „Starigrad” vonala és „Draga” település-„Vrgada” sziget- „Zutski” tengeri csatorna-„Proversa/Kornati tengeri bejárat vonala közti zóna. dr Kazimir Pribilovic: Pomorska obalna komanda Zadar
[9] dr Kazimir Pribilovic: Pomorska obalna komanda Rijeka.
[10] Andelko Kalpic: Pomorska komanda sjevernog Jadrana.
[11] Andelko Kalpic: Kvarnerski pomorski sastav u zavrsnim operacijama Jugoslavenske mornarice., Josip Grubelic: Kvarnerski odred mornaricke pjesadije., Kazimir Pribilovic: Pomorska obalna komanda Rijeka, Pomorska komanda srednjeg Jadrana, Pomorska obalna komanda Zadar, Pomorska komanda juznog Jadrana.
[12] Andelko Kalpic: Kvarnerski pomorski sastav u zavrsnim operacijama Jugoslavenske mornarice., Josip Grubelic: Kvarnerski odred mornaricke pjesadije., Kazimir Pribilovic: Pomorska obalna komanda Rijeka, Pomorska komanda srednjeg Jadrana, Pomorska obalna komanda Zadar, Pomorska komanda juznog Jadrana.
[13] http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=7864.0

[14] Dr Kazimir Pribilovic: Cetverti Pomorski Obalski Sektor Mornarice NOVJ1943-1945.
[15] https://www.scribd.com/document/385005299/Mr-Mercantile-Nel-20-Fascista
[16] A TC-5. ”Durmitor” 1936-ban a németországi brémai Vegezak "Lürssen Jacht-und Bootswerft m.b. H." hajógyárban  készült el. 1938-ban a Jugoszláv Királyi Haditengerészethez került, majd 1941-ben Krétára, majd Alexandriára került. 1944-ben az angolok visszajuttatják a jugoszlávoknak, ahol 1945-től 1949-ig TC-5. ”Durmitor”, 1949-től pedig TC-191, 1952-től 1962-ig TC-391 néven szolgált a JRM-ben.
[17] A TC-6. „Kajmakcalan” a "Fr. Lürssen" szériájú torpedónaszádja 1936-ban a németországi brémai (Vegezak) "Lürssen Jacht-und Bootswerft m.b.H." hajógyárban készült el. 1937-ban a Jugoszláv Királyi Haditengerészethez került, majd 1941-ben Krétára, majd Alexandriára került. 1944-ben az angolok visszajuttatják a jugoszlávoknak, ahol 1945-től 1949-ig TC-6. ”Kajmakcalan” 1949-től pedig TC-192, 1952-től 1962-ig TC-392 néven szolgált a JRM-ben.
[18] 1959-ig szolgált a haditengerészetben.
[19] 1962-ig szolgált a haditengerészetben.
[20] A „dragerek” olyan aknászhajók, melyek még maguk után húzott hálóval gyűjtötték be az ellenséges tengeri robbanó aknákat a vízfelületről.
[21] A „D” jelzésű harminc tonnás aknavadászok a „Kocs” típusú hadihajók közzé tartoztak. Korábban már rendelkeztek a jugoszlávok „D” aknavadászokkal, de azok a Schichau” osztályba tartoztak. 1921-ben a SZHSZK tengerészet „Jadranska Straza” az Osztrák-Magyar Monarchia hadihajói közül „megkapott” négy darab „Schichau” osztályú torpedóhajót „D1, D2, D3, D4” elnevezéssel állította saját flottájának szolgálatába. A hajókat még az OMM ideje alatt átalakították aknavadász funkció ellátására, 1911 - 1913 közt a „D2” és „D3”, 1917-ben a „D1” és „D4”. 1924-ben a „D1 (korábban Tb 21 Star)., D3 (korábban Tb 38 Kranitz)., D4 (korábban Tb 19 Kibitz) selejtezésre került, a D2 (korábban Tb 26 Ubu), mint „TS-2” viszont 1941. áprilisig a SZHSZK flottájának tagja. A hajók közül a D1., D3., D4-est 1924-ben selejtezték, egy hajó a D2-es pedig 1941. áprilisban elsőnek az olaszok vették birtokba és állították „D10” elnevezéssel hadiflottájuk szolgálatába. 1943-ben az olasz kapituláció után a németek vettek birtokba és 1944-ben elsüllyedt a kotori öbölben. https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Royal_ Yugoslav_ Navy, https: //en .wikipedia. org/ wiki/ Schichau- class_torpedo_boat, http:// www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 6610.0, http:// www. navypedia .org/ ships/ yugoslavia/ yu_ms_d1. htm
[22] http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm
[23] https://hr.wikipedia.org/wiki/Brodica

A haditengerészetben jelen voltak nagy számban a különböző csónakoknak „camci” minősített hajók. Ezeket méret szerint osztályozták a nagyobbaktól a kisebbekig; az áruszállításra alkalmas önálló motorral, sem kormánnyal nem rendelkező bárka, a kormánnyal rendelkező uszály, 8-12 evezős csónak „kuter”, melyet tengeri mentésre, emberek szállítására és a könnyebb áruszállításra használtak,  6-8 evezős csónak „sljupka”, melyet tengeri mentésre és kisebb csoportok szállítására alkalmaztak, illetve a hajók körüli javítási és egyéb munkálatokra is igénybe vettek,  2-4 evezős csónak „sajka”, melyet kisebb csoportok szállítására és hajók körüli könnyebb munkákra használták, 3-7 evezős csónak „gig”, melyet a 2 evezős „cun” csónakhoz hasonlóan a hajók körüli tisztítási feladatok ellátására használták, 14-16 evezős csónak „pinasa”, melyet part menti feladatok ellátására, hajók horgonyzásához kapcsolódó feladatok ellátására, tengeri robbanó aknákkal kapcsolatos feladatok ellátására, tengeren történő megmentésre, emberek szállítására és a nehezebb tengerészeti munkára használták. Ezeken kívül speciális feladatokra átalakított „kuter” és „gig” is rendelkezésre állt.  A csónakokat hozzárendelték nagyobb hadihajókhoz, segéd támogató hajókhoz, parancsnoki hajókhoz.[1]


[1] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=1155.60, Kazimir Pribilovic - "Naoruzani brodovi mornarice NOVJ", Branko Petranovic: Istorija Jugoslavije 1918-1988. prva knjiga Kraljevina Jugoslavija 1914-1941. „Nolit-Beograd” i druga knjiga „Narodnooslobodilacki Rat i Revolucija 1941-1945.”, http:// www. udhrm. com/ clanci/ 2014/ imena- ratnih-brodova-na-prostoru-bivse-jugoslavije.html

Vitorla nélküli „kuterek” vontatás alatt. forrás: www.paluba.info

„Kuter” vitorlás csónakok az Adrián. forrás: http://jna-sfrj.forum

Egy „sljupka” kisvitorlás csónak, forrás: Index.hr

Táblázat a csónakokról, különbségek a szerkezeti felépítésben. forrás: www.paluba.info

Egy „kuter” az Adrián. forrás:www.paluba.info

„Barkas” BM-58. forrás: http://recepti-za-kolacice.blogspot.com/2017/12/barkasa-bm-58.html

Halászcsónak „cun”. forrás: https://www.goglasi.com/search?q=Drveni%20camac%20

Csónak „pinasa”. forrás: https://www.cgtrader.com/3d-models/watercraft/historic/pi



1948-tól a Jugoszláv Haditengerészet megtartotta strukturális formációjának egy részét. A központi parancsnokság maradt Szplitben, és a három szektor parancsnokság (POK) is megmaradt; „Észak-Adria POK” (SEJA), melynek parancsnokságát és bázisát az isztriai Pula városba helyezték el, „Közép-Adria POK” (SREJA), melynek parancsnokságát Szplitbe helyezték el. Ezen parancsnoksághoz tartozott még két bázis parancsnokság, a sibeniki és a kardeljevoi (napjainkban Ploce), „Dél-Adria POK” (JUJA), melynek parancsnoksága Boka Kotorban (Tivat) működött. Minden zónához tartozott egy „szektor” hajózó részleg. A központi parancsnokságokhoz tartozó zónákon kívül, még hozzá tartozott a Visz (Vis) szigeti támaszponti parancsnokság, valamint a tengerészgyalogos dandár (brigád). A központi parancsnokság alá volt rendelve egy légi támogató repülős raj, a folyami flottilla, egy haditengerészeti iskola, pulai oktató központ, haditengerészeti technikai intézet, hidrográfiai intézet, haditengerészeti egészségügyi intézet. 

kép: szerző. forrás: Za Pobedu I Slobodu Jugoslavenska Mornarica U Zavrsnim Operacijama Za Oslobodenje Jugoslavije
Beograd, 1986

Az 1947-től meginduló első flotta program „Drvar I.” révén a háborúban megrongálódott , de helyreállított, felújított jugoszláv hajógyárakban; Rijeka „Maj 3. ( ex Danubius, ex Kvarnerska), Rijeka-„Viktor Lenac (ex Maj 3., ex Lazarus, ex Danubius)”, Kraljevica-„Tito (ex Lazarus, ex Danubius, ex Yarrow, ex Jadranska)”, Pula-„Uljanik”, Mali Losinj, Krk-„Punat”, Split,-„Vicko Krstulovic/Brodosplit (ex Jadranska)”, Trogir-„Jozo Lozovina /Mosor”, Korcula-„Ivan Cetinic”, Sibenik- „Velimir Skorpik” műszaki-technikai hajóüzem, elkezdődött a jugoszláv hadihajók gyártása és a már meglévő hajók modernizálása. Ennek során megépült a „Galeb” oktatóhajó, a „Split” romboló, az R-21 és R-22 rombolók, „Ucka”, „Biokovo”, „Triglav” cirkáló rombolók, aknavadászok, torpedós motoros csónakok, járőr motoros csónakok, deszantoló és segéd hajók, víz és üzemanyag szállítók, teherhajók, „barkas” motoros kishajók, „Malisan” és „Sava” tengeralattjárók. Az első flotta programot követte az ezerkilencszázhatvanas és hetvenes években a „Drvar II.” második flotta program, mely részeként a korcsulai Vela Luka városban lévő „Greben” és a rijekai Kraljevica „Tito”, hajógyárakban, a pulai műszaki hajóüzemben, valamint a 1964-ben megalakuló szpliti „BSO” hajógyárakban megépültek az új rakétás-ágyús naszádok, deszantoló rohamcsónakok, és a dízel- elektronikus meghajtású modern tengeralattjárók. A gyártásban és fejlesztésben nagy szerepet játszik az 1947-ben Belgrádban megalakuló Védelmi Minisztérium Központi Hajóépítő és Tervező Hivatala, mely központi irodát létesített Rijekában „Brdoprojekt” néven 1948-ban, létrehozta a zágrábi Nautikai és Hajózási Fejlesztési Intézményét 1948-ban, Tengerészeti-Műszaki Intézetét Szplitben 1967-ben. [1]


[1] http://tehnika.lzmk.hr/vojna-brodogradnja-2/

„Tito” hajógyár Kraljevica. forrás: http://tehnika.lzmk.hr/brodogradiliste-kraljevica

„Uljanik” hajógyár Pula. forrás: http://tehnika.lzmk.hr/uljanik-brodogradiliste-d-d/

„Viktor Lenac” hajógyár Rijeka. forrás: http://tehnika.lzmk.hr/brodogradiliste-viktor-lenac-rijeka

Split,-„Vicko Krstulovic/Brodosplit (ex Jadranska)”, forrás: http://tehnika.lzmk.hr/brodosplit-d-d/

„Maj 3.” Rijeka hajógyár. forrás: http://tehnika.lzmk.hr/3-maj-brodogradiliste/

„ Velimir Skorpik” hajóüzem Sibenik forrás: http://tehnika.lzmk.hr/vojna-brodogradnja-2/

Trogir-„Jozo Lozovina” hajógyár. forrás: http://tehnika.lzmk.hr/brodotrogir-d-d

„Losinj” hajógyár. forrás: http://tehnika.lzmk.hr/losinjska-plovidba-brodogradiliste-d-o-o

„Greben” Korcula. forrás: http://tehnika.lzmk.hr/brodogradnja/


1949. május 18-tól a MNOVJ megkezdte az első „flottafejlesztési” programjának megvalósítását. Első lépcsőben osztályozásra kerültek a hadihajók, melyek ennek cirkáló, romboló, őrhajó, tengeralattjáró, járőrcsónak, aknaszedő, aknatelepítő, segédhajó, jacht, egyéb besorolást kaptak. A segédhajók esetében ezen kategóriába sorolták be a tankereket (víz és üzemanyag szállítók), vontatóhajókat, teherszállító hajókat, kórházhajókat. Az egyéb kategóriába kerültek a kisebb tenger alatt közlekedő víz alatti vízi járművek (búvár mini tengeralattjárók), öböl aknavadászok (BLM), torpedós csónakok.  Külön osztályt jelentett a haditengerészet folyami hajózó flottája, ahol folyami aknavadászok, folyami páncélos csónakok, hajók és állóvízi (tavi) hajók szolgáltak. A hadihajókat a haditengerészetben azonosító kódszámmal és nagyobb hajók esetében elnevezéssel, az az névvel látták el. A cirkálók az autonóm területek és ország nevet kaptak, a rombolók városneveket és tájneveket kaptak, az őrhajók hegyek neveit viselték, a tengeralattjárók folyók, hidrometerológiai jelenségek nevét, az aknavadászok madárneveket, az aknatelepítők fontos személyek, nemzeti hősök nevét viselhették. a segédhajók a tengerben elő növények és állatok neveit kapták meg, a jachtok női neveket, más egyéb kategóriájú hajók pedig számokat kaptak. A folyami flotta hajózó erői szintén számokat kaptak, illetve a „Sava” monitor viselhette továbbra is a régi „Sava” nevét. A rombolók közül az 1945-ös hadizsákmányok az „Ariete”osztályú hajók közül a „Fionda” (TA-46) és a „Balestra” (TA-47) új névre keresztelték át, így  Re-55 „Velebit” (ex Fionda), Re-54 „Ucka” (ex Balestra). Az  Ariete”osztály egykori prototípus torpedós hajója, az „Ariete” a  Re-53 „Durmitor” azonosítót kapta a jugoszláv flottában.
A „Ciclone” osztályú (jugoszlávok „Orsa” néven illettek) szövetségesektől kapott egykori olasz rombolók, az „Aliseo” és „Indomito”,  Re-52 „Biokovo” és Re-51 „Triglav” néven álltak a jugoszláv flotta kötelékébe. Két őrhajó (gőzmeghajtású torpedós hajó) a „250 tonnás Schichau osztályú” torpedóhajókból (Tb) a T1-es „Golesnica” és T5-ös „Cer” továbbra is a „Cer” és „Golesnica” nevet viselhették, mind amellett, hogy megkapták az őrhajó rövidítésének mozaik szavait „PBR” és ellátták őket számmal, „Golesnica PBR-91, „Cer PBR-92”. Az egykori „Orao” aknavadász, kezdetben 1945. decemberétől „M-21 Pioner” aknászhajó, majd 1949-től, mint őrhajó folytatta a partizán flottában szolgálatát és PBR-95 Zelengora” elnevezést kapta meg.  Nem maradtak ki a tengeralattjárók sem, a matuzsálem „Nebojsa” új megnevezése P-801 „Tara” lett , a két olasz szerzeményé pedig P-802 „Sava”(ex Nautilo), és P-901 „Malisan” (ex  Caproni). 1945-ben az MNOVJ kötelékébe három német gyártmányú „KS” (Kleine Schnellboot) került. Az egyik (korábban a németbarát horvátok „NDH” szolgálatában KS5 azonosítóval) gyorscsónak 1944-ben személyzettel átállt a partizán jugoszláv erők oldalára, így a hajó a partizánok szolgálatába került, ahol járőr motoros gyors csónakként „PC” (Patrolni Camac), mint PC-79 szelte az adriai tenger habjait. 1945-ben TC-2 jelöléssel. A másik gyors torpedós hajó 1945-ben került a partizán jugoszlávok kezébe, ahol a TC-3 néven szolgált, a harmadik hajó pedig TC-4 néven kezdte meg 1945-ben szolgálatát. Még egy hasonló kaliberű gyorscsónak került a MNOVJ birtokába 1945-ben, de az olasz gyártás volt. Ezen hajó TC-1 néven kezdte meg szolgálatát[1]. Több olasz aknakereső „Rimorchiatori Dragamine” (RD) került az MNOVJ birtokába. Az aknakeresők az 1943-as olasz kapituláció után a szövetségesek kezébe kerültek. A szövetségesek az MNOVJ részére 1947-1948. közt átadtak hét darabot; „RD 6.. RD 16., RD 21., RD 25., RD 29., RD 28., RD 27.”, melyek a Jugoszláv Haditengerészetben 1960-ig szolgáltak, majd leselejtezték őket. 1949-ben az olasz „Rimorchiatori Dragamine” (RD) megnevezést a jugoszlávok lecserélték „minolovac” (ML) aknavadász elnevezésre. Ebből kifolyólag az RD-6 új megnevezése ML-301, az RD-16 új megnevezése ML-302, az RD-21 új megnevezése ML-303, az RD-25 új megnevezése ML-304, az RD 27 új megnevezése ML-305, az RD-28 új megnevezése ML-306, az RD-29 új megnevezése ML-307 lett[2]. A „D” (drager)[3] betűjellel ellátott aknászhajók, „TS” (traljscik-minolovac) betűjelzést kaptak. A „D” jelzésű harminc tonnás aknavadászok a szovjet „Kocs” típusú aknaszedő hadihajók közzé tartoztak. Korábban már rendelkeztek a jugoszlávok „D” aknavadászokkal, de azok a Schichau” osztályba[4] tartoztak.

A „Kocs” „D 1” (1945. november 17-től TS-1), „D 2” (1945. november 17-től TS-2), „D 3” (1945. november 17-től TS-3), „D 4” (1945. november 17-től TS-4), „D 5” (1945. november 17-től TS-5), „D 6” (1945. november 17-től TS-6), „D 7” (1945. november 17-től TS-7), „D 8” (1945. november 17-től TS-8) aknászok egészen 1948-ig szolgáltak a jugoszláv flottában[5]. 






[1] http://navyworld.narod.ru/TC.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=13917.0
[2] 1916-ban az olaszországi Nápolyban lévő „Arsenale di Castellamare di Stabia” hajógyárában elkészült két darab aknakereső „Rimorchiatori Dragamine” (RD), melyet a hadiflotta még ugyanezen évben szolgálatba is helyezett. Az egyik a 196 tonnás, 35.3 méter hosszú, 5.80 méter széles, egy darab 800 lőerős gőzhajtású, maximális 12 tengeri csomóval közlekedő RD-6 volt, a másik a 201 tonnás, 35.3 méter hosszú, 5.80 méter széles, egy darab 800 lőerős gőzhajtású, maximális 12 tengeri csomóval közlekedő RD-16 volt. 1917-ben újabb négy darab aknakereső készült el az olasz hadiflotta számára; RD-21, RD-25, RD-27, RD-28.. Ebből az RD-21, RD-25, a nápolyi hajógyárban készült el. A hajók súlya 201 tonna volt, hosszuk 36.5 méter, szélességük 5.80 méter volt. A két hajót egy 880 lőerős gőzmotor hatotta meg maximális 11 tengeri csomóval. Az RD-27, RD-28 az olasz Taranto város „Cantieri navali Tosi” hajógyárban készültek el. A hajók súlya 200 tonna volt, hosszuk 36.5 méter, szélességük 5.80 méter volt. A két hajót egy 970 lőerős gőzmotor hatotta meg maximális 13 tengeri csomóval. 1918-ban az olasz Taranto város „Cantieri navali Tosi” hajógyárban elkészült a 200 tonnás, 36.5 méter hosszú, 5.80 méter széles, egy darab 970 lőerős gőzhajtású, maximális 13 tengeri csomóval közlekedő RD-29.
[3] A „dragerek” olyan aknászhajók, melyek még maguk után húzott hálóval gyűjtötték be az ellenséges tengeri robbanó aknákat a vízfelületről.
[4] 1921-ben a SZHSZK tengerészet „Jadranska Straza” az Osztrák-Magyar Monarchia hadihajói közül „megkapott” négy darab „Schichau” osztályú torpedóhajót „D1, D2, D3, D4” elnevezéssel állította saját flottájának szolgálatába. A hajókat még az OMM ideje alatt átalakították aknavadász funkció ellátására, 1911 - 1913 közt a „D2” és „D3”, 1917-ben a „D1” és „D4”. 1924-ben a „D1 (korábban Tb 21 Star)., D3 (korábban Tb 38 Kranitz)., D4 (korábban Tb 19 Kibitz) selejtezésre került, a D2 (korábban Tb 26 Ubu), mint „TS-2” viszont 1941. áprilisig a SZHSZK flottájának tagja. A hajók közül a D1., D3., D4-est 1924-ben selejtezték, egy hajó a D2-es pedig 1941. áprilisban elsőnek az olaszok vették birtokba és állították „D10” elnevezéssel hadiflottájuk szolgálatába. 1943-ben az olasz kapituláció után a németek vettek birtokba és 1944-ben elsüllyedt a kotori öbölben. https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Royal_ Yugoslav_ Navy, https: //en .wikipedia. org/ wiki/ Schichau- class_torpedo_boat, http:// www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 6610.0, http:// www. navypedia .org/ ships/ yugoslavia/ yu_ms_d1. htm, http://tehnika.lzmk.hr/ratna-mornarica/
[5] A „D 2” aknász 1945. végén Rabac környékén tengeri aknára futott és elsüllyedt. http:// navyworld. narod. ru/ Minolovci. htm


1949. júliusától a JRM továbbra is Szplitben működtette főparancsnokságát, több katonai objektumával együtt, beleértve a hajózó flotta haditengerészeti bázis kikötőjét, fegyverzeti és haditechnikai bunker raktárakat, a haditengerészeti kórházat, hidrográfiai intézetet, epidemológiai és higéniai intézetét, laktanyákat, ahol különböző haditengerészeti szolgálatok, köztük szanitéc és szállító-ellátó gépjárműves egység, katonai bíróságot. Mind ezek mellett jelentős számú oktatási intézményt is fenntartottak, köztük a Divuljéban (Divulje) lévő haditengerészeti tisztképző iskolát, katonapolitikai iskolát, tengerészeti gépészmérnöki iskolát, a Pulában (Pula) lévő műszaki iskolát, tengerészeti iskolát, a Badijában (Badija) lévő vezetőképző iskolát. A JRM működtettet több hajójavító és szerelő üzemet Sibenikben és Tivatban. Továbbá egy haditengerészeti tüzérségi üzemet Lepetanéban. A haditengerészet Divuljéban laktanyát tartott fenn a szolgálati ágak állománya részére, valamint katonai klubokat, fogdát és rekreációs pihenő helyet.  
A hajózó állományt az újvidéki (Novi Sad) folyami flottilla, a Boka Kotorban állomásozó 6. őrhajós divízió, a Sibenikben állomásozó 11. torpedónaszád divízió és 16. aknavadász divízió, az M-11-es aknatelepítő hajó, a Szplitben lévő 22. támogató-segédhajózó osztag, és a „Jadran” kiképzési célra használt vitorlás jelentette.
A haditengerészet az ezerkilencszázötvenes évre átszervezte a haditengerészeti területi felosztást és a korábbi három szektort (SEJA, SREJA, JUJA), négy tengerészeti zónára (POZ) osztotta fel.
Északról délre haladva az első körzet az 5-ös számú volt, mely alá tartozott az olasz-jugoszláv határtól egészen Iszt (Ist) szigetig húzódó szakasz. Ezen zóna parancsnoksága Pula városban állomásozott. A zóna alá tartozott a 8. tengerparti erődítmény (Pula), 3. tengerparti erődítmény (Losinj), 5. partvédelmi tüzérség (Pula), öböl osztag (Pula-Rijeka) és katonai kórház (Pula).
A következő körzet Iszt szigettől Szplitig tartott, mely a 8-as számú körzet volt. Ennek a parancsnoksága Sibenikben állomásozott. A zóna alá tartoztak a 11. tengerparti erődítmény (Split), 14. tengerparti erődítmény (Sibenik), 16. tengerparti erődítmény (Rogoznica), 8. partvédelmi tüzérség (Sibenik), 20. partvédelmi tüzér csoport (Molat), 8. partvédelmi tüzérség (Skradin), öböl osztag (Sibenik és Zadar), laktanya (Zadar). 
A harmadik zóna a 14-es számú körzet volt, mely Szplittől Sipan szigetig tartott. A parancsnokság Plocse (Ploce) városban működött. A zóna alá tartozott  6. tengerparti erődítmény (Lastovo sziget), 27. partvédelmi tüzér csoport (Vela Luka „Korcula” sziget), 36. partvédelmi tüzér csoport (Korcula „Korcula” sziget), 47. partvédelmi tüzér csoport (Sipan sziget),14. partvédelmi tüzérség (Ploce és Korcula).
A negyedik zóna a 9-es számú körzet volt, mely Sipan szigettől a jugoszláv-albán határig tartott. A parancsnokság Kumborban (Kumbor) működött. A zóna alá tartozott 10. tengerparti erődítmény (Bar), 17. tengerparti erődítmény (Dubrovnik), 19. tengerparti erődítmény (Baosici), 9. partvédelmi tüzérség (Kumbor, Baosici, Tivat), öböl osztag (Kumbor), katonai kórház (Meljine), laktanyák (Tivat és Dubrovnik).
A négy haditengerészeti zóna mellett külön működött egy tengerparti „partvédelmi” erődítmény Visz (Vis) szigeten, mely a 12. számú volt. Továbbá önálló erőként két deszantoló gyalogos erő, a 466-os tengerészgyalogos deszant dandár (Kumbor), és a 472-es tengerészgyalogos deszant dandár (Dubrovnik). Ezen meglévő és felállított erők mellett azonban további erők létrehozásai szerepeltek a jövőbeli tervek közt. Többek közt a a 38-as őrhajózó divízió, a 76-os torpedónaszád divízió (1950-ben megalakult), a 61-es romoló hajós divízió, a 69-es tengeralattjárós divízió, a 88. torpedónaszád divízió (megalakultak 1951-ben) felállítását. A már meglévő hajózó erők modernizálását, új aknavadász hajózó divíziók létrehozását (a 16-os divízió képezné az alapját a tervezett 5., 8., 14., és 78. aknavadász divízióknak), a 31-es határőrizeti osztag (Split) kialakítását három csoportból; 182. osztag (Pula), 190. osztag (Split), 196. osztag (Dubrovnik). Valamint Kastel Sztáriban (Stari) a Katonai Biztonsági Szolgálta (KOS) oktatási intézményének létrehozását[1].
1952-től elkezdődött a tervek megvalósítása. A JRM központi parancsnoksága (KJ RM)  alá helyeztek hat hajózó divíziót (6. romboló divízió- Sibenik, 25. aknavadász hajózó divízió Losinj, 76. kumbori és 11. rijekai torpedós hajózó divízió, 38. rijekai járőrhajó divízió, 12.  kumbori deszantoló hajózó divízió) és két osztag (25. pulai tengerészgyalogos osztag, 22. szpliti segéd hajózó osztag), valamint a Sabáci folyami flottilla. A haditengerészet négy tengerészeti zóna POZ alá rendeződött (5. POZ-Pula, 8.POZ-Sibenik, 14. POZ-Ploce, 9.POZ-Kumbor),  megerősítve a 12. partvédelmi támaszponttal- Vis, 466. tengerészgyalogos deszant dandár- Kumbor, 472. tengerészgyalogos deszant dandár- Dubrovnik” területén működő tengerészgyalogos brigádokkal. Oktatási intézmények továbbra is megmaradtak; Divulje- katonai tengerészeti akadémia, Badija- vezetőképző akadémia, Lovran- logisztikai kiképző iskola, Pula- műszaki és tengerészeti hajózó iskola. A JRM hajójavító és szerelő üzemei továbbra is Sibenikben és Tivatban üzemeltek, a haditengerészeti tüzérségi üzeme pedig Lepetanéban.Szplitben továbbra is ott volt a főparancsnokság, a néphadsereg adminisztrációs parancsnoksága (DOM JNA), haditengerészeti hadikórház, hidrográfiai intézet, hajózó flotta haditengerészeti bázis kikötője, fegyverzeti és haditechnikai bunker raktár, ambuláns szolgálat, tengerészeti intézet, BSO hajógyár. A KJ RM alatt működött a légvédelmi kiképző központ, haditengerészeti légiraj (hidroplános egység), légvédelmi ezred, Honvédelmi „Minisztérium”  Központi Hadtest „Korpus narodne obrambe Jugoslavije” (KNOJ) 31. dandárja (brigád), 183. légvédelmi ezred, 21. légi divízió, 260., 311. 277. erődítményi osztagok.
Az ezerkilencszázhatvanas évektől a JRM ismét strukturális átalakítást hajtott végre. A KJ RM főparancsnokságát továbbra is a közép-dalmáciai Szplit (Split) városban működött. A haditengerészetet teljesen egészében part- sziget védelmi ütegek, századok, zászlóaljak, csoportok, divíziók, flottilla, osztagok, ezredek, brigádok, haditengerészeti támaszpontok, tengeralattjárók, szállító és hadihajók (torpedó naszádok, rakétás hajók, járőr cirkálók, aknavadászok és aknász hajók, deszantoló motoros csónakok, motoros csónakok, bárkár, búvárhajók), hadihajók elleni helikopteres egység, tengeri terület figyelő, felderítő radar állomások alkottak[2]. A flottát fő gerincét a rakétás rombolók, torpedónaszádok, rakétás naszádok, tengeralattjárók képezték, az akkori viszonylatban modernek számító fegyverzettel ellátva. 1960-ban a jugoszlávok a szovjetekkel való együttműködés keretén belül tíz darab rakétás „OSA-I” osztályú motoros csónakot „naszád” (RC), valamint négy „Shersen” osztályú torpedós motoros csónakot „naszád” (TC) vásárolt. Az utóbbi esetében a jugoszlávok a „licenszet” is megvásárolták, így később még tizenegy darab „Shersen” osztályú hajót gyártottak saját maguk számára.



[1] www.paluba.info/smf/index.php?topic=18618.25;wap, Dr Kazimir Pribilovic: Cetverti Pomorski Obalski Sektor Mornarice NOVJ1943-1945., http://www.paluba.i nfo/smf/ index.php/topic,12391.105.html , http:// tehnika.l zmk.hr/r atna- mornarica/
[2] Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija
Torpedó hajtóműrészek. Mirja Lovris: Hrvatski pomorski muzej Split, Split
kép: szerző. forrás: Za Pobedu I Slobodu Jugoslavenska Mornarica U Zavrsnim Operacijama Za Oslobodenje Jugoslavije
Beograd, 1986.


A JRM főparancsnoksága (KJ RM)[1] a korábbi négy[2] tengerészeti zóna (POZ) helyébe 1962-től négy haditengerészeti szektort (VPS)[3] állított fel. Ezen VPS-ek voltak; VPS-Pula, mely alá tartozott Isztria és a Kvarer öböl, VPS-Sibenik, mely alá tartozott Észak és Közép-Dalmácia, VPS-Mostar, mely alá tartozott Hercegovina és Dél-Dalmácia, VPS-Titograd, mely alá Crna Gora. A JRM-hez tartozott a dunai Folyami Flottilla (RRF), melynek főparancsnoksága Újvidéken (Novi Sad) volt.[4] A KJ RM további erőit alkotta a 472. tengerészgyalogos deszantoló dandár, 4. romboló hajózó divízió, 6. rombolót kisérő hajózó divízió, 11. torpedós hajózó divízió, 16. aknász hajózó divízió, 12. deszantoló hajózó divízió, tengeralattjárós hajózó egység parancsnoksága, 8. partvédelmi megfigyelő-felderítő szolgálat ”OSOJ” (Obalska sluzba osmatranja i javljanja) zászlóalja, 64. műszaki ezred, 183. ezred vezetési parancsnokság, 350 rádiófelderítő zászlóalj, 216 „ABH” vegyi-atom-biologiai támadás elleni zászlóalj, egészségügyi központ, 9. állategészségügyi központ, hidrográfiai intézet, tengerészeti technikai intézet, tengerészeti javító üzem (MTZ/Velimir Skorpik-Sibenik, MTZ/Sava Kovacevic-Tivat), elektrotechnikai üzem, tengerészeti tüzérségi javító üzem, 319. és 285. javító műhely, Haditengerészeti Akadémia, Haditengerészeti Iskola, Haditengerészeti Tüzér Iskola, Haditengerészeti Vezetőképző Iskola, Vízalatti Fegyverzeti Iskola, Haditengerészeti Technikai Iskola, Haditengerészeti Elektrotechnikai Iskola, 971. gépjárműves kiképző iskola, 82. haditengerészeti központ, JNA adminisztrációs parancsnokság (DOM JNA). A VPS-ek tekintetében a szektorok alá több szolgálati ág és egység tartozott.
A pulai VPS alá tartozott: a brioniban (Brioni) lévő gárdista tengerészgyalogos osztag, 5. pulai zászlóalj parancsnokság, 5. pulai két aknavadász (akna telepítő és akna szedő) hajózó osztag, 5. pulai járőrhajózó osztag, 5. pulai torpedós hajózó osztag, 5. pulai szerelő és segédhajózó osztagok, pulai öböl parancsnokság, losinji, rijekai, pulai támaszpontok, 5. támogató zászlóalj Pula, 232. pulai műszaki szakasz, 260. század parancsnokság, 498. kémiai és biológiai vegyifegyver támadás elleni század, 5. pulai haditengerészeti javító műhely, 394. haditengerészeti tüzérségi technikai javító műhely, 220. torpedók és aknák haditengerészeti technikai javító műhely, 329. javító műhelyeket irányító parancsnokság, 192. pulai intendáns hivatal, pulai öböl hadbizottság, pulai haditengerészeti katonai kórház, rijekai öböl hadbizottság, pulai katonai ambulancia, központi gyógyszertár Pula, 139. pulai hadiraktár csoport, 42. pulai szanitét osztag, 236. rijekai, 302. szelcei (Selce), 305. losinji technikai raktár-bunker csoport, JNA adminisztrációs parancsnokság Pula.
A dalmáciai VPS.  szektor parancsnoksága Sibenik városban működött. A parancsnokság alá tartozott a 19. dalmáciai gyalogos divízió három ezrede, a 315. sibeniki, 221. knini, 180. szinji . Továbbá a divízió mellett  négy különálló tengerészgyalogos ezred, a 736. sibeniki, 717. benkováci, 763. szpliti, 752. szpliti valamint a 9. knini dalmáciai gyalogos divízió,  698. sibeniki zászlóalj parancsnokság, öt osztagból álló 8. sibeniki flotta. A sibeniki VPS alá tartoztak még; „Vis, Sibenik, Split, Zadar” támaszpontok, „82. viszi (Vis), 323. sibeniki, 269. szpliti, 571. „Zadar-Zemunik” légvédelmi objektumok, knini műszaki-utász szakasz és 249. haditechnikai muníciós fegyverzeti raktár- Golubicban, 175. önálló műszaki-utász szakasz- Szolinban (Solin), 715. sibeniki kémiai és biológiai vegyifegyver támadás elleni század, 120. sibeniki század parancsnokság, hadikikötő „Lora” Szplitben, 8. segéd-támogató hajózó osztag Sibenikben, knini, livnói, szpliti, szinji partizán dandárok, sibeniki öbölvédelmi osztag, zadari javító műhely, 204. sibeniki haditengerészeti tüzérségi javító műhely, 349. sibeniki torpedók és aknák haditengerészeti technikai javító műhely, 154. sibeniki haditengerészeti műhelyeket irányító parancsnokság, 179. sibeniki haditengerészeti javító műhely, 484. szpliti haditengerészeti javító műhely, 244. sibeniki intendáns műhely, 100. szpliti szanitét osztag, 109. sibeniki szanitét osztag, központi gyógyszertár Szplit, ambuláns divízió Szplit, sibeniki, benkováci, zadari katonai ambulancia, 59. knini, 450. sibeniki, 198. szpliti, 346. zadari és 147. viszi (Vis) technikai raktár-bunker csoportok,  JNA adminisztrációs parancsnokság Sibenik, „Zadar, Split, Sibenik, Livno” katonai részlegek (otsek).
A hercegovinai szektor parancsnoksága Mosztár (Mostar) városban működött. A parancsnokság alá tartozott két hercegovinai gyalogos divízió, az egyik Mosztárban- 29. divízió-, a másik Trebinjében -58. divízió- állomásozott, továbbá Mosztárban 17-es, Konjity (Konjic) városokban 779-es gyalogos ezred, Nevesinjében (Nevesinje) 222. „haubica” tüzér divízió, 639. tüzérségi légvédelmi objektum Mosztárban, Csapljinában (Capljina) 219. páncélos dandár (brigád), Mosztárban 660. zászlóalj parancsnokság, Plocsában (Ploce) 14. segéd hajózó osztag és öt osztagból álló 14. flottilla, Csapljinában, 642. kémiai és biológiai vegyifegyver támadás elleni század, Mosztárban 265. század parancsnokság, csapljinai 214. hidrotechnikai század,  csapljinai 380. álcázó század, csapljinai 431. pontonhidas század, mosztári 197.  műszaki-utász szakasz. A szektorhoz tartozott a plocsei öböl parancsnokság, dubrovniki, lasztovói, korcsulai támaszpontok, trebinjei, két mosztári, biletyai konjityi, nevesinjei partizán dandárok, 397. mosztári és 14. plocsei haditengerészeti javító műhely, 374. mosztári intendás műhely, mosztári egészségügyi központ és 14. szanitét osztag, plocsei ambulancia, 198. mosztári és 54. trebinjei, 157. plocsei védelmi bunker csoport, 391. lasztovói, 389. dubrovniki, 134. korcsulai haditechnikai bunker raktárak, mosztari JNA adminisztrációs katonai parancsnokság, plocsei haditengerészeti kikötő bázis, mosztári 240. haditechnikai muníciós szakasz, makarszkai, mosztari, dubrovniki katonai részleg (otsek).
A crna gorai szektor parancsnoksága Kumbor városban működött. A parancsnokság alá tartozott a niksicsi (Niksic) hegyivadász divízió, 294. kolasini (Kolasin) hegyivadász ezred, a 384. titógrádi (titograd) gyalogos dandár, kolasini (Kolasin) hegyivadász ezred, kotori 755. gyalogos ezred, kolasini 730. gyalogos ezred, kolasini 777. gyalogos ezred, ivangrádi (Ivangrad) 703. gyalogos ezred, titógrádi 257. zászlóalj parancsnokság, prevlakai (Prevlaka) 66. légvédelmi tüzér objektum, 9. öt osztagnyi hajózó flotta Kumbor-Bokakotor öböl hadikikötőjében, 757. titogradi kémiai és biológiai vegyifegyver támadás elleni század,  titográdi 205. század parancsnokság, titográdi 149.  műszaki-utász szakasz, titogradi 70. könnyű légvédelmi tüzér üteg, 9. segédhajózó osztag Boka, bokai öbölvédelmi osztag, tivati támaszpont, titográdi, csetinjei (Cetinja), bári (Bar), niksicsi, kolasini, ivangrádi, pljevljai (Pljevlja) gyalogos partizán dandárok, kumbori 416. tüzérségi technikai javító műhely, denovici (Denovic) 298. torpedós technikai javító műhely, tivati 189. javító műhely parancsnokság, titógrádi 210. intendáns műhely, meljinei (Meljine) katonai kórház, szanatórium és ambulancia, titográdi ambulancia, meljinei 105. egészségügyi (szanitét) osztag, 470. titográdi haditechnikai század, 211. niksicsi muníciós szakasz, 194. niksicsi, 324. kumbori bunker-raktár csoport, titógrádi és kumbori „Bokakotor” bázisok, titógrádi adminisztrációs parancsnokság JNA.[5]




[1] A JRM alá tartozott a Folyami Flottilla is.
[2]5. POZ-Pula, 8.POZ-Sibenik, 14. POZ-Ploce, 9.POZ-Kumbor
[3] Már 1953-tól elkezdődtek a haditengerészeti szektorok létrehozása. 
[4] A JRM-hez tartozó Folyami Flottilla Újvidéken (Novi Sad) állomásoztatta parancsnokságát és hadikikötőjét, melyhez tartozott az újvidéki 1. és 2. aknavadász osztag, a sabáci (Sabac) 3. és 4. aknavadász osztag,  újvidéki ODBR, belgrádi segédhajózó  harci helyzet esetén megerősítve a belgrádi (Beograd)  …………………….
[5] Kazimir Pribilovic - "Naoruzani brodovi mornarice NOVJ", Branko Petranovic: Istorija Jugoslavije 1918-1988. prva knjiga Kraljevina Jugoslavija 1914-1941. „Nolit-Beograd” i druga knjiga „Narodnooslobodilacki Rat i Revolucija 1941-1945.”,

kép: szerző. forrás: Za Pobedu I Slobodu Jugoslavenska Mornarica U Zavrsnim Operacijama Za Oslobodenje Jugoslavije
Beograd, 1986.

1965-68-ban Jugoszlávia Honvédelmi Minisztériuma, a JNA (Jugoszláv Néphadsereg) alá sorolja a haditengerészet egy részét. A folyami flottilla a JNA 1. hadsereg körzet (1.AO), a pulai, sibeniki, bokai haditengerészeti támaszpontokat, a hajórajt és a sibeniki, valamint sibeniki és mosztári haditengerészeti parancsnokságokat a JNA 4. hadsereg körzet[1] (4.AO) alá rendelték. 1968-ban a mosztári és sibeniki bázisokat megszüntették. A Haditengerészetben a Divuljéban lévő haditengerészeti központi iskola, a pulai haditengerészeti műszaki központi iskola, a szpliti haditengerészeti intézet, a zágrábi haditengerészeti intézet megmaradtak. 1970-ben az 1. hadsereg körzet megmaradt a folyami flottilla (RRF), viszont a 4. hadsereg körzet alatt a pulai, sibeniki, bokai haditengerészeti támaszpontok, torpedós hajózó flotta, járőrhajózó flotta, aknavadász flotta, tengeralattjárós divízió, vonató hajós divízió tartozott. A Haditengerészet ellenőrzés alatt volt továbbra is a Divuljéban lévő haditengerészeti központi iskola, a pulai haditengerészeti műszaki központi iskola, a szpliti haditengerészeti intézet és hidrográfiai intézet, a zágrábi haditengerészeti intézet. [2]
A haditengerészet részét képezte ismét a folyami flottilla. Jugoszlávia belvízi területe 2066 km. hosszan szőtte be az országot. Ezen belvízi terület ellenőrzését látta el a megalakuló folyami flottilla. A flottilla ellenőrizte a Duna, Száva, Tisza, Dráva, Drina és Kupa folyókat. A folyami flottában egy rakétás-torpedó hajózó dandár, egy járőrhajózó dandár, egy tengeralattjárók elleni divízió, és egy aknavadász flotta kapott helyet.  A folyami flottilla feladata volt a járőrözés mellett a haditechnika, haderő szállítása és logisztikai eszközök, ellátmány, üzemanyag…. fuvarozása, továbbá a folyók karbantartása, kotrása és hadianyagoktól való mentesítése.[3]
A JRM hajózó erőinek támogatására a haditengerészet tengeralattjárók elleni harcra bevethető helikopteres rajt hozott létre a Szplit melletti Divulje légi bázison. A légi támogató rajt „Ka-25, Ka-28 és Mi-8”, valamint később saját gyártású „Gazela” típusú helikopterek alkották. [4]
1969-70- ben megalakult a haditengerészeti körzet (VPO), melyet hajózó flotta, egy szárazföldi divízió, könnyű logisztikai alakulatok, különítmények alkottak. A VPO-tól a hercegovinai részt átvette a JNA szárazföldi had ereje (KoV), ahol a szarajevói 7. hadsereg, a crna gorai részen önálló katonai körzetként működött tovább (titográdi hadtest). A VPO- nak megmaradt Isztria és a Kvarner öböl, valamint Dalmácia. Dalmácia északi részén a haditengerészet (VPO) szárazföldi divíziója állomásozott  a JNA más szárazföldi és TO erőivel támogatva. A hajózó erők mellett a haditengerészet (RM) létrehozta partvédelmi tüzérségét (OBO) és tengerészgyalogos (MOMP) alakulatait[5]. 1970-re megalakult VPO alá tartozott három haditengerészeti szektor (VPS):

-5. haditengerészeti szektor (VPS)-Pula (Isztria, Kvarner öböl )
-8. haditengerészeti szektor VPS-Sibenik (Észak és Közép Dalmácia)
-9. haditengerészeti szektor VPS-Kumbor (Dél-Dalmácia és Crna Gora)

A Jugoszláv Haditengerészet további hajózó rejtett bunkerokat (potkop)[6], álcázott titkos kikötőket alakított ki (maskirni vez „MV”).

A VPO központi hajózó flottáját az alábbi hajózó alakulatok alkották;
- 17. brigád-torpedó naszád, Szplit (Split)
- 18. brigád –rakétás hajók és naszádok, Szplit (Split)
- 16. aknavadász divízió, Plocse (Ploce)
- 11. ágyús tüzér naszád divízió- Szplit (Split)
- 88. tengeralattjáró divízió- Szplit (Split)
- 38. járőrhajózó divízió- Szplit (Split)
- 8. tengerész divízió (DM) – Sibenik
- 12. deszantoló hajózó divízió- Sibenik
- R-11 romboló hajó- Szplit (Split)
- POS-  „Pomorsko-obalnih sektor” (tengeri-parti szektor) Sibenik

A VPO központi erőihez tartoztak még:
- 11. tengerészgyalogos dandár- Sibenik
- 82. haditengerészeti központ (PC)- Pula
- „Galeb” (korábban RAMB III) hadihajó - Szplit (Split)
- 55. haditengerészeti-technikai rakéta bázis - Drnis
- 69. haditengerészeti-technikai rakéta bázis - Boka
- Televíziós és Hírközlő Központ- Szplit (Split)
- 350. elektronikai felderítő központ- Szplit (Split)
A VPO 5. haditengerészeti szektor (VPS)-Pula alá tartozott:
- támaszpont Losinj szigeten
- 139. tengerészgyalogos ezred- Pula
- 16. aknavadász divízió- Pula
- 5. aknavadász osztag- Pula
- 5. járőrhajózó osztag (határőrizet)- Pula
- 199. partvédelmi tüzér csoport-Pula
- 5. zászlóalj parancsnokság-vezetés irányítás- Pula
A VPO 8. haditengerészeti szektor (VPS)-Sibenik alá tartozott:
- támaszpont Visz és Lasztovó szigeten
- 490. tengerészeti aknavetős Mb - Seget
- Diverzió elleni (PD) és tengeri aknák elleni védelem (PMO) osztag- Sibenik
- 8. aknavadász osztag- Sibenik
- 8. járőrhajózó osztag (határőrizet)- Sibenik
- 118. partvédelmi tüzér csoport- Rogoznica
- 226. aknavetős divízió/tüzérség- Rogoznica
-142. páncélosok elleni tüzér divízió- Rogoznica
- 8. zászlóalj parancsnokság-vezetés irányítás- Sibenik
A VPO 9. haditengerészeti szektor (VPS)- Boka alá tartozott:
- 472. tengerészgyalogos dandár- Trebinje
- 9. aknavadász osztag- Tivat
- 9. járőrhajózó osztag (határőrizet)- Tivat
- 299. haditengerészeti akadémia (MMA)- Dubrovnik
-140. páncélosok elleni tüzér divízió- Tivat
- 9. zászlóalj parancsnokság-vezetés irányítás- Kumbor
1970-től lényegében az ezerkilencszáznyolcvanas évek közepéig fennmaradt a fenti struktúra[7].



[1] 1962-ben létrejött a Jugoszláv Néphadseregen (JNA) belül létrejövő 4. hadsereg, mely a haditengerészettől átvette erőivel a korábban haditengerészet ellenőrizte belső szárazföldi részt. A hercegovinai részt a JNA szarajevói 7. hadsereg erői vették át, míg a crna gorai rész önálló katonai körzetként működött a titográdi hadtest ellenőrzése alatt.
[2] Kazimir Pribilovic - "Naoruzani brodovi mornarice NOVJ", Branko Petranovic: Istorija Jugoslavije 1918-1988. prva knjiga Kraljevina Jugoslavija 1914-1941. „Nolit-Beograd” i druga knjiga „Narodnooslobodilacki Rat i Revolucija 1941-1945.”,
[3] http://vuksfrj.se/istorija/JNA/sastav%20jna.html
[4] Kazimir Pribilovic - "Naoruzani brodovi mornarice NOVJ", Branko Petranovic: Istorija Jugoslavije 1918-1988. prva knjiga Kraljevina Jugoslavija 1914-1941. „Nolit-Beograd” i druga knjiga „Narodnooslobodilacki Rat i Revolucija 1941-1945.”,
[5] A haditengerészetek megmaradt az adriai partvonal Pulától a Kotor öbölig. Dalmáciában a haditengerészet az északi belső szárazföldi részen továbbra is jelen volt, „Zagogje”, „Krajina” Gorki Kotar” tájrészeken, a JNA ott állomásozó szárazföldi divíziója, más szárazföldi és területvédelmi (TO) erőivel támogatva a haditengerészetet. Bozidar Grubisic: Pozdravna rijec na otvaranju »Okruglog stola« - tema »Jugoslavenska mornarica u zavrsnim operacijama« Beograd, 1986.
[6] Összesen 15. db. ebből 12. db. horvát tagköztársaságban, 3.db. crna goraiban.
[7] Bosko Antic: Centar visokih vojnih skola Ratne mornarice" Marsal Tito” ... . forrás: https: // hrcak. srce. hr/ file/ 308123


A Jugoszláv Haditengerészetbe 1945-től szolgálatba lépő „Higgins” torpedós motoros csónakok „MTP-1 (ex TC-101), MTP-2 (ex TC-102), MTP-3 (ex TC-103), MTP-4 (ex TC-104), MTP-5 (ex TC-105), MTP-6 (ex TC-106), MTP-7 (ex TC-107)” elavultságuk végett 1962-65. közt kivonásra kerültek a flottából. Hasonló sorsra jutottak a 1946-tól a jugoszláv hadiflottába szolgáló torpedós motoros csónakok a TC-1 (1949-től TC-151, majd 1952-től 1956-os leselejtezéséig TC-301), TC-2 (1949-től TC-171), TC-3 (1949-től TC-172), TC-4 (1949-től TC-173). Mindegyik 1953-1956 közt kivonásra került a hadiflottából. A jugoszláv hadiflotta további két matuzsálemnek számító torpedónaszádja a „Schichau” osztályú T 1 „Golesnica” az az PBR-91 és T 5„Cer” az az PBR-92  1962-ig szolgált a haditengerészetben. Az 1945-től a jugoszláv hadiflotta matuzsálem "Fr. Lürssen" szériájú torpedónaszádja, a TC-5 ”Durmitor” az az  TC-191. (1952-től TC-391.) 1959-ben kivonásra került. Testvére a TC-6. „Kajmakcalan” az az  TC-192. (1952-től TC-392.) 1962-ben szintén kivonásra került.
Az elavult és fokozatosan kivont torpedós hajók helyét a jugoszlávok saját gyártású torpedós hajókkal pótolták.
A flotta növelése érdekében a jugoszlávok 1949-ben a jugoszlávok a korcsulai „Ivan Cetinic” korcsulai hajógyárban elkészítették a „C-61” osztályú torpedós motoros csónakjukat „TC-108” hadrendi elnevezéssel. 1949-től újabb „C-61” szériájú torpedós motoros csónakok készültek el, melyeket a TC-109-től egészen TC- 179-ig, állítottak szolgálatba[1] 1962-72-ig. Ez idő alatt egy részüket a jugoszláv haditengerészet eladta[2], egy részüket átalakították, leszerelve a torpedó vetőket, és motoros járőr csónakként[3], illetve motoros ágyús csónakként[4] üzemeltette tovább. Egy részüket pedig polgári célra kivontak a hadi flottából[5]. 1959-ben a JRM a korcsulai „Ivan Cetinic” hajógyárában elkészítette a „C-32” osztályú Baglietto” típusú TC-302 torpedós motoros csónakot (torpedni camci „TC”), mely 1964-ig szolgált a jugoszláv flottában.
1960-ban a JRM a korcsulai „Ivan Cetinic” hajógyárában elkészítette a „C-65” osztályú TC-201[6] torpedónaszádot, mely 1967-ben kivonásra került a flotta aktív állományából. 1967-ben a 201-es átalakítását követően, mint kisegítőhajó (pomocni brod), PB-201 „Pueblo” folytatta pályafutását.

A leselejtezett és kivont torpedós motoros csónakok, hajók helyét lassan modernebb torpedónaszádok vették át. Meg kell említeni, hogy a korábbi „partizán” úgynevezett fegyveres hajók (NB), melyeket átalakítottak torpedós hajókká (TC) leváltásra kerültek. Tehát a TC-213 ”Jadran” (korábban NB-3 Jadran), TC-214 „Topcider” (korábban NB-4, majd BB-4 Topcider), TC-215 „Ivan” (korábban NB-5 Ivan), TC-216 „Napredak” (korábban NB-6 Napredak), TC-217 „Kornat” (korábban NB-8 Kornat), TC-218 „Biokovac” (korábban NB-9 Biokovac), TC-219 „Sloga” (korábban NB-10 Sloga), TC-220 „Crvena Zvijezda” (korábban NB-11 Crvena Zvijezda), TC-221 „Borac” (korábban NB-12 Borac), TC-222 „Partizan” (korábban NB-13 Partizan), TC-224 „Pionir II” (korábban NB-14 Pionir) hajókat felváltotta a szovjet „Projekt 206” (Shershen NATO) osztály. Az új hajók elnevezése egyes esetekben megőrizte a régi torpedónaszádok nevét, de a hadrendi számban változtattak. 

 A JRM a haderőreform révén az ezerkilencszázhatvanas években, 1965-1971. közt négy szovjet „III” osztályú „Projekt 206” osztályú (NATO kód: Shershen) torpedónaszádot[7] állított hadrendbe. Az első inportált hadihajó a TC-211-es[8] volt, melyet 1966-ban kapott Jugoszlávia a Szovjetuniótól. Ezt 1968-ig további három szovjet import követte, a TC-212, 214 és 215. A JRM a hadihajókat saját hadrendi névvel látta el: TC-211 „Pionir”, TC -212 „Partizan”, TC -214 „Topcider”, TC -215 „Ivan”[9]. Az ezerkilencszázhatvanas évek végén a JRM további saját torpedónaszádok építésének fogott neki, szovjet „licensz” alapján, a rijekai „Kraljevica” hajógyárban[10]. 1968-ra megépült TC-213 „Proleter”, 1969-re a TC-216 „Jadran", TC-217 „Kornat”, TC-218 „Biokovac”,1970-re TC-219 „Streljko”, TC-220 „Crvena Zvezda”, TC- 221 „Borac”, 1971-ra pedig a TC-222 „Partizan II”, TC-223 „Napredak”, TC-224 „Pioner II”. Első időszakban a JRM a torpedónaszádokat a 18. rakétás hajózó flotta „FRC”, majd az 1971-es reformizációt követően a 18. torpedónaszád brigád „BTC” erőihez csatolta. Az ezerkilencszáznyolcvanas években a torpedós naszádok bázis hadikikötője a szpliti (Split) „Lora” volt, ahol a 17. rakétás torpedónaszád brigád (17.BRTC) 1. és 2. divízióját alkották[11].
A jugoszláv hadiflotta nekilátott az elavult aknarakó és aknaszedő hajózó parkjának a lecserélésére. A „Kos” típusú aknavadászok „drager” pár évet töltöttek el a jugoszláv flottában, majd 1948-ban leselejtezték őket; „D 1” (1945-től TS-1), „D 2” (1945-től TS-2), „D 3” (1945-től TS-3), „D 4” (1945-től TS-4), „D 5” (1945-től TS-5), „D 6” (1945-től TS-6), „D 7” (1945-től TS-7), „D 8” (1945-től TS-8). Az „öreg” háborús veterán egykori „Orao” aknavadász, 1945-től m-21 „Pioner”, majd 1949-től M-21 „Zelengora” néven 1963-ban kivonásra került. A flotta további veteránjai az M31 (ex-M1, ex Meljine), az M32 (ex-M2, ex Marjan) és az M33 (ex-M3, ex Mljet) 1978-ig leselejtezésre kerültek. Az 1949-től szolgálatot ellátó egykori olasz második világháborús hadizsákmány aknavadászok; ML-305 (ex RD 27), ML-306 (ex RD 28), ML-307 (ex RD 29), ML-304 (ex RD 25), ML-302 (ex RD 16), ML-303 (ex RD 21), ML-301 (ex RD 6) 1962-ig sorra kivonásra kerültek elavultságuk miatt.
1950-ben a korcsulai, losinji, trogiri[12], puntai hajógyárakban a JRM megépítette a saját aknavadász „minolovac” (ML) hajózó osztályát a „101”[13] típusú aknavadászokat; ML 101., ML 102., ML 103., ML 104., ML 105., ML 106., ML 107., ML 108., ML 109., ML 110., melyek 1965-ig szolgáltak a JRM plocsi 16. aknavadász divíziójának flottájában. Az M 101-től M 110-ig lévő hajók 1966-1974. közt leselejtezésre kerültek, kivéve az M-105 és M-106 hajót, mert azok 1975-1976. közt lettek kivonva a szolgálatból.
1952-53-ban a Máli Losinj (Mali Losinj) hajógyárában elkészült hat darab a saját gyártású „111”  osztályú aknavadász hajó; 111., 112., 113., 114., 115., 116., melyek 1965-ig szolgáltak.
1957-59-ben a máli losinji és trogiri hajógyárakban hét darab a „117”  osztályú aknavadász hajó készült el; 117. „Lastovo”, 118. „Prvic”, 119. „Lavsa”, 120. "Brgulje", 121. „Kvarner”, 122. „Mljet”, 123.”Vis”. A hajók 1990-ig szolgáltak a JRM plocsi 16. aknavadász divíziójának flottájában .
1954-1959 közt „Han” (Inshore Minesweepers „IMS”-Type 1.) hajóosztályként a francia „Sirius” hajóosztályt mintájára. Nagy-Britániaból négy aknavadász (M-141 „Maun/Sorac” , 142  „Brsec”, 143  „Iz”, 144  „Olib”.) a Jugoszláv Haditengerészet kötelékébe került, ahol „Sorac” hajóosztályként nevezték el azokat. 1956-1957. közt újabb „Sirius” hajóosztályba sorolt aknavadászokat kapott Jugoszlávia a franciáktól, melyet a jugoszlávok „Hrabi” hajóosztályként neveztek el. Ezen osztályba tartozott a kapott hajók közül az M-151  Vukov Klanac (ex Hrabri), 152  Podgora (ex Smeli), 153 Blitvenica (ex Slobodni) hajók. A széria ötödik tagját már a jugoszlávok gyártották le francia liszensz alapján 1960-ban. Ezen aknász az M-161  „Snazni” volt, mely később „Gradac” névre lett átkeresztelve.
1949-ben szolgálatba lépő „Galeb” (ex RAMB III) elvesztette aknavadász szerepét és a JRM-nél, mint „iskolahajó” működött tovább oktatási céllal 1991-ig. A hajón képezhették a leendő tengerészeti parancsnoki állományt és egyben kedvelt pihenőhajója volt az akkori jugoszláv elnök, Joszip Broz Titónak is.1952-ben a pulai Uljanik hajógyárban modernizálják.
A Jugoszláv Haditengerészet 1965-1969. között a „II. hadiflotta” fejesztési program alapján a  szovjetektől tíz darab rakétás gyorsnaszád[14] vásárolt meg a „Projekt 205”[15] osztályból. Az első négy darab az; RC-301., 302., 303., 304.” elnevezéssel álltak a JRM szolgálatába. Ezt követően a újabb hat hajó; „RC-305., 306., 307., 308., 309., 310.”. Az első „301” hajó 1965-ben kezdi meg szolgálatát. Ezt követte a „302” hajó 1966-ban, aztán a többi „303, 304., 305., 306., 307., 308., 309., 310., melyek 1969-ig szolgálatba léptek. Az 1960-tól 1966-ig szolgálatba lépő szovjet „Projekt 205” (Osa-I) és „Projekt 205U (Osa-II) hajók[16] 1965-1969. évtől a 18. rakétás-tüzér hajózó brigád  „BRCRTOP” 18-es flottillájába kerültek. [17]
Az elavulttá válló rombolók Re-55 „Velebit” Re-54 „Ucka” egészen az ezerkilencszázhatvanas évek végéig és a hetvenes évek elejéig szolgáltak, a Re-53 „Durmitor” rombolót 1957-ben kivonták a szolgálatból, Re-52 „Biokovo” rombolót 1965-ben, a Re-51 „Triglav” rombolót 1971-ben. Helyüket modernebb rakétás-ágyúnaszádok vették át. A JRM a „III. hadiflotta” fejesztési program alapján 1970-től végrehajtja „Vrbas” projektjét. Ennek alapján a kraljevicai jugoszláv hajógyárban 1974-ben elkészült az első „Koncar” osztályú rakétás-ágyúnaszád, az „RTOP-401”[18]. 1975-ig további öt darab rakétás hajó készült el; „402, 403, 404, 405, 406”, melyek a JRM flottillájában 1976-1980. közt szolgálatba álltak a 18. rakétás-tüzér hajózó brigád  „BRCRTOP” 19-es divíziójába. A „Koncar” hajókat modern svéd fegyverzettel, „P-15” rakétával” és „Bofors” légvédelmi ágyúkkal szerelték fel.
A Jugoszláv Haditengerészet flottaprogramja részét képezte a tengeralattjárók modernizálása, az elavult matuzsálemek kiváltása, saját fejlesztésű tengeralattjárók gyártásával, illetve vásárlással. Az elavultnak számító P-801 „Tara” (ex Nebojsa), a P-901 „Malisan” és a P-802 „Sava” 1954. és 1968. közt kivonásra kerültek. Helyüket a JRM modernebb, újabb tengeralattjárókkal kívánta helyettesíteni. Az ezerkilencszázhatvanas években a JRM saját fejlesztésű tengeralattjáró elkészítésének fogott neki és 1960-1961. közt szolgálatba állították a „B-81” projekt révén a „Sutjeska” osztály pulai Uljanik hajógyárban elkészült P-811 „Sutjeska”[19], és P-812 „Neretva”[20] tengeralattjárókat, melyek közül a P-811-es 1979-ig, a P-812-es pedig 1981-ig volt szolgálatban a haditengerészetben. A két tengeralattjárót végül oktatási célra használták.  1968-1970 közt három újabb saját fejlesztésű tengeralattjáró[21] készült el „Heroj” osztály elnevezéssel; P-821 „Heroj”, P-822 „Junak”,   P-823 „Uskok”. 1970. évben a JRM B-72” projekt alapján újabb, modernebb tengeralattjárók tervezésének és megépítésének fogott neki. a JRM és elkészültek Szplitben a fő támadó tengeralattjáró „Sava” osztályt képviselő P-831 és P-832. tengeralattjárók, melyek 1979-1980. közt álltak a JRM szolgálatába és már hat 533 mm-es torpedó kivetővel rendelkeztek.
A Jugoszláv Haditengerészet számára az ezerkilencszázötvenes és ezerkilencszázhatvanas évek közt,  „A” és „B” sorozatban elkezdődött a Kraljevica „Tito” hajógyárban a „CO 1” osztályú járőrhajók (patrolni brodovi „PBR”) legyártása, elsősorban a tengeralattjárók elleni harci feladatok végrehajtásának céljából, illetve határőrizeti feladatok védelmére. Az „A” osztályú hajókat 1951-1954. közt, a „B” osztályúakat 1954-1957. közt állították a JRM szolgálatába. Az „A” osztályt 1973-84. közt kivonták a szolgálatból. Az „A” sorozatban készültek el a PBR-501 , PBR-502. , PBR-503. , PBR-504.”Napred” , PBR-505. , PBR-506.”Junak” , PBR-507. , PBR-508. , PBR-509. , PBR-510. , PBR-511. , PBR-512.  Az első prototípus a „PBR-501” volt.   A „B” sorozatban elkészült a PBR-513. , PBR-514. , PBR-515. , PBR-516. , PBR-517. , PBR-518. , PBR-519. , PBR-520. , PBR-521. , PBR-522. , PBR-523. , PBR-524.
A „CO 2” osztály első prototípusának építését az 1957. évben elkezdték, mely 1964-ben fejeződött be a PBR -551 „Mornar”  (később 346 hadrendi számú) szolgálatba állításával. Az ezerkilencszázhetvenes évben, 1973-ban a hajó a „Tivat” hajózási üzemében (MTRZ) modernizálták. A „Mornar” testvéreként az 1957-es éveben megépült a PBR-552 „Borac” (később 347 hadrendi számú), mely 1970-73. éveben modernizálják és 1992-ig a JRM kötelékébe szolgált.
A JRM számára fontos volt az adriai határvonal rendszeres és hatékony ellenőrzése. Erre kiválóan alkalmasak voltak az 1964-től 1968-ig megtervezett és legyártott „Kraljevica” osztályú „CO 80” járőrhajók (patrolni camci „PC”). A rijekai „Kraljevica” hajógyárban készültek el.  A prototípust 1957-ben tervezték meg, melyet az elsőként legyártott PC-131 „Cer”[22] járőrhajó képviselte. A „131” modellt követte egy modernebb sorozat. Két szériában kezdték meg a legyártást. Az első széria 1964-től már szolgálatba állhatott a haditengerészet kötelékébe: PC-132 „Kalnik”[23], PC-133 „Velebit”[24], PC-134 „Romanija”[25], PC-135 „Triglav”[26], PC-136 „Lovcen”[27]. A második széria legyártására 1967-ben került sor: PC-137 Rudnik”[28], PC-138[29] ”Kamenar”, PC-139[30] „Durmitor”, PC-140 „Granicar/Kozuf”[31].
A Jugoszláv Néphadsereg haderőreformja révén az ezerkilencszázhatvanas években a haditengerészet a krajevicai (Krajevica) hajógyárában végrehajtotta a saját gyártású „Mirna” osztályú járőrhajóinak (patrolni camac „PC”) gyártását . 1980-1982 közt első fázisban négy; „PC-171 „Biokovo“ , PC-172 Pohorje , PC -173 Koprivnik , PC -174 Ucka ” majd 1982-1983. közt kettő; „PC -175 Grmec ,  PC-176 „Mukos“ ” és végül öt darabot; „PC -177 Fruska Gora , PC -178 Kosmaj , PC -179 Zelengora , „PC-180 „Cer“ , PC-181 „Durmitor“  helyeztek szolgálatba a haditengerészetük kötelékébe, ahol főleg a határőrizeti feladatokat látott el.
A „Split” 1959-ben kezdte meg szolgálatát a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Haditengerészetében (JRM) „R-11” rombolóként. 1970-től a hajó már elavult és 1980-ra ki is vonták az aktív szolgálatból. 1986-ig oktatási célra használták, majd leselejtezték. A „Kotor” romboló 1956-ban került Jugoszlávia tulajdonába, ahol a „Sava Kovacevic” tivati hajóüzemben felújították, átalakították és 1960-tól „R-21 „Kotor” azonosító megnevezéssel szolgálatba állították a Jugoszláv Haditengerészetbe (JRM)[32]. A JRM-ben 1971-ig szolgált, majd kivonásra került. Hasonló sorsra jutott a „Pula”. A „Pula” rombolót 1956-ban megvásárolta Jugoszlávia, ahol a „Sava Kovacevic” tivati hajóüzemben felújították, átalakították és 1960-tól „R-22 „Pula” azonosító megnevezéssel szolgálatba állították a JRM-ben, ahol 1971-ig szolgált, majd kivonásra került. A „Split, Pula, Kotor” rombolók szolgálatból való kivonását követően a JRM az ezerkilencszáznyolcvanas évre pótolta a hiányukat modernebb hajókkal. A „rombolók” (VPBR) első két darabja az akkori Szovjetunióból érkezett, melyek a VPBR-31 „Split” és VPBR-32 „Koper” elnevezéssel kezdték meg szolgálatukat az Adrián. Ezen két hajót újabb két VPBR követett, VPBR-33 „Kotor” és VPBR-34 „Pula”, melyeket már hazai gyártásban készítette el a JRM. Jól tükrözi a névválasztás, hogy a JRM hű maradt korábban kivont rombolóinak elnevezéséhez.



[1] http://navyworld.narod.ru/TC.htm
[2] A TC-173., 175., 176., 177., 178., 179.  1955-től az egyiptomi, a TC-134., 135. pedig 1961-től az etiópiai haditengerészetnek eladták a jugoszlávok. 1963-ban a TC-110., és 138. torpedónaszádokat megvásárolta Kambodzsa. A TC-133-as pedig a JRM eladta Ciprusnak 1971-ben.
[3] A torpedónaszádok közül a tivati „Sava Kovacevic” hajóüzemben több hajó, a TC-122-es, TC-142-es, TC-144-es, TC-161-es átminősítésre került úgynevezett járőröző motoros csónakká (patrolni camac).
[4] A TC-128-as és TC-132-es TC-146-os, TC-154-es, TC-155-ös, TC-157-es, TC-158-as, TC-159-es, TC-160-as, TC-162-es, TC-164., TC-165., TC-166., TC-168., TC-169., TC-170., TC-171., TC-174-es hajókat pedig átminősítették úgynevezett „motorizált tüzérségi járőrhajónak” (motorizovane artiljerijska brodovi MTOP).
[5]A TC-152-es 1992-ben átalakítva "Teuta” néven turistahajónak, a TC-172. átalakítva 1967-ben turistahajónak. A TC-179-es 1953-ban átalakítva „Podgorka” motoros jachtnak.
[6] http://navyworld.narod.ru/TC.htm
[7] A Szovjetunióban Zelenodolsk és Jaroslav hajógyáraiban készült el a Shershen 206 projekt. https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Shershen-class_torpedo_boat
[8] Megépítve a Szovjetuniában 1965-re, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,545.1860.html
[9] Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ'
[10] “Titovom brodogradilistu” Rijeka-Kraljevica, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,545.1860.html
[11] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=545.0
[12] hajógyár „Brodogradiliste Jozo Lozovina-Mosor” Trogir
[13] http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 7264. 90. html, http:// www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 9980.0.html
[14] https://hu.wikipedia.org/wiki/Nasz%C3%A1d
[15] NATO elnevezése „Osa”
[16] A szovjetek a „Projekt 205” szériánál megkezdték a rakétakivető konténeres és hengeres variációjának felszerelését a rakétás hajóikon 1966-1970. közt. Ez az a „Projekt 205” osztály elnevezésében jelentett újdonságot, az az a NATO elnevezést az „Osa” osztályról „Osa-I” és „Osa-II” elnevezésre kellett módosítani. A „Projekt 205” (Osa-I) elnevezéssel szolgáló rakétás hajókon maradt a konténeres rakétavető az új „Projekt 205U” (Osa –II) elnevezéssel szolgálatba lévő hajókon pedig a hengeres rakétakivető került felszerelésre.
[17] http://russianships.info/eng/warfareboats/project_205.htm
[18] Rakétás gyorsnaszádok „Osa”
[19] https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Sutjeska- class_ submarine, https: // superpower. fandom. com/ wiki/ Yugoslavia_ Military_ Units, http: // www. klub- susacana. hr/ revija/ clanak. asp? Num= 70- 71 & C = 12, https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 07/ 13- godina- od- ukidanja- podmornicarstva- na-jadranu- radanje- zivot- i- smrt- jedne- flote- 2- deo/
[20] http: // www. klub- susacana. hr/ revija/ clanak. asp ? Num = 70- 71 & C= 12, https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 07/ 13- godina- od- ukidanja- podmornicarstva- na-jadranu- radanje- zivot- i- smrt- jedne- flote- 2- deo/
[21] https://vojnopolitickaosmatracnica.wordpress.com/2018/04/07/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-2-deo/
[22] PC-131. http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=903.0
[23] 1964-ben épült meg a „Kraljevica” hajógyárban Rijekában a PC-132,mint PC-371 modernizálva. https://hr.wikipedia.org/wiki/Brodovlje_Jugoslavenske_ratne_mornarice#Klasa_C-80
[24] 1964-ben épült meg a „Kraljevica” hajógyárban Rijekában a PC-133,mint PC-372 modernizálva, https://hr.wikipedia.org/wiki/Brodovlje_Jugoslavenske_ratne_mornarice#Klasa_C-80
[25] 1964-ben épült meg a „Kraljevica” hajógyárban Rijekában a PC-134,mint PC-373 modernizálva, https://hr.wikipedia.org/wiki/Brodovlje_Jugoslavenske_ratne_mornarice#Klasa_C-80
[26] 1964-ben épült meg a „Kraljevica” hajógyárban Rijekában a PC-135,mint PC-374 modernizálva, https://hr.wikipedia.org/wiki/Brodovlje_Jugoslavenske_ratne_mornarice#Klasa_C-80
[27] 1964-ben épült meg a „Kraljevica” hajógyárban Rijekában a PC-136,mint PC-375 modernizálva, https://hr.wikipedia.org/wiki/Brodovlje_Jugoslavenske_ratne_mornarice#Klasa_C-80
[28] 1967-ben épült meg a „Kraljevica” hajógyárban Rijekában a PC-137,mint PC-382 modernizálva, https://hr.wikipedia.org/wiki/Brodovlje_Jugoslavenske_ratne_mornarice#Klasa_C-80
[29] 1968-ben épült meg a „Kraljevica” hajógyárban Rijekában a PC-138,mint PC-383 modernizálva eladva Máltának 1982.03.31-től „President Tito” (ex-Cer) elnevezéssel. http:// www. paluba. info/ smf/ index. php/topic,903.525.html, https://hr.wikipedia.org/wiki/Brodovlje_Jugoslavenske_ratne_mornarice#Klasa_C-80
[30] 1968-ben épült meg a „Kraljevica” hajógyárban Rijekában a PC-139,mint PC-384 modernizálva  eladva Máltának 1982.03.31-től „Ganni Bonnici” (ex-Dom Mintoff, ex-Durmitor) elnevezéssel. Ganni Bonnici (ex-Dom Mintoff, ex-Durmitor). http:// www. paluba .info/ smf/ index.php/ topic, 903.525. html, https://hr.wikipedia.org/ wiki/ Brodovlje_Jugoslavenske_ratne_mornarice#Klasa_C-80
[31] 1968-ben épült meg a „Kraljevica” hajógyárban Rijekában a PC-140,mint PC-385 modernizálva, https://hr.wikipedia.org/wiki/Brodovlje_Jugoslavenske_ratne_mornarice#Klasa_C-80
[32] A partizán jugoszláv haditengerészet „MNOVJ” utóda, a Jugoszláv Haditengerészet (JRM).


A Jugoszláv Haditengerészet (JRM) a gyalogság (tengerészgyalogság), katonai járművek szállítására és tengeri robbanó aknák telepítésére, katonai hadifelszerelés szállítására úgynevezett „deszantoló” hajókat, motoros csónakokat állított szolgálatba. A hajók közt megkülönböztettek gyalogság és egy-két katonai gépjármű, harci jármű szállítására alkalmas deszantoló hajókat „Desantna Splav” (DS), a DS hajóknál több katona és harci jármű, tankok szállítására alkalmas deszantoló hajókat „Desantni Splav Tenkonosac” (DST) és „Desantni Tenkonosac” (DTK), roham hajókat „Desantno-jurisni tenkonosci” (DJT) valamint tengeri robbanó aknák szállítására és telepítésére átalakított deszantoló hajókat „Desantna Splav Minopolagac” (DSM) és „Desantni Tenkonosac Minopolagac” (DTM) hajókat. Továbbá roham deszantoló hajókat „Desantno-Jurisni Camac” vagy „„Desantno-Jurisni Brod” (DJC vagy DJB). A Jugoszláv Haditengerészet első néhány darab deszantoló személyszállításra alkalmas hajói még a II Világháborús németektől megszerzett hadizsákmányból és a szövetségesek megkapott flottából tevődött ki.A deszantoló hajók támogatására a JRM végrehajtotta a segéd avagy támogató szállító hajók ”Pomocna Desantna Splav” (PDS), szolgálatba helyezését. A deszantoló hajók támogatására a JRM végrehajtotta a segéd avagy támogató szállító hajók ”Pomocna Desantna Splav” (PDS), szolgálatba helyezését. Az első „flotta program” során már hetvenöt PDS szolgált a JRM-ben. Ez a szám a második program során, 1960. év végére kétszázhatvanháromra nőt.  1975-re a „Dvar-II” haditengerészeti reform keretén belül viszont a JRM a PDS-ek számát lecsökkentette száznegyvennégyre, majd százharmincnyolcra.  1975-1985.közt a JRM a PDS-ek számát tovább csökkentette. Ezen periódusban már csak ötvenhat darab szolgált, bár ötvenkilenc volt előirányozva
1922-ben megalakult a Királyi Jugoszlávia hidrográfiai intézete (hidrografski institut)[1], mely elsőnek a Tivatban lévő Királyi Jugoszlávia haditengerész tisztjeit képező iskola részeként 1923-tól Dubrovnikban, 1929-től pedig Szplitben (Meja[2]) működik. 1937-től az intézet „Hidrografski institut Kraljevine Jugoslavije”, 1944-től pedig „Hidrografski institut JRM-a”, 1991-től „Drzavni hidrografski institut”, 1995-től pedig „Hrvatski hidrografski institut” néven üzemel. Az intézet tengeri, vízrajzi, geodéziai, légi fotogrammetrikus, térképészeti, meteorológiai és reprodukciós osztályokból állt, kiegészülve navigációs raktárral, adminisztrációs titkársággal. 1945-ben az intézet a háborús során kelettkezett károk és renoválások tekintetében végzett munkát, a kikötők ismételt megnyitása, aknamentesítés és egyéb vízi akadályok felszámolása céljából. 1949-ben elkészítették az Adria tengeri geometriai felmérését, toponomatikus vizsgálatokat. Az 1960-as évektől az intézet az elavult, feladatok ellátására már alkalmatlanná válló hajóparkjának[3] cserejére, bővítésére kapott lehetőséget.  1960-tól szolgálatba állította a „PH-11” hidrográfiai segédhajóját, melyet 1971-72-ben egy újabb, modern hajó követett, az „PH-33” (Andrija Mohorovicic) kutatóhajó. 1973-ban az intézet a tengerészeti, a vízrajzi, a térképészeti, a geofizikai, reprodukciós, valamint  közigazgatás részlegeiből állt.[4]
Az ezerkilencszázötvenes években a jugoszlávok a tengeri vontatóhajóinak létszáma növelése érdekében, nekiláttak a rijekai „Maja 3.” hajógyárban saját gyártású „remorkáinak” üzembe helyezésébe, miközben az elavult, veterán segéd hajókat, leselejtezték, vagy polgári célra kivonták. A JRM-ben, speciális búvárszolgálatok ellátásához használt vontatók (remorker motorni ronilacki „RRO”), öbölvontatók (lucka remorka „LR”), „R” sorozatú monarchia beli vontatók, további nyíltvizi vontatók (pucinski remorker „PR”). A vontatók mellett szolgálatba voltak még teherszállító hajók (pomocni teretni „PT”), nem önjáró úszó munka-műhely hajók (lucki zavod „LZ”), önjáró darushajók (lucka dizalica „LDI”), vízszállító uszályok (penisa voda „PV”), üzemanyag szállító hajók (penisa naftonosac „PN”), öböl üzemanyag szállítók (penisa naftonosac lucki „PNL”), úszó dokkok (plovni dok „PD”), fegyverzeti teherszállítók (Pomocni Oruzar „PO”), motoros jachtok és motoros vitorlások, okatóhajók, hidrográfiai „barkas” hajók……..   
1980-1982. évek során a JRM a szovjetektől megvásárolt két „Koni” osztályú rakétás fregattot, rombolót melyek a „VPBR-31 Split” és a „VPRB-32 Koper” nevet kapták. A „VPBR” megnevezés a hajó méretéből és hathatóságából eredően a „Nagy Járőr Hajó, az az Veliki Patrolni Brod” megnevezést jelentett. Természetesen hasonlóan a korábban megvásárolt „Sersen” osztályú hajók licenszéhez, a jugoszlávok a „Koni” osztály licensz jogát is megvásárolták a szovjetektől. Ez tette lehetővé, hogy a kraljevicai hajógyárban a jugoszlávok legyárthassák saját rombolóikat. Két fregatt került ki a gyárból, 1986-ban a „VPBR-33 Кotor”, 1988-ban a „VPBR-34 Pula”. A rombolók a „Kotor” megnevezésű osztályhoz tartoztak. 
A JRM diverziós feladatok végrehajtására gyors mozgású, kisméretű, könnyen irányítható, és manőverezhető tengeralattjárók legyártásába kezdett, mely a „Tisa” tengeralattjáró osztály nevet kapta. 1981-1986, közt a terveket megvalósultak és Szplitben megépült a  P-911 „Tisa” , P-912 „Una” ,  P-913 „Zeta” ,  P-914 „Soca” , P-915 „Vardar” , P-916 „Kupa”  diverziós tengeralattjárók. A tengeralattjárókhoz kifejlesztették a diverzáns műveleti feladatok ellátására használható „R-1” és „R-2” búvárok által használható kisméretű tenger alatt közlekedő vízi járművet, melyet speciális erők alkalmazhattak.
Az ezerkilencszázhetvenes és nyolcvanas évekre a JRM erős haditechnikai fejlesztésnek látott neki. A szigeteken és kontinens (szárazföld) adriai partvonalán létrehozott partvédelmi ütegek elavult II. Világháborús állásait megerősítették, a haditechnikai tüzérségi eszközöket (ágyúkat) modernebekre cserélték, 88. mm-es, 122. mm-es, 130. mm-es, 152. mm-es szovjet, amerikai (USA), német és hazai jugoszláv gyártásúra, illetve elkezdődött az ágyúkkal rendelkező tüzérség megerősítése rakéták alkalmazásának bevezetésével. A „föld-föld” „Rubez” szisztematikájú rakétarendszerrel megalakult a jugoszláv erők „BROM” haditengerészeti rakétás ereje.
Az ezerkilencszáznyolcvanas évekre a haditengerészeti szektorok (5. VPS-Pula, 8. VPS-Sibenik, 9. VPS-Kumbor) alá haditengerészeti támaszpontok (VPU) tartoztak, melyek közül a legnagyobban a Visz (Vis) szigeten lévő „VPU Vis”, Lasztovó szigeten lévő „VPU Lastovo” és Losinj szigeten lévő „VPU Losinj”. A Jugoszláv Haditengerészet további hajózó rejtett bunkerokat (potkop)[5] létesített több kisebb, eldugottabb öbölben: „Zagracina- Dugi Otok, Paprenica- Dugi Otok, Bokasin- Dugi Otok, Parja- Vis, Maslinova (uvala Maslinova)- Brac, Smrka (uvala Smrka)- Brac,  Kruscica (uvala Kruscica)- Brac, Sito-  Lastovo, Kremena-  Lastovo,  Duba- Ploce, Brijesta (uvala Brijesta)- Ploce, Soline (uvala Soline)- Ploce, Spilice és Rakite valamint Rosa- Kumbor Hercegnovski öböl (Tivat)”.[6]A JNA az elhagyott partok mentén álcázott titkos kikötőket alakított ki (maskirni vez „MV”), ahova kisebb katonai hajóikkal kiköthettek és partra szállhattak, vagy a partról beszállhattak.
A szpliti VPO a városban és annak járásban több katonai objektumot tartott fent. A jugoszláv haditengerészet (JRM) szpliti „Lora” haditengerészeti központjában a laktanya (Lora) mellett a „Poljud” félszigetnyúlványon működtette a haditengerészeti teszt központját (elektronikus eszközeinek üzeme „MEZ”), a „Tito Marsal” haditengerészeti iskola komplexumát, valamint a „Poljud” öbölben haditengerészeti flottájának hadikikötőjét, hidrológiai intézményét és a zágrábi hajótechnikai és konstrukciós intézményének Szplitbe kihelyezett tagozatát. Galija szirtnél hajózó navigációs „magnetizóló” állomás működött, a Marjan félszigeten pedig a hajók „demagnetizálós” bázisa (BDB)[7]. Szplit „Trstenik” részén működött a katonai kórház (KBC-Krizine)[8]. A JNA adminisztrációs épülete (Dom JNA)[9] , a „Depadansa” közösségi épülete, a „Mornar” haditengerészeti klub objektuma és a VPO „Banovina” központi parancsnoksága a város „Gradska” öblében a „Knez Banimira” sétányán voltak. A „Visoka I.” (Dalmatinskih proleterskih brigada) laktanya és a „Visoka II.” kisebb laktanya a város „Visoka” városrészében[10], a „Trestnik” kisebb laktanya[11] a KBC-től délre terült el, a „Dracevac”[12] laktanya pedig a „Bilic” városrészében volt. Hadianyag raktár „Puljevci” volt „Basini” városrészben.  A város „Duilovo” tengerparti részén a hadsereg pihenő-nyaraló komplexuma (hotel Zagreb) „Duilovo” terült el. Szplit Marjan félszigetén volt a „Titó” villa, mely bunkerként is funkcionált.[13] A belvárosban volt a tengerészeti, haditengerészeti múzeum „Gripe” erődben[14]. A dubrovniki Kupariban és a makarszkai riviérán a haditengerészet katonai hotelt tartott fenn. Szplitbe „Kastela” öbölben (Kastel Sucuraj) földalatti üzemanyag tároló „Brizine” volt „Sveti Kajo” városrészben, Zadarban is üzemanyag tároló működött a „Gazenica” öbölben. További területvédelmi (TO) objektumok tartoztak a szpliti JRM erőkhöz: „objektum TO Brac, TO Trogir, TO Kastel, TO Solin, TO Hvar, TO Omis, TO Imotski. Tradicionális katonai épületek: erődítmény „Starina”-Drvenik sziget (Trogir), objektum „Teketa”-Drvenik sziget (Trogir)[15].
A haditengerészeti nagyobb bázisokat tartottak fenn; Pula, Zadar, Szplit (Split), Plocse (Ploce), Dubrovnik városokban, haditengerészeti állomások működtettek; Losinj, Molat, Dugi Otok, Mljet, Lasztovó (Lastovo), Vis szigeteken. Mindezek mellett a haditengerészet fenntartotta légi támogató erőit kiszolgáló katonai légi bázisait; „Split- Divulje” és „Zadar- Zemunik” valamint Pula légi bázis. A VPO alá tarozott szárazföldi erőt képviselte a 9. motorizált divízió (Knin), mely az észak-dalmáciai belső szárazföldi részen állomásoztatta erőt. Ezen erőt 1985- 1988. közti időszakban az alábbi egységek alkották; 9. vegyes tüzér ezred (Knin), 180. motorizált brigád ( három zászlóalj és egy T-34-es harckocsizó zászlóalj Benkovac), 211. motorizált brigád (egy plusz két tartalék zászlóalj „Knin” és egy harckocsizó T-34 zászlóalj „Benkovac”), 316. motorizált brigád (négy zászlóalj Sinj), 557. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred (Knin), műszaki század (Sinj), katonai rendész század, őr- védelmi század. [16] A „Jedinstvo-2” terv alapján a VPO- haditengerészeti körzet 9. motorizált divízió, hadtesti minősítést kap. A hadtest erőin belül felfejlesztik a 180. motorizált brigádot (Benkovac) és létrejött a 139. motorizált brigád pulai páncélos zászlóalja. A 9. hadtest knini 221. motorizált brigádja szintén felfejlesztik és a korábbi tartalékos besorolás helyett, - megerősödve nyolcvan tankból és páncélozott harci járműből álló benkováci (Benkovac), harckocsizó és knini (Knin) mechanizált zászlóaljjal- aktív hadra fogható kategóriában került. Miután a pulai 139. motorizált brigád felszerelésének egy részét megkapta a 211. brigád, át avanzsálódhatott hadra fogható státuszba. A knini katonai rendész zászlóalj viszont tartalékos besorolásba került.[17] 
A Jugoszláv Néphadseregben-így a haditengerészetnél is- a kommunikációhoz rádióadókat, távírót, telexet, rádiótelefont használták, melyeket a VHF (Very High Frequency) 30 MHz és 300MHz közti nagyon nagy frekvencián, valamint a HF (High Frequency) 3 MHz és 30MHz közti nagy frekvencián működtettek. A rádió adóvevők, rádiótelefonok és telexek (radioteletype - radio-teleprinterska RTTY)” „HF” sáv használatával[18] a „magasabb” egységek és parancsnokságok közti kommunikációra szolgáltak. A rádió adóvevők, relék[19] és telefon- távírók a (radio-releje- telefonsko-telegrafski RR-TT)[20] magasabb „VHF” sávot használta[21]. A rádió és rádiófrekvenciás kapcsolat két féle módon történt. Egyik volt a fix, telepített és helyhez rögzített rádióállomások, másik pedig a könnyen mobilizálható katonai járművekre (hadihajókra) szerelt rádióállomások. A rádióállomásokon a „híradós” szolgálat rádiós kommunikációs rendszert működtettet, melyben a rádió adóvevők, telefonok, távírók, telexek, relék együttes alkalmazására került sor. A mobilizált rádiós rendszer két vagy több rádiós kommunikációs eszközből álltak, amelyeket terepjáróra szereltek fel. A Jugoszláv Néphadseregben ez elvileg egy vagy több HF sávon üzemelő rádiós kommunikációs eszköz vagy VHF sávon üzemelő rádiót és távírót jelentett. A rádiós rendszerrel ellátott katonai járművek rendelkeztek a rádiós kommunikációs rendszer ellátását biztosító erőforrással (akkumulátorokkal, elektromos aggregátorokkal vagy mindkettővel) és egyéb berendezésekkel. A fő kommunikációt a „HF” sávon működő rádiós kommunikációs rendszerek. A rendszert részét képezték a rádióadók és rádiótelefonok. A „TAM-5000”, jugoszláv gyártású katonai tehergépjárművekre négy „RP-4” HF rádió adóval ellátott kabint szereltek fel, a Zastava terepjárókra (AR-55V), utánfutókra (D-2V) vagy „ Pinzgauer” katonai terepjárókra, illetve a haditengerészetnél a hadihajókra pedig „RTU-100” rádió-telex rendszert[22]. További mobil rádiótelefon és telex rendszerek voltak a „HF radio-telefonski sistem SCR-193” rádió telefon, „HF radio-teleprinterski sistem R-140” rádió-telex, „HF radio-teleprinterski sistem RTpS-1KW” rádió-telex.[23] A „híradósok” kiképzésre a katonai akadémián „RTpS-400” rádiótelefon rendszert alkalmaztak.[24]
A szpliti (Split) haditengerészeti főparancsnokság (VPO) erőivel a kapcsolatot rádióadón telexen, távírón, rádiótelefonon[25] és titkosított zárt telefonvonalon[26] keresztül tartotta. Ehhez szükség volt egy központi rádióállomásra, mely objektum stratégiai fontossága végett szigorúan őrzött, rejtett, álcázott katonai létesítmény volt. Az „L22” kódnevű „Kila” rádióközpont (radiopredajni centar „RPC”) Szplit város Lovrinac temetője melletti területen működött. A betonbunker saját áramellátással és vízellátással rendelkezett. Védelmét körkörösen építették ki, fizikai és technikai akadályokkal[27].
 A JNA telekommunikációs objektumai- A szplit mögött húzódó „Kozjak” hegyvonulat „Sveti Juraj” 676. méteres magaslatán volt az álcázott objektumommal rendelkező „Kozjak” rádió relé állomás[28]. További telekommunikációs rádió relé állomások voltak Szplitben és Szinjnél (Sinj) valamint Vrlikában: „Mravinca, Klis, Dugopolje, Konjsko (Klis), Kukuzovac (Sinj), Vrlika.” Adótornyok működtek: „Obosnik, Vis, Lastovo, Kozjak”.
A JRM öt nagy hadikikötőt működtetett; „Pula, Sibenik, Split (Lora), Ploce, Kumbor (Boka Kotor)”. A JRM-nek összesen húsz rakétahordozó tengeri hadihajója volt, amelyek az adriai partvidéket ellenőrizték Isztriától Ulcinjig. A hadihajók rakétákkal látták el a védelmet, mely rakéták a 80 km-es hatósugarukkal  fedték le a védelmi zónát 59641 km²-en összességében.


[1] A kutatóintézet mellett kutatómunkában részt az 1891-ben létrejött „Rovinj Tengeri Kutatóközpont”, mely 1948-tól a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság létrejöttével a zágrábi „Instituta Ruder Boskovic” intézet alá tartozott. 1951-ben átnevezték tengerbiológiai intézenek „Institut za biologiju mora JAZU”. Az intézet a kutatómunkához 1950-ben megvásárolta a „Bios” motorcsónakot, amely 1969-ben elsüllyedt. 1972-ben a JRM-től a kutatóintézet tudományos kutatás céljára megvásárolta a „Vila Velebita” 1948-ban épített aknavadász bárkát, valamint használták a Vila Margareta      http://tehnika.lzmk.hr/hrvatski-hidrografski-institut/
[2] 1979-ben az intézetet a szpliti „Poljud” városrészbe költöztették.
[3] Korábbi gőzmotoros hajók és vitorlások; „Naiade és Ciclope (Sitnica) tengerjáró gőzhajók, Zvonimir vitorlás.  http:// tehnika. lzmk .hr/ hrvatski-hidrografski-institut/
[4] http://tehnika.lzmk.hr/hrvatski-hidrografski-institut/, http://tehnika.lzmk.hr/istrazivacki-brod
[5] Összesen 15. db. ebből 12. db. horvát tagköztársaságban, 3.db. crna goraiban.
[6]http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=11927.0,https://bs.wikipedia.org/wiki/Ratna_mornarica_Hrvatske, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=11927.30
[7] https://en.wikipedia.org/wiki/Degaussing
[8] A KBC.Krizine katonai kórházban működött a JRM „Tengerészeti Orvostudományi Intézete”.
[9] napjainkban hotel „Ambasador” „Trumbiceva „utca /obala korábban „Knez Branimir” utca (obala).
[10] "Visoka I." laktanya Szplit városban a mai „Rudera Boskovica és Matice Hrvatske” utcák csomópontjánál helyezkedik el. A „Visoka II.” laktanya pedig a „Poljicka cesta” és „Zbor Narodna Garda” útak kereszteződésében a vízmű mellett (HEP). forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t1402-split-dalmatinskih-brigada-visoka-1986-1987, http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=4226.0
[11] http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=4226.0
[12] „Dracevac” laktanya Szplit városban a mai „Dracevac és Bilice” utcák közti területen helyezkedett el. forrás:  http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t10-split-dracevac-1990-91
[13] https://punkufer.dnevnik.hr/clanak/titova-vila-senzacionalni-dio-splita-koji-je-zabranjen-za-obicne-ljude---427891.html
[14] http://www.hpms.hr/index.php
[15] Simeon Kovacev, Zdenko Matijascic, Josip Petrovic: NASTAVNO-OBRAZOVNI RESURSI I KAPACITETI JNA
[16] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA
[17] Davor Marijan: “Jedinstvo” – Posljednji ustroj JNA, Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija,
[18] HF sávon működő adóvevők:”TORN Eb RX, PR-03 "AVALA", RB, RBM, RBM-1 és RBM-5, SCR-284-A, AN/GRC-9, RUP-4, RP-2M, R-112, R-130 (R-130M), R-311, Collins 51S-1, RUP-15, RP-4, PRC-320L, RU-20, RPrU-5/1”.forrás: http://www.radista.info/mobilni_sistemi.htm
[19] Rádió relék:”HVT-1, RDM-63, RRU-1, RRU-800, FM-200”. forrás:http://www.radista.info/mobilni_sistemi.htm
[20] TT eszközök:”M-63, PTI-49, EE-8B, TA-57, MP-10, SB-22/PT, ITC-10, TLCi-10, RFT-51-D2, T-68D, T-100, ET-1, ETL-1, TG-1, TG-2, UP-1, FNT-5”. forrás: http://www.radista.info/mobilni_sistemi.htm
[21] VHF sávon működő adóvevők:” RP-6, Torn.Fu.d2, A-7-A, RUP-3, RUP-33, RUP-1 (B), RUP-2 (A, B), R-105 (108, 109), R-113, R-123M, RUT-1, RUP-12, RU-2 (2/1, 2/2 i 2/2K), RT-20-TC6, RT-20TM, UKT FM 66/13, UKT FM 66/13i, UKT FM 66/17, MRS 520-42/Ke,” forrás:,  http://www.radista.info/mobilni_sistemi.htm
[22] http://www.radista.info/mobilni_sistemi.htm
[23] http://www.radista.info/mobilni_sistemi.htm
[24] http://www.radista.info/mobilni_sistemi.htm
[25] http://www.radista.info/mobilni_sistemi.htm
[26] http://www.radista.info/mobilni_sistemi.htm
[27] http: // jna- sfrj. forum- aktiv. com/ t259- split- lovrinac- ls- 22- 91, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 24748.0
[28] http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=5995.0


A Jugoszláv Néphadsereg Haditengerészete „Jugoslavenska Ratna Mornarica” (JRM) a haditengerészetikörzetének „Vojno Pomorsko Okrug” (VPO) főparancsnokságát VPO KM Szplit (Split) középdalmáciai tengerparti nagyvárosban működtette az ezerkilencszázkilencvenes évek elejétől. A főparancsnokság alatt működött a tiszti parancsnoki törzs, elhárítás, adminisztrációs szolgálat, gazdasági és toborzó iroda, a haditengerészethez tartozó erők; gyalogság, tűzérség, vegyvédelmi és műszaki erők, informatikai, logisztikai, rádió felderítés és elhárító erők, egészségügyi szolgálat, őr-biztosító erők, kommendáns, katonai rendész, gépjárműves-szállító osztályok, egységek parancsnokságai. A főparancsnokság szpliti bázisa mellett a városban állomásoztatta a JRM a további erői: 290. katonai rendész zászlóalj (bVP), 135. katonai felderítő központ (OC), katonai elhárító csoport (KG), 263. atom-biológia-vegyi támadás elleni század (ABHO) Szplit (Split), 501. hátországi támogató zászlóalj (pozdb) Szplit (Split), 86. védelmi motorizált ezred (zmtp) Szplit (Split), katonai körzet Szplit  (Vojni okrug Split), 502. javító század (remont. c) Szplit (Split), 481. egészségügyi osztag (santodr) Szplit (Split), 272. gépjárműves zászlóalj (abb) Szplit (Split), 27. automatizált adatfeldolgozó haditengerészeti központ (C AOPVPO) Szplit (Split), 404. haditengerészeti hátországi támogató bázis (mpozdb) Szplit (Split), haditengerészeti bázis (Pomorska baza) „Lora” Szplitben lévő hadikikötő, városi haditengerészeti múzeum, katonai könyvtár állományát. [1]
A JRM további erői:
-55. haditengerészeti-technikai rakéta bázis (mtrb) Drnis települése működött,
-69. haditengerészeti-technikai rakéta bázis (mtrb) Prevlaka félsziget     
-80. haditengerészeti-technikai rakéta bázis (mtrb) Zsrnovnica (Zrnovnica) települése működött,
- 60. közepes-hatótávolságú rakétás ezred (ssrp) Zadar várostól északra lévő „Sepurina” laktanya
- 205. rakétás partvédelmi divízió (ord) Divulje
- 320. műszaki ezred (inzp), Szolin (Solin)
- 594. műszaki ezred (inzp) Szinj (Sinj)
-332. ezred vezetési parancsnokság (puk veze) Szinj (Sinj)
-350. elektronikai rádiófelderítő központ (centar za EIO) Divulje
-78. elektronikai rádiófelderítés elleni század (ceta za PED) Divulje
-569. támogató zászlóalj (db) Knin
-226. támogató tengerészgyalogos zászlóalj (dmb) Plocse (Ploce)
- haditengerészeti bázis Plocse (Ploce) hadikikötő
- Szplit kikötőben lévő demagnetizáló állomás
- haditengerészeti-haditechnikai raktár „MT i TSk” Seget, Sibenik
- haditengerészeti-haditechnikai raktár „TSk MiMES” Kukuzovac, Szinj (Sinj)
- haditengerészeti technikai műhely „Lora-Visoka”, Szplit városban
-405. hátországi támogató bázis Knin
- 405. hátországi bázis zadari (Zadar) rakétás ezred haditechnikai raktár
- haditengerészeti információs központ (NC) Pula
- 82. haditengerészeti központ (pomc) Divulje
-551. információs központ Szinj (Sinj)

Flotta JRM:
-flotta parancsnokság Szplit (Split) hadikikötő „Lora”
- „Vis” segéd-támogató hajó Szplit (Split) hadikikötő „Lora”
- 17. torpedóhajós dandár (brtc) Szplit (Split) hadikikötő „Lora”; 1. és 2. osztagok
- 18. rakétás hajózó és tüzér-rakétás hajózó dandár torpedóhajós dandár (brrcrt) Szplit (Split) hadikikötő „Lora”; divízió rakétás hajók (naszád), divízió tüzér-rakétás (ágyúnaszád)
- 88. tengeralattjárós dandár (brpodm) Szplit (Split)-benne külön nagyméretű tengeralattjárós osztag hadikikötő „Lora”
- 4. nagy-járőrhajós dandár (brVPRB) Szplit (Split) hadikikötő „Lora”
- 16. aknászhajós divízió (dml) Plocse (Ploce) hadikikötő; 1. osztag és 2. osztag
- haditengerészeti mentő osztag (PomOdrS) Divulje, mentőhajó „Spasilac” PS-12
- oktató iskolahajó „Galeb” Szplit „Lora” hadikikötő
- katonai bíróság (Vojni sud) I. és II. valamint ügyészség Szplit

A 9. hadtest:
A hadtest részét képezte a Kninben állomásozó parancsnoki törzs, tiszti kar, elhárítási csoport, felderítési csoport, 9. felderítő század, őr-biztosító század, 9. katonai rendész zászlóalj, 221. motorizált dandár (mtbr), 1. és 2. motorizált zászlóaljak, 9. vegyes tüzér ezred, benne nagy-hatótávolságú rakétás egység (VBR), 9. műszaki zászlóalj, 70. zászlóalj vezetési parancsnokság, 98. egészségügyi zászlóalj, 9. gépjárműves zászlóalj, 9. atom-biológiai-vegyi támadás elleni század. Knin mellett további dalmáciai városban állomásozott a 9. hadtest, a 316. motorizált dandár Szinj (Sinj), mely 1991. júniusban megszűnt, helyette az egységekből létrejött a Sv Rok bázison és Gracsácban (Gracac) állomásozó  1. motorizált dandár (mtbr), 180. motorizált dandár Benkovác (Benkovac), melyben működött harckocsizó zászlóalj, 11. „proleterske”[2] területvédelmi dandár Drvar, 557. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred (mpoap) Benkovac, 271. légvédelmi könnyű tüzér ezred (lap PVO) Zadar.[3]
A VPO alá tartoztak a haditengerészeti szektorok „vojnopomorski sektor” (VPS), melyből három volt, 5. VPS Pula, 8. VPS Sibenik és 9. VPS Boka Kotor.
A pulai 5. VPS alá tartozott a katonai elhárítás és felderítés, mely Pulában székelt, a szintén Pulában lévő katonai bíróság és ügyészség. A VPS a pulai hadikikötője mellett két haditengerészeti támaszpontot „vojno-pomorsko uporiste” (VPU) tartott fenn, az egyik Molat szigeten volt, a másik pedig Máli Losinjban (Mali Losinj). Pulában állomásozott a VPS 139. motorizált dandárja, 2. „partizán” területvédelmi dandárja, 199. partvédelmi tüzér csoportja, 5. ágyús-tüzér csoportja, 5. könnyű tüzér divíziója, 5. vegyes deszantoló hajós divíziója, 5. haditengerészeti műszaki osztaga,  5. partvédelmi radaros megfigyelő (OSOJ) százada, 11. határőrizeti osztaga, 116. műszaki zászlóalja, 5. zászlóalj vezetési parancsnoksága, 132. egészségügyi zászlóalja, 5. gépjárműves százada, 657. hátországi támogató bázisa, 490. haditengerészeti kiképzési zászlóalja. Ezek mellett Pazinban állomásozott a VPS 4. partizán területvédő dandárja és Losinj szigeten, Mali Losinj városnál a 201. partvédelmi rakétás divíziója. [4]
A sibeniki 8. VPS alá tartozott a Sibenikben állomásozó parancsnokság, tiszti törzs, adminisztrációs szolgálat, őrszolgálat, légvédelem, tüzérség, gyalogság, informatikai szolgálat, atom-biológiai-vegyi támadás elleni szolgálat, haditechnikai raktárakat kiszolgáló szolgálta, gépjárműves, egészségügyi,  katonai elhárítás és felderítés. Mindezen VPS parancsnokság alá tartozó központi erők mellett, Sibenikben volt a 8. VPS  8. katonai rendész százada, 8. atom-biológiai-vegyi támadás elleni százada, 11. tengerészgyalogos dandár (1991.októberében kivonták  a dandárt Drnis városban és beintegrálták a 9. hadtest alá), 8. vegyes deszantoló hajózó divízió (8. mddb), 8. haditengerészeti műszaki osztag,  8. radar megfigyelő szolgálta (OSOJ), 104. műszaki zászlóalj, 8. zászlóalj vezetési parancsnokság, adatfeldolgozó és elemző központ, 100. egészségügyi század, 8. gépjárműves század, 602. haditengerészeti hátországi támogató-kiszolgáló bázis, 323. könnyű légvédelmi tüzér divízió, 20. határőrizeti haditengerészeti divízió (Sibenik „Kuline” hadikikötő). A határőrizeti hajózó erőkhez tartoztak az alábbi járőrhajók: PC-171 „Biokovo, PC-172 „Pohorje”, PC-173 „Koprivnik”, PC-174 „Ucka”, PC-175 „Grmec”, PC-176 „Mukos”, PC-177 „Fruska Gora”, PC-180 „Cer”, PC-181 „Durmitor”. A VPS a sibeniki hadikikötője (Kuline) mellett három haditengerészeti támaszpontot „vojno-pomorsko uporiste” (VPU) tartott fenn, az egyik Lasztovó (Lastovo) szigeten volt, a másik pedig Visz (Vis) szigetem a harmadik Korcsula (Korcula) szigeten volt.
Sibenik mellett további erők állomásoztak a 8. VPS alárendeltségében; 118. partvédelmi tüzér csoport (Rogoznica), 142. partvédelmi tüzér divízió (Korcula), 269. könnyű tüzér légvédelmi divízió (Sinj), 270. könnyű tüzér légvédelmi divízió (Ploce), 410. könnyű tüzér légvédelmi divízió (Divulje), 8. aknavetős osztag (Zlarin), 202. partvédelmi rakétás divízió (Vis), 203. partvédelmi rakétás divízió (Lastovo).[5]
A Boka Kotor 9. VPS alá tartozott a Kumborban állomásozó parancsnokság, tiszti törzs, adminisztrációs szolgálat, őrszolgálat, légvédelem, tüzérség, gyalogság, informatikai szolgálat, atom-biológiai-vegyi támadás elleni szolgálat, haditechnikai raktárakat kiszolgáló szolgálta, gépjárműves, egészségügyi,  katonai elhárítás és felderítés. Mindezen VPS parancsnokság alá tartozó központi erők mellett, Kumborban volt a 9. vegyes deszantoló hajózó divízió, 9. aknavetős osztag, 9. haditengerészeti műszaki osztag,  9. radar megfigyelő század (OSOJ), 9. határőrizeti haditengerész osztag, 9. zászlóalj vezetési parancsnokság, adatfeldolgozó és elemző központ, 367. haditengerészeti hátországi támogató-kiszolgáló bázis, 9. gépjárműves század,  8. atom-biológiai-vegyi támadás elleni század. Kumbor mellett további erők állomásoztak a 9. VPS alárendeltségében; 521. tengerészgyalogos ezred (Radovici), 472. tengerészgyalogos dandár (Trebinje), 107. partvédelmi tüzér csoport (Trebinje), 171. partvédelmi tüzér csoport (Sipan-Mljet), 140. partvédelmi rakétás divízió (Radovici), 86. könnyű tüzér légvédelmi divízió (Radovici), 204. partvédelmi rakétás divízió (Radovici), 130. műszaki zászlóalj (Radovici), 9. egészségügyi zászlóalj (Meljine). [6]



[1] Prikaz zapovjednog vrha JNA (aktivni u razdoblju od 1. 1. 1990. do 20. 5. 1992. godine na temelju mobilizacijskog razvoja JNA) „tabelami prikaz”
[2] „Proleterska”: partizán területvédelmi speciális erő, mely a II. Világháborúban alatt alakult meg a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadseregben „NOVJ”. forrás: https://sh.wikipedia.org/wiki/Proleterske_brigade
[3] Prikaz zapovjednog vrha JNA (aktivni u razdoblju od 1. 1. 1990. do 20. 5. 1992. godine na temelju mobilizacijskog razvoja JNA) „tabelami prikaz”
[4] Prikaz zapovjednog vrha JNA (aktivni u razdoblju od 1. 1. 1990. do 20. 5. 1992. godine na temelju mobilizacijskog razvoja JNA) „tabelami prikaz”
[5] Prikaz zapovjednog vrha JNA (aktivni u razdoblju od 1. 1. 1990. do 20. 5. 1992. godine na temelju mobilizacijskog razvoja JNA) „tabelami prikaz”
[6] Prikaz zapovjednog vrha JNA (aktivni u razdoblju od 1. 1. 1990. do 20. 5. 1992. godine na temelju mobilizacijskog razvoja JNA) „tabelami prikaz”
Folyami flottilla 1945. után.

Az I. Világháborút megelőzően, annak folyamata során, végén, a II. Világháborút megelőzően és a háborúban működött a folyami flottilla úgy az Osztrák-Magyar Monarchiában, mint a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, és annak jogutódja, a Jugoszláv Királyság hadiflottájában.  A flotta feladata volt a belső vízi utak ellenőrzése, határvédelem, folyami technikai akadályok, robbanó víziaknák lerakása és felszedése, szárazföldi erők logisztikai támogatása. A folyami flottilla úgy a folyókon, mint a tavakon jelen volt hajózó erőivel. Az I. Világháború kezdetén a Szerb Királyság folyami parancsnoksága a Száva folyó által körülvett belgrádi Velika Ada szigetnél lévő „Ciganlija” részen állomásozott, ahonnan biztosították a szárazföldi erőket logisztikailag Belgrád védelmében. Az I. Világháború után pedig a parancsnokság Nóvi Szádra (Novi Sad) költöztették. A folyami járőrhajókat a jugoszlávok a Duna és Tisza folyók határvízi területére irányították újvidéki (Novi Sad) folyami flottilla parancsnokság irányítása alá. A flottilla Nóvi Szád (Novi Sad) vajdasági dunaparti városban állomásoztatta hajózó erőinek főparancsnokságát, melyhez hozzátartozott a belgrádi és sapáci (Sapac) bázis is. A flottilla ellenőrizte a Duna, Száva, Tisza, Dráva, Drina és Kupa folyókat. A határvédelem szempontjából az albániai-jugoszláv határvízi részt az Ohrid tavon (Ohridsko jezero), a Preszpanszkó tavon (Prespansko jezero) és a Skodra tavon (Skadransko jezero) a haditengerészet határvédelmi erőihez tartozó (GO) erői ellenőrizték.
1944. szeptember 11-től a jugoszláv partizán erők; NOV (Narodno Oslobodicke Vojske) és POV (Partizanskih Odred Vojvodina), a Duna és Száva folyón „Nestin” településen lévő parancsnokság koordinálásával létrehozta a haditengerészet alá tartozó századát. A század a 11. vajdasági dandár alá tartozott. A század hajója a „Zagreb”[1] és „Petar Zrinski”[2] nevezetű aknamentesítésre átalakított utas-teher szállító gőzhajó volt „PRB”. A század feladata volt ellenőrizni és támadni az ellenséges erők dunai hajóforgalmát „Fruska Gora”, „Tester” (Nestin közelében), „Krcedin” területén.
1944. november 20-án „Novi Sad” Duna parti városban létrejött a haditengerészet folyami flottillája. A flottilla részt vett a harci eseményekben, több mint negyvenhárom ellenséges hajót semmisítettek meg, több mint 220 000 saját katonát, 2000 ágyút, 3000 teher gépjárművet  szállítottak át a Dunán a hadműveletek során. Sok hajót, ami a háború során „víz alá került” a jugoszlávok kiemeltek és felújítottak. 1945. márciusában a folyami flottilla hét járőr hajóból, kilenc motoros hajóból, hét rohamcsónakból állt. Április közepére még öt hajó érkezett a folyami flottillába. A rendelkezésre álló folyami hajókból Szremszka Mitrovica (Sremska Mitrovica) városban  megalakulhatott március 20-tól a Száva flottilla, és Nóvi Szád (Novi Sad) városban a Duna flottilla. A Száva folyón a partizánok a P-3 „Pobednik”, P-4 „Osvetnik”, P-6 „Partizan” járőr hajókkal (patrolni camci), az M-5 „Uskok”, M-6 „Sturm” motorcsónakkal (motorni kater), valamint a német gyártású  J-1., J-2., J-3., J-4,  J-5 támogató roham motorcsónakokkal„(jurisni camci) működtek[3], a Duna folyón a P-1 „Pioner”, P-2 „Proleter”, P-5 „Udarnik” járőr hajókkal, P-8., M-2 motorcsónakkal működtek, aknavédelmi feladatokat pedig a „Pakra, Sava, Vihor” járőrhajókkal láttak el.[4]
A II. Világháború végén a Jugoszláv Haditengerészethez (JRM) tartozott a Folyami Flottilla, melynek főparancsnoksága Novi Szádban „Újvidéken” (Novi Sad) volt. 1945. júniusától a Folyami Flottilla Főparancsnoksága három településen alakította bázisait. Ezek közt volt Nóvi Szád „Újvidék” (Novi Sad), Szlavónszki Bród (Slavonski Brod) és Kladovó (Kladovo). A folyami flottilla irányítási törzsből két támogató-kiszolgáló századból, ambulancia, roham és járőrhajózó flotta, aknász flotta, folyami dokk, haditechnikai és egyéb raktár bunkerek, egyéb szolgálatok tartoztak és a szórakozást a katonai klub biztosította. Az egység 970 főt foglalkoztatott és 24 hajóval és egy úszó dokkal volt felszerelve. Ezek közt volt tíz motoros hajó, kilenc járőr hajó, öt roham hajó, valamint egy darab úszó dokk (RDOK-15).
1946. február 06-tól a folyami flottilla hivatalos megnevezése; Folyami Harci Flotta az az  „Rijecna Ratna Flotila” (RRF). Még ez év szeptember 19-ig a flottában megalakultak az aknavadász és az járőrhajózó divízió. Az RRF parancsnoksága az összes még Zemunban lévő erőit átcsoportosította Nóvi Szádba. Lényegében az aknavadász divízióban tizennégy vonóhálós aknaszedő hajó tartozott, melyek „Recni Traljscik” (RTS) azonosítót kaptak. Az járőrhajózó divízió öt hajóból állt, melyek „P” azonosítót kaptak; "P-6 Partizan", "P-7", "P-9", "P-11" és "P-12". 1949-ben a hadiflottába sorolták az egykori cári, királyi folyami „Dragor” luxushajót, mely „Krajina” néven hadijachtként folytatta pályafutását 1983-ig. Az RRF két darab, a németektől hadizsákmányként megszerzett „Recni Plovni Pristani” (RPP-70, RPP-71) úszó kikötőt állított szolgálatba, melyből az RPP-70-es a „Krajina” hadi jacht báziskikötője, az RPP-71 pedig az 1959-tól flottába szolgálatba állított „Sumadinka” hadijacht bázis kikötője volt a belgrádi „Usce” öbölben. Háborús hadizsákmányként állt szolgálatba az „RPC-101-es” folyami járőrhajó és az RPC-102, 103, 104. és 105.. Mindegyik korábban a német folyami flotta járőrhajói voltak. 1960-ig szolgáltak a jugoszláv folyami flottában.[5]
1944-től ismét a jugoszlávokhoz került hadizsákmányként a „Cer” parancsnoki hajó[6]. A „Cer” már korábban, az I. és II. Világháború közt a Királyi Jugoszlávia folyami parancsnoki hajójaként üzemelt. A II. Világháború során a németek kezébe került és a harcokban elsüllyesztették. A jugoszlávok azonban kiemelték és felújítva „Srem” néven vontatóhajóként szolgálatba állították.
A jugoszlávok a folyami flottához új parancsnoki hajót jelölt ki 1945-ben az RRM-11 „Fruska Gora” nevű folyami vontató „Recni remorker motorni” (RRM) személyében. A vontató korábban „Visegrad” néven a Királyi Jugoszlávia haditengerészetében szolgált, majd a németekhez került 1941-től. A németek elsüllyesztették a II. Világháborúban, de jugoszláv partizán erők a hajót kiemelés után felújítva állították szolgálatba a folyami flottába, ahol 1962-ig szolgált. Helyét 1961-től a Kozara vette át.[7] A jugoszláv partizán folyami flottában hadizsákmányként további két folyami vontató (RRM-12, RRM-13) léphetett szolgálatba. Az RRM-12-es 1945-től, az RRM-13-as pedig 1951-től. A vontatók az ezerkilencszázhatvanas évekig álltak a folyami hadi flotta szolgálatába; az RRM-12-es 1961-ig, az RRM-13-as 1964-ig.[8] Szintén 1945-től lépett a jugoszláv folyami flottába az RPD-15-ös úszó daru "Recne Plovni Dizalice".
1945-től a partizánok folyami teherszállító uszályt „Recne penise slepovi” (RPS), tankert „Recne slepovi tankeri” (RST), üzemanyag szállító uszályt „Recne penise nafte” avagy Recne pomocne nafte (RPN) állította a folyami flottilla szolgálatába. A hajó egy része, mint hadizsákmány került a partizánok birtokába, de az ezerkilencszázötvenes évektől már saját gyártásba kezdtek, (RPN-40, RPN-41, RPN-42, RPN-43, RPS-21, RPS-31, RST-61, RST-62, RPS-64).  
 A flottában a folyamatos műszaki fejlesztés, újítások, rekonstrukciók, fegyverzeti és felszerelési fejlesztések végett gyakorivá vált a szervezeti átszerveződés. A jugoszlávok a szövetségeseiktől megkapott hadizsákmány folyami hajókat, illetve csónakokat, valamint a saját erőik által hadizsákmányként megszerzett folyami hajókat, csónakokat felújították és az ezerkilencszázötvenes évre a folyami flottájukba szolgálatba is állították. Ezek közt voltak a németektől zsákmányolt deszantoló hajók, RDS-501., 502., 503., 504., 505., 506. sorozat, mely hajók 1950-től 1964-ig szolgálta, valamint az RTK-401., 402., 403., 404., 405. sorozat, mely hajók 1951-től 1964-ig szolgáltak, valamint a szovjetek által 1944-ben a németektől hadizsákmányként megszerzett páncélozott rohamcsókok, hajók a „1124”[9]  és „1125”[10], melyek 1944-ben egy német tüzérségi támadásban elsüllyedtek Vukovárnál a Dunán, viszont a jugoszlávok a háború után kiemelték és felújították őket. ROC-201-es és ROC-202-es azonosítóval 1951-ben szolgálatba is állították a folyami flottában mindkét hajót.
1952-ben az RRF újabb nagyobb átszervezésen esik át, melynek eredménye képen több egységet és a parancsnoki törzset áthelyeztek Sabácsba (Sabac), ahol az elkövetkező öt évben működtek.
Az ezerkilencszázötvenes években a JRM modernizálás keretén belül nekilátott saját gyártású folyami hadicélra szolgáló hajóinak a legyártásához. 1955-ben a JRM elkészítette a mágnesezhető állomáshajóját „Recna stanica za razmagnetisanje brodova” RSRB 35, mely 1984-ig szolgált, 1960-ban a jugoszlávok szolgálatba állították a folyami flottában az RPF-33 mágneseséget semlegesítő hajót „Recna stanica demagnetisanje brodova” (RPF), 1955-ben elkészült a motoros „barkas” kishajó „Recna Barkasa Motorna” (RBM-1), 1955-ben szolgálatba állt az RPN-42-es és RPN-43-as üzemanyag szállító uszályt, a jugoszláv folyami flottilla s 1958-ban szolgálatba állította a korábbi két hadizsákmány ROC 201 és 202 mintájára a belgrádi „Tito” hajógyárban elkészítette a „Recni Oklopni Camac” (ROC) elnevezéssel ellátott ROC-203 és ROC-204 páncélozott folyami hajót, melyek a ROC 201-el, 202-vel együtt egészen 1964-ig szolgáltak a haditengerészetben[11]. 1950-ben a jugoszlávok által Macsvanszka Mitrovicában (Macvanska Mitrovica) lévő „Sava” hajógyárban építette huszonnégy darab húsz méter hosszú  „301” típusú folyami aknavadász (RML- 301, 302, 303, 304, 305, 306, 307, 308, 310, 314, 317, 318, 319, 320, 321, 322, 323, 324, 325, 326, 327, 328, 329, 330,), mely hajók 1964-ig szolgáltak, kivéve a RML-307, 308, 310, 314, és 317-től 324-ig [12]. 1956-ban állt szolgálatba az RPC-111 folyami járőrhajó, mely a belgrádi hajógyárban készült el. 1955-ben az RBR-16 „Metalac” és RBR-15 folyami műhely-szerviz hajó.
1957-ben újabb átszervezést hajtottak végre az RRF-nél, melynek eredménye képen Sabácsból ismét Nóvi Szádba került vissza az RRF törzse és erői. Az átszervezés során az RRF részét képezte a „Sava” folyami monitor[13], „Krajina” folyami jacht[14], páncélozott folyami hajózó osztag, járőrhajózó osztag, aknavadász osztag, segéd-támogató hajózó osztag, deszantoló hajózó osztag, folyami mentőhajó osztag, határvédelmi állóvízi (tavi) osztag, 362. számú tartalék hadiraktár, 255. számú haditengerészeti technikai raktárbázis, haditengerészeti öböl intendatúra (intézőbizottság, hadbizottság), haditengerészeti műhely „Novi Sad, Beograd, Sabac”. 1960-ban az RRF létrehozta önálló folyami búvár egységét „Samostalna Recna Ronilacka Jedenica”, melyet csak „folyami szabotázs-diverzáns szakasznak” emlegettek. A búvár különítmény feladata a diverzió és szabotázs volt.[15]
1961-ben az RRF már hetvenöt hadi folyami hajóval, csónakkal rendelkezett. Ebbe tartozott a II. Világháborúban megrongálódott, de a jugoszlávok által 1952-ben kiemelet és felújított „Sava” monitor hajó, 1961-ben a JRM által Németországtól megvásárolt „Kozara” parancsnoki segéd hajó „BPM-30/RBP-30”, mely a JRM-ben -korábban parancsnoki hajó funkciót betöltő RRM-11 „Fruska Gora” folyami vontató pótlására szolgált-, a „Recni brod-stanica za demagnetizaciju” (RPF-33) demagnetizált állomáshajó, a mágnesezhető állomáshajóját „Recna stanica za razmagnetisanje brodova” (RSRB 35), az RPC-111 járőrhajó, a „Recna Barkasa Motorna” (RBM-1) személyszállító kishajó, négy folyami páncélozott csónak (ROC-201, 202, 203, 204)[16], huszonnégy darab „301” típusú folyami aknavadász (RML- 301, 302, 303, 304, 305, 306, 307, 308, 310, 314, 317, 318, 319, 320, 321, 322, 323, 324, 325, 326, 327, 328, 329, 330,)[17], négy „501” típusú deszantoló hajó (RDS-501, RDS-502, RDS-503, RDS-504)[18], öt darab „401” típusú folyami deszantoló uszály (és  RTK-401., 402., 403., 404., 405.)[19], két darab folyami jacht, a „Krajina” és a „Sumadinka, két darab folyami műhely-szerviz hajó (RBR-15, RBR-16), két darab folyami kisméretű vontató hajó (RRM-11 és 12), tizenöt darab motor csónak (RMC), tizenkét darab segéd- támogató hajó (RPB).[20] 
1960-62-ben változott a helyzet, a folyami flottillát kivonták a JRM alól és kisebb átszervezés keretében a szárazföldi jugoszláv erők 1. hadserege alá sorolták be. Ez a flotta számára a hajók számának csökkenését okozta, és csak aknász és szállítási, logisztikai feladatokat láttak el. Az RRF a „Kozara” folyami segéd hajót nevezte ki fő parancsnoki hajónak. A folyami aknavadász divíziót két önálló osztagra bontják, és megalakították folyami segéd-támogató hajózó osztagot, a búvár diverziós-szabotázs feladatok ellátására pedig megalakították a 93. számú folyami bázist (93.RC). A flottilla 1972-ben létrehozta a szerbiai folyókon működő búvár egységét, mely feladata az újjáépítési munkálatokban való részvétel, bontási feladatokban való részvétel, egyéb búvár munkák. Több mint ezerötszáz búvárt képeztek ki bázisukon.
1965-1984. közt a technikai és taktikai modernizáció vette kezdetét a folyami flottillánál, mely során a 319. és 307. azonosítóval rendelkező aknavadászokat, valamint a 401-es azonosítóval rendelkező roham hajót felújították, miközben megépült az új „demagnetizált” (a mágnesességtől való semlegesítés) 331-es aknavadász sorozat. A hajók elavult fegyverzetét és technikai eszköztárát modernebbre cserélték. Az RRF központi parancsnokságát Nóvi Szádban alakította ki, mely alá tartozott a nóvi szádi 1. folyami század, 2. belgrádi folyami század, a sabácsi 1. „pontonos” zászlóalj, a nóvi szádi 2. „pontonos” zászlóalj, valamint az nóvi szádi századparancsnokság ás logisztikai század. 1981-ben az RRF az aknászok fejlesztésével megalakította az aknavadász divíziót, mely három osztagból állt. Az első osztagot a „Nestin” osztályú aknászhajók (RML-331 „Nestin”, RML-332 „Motajica”, RML-333 „Belegis”, RML-334 „Bosut”, RML-335 „Vucedol”, RML-336 „Djerdap”) alkották, a második osztagot a felújított „319, 320, 321, 322, 323 és 324” aknászok, a harmadik osztagot pedig a „307, 308, 310, 314, 317 és 318.” aknavadászok. [21]
Az ezerkilencszázhetvenes évektől a JRM flotta programja lehetővé tette az újabb , korszerűbb hazai gyártású folyami katonai hajók gyártását. 1974-ben és 1980-ban a Béli Manasztir (Bei Manastir) „Pélmonostor” hajóüzemében elkészült a már 1945. óta szolgálatban lévő két darab, a németektől hadizsákmányként megszerzett RPP-70, RPP-71 úszó kikötők mellé, további három darab úszó mobil kikötő a RPP-72, 73 és 74.[22]
1975-1980. közt a jugoszlávok a belgrádi „Brodotehnika hajógyárban megépítették hat darab „RML-331” Nestin osztályú „S-25/B-47” kódjelzésű 27 méter hosszú aknavadász hajóit (RML-331 „Nestin”, RML-332 „Motajica”, RML-333 „Belegis”, RML-334 „Bosut”, RML-335 „Vucedol”, RML-336 „Djerdap”).[23] A „Nestin” osztályból három hajó az ezerkilencszáznyolcvanas években, „többcélú” folyami hajó (RVB) azonosító nevet kapta meg; RVB-332 „Titel” (ex Motajnica), RVB-335 „Apatin” (ex Vucedol), RVB-336 „Smederevo (ex Djerdap)”. [24]
1975-1984. közt a Jugoszláv Haditengerészet Korcsula sziget Vela Luka városban működő „Greben” hajógyárában tengeri szolgálatra megkezdte a deszantoló rohamcsónakok „DJC 22”[25] széria legyártását, melyből öt darabot; „DJC-621, DJC-625, DJC-630, DJC-631, DJC-632, folyami célra történő átalakítás után átadnak a dunai folyami flottának. A Folyami Hadi Flottában (RRF) 1995-től „22- 441” osztályú deszantoló hajóként „desantni brod” (DB) álltak szolgálatba a Dunán (DB-411 „Becej“, DB-412 „Belegis“, DB-413 „Taras“, DB-414 „Begec“, DB-415 „Sajkas”). A jugoszláv hadsereg 1976-ban Angliától vásárolt meg nyolc darab „gyors deszantoló csónakot” (BDC); BDC-81, 82., 83., 84., 85., 86., 91., 92.). A csónakokat a Korcsula szigeten lévő Vela Luka városban működő „Greben” hajógyárban regisztrálták és a BDC 91 valamint 92-eseket a folyami flottában szolgálatba helyezték, mint „folyami nagysebességű deszantoló csónak”[26].
1980-ban a belgrádi „Brodotehnika hajógyárban a JRM elkészítette a „211” sorozatú folyami járőr hajóit (RPB-211, RPB-212, RPB-213, RPB-214, RPB-215, RPB-216).[27]
1981-84-ben a JRM elkészítette a „Sabac” PRB-36 segéd-támogató hajóját a belgrádi „Brodotehnika (Tito)” hajógyárban. Az ezerkilencszáznyolcvanas években a hajót mágnesezhető állomáshajó „Recna stanica za razmagnetisanje brodova” (RSRB), RSRB 86 „Sabac” azonosítóval funkcionált tovább.[28]  Az ezerkilencszázhatvanas években történő „flotta program” alapján a folyami flotta tizenkilenc darab motorcsónakot „Camac motorni” (CM); CM-41, CM-51, CM-52, CM-53, CM-55, CM-56, CM-58, CM-59, CM-60, CM-63, CM-64, CM-65, CM-66, CM-67, CM-68, CM- 69, CM-71, CM-72, CM-73, kapott meg a haditengerészettől.[29] 




Dunai flotta. kép: http://jna-sfrj.forumbo.net/t890p475-recna-flotila






[1]„Zagreb” korábban „Margit” folyami utas- áruszállító hajó. A hajót a németek átalakítottak az aknamentesítésre.  1944-ben a belgrádi Zemunnál (Zimony) a Dunán robbanó aknára futott és elsüllyedt. A partizán erők kiemelték és a Dunán-Száván szolgáló folyami század szolgálati hajójaként üzemelt. forrás:  Wikipedia
[2] „Petar Zrinski” korábban „Inn” folyami teherhajó. 1944. őszén Vukovárnál a Dunán elsüllyedt. A háború után kiemelték a jugoszlávok és „Rijeka” néven áruszállító hajóként funkcionált. forrás: Wikipedia
[3] A jugoszlávok 1945-ben a szovjetek közreműködésével öt darab német gyártású, és a német haditengerészetben nehéz támadó „roham” csónakként (Schwere Sturmboot) funkcionáló „Stubo 42” szériájú motoros hajóra tettek szert. A rohamcsónakokat a szovjetek foglalták le hadizsákmányként a Duna prahovói részénél 1944-ben.  A jugoszlávok ellátták „J” az az „jurisni camci” (rohamcsónak) azonosítóval, így az öt csónak ; J-1., J-2., J-3., J-4., J-5. megjelöléssel léptek a jugoszláv folyami hadiflotta kötelékébe, ahol 1952-ig szolgáltak. http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm, https://ru.wikipedia.org
[4] https://clever-geek.github.io/articles/3547136/index.html, https: //ru. wikipedia. org/ wiki/% D0%A0 %D0%B 5%D1% 87%D 0%BD% D0%B0 %D1%8 F_%D1 %84%D 0%BB% D0%BE %D1% 82%D0 %B8%D 0%BB %D0% B8%D 1%8F_ %D0%A1%D0%B5%D1%80%D0%B1%D0%B8%D0%B8
[5] https: //ru. wikipedia. org/ wiki/% D0%A0 %D0%B 5%D1% 87%D 0%BD% D0%B0 %D1%8 F_%D1 %84%D 0%BB% D0%BE %D1% 82%D0 %B8%D 0%BB %D0% B8%D 1%8F_ %D0%A1%D0%B5%D1%80%D0%B1%D0%B8%D0%B8
[6] A „Cer” (korábban Helena) a németbarát horvát kormány NDH „Vrbas” parancsnoki hajója, amit 1944-ben elsüllyesztettek, de a jugoszlávok kiemelték. 1944. után a jugoszlávok hadizsákmányaként ismét „Cer” majd „Srem” néven állították szolgálatba. A hajó szolgálatból való kivonásig járta a Dunát. http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm
[7] http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? action = printpage; topic = 5206.0, http: // navyworld. narod. ru/ Pomocni2. htm#RRM12
[8] http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? action = printpage; topic = 5206.0, http: // navyworld. narod. ru/ Pomocni2. htm#RRM12
[9] Két egyenként 900 lóerős benzinmotorral meghajtott 50/52 tonnás, 25.3 méter hosszú és 4.1 méter széles, tizenhét fő szállítására alkalmas nagyméretű, maximális 30 tengeri csomóval közlekedő motoros csónak, vagy hajó „Veliki Oklopni Camac” (VOC). http:/ /jna- sfrj. forumbo. net/ t890p 350- recna- flotila, http:// navyworld. narod. ru/Monitori.htm
[10] Egy 800 lóerős benzinmotorral meghajtott 27/30 tonnás, 22.65 méter hosszú és 3.55 méter széles, tizenhárom fő szállítására alkalmas kisméretű, maximális 20 tengeri csomóval közlekedő motoros csónak, vagy hajó „Mali Oklopni Camac” (MOC). http:// jna- sfrj.f orumbo. net/ t890 p 350- recna- flotila, http: // navyworld. narod. ru/ Monitori. htm
[11] http:// jna- sfrj.f orumbo. net/ t890 p 350- recna- flotila, http: // navyworld. narod. ru/ Monitori. htm
[12] http://tehnika.lzmk.hr/minolovac/, http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#RTS1
[13] Az 56.2 méter hosszú, 9.5 méter széles, 380/440 tonnás, 1400 lőerős motorral meghajtott „Bodrog” 1903-ban épült az osztrák-magyar haditengerészet újpesti (Budapest) „Danubius-Schoenichen-Hartmann” hajógyárban, mint a „Temes” osztály monitorja. 1918-ban a Szerb-Horvát –Szlovén Királyság folyami flottájában hadizsákmányaként szolgált „Sava” néven 1941. áprilisig, amikor is elsüllyesztették, de a németbarát „horvát nemzeti állam NDH” kiemelte és felújította. Az NDH saját folyami flottájába állította szolgálatba „Sava” néven egészen 1944-ig, amikor ismét elsüllyedt. A jugoszlávok viszont 1952-ben kiemelték és újjáépítették, és a dunai újvidéki „Novi Sad” kikötőbe került, ahol 1966-ban „Dalj” néven, majd 1973-ban NS 3952-es számon úszó állóhajóként üzemelt. http://www.hajoregiszter.hu/katalogus/gozuzemu_folyami_hadihajok;E,I.
[14] A németországi Regensburgban lévő hajógyárban készült el 1928-ban, mint folyami jacht a „Dragor”. Az akkori szerb király, I. Sándor  a „Karadordevic” dinasztia uralkodója, feleségének, Hohenzollern-Sigmaringen Mária  román királyi hercegnőnek vásárolta és készítette el a jachtot, mint nászajándékot. A hajó „Dragor”  néven keresztelték el és besorolták a királyi haditengerészeti flottába. 1941-ben a „Dragor” a jugoszláv kapituláció után a németbarát horvát független államhoz (NDH), majd a bolgárokhoz, végül 1943-ban a németekhez került. Hosszú háborús hányattatása után végül a II. Világháború után 1946-ban visszakerült Jugoszláv Haditengerészethez, ahol renoválták és „Krajina” névre keresztelték. A jach a titói partizán parancsnoki gárda használatába került és a Száva folyót járta. http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/ Pomocni2.htm
[15] http: // www. odbrana. mod.g ov. rs/s pecijalni %2 0prilog / 126 /O dbrana % 20238 % 20-% 20 Specijalni %2 0brilog% 20126%20-%20Vek%20RF.pdf,  https://clever-geek.github.io/articles/3547136/index.html
[16] A II. Világháború során a már harminc éve szovjetek által gyártott, népszerű folyami páncélozott roham motoros csónakjából (OC), a jugoszlávok 1944-ben a szovjetektől megkaptak két darabot a „1124”   és „1125” . A hajókat a jugoszlávok „Recni Oklopni Camac” (ROC) elnevezéssel állították szolgálatukba, így a 1124-es a ROC-200-as, a 1125-ös a ROC-201-es azonosítóval látták el. Mindkét hajó 1944. februárban egy német támadás során Vukovárnál elsüllyedt. 1951-ben emelték ki a jugoszlávok a két hajót, amit felújítottak és átkeresztelték őket. A korábbi ROC-200-as új megnevezése ROC-201-lett, a korábbi ROC-201-es pedig a ROC-202-es lett. A jugoszlávok a korábbi szovjet „OC” 1125-ös hajó mintájára elkészítették 1958-ban a belgrádi „Tito” hajógyárban a ROC-203 és ROC-204-es hajóit. http:// jna- sfrj.f orumbo. net/ t890 p 350- recna- flotila, http: // navyworld. narod. ru/ Monitori. htm
[17] http://tehnika.lzmk.hr/minolovac/, http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#RTS1
[18] A II. Világháborút követően a jugoszlávok a németektől megszerzett hadizsákmány deszantoló motoros csónakokat, hajókat elkezdték megjavítani, felújítani. Elsőként négy darab műszakista „Pionier-Landungs-Boote Typ 40”  típusú folyami deszantoló hajó „„Rijecki Desantni Splav”(RDS) majd újabb két darab deszantoló került a jugoszlávok birtokába, így összeségében hat darabbal rendelkeztek; RDS-501., 502., 503., 504., 505., 506.. A hajók normál súlya 15.tonna, terhelt súlya pedig 40. tonna volt. Hosszuk 18.67 méter, szélességük pedig 6.5 méter volt. Két darab, egyenként 225 lóerős dízelmotor hajtotta meg a 18-26 km/h-val a deszantolókat, melyek 1960-1964-ig szolgáltak.
[19] A jugoszlávok további öt darab német „Marinefährprahm”  típusú deszantolót szereztek meg hadizsákmányként. A tengeri deszantolókat „Rijecka Tenkosovac” (RTK) megnevezéssel felújították  és  RTK-401., 402., 403., 404., 405. megnevezéssel szolgálatba állították 1960-1964-ig. A hajók normál súlya 225 tonna, terhelt 228 tonna volt. A hajók hossza 46.5 méter, szélessége pedig 6.5 méter volt. Három darab egyenként 225 lóerős dízelmotor hajtotta meg a 17-27 km/h-val
[20] http: // www. odbrana. mod.g ov. rs/s pecijalni %2 0prilog / 126 /O dbrana % 20238 % 20-% 20 Specijalni %2 0brilog% 20126%20-%20Vek%20RF.pdf,  http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica
[21] http://tehnika.lzmk.hr/minolovac/, http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica
[22] http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica
[23] http://tehnika.lzmk.hr/minolovac/, http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica
[24] http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica
[25] A „22” széria: „DJC-621 ., DJC-622 ., DJC-623 , DJC-624 ., DJC-625 ., DJC-626. , DJC-627. , DJC-628 ., DJC-629 ., DJC-630 ., DJC-631 ., DJC-632 ..
[26] http://www.greben.hr/
[27] http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica
[28] http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica
[29]   www.paluba.info
A Folyami Flottilla, mint a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) 1. belgrádi katonai körzetének (VO) része.

Jugoszlávia belvízi területe 2066 km. hosszan szőtte be az országot. Ezen belvízi terület ellenőrzését látta el a megalakuló folyami flottilla. A flottilla ellenőrizte a Duna, Száva, Tisza, Dráva, Drina és Kupa folyókat. A folyami flottában egy rakétás-torpedó hajózó dandár, egy járőrhajózó dandár, egy tengeralattjárók elleni divízió, és egy aknavadász flotta kapott helyet.  A folyami flottilla feladata volt a járőrözés mellett a haditechnika, haderő szállítása és logisztikai eszközök, ellátmány, üzemanyag…. fuvarozása, továbbá a folyók karbantartása, kotrása és hadianyagoktól való mentesítése.[1]
Az ezerkilencszázhatvanas években a folyami flottilla szerepe folyamatosan a határvízi határőrizeti feladatok irányába tolódott. Jugoszlávia folyami flottillájával a határvízi feladatok ellátását főképpen a Duna határfolyamra koncentrálta. A Duna a magyar- jugoszláv határnál lépett be Jugoszlávia (szerb tagállam részét képező Vajdaság tartomány) területére az 1433-as folyamkilométernél. Egy ideig a szerb és horvát tagállam (napjainkban Szerbia és Horvátország) határfolyójaként kanyargott tovább elérve Vajdaságot, mint a szerb tagállam tartományát. A Vajdaságban a tartomány határát képezve keresztül folyt Nóvi Szád és Belgrád városokon elérve a román- jugoszláv folyami határ kezdetéig (1076 folyamkilométer), a Romániából eredő és a Duna bal parti részén a Dunába ömlő „Nera” folyó torkolatig. A „Nera” folyó Dunába való betorkolásától a Duna Románia és Jugoszlávia határfolyója, egészen a Duna jobb parti részén betorkolló „Timok” folyóig (román- jugoszláv- bolgár hármas határ)[2]. A „Timok” folyó Dunába torkolásától a Duna folyam kilép Jugoszlávia területéről, folytatva útját Románia- Bulgária határfolyamaként. 1966-ban megalakult[3] a dunai folyami flottilla a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) 1. belgrádi katonai körzet (VO) közvetlen parancsnoksága alá tartozott. Az 1966-ban létrejött dunai flottilla 1970-től a dunai határvédelem részét képezte. 1970-től létrejöttek a határőrizeti kerületek (GO) és megalakult a dunai határvédelmi kerület (GDO). Duna folyót kontrolálta „Banatska Palanka” településtől „Derdap” Kazán-szoros vízerőműig. A GDO központi parancsnoksága Velika Gradista településen volt.
A határvédelmi dunai osztag (Granicni Dunavski Odred)”[4] lényegében a Duna határfolyó jugoszláviai szakaszának védelmét látta el, hajózó flottillájával (RRF), mely határvízi rész a jugoszláv- román szakaszra terjedt ki főképpen.  Maga az osztag parancsnoksága a Duna menti (jugoszláv-román határvíz) Velika Gradista városkában volt. A parancsnokság koordinálta a hozzá tartozó teljes határőrizeti dunai jugoszláv-román határvízi részt, öt szektorra osztva (Brza Palanka, Kladovo[5], Tekija, Donji Milanovac, Veliko Gradiste). Természetesen a GDO, mint önálló az 1. belgrádi katonai körzet alá tartozó határvédelmi erők mellett a haditengerészetben is megalakult a határvédelmi egység „Mornaricke Granicke Jedinica” (MGJ), mely alá tarozott három tengerészeti század (OPC); 5. OPC-Pula, 8. OPC-Sibenik, 9. OPC-Boka Kotor.
Az RRF struktúrája magába foglalta a főparancsnokság (komandant) alá tartozó parancsnoki törzset- mely alá tartozott közvetlen az irányítási osztály-, biztonsági szolgálatot, politikai osztályt, az RRF bázisát- mely magába foglalta a parancsnoki szállást, hadianyag és haditechnikai bunker raktárokat-, segéd-támogató hajózó flotta- mely alá tartozott az RPB-30 „Kozara” (Recni Pomocni Brod- segédhajó), RPC-111 „Jadar” (Recna Patrolni Brod- járőrhajó), RSRB (Recna stanica za razmagnetisanje brodova- csökkentett mágneseségű hajó,vízi aknák elleni védelem), RPN-43 (Recna Penisa Nafte- üzemanyagszállító) hajók-, a 93. számú búvár bázist (93. RC), a speciális feladatok ellátására üzemeltetett hajózó osztagot (OdrBSN), az aknavadász divíziót (DRML)- mely alá tartozott három aknavadász osztag[6], mindegyik osztagban hat darab aknavadász szakasszal-, folyami deszantoló hajózó osztag (Recnih Desantnih Brodova „ORDBr”)- mely négy hajózó egységből állt-.[7]     
1983-ban a RRF nekilátott a nagyobb tűzerővel rendelkező folyami hajók megtervezésének, a flotta modernizálásának, de Jugoszlávia akkori gazdasági helyzete a megvalósulást nem tette lehetővé.
1990-1991-ben a Folyami Hadi Flotta (RRF) főparancsnokságát továbbra is Újvidéken (Novi Sad) működtette, ahol a hajózó erők mellett a támogató, logisztikai zászlóalj is állomásozott.
A hajózó erőket két aknász osztag:
-1. osztag: RML-331., 332., 333., 334., 335., 336. hajók
-2. osztag: RML-319., 320., 321., 322., 323., 324. hajók
valamint egy deszantoló osztag:
- RTK-401., 402., 403., 404. hajók
továbbá egy segéd-támogató hajózó osztag:
- RPB-30 „Kozara” parancsnoki hajó, RSRB-36 „Sabac”, RPC-111 „Jadar”, RPN-40 hajók
alkotta. Az RRF részét képezte az újvidéki folyami-tengeri központ-diverzáns erők, és a belgrádi speciális feladatokra használt hajózó osztag.
1991-ben Jugoszlávia felbomlása során a függetlenedő Horvátországgal szemben még fellépett az RRF, mely során a Dunán járőrözve támadták a horvát erőket, Vukovárt, Eszéket (Osijek) és a Baranya háromszöget.[8] 1991. november 08-án az RML 308-as aknavadásza feltartóztatta a cseh felségjelzés alatt hajózó „Saris” teherhajót a Dunán a kopácsi rétnél, azzal az indokkal, hogy fegyvert szállított a horvátoknak. A horvátok válaszul folyamatosan tűz alatt tartották a Dunát és támadták az RRF hadihajóit. Végül az RRF kivonta erőit a frontvonalból. A Jugoszláv Néphadsereg 1992. májusi feloszlásával az RRF beintegrálódott a jogutód „Jugoszláv Hadseregbe” (Armija Jugoslávija JA), majd 1996-tól a Szerbiából és Montenegróból álló új államformáció haderejébe.[9] 



[1] http://vuksfrj.se/istorija/JNA/sastav%20jna.html
[2] http://danube-cooperation.com/danubius/2013/03/08/reke-kao-granicne-linije-srbije-primer-reke-timok/
[3]https://www.mycity-military.com/Ostalo-4/Nekoliko-nedoumica-iz-istorije-nase-recne-ratne-flotile-posle-1945-god.html
[4] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=19661.95;wap2
[5] katonai létesítmény „Milutinovac-3″
[6] „Odred” osztag- „század” színtű erő, mely létszámilag nem éri el a század (ceta vagy horvátoknál használt satnija) szintet, de meghaladja a szakasz szintet.
[7] http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica
[8] http: // www. odbrana. mod.g ov. rs/s pecijalni %2 0prilog / 126 /O dbrana % 20238 % 20-% 20 Specijalni %2 0brilog% 20126%20-%20Vek%20RF.pdf, 
[9] http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica



A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/

vagy email-en. program5000@gmail.com 

A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni  a szerzőt és a forrás linkünket !!!
FOLYTATJUK









Megjegyzések

Megjegyzés küldése