A JUGOSZLÁV HADITENGERÉSZET 10. RÉSZ

A JUGOSZLÁV HADITENGERÉSZET HADIHAJÓZÓ FLOTTÁJÁNAK HAJÓI 1945-1992.

TORPEDÓS MOTOROS CSÓNAKOK, TORPEDÓNASZÁDOK

„Schichau” osztályú torpedóhajók

A „Schichau” osztályú torpedóhajókat az Osztrák- Magyar Monarchia (OMM) építette három hajógyárában 1885 és 1891. közt. Pontosan huszonkét darab épült, melyből kilenc darab a pulai „Arsenal” hajógyárban, hat darab a trieszti „Stabilimento Tecnico Triestino” hajógyárban, hét darab pedig a németországi Elbing „Schichau-Werke” hajógyárban. A „Schichau” sorozat volt az első gőzhajtású torpedóhajó osztálya a OMM-nek, amit a monarchia épített. A gőzhajtást 1900-1910. közt a brit „Yarrow” hajógyár jóvoltából modernizálták, így az ezer lőerős hajómotorral 19 tengeri csomóval tudott közlekedni a hajó. 1911-től tíz hajót átalakítottak aknavadásszá „drager” hajókká A „dragerek” olyan aknászhajók, melyek még maguk után húzott hálóval gyűjtötték be az ellenséges tengeri robbanó aknákat a vízfelületről.

Az I. Világháború után tizenhat darab hajót az olasz haditengerészet kapott meg, négy darabot pedig az akkori „Szerb- Horvát- Szlovén Királyság” (SZHSZK). Ezen négy darab aknavadász a „Tb 21 Star, Tb 36 Ubu, Tb 38 Kranitz, Tb 19 Kibitz” volt. A „Tb 21 Star” a németországi Elbing „Schichau-Werke” hajógyárban készült el 1888-re, a „Tb 36 Ubu” a pulai „Arsenal” hajógyárban készült el 1889-re, a „Tb 38 Kranitz” a pulai „Arsenal” hajógyárban készült el 1889-ben, a „Tb 19 Kibitz” a pulai „Arsenal” hajógyárban készült el 1892-ben. 1921-ben a SZHSZK tengerészet „Jadranska Straza” az Osztrák-Magyar Monarchia hadihajói közül „megkapott” négy darab „Schichau” osztályú torpedóhajót „D1, D2, D3, D4”^{^[1]} elnevezéssel állította saját flottájának szolgálatába. A hajókat még az OMM ideje alatt átalakították aknavadász funkció ellátására, 1911 - 1913 közt a „D2” és „D3”, 1917-ben a „D1” és „D4”. 1924-ben a „D1 (korábban Tb 21 Star)., D3 (korábban Tb 38 Kranitz)., D4 (korábban Tb 19 Kibitz) selejtezésre került, a D2 (korábban Tb 36 Ubu), mint „TS-2” viszont 1941. áprilisig a SZHSZK flottájának tagja.^{^[2]} A hajók hossza 39.9 méter, szélessége pedig 4.8 méter volt, normál súly 88-90 tonna, terhelt súly 87-89 tonna volt. Fegyverzetét két 37.mm-es „Skoda” L/23-as (Hotchkiss dizánj alapján gyártott Skoda ágyú), valamint két 356 mm-es torpedóvető alkotta. A hajók közül a D1., D3., D4-est 1924-ben selejtezték, egy hajó a D2-es pedig 1941. áprilisban elsőnek az olaszok vették birtokba és állították „D10” elnevezéssel hadiflottájuk szolgálatába. 1943-ben az olasz kapituláció után a németek vettek birtokba és 1944-ben elsüllyedt a kotori öbölben.

„Kajman”osztályú torpedóhajók

A „Kajman”osztály 1904 és 1910 között az Osztrák-Magyar Monarchia Haditengerészete számára épített „tengerfenéki” torpedóhajók voltak. Az OMM haditengerészetében összesen huszonnégy torpedóhajó készült el, három gyárban. Az első prototípus „50 E „Kajman” a londoni Poplar „Yarrow” hajógyárban készült el, ezt követte további tizenhárom hajó „51 T Anaconda, 52 T Alligator, 53 t Krokodik, 54 T Wal, 55 T Seehund, 56 T Delphin, 57 T Narwal, 58 T Hai, 59 T Möve, 60 T Schwalbe, 61 T Pinguin, 62 T Drache, 63 T Greif”, melyet a trieszti „Stabilimento Tecnico Triestino” hajógyárban készítettek el, és további tíz „64 F Triton, 65 F Hydra, 66 F Skorpion, 67 F Phönix, 68 F Krake, 69 F Polyp, 70 F Echse, 71 F Molch, 72 F Kormoran, 73 F Alk”, melyet a fiumei (Rijeka) „Ganz-Danubius” hajógyárban készítettek el. A hajók az OMM hadihajózó flottájában Kotorban (olaszul Catarro) és Pulában (olaszul Pola) állomásoztak. Az I. Világháború során széleskörű aktív szolgálatot láttak el az Adrián. A háború után a szövetségesen birtokába kerültek a hajók, melyeket jórészét háborús sérülés, vagy elavultság végett leselejtezték, de négy darabot megkapott a „Szerb- Horvát- Szlovén Királyság” (SZHSZK) haditengerészete. A jugoszlávok a britektől kaptak további négy „Kajman” osztályú torpedóhajót^{^[3]}, az „Tb 54 T Wal”, melyet „T 9” hadrendi jelzéssel láttak el, a „Tb 60 T Schwalbe”, melyet „T 10” hadrendi jelzéssel láttak el, a „Tb 61 T Pinguin”, melyet „T 11” hadrendi jelzéssel láttak el és a „Tb 69 F Polyp”, melyet „T 12” hadrendi jelzéssel láttak. A hajókat „Szerb- Horvát- Szlovén Királyság” (SZHSZK) azonban haditechnikai elavultságuk miatt 1918-1920. közt leselejtezte. A hajók súlya 209–211 tonna volt. Hosszuk 56 méter, szélességük 5.5 méter. Két darab „Yarrow” gőzmotor és egy gőzturbina hajtotta meg a hajókat 3000 lóerővel, maximális 26 tengeri csomóval. Fegyverzetük a brit „QF 3 „Hotchkiss” licensze alapján gyártott „Skoda” 47 mm L/33 ágyú, melyből négy darabot szereltek fel a hajóra, valamint három 450 mm-es torpedóvetőcső. ^{^[4]}

Torpedó Motoros Csónak (MTC) „Higgins 78”

A máltai emigrált Jugoszláv Királyi Haditengerészet 1944. szeptemberében az amerikaiaktól nyolc darab 55 tonnás „Higgins”^{^[5]} osztályú torpedós csónakot (MGM 181-től 188-ig.) kapott, de hiányzott róluk a radar és torpedócső. A „Higgins” osztályú torpedós csónakok az USA New Orlens-i hajógyárában készültek el 1942-ben. Miután a Királyi Jugoszlávia emigrált kormánya és vele a haditengerészeti részlege (SJPS) beintegrálódott a „titói” partizán haditengerészetbe, 1945-től a nyolc darab „TC-101., 102., 103., 104., 105., 106., 107., 108” jelzéssel ellátott motoros torpedós csónak „Higgins” a partizán erők szolgálatába álltak. A „108-as” még 1945-ben kivonásra került sérülés miatt. A továbbiakban hét darab „Higgins” maradt aktív állományban, melyek új elnevezéssel motoros ágyús csónakként „motorni topovnjace" (MT vagy MTP) folytatták szolgálatukat; „MTP- 1., MTP-2., MTP-3., MTP-4., MTP-5., MTP-6., MTP-7.” jelöléssel egészen 1962-65-ig. A „108-as” sérült „Higgins” csónakot a sérülést követően az USA engedélyével a jugoszlávok felhasználták saját gyártású „C-61” típusú torpedós motoros csónakjainak az elkészítéséhez. A „108-as” szétszedését követően prototípusként szolgált az 1949-ben Korcsulán és Tivaton elkészített „C-61” torpedós motoros csónakok tekintetében. De visszatérve az „MTP-hez”. A csónakokat felszerelték topedóvetővel, melyből két csővetőt a hajó két oldalára szereltek fel. A motoros torpedós csónakok maximális terhelt súlya 55. tonna volt. Hosszuk 23.77 méter, szélességük 6 méter volt. Három darab „Packard 5M-2500” összességében 4050 lőerős benzinmotor hajtotta meg ezen naszádokat maximális 36. tengeri csomóval. Fegyverzet: egy darab 40 mm-es „Bofors” L/60 ágyú, két „kétcsövezetű” 12.7 mm-es „Browing” géppuska (később a „Browing-kat” lecserélték két 20. mm-es kétcsövezetű „Hispano-ra”, két darab 533 mm-es torpedóvető, két tengeri robbanó aknakivető^{^[6]}.

[1] https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Royal_ Yugoslav_ Navy, https: //en .wikipedia. org/ wiki/ Schichau- class_torpedo_boat, http:// www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 6610. 0, http://www. navypedia. org/ ships/ yugoslavia/yu_ms_d1.htm

[2] https: //en. wikipedia. org/ wiki/ Schichau- class_torpedo_boat, http: // www. navypedia. org/ ships /italy/it_ms.htm, http:// www. paluba .info/ smf/index.php?topic=6610.0,

[3] https: //en. wikipedia. org/ wiki/ Kaiman-class_torpedo_boat

[4] https://en.wikipedia.org/wiki/Kaiman-class_torpedo_boat

[5]TC-101. (USA „PT-201” osztályú „MTP-1”, az Egyesült Királyságban MGB-181 torpedónaszád). TC-102. (USA „PT-204” osztályú „MTP-2” az Egyesült Királyságban MGB-182 torpedónaszád). TC-103. (USA „PT-207” osztályú „MTP-3”, az Egyesült Királyságban MGB-183 torpedónaszád). TC-104. (USA „PT-208” osztályú „MTP-4”, az Egyesült Királyságban MGB-184 torpedónaszád). TC-105. (USA „PT-209” osztályú „MTP-5”, az Egyesült Királyságban MGB-185 torpedónaszád). TC-106. (USA „PT-211” osztályú „MTP-6”, az Egyesült Királyságban MGB-186 torpedónaszád).TC-107. (USA „PT-213” osztályú „MTP-7”, az Egyesült Királyságban MGB-187 torpedónaszád). TC-108. (USA „PT-217” osztályú „MTP-8”, az Egyesült Királyságban MGB-188 torpedónaszád). http:// navyworld. narod. ru/ TC.htm, http:// navyworld. narod. ru/ TC.htm, http:/ /shipbuildinghistory. com/ smallships/pt. htm

[6] http://navyworld.narod.ru/TC.htm, Radoslav V.Kreclovic:"Beogradanin i more".

TC-101 Higgins 78. „MTP”. forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/File:USS_PT-105.jpg

Higgins 78. fegyverzete. forrás: pinterest.com

Gyors torpedós járőr csónakok” hajók” (TC)

1938. szeptemberében megkezdték az olaszországi "Cantieri Riuniti del’Adriatico" Monfalcone trieszti hajógyárában elkészíteni a „MAS” 550 huszonnégy tonnás, 18.7 méter hosszú, 4.6 méter széles torpedós hajóját. Két darab „Isotta-Fraschin” összességében 1100 lőerős benzinmotor hajtotta meg ezen torpedós járőr hajót maximális 40 tengeri csomóval. Fegyverzete: egy 13.2 mm-es légvédelmi ágyú és két 450 mm-es rakéta-torpedóvető, egy hat darab tengeri bomba kibocsátására alkalmas vető. 1939-ben az olasz flottában állt szolgálatba „MAS 550” azonosító jelöléssel. Az 1943-as olasz kapituláció után a német hadiflotta „S 622”, majd 1944-től „SA 21” jelöléssel látta el és állította gyorsnaszádként szolgáltba az Adrián. 1945. áprilisában a hajó a trieszti Monfalcone-i öbölben a személyzet elsüllyesztette. Ennek ellenére májusban a hajót a partizán jugoszláv haditengerészet kiemelte és renoválta. 1946-ban TC-1 jelöléssel már meg is kezdte a jugoszláv hadiflottában szolgálatát, ahol 1949-től TC-151, majd 1952-től 1956-os leselejtezéséig TC-301 regisztrációs azonosítóval látták el.

Torpedónaszádok TC-1., 2., 3. 4., 5., 6., Tivatban. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=13917.15

A KM/KS 32 (KS 5). 1941-ben hagyta el a koppenhágai „Nordbjaerg & Wedell A/S" hajógyárat a német haditengerészet részére elkészült tizennyolc tonnás, 15.9 méter hosszú, 3.5 méter széles aknarakó gyors hajó „KM” (Küsten-Minenleger). A hajót két darab „BMW6F16/200 V12” összességében 1300 lőerős repülő benzinmotor hajtotta meg, , megerősítve egy darab 36 lőerős „Stendel-Otto” vagy egy darab 96 lőerős „Ford V8” manőverező segédmotorral maximális 32 tengeri csomóval. Fegyverzete: egy 15 mm-es légvédelmi ágyú, egy „kétcsövezetű” 12.7 mm-es légvédelmi géppuska, három 7.92 mm-es géppuska, két 450 mm-es rakéta-torpedóvető. Miután a hajó aknarakóként 1943-ban megkezdte szolgálatát, még ugyanezen évben átminősítették torpedós hajóvá „KS” (Kleine Schnellboot). 1944. szeptemberében a németek a velük szövetséges horvát (NDH) haditengerészeti erők részére átadta a hajót, ahol KS 5 elnevezéssel kezdte meg szolgálatát az Adrián. 1944. december 14-én a hajó legénysége átállt a partizán jugoszláv erők oldalára, így a hajó a partizánok szolgálatába került, ahol járőr motoros gyors csónakként „PC” (Patrolni Camac), mint PC-79 szelte az adriai tenger habjait. 1945-ben TC-2 jelöléssel, majd 1949-től TC-171 jelöléssel szolgálta jugoszláv flottában 1953-as leselejtezéséig.

További két „KS” (Kleine Schnellboot) gyors torpedós hajó került még a partizán jugoszlávok kezébe 1945-ben, mely közül az egyik a TC-3 (1949-től TC-172), a másik TC-4 (1949-től TC-173) azonosító jelöléssel szolgáltak 1953-as leselejtezésükig.^{^[1]}.

TC-1 „Uskok” és a TC-2 „Cetnik”

1927-ben a SZHSZK „Jadranska Straza” a britektől megvásárolt két „Uskok” osztályú^{^[2]} kisméretű torpedóhajót, TC-1 „Uskok”, TC-2 „Cetnik”. A hajók 1926-27. közt épültek meg a „Thornycroft” Glasgow-i hajógyárban és 1927-ben álltak a jugoszláv flottillába szolgálatba.

A hajókat két 375 lőerős „Thornycroft” benzinmotor hajtotta meg maximális negyven tengeri csomóval. A hajók tizenöt tonnát nyomtak. Hosszuk 16.76, szélességük pedig 3. 36 méter volt. Fegyverzetük: két „kétcsövezetű” 7.7 mm-es „Lewis” géppuska, két 450 mm-es rakéta-torpedóvető, négy „Vickers” mélytengeri robbanó akna tengeralattjárók ellen.Az I. és II. Világháború közti Jugoszláv Királyság birtokában lévő TC-1 „Uskok”^{^[3]}, TC-2 „Cetnik”^{^[4]} kisméretű torpedós hajók 1941. áprilisában olasz hadizsákmányként végezték. 1941. áprilisai jugoszláv kapituláció után a németek ellenőrzés alá vonták az Adriát és Kotor (Cattaro) város kikötőjében a hadizsákmányként megszerezték az „Uskokot”. Ezt követően a németekkel szövetségre lépő olasz haditengerészethez került, mint tengeralattjárók elleni motoros hajó (MAS 1D). A hajó 1942. áprilisában süllyedt el a dalmáciai Mljet szigetnél. A TC-2 „Cetnik” hajót a II. Világháborúban, 1941. áprilisában, a németek, a jugoszláv kapituláció után ellenőrzés alá vonták az Adriát, és Kotor város kikötőjében hadizsákmányként megszerezték az „Cetniket” is. Ezt követően a németekkel szövetségre lépő olasz haditengerészethez került, mint tengeralattjárók elleni motoros hajó (MAS 2D). 1942. júliusában, mint torpedós hadihajóként szolgál tovább MS 47 hadrendi elnevezéssel az olasz flottában. 1943. decemberi olasz kapituláció után Máltán a britek hadizsákmányként, mint ME 47 olasz torpedós hajót birtokba vették és 1944-ben visszaadták Jugoszláviának, ahol 1945-ben kivonták a szolgálatból és feldarabolták.

Torpedós járőr naszádok (PBR) „Golesnica” és a „Cer”

A kétszázötven tonnás „Schichau” osztályú torpedóhajók, 1913-1916. közt épültek és az Osztrák-Magyar Monarchia hadihajózó erői közzé tartozottak. A „T” csoportból (74 T – 81 T) nyolc darab a „Stabilimento Tecnico Triestino” trieszti gyárában, az „F” csoportból (82 F – 97 F) tizenhat darab a „Ganz-Danubius” fiumei (Porto Re, Rijeka) hajógyárában, az „M” csoportból „98 M – 100 M” három darab a „Cantiere Navale Triestino” monfalcónei gyárában készült el.A „250 tonnás „Schichau” osztályú torpedóhajókból (Tb) az SZHSZK birtokába került 1921-ben a „T” csoportból a „Tb 76 T”, melyet „T 1” hadrendi jelzéssel látták el a jugoszlávok, a „Tb 77 T”, melyet „T 2” hadrendi jelzéssel látták el a jugoszlávok, a „Tb 78 T”, melyet „T 3” hadrendi jelzéssel látták el a jugoszlávok, a „Tb 79 T”, melyet „T 4” hadrendi jelzéssel látták el a jugoszlávok. az „F” csoportból „Tb 87 F”, melyet „T 5” hadrendi jelzéssel láttak el a jugoszlávok. a „Tb 93 F” ”, melyet „T 6” hadrendi jelzéssel láttak el a jugoszlávok, „Tb 96 F”, melyet „T 7” hadrendi jelzéssel láttak el a jugoszlávok, „Tb 97 F”, melyet „T 8”^{^[5]} hadrendi jelzéssel láttak el a jugoszlávok. A jugoszláv haditengerészek zsargon nyelvén a hajók a gyártási helyeik szerinti névvel illették; a korábbi „T” jelzésű, Triesztben épített „triestinke" és a korábbi „F” jelzésű, Fiuméban az az Rijekában épített „fiumane”. A T 1 torpedóhajó 1941. áprilisában a Jugoszláv Királyság kapitulációja után az olasz hadiflottához került. 1943. évben olaszországi kapitulációja után visszakerült a jugoszláv flottába, és „Golesnica” elnevezéssel szolgálatba állt kivonásáig. 1959-ben kivonva a szolgálatból. A T 2 a JKM kivonta szolgálatból 1939-ben. A T 3 torpedóhajó 1941. áprilisában a Jugoszláv Királyság kapitulációja után az olasz hadiflottához került. 1943. évben olaszországi kapitulációja után a német hadiflottába kezdte meg szolgálatát. 1945. februárban a trieszti kikötőben lebombázzák. A T 4 torpedóhajót 1932-ben a JKM kivonta a szolgálatból. A T 5 torpedóhajó 1941. áprilisában a Jugoszláv Királyság kapitulációja után az olasz hadiflottához került. 1943. évben olaszországi kapitulációja után visszakerült a Jugoszláv flottába, és „Cer” elnevezéssel szolgálatba állt kivonásáig. 1962-ben kivonva a szolgálatból. A T 6 torpedóhajó 1941. áprilisában a Jugoszláv Királyság kapitulációja után az olasz hadiflottához került. 1943. évben olaszországi kapitulációja során a legénység elsüllyesztette. A T 7 torpedóhajó 1941. áprilisában a Jugoszláv Királyság kapitulációja után az olasz hadiflottához került. 1943. évben olaszországi kapitulációját követően 1943-ban a németbarát „horvát független államhoz NDH” került. Az NDH hajózó erőiben szolgálva, 1944. június 24-én a britek elsüllyesztették Murter szigetnél. A T 8 torpedóhajó. 1941. áprilisában a Jugoszláv Királyság kapitulációja után az olasz hadiflottához került. 1943. évben olaszországi kapitulációját követően 1943-ban a német légierő lebombázza Dubrovniktól 37 km-re lévő Olipa szigetnél.^{^[6]}

A Királyi Jugoszlávia (Kraljevina Jugoslavija) megmaradt naszádjaiból két darab, „Schichau” osztályú T 1 „Golesnica” és T 5 „Cer” kezdte meg aktív szolgálatát a Partizán Haditengerészetben. A hajókat az Osztrák-Magyar Monarchia építette 1913-ban, a „Golesnica” Trieszben a „Cer” Rijekában épült. Súlyuk 236.2 tonna volt. A hajók hossza 57.84 méter, szélességük 5.75 méter volt. maximális sebességük 28-29.4 tengeri csomó volt, melyet a hajókban lévő 5000-5700 lőerős „Parsons” dízelmotor eredményezett.

[1] http://navyworld.narod.ru/TC.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=13917.0

[2] http://navyworld.narod.ru

[3] http://navyworld.narod.ru

[4]. http://navyworld.narod.ru

[5] https://en.wikipedia.org/wiki/Yugoslav_torpedo_boat_T8

[6] https://en.wikipedia.org/wiki/250t-class_torpedo_boat

PBR-92 „Cer” forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=18242.0

1943. december 17-én az angolok közreműködésével az emigrált királyi jugoszláv haditengerészet jogutóda, az SJPS, a korábban olasz haditengerészet birtokában lévő (1941-ben zsákmányolt egykori jugoszláv hadihajók) hajók közül többet visszakap; a korábban Királyi Jugoszláviába szolgáló „250 tonnás Schichau osztályú” torpedóhajókból (Tb) a T 1-es „Golesnica” és T 5-ös „Cer” visszatért a jugoszlávokhoz^{^[1]}. Mindkét hajó 1941-1943. közt T 1 és T 5 néven az olasz hadiflottában szolgált. A hajókat a jugoszlávok ellátták 40 mm-es és 20 mm-es légvédelmi ágyúval, valamint egy-egy torpedóvető csővel. A „Golesnica” 1955-ig, „Cer” 1960-ig szolgált a haditengerészetben.

A „Golesnica” az Osztrák-Magyar Monarchia „76T” jelzésű torpedó naszádja volt. A két világháború közt a Jugoszláv Királyság haditengerészeténél „T 1” jelzéssel szolgált az Adrián. 1941-ben az olaszok hadizsákmányként megszerzik a sibeniki kikötőben. Olaszország kapitulációja után, 1943-ban a Jugoszláv Haditengerészet birtokába került, mint „SBR-91” jelzésű naszád, majd átkeresztelték PBR-91 „Golesnica” névre. A II. Világháborút megelőző időszakban 2 x 66 mm L30 Skoda ágyúval látták el, majd a jugoszláv haditengerészetnél két „egycsövezetű” 40. mm-es „Bofors”, egy „négycsövezetű” német „Flak 38” 20. mm-es ágyúval látták el, valamint két 450 mm-es torpedó kivetővel, két tengeri mélységi robbanó akna kivetővel szerelték fel. Hadrendbe 1955-től lép be, határvízi járőröző feladatokat látott el 1959-ig^{^[2]}. A „Cer” szintén az Osztrák-Magyar Monarchia „87F”^{^[3]} jelzésű hadihajója volt. A két világháború közt a Jugoszláv Királyság haditengerészeténél „T 5” jelzéssel szolgált az Adrián. 1941-től az olasz haditengerészethez került. Olaszország kapitulációja után, 1943-ban a Jugoszláv Haditengerészet birtokába került, mint „SBR-92” jelzésű naszád, majd átkeresztelték PBR-92 „Cer” névre. 1962-ig szolgált a haditengerészetben.

Gyors „Orjen” osztályú torpedónaszádok „Durmitor” és a „Kajmakcalan”

Jugoszláv Királyság 1930-ban nyolc darab „MT Fr. Lürssen" német, az az „Orjen” jugoszláv osztályú torpedós hajót vásárolt meg Németországtól; „MT-1 Orjen, MT-8 Durmitor, MT-5 Suvobor, MT-7 Kajmakcalan, MT-2 Velebit, MT-3 Dinara, MT-6 Rudnik, MT-4 Triglav”.

A hajókat a Vegezack-Bremen "Fr. Lürssen Jacht-und Bootswerft m.b.H." hajógyárban készítették el. További négy darab volt még tervezetben az MT- 9, MT-10, MT-11, MT-12. Ezen nem épültek meg. Az „Orjen, Durmitor, Suvobor, Kajmakcalan, Velebit, Dinara, Rudnik, Triglav’ torpedós hajók 1936-39. közt szolgálatba álltak a Jugoszláv Királyság Haditengerészetében (KJRM)^{^[4]}. A „Velebit”, „Dinara”, „Triglav”, és „Rudnik” hajók normál súlya 51 tonna volt, terhelt súlya pedig 61 tonna. Hosszúságuk 28 méter, szélességük pedig 4.46 méter. A hajókat három „Daimler-Benz Viertakt Ottomotoren BF 2” motor hajtotta meg 3000 lóerővel, kiegészítve egy száz lőerős hat hengeres „Maybach” dízelmotorral. A hajók maximális sebessége elérte a 33 tengeri csomót. Az „Orjen” és „Suvobor” esetében a hajók súlya 25 tonna volt, terhelt súlyuk pedig 28 tonna. Hosszuk az „Orjen” esetében 17 méter, a „Suvobor” esetében 18,7 méter. A hajók szélessége 4.6 méter volt. A „Kajmakcalan” és „Durmitor” esetében hajók normál súlya 51 tonna volt, terhelt súlya pedig 61 tonna. Hosszúságuk 28 méter, szélességük pedig 4.46 méter. A hajókat három „Daimler-Benz Viertakt Ottomotoren BF 2” motor hajtotta meg 3000 lóerővel, kiegészítve egy száz lóerős hat hengeres „Maybach” dízelmotor. A hajók maximális sebessége elérte a 33 tengeri csomót. A hajókat a jugoszlávok ellátták fegyverzettel; egy darab 20 mm-es "Breda" légvédelmi ágyú, (valamelyik hajón 40 mm-es „Bofors” légvédelmi ágyú), egy darab 15 mm-es „Zbrojovka” géppuska, két 533 mm-es torpedóvető^{^[5]}.Az 1941-es áprilisi jugoszláv kapituláció során azonban az „Orjen” osztályból hat darab hajó olaszokhoz került hadizsákmányként a kotori kikötőben; Orjen, Suvobor, Velebit, Dinara, Rudnik, Triglav. A hajókat miután az olaszok birtokba vették átalakították, főleg fegyverzetileg és átkeresztelték őket. Az „Orjen” hajót, MAS3D” névre, majd „MAS522” névre, a „Velebit” hajót „MAS4D” névre, majd „MS42” névre, a „Dinara” hajót „MAS5D” névre, majd „MS43” névre, a „Triglav” hajót „MAS6D” névre, majd „MS44” névre, a „Suvobor” hajót „MAS7D” névre, majd „MAS542” névre, a „Rudnik” hajót „MAS8D” névre, majd „MS46” névre kereszteltek át. 1941-es jugoszláv kapituláció után az olaszok megváltoztatták a fegyverzetet. Ellátták két „Toro” 533 mm-es torpedóvetővel, a 20 mm-es "Breda" légvédelmi ágyú, (valamelyik hajón 40 mm-es „Bofors” légvédelmi ágyú) megmaradt. Az „Orjen” és „Suvobor” esetében a hajókat olasz motorral hajtották meg. Az „Orjen” torpedó hajót két darab összességében kétezer lőerős „Isotta-Fraschine Ottomotoren Asso 1000” hajtotta meg, támogatva két száz lóerős „Carraro- Ottomotoren CDM” segédmotorral. A „Suvobor” hajót két darab összességében kétszázharminc lóerős „Isotta-Fraschini-Ottomotoren ASM 183” hajtotta meg, támogatva két összességében száznegyven lóerős „Alfa-Romeo Ottomotoren 2500” segédmotorral^{^[6]}. A németek az olasz kapituláció után birtokba vették az MS42 hajót, melyet átneveztek S 601. névre (korábban „Velebit”), az MS43 hajót, melyet átneveztek S 602. névre (korábban „Dinara”), az MS44 hajót, melyet átneveztek S 603. névre (korábban „Triglav”), és az MS46 hajót, melyet átneveztek S 604. névre (korábban „Rudnik”). A németek a hajók fegyverzetén is módosítottak, a két 533 mm-es torpedóvetőt 550 mm-es torpedóvetőre módosították. További fegyverzet két 20 mm-es „Breda-Flak” légvédelmi ágyú, két darab mélységi tengeri robbanó bombavető, tizenkét bombával felszerelve, valamint géppuska. Egyes hajókon alkalmaztak egy darab „egycsövezetű” 57. mm-es légvédelmi ágyút is. 1943-as olasz kapituláció során a MAS 522 hajót (korábban Orjen), valamint a MAS 542 hajót (korábban Suvobor”) a németek ellenőrzésük alá vonták. A MAS 522-est S 511-re, a MAS 542-est pedig S 512-re keresztelték át. Ezen két hajó esetében, a fegyverzet tekintetében az S 511 torpedós hajót ellátták két 450 mm-es torpedóvetővel, egy darab 20 mm-es „Breda-Flak” légvédelmi ágyúval, egy darab mélységi tengeri robbanó bombavetővel, tíz bombával, valamint géppuskával. Az S 512 torpedós hajót ellátták két 450 mm-es torpedóvetővel, egy darab 20 mm-es „Breda-Flak” légvédelmi ágyúval, egy darab mélységi tengeri robbanó bombavetővel, tíz bombával, valamint géppuskával^{^[7]}. 1944-ben a görög Theszalonikiben mind a négy hajó a „Velebit, Dinara, Rudnik, Triglav” elsüllyedt a harcok során. Két hajót (Orjen, az olasz Monfalco-ban, a Suvobort pedig az olasz Cattolica-ban) elsüllyesztett a legénysége. Miután a jugoszláv kormányzat emigrált, a haditengerészet angol parancsnokság alá helyezve, az egyiptomi Alexandriába költözött át. Az 1941-es áprilisi harcok során az emigrált jugoszláv királyi haditengerészet sikeresen megmenekített két torpedós hajót az „Orjen” osztályból, mely hajókat a Jugoszláv Királyság területéről a Krétában lévő Kefalóniába, majd onnan az egyiptomi Alexandriába hajózták át. A két hajó közül az egyik volt a „Kajmakcalan” a másik a „Durmitor”

A TC-5. ”Durmitor” 1936-ban a németországi brémai Vegezak "Lürssen Jacht-und Bootswerft m.b. H." hajógyárban^{^[8]} készült el. 1938-ban a Jugoszláv Királyi Haditengerészethez került, majd 1941-ben Krétára, majd Alexandriára került. 1944-ben az angolok visszajuttatják a jugoszlávoknak, ahol 1945-től 1949-ig TC-5. ”Durmitor”, 1949-től pedig TC-191, 1952-től 1962-ig TC-391 néven szolgált a JRM-ben. A TC-6. „Kajmakcalan” a "Fr. Lürssen" szériájú torpedónaszádja 1936-ban a németországi brémai (Vegezak) "Lürssen Jacht-und Bootswerft m.b.H." hajógyárban készült el. 1937-ban a Jugoszláv Királyi Haditengerészethez került, majd 1941-ben Krétára, majd Alexandriára került. 1944-ben az angolok visszajuttatják a jugoszlávoknak, ahol 1945-től 1949-ig TC-6. ”Kajmakcalan” 1949-től pedig TC-192, 1952-től 1962-ig TC-392 néven szolgált a JRM-ben. A hajók normál súlya 48., terhelt súlya 60 tonna volt. Hosszuk 20 méter, szélességük 5 méter volt. Három darab Daimler Benz 1100 lőerős benzinmotor és egy 102 lőerős segéd benzinmotor hajtotta meg ezen naszádokat maximális 34.6 tengeri csomóval. Fegyverzete: egy darab 40 mm-es és egy darab 20 mm-es légvédelmi ágyú, két 1550 mm-es rakéta-torpedóvető, két tengeri robbanó aknakivető^{^[9]}.

[1] https://en.wikipedia.org/wiki/250t-class_torpedo_boat

[2] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=3660.0;wap2

[3] F=Fiume

[4] http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Waffen/S-Boote.htm, http://srpskatelevizija.com/2017/05/06/more-i-nebo-2-deo/, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6621.0

[5] http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Waffen/S-Boote.htm, http://srpskatelevizija.com/2017/05/06/more-i-nebo-2-deo/, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6621.0

[6] http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Waffen/S-Boote.htm, http://srpskatelevizija.com/2017/05/06/more-i-nebo-2-deo/, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6621.0

[7] http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Waffen/S-Boote.htm, http://srpskatelevizija.com/2017/05/06/more-i-nebo-2-deo/, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6621.0

[8] https://de.wikipedia.org/wiki/L%C3%BCrssen

[9] http://navyworld.narod.ru/TC.htm,

„Durmitor” forrás: http://navyworld.narod.ru/TC.htm

Jugoszláv haditengerészet zászlaja 1943-1949. forrás: https://zeljko-heimer-fame.from.hr/hrvat/yu-dfj.html

Motors Torpedós Csónak (TC) „C-61”

Az 1945-ben USA-tól kapott nyolc darab „Higgins 78” motoros torpedós csónakok közül a TC-108-as a Jugoszláv Haditengerészet 1945-ben kivonta az aktív szolgálatból, sérülés miatt. A továbbiakban az USA „licensze” alapján a csónakot a jugoszlávok szétszedték és prototípusnak használták a saját gyártású torpedós csónakjaik elkészítéséhez. 1949-ben a jugoszlávok a korcsulai „Ivan Cetinic” korcsulai hajógyárban elkészítették saját „C-61” osztályú motoros torpedós csónakjaikat. Ezek közt az első csónak a TC-108-as volt, mely megőrizte korábbi jellegét méretben és motormeghajtásban. Súlyát azonban 44 tonnára csökkentették. A prototípust további motoros torpedós csónak legyártása követte a korcsulai és tivati hajógyárban. Ezen csónakokat a TC-108^{^[1]}., hadrendi jelüléstől a TC-179-ig jelölésig látták el. Összességében tehát százhetvenegy motoros”C-61” osztályú torpedós csónak állt szolgálatba a Jugoszláv Haditengerészetbe, melyek 1962-1972-ig láttak el aktív szolgálatot.^{^[2]}. Az évek során a „C-61” osztályból (YU Higgins) a JRM pár darab torpedós motort kivont a szolgálatából és eladott. A TC-173., 175., 176., 177., 178., 179[3]. 1955-től az egyiptomi haditengerészetnek adták el, míg a TC-134., 135. pedig 1961-től az etiópiai haditengerészetnek lett eladva. 1963-ban a TC-110., és 138. torpedós motorosokat megvásárolta Kambodzsa. A TC-133-as pedig a JRM eladták Ciprusnak 1971-ben. Az eladott torpedós motorosok mellett pár darab csónakot átalakítottak polgári célra az ezerkilencszázhatvanas években; TC-152-est[4]. Lényegében katonai szolgálatban 1972-ig a TC-128, TC-132, TC-146, TC-154, TC-155, TC-157, TC-158, TC-159, TC-160, TC-162, TC-164, TC-165, TC-166, TC-168, TC-169, TC-170, TC-171 és TC-174 maradt. A TC-108-tól TC-179. torpedós motorosok normál súlya 37., terhelt súlya 43 tonna volt. Hosszuk 23.77 méter, szélességük 6 méter volt. Három darab, összességében 4050 lőerős „Packard 5M-2500” benzinmotor hajtotta meg ezen csónakokat maximális 37.6 tengeri csomóval. Fegyverzet: egy darab egycsövezetű 40 mm-es L-60-as „Bofors” ágyú, két darab „kétcsövezetű „ 12.7 mm-es „Browing” géppuska, melyet felvált két egycsövezetű 20 mm-es „Hispano”, két 450 mm-es torpedóvető, kivéve a TC-174-est, melyen négy darab kivető volt.^{^[5]} A csónakokat ellátták 293 P.” radarral. A torpedós motorosok közül a tivati „Sava Kovacevic” hajóüzemben több torpedós motoros; a TC-122-es, TC-142-es, TC-144-es, TC-161-es átminősítésre került úgynevezett járőröző motoros csónakokká (patrolni camac „PC”), a TC-128-as és TC-132-es TC-146-os, TC-154-es, TC-155-ös, TC-157-es, TC-158-as, TC-159-es, TC-160-as, TC-162-es, TC-164., TC-165., TC-168., TC-169., TC-170., TC-171., TC-174-es torpedós motorost pedig átminősítették úgynevezett „motorizált tüzérségi járőrhajónak” (motorizovane artiljerijska brodovi MTOP). Ezen „MTOP” fegyverzete a korábbi fegyverzetről lecserélték: két 40 mm-es L/60 „Bofors” ágyúra, két 20.mm-es „Hispano” légvédelmi ágyúra, és két tengeri robbanó bomba kivetőre. A torpedókivetőket leszerelték.^{^[6]}

[1] http://navyworld.narod.ru/TC.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=2626.135

[2] http://navyworld.narod.ru/TC.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=2626.135

[3] A TC-179-es 1953-ban átalakítva polgári célra „Podgorka” motoros jachtnak.

[4] 1992-ben átalakítva "Teuta” néven turistahajónak, a TC-172. átalakítva 1967-ben turistahajónak,

[5] http://navyworld.narod.ru/TC.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=2626.135

[6] http://navyworld.narod.ru/TC.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=2626.135

TC-174 „C-61” forrás: http://navyworld.narod.ru/TC.htm

TC-108 „C-61” forrás: http://navyworld.narod.ru/TC.htm

„C-61” motoros torpedó csónakok Szplitben 1962-ben. forrás: www.paluba.info

Jugoszláv „Higgins” motorosok kísérik az R-21 „Kotor” rombolót. forrás:www.paluba.info

Torpedós Motoros Csónak (TC) „C-32”

1959-ben a JRM a korcsulai „Ivan Cetinic” hajógyárában elkészítette a „C-32 osztályú „Baglietto”típusú TC- 301 (302) motoros torpedós csónakját (torpedni camci „TC”), mely 1964-ig szolgált a jugoszláv flottában. A hajók normál súlya 22.4 terhelt súlya 33.3 tonna volt. Hosszuk 23.77 méter, szélességük 6.5 méter volt. Két darab 1350 lőerős benzinmotor hajtotta meg ezen naszádot maximális 42.5 tengeri csomóval. Fegyverzetük: két darab „egycsövezetű” L/60-as „Bofors ágyú, két darab 533 mm-es torpedóvető, és két tengeri robbanó bombakivető.^{^[1]}

[1] http://navyworld.narod.ru/TC.htm

Egy „Baglietto” típusú olasz MAS (torpedós motoros csónak). forrás: http://www.modellismosalento.it

„Spica és Ariete” osztály „Ariete” prototípus, valamint a „Fionda”, „Balestra”

Az „Fionda” (ex TA-46) az olaszországi „Ansaldo Sestri Ponente” Genova hajógyárban készült el, a „Spica” hajóosztály módosított „Ariete” osztályú hajójaként a II. Világháború alatt. A hajó normál súlya 745 tonna, terhelt pedig 757 tonna volt. Hossza 83.5 méter, szélessége 8.62 méter volt. Két darab gőzturbinás gőzmotor hajtotta meg a hajót 22 000 lóerővel, maximális 31.5 tengeri csomóval. Az olaszok felszerelték a hajót két 100 mm-es egycsövezetű ágyúval, három kétcsövezetű 20 mm-es Breda 70-es légvédelmi ágyúval, négy darab egy csövezetű 20 mm-es Breda 65-ös légvédelmi ágyúval, két 450 mm-es torpedóvető csővel és két tengeri vízi robbanó akna telepítésére alkalmazott leengedő eszközzel „DCT”, és vízi robbanó aknákkal.

Az „Balestra” (ex TA-47) az olaszországi „Ansaldo Sestri Ponente Genova” hajógyárban készült el, a „Spica” hajóosztály módosított „Ariete” osztályú hajójaként a II. Világháború alatt. A hajó normál súlya 745 tonna, terhelt pedig 757 tonna volt, (a jugoszlávok szolgálatában 1150 tonna maximális súly). Hossza 83.5 méter, szélessége 8.62 méter volt. Két darab gőzturbinás gőzmotor hajtotta meg a hajót egyenként 11 000 lóerővel, maximális 29-31.5 tengeri csomóval. Az olaszok fegyverzetileg felszerelték a hajót két 100 mm-es egycsövezetű ágyúval, három kétcsövezetű 20 mm-es Breda 70-es légvédelmi ágyúval, négy darab egy csövezetű 20 mm-es Breda 65-ös légvédelmi ágyúval, két 450 mm-es torpedóvető csővel és két tengeri vízi robbanó akna telepítésére alkalmazott leengedő eszközzel „DCT”, és vízi robbanó aknákkal.

Az „Ariete” a róla elnevezett osztály prototípusként az olaszországi „Sestri Ponente Ansaldo”, Genova, hajógyárban készült el, a „Spica” hajóosztály módosított „Ariete” osztályú hajójaként a II. Világháború alatt. A hajó normál súlya 752 tonna, terhelt pedig 757 tonna volt, (a jugoszlávok szolgálatában 1121 tonna maximális súly). Hossza 83.5 méter, szélessége 8.62 méter volt. Két darab gőzturbinás gőzmotor hajtotta meg a hajót egyenként 11 000 lóerővel, maximális 29-31.5 tengeri csomóval. Az olaszok fegyverzetileg felszerelték a hajót két 100 mm-es egycsövezetű ágyúval, három kétcsövezetű 20 mm-es Breda 70-es légvédelmi ágyúval, négy darab egy csövezetű 20 mm-es Breda 65-ös légvédelmi ágyúval, két 450 mm-es torpedóvető csővel és két tengeri vízi robbanó akna telepítésére alkalmazott leengedő eszközzel „DCT”, és vízi robbanó aknákkal.

Az „Ariete”osztályú hajók közül a TA-46 (ex. Fionda)^{^[1]} és a TA-47 (ex. Balestra)^{^[2]} naszádokat a német haditengerészet hadizsákmányként 1945-ig birtokolta. Mindkét hajó 1945. február 20-én Rijeka hajógyár kikötőjében állomásozott, mikor a szövetséges erők légitámadásában megrongálódtak, üzemképtelenné váltak és májusban elsüllyedtek. A németek a két hajót magára hagyták, így azok a felszabadító partizán jugoszláv erőkhöz kerültek. A II. Világháború végével a jugoszlávok mindkét hajót kiemelték, renoválták és a „titói” haditengerészet kötelékében a TA-46 Re-55 „Velebit” nem állt szolgálatba[3], mert nem készült el, de a TA-47-et 1951-től Re-54 „Ucka” néven szolgálatba állították egészen 1967-ig^{^[4]}. Az olaszok 1943. szeptemberi kapitulációja során az „Ariete” prototípus torpedós hajója nem került a németek birtokába, mivel 1943. szeptember 20-án Máltán a szövetséges erők hadizsákmányként birtokba vették és a II. Világháború után visszaadták a jugoszlávoknak, ahol 1950-től Re-53 „Durmitor”^{^[5]} néven lépett szolgálatba a Jugoszláv Haditengerészetbe, ahol 1957-ben vonták ki^{^[6]}.

„Ciclone” osztály az „Aliseo”, „Indomito”

A Jugoszláv Haditengerészet (JRM) a II. Világháborút követően 1949. tavaszától a szövetségesek jóvoltából két korábbi olasz „Ciclone” osztályú „torpedós hajót” állított hadrendbe, mely osztályt a jugoszlávok „Orsa II.” néven illettek[7]. 1941. őszén az olaszországi Nápoly „Navalmeccanica Castellammare di Stabia” hajógyárában készült el az olasz hadiflotta (Regia Marina) „Ciclone” (Ciklon) osztályú rombolója „Aliseo” néven. A hajó normál súlya 950, terhelt súlya 1160 tonna volt, (a jugoszláv szolgálat alatt 1633 tonna) hossza 82.5 méter,( a jugoszláv szolgálat alatt 89.65 méter) szélessége 9.9 méter. Az „Aliseo” hajót két „Yarrow” gőzkazánnal ellátott két „Tosi” gőzturbina hajtotta meg egyenként 8000 lóerővel, maximális 25-26 tengeri csomóval. Fegyverzete: két 100 mm-es ágyú, nyolc 20.mm-es légvédelmi ágyú, nyolc 13.2 mm-es géppuska, négy 450 mm-es torpedó, négy darab tengeri akna kivető. A hajót az 1943-as olasz kapituláció után a szövetséges erők hadizsákmányként megszerezték és 1949-ben a jugoszlávoknak átadták, ahol a haditengerészetben Re-52 „Biokovo”[8] néven szolgált 1965-ig. A jugoszlávok a hajót három darab 100 mm-es ágyúval, négy darab „négycsövezetű” 20. mm-es „Flak 38-as”, négy darab 40. mm-es „Oerlikon” ágyúval és négy darab 450 mm-es torpedóval és négy tengeri akna kivetővel, két tengeri akna „becsúsztatására” alkalmas tengeri akna telepítővel látták el.

1943. júliusban az olaszországi Trigoso „Cantieri Navali del Tirreno -Riva Trigoso” hajógyárában készült el az olasz hadiflotta (Regia Marina) „Ciclone” (Ciklon) osztályú torpedós hajója „Indomito” néven. A hajó normál súlya 973 tonna, terhelt 1652 tonna volt, (a jugoszláv szolgálat alatt 1712 tonna) hossza 87.75 méter, (a jugoszláv szolgálat alatt 89.26 méter) szélessége 9.82 méter. Az Indomito két „Yarrow” gőzkazánnal ellátott két „Tosi” gőzturbina hajtotta meg egyenként 8000 lóerővel, maximális 24 tengeri csomóval. Fegyverzete: három darab 100. mm-es ágyú, hat darab kétcsövezetű és két darab egycsövezetű 20. mm-es „Flak” légvédelmi ágyú, négy darab 450 mm-es torpedó, 20 darab tengeri akna és azokat kivető négy darab „vetőcső”. A hajót az 1943-as olasz kapituláció után a szövetséges erők hadizsákmányként megszerezték és 1949-ben a jugoszlávoknak átadták, ahol a haditengerészetben Re-51 „Triglav”[9] néven szolgált 1965-ig.^{^[10]} A jugoszlávok a hajót két darab 100 mm-es ágyúval, nyolc darab 20 mm-es légvédelmi ágyúval, ebből két darab „négycsövezetű” 20.mm-es „Flak 38-as” volt, négy darab 40. mm-es „Oerlikon” ágyúval, négy darab 450 mm-es torpedóval és négy tengeri akna kivetővel, két tengeri akna „becsúsztatására” alkalmas tengeri akna telepítővel látták el.

[1] forrás: https:// en. wikipedia .org/ wiki/ Ariete- class_ torpedo_boat, http: // www .german-navy.de/ kriegsmarine /captured/ torpedoboats /ta/ ta40/index.html, forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Ariete-class_torpedo_boat,. forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Ariete-class_torpedo_boat

[2] forrás: https://en. wikipedia. org/ wiki/ Ariete-class_torpedo_boat, forrás: https://en. wikipedia. org/wiki/ Ariete- class_torpedo_boat, https :// en. wikipedia. org/ wiki/ Ariete-clas s_ torpedo _b oatTA

[3] https://obris.org/hrvatska/sudbina-podmornice-p-01/

[4] http://www.navypedia.org/ships/germany/ger_tb_ta24.htm

[5] forrás: https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Ariete-class_torpedo_boat, http://www. navypedia. org/ ships/ yugoslavia/ yu_dd_durmitor. htm

[6]Fontos momentum, hogy „Lürssen/Orjen” osztályban szintén volt egy „Durmitor” nevű torpedós hajó a Jugoszláv Királyi Haditengerészet kötelékében, mely a Partizán Haditengerészethez került. Az „Orjen” osztályú Durmitor lényegesen kisebb méretű, súlyú volt és gyengébb. Továbbá már nem gőzmotor, hanem három „Daimler-Benz” német, gázolajjal működő motor hajtotta meg. Fegyverzetileg a az „Orjen” osztály lényegesen nagyobb topedóvető csövekkel (550 mm-es), és 40 mm-es légvédelmi ágyúval szerelték fel.

http: // tehnika. lzmk. hr/ vojna- brodogradnja- 2/, http: // croinfo. net/ vijesti- regija/ 3740- jedna- ratna- pria-njemaka-torpiljarka-ta-45-spica.html, https://www.croinfo.net/vijesti-hrvatska/6203-njemaka-ratna-mornarica-na-jadranu-1943-1945, https://www.wlb-stuttgart.de/seekrieg/km/sboot/sdiv-mm.htm, https :/ /en. wikipedia. org/ wiki/ Ariete- class_torpedo_boat, http://www. navypedia. org/ ships/ yugoslavia/ yu_dd_durmitor. htm, https:// wikivisually. com/ wiki/ Orjen-class_torpedo_boat

[7] https://www.wrecksite.eu/docBrowser.aspx?1412

[8] https://www.wrecksite.eu/docBrowser.aspx?1412

[9] https://www.wrecksite.eu/docBrowser.aspx?1412

[10] Nem összekeverendő az Olasz Haditengerészet 1952-ben gyártott „Indomito” rombolójával. ( https:// it. wikipedia. org/ wiki/ Classe_ Indomito_(cacciatorpediniere_ 1955,) http: / /www. naviecapitani. it/ Navi%2 0 e % 2 0 Capitani/ gallerie % 20navi/ navi% 20 militar i % 20storiche/ schede % 20 navi/ I/ Indomito/ Indomito % 201943. htm, https://it. wikipedia.org/wiki/Indomito_(torpediniera), https: //hr. wikipedia. org/ wiki/ RE-52_Biokovo, "Ratna mornarica" 1945-1985, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic,12391.15.html https: //hr. wikipedia. org/ wiki/ RE-52_Biokovo, "Ratna mornarica" 1945-1985, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic,12391.15.html, http://navyworld.narod.ru/razaraci.htm#Triglav

R-11 „Split”. forrás: http://navyworld.narod.ru/razaraci.htm#Triglav

Re-52 „Biokovo”. forrás: http://navyworld.narod.ru/razaraci.htm#Triglav

Re-51 „Triglav”. forrás: http://navyworld.narod.ru/razaraci.htm#Triglav

Re-53 „Durmitor”. forrás: http://navyworld.narod.ru/razaraci.htm#Triglav

Re-54 „Ucka”. forrás: http://navyworld.narod.ru/razaraci.htm#Triglav

Torpedós Motoros Csónak (TC) „C-65” – Segéd Támogató Hajó (PB)

1960-ban a JRM a korcsulai „Ivan Cetinic” hajógyárában elkészítette a „C-65” osztályú fa vázzal rendelkező TC-201^{^[1]} torpedós motoros csónakját. A motoros normál súlya 120., terhelt súlya 145 tonna volt. Hosszuk 37 méter, szélességük 6.09 méter volt. Két darab 3000 lőerős benzinmotor hajtotta meg ezen naszádokat maximális 46 tengeri csomóval. A TC-201 fegyverzete: két „egycsövezetű” 40 mm-es L 60-as „Bofors” ágyú, két darab 533 mm-es torpedóvető, két tengeri robbanó bomba kivető^{^[2]}. 1967-ben a TC-201-es átalakítását követően, mint kisegítőhajó (pomocni brod), folytatta pályafutását PB-201 „"Pojeblo"” azonosító jelöléssel. Új feladata volt a diverziós feladatok ellátására irányuló erők állomásoztatása, így egyfajta bázishajóként működött a flottában. Miután torpedós motoros csónakból átalakították segédhajóvá, a hajó. A PB-201 maximálisan 14 tengeri csomóval közlekedett és a motorját is két 368 kW-os dízelmotorra cserélték. Normál súlya 135 tonna, terhelt 150 tonna lett. Hossza 34.08 méter, szélessége 6.28 méter. A fegyverzet a motoros kisegítő hajóvá (PB) való avanzsálását követen módosult. A torpedóvetőket leszerelték és csak egy 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval látták el[3]. A kishajót ellátták „530 M-ekon” navigációs rendszerrel, „DECCA” RM-1226 radarral, „ANSCHUTZ-STANDARD IV” irányzóval, „R-609M”, „RUP-12M” rádió kommunikációs rendszerrel és „RTU-100/M” rádiótelefonnal.

[1] http://navyworld.narod.ru/TC.htm

[2] http://navyworld.narod.ru/TC.htm

[3] www.paluba.info

TC-201 torpedós motoros csónak. forrás. www.paluba.info

TC-201 torpedós motoros csónak makettje a Szplitben lévő haditengerészeti múzeumban. forrás. www.paluba.hu

A TC-201 átalakítását követően, mint PB-201. forrás. www.paluba.hu

Torpedónaszádok (TC) „Projekt-206/Shershen”

A leselejtezett és kivont torpedós motoros csónakok, hajók helyét lassan modernebb torpedónaszádok vették át. Megkell említeni, hogy a korábbi „partizán” úgynevezett fegyveres hajók (NB), melyeket átalakítottak torpedós hajókká (TC) leváltásra kerültek. Tehát a TC-213 ”Jadran” (korábban NB-3 Jadran), TC-214 „Topcider” (korábban NB-4, majd BB-4 Topcider), TC-215 „Ivan” (korábban NB-5 Ivan), TC-216 „Napredak” (korábban NB-6 Napredak), TC-217 „Kornat” (korábban NB-8 Kornat), TC-218 „Biokovac” (korábban NB-9 Biokovac), TC-219 „Sloga” (korábban NB-10 Sloga), TC-220 „Crvena Zvijezda” (korábban NB-11 Crvena Zvijezda), TC-221 „Borac” (korábban NB-12 Borac), TC-222 „Partizan” (korábban NB-13 Partizan), TC-224 „Pionir II” (korábban NB-14 Pionir) hajókat felváltotta a szovjet „Projekt 206” (Shershen NATO) osztály. Az új hajók elnevezése egyes esetekben megőrizte a régi torpedónaszádok nevét, de a hadrendi számban változtattak.

A JRM a haderőreform révén az ezerkilencszázhatvanas években, 1965-1971. közt négy szovjet „III” osztályú „Projekt 206” osztályú (NATO kód: Shershen) torpedónaszádot^{^[1]} állított hadrendbe. Az első importált hadihajó a TC-211-es^{^[2]} volt, melyet 1966-ban kapott Jugoszlávia a Szovjetuniótól. Ezt 1968-ig további három szovjet import követte, a TC-212^{^[3]}, 214^{^[4]} és 215^{^[5]}. A JRM a hadihajókat saját hadrendi névvel látta el: TC-211 „Pionir”, TC -212 „Partizan”, TC -214 „Topcider”, TC -215 „Ivan”^{^[6]}.

Az ezerkilencszázhatvanas évek végén a JRM további saját torpedónaszádok építésének fogott neki, szovjet „licensz” alapján, a rijekai „Kraljevica” hajógyárban^{^[7]}. 1968-ra megépült TC-213^{^[8]} „Proleter”, 1969-re a TC-216^{^[9]} „Jadran”, TC-217^{^[10]} „Kornat”, TC-218^{^[11]} „Biokovac”,1970-re TC-219^{^[12]} „Streljko”, TC-220^{^[13]} „Crvena Zvezda”, TC- 221^{^[14]} „Borac”, 1971-ra pedig a TC-222^{^[15]} „Partizan II”, TC-223^{^[16]}„Napredak”, TC-224^{^[17]}„Pioner II”. A hadrendi elnevezéseket a JRM a II. Világháborúban a partizán flottában szolgáló felfegyverzett „halászhajók” (NB)^{^[18]} nevéből vette át, mely hajók egy része a német haditengerészet és légierő támadásának következtében elsüllyedtek, megsemmisültek, illetve a megmaradtak a háború után kivonásra kerültek^{^[19]}.

Első időszakban a JRM a torpedónaszádokat a 18. rakétás hajózó flotta „FRC”, majd az 1971-es reformizációt követően a 18. torpedónaszád brigád „BTC” erőihez csatolta. Az ezerkilencszáznyolcvanas években a torpedós naszádok bázis hadikikötője a szpliti (Split) „Lora” volt, ahol a 17. rakétás torpedónaszád brigád (17.BRTC) 1. és 2. divízióját alkották^{^[20]}. Az 1990-1991. évben kitörő Szlovénia és Horvátország függetlenségi háborúja során a JRM a torpedós hajóiból tizenkét darabot tudott „átmenteni” a horvátországi adriai tengerrészről a crna gorai „Boka Kotor” hadihajó bázisra, melyeket javításra és tartalékba vontak az 1992. évben, majd a megalakuló szerb és montenegrói jugoszláv haderő (JA) haditengerészetének részét képezték.^{^[21]}

A kraljevicai hajógyárban elkészült acélvázas torpedónaszádok: 145 tonna alap súlyúak voltak, de teljes fegyverzetben 170 tonnát nyomtak. Méretük; 34,08 méter hosszúak és 6,74 méter szélesek, árboc magasság 12.5 méter. Merülési mélység 3,75 méter. A hajókon lévő három hajócsavart három „M503A-Zvezda” 2.942 kW-os dízelmotor hajtotta, így 46 csomó maximális sebességre voltak képesek. Fegyverzet: a hajók rendelkezett „MR-104 RIS” célravezető radarral irányítható két „AK230” két-csövezetű 30. mm-es légvédelmi gyorstüzelő löveggel (egy orr és egy tat részen), négy szovjet „TA 533-206 OTAM” torpedó vetőcső és TR-53/VA 533.mm-es torpedó löveggel (kettő bal és kettő jobb oldali részen) és tengeri aknák elleni „befogóhálóval”, valamint tengeri aknákkal „KMD-2, AIM-70, SAG-1, SAG-2”. A „MR-102 BAKLAN” célravezető radar segítségével, az 1900 kg. súlyú, 210 kg-os robbanótöltettel rendelkező 6-8 méter hosszú torpedók 32 tengeri csomóval 10 km. távolságra is képesek voltak hatékonyan célba érni^{^[22]}. A naszádok el voltak látva szovjet gyártású „NIHROM más néven NIKELJ” „ellenség-barát” felismerő radarral, „GRADUS-2” mágneses iránytűvel, „AP-3” navigációs radarral, „LAG-6” sebességmérővel, „SAMSIT” automata kormányművel, „URT-860” rádiókommunikációs és „RTU-100/M” valamint „T-100/M” rádió távíró rendszerrel, „MARCONI” rádióadóval, „R-609M”, „RUP-12M” rádiós adóvevőkkel, „UKT-FM 66/’11” rádiótelefonnal, „P-H 420/II” házi telefonnal. A hajó maximálisan huszonnégy fővel,(általában tizenkét tiszt, altiszt, tizenkét sorállományú matróz) üzemelhetett és öt napig képes volt kikötés nélkül járőrözni^{^[23]}.

[1] A Szovjetunióban Zelenodolsk és Jaroslav hajógyáraiban készült el a Shershen 206 projekt. https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Shershen-class_torpedo_boat

[2] Megépítve a Szovjetunióban 1965-re, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,545.1860.html

[3] Megépítve a Szovjetunióban 1965-re, 1972-től átkeresztelve TC-297 elnevezésű torpedónaszáddá. http: // www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 545.1860.html, http://navyworld.narod.ru/TC.htm

[4] Megépítve a Szovjetunióban 1965-re, 1993-ig szolgált a Szerbia és Crna Gora szövetségéből megmaradt Jugoszlávia flottájában. http: // www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 545.1860.html, http://navyworld.narod.ru/TC.htm

[5] Megépítve a Szovjetunióban 1965-re, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,545.1860.html

[6] Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ'

[7] “Titovom brodogradilistu” Rijeka-Kraljevica, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,545.1860.html

[8]Megépült a kraljevicai hajógyárban 1968-ban, 1971-től átkeresztelve TC-213 elnevezésű torpedónaszáddá (386 építési szám). 1993-ig szolgált a Szerbia és Crna Gora szövetségéből megmaradt Jugoszlávia flottájában. http: // www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 545.1860.html, http://navyworld.narod.ru/TC.htm, Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ'

[9] Megépült a kraljevicai hajógyárban 1969-ben, (387 építési szám). 1993-ig szolgált a Szerbia és Crna Gora szövetségéből megmaradt Jugoszlávia flottájában. http: // www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 545.1860.html, http://navyworld.narod.ru/TC.htm, Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ'

[10] Megépült a kraljevicai hajógyárban 1969-ben, (388 építési szám). Szolgált a Szerbia és Crna Gora szövetségéből megmaradt Jugoszlávia flottájában. http: // www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 545.1860.html, http://navyworld.narod.ru/TC.htm, Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ'

[11] Megépült a kraljevicai hajógyárban 1969-ben, (389 építési szám). Szolgált a Szerbia és Crna Gora szövetségéből megmaradt Jugoszlávia flottájában. http: // www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 545.1860.html, http://navyworld.narod.ru/TC.htm, Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ'

[12]Megépült a kraljevicai hajógyárban 1970-ben, (391 építési szám). TC-219 1991.évben a horvát haderők a hajót hadizsákmányként birtokba vette és annak fegyverzetét a HRM „Kralj Petar Kresimir IV” járőrhajóra és OBM-41 Dubrovnik aknavadász hajóra (korábban a JRM flottában RC-310 Velimir Skorpik) szerelték át. Maga a TC-219-est a horvátok az 1994-es „Posejidon” katonai akcióban célpontként használva kilőtték, elsüllyesztették. https: // synonymsbot. com/ t%C 4% 8D, http:// www.wikiwand. com/en/ Yugoslav_Navy

[13] Megépült a kraljevicai hajógyárban 1970-ben, (392 építési szám). Szolgált a Szerbia és Crna Gora szövetségéből megmaradt Jugoszlávia flottájában. http: // www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 545.1860.html, http://navyworld.narod.ru/TC.htm, Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ'

[14] Megépült a kraljevicai hajógyárban 1970-ben, (393 építési szám). Szolgált a Szerbia és Crna Gora szövetségéből megmaradt Jugoszlávia flottájában. http: // www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 545.1860.html, http://navyworld.narod.ru/TC.htm, Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ'http://www. wikiwand. com/ en/ Yugoslav_Navy

[15] Megépült a kraljevicai hajógyárban 1971-ben, (396 építési szám). TC-222 1991. szeptember közepétől horvát hadizsákmányként a HRM szolgálatában horvát TB-51 „Vukovar” néven. Felújításra került a " MTRZ Velimir Skorpik" Sibenik hajógyárban. http:// jna- sfrj. forum- aktiv. com/ t575 p50- tc-224-torpedni-camac, http:// www. paluba. info/ smf/index. php/topic,545. 1860. html, http:// www. wikiwand. com/ en/ Yugoslav_Navy http://www. paluba.info/smf /index.php/ topic, 545.1860.html, https://hr.wikipedia.org/wiki/TB-51_Vukovar, http: // www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 545.1860.html, http://navyworld.narod.ru/TC.htm, Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ',

[16] Megépült a kraljevicai hajógyárban 1971-ben, (397 építési szám). Szolgált a Szerbia és Crna Gora szövetségéből megmaradt Jugoszlávia flottájában. http: // www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 545.1860.html, http://navyworld.narod.ru/TC.htm, Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ',

[17] Megépült a kraljevicai hajógyárban 1971-ben, (398 építési szám). Szolgált a Szerbia és Crna Gora szövetségéből megmaradt Jugoszlávia flottájában. http: // www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 545.1860.html, http://navyworld.narod.ru/TC.htm, Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ',

[18] https://hr.wikipedia.org/wiki/Kategorija:Jugoslavenski_ratni_brodovi, Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ'

[19] Kazimir Pribilovic: 'Naoruzani brodovi mornarice NOVJ'

[20] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=545.0

[21] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,545.2985.html

[22] http: //jna- sfrj. forum- aktiv. com/ t575p50- tc- 224- torpedni- camac, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic,545.1860.html

[23] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=16914.0

Torpedónaszádok a szpliti „Lora” bázison. forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t575p50-tc-224-torpedni-camac

Shershen” osztályú torpedónaszád. forrás: www.paluba.info

TC-211. forrás:www.paluba.info

TC-212. forrás:www.paluba.info

TC-213. forrás:www.paluba.info

TC-214. forrás:www.paluba.info

TC-215. forrás:www.paluba.info

TC-216. forrás:www.paluba.info

TC-217. forrás:www.paluba.info

TC-218.. forrás:www.paluba.info

TC-219. forrás:http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t1088p585-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice

TC-220. forrás:www.paluba.info

TC-221. forrás:www.paluba.info

TC-222. forrás:www.paluba.info

TC-223. forrás:www.paluba.info

TC-224. forrás:www.paluba.info

AKNÁSZHAJÓK

A II. Világháború során jelentős mennyiségű tengerbe kihelyezett robbanó akna lett letelepítve. Ennek eredménye képen több mint negyvennégy hajó futott aknamezőre az Adrián a jugoszláv tengeri zónában. Ebből huszonhárom jugoszláv huszonegy pedig külföldi felségjelzésű^{^[1]} volt. Az aknavadászok kezdetben tengeri aknák befogására és megakasztására alkalmas hálókkal szerelték fel, valamint kezdetleges fegyverzettel. A Jugoszláv Haditengerészet célja volt az Adria aknamentesítése valamilyen szinten, saját hajózó erőik biztonsága érdekében. Ehhez aknaszedő, aknavadász hajókra volt szükségük, melyekhez jórészt olasz hadizsákmányból juthattak hozzá, a korábban az Osztrák-Magyar Monarchia kraljevicai^{^[2]} hajógyárában készült hadihajókból.

„Galeb” osztályú aknavadász „Orao”

1918. és 1919. közt a Szlovén-Horvát-Szerb Királyság hat darab ötszáz tonnás „Galeb avagy Jastreb” osztályú fegyvertelen hajót; „M 97, M 100, M 106, M 112, M 121 és M 144” vásárolt meg Németországtól^{^[3]}. Az „M 97”, „M 100”, „M 112” hajók a német „Joh. C. Tecklenborg, Geestemünde” hajógyárban, az „M 106” hajó a „Reiherstieg, Hamburg” hajógyárban, a „M 121”, „M 144” hajók pedig „Neptun, Rostock” hajógyárban készültek el. Az 1918-ban „Orao, Galeb, Kobac”, 1919-ben „Gavran, Jastreb, Sokol”gyártott hajókat a jugoszlávok átnevezték, így az „M 97-es” „Orao”, az „M 100-es” Galeb, az „M 106-os” „Gavran, majd Labud”, az „M 112-es” „Jastreb”, az „M 121-es” „Kobac”, az „M 144-es” pedig „Sokol” néven állt szolgálatba^{^[4]}. A hajók közül a „Sokol” 511.7 tonna volt, a „Galeb” 507.45 tonna, a többi hajó maximális súlya 690 tonna volt. A méreteket illetően a „Sokol” 59.63 méter hosszú, 7.13 méter széles volt, a „Galeb” 59.58 méter hosszú és 7.4 méter széles volt, a többi hajó hossza 56.5 méter, szélessége pedig 7. méter volt. Az „Orao”, „Gavran (Labud)”, „Jastreb”, „Sokol”, „Kobac” hajókat egyenként két kilencszáz lőerős gőzmotor hajtotta meg, míg a „Galeb” hajót két egyenként 883.5 léerő gőzmotor hajtott meg. A gőzmotor a nagyobb lőerő tekintetében maximális 15 tengeri csomó elérésére volt képes, míg a „Galeb” esetében 14 tengeri csomó. Fegyverzet: A „Sokol” és a „Galeb” esetében két egycsövezetű 90. mm-es „Skoda 45-ös M 12” ágyú, vagy két egycsövezetű 83.5 mm-es „Skoda” 55-ös Let Vz 22 ágyú, két egycsövezetű 47. mm-es „Skoda” 44-es ágyú, két egycsövezetű 8 mm-es, vagy két egycsövezetű 15.mm-es „Zbrojovka” és 30 darab tengeri akna. Az „Orao” esetében két egycsövezetű 47. mm-es „Skoda 44” ágyú, két egycsövezetű 8. mm-es, vagy két egycsövezetű „Zbrojovka” géppuska, 30 db. tengeri akna alkotta. A „Jastreb” és a „Kobac”, valamint a „Labud” esetében, egy egycsövezetű 90. mm-es „Skoda 45-ös M 12” ágyú, vagy egy egycsövezetű 83.5 mm-es „Skoda” 55-ös Let Vz 22 ágyú, két egycsövezetű 47. mm-es „Skoda” 44-es ágyú, két egycsövezetű 8 mm-es, vagy két egycsövezetű 15.mm-es „Zbrojovka” és 30 darab tengeri akna.1921-ben a Szlovén-Horvát-Szerb Királyság hadiflottájában, majd 1928-tól a jogutód Jugoszláv Királyság flottájában szolgálnak a „Galeb” aknavadászként. 1941.áprilisában olasz hadizsákmányként a „Regina Marina” olasz haditengerészet birtokába kerültek az aknászok, melyből öt darab elsüllyedt a háborúban (Galeb új neve „Salve” 1942-ben megsemmisült, Labud új neve Oriole 1943-ban megsemmisült, Jastreb új neve Zirona 1941. novemberben megsemmisült, Kobac új neve Unie megsemmisült 1943-ban, Sokol új néven Eso megsemmisült 1943-ban). Az „Orao” az olasz haditengerészet aknavadászként szolgált „Vergada” néven 1943-ig. Az olasz kapituláció után a hajó a szövetségesek hadizsákmánya lett. A szövetséges erőktől került vissza a jugoszlávokhoz, ahol ismét „Orao”, majd 1945. decembertől pedig M-21 „Pioner” néven, 1949. májustól M-21 „Zelengora” néven szolgált a jugoszláv flottába 1962-ig[5].Ezt követően a hadiflottából átkerült a polgári tengerhajózáshoz a „Zelengora”, ahol „S-3” teherszállító hajóként, „Gradina” becenéven kezdte meg szolgálatát a vela lukai "Obalna plovidba" vállalatnál. 1963-ban leselejtezték.

A hajó súlya ötszáz-hatszáz tonna volt, hossza 56.5, szélessége 7 méter. Maximális sebessége 15 tengeri csomó volt, amit a két egyenként 900 lőerős gőzmotor eredményezett. A hajó fegyverzetét két egycsövezetű 47. mm-es „Skoda 44” ágyú, két egycsövezetű 8. mm-es, vagy két egycsövezetű „Zbrojovka” géppuska, 30 db. tengeri akna alkotta. A fegyverzetét a jugoszlávok 1945. után módosították; két egycsövezetű 40. mm-es „Bofors” ágyúra, egy kétcsövezetű 20. mm-es légvédelmi lövegre és két kétcsövezetű 12.7 mm-es géppuskára, valamint 34 darab tengeri aknára.

[1] „Aldennan” brit romboló 1944. december 14-én futott aknára a jugoszláv tengeri részen, Skarde szigetnél. Az „Abat Milis” és „St Lavrenze” amerikai járőrhajók szintén aknára futottak. Az első 1945.11.01-én, a második pedig 1945. november 25-én Dubrovniknál. "Ratna mornarica" 1945-1985, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic,12391.15.html,

[2] Rijekától délre található Kraljevica (Porto Re). Az Osztrák-Magyar Monarchia "Ganz & Co. Danubius Maschinen-, Waggon- und Schiffbau A.G." ("Ganz és társa Danubius Gép- Waggon- és Hajógyár R.T.") alá tartozott, majd az I. Világháborút követően az ezerkilencszázharmincas évekre, mint „Kraljevica” hajógyár üzemelt tovább.

[3] https://en.wikipedia.org/wiki/Galeb-class_minelayer

[4] Az „Orao” 1945. decembertől a jugoszláv flotta M-21 „Pioner” névű hadihajója, 1949. májustól átnevezték és M-21 „Zelengora” néven szolgált a jugoszláv flottába 1963-ig. https://en.wikipedia.org/wiki/Galeb-class_minelayer

[5] http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm, http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslave

„Zelengora” (ex Orao) mint M 21. forrás: http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#Orao

Mint „Orao”. forrás: www.slobodnadalmacija.hr

„Malinska/Marjan” (Albona) osztályú aknavadászok

Az Osztrák-Magyar Monarchia, 1917. októbere és 1918. szeptember közt az akkor még Osztrák-Magyar Monarchia alá tartozó Fiume (Rijeka) és Porto Re (Kraljevica) „Ganz & Danubius” hajógyárban tizennégy „MT.130” osztályú aknarakó hajó megtervezésének fogott neki. A kraljevicai „Ganz-Danubius” hajógyárában 1918-ban elkészült három „MT 130” osztályú aknarakó hajó (MT 130., 131., 132.), melyek az olasz flottához kerültek. Viszont a hajógyárban további tervezetként az „MT” sorozatból öt hajó volt előkészületben. Az MT 130., 131., 132 hajók az I. Világháború végén az olasz haditengerészethez került 1921-ban és „Albona (MT 130), Laurana (MT 131), Rovigno (MT 132)” néven szolgáltak^{^[1]}. Az I. Világháború végével a kraljevicai hajógyár a Királyi Jugoszlávia (akkor Szlovén-Horvát-Szerb Királyság) birtokába kerül, ahol az „MT 130” osztályból a félkészen hagyott öt darab aknarakó hajók megépítését folytatták a jugoszlávok. A hajógyárban öt be nem fejezett korábbi Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészet által épített „MT 130” osztályú hajót („MT 133. Malinska, 134. Marjan, 135. Melinje, 136. Mljet, 137. Mosor”), a jugoszlávok „Malinska” osztályként megépítettek és 1920-ra szolgálatba állították a Királyi Jugoszlávia (akkor Szlovén- Horvát- Szerb Királyság) Haditengerészetben. 1931-ben a KJRM, öt darab 128 tonnás, 31.10 méter hosszú és 6.70 méter széles, egy „Yarrow” gőzmotor és két-három dugattyús gőzgép (210 kW), maximum tizenegy tengeri csomóval hajtott, „Malinska” osztályú aknatelepítőt épített meg a Kraljevica hajógyárban. A hajókat ellátták egy 66 mm-es „Skoda” L/30 légvédelmi ágyúval és egy géppuskával. A KJRM további hat aknarakó legyártását tervezte meg (MT 138., 139., 140., 141., 142., 143.), melynek nekiláttak 1918-ban, de csak 40 %-ban készültek el. 1941. áprilisában a Királyi Jugoszlávia kapitulációja révén az aknarakók olasz hadizsákmányként végezték. Az aknászokat az olaszok átkeresztelték Arbe (ex Malinska), Solta (ex Meljine), Meleda (ex Mljet), Ugliano (ex Marjan), Pasman (ex Mosor), ”

„Arbe” (ex Marjan), névre. 1943. őszén az olasz kapituláció során két hajó a „Arbe” és a „Pasman” német hadiflottához került, ahol a „Pasmant” megkapta a németbarát „Független Horvát Állam (NDH)”. Mindkét hajó 1943 és 1944-ben elsüllyedt. A „Pasmant” 1944.01.05-én a jugoszláv partizánok „NB-3 Jadran” hadicsónakja az Ist szigetnél lévő kozja dragai (Kozja Draga) részén elfoglalja és 13-án elsüllyesztették. Az „Arbe” hajót a németek 1943. 09.09-én Genova kikötőjében elsüllyesztették. Az SJPS (emigrált Királyi Jugoszlávia Haditengerészete) a szövetségesektől 1944-ig visszakapott további korábban a Királyi Jugoszláv Haditengerészetbe 1941-es kapitulációig szolgáló három aknász hajót; 1943 decemberében a „Meljine és Mljet, 1944. februárban a Marjan hajókat^{^[2]}. A szövetségesek mindhárom hajót az olasz hadiflottából zsákmányolta; „Meljine (ex-Solta), Mljet (ex-Meleda), Marjan (Ugliano)”. Az aknászokat a jugoszlávok ellátták hadrendi számmal: M1 (Meljine, ex-Solta), M2 (Marjan ex-Ugliano) és M3 (Mljet, ex-Meleda), de később átkeresztelték a hajókat új számmal ellátott jelöléssel: M 31 (ex-M1), az M 32 (ex-M2) és az M 33 (ex-M3).^{^[3]} A hajókat ellátták két 7.62 mm-es géppuskával, egy darab 47. mm-es „Skoda” légvédelmi ágyúval és 24-39 darab tengeri robbanó aknával. Az aknarakókat későbbiekben megpróbálták modernizálni, de 1978-ig[4] selejtezésre került az összes aknarakó „MT-130 Malinska” osztályú hajó.^{^[5]}

[1] http://www.navypedia.org/ships/italy/it_ms_rd58.htm

[2] http: // www. navypedia. org/ ships/ yugoslavia/ yu_ ms_ malinska.htm

[3] Fontos megemlíteni, hogy a fent leírtakat a „Zvonimir Freivogel - Achille Rastelli: Pomorski Rat Na Jadranu 1940. – 1945.” könyvéből merítettem. A ” Razvoj oruzanih snaga SFRJ 1945-1985 - Ratna mornarica (1988)” könyv alapján viszont a hajók elnevezése másképpen szerepeltetik; „M1 Marjan, M2 Mljet, M3 Meljine, M21 Pionir”. https: // www. revolvy. com/ page/ Albona % 25 2 Dclass - minelayer?cr = 1A http: // www. navypedia. org/ ships/ yugoslavia/yu_ms_malinska.htm weboldalról beszerezhető információk alapján „MT 133. Marjan, 134. Mosor, 135. Malinska, 136. Meljine, 137. Mljet” elnevezéssel szerepelnek az aknavadászok, viszont a „Marjan” (Ugliano) hajót a jugoszláv flottában „M2, M202, M32”, a „Mosor” (Pasman) hajót 1941-ben az olasz haditengerészet megszerezte, a „Malinska” (Arbe) hajót 1941-ben az olasz haditengerészet megszerezte, a „Mljet” (Meleda) hajót 1941-ben az olasz haditengerészet megszerezte. A https://en.wikipedia.org/wiki/Albona-class_minelayer weboldal alapján a „MT 133. Malinska, 134. Marjan, 135. Meljine, 136. Mljet, 137. Mosor” elnevezéssel szerepelnek.

[4] https://www.revolvy.com/page/Albona%252Dclass-minelayer?cr=1

[5] http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm, http://www. paluba. info/ smf/ index.php? topic= 6505.0;wap 2, http:// www.paluba. info/ smf/ index. php?topic=6505.150, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 6499.0, http:// www. navypedia .org/ ships/ yugoslavia/yu_ms_malinska.htm, https:// en. wikipedia. org/wiki/Albona- class_minelayer, Francesco Fasola: Unita Della Marina Italiana. ,

MH-Marjan és a ME-Meljine aknászok 1933-ban Senj kikötőben. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6499.0

„RD” (Dragamine) aknász hajók „ML-301-es” sorozat

Olasz aknakereső hajók, közzé tartoztak a jórészt nápolyi „Cantiere Navalmeccanica di Castellammare di Stabia” hajógyárban elkészült ”Dragamine” hadihajók, melyeket „RD” azonosítóval „Rimorchiatori Dragamine” láttak el. Az „RD” hajókat több szériában állították szolgálatba az Olasz Haditengerészetben.

RD-23 aknász. forrás: http://navyworld.narod.ru/Dragamine.htm

Az RD 30 szériából 1918-ban négy darabot gyártottak le; „RD 30, RD 29, RD 28, RD 27.” 1949-ben a hajók közül három darab a Jugoszláv Haditengerészet birtokába került, ahol új azonosító jelölést kaptak; ML-305 (ex RD 27), ML-306 (ex RD 28), ML-307 (ex RD 29). Az RD 23 szériából 1918-ban négy darabot gyártottak le; „RD 23, RD 24, RD 25, RD 26.” Ebből 1948-ban egy darab a Jugoszláv Haditengerészethez került, ahol új azonosító jelölést kapott; ML-304 (ex RD 25). Az RD 15 szériából nyolc darabot gyártottak le 1917-ben. „RD 15, RD 16, RD 17, RD 18, RD 19, RD 20, RD 21, RD 22”. Ebből 1955-ben két darab került a Jugoszláv Haditengerészet birtokába, ahol új azonosító jelölést kaptak; ML-302 (ex RD 16), ML-303 (ex RD 21). Az RD 3 szériából 1916-ban négy darabot gyártottak le; „RD 3, RD 4, RD 5, RD 6”. Ebből 1948-ban egy darab a Jugoszláv Haditengerészethez került, ahol új azonosító jelölést kapott; ML-301 (ex RD 6). A hajók múltját tekintve négy darab (RD 6., RD 16., RD 21., RD 25., az olasz Nápoly kikötő „Arsenale di Castellamare di Stabia” hajógyárban készült el 1916-1918. között, három darab (RD 27., RD 28., RD 29.) pedig az olasz Taranto kikötő „Castellamare di Tosi” hajógyárában épült meg 1918-1919. közt. Az 1943-as olasz kapitulációval a hajók ez része szövetséges erők hadizsákmányaként végezte, illetve a németek kezébe került.

A II. Világháború végével 1947-1948. közt az aknászok a szövetségesek jóvoltából a Jugoszláv Haditengerészethez kerültek, ahol 1962-ig voltak szolgálatban. A hajókból két darabot fel kellett újítania a Jugoszláv Haditengerészetnek, mert a II. Világháborúban megrongálódtak. Az RD 16-ost 1943.07.23-án Trapaninál megrongálódott, felújították és 1948-ban megkapta Jugoszlávia. A RD 25-ös Messina közelében 1943.08.26-án rongálódott meg, felújítás után megkapta Jugoszlávia.

„M-301” és „M-302” az Adrián. forrás: http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#D1_1

A hajók esetében az RD 6-os 196 tonna súlyú volt, hossza 35.3 méter, szélessége 5.80 méter. Egy darab gőzmotor hajtotta 800 lóerővel a hajót, maximális 13 tengeri csomóval. Az RD 16-os 201 tonna súlyú volt, hossza 35.3 méter, szélessége 5.80 méter. Egy darab gőzmotor hajtotta 800 lóerővel a hajót, maximális 14 tengeri csomóval. Az RD 21-es 201 tonna súlyú volt, hossza 36.5 méter, szélessége 5.80 méter. Egy darab gőzmotor hajtotta 880 lóerővel a hajót, maximális 13 tengeri csomóval. Az RD 25-ös 201 tonna súlyú volt, hossza 36.5 méter, szélessége 5.80 méter. Egy darab gőzmotor hajtotta 800 lórővel a hajót, maximális 13 tengeri csomóval. Az RD-27., 28., 29-esek 200 tonna súlyúak voltak, hosszuk 36.5 méter, szélességük 5.80 méter. Egy darab gőzmotor hajtotta 970 lóerővel a hajókat, maximális 14 tengeri csomóval. A hajók 1962-ig szolgáltak a JRM plocsi 16. aknavadász divíziójának flottájában. Fegyverzetük egy darab 76. mm-es L/40 ágyú, két darab 6.5 mm-es M115 géppuska és aknaszedő háló^{^[1]}.

[1] http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm, http://navyworld.narod.ru/Dragamine.htm

„Koce” aknaszedők

A szovjet „Kocs” típusú[1] aknaszedők a harminc tonnás hadihajók közzé tartoztak[2]. A „Kocs” „D 1” (1945. november 17-től TS-1), „D 2” (1945. november 17-től TS-2), „D 3” (1945. november 17-től TS-3), „D 4” (1945. november 17-től TS-4), „D 5” (1945. november 17-től TS-5), „D 6” (1945. november 17-től TS-6), „D 7” (1945. november 17-től TS-7), „D 8” (1945. november 17-től TS-8 és TS 19) aknászok egészen 1948-ig szolgáltak aknászhajóként a jugoszláv flottában. A „D 2” aknász 1945. végén Rabac környékén tengeri aknára futott és elsüllyedt.

[1] https://en.wikipedia.org/wiki/Koch_(boat)

[2] Korábban már rendelkeztek a jugoszlávok „D” aknavadászokkal, de azok a Schichau” osztályba tartoztak. 1921-ben a SZHSZK tengerészet „Jadranska Straza” az Osztrák-Magyar Monarchia hadihajói közül „megkapott” négy darab „Schichau” osztályú torpedóhajót „D1, D2, D3, D4” elnevezéssel állította saját flottájának szolgálatába. A hajókat még az OMM ideje alatt átalakították aknavadász funkció ellátására, 1911 - 1913 közt a „D2” és „D3”, 1917-ben a „D1” és „D4”. 1924-ben a „D1 (korábban Tb 21 Star)., D3 (korábban Tb 38 Kranitz)., D4 (korábban Tb 19 Kibitz) selejtezésre került, a D2 (korábban Tb 26 Ubu), mint „TS-2” viszont 1941. áprilisig a SZHSZK flottájának tagja. A hajók közül a D1., D3., D4-est 1924-ben selejtezték, egy hajó a D2-es pedig 1941. áprilisban elsőnek az olaszok vették birtokba és állították „D10” elnevezéssel hadiflottájuk szolgálatába. 1943-ben az olasz kapituláció után a németek vettek birtokba és 1944-ben elsüllyedt a kotori öbölben. https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Royal_ Yugoslav_ Navy, https: //en .wikipedia. org/ wiki/ Schichau- class_torpedo_boat, http:// www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 6610.0, http:// www. navypedia .org/ ships/ yugoslavia/ yu_ms_d1. htm

http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm

„TS” aknaszedő csónakok, kishajók. forrás: http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#D1_1

Aknavadászok „M”, „ML 101” sorozat.

1948-49-ben a korcsulai, trogiri, punati, rijekai hajógyárakban a JRM megépítette a saját aknavadász „minolovac” (ML) hajózó osztályát a „101”^{^[1]} típusú aknavadászokat, melyek 1965-ig áltak aktív szolgálban a JRM plocsi 16. aknavadász divíziójának flottájában. Az M 101-től M 110-ig lévő hajók (1965) 1966-1974. közt végleg leselejtezésre kerültek a JRM-ből, kivéve az M-105 és M-106 hajót, mert azok 1975-1976. közt lettek leselejtezve. A hajók jó részét eladták polgári hajótársaságok részére. A JRM-ben az aknászok feladata közé tartozott a tengeri aknák befogása, összeszedése, melynek eredménye képen 1954-re lényegében megtisztították az adriai partszakaszt és szigeteket[2]. A hajók normál súlya 90. terhelt súlya pedig 95. tonna volt. A hajók hossza 22-25 méter, szélessége pedig 5.9 méter volt. Egy darab kétszáz lóerőt produkáló dízelmotor hajtotta meg a 10-12 tengeri csomóval. A kezdeti fegyverzete egydarab egycsövezetű 20 mm-es 1935-ös M65 „Breda” légvédelmi ágyú és egy darab egycsövezetű 12.7 mm-es géppuska volt[3], Ezen fegyverzetet később modernizálás során lecserélik egy darab egycsövezetű 40. mm-es L 60-as Mk 3„Bofors” légvédelmi ágyúra, egy darab egycsövezetű 20. mm-es L70 Mk 10 „Oerlikon” 20. mm-es légvédelmi ágyúra, és egy darab egycsövezetű 12.mm-es géppuskára. A hajót ellátták „MDL-2 és PEML aknavadász, aknafelderítő rendszerrel.

[1] http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 7264. 90. html, http:// www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 9980.0.html

[2] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,9980.0.html

[3] http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#D1_1

M 109 aknász. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=9980.0

Tíz darab „101” modell kezdte meg szolgálatát a JRM-ben; ML 101.[1], ML 102.[2], ML 103., ML 104., ML 105[3]., ML 106[4]., ML 107., ML 108[5]., ML 109., ML 110..

[1] ML- 101. A trogiri „Jozo Lozovin-Mosor” hajógyárban 1948-ban elkészült és a JRM hadiflottájában szolgálatba is állt. 1964-ben a JRM a hajót eladta polgári célra, mely során a tulajdonjogot a "Brioni Nemzeti Park” szerezte meg. A hajó „P 3” , majd „Perojka” néven turistákat szállított. Modernizálás után egy "Iveco AIFO" 8210 SRM" dízelmotort kapott. A nemzeti parktól később a hajó tulajdonjoga a pulai „Javorak d.o.o. került át. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=7549.0

[2] ML- 102. A trogiri „Jozo Lozovin-Mosor” hajógyárban 1948-ban elkészült és a JRM hadiflottájában szolgálatba is állt. 1964-ben a JRM a hajót eladta polgári célra, mely során a tulajdonjogot a zadari "Juresko Company” szerezte meg. A hajó „P 4” , majd „Fazanka” néven turistákat szállított. Modernizálás után egy "Burmeister & Wain"Alpha343F " dízelmotort kapott. forrás: http:// www .paluba. info/ smf/ index. php? action= printpage; topic=7 549.0

[3] ML-105. A trogiri „Jozo Lozovina-Mosor” hajógyárban készült el 1948-ban. 1971-ben a hajó a zágrábi „Institut Ruder Boskovic” kutató intézményéhez kerül „P-20” azonosító jelöléssel. 1972-ben a hajót a rijekai "Kantrida" hajógyárban felújították, és „Vila Velebita” néven kutatóhajóként üzemelt tovább. 1988-ban a hajó újabb felújításon átesve ellátták egy 317 kW-os „Cummins” KT 19 M dízelmotorral. forrás: http: // navyworld. narod. ru/ Minolovci.htm#D1_1, https://www.irb.hr/Istrazivanja/Kapitalna-oprema/Brod-Vila-Velebita

[4] ML-106. A rijekai „Martinscica" hajógyárban 1948-ban készült el. 1974-ig szolgált a hadiflottában, aknász, majd hidrográfiai mérőhajóként „PHB”. 1974. után a hajót kivonták a hadiflottából és „Mardesic” néven személyszállító kiránduló hajóként funkcionált. A hajót modernizálták és ellátták "Iveco AIFO" 8210 SRM 36.10 242 kW-os dízelmotorral. 2004-ben a hajót megvette a „U.T.O. "Bota" szpliti cég, ahol turistahajóként "Kapetan Bota" néven üzemelt. 2008-ban újabb cég vette meg a hajót, a rijekai U.T.O. "Kalipsa" ahol „Kalipsa" néven turistahajóként üzemelt. . forrás: http: // navyworld. narod. ru/ Minolovci.htm#D1_1

[5]ML-108. A punati „Brodogradiliste Punat" hajógyárban épült meg 1948-ban az ML-108-as aknász, melyet már 1949-ben eladnak halászati célra és „Spediter" névvel járja az Adriát. 1968-ban "Hlap" névre keresztelték és modernizálták. Ellátták „Iveco AIFO" 8210 SRM 45 331 kW-os dízelmotorral. Ezt követően a hajó a sibeniki R.O. "Albatros Mali" cég tulajdonába került. . forrás: http: // navyworld. narod. ru/ Minolovci.htm#D1_1

M 106 aknász. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=9980.0

M 106 aknász. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=9980.0

A „http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#ML111” weboldal az „M” 101 sorozat alá sorol három korábbi aknászt, melyeket csak a polgári hajózási formációjukban jelöl meg. Az egyik az „Delfin”[1] a másik az „Otpremac”[2], a harmadik a „Pasat”[3] volt.[4]

Aknavadászok „M”, „ML 111” sorozat.

1952-53-ban a Máli Losinj (Mali Losinj) hajógyárában elkészült hat darab a saját gyártású „111”^{^[5]} osztályú aknavadász hajó; ML-111., ML-112., ML-113., ML-114., ML-115., ML-116.. A hajók normál súlya 110.8 terhelt súlya pedig 114 tonna volt. A hajók hossza 30.25 méter, szélessége pedig 5.16 méter volt. Két darab „MAN” egyenként 500 lőerős dízelmotor hajtotta meg a 12-14. tengeri csomóval. Fegyverzete:. egy darab egycsövezetű 40. mm-es L 60-as Mk 3„Bofors” légvédelmi ágyú, és egy darab 12.7 mm-es „Browing „ géppuska. A hajók 1965-ig szolgáltak a JRM plocsi 16. aknavadász divíziójának flottájában. A „http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#ML111” weboldal az „M” 111 sorozat alá sorol három korábbi aknászt, melyeket csak a polgári hajózási formációjukban jelöl meg. Az egyik az „Arka”[6] a másik az „Aurora”[7] volt, a harmadik a „Meje”[8].

[1] A punati (Punat) hajógyárban 1948-ban elkészült és a JRM hadiflottájában szolgálatba is állt. A JRM a hajót eladta polgári célra, mely során a tulajdonjog a "Delfin Nautica d.o.o." pulai céghez került. A hajó „P 2” , majd „Delfin” néven szolgált. Modernizálás után egy "Cummins 1150 M" dízelmotort kapott.

[2] A punati (Punat) hajógyárban 1949-ban elkészült és a JRM hadiflottájában szolgálatba is állt. 1965-ben a JRM a hajót eladta polgári célra, mely során a tulajdonjog a " U.T.O. "MB Mirabela." szpliti céghez került. A hajó „P 5” , majd „Otpremac”, 1971-től pedig „Mirabela” végül „Zeravica” néven szolgált. Modernizálás után egy „FaMoS" 2FP917B " dízelmotort kapott.

[3] A losinji (Mali Losinj) hajógyárban 1948-ban elkészült és a JRM hadiflottájában szolgálatba is állt. 1965-ben a JRM a hajót eladta polgári célra, mely során a tulajdonjog a „Obrt Za Prijevoz Putnika" máli losinji céghez, majd „Robe Morem Marko Muzic” céghez került. A hajó „P 7” , majd „Pasat”, végül „Pirat” néven szolgált. Modernizálás után egy „Scania" Vabis DSI 1402MO3" dízelmotort kapott.

[4] http:// mbdb. hr/ hr/ prilog- poznavanju- betinske- brodogradnje- murterski- godisnjak- 2018/, http:// navyworld. narod. ru/ Minolovci.htm#ML111”

[5] http: // navyworld. narod. ru/ Minolovci. htm, http:// www.paluba.info/smf/index.php/topic,9980.0.html

[6] A losinji (Mali Losinj) hajógyárban 1953-ban elkészült és a JRM hadiflottájában szolgálatba is állt. 1965-ben a JRM a hajót eladta polgári célra, mely során a tulajdonjog a „Atlas" zágrábi céghez, majd a pulai „Tigar I Lav d.o.o” céghez került. A hajó „D 4” , majd „Arka”, végül „Moira” néven szolgált turistahajóként. Modernizálás után egy „Cummins" KT 19 M" dízelmotort kapott. „http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#ML111

[7] A losinji (Mali Losinj) hajógyárban 1953-ban elkészült és a JRM hadiflottájában szolgálatba is állt. 1965-ben a JRM a hajót eladta polgári célra, mely során a tulajdonjog a „Atlas" zágrábi céghez. A hajó „Aurora” néven szolgált turistahajóként Dubrovnikban. A JNA és a horvát honvédek közti 1991-ben kirobbanó háború során 1992. májusában a JNA tüzérségi támadása során, amit Gruzs (Gruz) dubrovniki városrészére és kikötőjére intézett, megsérült az „Aurora” és elsüllyedt, a rajta lévő utasokkal együtt. A szerencsétlenség halálos áldozatokat. https: // dubrovackidnevnik. rtl. hr/ vijesti/ crna-kronika/podsjecamo-u-posljednjih-trideset-godina-dogodile-su-se-jos-dvije- velike- pomorske-nesrece-pokraj-dubrovnika, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 7549. 75, A „http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#ML111

[8] A máli losinji hajógyárban készült el 1953-ban. 1965-ben a JRM turisztikai célra eladta a zágrábi „Dalmacijaturist” polgári vállalatnak, ahol „D 3” néven, majd „Meje” néven szállította a turistákat az Adrián. 1986-ban eladták a "Mul Turist" zadari turisztikai cégnek, ahol "Pub II" elnevezéssel üzemelt. A továbbiakban a pulai „Dusan Nozica” céghez került, ahol "Ivo" néven turistahajóként üzemelt. http://www.paluba.info/smf/ index.php?topic=7549.0, http:// navyworld. narod. ru/ Minolovci.htm#ML111

„Aurora”. forrás: http://navyworld.narod.ru/Minolovci

Aknavadászok „M”, „ML 117”

1957-59-ben a máli losinji és trogiri hajógyárakban a „117”^{^[1]} Bokeljac osztályú[2] aknavadász hajó készült el; ML-117. „Lastovo”[3], ML-118. „Prvic”, ML-119. „Lavsa”, ML-120[4]. "Brgulje", ML-121[5]. „Kvarner”, ML-122.[6] „Mljet”, ML-123.[7]”Vis”. A hajók normál súlya 112.5 terhelt súlya pedig 121.5. tonna volt. A hajók hossza 30.30 méter, szélessége pedig 5.92 méter volt. Két darab „General Motors” egyenként 500 lóerős dízelmotor hajtotta meg a 12-14.4 tengeri csomóval. Fegyverzet egy darab egycsövezetű 40. mm-es L 60-as Mk 3„Bofors” légvédelmi ágyú,, két darab 12.7 mm-es „Browing”. Modernizáció után a Browingokat a ML-117., és 118-as hajókon két darab egycsövezetű 20.mm-es Oerlikon, majd később az Oerlikonok helyett Hispano légvédelmi ágyúra cserélik. Az ML-119., 120., 121. hajókon a Browingokat három darab egycsövezetű 20. mm-es légvédelmi ágyúra cserélik. További fegyverzet tengeri robbanó aknák elleni védelem MDL-3 (mechanikai, PEML elektromágneses, akusztikai védelem). A hajók 1984-89-ig szolgáltak a JRM plocsi 16. aknavadász divíziójának flottájában^{^[8]}.

[1] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7264.90.html

[2] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=17758.0

[3] Az aknászt későbbiekben a JRM oktatóhajóként használta, majd 1988-ban eladták turistahajónak. http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#ML117, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7264.45.html

[4] ML-120-ast 1989-ben megvásárolta a "Montenegroexpress" budvai turisztikai cég, és „Petrovac” néven turistahajóként állította szolgálatba. 1991-ben a háború során a „Petrovac” a horvátokhoz kerül, ahol Korcsulán felújításon átesve a szpliti "Arcoboleno Tours d.d." turisztikai céghez került. A cégnél „Lipi Skoji" névre keresztelték a hajót és turisztikai célra használták fel, ellátva két „Volvo” dízelmotorral. forrás: http: // navyworld. narod. ru/ Minolovci.htm#D1_1, https://www.bokanews.me/featured/bivsi-petrovac-skoncao-na-bracu/

[5]ML 121-ast a JRM-től megörökölte a montenegrói haditengerészet, ahol „PB-121” segéd bázis hajóként „Pomocni brod-baza” szolgált tovább a СРЗ "Sava Kovacevic" tivati katonai kikötőben. 2002-ben a hajó eladásra került egy budvai vállalkozásnak, ahol „Vesna” néven „remotorizálták” és ellátták két "Scania" DS14-01 dízelmotorral, majd turisztikai hajóként szolgálatba állították. 2012-ben egy szerencsétlen baleset révén a montenegrói „Sveti Stefan” sziget közelévben elsüllyedt. forrás: http: // navyworld. narod. ru/ Minolovci.htm#D1_1

[6] ML-122-est 1990-ben megvásárolta a zágrábi "Dalmacijaturist" turisztikai cég, ahol „Luka” néven turistahajóként üzemelt tovább. Remotorizálták, ellátták két "Mercedes Benz" MB 403 dízelmotorral. Későbbiekben egy zadari vállakozás tulajdonába került. forrás: http: // navyworld. narod. ru/ Minolovci.htm#D1_1

[7] ML-123. A hajót 1959-ben kiveszik az aknavadász flottából és átalakították hidrográfiai kutatóhajónak. Új megnevezése PH-123 lett. 1992-től „Sangulin” néven turisztikai célra vették igénybe, eladva magánvállalkozásnak. A hajó "Mercedes Benz" MB 403 dízelmotorral szerelték fel. Később egy zadari turisztikai cég birtokába került a hajó, ahol „Linda” néven szolgált. forrás: http: // navyworld. narod. ru/ Minolovci.htm#D1_1, http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=7549.0

[8] http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm

M 117 aknavadász az Adrián. http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7264.15.html

M 120 aknavadász az Adrián. http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7264.15.html

Aknavadászok (M) „ Sorac” (Ham)

Az aknavadászok a haditengerészet szolgálatába, az ML-141 „Maun”^{^[1]}, ML-142^{^[2]} „Brsec”, ML-143^{^[3]} „Iz”, ML-144^{^[4]} „Olib”. Ezen aknavadászok az Egyesült Királyságban épültek meg az 1954-1959 közt „Ham” (Inshore Minesweepers „IMS”-Type 1.) hajóosztályként a francia „Sirius” hajóosztályt mintájára. Nagy-Britániaból négy aknavadász (ML-141,ML-142, ML-143, ML-144) a Jugoszláv Haditengerészet kötelékébe került, ahol „Sorac” hajóosztályként nevezték el azokat. Az ML-141 „Maun” helyett „Sorac” nevet kapta meg. Általános jellemzői voltak a hajóknak: súlyuk 120-144 tonna volt, de teljes felszereltségben 165 tonna. Hosszúságuk 32.46 m. szélességük pedig 6.48 méter. Két „Paxman 12YHAXM”^{^[5]} egyenként 500 lóerős (820 kW) dízelmotorral rendelkezett, melyhez társult egy tizenkét voltos turbókompresszor. A harmadik motor egy turbókompresszor nélküli két hatvan kilowattos generátoros „Perkins” motor volt, mely a tengeri aknák elleni felderítő, védelmi „PEML” rendszert működtette. Az aknavadászok, maximálisan 13 csomóval közlekedtek. Személyzetet általában (max: húsz fő) két tiszt öt tiszthelyettes, tizenkét, tizenhárom tengerész képezte^{^[6]}. Az aknavadászok hajóteste fából készült. Az ML-141 és ML-143 hajókat 1958-59-ben Trogirban alakították át a jugoszláv haditengerészeti szolgálatba állítása előtt, az ML-142 és ML-144 pedig szintén 1958-59-ben Mali Losinjban. A hajók feladata volt az ellenséges mechanikai, akusztikai, elektromágneses aknák felderítése és megsemmisítése Az aknavadászok fegyverzetét alkotta, egy vagy két darab orr részi 20. mm-es légvédelmi „Oerlikon”, később 20. mm-es „Hispano” M-55 jugoszláv légvédelmi ágyú^{^[7]}, valamint tengeri aknák elleni felderítő, védelmi haditechnika: „PEML-2 vagy 3, MDL 3, AEL-1, ABL-2, AKL-2,”^{^[8]}. A hajók „DECCA” RM 1226 radarral, „ATLAS-460” mélységmérővel, „ANSCHÜTZ, STANDART VI” mágneses iránytűvel, „RTU-100/M” valamint „T-100/M” rádió távíró rendszerrel, „MARCONI” rádióadóval, ”RUP 12M” és „R-609M” radió adó-vevőkkel, „KBM-ADS-2” rádiókommunikációs rendszerrel, valamint a „PEML-2” aknavadász lokátor, „UKT-FM 66/’11” rádiótelefonnal, „EDT-1” elektronikus mélységmérővel, „DRB M-81” radiológiai detektorral, „IK-100” parancsnoki hangszóróval voltak felszerelve.^{^[9]} A négy aknavadász a JRM Plocse (Ploce), az az Kardeljevo haditengerészeti kikötő 16. aknavadász divíziójába került^{^[10]}.

[1] ML-141 a JRM kötelékében szolgált, majd 1992-től a Crna Gora haditengerészethez kerül.. http: / /www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 13944.0

[2] M-142 „Brsec”, a JRM kötelékében szolgált, majd 1992-től a Crna Gora haditengerészethez kerül. http: / /www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 13944.0

[3] ML-143 "Iz" az 1991. 11. 16-án a horvát erők és a JRM közti harcok során a hadihajót találat érte és megrongálódott a Hvar sziget melletti Scedra szigetnél. Renoválás után a háború végével átalakított formában turistahajóként „Amici” néven funkcionált. http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,13944.30.html

[4] ML-144 "Olib" az 1991. 11. 16-án a horvát erők és a JRM közti harcok során a hadihajót találat érte és megrongálódott a Hvar szigetnél, Tovar öbölben. Renoválás után a háború végével átalakított formában „Lipi skoji” elnevezéssel turistahajóként funkcionált. http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=13944.0

[5] https://en.wikipedia.org/wiki/Paxman_%28engines%29, http://nakovana.com/2011/11/pomorska-bitka-kod-lovista-20-obljetnica/

[6] http://jna-sfrj.forumbo.net/t1088p435-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice

[7] Az I. Világháborúban kifejlesztett „Oerlikon” 20. mm-es légvédelmi ágyú „családból” az 1930-as években készült francia „Hispano-Suiza” HSS-804 20 mm L/70 légvédelmi ágyú licensze alapján gyártott jugoszláv M-55 légvédelmi ágyú. Napjainkra az M-55 helyét a jugoszláv gyártású modernebb M-71 légvédelmi ágyú vette át. https://bs. wikipedia.org/ wiki/M55, http:// www. yugoimport.com/lat/ proizvodi/brodski-protivavionski-sistem-naoruzanja-20mm-m7108-sa- sistemom-za-upravljanje-vatrom

[8] http://www.greben.hr/minehunter_25_m.pdf

[9] http://jna-sfrj.forumbo.net/t1088p200-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice

[10] https: //hr. wikipedia.org/ wiki/ Brodovlje_Jugoslavenske_ratne_mornarice, http :// www. paluba.info/ smf/ index. php/ board, 57.0.html, http:// www. forum. hr/ showthread.php?t=518980, http:// ships. forumcroatian.com/ t577- minolovac-144-iz, http://jna-sfrj.forumbo.net/t1088p435-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice

„Ham” típusú hadihajó, „40.mm-es Bofors orr részi ágyúval. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?PHPSESSID=l1q3ceg6jiemh0s8pm5h6i4ir4&topic=13944.15

Aknavadászok (M) „ Hrabri” (Sirius)

A modern aknavadászok közé tartoztak a franciák által gyártott „sirius” osztályú hajók, melyeket a jugoszlávok „Hrabri” osztálynak neveztek el. Ezek közé tartoztak az ML-151^{^[1]} (Hrabri), 152^{^[2]} (Smeli), 153^{^[3]} (Slobodni) és 161^{^[4]} (Snazni) hajók. Az ML-151, ML-152, ML-153 aknavadászok Franciaországban a „A. Normand, Le Havre” hajógyárban készültek el, mint “AMS-218 Class Motor Minesweeper” aknavadászok, hajóosztály (Sirius)^{^[5]} az USA^{^[6]} finanszírozásában. Az első „AMS-229” hajó 1956. április 23-án lépett szolgálatba és 1957. szeptember 10-től került a Jugoszláv Haditengerészet (JRM) állományába, mint ML-151 „Hrabri” aknavadász hajó. A második hajó, az „AMS-230” 1956. július 26-án lépett szolgálatba és 1957. szeptember 10-től, mint a JRM M-152 „Slobodni” kezdte meg funkcionálását az Adrián. A „Slobodni” aknavadászt követte az „AMS-231”, mely 1956.október 4-én lépett szolgálatba és 1957. szeptember 10-től már a JRM kötelékében funkcionált, mint M-153 „Smeli” aknavadász. A három aknavadász mellett a jugoszlávok francia licensz alapján elkésztették a „Hrabi” osztály negyedik hajóját az ML-161^{^[7]} „Snazni, aknászt. A hajó 1960-ban a Kvarner öbölben lévő Losinj sziget hajóüzemében készült el francia (Sirius hajóosztály) licensz alapján^{^[8]}. A hajók az ezerkilencszázhetvenes években zajló jugoszláv haditengerészeti általános hadihajózó állományt modernizáló program keretén belül, a tivati „Sava Kovacevic” (SaKo RMTZ) hajóüzemben fejlesztésen esnek át és átkeresztelték őket; ML-151 „Vukov Klanac” (ex Hrabri), 152 „Podgora” (ex Smeli), 153 „Blitvenica” (ex Slobodni) és 161 „Gradac” (ex Snazni). Az aknászok „BOC” operációs rendszerét ellátták modern brit „PEL Plesey- 193M” tengeri aknák elleni szonárral, Thomson CSF DRBN-30 radarral, „KNSLM” aknavadász parancsnoki navigációs rendszerrel, „PAP-104” francia „önhordó” búvár automata aknamegsemmisítővel.^{^[9]} További rádiótechnikai és egyéb haditechnikai mérők a korábbi típushoz (ML-141, 142, 143, 144) hasonlók voltak. A tengerik aknák felkutatására és megsemmisítésére szolgáló védelmi rendszer is megmaradt, a légvédelmet egy kétcsövezetű „Oerlikon” 20 mm-es 70/Mk 24 látta el, ezt egyes hajókon később két 20.mm-es M 71 „Hispano” légvédelmi ágyú váltja fel. Az ML-151, 152, 153 és 161 hajók általános technikai adatai: súlyuk átlagban 365-400 tonnát nyomott, de teljes harci fegyverzetben elérte a 380-440 tonnát is. A hajók hossza 47 méter, szélességük 9 méter átlagban, maximális sebességük 15-16. tengeri csomó volt. Az M-151, 152 és 153 esetében két darab „SEMT-Pielstick” egyenként 1000 lőerős dízelmotor hajtotta meg a hajókat, az ML-161 esetében viszont egy „SIGMA” gázgenerátoros, két „”Rateau-Bretagne” gázturbinás, dízel generátoros,elektromotoros rendszerrel szerelték fel a hajót, mely ezáltal egyszer kétezer, plusz ötszáz lóerőt produkált.

[1] M-151 „Vukov klanac” az 1991. 09.18-án a horvát erők és a JRM közti harcok során a hadihajót találat érte és megrongálódott és a sibeniki „Velimir Skorpnik” hajójavító (MTRZ) üzen katonai kikötőjébe vontatták, ahol átvette a Horvát Haditengerészet.

[2] 1992-től a Crna Gora haditengerészethez kerül.

[3] 1992-től a Crna Gora haditengerészethez kerül.

[4] 1992-től a Crna Gora haditengerészethez kerül.

[5] Az USA-ban partiőrség aknavadász „MSC-229 class” osztályként ismerték. https://www.mycity-military.com/Ostalo-4/Slike-Jugoslovenske-Ratne-Mornarice.html

[6] Amerikai Egyesült Államok

[7] Az M-161 hajót egy „SIGMA GS 34” generátor, „Alsthom Belfort” gázturbinás francia „SEMT Pielstick” dízelmotor hajtotta meg. http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,640.555.html

[8] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,640.555.html

[9] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,13944.30.html

„PAP-104” forrás: https://obris.org/wp-content/uploads/2013/02/poisson-auto-propulse_imagelarge.jpg

„BOC” operációs rendszer. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=13944.0

Az aknavadász hadihajók a Plocse (Ploce) városban lévő haditengerészeti kikötőben állomásoztak, a JRM szpliti haditengerészeti főparancsnokság (VPO) 16. aknavadász hajózó divízióját (16. dML) alkotva. A divízió két hajózó osztagból állt; az 1. osztag, melyhez az ML-151., ML-152., ML-153., ML-161. hajók tartoztak és a 2. hajózó osztag, melyhez az ML-141., ML-142., ML-143., ML-144. hajók tartoztak^{^[1]}.

[1] https:// www. mycity- military. com/ Ostalo-4 /Slike- Jugoslovenske- Ratne- Mornarice. html, https :// www. youtube.com/ watch? time_continue= 99&v= c61zzxUqsBg, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 640.0. html, http: // www. ikorculainfo. com/ net/ domovinski- rat/ tekstovi/ seretinek/ 3-bitka_protiv_brodova_jrm.html, https:/ / obris. org/ wp-content/ uploads/ 2013/ 02/ 19918_212715971_m_161.jpg, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ board, 57.0. html, http: // www. forum. hr/showthread.php?t=518980,http://ships.forumcroatian.com/t577-minolovac-144-iz

Egykori hadikikötő JRM Plocséban (Ploce). forrás: http://neretvanski.com/neretva/sto-plocama-neretvi-donosi-dugorocni-plan-razvoja-oruzanih-snaga-rh/704

M-141. Crna Gora „Arsenal” hadikikötő Tivat. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=13944.0

M-142. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=13944.0

M-143 átalakítva horvát turistahajónak. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,13944.45.html

M-144 "Olib" az 1991. 11. 16-án a horvát erők és a JRM közti harcok során a hadihajót találat érte és megrongálódott a Hvar szigetnél, Tovar öbölben. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,13944.30.html

M-144 már mint turistahajó. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=13944.0

M-151 és 152. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,13944.45.html

M-153. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,13944.45.html

M-161. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,13944.45.html

RAMB III (Mornar, Galeb)

1938-ban olaszországi Genova város „Regia Azienda Monopoli Banane (RAMB)” hajóvállalat „Ansaldo” gyárában megépített négy darab „RAMB^{^[1]}” típusú tengerjárókból. A „RAMB” I., II., III. hadihajóként funkcionáltak az olasz flottában, a „RAMB” IV-es pedig kórházhajóként üzemelt. A II. Világháborúban a „RAMB III. a Bengázi kikötőben 1941. május 10-én a HSM Triumph^{^[2]} brit tengeralattjáró megtorpedózta, így az olaszok Trieszbe vontatták be a Földközi tengerről. 1943. szeptemberében a német haditengerészet „Kiebitz” elnevezéssel aknász hajóként vette be az Adrián, a fedélzetén ötezer tengeri robbanó akna is elfért. A hajót a pulai kikötőbe állomásoztatták, ahol modernizálták, radardetektorral és giroszkóppal látták el. A hajót két 2500 lőerős két Fiat dízelmotor hajtott meg 18.5 tengeri csomóval. A hajó hossza 117. méter, szélessége pedig 15.13 méter volt. A hajó fegyverzete volt két darab 120. mm-es ágyú, nyolc darab légvédelmi 13.2 mm-es ágyú[3].

[1] kompanije „Regia Azienda Monopolio Banane“

[2] http://www.hmstriumph1942.com/

[3] Nenad Labus: S/b GALEB Skolski brod JRM / Grad Rijeka IMO: 8961248

Galeb hadihajó a JRM szolgálatában. forrás: http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm

A II. Világháború során a rijekai tengerrészen szolgáló német és olasz hajókat a brit légierő folyamatosan támadta. 1944. november 05-én a „Kiebitz” aknászhajót támadás érte a rijekai kikötőben, mely során kigyulladt és megrongálódott és elsüllyedt. 1945-ben a NOVJ partizán erők felszabadították Rijekát és az ott lévő hadihajózó flottát hadizsákmányként kezelték. A „RAMB III. is erre a sorsra jutott. A szpliti hajógyártó üzem 1947-ben kiemelte a hajót 22 méteres mélységből és megkezdték a renoválását. 1949-ben már szolgálatba is állt „Mornar” majd „Galeb”^{^[1]} néven a JRM-nél, mint „iskolahajó”, ahol képezhették a leendő tengerészeti parancsnoki állományt és egyben kedvelt pihenőhajója volt az akkori jugoszláv elnök, Joszip Broz Titónak is. Aknavadász funkciója megszült. 1952-ben a pulai Uljanik hajógyárban modernizálják. A hajó új fegyverzetet kapott; négy darab 40. mm-es „Bofors” ágyú „L60.”, két 20. mm-es M-75 légvédelmi ágyú, három „lanszer” MTU-4 „Strela 2M” rakéta. A hajó hossza 117 m., szélessége 15,13 m, normál súlya 5182, terhelt 5377 tonna volt. „DECCA” RM 1226 és 1226AC radarral, „Redifon és Amplidan” katonai rádiótelefonnal látták el. További tájékozódási eszközök voltak „Nedinsco” vézérlő/ szituációs asztal, SAL long 59 sebességmérő, ZK ANSCHÜTZ Standart IV., „Navigon” navigációs eszköz, „Sperry” kurzográf, ATLAS-470 mélységmérő, valamint ellátták „autopilot” automatakormányzással. Ezer teljes felszereltségben lévő katonát volt képes szállítani^{^[2]}. 1991. évben a Jugoszláv Néphadsereg és Szlovénia, valamint Horvátország közti hadiállapot során a JRM a pulai kikötőből kivonta a „Galeb” hajót a crna gorai Boka Kotor „Tivat”, majd „Bijela” hadikikötőbe. Napjainkban már a horvátországi Rijekában várakozik sorsára[3].

[1] https://www.rijeka.hr/predavanje-o-galebu-izazvalo-veliko-zanimanje/

[2] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,600.30.html, http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm

[3] Nenad Labus: S/b GALEB Skolski brod JRM / Grad Rijeka IMO: 8961248

„Galeb” napjainkban Rijekában. forrás: http://www.shipspotting.com/gallery/photo.php?lid=2020650

TENGERALATTJÁRÓK

A franciák tizenegy „Sirene” osztályú tengeralattjárót gyártottak a Nantes-i "Chantiers de la Loire" hajógyárban, melyből két darabot „Smeli”^{^[1]} és „Osvetnik”^{^[2]} vásároltak meg a jugoszlávok. Elsőként 1928. december 1-én a „Smeli", majd 1929. február 14-én az "Osvetnik" készült el. 1929-ben mindkét hajót vízre bocsátották és letesztelték. 1929. augusztus végén Nantes-ből a tengeralattjárókat Tulon-ba, aztán Saint Tropez-ba irányították, ahol ellátták őket hat darab 550 mm-es torpedóvetővel, torpedókkal. A SZHSZK-ból 1929-re létrejött Jugoszláv Királyság Haditengerészetébe (JKRM) 1929. novembertől megkezdik szolgálatukat. A tengeralattjárókat a Boka Kotor öbölbe állomásoztatják, mint „2. számú tengeralattjárós csoportot” és a „Sitnica” mint a tengeralattjárók „anyahajójához” sorolják. Ezen tengeralattjárók a „Sirene” osztályba tartoztak. Súlyuk 600-770 tonna volt, tizenöt tengeri csomóval voltak képesek haladni. Hét darab 550 mm-es torpedóvetővel és egy 100 mm-es ágyúval, valamint három légvédelmi géppuskával rendelkeztek. A „Smeli” 1941-ben az olaszok hadizsákmányaként végezte- Az olasz haditengerészetben „Antonia Bajamonti” néven szolgált. Az olasz kapituláció során 1943. szeptemberében az észak-itáliai La Speziaban elsüllyesztették. Az „Osvetnik” 1941-ben az olaszok hadizsákmányaként végezte Az olasz haditengerészetben „Francesco Rismondo” néven szolgált. Az olasz kapituláció során 1943. szeptemberében korzikai Bonifacióban elsüllyesztették.

Nagy-Britaniától a SZHSZK megvásárolt két darab „L” típusú tengeralattjárót; „L-67” és „L-68”. A két tengeralattjáró építése az I. Világháború miatt 1918-ban abbamaradt, de a jugoszláv vásárlás végett a brit Newcastle-i „Messrs Armstrong-Whitworth” hajógyár a két ország közti szerződés értelmében befejezte az építésüket, amit a jugoszlávok felügyeltek. A tengeralattjárókat 1928-an a „Hvar” bázishajó juttatta el az Adriára, ahol „Hrabri” és „Nebojsa” néven kezdték meg szolgálatukat. A tengeralattjárókat ellátták a hat 533 mm-es torpedóvetővel. A brit gyárban elsőként megépült „Hrabri” tengeralattjárót 1941-ben az olaszok hadizsákmányként birtokukba vették, kiselejtezték. 1941. Jugoszláv kapituláció után a „Nebojsa” hajót Krétára irányítják 1941. április 17-én, majd onnan az egyiptomi Alexandriába, ahol a britek birtokba veszik és kiképzőhajónak használják. 1945. augusztusban visszaadják Jugoszláviának, ahol „Tara” néven ismét szolgálatba állt 1958-ig, majd leselejtezik.^{^[3]}

A „Nebojsa”, „Hrabi” osztályú 1928-ban a britek által gyártott normál 975 súlyú, terhelt 1164 tonna súlyú, 72.1 méter hosszú, 7.3 méter széles, 2400 és 1600 lóerős motorokkal hajtott, maximális 15.7 tengeri csomóval közlekedő, 50 méter merülési mélységű, két „egycsövezetű” 102 mm-es „40” ágyúval, egy „egycsövezetű” 13.2 mm-es ágyúval, hat 533 mm-es torpedóvetővel rendelkező tengeralattjáró. A tengeralattjárót a Királyi Jugoszlávia megvásárolta a britektől és és szolgálatba állították az Adrián. 1941. áprilisában a Királyi Jugoszlávia sikeresen kimenekítette az olaszok elől a „Nebojsa” tengeralattjárójukat, amit ezután az emigrációban tevékenykedő Királyi Jugoszlávia haditengerészetében szolgált, az egyiptomi Alexandriába, ahol a britek parancsnoksága alatt kiképzési célra használták. 1945. december 27-én a britektől a jugoszlávok visszakapták a „Nebojsa” tengeralattjárót, mely merülésre nem volt alkalmas ezért felújításra szorult. A jugoszlávok haditengerészete a II. Világháborúban megsérült „Nebojsa” tengeralattjárójukat 1945. végén a „szpliti hajógyárban felújították, melynek eredménye képen 1946-tól P-801 (Tara) néven szolgálatba állhatott Pulában. 1955-től. A tengeralattjáró súlya 975. terhelt súlya pedig 1164. tonna volt. A hajó hossza 72.05 méter, szélessége pedig 7.32 méter volt. Két darab elektromos és két darab dízelmotor hajtotta meg a 15.7. tengeri csomóval. Fegyverzete: hat darab 533. mm-es torpedóvető, tizenkét darab torpedó, egy géppuska és két darab „négycsövezetű” (Mk-IV) 102. mm-es ágyú. Merülési mélység 60 méter. A „Tara” egészen 1954-ig szolgálta a JRM tengeri hadihajózó állományát, majd 1955-ben már kiképző tengeralattjáróként üzemelt leselejtezéséig kivonásra került^{^[4]}.

Az olaszországi Monfalcone város „Cantieri Riuniti dell'Adriatico” hajógyárában készült el a II. Világháború alatt, 1942-43-ban az olasz hadiflotta „Flutto” osztályba tartozó „Nautilo” néven szolgáló tengeralattjárója. A II. Világháború végén a jugoszláv haditengerészt birtokába került, ahol 1947-1949. közt a pulai Uljanik hajógyárban felújították. A jugoszlávok ezt követően 1949-ben P-802 (Sava) néven szolgálatba állították a haditengerészetben, ahol 1953-tól aktív szolgálatot látott el. 1958-ban a hajót képzési feladatokra kivonták, majd 1958 és 1968 között ismét felújították. 1968-ben leselejtezték. A tengeralattjáró súlya 905. terhelt súlya pedig 1068. tonna volt. A hajók hossza 63.15 méter, szélessége pedig 6.98 méter volt. Két darab „Fiat” dízelmotor és két darab elektromotor hajtotta meg a 16. tengeri csomóval. Fegyverzete: hat darab 533 mm-es torpedókivető, tizenkét torpedó, 99.mm-es M/47 ágyú, 20.mm-es M/70 ágyú, négy darab 13.2 mm-es „Breda” géppuska^{^[5]}.

Az olasz milánói „Caproni” hajógyárban készült el 1943-ban és állt az olasz flotta szolgálatába „CB-20” néven. 1945-ben a jugoszláv partizán erők a pulai kikötőjében megszerezték és P-901 „Malisan” néven 1953-tól hadrendbe állították felújítást követően. 1968-ig üzemeltették. A tengeralattjáró súlya 24.9. terhelt súlya pedig 45. tonna volt. A hajók hossza 15 méter, szélessége pedig 3 méter volt. Egy darab „Isotta Fraschini” dízel és egy darab „Marelli & CSA” elektromotor hajtotta meg, 7.5 tengeri csomóval. Merülési mélysége 55 méter volt. Fegyverzete: két 450 mm-es torpedókivető és egy géppuska^{^[6]}.

[1]. https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_ships_of_the_Royal_Yugoslav_Navy

[2] https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_ships_of_the_Royal_Yugoslav_Navy

[3] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=3489.0;wap2

[4] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=3489.0;wap2, https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_ submarine_ Neboj%C5%A1a, http:// www.novosti. rs/ vesti/ naslovna/ reportaze/ aktuelno. 293. html: 487110- Odiseja- ratne- zastave- sa- podmornice- Nebojsa , http:// www. pogledi. rs/forum/ Thread- jugoslovenska-kraljevska- ratna- mornaica, https:// www. mycity - military. com/ Podmornice/J ugoslovenska- podmornica-Nebojsa. html

[5] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,3489.0.html,https: // en.wikipedia .org/ wiki/ Yugoslav_ submarine_Sava

[6] https://hr.wikipedia.org/wiki/P-901_Mali%C5%A1an, http://tehnicki-muzej .hr/hr/ price/ obnova-dzepne-podmornice-cb-20%3B-ex.-p-901----malisan,9.html?y=2011, http: // tehnicki- muzej. hr/ hr/ price/ obnova- dzepne- podmornice- cb- 20%3B- ex.- p- 901----malisan, 9. html?y= 2011, http:// www. navypedia. org/ ships/ yugoslavia/ yu_ss.htm

P-802 „Sava” forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=3870.675

„Nebojsa” forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=3489.420

„Malisan” forrás: http://tehnicki-muzej.hr/hr/price/obnova-dzepne-podmornice-cb-20%3B-ex.-p-901----malisan,9.html?y=2011

Miközben elavultságuk révén kivonásra kerültek a szolgálatból a P-801 „Tara” (ex Nebojsa) 1954-ben, a P-901 „Malisan” és a P-802 „Sava” 1958-ban, helyükre a JRM modernebb, újabb tengeralattjárókkat állított be. Az ezerkilencszázhatvanas években a JRM saját fejlesztésű tengeralattjáró elkészítésének fogott neki a „Brodoprojekt Rijeka, Brodarski naucni institut iz Zagreba, Mornaricko tehnicki institut iz Splita” haditengerészeti fejlesztési üzemek révén. A „B-81” projekt révén a „Sirena” osztályból elsőként a „Sutjeska” osztály készült el a pulai Uljanik hajógyárban. 1960 évben szolgálatba állt a P-811 „Sutjeska”^{^[1]}, 1961-ben pedig a P-812 „Neretva”^{^[2]} tengeralattjárók. A P-811 kivonásra került 1979-ben a P-812 pedig 1981-ben. A „Neretva” és „Sutjeska” tengeralattjáró súlya 710.8 terhelt súlya pedig 851.4 tonna volt. A hajók hossza 59.63 méter, szélessége pedig 6.44 méter volt. Két darab „MAN Wumag” dízelmotor és két darab „Rade Koncar” elektromos motor hajtotta meg a 15. tengeri csomóval. Fegyverzet: hat darab 533. mm-es torpedóvető, tíz tengeri akna.

[1] https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Sutjeska- class_ submarine, https: // superpower. fandom. com/ wiki/ Yugoslavia_ Military_ Units, http: // www. klub- susacana. hr/ revija/ clanak. asp? Num= 70- 71 & C = 12, https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 07/ 13- godina- od- ukidanja- podmornicarstva- na-jadranu- radanje- zivot- i- smrt- jedne- flote- 2- deo/

[2] http: // www. klub- susacana. hr/ revija/ clanak. asp ? Num = 70- 71 & C= 12, https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 07/ 13- godina- od- ukidanja- podmornicarstva- na-jadranu- radanje- zivot- i- smrt- jedne- flote- 2- deo/

„Uljanik” Pula. forrás: https://www.express.hr/life/zivot-sam-proveo-u-uljaniku-bio-nam-je-jedini-kruh-16900

A további fejlesztések, kutatómunkák révén a „Brodarski naucni institut iz Zagreba, Mornaricko tehnicki institut iz Splita” haditengerészeti fejlesztési üzemek „B-71” projektje, tervei alapján a a szpliti „Brodogradilistu Specijalnih Objekata” (BSO) hajógyárban 1968-1970 közt három újabb saját fejlesztésű tengeralattjáró^{^[1]} készült el „Heroj” osztály elnevezéssel; 1968-ban P-821 „Heroj”^{^[2]}, 1969-ben P-822 „Junak”^{^[3]}, és 1970-ben a P-823 „Uskok”^{^[4]}. „Heroj” osztályú tengeralattjárók súlya 614.5 terhelt súlya pedig 706 tonna volt. A hajók hossza 50.38 méter, szélessége pedig 4.58 méter volt. Két darab „Mercedes TU” dízelmotor és egy darab „Rade Koncar” elektromotor hajtotta meg a tengeralattjárókat maximális 18. tengeri csomóval. Merülési mélység 150-210 méter volt. Fegyverzetük: 4 db 533 mm-es kaliberű torpedóvető, hat torpedó és tizenkét tengeri robbanó akna. A „Heroj” 1991-bn, a „Junak” 1997-ben, az „Uskok” pedig 1998-ban kerültek kivonásra a flottából.[5]

[1] https://vojnopolitickaosmatracnica.wordpress.com/2018/04/07/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-2-deo/

[2] https://vojnopolitickaosmatracnica.wordpress.com/2018/04/07/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-2-deo/

[3] https://vojnopolitickaosmatracnica.wordpress.com/2018/04/07/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-2-deo/

[4]https://vojnopolitickaosmatracnica.wordpress.com/2018/04/07/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-2-deo/

[5] https:// www. lupiga. com/ vijesti/ lupiga-u-podmornici-heroj-foto-cudo-tehnike- sa- splitskih-navoza ? page = 2, http:// www. sanjamitrovic. me/ me/ 2018/ 05/ 04/ raritet- u -svijetu- podmornica- heroj -u- tivtu/, http://pomorac.net/2018/08/27/ podmornica – heroj - 50- godina- od- njenog- porinuca-u - more/, https:// www. slobodnadalmacija. hr/ novosti/ hrvatska/ clanak/id/31916/hrvatska-je-u-ex-yu-proizvela-14-podmornica-a-danas-nema-ni-jednu, http://www.klub-susacana.hr/revija/clanak.asp?Num=70-71&C=12

„Heroj” osztály. forrás: https://vojnopolitickaosmatracnica.wordpress.com/2018/04/07/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-2-deo/

1970. évben a JRM „B-72” avagy „Sava” projekt alapján újabb, modernebb tengeralattjárók tervezésének és megépítésének fogott neki. A zágrábi tengerhajózási műszaki intézet „Brodarski Institut Zagreb” terveit a szpliti „Brodogradilistu Specijalnih objekata BSO-Split” hajógyárban valósították meg 1975-1985 közt a „Sava” osztályú P-831 és P-832. tengeralattjárók megépítésével.[1]

[1] https://vojnopolitickaosmatracnica.wordpress.com/2018/04/07/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-2-deo/

„Brodogradilistu Specijalnih objekata BSO-Split”. forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t1088p480-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice

A P-831 „Sava”^{^[1]} 1979-ben a P-832 „Drava” 1980-ban állt a JRM szolgálatába[2]. A „Sava” és „Drava” tengeralattjárók súlya 834 terhelt súlya pedig 969. tonna volt. A hajók hossza 55.84 méter, szélessége pedig 5.05 méter volt. A tengeralattjárókat egy darab „Rade Koncar” elektromos motor és további két darab „Mercedes TU” dízelmotor hajtotta meg a 18. tengeri csomóval. Merülési mélyég 150 méter. Fegyverzete: 533. mm-es topredóvető tíz darab torpedó, tizennyolc darab tengeri robbanó akna. A „Drava” tengeralattjáró súlya 834 terhelt súlya pedig 969. tonna volt. A hajók hossza 55.84 méter, szélessége pedig 5.05 méter volt. Két darab „Rade Koncar” elektromos motor és további két darab „MTU” dízelmotor hajtotta meg a 18. tengeri csomóval.. Merülési mélység 150 méter. Fegyverzete: 533. mm-es topredóvető tíz darab torpedó, tizennyolc darab tengeri robbanó akna. 1991-ben a Boka Kotor crna gorai haditengerészeti bázisra irányítva. Kivonva szolgálatból. 1996. Tivat Crna Gora.[3]

A JRM a zágrábi hajózási műszaki intézet „B-91” projektje révén megtervezte diverziós feladatok végrehajtására gyors mozgású, kisméretű, könnyen irányítható, és manőverezhető „Tisa” tengeralattjáró osztályt. 1981-1986, közt a terveket megvalósultak és Szplitben a „BSO” üzemében megépült és szolgálatba állt 1985-től a P-911 „Tisa”^{^[4]}, 1985-től a P-912 „Una”^{^[5]}, a 1987-től a P-913 „Zeta”^{^[6]}, 1987-től a P-914 „Soca”^{^[7]}, 1989-től a P-915 „Vardar”^{^[8]}, 1989-től a P-916 „Kupa”^{^[9]} diverziós tengeralattjárók[10].

A „Tisa” osztályú tengeralattjárók súlya 76.30 terhelt súlya pedig 87.57 tonna volt. A hajók hossza 18.82 méter, szélessége pedig 2.70 méter volt. Két darab elektromos motor hajtotta meg a tengeralattjárókat 8.1 tengeri csomóval. Merülési mélységük 105 méter. A „Tisa” osztály hajói négy fős személyzettel rendelkeztek. Maximum négy napig volt képes a tengeren kikötés nélkül manőverezni. A diverziós tengeralattjárók fegyverzetét négy „DPM-66 (MP-71) diverzáns búvár feladatok végrehajtására szolgáló robbanó akna, négy darab „AIM M-70” vagy „AIM M-82” robbanó akna alkotta. A tengeralattjárók leplezve képesek voltak vízi aknamezőket telepíteni, illetve diverzáns erőket „R-1” Pegasus” búvár tengeralatti szállítására alkalmas motoros vízalattjáróval az ellenséges zónába juttatni. Az „R-1” búvár diverzióra használható vízalatti szállító elektromos mini „tengeralattjáró”a francia „T-14 Pegasus” licensze alapján a zágrábi haditengerészeti kutató intézet tervei alapján a szpliti BSO-ban készítették el az ezerkilencszázhatvanas évek végén hetvenes évek elején.[11] Az R-1-es 3.72 méter hosszú volt, szélessége pedig 1.05 méter, magassága 0.76 méter. Súlya 145 kilogramm. Egy darab diverzáns búvár és hozzá tartozó személyes fegyverzet szállítására volt alkalmas, illetve két darab, egyenként 14.5 kilogrammos, 3 kg. TNT tartalmazó M71-es (Koralj) „mágnesakna” és egy darab ötven kilogrammos, 27 kg. TNT tartalmazó M66-os (Biser) „szabotázsakna” fél el a vízijármű orr részi tárolórekeszében. Az 1 kW-os elektromotorja két és fél tengeri csomóra volt képes és akár hatvan méterig is merült, de a száz méterre volt maximalizálva a merülési mélysége[12].

A hat darab diverziós tengeralattjárót az 1985-1991. közt megalakuló „Diverziós Tengeralattjárós Osztag „Odred diverzantskih podmornica” (ODP) egységébe látta el szolgálatát a JRM 88. tengeralattjárós flottillájában, ahol még tizenegy tengeralattjáró szolgált^{^[13]}. Az osztály tengeralattjárói közül a „Tisa” 1993-ig, az „Una” szintén 1993-ig[14], a „Zeta” 2003-ig[15], a „Soca” 1991-ig[16], a „Vardar” 2005-ig[17] ,a Kupa” 2005-ig[18] volt aktív szolgálatban. A JRM miután 1992. májustól teljesen kivonta maradék erőit a horvátországi felségvizekről, a crna gorai „Bokakotor” öböl Kumbor-Tivat “Orjenski bataljon laktanya” bázsra, a megmaradt „Tisa” osztályú tengeralattjáróit is a bokakotori öbölbe vonta vissza. Kivételt képezett a P-914 „Soca , melyet 1991. őszén a Horvát Hadsereg megszerzett és átkeresztelt P-01 „Velebit” névre. A horvátok a „Velebitet” szolgálatba állítottak az 1991. októberében létrejövő haditengerészeti erőikbe (Horvát Haditengerészet „HRM”), ahol 2001-ig szolgált. 2009-ben Crna Gora, „Montenegro” néven kivált a megszűnő Jugoszláv szerb és crna gorai szövetségből. Bár először még Szerbia igényt tartott a boka kotori hajózó erőkre, azt mégis a későbbi tárgyalások útján megörökölhette Montenegró. A montenegrói haditengerészet a kotori bázison lévő „Tisa” osztályú tengeralattjárókkal (P-911 „Tisa”, P-912 „Una”, P-913 „Zeta”, P-915 „Vardar”, P-916 „Kupa”) kapcsolatban úgy határozott, hogy egy tengeralattjárót Horvátországnak, egyet Szerbiának és egyet Szlovéniának átad. Két darab tengeralattjáró megmaradt a montenegrói haditengerészet részére. A döntés mellett a montenegróiak javasolták, hogy az „Tisa” osztályú tengeralattjárókat múzeumi kiállítási tárgyként kezeljék.

Az ezerkilencszázhatvanas évek végén hetvenes évek elején jugoszlávok a szovjet „Triton 1 M” „mini tengeralattjáró” formájára nekilátottak egy saját gyártású „mini tengeralattjáró” megtervezésének. Az ezerkilencszáznyolcvanas években francia licensz (PR-77-es „Phaeton”) alapján a szpliti „Brodogradiliste specijalnih objekata” (BSO) hajóüzemben megépült aluminíumból és plexiből az R-2-es „mini” tengeralattjáró. Az R-2-est búvár személyzet működtetett. Hosszúk 4.9 méter, szélességük 1.32 méter volt. A vízijárművet 4.5 kw-os elektromotor hajtotta meg maximális hat és fél tengeri csomóval. Főképpen a speciális alakulat alkalmazhatták, diverziós feladatok ellátására, vagy felderítésre 15-60 méter közt. Maximálisan 100 méter mélységig volt kalibrálva a merülése^{^[19]}. Két darab diverzáns búvár és hozzá tartozó személyes fegyverzet szállítására volt alkalmas, illetve két darab, egyenként 14.5 kilogrammos, 3 kg. TNT tartalmazó M71-es (Koralj) „mágnesakna” és egy darab ötven kilogrammos, 27 kg. TNT tartalmazó M66-os (Biser) „szabotázsakna”vagy két „szabotázsakna” (Biser) szállítására volt alkalmas. Szonárral és telekommunikációs eszközzel is felszerelték[20].

[1] https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 28/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-3-deo/

[2] A „Sava” 2004-ig a „Drava” tengeralattjáró pedig 2008-ig szolgált.

[3] https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 28/13- godina- od- ukidanja- podmornicarstva- na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-3-deo

[4]. https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 28/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-3-deo/

[5]. https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 28/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-3-deo/

[6]. https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 28/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-3-deo/

[7]. https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 28/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-3-deo/

[8]. https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 28/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-3-deo/

[9] https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 28/13-godina-od-ukidanja-podmornicarstva-na-jadranu-radanje-zivot-i-smrt-jedne-flote-3-deo/

[10] htps: // web. archive. org/ web/ 20140313171716/ , http: // www. brodosplit. hr/ Portals/ 17/ BSO_r eference % 2008. pdf

[11] A. Korbar: BRODARSKI INSTITUT ZAGREB – NOSITELJ TEHNICKOG RAZVOJA.

[12] A. Korbar: BRODARSKI INSTITUT ZAGREB – NOSITELJ TEHNICKOG RAZVOJA.

[13] https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 04/ 28/ 13- godina - od- ukidanja -podmornicarstva- na- jadranu- radanje- zivot- i- smrt- jedne-flote-3-deo/

[14] A montenegrói Tivat haditengerészeti múzeumba került kivonását követően kiállításra.

[15] 2011-ben a szlovéniai Pivka településen lévő múzeumba kiállításra került.

[16] 1991. évben a horvátok és a Jugoszláv Néphadsereg közti szeptemberi harcokban a horvát erők megszerzték és saját haditengerészetükben modernizálták, majd P-01 „Velebit” néven szolgálatba állították.

[17] Kivonták a Tivat montenegrói haditengeri támaszpontra és múzeumba kiállításra került.

[18] Kivonták a Tivat montenegrói haditengeri támaszpontra.

[19] http:// www. klub- susacana. hr/ revija/ clanak. asp? Num= 70- 71&C =1 2, http: / / www. wikiwand. com/ en/ List_of_ships_of_the_Yugoslav_Navy, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=16010.0, https:// www. delo. si/znanje/izobrazevanje/podvodna-plovila-ljudi-zab.html

[20] https: // www. aalan. hr/ r- 2m- type- diver- s- delivery- vessel, https: / /www. secretprojects. co. uk/ threads/ swimmer- delivery- vehicle-projects-old-and-new.23377/page-2

P-811 „Sutjeska” forrás: http://www.kampfly.dk/Submarines/Countries/serbia.htm

P-812 „Neretva” forrás: http://www.klub-susacana.hr/revija/clanak.asp?Num=70-71&C=12

P-831 „Sava” forrás: http://navyworld.narod.ru/Podmornici.htm

P-832 „Drava” forrás: http://navyworld.narod.ru/Podmornici.htm

P-821 „Heroj” forrás: http://navyworld.narod.ru/Podmornici.htm

P-822 „Junak” forrás: http://jna-sfrj.forum-a

P-823 „Uskok” forrás: http://navyworld.narod.ru/Podmornici.htm

P-911 „Tisa” forrás: http://www.shipspotting.com/gallery/photo.php?lid=2468272

P-912 „Una”,forrás: http://www.shipspotting.com/gallery/photo.php?lid=2623838

P-913 „Soca”,forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Una-class_submarine

A P-912 mögött a P-914 „Zeta”,forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t1088p480-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice

P-915 „Vardar” szállítóhajón ,forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,13602.0.html

R-2 diverzáns feladat ellátására búvár mini tengeralattjárók. forrás.www.paluba.info

R-1 diverzáns feladat ellátására búvár mini tengeralattjárók. forrás.www.paluba.info

P-916 „Kupa” forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t1088p480-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice

„R-1” diverziós búvár vízalattjáró a „Zeta” mellett. forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t2885p100-vojni-muzeji

Az írásmű nem tudományos jellegű, szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos anyag legvégén tüntettem fel.

A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:

https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/

vagy email-en. program5000@gmail.com

A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni a szerzőt és a forrás linkünket !!!

FOLYTATJUK.

HORVÁTORSZÁG HÁBORÚJA 1991-1996 INFORMÁCIÓS BLOG

Keresés ebben a blogban

A JUGOSZLÁV HADITENGERÉSZET 10. RÉSZ

Megjegyzések

Megjegyzés küldése