A JUGOSZLÁV HADITENGERÉSZET 13.RÉSZ


SEGÉDHAJÓK, MENTŐHAJÓK, BÁZISHAJÓK


A németországi Hamburgban lévő „ Deutsche Werft in Hamburg” hajógyárban készült el 1930. évre az akkor „Dragon” névre keresztelt „hidroplán úszó bázishajó”. 1931-ben megkezdte szolgálatát a jugoszláv haditengerészetben, „Zmaj” elnevezéssel. A hajón egy darab hidroplánok mozgatására alkalmas daru volt felszerelve, valamint el volt látva egy „Havilland DH.60 Moth” brit gyártású kétüléses kétszárnyú gyakorló repülővel, mely a „Sarajevo” nevet viselte és a „Jadranska Straza” szolgálatában állt. A hajót 1936-tól aknatelepítésre alakítják át és 1937-től aknatelepítő feladatokra használják. A „Zmaj” súlya 1870 tonna volt. Hossza 83 méter, szélessége pedig 13 méter. két „Man” dízelmotor hajtotta meg 2430 kW-tal, maximális 15 tengeri csomóval. Fegyverzetét a jugoszlávok telepítették rá, mely állt két darab „egycsövezetű” 89.5 mm-es Skoda L/55 légvédelmi ágyúból, két „kétcsövezetű” Skoda L/67 légvédelmi ágyúból, 1937. után pedig aknatelepítési funkciója végett száz darab tengeri robbanó akna szállítására volt képes. 1941. áprilisában a „Zmaj” hajó a szpliti kikötőben a németek hadizsákmánya lett. A németek visszakeresztelték „Dragonra”. és 1942-ben felújítva szolgálatba állították az Adrián, Égei-tengeren, mint aknatelepítő hajót. A németek azonban használták „Flettner Fl 282 Kolibri (Hummingbird) helikopterek leszállójának is. 1944-ben a szövetségesen a görög Égei-tengeren lévő Samos szigetnél légierővel megtámadták és elsüllyesztették.[1] 

[1] .  https: // en. wikipedia. org/wiki/ Yugoslav_ minelayer_ Zmaj, http:/ /www. paluba .info/ smf/ index.php/ topic, 9059.30.html


„Zmaj” forrás:www.paluba.info



PK-11 „Hvar” (Mornar)

"Sir James Laing" brit hajógyárban épült 1896-ban. 1915-ben a brit haditengerészethez került „Y9.27” hadrendi azonosítóval, majd a britek 1925-ben eladták a SZHSZK-nak. A jugoszláv "Dubrovacka parobrodarska plovidba a.d." vásárolta meg és „Solun” néven állította üzembe gőzhajóként. 1927-ben a SZHSZK haditengerészet birtokba veszi a gőzöst, „Vintalj”, majd  „Hvar” néven szolgálatba állítja és átalakítja. 1941-ben a jugoszláv kapituláció során a hajó az olaszok birtokába került "Quarnerolo", néven. 1945-ben a II. Világháború végével a hajó visszakerült a jugoszlávokhoz, ahol úszó bázisként (laktanya) „Mornar, PK-11” néven szolgál 1955-ös leselejtezéséig. A hajó maximális súlya 3400 tonna volt. Hossza 97.8 méter, szélessége 12.6 méter. Egy darab 1100 lóerős gőzmotor hajtotta meg maximális 12 tengeri csomóval.[1].

[1] http://navyworld.narod.ru/Pomocni2.htm#Hvar


Hvar hajó. forrás: http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslave


PB-21 „Sitnica” (Miner, Vis)

A hajó az elbingi „F. Schichau" hajógyárban készült el 1891-ben az Osztrák-Magyar Monarchia Haditengerészet számára „Nayade” néven. A „Nayade” Elbingből Pulába történő áthajóztatása után 1892-ben szolgálatba állt a monarchia flottájában az Adrián. Az I. Világháború után 1923-ban a hajó a SZHSZK haditengerészetéhez került. A jugoszlávok „Sitnica” néven iskolahajóként működtették 1941-ig. A korábban Királyi Jugoszlávia „Sitnica” nevű hadihajója 1941. áprilisában olasz hadizsákmányként „Curzola” néven tengeralattjáró úszó bázisként üzemelt az 1943-as olasz kapitulációig. 1943-ban Máltán brit fennhatóság alá került, a britek 1945-ben visszaadták Jugoszláviának, ahol 1949-től PB 21 „Miner”, 1952-től pedig PB 21 "Vis" tengeralattjáró úszó bázisként, oktatóhajóként üzemelt leselejtezésig 1962-ig[1]. A hajó maximális súlya 620 tonna volt. Hossza elérte a 51.4 métert, szélessége pedig a 7.82 métert.  A gőzöst egy darab 546 lóerős kétkazános gőzmotor hajtotta meg, maximális 12 tengeri csomóval. A hajót felfegyverezték két darab egycsövezetű 47. mm-es L-44-es légvédelmi ágyúval és két géppuskával[2].

[1] .   http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 3489.0; wap2m , http:// navyworld. narod. ru/ Pomocni2. htm, nem összekeverendő az 1900. évben a Mali Losinj szigeten lévő „Marco Martinolich Lussinpicolo” hajógyárban elkészült „Bakar” (nr.129.) gőzhajóval, mely 1944. április 10-én a partizán jugoszlávok (NOVJ) kezébe került, ahol „Sitnica” néven szolgált, majd 1947-ben a polgári hajózó flotta részeként „Ulcinj” néven szelte az Adria habjait a Jadrolinija hajótársaság gőzöseként 1964-es leselejtezéséig.
[2] http://navyworld.narod.ru/Pomocni2.htm#R36_1

Sitnica ex Najade. forrás: http://forummarine.forumactif.com/t8239-marine-yougoslave


PS-11 „Spasilac”

A „Spasilac” vontatóhajó. A németországi " Howaldtswerke AG " hajógyár jugoszláviai Kraljevica „leányvállalatának” hajóüzemében épült 1929-ben és az Osztrák-Magyar Monarchia hadihajó állománya közzé tartozó „Spasioca” 740 tonnás szállító vontatóhajó (remorka). A hajót 1929-ben a Királyi Jugoszláv Haditengerészet (KJRM) birtokba vette, amit a jugoszlávok átkereszteltek „PS-11 Spasilac” névre. Az akkori Királyi Jugoszláv Haditengerészet szolgálatba állította mentőhajóként (Brodovi za Spasavanje).  A hajó hossza 57.8 méter, szélessége 8.8 méter volt. Két gőzmotor hajtotta meg 900 lőerővel, maximális tizenhat tengeri csomóval. 1941. áprilisában az olaszok repülőgépei bombázták Szplitet, ahol a „Spasilac PS-11” szállító vontatóhajó megrongálódott. Szplit olasz ellenőrzése alá vonásával a hajót az olaszok felújították, hadrendbe állították, mint vontatóhajót „Instancabile” elnevezéssel. 1944-ben a II. Világháború végével a hajó visszakerült 1945-ben a jugoszláv flottába „PS-11” elnevezéssel és a Jugoszláv Haditengerészetbe 1977-ig szolgált, majd 1980-ban kivonását követően elmerült[1].

[1] http: // oceania. pbworks. com/ w/ page/ 10668446/ YUGOSLAVIAN% 20AUXILIARY %20 SHIPS, http: // www. paluba.info/smf/index.php?board=123.0, http://navyworld.narod.ru/Pomocni.htm#Spasilac1


PS-11 hajó. forrás:www.paluba.info

PS-12 „Spasilac” (BS-73 „Faust Vrancic”)

1976-ban a belgrádi „Tito” hajógyárban készült el a „PS-12” (Spasilac) mentőhajó (Brodovi za Spasavanje). A hajó normál súlya 1590 tonna volt. Hossza 55.47, szélessége pedig 11.6 méter volt. A hajót két darab összességében 4340 lóerős „Burmaster” dízelmotor hajtotta meg, maximális 13 tengeri csomóval. A hajó kiválóan fel volt szerelve mentés célja használható eszközökkel, de elsősorban parancsnoki hajóként szolgált. Személyzete 55 fő volt. A hajó védelmét két egycsövezetű” 20.mm-es M-71-es légvédelmi ágyú látta el. Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a hajó a horvátok hadizsákmánya lett a sibeniki „Velimir Skorpik” hajóüzemben. 1993-tól a horvát haditengerészet (HRM) szolgálatba állította, átkeresztelve „BS-73”. azonosítóra, és „Faust Vrancic” névre. 2007-ben a Horvát Partiőrséghez került. A horvát haditengerészet a hajót ellátta „Kelvin Hughnes Nucleus 5000R” radarral és a két M-71-es mellé még egy „négycsövezetű” 20.mm-es M-75-ös légvédelmi ágyút is felszerelt. [1]


[1] https:// forum.worldofwarships.eu/topic/ 1944-croatian-navy-salvage-ship/, https:// hr.wikipedia.org/ wiki/BS-73_Faust_Vran%C4%8Di%C4%87, http:// navyworld. narod.ru/ Pomocni. htm#Spasilac1, http:// www. paluba . info/ smf/index.php/topic,2948.0.html

PS-12 hajó. forrás: http://navyworld.narod.ru/Pomocni.htm#Spasilac1


A belgrádi hajógyárban készült el 1977-ben a PS-13 „Zlatica”, melyet a JRM 1982-ben eladott Líbiának, ahol "Al Munjed" néven szolgált a hadi flottában. [1] Szintén rövid életű volt a JRM-ben a szintén belgrádi hajógyárban 1977-ben legyártott „PS”, mely 1978-ban eladásra került Iraknak, ahol „A81” azonosítóval szolgált az iraki hadi flottában[2].1954-ben a rijekai „Mai 3” hajógyárban készült el a Jugoszláv Haditengerészet számára a „PS-82”. A hajó súlya 215 tonna volt, hossza 34.5 méter, szélessége 6.8 méter. A hajót „Burmaster Alpha 34FO” dízelmotor hajtotta meg, maximális 6.5 tengeri csomóval.  1963-ban a JRM kivonta a katonai szolgálatból és eladásra került a polgári hajózás részére. A szpliti „Obalna Plovidba” tengerhajózási társaság vásárolta meg és „Majdan”, majd „Ravnice” néven teherszállító hajóként üzembe helyezte. [3]


[1] http://navyworld.narod.ru/Pomocni.htm#Zlatica
[2] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=2948.0
[3] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7642.0

PS-13 hajó. forrás: http://navyworld.narod.ru/Pomocni.htm#Zlatica

A81 hajó. forrás: http://navyworld.narod.ru/Pomocni.htm#Zlatica


PB-25 „Vis” parancsnoki hajó

A jugoszlávok a pulai Uljanik hajógyárban 1956-ban elkészítették „segéd” parancsnoki hajójukat a „Vis” PB-25-öst.[1] A hajó normál súlya 594 tonna, terhelt 662 tonna volt. Hossza elérte a 57.245 métert, szélessége pedig a 8.75 métert.  A hetven fős személyzettel működtetett hajót, két darab egyenként ezer lóerős „BW DE 828 VF 50” dízelmotor hajtotta meg, maximális 16.6 tengeri csomóval. A hajót felfegyverezték egy darab négycsövezetű 20. mm-es M-75-ös, két darab egycsövezetű 20. mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval, két darab négyállású lanszer MTU-4 „Strela-2M” rakétavetővel és „PDRB” tengeri aknával.[2] A „Vis” parancsnoki hajót [3]felszerelték „DECCA RM-1226” radarral, „ANSCHUTZ STANDARD VI” mágneses iránytűvel, „ATLAS-470” mélységmérővel, „SAL 59-3” sebességmérővel, „MARCONI” rádióadóval, „R-609”, „RUP-12 M” és „AMR-750-2” rádióadó-vevőkkel,  „RTU-400/M” és „RTU-100/M” rádió telex készülékekkel, „ T-100/M’ telex készülékkel[4]. 1991-ben a hajót a JRM kivonta a crna gorai bázisára, ahol a Jugoszláv Néphadsereg megszűnése után a szerb és montenegrói állam szövetség haderejének, Jugoszláv Hadsereg (VJ) hadiflottájába került. Katonai szolgálatból 2002-ben kivonták és polgári célra eladásra került egy montenegrói cégnek, majd Horvátországban egy pulai céghez megvásárolta. 2016. május 22-én az isztriai „Kamenik” foknál végleg elsüllyesztették. [5]


[1] http://www.adriaticro.hr/novosti/ronili-smo-na-olupini-admiralskog-broda-vis-446.html
[2] http://navyworld.narod.ru/Pomocni2.htm
[3] Nem összekeverendő a PB-21 „Vis” hajóval. A korábban Királyi Jugoszlávia „Sitnica” nevű hadihajója 1941. áprilisában olasz hadizsákmányként „Curzola” néven tengeralattjáró úszó bázisként üzemelt az 1943-as olasz kapitulációig. 1943-ban Máltán brit fennhatóság alá került, a britek 1945-ben visszaadták Jugoszláviának, ahol 1949-től PB 21 „Miner”, 1952-től pedig PB 21 "Vis" tengeralattjáró úszó bázisként, oktatóhajóként üzemelt leselejtezésig 1962-ig.
[4] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,5491.30.html
[5] https://siol.net/avtomoto/novice/kako-so-s-40-kilogrami-eksploziva-potonili-titovovo-ladjo-vis-video-417946


A hajó elsüllyesztése robbanóanyagok segítségével. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=5491.165

„Vis” hajó. forrás: www.paluba.info



A Jugoszláv Haditengerészet a szpliti „Vicko Krstulovic” (Brodogradevna Industrija Split) hajógyárában 1951. és 1952-ben elkészíti öt darab segéd hajóját; a PB-31.[1], PB-32.[2], PB-33.,[3] PB-34.[4], PB-35.[5]. A hajók normál súlya 140 tonna, terhelt 260 tonna volt. Hosszúságuk 30.25 méter, szélességük pedig 5.49 méter volt. A hajókat egy darab 121 kW-os dízelmotor hajtotta meg maximális 8.3 tengeri csomóval. A hajókon tizenhárom fős személyzet szolgált.


[1] Az 1951-ben elkészült PB-31-es, mely 1958-ban kivonásra került a katonai szolgálatból. Teherhajóként üzemelt tovább „Unije” néven a polgári tengerhajózásnál, ahol elsőnek a horvát Mali Losinj szigeten lévő "Losinjska plovidba" vállalat, majd utána a horvát dubrovniki "Mestar" vállalat birtokába került. A hajó végül 1973. március 17-én elsüllyedt. http://navyworld.narod.ru/Pomocni2.htm#PB32
[2] Az 1952-ben épült PB-32-es 1960-ig látott el aktív harci feladatokat, majd 1960-ban oktatási célra a szpliti haditengerészeti központba vonták ki korábbi harcoló feladatköréből, ahol 1972-től „Juraj Caric” néven szolgált. 1999-ben a hajót kivonták a katonai szolgálatból és eladásra került a polgári hajózás részére, teherhajónak. Elsőnek a "Galesnjak", majd 2005-ben a „Tonko Juresko” cégekhez került.  http:// navyworld. narod.r u/ Pomocni2. htm#PB32
[3] Az 1951-ben épült PB-33-es. A hajót kivonták a katonai szolgálatból és eladásra került a polgári hajózás részére, teherhajónak „Sezana” néven. Elsőnek a "Splosna plovba", majd a Nisben lévő „Jedintsvo” cégekhez került.  http:// navyworld. narod.r u/ Pomocni2. htm#PB32
[4] Az 1952-ben épült PB-34-es 1993-ig látott el aktív katonai feladatokat, majd ezen évben a hajót kivonták a katonai szolgálatból és eladásra került a polgári hajózás részére, teherhajónak. http:// navyworld. narod.r u/ Pomocni2. htm#PB32
[5] Az 1951-ben épült PB-35-es 1971-ig látott el katonai feladatokat, majd 1971-ben a hajót kivonták a katonai szolgálatból és eladásra került a polgári hajózás részére, teherhajónak. Elsőnek a ""Brodarska zadruga "Labud" céghez, majd a "Vrsar-Tours" céghez került, ahol „Dalibor” néven szolgált. 1990-ben a hajó a horvát Krilo Jesenicében lévő"Mijo I Jure" céghez került, ahol „Aloha” névre keresztelték t.  http:// navyworld. narod.r u/ Pomocni2. htm#PB32



„Juraj Caric” hajó. forrás: http://navyworld.narod.ru/Pomocni2.htm#PB32


MTU-4 „Strela 2M” négyállású rakétavető. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?action=dlattach;topic=34.0;attach=335523;image

1924-ben olasz hajógyárban épült „Cefalo” olasz teherhajó, mely 1933-tól már mint „Arpione” néven szolgált az olasz tengerészetben[1]. 1944-ben süllyedt el a rijekai „Brodospas” kikötőben ahol nyolc éven keresztül volt a tengerben elsüllyedve. 1952-ben a jugoszlávok kiemelték és Tivatban felújítva 1954-ben a Jugoszláv Haditengerészethez került „Mornar” néven, mint segéd támogató hajó „PB”. 1957-ben eladásra került a szpliti „Plovput” polgári hajótársaságnak, ahol átkeresztelték „Vez” névre. 1963-ban a hajó a zadari tengerészeti iskolához került. 1968-ban a hajót megvásárolta a jugoszláv olajipari vállalat az „INA”, ahol 1971-ig szolgált, majd leselejtezték és kivonták a Sv Kajoban lévő „Brodospas” kikötőbe. [2]

[1] http://www.betasom.it/forum/index.php?/topic/30147-cefalo-ii-e-sogliola-storia-di-venti-trawlers-tedeschi-in-italia/
[2] http://ships.forumcroatian.com/t199p50-razni-teretni-brodovi


„Vez” 1963-ban Zadarban. forrás: http://ships.forumcroatian.com/t199p50-razni-teretni-brodovi



A francia La Seyne-i "Forges et Chantier de la Meditérrannée" hajógyárban készült el 1871-ben a „Cyclop” „lebegő” műhelyhajó, szervízhajó. Az Osztrák-Magyar Monarchia birtokába 1872-ben került, mely a francia Toulonról Pulába 1872. augusztus 1-jén került át. Az I. Világháború végével az „Szerb-Horvát-Szlovén Királyság” (SZHSZK) haditengerészetének  „Jadranska Straza” birtokába került, ahol szolgálatba állt 1921-től. A „Cyclop” vontató mentő- szerviz hajót[1] a jugoszlávok átnevezték „Perun” névre[2]. A hajó 1922-ig szolgált, majd Kotorban leselejtezték.  A hajó fegyverzetét két darab 88 mm-es „egycsövezetű” ágyú képezte.[3]


[1] https: // hr. wikipedia. org/ wiki/ Dodatak: Popis_brodova_austro- ugarske_ratne_mornarice, https: //de. wikipedia. org/ wiki/ SMS_Cyclop_(1916), https:// en.wikipedia.org/wiki/Royal_Yugoslav_Navy
[2] „Perun” szerviz hajó, alias „Cyclop”. 1922-es kivonása után a Jugoszláv Királyi Haditengerészet 1939-ben a belgáktól megvásárolt üzemanyag szállító tankerjét szintén „Perunnak” nevezte el. Nem összekeverendő a két hajó. http://www.croatia.org/crown/articles/6348/1/E-Dalmat-Yacht-Untold-Story.html
[3] https: // hr. wikipedia. org/ wiki/ Dodatak: Popis_brodova_austro- ugarske_ratne_mornarice, https: //de. wikipedia. org/ wiki/ SMS_Cyclop_(1916), https:// en.wikipedia.org/wiki/Royal_Yugoslav_Navy





SEGÉD- HIDROGRÁFIAI KUTATÓHAJÓK


A Szplitben működő haditengerészeti hidrográfiai intézet „HI” szolgálatában állt a „PH-33” (Andrija Mohorovicic) kutató-oktatóhajó, mely a lengyelországi Gdanszk (Gdansk) „Stocznia Pólnocna” hajógyárában épült 1971-ben. A hajó a „Projekta 861” (NATO neve: Moma) osztályhoz tartozott. 1972-ben a megkezdte szolgálatát a jugoszláv haditengerészetben, PH-33 azonosító jelzéssel. 1990-ben a hajót felújítás és karbantartás végett a sibeniki "Velimir Skorpik" hajóüzembe állomásoztatták. Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a hajó a horvátok hadizsákmánya lett. 1993-tól a horvát haditengerészet (HRM) szolgálatba állította, átkeresztelve „BS-72”. azonosítóra, és továbbra is mint „Andrija Mohorovicic” oktatóhajóként üzemelt, majd 2008-ban a Horvát Partiőrséghez került. 

A hajón öt laboratórium üzemelt, egy óceonográfiai, egy hidrográfiai, egy kémiai, egy többcélú labor és egy fotólabor. A laborműszerek karbantartása céljából három műhely működött, a mechanikai, finommechanikai és elektronikai. Öt tonna hasznos teher szállítására volt kalibrálva a hajó. A fedélzeten két üvegszálas csónak került elhelyezésre, egyik 4.6 tonna a másik 4.36 tonna volt. A hajót ellátták egy 500 kg és egy 1000 kg teherbírású „Lerok” csörlővel, a hidrográfiai berendezések leeresztése és felhúzása céljából. A hajón 34 tengerész és 22 hidrográfiai intézeti kutató dolgozott. A hajó normál súlya 1260 tonna, terhelt pedig 1540 tonna volt. Hossza 73.3, szélessége 10.8 méter volt. A PH-33-t két „Zgoda-Sulzer 6TD48” 3600 lóerős dízelmotor hajtotta meg maximális 17 tengeri csomóval. A védelmet egy „egycsövezetű” 20.mm-es M-71-es légvédelmi ágyú látta el, a navigációt pedig egy „Raytheon NSC25” radar és egy „Raytheon NSC34” szonár látta el.[1]


[1] https://hr.wikipedia.org/wiki/B%C5%A0-72_Andrija_Mohorovi%C4%8Di%C4%87, https://obris.org/tag/bs-72-andrija-mohorovicic/, https:// hrvatski-vojnik.hr/brod-andrija-mohorovicic-u-operaciji-triton/, http:// www. paluba. info/smf/index.php?topic=10975.0

Hidrografski Institut Jugoslavija címer. forrás:HJRM Split: Tablice Morskih Mijena 1989


Az „Andrija Mohorovicic” mellett a jugoszlávok haditengerészete (JRM) 1960-tól szolgálatba állította a „PH-11” hidrográfiai segédhajóját.

PH-33 hajó. forrás:www.paluba.info

PH-11 hajó. forrás: http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#PH11



DESZANTOLÓ MOTOROS CSÓNAKOK, HAJÓK

A Jugoszláv Haditengerészet (JRM) a gyalogság (tengerészgyalogság), katonai járművek, felszerelés, teheráru szállítására és tengeri robbanó aknák telepítésére, katonai hadifelszerelés szállítására úgynevezett „deszantoló” hajókat, motoros csónakokat állított szolgálatba. Alapvetően a deszantolókat csak gyalogság, vagy gyalogság és teheráru, csak teheráru, harci jármű és teheráru, szállítására történő használat alapján sorolták be. A deszantolók mellett külön kategória volt a roham deszantoló csónakok, hajók, melyek csak kis létszámú katona, vagy harci jármű és teheráru szállítására voltak alkalmasok. A hajók védelmét légvédelmi ágyukkal és géppuskákkal biztosították. A JRM a deszantolókat tengeri és folyami erők alá osztotta be. A hajók közt megkülönböztettek gyalogság és egy-két katonai gépjármű, harci jármű szállítására alkalmas deszantoló hajókat „Desantna Splav” (DS), a DS hajóknál több katona és harci jármű, tankok szállítására alkalmas deszantoló hajókat „Desantni Splav Tenkonosac” (DST) és „Desantni Tenkonosac” (DTK), roham hajókat „Desantno-jurisni tenkonosci” (DJT) valamint tengeri robbanó aknák szállítására és telepítésére átalakított deszantoló hajókat „Desantna Splav Minopolagac” (DSM) és „Desantni Tenkonosac Minopolagac” (DTM) hajókat. Továbbá roham deszantoló hajókat „Desantno-Jurisni Camac” vagy „„Desantno-Jurisni Brod” (DJC vagy DJB). A Jugoszláv Haditengerészet első néhány darab deszantoló személyszállításra alkalmas hajói még a II Világháborús németektől megszerzett hadizsákmányból és a szövetségesek megkapott flottából tevődött ki. Az ezerkilencszázötvenes években meginduló hazai (jugoszláv) gyártású deszantoló hajók szolgálatba állítása. Az első tervezet alapján „flottilla program” negyvennyolc deszantló hajó építését irányozták elő, melyből a jugoszlávok megépítettek saját gyártásban harmincötöt. A második „flotta program” keretében 1960-ig előirányoztak százhúsz deszantoló hajó legyártását. Kilencvenhárom darabot a rijekai „Maj 3” hajógyárban le is gyártottak. Az ezerkilencszázhatvanas éveket követően 1975-től újabb úgynevezett deszantoló rohamcsónakok „DJC” (hajók) legyártásának fogott neki a JRM. A korcsulai „Greben” (Vela Luka) hajógyárban végrehajtották a „DJC-601” típusú deszantoló rohamcsónakok elkészítését. 1980-tól a JRM megkezdte a deszantoló- szállító hajók gyártását „DTB”. A deszantoló hajók támogatására a JRM végrehajtotta a segéd avagy támogató szállító hajók ”Pomocna Desantna Splav” (PDS), szolgálatba helyezését. Az első „flotta program” során már hetvenöt PDS szolgált a JRM-ben. Ez a szám a második program során, 1960. év végére kétszázhatvanháromra nőt.  1975-re a „Dvar-II” haditengerészeti reform keretén belül viszont a JRM a PDS-ek számát lecsökkentette száznegyvennégyre, majd százharmincnyolcra.  1975-1985.közt a JRM a PDS-ek számát tovább csökkentette. Ezen periódusban már csak ötvenhat darab szolgált, bár ötvenkilenc volt előirányozva[1]. 1944-ben a JRM elődje az MNOVJ, a szövetségesektől, pontosan a britektől megkapott tizenkét darab kanadai gyártású (Ramped Cargo Lighter)[2] motoros deszantolásra alkalmas csónakot (Motorni Splavovi „MS”); MS-1., MS-2., MS-3., MS-4., MS-5., MS-6., MS-7., MS-8., MS-9., MS-10., MS-11., MS-12., melyek 1945-től 1952-ig szolgáltak „MS” jelzéssel, majd 1954-55-től „D-315-től D-327-ig” megnevezésre keresztelték át az „MS” deszantolókat (egy részüket „DA” jelzésre) és 1984-ig szolgáltak. Ezek a hajók 14.6 tonnát nyomtak, hosszúk 11.6 méter szélességük 3.4 méter volt. Fegyverzetük két darab kétcsövezetű „Browing” 12.7 mm-es géppuska és egy 20 mm-es légvédelmi ágyú[3]. A németektől megszerzett hadizsákmányból a jugoszlávok jelentős számú deszantoló csónakhoz jutottak hozzá, melyek 1945-től 1948-1962-ig szolgáltak[4]. Ezek közzé tatozott tizennégy német gyártású hajó, a „D-301-től” a „D-314-ig”. A hajók súlya harmincöt tonna volt. Méretük tekintetében 19.4 méter hosszúak és 4 méter szélesek voltak. Egy darab százöt lóerős dízelmotor hajtotta meg a hajókat 8.9 maximális tengeri csomóval. Fegyverzetük volt, egy darab 20. mm-es egycsövezetű légvédelmi ágyú és egy kétcsövezetű 12.7 mm-es géppuska.[5]

[1] "Ratna mornarica" 1945-1985, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,12391.15.html
[2] https://en.wikipedia.org/wiki/Ramped_cargo_lighter
[3] D-315. és a  D-316. 1970-ig, a D-317. és a D-318. 1971-ig, a D-319., D-320., D-321. , D-322.,1972-ig, a D-323., D-324., D-325., D-326., D-327. 1973-ig szolgáltak. http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#LS11
[4] D-301. 1948-ig volt szolgálatban, D-302. 1949-ig volt szolgálatban, a D-303. 1950-ig volt szolgálatban, a D-304. 1951-ig volt szolgálatban, D-305. és D-306. 1952-ig volt szolgálatban, a D-307. 1957-ig volt szolgálatban, a D-308. 1958-ig, a D-309. 1959-ig, a D-310.  1960-ig, a D-311. 1961-ig, a D-312. és D-313., D-314.  1962-ig voltak szolgálatban. A hajók „öböl deszantoló csónak” (Lucki Splavovi „LS”) megnevezéssel is szolgáltak.  http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#LS11
[5] http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#LS11

Deszantolók a háromszázastizenötös szériából. forrás: http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#LS11


Deszantoló szállító hajók (DS/DST)

1945-ben a JRM hadrendbe állított tíz darab „DS 101., 102., 103., 104., 105., 106., 107., 108., 109., 110.” hadizsákmányt képző „deszantoló hajót” (Desantna Splav „DS”)[1]. Ezen hajók elsősorban személy és felszerelés, egy-két katonai jármű szállítására voltak alkalmasok. Összességében nyolcvan katonát, vagy egy tankot, vagy két tehergépkocsit, tüzér üteget tudtak szállítani. A hajók súlya 127.7 tonna volt. A hajók hossza 24.85 méter, szélessége pedig 13.7 méter volt. Három darab dízelmotor hajtotta meg a 9.5 tengeri csomóval. Két hatszáz lóerős „Carraro” dízelmotor hajtotta meg a hajókat kilenc tengeri csomó maximális sebességgel. A hajók védelmét két 20.mm-es egycsövezetű „M-71” Oerlikon légvédelmi ágyú látta el. A kommunikációt „RD-1, RP-1,  R-609., RUP-12M. rádiók, illetve UKT-FM 66/17 rádiótelefon szolgálta ki.[2] . Jármű és személyszállítási kapacitás növelésére történő átalakításukat követően „DST” (Desantni Splav Tenkonosac[3]) hajókká avanzsálódtak, mindössze a „DS” jelző helyét a hadrendi számok előtt a DST vette át.  

[1] „Splav” horvát jelentése tutaj. http://www.enciklopedija.hr/natuknica.aspx?id=57458
[2] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=24882.0;wap2, http://tehnika.lzmk.hr/desantni-brod/
[3] „tenkonosac” jelentése magyarul tartályhajó

Tengeri robbanó akna az Adrián. forrás::www.paluba.info


Az átalakítást 1953-tól a pulai „Uljanik” hajógyárban végezték el a jugoszlávok, melynek eredménye képen a hajók terhelt súlya a 150 tonnát is elérte, illetve megnövekedett a kapacitása; négyszáz katonát, három T-55-ös tankot vagy négy „FAP,, „TAM 5000” katonai tehergépkocsit tudott szállítani, összességében százhúsz tonnát. A „DST” deszantolók „DST-101., 102., 103., 104[1]., 105., 106[2]., 107[3]., 108[4]., 109., 110[5].” 1967-ig szolgáltak a haditengerészetben. A hajókból a Jugoszláv Haditengerészet az ezerkilencszázhatvanas években néhányat átsoroltak úgynevezett „kisegítő” deszantoló hajókká „PDS” (Pomocna Desantna Splav), melyek a „Jadranska Linijska Plovidba (Jugolinija JLP) 1991-től Jadrolinija[6]” polgári hajótársaság alá kerülnek kompforgalmi szolgálatba (DS/DST-108., az az PDS-108., komp „Jadranka”, DS/DST-104 az az  PDS-104., komp „Klimno”,  DS/DST-106-ból PDS-106., komp „Blace”[7]. 

[1]DS/DST-104 az az  PDS-104.. átalakítva a pulai Uljanik hajógyárban a haditengerészet részére, ahol 1963-ig szolgált. Ezt követőek a „Jadranska Linijska plovidba" polgári hajózási vállalathoz került, ahol „Klimno” néven kompként üzemelt 1997-ig. http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DJC601
[2] DS/DST-106-ból PDS-106., 1955-ben átalakítva a pulai Uljanik hajógyárban a haditengerészet részére, ahol 1968-ig szolgált. Ezt követőek a „Jadranska Linijska plovidba" polgári hajózási vállalathoz került, ahol „Blace” néven kompként üzemelt, majd 2006-ban megvásárolta a szpliti „Tanker” cég. http:// navyworld. narod. ru/ PDS .htm# DJC601
[3] DST-107 átminősítésre került PDS hajóvá, (PDS-107). A hajó adatai: Normál súlya százötvenöt tonna, terhelt súly százötvenkilenc tonna volt. Hosszuk elérte a 25.84 métert, szélességük a 13.70 métert. Két 221 kW-os dízelmotor hajtotta meg a hajó kilenc tengeri csomó maximális sebességgel. A hajó védelmét két 20.mm-es „M-71” Oerlikon légvédelmi ágyú látta el. Négyszáz katonát, három T-55-ös tankot vagy négy „FAP,, „TAM 5000” katonai tehergépkocsit tudott szállítani, összeségében százhúsz tonnát. A kommunikációt „RD-1, RP-1,  R-609., RUP-12M. rádiók, illetve UKT-FM 66/17 rádiótelefon szolgálta ki. 1991. november 19-én a DST-107 (PDS-107) a DTM-233 együtt viharban elsüllyedtek a Kornati szigetcsoportnál lévő Vela Sestrica szigetnél. A hajók azon konvoj részét képezték (DTM 233, PDS 107, kt darab BM és CM 34, PR-41 és LDI 18. ), amely a JRM részéről történő pulai kikötő 1991-es kiürítése során elindult Boka Kotor (Crna Gora) irányába. http:// navyworld. narod. ru/ PDS. htm#D JC 601, http :// www. paluba. info/ smf / index .php ? topi c=6488. 0; wap2
[4] DS/DST-108., az az PSD-108 .1955-ben átalakítva a pulai Uljanik hajógyárban a haditengerészet részére, ahol 1977-ig szolgált. Ezt követőek a „Lucko Komunalno Poduzece" polgári hajózási vállalathoz került, ahol „Jadranka” néven kompként üzemelt 2005-ig. 2005-ben a hajót megvásárolta a „Sangulin” cég Sibenikben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.h tm# DJC 601
[5]A DS/DST-110 hajó 1956. évben a pulai „Uljanik” hajógyárban átalakítva a JRM részére. A hajó standart súlya 129. tonna volt, teljes terhelt súlya pedig 167. tonna. Hossza 25.84 méter, szélessége pedig 14.05 méter.  Két darab „Mercedes Benz” 221 kW-os dízelmotor hajtotta meg, maximális 9.2 tengeri csomóval. Védelmét két 20. mm-es „M-71” légvédelmi ágyú látta el, és a személyzet kézifegyverzete. A kommunikációt „RD-1, RP-1., RUP-12 M” rádió adóvevők és UKT-FM 66/17” rádiótelefon segítette. A hajóval százhúsz katonát tudtak egyszerre szállítani teljes harci menetfelszerelésben, valamint négy teherszállító járművet, vagy három tankot. Továbbá szállítható volt a hajóval harminchat „SAG-1” tengeri robbanó akna, hatvannégy „SAG-2” tengeri robbanó akna, ötvenkét „SAG-3” tengeri robbanó akna, harminchat „SAGA” tengeri robbanó akna, harminckét „KMD-2-1000 (S)” tengeri robbanó akna, harminckét „AIM M70” tengeri robbanó akna. Átalakítását követően aknaszállításra és telepítésre vált alkalmassá, mint DSM-110 hajó. Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a horvátok Sibenik JRM haditengerészeti bázison több jugoszláv hadihajó birtokába jutott. Ezek közt volt a DSM-110. A horvát haditengerészet (HRM) 2009-től kivonta a szolgálatból és „Medusa” néven civil uszálynak átalakították a „Punat” hajógyárba.
[6]JLP 1947. január 20-án jött létre Rijekában, mint Jugoszlávia polgári tengerhajózási vállalata. 1950.decemberben a JLP-be belép a „Jugoslavenska Slobodna Plovidba” és létrejön a Jugolinija. 1957-ben A JLP-ből kiválik a „Kvarnerska Plovidba”, mely 1963-ban ismét belép a Jugolinijába.  http:// www. nacional. hr/ jadrolinija- proslavila- sedamdeset- godina- postojanja/, http: // www. formula1- dictionary. net/ rijeka_ povijest_1950-1975.html
[7] http:// navyworld. narod. ru/ PDS. htm#D S101,  http: // www. simplonpc. co. uk/ Jadrolinija3. html#anchor1082709,  http:/ / www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 7360.0. html, http: // jna-sfrj. forumbo. net/ t1088p25- brodovi-i -podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice, http://www.formula1-dictionary. net/ rijeka_povijest_1950- 1975.html



Kotor katonai kikötő. forrás: www.paluba.info

„Öböl” deszantoló „Lucki Splavovi (LS). forrás:www.paluba.info

Motorni Splavovi „MS-4”. forrás: http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#MS1

Német hadizsákmány deszantolók. forrás: http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#LS11



Deszantoló szállító és aknász hajók (DTK/DTM)
A JRM nagyobb szállító deszantolókat „DTK” (Desantni Tenkonosac) elnevezéssel helyeztek szolgálatba[1], kétszázas hadrendi számozással; „DTK-201., 202., 203.,204., 205., 206., 207., 208., 209., 210., 211, 212., 213, 214., 215., 216, 217, 218., 219, 220, 223, 224., 225., 226., 227., 228., 229., 230., 231., 232., 233., 234, 235., 236., 237., 238.. A II. Világháborút követően újraszerveződő jugoszláv haditengerészeti hajózó erők 1945-ben hét deszantoló szállító hajóval rendelkezett, melyek a „D” azonosítót betűjelész viselték; „D-201., 202., 203., 204., 205., 206., 207.” A D-201., D-202., D-207., még a II. Világháborús német hadizsákmány volt, melyet a JRM 1945-ben hadrendbe állított és átalakított, a „D” azonosítót a „DTK” azonosító jelzés vette át: DTK-201., DTK-202., DTK-207. elnevezéssel. A hajókat ellátták két 15. mm-es légvédelmi ágyúval. A  D-203, D-204., D-205., német hajókat az olasz trieszti "Cantieri Riuniti dell Adriatico" hajógyár ajánlott fel a JRM-nek, melyeket a JRM 1945-ben hadrendbe állított és átalakított DTK-203., DTK-204., DTK-205. elnevezéssel. A D-206 olasz hajót az olasz trieszti "Cantieri Riuniti dell Adriatico" hajógyár ajánlott fel a JRM-nek. A JRM 1949-ben hadrendbe állított és átalakított DTK-206 elnevezéssel. Ezen DTK hajók súlya négyszáznyolcvan tonna volt. Hosszúságuk 46.8 méter, szélességük 6.4 méter volt. A hajót három dízelmotor hajtotta maximális 9.3 tengeri csomóval. A DTK-201-től DTK-207-ig a hajókat 1967-ben vontak ki a flotta kötelékéből a JRM.[2]

[1] http: // forums. airbase. ru/ 2012/ 08/t37804_20—vms -yugoslavii.html, http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm#DS101
[2] http://jna-sfrj.forumbo.net/t3729-dtm-219

D-206 (DTK-206). forrás: http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DJT401

A JRM a külföldi elavult DTK sorozatok (201-től 207-ig) mellett belefogott saját építésű DTK-k legyártásába. 1950. évben elkészült a rijekai (Rijeka) „3 Maj” hajógyárban a D-208/DTK-208 és D-209/DTK-209., valamint D-210/DTK-210. hajók, melyeket 1958-ban a JRM eladott Indonéziának, ahol a haditengerészetben folytatták szolgálatukat 1974-ig[1]. A rijekai hajógyárban elkészült a D-211/DTK 211. és D-212/DTK-212[2], melyeket a JRM átalakított tengeri robbanó aknák szállítására alkalmas platformokkal. A hajókat a kétoldali „szárny” növelésével alakították át DTM-é (Desantni Tenkonosac Minopolagac), az az aknák szállítására és telepítésére alkalmas hajóvá.

[1] http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=3089.0
[2] A DTK/DTM-212 hajót 1971-ig szolgált a JRM-ben, majd a Koperben lévő „Lusko Podjetje” cég megvásárolta és „Krjavelj”, majd 1995-től „Dance”, 1994-től „Ida” elnevezéssel teherszállítónak akalmazták. 1997-től megvásárolta a hajót a rijekai „Sun Adria” cég ahol „Sun Adria” néven nem önjáró bárkaként szolgált. http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DS101


D-217/DTK-217 később DTM-217. kép: http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DS101


További hajók kerülnek a D/DTK osztályból átalakításra a tengeri robbanó aknák szállítására. Ilyen volt a D-213/DTK-213., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1954-ben és 1990-ig szolgált DTM-213 hajóként a JRM-ben[1]. A D-214/DTK-214., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1954-ben és DTM-214 hajóként szolgált a JRM-ben kivonásig. A D-215/DTK-215., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1953-ben és DTM-215 hajóként szolgált a JRM-ben egészen 1991-ig, miután a sibeniki „Kulina” JRM hadikikötőben horvát hadizsákmány lett. A D-216/DTK-216., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1953-ben és DTM-216 hajóként szolgált a JRM-ben kivonásig. A D-217/DTK-217., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1954-ben és DTM-217 „Omladinca” elnevezésű hajóként szolgált a JRM-ben egészen 1991-ig, miután a sibeniki „Kulina” JRM hadikikötőben horvát hadizsákmány lett[2]. A D-218/DTK-218., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1955-ben és DTM-218 hajóként szolgált a JRM-ben 1970. évben megtörtént kivonásig. A D-219/DTK-219., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1955-ben és DTM-219 „Golub” elnevezésű hajóként szolgált a JRM-ben egészen 1991-ig, miután a sibeniki „Kulina” JRM hadikikötőben horvát hadizsákmány lett[3]. A D-220/DTK-220., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1955-ben és DTM-220 hajóként szolgált a JRM-ben 1970. évben megtörtént kivonásig. A D-221/DTK-221., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1955-ben és DTM-221 hajóként szolgált a JRM-ben 1969-ig. A D-222/DTK-222., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1955-ben és DTM-222 hajóként szolgált a JRM-ben 1969. évben megtörtént kivonásig.[4] A D-223/DTK-223., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1955-ben és DTM-223 hajóként szolgált a JRM-ben kivonásig. A D-224/DTK-224., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-224 hajóként szolgált a JRM-ben 1970. évben megtörtént kivonásig. A D-225/DTK-225., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-225 hajóként szolgált a JRM-ben 1970. évben megtörtént kivonásig. A D-226/DTK-226., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-226 hajóként szolgált a JRM-ben 1989. évben megtörtént kivonásig. A D-227/DTK-227., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-227 hajóként szolgált a JRM-ben kivonásig. A D-228/DTK-228., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-228 „Labud” elnevezésű hajóként szolgált a JRM-ben 1990. évben megtörtént kivonásig[5]. A D-229/DTK-229., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-229 „Kolibri” elnevezésű hajóként szolgált a JRM-ben kivonásig. A D-230/DTK-230., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-230 hajóként szolgált a JRM-ben kivonásig. A D-231/DTK-231., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-231 hajóként szolgált a JRM-ben kivonásig. A D-232/DTK-232., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1957-ban és DTM-232 „Orla” elnevezésű hajóként szolgált a JRM-ben kivonásig[6]. A D-233/DTK-233., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-233 „Tetreb” elnevezésű hajóként szolgált a JRM-ben 1991. évben megtörtént kivonásig[7]. A D-234/DTK-234., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-234 „Slavuj” elnevezésű hajóként szolgált a JRM-ben 1990. évben megtörtént kivonásig[8]. A D-235/DTK-235., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-235 hajóként szolgált a JRM-ben 1970. évben megtörtént kivonásig. A D-236/DTK-236., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-236 hajóként szolgált a JRM-ben 1970. évben megtörtént kivonásig. A D-237/DTK-237., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-237 „Kondor” elnevezésű hajóként szolgált a JRM-ben 1990. évben megtörtént kivonásig. A D-238/DTK-238., mely a rijekai „3 Maj” hajógyárban készült el 1956-ban és DTM-238 hajóként szolgált a JRM-ben 1970. évben megtörtént kivonásig. A hajók normál súlya 237. terhelt súlya pedig 458. tonna volt. A hajók hossza 49.8 méter, szélessége pedig 9.7 méter volt. Három darab dízelmotor hajtotta meg a 10. tengeri csomóval.

[1] 1990-ben kivezetésre került a katonai szolgálatból. A crna gorai Tivatban a JRM-től megvásárolták, de el is süllyedt a tivati „Solila” foknál. http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DS101
[2] 1994. októberében a Horvát Haditengerészet egy hadgyakorlat során, mint célpontot,  az RTOP-21 „Sibenik” tüzér naszáddal „RBS-15”-ös rakétával kilőtte a gyakorlat keretén belül. http :// navyworld. narod. ru/ PDS .htm# DJC 601
[3] A Horvát Haditengerészetben „DTM-219” hajóként funkcionált 2006-ig. 2006-ban a Sibeniki Katolikus Egyházmegye a hajót ajándékba megkapta és „úszó templomként” alkalmazták. 2010-ben végleg leselejtezésre került. http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DJC601
[4] DTK-221 és 222. a JRM 1969-ben eladta Szudánnak. http:// navyworld. narod. ru/ PDS. htm# DJC601
[5] A JRM-ből történt 1990-es éve kivonását követően polgári célra használták,de 1992-ben a crna gorai Meljinénél egy viharban megrongálódott a partoknél. Ennek folytán Herceg Noviban leselejtezték és feldarabolták. http:// navyworld. narod. ru/ PDS. htm# DJC601
[6] http://www.paluba.info/smf/index.php?action=dlattach;topic=3089.0;attach=803321;image
[7] 1991. novemberében a hajó a Kornati szigetcsoportnál, Vela Sestrica szigetnél elsüllyedt. http: //navyworld. narod .ru/ PDS.htm#DS101, http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=6488.0
[8] http://www.paluba.info/smf/index.php?action=dlattach;topic=3089.0;attach=803321;image


DTM-233., forrás: http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DS101


A hajókat a német „Marinefahrprahm D” projekt alapján alakították át aknaszállítókká 1951. és 1957. közt a rijekai (Rijeka) „3. Maj” hajógyárban. A DTM hajók normál súlya kétszázharminchét, terhelt súlya négyszázötvennyolc tonna volt. Hosszuk elérte a 49.8 méter, szélességük pedig a 9.02 métert. Három „Gray Marine 64 HN” 191 kW-os dízelmotor hajtotta a hajókat maximális tíz tengeri csomóval.

„Maj 3.” rijekai hajógyár logoja. forrás: http://tehnika.lzmk.hr/3-maj-brodogradiliste/

Ezen hajókat már ellátták légvédelmi fegyverzettel. A DTM-ek kezdeti fegyverzetében a légvédelmi ágyukat 20. mm-es „négycsövezetű” „Flak” vagy M-55 „Zastava” „háromcsövezetű” 20. mm-es és a parancsnoki hídon felállított „egycsövezetű” 20. mm-es „Oerlikon” alkotta. Később a parancsnoki hídon már megjelent két 20. mm-es M-71  „Oerlikon” légvédelmi ágyú a korábban elhelyezett egy darab légvédelmi ágyú szerepét átvéve. Az ezerkilencszáznyolcvanas évekre a DTM-eken M-75 „Hispano” légvédelmi ágyúk kerültek felszerelésre, két darab 20.mm-es M 71-es és a parancsnoki hídon egy darab „négycsövezetű” 20.mm-es M 75. További fegyverzet volt egy „négykivetős csövezetű”Strela-2M rakétavető, a parancsnoki hídon pedig felszereltek két „BGA” 30. mm-es gránátvetőt, valamint M 63-as 128. mm-es rakétavetőt. A hajók aknaszállításra és telepítésre kialakított változata hatvanhárom darab „SAG-1”, vagy százöt darab „SAG-2”, vagy hetvenkét darab „SAG-3” hatvanhárom darab „SAGA”, továbbá negyvenhat darab „KMD-2-1000”, vagy negyvenhat darab „AIM M70”, vagy százöt darab „MZ-1” tengeri robbanó akna szállítására volt alkalmas. A deszantoló hajók kétszáz katonát (teljes harci fegyverzetben és felszerelésben), három tankot, vagy három „FAP”, „TAM 5000” katonai tehergépjárművet, összeségében száz tonnát tudtak egyik helyről a másikra eljuttatni. A DTM-ket „DECCA RM 1213” radar, „ZIRO KOMPAS ZK Arma Brown” irányzó segítette a tájékozódásban, „Siemens” rádióadó, „R-609, RUP 12M, UKT FM 66/17 rádiótelefon” a kommunikációban. Ezen jármű már három tankot, vagy négy tehergépkocsit, kétszáz katonát volt képes elszállítani, száz tonna árut[1].

[1] http:// navyworld. narod. ru/ PDS. htm#D S101,  http: // www. simplonpc. co. uk/ Jadrolinija3. html#anchor1082709, http:/ / www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 7360.0. html, http: // jna-sfrj. forumbo. net/ t1088p25- brodovi-i -podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice, http://www.formula1-dictionary. net/ rijeka_povijest_1950- 1975.html

DTM. hajók az Adrián. kép: http://www.paluba.info/smf/index.php/board,57.0.html

DSA-705 (PDS-705). kép: http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DSM504

DTM fegyverzete. Két oldalt tengeri aknák, középen „háromcsövezetű” légvédelmi ágyú. kép: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,3089.105.html

Aknatelepítés hajóról. kép: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,3089.255.html

SAG-2 M-90. forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t2230-dtm-215-desantni-tenkonosac-i-minopolagac 

DTM hajók az Adrián. forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t2230-dtm-215-desantni-tenkonosac-i-minopolagac


Deszantoló roham szállító hajók (DJT)
1954-1955. közt a JRM hadrendbe állított tíz darab a Losinj hajógyárban elkészült, saját gyártású „deszantoló roham szállító hajót” (Desantno Jurisnih Tenkonosac „DJT”); 401., 402., 403., 404., 405., 406., 407., 408., 409., 410. számozással[1]. A hajók normál súlya 40.3, terhelt súlya pedig 68.6 tonna volt. A hajók hossza 16.71 méter, szélessége pedig 6.5 méter volt. Két darab „Gray Marine 65 YTL” dízelmotor hajtotta meg a 8.7 tengeri csomóval. Az ezerkilencszáznyolcvanas évekre a roham deszantoló csónakokat átnevezték „támogató motoros roham szállító hajó[2]” (Pomocna jurisni tenkonosac „PJT”);  PJT-401., 402., 403., 404., 405., 406., 407., 408., 409., 410.. A hajók nyolc katona és egy tank szállítására voltak kalibrálva. 

Deszantoló aknász hajók (DSM)

A „DSM-501” osztály (Desantna Splavovi Minopolagac[3]) megépítése az ezerkilencszázötvenes években (1955-56.) a pulai „Uljanik” hajógyárban. Az acélvázas „501” osztály a tengeri robbanóaknák telepítésére, gyalogságot és harci járműveket szállítására egyaránt alkalmasak voltak. Ezen hajókból tizennégy darabot „DSM-501., 502., 503., 504., 505., 506., 507., 508., 509., 510[4]., 511., 512., 513[5]., 514[6].” készítettek el, mint tengeri robbanóaknák (SAG-1, 2., 3., SAGA, KMD-2-1000, AIM-M70, MZ-1) szállítására és telepítésére alkalmas hajót. Méretük alapján átlagban harminc méter hosszúak és 15 méter szélesek voltak. Két darab egyenként 221 kW-os dízelmotor hajtotta meg a hajókat, 9.2 maximális tengeri csomóval. A fedélzeten 23-fő fért el. A hajókon három T-34-es tank, vagy négy FAP vagy TAM-5000 katonai jármű fért el. Maximális súlyuk 167 tonna volt. A DS osztályból az aknaszállításra átalakításra került deszantoló hajók esetében két fő funkcióban láttak el fontos harci feladatokat. Egyik volt a személy és teheráru (katonák, felszerelések, hadi járművek) deszantolása, a másik a tengeri robbanó aknák szállítás és telepítése. A hajókat védelmük érdekében két 20. mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval látták el[7]. 

[1] http://tehnika.lzmk.hr/desantni-brod/
[2] „Tenkosonac”: A hajó szerkezetileg levegővel teli tartályokkal ellátott vázra épült fel. 
[3] „minopolagac” jelentése magyarul aknatelepítő,
[4]http:// www. paluba. info/ smf/ index.php /topic,3089.0.html, http://j na-sfrj. forumbo.net/t3043p420-kumbor-1986-1987, http: // navyworld.narod.ru/PDS.htm# DSM502
[5] Az 1955-ben a pulai „Uljanik” hajógyárban készült a DSM-513. 1966-ban a haditengerészet eladja polgári célra. Az 513-as 1966-tól mint „Rabljanka” komp folytatta szolgálatát Rab szigeten a "Rapska Plovidba", majd „Jadrolinija”  polgári hajótársaság kötelékébe 2006-ig. 2006-ban a szpliti „Tanker” cég tulajdonába került. http: // navyworld. narod. ru/ PDS. htm# DS 101, https://www.pgz.hr/documents/zip49.pdf, https:// www. balticshipping. com/vessel/imo/8035013
[6] A DSM-514 „Cuk” hajót 1955-56. évben a pulai „Uljanik” hajógyárban gyártották és állították a JRM szolgálatába. A hajó 222. tonna súlyú, 25.5 méter hosszú, 13.7 méter széles volt. Két „Mercedes Benz” dízelmotor hajtotta meg hatszáz lőerővel. Védelmét két 20. mm-es „M-71” légvédelmi ágyú látta el, és a személyzet kézifegyverzete. A háború után a crna gorai haditengerészet „Lasta” néven állította szolgálatba.2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetében, majd polgári célra eladásra került. 2012-ben leselejtezték.http:// www. paluba. info/ smf/ index. php /topic, 3089.0 .html, http:// j na-sfrj. forumbo. net/ t3043p420- kumbor- 1986- 1987, http: // navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DSM502, PREDLOG ZA PRODAJU DESANTNOG SPLAVA MINIOPOLAGACA DSM-514 ,LASTA"
[7] http:// navyworld. narod. ru/ PDS. htm#D S101,  http: // www. simplonpc. co. uk/ Jadrolinija3. html#anchor1082709, http:/ / www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 7360.0. html, http: // jna-sfrj. forumbo. net/ t1088p25- brodovi-i -podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice, http://www.formula1-dictionary.net/rijeka_povijest_1950-1975.html


DSM-514 „Cuk” kikötőben. forrás:www.paluba.info

„Rabljanka” komp (DSM-513).forrás: https://www.balticshipping.com/vessel/imo/8035013


Tüzérségi deszantoló hajók (DSA)

A következő osztály a „DSA-701” volt, melyből tizenöt készült az ezerkilencszázötvenes években a pulai „Uljanik”[1] hajógyárban és tüzérségi[2] erő deszantolására volt alkalmas (Desantna Splav Artiljerijska); DSA-701., 702., 703., 704., 705.[3],706., 707[4]., 708., 709., 710.[5] 711.[6], 712.[7], 713.[8], 714., 715.   A DSA hajók normál súlya százötvenöt tonna volt, terhelt súlya pedig százötvenkilenc. Méretük alapján 25.84 méter hosszúak, 14.05 méter szélesek voltak. Két 221 kW-os „Mercedes Benz” dízelmotor hajtotta a hajókat maximális 9.6 tengeri csomóval. Fegyverzetük két 20. mm-es „M-71” „Oerlikon” légvédelmi ágyú volt. „DECCA 110” radarral és „ATLAS-460” mélységmérővel, „RD-1, RP-1, R-609, RUP 12M” kommunikációs eszközzel látták el. [9]. Jugoszláv Haditengerészet az ezerkilencszázhetvenes években néhányat átsoroltak úgynevezett „kisegítő” deszantoló hajókká „PDS” (Pomocna Desantna Splav), melyek egy része a kétezres évek közepétől polgári cégek, hajótársaságok használatába kerültek: DSA-705., az az PDS-705., darus komp „Goran”, DSA-707., az az PDS-707. „Kacjak-II” komp, DSA-710 az az PDS-710, „Kamenari” komp, DSA-711 az az PDS-711, „Perast” komp, DSA-712., az az PDS-712, „Lepetane” komp, DSA-713., az az PDS-713.. [10]

[1] Ecio Gabo: SELEKCIJA I MIKROFILMIRANJE TEHNIcKE DOKUMENTACIJE U RZ KONSTRUKCIJA SOUR-a BI »ULJANIK«
[2] http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DS101
[3] 1954-ben a pulai „Uljanik” hajógyárban épület DSA-705. A DSA-705 (1975-től mint kisegítő deszantoló, szállító hajó „PDS-705” munkagépként szolgált, majd 2006-2007-ben a montenegrói haditengerészet eldta a tivati „YU Briv” polgári cégnek, ahol „Goran” néven darús (építő) kompként üzemelt. A hajó normál súlya százötvenöt tonna volt, teljes felszereltséggel pedig százötvenkilenc tonna. A hajó hossza 25.84 méter, szélessége pedig 14.05 méter volt. két 221 kW-os dízelmotor hajtotta, maximális 9.6 tengeri csomóval. Két 20. mm-es M-71  „Oerlikon” légvédelmi ágyú biztosította a hajó védelmét. „DECCA 110” radarral és „ATLAS-460” mélységmérővel, „RD-1, RP-1, R-609, RUP 12M” kommunikációs eszközzel látták el. http://jna-sfrj.forumbo.net/t1088p390-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice
[4]Az 1954-ben a pulai „Uljanik” hajógyárban a JRM számára elkészült DSA-707-et, 1970-ben a polgári „Jadranska Linijska Plovidba (JLP) 1991-től Jadrolinija” hajótársasághoz került, ahol „Kacjak-2” elnevezéssel kompként szolgált.1993-ban a háborúban megsérült, 1981-ben felújították a horvátok, majd 1994-ben leselejtezték. http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DJC601
[5] 1954-ben a pulai „Uljanik” hajógyárban készült el a DSA-710. A DSA-710 1966-től mint kisegítő szállító hajó „PDS-710” szolgált. 1991-től a Hercegnovi-i "Preduzece za Pomorski Saobracaj" polgári hajózási cég vásárolta meg és  „Kamenari” kompkéntüzemeltették tovább a  Hercegnovi-i Tivatban. http:// www .ferry. co. me/ Istorijski Razvoj. html
[6]1954-ben a pulai „Uljanik” hajógyárban készült el a DSA-711. A DSA-711 1966-től mint kisegítő szállító hajó „PDS-711” szolgált. 1977-től a korcsulai „Inkobrod” polgári hajózási vállalathoz került, ahol „Perast” néven kompként üzemelt 1991-ig. 1991-től a Hercegnovi-i "Preduzece za Pomorski Saobracaj" polgári hajózási cég vásárolta meg és „Perast” kompként Kotorban üzemeltették. http://www.ferry.co.me/IstorijskiRazvoj.html
[7] 1954-ben a pulai „Uljanik” hajógyárban készült el a DSA-712. A DSA-712 1976-től mint kisegítő szállító hajó „PDS-712” szolgált. 1976-tól a korcsulai „Inkobrod” polgári hajózási vállalathoz került, ahol „Lepetane” néven kompként üzemelt 1991-ig.  1991-től a Hercegnovi-i "Preduzece za Pomorski Saobracaj" polgári hajózási cég vásárolta meg és „Lepetane” kompként. http://www.ferry.co.me/IstorijskiRazvoj.html
[8]1956-ban a pulai „Uljanik” hajógyárban készült el a DSA-713. A DSA-713 1975-től mint kisegítő szállító-munkahajó „PDS-713” szolgált a JRM kötelékébe, majd 1991-től mint Horvát Haditengerészeti (HRM) hadizsákmány kisegítő szállító hajóként „PDS-713” néven a HRM kötelékében. A hajó normál súlya százötvenöt tonna volt, teljes felszereltséggel pedig százötvenkilenc tonna. A hajó hossza 25.84 méter, szélessége pedig 14.05 méter volt. két 221 kW-os dízelmotor hajtotta, maximális 9.6 tengeri csomóval. Két 20. mm-es M-71  „Oerlikon” légvédelmi ágyú biztosította a hajó védelmét. „DECCA 110” radarral és „ATLAS-460” mélységmérővel, „RD-1, RP-1, R-609, RUP 12M” kommunikációs eszközzel látták el.
[9] http:// navyworld. narod. ru/ PDS. htm#D S101,  http: // www. simplonpc. co. uk/ Jadrolinija3. html#anchor1082709, http:/ / www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 7360.0. html, http: // jna-sfrj. forumbo. net/ t1088p25- brodovi-i -podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice, http:// www.formula1-dictionary. net/ rijeka_povijest_1950-1975.html


DSA-714. forrás: http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DSA701

„Kacjak-II”. forrás: http://www.simplonpc.co.uk/Jadrolinija3.html


Segéd deszantoló hajók (PDS)
A deszantoló hajók támogatására a JRM végrehajtotta a segéd avagy támogató deszantoló szállítóhajók ”Pomocna Desantna Splav” (PDS), szolgálatba helyezését. Az első „flotta program” során már hetvenöt PDS szolgált a JRM-ben. Ez a szám a második program során, 1960. év végére kétszázhatvanháromra nőt.  1975-re a „Dvar-II” haditengerészeti reform keretén belül viszont a JRM a PDS-ek számát lecsökkentette száznegyvennégyre, majd százharmincnyolcra.  1975-1985.közt a JRM a PDS-ek számát tovább csökkentette. Ezen periódusban már csak ötvenhat darab szolgált, bár ötvenkilenc volt előirányozva[1].  A támogató deszantoló szállítóhajók elő életüket vagy mint, deszantoló tüzér szállítók (DSA), vagy deszant teher szállítók, vagy deszantoló roham szállító hajók (DJT) kezdték, majd átminősítették őket „PDS” és „PJT” hajókká; DSA-705., az az PDS-705., darús komp „Goran”[2], DSA-707., az az PDS-707. „Kacjak-II” komp, DSA-710 az az PDS-710, „Kamenari” komp, DSA-711 az az PDS-711, „Perast” komp, DSA-712., az az PDS-712, „Lepetane” komp, DSA-713, az az PDS-713[3], DS/DST-108., az az PDS-108., „Jadranka” komp, DS/DST-104 az az  PDS-104., „Klimno” komp,  DS/DST-106-ból PDS-106., „Blace” komp[4]. A  „Pomocna Jurisni Tenkonosac” (PJT)  sorozat, mint korábbi deszantoló roham szállító hajók (DJT); PJT-401., 402., 403., 404., 405., 406., 407., 408., 409., 410.. A JRM ezen osztályú hajókat, osztag, divízió haderőbe sorolva a határőrizeti erők által használt járőrhajókkal együtt elsősorban a sibeniki (Sibenik) 8., a pulai 5. és kumbori 9. haditengerészeti szektor hadikikötőiben állomásoztatta. 


Roham csónakok (JC)

1950−54. közt a Rijeka melletti „Kraljevica” hajógyárban a JRM elkészít hét darab (310., 311., 312., 313., 314., 315., 316.) tizenhat méter hosszúságú „S-31” szériájú úgynvezett rohamcsónakot „desantno-jurisnih camaca klase S-31”.  [5]

Gyors Deszantoló Csónak (BDC)

A jugoszláv hadsereg 1976-ban Angliától vásárolt meg nyolc darab „gyors deszantoló csónakot” (BDC); BDC-81., 82[6]., 83., 84., 85., 86., 91.,92.). A csónakokat a Korcsula szigeten lévő Vela Luka városban működő „Greben” hajógyárban regisztrálták és szolgálatba helyezték a Jugoszláv Haditengerészetbe[7]. A BDC-91 és 92 a folyami flottillához kerültek. A deszantolók normál súlya 4.6 tonna, terhelt pedig 6.4 tonna volt. Szélességük 2.74 méter, hosszúságuk 7.37 méter volt (91 és 92-esek 7.14 m.). Három darab 99 kW-os „Johnson” benzinmotor hajtotta meg a háromszemélyes csónakokat 26/38.5 tengeri csomóval. Három tonna teheráru szállítására volt képes, de felhasználható volt diverziós búvár tengeralattjárók R-1 és R-2 szállítására (egy darab R-2-es vagy két darab R-1-es).[8]

[1] "Ratna mornarica" 1945-1985, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,12391.15.html
[2] PDS-705 –későbbiekben „Goran” elnevezéssel kompként üzemelt- A hajó, mely 1954/56 évben készült a pulai hajógyárban és 1975 évben felújították a tivati „Sako” hajóüzemben, több mint 159 tonna súlyú volt. Két 221 KW-os dízelmotor hajtotta maximálisan 9,6 tengeri csomóval. Tizennégy fős személyzet szolgált a hajón, mely négy-öt napos kikötőn kívüli tengerjáró szolgálatot tudott ellátni egy huzamban. Fegyverzete két 20.mm-es M-71 légvédelmi ágyú. „Decca 110 radarral, és Atlas-460 mélységmérővel volt felszerelve. http:/ / www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 7360.0. html,
[3] PDS-713 -1991. évben a horvátok hadizsákmányként a saját haditengerészetükben                                                                 szolgálatba állították. A hajó, mely 1954/56 évben készült a pulai hajógyárban és 1975 évben felújították a tivati hajóüzemben, több mint 159 tonna súlyú volt. A hajó hossza 25.84., szélessége pedig 14.05 méter volt. Két egyyenként háromszáz lőerős dízelmotor hajtotta maximálisan 9,6 tengeri csomóval. Tizennégy fős személyzet szolgált a hajón, mely négy-öt napos kikötőn kívüli tengerjáró szolgálatot tudott ellátni egy huzamban. Fegyverzete: két 20. mm-es „egycsövezetű” M-71 légvédelmi ágyú. „Decca 110 radarral, és Atlas-460 mélységmérővel volt felszerelve. http:/ / www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 7360.0. html,
[4] http:// navyworld. narod. ru/ PDS. htm#D S101,  http: // www. simplonpc. co. uk/ Jadrolinija3. html#anchor1082709,  http:/ / www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 7360.0. html, http: // jna-sfrj. forumbo. net/ t1088p25- brodovi-i -podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice, http://www.formula1-dictionary. net/ rijeka_povijest_1950- 1975.html
[5] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=24882.0;wap2, http://tehnika.lzmk.hr/desantni-brod/
[6] 1991. szeptemberében a Jugoszláv Néphadsereg és a horvát honvéd erők közti harcok során Sibenikben hadizsákmányként a horvátok birtokába került. http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,16914.45.html
[7] http://www.greben.hr/
[8] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=16914.45


BDC-82. forrás:www.paluba.info


Deszant rohamcsónak (DJC)
A jugoszláv hadsereg már a II. Világháború során és utána is rendelkezett gyalogság szállítására alkalmas tengerjáró csónakokkal, bárkákkal. Ezen elavult vízen járókat alapul véve fejlesztett tovább a Jugoszláv Haditengerészet (JRM) az ezerkilencszázhetvenes években a gyalogság deszantolására alkalmas vízijáróit. A JRM kifejlesztette és hadrendbe állította az ezerkilencszázhetvenes évek végén a deszantolásra alkalmas gyors rohamcsónakjait „DJC” (Desantno-jurisni camac) [1]. Összességében harminckét DJC állt szolgálatba a JRM-nél; DJC-601-es hadrendi számozástól egészen DJC-632-ig.[2]

[1] Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a horvátok Sibenik JRM haditengerészeti bázison több jugoszláv hadihajó birtokába jutottak. Ezek közt voltak DJC-k. A „DJC” hajókat a horvát haditengerészetben átkeresztelték „DBM” (desantni brod motorni), majd „DJB” (desantno-jurisni brod) elnevezéssel.
[2]http://mojaladja.com/component/content/article/8-moja-ladja-section/razni-tekstovi/352-naoruanje-vojske-srbije-.html



JRM tengerészgyalogok deszantolnak a DJC-ből.
kép: http://jna-sfrj.forumbo.net/t1088p660-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice



A hajókat kezdetben két típusban kezdték legyártani. az első volt a„11” típusú rohamcsónak. 1975-77-ben készültek el és álltak szolgálatba a korcsulai „Greben” hajógyárban, Vela Luka városban. Ezek közé tartozott a „DJC-601[1], DJC-602[2].,DJC-603[3]., DJC-604[4]., DJC-605.[5], DJC-606[6]., DJC-607[7]., DJC-608.[8], DJC-609[9]., DJC-610[10]., DJC-611[11]., DJC-612[12]. A „11” szériahajók normál súlya 29.7-32 tonna volt, terhelve pedig 36.7-38 tonna. Hossza 21.3 méter, szélessége pedig 4.84 méter volt. Egy „MTU 12V-331 TC81, 999 kW” dízelmotor hajtotta meg, maximális 18-22 tengeri csomóval. Hét fős személyzethez tartozott egy 20. mm-es „M-71” légvédelmi ágyú és egy 30. mm-es „ABG” automata gránátvető, valamint két 12.7 mm-es géppuska. A hajó negyven-hatvan fős teljes harci felszereléssel ellátott katona szállítására, valamint egy teher jármű (4.5 tonnáig) szállítására volt alkalmas a 32 m2 teherszállító platformján. Összességében hat tonna tehersúlyt tudott szállítani. A tájékozódást „Decca 101” brit navigációs radar segítette.[13]
A  vela lukai „Grebenben” készült el 1978-80. években a  második típus, a „21” széria, melybe tartoztak a ; DJC-613[14].,DJC-614.[15], DJC-615[16]., DJC-616[17]., DJC-617[18]., DJC-618.[19], DJC-619[20]., DJC-620-ig[21] hajók. A „21” szériahajók normál súlya 31.75 tonna, terhelve pedig 37.75 tonna volt. Hossza 21.7 méter, szélessége pedig 4.84 méter volt. Egy „MTU 12V-331 TC81, 999 kW” dízelmotor hajtotta meg, maximális 25 tengeri csomóval. Hét fős személyzethez tartozott egy 20. mm-es „M-71” légvédelmi ágyú és egy 30. mm-es „ABG” automata gránátvető, valamint két 12.7 mm-es géppuska. A hajó negyven-hatvan fős teljes harci felszereléssel ellátott katona szállítására, valamint egy teher jármű (4.5 tonnáig) szállítására volt alkalmas a 32 m2 teherszállító platformján. Összességében hat tonna tehersúlyt tudott szállítani. A tájékozódást „Decca 101” brit navigációs radar segítette. A DJC-613 hajóktól a DJC-620-ig a hajócsavarokat vízfúvókával tették gyorsabbá a fúvókával nem rendelkező DJC-601-től 612 hajókkal szemben.[22]

[1] 1991-ben hadizsákmányként a horvátokhoz került, ahol a haditengerészetből a kétezres évben polgári célra eladásra került és „Perulin”, majd „Milivoj” néven járta az Adriát.  http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DJC601
[2] DJC-602. A rohamcsónak a „11” típusú osztályba tartozott, 1977-ben készült el és állt szolgálatba a korcsulai „Greben” hajógyárban. Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a horvátok Sibenik JRM haditengerészeti bázison több jugoszláv hadihajó birtokába jutott. Ezek közt volt a DJC-602, amit DJB-101. hadrendi számon állítottak saját haditengerészetük szolgálatába. Napjainkban már a dubrovniki hadtörténeti múzeum kiállított darabja. forrás: http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0
[3] DJC-603 A rohamcsónak a „11” típusú osztályba tartozott, 1977-ben készült el és állt szolgálatba a korcsulai „Greben” hajógyárban. Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a horvátok Sibenik JRM haditengerészeti bázison több jugoszláv hadihajó birtokába jutott. Ezek közt volt a DJC-603, amit DJB-102. hadrendi számon állítottak saját haditengerészetük szolgálatába. 2010. évben a hajót a horvát haditengerészet eladta polgári célra a hajót Zadarban, ahol „Vesna III”, és „Bascica” néven turisztikai célra használták. 2010-ben szárazdokkba helyezték az Ugljan szigeten lévő „Nauta Lamjana" hajógyárba. forrás: http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0,
[4] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben, majd polgári célra eladásra került. .  http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DJC601
[5] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben, majd polgári célra eladásra került. A horvátok vásárolták meg és Szplitben „Sv Damjan” néven turistahajóként üzemelt.. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[6] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben, majd polgári célra eladásra került. A horvátok vásárolták meg és Sibenikben „Jadrija” néven búvár-turistahajóként üzemelt. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[7] DJC-607 A rohamcsónak a „11” típusú osztályba tartozott, 1977-ben készült el és állt szolgálatba a korcsulai „Greben” hajógyárban. Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a hajót „barátitűz” során találat érte és megrongálódott a horvátországi „Arza” foknál. forrás: http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0,
[8] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben, majd polgári célra eladásra került. A horvátok vásárolták meg és Sibenikben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[9] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben, majd polgári célra eladásra került. A horvátok vásárolták meg és Szplitben, ahol „Odiselj” néven turisztikai célra használták. ezt követően Dubrovnikba került , ahol „Sveti Kuzma” néven szolgálta a polgári hajózást.http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[10] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[11]   2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[12] DJC-612. A hajó „11” típusú rohamcsónak osztályba tartozott. 1977-ben készült el és állt szolgálatba a korcsulai „Greben” hajógyárban. Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a horvátok Sibenik JRM haditengerészeti bázison több jugoszláv hadihajó birtokába jutott. Ezek közt volt a DJC-612., amit DJB-103. „Cetina” hadrendi számon állítottak saját haditengerészetük szolgálatába.  A DJB-103 volt a horvát haditengerészet első harci hajója (nem számolva a „Kali” és „Dubrovnik” hadihajózó erők (ONB) civil hajóiból kialakított harci csónakokkat), mely a szpliti „Lora” haditengerészeti bázison állomásozott. Innen vonul a hajó nyugdíjba a szpliti haditengerészeti múzeumba. forrás: http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0
[13] https://hr.wikipedia.org/wiki/DJB-103
[14] DJC-613. A hajó „11” típusú rohamcsónak osztályba tartozott. 1978-ben készült el és állt szolgálatba a korcsulai „Greben” hajógyárban. Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a horvátok Sibenik JRM haditengerészeti bázison több jugoszláv hadihajó birtokába jutott. Ezek közt volt a DJC-613., amit DJB-107. hadrendi számon állítottak saját haditengerészetük szolgálatába. Jelenleg is aktívan szolgál a Horvát Haditengerészet (HRM) kötelékében. A hajó 38 tonna súlyu, 21.3 méter hosszú, 4.8 méter széles.  Egy darab „MTU” 1350 lóerős motor hajtotta meg 25 tengeri csomóval. Fegyverzete: egy darab „egycsövezetű” 20 mm-es M 71-es légvédelmi ágyú, egy darab 30 mm-es automata gránátvető (ABG BP-30).Hatvan felfegyverzett katona, vagy hat tonna teherárú szállítására volt alkalmas.  forrás: http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0,
[15] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[16] DJC-615. A hajó „11” típusú rohamcsónak osztályba tartozott. 1977-ben készült el és állt szolgálatba a korcsulai „Greben” hajógyárban. Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a horvátok Sibenik JRM haditengerészeti bázison több jugoszláv hadihajó birtokába jutott. Ezek közt volt a DJC-615., amit DJB-104. hadrendi számon állítottak saját haditengerészetük szolgálatába. Jelenleg is aktívan szolgál a Horvát Haditengerészet (HRM) kötelékében. A hajó 38 tonna súlyu, 21.3 méter hosszú, 4.8 méter széles.  Egy darab „MTU” 1350 lóerős motor hajtotta meg 25 tengeri csomóval. Fegyverzete: egy darab „egycsövezetű” 20 mm-es M 71-es légvédelmi ágyú, egy darab 30 mm-es automata gránátvető (ABG BP-30). Hatvan felfegyverzett katona, vagy hat tonna teherárú szállítására volt alkalmas.  forrás: http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0,
[17] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[18] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben, majd polgári célra eladásra került Kotorban. „YUBriv” néven folytatta civil életét.  http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[19] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[20] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[21] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[22] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,752.15.html






A harmadik szériában, szintén a vela lukai „Greben” hajógyárban 1983-1985. közt elkészült a „22” széria. Ezen „22” széria „DJC-621[1]., DJC-622[2]., DJC-623[3], DJC-624[4]., DJC-625[5]., DJC-626.[6], DJC-627.[7], DJC-628[8]., DJC-629[9]., DJC-630[10]., DJC-631[11]., DJC-632[12].. A „22” szériahajók normál súlya 32 tonna, terhelt súlya 40-42 tonna volt. Hossza 22.3 méter, szélessége pedig 4.84 méter volt. Két „MTU 8V-331 „Castoldi Jet” egyenként 640 kW” dízelmotor hajtotta meg, maximális 30-35 tengeri csomóval. Nyolc fős személyzethez tartozott két 20. mm-es „M-71” légvédelmi ágyú és egy 30. mm-es „ABG” BP-30 automata gránátvető, valamint két 12.7 mm-es géppuska. A hajó nyolcvan fős teljes harci felszereléssel ellátott katona szállítására, Összességében hét és fél tonna tehersúlyt tudott szállítani. A tájékozódást „Decca 101” brit navigációs radar segítette.[13] A deszant csónakok, hajók (fő bázis 8. haditengerészeti szektor Sibenik „Sveti Petar” öböl) kiszolgálták a haditengerészet tengerészgyalogos dandárjait. Ilyen dandár volt a crna gorai „Kumbor” "Orjenski bataljon" bázison állomásozó 81. motorizált brigád, a „Cetinje” bázison állomásozó 85. könnyű gyalogos brigád, a crna gorai Bárban (Bar) állomásozó  83. motorizált brigád. A három dandár közül a cetinjei brigád (egy vegyes szakasz), a kumbori dandárok (könnyű tüzér rakétás légvédelmi divízióval, egy motorizált zászlóaljjal) feltöltetlen szintű tartalék erőt képeztek, a bári dandár (két motorizált teljes zászlóalj és két feltöltetlen tartalék zászlóalj, 105.mm-es „haubica” tüzér divízió, támogató zászlóalj, vegyes páncélosok elleni tüzér divízió, könnyű tüzér rakétás légvédelmi divízió) pedig maximális harckészültségi szinten lévő erőt jelentett[14].  A „Monumenti-Katarina” és „Masinska” laktanyában állomásozó pulai 139. motorizált brigád, a sibeniki „Rade koncar” laktanyában állomásozó 11. tengerészgyalogos brigád (8. DJC osztag „8.ODJC” vagy 8. „ODTM”, 8. vegyes deszant hajós divízió „8.mDDBr”). A haditengerészeti erők képzése részére 1990. szeptemberében a boszniai Trebinja településen kiképzőközpontot hozott létre a JRM[15].

[1] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben a szerb folyami flottilla szolgálatában, mint DJC-413 „Taras” hadrendi számú járőrhajó. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[2] DJC-622. A hajó „22” típusú rohamcsónak osztályba tartozott. 1983-84-ben készült el és állt szolgálatba a korcsulai „Greben” hajógyárban. Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a horvátok Sibenik JRM haditengerészeti bázison több jugoszláv hadihajó birtokába jutott. Ezek közt volt a DJC-622., amit „Sibenik” néven a tengeri rendőrség vett birtokba, majd pedig a tűzoltóság „Lupac” néven. forrás: http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0,
[3] DJC-623. A hajó „22” típusú rohamcsónak osztályba tartozott. 1983-84-ben készült el és állt szolgálatba a korcsulai „Greben” hajógyárban. Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a horvátok Sibenik JRM haditengerészeti bázison több jugoszláv hadihajó birtokába jutott. Ezek közt volt a DJC-623., amit DJB-105. hadrendi számon állítottak saját haditengerészetük szolgálatába. 2016. júniusában a hajót kivonták a szolgálatból és a „Komolac” kikötőben került elhelyezésre. forrás: http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0,
[4] DJC-624. A hajó „22” típusú rohamcsónak osztályba tartozott. 1983-85-ben készült el és állt szolgálatba a korcsulai „Greben” hajógyárban. Az 1991. szeptemberi Jugoszláv Néphadsereg és horvát haderő közti „laktanya harcok” időszakában a horvátok Sibenik JRM haditengerészeti bázison több jugoszláv hadihajó birtokába jutott. Ezek közt volt a DJC-624., amit DJB-106. hadrendi számon állítottak saját haditengerészetük szolgálatába. Jelenleg is aktívan szolgál a Horvát Haditengerészet (HRM) kötelékében. A hajó 42 tonna súlyu, 22.2 méter hosszú, 4.8 méter széles.  Két darab „MTU” egyenként 870 lóerős motor hajtotta meg 30 tengeri csomóval. Fegyverzete: két darab „egycsövezetű” 20 mm-es M 71-es légvédelmi ágyú, egy darab 30 mm-es automata gránátvető (ABG BP-30). Nyolcvan felfegyverzett katona szállítására volt alkalmas. forrás: http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0,
[5] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben a szerb folyami flottilla szolgálatában, mint DJC-411 „Becej” hadrendi számú járőrhajó. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601, http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0,
[6] A DJC-626 hajó hossza 21.7 m. szélessége 4.8 méter volt. Egy darab dízelmotor hajtotta meg a 18.5  tengeri csomóval. Ratna mornarica" 1945-1985. 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601, , http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,12391.15.html
[7] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[8] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[9] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[10] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben a szerb folyami flottilla szolgálatában, mint DJC-414 „Berec” hadrendi számú járőrhajó. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601. forrás: http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0,
[11] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben a szerb folyami flottilla szolgálatában, mint DJC-415 „Sajkas” hadrendi számú járőrhajó. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601, http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0,
[12] 2003-ig szolgált a Szerbia és Montenegró haditengerészetben a szerb folyami flottilla szolgálatában, mint DJC-412 „Belegis” hadrendi számú járőrhajó. http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601, http:/ / www. paluba .info/ smf/ index. php? topic= 16914.0,
[13] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/DJB-103, Ratna mornarica" 1945-1985, http:// www. paluba. info/smf/index. php/ topic, 12391.15.html
[14] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=22819.15
[15] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,752.15.html



Deszantolás. kép: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,752.300.html

Deszantolás. kép: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,752.300.html

Deszantolás. kép: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,752.300.html

Deszantolás. kép: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,752.300.html

Deszantolás. kép: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,752.300.html

DJC-601. Rohamcsónak a „11” szériából. kép:http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,752.300.html

DJC-627. Rohamcsónak a „22” szériából. kép: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,752.300.html



DBM hajók
Az ezerkilencszáznyolcvanas években a JRM a korábbi DSM és DTM hajóknál gyorsabban manőverező és modernebb deszantoló hajók építésébe kezdett. A szpliti (Split) hajógyárban (BSO „Brodogradilistu Specijalnih Objekata”) 1987-től nekiláttak az első „Silba” hajóosztályú deszantoló aknász hajó  „Desantna Brod Minopologac (DBM)” elkészítésének.[1] Az első hajó, 1987-88-ra készült el és az (S-33) DBM-241 „Krk” megnevezést kapta meg. A hajó 1990-ig látott el szolgálatot a JRM-ben[2]. A következő hajó az 1986-ban elkészülő DBM-242 „Rab” volt. Ezen utóbbit az 1991. szeptemberében folyó Jugoszláv Néphadsereg és horvát erők közti harcokban a horvátok megszerezték hadizsákmányként és DBM-81 „Cetina” néven szolgálatba állították 1992.07.18-tól a HRM (Horvát Haditengerészet) hajózó flottájában 1993.02.19-ig[3]. A HRM 1991-ben lényegében az adriai horvátországi tengerparti részen a Jugoszláv Haditengerészettől átvette, elfoglalta annak katonai létesítményeit és hajóinak egy részét.”[4]
A JRM a szpliti BSO-ban a tervek alapján még egy darab további DBM elkészítésére vállalkozott, de ez nem valósult meg. [5]

[1] https://en.wikipedia.org/wiki/Silba-class_landing_ship-minelayer
[2] 1991-ben a hajó a Jugoszláv Néphadsereg és a függetlenedő horvát állam hadereje közt kirobbanó háború miatt, kivonásra került a Boka Kotor bázisra Crna Gorába. A későbbiekben a montenegroi (Crna Gora) hadiflottába került, „Silba” névre átkeresztelve, ahol 2008-ig szolgált, majd eladásra került 2010-ben Egyiptomnak tp://www.paluba.info
[3] http://hitchhikersgui.de/Silba-class_landing_ship-minelayer
[4] A HRM (Horvát Haditengerészet) birtokába került szpliti BSO 1991. júniusában. A horvátok a hajógyárban 1994. februárban elkészítik a DBM-82 „Krka” dezsantolót, mely 1995. márciustól lépett be „támadó partra szállító hajóként a HRM-be. A DBM-82 hajót felszerelték egy darab „egycsövezetű” 40.mm-es L/70 Bofors légvédelmi ágyúval, két darab „egycsövezetű” 20.mm-es M-71 légvédelmi ágyúval. http:// navyworld. narod. ru, https://hr.wikipedia.org/wiki/DBM-82_Krka
[5] https://www.fsb.unizg.hr/brodogradnja/BrodoprojektKarminski.pdf

http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,3047.0.html

A „deszantoló hajók” normál súlya 540 tonna, terhelt pedig 940 tonna volt. Hosszúk 49.75 méter, szélességük 10.2 méter volt. Két darab egyenként 1650 lőerős „Burmeister & Wain Alpha 10V23L-VO” dízelmotor, plusz két egyenként 100 kilowattos dízel-generátor hajtotta meg a hajókat maximális 12 tengeri csomóval. A hajókat, melyen 27 fő szolgált, ellátták két darab „kétcsövezetű” 30. mm-es AK-230-as légvédelmi ágyúval, egy darab „négycsövezetű” 20. mm-es M-75-ös légvédelmi ágyúval, egy darab „négycsövezetű” MTU-4 „ZRK” „Strela-2M”, rakétavetővel, valamint 94 darab „SAG-1.” tengeri robbanó aknával. A hajókkal háromszáz katonát, vagy hat tankot, vagy hat darab 120.mm-es ágyú vontatására alkalmas tüzérségi vontató, 460 tonna felszerelést voltak képesek szállítani[1].  A tájékozódást „Decca 1290A” radar segítette[2].


[1] http:// navyworld. narod. ru
[2] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,752.240.html

Deszantolókból kompok. 

A polgári hajózási vállalazok a Jugoszláv Haditengerészettől további deszantoló hajókat vásárolt meg, melyeket a JRM katonák és teherszállításra használt[1]. A hajókat polgári célra átalakítva helyezték kompszolgálatra az Adria tengeren Rijekától Dubrovnikig; Az 1954-55-ben a pulai „Uljanik” hajógyárban készült deszantoló hajó „D-8” 1965-ben kerül a JLP[2]-hez, ahol „Badija” elnevezéssel kompként üzemelt tovább[3].

[1] http://zse.hr/userdocsimages/prospekti/JRLN-O-12AA_Prospekt.pdf
[2] JLP- Jadrolinija (Jugolinija) polgári hajótársaság Jugoszlávia
[3] http://www.simplonpc.co.uk/Jadrolinija3.html#anchor1082709, https://www.pgz.hr/documents/zip49.pdf

„Blace” polgári szolgálatban. kép forrás: http://vlakovi-ri-hr.4rumer.com/t1786-stari-i-bivsi-jadrolinijini-trajekti-i-brodovi


Az 1955-ben a pulai „Uljanik” hajógyárban készült deszantoló hajó „D-7” 1965-ben kerül a JLP-hez, ahol „Brac” elnevezéssel kompként üzemelt tovább 2012-ig[1]. Az 1955-ben a pulai „Uljanik” hajógyárban készült deszantoló hajó „D-9”, 1964-ben kerül a JLP-hez, ahol „Losinj”, majd 1971-ben „Sumartin” elnevezéssel, majd „Polace” néven kompként üzemelt tovább[2]. Az 1952-ben a pulai „Uljanik” hajógyárban készült deszantoló hajó „P-13”, 1964-ben kerül a JLP-hez, ahol „Supetar” elnevezéssel kompként üzemelt tovább 1997-ig[3]. Az 1954-ban a pulai „Uljanik” hajógyárban készült deszantoló hajó „B-5”, 1965-ben kerül a JLP-hez, ahol „Spediter-3”, majd „Otoci” elnevezéssel kompként üzemelt tovább[4]. Az 1952-ben a pulai „Uljanik” hajógyárban készült deszantoló hajóként a „Kacjak-1”, mely 1963-ben kerül a JLP-hez, ahol kompként üzemelt tovább. 1966-ban a rijekai „Viktor Lenac” hajógyárba került, ahol 1971-ben szétszedték.[5] A szpliti „Vicko Krstulovic" hajógyárban (Brodogradevna industrija Split) 1955-ben készült el a „D-5” és a „D-6” személyszállító komphajó.[6] 1952-ben épült meg a sibeniki „Velimir Skorpik” hajógyárban a „Bodulka” deszantoló hajóként, mely a 1963-ban a JLP-hez, ahol kompként, 1979-től pedig „Rovinjka” néven turistahajóként üzemeltetett 2009-ig[7]. 

[1] http://www.simplonpc.co.uk/Jadrolinija3.html#anchor129073
[2] http://www.simplonpc.co.uk/Jadrolinija3.html#anchor232566
[3] http://www.simplonpc.co.uk/Jadrolinija3.html#anchor1002469
[4] http://www.simplonpc.co.uk/Jadrolinija3.html
[5]1954-ben épült meg a pulai „Uljanik” hajógyárban hadiszolgálatra, majd 1963. a JLP-hez került „Kacjak-1” néven kompként. Testvére a korábban JRM hadihajózó egységénél PDA-707 névvel szolgáló hajó, mely a JLP-hez „Kacjak-2” elnevezéssel kompként lépett munkába. http: // www. simplonpc. co. uk/ Jadrolinija3. html#anchor 1082709, http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DS101
[6] http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DJC601, https://www.pgz.hr/documents/zip49.pdf
[7] http:// www. kigo. hr/1 2- travnja- 1959- zaplovio- prvi- trajekt -u- hrvatskoj/, http: // www. simplonpc. co.u k/ Jadrolinija 3.html#anchor129073, https://www.pgz.hr/documents/zip49.pdf, http:// www. lzmk. hr/ images/ natuknice/t rajekt.pdf


„Kacjak-1”  kép forrás: http://braconline.com.hr/bracke-vijesti/brac-zanimljivosti/14642-prvi-trajekti.html

A JRM-től a „Losinjska” hajótársaságon át JLP-hez 1961-ben került a „Vanga” deszantoló[1], mely 1961-ben épült. A rijekai Kraljevica „Tito” hajógyárban készült el a „Voz” deszantoló hajó, mely 1964-ben került a JLZ-hez kompként, ahol 1994-ig szolgált, majd leselejtezték[2].

[1] Vanga nem azonos a hasonló nevű Mljet sziget és Peljesac félsziget közt közlekedő, a JLP által 1976-ban a norvégoktól vásárolt „Vanga” komppal. http://www.simplonpc.co.uk/Jadrolinija3.html#anchor405031
[2] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Jadrolinija, http: // www. simplonpc. co. uk/ Jadrolinija 3. html # anchor 1082709, http: // navyworld. narod. ru/ PDS. htm # DS 101, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 7360. 540.html, https://www.pgz.hr/documents/zip49.pdf

Sumartin komp. forrás:http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7484.0.htm

Bodulka komp. forrás:http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7484.0.html


Egyrétegű fából készültek a „Velimir Skorpik” sibeniki hajóüzemben (MTRZ) „Tratica”, „Martinska” és a „Dolac”. Trogirban is megépült egy. A hajókat 1963-ban kivezették a haditengerészetből és a továbbiakban polgári célra, kompként üzemeltek tovább.[1]

[1] http://navyworld. narod.ru/PDS.htm#DS101, http:// www .paluba. info/smf/ index .php? action=p rintpage; topic= 7549.0, https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Jadrolinija# Trajekti, http:// www. lzmk.hr /images/ natuknice /trajekt.pdf


Brac komp. forrás:http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7484.0.html

Tratica komp. forrás: http://www.lzmk.hr/images/natuknice/trajekt.pdf

készítette: Sz.Tibor


FOLYTATÁS KÖVETKEZIK








A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/

vagy email-en. program5000@gmail.com 

A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni  a szerzőt és a forrás linkünket !!!


































































Megjegyzések

Megjegyzés küldése