A JUGOSZLÁV HADITENGERÉSZET 15. RÉSZ




JACHTOK, OKTATÓHAJÓK, VITORLÁSOK

Motoros jacht „Beli Orao/Jadranka”

1939-1940-ben készült el és állt szolgálatba az olaszországi „CRDA, Monfalcone, Italy” hajógyárban a jugoszlávok részére (Királyi Jugoszlávia) a „Beli Orao” kisméretű motoros felfegyverzett cirkáló. A hajó normál súlya 567 tonna, terhelt súlya 660 tonna volt. A hajó hossza 65 méter, szélessége pedig 8.1 méter volt.  Két tengelyű ezerkilencszáz lőerős „Sulzer” dízelmotor hajtotta meg a hajót tizennyolc tengeri csomóval. Mivel a hajó, hadi célra készült, felszerelték a jugoszlávok két darab „egycsövezetű” 40 mm-es  L-56-os „Bofors” légvédelmi ágyúval, és 7.6 mm-es M83-as géppuskával. A „Beli Orao” Kotor kikötőjében 1941. áprilisában a Királyi Jugoszlávia kapitulációja során került az olaszok kezébe. Az olasz haditengerészet a hajót átnevezte „ Alba”, aztán „Zagrabia” névre. Az 1943-as olasz kapituláció után december 12-én a jugoszlávok visszakapták a hajót, ahol először „Biokovo”, majd „Jadranka” néven „Titó” marsall jachtjaként állt szolgálatba a haditengerészetben 1978-ig, majd leselejtezték[1] .


[1]http:// www. pogledi. rs/ forum/ Thread- jugoslovenska- kraljevska- ratna- mornaica https: //en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_gunboat_Beli_Orao, http://www.navypedia.org/retro_view/1940/yugoslavia_1940.htm, http:// www. paluba. info/smf/index.php?topic=6946.0;wap2, http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 6946.0

„Beli Orao”olasz hadi festéssel. forrás:www.paluba.info

Motoros jacht „Vila/Orjen/Istranka”

Az 1896-ban Muggia-ban „Cantiere San Rocco” hajógyárban készült „Ossero” néven, az Osztrák-Magyar Monarchia kétszázhetven tonnás 41.47 méter hosszú, 6.18 méter széles hadi jachtja, akkori tüzér naszádja. A kétárbocos hajót gőzmotor hajtotta meg 10.8 tengeri csomóval. A monarchiában átkeresztelték „Dalmat” névre. Az I. Világháború végével hadizsákmányként a jacht 1920-ban a Királyi Jugoszlávia (akkori SZHSZK) birtokába, ahol „Vila” névre keresztelték át. A jugoszláv tengerészetben 1941. áprilisig szolgál, majd az olaszokhoz került hadizsákmányként és átnevezték „”Fata” névre. Az olasz 1943-as kapituláció után visszakerült a jugoszlávokhoz, ahol ismét „Vila” néven állt szolgálatba. Ezt követően „Orjen” névre keresztelik és a partizánvezér „Titó” marsall vezérhajója lett. 1954-ben ismét átnevezték a hajót ”Istranka” névre  és 1961-ig szolgál[1]. 1971-ben eladásra kerül és kivonják a szolgálatból[2].


[1] http://regiamarinaitaliana.forumgratis.org/index.php?&showtopic=1609
[2] http://istra.lzmk.hr/clanak.aspx?id=1250

„Istranka” motoros jacht. forrás: http://istra.lzmk.hr/clanak.aspx?id=1250

„Vila Velebita” hármas generáció

A “Vila Velebita”, „bark-skuna” kétárbocos vitorlás hajó 1907-ben épült a németországi Kiel „Howaldts-werke” hajógyárában. A hajó hossza 34 méter, szélessége pedig 5.3 méter volt. Nettó súlya 74 tonna, bruttó pedig 257 tonna volt. A vitorlás a bakari (Kvarner öböl) hajózási iskolában szolgált, illetve a zágrábi egyetem részére 1913-1914 között végzett hidrográfiai és biológiai kutatás az Adriai-tengeren. 1922-ben a az állami „Tengerészeti Kereskedelmi Akadémia” iskolai hajója lett és Bakarban, Dubrovnikban, Kotorban szolgált. Elsősorban azonban a Kvarner öböl tengeri területét hajózta. 1941-ben a Királyi Jugoszlávia kapitulációja során a hajó az olaszok hadizsákmányaként végezte, ahol „Palinuro” néven szolgált az 1943. szeptemberi olasz kapitulációig. A vitorlás visszakerült a jugoszlávokhoz, ahol „Dalmata” néven szolgált.[1] A hajót az olaszországi Ortonba irányítják, ahol a németek ellenőrzése alá került. A hajó a szövetségesek támadásában 1945-ben megrongálódott, és működésképtelenné vált, elsüllyedt[2].  A másik favázra épített alumínium „Vila Velebita” jacht 1948-ban épült a trogiri „Jozo Lozovina Mosor” hajógyárban. A hajó maximális súlya 24 tonna volt, hossza: 21.5 m; szélessége: 5.8 m. A „Vila Velebita” hajót egy  „Cummins Engine „Cummins KT 19 M” licensz alapján gyártott dízelmotor hajtotta meg, maximális 12.5 tengeri csomóval. A hajó aknavadászként állt szolgálatba a Jugoszláv Haditengerészetben, ahol 1971-ig M-105, majd P-20 azonosító jelzést kapott. [3]  A hajót a rijekai „Kantrida” hajóüzemben  1972-ben és 1988-ban rekonstruálták[4].


[1] Divo Basic: Skolski brodovi na istocnojadranskoj obali (Hrvatski skolski brodovi “Margita”, “Vila Velebita” i “Jadran”)-Pomorski muzej Dubrovnik, Tvrdava sv. Ivana, 20000 Dubrovnik, Hrvatska, https:// de.wikipedia.org/ wiki/ Vila_Velebita_(Schiff,_1908), https://www.flickr.com/photos/morton1905/8428025544
[2] https://www.flickr.com/photos/morton1905/8428025544
[3] https://www.irb.hr/Istrazivanja/Kapitalna-oprema/Brod-Vila-Velebita
[4] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=25458.0

Villa Velebit (1948-ban épült.forrás:www.paluba.info)

Létezett egy harmadik „Vila Velebita” nevű hajó is, mely pontosan a „Vila Velebita II” nevet kapta. „Kali” néven épült meg 1956-ban a zadari hajógyárban a Bakarban lévő tengerészeti iskola számára „Pomorska Skola-Bakar”. 1958-ban a polgári tengeri hajózást szolgálta ki, és a Jadrolinijához került. 1973-tól napjainkig, mint utasszállító turistahajó üzemelt, fedélzetén akár kétszázötven utassal. A „Vila Velebita II” “Ansaldo” 258 kW-os  motorját 1994-ben egy „Issota Fraschini” 603 kW-os dízelmotorra lecserélték.[1]

[1] Divo Basic: Skolski brodovi na istocnojadranskoj obali (Hrvatski skolski brodovi “Margita”, “Vila Velebita” i “Jadran”)-Pomorski muzej Dubrovnik, Tvrdava sv. Ivana, 20000 Dubrovnik, http:// www. shipspotting. com/ gallery/ photo. php?lid= 1744949, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6916.55;wap


Villa Velebit 2 (ex Kali). forrás:www.paluba.info

Villa Velebit 2. forrás: http://www.simplonpc.co.uk/Jadrolinija2.html


Motoros jacht „Jadran”

 A jacht 1931. június 25-én épült meg a hamburgi „HC Stülcken & Sohn” hajógyárban a Királyi Jugoszlávia haditengerészete számára. . A hajó jellemzői: hossza 60 m; szélesség 8,9 m. 1933. július 16-án a jugoszláv királyság megvásárolta és a tivati bázisán helyezte szolgálatba, kiképzési-oktatási célból. 1941. áprilisában hadizsákmányként került az olaszokhoz, ahol „Marco Polo” néven szolgált a flottában. Az 1943-as olasz kapituláció után a németek birtokába került, de nem használták hadi célra. A vitorlás vitorláitól megfosztva, lepusztulva, lényegében hídként használták az egyik velencei tengeri csatornán. A II. Világháborút követően 1946-ban a jugoszlávok a szövetségesektől visszakapták a „Jadrant” és a tivati „Sava Kovacevic” hajózási javító műhelyben három év alatt rendbe hozták. 1949-re más ismét oktatási és kiképzési célra használták.[1]


[1] Divo Basic: Skolski brodovi na istocnojadranskoj obali (Hrvatski skolski brodovi “Margita”, “Vila Velebita” i “Jadran”) Pomorski muzej Dubrovnik Tvrdava sv. Ivana, 20000 Dubrovnik, Hrvatska


Motoros vitorlás „Jadran”. forrás: https://www.hrt.hr/media/tt_news/0609_2018_SKOLSKI_BROD_JADRAN.jpg

„Jadran” embléma. forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/File:%C5%A0kolski_Brod_%22Jadran%22.png

„Jadranka” motoros jacht

1976-1977- közt a jugoszláv „Punat” hajógyárban (Krk sziget) nekiláttak a „Jadranka” motoros jacht elkészítésének, melynek tervei már a „Kraljevica” hajógyárban készen álltak a kivitelezésre. 1977-től a „Jadranka” jacht a jugoszláv hadiflotta hajója, mely Josip Broz Titó marsall észak-adriai „hajókázásait” szolgálta ki. A hajó fából épült, hossza 34.10 méter, szélessége 8.2 méter volt. Súlya 130/146 tonna. A „Jadranka” jachtot két 2150 lóerős „MTU” dízelmotorral látták el, mely maximális 29 tengeri csomót eredményezett. 1980 után a JRM a jachtot áthelyezte a crna gorai felségvizekre (Zelenika-Bar). A hajót felszerelték „DECCA 110” radarral, „ZK Anshutz standart VI” irányzóval, „Atlas-240” mélységmérővel, „Kenyon-Marine”/KS-245 sebességmérővel, „COLLINS” 718 U/9” rádió-adóval, „Siemens” PABK-S-10 automata telefonkészülékkel, „R-609M”, „RUP-12M” rádió kommunikációs rendszerrel és „RTU-100/M” rádió teleprinterrel, T-100/M teleprinterrel és MRS-320-22 és UKT-FM 66/17 rádiótelefonnal, „Amplidan 9010” parancsnoki kommunikációs rádióval.[1] 1991-ben a hajó a horvát haditengerészet (HRM) hadizsákmányaként végezte.


[1] https:// www.express. hr/ life/ titova- jahta- jadranka- posljednji- luksuz- jugoslavije- 21692, https://www .express.hr/ kultura/ titova- jahta- jadranka- derutni- brod-ide-u- rezaliste- 17794, http:// www. paluba. info/ smf/ index.php/topic,10456.15.html, 

jacht „Jadranka”. forrás:www.paluba.info

„Podgorka” jacht

A Korcsula városnál (Korcsula sziget) lévő, „Ivan Cetinic” hajógyárban készült el 1963-ban a 39.95 méter hosszú, 6.8 méter széles 140/150 tonnás motoros jacht a „Podgorka”. A hajót három dízelmotor hajtotta meg egyenként 1839 KW-tal, maximális 32 tengeri csomóval. A fő motor egy angol „Napier Deltic” 2500 lőerős dízelmotor, a két darab segédmotor „Rade Koncar” generátorral ellátott „Famos” 100 lóerős dízelmotor volt. Az alumínium vázas hajótest gyors mozgást és manőverezést eredményezett. A hajót felszerelték „DECCA 110” radarral, „ZK Anshutz standart VI” irányzóval, „R-609M”, „RUP-12M” rádió kommunikációs rendszerrel és „RTU-100/M” rádió teleprinterrel, T-100/M teleprinterrel és UKT-FM 66/17 rádiótelefonnal. A hajó 1991-ben a horvát haditengerészet hadizsákmányaként „Ucka” néven lát el szolgálatot a horvát hadiflottában (HRM), ahol későbbiekben motorcserén esett át[1].


[1] Két darab MTU (Motoren und Turbinen Union, Friedrichshafen) dízelmotort kapott. http:// www. paluba. info/ smf/ index. php/topic,6895.0.html, Savezni Sekretarijat za Narodnu Obranu, 1979: Pregled ratnih brodova i trajekata, http:// www. paluba. info/ smf/ index. php?topic=6895.0


jacht „Podgorka”. forrás:www.paluba.info
„Primorka” motoros jacht

Josip Broz Titó marsall másik kedvenc jachtja volt a 24.22 méter hosszú, 6.3 méter széles, két egyenként ezer lóerős motorral, maximális 22 tengeri csomóval közlekedő, 1974-ben Olaszországban megépített „Primorka”. A jacht a montenegrói tengeri szakaszon hajózott a „Krs” tengeri foktól (Derana) egészen a Bojane folyó torkolatig (Ulcinj).[1] A hajót a JRM-től a montenegrói haditengerészet örökölte meg, majd 2000-ben eladták[2]. 


[1] https:// www. visit -montenegro. com/ looking- for-a- buyer- for- primorka/, http:// www. pcnen. com/ portal / 2007/ 05/09/slovenac-kupio-jahtu-primorka/,
[2] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,10707.30.html

„Primorka” montenegrói felségjelzéssel. forrás.www.paluba.info


Oktató-kiképző hajók

Az 1923-ban létrejött dubrovniki Gruzsban (Gruz) lévő Haditengerészeti Iskola „Pomorska Vojna Akademija” kiképzési, oktatási célból több vitorlást, aknakereső, őrnaszád és vontatóhajót üzemeltetett. 1946-ban a Haditengerészeti Iskola a Szplit melletti Divulje, majd 1947-ben az isztriai Pulába költözött. Természetesen a katonai célú haditengerészeti oktatás mellett jelen volt a kereskedelmi polgári tengerészeti oktatás is, ahol előfordultak korábban hadicélra használt vitorlások, hajók oktatási és képzési célból történő szolgálatba állítása.
A jugoszláv „NOVJ” haditengerészetének első oktató motoros vitorlása a „Nirvana” volt.  A tizenkét kabinos, kabinonként két ágyas vitorlás korábban a partizán flotta „Jadranska straza” jachtjaként üzemelt 1935-től. A vitorlás 1944. őszétől oktatási célra használták 1945-ig.[1] 
A Haditengerészeti Iskola további oktatóhajója volt a „Sitnica”. A „Sitnica” 1891-ben épült vízszállító tartályhajóként a német Elbing városka hajógyárában, „Najade avagy Nayade” néven. Az I. Világháború után a britek révén 1923-ban a hajó a SZHSZK haditengerészetéhez került. Miután a jugoszlávok megkapták a szövetségesektől átalakították és felfegyverezték. A 554-620 tonnás, 51.4 méter hosszú és 7.82 méter széles, három hengeres 546 lóerős gőzgéppel, két kazánnal, maximálisan 11.89 tengeri csomóval közlekedő hajót ellátták két „Skoda” 47 mm-es ágyúval és két légvédelmi 7.9 mm-es légvédelmi géppuskával. A jugoszlávok „Sitnica” néven iskolahajóként működtették 1941-ig. 1941. áprilisában a hajó olasz hadizsákmányként „Curzola” néven tengeralattjáró úszó bázisként üzemelt 1943-as olasz kapitulációig. 1943-ban Máltán brit fennhatóság alá került, a britek 1945-ben visszaadták Jugoszláviának, ahol 1949-től pedig "Miner PB 21”, majd 1952-től „Vis” néven tengeralattjáró úszó bázisként, oktatóhajóként üzemelt leselejtezésig 1962-ig.[2] 


[1] D.Basic: Skolski brodovi na istocnojadranskoj obali.
[2] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=9926.0


Már említettem és szerepeltettem a „RAMB III (Mornar, Galeb)”[1] hajót írásomban, az aknászhajók fejezetében. Itt azért kerül ismét megemlítésre, mivel „Galeb” néven 1949-től oktatóhajóként szolgált 1991-ig a JRM-ben.

[1] 1938-ban olaszországi Genova város „Regia Azienda Monopoli Banane (RAMB)” hajóvállalat „Ansaldo” gyárában megépített négy darab „RAMB ” típusú tengerjárókból. A „RAMB” I., II., III. hadihajóként funkcionáltak az olasz flottában, a „RAMB” IV-es pedig kórházhajóként üzemelt. A II. Világháborúban a „RAMB III. a Bengázi kikötőben 1941. május 10-én a HSM Triumph  brit tengeralattjáró megtorpedózta, így az olaszok Triesztbe vontatták be a Földközi tengerről. 1943. szeptemberében a német haditengerészet „Kiebitz” elnevezéssel aknász hajóként vette be az Adrián, a fedélzetén ötezer tengeri robbanó akna is elfért. A hajót a pulai kikötőbe állomásoztatták, ahol modernizálták, radardetektorral és giroszkóppal látták el. A hajót két 2500 lőerős két Fiat dízelmotor hajtott meg 18.5 tengeri csomóval. A hajó hossza 117. méter, szélessége pedig 15.13 méter volt. A hajó fegyverzete volt két darab 120. mm-es ágyú, nyolc darab légvédelmi 13.2 mm-es ágyú. A II. Világháború során a rijekai tengerrészen szolgáló német és olasz hajókat a brit légierő folyamatosan támadta. 1944. november 05-én a „Kiebitz” aknászhajót támadás érte a rijekai kikötőben, mely során kigyulladt és megrongálódott és elsüllyedt. 1945-ben a NOVJ partizán erők felszabadították Rijekát és az ott lévő hadihajózó flottát hadizsákmányként kezelték. A „RAMB III. is erre a sorsra jutott. A szpliti hajógyártó üzem 1947-ben kiemelte a hajót 22 méteres mélységből és megkezdték a renoválását. 1949-ben már szolgálatba is állt „Mornar” majd „Galeb”  néven a JRM-nél, mint „iskolahajó”, ahol képezhették a leendő tengerészeti parancsnoki állományt és egyben kedvelt pihenőhajója volt az akkori jugoszláv elnök, Joszip Broz Titónak is. Aknavadász funkciója megszült. 1952-ben a pulai Uljanik hajógyárban modernizálják. A hajó új fegyverzetet kapott;  négy darab 40. mm-es „Bofors” ágyú „L60.”, két 20. mm-es M-75 légvédelmi ágyú, három „lanszer” MTU-4 „Strela 2M” rakéta. A hajó hossza 117 m., szélessége 15,13 m, normál súlya 5182, terhelt 5377 tonna volt. „DECCA” RM 1226 és 1226AC radarral, „Redifon és Amplidan” katonai rádiótelefonnal látták el. További tájékozódási eszközök voltak „Nedinsco” vézérlő/ szituációs asztal, „SAL long 59” sebességmérő, „ZK ANSCHÜTZ” Standart IV., „Navigon” navigációs eszköz, „Sperry” kurzográf, ATLAS-470 mélységmérő, valamint ellátták „autopilot” automatakormányzással. Ezer teljes felszereltségben lévő katonát volt képes szállítani . 1991. évben a Jugoszláv Néphadsereg és Szlovénia, valamint Horvátország közti hadiállapot során a JRM a pulai kikötőből kivonta a „Galeb” hajót a crna gorai Boka Kotor „Tivat”, majd „Bijela” hadikikötőbe. Napjainkban már a horvátországi Rijekában várakozik sorsára. http://www.avantgarde-museum.com/en/Once-RAMB-III-Now-Galeb-Regia-Azienda-Monopoli-Banane-RAMB~no4306/


A háborúban megrongálódva, „RAMB III.” forrás: http://www.avantgarde-museum.com/en/Once-RAMB-III-Now-Galeb-Regia-Azienda-Monopoli-Banane-RAMB~no4306/


Oktatási és kiképzési célból a JRM fenntartott két „barkas skolska” motorost a „BS-21” és a „BS-22” csónakokat. [1] A két, 1985-ben Krk sziget „Punat” hajógyárban fából épült motoros csónak 60/72 tonna súlyú volt, hosszuk 22.10, szélességük 5.50 méter. Két darab 118 kW-os dízel motor hajtotta meg a motorosokat maximális 11.3 tengeri csomóval. Személyzet hat fő volt. A motorosokat ellátták egy darab egycsövezetű 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval, „MTU-IV (lanser) Strela-2M” rakétavetővel, felszerelték „Decca-370” radarral, „Sagem-LHS” sebességmérővel, „Krup-Atlas-461” mélységmérővel, „Anshutz-Standart VI” tájolóval, „Kompas” mágneses tájolóval, „RUP-12M” rádióadóval, „UKT-FM 66/17” rádiótelefonnal. [2] A JRM-ben 1991-ig szolgáltak, majd megörökölte a motorosokat a montenegrói haditengerészet (MVCG). 2007-ben polgári célra eladásra került mindkét hajó.[3]

[1] A nagyobb hadihajók esetében a hajók személyzetének szállítására, anyagok szállítására olyan csónakokat használtak, melyek olyan úszó tárgyak, amelyek a tengeren való navigálásra szolgálnak, nem minősülnek hajónak vagy jachtnak, hosszuk meghaladja a 2.5 métert, egy 5 kW-nál nagyobb gépteljesítménnyel rendelkezik. Ezeket a jugoszlávok „barkas” néven illettek . A motorhajtás bevezetése előtt a csónakok evezőlapátokkal hajtották meg. Méretüket tekintve két fő típus különböztethető meg. Az egyik hossza 11.75 m. szélessége 3.11 m. magassága 1.21 m. és maximális merülése 0.33 méter volt. Az evezős meghajtás mellett használtak plusz vitorlát. Mintegy 80-110 fő szállítására volt alkalmas, súlya négy tonna volt teljes felszerelésben, személyzet nélkül. A másik bárka hossza 9.75 m. szélessége 2.71 m. magassága 1.15 m. maximális merülése 0.33 méter volt. Az evezős meghajtás mellett használtak plusz vitorlát. Mintegy 55-86 fő szállítására volt alkalmas, súlya 2.8 tonna volt teljes felszerelésben, személyzet nélkül. Az evezős csónakokat aztán lassan kiszorították a jóval nagyobb méretű, súlyú és kapacitású motoros csónakok (BM). Ilyen motorosként üzemelt az MNOVJ-ban a BM-58. Ezen csónak 1926-ban épült és már a Királyi Jugoszlávia flottájában üzemelt .
[2] http://tehnika.lzmk.hr/skolski-brod/, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7921.0
[3] http://tehnika.lzmk.hr/skolski-brod/, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7921.0
Jobbról balra a két „BS” hajó. forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t1982p25-odred-skolskih-brodova-split


A JRM több vitorlást is fenntartott. Ilyen volt 1931-ben Londonban épült „Podgorka” vitorlás. Súlya 18.5 tonna volt. Hossza 19.20 méter, szélessége 4.15 méter, A vitorlást egy 48 kW-os dízelmotorral is ellátták, mely maximális hat tengeri csomóval hajtotta meg. [1] A „Podgorka” mellett még ismertebb volt az 1927-ben Losinj szigeten épült „Divna”, a „Bobara”, az 1928-ban épült „Vesna”, a „Krupa”, a „Snjezana[2]”, és a „Dragon” vitorlás[3].
A JRM a II. Világháború után négy darab motoros vitorlást „MJ-1 „Lebic”, MJ-2 „Jela”, MJ-3 „Ciovo”, MJ-6 „M. Gorki” állított szolgálatba. Az ezerkilencszáznyolcvanas években a JRM két modern motoros vitorlást helyezett hadrendbe; „Bojana” és a „Milena”, melyek a szlovéniai Begunja településen lévő „Elan”[4] vállalatnál készültek el 1989-ben. A vitorlások „Elan 43” típusú vitorlások közé tartoztak. A hajók hossza 13.45 méter, szélességük 4 méter volt. Súlyuk 8500 kg. A vitorla (fő, orr és hátszélvitorlák) mellett ellátták a hajókat egy „Yanmar 44 HP” motorral, mely 12-13 tengeri csomóval volt képes eredményezni. A hajókat a JRM oktatási célra használta.[5] 1991. után a két vitorlást a JRM kivonta a crna gorai Tivat bázisra, ahol a JRM megszűnése után végül a montenegrói haditengerészethez kerültek, majd eladták mindkét vitorlást polgári célra.[6]


[1] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,2867.0.html
[2] „Snjezana” motoros vitorlás 1939-ben fából készült Szpliti hajóüzemben. Súlya 16.5 tonna volt. Egy darab 48 kW-os dízelmotor hajtotta meg, maximális 8 tengeri csomóval. Felszerelték iránytűvel, rádióval, gyorsaságmérővel. http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=9624.0
[3] https://jedro.bar/more/309-jedrilica-divna-pepeljuga-barske-marine
[4] http://www.elan.si/
[5] http://www.vojska.me/naoruzanje/158575/226.html, https://www.vijesti.me/vijesti/ministarstvo-odbrane-ulozice-nepunih-70-000-eura-brodovi-mornarice-idu-na-remont
[6] http: // pomorac. net/2019/01/24/navar- remontira- jedrilice-i- motorni- camac- mornarice- vojske- crne-gore/, https:// www. bokanews. me/ featured/ tivtu- startovala- diplomatska- regata/,  http://jna-sfrj.forumbo.net/ t1088p475- brodovi-i- podmornice- jugoslavenske- ratne-mornarice, http:// www. paluba. info/ smf/index.php/board, 57.70.htm
„Danica”

I. Karagyorgyevics Sándor (Aleksandar Karadordevic) jugoszláv király 1938. februárjában az akkor olasz fennhatóság alatt álló adriai Piran[1] városban Marcello Apollonio cégtulajdonostól megvásárolta annak „Orifiamma” nevű tengeri jachtját. A trieszti „Stabilimento Tecnico Triestino” hajógyárban készült jacht az akkor olasz fennhatóság alatt álló isztriai Trieszt várostól két kilométerre fekvő Milja városka "Cantiere S. Rocco" hajógyárban felújították és "Güldner Motoren Werke"gyár  65 lőerős „Güldner” dízelmotorral látták el, mely maximálisan hat tengeri csomóval hajtotta meg a hajót. A hajót átkeresztelték „Danica[2]” névre és a Királyi Jugoszlávia haditengerészetébe sorolták, mint királyi tengeri jachtot. A fából készült, hagyományos kétárbocos, motoros vitorlás 87 tonna volt, hossza 22 méter, szélessége 6 méter. Jellegzetes vitorlája volt, amin nemcsak a királyi jugoszláv címer, hanem Mária hercegné nemzetiségét tükrözvén, a román királyi címer is látható volt. A „Danica”[3] jacht az adriai tengerpartot járta Rijekától Sibeniken át Budváig. 1941-ben a „Danica” a Tivat „Arsenal” kikötőben állomásozott, mikor jugoszláviai királyság kapitulált. A jacht olasz hadizsákmányként végezte és „Danizza” néven fegyverzeti muníció és egyéb hadi teherszállításra alkalmazták. Ezen időszaktól egyéb adat nem áll rendelkezésre a hajóról. .

„Hulk” osztályú vitorlások

A „Szerb-Horvát-Szlovén Királyság” (SZHSZK) öt „hulk” osztályú vitorlást „Donau, Kaiser Max, Aurora, Frundsberg, Laudon” vett birtokba[4].
1873-75-ben épült a trieszti Osztrák-Magyar Monarchia hadikikötőjének hajógyárában, „Donau” elnevezésű korvettként. A favázas hajó 2440 tonnát nyomott. 1883-1901. közt a világ tengereit, óceánjait járta, 1906-1918. közt pedig katonai szálláshajóként (laktanyahajó) szolgált Mandalinában. 1919-ben még olasz zászló alatt hajózott, de az I. Világháború lezárásával a hajó a „Szerb- Horvát- Szlovén Királyság” került hadizsákmányként 1920-ban. Elsőnek „Sibenik” majd „Krka” nevet kapta a jugoszlávoktól. A korvett a jugoszláv haditengerészeti altiszti kiképző hajójaként funkcionált. 1941-ben a Királyi Jugoszlávia kapitulációja után olasz hadizsákmányként végezte, majd az 1943-as olasz kapituláció után a hajó a partizánokhoz került, de rövid ideig birtokolták, mivel 1943. 11. 16-án Sibenik brit bombázása során elsüllyedt, majd a háború után kiemelték és szétbontották.
A „Kaiser Max” 1861-63-ben épült a trieszti Osztrák-Magyar Monarchia hadikikötőjének hajógyárában, mint páncélozott fregatt. Súlya 3588 tonna volt. 1904-ben úszó állóhajó-laktanyaként szolgált Kumbor-Tivat kikötőben. 1920-ban a Királyi Jugoszlávia birtokába került, ahol „Tivat”, majd „Neretva” néven szolgált. 1941-ben a Királyi Jugoszlávia kapitulációja után olasz hadizsákmányként végezte, majd az 1943-as olasz kapituláció után a hajó a partizánokhoz került, de rövid ideig birtokolták, mivel 1943. 09. 23-án Sibenik brit bombázása során elsüllyedt, majd a háború után kiemelték és szétbontották.
Az „Aurora” 1874-ben épült a trieszti Osztrák-Magyar Monarchia hadikikötőjének hajógyárában, „Aurora” elnevezésű korvettként. A hajó 1340 tonnát nyomott. A korvettet 1902-ben felújították és átépítették katonai szállóhajóvá (laktanyahajó). 1914-1918. közt Sibenikben katonai raktárként hadianyagot (aknákat) tároltak a hajóban. Az I. Világháború lezárásával a hajó a „Szerb- Horvát- Szlovén Királyság” került hadizsákmányként 1920-ban a sibeniki kikötőben. A „Skradin” nevet kapta a jugoszlávoktól. A korvett a jugoszláv haditengerészet sibeniki kikötőjébe állomásoztatták. 1927-ben leselejtezték.
A „Frundsberg” 1873-ben épült a trieszti Osztrák-Magyar Monarchia hadikikötőjének hajógyárában, mint páncélos korvett. A hajó 1355 tonnát nyomott. A korvettet 1904-ben felújították és átépítették katonai szállóhajóvá (laktanyahajó). 1914-1918. közt Sibenikben katonai raktárként hadianyagot (aknákat) tároltak a hajóban. Az I. Világháború lezárásával a hajó a „Szerb- Horvát- Szlovén Királyság” került hadizsákmányként a sibeniki kikötőben. Elsőként „Zlarin”, majd „Krivosije” nevet kapta a jugoszlávoktól. A korvett a jugoszláv haditengerészet kumbori kikötőjébe állomásoztatták tüzérségi kiképzőhajóként. 1934-ben leselejtezték. 1941-ben az olaszok birtokba vették. Az 1943-as olasz kapituláció után a hajó a partizánokhoz került, de rövid ideig birtokolták, mivel 1943. 11. 16-án Sibenik brit bombázása során a hajó elsüllyedt.
A „Laudon” 1871-1873. közt épült meg az Osztrák-Magyar Monarchia hadihajózó állományának fregatt vitorlása a trieszti „Triest, Stabilimento Tecnico Triestino” hajógyárban. 1875-ben szolgálatba állt. 1983-tól 1889-ig aktívan részt vett a flotta kiszolgálásában, majd 1900-től az I. Világháborúig az OMM kadétképző „Scwarzenberg” elnevezésű vitorlásaként Sibenikben állomásozott, ahol jugoszláv hadizsákmányként végzete és 1920-tól 1924-ig szolgált „Prvic” néven. A hajó 3474 tonnát nyomott normál és 3825 tonnát terhelt súllyal.

TÖBBCÉLÚ MOTOROS KISHAJÓK
„Barkas”
A nagyobb hadihajók esetében a hajók személyzetének szállítására, anyagok szállítására olyan csónakokat használtak, melyek olyan úszó tárgyak, amelyek a tengeren való navigálásra szolgálnak, nem minősülnek hajónak vagy jachtnak, hosszuk meghaladja a 2.5 métert, egy 5 kW-nál nagyobb gépteljesítménnyel rendelkezik. Ezeket a jugoszlávok „barkas” néven illettek[5]. A motorhajtás bevezetése előtt a csónakok evezőlapátokkal hajtották meg. Méretüket tekintve két fő típus különböztethető meg. Az egyik hossza 11.75 m. szélessége 3.11 m. magassága 1.21 m. és maximális merülése 0.33 méter volt. Az evezős meghajtás mellett használtak plusz vitorlát. Mintegy 80-110 fő szállítására volt alkalmas, súlya négy tonna volt teljes felszerelésben, személyzet nélkül. A másik bárka hossza 9.75 m. szélessége 2.71 m. magassága 1.15 m. maximális merülése 0.33 méter volt. Az evezős meghajtás mellett használtak plusz vitorlát. Mintegy 55-86 fő szállítására volt alkalmas, súlya 2.8 tonna volt teljes felszerelésben, személyzet nélkül. Az evezős csónakokat aztán lassan kiszorították a jóval nagyobb méretű, súlyú és kapacitású motoros csónakok (BM). A motoros „barkas” többcélú feladat ellátással ruházták fel. Voltak a sima közepes méretű motorosok „barkas”, melyek a „BM” (barkase motorne) jelzéssel láttak el, voltak a kiképzési és oktatási céllal fenntartott nagyobb méretű „barkas” motorosok, melyek a „BS” (barkase skolske) jelzéssel láttak el, és voltak a közepes méretű búvárfeladatokat ellátó „barkas” motorosok „BRM” (barkase ronilacke), és közepes méretű szállító motorosok ”BRT” (barkasa motorna transportna)  valamint a nagyobb méretű hidrográfiai motorosok „BH” (barkase hidrografske). Mind ezek mellett még voltak a kisebb méretű motorosok „barkas”. Ezek „BRM” jelzéssel szerepeltek.[6] 
A motoros hajókat több széria alkotta. A „BM-58” szériához egy darab hajó tartozott, a „BM-61” szériához kilenc (tíz[7]) darab, a „BRM-31” szériához két darab, a „BRM-41” szériához három darab, a „BRM-51” szériához két darab, a „BRM-53” szériához egy darab, a „BRM-81” szériához nyolc darab, a „BMT-1” szériához tizenhárom darab, a „BH-1” szériához két darab, a „BH-11” szériához szintén két darab, a „BS-21” szériához két darab. A „http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1” weboldal megemlítette az ezerkilencszázötvenes években épülő további „BRM” hajókat, melyek közül a „BRM-11” szériához sorolja a 11., 12., 13., 14., 15., 16-os hajókat, a BM-21” szériához pedig a 21., 22., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30. hajókat, a punati hajógyárban 1950-ben épülő „BM-31” szériához a 31-től 45-ig számozott hajókat sorolta. A „BM” hajósosztályhoz sorolta az BM-51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 61., 85., [8]. A weboldal a „BRM-11”, a BM-21”, a „BM-31” hajók esetében normál súlyukat 25.5 tonnában, terheltet 30.5 tonnában, hosszukat 17.9 méterben, szélességüket 3.91 méterben jelölte meg. A négy fős személyzettel működő hajókat egy darab 114 kW-os dízelmotor hajtotta meg maximális tíz tengeri csomóval. Fegyverzetük egy darab „egycsövezetű” 20 mm-es „M-71-es” légvédelmi ágyú volt[9]. A http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61 weboldal írása alapján Jugoszláv Haditengerészet több hajót is elad a polgári tengerhajózás számára, illetve 1991-ben hadizsákmányként a horvátok birtokába került; a horvátországi Jadrantours cég Sibenik: „Ivan” hajó[10], a horvátországi „Atlas” turisztikai társaság Zágráb:„Argossy” hajó[11], a horvátországi Rijeka: „Lukobran” hajó [12], a horvátországi „Excelsus d.o.o." cég Pula: „Borna” hajó[13], a horvátországi Brodarica "Spuzvar" cég: "Crveni koralj". 1983. polgári célra eladásra kerültek a montenegrói tengerhajózás részére, ahol turistahajóként funkcionáltak; „Anita II”[14], „Dulsinea”[15], „Vesna I.”[16], „Vesna III.,[17] „Vesna VI.”[18], „Nina”[19] , „Anita (5 TV)”[20] hajók. 1991-ben horvát haditengerészeti hadizsákmányként került a horvát tengeri rendészethez a „Kakan”[21] és a "Zecevo"[22] nevű hajók.
Az MNOVJ-ban szolgálatba állt a Királyi Jugoszlávia haditengerészetében már üzemeltetett BM-58-as szériája, melyet a prototípus „BM-58” hajó megépítése jelentett[23]. A németországi nünbergi (Höhere Technische Staatslehranstalt) Állami Felsőoktatási Szakközépiskola végzős diákjai által 1926-ban készített tanulmány alapján Jugoszláviában nyílt pályázat keretén belül kiírt tender során megépítésre került a „BM 58” motoros bárka a Herceg Noviban lévő Lepante haditengerészeti tüzérségi üzemben.1945-ben modernizálást hajtanak végre a BM-58 motoroson, 1951-ben pedig a Tivatban lévő „Sava Kovacevic” hajógyárban átalakítják és a 9. „segéd-támogató” hajózó zászlóaljba kerül. 2007-ben leselejtezésre került a hadseregből és „Barbara” polgári turistahajóként működött tovább 2018-ig. 2018-tól a tivati „Porto Montenegro” múzeumba került. A motoros bárka (csónak) 32 tonnát nyomott, hossza 20.95 méter, szélessége pedig 3.7 méter volt. Egy darab 165 lóerős dízelmotor hajtotta meg 10.3 tengeri csomóval. A hajókon maximum ötven teljes felszerelésben lévő katona, vagy három-négy tonna teheráru szállítására volt alkalmas[24].
A „BM-61” szériához kilenc (tíz) darab fából épült hajó tartozott, BM-61 „Kakan”[25]., BM-62., BM-63., BM-64., BM-65.[26], BM-66.[27], BM-67.[28], BM-68.[29], BM-69.[30], BM-70.[31]. A motorosokat 1978-1984. közt építették a Krk szigeten lévő Punat hajógyárban. A hajók általános jellemzői a BM-61 prototípus alapján, normál súlya 46 tonna, terhelt 55 tonna volt. Hosszuk a hajóknak 20.85 méter, szélességül pedig 4.50 méter volt. A maximális tizenhárom tengeri csomós végsebességet két darab egyenként 118 kW-os dízelmotor eredményezett. A hajókon maximum hetven teljes felszerelésben lévő katona, vagy tizenöt tonna teheráru szállítására volt alkalmas. Ellátták két egycsövezetű 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval, és „PDRB” tengeri robbanó aknákkal. A hajókat „DECCA 110” radarral, „KOMPAS” mágneses irányzóval, RUP-12M rádióadóval, UKT-FM 66/17 rádiótelefonnal is ellátták[32].
A „BRM-31” szériához két darab hajó tartozott, BRM-31., BRM-32.. A hajók a Krk szigeten lévő Punat hajógyárban készültek el fából 1950-ben. Normál súlyuk 25.5 tonna, terhelt 30.5 tonna volt. Hosszuk 17.90 méter, szélességük 3.91 méter. A hajón a négy fős személyzeten kívül hét búvárt lehetett szállítani, négy könnyű és három nehéz búvárt. A motorosokat egy darab 114 kW-os dízelmotor hajtotta meg maximális tíz tengeri csomóval. A hajók védelmét egy egycsövezetű 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval látták el. A UKT-FM 66/17 rádiótelefonnal is ellátták.[33]
A „BRM-41” szériához három darab hajó tartozott, a BRM-41.[34], BRM-42.[35], és a BRM-43.. A hajók a Krk szigeten lévő Punat hajógyárban készültek el fából 1970-74 közt. Normál súlyuk 30.5 tonna, terhelt 35 tonna volt. Hosszuk 18.2 méter, szélességük 3.88 méter. A motorosokat két darab, egyenként 66 kW-os dízelmotor hajtotta meg maximális tíz tengeri csomóval. A hajón a tízfős személyzeten kívül hat búvárt lehetett szállítani, négy könnyű és két nehéz búvárt. A hajók védelmét egy egycsövezetű 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval látták el. A hajókat UKT-FM 66/17 rádiótelefonnal is ellátták.[36]
A „BRM-51” szériához két darab hajó tartozott, a BRM-51[37] és BRM-52[38]. A hajók a Krk szigeten lévő Punat hajógyárban készültek el fából 1974-ben. Normál súlyuk 30.5 tonna, terhelt 35 tonna volt. Hosszuk 18.2 méter, szélességük 3.88 méter. A motorosokat két darab, egyenként 66 kW-os dízelmotor hajtotta meg maximális tíz tengeri csomóval. A hajón a tízfős személyzeten kívül hat búvárt lehetett szállítani, négy könnyű és két nehéz búvárt. A hajók védelmét egy egycsövezetű 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval, és „RTB” tengeri robbanó aknákkal. A hajókat „ATLAS-460” mélységmérővel, UKT-FM 66/17 rádiótelefonnal is ellátták.[39]
A „BRM-53” szériához egy darab hajó tartozott, a BRM-53[40]. A hajók a Krk szigeten lévő Punat hajógyárban készültek el 1974-ben. Normál súlyuk 30.5 tonna, terhelt 35 tonna volt. Hosszuk 18.2 méter, szélességük 3.88 méter. A motorosokat két darab, egyenként 66 kW-os dízelmotor hajtotta meg maximális tíz tengeri csomóval. A hajók védelmét egy egycsövezetű 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval, és „RTB” tengeri robbanó aknákkal. A hajókat „DECCA 110” radarral, „KOMPAS” mágneses irányzóval, RUP-12M rádióadóval, UKT-FM 66/17 rádiótelefonnal is ellátták.
A „BRM-81” szériához nyolc darab hajó tartozott, a BRM-81.”Zecevo”[41], BRM-82.[42], BRM-83.[43], BRM-84.[44], BRM-85.[45], BRM-86.[46], BRM-87.[47], BRM-88.[48]. A hajók 1979-83. közt készültek el fából a Krk szigeten lévő Punat hajógyárban. Normál súlyuk 38.5 tonna, terhelt 45 tonna volt. Hosszúk 20.5 méter, szélességük 4.5 méter. A motorosokat két darab, egyenként 218 kW-os „FAMOS 2F918A” dízelmotor hajtotta meg maximális tizenkét tengeri csomóval. A hajók védelmét egy egycsövezetű 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval, és „RTB” tengeri robbanó aknákkal. A hajókat „DECCA 110” radarral, „KOMPAS” mágneses irányzóval, RUP-12M rádióadóval, UKT-FM 66/17 rádiótelefonnal is ellátták. [49]
A „BMT-1” szériához tizenhárom darab hajó tartozott, a BMT-1.[50], 2.[51], 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9.[52], 10., 11., 12., 13.. A hajók 1970-72. közt készültek el fából a sibeniki „Velimir Skorpik” hajógyárban. Normál súlyuk 4.8 tonna, terhelt pedig 10 tonna volt. Hosszuk 10.12 méter, szélességük 3.29 méter. A motorosokat egy darab 48 kW-os dízelmotor hajtotta meg maximális kilenc tengeri csomóval. A hajók egyszerre harminc teljesen felszerelt katonát, 2.2 tonna teherárut tudtak egyszerre szállítani. A hajók védelmét egy egycsövezetű 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval, és „RTB” tengeri robbanó aknákkal. A hajókat „DECCA 110” radarral, „KOMPAS” mágneses irányzóval, RUP-12M rádióadóval, UKT-FM 66/17 rádiótelefonnal is ellátták. 
A „BH-1” szériához két darab hajó tartozott, a BH-1.[53] és BH-2.[54]  A hajók 1975-ben készültek el fából a Krk szigeten lévő Punat hajógyárban. Normál súlyuk 27 tonna, terhelt 29 tonna volt. Hosszuk 18.05 méter, szélességük 3.8 méter. A motorosokat két darab, egyenként 66 kW-os dízelmotor hajtotta meg maximális tíz tengeri csomóval. A hajókat „RACAL-DECCA 110” radarral, „ANSUTZ-STANDART VI” irányzóval és „KOMPAS” mágneses irányzóval, UKT-FM 66/17 és DEBEG rádiótelefonnal is ellátták.[55] 
A „BH-11” szériához szintén két darab hajó tartozott, a BH-11[56]. és BH-12.[57]. A hajók 1985-ben készültek el fából a Krk szigeten lévő Punat hajógyárban. A JRM szpliti hidrográfiai intézményhez tartoztak. Normál súlyuk 63 tonna, terhelt 69.5 tonna volt. Hosszuk 22.1 méter, szélességük 5.68 méter. A motorosokat két darab, egyenként 218 kW-os „FAMOS 2F918A” dízelmotor hajtotta meg maximális tizenegy tengeri csomóval. A hajók védelmét egy egycsövezetű 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval látták el. A hajókat „DECCA 370” radarral, „Sagem-LHS” sebességmérővel, „SIMRAD” mélységmérővel, „KOMPAS” mágneses irányzóval, RUP-12M rádióadóval, „DEBEG” rádiótelefonnal is ellátták.[58] 
A „BS-21” szériához két darab hajó tartozott, a BS-21[59]. és 22. A JRM a két hajót oktatási és kiképzési célból tartotta fenn. A motorosok 1985-ben a Krk sziget „Punat” hajógyárban fából épültek meg. Normál súlyuk 60 tonna, terhelt pedig 72 tonna volt. Hosszuk 22.10, szélességük 5.50 méter volt. Két darab 118 kW-os dízelmotor hajtotta meg a motorosokat, maximális 11.3 tengeri csomóval. Személyzet hat fő volt. A motorosokat ellátták egy darab egycsövezetű 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval, „MTU-IV (lanser) Strela-2M” rakétavetővel, felszerelték „Decca-370” radarral, „Sagem-LHS” sebességmérővel, „Krup-Atlas-461” mélységmérővel, „Anshutz-Standart VI” tájolóval, „Kompas” mágneses tájolóval, „RUP-12M” rádióadóval, „UKT-FM 66/17” rádiótelefonnal. [60] A JRM-ben 1991-ig szolgáltak, majd megörökölte a motorosokat a montenegrói haditengerészet (MVCG). 2007-ben polgári célra eladásra került
mindkét hajó.[61]

[1] Napjainkban Piran az észak-adriai délnyugat szlovéniai kikötővárosa. Wikipedia
[2] Hohenzollern-Sigmaringen Mária beceneve Danica volt. https://it.wikipedia.org/wiki/Maria_di_Jugoslavia
[3] http:/ /www. paluba. info/smf/index. php? action= printpage;topic=7259.0
[4]: http://mateinfo.hu/oldmate/irasok/navy-donau.htm, http: // www. kuk- kriegsmarine. it/ navi/ corazzate/ kaiser- max/ scheda- nave.html , http: / / www. kuk- kriegsmarine.it /navi/ navi -a- vela/ frundsberg/ scheda- nave- de .html, https: // hu. wikipedia. org /wiki /Hulk_(haj%C3%B3), http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic ,6540.0. html Fregatu Laudon se ne vidja cesto. Klasa je Radetzky. http://www.agenziabozzo.it/
[5] https://hr.wikipedia.org/wiki/Brodica
[6] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7921.0.html
[7] A http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1 weboldal a „61-es” szériába sorolja a BM-70-es hajót is, így a darabszám ezen oldal írásai alapján tíz darab „barkas” hajót jelöl meg.
[8] http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[9] http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[10] „BM-31” szériához tartozott. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[11] „BM-31” szériához tartozott. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[12] „BM-31” szériához tartozott. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[13] „BRM-81” szériához tartozott. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[14] „BM-61” szériához tartozott.1983-ban épült Punat hajógyárban.  http:// navyworld. narod.ru/ Pomocni3. htm#BM61_1, http://www .paluba.info/smf/index.php/topic,7921.75.html
[15] „BM-61” szériához tartozott. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[16] „BM-61” szériához tartozott. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[17] „BM-61” szériához tartozott. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[18] „BM-61” szériához tartozott.1984-ben épült. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[19] „BRM-81” szériához tartozott. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[20] „BRT-1” szériához tartozott. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[21] „BM-61” szériához tartozott. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[22] „BRM-81” szériához tartozott. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#BM61_1
[23] https://hr.wikipedia.org/wiki/Barkasa
[24] http: // navyworld. narod. ru/ Pomocni3. htm# BM 61_1, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ topic, 7921. 135. html
[25] 1991. szeptemberében a JNA és a horvát haderők közti harcokban a horvátok hadizsákmányaként végezte a sibeniki CP3 „Velimir Skorpik” hajóüzemben. A Horvát Haditengerészethez került „Kanela” néven szolgált.
[26] 1991-ben a kotori bázisára vonta ki a JRM a hajót, ahol a jugoszláv hadiflottában, majd 2003-tól a Szerbia és Montenegró, majd 2006-tól a crna gorai hadiflottában szolgált. 2006-ban polgári célra eladásra került. A továbbiakban a montenegrói Adriát szelte, mint „Budvanka” nevezetű turistahajó a http:// navyworld. narod.ru/ Pomocni3 .htm weboldal szerint.
[27] 1991-ben a kotori bázisára vonta ki a JRM a hajót, ahol a jugoszláv hadiflottában, majd 2003-tól a Szerbia és Montenegró, majd 2006-tól a crna gorai hadiflottában szolgált. 2005-ban polgári célra eladásra került. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[28]1991-ben a kotori bázisára vonta ki a JRM a hajót, ahol a jugoszláv hadiflottában, majd 2003-tól a Szerbia és Montenegró, majd 2006-tól a crna gorai hadiflottában szolgált. 2008-ban polgári célra eladásra került egy szpliti horvát turisztikai cégnek, ahol „Vosac” néven turistahajóként üzemelt tovább a http:// www .paluba .info/ smf/ index.php/topic,7921.120.html, http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm weboldal szerint.
[29] 1991-től kivonásra került a hadiflottából és „Vesna II”, majd „Petar” néven a polgári tengerhajózásnál turistahajóként üzemelt tovább a http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7921.135.html weboldal szerint.
[30] 1991-ben a kotori bázisára vonta ki a JRM a hajót, ahol a jugoszláv hadiflottában, majd 2003-tól a Szerbia és Montenegró, majd 2006-tól a crna gorai hadiflottában szolgált. 2006-ban polgári célra eladásra került. A http:// navyworld .narod. ru/ Pomocni3. htm és a http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7921.60.html,  weboldal alapján a továbbiakban a montenegrói Adriát szelte turistahajóként ”Pajo” néven. .
[31] 1991-ben a kotori bázisára vonta ki a JRM a hajót, ahol a jugoszláv hadiflottában, majd polgári célra egy montenegrói vállalkozás számára eladásra került. http:// navyworld. narod.ru/Pomocni3.htm
[32] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7921.0.html
[33] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7921.0.html
[34] Kivonását követően polgári célra eladásra került. Montenegróban Bar városában mint étteremhajó „Sz Pierre” néven üzemelt tovább. http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7921.75.html
[35] 1991. szeptemberében a JNA és a horvát haderők közti harcokban a horvátok hadizsákmányaként végezte a sibeniki CP3 „Velimir Skorpik” hajóüzemben. A Horvát Haditengerészethez került, majd 1992. január 28-án tengeri aknára futott és felrobbant, elsüllyedt a szpliti „Lora” haditengerészeti bázis aknamentesítése során.
[36] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7921.0.html
[37] 1991. szeptemberében a JNA és a horvát haderők közti harcokban a horvátok hadizsákmányaként végezte a sibeniki CP3 „Velimir Skorpik” hajóüzemben. A Horvát Haditengerészethez került, ahol „MRB-51” jelzéssel, majd szállítási feladatokkal felruházva „BMT-51” (barkasa motorna transportna) jelzéssel szolgált. http:// navyworld. narod.ru/ Pomocni3.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7921.15
[38] 1991-ben a kotori bázisára vonta ki a JRM a hajót, ahol a jugoszláv hadiflottában 1992-ig szolgált, majd 1993-ban polgári célra turistahajónak lett átalakítva. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[39] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7921.0.html
[40] 1991. szeptemberében a JNA és a horvát haderők közti harcokban a horvátok hadizsákmányaként végezte a sibeniki CP3 „Velimir Skorpik” hajóüzemben. A Horvát Haditengerészethez került, ahol „MRB-53” jelzéssel szolgált. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[41] 1991-ben a kotori bázisára vonta ki a JRM a hajót, ahol a jugoszláv hadiflottában, majd 2003-tól a Szerbia és Montenegró Haditengerészetben, 2006-tól a crna gorai hadiflottában szolgált 2013-ig, majd polgári célra eladásra került. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[42]1991-ben a kotori bázisára vonta ki a JRM a hajót, ahol a jugoszláv hadiflottában, majd 2003-tól a Szerbia és Montenegró, majd 2006-tól a crna gorai hadiflottában szolgált. 2006-ban polgári célra eladásra került. A továbbiakban a montenegrói Adriát szelte, mint turistahajó. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm.
[43]1991. szeptemberében a JNA és a horvát haderők közti harcokban a horvátok hadizsákmányaként végezte a sibeniki CP3 „Velimir Skorpik” hajóüzemben. A Horvát Haditengerészethez került, ahol „MRB-83” jelzéssel szolgált. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7921.15
[44] 1991-ben a kotori bázisára vonta ki a JRM a hajót, ahol a jugoszláv hadiflottában, majd 2003-tól a Szerbia és Montenegró Haditengerészetben, 2006-tól a crna gorai hadiflottában szolgált 2013-ig, majd polgári célra eladásra került egy horvát turisztikai cégnek, ahol „Nevidanka” néven szolgált turistahajóként a http:// navyworld. narod.ru/ Pomocni3.htm weboldal szerint.
[45] 1991-ben a kotori bázisára vonta ki a JRM a hajót, ahol a jugoszláv hadiflottában, majd 2003-tól a Szerbia és Montenegró, majd 2006-tól a crna gorai hadiflottában szolgált. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[46] 1991. szeptemberében a JNA és a horvát haderők közti harcokban a szpliti „Lora” haditengerészeti bázison horvát tengeri robbanó aknára futott és elsüllyedt. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[47] 1991-ben a kotori bázisára vonta ki a JRM a hajót, ahol a jugoszláv hadiflottában, majd 2003-tól a Szerbia és Montenegró, majd 2006-tól a crna gorai hadiflottában szolgált. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[48] 1991-ben a kotori bázisára vonta ki a JRM a hajót, ahol a jugoszláv hadiflottában, majd 2003-tól a Szerbia és Montenegró, majd 2006-tól a crna gorai hadiflottában szolgált. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[49] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7921.0.html
[50] 1991. szeptemberében a JNA és a horvát haderők közti harcokban SIbenikben a horvátok hadizsákmányaként végezte. A Horvát Haditengerészetben  a „Brizine” bázison (Kastel Sucuraj) állomásoztatta a hajót és BMT-1., jelzéssel szolgált. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[51] 1991. szeptemberében a JNA és a horvát haderők közti harcokban SIbenikben a horvátok hadizsákmányaként végezte. A Horvát Haditengerészetben  a „Brizine” bázison (Kastel Sucuraj) állomásoztatta a hajót és BMT-2. jelzéssel szolgált. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[52] 1991-ben a hajó kivonásra került a montenegrói katonai bázisra. 2003-ban eladásra került a crna gorai "Generalni Konzulat SFRJ" vállalatnak, ahol a tivati kikötőben állomásozott „Podgorka” turistahajóként. http:// navyworld. narod.ru/Pomocni3.htm
[53] 1991. szeptemberében a JNA és a horvát haderők közti harcokban a horvátok hadizsákmányaként végezte a szpliti hadikikötőben. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[54] 1991. szeptemberében a JNA és a horvát haderők közti harcokban a horvátok hadizsákmányaként végezte a szpliti hadikikötőben. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[55] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7921.0.html
[56] 1991-ben a hajó kivonásra került a montenegrói Lepetane haditengerészeti üzem kikötőjébe. 1992-ig a bázison állomásozott a hajó, majd 2003-ban a Szerbia és Montenegró Haditengerészethez került, 2005-ben pedig eladásra került a Bijela településen lévő regionális búvárképző központ számára. Ezt követően 2006-tól Tivatban búvárhajóként „Explorer” néven üzemelt tovább. 2008. után a „Jadransko” bijelai hajógyárba került, ahol 2016-ban leselejtezésre került. http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[57] 1991-ben a hajó kivonásra került a montenegrói Lepetane haditengerészeti üzem kikötőjébe. 1992-ig a bázison állomásozott a hajó, majd 2003-ban a Szerbia és Montenegró Haditengerészethez, 2006-ban pedig a Crna Gora haditengerészetéhez került.2009-ben a montenegrói hidrográfiai intézethez került. http:// navyworld. narod.ru/Pomocni3.htm
[58] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,7921.0.html
[59] A JRM szolgálatában BS-21-es. A horvát hadiflottában (HRM) „Krasnica” néven szolgált. http:// www .paluba. info/ smf/index.php?topic=7921.15
[60] http://tehnika.lzmk.hr/skolski-brod/, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7921.0
[61] http://tehnika.lzmk.hr/skolski-brod/, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7921.0




BM-65. hajó. forrás:www.paluba.info


                                                  BM-67. hajó. forrás:www.paluba.info

BM-23. hajó. forrás:www.paluba.info

BM-41. hajó. forrás:www.paluba.info

BM-88. hajó. forrás:www.paluba.info


MOTOROS JÁRŐR CSÓNAKOK

A Jugoszláv Haditengerészet szolgálatba állította gyors mozgású jól manőverezhető járőr motorcsónakjait, melyeket „CPM” avagy „CMP”, illetve „CM” mozaikszavakkal rövidítettek azonosításuk során[1]. A motorosok a tengeren (Adria) láttak el szolgálatot a határőrizeti erők kötelékében, illetve a határfolyó és állóvizeken (tó), az ezek alatt álló határőrizeti folyami, tavi erőknél[2]. Ezen motorosok mellett természetesen a „milicija” rendvédelmi szervek szolgálatában több tucat motorcsónak szolgált. Ezek nem szerepelnek írásukban, mivel a motorosok a belügyi hivatalhoz tartoztak és nem a haditengerészethez.
 A II. Világháború végén a jugoszláv partizán haditengerészet több mint ötvenegy darab „CM” motoros csónakot örökölt meg a Királyi Jugoszlávia haditengerészetében már szolgáló motorcsónakok közül. Ezen csónakok mellett további huszonnégy darabhoz pedig hadizsákmányként jutott hozzá a partizán flotta. Összeségében tehát hetvenöt darab motoros csónak állt rendelkezésre a jugoszláv haditengerészet számára. A „CM” csónakok közül többet a folyami flottillába soroltak be szolgáltba.[3] Tekintettel a motorosok elavultságára és korára, a Jugoszláv Haditengerészet, partizán haditengerészet nekilátott a II. Világháború után a saját gyártású „CM”-ek elkészítéséhez.
1955-ben a jugoszlávok tizenkilenc darab motorcsónakot gyártottak le Máli Losinj, Trogir hajógyárában „Camac Motorni” (CM) hajógyárukban CM-51-től CM-70-ig[4], valamint két motorost a CM „Smeli” és CM „Kozarica”.[5] A motorcsónak gyártás folytatódott az  ezerkilencszázhetvenes és nyolcvanas években is. 
A JRM a korcsulai (Vela Luka) „Greben” hajógyárban 1975-ben legyártotta az első „Fenul 80” típusú motorcsónakját az akkori Jugoszlávia horvát tagköztársaságának infrastrukturális, tengerügyi és közlekedési hivatalának. A szériához tartoztak az 1975-ben gyártott „3 ST” csónak, az 1975-ben gyártott „RH 7 PU”, az 1981-ben gyártott „RH 3 PL” . A csónakok közül a „3 ST” motoros a szpliti kikötői hatósághoz (Lucka Kapetanija) , az „RH 7 PU” pulaihoz, az „RH 3 PL” plocseihez került szolgálatra. A 2.64 tonnás motorcsónakok 8 méter hosszúak és 2.95 méter szélesek voltak. Személyzete két fő volt, de még nyolc személyt tudott szállítani. A motorosokat két 95.5 kW-os "Volvo" Penta 4QD40A motor hajtotta meg, mely maximális 32 tengeri csomós sebességet eredményezett.[6] Az ezerkilencszáznyolcvanas években további három „Fenul 80” típusú motorcsónak készült el a „Grebenben”. 1986-ban a „PC-21”, „PC-27”., „PC-28”. motorosok, melyeket a Skodra tónál lévő albán-jugoszláv haditengerészeti határőrizeti szolgálat (16. OGPC) részére adtak át és a virpazari (Virpazar) bázison állomásoztatták. Ezen három hajó szerkezetileg ugyanazzal a technikai adatokkal rendelkeztek, mint az ezerkilencszázhetvenes évekbe épültek, viszont ezekben már „Volvo” Penta TAMD-41A motor volt, mely 197 lőerőt produkált[7].   
Az akkori Jugoszlávia horvát tagköztársaságának infrastrukturális, tengerügyi és közlekedési hivatalának „2 PU” motorosa a pulai kikötői hatósághoz (Lucka Kapetanija) került szolgálatra.
A JRM a labini (Labin) „Kvarnerplastika” (Adria) hajógyárban 1986-ban legyártotta "Adria 550K (PG 550)" típusú motorcsónakját az akkori Jugoszlávia horvát tagköztársaságának infrastrukturális, tengerügyi és közlekedési hivatalának. A csónak a pulai kikötői hatósághoz (Lucka Kapetanija) került szolgálatra. A 0.52 tonnás motorcsónak 5.48 méter hosszú és 2.02 méter széles volt. A motorost egy 84.64 kW-os "Mercury" 115 ELPTO motor hajtotta meg.[8]
A JRM a Plocse (Ploce) közeli Brist településen lévő „Marusic” hajógyárban 1986-ban legyártotta a „Pilotina 880” típusú „1. BG” és „1. SD” motorcsónakjait az akkori Jugoszlávia horvát tagköztársaságának infrastrukturális, tengerügyi és közlekedési hivatalának. Az 1.BG csónak a Biograd na Moru kikötői hatósághoz (Lucka Kapetanija), az 1. SD pedig a Sztári Grád-Paklenica (Stari Grad-Paklenica) kikötői hatósághoz került szolgálatra. A motorcsónakok 8.8 méter hosszúak voltak. [9]
A JRM a Plocse (Ploce) közeli Brist településen lévő „Marusic” hajógyárban 1989-ben legyártotta a „Pilotina 950” típusú „BZ” motorcsónakját az akkori Jugoszlávia horvát tagköztársaságának infrastrukturális, tengerügyi és közlekedési hivatalának. A csónak a Dugi Otok szigeten lévő Bozsava település kikötői hatósághoz (Lucka Kapetanija) került szolgálatra.  Az 1.4 tonnás motorcsónak 9.7 méter hosszú és 3.1 méter széles volt.  [10]
A JRM a vodicsi (Vodice) hajógyárban 1987-ben legyártotta a „Galeb” típusú „1. SN” és „33. SR” motorcsónakjait az akkori Jugoszlávia horvát tagköztársaságának infrastrukturális, tengerügyi és közlekedési hivatalának. Az 1.SN csónak a Szton (Ston) kikötői hatósághoz (Lucka Kapetanija), az 33 SR pedig a Mljet szigeten lévő Szobra (Sobra) kikötői hatósághoz került szolgálatra. A motorcsónakok 6.75 méter hosszúak voltak. A motorosokat egy 13.24 kW-os "Torpedo" motor hajtotta meg [11]
A JRM a punati (Punat) „Punat” hajógyárban 1988-ban legyártotta "Burin II/ RH 6 RK” motorcsónakját az akkori Jugoszlávia horvát tagköztársaságának infrastrukturális, tengerügyi és közlekedési hivatalának. A csónak a novi vinodolszki (Novi Vinodolski), majd a rijekai kikötői hatósághoz (Lucka Kapetanija) került szolgálatra. A 20 tonnás motorcsónak 12.53 méter hosszú és 4.26 méter széles volt. A motorost 21 tengeri csomóval volt képes maximálisan közlekedni. Személyzete két fő volt, de még nyolc személyt tudott szállítani.[12]
A JRM a betinai (Betina) „Betina” hajógyárban 1988-ban legyártotta "Lavsa/ RH 1 SB” motorcsónakját az akkori Jugoszlávia horvát tagköztársaságának infrastrukturális, tengerügyi és közlekedési hivatalának. A csónak a murteri (Murter), majd a sibeniki kikötői hatósághoz (Lucka Kapetanija) került szolgálatra. A 9.18 tonnás motorcsónak 11.45 méter hosszú és 3.6 méter széles volt. A motorost két 235 kW-os "Cummins" 6BTA 5.9M2 dízelmotor hajtotta meg. Személyzete két fő volt, de még tíz személyt tudott szállítani.[13]
A JRM a punati (Punat) „Punat” hajógyárban 1988-ban legyártott egy darab „ML” motorcsónakot az akkori Jugoszlávia horvát tagköztársaságának infrastrukturális, tengerügyi és közlekedési hivatalának. A csónak a máli losinji (Mali Losinj) kikötői hatósághoz (Lucka Kapetanija) került szolgálatra. Későbbiekben pedig a sibeniki tengeri mentőszolgálathoz került, ahol "Aeolus" 101 CK azonosítóval látták el. 2008. évben modernizálták, mely során kapott egy 62 lőerős dízelmotort (Perkins). A csónak a mentőszolgálattól egy turisztikai társasághoz „Navigare” került Silóba (Krk sziget), ahol "Aeolus" 30  SL azonosítóval látták el. Személyzete egy fő volt, de még tizenkét személyt tudott szállítani.[14]
A partizán jugoszláv haditengerészetnél 1945-től hetvenöt „CM” azonosítóval rendelkező motorcsónak „Camac Motorni” állt szolgálatba, melyből ötvenegy darabot a partizán haditengerészet a Királyi Jugoszlávia haditengerészetétől (JKRM) örökölt meg, a többihez (huszonnégy darab) pedig hadizsákmányként jutottak a jugoszlávok[15].


[1] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,8937.0.html
[2] A JRM albán-jugoszláv haditengerészeti határőrizeti szolgálata (16.OGPC) motorcsónakokat állomásoztatott, a Bojana folyó (Sveti Dorde) határőrizeti állomásnál. Továbbá a Skodra (Skadarsko) tavon Virpazar határőrizeti állomáson. A JRM albán-jugoszláv haditengerészeti határőrizeti szolgálata macedón tagköztársaságába további motoros csónakokat működtetett az Ohrid (Ohridsko) és Preszpa (Prespansko) tavakon is
[4] A CM-56-os 1984-ben kivonásra került a szolgálatból. http:// www. paluba .info/ smf/ index. php/ topic, 22953.0. html, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=7921.0
[5] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,22953.0.html
[6] http://navyworld.narod.ru/Kapetanija.htm
[7] http://navyworld.narod.ru/Policija.htm
[8] http://navyworld.narod.ru/Kapetanija.htm
[9] http://navyworld.narod.ru/Kapetanija.htm
[10] http://navyworld.narod.ru/Kapetanija.htm
[11] http://navyworld.narod.ru/Kapetanija.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,22953.0.html
[12] http://navyworld.narod.ru/Kapetanija.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,22953.0.html
[13] http://navyworld.narod.ru/Kapetanija.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,22953.0.html
[14] http://navyworld.narod.ru/Kapetanija.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,22953.0.html
[15] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,22953.0.html


CPM-11. „Biskaja” és CPM-12., CPM-13., CPM-14.

A üveggyapotból készült hajók 1972. Svédországban gyártották le. A motorcsónakok normál súlya 3.8 tonna, terhelt pedig 4.2 tonna volt.  A motorcsónakok 8.80 méter hosszúak és 3.15 méter szélesek voltak. A motorosokat két 191 kW-os „Volvo-Penta” benzinmotor hajtotta maximálisan 40 tengeri csomóval. Személyzete négy fő volt, de még tíz személyt tudtak szállítani vagy két tonna teherárut.[1]


„CPM-12” forrás:www.paluba.info
Ellátták fegyverzettel a csónakokat; egy darab 12.7 „Browing” géppuskával, melyet az orr részre rögzítettek fel. A tájékozódás elősegítése érdekében ellátták „DECCA-101” radarral, a kommunikáció végett pedig „UKT-FM 66/17 rádióval. A motorosok a briuniban (Brioni) állomásoztak és a pulai 16. határőrizeti haditengerészeti osztaghoz tartoztak, majd később kivonták a csónakokat az albán-jugoszláv határőrizeti haditengerészet szolgálatába (16. OGPC).[1]


[1] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=22953.30, http://jna-sfrj.forumbo.net/t1088p195-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice,http:// www. paluba. info /smf/ index. php/ board,57.0. html, http://jna-sfrj.forumbo.net/t1088p195- brodovi-i- podmornice -jugoslavenske -ratne-mornarice, http://www. paluba.info/ smf/index.php/topic,22953.0.html


CPM-21.”Burin”, CPM-22., CPM-23., CPM-24.

A „Fenul 80” típusú hajók[1] 1979-87. közt készültek el a korcsulai (Vela Luka) „Greben” hajógyárban. Az üveggyapotból készült motorcsónakok normál súlya 2.6 tonna, terhelt pedig 2.7 tonna volt.  A motorcsónakok 8 méter hosszúak és 2.9 méter szélesek voltak. A motorosokat két 96 kW-os 130 lóerős „Volvo”Penta dízelmotor hajtotta maximálisan 32 tengeri csomóval. Személyzete négy fő volt. Ellátták fegyverzettel a csónakokat; egy darab 12.7 „Browing” géppuskával, melyet az orr részre rögzítettek fel. 1992-től a motorosakat a Jugoszláv Hadsereg (JA) dunai folyami flottillájába irányították át, majd 2006-tól a szerbiai dunai folyami flottillában folytatták szolgálatukat.[2]


[1] http://navyworld.narod.ru/Policija.htm, http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,22953.0.html
[2] http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 22953.30, http:// jna- sfrj .forumbo. net/ t1088p1 95-brodovi -i- podmornice – jugoslavenske – ratne - mornarice , http: // www. paluba. info/ smf/ index. php/ board, 57.0. html, http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica, https://clever-geek.github.io/ articles/ 3547136/index.html


„CPM-24” forrás:www.paluba.info
„CPM-22” forrás:www.paluba.info

„CPM-26” forrás:www.paluba.info

CPM-25., CPM-26., CPM-27.
A hajók 1986-87. évben készültek el a korcsulai (Vela Luka) „Greben” hajógyárban. Az üveggyapotból készült motorcsónakok normál súlya 2.7 tonna, terhelt pedig 3.85 tonna volt.  A motorcsónakok 8 méter hosszúak és 2.9 méter szélesek voltak. A motorosokat két 147 kW-os dízelmotor hajtotta maximálisan 35 tengeri csomóval.. Személyzete négy fő volt. Ellátták fegyverzettel a csónakokat; egy darab 12.7 „Browing” géppuskával, melyet az orr részre rögzítettek fel. A tájékozódás elősegítése érdekében ellátták „DECCA-170” radarral és mágneses iránytűvel, a kommunikáció végett pedig „UKT-FM 66/17 rádióval.[1] A  motorcsónakokat a JRM az albán-jugoszláv határra irányította a JRM, a 16. OGPC (JRM határőrizet Bojana folyó, Skodra tó, Ohrid tó Preszka tó) határőrizeti erők alá, majd 2006-tól a szerbiai dunai folyami flottillában folytatták szolgálatukat[2].
CM-39. „Zvezda”
A hajó 1948-ban készült el a kraljevicai hajógyárban. A fából készült motorcsónak normál súlya 6.2 tonna volt.  A motorcsónak 14 méter hosszú és 2.86 méter széles volt. A motorost egy 165 kW-os dízelmotor hajtotta maximálisan 15 tengeri csomóval. Személyzete négy fő volt. A tájékozódás elősegítése érdekében ellátták „DECCA-101” radarral, a kommunikáció végett pedig „UKT-FM 66/17 rádióval[3].


[2] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,8937.0.html
[3] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,8544.0.html, http://jna-sfrj.forumbo.net/t1088p195-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice, http://www.paluba.info/smf/index.php/board,57.0.html

„Zvezda” CM-39. forrás: http://www.paluba.info


CM-31, CM-32, CM-33, CM-34

1988-91. közt a Krk szigeten lévő „Punat” hajógyárban épült meg a „CM-31, CM-32 „Dubravice”, CM-33, CM-34” motorcsónakok. A csónakok parancsnoki személyzet szállítását szolgálta ki. A tizenkét méter hosszú csónakokat két darab 235 kW-os „Cummins 6BTA-5.9” motor hajtotta meg.[1]

Van forrás, mely a Jugoszláv Néphadsereg Haditengerészetének 1952-től lezajló flotta programja alapján több mint száztizenkét darab motoros csónakot említ meg a JRM szolgálatában; CM-1, CM-2, CM-3, CM-4, CM-5, CM-6, CM-7, CM-8, CM-9, CM-10, CM-11. „Biskaja”, CM-12, CM-13, CM-14, CM-15, CM-16, CM-17, CM-18, CM-19, CM-20, CM-21 „Burin”, CM-22, CM-23, CM-24, CM-25., CM-26., CM-27, CM-28, CM-29, CM-30, CM-31, CM-32 „Dubravice”, CM-33, CM-34, CM-35, CM-36, CM-37, CM-38, CM-39. „Zvezda”, CM-40, CM-41, CM-42, CM-43, CM-44, CM-45, CM-46, CM-47, CM-48 „Ucka”, CM-49, CM-50, CM-51, CM-52, CM-53, CM-54, CM-55, CM-56, CM-57, CM-58, CM-59, CM-60, CM-61, CM-62, CM-63, CM-64, CM-65, CM-66, CM-67, CM-68, CM- 69, CM-70,      CM-71, CM-72, CM-73, CM-74, CM-75, CM-76, CM-77, CM-78, CM-79, CM-80, CM-81, CM-82, CM-83, CM-84, CM-85, CM-86, CM-87, CM-88, CM-89, CM-90, CM-91, CM-92, CM-93, CM-94, CM-95, CM-96, CM-97, CM-98, CM-99, CM-100, CM-101, CM-102, CM-103, CM-104, CM-105, CM-106, CM-107, CM-108, CM-109, CM-110, CM-111, CM-112.  
[2]



[1] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,13125.0.html
[2] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=12391.30


Szerkesztette: SZ. Tibor



Az írásmű nem tudományos jellegű, szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos anyag végén tüntettem fel. 



A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/

vagy email-en. program5000@gmail.com 


A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni  a szerzőt és a forrás linkünket !!!

























































































































































































































































Megjegyzések

Megjegyzés küldése