ROMBOLÓK
„Split” romboló
1941. áprilisában a Királyi Jugoszlávia kapitulációjával a „Split” romboló[1] „félkész” sértetlen állapotban az olasz hadiflotta „Regia Marina” birtokába került a szpliti hajógyárban. Az olaszok megkezdték az általuk „Spalato”[2] névre keresztelt „Split” hajó befejezésére irányuló építési munkálatokat, azonban ezt a hadi helyzetre való tekintettel 1942. áprilisában felfüggesztették. Minden esetre a hajót „Franco Tosi” motorral látták el, négy darab 13.5 mm-es 45-ös géppuskával, néhány 37 mm-es „Breda” légvédelmi ágyúval, négy darab „kétcsövezetű” 20 mm-es légvédelmi ágyúval, olasz torpedóvetővel, negyven darab mélytengeri bomba tárolására alkalmas vetővel, „EC3 „Gufo” radarral szerelték fel. Az 1942-es gyártási művelet felfüggesztését 1943. júliusában az olaszok meg akarták szüntetni, hogy folytathassák a romboló építését, de az olaszok háborús helyzete ezt nem tette lehetővé. 1943. szeptemberében Olaszország kapitulált a romboló szabotázs akció révén szeptember 24-én meglékelték az olaszok a szpliti kikötőben. A németek szeptember 27-én Szplit város kikötőjében elfoglalták a rombolót és lényegében teljesen „leamortizálták”, majd szpliti öbölben elsüllyesztették, mindamellett, hogy a „Yarrow” hajógyárat is lebombázták, mielőtt az 1944-ben a „titói partizánok” kezébe került volna. 1944. október 27-től „Titó” partizán erői kontroll alá vonták Szplit várost. A „Split” romboló megrongálódva a szpliti öbölben várta a II. Világháború végével a sorsát. Jugoszlávia új kommunista kormánya a háború végén, miután a hajót a rijekai hajógyárba vontatta, 1948-tól megkezdte a „Split” romboló felújítását, építésének további munkafázisait, új „Franco Tosi” motoralkatrészek beszerzésével, az eredeti fegyverzet felszerelésével, „Skoda”. 1950-1953. közt „Titó” és „Sztálin” közti kapcsolat megromlott, így Jugoszlávia a NATO felé fordult, ezáltal az USA és a britek támogatása révén, új brit motorral és amerikai fegyverzettel folytatták a „Split” romboló megépítése. 1958-ban a hajó megépült. A hajó hossza 120 méter, szélessége pedig 12 méter volt. Merülési mélysége elérte a 3.7 métert. A romboló normál súlya 2382 tonna, terhelt súlya pedig 2720 tonna volt. Két darab brit „Parsons” gőzturbina egyenként 12 500 lóerőt eredményezett, mely 31.3 tengeri csomóval hajtotta meg
maximálisan a hajót.
maximálisan a hajót.
[1] A Királyi Jugoszlávi Haditengerészete az 1930-as években döntött egy a „Beograd” osztálynál nagyobb romboló megépítéséről, mely a „Split” nevet kapta. Erre azért került sor, mert a kirobbanó II. Világháborús helyzet tekintetében a jugoszlávok az olaszok ellen egy erősebb hadihajóval kívántak fellépni. A jugoszlávok választása a francia „Ateliers et Chantiers de la Loire” hajóépítő vállalatra esett. A „Le Fantasque” romboló osztály szolgált mintául a hajó megtervezéséhez. Fegyverzetét a öt cseh „Skoda” 12.7 mm-es 65-ös ágyú és öt svéd „Bofors”, négy „ZB-60-as” 15 mm-es légvédelmi ágyú, két torpedóvető képezte a tervek alapján. Az építés helyszíneként a szpliti „Yarrow” hajógyár lett kijelölve. Az építés 1939-ben kezdődött el és a tervezett befejezést 1942-re irányozták elő. A II. Világháború azonban közbeszólt a projektnek. 1940-ben a szpliti hajógyárban felfüggesztették a romboló megépítését. Ennek okai voltak többek közt azon események, hogy 1940. májusában az olaszok csatlakoztak a németekhez a franciaországi megszállás során, a britek titkos kapcsolatot gyanítottak a jugoszlávok és szovjetek közt, mely a brit embargó bevezetését eredményezte, francia tiltakozás ellenére. Az embargó révén nem tudták elég építési anyaggal ellátni a szpliti hajógyárat a franciák, így nem volt arra elég nyersanyag. A svédek is csatlakoztak az embargóhoz, így a „Bofors” fegyverek szállítása megakadt, a cseh „Skoda” fegyverzet szállítását pedig keresztülhúzta németek csehországi megszállása.
[2] Split- olasz neve Spalato.
 |
Oerlikon „egycsövezetű” 20. mm-es ágyú. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,6500.60.html
|
Fegyverzetét alkotta; négy darab 127 mm-es 38-as „egycsövezetű” „Mark 12” ágyú, kettő a hajó orr, kettő a hajó tat részén, négy darab „egycsövezetű” és négy darab „kétcsövezetű” Bofors 40 mm-es légvédelmi ágyú, tengeralattjárók elleni védelem céljából a hajó el volt látva egy darab 533 mm-es torpedóvető, két „Hedgehog” tengeri aknavető, hat darab mélytengeri akna vető és két mélytengeri akna leengedő állvány, az eredményesség érdekében a hajó rendelkezett „MK-37” tűzvezető rendszerrel, mely az 5 incs-es ágyúkat vezérelte célra, valamint „MK-51” légvédelmi ágyú vezérlővel. Mindkét rendszert „MK-12” tűzvezető radar és „MK-22” magassági radar. „SC” és „SG-1” kereső radar támogatott. A hajó építése 1958. júliusra fejeződött be. A romboló a jugoszláv flotta zászlóshajójaként 1959-ben kezdte meg szolgálatát a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Haditengerészetében (JRM) „R-11” rombolóként. 1970-ben a hajón történt kazánrobbanás következtében a „Split” a továbbiakban 1984-as kivonásáig, leselejtezéséig kiképzőhajóként funkcionált. 1986-ban a hajót szétszedték[1].
[1] https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_destroyer_Split, https://www.naval-encyclopedia.com/the-royal-yugoslav- navy- in- ww2/, http:/ /www. ratnakronikasplita. com/ kronika/ 1943- 3, https:// vojnapovijest. vecernji.hr/ vojna- povijest/brodovolje-bez-plana-i-bez-cilja-prvi-dio-1265988, http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 6500.0., http://navyworld.narod.ru/razaraci.htm#Triglav
 |
| A „négycsövezetű” 40.mm-es Bofors radarvezérléssel. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,6500.60.html |
 |
Re-51 „Triglav” torpedói. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6505.150
|
"Kotor" romboló
1942-ben épült meg a nagy-britániai Glasgow közeli Clyde folyó partján lévő Clydebank-i "John Brown Shipbuilding & Engineering Company Ltd." hajógyárban, mint ’W” osztályú[1] romboló, „Valentine” néven. 1943-ban a hajó új neve „Kempenfelt” lett.[2].1943. májusában szolgálatba állították a brit haditengerészet kötelékében, de ezen év októberében ki is vonták a szolgálatból. Ezt követően 1956-ban megvásárolta Jugoszlávia, ahol a „Sava Kovacevic” tivati hajóüzemben felújították, átalakították és 1960-tól „R-21 „Kotor” azonosító megnevezéssel szolgálatba állították a JRM-ben, ahol 1970. októberéig szolgált, majd kivonásra került. A hajót a továbbiakban hadgyakorlatnál hadicélnak használták. Az RC 303 „Karlo Rojc” jugoszláv rakétás naszád P-15-ös rakétával hadgyakorlat keretén belül kilőtte. A roncsot ezt követően feldarabolták a „Sava Kovacevic” tivati hajóüzemben[3]. A hajók normál súlya 1810, terhelt súlya pedig 2231 tonna volt. A hajók hossza 110.57 méter, szélessége pedig 10.80 méter volt. Két darab „Admiralty” gőzkazánnal rendelkezett, amihez „Parsons” gőzturbina tartozott. Ez a 11 650 lőerős motor hajtotta meg a hajót 32 tengeri csomóval. Fegyverzete: négy 120. mm-es „Mk IX –CP Mk.XXII. ágyú, négy darab „négycsövezetű” 40. mm-es Mk VIII-Bofors légvédelmi ágyú, egy „kétcsövezetű” 20. mm-es „Oerlikon” Mk V ágyú, egy 40. mm-es egycsövezetű „Bofors” Mk III ágyú, egy Mk XVI négycsövezetű ágyú, nyolc darab 533 mm-es Mk IX[4] torpedó/kivetőcsővel (egyik oldalon négydara másik oldalon négy darab elhelyezéssel), tengeri robbanó aknák (KDB) négy darab aknakivető ”BDB”[5]. A romboló rendelkezett „291” típusú légi felderítő radarral, „272” típusú célravezető radarral, „285” típusú tűzvezérlő radarral, „Mk.III (W) rakétához, „282” típusú tűzvezető radarral 40 mm-es „Mk.IV. ágyúhoz.[6]
„Pula” romboló
1942-ben épült meg a nagy-britániai Glasgow közeli Clyde folyó partján lévő Clydebank-i "John Brown Shipbuilding & Engineering Company Ltd." hajógyárban, mint ’W” osztályú[7] romboló, „Wager” néven. 1943. májusában szolgálatba állították a brit haditengerészet kötelékében, de ezen év októberében ki is vonták a szolgálatból. Ezt követően 1956-ban megvásárolta Jugoszlávia, ahol a „Sava Kovacevic” tivati hajóüzemben felújították, átalakították és 1960-tól „R-22 „Pula” azonosító megnevezéssel szolgálatba állították a JRM-ben, ahol 1970-ig szolgált, majd kivonásra került[8].
A hajók normál súlya 1810, terhelt súlya pedig 2231 tonna volt. A hajók hossza 110.57 méter, szélessége pedig 10.80 méter volt. Két darab „Admiralty” gőzkazánnal rendelkezett, amihez „Parsons” gőzturbina tartozott. Ez a 11 650 lőerős motor hajtotta meg a hajót 32 tengeri csomóval. Fegyverzete: négy 120. mm-es „Mk IX –CP Mk.XXII. ágyú, négy darab „négycsövezetű” 40. mm-es Mk VIII-Bofors légvédelmi ágyú, egy „kétcsövezetű” 20. mm-es „Oerlikon” Mk V ágyú, egy 40. mm-es egycsövezetű „Bofors” Mk III ágyú, egy Mk XVI négycsövezetű ágyú, nyolc darab 533 mm-es Mk IX[9] torpedó/kivetőcsővel (egyik oldalon négydara másik oldalon négy darab elhelyezéssel), tengeri robbanó aknák (KDB) négy darab aknakivető ”BDB”[10]. A romboló rendelkezett „291” típusú légi felderítő radarral, „272” típusú célravezető radarral, „285” típusú tűzvezérlő radarral, „Mk.III (W) rakétához, „282” típusú tűzvezető radarral 40 mm-es „Mk.IV. ágyúhoz[11].
[1] https://en.wikipedia.org/wiki/W_and_Z-class_destroyer
[2] http://www.naval-history.net/xGM-Chrono-10DD-62W-Kempenfelt2.htm
[3] http://navyworld.narod.ru/razaraci.htm#Triglav
[4] https://en.wikipedia.org/wiki/British_21-inch_torpedo
[5] https: // hr. wikipedia. org/ wiki /R-21_Kotor, "Ratna mornarica" 1945-1985, http: // www. paluba. info/ smf/ index.php/ topic, 12391.15. html, http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 6513.0
[6] Ratna mornarica" 1945-1985, http:// www. paluba. info/ smf/ index .php/ topic, 12391. 15. html, https://en.wikipedia.org/wiki/W_and_Z-class_destroyer
[7] https://en.wikipedia.org/wiki/W_and_Z-class_destroyer
[8] https://en.wikipedia.org/wiki/HMS_Wager_(R98)
[9] https://en.wikipedia.org/wiki/British_21-inch_torpedo
[10] https: // hr. wikipedia. org/ wiki /R-21_Kotor, "Ratna mornarica" 1945-1985, http: // www. paluba. info/ smf/ index.php/ topic, 12391.15. html, http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 6513.0
[11] Ratna mornarica" 1945-1985, http: // www. paluba. info/ smf/ index.php/topic,12391.15.html, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6513.0;wap2
 |
„Pula” romboló. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6513.0
|
 |
 |
„Mk” 533 mm-es torpedó. forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/British_21-inch_torpedo#/media/File:Sokol_torpedo.jpg
|
Nagy járőrhajók „rombolók” (VPBR)
A jugoszláv haditengerészetben három romboló volt szolgálatba, a „Split”, a „Kotor” és a „Pula”. Mindhárom az ezerkilencszázhetvenes évekre elavultnak számított.
A „Split” 1959-ben kezdte meg szolgálatát a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Haditengerészetében (JRM) „R-11” rombolóként. 1970-től a hajó már elavult és 1980-ra ki is vonták az aktív szolgálatból. 1986-ig oktatási célra használták, majd leselejtezték. A „Kotor” romboló 1956-ban került Jugoszlávia tulajdonába, ahol a „Sava Kovacevic” tivati hajóüzemben felújították, átalakították és 1960-tól „R-21 „Kotor” azonosító megnevezéssel szolgálatba állították a Jugoszláv Haditengerészetbe (JRM)[1]. A JRM-ben 1971-ig szolgált, majd kivonásra került. Hasonló sorsra jutott a „Pula”. A „Pula” rombolót 1956-ban megvásárolta Jugoszlávia, ahol a „Sava Kovacevic” tivati hajóüzemben felújították, átalakították és 1960-tól „R-22 „Pula” azonosító megnevezéssel szolgálatba állították a JRM-ben, ahol 1971-ig szolgált, majd kivonásra került.
A „Split, Pula, Kotor” rombolók szolgálatból való kivonását követően a JRM az ezerkilencszáznyolcvanas évre pótolta a hiányukat modernebb hajókkal. A „rombolók” (VPBR) első két darabja az akkori Szovjetunióból érkezett, melyek a VPBR-31 „Split” és VPBR-32 „Koper” elnevezéssel kezdték meg szolgálatukat az Adrián. Ezen két hajót újabb két VPBR követett, VPBR-33 „Kotor” és VPBR-34 „Pula”, melyeket már hazai gyártásban készítette el a JRM. Jól tükrözi a névválasztás, hogy a JRM hű maradt korábban kivont rombolóinak elnevezéséhez. A II. Világháborút követően a hadihajók mérete 1000-2900 tonna esetében a „romboló” kategóriába tartozott, de az ezerkilencszázhetvenes évek végére a hadihajók méretének megnövekedése végett a rombolók már a 3000-5000 tonnára nőtt. Ebből kifolyólag a JRM a „VPBR” hajózó állománya a fregatt kategóriába esett az ezerkilencszázhetvenes évek végére[2].
Szovjet import. A Jugoszláv Haditengerészet 1976. évben a szovjetekkel kötött megállapodás alapján két szovjetgyártású „VPBR” fregattot[3] vásárolt a „Projekt 1159”[4] , avagy „Koni„[5] osztályból. A fregattok 1979. évre készültek el a fekete-tengeri zelenodolszki (Zelendolsk) „Ladjedelnica A. M. Gorkega” hajógyárban, és 1980-82. évben hadrendbe álltak a Jugoszláv Haditengerészet (JRM) kötelékében. A VPBR (Veliki Patrolni Brod) kisebb „rombolók”, az az klasszikus fregattok, járőrhajók voltak. Az egyik a VPBR-31[6] „Split”, a másikat pedig a VPRB-32 ”Koper„ hadrendi elnevezést kapta. A hajók hosszúsága 96.51 méter volt, szélessége pedig 12.56 m. Merülési mélység több mint 4.2 m. volt. Hadi fegyverzet nélkül 1440 tonnát, teljes hadi fegyverzetben pedig 1660 tonnát nyomtak. „CODAG” fejlesztésű két dízel és egy gázturbinás motor hajtotta meg a három hajócsavart, 27-28. csomós sebesség elérést eredményezte maximálisan. Személyzet 108-110 fő volt[7]. A rombolók ellenséges hajók elleni négy darab „P-15” (SS-N-2 Styx) rakétával vagy P-21, P-22 rakétával voltak ellátva, melynek minimális hatótávolsága 8. km., maximális pedig 80.km. volt. További rakétarendszer is üzemelt a hajókon. A fregattot ellátták egy darab forgatható Osa M”[8] légvédelmi rakétavetővel, melynek két lanszer „ZIF-122” indítóval rendelkező állásából, rádióvezérléssel irányíthatták a két darab „R-13” rakétákat a 6-15. km. távolságon belül lévő célra. A fregattokon tengeralattjárók ellen, két szovjet gyártmányú „Smerc” (RBU-6000) rakétavetőt használtak. A rakétavetőbe tizenkét darab 23.4 kg. súlyú „RGB-60” bombát helyeztek el, melyet a „PUS-B” tűzvezető rendszer indított el. A rakétákat a hajók operatív parancsnoki tűzvezetési központjából működtették. A hadihajókon az „orr” és „tat” részen egy-egy „AK-726” „kétcsövezetű” 76.2 mm-es légvédelmi tüzérségi automata löveget, valamint a középrészen a romboló egyik oldalán és a másik oldalán egy-egy „kétcsövezetű” „AK-230” 30. mm-es légvédelmi tüzérségi löveget használtak, továbbá tizennégy darab tengeri aknával is felszerelték. A fregattokat a JRM „MR-302 Rubka, Decca RM 1226, MPZ-301, 9LV-200 MK-2, MR-104 Ris” radarrendszerekkel látták el. A felszín feletti és levegő ellenőrzését a 110. km. hatótávolságú MR-302 Rubka radar látta el. A „Decca” radar a navigációt szolgálta, a tűzvezetést az MPZ-301 radar látta el, mely az „Osa M” légvédelmi rakétákat irányította. 9LV-200 MK-2, MR-104 Ris célravezető radarok voltak. A radarok mellett szonárral, sugárérzékelővel és sugárdetektorral, is el volt látva a fregatt[9].
Saját fejlesztés. A nyolcvanas években a „Koni” osztályhoz hasonló[10], saját gyártású két újabb fregatt; VPBR-33 „Kotor” és VPBR-34 „Pula” előállítását kezdte meg a jugoszláv hadvezetés. A hajókat a rijekai „Kraljevica” hajógyárban fejezték be, a „Kotort” 1986-ban a „Pulát” pedig 1988-ban. A hajók hosszúsága 110.5 méter volt, szélessége pedig 10.8 m. Merülési mélység több mint 3.25 m. volt. Hadi fegyverzet nélkül 1250 tonnát, teljes hadi fegyverzetben pedig 1492 tonnát nyomtak. Két „CODAG” fejlesztésű „Pielstick SEMT 12 PA 6V 280” dízel és egy „M8G” gázturbinás motor hajtotta meg a három hajócsavart, 27-28. csomós sebesség elérést eredményezte maximálisan. Személyzet 108-110 fő volt. A hadihajók ellenséges hajók elleni négy darab „P-15 Termit” (SS-N-2 Styx) rakétatorpedóval voltak ellátva, melynek minimális hatótávolsága 8. km., maximális pedig 40-80. km. volt.
[1] A partizán jugoszláv haditengerészet „MNOVJ” utóda a Jugoszláv Haditengerészet (JRM).
[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/Rombol%C3%B3, https://hu.wikipedia.org/wiki/Fregatt
[3] https://hu.wikipedia.org/wiki/Fregatt
[4] A „Projekt” hajóosztály szovjet besorolású. https://sl.wikipedia.org/wiki/VPBR-31_Split
[5] A „Koni „ hajóosztály (NATO) besorolású. https://sl.wikipedia.org/wiki/VPBR-31_Split
[6] . 1976. július 14-én készült el a szovjet fekete-tengeri „Zelenodolska” hajóépítő üzemben.
[7] https://sl.wikipedia.org/wiki/VPBR-32_Koper, https://sl.wikipedia.org/wiki/VPBR-31_Split
[8] NATO elnevezés: SA-N-4 SAM 4K33 „Gecko”
[9] https://sl.wikipedia.org/wiki/VPBR-32_Koper, https://sl.wikipedia.org/wiki/VPBR-31_Split
[10] licensz alapján
 |
| P-15 rakéták. forrás: https://sl.wikipedia.org/wiki/Kotor_(razred_fregat) |
További rakétarendszer is üzemelt a hajókon. . További rakétarendszer is üzemelt a hajókon. A fregattot ellátták egy darab forgatható Osa M”[1] légvédelmi rakétavetővel, melynek két lanszer „ZIF-122” indítóval rendelkező állásából, rádióvezérléssel irányíthatták a két darab „R-13” rakétákat a 6-15. km. távolságon belül lévő célra. A fregattokon tengeralattjárók ellen, két szovjet gyártmányú „Smerc” (RBU-6000) rakétavetőt használtak. A rakétavetőbe tizenkét darab 23.4 kg. súlyú „RGB-60” bombát helyeztek el, melyet a „PUS-B” tűzvezető rendszer indított el. A rakétákat a hajók operatív parancsnoki tűzvezetési központjából működtették. A hadihajókon az „orr” és „tat” részen egy-egy „AK-726” „kétcsövezetű” 76.2 mm-es légvédelmi tüzérségi automata löveget, valamint a középrészen a romboló egyik oldalán és a másik oldalán egy-egy „kétcsövezetű” „AK-230” 30. mm-es légvédelmi tüzérségi löveget és két darab „MTU-IV „Strela M” rakétavetőt üzemeltek, továbbá húsz darab tengeri aknával is felszerelték. A fregattokat a JRM „MR-302 Rubka, Decca RM 1226, MPZ-301, 9LV-200 MK-2, MR-104 Ris” radarrendszerekkel látták el. A felszín feletti és levegő ellenőrzését a 110. km. hatótávolságú MR-302 Rubka radar látta el. A „Decca” radar a navigációt szolgálta, a tűzvezetést az MPZ-301 radar látta el, mely az „Osa M” légvédelmi rakétákat irányította. 9LV-200 MK-2, MR-104 Ris célravezető radarok voltak. A radarok mellett „MG-322” szonárral, sugárérzékelővel és sugárdetektorral, is el volt látva a fregatt [2].
[1] NATO elnevezés: SA-N-4 SAM 4K33 „Gecko”
[2] https://hr.wikipedia.org/wiki/Raketne_fregate_klase_Kotor
 |
| AK-230 forrás: https://hr.wikipedia.org |
A haditengerészet Pulában, Sibenikben, Szplitben, Plocsén és Kumbor-Tivat (Bokakotor öböl) hadikikötőiben állomásoztatta hadihajózó erőit. Mindamellett folyamatos járőröztek és hajóztak a haditengerészeti szektorok (VPS)[1] és alájuk tartozó haditengerészeti támaszpontok (VPU) közt.
[1] 5. VPS Pula (Isztria, Kvarner öböl), 8.VPS Sibenik (Észak és Közép-Dalmácia), 9. VPS-Kumbor (Dél-Dalmácia, Crna Gora)
 |
AK-230AK-726 és az oldalán két-két „Strela 2M”. forrás: https://forums.airbase.ru/2011/02/t37804_17--vms-yugoslavii.html
|
 |
| „RBU-6000” forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t3086p50-vpbr-33-kotor |
 |
| „Osa M” forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t3086p50-vpbr-33-kotor |
 |
VPBR-31 „Split” forrás: http://www.shipbucket.com/drawings/2866/file
|
 |
VPBR-31”Split” forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=100.540
|
 |
VPBR-32”Koper” forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t1088p360-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice
|
 |
 |
| VPBR-34”Pula” forrás: https://forum.cdm.me/showthread.php?23581-Vojska-Crne-Gore/page52 |
 |
MP-104 Ris” tűzvezető radar az AK-230 légvédelmi löveghez.
forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t1088p875-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice |
 |
| „FUT-B” tüzérségi tűzvezető radar. forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t1088p875-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice |
 |
VPBR-31”Split” forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t1088p850-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice
|
CIRKÁLÓK, ROMBOLÓK
A „Gazelle” osztályú könnyű cirkáló hajót a németországi Brémába „AG Weseu” hajógyárban készült el 1899. nyarán és állt a német haditengerészet szolgálatába, mint „Niobe“ (His Majesty's Ship Niobe) cirkáló hadihajó. A hajó 104 méter hosszú, 11.8 méter széles volt. Súlya 2650 tonna. Két négyhengeres 9000 lőerős gőzgép hajtotta meg, 22 tengeri csomóval. A fegyverzetet kezdetben tíz darab 105 mm-es és néhány 50 és 37 mm-es kaliberű ágyú. Ezen kívül a hajónak volt két víz alatti 405 mm-es torpedóvetője. Ezeket azonban hamarosan eltávolították, mert nem illeszkedtek a modern fegyverekhez. 1925/26-ban Kielben átalakítják a cirkálót, mérete és alakja is változik, modernizálják. Ellátták korszerű iránytűvel. A hajó átépítése után a hajó súlya 2360 tonna lett, mely 21 tengeri csomóra gyorsíthatta a hajót. 1925-ben a német haditengerészettől a jugoszlávok megvásárolták a „Niobe” könnyű cirkálót és 1926-ban átkeresztelték „Dalmacija” névre[1]. A könnyű cirkáló a flotta a haditengerészet parancsnoki vezérkari zászlóshajója lett[2]. Fegyverzetének cseréjével hat darab „Skoda” 83.5 mm-es D55-ös ágyú és négy „Skoda” M27-es 47 mm-es 44-es ágyú és 1927/28-tól két 15 mm-es „Zbrojovka” géppuska állt szolgálatba a hajón. 1941. áprilisában, mikor a központi hatalmak megtámadták Jugoszláviát a „Dalmacija” az olasz hadiflotta zsákmánya lett és „Cattaro“ néven szolgált és támadta a szövetségeseket és a jugoszláv partizán erőket egészen 1943-ig. 1943. Olaszország kapitulációja után a hajó a pulai kikötőben a németek birtokba vették és ismét „Niobe“ néven a cirkálót hadrendbe állították. Több adriai harci ütközet után a támadások során megrongálódott hajó. 1943. 12.19-én Silba szigetnél két angol torpedóhajó (MTB 276 és MTB 298) megtorpedózta. A roncsot a partizánok szedték szét, mely 1945-ig Silba szigeten árválkodott. Végül 1947-49. közt szétszedték teljesen.
A hadiflotta bővítés érdekében a jugoszlávok „rombolók” szolgálatba állítását tervezte meg. Ennek eredménye képen a skót Glasgow „Yarrow” hajógyárral kötött 1929-ben szerződést, egy darab romboló legyártására. Ez a hajó volt az 1931-32-ben megépült „Dubrovnik”. A „Dubrovnik” után a JKM további három úgynevezett „Beograd” osztályú romboló hadrendbe állítását A glasgowi megrendelés mellett a JKM szerződést kötött a franciákkal, mely alapján a francia Nantesben a "Ateliers et Chantiers de la Loire" hajógyárban 1936-tól megkezdték a „Beograd” hajó megépítését. 1939-ben Szplitben szolgálatba állt a JKM hadihajózó kötelékébe. A JKM ezen rombolón kívül betervezett további két hazai gyártású romboló szolgálatba állítását francia licenc alapján. Az ezerkilencszázharmincas években a szpliti „Jadranka” hajógyárban elkészült a „Zagreb” és a „Ljubljana” rombolók”.
A „Dubrovnik” 1930-31-ben épült meg a glasgowi „Royal Yugoslav Navy by Yarrow Shipbuilders” hajógyárban a JKM megrendelésére. 1941. áprilisában olasz hadizsákmány lett és „Premuda” néven szolgált az olasz flottában. 1943-as olasz kapituláció után a németek „Kriegsmarine” haditengerészetének birtokába került „TA- 32” elnevezéssel. Végezetül 1945. áprilisában Genovában elsüllyesztették. A hajó súlya 1910 tonna volt. Hossza 113.2 méter, szélessége 10.67 méter volt. Két darab „Parsons” motor hajtotta meg 48000 lőerővel. Továbbá el volt látva egy darab „Curtis” 670 kw-os gőzturbinával, plusz három darab „Yarrow” vízgőzkazán turbina ellátva. Maximális sebessége 37 tengeri csomó volt. Fegyverzete: négy darab „Skoda” 140 mm-es ágyú, két darab „Skoda” 83.5 mm-es légvédelmi ágyú, hat darab „Skoda” 40. mm-es légvédelmi ágyú, két 15. mm-es „Skoda” 12.7 mm-es géppuska, hat darab 533 mm-es torpedóvető, negyven darab tengeri robbanó akna.
A „Beograd” 1941-ben olasz hadizsákmány lett és „Sebenico” elnevezéssel az olasz flotta kötelékébe hadba állt. 1943-as olasz kapituláció után a német hadiflottába került „TA-43” elnevezéssel. 1945-ben a németek Triesztben elsüllyesztették. A hajó normál súlya 1210 tonna, terhelt súlya pedig 1655 tonna volt. Hossza 98 méter, szélessége 9.45 méter volt. Három darab „Yarrow” vízgőzkazán turbina és két darab „Curtis” 670 kw-os gőzturbina hajtotta meg 40000 lóerővel. Maximális sebessége 35 tengeri csomó volt. Fegyverzete: négy darab 120 mm-es „Skoda” L/46 ágyú, négy darab 40 mm-es „Bofors” légvédelmi ágyú, hat darab 550 mm-es torpedóvető, harminc darab tengeri robbanó akna, két 12. 7 mm-es géppuska.
1939. évben elkészült a „Zagreb” romboló Szplitben. A hajó normál súlya 1210 tonna, terhelt súlya pedig 1655 tonna volt. Hossza 98 méter, szélessége 9.45 méter volt. Három darab „Yarrow” vízgőzkazán turbina két darab „Parsons” gőzturbina hajtotta meg 40000 lőerővel. Maximális sebessége 38 tengeri csomó volt. Fegyverzete: négy darab 120 mm-es „Skoda” L/46 ágyú, négy darab 40 mm-es „Bofors” légvédelmi ágyú, hat darab 550 mm-es torpedóvető, harminc darab tengeri robbanó akna, két 12.7 mm-es géppuska. 1941. áprilisában a hajó a kotori öbölben olasz támadás során elsüllyesztették.
A „Ljubljana” hajó a szpliti hajógyárban készült el 1939-ben. . A hajó normál súlya 1210 tonna, terhelt súlya pedig 1655 tonna volt. Hossza 98 méter, szélessége 9.45 méter volt. Három darab „Yarrow” vízgőzkazán turbina és két darab „Parsons” gőzturbina hajtotta meg 40000 lőerővel. Maximális sebessége 38 tengeri csomó volt. Fegyverzete: négy darab 120 mm-es „Skoda” L/46 ágyú, négy darab 40 mm-es „Bofors” légvédelmi ágyú, hat darab 550 mm-es torpedóvető, harminc darab tengeri robbanó akna, két 12.7 mm-es géppuska. 1941. áprilisában a hajó az olaszok hadizsákmányaként végezte. Az olasz haditengerészetben „Lubiana” néven eltöltött szolgálata során végezetül 1943. áprilisában a tunéziai partoknál elsüllyesztették. [3]
[1] http: // www .paluba. info/ smf/ index. php? topic= 3485.0;wap2, http:// navyworld. narod .ru/Juidx.htm, https://en. wikipedia. org/ wiki/ SMS_Niobe
[2] Masera Frana Sergej: Narodni Heroji Jugoslavije
[3] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,9059.30.html, https://hu.wikipedia.org/wiki/Rombol%C3%B3, https: // en. wikipedia. org / wiki /Y ugoslav_ destroyer_ Dubrovnik, http: // navyworld. narod. ru/ razaraci. htm#Dubrovnik, https://en .wikipedia.org/wiki/ Beograd -class_ destroyer, http:// navyworld. narod. ru/ razaraci. htm# Dubrovnik, http:// navyworld. narod. ru/ razaraci. htm# Dubrovnik, https://en.wikipedia.org/wiki/ Yugoslav_ destroyer_Zagreb, http:// navyworld. narod. ru/ razaraci. htm# Dubrovnik, https://en.wikipedia. org/wiki/ Yugoslav_destroyer_Ljubljana, http:// www .paluba. info/ smf/ index.php?topic=7008.0
BÁZISHAJÓ (egykori csatahajó)
1883-ban az Osztrák-Magyar Monarchia nekilátott a pulai hajógyárában a „Kronprinz Erzherzog Rudolf” csatahajó legyártásának. 1887-es évben kerül vízrebocsátásra és 1889-ben a haditengerészetben szolgálatba állították hadicélra történő felszerelését követően. 1910-ben a crna gorai, akkori „Cattaro” öbölbe (Kotor öböl) állomáshajóként áthelyezésre került. Az I. Világjháború során a monarchia hadihajójaként a Kotor öbölt védte egészen 1918-ig. A harcokban tüzérségi találat érte és megrongálódott. 1919-ben az I. Világháború végével a hajó a jugoszlávok birtokába került és „laktanya” hajóként üzemelt tovább. A hajót miután a jugoszlávok ellenőrzése alá került, átnevezték „Kumbor” névre. A hajó 1922-ig állt hadrendbe, majd egy holland cég megvásárolta és elvontatta a Kotor öbölből. [1]
[1] https: //en. wikipedia .org/ wiki/ SMS_ Kronprinz_ Erzherzog_ Rudolf, http:/ /www .kriegsmarine. hu/hk/ csatahajok .pdf
 |
„Kronprinz Erzherzog Rudolf” forrás:Wikipedia
|
RAKÉTÁS ÁGYÚNASZÁDOK
Rakétás naszádok (RC) „Projekt 205”
A Jugoszláv Haditengerészet 1965-1969. között a „II. hadiflotta” fejlesztési program alapján a szovjetektől tíz darab rakétavetővel ellátott naszádot, rakétás gyorsnaszádot[1] vásárolt meg a „Projekt 205”[2] osztályból. Az első négy darab rakétás gyorsnaszád „raketni camci” (RC) az; RC-301., 302., 303., 304.” elnevezéssel álltak a JRM szolgálatába, Ezt követően a újabb hat hajó; „RC-305., 306., 307., 308., 309., 310.”. Az első „301” hajó 1965-ben kezdi meg szolgálatát. Ezt követte a „302” hajó 1966-ban, aztán a többi „303, 304., 305., 306., 307., 308., 309., 310., melyek 1969-ig szolgálatba léptek. A hajók 1965-1969. évtől a 18. rakétás-tüzér hajózó brigád „BRCRTOP” 18-es flottillájába kerültek. [3]
A „Projekt 205” (Osa) szériát a szovjetek a korábbi, már elavultnak számító „Projekt 183R” (Komar)[4] osztály[5] kiváltására építették meg az ezerkilencszázhatvanas évek elejétől a ribinszki hajógyárban. A „Komar” széria 1959-ben kezdte meg szolgálatát a szovjet flottában, az 1953-ban fa vázra megépített „P-6” rakétás hadihajó fejlesztett változataként. A „Komar” hajókat modernizálták és az elavult korábban használt rakétavetőket felváltotta a két zárt „konténeres” rakétavető, mely a „P-15”, NATO elnevezéssel „B-B SS-N-2A Styx[6]” rakéták kivetésére volt alkalmas. A hajóknál azonban megmaradt a fa vázszerkezet.
Az 1960-tól 1966-ig szolgálatba lépő szovjet „Projekt 205” (Osa) szériák további előrelépést jelentettek a szovjet flotta haditechnikai fejlődésében, a korábbi „Projekt 183R” (Komar) szériához képest. Amellett, hogy a „Projekt 205” már nagyobb és fém hajótesttel rendelkezett, sebességét három dízelmotorral akár negyven tengericsomóra növelhették, a rakétarendszert is modernizálták, illetve a „Komar” hajókon használt „kétcsövezetű” 25. mm-es ágyút, felváltotta egy újabb légvédelmi fegyverzet; egy tat és egy orr részi „AKM-230” ágyú személyében. A már elavultnak számító „Komar” manuális irányítású rakétarendszerét lecserélték egy hatékonyabb, elektromos vezérlésű, radarirányítású „P-15M”[7] rakétarendszerre. A új rakétarendszer megnövelte a hatótávolságot, a célpontosítást és az eredményes célra vezetést, az ellenséges hajók felismerését. A két rakétakivetőt felváltotta négy kivető[8].
A szovjetek a „Projekt 205” szériánál megkezdték a rakétakivető konténeres és hengeres variációjának felszerelését a rakétás hajóikon 1966-1970. közt. Ez az a „Projekt 205” osztály elnevezésében jelentett újdonságot, az az a NATO elnevezést az „Osa” osztályról „Osa-I” és „Osa-II” elnevezésre kellett módosítani. A „Projekt 205” (Osa-I) elnevezéssel szolgáló rakétás hajókon maradt a konténeres rakétavető az új „Projekt 205U” (Osa –II) elnevezéssel szolgálatba lévő hajókon pedig a hengeres rakétakivető került felszerelésre. Az „Osa-II” esetében már a modernebb „P-20” (Rubez) rakéta képezték a fő tűzerőt, mely rakéták hatékonyabbak voltak a „P-15” szériánál, nagyobb hatótávolsággal bírt, automatapilótával rendelkezett, új üzemanyaggal működött és pontosabb célravezető radarral.[9]
[1] http://russianships.info/eng/warfareboats/project_205.htm, https://hu.wikipedia.org/wiki/Nasz%C3%A1d
[2] NATO elnevezése „Osa”
[3] http://russianships.info/eng/warfareboats/project_205.htm
[4] NATO elnevezés Moskito”
[5] https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Komar- class_ missile_ boat, https:/ /www.revolvy. com/ page/ Komar% 252 Dclass- missile-boat
[6] https://en.wikipedia.org/wiki/P-15_Termit
[7] https://bs.wikipedia.org/wiki/P-15_Termit
[8] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=542.0
[9] https : // sh. wikipedia. org/ wiki/ Raketni_% C 4% 8Damci_klase_Osa, http : // www .paluba .info /smf /index. php ? topic=542.0, https://www.globalsecurity.org/military/world/russia/ss-n-2.htm
 |
Rakétás gyors naszádok az Adrián. forrás: www.paluba.info
|
A JRM a „III. hadiflotta” fejesztési program alapján 1970-től végrehajtja „Vrbas” projektjét. Ennek alapján a kraljevicai jugoszláv hajógyárban 1974-ben elkészült az első „Koncar” osztályú rakétás-ágyúnaszád „Raketni Topovnjaca” (RTOP), az „RTOP-401”[1]. 1975-ig további öt darab rakétás hajó készült el; „402., 403., 404., 405., 406., melyek a JRM flottillájában 1976-1980. közt szolgálatba álltak a 18. rakétás-tüzér hajózó brigád „BRCRTOP” 19-es divíziójába.
 |
Vázlatrajz a „Projekt 205” naszádról. Láthatók a rakéta kivető „konténer” formája. forrás: http://russianships.info/eng/warfareboats/project_205.htm
|
 |
Vázlatrajz a „Projekt 205U” naszádról. Láthatók a rakéta kivető „cső” formája. forrás: http://russianships.info/eng/warfareboats/project_205.htm
|
A rakétás gyorsnaszád „Osa”. A Jugoszláv Haditengerészet a szovjetektől megvásárolt „301” szériát nemzeti hőseik nevével látták el. Az „OSA-I” osztályba[1] a JRM-nek tíz rakétás gyorsnaszád tartozott: RC- 301 „Velimir Skorpik”,[2]”, RC- 302 „Vlado Bagat”[3], RC -303[4] „Karlo Rojc”, RC - 304 „Josip Mazar-Sosa”[5], RC -305 „Stjepan Filipović-Stevo”[6], RC - 306 „Nikola Martinovic”[7], RC - 307 „Petar Drapsin”[8], RC -308 „Mirce Acev”[9], RC - 309 „Franc Rozman-Stane”[10], RC -310 „Zikica Jovanovic-Spanac,”.[11] A hajók 38.60 m. hosszúak, 7.60 m. szélesek voltak, normál fegyverzet nélküli súlyuk meghaladta a 170 tonnát, fegyverzettel pedig a 200 tonnát. Három 3942 KW-os M504 B2 dízelmotor hajtotta őket, maximum 40 tengeri csomóval. A hajón maximálisan huszonnyolc fő láthatott el szolgálatot és öt napig képes volt kikötés nélkül járőrözni. Az acélvázas naszádokat hadihajók elleni vezérelhető négy lanszer P-15 „Termit” rakéta[12] kilövésére alkalmas rakéta látták el, valamint a hajóorr és tat részénél egy-egy légvédelmi „kétcsövezetű” AK-230-as 30. mm-es löveget helyeztek el, melyet az „MP-104 Ris” tűzvezető radarral vezéreltek célra. A naszádokon „KLJON” rakéta rendszerrel és azt kiszolgáló „RANGOUT” radar rendszerrel, valamint megfigyelő, hajófelismerő „RUL” szovjet gyártású „NIHROM más néven NIKELJ” radarokkal, AP-3 navigációs radarral, „LAG-6” sebességmérővel, „NEL-7” mélységmérővel, „SAMSIT” automata kormányművel, „URT-860” rádiókommunikációs és „RTU-100/M” valamint „T-100/M” rádió távíró rendszerrel volt ellátva[13]. Későbbi fejlesztés volt a hajók két darab „PALISADE” rakétavetővel történő felszerelése. Egy rakétavető tizenhat darab PK-16-os rakéta kilövésére volt alkalmas[14]. A hadihajók „GIRJA” és „GRADUS-2” mágneses iránytűvel rendelkeztek[15], „MARCONI” rádióadóval, „R-609M”, „RUP-12M” radióadó-vevőkkel, „UKT-FM 66/’11” rádiótelefonnal, „DRB M-81” radiológiai detektorral, „P-H 420/II” házi telefonnal voltak felszerelve.
[1] Később a szovjetek kifejlesztették az OSA-II (205U Projekt) és OSA-III osztályt az OSA-I hajózó szeriából. https:// en. wikipedia. org/wiki/Osa-class_missile_boat, http://navyworld.narod.ru/TC.htm
[2] 1991.évben a horvát haderők a hajót megszerezték és mint hadizsákmány a Horvát Haditengerészet kötelékébe (HRM), majd 1994-ben elsüllyesztették. http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 16914.0
[3] Crna Gora hadihajózó erőkhöz sorolva, bontásra ítélték.
[4] Crna Gora hadihajózó erőkhöz sorolva, bontásra ítélték.
[5] Crna Gora hadihajózó erőkhöz sorolva, eladva az egyiptomi parti őrségnek.
[6] Crna Gora hadihajózó erőkhöz sorolva, eladva az egyiptomi parti őrségnek.
[7] Crna Gora hadihajózó erőkhöz sorolva, eladva az egyiptomi parti őrségnek.
[8] Crna Gora hadihajózó erőkhöz sorolva, eladva az egyiptomi parti őrségnek.
[9] Crna Gora hadihajózó erőkhöz sorolva, eladva az egyiptomi parti őrségnek.
[10] Crna Gora hadihajózó erőkhöz sorolva, bontásra ítélték.
[11]1991. évben a horvát haderők a hajót megszerezték és mint hadizsákmány a Horvát Haditengerészet kötelékébe (HRM) OBM-41 Dubrovnik néven szolgálatba állították. http:// dictionnaire.sensagent. leparisien.fr/ OBM-41%20 Dubrovnik/hr-hr/ http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t3173-rc-raketni-camac-klase-osa-i
[12] NATO kódnév: „SS N 2A Styx“
[13] http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 15551.0. html, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 545.msg161806.html#msg161806, http:/ /www. radista. info/ radio_ teleprinters/ radio_ teleprinter_ RTpS-100/rtps_100.htm, http://www.enciklopedija.hr/natuknica.aspx?id=51681,
[14] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=100.480
[15] http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=542.0
 |
| RC-301, forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t1088p360-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice |
 |
 |
| RC-303 és RC-308, forrás.www.paluba.info |
 |
Torpedórakéta kilövése. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=3114.0
|
 |
| RC-304 álcázott bunkerben „potkop”, forrás:www.paluba.info |
 |
| RC-304 álcázott bunkerben „potkop”, forrás:www.paluba.info |
 |
| RC-305, forrás: : http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t1088p360-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice |
 |
RC-306, forrás:www.paluba.info
|
 |
RC-307, forrás:www.paluba.info
|
 |
 |
RC-310 majd 1991-től a Horvát Haditengerészet „Dubrovnik OBM-41” naszádja, forrás:www.paluba.info
|
 |
RC-310, RC-301 Sibenikben 1991. forrás:www.paluba.info
|
Rakéta-ágyúnaszádok „Koncar” (RTOP)
A „Koncar” osztályú rakétás-ágyúnaszád „Raketni Topovnjaca” (RTOP). Az első darabot az „RTOP-401”[1] képviselte. 1975-ig további öt darab rakétás hajó készült el; „402., 403., 404., 405., 406., melyek a JRM flottillájában 1976-1980. közt szolgálatba álltak a 18. rakétás-tüzér hajózó brigád „BRCRTOP” 19-es divíziójába.
A JRM hadihajózó erői közé tartoztak a négyszázas hadrendi számú „Koncsár” (Koncar) osztályú „rakétás-ágyúnaszád” (Raketna Topovnjaca „RTOP”). A „Koncsár” hajóosztály svéd dizájnon alapult. A hajókat a rijekai „Kraljevica” hajógyárban készítették el, 1978-1980. közt. A hadihajókat a „CODAG” fejlesztésű két gázturbinával „Proteus" és két dízelmotorral „MTU 20 V 538 TB92” látták el, melyek maximálisan 40 tengeri csomóra tudták a hajókat felgyorsítani. A rakétás-ágyúnaszád tatrészénél két, ellenséges hadihajók elleni „P-15, P-20, P-21”[2] orosz rakétavető volt felszerelve. Orr résznél és tatrész felé egy-egy 57. mm-es „egycsövezetű” légvédelmi „Bofors” (SAK L/70) ágyú volt felszerelve, de volt amelyik csak egy ágyúval volt ellátva[3] és a tat részen pedig egy 30.mm-es „AK-630M” „hatcsövezetű” légvédelmi ágyú.[4] A rakétás-ágyúnaszádokat 9LV-202 (kivéve az RTOP-405 és 406, azok 9LV-209 radarral szerelték fel) „KLJON” rakéta rendszerrel és azt kiszolgáló „RANGOUT” megfigyelő és tűzvezető radarral látták el. A naszádok feladata volt az ellenséges tengeralattjárók felderítése, lokalizálása, valamint a tengeri határsávban való járőrözés. Navigációt a „Decca 1226 „radar látta e, valamint megfigyelő, hajófelismerő „RUL” szovjet gyártású „NIHROM más néven NIKELJ” radarokkal volt felszerelve. További felszerelést képzett a „S2150-es” radar detektor, „ANSHÜTZ-STANDART VI” mágneses iránytű, „Saggem LH-YU-1” sebességmérő, „ATLAS 400” mélységmérő, „Sagem TTH-YU-1” szituációs műveleti tábla, „DECCA PILOT-752” kormánymű, „KBM-ADS-3” rádió kommunikációs és „RTU-100/M”, „RTU-400/M”, valamint „T-100/M” rádió távíró rendszer, „MARCONI” rádió adó, „AMR-750”, „RUP-12M” radió adó-vevőkkel, „UKT-FM 66/’11” rádió telefonnal, parancsnoki telefonrendszer BKI-13 és 14., „NOSKE” rádiológiai detektor. A hajó súlya 237.6 tonna volt, teljes hadifelszereltséggel együtt pedig 250 tonna. Hosszúságuk 44.9 m. volt, a szélességük pedig 7.86 m.. Két darab 2648 KW-os dízelmotor és két 3310 KW-os gázturbina hajtotta meg maximális 40 tengericsomóval[5]. A négyszázas sorozat alá tartoztak: RTOP-401 „Rade Koncar”, RTOP-402 "Vlado Cetkovic„[6], RTOP-403 „Ramiz Sadiku”, RTOP-404 „Hasan Zahirovic-Laca”, RTOP-405 „Jordan Nikolov- Orce”, RTOP-406 „Ante
Banina”[7].
Banina”[7].
[1] Rakétás gyorsnaszádok „Osa”
[2]NATO elnevezése:” Stix SS-N-2B/C”, https://bs.wikipedia.org/wiki/P-15_Termit
[3] A horvát hadizsákmányba került RTOP-402 "Vlado Cetkovic”, 1991. szeptember közepétől horvát haditengerészetben (HRM) RTOP-21 „Sibenik” elnevezéssel folytatta szolgálatát. A P-15 rakétákat felváltották a „Svitácok”. négy darab kettős indító állású 128.mm-es „Svitac” rakéta (RBS-15).
[4] http://www.paluba.info/rtop401.html
[5] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=3114.0
[6]Az 1978-ben gyártott ,RTOP-402 "Vlado Cetkovic”, 1991. szeptember közepétől horvát hadizsákmányként a HRM szolgálatában RTOP-21 „Sibenik” elnevezéssel.
 |
| 30.mm-es „AK-630M” hat-csövezetű légvédelmi ágyú, forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/AK-630 |
 |
Két „P-15, P-20” rakétakilövő a hajók tatrészén. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,3114.15.html
|
 |
| 57.mm-es egy –csövezetű légvédelmi „Bofors” (SAK L/70) ágyú, forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,3114.15.html |
 |
A horvát hadizsákmányba került RTOP-402 "Vlado Cetkovic”, 1991. szeptember közepétől horvát haditengerészetben (HRM) RTOP-21 „Sibenik” elnevezéssel folytatta szolgálatát. A P-15 rakétákat felváltották a „Svitácok”. négy darab kettős indító állású 128.mm-es „Svitac” rakéta (RBS-15). forrás:www.wikicisually.com
|
Az RTOP-401 „Rade Koncar”. 1977-ben készült el[1]. A hajó közel 237.6 tonna súlyú volt. Hosszúsága 44.99 m., szélessége pedig 7.86 m. Két gázturbinás „Rolls-Royce Marine Proteus 52 M/558 (3309 kW/4500„lőerős”) és két MTU 16 V 538 TB91 (2647 kW/3600 lőerős) dízelmotor hajtotta. Átlagban 22. tengeri csomóval haladt, maximális sebessége 40 csomó volt. Navigációt a „Decca 1226 „ radar látta el. Két darab 80. km. hatótávolsággal bíró „P-20” ellenséges hajók elleni rakétavetővel szerelték fel. Kezdetben az orr és tat részen egy-egy 57. mm-es „Bofors” légvédelmi ágyúval rendelkezett, majd az ezerkilencszáznyolcvanas évek végén modernizálása során orr részen egy darab 57.mm-es „Bofors”, tatrészen pedig egy darab 30. mm-es „hatcsövezetű” „AK- 630” légvédelmi ágyúval látták el[2].
Az RTOP-402 "Vlado Cetkovic”. 1978-ben készült el[3]. A hajó közel 260 tonnát nyomott. Hosszúsága 44.99 m., szélessége pedig 8.4 m. volt Két gázturbinás „Rolls-Royce Marine Proteus 52 M/558 (3309 kW/4500„lőerős”) és két MTU 16 V 538 TB91 (2647 kW/3600 lőerős) dízelmotor hajtotta. Átlagban 22. tengeri csomóval haladt, maximális sebessége 40 csomó volt. Navigációt a „Decca 1226 „ radar látta el. Két darab 80. km. hatótávolsággal bíró „P-20” ellenséges hajók elleni rakétavetővel szerelték fel, illetve orr és tat részen egy-egy darab 57.mm-es „Bofors” légvédelmi ágyúval látták el. 1990-1991.évben a sibeniki „Velimir Skorpik” hajógyárban modernizálás révén a hajó a tatrészi „Bofors” helyett egy „AK-630” légvédelmi ágyú kapott[4].
Az RTOP-403 „Ramiz Sadiku”. 1978-ben készült el[5]. A hajó súlya 237.6 tonna volt, de teljes felszereltséggel 250 tonna. Hossza 44,9 m. szélessége pedig 7,86 m. Maximálisan 40 csomóval volt képes haladni. Két gázturbinás „Rolls-Royce Marine Proteus 52 M/558 (3309 kW/4500„lőerős”) és két MTU 16 V 538 TB91 (2647 kW/3600 lőerős) dízelmotor hajtotta. Navigációt a „Decca 1226 „ radar látta el. Két darab 80. km. hatótávolsággal bíró „P-20” ellenséges hajók elleni rakétavetővel szerelték fel, illetve orr és tat részen egy-egy darab 57. mm-es „Bofors” légvédelmi ágyú látták el[6].
Az RTOP-404 „Hasan Zahirovic-Laca”. 1978-ben készült el[7]. A hajó súlya 237.6 tonna volt, de teljes felszereltséggel 250 tonna. Hossza 44,9 m. szélessége pedig 7,86 m. Maximálisan 40 csomóval volt képes haladni. Két gázturbinás „Rolls-Royce Marine Proteus 52 M/558 (3309 kW/4500„lőerős”) és két MTU 16 V 538 TB91 (2647 kW/3600 lőerős) dízelmotor hajtotta. Navigációt a „Decca 1226 „ radar látta el. Két darab 80. km. hatótávolsággal bíró „P-20” ellenséges hajók elleni rakétavetővel szerelték fel, illetve orr és tat részen egy-egy darab 57.mm-es „Bofors” légvédelmi ágyú látták el. [8]
Az RTOP-405 „Jordan Nikolov– Orce”. 1979-ben készült el[9]. A hajó súlya 237.6 tonna volt, de teljes felszereltséggel 250 tonna. Hossza 44,9 m. szélessége pedig 7,86 m. Maximálisan 40 csomóval volt képes haladni. Két gázturbinás „Rolls-Royce Marine Proteus 52 M/558 (3309 kW/4500„lőerős”) és két MTU 16 V 538 TB91 (2647 kW/3600 lőerős) dízelmotor hajtotta Navigációt a „Decca 1226 „ radar látta el. Két darab 80. km. hatótávolsággal bíró „P-20” ellenséges hajók elleni rakétavetővel szerelték fel, illetve orr és tat részen egy-egy darab 57.mm-es „Bofors”légvédelmi ágyúval látták el és „Baricade” két darab rakétavetővel, „Svitac” 128.mm-es rakétával[10].
Az RTOP-406 „Ante Banina”. 1979-ben készült el[11]. A hajó súlya 237.6 tonna volt, de teljes felszereltséggel 250 tonna. Hossza 44,9 m. szélessége pedig 7,86m. Maximálisan 40 csomóval volt képes haladni . Két gázturbinás „Rolls-Royce Marine Proteus 52 M/558 (3309 kW/4500„lőerős”) és két MTU 16 V 538 TB91 (2647 kW/3600 lőerős) dízelmotor hajtotta. Navigációt a „Decca 1226 „ radar látta el. Két darab 80. km. hatótávolsággal bíró „P-20” ellenséges hajók elleni rakétavetővel szerelték fel, illetve orr és tat részen egy-egy darab 57.mm-es „Bofors”légvédelmi ágyúval látták el és „Baricade” két darab rakétavetővel, „Svitac” 128.mm-es rakétával[12].
[1] Shipyard Kraljevica – List of delivered vessels 1946. – 2007.
[2] 1992.nyarától a Jugoszláv Hadsereg (Vojska Jugoszlávia) kötelékébe, majd 2007-től a Crna Gora Haditengerészet kötelékébe folytatja szolgálatát. http://www.paluba.info/rtop401.html
[3] Shipyard Kraljevica – List of delivered vessels 1946. – 2007.
[4] 1991. szeptemberében horvát hadizsákmányként a Horvát Haditengerészet RTOP-21 „Sibenik” hadihajója. A P-15 rakétákat felváltották a „Svitácok”. négy darab kettős indító állású 128.mm-es „Svitac” rakéta (RBS-15).http://www.paluba.info/rtop401.html
[5] Shipyard Kraljevica – List of delivered vessels 1946. – 2007.
[6] 1992.nyarától a Jugoszláv Hadsereg (Vojska Jugoszl
[7] Shipyard Kraljevica – List of delivered vessels 1946. – 2007.
[8] 1992.nyarától a Jugoszláv Hadsereg (Vojska Jugoszlávia) kötelékébe, majd 2007-től a Crna Gora Haditengerészet kötelékébe folytatja szolgálatát. http://www.paluba.info/rtop401.html
[9] Shipyard Kraljevica – List of delivered vessels 1946. – 2007.
[10] 1992.nyarától a Jugoszláv Hadsereg (Vojska Jugoszlávia) kötelékébe, majd 2007-től a Crna Gora Haditengerészet kötelékébe folytatja szolgálatát. http://www.paluba.info/rtop401.html
[11] Shipyard Kraljevica – List of delivered vessels 1946. – 2007.
[12] 1992.nyarától a Jugoszláv Hadsereg (Vojska Jugoszlávia) kötelékébe, majd 2007-től a Crna Gora Haditengerészet kötelékébe folytatja szolgálatát. http://www.paluba.info/rtop401.html
 |
| RTOP 401., forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t1088p360-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice |
 |
 |
| RTOP-403, forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=3114.0 |
 |
RTOP-404, forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t1088p360-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice
|
 |
| Az RTOP 405. http://www.shipspotting.com/gallery/photo.php?lid=218289 |
 |
RTOP-406, forrás: http://elektron.tmf.bg.ac.rs/bojan/ships/
Az írásmű nem tudományos jellegű, szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos anyag legvégén tüntettem fel.
A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:
vagy email-en. program5000@gmail.com
A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni a szerzőt és a forrás linkünket !!!
FOLYTATJUK.
|
Megjegyzések
Megjegyzés küldése