A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ ÉS LÉGVÉDELEM 1. RÉSZ







BEVEZETÉS

 

A feldolgozásban megpróbálom bemutatni a „Jugoszláv Légierőt és Légvédelmet”. Ehhez azonban pár szóban taglalnám, mit értek „jugoszláv” régión. Jelentése „délszláv”, mely rész a nyugat-balkáni[1] szlovén, horvát, szerb, macedón (Észak-Macedónia), boszniai (bosnyák), crna gorai (Montenegró), és szerb részen belüli Vajdaságra és Koszovóra osztható geográfiailag. Összefoglaló néven „jugoszláv” régió. A régión a történelem során több ország, hatalom osztozkodott, mely során számos háború söpört végig a „balkáni puskaporos hordón”.

Jugoszlávia lényegében a nyugat-balkáni úgynevezett „délszláv” szövetségben született meg. Az I. Világháború előtti zavaros, háborús időszakban[2] „jugoszláv” régión Osztrák-Magyar Monarchia (magába foglalva a szlovén, horvát és dél-montenegrói részt, majd boszniai „bosnyák” rész 1878-1908-tól, mely korábban a Szerb Királyság részét képezte)[3], az Oszmán birodalom (magába foglalva a macedóniai részt és kisebb részben észak-montenegrói részt is), Montenegrói Királyság, Szerb Királyság osztozott nagyjából. Ezen megosztást az I. Balkáni Háború[4] utáni II. Balkáni Háború[5] módosította, mely során a „jugoszláv” régióból kiszorult az Oszmán birodalom. Ezáltal a korábbi oszmán ellenőrzés alatt álló macedóniai részt birtokba vette a Szerb Királyság, a Montenegrói Királysághoz[6] pedig Koszovó. A Német Császársággal és Olasz Királysággal szövetségre lépő[7] Osztrák-Magyar Monarchia stabilizálta balkáni pozícióját. A „balkáni helyzet” azonban tovább fokozódott, mely az I. Világháborúba torkollott.

A központi hatalmak (Német Császárság, az Osztrák–Magyar Monarchia[8], az Oszmán Birodalom és Bulgária) állt szemben az „antanttal” (Nagy-Britannia és Franciaország). A két oldalhoz aztán csatlakoztak további európai országok. 1918. november 11. befejeződött az I. Világháború. Az I. Világháború a „központi hatalmak” vereségével zárult, az Osztrák-Magyar Monarchia (OMM), mely magába foglalta „Jugoszlávia” szlovén, horvát, boszniai és crna gorai részét[9] és az ott a monarchiát támogató helyi erőket, elbukott 1918-ra. 1918. október 29-én, Zágrábban létrejövő „Szlovén- Horvát- Szerb Nemzeti Tanács”[10] (SZHSZNT) megalakulásának. Az SZHSZNT azonban 1918. decemberig funkcionált, helyét 1918. december 01-től a nemzeti tanács és a szerb királyság egyesülésével létrejövő „Szerb-Horvát-Szlovén Királyság” (SZHSZK) vette át, mely Szerbia, Horvát-Szlavónország, Bosznia, Montenegró, Makedónia, Szlovénia, Vajdaság, Koszovó részeit foglalta magába. Az SZHSZK 1929-re szerb központosítás alá került, a „Karadordevic” dinasztia uralkodójának, I. Sándor szerb király diktatúrájával. A király a „Szerb- Horvát- Szlovén Királyságot” átnevezte 1929-ben „Jugoszláv Királyságnak”[11] (JK). A Jugoszláv Királyság 1941. áprilisáig élte fénykorát, mikor is a II. Világháború kitörésével, a tengelyhatalmak[12], Német Birodalom, Olaszország, Bulgária, Magyarország, Albánia elfoglalták és részekre osztották. 1941. április 17-én a JK kormánya emigrált a „Karadordevic” dinasztiával.[13] A tengelyhatalmak a szövetséges[14] erőkkel szemben megpróbálták a „jugoszláv” régiót kontrollálni, de a szövetséges oldalon fellépő jugoszláv partizánok ennek a tervnek hamar véget vetettek. Bár a Királyi Jugoszlávia kormánya és maradék haderője emigrációban működött, szembe kerülve a jugoszláv partizánokkal, azok vezérével „Titóval”. A „Titóista” eszmék térnyerése a „jugoszláv” régióban a szlovén, horvát, szerb[15], macedón, montenegrói, boszniai tagköztársaság szövetségében bontakozott ki. A hat tagköztársaság alkotta Jugoszláviában, 1943. november 29-én megalakult a „Titói Jugoszlávia” ,Föderációs Demokrata Jugoszlávia (FDJ) ideiglenes nemzeti kormánya, melynek élén Joszip Broz Titó állt. Titó természetesen mindent elkövetett az emigráns II. Péter által fémjelzett Királyi Jugoszlávia visszatérését Jugoszláviába, és az emigráns jugoszláv kormánytól megtagadta a legitimitást[16].

A „Titóista” hatalom 1944-ben teljesen háttérbe szorította a jugoszláv királyi emigránsokat. Tekintettel arra, hogy Titó a tengelyhatalmak ellen lépett fel, szabad kezet kapott a „szövetséges erőktől”[17] az egységes „Titói Jugoszlávia” megteremtésére. A szövetséges nagyhatalmak Tito partizánjait hivatalosan szövetséges haderőnek ismerték el[18].

 A II. Világháború a tengelyhatalmak kapitulációjával végződött Európában 1945. tavaszán a „szövetségesekkel” szemben.

1945.11.29-től létrejött a korábbi „Titoista” Demokrata Föderális Jugoszláviából (Demokratska Federativna Jugoslavija „DFJ”) a Föderatív Nemzeti Köztársaság Jugoszlávia (Federativna Narodna Republika Jugoslavija „FNRJ”), mely 1963. 04.07-ig működött. 1963.04.07-től a Föderatív Nemzeti Köztársaság Jugoszláviából (Federativna Narodna Republika Jugoslavija „FNRJ”) létrejött a Szocialista Föderatív Köztársaság Jugoszlávia (Socijalisticka Federativna Republika Jugoslavija „SFRJ”).[19]


A „jugoszláv” légierő alapjaként a feldolgozásban elengedhetetlen pár sorban megemlékezni a korai „jugoszlávi” területhez köthető repülésről. Még nem beszélhetünk Jugoszláviáról, sem egységes jugoszláv légierőről, de ez képezte valamilyen szinten ennek az alappillérét. Ez nem volt más, mint a szerb katonai repüléshez köthető légierő „"Avijatika”. Bár a horvátok is rendelkeztek légierővel a II. világháború során, mely a németbarát Horvát Független Állam (NDH) katonaságán belül alakult ki. Ezen légi egység a II. Világháború bukásával a szerb légierőhöz kerültek, majd a létrejött Jugoszláv Királyság és a Partizán Légierő részét képezték.[20]  



[1] https://figyelo.hu/szamlalo/a-nyugat-balkan-orszagai-7255/

[2] Első és második balkáni háború. https: //en. wikipedia. org/ wiki/ Balkan_Wars, https: // www. britannica. com/ event/ Siege- of- Adrianople-1912-13

[3] https://borgenproject.org/the-idiots-guide-to-the-balkan-wars/

[4] https://en.wikipedia.org/wiki/First_Balkan_War

[5] https://www.mrallsophistory.com/revision/conflicts-in-the-balkans-before-the-first-world-war.html

[6] https://en.wikipedia.org/wiki/Kingdom_of_Montenegro

[7] „Hármas Szövetség”. https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1rmas_sz%C3%B6vets%C3%A9g_(1882)

[8] https://hu.wikipedia.org/wiki/Osztr%C3%A1k%E2%80%93Magyar_Monarchia

[9] Crna Gora Királyság 1916-ban kapitulált az OMM előtt.

[10] https://hu.wikipedia.org/wiki/Szlov%C3%A9n%E2%80%93Horv%C3%A1t%E2%80%93Szerb_%C3%81llam

[11] https://hu.wikipedia.org/wiki/Jugoszl%C3%A1v_Kir%C3%A1lys%C3%A1g

[12] A tengelyhatalmak vagy tengely elnevezést használták a második világháborúban a német szövetségi rendszerhez tartozó államok elnevezésére. Az elnevezést elsősorban a három tengely-nagyhatalomra, Németországra, Olaszországra és Japánra használták, de tengelyhatalomnak, vagy tengelyhez tartozónak szokták nevezni a később e szövetségi rendszerhez csatlakozó más országokat is. forrás: Wikipedia

[13] http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/majorn.pdf

[14] A szövetséges hatalmak, vagy szövetségesek a második világháborúban azok az országok voltak, akik együtt küzdöttek a tengelyhatalmak ellen. A háború során gyakran nevezték őket Egyesült Nemzeteknek is, utóbb azonban ezt az elnevezést már nem használták, mert összekeverhető lett volna a háború után megalapított Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) nevével. A szövetséges hatalmak magját a "Három Nagy" képezte: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió. Forrás: Wikipedia

[15] Magába foglalva Koszovót és a Vajdaságot.

[16] Major Nándor: Jugoszlávia a második világháborúban

[17] A szövetséges hatalmak, vagy szövetségesek a második világháborúban azok az országok voltak, akik együtt küzdöttek a tengelyhatalmak ellen. A háború során gyakran nevezték őket Egyesült Nemzeteknek is, utóbb azonban ezt az elnevezést már nem használták, mert összekeverhető lett volna a háború után megalapított Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) nevével. A szövetséges hatalmak magját a "Három Nagy" képezte: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió. Forrás: Wikipedia

[18] Juhász József: A Titói Jugoszlávia Első Évtizede

[19] https://bs.wikipedia.org/wiki/Ratno_vazduhoplovstvo_i_protivvazdu%C5%A1na_odbrana_SFRJ

[20] http://www.planeta.org.rs/68/21_avijacija.htm#.Xrf9T8gzaM8






1938-as belgrádi repülős nap plakátja. forrás: www.paluba.info



TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK A LÉGIERŐ TEKINTETÉBEN

 

A Szerb Királyság az 1912. október 08. és 1913. május 30. közti „Első Balkáni háborúban”[1], némi francia közreműködéssel, már rendelkezett egy kezdetleges légierővel, mely az "Avijatika"[2] megnevezést kapta. Jó rész francia repülők[3], légballonok alkották a légi egységet. 1912. decemberében 24-én létrejött Nis városban lévő „Trupalska polja” repülőtéren (Toponica reptér) a légierő parancsnokság (Vazduhoplovna Komanda)[4]. A parancsnokság alá egy repülős század és egy ballonos század és postagalamb állomáshely tartozott, valamint a vezérkari törzs. Az 1913. januárjában megalakult repülős század "Trupalska polja” repülőtéren állomásozott, ahol kezdetben tizenegy repülővel rendelkeztek (három darab francia „Bleriot”[1] többcélú repülő, három darab francia felderítő és bombázó „Farman”[2] repülő, két darab francia sportcélú- verseny „Deperdussin”[3] repülő, két darab francia kísérleti „REP”[4] repülő és egy darab orosz felderítő- kiképző „Duks”[5] repülő.



[1] https://en.wikipedia.org/wiki/Bl%C3%A9riot_XI

[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/Farman

[3] https://en.wikipedia.org/wiki/Deperdussin_Monocoque

[4] https://en.wikipedia.org/wiki/REP_1

[5]). http://www.vazduhoplovnetradicijesrbije.rs/index.php/istorija/113-duks-biplan

Hamarosan a franciáktól kapott egy darab „Farman 7” (Henry Farman VII.) repülővel bővült a szerb királyi légierő. A ballonos század a belgrádi „Banjica” részen állomásozott 1915. áprilisig. 1913. májusában a crna gorai királyság[5] és a szerb királyság egyessége eredménye képen létrejött az Tengerészeti Repülős Osztag (Primorski Aeroplanski Odred „PAO”), hét repülővel (három darab „Bleriot”, két darab „Farman”, két darab „Deperdussin”). A bázisa az osztagnak az albániai Skodrában volt.

Az Első Balkáni háborút követte az 1913. június 16. és 1913. július 18. közt zajló Második Balkáni háború[6]. A háborúban a légierő a szárazföldi erőket támogatta. A Második Balkáni háború lezártával a Szerb Királyi légierő a királyságot érintő további harci eseményekbe vonták be; többek közt az Osztrák-Magyar Monarchia elleni 1914. november 14. és december 15. közt folyó „Kolubarski” csatába[7]. 1915-ben a Szerb Királyi légierő főparancsnoksága Belgrádba költözött, ahol a „Banjica” repteret használták. A repülőgép park a franciák jóvoltából fokozatosan bővült újabb két géppel; „Blerio Tandem 80 KS” és „Blériot XI-2 Génie”. A reptéren megalakult a pilótaképzés és a repüléstechnikai képzés. „Banjica” mellett a légierő számos további repteret alakított ki és használt (Pozarevac, Nis, Palanka, Valjevo, Kragujevac, Mladenovac)[8].

A háborús helyzet egyre fokozódott   1914. július 28-án kitört az I. Világháború. A központi hatalmak (Német Császárság, az Osztrák–Magyar Monarchia, az Oszmán Birodalom és Bulgária) hadba lépett az „antanttal” (Nagy-Britannia és Franciaország) szemben. Az Osztrák-Magyar Monarchia (OMM), mely magába foglalta „Jugoszlávia” szlovén, horvát és boszniai részét, szembe került a „jugoszláv” régió további részét birtokló Szerb Királysággal (magába foglalta Macedóniát, Koszovót, Vajdaságot), Crna Gora Királysággal. Ez utóbbi 1916-ban kapitulált.

1918. november 11. befejeződött az I. Világháború. 1918. és 1941. közti periódusban „Jugoszlávia” területén több állam alakulat váltotta egymás. Az I. Világháború lezárása, mely az Osztrák-Magyar Monarchia[9] és szövetségesei kudarcával zárult, utat nyitott az 1918. október 29-én, Zágrábban létrejövő „Szlovén- Horvát- Szerb Nemzeti Tanács”[10] (SZHSZNT) megalakulásának. Az SZHSZNT azonban 1918. decemberig funkcionált, helyét 1918. december 01-től a nemzeti tanács és a szerb királyság egyesülésével létrejövő „Szerb-Horvát-Szlovén Királyság” (SZHSZK) vette át, mely Szerbia, Horvát-Szlavónország, Bosznia, Montenegró, Makedónia, Szlovénia, Vajdaság, Koszovó részeit foglalta magába. Az SZHSZK 1929-re szerb központosítás alá került, a „Karadordevic” dinasztia uralkodójának, I. Sándor szerb király diktatúrájával. A király a „Szerb- Horvát- Szlovén Királyságot” átnevezte 1929-ben „Jugoszláv Királyságnak”[11] (JK).

A jugoszláv repülés 1918-tól a személyi állomány létrehozásával és repüléstechnika eszközök beszerzésével lényegében újra élet. Az I. világháború során a görögökhöz (Theszalloniki –Mikro) emigrált szerb királysági légi egység visszatér és francia közreműködéssel szakaszosan Belgrádban (Beograd) és Újvidékre (Novi Sad), ahol létrejött ismét az „Avijatika”. Az „Avijatika” két századból és néhány támogató a századokat kisegítő-kiszolgáló alakulatból állt. A folyamatos háborús légkör eredménye képen, már hetvenegy darab, különféle típusú repülőgéppel rendelkeztek, melyek közt jelen voltak francia „Breguet XIV.”[12] bombázók és francia „Spad”[13] vadászgépek. Ezen kívül az "Aviatika" rendelkezett még hatvan darab légi felderítő és harci géppel. A „háborús állapotok” alatt az „Avijatika” az akkori Konstantinápolyban (Isztambul) állomásozó Szövetségi Haderő Főparancsnokság francia parancsnoksága alátartozott, a szövetségesek álltak a monarchiától lefoglalt magyar légierővel egyetemben. Francia parancsnokság alatt hat darab, szerb pilótákból álló francia „Dorand AR I A2”[14] felderítő repülő, „Nieuport 24 C1”[15] francia harci-kiképző repülő, „Breguet 14 A2 (Bre)”[16] francia bombázó-felderítő repülő, és „SPAD S.VII C1”[17] francia harci repülőkből álló repülős század működött 502., 503., 507., 522., 523., 524..[18] 




Ezen századokat 1919-1920-ban feloszlatták. A szövetségi főparancsnokság 1919. június 02-án rendelet el, hogy az „Avijatika” részére alakítsanak ki légi bázist Újvidéken (Novi Sad), ahova a magyar légierő egy százada (520. repülőszázad) is került. Újvidék a vajdasággal egyetemben a szerbekhez csatolódott. Újvidéken a szerbek 521. és 523. repülőszázadai állomásoztak, melyek később 1. és 2. repülős századként funkcionáltak tovább[19].



[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Els%C5%91_Balk%C3%A1n-h%C3%A1bor%C3%BA

[2] http://www.paluba.info/smf/index.php?board=172.0

[3] Farman HF 20., Blériot XI, Deperdussin TT, REP K, Duks repülők, https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Farman_HF.20, https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Bl%C 3% A9riot_XI, https: // www. scalemates. com/ kits/ blue-rider- br107- bleriot- xi-2- artillerie- -252520, https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Deperdussin_TT, https: // www. museeairespace. fr/ aller- plus- haut/ collections/ rep- type- k/, https: // sr. wikipedia. org/ sr- el, http:// www.  vazduhoplovnetradicijesrbije. rs/ index. php/ istorija/113-duks-biplan

[5]1916-ban az Osztrák-Magyar Monarchia előtt kapitulált, majd az I. Világháború végén, 1918-ban a Szerb Királysághoz csatolták.  https://hr.wikipedia.org/wiki/Kraljevina_Crna_Gora

[6] https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_Balk%C3%A1n-h%C3%A1bor%C3%BA

[7] https:// www. arcanum.hu /hu / online-kiadvanyok/ Banlaky-banlaky- jozsef-a-magyar- nemzet-hadtortenelme-2/23-az-1914-evi-osztrak-magyar-szerb-montenegroi-hadjarat-78D7/ix-a-kolubara-es-ljigmenti-csata-1914-november-16-tol-30-ig-7D5B/, https:// en. wikipedia.org/wiki/Battle_of_Kolubara

[8]  http: // www.paluba. info/smf/index.php?topic=12865.0, https://www.rts.rs/page/ stories/ sr/ story/ 125/d rustvo/ 2151066/ godisnjica-srpskog-vojnog- vazduhoplovstva.html, http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 28094.0

[9] https://hu.wikipedia.org/wiki/Osztr%C3%A1k%E2%80%93Magyar_Monarchia

[10] https://hu.wikipedia.org/wiki/Szlov%C3%A9n%E2%80%93Horv%C3%A1t%E2%80%93Szerb_%C3%81llam

[11] https://hu.wikipedia.org/wiki/Jugoszl%C3%A1v_Kir%C3%A1lys%C3%A1g

[12] https://en.wikipedia.org/wiki/Br%C3%A9guet_14

[13] https://sr.m.wikipedia.org/sr-el/%D0%A1%D0%9F%D0%90%D0%94_S.XIII

[14] https://en.wikipedia.org/wiki/Dorand_AR

[15] https://en.wikipedia.org/wiki/Nieuport_24

[16] http://www.worldwar1.com/dbc/breguet.htm

[17] https://en.wikipedia.org/wiki/SPAD_S.VII

[18] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/units/524_fr_esk.htm

[19] https://sr.m.wikipedia.org/sr-el, Petrovic, Ognjan M. (2/2000). „Vojni aeroplani Kraljevine SHS/Jugoslavije (Deo I : 1918 – 1930), http://hadmernok.hu/2011_2_berkovics_krajnc.pdf




Királyi Jugoszlávia légi erejének címere. forrás: wikipedia





1918. szeptemberében az „Avijatika” már az 1. és 2. századokból állt. Az 1. században tizenkét darab „Dorand AR I.A2, hét darab „Nieuport 24 C1” és öt darab „Breguet 14 A2 (Bre)” repülőből állt, a 2. század pedig hat darab „Dorand AR I.A2, három darab „Nieuport 24 C1” és három darab „Breguet 14 A2” repülőből állt. 1919. évre az SZHSZK[1] hatalma alatt refomizáció után a légierő Újvidék parancsnokság alá négy repülős század tartozott; 1. század „Novi Sad”, 2. század „Sarajevo”, 3. század „Skopje”, 4. század „Zagreb”. A századokban francia „SPAD S.VII/XII.” bombázó-felderítő, osztrák-magyar monarchiai„Albatros D.III.”[2] harci repülő,  osztrák-magyar monarchiai „Aviatik (Berg) D.I/II.”[3] harci repülő, orosz „Anatra DS.”[4] harci repülő, francia „Breguet 14. (Bre)”[5] bombázó repülő, osztrák-magyar monarchiai „UFAG C.I.”[6] felderítő repülők szolgáltak.
1920. október elején a „Szerb-Horvát-Szlovén Királyság” (SZHSZK) hadügyi minisztériuma és a haditengerészete létrehozták a „Légügyi Osztályt” Katonai és Haditengerészeti Minisztériumnál légierő osztályt hoztak létre. A osztály feladata volt a légierő részére történő személyzeti feltöltésről, kiképzésről, oktatásról, műszaki karbantartási beszerzésről, mindennel ami a katonai repüléshez kapcsolódott, felkészítés, oktatás. Az osztály intézte a polgári belföldi repülés megszervezését, fejlesztését. Az osztály három részlegből állt össze. Az első részleg felelősségi körébe tartozott: adminisztráció és parancsnokság, formáció és diszlokáció, fegyverzet, légi taktika, oktatás és kiképzés, mozgósítás és leszerelés, légvédelmi a háttérzónában, stb. A második részleg volt felelős a haditengerészettel való kapcsolattartásért, a „hidro-repülés” szervezésében és fejlesztésében, valamint a haditengerészethez kapcsolódó tengeri repülési szolgálatban. A harmadik részleg feladata volt az iparral való kapcsolattartás, a polgári hatóságokkal való kapcsolattartás, a légi forgalomról szóló nemzetközi egyezmények ellenőrzése stb.
Sajnos a légierő számára úgy az üzemanyag ellátás, mint az alkatrész utánpótlás akadozott, ezért gyakoribbá vált a légierő harci gépeinek a pihentetése, illetve a harci feladatok szüneteltetése. Ez utóbbi azért is volt fontos, mert Koszovó helyzete miatt a SZHSZK szembekerült Albániával, és lényegében háborús helyzet alakult ki. A 1918 és 1921 között lezajlott harcokban az SZHSZK légi ereje felderítő repülések mellett bombázta is 1920. és 1921-ben az albánokat.[7] Ennek felszámolására a „Szerb-Horvát-Szlovén Királyság”
(SZHSZK) légi erejének parancsnoksága 1922-ben az Egyesült Királyság irányába tárgyalásokat folytatott.



[1] 1918. december 01-től a nemzeti tanács és a szerb királyság egyesülésével létrejövő „Szerb-Horvát-Szlovén Királyság” (SZHSZK), mely Szerbia, Horvát-Szlavónország, Bosznia, Montenegró, Makedónia, Szlovénia, Vajdaság, Koszovó részeit foglalta magába.

[2] https://en.wikipedia.org/wiki/Albatros_D.III

[3] https://en.wikipedia.org/wiki/Aviatik_(Berg)_D.II

[4] https://en.wikipedia.org/wiki/Anatra_DS_Anasal

[5] https://en.wikipedia.org/wiki/Br%C3%A9guet_14

[6] https://en.wikipedia.org/wiki/Ufag_C.I

[7]https://sh.wikipedia.org/wiki/Srpsko-albanski_sukob 

1920. évben az „Avijatika” főhadiszállását továbbra is Újvidéken (Novi Sad) működtette. Megalakult viszont két légierő parancsnokság is, mely alá sorolták be a légi századokat, oktató-kiképző iskolákat. Az egyik légierő parancsnokság Újvidéken működött, mely alá tartozott az 1. repülős század (Novi Sad) és 3. repülős század (Mostar), 1. pilóta iskola (Novi Sad),  1. kiképző iskola (Novi Sad). Az másik légierő parancsnokság Mosztárban (Mostar) működött, mely alá tartozott az 2., repülős század (Sarajevo) és 4. repülős század (Zagreb), 2. pilóta iskola (Mostar). A repülőgép parkot továbbra is „SPAD S.VII/XII., Albatros D.III.,  Aviatik (Berg) D.I/II., Anatra DS., Bre 14., UFAG C.I. repülők alkották többségében. [1]

1921. évben a légierő parancsnokság továbbra is Újvidéken működött, de márciusban az újvidéki légierő főparancsnokság alá tartozó két parancsnokság, az újvidéki és mosztári  (Vazduhoplovna komanda) átnevezésre került és új megnevezése „1. légierő parancsnokságra” és „2. légierő parancsnokságra” változott.

 

1923-ban az újvidéki 1. légierő parancsnokság alá tartozott az 1. repülős század Újvidéken (Anatra DS, Bre 14, UFAG C.I. repülőivel), 3. repülő század Szkopjéban (Anatra DS, Bre 14, UFAG C.I. repülőivel), újvidéki vadászrepülő század (SPAD S.VII/XII, Albatros D.III, Aviatik „Berg” D.I/II. repülőivel), felderítő repülős iskola (Hansa Brandenburg B.I/C.I, oszták-magyar monarchiai felderítő repülőkkel)[2], tartaléktiszti iskola, 1921-re pedig Valjevóban tartalékos repülős tiszti iskola, az újvidéki Petrovaradinban (Petrovaradin) pedig altiszti műszaki iskola.

A „2. légierő parancsnokság” Mosztár városban alakult meg. 1923-ban a parancsnokság alá tartoztak a 2. repülős század Szarajevóban (Anatra DS, Bre 14, UFAG C.I. repülőivel), a 4. repülős század Zágrábban (Anatra DS, Bre 14, UFAG C.I. repülőivel), mosztári altiszti pilótaképző iskola alakult meg (Hansa Brandenburg B.I/C.I oszták-magyar monarchiai repülőkkel).

Újvidék „Petrovaradin” városrészében megalakult a „légierő arzenál” (Vazduhoplovni Arsenal) repülős százada.[3] 1923-ban a légierő hidroplános egységét a haditengerészet alá rendelték.

 

1924-ben a évben a légierő parancsnokság Újvidéken működött, mely alá tartozott az újvidéki  1. légierő parancsnokság, és a mosztári 2. légierő parancsnokság, valamint az önálló parancsnoksággal rendelkező az újvidéki „légierő arzenál”.

Az újvidéki 1. légierő parancsnokság alá sorolták az 1. újvidéki légi felderítő csoport, 3. szkopjei légi felderítő csoport. Az 1. légi felderítő csoport parancsnoksága Újvidéken (Novi Sad) volt, mely alá francia „Bre 14-es” felderítő-bombázó repülőkből álló újvidéki 1. és 6. századok tartoztak. A 3. légi felderítő csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá francia „Bre 14-es” felderítő-bombázó repülőkből álló szkopjei 3. század és 8. bombázó század tartozott, továbbá a francia „SPAD S. VII/XII.” harci, valamint német „Albatros D.III.” harci repülőkből álló újvidéki 5. vadászrepülő század. A 3. légi felderítő csoport alá tartozott még az újvidéki pilótaképző iskola és két; 1. és 2. kiképző iskola, valamint a Valjevóban (Valjevo) lévő 3. kiképző iskola. A kiképző iskolákban és oktatási részlegen oszták-magyar monarchiai „Hansa Brandenburg B.I/C.I” felderítő-oktató repülőket használtak. .

A mosztári 2. légierő parancsnokság alá sorolták 4. szarajevói légi felderítő csoportot. A 4. légi felderítő csoport Szarajevóban (Sarajevo) működött, mely alá francia „Bre 14-es” felderítő-bombázó repülőkből álló szarajevói 2. század és 7. század, valamint a mosztári 9. bombázó század tartozott. A 4. légi felderítő csoport alá tartozott még az mosztari 2. pilótaképző iskola, ahol oktatós repülőként oszták-magyar monarchiai „Hansa Brandenburg B.I/C.I” felderítő gépeket használtak.

Külön parancsnokság volt továbbra is az újvidéki „Petrovaradin” városrészében megalakult a „légierő arzenál” (Vazduhoplovni Arsenal) repülős százada.[4]

 

1926-ban a légierő parancsnokság Újvidéken működött, mely alá tartozott az újvidéki  1. légierő parancsnokság, és a mosztári 2. légierő parancsnokság, 7. mosztári bombázó repülős ezred, az újvidéki  „légierő arzenál”.

Az újvidéki 1. légierő parancsnokság alá sorolták az 1. újvidéki légi felderítő csoportot, a 3. szkopjei légi felderítő csoportot. Az 1. légi felderítő csoport parancsnoksága Újvidéken (Novi Sad) volt, mely alá francia „Breguet (Bre) 19-es”[5] könnyű bombázó repülőkből álló újvidéki 1. és 6. századok tartoztak. A 3. légi felderítő csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá „Bre 19-es” repülőkből álló szkopjei 3. század és 401. bombázó század tartozott, továbbá a francia „Dewoitine D.1.[6]” harci repülőkből álló újvidéki 5. és 10. vadászrepülő század. A 3. légi felderítő csoport alá tartozott még az újvidéki pilótaképző iskola és két; 1. és 2. kiképző iskola, valamint a Valjevóban (Valjevo) lévő 3. kiképző iskola. A kiképző iskolákban és oktatási részlegen „Hansa Brandenburg SB” oszták-magyar monarchiai, de jugoszláviában gyártott „Rogozarski” felderítő repülőket használtak.

A mosztári 2. légierő parancsnokság alá sorolták a 4. szarajevói légi felderítő csoport. A 4. légi felderítő csoport Szarajevóban (Sarajevo) működött, mely alá francia „Bre 19-es” könnyű bombázó repülőkből álló szarajevói 2. század és 7. század,

A 7. mosztári bombázó repülős ezred alá tartozott a francia „Bre 19-es” könnyű bombázó repülőkből álló mosztári 352. század, 9. bombázó század, a szarajevói 11. és 12. felderítő légi századok, a mosztári 2. pilótaképző iskola, ahol oktatós repülőként „Hansa Brandenburg SB” oszták-magyar monarchiai, de jugoszláviában gyártott „Rogozarski” felderítő gépeket használtak.

Külön parancsnokság volt továbbra is az újvidéki „Petrovaradin” városrészében megalakult a „légierő arzenál” (Vazduhoplovni Arsenal) repülős százada.[7]

 

1927-ben a korábbi úgynevezett légierő parancsnokságokat átnevezték dandár szintű, „brigádokká”. 1927-ben a légierő főparancsnokság Újvidéken működött, mely alá tartozott az újvidéki 1. légierő parancsnokság, melyből 1. légierő dandár lett. Az 1. dandár alatt 1925. évben megalakult az újvidéki 1. légi ezred, a szkopjei 3. bombázó repülős ezred. Létrejött a korábbi mosztári 2. légierő parancsnokságból a mosztári 2. légierő dandár, mely alá tartozott a szarajevói 2. légi felderítő ezred, a 7. mosztári bombázó repülős ezred. Az 1. és 2. légi dandárok mellett külön önálló parancsnoksággal rendelkezett az újvidéki „légierő arzenál”, melyet átneveztek „repüléstechnikai intézetté” (Vazduhoplovno-Tehnicki Zavod „VTZ”). 

Az újvidéki 1. légierő dandár, újvidéki 1. légi ezred alá sorolták az 1. újvidéki légi felderítő csoport, 3. szkopjei légi felderítő csoport, az újvidéki 121. és 125. vadászrepülő csoport. Az 1. légi felderítő csoport parancsnoksága Újvidéken (Novi Sad) volt, mely alá „Potez 25-ös” repülőkből álló újvidéki 1. és francia „Bre 19-es„ könnyű bombázó repülőkből álló 51 századok tartoztak. A 3. légi felderítő csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá „Bre 19-es” repülőkből álló szkopjei 3. század.  Az újvidéki 121. vadászrepülő csoportot, francia „Dewoitine D.1.” harci (vadász) repülőkből álló újvidéki 251. és 252. vadászrepülő század alkotta. Az újvidéki 125. vadászrepülős csoportot pedig, szintén „Dewoitine D.1.” repülőkből álló újvidéki 271. és 272. vadászrepülős század alkotta. A csoport alá tartozott a az újvidéki pilótaképző iskola és két; 1. és 2. kiképző iskola, valamint a Valjevóban (Valjevo) lévő 3. kiképző iskola, ahol oktatós repülőként „Hansa Brandenburg (Rogozarski) SB,” jugoszláv és francia ”Hanriot H.320”[8] gépeket használtak.

Az újvidéki 1. légierő dandár a szkopjei 3. bombázó ezred alá tartozott a 4. zágrábi légi felderítő csoport, a szkopjei 231. bombázó repülős csoport. A 4. zágrábi légi felderítő csoport alá tartozott a „Potez 25-ös” repülőkből álló zágrábi 4. század, és „Bre 19-es„ francia könnyű bombázó repülőkből álló szintén zágrábi 81. század.

A szkopjei 231. bombázó repülős csoport „Bre 19-es” francia könnyű bombázó gépekkel ellátva két századból állt, 401. és 402. melyek Szkopjéban állomásoztak.

A mosztári 2. légierő dandár alá tartozott a szarajevói 2. légi felderítő ezred, mely alá sorolták szarajevói 2. légi felderítő csoport, a szarajevói 101. felderítő csoport. A szarajevói 2. légi felderítő csoport alá tartozott a francia „Potez 25-ös” közepes bombázóként, vagy felderítő repülőkből álló szarajevói 2. légi felderítő század, és „Bre 19-es„francia könnyű bombázó repülőkből álló 61. légi felderítő század. A szarajevói 101. felderítő csoport „Bre 19-es” francia könnyű bombázó gépekkel felszerelve két szarajevói légi felderítő századdal rendelkezett; 11. és 12. légi felderítő századok. Továbbá a csoportban működött a mosztári 2. pilótaképző iskola, ahol oktatós repülőként jugoszláv „Hansa Brandenburg (Rogozarski) SB.” és francia „Hanriot H.320” kiképző gépeket használtak.

A mosztári 2. légierő dandár alá tartozott a 7. mosztári bombázó repülős ezred alá tartozott a „Bre 19-es” francia könnyű bombázó repülőkből álló mosztári 352. század, 9. bombázó század.

Külön parancsnokság volt továbbra is az újvidéki „légierő arzenál”, melyet átneveztek „repüléstechnikai intézetté/üzemmé” (Vazduhoplovno-Tehnicki Zavod), és alá tartozott a korábban „Petrovaradinban” állomásozó repülős század, mely átköltözött Kraljevóba (Kraljevo).[9]

 

1929-ben a Jugoszláv Királyság[10] égisze alatti hadsereg légierő főparancsnoksága Újvidéken működött, mely alá tartozott az 1. és 2. légi dandárok. Az újvidéki 1. légierő dandár magába foglalta az újvidéki 1. légi ezredet, a szkopjei 3. bombázó repülős ezredet, a „Belgrad-Zemun” 6. légi ezredet. A mosztári 2. légierő dandár magába foglalta a szarajevói 2. légi felderítő ezred, 4. zágrábi bombázó repülős ezred, 7. mosztári bombázó repülős ezred. Önálló parancsnoksággal rendelkezett az újvidéki „repüléstechnikai intézet” (VTZ). 

Az újvidéki 1. légierő dandár, újvidéki 1. légi ezred alá tartozott az 1. újvidéki légi felderítő csoport, 3. szkopjei légi felderítő csoport, az újvidéki 121. vadászrepülő csoport. Az 1. légi felderítő csoport parancsnoksága Újvidéken (Novi Sad) volt, mely alá francia „Potez 25-ös” felderítő-közepes bombázó repülőkből álló újvidéki 1. és „Bre 19-es„ francia könnyű bombázó repülőkből álló 51 századok tartoztak. A 3. légi felderítő csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá „Bre 19-es” francia könnyű bombázó repülőkből álló szkopjei 3. és 71. század. 

Az újvidéki 121. vadászrepülő csoportot, francia „Dewoitine D.1.” harci (vadász) repülőkből álló újvidéki 251. és 252. vadászrepülő század alkotta. A csoport alá tartozott a az újvidéki pilóta képző iskola és két; 1. és 2. kiképző iskola, valamint a Valjevóban (Valjevo) lévő 3. kiképző iskola, ahol oktatós repülőként jugoszláv (korábban Osztrák-Magyar Monarchia által gyártott típus) „Hansa Brandenburg „Rogozarski” SB” és francia „Potez 25” felderítő-közepes bombázó gépeket használtak.

Az újvidéki 1. légierő dandár, szkopjei 3. bombázó ezrede alá tartozott a 4. zágrábi légi felderítő csoport, a szkopjei 231. bombázó repülős csoport. A 4. zágrábi légi felderítő csoport alá tartozott a francia „Potez 25-ös” felderítő-közepes bombázó repülőkből álló zágrábi 4. század, és „Bre 19-es„francia könnyű bombázó repülőkből álló szintén zágrábi 81. század. A szkopjei 231. bombázó repülős csoport „Bre 19-es” francia könnyű bombázó gépekkel ellátva két századból állt, 401. és 402. melyek Szkopjéban állomásoztak.

Az újvidéki 1. légierő dandár, „Belgrad-Zemun” 6. légi ezrede alá tartozott a „Belgrad-Zemun” 125. vadászrepülő csoport, „Belgrad-Zemun” 127. vadászrepülő csoport. A belgrádi (Zemun) 125. vadászrepülő csoportot cseh „Avia BH-33[11]” harci repülőkből álló belgrádi-zemuni 271. és 272. vadászrepülő század alkotta. A belgrádi (Zemun) 127. vadászrepülő csoportot francia „Dewoitine D.1.” harci repülőkből álló belgrádi-zemuni 281. és 282. vadászrepülő század alkotta.

A mosztári 2. légierő dandár, szarajevói 2. légi felderítő ezrede alá tartozott a szarajevói 2. légi felderítő csoport, a szarajevói 101. felderítő csoport. A szarajevói 2. légi felderítő csoport alá tartozott a „francia Potez 25-ös” felderítő repülőkből álló szarajevói 2. légi felderítő század, és „Bre 19-es„ repülőkből álló szarajevói 61. légi felderítő század. A szarajevói 101. felderítő csoport „Bre 19-es” francia könnyű bombázó gépekkel felszerelve két szarajevói légi felderítő századdal rendelkezett; 11. és 12. . légi felderítő századok. Továbbá a csoportban működött a mosztári 2. pilótaképző iskola, ahol oktatós repülőként jugoszláv „Hansa Brandenburg (Rogozarski) SB” és francia licensz alapján, jugoszlávok gyártotta „Potez 25” felderítő gépeket használtak.

A mosztári 2. légierő dandár, 4. zágrábi bombázó repülős ezrede alá tartozott a 263. zágrábi repülős csoport. A 263. zágrábi légi csoport alá tartozott a „Potez 25” repülőgép parkkal rendelkező zágrábi 430. és 431. századok.

A mosztári 2. légierő dandár, 7. mosztári bombázó repülős ezrede alá tartozott a „Bre 19-es” francia könnyű bombázó repülőkből álló mosztári 352. század, 9. bombázó század.

Külön parancsnokság volt továbbra is az újvidéki „repüléstechnikai intézet”, mely alá tartozott a kraljevói repülő század.[12]

 

1932-ben a Jugoszláv Királyság légierő parancsnokság Újvidéken működött, mely alá tartozott továbbra is az 1. és 2. légi dandár. Az újvidéki 1. légierő dandár alá tartozott az újvidéki 1. bombázó repülős ezred,  a szkopjei 3. bombázó repülős ezred, „Belgrad-Zemun” 6. légi ezred A mosztári  2. légierő dandár alá tartozott a 2. szarajevói légi felderítő ezred, 4. zágrábi bombázó repülős ezred, 7. mosztári bombázó repülős ezred. Önálló parancsnoksággal rendelkezett az újvidéki „repüléstechnikai intézet”. 

Az újvidéki 1. légierő dandár, újvidéki 1. bombázó repülős ezred, mely magába foglalta az 1. újvidéki légi felderítő csoport, 3. szkopjei légi felderítő csoport, az újvidéki 121. vadászrepülő csoport és az újvidéki 232. bombázós repülős csoport. Az 1. légi felderítő csoport parancsnoksága Újvidéken (Novi Sad) volt, mely alá „Potez 25-ös” felderítő repülőkből álló újvidéki 1. és „Bre 19-es„francia könnyű bombázó repülőkből álló 51 századok tartoztak. A 3. légi felderítő csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá „Bre 19-es” repülőkből álló szkopjei 3. és 71. század és a „Potez 25” felderítő repülőkből álló szkopjei 5. század. Az újvidéki 121. vadászrepülő csoportot, francia „Dewoitine D.1.” harci repülőkből álló újvidéki 251. és 252. vadászrepülő század alkotta. Az újvidéki 232. bombázós repülős csoport alá tartozott a „Potez 25” felderítő repülőgépekből álló újvidéki 403. és 404. századok, az újvidéki pilóta képző iskola és két; 1. és 2. kiképző iskola, valamint a Valjevóban (Valjevo) lévő 3. kiképző iskola, ahol oktatós repülőként „Hansa Brandenburg SB” és „Potez 25” gépeket használtak, valamint a „Potez 25” felderítő repülőkkel gyakorlatozó belá crkvei  (Bela Crkva) légi gépfegyveres és bombázós iskolák.

Az újvidéki 1. légierő dandár, szkopjei 3. bombázó ezrede alá tartozott 4. zágrábi légi felderítő csoport, a szkopjei 231. bombázó repülős csoport. A 4. zágrábi légi felderítő csoport alá tartozott a „Potez 25-ös” felderítő repülőkből álló zágrábi 4. század, és „Bre 19-es„francia könnyű bombázó repülőkből álló szintén zágrábi 81. század. A szkopjei 231. bombázó repülős csoport „Bre 19-es” francia könnyű bombázó gépekkel ellátva a szkopjei 401. és 402., bombázó század, valamint „Potez 25” felderítő repülőt használó felderítő repülős század.

Az újvidéki 1. légierő dandár, „Belgrad-Zemun” 6. légi ezrede alá tartozott a„Belgrad-Zemun” 125. vadászrepülő csoport, „Belgrad-Zemun” 127. vadászrepülő csoport. A belgrádi (Zemun) 125. vadászrepülő csoportot cseh „Avia BH-33” harci repülőkből álló belgrádi-zemuni 271., 272. és 274. vadászrepülő század alkotta. A belgrádi (Zemun) 127. vadászrepülő csoportot francia „Dewoitine D.1.” harci repülőkből álló belgrádi-zemuni 281. és 282. vadászrepülő század alkotta.

A mosztári 2. légierő dandár, szarajevói 2. felderítő légi ezrede alá tartozott a szarajevói 2. légi felderítő csoport, a szarajevói 101. felderítő csoport. A szarajevói 2. légi felderítő csoport alá tartozott a „Potez 25-ös” felderítő repülőkből álló szarajevói 2. és 14. légi felderítő század, és „Bre 19-es„ francia könnyű bombázó repülőkből álló szarajevói 61. légi felderítő század. A szarajevói 101. felderítő csoport „Bre 19-es” francia könnyű bombázó gépekkel felszerelve két szarajevói légi felderítő századdal rendelkezett; 11. és 12. . légi felderítő századok, valamint a „Potez 25” felderítő repülőket használó 15. légi felderítő század. Továbbá a csoportban működött a mosztári 2. pilótaképző iskola, ahol oktatós repülőként jugoszláv „Hansa Brandenburg (Rogozarski) SB” és francia licensz alapján jugoszlávok gyártotta „Potez 25” felderítő gépeket használtak, valamint szarajevói légi megfigyelő iskola.

A mosztári 2. légierő dandár, 4. zágrábi bombázó repülős ezrede alá tartozott a 263. zágrábi bombázó repülős csoport A csoport alá volt sorolva a „Potez 25” felderítő repülőgép parkkal rendelkező zágrábi 430. és 431. századok, valamint a „Bre 19” francia könnyű bombázó gépeket használó zágrábi 432. és 433. századok.

A mosztári 2. légierő dandár, 7. mosztári bombázó repülős ezrede alá tartozott a mosztári 233. légi csoport, mely alatt működött a „Bre 19-es” francia könnyű bombázó repülőkből álló mosztári 407., 408., 355. századok, valamint a mosztári 9. bombázó repülős század és a „Potez 25” felderítő repülőkel rendelkező mosztári 409. század.

Külön parancsnokság volt továbbra is az újvidéki „repüléstechnikai intézet”, mely alá tartozott a kraljevói repülő század.[13]

Újvidéken 1925-ben megalakult a légierő parancsnokság szakirányú iskolája. 1936-1937. közt a haditengerészeti légi támogató parancsnokságtól megkezdődtek a műszaki szerelők, elektronikai szerelők, rádió operátorok képzése. 1938-ban ezen képzést áttették a Szplit tengerparti dalmát város melletti „Divuljéba”, ahol létrehozták a képzéshez szükséges iskolát. A repülési képzések nagy része elsősorban a technikára összpontosult és nem a taktikai repülésre. Az elméleti képzéseket pedig télen végezték.[14]

 

Az 1939-ben a légierőnek sikerült külföldről új felszereléseket beszereznie. A fejlődés eredménye a strukturális felépítésben is jelentős változást eredményezhetett, új szakágak, szolgálati formák megjelenésével, valamint pilótaképzéssel és kiképzéssel. A légierő parancsnoki törzsét, a vezérkar, az adjutáns és műszaki osztály, meterológiai szolgálat, intendatúra és alparancsnokságok alkották. A légierő parancsnoki törzse mellett ott volt még a légierő legfelsőbb parancsnoksága, támogató-kiszolgáló légierő parancsnokság, és a szárazföldi hadsereg parancsnokság alá sorolt légierő parancsnokságok, mely légierő parancsnokságok törzsből, két századból álló felderítő csoportból állt össze, minden szárazföldi hadsereg parancsnokságban.[15]

1935-től már a funkcionáló Királyi Jugoszlávia had erejében működő szervezett légierőről beszélhetünk, amit „JKRV” megnevezéssel illettek. Fontos változás történt a főparancsnokság (Vazduhoplovna Komanda „VK”) elhelyezésében, ugyanis Újvidékről a szerbiai „Ljesnica” városhoz helyezték át.

A repülőgép parkban a külföldi beszerzésnek köszönhetőleg, reformizáció ment végbe, a megmaradt „Avia BH-33, Dewoitine D.1, Potez 25, Hansa Brandenburg SB” gépek mellett, megérkeztek a szolgálatba a modernebb francia „Breguet XIX A.2, Breguet XIX B.2,”könnyű bombázó-felderítő repülők, a francia „Dewoitine C.1.” harci repülők, a német „Dornier (Do) Y” bombázó-szállító repülők, a cseh „Avia-Fokker F.39” utasszállító repülők. Az elavult „Breguet”, az az „Bre 19-es” könnyű bombázó pedig kivonásra került.[16]

 

1935-ben a légierő parancsnokság Ljesnica működött, mely alá tartozott az újvidéki 1. légierő dandár, és a 2. mosztári légierő dandár. Az 1. dandár alá tartozott az újvidéki 1. vegyes repülős ezred, a szkopjei 3. vegyes repülős ezred, „Belgrad-Zemun” 6. vegyes repülős ezred. A mosztári 2. légierő dandár alá pedig a 2. szarajevói légi felderítő ezred, 4. zágrábi vegyes repülős ezred, 7. mosztári vegyes repülős ezred. Önálló parancsnoksággal rendelkezett a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a Kraljevóba áttelepült „repüléstechnikai intézet” százada.

Az újvidéki 1. légierő dandár, 1. vegyes repülős ezrede alá tartozott az 1. újvidéki légi felderítő csoport, az újvidéki 121. vadászrepülő csoport és az újvidéki 232. bombázós repülős csoport. Az 1. légi felderítő csoport parancsnoksága Újvidéken (Novi Sad) volt, mely alá „Potez 25-ös” repülőkből álló újvidéki 1. és „Breguet XIX A.2„francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló 51 századok tartoztak. Az újvidéki 121. vadászrepülő csoportot, francia „Dewoitine D-1 C.1.” harci repülőkből álló újvidéki 251. és 252. vadászrepülő század alkotta. Az újvidéki 232. bombázó repülős csoport alá tartozott a „Potez 25” felderítő repülőgépekből álló újvidéki 403. és 404. századok, az újvidéki pilótaképző iskola és két; 1. és 2. kiképző iskola, valamint a Valjevóban (Valjevo) lévő 3. kiképző iskola, ahol oktatós repülőként jugoszláv „Hansa Brandenburg (Rogozarski) SB” és francia licensz alapján jugoszlávok gyártotta „Potez 25” felderítő gépeket használtak, valamint a „Potez 25” repülőkkel gyakorlatozó belá crkvei  (Bela Crkva) légi gépfegyveres és bombázós iskolák és az újvidéki  601. kiképző század „Potez 25” gépekkel ellátva..

Az újvidéki 1. légierő dandár, szkopjei 3. vegyes repülős ezred alá tartozott a 3. szkopjei légi felderítő csoport, a szkopjei 231. bombázó repülős csoport. A 3. légi felderítő csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá „Breguet XIX A.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló szkopjei 3. és 71. század és a „Potez 25” felderítő repülőkből álló szkopjei 5. század. A szkopjei 231. bombázó repülős csoport „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő gépekkel ellátva a szkopjei 401. és 402.. bombázó század, valamint „Potez 25” repülőt használó felderítő repülős század. A bombázó csoportba tartozott továbbá a szkopjei 603. kiképző század „Potez 25” felderítő-közepes bombázó repülőkkel ellátva.

Az újvidéki 1. légierő dandár, „Belgrad-Zemun” 6. vegyes repülős ezred alá tartozott a „Belgrad-Zemun” 125. harcoló csoport, „Belgrad-Zemun” 127. harcoló csoport, „Belgrad-Zemun” 261. bombázó csoport. A belgrádi (Zemun) 125. csoportot cseh „Avia BH-33” harci repülőkből álló belgrádi-zemuni 271., 272. és 274. század alkotta. A belgrádi (Zemun) 127. csoportot francia „Dewoitine D.1.és C.1.” harci repülőkből álló belgrádi-zemuni 281. és 282.  század alkotta. A „Belgrad-Zemun” 261. bombázó csoportot pedig a „Dornier Do Y” német bombázó gépekkel rendelkező belgrádi 426. század, és az cseh „Avia F.39.” bombázó-szállító gépekkel rendelkező belgrádi 427. század alkotta. A bombázó csoportba tartozott továbbá a belgrádi 606. kiképző század „Potez 25” felderítő-bombázó repülőkkel ellátva.

A mosztári 2. légierő dandár, szarajevói 2. vegyes légi ezrede alá tartozott a szarajevói 2. légi felderítő csoport, a szarajevói 101. felderítő csoport,. A szarajevói 2. légi felderítő csoport alá tartozott a „Potez 25-ös” felderítő-bombázó repülőkből álló szarajevói 2. és 14. légi felderítő század, és „Breguet XIX A.2„francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló szarajevói 61. légi felderítő század. A szarajevói 101. felderítő csoport „Breguet XIX A.2” francia könnyű bombázó-felderítő gépekkel felszerelve két szarajevói légi felderítő századdal rendelkezett; 11. és 12. . légi felderítő századok, valamint a „Potez 25” felderítő-bombázó repülőket használó 15. . légi felderítő század. Továbbá a csoportban működött a mosztári 2. pilótaképző iskola, ahol oktatós repülőként jugoszláv „Hansa Brandenburg (Rogozarski) SB” és francia licensz alapján jugoszlávok gyártotta „Potez 25” gépeket használtak, valamint szarajevói légi megfigyelő iskola és a „Potez 25” repülőkkel rendelkező szarajevói 602. kiképző század.

A mosztári 2. légierő dandár, 4. zágrábi vegyes repülős ezrede alá tartozott a 4. zágrábi légi felderítő csoport, a 263. zágrábi bombázó repülős csoport. A 4. zágrábi légi felderítő csoport alá tartozott a „Potez 25-ös” felderítő repülőkből álló zágrábi 4. század, és „Breguet XIX A.2„francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló szintén zágrábi 81. század. A 263. bombázó csoport alá tartozott a „Potez 25” felderítő-bombázó repülőgép parkkal rendelkező zágrábi 430. és 431. századok, és a „Potez 25” repülőkkel rendelkező zágrábi 604. kiképző század.

A mosztári 2. légierő dandár, mosztári 7. vegyes repülős ezrede alá tartozott a mosztári 201. bombázó repülős csoport, és a mosztári 233. légi csoport. A mosztári 233. légi csoport alatt működött a „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló mosztári 407., 408., 355. századok, valamint a mosztári „Potez 25” repülőkel rendelkező mosztári 409. század. A mosztári 201. bombázó repülős csoport alá tartozott a „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkkel ellátott mosztári 351. és 352. századok és a „Pozet 25” repülőkkel rendelkező mosztári 607. kiképző század.

Külön parancsnokság volt a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a Kraljevóba áttelepült „repüléstechnikai intézet” százada..[17]

 

1937-ben a légierő parancsnokság továbbra is Ljesnica működött, mely alá tartozott az újvidéki 1. légierő dandár, és a 2. mosztári légierő dandár. Az 1. dandár alá tartozott az újvidéki 1. vegyes repülős ezred, a szkopjei 3. vegyes repülős ezred, „Belgrad-Zemun” 6. vegyes repülős ezred. A mosztári 2. légierő dandár alá pedig a 2. szarajevói légi felderítő ezred, 4. zágrábi vegyes repülős ezred, 7. mosztári vegyes repülős ezred. Önálló parancsnoksággal rendelkezett a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a Kraljevóba áttelepült „repüléstechnikai intézet” százada.

Az újvidéki 1. légierő dandár, 1. vegyes repülős ezrede alá tartozott az 1. újvidéki légi felderítő csoport, az újvidéki 121. vadászrepülő csoport és az újvidéki 232. bombázós repülős csoport. Az 1. légi felderítő csoport parancsnoksága Újvidéken (Novi Sad) volt, mely alá „Potez 25-ös” felderítő repülőkből álló újvidéki 1. és „Breguet XIX A.2„francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló 51 századok tartoztak. Az újvidéki 121. vadászrepülő csoportot, francia „Dewoitine D-1 és C.1.” harci repülőkből álló újvidéki 251. és 252. vadászrepülő század alkotta. Az újvidéki 232. bombázó repülős csoport alá tartozott a „Potez 25” felderítő-bombázó repülőgépekből álló újvidéki 403. és 404. századok, az újvidéki pilóta képző iskola és két; 1. és 2. kiképző iskola, valamint a Valjevóban (Valjevo) lévő 3. kiképző iskola, ahol oktatós repülőként jugoszláv „Hansa Brandenburg (Rogozarski) SB” és „Potez 25” gépeket használtak, valamint a „Potez 25” repülőkkel gyakorlatozó belá crkvei  (Bela Crkva) légi gépfegyveres és bombázós iskolák.

Az újvidéki 1. légierő dandár, szkopjei 3. vegyes repülős ezred alá tartozott a 3. szkopjei légi felderítő csoport, a szkopjei 231. bombázó repülős csoport és a szkopjei 5. légi felderítő csoport. A 3. légi felderítő csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá „Breguet XIX A.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló szkopjei 3. és 71. század és a „Potez 25” felderítő repülőkből álló szkopjei 5. század. A szkopjei 231. bombázó repülős csoport „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő gépekkel ellátva a szkopjei 401. és 402.. bombázó század. Az 5. légi felderítő csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá a „Potez 25” repülőgépekkel ellátott szkopjei 5. és 91. század

Az újvidéki 1. légierő dandár, „Belgrad-Zemun” 6. vegyes repülős ezred alá tartozott a „Belgrad-Zemun” 125. harcoló csoport, „Belgrad-Zemun” 126. harcoló csoport, „Belgrad-Zemun” 127. harcoló csoport, „Belgrad-Zemun” 261. bombázó csoport, „Belgrad-Zemun” 201. légi csoport. A belgrádi (Zemun) 125. csoportot cseh „Avia BH-33” harci repülőkből álló belgrádi-zemuni 271., 272. század alkotta. A belgrádi (Zemun) 126. csoportot az „Avia BH-33” repülőkből álló belgrádi-zemuni 274. század és a brit „Hawker Fury I.[18]” harci gépekből álló belgrádi-zemuni 275. század

 A belgrádi (Zemun) 127. csoportot francia „Dewoitine D.1.és C.1.” harci repülőkből álló belgrádi-zemuni 281. és 282.  század alkotta. A „Belgrad-Zemun” 261. bombázó csoportot pedig a „Dornier Do Y” német bombázó gépekkel rendelkező belgrádi 426. század, és az cseh „Avia F.39.” bombázó-szállító gépekkel rendelkező belgrádi 427. század alkotta. A belgrádi-zemuni 201. légi csoport alá tartozott a „Potez 25” felderítő repülőgép parkból álló belgrádi-zemuni 601. és 602. kiképző századok.

A mosztári 2. légierő dandár, szarajevói 2. vegyes légi ezrede alá tartozott a szarajevói 2., 6. és a 7. légi felderítő csoport. A szarajevói 2. légi felderítő csoport alá tartozott a „Potez 25-ös” repülőkből álló szarajevói 2. század és a „Breguet XIX A.2[19]„ francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló szarajevói 61. század. A szarajevói 6. légi felderítő csoport alá tartozott a „Breguet XIX A.2„francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló szarajevói 11. és 12. század. A szarajevói 7. légi felderítő csoport alá tartozott a „Potez 25„ repülőkből álló szarajevói 14. és 15. század. A csoportba tartozott továbbá a szarajevói 603. kiképző század „Potez 25” repülőkkel ellátva, valamint a mosztári 2. pilótaképző iskola, ahol oktatós repülőként jugoszláv „Hansa Brandenburg (Rogozarski) SB” és „Potez 25” gépeket használtak, valamint szarajevói légi megfigyelő iskola.   

 A mosztári 2. légierő dandár, 4. zágrábi vegyes repülős ezrede alá tartozott a 4. zágrábi légi felderítő csoport, a 263. zágrábi bombázó repülős csoport és a 264. zágrábi bombázó repülős csoport. A 4. zágrábi légi felderítő csoport alá tartozott a „Potez 25-ös” repülőkből álló zágrábi 4. század, és „Breguet XIX A.2„francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló szintén zágrábi 81. század. A 263. bombázó csoport alá tartozott a „Potez 25” repülőgép parkkal rendelkező zágrábi 430. és 431. századok. A 264. bombázó csoport alá tartozott a „Breguet XIX B.2[20]” francia könnyű bombázó-felderítő repülőgép parkkal rendelkező zágrábi 432. és 433. századok, és a „Pozet 25” repülőkkel rendelkező zágrábi 604. kiképző század.

A mosztári 2. légierő dandár, mosztári 7. vegyes repülős ezrede alá tartozott a mosztári 201. bombázó repülős csoport, a mosztári 202. bombázó repülős csoport, és a mosztári 233. légi csoport. A mosztári 201. bombázó repülős csoport alá tartozott a „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkkel ellátott mosztári 351. és 352. századok. A mosztári 202. bombázó repülős csoport alá tartozott a „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkkel ellátott mosztári 353. és 354. századok. A mosztári 233. légi csoport alatt működött a „Breguet XIX B.2” repülőkből álló mosztári 407., 408., 355. századok, valamint a mosztári „Potez 25” repülőkel rendelkező mosztári 409. század, és a „Pozet 25” repülőkkel rendelkező mosztári 607. kiképző század.

Külön parancsnokság volt a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a Kraljevóba áttelepült „repüléstechnikai intézet” százada..[21]

 

1938-ra a légierőben némi strukturális változás ment végbe. Bár a Jugoszláv Királyság légi erejének főparancsnoksága továbbra is Ljesnica volt, létrehozták az Operatív Légierő Parancsnokságot „Operativno Vazduhoplovstvo” (OVO), mely alá tartoztak a légierő 1. és 2. dandárjai, valamint egy önálló csak az „OVO” irányítása alatt álló úgynevezett Közvetlen Szolgálat. Újdonság volt, hogy a légierő létrehozott egy a Jugoszláv Királyság légi erejének főparancsnoksága alatt álló Hátországi Légierőt „Pozadinsko Vazduhoplovstvo” (PozdVO), melyhez besorolták az oktatási repülési iskolákat és kiképzési repülős századokat, a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) századát, és a Kraljevóba áttelepült „repüléstechnikai intézet” századát, valamint egy támogató osztagot. Érkeztek és szolgálatba álltak új repülőgép típusok; a brit „Avro Cierva” giroplán, a jugoszlávok gyártotta „Ikarus IK-2” harci repülő, a brit „Hawker Fury II” harci repülő, a német „Bucker Bu (Bü) 131 Jungmann” kiképző repülő, az olasz „Caproni Ca.310” felderítő repülő.[22]

Az Operatív Légierő Parancsnokság közvetlen irányítása alatt állt a propeller és helikopter rotorral rendelkező „Avro Cierva” „helikopter-repülőkkel” (gyroplane-gyrocopter)[23] rendelkező Nis városban állomásozó „Autogiro” csoport, melyhez a nisi 1. és 2. századok tartoztak. Továbbá a 81. bombázó csoport, mely „Belgrade-Zemun” bázison állomásozott és alá tartozott a zemuni „Dornier Do Y” német bombázó gépeket használó 261. század, és a zemuni cseh „Avia F.39 (Fokker F.IX)[24]” bombázó-szállító gépeket használó 262. század.

Az Operatív Légierő Parancsnokság újvidéki 1. légierő dandár, 1. vegyes repülős ezrede alá tartozott az újvidéki 34. harcoló csoport, az újvidéki 61. bombázó csoport és az újvidéki 62. bombázó csoport. A 34. harcoló csoport parancsnoksága Újvidéken (Novi Sad) volt, mely alá jugoszláv „Ikarus/Ik-2” harci repülőkből álló újvidéki 107. és 108. századok tartoztak. Az újvidéki 61. bombázó csoportot, „Breguet XIX B.2.” francia könnyű bombázó-felderítő bombázó repülőkből álló újvidéki 201. és 202. század alkotta. Az újvidéki 62. bombázó csoport alá tartozott a „Potez 25” francia (licensz alapján jugoszláv gyártásban) felderítő-bombázó repülőgépekből álló újvidéki 203. és 204. századok.

Az Operatív Légierő Parancsnokság, újvidéki 1. légierő dandár, szkopjei 3. vegyes repülős ezred alá tartozott a 35. szkopjei bombázó csoport, a szkopjei 63. bombázó repülős csoport és a szkopjei 64. bombázó csoport. A 35. bombázó csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá „Potez 25” repülőkből álló szkopjei 207. és 210. század tartozott. A szkopjei 63. bombázó repülős csoport „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő bombázó gépekkel ellátva a szkopjei 205. és 206.. bombázó század tartozott. A 64. bombázó csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá a „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőgépekkel ellátott szkopjei 208. és 209. század tartozott.

Az Operatív Légierő Parancsnokság, újvidéki 1. légierő dandár, „Belgrad-Zemun” 6. vegyes repülős ezred alá tartozott a „Belgrad-Zemun” 31. harcoló csoport, „Belgrad-Zemun” 32. harcoló csoport, „Belgrad-Zemun” 51. harcoló csoport.  A 31. harcoló csoportot a cseh „Avia BH-33” harci gépeket használó zemuni 101. és 102. század alkotta. A 32. harcoló csoportot a „Avia BH-33” repülővel rendelkező zemuni 103. század és a brit „Hawker Fury I” harci géppel rendelkező zemuni 104. század alkotta. Az 51. harcoló csoportot a brit „Hawker Fury II” harci gépekkel ellátott zemuni 161. és 162. század alkotta.

Az Operatív Légierő Parancsnokság, mosztári 2. légierő dandár, szarajevói 2. vegyes légi ezrede alá tartozott a szarajevói 1., 2. és a 3. légi felderítő csoport. A szarajevói 1. légi felderítő csoport alá tartozott a „Breguet XIX A.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló szarajevói 1. és 3. század. A szarajevói 2. légi felderítő csoport alá tartozott a „Breguet XIX A.2„francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló szarajevói 2. és 4. század. A szarajevói 3. légi felderítő csoport alá tartozott a „Potez 25„ repülőkből álló szarajevói 5. és 6. század.

 Az Operatív Légierő Parancsnokság, mosztári 2. légierő dandár, 4. zágrábi vegyes repülős ezrede alá tartozott a 33. zágrábi harcoló csoport, a 68. zágrábi bombázó csoport és a 69. zágrábi bombázó csoport. A 33. zágrábi harcoló csoport alá tartozott a brit „Hawker Fury II” harci repülőkből álló zágrábi 105. és 106. század. A 68. bombázó csoport alá tartozott a „Potez 25” felderítő-bombázó repülőgép parkkal rendelkező zágrábi 215. és 216. századok. A 69. bombázó csoport alá tartozott a „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőgép parkkal rendelkező zágrábi 217. és 218. századok.

Az Operatív Légierő Parancsnokság, mosztári 2. légierő dandár, mosztári 7. vegyes repülős ezrede alá tartozott a mosztári 52. harcoló repülős csoport, a mosztári 66. bombázó repülős csoport, és a mosztári 67. bombázó csoport. A mosztári 52. harcoló csoport alá tartozott a cseh „Avia BH-33” harci repülőkkel ellátott mosztári 163. és 164. századok. A mosztári 66. bombázó csoport alá tartozott a „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkkel ellátott mosztári 211. és 212. századok. A mosztári 67. bombázó csoport alatt működött a „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló mosztári 213., 214. századok.

A Hátországi Légierő „Pozadinsko Vazduhoplovstvo” (PozdVO) parancsnoksághoz tartozott az oktatási-kiképzési iskola, kiképzési-tréning repülős egység, a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a kraljevói „repüléstechnikai intézet” százada valamint egy támogató osztag. Az oktatási-kiképzési iskola alá tartozott a német „Bucker Bu (Bü) 131 Jungmann” kiképző repülőgépeket használó újvidéki 1. pilóta iskola, mosztári 2. pilóta iskola és a „Potez 25” gépet használó niksicsi (Niksic) 3. pilóta iskola. Az oktatási-kiképzési iskola alá tartozott még a újvidéki 1. és 2. kiképző iskola, valamint a valjevói 3. kiképző iskola. A kiképzési-tréning repülős egységhez az alábbi csoportok tartoztak. A zemuni 201. csoport, mely alá tartozott a „Potez 25” gépekkel rendelkező zemuni 601. és 602. századok, a 202. csoport, mely alá tartozott a olasz „Caproni Ca.310” felderítő és „Potez 25” felderítő gépekkel rendelkező szarajevói 603. és zágrábi 604. századok, a 203. csoport, mely alá tartozott a 605. és 606. századok, a 204. csoport, mely alá tartozott a „Potez 25” gépekkel rendelkező mosztári 607. és 608. századok, és a 205. csoport, mely alá tartozott a „Potez 25” gépekkel rendelkező szarajevói 651. és béla crkvai 652. századok. A Hátországi Légierő „Pozadinsko Vazduhoplovstvo” (PozdVO) parancsnoksághoz tartozott, a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a kraljevói „repüléstechnikai intézet” százada valamint egy támogató osztag. A támogató osztag négy századból állt; 751. század (Sarajevo), 752.század (Kraljevo), 753. század (Mostar) és a 754. század (Nis).[25]

 

1939-ben már a háborúra készült Európa. A Jugoszláv Légierő újabb géptípusokkal gazdagodott 1939-re; az olasz „Savoia-Marchetti S.79[26]”bombázó repülővel, a haza jugoszláv gyártású „Ikarus” család „Rogozarski IK-3[27]” harci repülőjével, a brit „Hurricane I.[28]” kis hatótávolságú vadászrepülőgépekkel, a német „Dornier (Do) 17Ka[29] könnyű (éjszakai harci) bombázó-felderítő repülővel. A Jugoszláv Királyság légi erejének főparancsnoksága továbbra is Ljesnica volt.

A korábbi két (1. és 2.) dandárok mellett további dandárok jöttek létre. De hogy is nézett ez ki.

Az Operatív Légierő Parancsnokság „Operativno Vazduhoplovstvo” (OVO) alá tartoztak a közvetlen OVO alá tartozó „Közvetlen Szolgálat”, légierő újvidéki 1. légi dandár, a zágrábi 2. légi dandár, a szkopjei 3. légi dandár, a mosztári 4. légi dandár. A Jugoszláv Királyság légi erejének főparancsnoksága alatt álló Hátországi Légierőt „Pozadinsko Vazduhoplovstvo” (PozdVO) alá tartozottak az oktatási repülési iskolákat és kiképzési repülős századokat, a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a kraljevói „repüléstechnikai intézet” százada, valamint egy támogató osztag.

Az Operatív Légierő Parancsnokság közvetlen irányítása alatt állt az brit „Avro Cierva” giroplánt használó Nis városban állomásozó 21. légi felderítő csoport, melyhez a nisi 41., 42. és 43. századok tartoztak. Továbbá a 81. bombázó csoport, mely „Belgrade-Zemun” bázison állomásozott és alá tartozott a zemuni „Savoia-Marchetti S.79 ” bombázó gépeket használó 261. század, és a zemuni cseh „Avia F.39” bombázó-szállító gépeket használó 262. század.

Az Operatív Légierő Parancsnokság újvidéki 1. légi dandár, 1. vegyes repülős ezrede alá tartozott a az újvidéki 61. bombázó csoport és az újvidéki 62. bombázó csoport. Az újvidéki 61. bombázó csoportot, „Breguet XIX B.2.” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló újvidéki 201. és 202. század alkotta. Az újvidéki 62. bombázó csoport alá tartozott a „Potez 25” felderítő- közepes bombázó repülőgépekből álló újvidéki 203. és 204. századok.

Az Operatív Légierő Parancsnokság, újvidéki 1. légi dandár, „Belgrad-Zemun” 6. vegyes repülős ezred alá tartozott a „Belgrad-Zemun” 31. harcoló csoport, „Belgrad-Zemun” 32. harcoló csoport, „Belgrad-Zemun” 51. harcoló csoport.  A 31. harcoló csoportot a francia „Dewoitine D-1 és C.1” harci gépeket használó zemuni 101. és 102. század alkotta. A 32. harcoló csoportot a „Dewoitine D-1 és C.1” repülővel rendelkező zemuni 103. század és a „Dewoitine D-1 és C.1” géppel rendelkező zemuni 104. század alkotta. Az 51. harcoló csoportot a jugoszláv „IK-3” harci gépekkel ellátott zemuni 161. és 162. század alkotta.

Az Operatív Légierő Parancsnokság, zágrábi 2. légi dandár, 4. vegyes repülős ezrede alá tartozott a zágrábi 33. és 34. harcoló csoport. A 33. zágrábi harcoló csoport alá tartozott a brit „Hurricane I” kis hatótávolságú vadászrrepülőkből álló zágrábi 105. és 106. század. A 34. zágrábi harcoló csoport alá tartozott a francia „Dewoitine D-1 és C.1” harci repülőkből álló zágrábi 107. és 108. század.

Az Operatív Légierő Parancsnokság, zágrábi 2. légi dandár, 8. vegyes repülős ezrede alá tartozott a a 68. zágrábi bombázó csoport és a 69. zágrábi bombázó csoport. A 68. bombázó csoport alá tartozott a „Potez 25” felderítő- közepes bombázó repülőgép parkkal rendelkező zágrábi 215. és 216. századok. A 69. bombázó csoport alá tartozott a „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőgép parkkal rendelkező zágrábi 217. és 218. századok.

Az Operatív Légierő Parancsnokság, szkopjei 3. légi dandár, szkopjei 3. vegyes repülős ezred alá tartozott a 35. szkopjei bombázó csoport, a szkopjei 63. bombázó repülős csoport és a szkopjei 64. bombázó csoport. A 35. bombázó csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá brit „Hawker Fury II” harci repülőkből álló Nis bázison állomásozó 109. és 110. század tartozott. A szkopjei 63. bombázó repülős csoport német „Do 17Ka” könnyű (éjszakai harci) bombázó-felderítő gépekkel ellátva a szkopjei 205., 206. és 207.. bombázó század tartozott. A 64. bombázó csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá a „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőgépekkel ellátott szkopjei 208., 209. és 210. század tartozott.

Az Operatív Légierő Parancsnokság, mosztári 4. légi dandár, szarajevói 2. vegyes légi ezrede alá tartozott a szarajevói 1., 2. és a 3. légi felderítő csoport. A szarajevói 1. légi felderítő csoport alá tartozott a „Breguet XIX A.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló szarajevói 1. és 3. század. A szarajevói 2. légi felderítő csoport alá tartozott a „Breguet XIX A. 2. francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló szarajevói 2. és 4. század. A szarajevói 3. légi felderítő csoport alá tartozott a „Potez 25„ felderítő repülőkből álló szarajevói 5. és 6. század.

Az Operatív Légierő Parancsnokság, mosztári 4. légierő dandár, mosztári 7. vegyes repülős ezrede alá tartozott a mosztári 52. harcoló repülős csoport, a mosztári 66. bombázó repülős csoport, és a mosztári 67. bombázó csoport. A mosztári 52. harcoló csoport alá tartozott a brit „Hawker Fury II” harci repülőkkel ellátott mosztári 163. és 164. századok. A mosztári 66. bombázó csoport alá tartozott a „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkkel ellátott mosztári 211. és 212. századok. A mosztári 67. bombázó csoport alatt működött a „Breguet XIX B.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló mosztári 213., 214. századok.

A Hátországi Légierő „Pozadinsko Vazduhoplovstvo” (PozdVO) parancsnoksághoz tartozott az oktatási-kiképzési iskola, kiképzési-tréning repülős egység, a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a kraljevói „repüléstechnikai intézet” százada valamint egy támogató osztag. Az oktatási-kiképzési iskola alá tartozott a német „Bucker Bu (Bü) 131 Jungmann” kiképző repülő gépeket használó újvidéki 1. pilóta iskola, mosztári 2. pilóta iskola és a „Potez 25” felderítő gépet használó niksicsi (Niksic) 3. pilóta iskola. Az oktatási-kiképzési iskola alá tartozott még a újvidéki 1. és 2. kiképző iskola, valamint a valjevói 3. kiképző iskola. A kiképzési-tréning repülős egységhez az alábbi csoportok tartoztak. A lazareváci (Lazarevac) 201. csoport, mely alá tartozott a „Potez 25” gépekkel rendelkező lazareváci 601. és 602. századok, a 202. csoport, mely alá tartozott a az olasz „Caproni Ca.310” felderítő és „Potez 25” felderítő-bombázó gépekkel rendelkező szarajevói 603. és zágrábi 604. századok, a 203. csoport, mely alá tartozott a 605. és 606. századok, a 204. csoport, mely alá tartozott a „Potez 25” gépekkel rendelkező béla crkvai 607. és 608. századok, és a 205. csoport, mely alá tartozott a „Potez 25” gépekkel rendelkező szarajevói 651. és béla crkvai 652. századok. A Hátországi Légierő „Pozadinsko Vazduhoplovstvo” (PozdVO) parancsnoksághoz tartozott, a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a kraljevói „repüléstechnikai intézet” százada valamint egy támogató osztag. A támogató osztag négy századból állt; 751. század (Sarajevo), 752.század (Kraljevo), 753. század (Mostar) és a 754. század (Nis).[30]

A „Haditengerészeti Parancsnokság” alárendeltségébe sorolták a „Haditengerészeti Partvédelmi Parancsnokságot”, a „Flottát”, a „Folyami Flottillát” és a „Haditengerészeti Légitámogató Törzset”. A „Légitámogató Törzs” alá tartozott az 1., 2. és 3.  „Hidroplán Parancsnokság”.

Az 1. „Hidroplán Parancsnoksághoz” tartozott a „Vodice” hidrodrom-bázison állomásozó 12. hidroplán század, melyben tíz darab jugoszláv „Ikarus IO” repülő volt. A 2. „Hidroplán Parancsnoksághoz” tartozott a „Divulje” hidrodrom-bázison állomásozó 5. hidroplán század, melyben tizenkét darab jugoszláv „Rogozarski SIM-XIV-H” hidroplán szolgált, a 26. hidroplán század, melyben nyolc darab német „Dornier Do C[31]” hidroplán szolgált, valamint a 25. hidroplán század, melyben pedig három német „Dornier Do J (Val)” hidroplán volt. A 3. „Hidroplán Parancsnoksághoz” tartozott a „Kumbor” hidrodrom- bázison állomásozó az 1. hidroplán század, melyben tizenkét „Rogozarski SIM-XIV-H” repülő szolgált, a 11. hidroplán század, melyben hét darab „Rogozarski SIM-XIV-H” szolgált, a 21. hidroplán század, melyben hat darab „Dornier Do J (Val)” szolgált és a 20. hidroplán század, melyben pedig nyolc darab „Dornier Do H[32]” volt.

„Divulje” bázison működött harminc különböző repülővel („Rogozarski SIM-XIV H”, „Dornier Do.22 (DO-H)”, „Dornier Wal” és „Dornier DO-D”) továbbá egy a „Haditengerészeti Légitámogató Iskola (PVoS).



[1] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/units/524_fr_esk.htm

[2] https://en.wikipedia.org/wiki/Hansa-Brandenburg_B.I, https://en.wikipedia.org/wiki/Hansa-Brandenburg_C.I

[3] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo_af1_hist_orbat23.htm

[4] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo_af1_hist_orbat23.htm

[5] https://en.wikipedia.org/wiki/Br%C3%A9guet_19

[6] http://all-aero.com/index.php/contactus/45-planes-d-e-f/2903-dewoitine-d1

[7] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo_af1_hist_orbat23.htm

[8] http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 28151. 0, http: // www. aeroflight. co. uk/ waf/ yugo/ jkrv/ types/ hanriot320.htm

[9] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo_af1_hist_orbat23.htm

[10] Az SZHSZK 1929-re szerb központosítás alá került, a „Karadordevic” dinasztia uralkodójának, I. Sándor szerb király diktatúrájával. A király a „Szerb- Horvát- Szlovén Királyságot” átnevezte 1929-ben „Jugoszláv Királyságnak”.

[11] http:// www. wardrawings. be/ WW2/ Files/ 2- Airplanes/ Axis/ 4-Others/ 06-Croatia/ Avia-BH.33/Avia-BH.33E-SHS.htm

[12] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo_af1_hist_orbat23.htm

[13] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo_af1_hist_orbat23.htm

[14] ttps://www.mycity-military.com/Ostalo-3/Dogodilo-se-na-danasnji-dan-u-vazduhoplovstvu_14.html

[15] ttps://www.mycity-military.com/Ostalo-3/Dogodilo-se-na-danasnji-dan-u-vazduhoplovstvu_14.html

[16] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo-af1-all-time.htm

[17] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo_af1_hist_orbat23.htm

[18] https://www.baesystems.com/en/heritage/hawker-fury

[19] http://www.pilotfriend.com/photo_albums/timeline/ww2/Breguet%20Bre.19.htm

[20] http://www.belgian-wings.be/Webpages/Navigator/Photos/MilltaryPics/interbellum/Breguet%20XIX%20A2-B2/Breguet%2019A2B2%20Frontpage.html

[21] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo_af1_hist_orbat23.htm

[22] https://en. wikipedia. org/wiki/ Cierva_ C. 30, https: // www. avionslegendaires. net/ avion- militaire/ ikarus-ik- 2/, https: // www. baesystems. com / en/ heritage/ hawker - fury,  https: // en. wikipedia. org/ wiki/ B%C3 %B Ccker _B %C3%BC_131, http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo-af1-all-time.htm

[23] https://en.wikipedia.org/wiki/Autogyro

[24] http://all-aero.com/index.php/45-planes-d-e-f/3887-fokker-fix

[25] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo_af1_hist_orbat23.htm

[26] https://en.wikipedia.org/wiki/Savoia-Marchetti_SM.79_Sparviero

[27] https://en.wikipedia.org/wiki/Rogo%C5%BEarski_IK-3

[28] https://www.britannica.com/technology/Hurricane-airplane

[29] https://hu.wikipedia.org/wiki/Do_17, http://www.magnum-x.pl/artykul/dornier-do-17ka-jugoslowianski-latajacy-olowek-cz-i

[30] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo_af1_hist_orbat23.htm

[31] https://en.wikipedia.org/wiki/Dornier_Do_26

[32] https://en.wikipedia.org/wiki/Dornier_Do_H

 

                   MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS HELYZETKÉP A LÉGIERŐ TEKINTETÉBEN


 

Erőviszonyok, a „Jugoszlávia” területén.

 

1939. szeptemberében a németek lerohanják Lengyelországot, mely a II. Világháború kezdeteként vonult be a köztudatba, bár egyes nézőpont alapján, már a második kínai-japán háború 1937. júliusi kirobbanásával indul el, de ezen nézőpont a történelemtudósok jó része szerint nem értelmezhető a II. Világháború kezdetének.[1] 
A Jugoszláv Királyság a semlegessége mellett kitartva, politizálva próbált kimaradni a háborús helyzetből. Bár Hitler kezdetben ígéretet tett a Jugoszláv Királyság semlegességének, területi szuverenitásának tiszteletben tartására, a jugoszláv politikai elitben némileg megingást okozott, hogy 1940. tavaszán a németek megszállták Nyugat- Európát (Dániát, Norvégiát, Belgiumot, Hollandiát, majd Franciaország nagyobbik felét). Anglia lényegében egyedül maradt a németekkel szemben. A német műveletekkel kapcsolatban a jugoszláv hatalmi elit előtt az lebegett, hogy Nyugat-Európa után a Balkán következhet. Ezt némileg ellensúlyozta, hogy Hitler 1940. nyár végén ősz elején folyamatos légitámadást hajtott végre a britek ellen. A légi háborúban azonban a németek alulmarad, Hitler elállt a szigetország bekebelezésétől. Egyre feszültebb lett a helyzet, a jugoszlávok attól tartottak, hogy a németek a brit kudarc után nekimennek a Balkánnak. Jugoszláviában belpolitikai válságot idézett elő, hogy a németekhez vagy Nagy- Britanniához csatlakozzanak.
1940. szeptember 27-én megkötteted a háromhatalmi egyezmény[2], a németek, olaszok és a japánok közt. Németország már tervezgette a Szovjetunió elleni támadás, mely némileg okot adott németek és szovjetek (oroszok) közt elhelyezkedő közép és kelet-európai országoknak, hogy csatlakozzanak a „háromhatalmi egyezményhez”, 1940. novemberében Magyarország, Szlovákia és Románia csatlakozott. Hitler elvárta volna, hogy jugoszlávok is csatlakozzanak, így nem lett volna gondja a Balkánnal. A németek továbbra is elhúzva a mézes madzagot a jugoszlávok előtt, abban a hitben, hogy meg kell őrizni a Balkánon a békét, beígérte a jugoszlávoknak, hogy csatlakozásuk esetén garantálják Jugoszlávia területi épségét, szuverenitását és azt, hogy katonailag kimaradjanak a németek támogatásából is. Egy újabb hirtelen fordulat azonban tovább fokozta a balkáni hangulatot, mikor az olaszok megtámadták 1940, októberben a görögöket. Anglia azonnal reagálva, Kréta elfoglalásával és a görög szövetséges erők támogatásával ellentámadásba lendült, ezzel kiszorítva az olaszokat, sőt Albánia egy részét is ellenőrzés alá vonták. Közben a németek 1941-re előirányozták a Szovjetunió megtámadását.
A helyzetre tekintettel a jugoszláv belpolitikai válság elmélyült, miután 1941. március 25-én a jugoszláv „Cvetkovic” miniszterelnök Bécsben aláírta a háromhatalmi egyezményt, annak tekintetében, hogy a németek továbbra is garantálták Jugoszlávia területi integritását, függetlenségétét és persze egy tengeri kijáratot Szalonikinél az Égei-tengerre. A németek jugoszláv térnyerésével szemben a brittel azonnal nekiláttak az országon belüli szervezkedésnek és az „angolbarát” „Dusan Simovic” tábornok támogatásával sikeres puccsot hajtottak végre 1941. márciusában, a sorozatos antifasiszta tüntetések mellett. Ezzel „Simovic” vezette hatalmi kör Jugoszláviát a britek oldalára állítva szegült szembe a németekkel. 
A németek válasza sem maradt el, 1941. április 06-án Görögország mellett megtámadta Jugoszláviát.[3]   
A Jugoszláv Királyság 1941. áprilisáig élte fénykorát, mikor is a II. Világháború kitörésével, a tengelyhatalmak elfoglalták és részekre osztották. 1941. április 06-án a németek megtámadták a JK-t, szövetségesei „Bulgária, Magyarország és Olaszország” közreműködésével. A megszállás révén 1941. április 17-én a JK kormánya emigrált a „Karadordevic” dinasztia uralkodójával, II. Péterrel egyetemben.[4] A feldarabol Királyi Jugoszláviát a tengelyhatalmak[5]; Német Birodalom, Olaszország, Bulgária, Magyarország, Albánia vonta ellenőrzés alá. A németek ellenőrzésük alá vonták Észak-Szlovéniát (Kranj régió), Maribor város irányítása alatt, valamint Szerbiát. Magyarország megkapta a Délvidéket[6], Dráva szöget és a szlovén Muraközt[7]. Bánát önálló speciális németbarát szerb státuszban maradt, német megszállás alatt. Bulgária a macedón régió nagyobb részét (keleti területek) szkopjei irányítással vehette birtokba, de Szerbiából is megcsíptek egy kisebb területet a szerb-bolgár határ menti részen. Az olasz befolyás alatt működő Albánia megkapta Koszovó déli részét Pristina város irányításával, Nyugat-Macedóniát Prizren város irányításával, és Montenegróból egy csipetnyi részt a montenegrói-albán határ mentén.
Területileg a Királyi Jugoszláviából lényegében a legnagyobb „cikket” a két németbarát államalakulat kapta; az Ante Pavlevics (Ante Pavlevic) és Szlavkó Kvaternik (Slavko Kvaternik) nyugalmazott ezredes vezette német és részben olasz protektorátus alatt működő „Független Horvát Állam (NDH)[8]” és a német protektorátus alatt működő Szerbia. A német protektorátusként működhető szerb bábkormányt, Milan Nedity (Milan Nedic) vezette, akit időközönként támogattak a szerb csetnikek[9].
Az olaszok amellett, hogy már korábbról is birtokolták Isztria egészét, Cresz (Cres) és Losinj, valamint Lasztovó (Lastovo) szigeteket, valamint Zadart, további területként megkapták Dalmácia nagyobb részét, Zadart körülvevő Ravni kotart, Sibeniket, Trogirt, Szplitet, és a dalmát szigetvilágból „Mljet, Korcula, Vis, Solta, Dugi otok, Zirje” nagyobb szigeteket, valamint a Kvarner öböl kikötővárosát az akkori  Fiume-t (Rijeka) és Krk, valamint Rab szigetet. Szlovéniából megkapták a déli régiót Ljubljana irányítása alatt. Mivel Montenegrót az olaszok ellenőrizték, ezért a Kotor öböl teljes mértékben a taljánok kezébe került, a Kotori öböl- Budva vonalon. Az Adria tenger ellenőrzésére az olaszok tartottak igényt, annak ellenére, hogy az NDH rendelkezett általuk ellenőrzött jugoszláv tengerparti területek egy részével. A „Független Horvát Állam” (NDH) a Velebit hegység előtt húzódó partvonalat és Pagot, valamint a dalmáciai Omistól Dubrovnikon át Cavtatig húzódó partszakasz, Peljesac félszigettel, Brács és Hvar szigetet kontrolálta. Az olasz területi igény révén az NDH és a németbarát olasz hatalom közt vita bontakozott ki.
Jugoszláviában a németek ellen két mozgalom szerveződött, egyik a kommunista eszméket való „Titóista” partizánok, a másik a „csetnikek” Drazsa Mihajlovity (Draza Mihajlovic) ezredes vezetésével. Kezdetben 1943-ig a csetnikeket támogatták az angolok is, de 1943. májusától már a partizánokat[10].  
A Jugoszláv Királyság megmaradt had erejét (szárazföldi gyalogsági erők, haditengerészet, légerő), közel ezer katonát az angol parancsnokság alatt álló közel-keleti térségbe emigrálta. Itt angol irányítás alatt Egyiptomban állomásoztak[11].
A jugoszláv partizánok és a Királyi Jugoszlávia emigrált kormánya közti ellentét elsősorban politikai szemlélet tekintetében bontakozott ki. Bár a szövetséges erőket”[12] támogató, angolbarát emigráns „Jugoszláv Királyság” „árnyékkormánya” még a csetnikeket is beszervezte, mint az emigráns kormány had erejét képviselő katonaságot „Hazai Jugoszláv Katonaság”, hogy megpróbálja a Joszip Broz Titó vezette „szovjetbarát” központi hatalmak ellen harcoló partizán mozgalmának felülkerekedését Jugoszláviában, mégsem sikerült. A „Titói” partizánok első több, mint egymillió lakossal bíró szabad területét képezte az „Uzsicei Köztársaság”. A partizánok kialakították saját közigazgatásukat az általuk ellenőrzött régiókban, mely egyre csak szélesedett, növekedett.
Lényeges momentuma volt a II. Világháború nyugat-balkáni eseményeinek az olaszok 1943. szeptemberi kapitulációja. 1943-as olasz kapituláció után már a partizánok lényegében a korábbi Jugoszláv Királyság nagyobb részét uralták. Titó, aki a Jugoszláv Kommunista Párt (JKP)[13] vezetője volt, közel 300 000 haderővel rendelkezett, sőt két olasz hadosztály is átállt a partizán erőkhöz[14]. Emellett nemcsak a volt Királyi Jugoszlávia területén bontakozott ki a partizán hatalmi terjeszkedés, hanem az emigrált Jugoszláv Királyi erőknél is.
Titó marsall, partizánvezér célja volt egy népi uralom alatt álló (kommunista) balkáni föderáció megalakítása, Jugoszlávia elnevezéssel, mely hat tagköztársaságokból állt össze[15]. Ez 1943. november 29-én megvalósult. A hat tagköztársaság alkotta Jugoszláviában, 1943. november 29-én megalakult a „Titói Jugoszlávia”,Föderációs Demokrata Jugoszlávia (FDJ) ideiglenes nemzeti kormánya, melynek élén Joszip Broz Titó állt. Titó természetesen mindent elkövetett az emigráns II. Péter által fémjelzett Királyi Jugoszlávia „kitiltásával” kapcsolatban, az az megtiltotta II. Péter visszatérését Jugoszláviába, és az emigráns jugoszláv kormánytól megtagadta a legitimitást[16].
„Titóista” hatalom 1944-ben teljesen háttérbe szorította a jugoszláv királyi emigránsokat. Tekintettel arra, hogy Titó a tengelyhatalmak ellen lépett fel, szabad kezet kapott a „szövetséges erőktől”[17] az egységes „Titói Jugoszlávia” megteremtésére. A szövetséges nagyhatalmak Tito partizánjait hivatalosan szövetséges haderőnek ismerték el[18]. A partizánok 1944-re folyamatos térnyeréssel terjeszkedtek és az év végére a fennhatóságuk alá kerül részeken kiűzték a megszállókat és nekiláttak Jugoszlávia egyesítésének. 1944-es évben, ősszel-télen a partizánok felszabadították Szerbiát és Vajdaságot, Macedóniát és Koszovót, Montenegrót és Dalmáciát.
A horvátok még tartották magukat NDH erőikkel és németekkel. 1944 tavaszán azonban már a horvátok is látták a német birodalmi bukás előszelét, ezért az NDH-ban pártszakadás történt. Az NDH egy része csatlakozott a partizán mozgalomhoz. Létrejött a horvátok népfelszabadító mozgalma, mely Titót támogatta. A mozgalom megerősödése révén a független Horvátországot támogatók „csatát vesztettek”. 1945. tavasz végével a horvátok Titót támogató népfelszabadító mozgalma győzött.[19] Ezzel a horvát területek is, tagköztársaság minősítésben beolvadtak a „Titói” Jugoszláviába. A szövetségesek nyomására az emigráns jugoszláv kormányt kiszolgáló jugoszláviai csetnik erők[20] háttérbe szorultak, az emigrált kormány „Hazai Jugoszláv Katonaság” katonasága pedig beintegrálódott a Titó partizán erőibe. A „Jugoszláv Királyság” „árnyékkormányát” támogató angolok is elismerték Titó erőnyerését kezdetben.
 
1940-41. a Királyi Jugoszlávia háborúba sodródása, a „Jugoszláv Légierő”, mint a hadsereg része.
 
Az 1939. szeptemberében bekövetkezett német lerohanást, Lengyelországgal szemben 1940-ben további harci történések követek Európa szerte. 1940. év elejétől már zajlanak a II. Világháborús események Nyugat-Európában. A Jugoszláv Királyság továbbra is a semlegessége mellett lobbizott, de a politikai és etnikai feszültségek nem kerülték el. A Jugoszláv Légierő újabb géptípusokkal gazdagodott 1940-re; a brit „Blenheim I”[21], könnyű bombázókkal, a szintén brit „Hawker Hind[22] ugyancsak könnyű bombázókkal, a német „Messerschmitt Bf 109E-3”[23] vadászrepülőkkel, valamint a jugoszláv gyártású „Ikarus IK-2”[24] vadászgépekkel.
1940-ben a Jugoszláv Királyság légi erejének főparancsnoksága továbbra is Ljesnica volt. Az Operatív Légierő Parancsnokság „Operativno Vazduhoplovstvo” (OVO) alá tartoztak a közvetlen OVO alá tartozó „Közvetlen Szolgálat”, légierő zemuni 1. légi dandár, a zágrábi 2. légi dandár, a szkopjei 3. légi dandár, a mosztári 4. légi dandár. A Jugoszláv Királyság légi erejének főparancsnoksága alatt álló Hátországi Légierőt „Pozadinsko Vazduhoplovstvo” (PozdVO) alá tartoztak az oktatási repülési iskolákat és kiképzési repülős századokat, a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a kraljevói „repüléstechnikai intézet” százada, valamint egy támogató osztag.
Az Operatív Légierő Parancsnokság közvetlen irányítása alatt állt a „Blenheim I,” és „Hawker Hind” repülőket használó Zemun (Beograd-Zemun) városban állomásozó 11. légi felderítő csoport, melyhez a nisi 21., 22. századok tartoztak. Továbbá a 81. bombázó csoport, mely „Belgrade-Zemun” bázison állomásozott és alá tartozott a zemuni „Savoia-Marchetti S.79” olasz bombázó gépeket használó 261. század, és a zemuni „Savoia-Marchetti S.79” gépeket használó 262. század.
Az Operatív Légierő Parancsnokság zemuni 1. légi dandár, szarajevói 2. vegyes repülő ezrede „Mesoviti Avijacijski Puk” (MAP) alá tartozott az újvidéki 1., a nisi 2. és a szarajevói 3. légi felderítő csoport. Az újvidéki 1. légi felderítő csoport alá tartozott a „Breguet XIX A.2” francia könnyű bombázó-felderítő repülőkből álló újvidéki 1. és a szkopjei 3. század. A nisi 2. légi felderítő csoport alá tartozott a „Breguet XIX A. 2. repülőkből álló zágrábi és nisi 4. század. A szarajevói 3. légi felderítő csoport alá tartozott a francia – licensz alapján jugoszláv gyártás-„Potez 25„ felderítő - közepes bombázó repülőkből álló szarajevói 5. és 6. század
Az Operatív Légierő Parancsnokság, zemuni 1. légi dandár, „Belgrad-Zemun” 6. vegyes repülő ezred „Mesoviti Avijacijski Puk” (MAP) alá tartozott a „Belgrad-Zemun” 31. harcoló csoport, „Belgrad-Zemun” 32. harcoló csoport, „Belgrad-Zemun” 51. harcoló csoport.  A 31. harcoló csoportot a német „Messerschmitt Bf 109E-3” vadászgépeket használó zemuni 101. és 102. század, valamint a zemuni 141. század alkotta. A 32. harcoló csoportot a német „Messerschmitt Bf 109E-3” vadászrepülővel rendelkező zemuni 103., 104. valamint a 142. század alkotta. Az 51. harcoló csoportot a jugoszláv „Rogozarski IK-3[25]harci gépekkel ellátott zemuni 161. és 162. század alkotta.
Az Operatív Légierő Parancsnokság, zágrábi 2. légi dandár, 4. vegyes repülő ezrede „Mesoviti Avijacijski Puk” (MAP)alá tartozott a zágrábi 33. és 34. harcoló csoport. A 33. zágrábi harcoló csoport alá tartozott a brit „Hurricane I.[26]kis hatótávolságú vadászrepülőkből álló zágrábi 105. és 106. század. A 34. zágrábi harcoló csoport alá tartozott a jugoszláv „„Ikarus IK-2”[27] harci repülőkből álló zágrábi 107. és a brit „Hawker -Hurricane I” repülőkből álló 108. század.
Az Operatív Légierő Parancsnokság, zágrábi 2. légi dandár, 8. vegyes repülő ezrede „Mesoviti Avijacijski Puk” (MAP) alá tartozott a a 68. zágrábi bombázó csoport és a 69. zágrábi bombázó csoport. A 68. bombázó csoport alá tartozott a brit „Blenheim I”[28], könnyű bombázó repülőgép parkkal rendelkező zágrábi 215. és 216. századok. A 69. bombázó csoport alá tartozott a „Blenheim I” repülőgép parkkal rendelkező zágrábi 217. és 218. századok.
Az Operatív Légierő Parancsnokság, szkopjei 3. légi dandár, szkopjei 3. vegyes repülő ezred „Mesoviti Avijacijski Puk” (MAP) alá tartozott a szkopjei 63. bombázó repülős csoport és a szkopjei 64. bombázó csoport. A szkopjei 63. bombázó repülős csoport „Dornier (Do) 17Ka[29] német könnyű (éjszakai harci) bombázó-felderítő gépekkel ellátva a szkopjei 205., 206. és 207.. bombázó század tartozott. A 64. bombázó csoport Szkopjéban (Skopje) működött, mely alá a „Do 17Ka” repülőgépekkel ellátott szkopjei 208., 209. és 210. század tartozott.
Az Operatív Légierő Parancsnokság, szkopjei 3. légi dandár, nisi 5. vegyes repülő ezred „Mesoviti Avijacijski Puk” (MAP) alá tartozott a Nis városban állomásozó 21. légi felderítő csoport, melyhez a nisi 41., 42. és 43. századok tartoztak brit „Hawker Fury II” harci repülőkkel felszerelve. Az 5. ezredhez tartozott a nisi 35. harcoló csoport, mely alá „Fury II” repülőkből álló Nis bázison állomásozó 109. és 110. század tartozott.
Az Operatív Légierő Parancsnokság, mosztari 4. légi dandár, újvidéki 1. vegyes repülő ezrede „Mesoviti Avijacijski Puk” (MAP) alá tartozott az újvidéki 61. és 62. bombázó csoport. A brit „ Blenheim I” bombázó repülőkkel rendelkező 61. bombázó csoport alá tartozott az újvidéki 201. és 202. század. A szintén „Blenheim I” gépekkel felszerelt 62. bombázó csoport alá pedig az újvidéki 203. és 204. csoport.
Az Operatív Légierő Parancsnokság, mosztári 4. légierő dandár, mosztári 7. vegyes repülő ezrede „Mesoviti Avijacijski Puk” (MAP) alá tartozott a mosztári 52. harcoló repülős csoport, a mosztári 66. bombázó repülős csoport, és a mosztári 67. bombázó csoport. A mosztári 52. harcoló csoport alá tartozott a brit „Hurricane I.[30]harci repülőkkel ellátott mosztári 163. és 164. századok. A mosztári 66. bombázó csoport alá tartozott a „Savoia-Marchetti S.79” olasz bombázó repülőkkel ellátott mosztári 211. és 212. századok. A mosztári 67. bombázó csoport alatt működött a „Savoia-Marchetti S.79[31]repülőkből álló mosztári 213., 214. századok.
A Hátországi Légierő „Pozadinsko Vazduhoplovstvo” (PozdVO) parancsnoksághoz tartozott az oktatási-kiképzési iskola, kiképzési-tréning repülős egység, a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a kraljevói „repüléstechnikai intézet” százada valamint egy támogató osztag. Az oktatási-kiképzési iskola alá tartozott a német „Bucker Bu (Bü) 131 Jungmann”[32] kiképző gépeket használó újvidéki 1. pilóta iskola, mosztári 2. pilóta iskola és a francia licensz alapján jugoszlávok gyártotta „Potez 25” felderítő- közepes bombázó gépet használó niksicsi (Niksic) 3. pilóta iskola. Az oktatási-kiképzési iskola alá tartozott még a újvidéki 1. és 2. kiképző iskola, valamint a valjevói 3. kiképző iskola. A kiképzési-tréning repülős egységhez az alábbi csoportok tartoztak. A lazareváci (Lazarevac) 201. csoport, mely alá tartozott a „Potez 25” gépekkel rendelkező lazareváci 601. és 602. századok, a 202. csoport, mely alá tartozott a olasz „Caproni Ca.310”  felderítő és „Potez 25” gépekkel rendelkező szarajevói 603. és zágrábi 604. századok, a 203. csoport, mely alá tartozott a 605. és 606. századok, a 204. csoport, mely alá tartozott a „Potez 25” gépekkel rendelkező béla crkvai 607. és 608. századok, és a 205. csoport, mely alá tartozott a „Potez 25” gépekkel rendelkező szarajevói 651. és béla crkvai 652. századok. A Hátországi Légierő „Pozadinsko Vazduhoplovstvo” (PozdVO) parancsnoksághoz tartozott, a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a kraljevói „repüléstechnikai intézet” százada valamint egy támogató osztag. A támogató osztag négy századból állt; 751. század (Sarajevo), 752.század (Kraljevo), 753. század (Mostar) és a 754. század (Nis).
 
 
 
1941-es német megszállás előtt a Jugoszláv Királyság légi erejében „Jugoslovensko Kraljevsko Ratno Vazduhoplovstvo” (JKRV) négy dandár, nyolc ezred, ebből négy vadászrepülő, négy bombázó ezred, két önálló operatív csoport és hét felderítő csoport kapott helyet. A JKRV 1918-tól 1941-ig a hadsereg részét képezte és a hadseregbe tartozott.[33] 1941-ben a Jugoszláv Királyság légi erejének főparancsnoksága Ljesnica volt. A Jugoszláv Légierőben megjelent a németek „Messerschmitt Bf 108 Taifun”[34] vadászgépe és a szintén német „futárgép” a „Fieseler Fi 156”[35].
Az Operatív Légierő Parancsnokság „Operativno Vazduhoplovstvo” (OVO) alá tartoztak a közvetlen OVO alá tartozó „Közvetlen Szolgálat”, légierő zemuni 1. vadászrepülő dandár, a nova topolai 2. vegyes repülő dandár, a sztuboli (Stubol) 3. vegyes repülő dandár, a ljubicsi (Ljubic) 4. bombázó repülő dandár. A Jugoszláv Királyság légi erejének főparancsnoksága alatt állt az önálló zágrábi parancsnoksággal rendelkező úgynevezett hadseregi légierő „Armijsko Vazduhoplovstvo” (AVO), valamint a Hátországi Légierőt „Pozadinsko Vazduhoplovstvo” (PozdVO), mely alá tartoztak az oktatási repülési iskolákat és kiképzési repülős századokat, a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a kraljevói „repüléstechnikai intézet” százada, valamint egy támogató osztag.
Az Operatív Légierő Parancsnokság közvetlen irányítása alatt állt főparancsnokság ljesnicai bázisán állomásozó német „Messerschmitt Bf 108 Taifun” vadászgép és „német „Fieseler Fi 156” futár gépekkel rendelkező 701. önálló század, a brit „Blenheim I,” és „Hind” könnyű bombázó repülőket használó Veliki Radinci városban állomásozó 11. légi felderítő csoport, „Izvidacka Avijacijska Gupa” melyhez a Veliki Radinciban lévő 21., 22. századok tartoztak. Továbbá a 81. bombázó csoport, mely „Mostar-Ortijes” bázison állomásozott és alá tartozott a mosztári olasz „Savoia-Marchetti S.79” bombázó gépeket használó 261. század, és az „S.79” gépeket használó mosztári 262. század, valamint a „Mostar-Koros” bázison brit „Hurricane I. ” kis hatótávolságú vadászrepülővel, német „Messerschmitt Bf 109E” vadászrepülővel és cseh „Avia BH-33E” harci gépekkel ellátott harcoló század és a podgoricai „Avia BH-33E” gépekkel ellátott harcoló század.
Az Operatív Légierő Parancsnokság zemuni 1. vadászrepülő dandár alatt állt egy önálló század, a zemuni 702. század, mely német „Messerschmitt Bf 109E”, „Messerschmitt Bf 108 Taifun” vadászgépekkel és „Fieseler Fi 156” futár repülőkkel rendelkezett. A dandár alá tartozott a kraljevói 2. harcoló repülő ezred „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP). Az ezred alá tartozott a Knic településen lévő bázison állomásozó 31. és 52. csoportok. A 31. csoportba tartozott a „Susicko Polje” reptéren állomásozó, német „Messerschmitt Bf 109E” vadászgépekkel rendelkező 101. század, és a 141. század. Az 52. csoportba tartozott a „Knic” reptéren állomásozó, brit „Hurricane I” vadászgépekkel rendelkező 163. század, és a 164. század. Az Operatív Légierő Parancsnokság zemuni 1. vadászrepülő dandár alatt állt a zemuni 6. harcoló repülő ezred„Jurisni Avijacijski Puk” (JAP). Az ezredhez tartozott a „Prnjavor” 32. csoport, „Beograd-Zemun” 51. csoport. A 32. harcoló csoportot a német „Messerschmitt Bf 109E-3” vadászrepülővel rendelkező prnjavori 103., 104. valamint a 142. század alkotta. Az 51. harcoló csoportot a jugoszláv „IK-3” harci gépekkel ellátott zemuni 161. és 162. század, valamint a német „Messerschmitt Bf 109E-3” vadászrepülőkkel rendelkező 102. század alkotta.
Az Operatív Légierő Parancsnokság, nova topolai 2. vegyes repülő dandár alatt állt egy önálló század, a topolai 703. század, mely német „Messerschmitt Bf 108” vadász és német „Fi 156” futárszolgálati repülőkkel rendelkezett. A dandár alá tartozott a zágrábi 4. harcoló repülő ezrede „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP). Az ezredhez sorolták a boszanszki alekszandrováci (Bosanski Aleksandrovac) 33. és 34. harcoló csoportot. A 33. harcoló csoport alá tartozott a brit „Hurricane I” vadászrepülőkből álló alekszandrováci 105. és 106. század. A 34. harcoló csoport alá tartozott a jugoszláv „IK-2” harci repülőkből álló alekszandrováci 107. és a brit „Hurricane I” repülőkből álló 108. század. Az Operatív Légierő Parancsnokság, nova topolai 2. vegyes repülő dandár, zágrábi 8. bombázó repülős ezrede alá tartozott a „Rovine” bázison állomásozó 68. bombázó csoport és a 69. bombázó csoport. A 68. bombázó csoport alá tartozott a brit „Blenheim I” könnyű bombázó repülőgép parkkal rendelkező rovinei 215. és 216. századok. A 69. bombázó csoport alá tartozott a brit „Blenheim I” könnyű bombázó repülőgép parkkal rendelkező rovinei 217. és 218. századok.
Az Operatív Légierő Parancsnokság sztubuli (Pristina) 3. vegyes légi dandár alatt állt egy önálló század, a sztuboli 704. század, mely német „Messerschmitt Bf 109E”, „Messerschmitt Bf 108 Taifun” vadászgépekkel és „Fieseler Fi 156” futár repülőkkel rendelkezett. A dandár alá tartozott a szkopjei 3. bombázó repülő ezred „Bomaberdrski Avijacijski Puk” (BAP). Az ezred alá tartozott a petrováci 63. bombázó repülő csoport és a 64. bombázó csoport. A 63. bombázó repülős csoport német „Do 17Ka” könnyű (éjszakai harci) bombázó-felderítő gépekkel ellátva a petrováci 205., 206. és 207.. bombázó század tartozott. A 64. bombázó csoport alá, a német „Do 17Ka” könnyű (éjszakai harci) bombázó-felderítő repülőgépekkel ellátott „Pristina-Obilic” bázison állomásozó 208. század, a „Pristina-Stubol” bázison állomásozó 209. század és a „Pristina-Obilic” bázison állomásozó 210. század tartozott. Az Operatív Légierő Parancsnokság, 3. vegyes légi dandár alatt állt a Nis városban állomásozó 5. harcoló repülő ezred „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP). Az ezred alatt állt a „Kosancic” bázison állomásozó 35. csoport, mely alá brit „Fury II” harci repülőkből álló 109. és 110. század tartozott Az ezredhez tartozott a „Rezanovacka Kosa” bázison állomásozó 36. csoport. Ez utóbbi alá tartozott a „Fury II” repülőkből álló 111. és 112. század.
Az Operatív Légierő Parancsnokság ljubicsi (Ljubic) 4. bombázó légi dandár alatt állt egy önálló század, a ljubicsi 705. század, mely német „Messerschmitt Bf 109E”, „Messerschmitt Bf 108 Taifun” vadászgépekkel és „Fieseler Fi 156” futár repülőkkel rendelkezett. A dandár alá állt az újvidéki 1. bombázó repülő ezred „Bomaberdrski Avijacijski Puk” (BAP), brit „Blenheim I” könnyű bombázó repülőkkel ellátva,  melyhez a bjeljinai 61. és 62. csoport tartozott. A 61. csoport alá tartozott davidováci 201. és 202. század. A 62. csoport alá pedig az bjleljinai 203. és 204. csoport. A 4. bombázó légi dandár alá tartozott mosztári 7. bombázó repülő ezrede „Bomaberdrski Avijacijski Puk” (BAP)alá tartozott a preljinai 66. csoport, és a gorobiljei 67. csoport. A 66. bombázó csoport alá tartozott az olasz „Savoia-Marchetti S.79 ” bombázó repülőkkel ellátott preljinai 211. és 212. századok. A 67. csoport alatt működött a „S.79” repülőkből álló gorobiljei 213., 214. századok.
A Jugoszláv Királyság légi erejének főparancsnoksága alatt álló az önálló zágrábi parancsnoksággal rendelkező úgynevezett hadseregi légierő „Armijsko Vazduhoplovstvo” (AVO) alá tartozott hét légi felderítő repülős csoport és egy önálló légi felderítő repülős század. Az 1. felderítő csoport „Ruma” bázison állomásozott, francia „Breguet 19” könnyű bombázó repülő repülőket használva. Szintén ilyen gépet használt a „Sarlince-Leskovac” bázison állomásozó 2. felderítő csoport, a „Stara Topolje-Dakovo” bázison állomásozó 3. felderítő csoport (itt még Potez-25 gépek is voltak), a „Kurilovac- Pleso-Zagreb” bázison állomásozó 4. felderítő csoport, a „Tetovo” bázison állomásozó 5. felderítő csoport, a „Cerklje-Brega-Brezica” bázison állomásozó 6. felderítő csoport, a „Smederevska Palanka” bázison állomásozó 7. felderítő csoport (itt még Potez-25 gépek is voltak), és a „Jasenica-Mostar" bázison állomásozó önálló felderítő repülős század „SIE” (itt még Potez-25 gépek is voltak).
A Hátországi Légierő „Pozadinsko Vazduhoplovstvo” (PozdVO) parancsnoksághoz tartozott az oktatási-kiképzési iskola, kiképzési-tréning repülős egység, a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a kraljevói „repüléstechnikai intézet” százada valamint egy támogató osztag. Az oktatási-kiképzési iskola alá tartozott a német „Bucker Bu (Bü) 131 Jungmann” kiképző repülőket használó újvidéki 1. pilóta iskola, mosztári 2. pilóta iskola és a „Potez 25” felderítő-bombázó gépet használó niksicsi (Niksic) 3. pilóta iskola. Az oktatási-kiképzési iskola alá tartozott még a újvidéki 1. és 2. kiképző iskola, valamint a valjevói 3. kiképző iskola. A kiképzési-tréning repülős egységhez az alábbi csoportok tartoztak. A lazareváci (Lazarevac) 201. csoport, mely alá tartozott a „Potez 25” gépekkel rendelkező lazareváci 601. és 602. századok, a 202. csoport, mely alá tartozott a „Caproni Ca.310” olasz felderítő és „Potez 25” gépekkel rendelkező szarajevói 603. és zágrábi 604. századok, a 203. csoport, mely alá tartozott a 605. és 606. századok, a 204. csoport, mely alá tartozott a „Potez 25” gépekkel rendelkező béla crkvai 607. és 608. századok, és a 205. csoport, mely alá tartozott a „Potez 25” gépekkel rendelkező szarajevói 651. és béla crkvai 652. századok. A Hátországi Légierő „Pozadinsko Vazduhoplovstvo” (PozdVO) parancsnoksághoz tartozott, a belgrádi „Zemun” repülési tesztelő csoport (Vazduhoplovno-opitna Grupa „VoG”) százada, és a kraljevói „repüléstechnikai intézet” százada valamint egy támogató osztag. A támogató osztag négy századból állt; 751. század (Sarajevo), 752.század (Kraljevo), 753. század (Mostar) és a 754. század (Nis).[36]
A Szplit melletti Divulje légitámaszponton a KJRM légi támogató erőinek főparancsnoksága működött, melyhez tartozott az 1. hidroplán repülős parancsnokság- 1. repülős század (Vodice), 2. hidroplán repülős parancsnokság- 1. és 2. felderítő repülős, 3. és 4. bombázó század (Skradin – Primosten), 3. hidroplán repülős parancsnokság- 1. és 2. felderítő repülős, 3. és 4. bombázó század Boka Kotor (Orahovac, Krtole, Fose). Divuljéban működött a KJRM légtámogató-haditengerészeti iskolája is.



[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA

[2] https: // hu. wikipedia. org/ wiki/ H% C3 % A1 romhatalmi_egyezm % C3 % A9 ny, http: // www. rubicon. hu/ magyar/ oldalak/1 940_szeptember_27_a_haromhatalmi_egyezmeny_megkotese/

[3] http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/majorn.pdf

[4] http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/majorn.pdf

[5] A tengelyhatalmak vagy tengely elnevezést használták a második világháborúban a német szövetségi rendszerhez tartozó államok elnevezésére. Az elnevezést elsősorban a három tengely-nagyhatalomra, Németországra, Olaszországra és Japánra használták, de tengelyhatalomnak, vagy tengelyhez tartozónak szokták nevezni a később e szövetségi rendszerhez csatlakozó más országokat is. forrás: Wikipedia

[6] Bácska régió

[7] https:// sh. wikipedia. org/ wiki/ Drugi_svetski_rat_u_Srbiji, : http: // www. multunk. hu/ wp-content/ uploads/ 2017/01/ majorn.pdf,   http: // www. multunk. hu/ wp- content/ uploads/ 2017/ 01/ majorn. pdf, https: //hu. wikipedia. org/ wiki/ II._P % C3 % A9ter_jugoszl %C3%A1v_kir%C3%A1ly

[8] A mai Horvátország szinte teljes területe mellett birtokolhatták a mai Szerbiából a Kelet-Szerémséget és a mai Bosznia és Hercegovina egészét.

[9] A német megszállás után a polgári emigráns kormányt támogató, angolbarát, de 1942-től a megszállókkal is megegyezést kereső, a kommunisták ellen is harcoló „Draza Mihailovic” egységeinek a neve. 1944-től a brit támogatást fokozatosan elvesztették, azt a kommunista partizánok kapták meg. A kommunista Népi Felszabadító Hadsereg az 1944–45-ös hadjáratban szervezetüket szétverte, 1946-ban Mihailovicot kivégezték.   https:// hu. wikipedia. org/ wiki/ Csetnik

[10]   https:// hu. wikipedia. org/ wiki/ M % C3 % A1 sodik _ vi l% C3 % A1gh % C3 % A1bor % C3 % BA# Partiz % C3 % A1nok _a_Balk%C3%A1non                        

[11] https://sh.wikipedia.org/wiki/Jugoslovenska_vojska_van_otad%C5%BEbine

[12] A szövetséges hatalmak, vagy szövetségesek a második világháborúban azok az országok voltak, akik együtt küzdöttek a tengelyhatalmak ellen. A háború során gyakran nevezték őket Egyesült Nemzeteknek is, utóbb azonban ezt az elnevezést már nem használták, mert összekeverhető lett volna a háború után megalapított Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) nevével. A szövetséges hatalmak magját a "Három Nagy" képezte: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió. Forrás: Wikipedia

[13] Juhász József: A Titói Jugoszlávia Első Évtizede, Miroslav Krleza: A Jugoszláv Kommunista Párt. http: // exsymposion. hu/ index. php? tbid= article_page__surfer & csa = load_ article& rw_ code = a- jugoszlav-kommunista-part_2043

[14] Major Nándor: Jugoszlávia a második világháborúban

[15] Major Nándor: Jugoszlávia a második világháborúban

[16] Major Nándor: Jugoszlávia a második világháborúban

[17] A szövetséges hatalmak, vagy szövetségesek a második világháborúban azok az országok voltak, akik együtt küzdöttek a tengelyhatalmak ellen. A háború során gyakran nevezték őket Egyesült Nemzeteknek is, utóbb azonban ezt az elnevezést már nem használták, mert összekeverhető lett volna a háború után megalapított Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) nevével. A szövetséges hatalmak magját a "Három Nagy" képezte: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió. Forrás: Wikipedia

[18] Juhász József: A Titói Jugoszlávia Első Évtizede

[19] Major Nándor: Jugoszlávia a második világháborúban

[20] A csetnikek szembe szállnak a partizánokkal. Ezzel elérték, hogy az antifasiszta szövetséges haderő (Titó partizánjai) ellen háborúztak.

[21] https://hu.wikipedia.org/wiki/Bristol_Blenheim

[22] https://en.wikipedia.org/wiki/Hawker_Hind

[23] https://www.museumofflight.org/aircraft/messerschmitt-bf-109e-3, https://hu.wikipedia.org/wiki/Bf_109

[24] https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_IK-2

[25] https://en.wikipedia.org/wiki/Rogo%C5%BEarski_IK-3

[26] https://www.britannica.com/technology/Hurricane-airplane

[27] https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_IK-2

[28] https://hu.wikipedia.org/wiki/Bristol_Blenheim

[29] https://hu.wikipedia.org/wiki/Do_17, http://www.magnum-x.pl/artykul/dornier-do-17ka-jugoslowianski-latajacy-olowek-cz-i

[30] https://www.britannica.com/technology/Hurricane-airplane

[31] https://en.wikipedia.org/wiki/Savoia-Marchetti_SM.79_Sparviero

[32] https://en.wikipedia.org/wiki/B%C3%BCcker_B%C3%BC_131

[33] https: // www. arcanum. hu/ en/ online- kiadvanyok/ 2vhSzakkonyv- magyarok- a – i i - vilaghaboruban- 2/ legi – haboru – magyarorszag – felett - 6E95/ elso- kotet- 6E96/ a- gyori- programtol- a- haboru- kezdeteig- 19381941- 6F16/ a-jugoszlav-legiero-helyzete-6FDE/

[34] https://en.wikipedia.org/wiki/Messerschmitt_Bf_108_Taifun

[35] https://hu.wikipedia.org/wiki/Fi_156

[36] http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo_af1_hist_orbat23.htm



„Hidrobaza” Divulje. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?PHPSESSID=fqr13fes23dn4e6hkc9j16vuu1&topic=14433.15





1941. áprilisára a Jugoszláv Királyság légi erejénél (JKRV) brit, német, cseh, francia, olasz, és szép számban hazai jugoszláv gyártású harci repülők szolgáltak. Ezek közt voltak vadászgépek, bombázók, vegyes feladatot ellátó felderítő-bombázók, felderítő, kiképző-oktató repülők.
Német gyártású volt a „Messerschmitt Bf-109 E” vadászrepülő, melyből hatvanegy[1] darab szolgált a légi erőnél, a  szintén német „Dornier Do-17 Ka” bombázó, melyből hetven darab[2], egyes források alapján hatvankilenc[3] szolgált a légierőnél, a német „Dornier Do J (Val)” hidroplán bombázó, melyből tíz darab[4], tizenkét darab német „Dornier Do 22kJ” hidroplán[5], tizenhárom darab német „Messerschmitt Bf 108”[6] vadászgép, tíz darab német „Fieseler Fi 156” [7] futár gép, hatvan darab német „Bücker Bü 131 Jungmann”[8] kiképző gép, egy darab német „Dornier D”[9], egy darab „Heinkel HE 8”[10] hidroplán szolgált a légierőnél.
Aztán brit gyártásúak voltak a „Hawker Hurricane Mk I”[11] és Hawker Fury Mk II”[12] vadászok. A „Fury II.” repülőből harminc[13] darab, a „Hurricane” repülőből negyvennégy[14], de egyes források alapján negyvenhét[15] darab szolgált a jugoszláv légierőnél. További brit gyártás volt a „Bristol Blenhaim Mk. 1” bombázó, melyből negyvennégy[16], egyes források alapján hatvanegy[17] darab szolgált a légierőnél és a „Bristol Blenhaim Mk. 1” felderítő gépként funkcionáló típusa, melyből tizenegy[18] darab szolgált a légierőben. További brit gépek voltak,  két darab „Hawker Hind Mk I”[19] könnyű bombázórepülő, két darab „Spartan Cruiser II”[20] szállító repülő,  egy darab „Havilland DH.60 Moth”[21] kiképző repülő,  egy darab „Havilland DH.89 Dragon Rapide”[22] szállító repülő.
A francia gyártású gépek közül két darab[23]„Potez-63”[24] vadászrepülő volt a légierőben, valamint francia licensz alapján jugoszláv módosítású felderítő-könnyűbombázó típus, a „Breguet XIX” és a „Potez-25”. A „Breguet XIX” gépből százhúsz[25], a „Potez-25” repülőből szintén százhúsz[26] darab szolgált a légierőnél, továbbá egy darab francia „Caudron C.449 Goéland”[27] többcélú szállítógép. Öt darab[28] cseh „Avia BH-33” oktató-vadászrepülő, hat darab cseh „Avia BH-33E”[29] harci repülőgép, két darab cseh „Avia-Fokker AF.39”[30] bombázó-szállító repülőgép, „Zlin XII”[31] cseh sportrepülő, „Aero A-35”[32] cseh szállító kisgép, és több mint negyven olasz „Savoya-Marketi SM-79”[33] bombázó, tizenkét darab „Caproni Ca.310”[34] oktató-többfunkciós (felderítő) gép gyarapította a jugoszláv légierőt.
A jugoszlávok saját gyártású vadászrepülő gépeiből két típust állított hadrendbe, nyolc darab[35] egyes források alapján tíz darab[36] „Ikarus IK-2”[37] vadászgépet és hat darab[38], egyes források alapján tizenegy darab[39] „Rogozarski IK-3”[40] vadászgépet. A többi jugoszláv gyártású gépeket; hatvannégy darab „Rogozarski PVT”[41] haladó oktató hidroplánként használható repülő, huszonegy darab „Rogozarski SIM-Х”[42] kiképző repülő, egy darab „Rogozarski SIM-XI”[43] kiképző repülő, huszonöt darab „Rogozarski R-100”[44] kiképző repülő, huszonhárom darab „Zmaj Fizir FP-2”[45] haladó kiképző repülő, tizenkét darab „Rogozarski SIM-XII-H”[46]  kiképző hidroplán, tizenöt darab „Rogozarski SIM-XIV-H” [47] felderítő hidroplán[48] hidroplán,  egy darab „Rogozarski SIM-ХH”[49] kiképző hidroplán, több darab „Ikarus SM”[50] kiképző hidroplán, öt darab „Rogozarski PVT-H” szállító hidroplán[51], húsz- huszonegy darab „Ikarus IO”[52] felderítő hidroplán, és húsz darab „Zmaj Fizir FN”[53] kiképző gépet kiképzési és oktatási célra használtak.[54] Sajnos a modern repülők többsége külföldi gyártású volt, ami a háborús időszakban az alkatrész utánpótlás hiányát, a fegyverzet és muníció hiányát okozta.
 
1941-ben a jugoszláv légierő (JKRV) feladat a jugoszláv terület, légtér védelmében, a támadó célpontok (ellenséges repülők….) megsemmisítésében, az ellenséges repterek, koncentrált erők, vasúti létesítmények elleni támadásban a jugoszláv határ menti zónában, a szárazföldi és haditengerészeti erők támogatásában összpontosult. Mivel ezen műveleteket a JKRV 1941. márciusra befejezte, így visszatértek bázisaikra, ahol reptereken állomásoztak.
A Jugoszláv Királyság katonai vezérkara, légierő főparancsnoksága, a hadügy és haditengerészeti minisztérium légügyi osztálya április elején „R-41” megnevezésű titkos tervezet alapján mozgósította a légierőt, és harci feladatmeghatározással látta el a légierőn belüli egységeket. A „tervezet” március 30-án aktivizálták és április 05-én pedig elrendelték a végrehajtást, mozgósítást. A Ljesnica településnél lévő főparancsnokság és a Zemun operatív parancsnokság és központi összeköttetési parancsnokság április 06-án reggel öt órakor végrehajtotta a mozgósítást.[55]
Az operatív parancsnokság alá tartozó 1. vadászrepülő dandár (bázis Zemun) és alá rendelt zemuni 6. vadászrepülő ezred, mely később „Krussedol” bázisra irányítódik:
- parancsnokság, német „Messerschmitt Bf 109E-3” vadászgépekkel rendelkező, „Krusedol” bázison állomásozó három vadászrepülős század, a „Messerschmitt Bf 109E-3” gépekkel rendelkező „Prnjavor” 32. csoportot alkotó 103., 104. valamint a 142. század, az a jugoszláv „IK-3” vadászgépekkel ellátott 51. harcoló csoportot zemuni 161. és 162. század.
a zemuni 2. vadászrepülő ezred:
- parancsnokság, brit „Hurricane I” vadászgépekkel rendelkező 52. csoport (bázis Knic) 163. század, és a 164. század, német „Messerschmitt Bf 109E-3” vadászgépekkel rendelkező 31. csoport (bázis Kragujevac) 101. század, és a 141. század.
A dandár feladata volt „Bánát, Bácska, Szerémség és Szerbia (Rtanj-Jastrebac-Kopaonik-Prijepolje-Foca vonalig) különös védelemmel „Beograd, Kragujevac, Cacak, Kraljevo, Krusevac” városokra és ipari központokra. A nyugati határvonala a dandárnak a „Duna folyó- Vukovar- Drina folyó” vonalig tartott.
Az operatív parancsnokság alá tartozó 2. vegyes repülő dandár (bázis „Banja Luka” és „Bosanske Gradiske” közti Topola településen) alá tartozott a zemuni 4. vadászrepülő ezred:
- parancsnokság, a brit „Hurricane I” vadászrepülőkből álló „Bosanski Aleksandrovac” bázison állomásozó 33. harcoló csoportot alkotó alekszandrováci 105. és 106. század, az jugoszláv „IK-2” vadászrepülőkből álló „Bosanski Aleksandrovac” bázison állomásozó 34. harcoló csoportot alkotó „alekszandrováci 107. század.
a Rovine (Banja Luka várostól északra) bázison állomásozó 8. bombázó repülő ezred:
- parancsnokság, a brit „Blenheim I” könnyű bombázó repülőgép parkkal rendelkező Rovine bázison állomásozó rovinei 68. bombázó csoportot alkotó 215. és 216. századok, a „Blenheim I” könnyű bombázó repülőgép parkkal rendelkező Rovine bázison állomásozó rovinei 69. bombázó csoportot alkotó 217. és 218. századok.
A dandár 8. bombázó ezredének feladata volt a „Maribor-Wien (Bécs)” közti vonalon támadni az osztrák repülőtereket, vasúti objektumokat, a 4. vadászrepülő ezredé pedig az ellenséges légi erők behatolásának megakadályozása és megsemmisítése a horvát, szlovén és boszniai légtérben, illetve ellenséges szárazföldi vagy vízi erők támadásának megtörése, semlegesítése. A dandár műveleti zónája keleti vonalon „Duna folyó-Drina folyó”, déli vonalon pedig „Bjelasnica hegység- Gornji Vakuf- Drvar- Velebit hegység” húzódott. 
Az operatív parancsnokság alá tartozó 3. vegyes repülő dandár (bázis „Pristina”) alá tartozott a szkopjei 3. bombázó repülő ezred:
- parancsnokság, német „Do 17 Ka” bombázó gépekkel rendelkező „Skopje-Petrovac” bázison állomásozó 63. bombázó repülő csoportot alkotó „Skopje-Petrovac” bázison lévő 205., az „Urosevac” bázison lévő 206. és 207.. bombázó század, a „Do 17 Ka” gépekkel rendelkező „Pristina-Milosevo” bázison lévő 64. bombázó csoportot alkotó „Pristina-Milosevo” 208. század, a „Pristina-Stubol” bázison állomásozó 209. század és a  „Pristina-Obilic” bázison állomásozó 210. század.
a „Bojnik- Leskovac” bázison állomásozó 5. vadászrepülő ezred:
- parancsnokság, brit „Fury II” vadászrepülőkből álló  „Bojnik- Leskovac” bázison állomásozó 35. csoportot alkotó 109. és 110. század, a „Fury II” repülőkből álló „Rezanovacka kosa-Kumanovo.” bázison lévő 36. csoportot alkotó 111. és 112. század.
A dandár 3. bombázó ezred feladata volt támadni a „Stara planina” hegységtől délre eső részen  támadni az bolgár repülőtereket, vasúti objektumokat, a 5. vadászrepülő ezredé pedig az ellenséges légi erők behatolásának megakadályozása és megsemmisítése a légtérben, illetve ellenséges szárazföldi vagy vízi erők támadásának megtörése, semlegesítése a makedón és szerbiai területeken (Rtanj - Kopaonik – Prokletije) vonalig, különös védelemmel Szkopje és Nis városokra.
Az operatív parancsnokság alá tartozó 4. bombázó repülő dandár (bázis „Ljubic-Cacak”) alá tartozott a szkopjei 1. bombázó repülő ezred:
- parancsnokság, „Blenheim I” könnyű bombázó repülőkkel rendelkező „Bijeljine” bázison állomásozó 61. csoportot alkotó 201. és 202. század, „Blenheim I” repülőkkel rendelkező „Davidovic-Paracin” bázison állomásozó 62. csoportot alkotó 203. és 204. század.
a 7. bombázó repülő ezred:
- parancsnokság, olasz „Savoia-Marchetti S.79 ” bombázó repülőkkel ellátott „Preljina- Cacak” bázison állomásozó 66. csoportot alkotó 211. és 212. század, a „S.79” repülőkkel ellátott „Uzicka Pozega” bázison lévő 67. csoportot alkotó 213. és 214. század.
A dandár 1. bombázó ezred feladata volt támadni a „Stara planina” hegységtől északra eső részen támadni a bolgár és román repülőtereket, vasúti objektumokat, a 7. bombázó ezredé pedig támadni a repülőtereket és stratégiailag fontos objektumokat Albánia területén.
Az operatív parancsnokság alá tartozó önálló 81. bombázó csoport, mely „Mostar-Ortijes” bázison állomásozott és alá tartozott a mosztári olasz „Savoia-Marchetti S.79 ” bombázó gépeket használó 261. század, és az „S.79” gépeket használó mosztári 262. század, valamint a „Mostar-Koros” bázison brit „Hurricane I”, német „Messerschmitt Bf 109E-3”, cseh „Avia BH-33E” vadászgépekkel ellátott harcoló század és a podgoricai „Avia BH-33E” gépekkel ellátott harcoló század. Feladatuk volt Észak-Albánia repterei és stratégiailag fontos objektumainak a támadása, valamint a tengerparti haditengerészeti és szárazföldi erők támogatása.
Az operatív parancsnokság alá tartozó, „Blenheim I” repülőkkel rendelkező önálló 11. légi felderítő csoportVeliki Radinci- Ruma” városban állomásozott, melyhez két század a 21., 22. tartoztak. Feladatuk a felderítő tevékenység volt. 
A pilótaképző iskolákból a operatív parancsnokság Mosztár légi bázison alakította ki hét vadász repülővel, az önálló vadászrepülős századát. Feladatuk volt az ellenséges légi erő behatolásának megakadályozása és megsemmisítése a crna gorai, hercegovinai, dalmáciai légtérben, illetve ellenséges szárazföldi vagy vízi erők támadásának megtörése, semlegesítése ugyanezen zónában, továbbá a Mosztár, Podgorica, Szplit, Sibenik, Boka Kotor védelme.
A légierő parancsnoki vezérkara és dandár törzs részére biztosítva volt egy összekötő légi század, valamint egy légi szállító csoport és egy légi egészségügyi csoport. A légi szállító csoport a „Valjevo-Divac” légi bázison állomásozott két századdal, a légi egészségügyi csoport pedig belgrádi bázison állomásozott szintén két századdal.  
A szárazföldi hadsereg parancsnokságokat (1. hadsereg, 2. hadsereg, 3. hadsereg, 4. hadsereg, 5. hadsereg, 6. hadsereg, 7. hadsereg) és a tengerparti zónában összevont szárazföldi és haditengerészeti erők „TPM” támogatására a légierő a hadseregparancsnokságok alá irányította hét darab felderítő csoportját, több mint száz darab francia „Breguet 19” bombázó és „Potez-25” felderítő-bombázó repülőkkel ellátva. Az 1. felderítő légi csoportot (Ruma bázis) az 1. hadsereg támogatására, a 2. felderítő légi csoportot (Sarlince-Nis bázis) az 5. hadsereg támogatására, a 3. felderítő légi csoportot (Staro Polje-Dakovo) a 2. hadsereg támogatására, a 4. felderítő légi csoportot (Pleso - Velika Gorica -Zagreb bázis) az 4. hadsereg támogatására, az 5. felderítő légi csoportot (Tetovo bázis) a 3. hadsereg támogatására, a 6. felderítő légi csoportot (Brezice bázis) a 7. hadsereg támogatására, 7. felderítő légi csoportot (Smederevska Palanka bázis) a 6. hadsereg támogatására.
 
Az 1941. április 06-i német erők és szövetségeseik támadása során a Királyi Jugoszlávia légi ereje összeroppan, az első támadó fázist követő április 11-től 13-ig zajló második és az április 14-től április 18-ig tartó harmadik támadó fázist a Királyi Jugoszlávia teljes kapitulációja zárta le. A jugoszláv légierő a németek, olaszok hadizsákmánya lesz, vagy megsemmisül. A németbarát horvátok a repülők egy részét megkapták[56].
 
A II. Világháborús korszak és a létrejövő önálló „Jugoszláv Légierő”.
 
1941-ben, a Királyi Jugoszlávia április kapitulációja után a jugoszláv területen, a fasiszta rendszer ellen harcoló „Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ)”[57] partizánjai fontosnak tartották, hogy kialakítsanak egyfajta légi támogató erőt, mely a partizán harcoló csoportokat elláthatja ellátmányokkal, felszerelésekkel, haditechnikai eszközökkel, információval….. . Akkoriban sem a közúti, sem vízi, sem vasúti közlekedés nem volt biztonságos és lehetséges az egymástól néhol teljesen elszigetelt partizán erők részére. A partizánok az ellátmányokat főleg a szövetségesüknek számító szovjetektől várták, akikkel tárgyalásokat is folytattak. Az ellátmányok légi úton történő fogadásának céljából, a partizánok az általuk ellenőrzött „szabad” területen repülők fogadására és indítására alkalmas reptereket kezdtek kialakítani. Egyik ilyen elsők közt létrehozott reptér volt a kelet-boszniai partizán kontrol alatt lévő zónában található „Sokolac” településnél lévő „Luburic polje”, majd ezt követte az 1942-ben létrehozott crna gorai „Zabljak” településen kialakított partizán reptér. Sajnos a szovjetek nem látták el a beígért hadianyaggal a NOVJ erőket, így a partizánok hiába alakítottak ki repteret. „Luburic polje” repteret 1942-ben a németek elfoglalták. Mind ezek mellett, a partizán erőkhöz csatlakozni kívánó, akár a németbarát szerb, vagy horvát oldalról átálló pilóták és repülői, akár az egykori Királyi Jugoszlávia partizán eszmékhez húzó pilótái és repülői részére, a partizánok reptereket kívántak kialakítani.  
A ”Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ)” partizánjai a boszniai „Krajina” (Nyugat-Bosznia) régióban jelentős territóriumot tudtak maguk alá vonni. A műveleteik során az egyik legfontosabb stratégiai lépés volt a boszniai Bánya Lukától (Banja Luka) északnyugatra eső „Prijedor” város és annak „Urija” repterének kontrol alá vonása. Bár a partizánok már korábban, 1942. március-áprilisában létrehoztak egy kisebb repülőteret „Kozarska Dubica” és „Prijedor” városkákat összekötő közút menti „Meduvode” falunál (Első Partizán Reptér), mégis 1942. május 16-i „Urija” elfoglalása és „Prijedor” felszabadítása a partizán légierő „partizanska avijacija“; szempontjából igen nagy fontossággal bírt.[58] „Meduvode” reptér elsődleges szerepe, a partizán légierőhöz csatlakozó repülősök, akár a németbarát horvát erőktől, akár a németbarát szerbektől dezertáló pilóták és gépeik, vagy „bujkáló”, rejtőzködő pilóták és gépeik fogadására alkalmas „felszabadított” terület biztosítása. A reptér kisebb harci repülőket és oktató kisgépeket volt képes fogadni. A prijédori „Urija” jelenhette a második partizán reptér meglétét, így már, ezen repülésre alkalmas volt repülők fogadására. A németbarát horvát állam (NDH), a boszniai Bánya Luka (Banja Luka) várostól északra eső „Zaluzani” katonai repteréről 1942. május 21-én[59] dezertált két repülő és személyzete. A pilóták egy francia Breguet 19[60] és egy francia Potez 25[61] gépel a partizánok „Urija” légi bázisára repültek, ahol csatlakoztak a NOVJ légi egységéhez. Ezen két gép jelentette az első lépést egy úgynevezett partizán légierő megalakítása felé. Tekintettel a német erők és németbarát horvát erők és velük szövetséges országok légi fölényére, valamint az 1942. júniusi német támadásra, a partizánok a prijedori „Urija” reptérről a titkos „Meduvode” falunál lévő első partizán repülőtérre[62] rejtették el, megfelelő álcázás mellett a francia „Breguet 19” és „Potez 25” gépeket. Ezen két repülő és dezertáló pilótáik lényegében egyfajta légi jelenlétet biztosított a partizánok számára, mely megadta a lendületet egy partizán „légierő” létrejöttének irányába. A két harci gép azonban nem sokáig funkcionált. A német légierő a „Potez 25”[63] gépet még „Meduvode” repülőtéren kilőtte 1942. 07. 06-án, a „Breguet 19” gépet pedig 1942. 08. 04-én légi harcban kilőtte.[64] Ezzel már csak formálisan működhetett tovább a „partizán légierő”. A németek júniusi támadása miatt a partizánok egy újabb repteret alakítottak ki Prijédortól délnyugatra „Lusci Palanka” településnél. Ez volt lényegében a harmadik partizán reptér. Palánkára vonták ki a német támadás elől az „Urija” és „Meduvode” bázist.[65]
1943. év végéig a partizánok további reptereket kezdtek kialakítani Boszniában; „Glamoc, Livno, Berana, Bosanski Petrovac, Pljevlja, Sekovic” településeknél. A partizánok 1942. május 21-én[66] megalakították formálisan a „Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg Legi Erejét” „Vazduhoplovstva NOVJ” (vNOVJ). Elsőként a partizán ellenőrzés alatt álló, boszniai „Krajina” régióban létrejött a Nemzet-felszabadító Erők Boszniai Krajina Operatív Törzsének osztaga „Operativnog staba Narodnooslobodilackoj Postrojnbi odreda Bosanske krajine” és az első katonai légi bázis, a nyugat- hercegovinai Livnó (Livno) városkánál lévő reptéri bázison. Bár a jugoszláv légierő első megalakulásához vezető lépcsőfokai az 1942-es évre nyúlnak vissza, mégis szervezetileg csak 1943. januártól kezdett formálódni a légierő. Elsőként 1943. 01. 03-án létrejött a „Jugoszlávia Nemzeti Felszabadító Hadsereg Légügyi Osztálya „Odsek za vazduhoplovstvo pri Vrhovnom stabu NOV i POJ”. Az osztály azonban csak formális volt, mert az 1943-as német és németbarát erők offenzívái (Neretva, Sutjeska) a működését megakadályozták.[67]
A partizán erők az olasz kapituláció során kezdtek hozzájutni hadizsákmányként repülőgépekhez, az akkori szlovén és horvát régióban. Ezt közt volt az olasz egymotoros repülő a „Saiman 202” [68], mely a szlovén „Gorica” repterén foglaltak le 1943. szeptember 09-én a partizánok. A „Saiman” mellett még tíz egyéb repülőt sikerült „Gorica” reptéren lefoglalniuk a partizánoknak. A „Saiman” gépet oktatási-kiképzési célra használták a továbbiakban. 1943. október 09-én a szlovén „Metlika” reptéren a partizánok lefoglaltak egy darab német „Bucker Bu (Bü) 131 Jungmann” kiképző repülő [69] repülőt, majd még egy darabok október 24-én a horvát Zsumberak (Zumberak) reptéren. A horvát rijekai „Grobnicko polje” repterén a partizánok további két repülőt foglaltak le, egy felderítésre, vagy összekötő feladatok ellátására használt német egymotoros  „Fieseler Fi 156 Storch (Roda)”[70] és egy olasz „Caproni Ca.310” felderítő repülő [71]. A megszerzett repülőket a partizánok az általuk létesített repterekre irányították „Grkovnica”, és horvát likai „Laudonov gaj/ Bunic” és „Udbina”.  A Bunity (Bunic) bázison hat pilóta egy parancsnok és tizenhat szakember közreműködésével megalakította a horvát partizán vezérkari törzs „Glavni stab NOV i PO Hrvatske” a légi alakulatát „GSH-1”-vazduhoplovna baza" elnevezéssel. A bázis egyfajta logisztikai kiszolgáló katonai szolgálat volt, ahol légiközlekedés-technikai, mentési, intendáns, egészségügyi eszközöket tároltak és juttattak célba repülő gépeikkel. A képzések 1943. októberétől indultak meg. A Szplit közelében lévő „Divulja” területén lévő reptéren a partizánok megszerezték szeptember 11-én egy olasz „Fiat ICR 42” hidroplánt. Ezen gép adott lehetőséget arra, hogy a horvát partizánok Szplit „Vranjic” kikötőjében létrehozzák első „légi-hidroplános” bázisukat (hidrodrom)[72] a partizán erők (NOVJ) szpliti IV. operatív zóna parancsnokság irányítása alatt "Obalskoj komandi u Splitu 4. operativne zone Hrvatske”. 1943. szeptember 26-án aztán a hidroplán bázist áthelyezték a Hvar szigeten lévő Sztárigrádba (Starigrad), ami a repülőgép elvesztéséig, az az október 06-ig funkcionált. [73]



[1] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[2] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[3] http://www.histaviation.com/yugoslavia.html

[4] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[5] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[6] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[7] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[8] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[9] http://www.histaviation.com/yugoslavia.html

[10] . http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[11] Három darab gépet a németek elfogtak és később Romániába szállították azokat. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[12] Két darabot az olaszok elfogtak és hadizsákmányként lefoglalták 1941-ben. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[13] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[14] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije

[15] , http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[16]   https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije

[17] , http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[18] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije

[19] http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[20] Mindkét gép 1941-ben a németekhez került http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https://www.histaviation.com/spartan_cruiser_2.html

[21] . http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, http://www. aeromagazin. hu/ index. php?option= com_ k2&view= item& id= 184: elfelejtett- rep%C3%BCl%C5%91g%C3%A9peink-de-havilland-dh%E2%80%9360-%E2%80%9Emoth%E2%80%9D&Itemid=53, https://en.wikipedia.org/wiki/De_Havilland_DH.60_Moth

[22] 1941-ben a németekhez került. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https://en.wikipedia.org/wiki/De_Havilland_Dragon_Rapide

[23] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[24] https://hu.wikipedia.org/wiki/Potez_63.11

[25] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[26] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[27] 1941-ben a németekhez került. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[28] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[29] Mind a hat darab 1941. áprilisában megsemmisült.  http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[30] http://www.histaviation.com/yugoslavia.html

[31] 1941-ben a németekhez került. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[32] 1941-ben a németekhez került http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[33] Két darab került a németek kezébe, melyet átadtak a velük szövetséges németbarát horvát kormány „Független Horvát Állam” (NDH) részére. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[34] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[35] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije

[36] , http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[37] A német egységek elfogtak négy darab IK-2 vadászgépet (2103, 2104, 2111, 2113), valamint egy sérültet (2106). A gépeket a németek a szarajevói és zemuni műhelyekben történt felújítást követően a németbarát horvát kormánynak adták. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[38] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije

[39] http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[40] Két darab került német hadizsákmányként a központi hatalmak birtokába. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[41] Miután tizenöt darab a németekhez került, azt a németek átadták a németbarát horvát légierőnek, akik 1945-ig bombázóként használták. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https:// en. wikipedia. org/ wiki/ Rogo% C5%BEarski_PVT

[42] A német erők három repülőgépet fogtak el (egyet Zemunban és kettőt Lazarevacban). Ezek közül az egyiket a

a németbarát független horvát államnak adtak, ahol 1943-ig szolgált. 1943-ban a partizánok kilőtték. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https://en.wikipedia.org/wiki/Rogo%C5%BEarski_SIM-%D0%A5

[43] A gép a németek birtokába került, amit átadtak a németbarát horvátoknak, ahol vitorlázó gép vontatásra használták 1943. szeptember 19-ig, amikor is a partizánok megsemmisítették. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https://en.wikipedia.org/wiki/Rogo%C5%BEarski_SIM-XI

[44] Egy darabot elfogtak az olaszok, tizenegy pedig a németek birtokába került, amit a németbarát horvát kormánynak adtak. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https:/ /en. wikipedia. org/ wiki/ Rogo%C5%BEarski_ R-100

[45] Hét darab került a németekhez, melyet a németek átadtak a németbarát horvát légierőnek. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https://en.wikipedia.org/wiki/Zmaj_Fizir_FP-2

[46] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https://en.wikipedia.org/wiki/Rogo%C5%BEarski_SIM-XII-H

[47] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. htmln, https://en.wikipedia.org/wiki/Rogo%C5%BEarski_SIM-XIV-H

[48] Egy darabot elfogtak az olaszok, tizenegy pedig a németek birtokába került, amit a németbarát horvát kormánynak adtak. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[49] . http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https: // epo. wikitrans. net/ Rogo%C5%B Earski_SIM-% D0 %A5

[50] Olasz birtokba kerültek 1941-ben.  http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https://en .wikipedia. org/wiki /Ikarus_%C5%A0M, https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_%C5%A0M

[51] . http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https://en.wikipedia.org/wiki/Rogo%C5%BEarski_PVT

[52] . http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_IO

[53] Mind a húsz darab a németekhez került, akik átadták a horvátbarát kormány légierejének. A II. Világháború végén a partizán légierőhöz kerültek. http:// www. histaviation. com/ yugoslavia. html, https://en. wikipedia.org/ wiki/ Zmaj_Fizir_FN

[54] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_zrakoplovstvo_Kraljevine_Jugoslavije, http: // www. histaviation. com/ yugoslavia. html

[56] http://www.vazduhoplovnetradicijesrbije.rs/index.php/clancivlepojevica/297-drugi-vazduhoplovni-puk

[57] Jugoszlávia Nemzeti Felszabadító Hadserege, „NOVJ” melyet hívtak Jugoszlávia Nemzeti Felszabadítási Pártja és Önkéntes Hadserege (NOP DVJ) vagy Jugoszlávia Nemzeti Felszabadítási Hadserege és Jugoszlávia Partizánelkülönüléseinek (NOV és POJ), megnevezésekkel is. forrás: Wikipedia, Nikola Anic, Sekula Joksimovic, Mirko Gutic: Narodnooslobodilacka Vojska Jugoslavije, https:// bs. wikipedia. org/ wiki/ Narodnooslobodila% C4 % 8 Dka_ vojska_ Jugoslavije

[58]http://udruzenjepvlps.org/ blog/ 2018/ 05/ 20/ secanje-na- 21- maj- negdasnji- dan- rv- i- pvo- biser- u-mozaiku-v azduhoplovnih- tradicija/

[59] „Josip Broz Tito” partizán vezér, későbbi Jugoszlávia vezetője, tekintettel az 1942. 05. 21-i eseményre, 1947. október 20-án elrendelte, hogy a jugoszláv légierő napját május 21-én ünnepeljék. Ezt egészen a Jugoszláv Néphadsereg és azon belüli Jugoszláv Légierő feloszlásáig, 1992. májusig megünnepelték. forrás: http:// udruzenjepvlps. org/ blog/ 2018/ 05/ 20/ secanje- na- 21- maj- negdasnji- dan- rv- i- pvo-b iser- u- mozaiku-vazduhoplovnih- tradicija/, https://sh. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_ vazduhoplovstvo_ i _ protivvazdu%C5% A1na_ odbrana

[60] https://hr.wikipedia.org/wiki/Breguet_19

[61] https://en.wikipedia.org/wiki/Potez_25

[62] 1951.07.27-ben Josip Broz Tito, jugoszláv vezető és partizán főparancsnok emlékművet állítatott a repülőtér emlékének megőrzése céljából a jugoszláv történelem számára. https:// micromreza. com/ index. php/ vijesti/ drustvo/ 4577- partizanski-avion-na-udaru-vandala

[63] https://otpisani.niceboard.com/t786-potez-25

[64] https://micromreza.com/index.php/vijesti/drustvo/4577-partizanski-avion-na-udaru-vandala

[65] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=18446.0;topicseen

[66] Ezen dátum a Jugoszláv Néphadsereg légierejének a napja.

[67] Nikola Anic, Sekula Joksimovic, Mirko Gutic: Narodnooslobodilacka Vojska Jugoslavije

[68] https://sr.wikipedia.org/sr-el/%D0%A1%D0%B0%D1%98%D0%BC%D0%B0%D0%BD_202

[69] hhttps://en.wikipedia.org/wiki/B%C3%BCcker_B%C3%BC_131

[70] https://sr.wikipedia.org/sr-el/Fi_156_%D0%A0%D0%BE%D0%B4%D0%B0

[71] https:/ / otpisani. niceboard. com/ t1385- kaproni- bugarski- kb- 11- fazan, https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Caproni_ Ca. 310.,

[72] https://en.wikipedia.org/wiki/Waterfall_Seaplane_Base

[73] http://znaci.net/arhiv/odrednica/1-vazduhoplovna-baza-novj, Nikola Anic, Sekula Joksimovic, Mirko Gutic: Narodnooslobodilacka Vojska Jugoslavije


Légierő címere 1943. forrás: http://udruzenjepvlps.org/blog/2018/05/20/secanje-na-21-maj-negdasnji-dan-rv-i-pvo-biser-u-mozaiku-vazduhoplovnih-tradicija/


Az „NOVJ” légierő (továbbiakban „Jugoszláv Légierő”) folyamatos létrehozatala részeként a vezérkari törzse a légierőnek 1943. szeptember 16-ra alakulhatott meg. A formális megalakulás után a legfelsőbb parancsnokság ezt követően 1943. október 14-én nekilátott a megfelelő infrastruktúra, a megfelelő létszámú és képesített személyzet, személyi állomány, valamint repüléstechnikai eszközök biztosításával egy központi katonai reptér létrehozásának. A „Szabad Jugoszlávia” rádióállomáson keresztül, 1943 októberében, minden patrióta repülőst - otthoni és külföldi - meghívtak a „Jugoszlávia Nemzeti Felszabadító Hadseregének” (NOVJ) légi erejébe. A partizánok és Jugoszlávia vezetője, Joszip Broz Titó felkérte a szövetségeseit, hogy támogassák repüléstechnikai eszközökkel, repülővel, vadászgépekkel és fegyverzettel a „Jugoszláv Légierőt”. Az 1943. decemberi iráni (Teheráni Konferencia)[1] szövetségesek általi tanácskozáson Titó kérését elfogadták és döntés született a jugoszláv partizánok katonai segítségnyújtásáról, ideértve a repüléstechnikát is.
 
A „Vazduhoplovstva NOVJ” (vNOVJ) feladatát folyamatosan folytatta, repülőterek kialakítására alkalmas helyek feltérképezése, repülőterek kialakítása, műszaki személyzet és egyéb szakemberek szervezése, képzése. Az önkéntesek jelentős része a partizánok köréből került ki, de a németbarát Horvát Nemzeti Állam (NDH) légierő[2] dezertáló tagjai, akik már nem értekkel egyet az NDH partizánellenes harcával, is csatlakoztak. Ez utóbbinál két repülő is belépett a partizán légierőbe, egy oktatási célra használt olasz „Avia FL-3”[3] kiképző repülőt és egy német bombázó „Dornier Do-17” repülőt.[4] 
Több mint húsz pilótával, hét felderítővel, huszonkét légi járművel, két rádió-távírásszal, két meteorológussal, egy technikussal működött az 1943. október 14-én létrejött livnói központi légi bázis „1. vazduhoplovne baze Livno”, illetve megalakult 1944. áprilisban a „Glamoc” 2. légi bázis „2. vazduhoplovne baze Glamoc” [5].
1943. 11. 29-től létrejött a „Titoista” Demokrata Föderális Jugoszlávia (Demokratska Federativna Jugoslavija „DFJ”), mely 1945. 11.29-ig funkcionált.
Az 1943. évi német offenzívában azonban a légi bázist ért támadások végett, az olasz „Avia FL-3” kiképző és egy német „Dornier Do-17” bombázó repülők megrongálódtak és használhatatlanná váltak. A német támadások arra kényszerítették a partizán légierőt, hogy fokozatosan kiszoruljon a tengerpart irányába, majd az egész „1. vazduhoplovne baze” bázis és később a 2. légi bázis állományát végül Visz (Vis) szigetre evakuálták. Onnan pedig hajóval az olasz Bari tengerparti (Kana „Cane” légi bázis) városba. Mivel 1943. szeptemberében olaszok kapituláltak, ezáltal eleve a délolasz részek már a szövetségesek ellenőrzése alá kerültek. 1944. márciusában az „1. vazduhoplovne baze” átszerveződik és beintegrálódik a BAF alá. A partizán légierő részt vett az észak-afrikai harcokban, ahol a libiai Bengáziban állomásoztak. [6]
1944. március 12-én a jugoszláv-brit megállapodások értelmében a „Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) Légierő” részt vett az afrikai harcokban, megalakítva a harcoló légi egységét (Borbene Avijacije Narodnooslobodilacke vojske Jugoslavije )[7], azon belül is 1944. áprilisában a libiai „Benin” brit légierőhöz (RAF) tartozó légi bázison az első légi századát (Prva vazduhoplovna eskadrila NOVJ), mely a brit RAF fennhatósága alatt a 352. „Yugoslav Squadron” megnevezést kapta[8]. A századot ellátták amerikai (USA) „Harvard Mk-2”[9] kiképző repülővel, brit „Hurrican Mk-2C”[10] harci vadászrepülővel, és brit „Spitfire Mk-5C”[11] harci repülőkkel. Nemsokkal az első század után, 1944. július 1-én megalakult a második század is (Drugi vazduhoplovna eskadrila NOVJ), mely a brit RAF fennhatósága alatt a 351. Yugoslav Squadron” megnevezést kapta. A századot az felszerelték amerikai (USA) „Harvard Mk-2,”, brit „Hurrican Mk-2C”, és „Spitfire Mk-5C”, valamint „Hurrican Mk-4 RP”[12] harci repülőkkel. A századok a RAF égisze alatt az olasz „Kana” reptér[13] „Termolia” részen állomásoztatták, majd később a jugoszláv Visz (Vis) szigeten lévő bázisra települtek át és aztán az észak-dalmáciai „Srkabrnja” bázisra. 1945. májusában megalakult Zadarban („Srkabrnja-Prkos” bázis) az 1. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP), melyhez besorolják augusztusba a NOVJ égisze alatt a korábban Balkán Légi Erő (Balkan Air Force „BAF”) szövetséges légierőkhöz tartozó 351. és 352. századokat. Ezen századok a NOVJ-hoz kerülve már 2. (351.) és 1. (352.) század megnevezéssel[14]. A két század mellet egy mechanizált század is csatlakozott az ezredhez. 1945. augusztusában Mosztárba helyeződik át a létrejövő 1. felderítő repülős ezred. Egy részét beintegrálják a „Sombor” légi bázison 1945-ben létrejövő 4.  bombázó repülős divízióba „Bombardeska Avijacijska Divizija” (BAD), illetve másik részéből, kiegészülve 1945-ben mosztári bázissal megalakult az 1. légi felderítő ezred „Izvidacki Aviacijski Puk” (IAP).[15] 

 

A Balkán Légi Erő „Balkan Air Force” (BAF)

 

A Balkán Légi Erő (Balkan Air Force „BAF”) a szövetségesek Brit Királyi Légi erejének, Dél-Afrikai Légi erejének egységeiből alakult meg 1944. június 07-én, a „Mediterrán Szövetségi Légierő Parancsnokság (Mediterranean Allied Air Forces command) irányítása alatt. A nyolc légi századból álló, több mint 120-300 repülővel rendelkező „BAF” fő feladata volt a Jugoszláv partizánok támogatása, de emellett a görög és albán szövetségesek támogatása is. A „BAF” 1945. július 15-ig működött.[16]A jugoszláv területeken történi partizán légi tevékenység megindítása érdekében, miután a partizánok birtokba vették Visz (Vis) szigetet, a szigeten „Plisko Polje” területén 1944. augusztus 18-án létrehozzák az olasz bázisuk és a jugoszláviai erők közti összeköttetést biztosító légierő vezérkari törzs alá tartozó repülős századukat. Kezdetben két szovjet többcélú kétfedeles „Polikarpov Po-2”[17] repülővel, majd további gépekkel bővült a légi parkjuk; két darab olasz egymotoros „Saiman 202” [18] repülővel, egy darab jugoszláv „Zmaj Fizir FP-2”  haladó kiképző repülővel, majd 1944. októbertől egy német „Bücker Bü 181 Bestmann” kiképző repülővel, egy darab olasz „Fiat G-50”  vadászrepülővel, és egy darab felderítésre, vagy összekötő feladatok ellátására használt német egymotoros „futárgép” a „Fieseler Fi 156 Storch (Roda)” repülővel.[19]
A kilenc fős pilóta személyzettel meginduló „Vis” szigeti bázison elkezdődtek a pilóták kiképzései, a „Polikapov” gépek esetében szovjet instruktorok segítségével. 1944-ben a repülős századot „Zemun” bázisra irányították, majd 1945. márciusban beintegrálták a megalakuló légi szállító csoportba.[20]
A Visz szigeti „Plisko Polje” bázisra érkeztek meg a BAF kontrol alatt korábban olaszországi „Kana” bázison állomásozó jugoszláv légerő 351. és 352. századai, miután kivonták őket az olasz és észak-afrikai műveletből. Kivonásukat követően a NOVJ légi századokat, már, mint 1. (korábban 352.) és 2. (korábban 351.) légi századok megnevezéssel illették[21]. Ezen két század Visz után az észak-dalmáciai Zadar „Prkos-Skabrnje” repülőtérre irányították, a rendelkezésükre bocsátott brit „Hurricane” és „Spitfire” vadászrepülőkkel, ahol beintegrálták őket a létrejövő jugoszláv 1. vadászrepülő ezredbe „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP). 



[1] https://hr.wikipedia.org/wiki/Teheranska_konferencija

[2] https://en.wikipedia.org/wiki/Croatian_Air_Force_(Independent_State_of_Croatia)

[3] https://en.wikipedia.org/wiki/AVIA_FL.3

[4] https://en.wikipedia.org/wiki/Dornier_Do_17

[5] Nikola Anic, Sekula Joksimovic, Mirko Gutic: Narodnooslobodilacka Vojska Jugoslavije

[6] Nikola Anic, Sekula Joksimovic, Mirko Gutic: Narodnooslobodilacka Vojska Jugoslavije, http:// znaci. net/ arhiv/ odrednica/1-vazduhoplovna-baza-novj, https://docplayer.net/amp/36670377-Realizacija-ugovora-sa-saveznicima-i-njihov-odraz-na-razvoj-vazduhoplovstva.html

[7] https://en.wikipedia.org/wiki/Balkan_Air_Force

[8] 1945. májusában megalakult Zadarban (Srkabrnja” bázis) az 1. vadászrepülő ezred „lovacki puk” (LP), melyhez besorolják a NOVJ égisze alatt a BAF 351. és 352. századokat, de már 2. és 1. század megnevezéssel . A A két század mellet egy mechanizált század is csatlakozott az ezredhez, 1945. augusztusában Mosztárba helyeződik át és megalakult belőle a 4. légi bombázó repülős divízió (BAD). 

[9] http:// www. classictrainers. cz/ en/ aircraft/ harvard/, https:// en. wikipedia. org/ wiki/ North_ American_ T-6_Texan

[10] https://airandspace.si.edu/collection-objects/hawker-hurricane-mk-iic/nasm_A19700066000

[11] https://assets.publishing.service.gov.uk/media/548acf1fed915d4c0d0002a8/Spitfire_Mk_5C__G-MKVC_03-90.pdf

[12] https://airpages.ru/eng/uk/hurr4.shtml

[13] https://en.wikipedia.org/wiki/Balkan_Air_Force

[14] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[15] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[16] https://en.wikipedia.org/wiki/Balkan_Air_Force

[17] https://hu.wikipedia.org/wiki/Po%E2%80%932

[18] https://sr.wikipedia.org/sr-el/%D0%A1%D0%B0%D1%98%D0%BC%D0%B0%D0%BD_202

[19] https://hu.wikipedia.org/wiki/Fi_156

[20] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[21] 1. és 2. légi század 1945. májusában beintegrálódott a megalakuló 1. vadászrepülő ezredbe. 1945. májusában Zadarban a brit légierő (RAF) alatt működő balkáni jugoszláv 351. és 352. századokból (1. és 2. NOVJ légi század) és egy mechanikai századból alakult meg az 1. vadászrepülő ezred  (LAP). forrás: Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.



„Vis” reptér amerikai (US)  B-17 gépekkel. forrás: www. paluba.info



Mind ezek mellett a viszi (Vis) reptér „Plisko Polje” továbbra is működött, ahol állandó szolgálat és légvédelem biztosította működését.[1] „Vis” és „Prkos” reptereket használta a „BAF”. A „Jugoszláv Légierő” részt vállalt a sebesültek evakuálásában, és együttműködtek a szövetségeseikkel az ellenséges német, németbarát erők támadásában. Belgrád felszabadulás után a bázist áthelyezték „Zemun” katonai objektum és reptérre[2].
 
A partizán légierő jugoszláviai territoriális formációi, az 5. hadtesten belül.
 
1944-1945. közt a partizánok az akkori Jugoszlávia területén az ellenőrzésük alatt álló részeken létrehoztak légi bázisokat, légi egységeket. Ezek közt volt az a légierő törzsének összekötő repülős százada (Vis), az 5. partizán hadtest (5. korpus) repülő századai (Snaski Most/Bugojno) , szállító repülős csoport (Zemun), mosztári repülős század (Mostar).[3]
A vezérkari törzshöz tartozó repülős százada 1944. augusztusban szerveződött meg a Visz (Vis) szigeten lévő légi bázison, elsőként két olasz egymotoros repülő a „Saiman 202” [4], és egy jugoszláv „Zmaj Fizir FP-2”[5] haladó kiképző repülővel, majd további három repülővel; egy német „Bücker Bü 181 Bestmann” kiképző repülővel, egy darab olasz „Fiat G-50”  vadászrepülővel, és egy darab felderítésre, vagy összekötő feladatok ellátására használt német egymotoros „futárgép” a „Fieseler Fi 156 Storch (Roda)” repülővel.[6]
 A század feladata volt a BAF[7] jugoszláv légi egységek 352. és 352. századok, valamint a jugoszláviai partizán légi egységek közti kapcsolat, összeköttetés biztosítása. 1945. márciusában a Légi Szállító Csoporthoz „Vazduhoplovna Transportna Grupa” (VTG) csatlakozott, ahol megalakult belőle a zemuni (Zimony) 2. légi szállító század „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TAE). A „VTG” 1945. augusztusban a már 1944. márciustól létező 1. légi szállító századdal és az 1945. márciustól megalakuló 2. századdal együtt 1945. augusztusban 1. légi szállító ezreddé „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP) formálódik, „Zemun” bázison. [8]  
A partizánok (NOVJ/NOV i POJ) 5. hadtestének repülős századainak megalakulása 1994. őszén kezdődött. 1944 szeptemberében a Jugoszlávia Nemzeti Felszabadító Hadserege (NOVJ) elfoglalták a „Zaluzine” repülőteret, a boszniai Bánya Lukánál (Banja Luka), mely korábban a németbarát horvát NDH légi erejének bázisa volt. Többen az NDH erőiből átálltak a partizánokhoz, így a partizánok a megszerzett repülőgép parkból és átállt pilóta személyzetből megalakíthatta az 5. hadtest (5. korpus) 1. légi századát. A század három francia „Morane-Saulnier M.S.406”[9] vadászrepülővel,  két olasz „Caproni Ca.310”[10] felderítő repülővel, két „cseh „Mraz-Benes (Beta Minor) Be-51”[11] kiképző, egy német „Bucker Bu (Bü) 131 Jungmann”[12] kiképző repülőgéppel rendelkezett. A további bánya lukai harcokban a partizánok szert tettek további két „Beta B-51”, egy „Moran Solnier” és egy „Biker Jungmann” repülőgépre. A hadizsákmány hozzájárult, hogy a partizánok létrehozhassák az 5. hadtesten belül az első partizán század bázisát „1. vazduhoplovna baza 5. korpus” a nyugat-boszniai Szanszki Moszt (Sanski Most) városkánál, amit 1944. novemberben Bugojnóba helyeztek át, ahol megalakult a partizánok 5.hadtesti második légi bázisa „2. vazduhoplovna baza 5. korpus”. A Szanszki Moszt bázison szeptember 29-én megalakult 1. légi század 5. hadtest mellett létrejött a 2. légi század 5. hadtest. 1945-ben mindkét századot beintegrálják más létrejövő légi egységbe, a két légi bázist 1. VB és 2. VB pedig az 1945. augusztusában létrejövő légi körzeti parancsnokságokba „Vazduhoplovna Oblasna Komanda” (VOK), azon belül is a mosztári 3. VOK-ba.[13] Miután Szanszki Mosztból (Sanski Most) átköltözött a bázis és a két század Bugojnóban, a reptéren a partizánok a livnói 1. légi bázis után létrehozták a bugojnói „Curica Lug” 2. légi bázist. 1944. szeptember és 1945. április hatvan fős légi állomány szolgált az 5. hadtest légi századaiban a tizenegy repülőgépre. A légi századok elsősorban ejtőernyős erőket és ellátmányt jutatott célba. A bugojnói bázist decemberben átköltöztették Glamocsra (Glamoc), majd a belgrádi „Zemun” bázisra, de a belgrádi harci események során még Pancsevóban (Pancevo) is állomásoztak ideiglenesen[14] .
A légi szállító csoport (VTG). Közvetlen a főparancsnoki törzs irányítása alatt álló szállító század 1945. márciusában jött létre „Zemun” bázison. A század létrehozására biztosított volt a felszerelés, technika, képzett személyzet. Elsőként hat darab repülőgépet vontak a csoportba; egy darab német szállító repülőgép „Junkers Ju-52”[15] (hadizsákmány), az Egyesült Királyság Légi Erejétől (RAF) kapott egy darab többfunkciós brit „Avro-Anson”[16], egy darab brit kiképző „Percival Proktor”[17], egy darab a németektől zsákmányolt „Ju-52”, valamint a szovjetektől kapott két darab szovjet ”Lisunov Li-2”[18] utas- és teherszállító repülő. Később, a háború végére tizenkét darabra bővül a szállító század légi flottája. főleg légi ellátást biztosítás, menekültek, sebesültek evakuálása, légi transzport céljából. 1945. márciusában a VTG-hez csatlakozott az 1944. augusztusában Visz szigeten megalakult vezérkari törzshöz tartozó összekötő század „eskadrila Veza”. Ezzel bővült a személyzeti létszám és technika, 1945. augusztus közepére megalakult a második szállító század. A két század kiadott egy ezredet, így megalakult az 1. légi szállító ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP) „Zemun” légi bázison 1945. augusztusában. 1948-ban átnevezték 119. légi szállító ezreddé „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP). 
1945. áprilisában alakult meg Mosztár (Mostar) város légi bázisán egy német „Dornier (Do) 17Ka[19] könnyű (éjszakai harci) bombázó-felderítő repülővel, egy „Zmaj Fizir FP-2”[20] jugoszláv haladó kiképző repülővel, egy olasz „Caproni Ca.313”[21] felderítő- könnyű bombázó repülővel, és két „német „Me-109G Messerschmitt”[22] vadászrepülővel a 1. harci repülős század, mely 1945. augusztusában átszerveződött és ezred szintű erőként 1. felderítő repülős ezreddé „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP) formálódik 1945-re. 
Az 1945. év változást eredményezett a légi századok struktúrájában. Április 22-án újraszerveződött a légi századok, egy részüket átirányították a zadari „Első Pilóta Képző Iskolába”, más részüket pedig a Szarajevó melletti „Rajlovac” reptérre[23]. 1944. október 29-től a „NOVJ” légierő főparancsnoki helyét áttette Zemun bázisra, ahol Zemun 1944. novemberi teljes felszabadítását követően a repülőtér mellett javító és légijármű-technikai műhelyek alakultak, valamint az „Ikarus” repülőgyár.[24] A NOVJ vezérkari törzse felállította, a szovjetektől kapott négy darab szovjet többcélú kétfedeles „Polikarpov Po-2”[25] repülőből és hat darab, a németbarát horvát államtól (NDH) zsákmányolt repülőből, a szerbiai Zemunban egy repülős századot és légbázist. 1944. évben a partizánok Jugoszlávia szerte (Horvátország, Szlovénia, Szerbiában, Vajdaságban, Macedóniában) több mint hatvan repteret alakítottak ki, ahhoz tartozó katonai parancsnoksággal és ellátó személyzettel. A repterek kialakításában fontos szerepet játszottak a terepviszonyok és a méret, mivel fő szempont volt a harci gépek fogadása és indítása, akár bombázók, akár vadászgépek. A központilag elrendelt utasítás alapján az alapméretet a repterek esetében hetvenöt méter szélességben és kétezer méter hosszúságban jelölték meg.[26]
 
Szovjet közreműködés
 
Joszip Broz Titó politikája kezdetben nyitott volt a szovjet politikai kapcsolatok irányába. 1944. szeptember 21-én Tito Moszkvában Fjodor Ivanovics Tolbuhinnal[27] megállapodást kötött a két légi hadosztály szovjet fegyverzettel való ellátásról és személyzetének kiképzéséről. A megállapodás során megalakult a szovjet „Vörös Hadsereg” légi erejéből a „Vitruk” csoport "Grupa Vazduhoplovna Divizija" (GVD/GDV).
A „Vitruk” csoportot[28] az operatív törzs irányítása alatt a szovjetek 10. gárdista támadó-harci repülős divíziója (165., 166., 167. támadó-harci repülő ezredek és 37. önálló összekötő század, 145. mobilizált repülő szerelő műhely, 1832. katonai posta) , 236. vadászrepülős divíziója (117., 267., 168. vadászrepülő ezredek, 7. önálló összekötő század, 166. mobilizált repülő szerelő műhely, 1758. katonai posta) és a 9. körzeti légi bázis „OAB” újvidéki parancsnoksággal, alkotta. A „Vitruk” csoporton belül 1944. decemberében sorra alakultak meg a partizán légierő repülős ezredei; 421. támadó-harci repülő ezred „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP) a 165. szovjet harci ezredből „Gvardejski Stormovicki Polk” (GSAP)[29], 422. támadó-harci repülő ezred (JAP) a 166. szovjet harci repülő ezredből (GSAP)[30], a 423. támadó-harci repülő ezred (JAP) a 167. szovjet harci repülő ezredből (GSAP)[31], 111. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) a 117. szovjet vadászrepülő ezredből „Gvardejski Istrebiteljni Polk” (GIAP)[32], 112. vadászrepülő ezred (LAP) a 168. szovjet vadászrepülő ezredből (GIAP) [33], 113
vadászrepülő ezred (LAP) a 267. szovjet vadászrepülő ezredből (GIAP)[34].



[1] http://vis-info.blogspot.com/2014/11/ratni-aerodrom-na-visu.html, http: // www. gpedia. com/ sr/ m/ sr- el, http: // www. paluba. info/ smf/ index. php ? PHP SESSID = u7qrmbkk 7at7c3ke1h0if6god 4& topic = 18446.15

[2] Nikola Anic, Sekula Joksimovic, Mirko Gutic: Narodnooslobodilacka Vojska Jugoslavije

[3] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[4] https://sr.wikipedia.org/sr-el/%D0%A1%D0%B0%D1%98%D0%BC%D0%B0%D0%BD_202

[5] https://en.wikipedia.org/wiki/Zmaj_Fizir_FP-2

[6] https://hu.wikipedia.org/wiki/Fi_156

[7] BAF-Balkáni Légierő Egyesült Királyság Légierő RAF parancsnokság alá rendelve.

[8] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[9] https://en.wikipedia.org/wiki/Morane-Saulnier_M.S.406

[10] https://en. wikipedia. org/wiki/ Cierva_ C. 30, https: // www. avionslegendaires. net/ avion- militaire/ ikarus-ik- 2/, https: // www. baesystems. com / en/ heritage/ hawker - fury,  https: // en. wikipedia. org/ wiki/ B%C3 %B Ccker _B %C3%BC_131, http://www.aeroflight.co.uk/waf/yugo/jkrv/yugo-af1-all-time.htm

[11] https://en.wikipedia.org/wiki/Bene%C5%A1-Mr%C3%A1z_Be-50_Beta-Minor

[12] https://en.wikipedia.org/wiki/B%C3%BCcker_B%C3%BC_131

[13] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[14] http://znaci.net/arhiv/odrednica/1-vazduhoplovna-baza-novj

[15] https://en.wikipedia.org/wiki/Junkers_Ju_52

[16] https://en.wikipedia.org/wiki/Avro_Anson

[17] https://en.wikipedia.org/wiki/Percival_Proctor

[18] https://en.wikipedia.org/wiki/Lisunov_Li-2

[19] https://hu.wikipedia.org/wiki/Do_17, http://www.magnum-x.pl/artykul/dornier-do-17ka-jugoslowianski-latajacy-olowek-cz-i

[20] https://en.wikipedia.org/wiki/Zmaj_Fizir_FP-2

[21][21] https://en.wikipedia.org/wiki/Caproni_Ca.313

[22] https://hu.wikipedia.org/wiki/Bf_109

[23] .https://archive.is/Ko9Gj#selection-671.0-677.257

[24] http://www.gpedia.com/sr/m/sr-el

[25] https://hu.wikipedia.org/wiki/Po%E2%80%932

[26] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=18446.0;topicseen

[27] https://hu.wikipedia.org/wiki/Fjodor_Ivanovics_Tolbuhin

[28] https://pdfslide.tips/documents/jrv-u-nor-u-1942-1945-2pdf.html

[29] 421 JAP-1944-ben alakult meg. 1948-ban átnevezték 107. támadó-harci repülő ezreddé  (JAP), forrás: Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[30] 422. JAP- 1944-ben jött létre, mint 422. támadó-harci repülő ezred  (JAP), 1948-ban átnevezték 111. JAP ezreddé).

[31] 423. JAP- 1944-ben jött létre mint 422. támadó-harci repülő ezred  (JAP), 1948-ban átnevezték 96. JAP ezreddé).

[32] 111. LAP-1944-ben alakult meg. 1948-ban átnevezték 94. támadó-harci repülő ezreddé  (JAP), forrás: Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana. 

[33] 112 LAP- 1944-ben alakult meg. 1948-ban átnevezték 117.  vadászrepülő ezreddé  (LAP), forrás: Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[34] 113. LAP- 1944-ben alakult meg. 1948-ban átnevezték 116. támadó-harci repülő ezreddé  (JAP), forrás: Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana. https://www.pisi.co.rs/h-content/uploads/2020/01/Josip-Broz-Tito-sabrana-djela-XXVI-pisi.pdf




Szovjet repülős formációk jugoszláv megnevezése. forrás: https://www.mycity-military.com/Drugi-svetski-rat/Stvaranje-i-razvoj-vazduhoplovstva-NOVJ-1942-1945.html


A „Vitruk“ csoport 1944. novembere és 1945. márciusa közt Jugoszláviába létrehozta a „Jugoszláv Légierő” (vNOVJ) két légi hadosztályát (divízió).[1] Az egyik hadosztály a 11. vadászrepülős divízió „Lovacka Avijacijska Divizija” (LAD) volt, melyben helyet kapott az 1944. decemberében létrejövő 111., 112., 113. vadászrepülő ezredek „LAP”, főleg „JAK-1m, JAK-3 és JAK-9, JAK-9P”[2] szovjet gépekkel. Minden ezred alá tartozott három repülő század és egy mobilizált repülő szerelő műhely „Pokretna Aeroplansku Radionicu” (PARM). A 11. vadászrepülős divízió „LAD” kezdetben „Ruma” bázison létesített főparancsnokságot. A 11. LAD alá tartozott továbbá a 11. önálló összekötő század, 11. mobilizált repülő műhely (szerelő műhely) „PARM”. 1945. augusztusában átszerveződik a 11. LAD és létrejött belőle az 1. vegyes repülős divízió „Mesovita Avijacijska Divizija” (MAD). 1945-ben alakult meg szkopjéi parancsnoksággal. 1947-ben Nisbe (Nis) irányítják át. 1948. megalakult belőle a 29. támadó-harci repülő divízió „Jurisna Avijacijska Divizija” (JAD).
A másik hadosztály a 42. támadó-harci repülő divízió (JAD) volt, melyben helyet kapott az 1944. decemberében megalakuló 421., 422., 423. támadó-harci repülő ezredek (JAP), főleg szovjet támadó Ilyusin Il-2”[3] harci csatarepülőkkel. Minden ezred alá tartozott három repülő század és egy mobilizált repülő szerelő műhely „Pokretna Aeroplansku Radionicu” (PARM). A 42. JAD „Novi Sad” bázison létesített főparancsnokságot. A 42. JAD alá tartozott továbbá a 42. önálló összekötő század, 42. mobilizált repülő műhely (szerelő műhely) „PARM-1”, 42. logisztikai ellátó repülő műhely „PARM-3”, fényképészeti szakasz (1945.áprilistól osztály), meterológiai iroda. 1945. augusztusában átszerveződik a 42. JAD és létrejött belőle az 2. vegyes repülős divízió „Mesovita Avijacijska Divizija” (MAD). 1945-ben alakult meg zágrábi parancsnoksággal. 1948. megalakult belőle a 37. támadó-harci repülős divízió (JAD).[4]
A légi szálló csoport továbbra is „Zemun” bázison állomásozott.
Az 1. vadászrepülő ezred (LAP), melybe beintegrálódott a Balkáni Légierő (BAF), brit légierő RAF által kontrolált 352. partizán repülő százada (1. repülős század) és 351. partizán repülő százada (2. repülő százada), „Zadar” 8Zemunik) légibázison állomásoztatta erőit. Szintén itt állomásozott az első pilótaképző iskola (PPS).
 
Az operatív törzs alá tartozott a 11. LAD és 42. JAD divíziók, benne a repülős ezredekkel, valamint a törzs alá tartozott a 9. légi bázis „OAB” újvidéki (Novi Sad) főparancsnokság.[5]
 

Az oktatási és kiképzést segítő intézmények mellett (LÁSD: Oktatás és képzés fejezet) 1945. novemberben „Zemunik” bázison létrehozták az első Repülős Egészségügyi Intézetet „Vazduhoplovni Medicinski Institut” (VMI)[6]. Zemunikban a VMI csak addig funkcionált, amíg meg nem épült a Batajnica bázis, ahova a VMI átköltözött.
1945. 10. 15-től létrejött a légierő speciális ejtőernyős zászlóalja, melyet három szakaszból álló négy század, durván százhatvan katonai alkotott. A 9. OAB 1945. augusztusában átszerveződik, mivel létrejöttek a légi körzeti parancsnokságok „Vazduhoplovna oblasna Komanda” (VoK).



[1] https://www.pisi.co.rs/h-content/uploads/2020/01/Josip-Broz-Tito-sabrana-djela-XXVI-pisi.pdf

[2] https://en.wikipedia.org/wiki/Category:Yakovlev_aircraft

[3] https://en.wikipedia.org/wiki/Ilyushin_Il-2

[4] forrás: Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[5] Miso Lekovic: PRVA PARTIZANSKA KRILA-http://www.znaci.net/00001/295.htm, Bozo Lazarevic: VAZDUHOPLOVSTVO U NOR-u 1941-1945.- http://www.znaci.net/00001/239.htm, Predrag Pejcic: PRVA I DRUGA ESKADRILA NOVJ- http://www.znaci.net/00001/115.htm, Predrag Pejcic: 42. VAZDUHOPOVNA DIVIZIJA- http://www.znaci.net/00001/238.htm


[6] http://sr.wikipedia.org/wiki/Ваздухопловномедицински_институт


Partizán repterek. A 11. és 42. repülős divíziók NOVJ  bázisai, az 1. és 2. légi századok BAF bázisai és egyéb repterek. forrás: www. paluba.info


Partizán repterek 1944-ben. forrás: www.paluba.info



A NOVJ légi erejének hatékonyabbá tétele végett a vezérkari törzs a Brit Királyi Légierő (RAF) kötelékéből kivonta repülős erőit[1] és a Szovjetunióba irányította kiképzésre 1945-ben. A képzett állomány alkothatta a NOVJ Szovjetunióban 1945. március 03-án a szovjet Groznijban (Grozni) megalakuló 2. „jugoszláv” támadó-harci repülő ezredét „Jugoslavesnki Jurisni Avijacijski Puk” (JAP), mely még ezen évben, pár hónappal később (júniusban), már Jugoszláviában, mint 544. támadó-harci repülő ezredkéntJurisni Avijacijski Puk” (JAP) funkcionált. A 2. JAP mellett a szovjet Krasznodarban 1945. május 01-én megalakult az 1. „jugoszláv” vadászrepülő ezred „Jugoslavesnki Lovacki Avijacijski Puk” (LAP), mely szintén pár hónappal később, 1945-ben, már Jugoszláviában 254. vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) működött tovább. Mindkét ezred 1945. július 17-én visszatért Jugoszláviába, ahol az 544. JAP ezredet a „Sombor” katonai reptérre, a 254. LAP ezredet pedig a „Zemun” katonai repülő térre irányították. 1946-ban az 554. JAP ezredet „Skopje” bázisra, majd „Nis” légi bázisra átirányítják korábbi „Sombor” bázisról. Az 554. JAP ezredet 1945. augusztusában az 1. vegyes repülős divízióba „Mesovita Avijacijska Divizija (MAD) sorolják. 1948-ban átnevezték 81. támadó-harci repülő ezreddé (JAP). A 254. LAP ezredet pedig 1945. augusztusában a 3. vadászrepülős divízióba „Lovacka Avijacijska Divizija” (LAD)[2] sorolják. 1948-ban az ezredet átnevezték 83. vadászrepülő ezreddé (LAP).[3]

 

Jugoszláv partizán légierő katonai repülőgépei.

 

A háború végén a partizánok légi flottája tovább bővült. A partizán 3. hadtest keretén belül a szerbiai „Lacarak” reptéren állomásoztatta (május 28-tól „Zemun” bázis, majd macedóniai „Skopje”) zsákmányolt légi flottáját, ahonnan támadták a németbarát szerb és horvát erőket. A partizánok 3. hadtesti flottáját az alábbi gépek alkották. A németbarát horvát „Nezavisna Drzava Hrvatska” (NDH)[4] birtokából hadizsákmányként a partizánokhoz került két német „Messerschmitt Bf 109E-3”[5] vadászrepülő, egy „Zmaj Fizir FP-2”[6] jugoszláv haladó kiképző repülő, és egy olasz „Caproni Ca.313”[7] felderítő- könnyű bombázó repülő, mind ezek mellett a partizánok birtokoltak egy német „Dornier (Do) 17Ka[8] könnyű (éjszakai harci) bombázó-felderítő repülőt és egy német „Junkers Ju 87/ Stuka”[9] (Sturzkampfflugzeug) zuhanóbombázót.Ezen gépparkból azonban a „csetnik” németbarát szerb erőkkel és a németbarát horvát „usztasa” erőkkel folytatott harcokban elvesztettek párat (két darab „Me-109”, egy darab „FP-2”). A partizánoknak megmaradt a „Ca-313”, „Do-17 Ka”, valamint a „Ju-87”. Összességében a Nemzeti Felszabadító Hadsereg „Narodnooslobodilacke Vojske Jugoslavije (NOVJ) légi erejében francia, cseh, olasz, német, szovjet és saját a Királyi Jugoszláviában (JK) gyártott repülők szolgáltak. Ezek egy része a németektől és szövetségeseiktől, a németbarát horvát államtól megszerzett hadizsákmány, egy része pedig a szövetségesektől vásárolt, kapott gépek voltak.

A katonai repülőgépek körében továbbra is jelen volt a francia licensz és JK-ban módosított két- két darab francia (licensz alapján jugoszláv gyártásban) „Potez-25” és „Breguet 19” felderítő-bombázó gép, a szintén francia egy darab „Morane-Saulnier MS”[10] vadász repülő, két darab cseh „Benes-Mráz Beta B1”[11] kiképző-iskola gép, három darab olasz „Caproni Ca.311[12]” felderítő és könnyű-bombázó, két darab olasz „Fiat FL-3[13]” kiképző-oktató gép, egy darab „Fiat G-50 bis[14]” vadászrepülő, két darab szovjet „Iljusin Il-2[15]” támadó gép, egy darab „Jak-3[16]” szovjet vadászgép, két darab német „Bücker Bü 181[17]” kiképző-iskola gép, négy darab német „Fieseler Fi 156[18]” futár- felderítő gép, nyolc darab német „Junkers Ju 52[19]” szállítógép, egy darab német „Messerschmitt Bf 109” vadászgép, három darab német „Dornier Do 17/KA” bombázógép, két darab jugoszláv „Zmaj Fizir FP-2[20]” oktató-kiképző gép, két darab brit „De Hevilend DH-82[21]” oktató-kiképző gép, hat darab brit „Avro Anson[22]” könnyű szállítógép, egy darab brit „Spitfire[23]” vadászgép, valamint egy darab, a jugoszlávok által kanadai licensz alapján gyártott, a brit légierőnél használt „Hurricane[24]vadászgép.[25] 



[1]  (borbene avijacije Narodnooslobodilacke vojske Jugoslavije)

[2] A 3. vadászrepülős divízió (LAD) alá tartozott a 112. vadászrepülős ezred (LAP) , 254. vadászrepülős ezred (LAP) . forrás: Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[3] forrás: Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[4] https://hr.wikipedia.org/wiki/Nezavisna_Dr%C5%BEava_Hrvatska

[5] https://www.museumofflight.org/aircraft/messerschmitt-bf-109e-3, https://hu.wikipedia.org/wiki/Bf_109

[6] https://en.wikipedia.org/wiki/Zmaj_Fizir_FP-2

[7][7] https://en.wikipedia.org/wiki/Caproni_Ca.313

[8] https://hu.wikipedia.org/wiki/Do_17, http://www.magnum-x.pl/artykul/dornier-do-17ka-jugoslowianski-latajacy-olowek-cz-i

[9] https://hu.wikipedia.org/wiki/Ju_87

[10] https://hu.wikipedia.org/wiki/Morane-Saulnier_MS.406

[11] https: // bs. wikipedia. org/ wiki/ Ratno_ vazduhoplovstvo_i_ protivvazdu%C5%A1na_ odbrana_ SFRJ, https: //en. wikipedia. org/ wiki/Category:Bene%C5%A1-Mr%C3%A1z_aircraft

[12] https://en.wikipedia.org/wiki/Caproni_Ca.311

[13] https://en.wikipedia.org/wiki/AVIA_FL.3

[14] https://en.wikipedia.org/wiki/Fiat_G.50

[15] https://hu.wikipedia.org/wiki/Il%E2%80%932

[16] https://hu.wikipedia.org/wiki/Jak%E2%80%933

[17] https://en.wikipedia.org/wiki/B%C3%BCcker_B%C3%BC_181

[18] https://hu.wikipedia.org/wiki/Fi_156

[19] https://hu.wikipedia.org/wiki/Ju_52

[20] https://en.wikipedia.org/wiki/Zmaj_Fizir_FP-2

[21] https://en.wikipedia.org/wiki/De_Havilland_Tiger_Moth

[22] https://en.wikipedia.org/wiki/Avro_Anson

[23] https://hu.wikipedia.org/wiki/Supermarine_Spitfire

[24] https://hu.wikipedia.org/wiki/Hawker_Hurricane

[25] https://bs.wikipedia.org/wiki/Ratno_vazduhoplovstvo_i_protivvazdu%C5%A1na_odbrana_SFRJ


Jugoszláv légierő gépein szereplő felségjelzés. forrás: https://www.scalemates.com/kits/balkan-models-bm-7203-roundels-and-flags--184597


„Titó” marsall parancsa, a „Zemun” NOVJ légierő parancsnokság megalakulásáról. forrás:www.znaci.net




FOLYTATÁS A 2. RÉSZBEN 

Meg kell említeni, hogy a jugoszláv szakirodalom az úgynevezett repülős, avagy légi egységeket két megnevezéssel is illette. Az egyik a „vazduhoplovni”, a másik az „avijacijska”. A két elnevezés lényegében ugyanaz, légi vagy repülős jelentéssel bír. Erre példa, hogy a szaknyelvben a vegyes repülős (légi) divízió, vagy ezred, illetve század, vagy raj esetében a vegyes repülős (légi) megnevezés „Vazduhoplovna Mesovita Divizija”, rövidítve „VMD”, vagy „Mesovita Avijacijska Divízija”, rövidítve „MAD”. A vadászrepülős egységeknél „vazduhoplovna lovacka divizija”, rövidítve „VLD”, másik verziója a „Lovacka Avijacijska Divizija”, röviden „LAD”, a bombázó repülő erőknél „Vazduhoplovna Bombarderska Divizija”, röviden „VBD”, másik formája „Bombarderska Avijacijska Divizija”, röviden „BAD”. De úgyanígy minden egységre vonatkoztatható a két megnevezés, így előfordul a szakirodalomban, hogy ugyanazon erőt két féle megnevezéssel, rövidítéssel említik, melyben csak a „vazduhoplovna” és az „avijacijska” szó használatában van különbség. Formailag a „vazduhoplovna” szó használatakor a szó az egység megnevezésének elejére kerül, majd következik az egység formáját jelölő szó, például vadász, támadó, bombázó, szállító, felderítő, egyéb és végül az egység harcászati formája, például divízió, ezred, század, raj…… . Az „avijacijska” szó használatakor az első tag a formáció megnevezése (vadász, támadó, bombázó, szállító, felderítő, egyéb), a második tag az „avijacijska” szó, a harmadik pedig az egység harcászati formája. Írásomban a „vazduhoplovna”, illeve „avijacijska” szavak fordításában a repülő, repülős megnevezést használom több esetben, de van ahol a légi megnevezés használata magyarázóbb, bizonyos erőknél. A jugoszláv légierőnél kezdetben a helikopteres erőket is a repülő, repülős erőkben említik, nem volt külön megnevezés, de ahogy növekedett és fejlődött az ez irányú géppark, a helikopteres erők is külön elnevezést kaptak. 


A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:

vagy email-en. program5000@gmail.com 

A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni  a szerzőt és a forrás linkünket !!!


Szerkesztette: "Szatmári"





































Megjegyzések