„A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ ÁTALAKULÁSA”
1950-ES ÉVEKTŐL
A következő időszak, 1959-1964. közt az 1959-ben „Drvar-1.” haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ezen történést a „A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ LÉGI PARANCSNOKSÁGAI „Vazduhoplovna Komanda” 1959-1964./ Strukturális reformizáció a Jugoszláv Légierőben 1959-1964.” fejezet taglalja.
A következő időszak már az 1980-as évekről szól. Az 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi parancsnokság (RV i PVO). Az 1986-1992. strukturális formációkat, az ezredek, zászlóaljak, századok és további egységek tekintetében „A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ ÉS LÉGVÉDELEM KÖRZETEI (RV i PVO) 1986-1992./ Strukturális reformizáció a Jugoszláv Légierőben 1986-1992.” című fejezetben kerül bemutatásra. Ezen részben írok az Jugoszláv Légierő és Légvédelem 1991-ben kitörő jugoszláv háború (Horvátország, Szlovénia és Bosznia függetlenségi harca.) időszakáról, a hadi állapot előtti légierő és légvédelmi strukturáról, a kivonásokról és 1992-es teljes hadi helyzeti átcsoportosításról.
Javaslom egyes fejezetek esetében feltüntetett hadrendi számú egység teljes átlátásához, minden fejezetben megtekinteni az adott egységet. Sok esetben a lábjegyzetekben szerepeltetem az adott egység előéletét, vagy hivatkozást.
Már írtam arról, hogy az 1940-es években a jugoszláv szakirodalom az úgynevezett repülős, avagy légi egységeket két megnevezéssel is illette. Az egyik a „vazduhoplovni”, a másik az „avijacijska”. A két elnevezés lényegében ugyanaz, légi vagy repülős jelentéssel bír.
Az 1950-es évektől lényegében a „vazduhoplovni” megnevezés a „légi”, a az „avijacijska” megnevezés a „repülős” erőket, jelentette elsősorban.
1947-ben a „vazduhoplovstvo Jugoslavenska Armija” (vJA) légierőből létrejött a Jugoszláv Harci Légierő „Jugoslavenskog Ratnog Vazduhoplovstva” (JRV). 1946-1948. közt a jugoszláv légierő tekintetében egyfajta „szovjetizáció” zajlik le, mely során a szovjetek kiképzéssel, haditechnikával, repülőkkel, pilótaképzéssel támogatja a „Titóista” jugoszláv légierőt, Jugoszláv Harci Légierő „Jugoslavensko Ratno Vazduhoplovstvo” (JRV).
A szovjetek támogatása révén a JRV szerkezeti fejlődését eredményezte, újabb légi egységek, ezredek megalakulásával.
1951. decembertől Jugoszláv Hadsereget (Jugoslavenska Armija „JA”) átnevezték „Jugoszláv Néphadsereg” (Jugoslavenska Narodna Armija „JNA”) megnevezésre.
Az 1950-es évek igen mozgalmas volt a jugoszláv légierő és légvédelem tekintetében. Meg kell említeni, hogy 1950. előtti időszakban a jugoszláv katonai és politikai „fővezér”, Joszip Bróz Titó[1] által kiépített hatalom révén, az új Jugoszlávia, szakítva a monarchiával, rálépett a Moszkva barát „Sztálinista” kommunista mozgalomi útra. Ezen „baráti” viszony azonban az 1950-es évektől megromlott[2], Titó nem volt hajlandó követni a szovjetek által meghatározott irányt, Jugoszlávia kiesett a szovjet kommunista államszövetségből[3]. A jugoszláv- szovjet konfliktus 1948-1953. közt volt a legélesebb, melynek hatására viszont a jugoszláv- brit és jugoszláv- amerikai (USA) kapcsolatok megerősödtek. Habár Titó elsősorban gazdasági segítségre számított a nyugattól[4], de másodsorban a katonai együttműködésre is igényt tartott, főképpen számolva egy esetleges szovjet támadás esetére.[5]
1959-ben a „Jugoszláv Légierő” (JRV) és a légierőbe beintegrálódó légvédelem (PVO), mely JNA belül a légerőt Harci Légierő és Légvédelem” (Ratno Vazduhoplovstvo i Protivazdusna Odbrana „RV i PVO”) megnevezést kapta meg.[6]
A jugoszláv légierő és légvédelem [7] tekintetében a megromlott szovjet kapcsolatokat követően a „nyugati” modern katonai és polgári repülők, helikopterek megjelenése dominált.
A jugoszláv- szovjet „rosszviszony” Sztálin 1953-as halála után kezdett enyhülni, az új szovjet pártfőtitkár, Nyikita Hruscsov közvetítésével.[8] A két ország közt helyreállították a külpolitikai, diplomáciai kapcsolatokat, és 1954-től fokozatosan köszönhetőleg a „hruscsovi” politikának helyreállt a jóviszony a két szocialista ország közt. A magyarországi 1956-os esemény viszonyt újabb bélyeget nyomott a jugoszláv-szovjet kapcsolatra[9], bár Titó a szovjet beavatkozást később már belenyugvással fogadta, az elhidegülés elkerülhetetlen volt. A Hruscsov utáni új, Leonyid Iljics Brezsnyev[10] vezette „brezsnyevi” szovjet külpolitika sem tudta teljes mértékben helyrehozni a jugoszláv-szovjet viszonyt. Brezsnyev halála[11] utáni Szovjetunióban és szövetséges szocilista országaiban egyfajta hosszú évekig tartó megrekedés, pangás kezdődött.
1980. május 4-én elhunyt Titó. Halála után az akkori jugoszláv vezetés a „titóizmus” folytatása mellett tette le voksát, de ez az országon belüli nemzetiségi ellentétek megerősödése, a gazdaság romlása miatt reformot követelt[12]. Tito halála után a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság élén több államszövetségi elnök[13], és miniszterelnök[14] váltotta egymás de „nyomába” sem értek Titónak. A folyamatosan cserélődtek a testület élén álló elnökök, a fellángoló Jugoszlávián belüli nemzetiségi ellentétek révén, már megerősödött a belgrádi politikai vezetés tekintetében a saját köztársaságukhoz kacsolódó politizálás került előtérbe, mely az elnökség tagjain belüli nézeteltérések és ellentétek kiéleződésével járt[15]. Ezen helyzet a kommunista pártvezetésre is ránehezült, mely lehetővé tette egy új szerb „nacionalista” eszméken alapuló belgrádi hatalmi rezsim kiépítését. Ezen rezsim az 1984-ben a belgrádi, majd 1986-tól a szerb kommunista elnököt[16], Szlobodan Milosevicset[17] juttatta hatalomhoz, aki végül a Jugoszlávián belüli nemzeti és nemzetiségi ellentétekbe, majd fegyveres összecsapásokba vezette az országot.
Az 1980-as évek béli szovjet reformpolitikai vezető Mihail Szergejevics Gorbacsov[18] javítani kívánt a szovjet–jugoszláv viszonyon, melyet Jugoszláviába történő látogatásával koronázott meg. A két ország közt aláírásra került a „Dubrovnik nyilatkozat”, mely a két ország egyenlőségének, szuverenitásának, egymás belügyeibe történő be nem avatkozást szögezte le.
Az 1980-as években, Titó halálát követően a Jugoszláv Néphadseregben három jelentősebb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” is lezajlott, mely során tekintette a normalizálódó szovjet-jugoszláv kapcsolatokra jelentős szovjet haditechnika került a jugoszláv haderőbe. A légierő és légvédelem tekintetében, talán a modern „MIG” harci repülők és „MI”, „Kamov” helikopterek megjelenése, radar technika és légvédelmi rakétatechnika megjelenése jelentette ezt.
[1]
https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/2019/08/17/ki_kicsoda_joszip_broz_tito_1892-1980
[2] A „Titóista” Jugoszláviát a szovjetek
Sztálin vezetésével már 1948. június 21-én kizárták a kommunista mozgalomból és
a szovjet katonai, gazdasági, politikai befolyása alá tartozó
államszövetségből.
[3] https: // hu. wikipedia. org/ wiki/
Kommunista_ % C3 % A9s_ Munk % C3% A1sp %C3 %A1rtok_ T%C3% A1j% C3%A
9koztat%C3%B3_Irod%C3%A1ja
[4] Egyesült Államok (USA),
nyugat-európai országok.
[5]
http://doktori.bibl.u-szeged.hu/562/2/Vukman_P%C3%A9ter_t%C3%A9zisek.pdf
[6]
http://www.vs.rs/sr_lat/istorijat-vojske-srbije, Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[7] 1947-ben a „vazduhoplovstvo
Jugoslavenska Armija” (vJA) légierőből létrejött a Jugoszláv Harci Légierő
„Jugoslavenskog Ratnog Vazduhoplovstva” (JRV), mely miután 1951. decembertől
Jugoszláv Hadsereget (Jugoslavenska Armija „JA”) átnevezték „Jugoszláv
Néphadsereg” (Jugoslavenska Narodna Armija „JNA”) megnevezésre, 1959-ben a
„Jugoszláv Légierő” (JRV) és a légierőbe beintegrálódó légvédelem (PVO), mely
JNA belül a légerőt Harci Légierő és Légvédelem” (Ratno vazduhoplovstvo i
protivazdusna odbrana „RV i PVO”) megnevezést kapta meg.
[8]
http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=73:3-szemben-sztalinnal-1948-1955&root=12&catid=7:iii-a-tito-korszak-1945-1980
[9]
https://tti.btk.mta.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/vil%C3%A1gt%C3%B6rt%C3%A9net/biro.pdf
[10]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Leonyid_Iljics_Brezsnyev
[11] 1982. november 10-én.
[12]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Titoizmus
[13] 1980–1980 Lazar Kolisevski, 1980–1981
Cvijetin Mijatovic, 1981–1982 Sergej Kraigher, 1982–1983 Petar Stambolic,
1983–1984 Mika Spiljak, 1984–1985 Veselin Duranovic, 1985–1986 Radovan
Vlajkovic, 1986–1987 Sinan Hasani, 1987–1988 Lazar Mojsov, 1988–1989 Raif
Dizdarevic, 1989–1990 Janez Drnovsek, 1990–1991 Borisav Jovic, 1991 Stjepan
Mesic, 1991–1992 Branko Kostic forrás: https: // hu. wikipedia. org/ wiki/
Jugoszl% C3 % A1via
[14]
Petar Stambolic, Mika Spiljak, Mitja Ribicic, Dzemal Bijedic, Veselin
Duranovic, Milka Planinc, Branko Mikulic, Ante Markovic.
https://hu.qaz.wiki/wiki/Prime_Minister_of_Yugoslavia
[15] http:// konfliktuskutato. hu/ index.
php? option= com_ content& view= article&id= 82: 1- tito- halala- es-
a-koevetkezmenyek &root=12&catid=8:iv-jugoszlavia-felbomlasa-1980-1991-
[16] „Szlobodan Milocsevics. Tizennyolc
évesen belépett a Jugoszláv Kommunisták Szövetségébe (JKSZ), 1983-ban a párt
Központi Bizottságának apparátusában dolgozott, a rákövetkező évben pedig
kinevezték a párt belgrádi bizottságának elnökévé. Ettől kezdve Milosevics
teljesen a politikának szentelte magát, 1986 májusában a Szerbiai Kommunista
Szövetség (SZKSZ) elnökségének elnökévé választották, 1986 júniusától pedig
négy éven át tagja a Jugoszláv Kommunista Szövetség Külügyi Bizottsága
elnökségének.” forrás: https: // www. wikiwand. com/ hu/ Slobodan_ Milo% C5%
A1evi%C4%87
[17]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Slobodan_Milo%C5%A1evi%C4%87
[18]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mihail_Szergejevics_Gorbacsov
A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ LÉGI HADTESTEI
„Vazduhoplovni Korpus” (VKOS)
1950-1959.
Strukturális
reformizáció a Jugoszláv Légierőben 1950-1959.
1950-től a JRV belül megalakultak a repülős „légi” hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS)[2], mely újabb strukturális formaváltással járt, újabb ezredek, századok létrehozatalával. A repülős képzés során a repülők modernizálódásával együtt újabb repülés technikai és taktika ismeretekkel bővülnek a pilótaképző intézmények. 1951-től beindult a hazai repülőgép gyártás új prototípusok tervezésével, elkészítésével, licenszek megszerzésével, üzemek bevonásával „UTVA, IKARUS-SOKO”. 1951-től a „Titoista” Jugoszlávia nyitott az Egyesült Államok felé és létrejött a katonai együttműködés (Mutual Defence Aid Programme „MDAP”), valamint a britekkel szintén kooperáltak, mely eredménye képen a JKV modernebb „nyugati” harci repülőkhöz juthatott. Természetesen ez együtt járt a jugoszláv pilóták ezen repülőkre történő külföldi képzésével, amerikai és európai kiképző iskolák, kurzusok előirányzásával. 1954-től megjelentek a sugárhajtású repülők a JRV-nél, mely újabb egységek létrehozatalához vezetett a légierőn belül.[3]
Az 1950-1955. közti években az 1948-ban létrehozott vegyes, vadászrepülős, bombázó repülős önálló divíziókat, a repülős (légi) hadtestekhez „VKOS” alá sorolták be. Már 1950-től kialakították az első repülős hadtestet (3. VKOS), melyet 1953-ig további egy repülős (légi) hadtest (7. VKOS) követett. A hadtestek alá besorolt divíziók önállóságukat elvesztették a VKOS irányítása alá kerültek. A hadtestek alá kerültek a repülő technikai divíziók (VTD). Ez utóbbiakban lévő egyes repülő technikai zászlóaljakból, a divíziókon belül 1950-53-ban megalakultak a légi bázisok „Vazduhoplovna Baza” (VB).[4]
A VKOS alá 1950-1953. közt besorolt divíziók eddigi önállóságukat elvesztették. A 32. divízió 1950-ig volt önálló, majd a 3. Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtestbe sorolják be. A 37. divízió csak 1950-ig volt önálló, majd besorolták a 3. Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) alá és áthelyezik „Cerklje” bázisra. A 39. divízió 1953-ig volt önálló, majd besorolták a 7. Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtestbe. A 44. divízió 1953-ig volt önálló, majd besorolták a 7. Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtestbe. A 21. MAD 1950-ig volt önálló, majd besorolják a 3. Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtestbe.
Mind ezek mellett 1955-re a Zemun légierő (JRV) főparancsnokság magába foglalta a Repülős Központi Iskolát „Letacki Skolski Centar” (LSC)[5], a Repülési Kísérleti Központot „Vazduhoplovni Opitni Centar” (VOC)[6], Repülős Kiképző Iskola „Vazduhoplovna Aplikacijska Skola” (VAS „korábban VOS”)[7], Szuperszonikus Repülőgép Pilóta Kiképző Központ „Centra za preobuku pilota na nadzvucne avione” (CZP)[8]. A légierő főparancsnokság támogatását látta el a légvédelem „Protivvazdusne Odbrane” (PVO). Az 1950-es évre decentralizálódik a JRV és magába foglalja a VOJIN radaros és légvédelmi tüzér PVO erőket.
Az 1950-es években a „Zagreb-Pleso” légi bázison, a 34. repülős (légi) technikai parancsnokság „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande” (VTK)” alá rendelve, megalakult a 65. Önálló Légvédelmi Divízió „Samostalni Divizioni Protuavionska Obrana” (SD PAO). A „Skopski Petrovec” légi bázison, a 41. repülős (légi) technikai parancsnokság „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande” (VTK)” alá rendelve, megalakult a 72. Önálló Légvédelmi Divízió „Samostalni Divizioni Protuavionska Obrana” (SD PAO). Továbbá 1953-ban a „Zemun” bázison megalakult a 88. Önálló Légvédelmi Divízió „Samostalni Divizioni Protuavionska Obrana” (SD PAO). Szintén a „Zemun” bázison, a 191. légi bázis „„Vazduhoplovna Baza” (VB) alá rendelve, megalakult a 43. Önálló Légvédelmi Divízió „Samostalni Divizioni Protuavionska Obrana” (SD PAO), a „Batajnica” légi bázison, a 177. légi bázis „„Vazduhoplovna Baza” (VB) alá rendelve, megalakult a 56. Önálló Légvédelmi Divízió „Samostalni Divizioni Protuavionska Obrana” (SD PAO).
1959-ben a „Jugoszláv Légierő” (JRV) és a légierőbe beintegrálódó légvédelem (PVO), létrejött a Harci Légierő és Légvédelem” (Ratno vazduhoplovstvo i protivazdusna odbrana „RV i PVO”). 1953-ban a 48. repülős (légi) technikai parancsnokság „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande” (VTK)”, parancsnokságot, és a 41. „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande” (VTK), parancsnokságot a 7. „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtest alá rendelik és „Zemun” bázisra költöztetik, a 34. „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande” (VTK) parancsnokságot pedig a 3. „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtesthez. A 43. „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande” (VTK) parancsnokságot viszont alárendelik a Központi Repülős Iskolanak (LSC).[9]
A „A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ LÉGI HADTESTEI „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) 1950-1959./ Strukturális reformizáció a Jugoszláv Légierőben 1950-1959.” fejezetben 1959-ig bemutatásra kerülnek a légi (repülős) hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS), és a hadtestekhez tartozó divíziók és légierő főparancsnokság keretén belül funkcionálót ezredek, zászlóaljak, századok és további egységek.
1959-ben újabb haderőreform részeként átformálódott a légierő főparancsnokság alá közvetlen tartozó önálló erők, valamint megszűntették a hadosztályokat (divízió) és hadtesteket (VKOS). A megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A divíziók felszámolásával az alá tartozó ezredeket a légi (repülős) hadtesti parancsnokságok alárendeltségébe vezetik át. A divíziókba sorolt erők, ezredik, zászlóaljak, századok további egységek bemutatása 1959-től egészen a Jugoszláv Néphadsereg 1992. májusi megszűntetéséig szemléltetem, vagy a fejezet részeként, vagy lábjegyzetben.
[1]
http://www.vs.rs/sr_lat/istorijat-vojske-srbije, Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[2] A jugoszláv szakirodalom a „VKOS”
mellett használja a légierő hadtestek 1953-1959. közti időszakban a
„Vazduhoplovni Korpus” (VaK) rövidítést is. 1959-től létrejöttek a légierő
parancsnokságok a hadtestekből „Vazduhoplovna Komanda” (VK), majd 1964-től
ismét a légierő hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VaK). Az 1953-1959.
periódusban a „VKOS” rövidítés célszerűbb használni, mint a „VaK” rövidítést,
mert 1964-től ismét hadtestként szereplő erőket „Vazduhoplovni Korpus” (VAK
avagy VaK) rövidítéssel szerepelteti a szakirodalom, így könnyen összekeverhető
az 1953-1959. időszak „VAK” rövidítése, az 1964-től használatos „VAK”
rövidítéssel.
[3] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[4] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[5] Lásd: Oktatás és képzés fejezet.
[6] Lásd: Létesítmények, haditechnikai
intézmények. (A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI JUGOSZLÁV LÉGIERŐ 1945-1950.)
[7] Lásd: Oktatás és képzés fejezet.
[8] https:// tangosix. rs/ 2015/ 26/ 02/ letacke- price- suada- hamzica- na-
poligonima/,
Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana.”
[9] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[10] Légierő Központi Kiképző Repülő
Század „Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE)-LÁSD: Strukturális reformizáció a
Jugoszláv Légierőben 1949-1950./ Közvetlen a Légierő Főparancsnokság alá
tartozó erők/ A légierő központi kiképző repülő százada „Trenazna Avijacijska
Eskadrila” (TAE).
Légierő
Főparancsnokság alá közvetlen tartozó erők.
1950-1955.
közti években a JRV továbbra is „Zemun” bázison működtette főparancsnokságát,
mely alá sorolták a 321. összekötő repülő zászlóaljat „bataljun Veze” (bVeze)
–bázis „Nedzarici”, a 322.
összekötő repülő zászlóaljat (bVeze)[1]-
bázis „Novi Sad” (egy század „Zemun”), a 99. katonai rendész századot „ceta
Vojna Policija” (cVP)[2]-
bázis „Zemun”, a 333. műszaki zászlóaljat „Inzenjerski Bataljun” (INZb)[3]-
bázis „Pancevo”, a 170. hírszerző
központot „Obavestajni Centar” (obvc)[4]-
bázis „Zemun”, valamint a légvédelmet (PVO) és légtérfigyelő és jelentő szolgálat
„VOJIN”.
1953-ban
létrejött a szombori (Sombor) „Zombor” JRV irányítása alá tartozó toborzó
központ „Regrutni Centar” (RegC), mely 1956. júliusában 975. repülős
továbbképző központ „Vazduhoplovni Nastavni Centar” (VNC)[5]
elnevezéssel funkcionált tovább, valamint megalakult az 57. kiképző század
(TAE)[6].
[1]1948. augusztusában jött létre a 322.
ezred szintű összekötő parancsnoki repülő ezred. Korábban, 1944- ben
szakaszként, 1945-től századként- kiegészülve
rádiós kommunikációs szakasszal-, majd 1946-tól zászlóaljként funkcionált.
Végül 1948-ra ezred lett. Az ezred „Zemun” bázison állomásozott 1951-ig, majd
átirányították „Sapac” légi bázisra, aztán „Kiseljak” bázisra. Az 1960-as
években átreformálták az ezredet és 1964-re két zászlóaljat hoztak létre
belőle. Megalakították a 321. és 322. zászlóalj szintű összekötő repülő
egységeket. 1964-ben az ezred megszűnt és kivált belőle a 322. és 321.
zászlóalj. 1964-ben a 321. összekötő repülő zászlóalj „Kraljevo” bázison
állomásozott, ahonnan 1967-ben átirányították „Novi Sad” bázisára. 1968-ban
„Zemun” katonai bázisra helyezték át, ahol 1971-ben átalakították és „Nedarica”
bázison létrehozták a zászlóalj parancsnokságot, közvetlen a Jugoszláv Légierő
főparancsnokság alá rendelve. 1992-ben a 2. „RV i PVO” Légierő Körzeti
Főparancsnokság” alá vezényelték és „Novi Sad” bázisra irányították át. A 322.
összekötő repülő zászlóalj „Kiseljak” bázison alakult meg, de 1967-ben
megszüntették. 1971-ben ismét létrehozták, de már a „Novi Sad” légi bázison,
közvetlen a Jugoszláv Légierő főparancsnokság alá rendelve. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[2] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[3] A 333. reptéri technikai zászlóalj
„Aerodromsko Tehnicki Bataljon” (ATEHB).1949-ben jött létre „Batajnica” légi
bázison. 1953-ban Leskovácra, 1956-ban Tuzlába,1961-ben Kraljevóba, 1965-ben
Bela Crkva, 1968-ban Pancsevó reptér bázisra irányítva. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[4] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[5] Az 1956. júliusában megalakuló 975.
repülős továbbképző központ „Vazduhoplovni Nastavni Centar” (VNC) közvetlen a
légierő központi parancsnoksága alá tartozott. 1978-ban a továbbképző központom
belül megalakult a „szakácsképző” 28. számú intendáns továbbképző század (28.
INC). 1987-ben történő haderőreform részeként a 975. kiképzési központot
zászlóaljjá módosítják. A kiképző zászlóaljon belül különböző had nemek
kiképzési századai jöttek létre, intendáns, összekötői, katonai rendész,
vegyi-biológiai-nukleáris támadás elleni. Létrejött a zászlóaljon belül az
összekötői szakasz és gyakorlótéri kiképző szakasz is. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[6] 1949-ben a légierő főparancsnoksága
alá két úgynevezett központi kiképző repülő százada „Trenazna Avijacijska
Eskadrila” (TAE) tartozott. Az egyik „Pancevo” a másik „Banja Luka” bázison
állomásozott. Mindkét század 1950-ben hozzájárult ahhoz, hogy megalakuljon
egy-egy támogató repülő ezred (230. és 269. DODAP) a légierőben. 1953-ban lezajló „Drvar-1” haderőreform
részeként a bánya lukai század 1953-ban feloszlott, a pancsevói századot pedig
átirányították „Novi Sad” bázisra, ahol a század egy részét a 119. légi
szállító ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP)” igényére már 1949-ben
megalakult 57. összekötő repülő századba „Eskadrila za Vezu/ Avijacijska
Eskadrila za Vezu” (EZV/AEV) integrálják, másik része pedig a légierő
főparancsnokság összekötő repülő századaként
Eskadrila za Vezu/ Avijacijska Eskadrila za Vezu” (EZV/AEV).kezdte meg
működését, majd bevonva a kiképzésbe és oktatásba, az amerikai „S-51.”
helikopter képzés részeként 1955-ig 57. kiképző repülő század „Trenazna
Avijacijska Eskadrila” (TAE) megnevezéssel önálló századként funkcionált a
légierő főparancsnokságban. A pancsevói századból 1949-ben a „Cerklje” bázisra
átirányítottak egy csoportot, melyből a folyamatos kiképzési és oktatási
fejlesztés révén 230. támogató repülő ezred „Dopunski Avio Puk” (DOPAP) lett.
Ezen ezredet aztán 230. repülő oktató támogató központ „Avijacijski Nastavni
Dopunski Centar” (ANDOPC) lett. A központ kezdetben „Cerklje”, majd „Pula”
bázison funkcionált. 1954-ben a formáció megszűnt. Viszont már 1953-ban
bevonták a „Letacki Skolski Centar” (LSC)
alá (LÁSD: Oktatás és képzés/LSC)
és Mosztár „Ortijes” bázisára irányították át, ahol az LSC alatt 1956-ig
funkcionált majd bevonták a pulai 185. kiképző-oktató repülő ezredbe „Skolski
Avijacijski Puk” SAP (LÁSD: 185.
kiképző-oktató repülő ezred), ahol mint 230. légügyi támogató központ
„Letacki Dopunski Centar” (LDOPC) funkcionált tovább. Fontos megemlíteni a
szövegben említett 57. összekötő repülő századát „Eskadrila za Vezu/
Avijacijska Eskadrila za Vezu” (EZV/AEV). 1949-ben a 119. légi szállító repülő
ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP) igénye alapján alakult meg „Novi
Sad” bázison az 57. összekötő repülő század „Eskadrila za Vezu/ Avijacijska
Eskadrila za Vezu” (EZV/AEV), mely század 1953-ban technikát és állományt
kapott a légierő főparancsnokság pancsevói központi kiképző repülő századból
„Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE) . 1953-ban a századba bevonták a
korábban „Pancevo” bázison működő légierő központi kiképző repülő század
„Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE)
egy részét. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
 |
„Pleso” Zagreb légi bázis 1965-ben. forrás: https://jna-sfrj.forumbo.net/t116p50-aerodrom-pleso-zagreb
 |
Légierő főparancsnokság épülete „Zemun”. forrás: www.
mycity-military.com
Légi (repülős) hadtestek
„Vazduhoplovni Korpus” (VKOS).
A 3. légi (repülős)
hadtest „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS).
1959-ben a haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg.
A 3. VKOS rendeltetésébe tartozott a légierő adminisztrációs parancsnokságának (Dom JRV) ljubljanai navigációs szekciója, mely 1956-ban jött létre.1951. decemberében alakult meg a zágrábi 289. összekötő zászlóalj[12], mely 1951-1959. közt a 3. VKOS alá volt rendelve. 1956. augusztusában alakult meg a ljubljanai navigációs szekció „Navigcijska Sekcija III. VKOS”, melyet a 3. VKOS alá rendeltek. A 3. VKOS belül létrejött 1953. februárban a lucskói (Lucko) 392. számú oktatási (képzési) központ „Nastavni Centar” (NS), valamint Zágrábban (Zagreb) a 379. repülős műszaki zászlóalj[13] „Vazduhoplovni Inzinjerski Bataljon” (VInzB).[14]
Az 5. katonai körzeti összekötő század „Eskadrila za Vezu 5. Vojne Oblasti”.
1951. decemberében szerveződött meg és 1952. februárra már funkcionált a „Borongaj” légi bázison az 5. katonai körzeti összekötő század „Eskadrila za Vezu 5. Vojne Oblasti”, mint hadtesti egység, ellátva szovjet többcélú kétfedeles „Polikarpov Po-2”[15] repülővel, bolgár (olasz Società Italiana Caproni cég leányvállalata) „Kaproni Bulgarski KB-11 Fazan” [16] többcélú kisrepülővel, cseh (német licenz alapján) kiképző kisrepülővel „Zlin-381”[17], jugoszláv „Utva 2M” kiképzési célra használt gyakorló repülőkkel, jugoszláv „UTVA Aero-3” kiképző repülőkkel, jugoszláv összekötő, mentő és ejtőernyős feladatok ellátására szolgáló „Ikarus Kurir”[18] repülőkkel. 1959-ben megszűnő hadosztályok és repülő hadtestek (VKOS) eredménye képen létrehozták a légierőn belüli légi (repülős) hadtesti parancsnokságokat „Vazduhoplovna Komanda” (VK). A század a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 5. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.[19]
A 3. légi (repülős) hadtest (VKOS) tüzérséget támogató repülő százada „Artiljerijska Eskadrila”.
A 3. repülős (légi) hadtestben „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) funkcionált 1950-1951. közt a szárazföldi erők (később 5. katonai körzet Zagreb) a „Borongaj” légi bázison állomásozó tüzérséget támogató repülő század „Artiljerijska Eskadrila”. Ezen szárad feladata volt a szárazföldi erők tüzérségével történő együttműködés során a célok légi megfigyelése, tüzérségi tűzvezetés, korrekció.[20]
A 34. repülő technikai divízió „VTD” (később repülő technikai parancsnokság, zóna).
A 4. repülős regionális parancsnokság „Vazduhoplovna Oblasna Komanda” (VOK) átszerveződése során 1948-ban megalakult belőle a 41. „Vazduhoplovnov Tehnicke Divizija” (VTD) divízió. Ezen divízió azonban még 1948-ban át is keresztelik 34. „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande (VTK), parancsnoksággá. A főparancsnokság a „Zagreb” légi bázison működött, mely alá tartozott „Pleso, Lucko, Borongaj, Cerklje, Ljubljana-Polje, Pula, Zemunik” repterek. 1953-ban a 34. VTK-t alárendelik a 3. „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtesthez. 1950-es évektől a 34. VTK alá tartozott több repülő technikai zászlóalj (vtb); „151. vtb Pleso, 181. vtb Pleso, 184. vtb Cerklje, 200. vtb Banja Luka, 257. vtb Lucko, 258. vtb. Pula, 465. vtb Ljubljana, 474. vtb. Cerklje”, továbbá javító műhely működött „116. vr (auto) Zagreb[21], 154. vr (repülő) Velika Gorica[22], 168. vr. (motor) Banja Luka”. Több haditechnikai raktár tartozott a 41. VTK alá: „7. számú raktár- Volinje[23], 10. számú raktár- Velika Gorica[24], 16. számú raktár- Zagreb[25], 21. számú hajtóanyag raktár- Volinje[26], 25. számú raktár- Cerklje[27]”. Ezeken kívül a VTK alá tartozott még a repülős rekreációs üdülő „Viltus”[28], valamint a 65. légvédelmi tüzér divízió (dPAO) „Pleso”. 1949. júliusában megalakuló zágrábi 376. gépjárműves zászlóaljat „Auto-Bataljun” (AB)[29] és a 379. gépjárműves zászlóaljat „Auto-Bataljun” (AB) szintén a 34. VTK-hoz sorolták. A 34. repülő technikai parancsnokságot „Vazduhoplovno Technicke Komande” (VTK) 1959. októberben a „Drvar-1” haderőreform során feloszlatták. [30]
[1] A 21. divízió 1953-ig volt önálló
hadosztály, majd 1953-ban a megalakuló 3. légi (repülős) hadtestbe
„Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálják, ezzel megszűnt az önállósága.
1959-ben a haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a
megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli légi
(repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak
meg.
[2] A 32. divízió 1953-ig volt önálló
hadosztály, majd 1953-ban a megalakuló 3. légi (repülős) hadtestbe
„Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálják, ezzel megszűnt az önállósága.
1959-ben a haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a
megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli légi
(repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak
meg.
[3] A 37. divízió 1953-ig volt önálló
hadosztály, majd 1953-ban a megalakuló 3. légi (repülős) hadtestbe
„Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálják, ezzel megszűnt az önállósága.
1959-ben a haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a
megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli légi
(repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak
meg.
[4] Átalakuló repülős regionális
parancsnokságokat „Vazduhoplovna Oblasna Komanda” létrejövő repülő technikai
divíziók, parancsnokságok, zónák. 1945. augusztusában a jugoszlávok a légerő
keretén belül létrehozták a korábbi „9. Oblasna Avijacijska (Vazduhoplovna)
Baza” (9. OAB),, légi körzeti bázisból a repülős regionális parancsnokságokat
„Vazduhoplovna Oblasna Komanda” (VOK): 1. VOK „Novi Sad”, a 2. VOK „Skopje”, a
3. VOK „Mostar”, a 4. VOK „Zagreb” . 1948-tól a VOK parancsnokságokat
átszervezik és megalakultak belőlük a repülő technikai divíziók (VTD), azokból
a parancsnokságok (VTK), és később zónák (VTZ/VZ) „Vazduhoplovna Tehnicka
Divizija (VTD), Komande (VTK), Zona (VTZ/VZ). Ezen erők 1959-ig működtek. Bojan
Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[5] https:// hu. wikipedia. org/ wiki/ Po%E 2% 80%9 32, https: // www. warhistoryonline.
com/ military- vehicle-news / soviet-plane-u2-po2.html
[6]
https://en.wikipedia.org/wiki/Douglas_C-47_Skytrain
[7]
https://en.wikipedia.org/wiki/Avro_Anson
[8]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Zl%C3%ADn_Z%E2%80%9342
[9] https://hu.wikipedia.org/wiki/Supermarine_Spitfire
[10]
https://en.wikipedia.org/wiki/Airspeed_Oxford
[11]
https://en.wikipedia.org/wiki/De_Havilland_Dove
[12] 1959-ben megszűntek a divíziók és a
repülős hadtesti parancsnokságok (VKOS), helyükre légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) kerültek. 1959-1964. közt az 5. repülős (légi)
hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) rendelték, 1959-től a
1964-ig az 5. légi (repülős) hadtesti parancsnokság (VK) alá került. 1964-től
az újabb „Drvar-2” haderőreform részeként megszűnő repülős (légi) hadtesti
parancsnokság helyébe lépő repülős hadtestek (VaK) révén, a zászlóalj az 5.
repülős hadtest (VaK) alá, aztán az 1980-as években végbemenő reformizáció
részeként a „VaK” helyébe lépő légierő körzeti főparancsnokságokon belül az 5.
„RV i PVO” légierő körzeti főparancsnokság” alá került. 1991-ben a zászlóalj
„Bihac” légi bázison állomásozott, majd 1992. májusában „Ladevac” légi bázisra
irányították át. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I
Protivvazdusna Odbrana.”
[13] 1959-ben megszűntek a divíziók és a
repülős hadtesti parancsnokságok (VKOS), helyükre légi (repülős) hadtesti
parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) kerültek. A Zágrábban (Zagreb)
állomásozó 379. repülős műszaki zászlóalj „Vazduhoplovni Inzinjerski Bataljon”
(VInzB) 1959-től a 1964-ig az 5. légi
(repülős) hadtesti parancsnokság (VK) alá került. 1964-től az újabb „Drvar-2”
haderőreform részeként megszűnő repülős (légi) hadtesti parancsnokság helyébe
lépő repülős hadtestek (VaK) révén, a zászlóalj az 5. repülős hadtest (VaK)
alá, aztán az 1980-as években végbemenő reformizáció részeként a „VaK” helyébe
lépő légierő körzeti főparancsnokságokon belül az 5. „RV i PVO” légierő körzeti
főparancsnokság” alá került. 1992-ben a horvátországi háború miatt a feloszló
5. RV i PVO alól a 2. RV i PVO alá sorolták át, 1992. januártól és Pristinába
irányították. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I
Protivvazdusna Odbrana.”
[14] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[15]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Po%E2%80%932
[16]
https://en.wikipedia.org/wiki/Kaproni_Bulgarski_KB-11_Fazan
[17]
https://en.wikipedia.org/wiki/B%C3%BCcker_B%C3%BC_181
[18]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_Kurir
[19] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[20] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[21] „116. vr (auto) Zagreb- 1964-ben
beintegrálva a „Zmaj” repülőgép gyárba (VTRZ). Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[22] 154. vr (repülő) Velika Gorica-
1957-től „Zmaj” repülőgép gyár (VTRZ). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[23] 21. számú hajtóanyag raktárral
egybevonva 1956. augusztustól. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[24] 1953-ba Tuzlába irányítva, mint
önálló katonai raktár. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo
I Protivvazdusna Odbrana.”
[25] Korábban 4. számú raktár. 1964-től
Pancevo bázisra irányírva. 1987-ben a „Jedintsvo” terv alapján a 160.
hadittechnikai raktár bázis. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[26] 7. számú raktár raktárral egybevonva
1956. augusztustól. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I
Protivvazdusna Odbrana.”
[27] 1959-től mint hajtóanyag és technikai
raktár (25.TS). 1964-ben átalakítva. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[28] 1953-ban a Jugoszláv Légierő a
szlovéniai „Viltus” Dráva parti településnél létrehozta katonai pihenő
objektumát. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I
Protivvazdusna Odbrana.”
[29] 1967-től a 151. katonai bázishoz
rendelve. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I
Protivvazdusna Odbrana.”
[30] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
 |
„Cilipi” (Dubrovnik) reptér 1962-ben. forrás: https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/ |
A 184. felderítő repülő ezred
A 184. éjszakai
bombázó repülő ezred (PLNB) 1948. májusában alakult meg Ljubljanában a
jugoszláv légierő 184. repülős könnyű éjszakai bombázó repülős ezrede „Puk
Lakhi Nocni Bombarderski” (PLNB), néhány hónappal később átnevezték 184.
éjszakai vadász-bombázó repülő ezreddé „Puk Lovacki Nocni Bombarderski” (PLNB).
1948-1949. közt „Ljubljana” légi bázison állomásozott az ezred, szovjet
többcélú kétfedeles „Polikarpov Po-2”[1] repülőkkel
ellátva. 1949-1950. közt „Banja Luka” légi bázisára irányították és besorolták
a 32. bombázó repülős divízió (BAD) alá. 1950-1952. közt „Borongaj-Zagreb” légi
bázisra (1951-ben „Pleso” bázison) irányították át. 1953-ban a 184. éjszakai
vadász-bombázó repülő ezredet „Puk Lovacki Nocni Bombarderski” összevonták a
715. felderítő repülő századdal[2]
„Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE), és létrehozták a 184. felderítő repülő
ezredet „Izvidacki Aviajcijski Puk” (IAP) „Pleso” bázison állomásoztatva. Az
ezred közvetlen a 3. VKOS parancsnoksága alá tartozott, mint önálló erő. Az
ezred rendelkezett „brit többcélú „Haviland/Mosquito Mk-38”[3].
repülőkkel 1952-1960. közt.
1959-ben
újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a
megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964.
közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna
Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 3. repülős
hadtestből az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 5. légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.[4]
A 21. vegyes repülős divízió (MAD).
1949-ben alakult meg
a 21. vegyes repülős divízió „Mesovita Avijacijska Divizija” (MAD) „Zemunik”
légi bázis főparancsnoksággal. A 21. divízió struktúrájához tartozott a
parancsnoki repülős osztály „Stabna Avijacijska Odeljenja” (SAO), melyet
ellátták brit kiképző/oktató célú „Airspeed AS.10 Oxford”[5],
valamint szovjet többcélú kétfedeles „Polikarpov Po-2 és Po-2B”[6]
repülőkkel.
A korábban
funkcionáló 44. vadászrepülős divízióból (LAD) a 83. vadászrepülő ezredet (LAP)[7],
valamint a 172. vadászrepülős ezredet (LAP) átsorolták a megalakuló 3.
„Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) alá tartozó 21. vegyes repülős divízióba, ahol,
mint vadászbombázó repülő ezredek „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP)
működtek tovább. A 21. divízió alá került a 32. bombázó repülős divízióból
(BAD) 97. bombázó repülő ezred „Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP).
A 21. vegyes repülős
divízióhoz tartozó 204. vadászrepülő ezredet (LAP)[8] a 44. vadászrepülős
divízióba (LAD) integrálták át. A 21. divízión belül működött a hadosztály
kiképző/oktató repülős százada „Trenazna Eskadrila” (TAE)[9]. A
21. divízió 1953-ig volt önálló hadosztály, majd 1953-ban a megalakuló 3. légi
(repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálják, ezzel megszűnt
az önállósága. 1959-ben a haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat
(divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn
belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg.
A 21. divízió erőinek jelentős részét a 9. hadtesti légi parancsnokságba
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) integrálták be.[10]
A 83. vadászbombázó repülő ezred (LBAP).
1944-ben alakult szovjet területen (Krasnodar) lévő
kiképző bázison a „jugoszláv-partizán légierő 1. vadászrepülő ezrede. 1945-ben
jugoszláv területre vonták össze, ahol 1. jugoszláv vadászrepülő ezred „Jugoslavenski
Avijacijski Lovacki Puk” (JALP) néven alakult meg, majd 1945. szeptemberben
átnevezték 254. vadászrepülő ezreddé „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP). A 254.
LAP „Zemun” bázison állomásozott, ellátva „szovjet „JAK-3”[11]
harci vadászrepülőkkel.
Az ezredet 1945. augusztusában a 3. vadászrepülős
divízióba „Lovacka Avijacijska Divizija” (LAD) sorolják. 1948-ban a „Cerklje”
légi bázison állomásozó ezredet átnevezték 83. vadászrepülő ezreddé „Lovacki
Avijacijski Puk” (LAP). 1948-1949. közt vadászrepülő ezredként, a 44.
vadászrepülős divízióba „Lovacka Avijacijska Divizija” (LAD) funkcionált, majd
1949-ben az ezredet a 21. divízió alá rendelték. 1953-ban a divíziók önállósága
megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni
Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók. A 21. divízió a 3. VKOS alá
került. 1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat
(divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn
belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő
21. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 9. légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.
1952-1959. közte a vadászrepülő
ezredet (LAP) átnevezték 83. vadászbombázó repülő ezreddé „Lovacki Bombarderski
Avijacijski Puk” (LBAP). 1948-tól 1953-ig az ezred „Cerklje” bázisról „Pula”
légi bázisra helyezték át, majd 1953-1954. közt az ezredet vissza irányították
„Cerklje” bázisra, majd onnan 1954-ben „Zemunik” légi bázisra. A 83. ezred
rendelkezett 1948-1952. közt szovjet „JAK-3” harci repülővel, 1952-1954. közt amerikai
„F-47D Thunderbolt”[12]
vadászrepülőgéppel, 1954-1959. közt F–84 G Thunderjet”[13]
amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgéppel.[14]
A 172. vadászbombázó repülő ezred (LBAP).
1949. decemberében alakult meg „Cerklje” légi bázison
a 172. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP), ellátva német
„Me-109G Messerschmitt”[15]
vadászrepülőkkel a 44. vadászrepülős divízióban „Lovacka Avijacijska Divizija”
(LAD). 1950-ben a 44. LAD-ból az ezred áthelyezték a létrejövő 21. vegyes
repülő divízióba „Mesovita Avijacijska Divizija” (MAD), ahol 1959-ig
funkcionált. 1951-től áttelepült az ezred „Cerklje” bázisról a Zadar melletti
„Zemunik” légi bázisra, ahol 1969-ig állomásozott. Közben 1952-ben a 172.
LAP-ot átnevezték, 172. vadászbombázó repülő ezreddé „Lovacki Bombarderski
Avijacijski Puk” (LBAP), ellátva amerikai „F-47D Thunderbolt”[16] vadászrepülőgépekkel,
a korábbi német „Me-109G Messerschmitt” repülőket leváltva. Az „F-47D” gépek 1954-ig szolgáltak, majd
jöttek az „F–84 G Thunderjet”[17]
amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgépek, melyek 1969-ig szolgáltak az
ezredben.
1949-ben az ezredet a 21. divízió alá rendelték.
1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi
(repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók.
A 21. divízió a 3. VKOS alá került. 1959-ben újabb haderőreform részeként
megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS)
helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős)
hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél
fogva az 1959-ben megszűnő 21. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964.
közt funkcionáló 9. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna
Komanda” (VK) alá került.[18]
A 97. bombázó repülő ezred
„Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP).
1945. augusztusban „Sombor” bázison létrejött a 41.
bombázó repülő ezred „Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP), ellátva szovjet „Petlyakov Pe-2”[19]
célbombázó repülőkkel. Az ezredet a 4. bombázó repülős divízióba
„Bombarderska Avijacijska Divizija” (BAD) sorolták be. 1948-ban átneveztek 97.
bombázó repülő ezreddé (BAP). 1948-1958. közt az ezred bombázó repülő ezredként
funkcionált.
Az ezred még 41. BAP ezredként „Sombor” légi bázison
állomásozott, de még 1948. év végére „Velika Gorica-Pleso” légi bázisra
költöztették, majd 1948-1960. közt „Zemunik” légi bázisra irányították át.
1948-ban az ezred a 32. bombázó repülős divízióba
„Bombarderska Avijacijska Divizija” (BAD) került, majd 1949-ben átvezényelték a
21. vegyes repülős divízió „Mesovita Avijacijska Divizija” (MAD) alá. 1949-ben az
ezredet a 21. divízió alá rendelték. 1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és
a létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus”
(VKOS) integrálódnak, mint divíziók. A 21. divízió a 3. VKOS alá került.
1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió)
és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli
1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő
21. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 9. légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.
Az ezred 1948-1952. közt rendelkezett szovjet
„Petlyakov Pe-2” célbombázó repülőkkel, 1952-1958. közt „brit
„Haviland/Mosquito FB Mk.VI”[20] vadász-bombázó
repülőkkel, 1958-1964. közt jugoszláv könnyű szállító/kiképző „Ikarus 214”[21]
repülőkkel.[22]
A 122. hidroplán
repülő század „Hidroplanska Avijacijska Eskadrila” (HAE).
1949. júliusában
alakult meg, mint a haditengerészetet kiszolgáló hidroplán osztály
„Hidroplansko Avijacijske Odeljenje” (HAO)[23].
1951-ben a létrejövő 3. légi (repülős) hadtest „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS)
alatt működő 21. divízióba irányították a haditengerészetből[24].
A Divulje légi bázisának tengerparti hidroplán állomásán funkcionál századként
„eskadrila”[25]
1959-ig.
1949-ben a század a légierő főparancsnokság alá
tartozott 1951-ig. 1951-től a századot a 21. divízió alá rendelték. 1953-ban a
divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi (repülős)
hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók. A 21.
divízió a 3. VKOS alá került. 1959-ben újabb haderőreform részeként
megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS)
helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős)
hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél
fogva az 1959-ben megszűnő 21. divízióból a század a megalakuló és 1959-1964.
közt funkcionáló 9. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna
Komanda” (VK) alá került.[26]
A hidroplán ezred
rendelkezett saját, jugoszláv gyártású „Ikarus Aero-2H.,[27]
könnyű motoros, elsősorban kiképzési célra használt hidroplán repülőgéppel,
valamint kanadai többcélú egymotoros „DHC-2 Biver” hidroplánnal, felderítésre,
vagy összekötő feladatok ellátására használt német egymotoros „Fieseler Fi 156 Storch (Roda)” repülőkkel és
„Sikorski S-51/Dragonfly”[28]
mentő és szállító helikopterek.[29]
A 84. légi bázis
„Vazduhoplovna Baza” (VB).
1953.márciusában a
repülés technikai divízióban (parancsnokság) lévő zászlóaljak bevonásával
alakult meg a „Zemunik” reptéren a 84. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB). A
84. légi bázishoz 1953-ban hozzárendelik a 84., 208., repülő technikai
zászlóaljakat (karbantartási egység). A 84. repülő technikai zászlóalj
beintegrálódik a 84. légi bázisba. A 43. reptéri parancsnokságból „Zemunik”
1948-ban megalakult a 208. repülő technikai zászlóalj, mely egységet
beintegrálták a megalakuló 84. légi bázisba. A 21. divízió alá tartozott a
bázis 1953-1959. közt. A haderőreform révén megszűnő VKOS helyébe lépő légi
hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK), 9. parancsnoksága alá
sorolták be 1959-től 1964-ig.[30]
16. repülők elleni tüzérségi felderítő század
„Izvidacka Eskadrila Protivavionske Artiljerije” (IEPAA)
1958. júniusában alakult meg a 16. repülők elleni
tüzérségi felderítő század „Izvidacka Eskadrila Protivavionske Artiljerije”
(IEPAA) a „Zemunik” légi bázison. 1958-tól a 21. divízió alá sorolták be,
egészen 1959-ig, majd a zadari Légvédelmi Oktatási Központ „Skolski Centar
Protivavionske Artiljerije” (SCPAA) alá rendelték, ellátva brit többcélú
„Haviland/ Mosquito repülőkkel és 1960-as évek elejétől amerikai
„T-33B) Shooting Star (TV-2) Lockheed”[31]
vadászrepülőkkel.[32]
A 32. bombázó repülős divízió (BAD).
1948-1957. közt 32.
bombázó repülős divízióként „Bombarderska Avijacijska Divizija” (BAD), majd
1957-1959. közt 32. vadászrepülős divízióként (LAD) funkcionáló erő. A 32.
divízió struktúrájához tartozott a parancsnoki repülős osztály „Stabna
Avijacijska Odeljenja” (SAO), melyet elláttak jugoszláv „Utva 213-3/Vihor[33],,
kiképzési célra használt gyakorló repülők, és szovjet többcélú kétfedeles
„Polikarpov Po-2B”[34] repülőkkel.
Az 1945-ben létrehozott 4. bombázó repülős divízióból (BAD)” létrehozták
1948-ban a 32. bombázó repülős divíziót (BAD), „Pleso” (Zagreb) légi bázison
lévő főparancsnoksággal. 1948-ban még „Sombor” bázison, de 1949-re már a
zágrábi „Borongaj” bázisra költözik a parancsnokság. 1951-ben pedig „Pleso”
bázisra. A 32. divízió 1953-ig volt önálló hadosztály, majd 1953-ban a
megalakuló 3. légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS)
integrálják, ezzel megszűnt az önállósága. A 32. BAD-ban megalakították a 151.
légi bázist[35]
„Vazduhoplovna Baza” (VB) a „Pleso” katonai reptéren. 1953-1959. közt a „Pleso”
légi bázison állomásozott a 32. divízió kiképző/oktató repülős százada, szovjet
„JAK-9 (Uljak)”[36]
harci vadászrepülőkkel és brit többcélú „Haviland/ Mosquito
Mk-38”[37]
repülőkkel ellátva. 1959-ben a haderőreform részeként megszűntették a
hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a
létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti
parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 32. divízió
erőinek jelentős részét az 5. hadtesti légi parancsnokságba „Vazduhoplovna
Komanda” (VK) integrálták be.[38]
A
4. BAD-ból, mely beintegrálódott és 32. divízió (BAD) néven működött tovább, a
repülős egységek új megnevezésekkel kezdték meg szolgálatukat. A korábban 4.
BAD-ban szolgáló 42. bombázó repülő ezredet „Bombarderski Avijacijski Puk”
(BAP)[39]
a 32. divízióban átnevezték 109. bombázó repülő ezreddé „Bombarderski
Avijacijski Puk” (BAP bázis Pleso), a 43. bombázó repülő ezredet „Bombarderski
Avijacijski Puk” (BAP)[40]
pedig átnevezték 88. bombázó repülő ezreddé „Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP
bázis Pleso). Mindkét ezred a 32. bombázó repülő divízióban kezdte meg
funkcionálását.
1948-ban
a 41. bombázó repülő ezredet[41]
„Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP) átnevezték 97. bombázó repülő ezreddé
„Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP) és 1948-ban még a 32. divízióba került, de
1949-ben átvezényelték a 21. divízió alá.
A
divízió alá tartozott a 88. bombázó repülő ezreden „Bombarderski Avijacijska
Puk” (BAP), és a 109. bombázó repülő ezreden (BAP) kívül a 40. vadászrepülő
ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP).[42]
A 88. bombázó repülő ezred „Bombarderski Avijacijski
Puk” (BAP bázis Pleso).
1947. novemberben „Sombor” bázison létrejött a 43. bombázó
repülő ezred (BAP), ellátva „Petlyakov/„Pe-2” célbombázó repülőkkel. Az ezredet
a 4. bombázó repülős divízióba „Bombarderska Avijacijska Divizija” (BAD)
sorolták be. 1948-ban átneveztek 88. bombázó repülő ezreddé „Bombarderski
Avijacijski Puk” (BAP) és a 4. BAD megszűnésével beintegrálják az újonnan
megalakuló 32. bombázó repülős divízióba „Bombarderska Avijacijska Divizija”
(BAD). 1948-ban a 43. bombázó repülő
ezredet átneveztek 88. bombázó repülő ezreddé. 1948-1952. közt az ezredet
ellátták szovjet „Petlyakov Pe-2”[43]
célbombázó repülőkkel, 1952-1957. közt brit vadász-bombázó repülő
„Haviland/Mosquito FB Mk.VI”[44]
repülőkkel, 1957-1959. közt jugoszláv „Ikarus S-49C”[45]
harci támadó repülőkkel.
1948-ban az ezred „Sombor”, 1949-ben pedig „Velika
Gorica-Pleso”, 1959-től „Batajnica” légi bázisokon állomásozott. 1948-1957.
közt az ezred „bombázó” ezredként működött, 1957-1960. közt már vadászrepülő
ezredként „Lovacko Bombarderski Puk” (LBAP) funkcionált.
1949-ben az ezredet a 32. divízió alá rendelték.
1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi
(repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók.
A 32. divízió a 3. VKOS alá került.
1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió)
és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli
1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő
32. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 5. légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.[46]
A 109. bombázó repülő ezred „„Bombarderski Avijacijski
Puk” (BAP bázis Pleso).
1945. augusztusában „Sombor” bázison létrejött a 42.
bombázó repülő ezred (BAP), ellátva szovjet „Petlyakov/Pe-2” célbombázó
repülőkkel. Az ezredet a 4. bombázó repülős divízióba „Bombarderska Avijacijska
Divizija” (BAD) sorolták be. 1946-ban az ezred kiképző és oktatási feladatokban
is részt vállalt, így megkapta a „skolski” előjelző megnevezést „42. BAPs”.
1948-ban átneveztek 109. bombázó repülő ezreddé „Bombarderski Avijacijski Puk”
(BAP) és a 4. BAD megszűnésével beintegrálják az újonnan megalakuló 32. bombázó
repülős divízióba „Bombarderska Avijacijska Divizija” (BAD). 1948-1956. közt bombázó repülő ezredként
(BAP), 1956-1960. közt vadászrepülő ezredként (LAP), 1960-1966. közt
vadászbombázó repülő ezredként (LBAP) funkcionált. A 109. bombázó repülő ezred
1949-ig „Sombor” légi bázisán állomásozott, majd innen „Pleso” bázisra
irányították át. Itt sem volt sokáig, mert 1956-ban „Cerklje” légi bázisra
transzportálták át, ahol 1966-ig állomásozott. 1948-1952. közt az ezred szovjet „Petlyakov Pe-2”[47]
célbombázó repülőkkel, 1952-1956. közt pedig brit vadász-bombázó
„Haviland/Mosquito FB Mk.VI”[48]
repülőkkel, 1956-1960. közt jugoszláv „Ikarus S-49C”[49]
harci támadó repülőkkel.
1949-ben az ezredet a 32. divízió alá rendelték.
1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi
(repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók.
A 32. divízió a 3. VKOS alá került.
1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat
(divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn
belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő
32. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 5. légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.[50]
A 40. vadászrepülős
ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP)
A divízióba tartozott
a 40. vadászrepülős ezred (LAP) ellátva a 185. ezredből
megkapott „S-49C” repülőkkel. Az ezred 1955. júliusában alakult meg Pulában. 1959-ben
feloszlatták. [51]
A 151. légi bázis
„Vazduhoplovna Baza” (VB)
A 151. légi bázist
„Vazduhoplovna Baza” (VB) bázis „Pleso” 1953. márciusában
alakult meg A 151. légi bázishoz 1953-ban hozzárendelik a 151., 181., 257.,
repülő technikai zászlóaljakat (VTB). A 151. repülő technikai zászlóalj
beintegrálódik a 151. légi bázisba. A 181. reptéri parancsnokságból „Pleso”
1948-ban megalakult a 181. repülő technikai zászlóalj, mely egységet
beintegrálták a megalakuló 151. légi bázisba. A 182. reptéri parancsnokságból
„Lucko” 1948-ban megalakult a 257. repülő technikai zászlóalj, mely
egységet beintegrálták a megalakuló 151. légi bázisba. 1959-ben a VKOS
megszűnik és helyébe a divízióból létrehozott, 1964-ig működő repülős (légi)
parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK), lép. A 151. légi bázist az 5.
repülős (légi) parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá sorolták be.[52]
A 37. vadászbombázó repülős divízió (LBAD).
Az 1945-ben
létrehozott 2. vegyes repülő divízióból „MAD” létrehozták 1948-ban a 37.
támadó-harci repülős divíziót (JAD), „Borongaj” (Zagreb) légi bázis
főparancsnoksággal. 1948-1954. közt 37. támadó-harci repülős divízióként (JAD),
majd 1954-1959. közt 37. vadászbombázó repülős divízióként „Lovacki
Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAD) funkcionált. A 39. divízió struktúrájához
tartozott a parancsnoki repülős osztály „Stabna Avijacijska Odeljenja” (SAO),
melyet el láttak szovjet többcélú kétfedeles „Polikarpov Po-2B”[53], és
felderítésre, vagy összekötő feladatok ellátására használt német egymotoros „Fieseler
Fi 156 Storch (Roda)” repülőkkel. A divízió a zágrábi „Lucko” bázison 1951-ig
állomásozik a parancsnokság, majd 1951-től 1959-ig „Cerklje” bázisra költözik.
A divízió alá
tartozott a 111. vadászbombázó repülő ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski
Puk” (LBAP), 96. vadászbombázó repülő ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski
Puk” (LBAP). A 37. divízióban létrehozták a lucskói 138. támadó-harci repülő
ezredet „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP), bázis „Lucko”. A divízió 1953-ban a 3.
„Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtestbe integrálják, ezzel megszűnt az
önállósága.
1953-1959. közt a
„Cerklje” légi bázison állomásozott a 37. divízió kiképző/oktató repülős
százada, amerikai „F-47D Thunderbolt”[54]
vadászrepülőgépekkel, és jugoszláv Utva 213”[55]
kiképzési célra használt gyakorló repülőkkel ellátva. A 37. divízió 1953-ig
volt önálló hadosztály, majd 1953-ban a megalakuló 3. légi (repülős) hadtestbe
„Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálják, ezzel megszűnt az önállósága.
1959-ben a
haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő
repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt
funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda”
(VK) alakultak meg. A 37. divízió erőinek jelentős részét a 7. hadtesti légi
parancsnokságba „Vazduhoplovna Komanda” (VK) integrálták be. [56]
A 111. vadászbombázó repülő
ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP).
1944. decemberében jött létre „Novi Sad” légi bázison
a 422. támadó-harci repülő ezred „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP), a „Vitruk”[57]
csoport 166. szovjet harci repülő ezredből (GSAP)[58].
1945. májustól a „Pleso” légi bázison állomásozott az ezred, szovjet támadó
„Ilyusin Il-2”[59]
harci csatarepülőkkel ellátva. Kezdetben a 42. támadó-harci repülős divízió alá
tartozott, majd 1945. augusztustól a 2. vegyes repülős divízió (MAD) alá
sorolták. 1948-ban a 422. támadó-harci repülő ezred átkeresztelték 111.
támadó-harci repülő ezreddé (JAP). Az ezred 1948-1952. közt 111. támadó-harci
repülő ezredként, 1952-1961. közt pedig vadászbombázó repülő ezredként „Lovacki
Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP) funkcionált. Az
ezred „Zagreb” légi bázison állomásozott 1948-1949. közt, majd 1949-1961. közt
„Cerklje” bázisra irányították át. Az ezred rendelkezett 1952-ig „Il-2”
repülőkkel, 1961-ig pedig amerikai „F-47D Thunderbolt”[60]
vadászrepülőgépekkel.
1949-ben az ezredet a 37. divízió alá rendelték.
1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi
(repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók.
A 37. divízió a 3. VKOS alá került.
1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat
(divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn
belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő
37. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 5. légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.[61]
A 96. vadászbombázó repülő
ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP).
1948-1954. közt
támadó-harci repülő ezredként „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP), 1954-1959. közt
vadászbombázó repülő ezredként „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP)
funkcionált.
1944. decemberben jött létre „Ruma” légi bázison, a
423. támadó-harci repülő ezred (JAP) ) a „Vitruk” csoport 167. szovjet harci
repülő ezredből (GSAP). Az ezred rendelkezett szovjet támadó „Ilyusin Il-2”[62]
harci csatarepülőkkel. 1945. májusig „Ljubljana” légi bázison, majd ezt
követően „Pleso” bázison állomásozott a 423. JAP. Kezdetben a 42. támadó-harci
repülős divízió (JAD) alá tartozott, majd 1945. augusztustól a 2. vegyes
repülős divízió (MAD) alá sorolták. 1948-ban átkeresztelték 96. támadó-harci
repülő ezreddé „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP). A 423. támadó-harci repülő
ezredet 1948-ban átkeresztelték 96. támadó-harci repülő ezreddé. A 96. JAP
1948-1959. közt a 37. divízióba sorolták be. 1948-1949. közt az ezred
„Zagreb/Velika Gorica” légi bázison állomásozott, majd 1949-1951. közt „Lucko”,
1952-1959. közt pedig „Cerklje” légi bázisra irányították. 1949-ben az ezredet
a 37. divízió alá rendelték. 1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a
létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS)
integrálódnak, mint divíziók. A 37. divízió a 3. VKOS alá került. 1959-ben
újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a
megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964.
közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna
Komanda” (VK) alakultak meg. 1959-ben feloszlatták.
Az ezred 1954-ig szovjet ”Lisunov Li-2”[63]
utas- és teherszállító repülőkkel, 1959-ig amerikai „F-47D Thunderbolt”[64]
vadászrepülőkkel [65]
A 138. vadászbombázó
repülő ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP).
1949.
november-december hónapokban alakult meg „Lucko” légi bázison a 138.
támadó-harci repülő ezred „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP), mely 1954-ig
funkcionált JAP-ként, majd 1954-1958. közt vadászbombázó repülő ezredként
„Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP). Az ezred kezdetben a „Lucko”,
majd 1951-től a „Cerklje” légi bázison funkcionált az ezred, ellátva 1949-1954.
közt szovjet támadó „Ilyusin Il-2”[66]
harci csatarepülőkkel, 1954-től pedig amerikai „F-47D Thunderbolt”[67]
vadászrepülőgépekkel ellátva. 1949-ben az ezredet a 37. divízió alá rendelték.
1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi
(repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók.
A 37. divízió a 3. VKOS alá került.
1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat
(divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn
belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Az ezred 1958-ban átszervezésen
esett át és megszűnt, lényegében személyi állimányát és haditechnikai parkját a
37. divízió többi erői közt szétosztották.[68]
A 474. légi bázis
„Vazduhoplovna Baza” (VB)
A repülés technikai
divízióban (parancsnokság) lévő zászlóaljak bevonásával létrehozták a 37. divízióhoz
tartozó 474. „Cerklje” légi bázist 1953. márciusban. A 474. légi bázishoz
1953-ban hozzárendelik a 184., 474., repülő technikai zászlóaljakat (VTB). A
474. repülő technikai zászlóalj beintegrálódik a 474. légi bázisba. A 183.
reptéri parancsnokságból „Ljubljana” 1948-ban megalakult a 184. repülő
technikai zászlóalj. mely egységet beintegrálták a megalakuló 474. légi
bázisba.
1959-ben a VKOS megszűnik
és helyébe a divízióból létrehozott, 1964-ig működő repülős (légi)
parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK), lép. A 474. légi bázist az 5.
repülős (légi) parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá sorolták be.[69]
A 275. légtér megfigyelő és jelentő és irányító ezred
„Puk VOJIN” (pVOJIN).[70]
1951.
márciusában alakult meg a 105. bVOJIN zászlóalj, „Zagreb” bázison. A zászlóalj
két légtérfigyelő és légi jelentő „Vazdusno Osmatranje i Obavestavanje o
Vazduhoplovna” (VOOV) század, tíz
megfigyelő állomáshely alkotta, majd 1951-től már rendelkezett négy radarral és
egy radar századdal. 1955. júniusban a zágrábi 105. légtér megfigyelő és
ellenőrző és irányító zászlóaljat „Bataljun VOJIN” (bVOJIN)[71]
és a 109. bVOJIN zászlóaljat[72],
beintegrálták ezred szintre felfejlesztett és létrejött zágrábi bázison
állomásozó 275. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „Puk VOJIN”
(pVOJIN). A Jugoszláv Légierő és Légvédelem struktuját, az 1950-es
évektől reformon ment keresztül. 1950-1959. közt, a korábbi divízió önállóságát
megszüntették és a légierő és légvédelem közvetlen főparancsnoksága (KM JRV i
PVO) alá, illetve az 1950-től létrejövő légi (repülős) hadtestek „Vazduhoplovni
Korpus” (VKOS) alá osztották be. A 275.
légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „Puk VOJIN” (pVOJIN) a 3.
VKOS alá került, ahol 1959-ig működhetett. 1959-ben „Drvar-1.” haderőreform
részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő
hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt
funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda”
(VK) alakultak meg. A 275. ezred „pVOJIN”, a 5. repülős (légi) hadtesti
parancsnokság „Vazduhoplovni Komanda” (VK) alá rendelték. 1959.
januárjában a 275. pVOJIN ezredet átkeresztelték 5. pVOJIN ezreddé.
[1]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Po%E2%80%932
[2] A 715. felderítő repülős század
„Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE). 1949. júliusától decemberig alakult
meg a „Pleso” bázison a 715. felderítő repülő század. A 1950-es évek elején beintegrálják a 32.
divízió alá. Kezdetben a 103. felderítő repülő ezredbe „„Izvidacki Avijacijski
Puk” (IAP) funkcionál, majd 1952-ben a 184. könnyű éjszakai bombázó repülő
ezreddel „Puk Lakhi Nocni Bombarderski” (PLNB) együtt létrehozták a 184.
felderítő repülő ezredet „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP) „Pleso” bázison
állomásoztatva. A század rendelkezett szovjet „Petyakov/Pe-2” repülőkkel. Bojan
Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[3]
https://en.wikipedia.org/wiki/De_Havilland_Mosquito
[4] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.” https: // vojnapovijest. vecernji. hr/
vojna-povijest/zrakoplovstvo-i-mornarica-jna-1945-1991-1134079
[5]
https://en.wikipedia.org/wiki/Airspeed_Oxford
[6]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Po%E2%80%932
[7] A 83.LAP korábban 3. LAD alá tartozó
254. vadászrepülő ezred (LAP) volt, melyet átneveztek 83. vadászrepülő ezreddé
(LAP bázis Cerklje). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I
Protivvazdusna Odbrana.”
[8] Lásd 44. divízió leírását.
[9] 1953-1954. és 1957-1959.
közt a „Zemunik” légi bázison állomásozott a 21. divízió kiképző/oktató repülő
százada, amerikai szubszónikus „T-33A Shooting Star/Lockheed” kiképző repülőkkel, valamint amerikai „F-47D
Thunderbolt” kiképzési célra tartott
vadászrepülőgépekkel ellátva. 1959-től beintegrálták a VKOS helyett funkcionáló
9. hadtesti légi parancsnokságba „Vazduhoplovna Komanda” (VK). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[10] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[11] https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-3
[12]
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt
[13]
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9384_Thunderjet
[14] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[15] https://hu.wikipedia.org/wiki/Bf_109
[16]
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt
[17]
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9384_Thunderjet
[18] Lásd: A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ LÉGI
HADTESTEI 1950-1959./Strukturális reformizáció a Jugoszláv Légierőben
1950-1959./ Légi (Repülős) Hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS)./ A 3. légi
(repülős) hadtest „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS)./ A 21. vegyes repülős divízió
(MAD)./ A 172. vadászbombázó ezred (LBAP).
[19]
https://en.wikipedia.org/wiki/Petlyakov_Pe-2
[20] https://www.dehavillandmuseum.co.uk/aircraft/de-havilland-dh98-mosquito-fb-mk-vi/
[21]
https://hr.wikipedia.org/wiki/Ikarus_214
[22] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[23] Légi (Repülő) Osztály „Avijacijsko
Odeljenje”. Legkisebb repülős szervezeti formációja a jugoszláv légierőnek.
Általában három-hat repülő alkotta, de néha több légi járművet is magába
foglalt. Az osztályok leggyakrabban a századok „eskadrila” alá voltak sorolva,
de volt amelyik önálló osztályként is funkcionált. https://www.mycity-military.com/Vojske-sveta-baze-i-objekti/Organizacijska-struktura-u-razlicitim-armijama_4.html
[24] Lásd: A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ LÉGI
HADTESTEI 1950-1959./Strukturális reformizáció a Jugoszláv Légierőben
1950-1959./ Légi (Repülős) Hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS)./ A 3. légi
(repülős) hadtest „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS)./ A 21. vegyes repülős divízió
(MAD).
[25] Az „eskadrila” jelentése lényegében
egy alapvető taktikai repülős egységet jelent. Ezen egységek lehetnek
vadász-bombázó, vadász, felderítő, bombázó, szállító repülős és helikopteres
egység, mely egység század szintű, összetételű. A század általában parancsnoki
szakaszból, valamint 2-4. szakasz, szekció vagy járőr összetételű repülős
osztályból, repülőtechnikai- karbantartó alakultból tevődött össze. A század
(eskadrila) közvetlen repülős ezred, vagy helikopter ezred, légi hadtest, vagy
légierő főparancsnokság alárendeltségben volt sorolva. https://
sr.wikipedia.org/wiki/Eskadrila_(avijacija), https: // www. mycity- military.
com/ Vojske- sveta- baze- i-objekti / Organizacijska- struktura-u-
razlicitim- armijama_4.html
[26] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[27]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_Aero_2
[28] https://en.wikipedia.org/wiki/Westland_WS-51_Dragonfly
[29] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[30] Az 1964-es újabb reform során
megszűnő VK helyébe lépő 5. légi hadtesthez „Vazduhoplovni Korpus” (VaK)
csatolják a bázist 1964-től egészen az újabb haderőreformig, 1986-ig, majd a
létrejövő 5. légierő körzeti parancsnoksága alá (RV i PVO) került, ahol 1991-ig
funkcionált bázisként. 1992-ben a horvátországi „Lika” tájegységben lévő
udbinai (Udbina) tartalék katonai reptérre helyezték át „Zemunik”
reptérről.Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I
Protivvazdusna Odbrana.”
[31]
https://www.navalaviationmuseum.org/aircraft/tv-2-shooting-star/,
http://www.bobjellison.com/TV-2.htm
[32] 1964-től a 16. repülők elleni
tüzérségi felderítő századot átkeresztelték 355. felderítő repülő századdá
„Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE). 1964-1965. közt a zadari Légvédelmi
Oktatási Központ „Skolski Centar Protivavionske Artiljerije” alatt a 355. IAE
önálló századként funkcionált, majd a 172. vadászbombázó ezredbe (LBAP) vonták
be. 1968-ban feloszlott. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[33]
https://en.wikipedia.org/wiki/Utva_213_Vihor
[34]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Po%E2%80%932
[35] 1953. márciusában „Pleso” légi
bázison a 151., 181., és 257. repülő technikai zászlóaljakból (VTB) hozták
létre a 151. légi bázist Pleso repterén. 1953-1959. közt a 32. divízió,
1959-1964. közt a 5. repülős hadtesti parancsnokság (VK), 1964-1986. közt az 5.
légi (repülős) hadtest (VAK) alá, majd 1986-1992. közt a 5. RV i PVO légierő
körzeti parancsnokság alá sorolták be. 1992-ben a horvátországi háború során a
151-es bázist kivonják a boszniai Banja Luka katonai légi bázisra, ahol
beintegrálják a 474. légi bázis alá (Banja Luka). forrás: Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[36]
https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-9
[37]
https://en.wikipedia.org/wiki/De_Havilland_Mosquito
[38] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[39] A 42. bombázó repülő ezred
„Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP). 1945. augusztusában „Sombor” bázison
létrejött a 42. bombázó repülő ezred (BAP), ellátva szovjet „Petlyakov/Pe-2”
célbombázó repülőkkel. Az ezredet a 4.
bombázó repülős divízióba „Bombarderska Avijacijska Divizija” (BAD)
sorolták be. 1946-ban az ezred kiképző és oktatási feladatokban is részt
vállalt, így megkapta a „skolski” előjelző megnevezést „42. BAPs”. 1948-ban
átneveztek 109. bombázó repülő ezreddé „Bombarderski Avijacijski Puk” és a 4.
BAD megszűnésével beintegrálják az újonnan megalakuló 32. bombázó repülős
divízióba „Bombarderska Avijacijska Divizija” (BAD). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[40] A 43. bombázó repülő ezred
„Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP). 1947. novemberben „Sombor” bázison
létrejött a 43. bombázó repülő ezred (BAP), ellátva szovjet „Petlyakov/„Pe-2”
célbombázó repülőkkel. Az ezredet a 4. bombázó repülős divízióba „Bombarderska
Avijacijska Divizija” (BAD) sorolták be. 1948-ban átneveztek 88. bombázó repülő
ezreddé „Bombarderski Avijacijski Puk”
(BAP) és a 4. BAD megszűnésével beintegrálják az újonnan megalakuló 32.
bombázó repülős divízióba „Bombarderska Avijacijska Divizija” (BAD). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[41] A 41. bombázó repülő ezred
„Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP). 1945. augusztusban „Sombor” bázison
létrejött a 41. bombázó repülő ezred (BAP), ellátva „Petlyakov/Pe-2” célbombázó
repülőkkel. Az ezredet a 4. bombázó repülős divízióba „Bombarderska Avijacijska
Divizija” (BAD) sorolták be. 1948-ban a 41. bombázó repülő ezredet
„Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP) átnevezték 97. bombázó repülő ezreddé
„Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP) és a 4. BAD megszűnésével 1948-ban
beintegrálják az újonnan megalakuló 32. bombázó repülős divízióba „Bombarderska
Avijacijska Divizija” (BAD), de 1949-ben átvezényelték a 21. vegyes repülős
divízió „Mesovita Avijacijska Divizija” (MAD) alá. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[42] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[43]
https://en.wikipedia.org/wiki/Petlyakov_Pe-2
[44]
https://www.dehavillandmuseum.co.uk/aircraft/de-havilland-dh98-mosquito-fb-mk-vi/
[45]
https://www.muzejvazduhoplovstva.org.rs/eksponati.php?jez=sr&id=20
[46] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[47]
https://en.wikipedia.org/wiki/Petlyakov_Pe-2
[48] https://www.dehavillandmuseum.co.uk/aircraft/de-havilland-dh98-mosquito-fb-mk-vi/
[49]
https://www.muzejvazduhoplovstva.org.rs/eksponati.php?jez=sr&id=20
[50] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[51] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[52] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[53]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Po%E2%80%932
[54]
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt
[55] https://en.wikipedia.org/wiki/Utva_213_Vihor
[56] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[57] A „Vitruk” csoportot az operatív
törzs irányítása alatt a szovjetek 10. gárdista támadó-harci repülős divíziója
(165., 166., 167. támadó-harci repülő ezredek és 37. önálló összekötő század,
145. mobilizált repülő szerelő műhely, 1832. katonai posta) , 236.
vadászrepülős divíziója (117., 267., 168. vadászrepülő ezredek, 7. önálló
összekötő század, 166. mobilizált repülő szerelő műhely, 1758. katonai posta)
és a 9. körzeti légi bázis „OAB” újvidéki parancsnoksággal, alkotta. Bojan
Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana.”
[58]
„Gvardejski Stormovicki Avijacijski Polk”
[59]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ilyushin_Il-2
[60] https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt
[61] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[62]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ilyushin_Il-2
[63] h
https://hu.wikipedia.org/wiki/An%E2%80%9326 ttps://en.wikipedia.org/wiki/Lisunov_Li-2
[64]
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt
[65] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,
https: // en. wikipedia. org/ wiki/
96th_Fighter-Bomber_Aviation_Regiment
[66] https://en.wikipedia.org/wiki/Ilyushin_Il-2
[67]
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt
[68] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[69] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[70] Légtér Megfigyelő, Jelentő és
Irányító Felügyelet „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN).forrás:
https://sr.wikipedia.org/wiki/VOJIN
[71] 1951. márciusában alakult meg a 105.
VOJIN zászlóalj, „Zagreb” bázison. A zászlóalj két légtérfigyelő és légi jelentő
„Vazdusno Osmatranje i Obavestavanje o Vazduhoplovna” (VOOV) század, tíz megfigyelő állomáshely alkotta,
majd 1951-től már rendelkezett négy radarral és egy radar századdal. 1955.
júniusban a 105. VOJIN zászlóaljból létrehozták a 275. VOJIN ezredet. LÁSD:
Légvédelem fejezetet.
[72] Bár megalakult 1955-ben a 109. számú
bVOJIN zászlóalj is, de az azonnal be is integrálódott a 275. pVOJIN ezredbe.
LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezetet.
 |
| „Split” dalmát város polgári reptére 1960-ban „Divulje”. forrás: https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/ |
A 7. légi (repülős)
hadtest „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS).
1953. 02. 05-én
létrehozták a 7. repülős (légi) hadtestet „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) „Zemun”
főparancsnoksággal. 1959-ben a haderőreform részeként megszűntették a
hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a
létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti
parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg.[1]
A hadtest alá
sorolták az eddig önálló 29. harci-támadó repülős divíziót (JAD), 39.
vadászrepülős divíziót (LAD), 44. vadászrepülős divíziót (LAD) és a 48. valamint
41. repülő technikai divízió „VTD”[2].
Közvetlen a 7. VKOS
főparancsnokság alá tartozott a dizíziók mellett a 103. felderítő repülő ezred
(IAP), ellátva amerikai szubszónikus „T-33A Shooting Star/Lockheed”[3]
kiképző repülőkkel, brit többcélú
„Haviland/ Mosquito Mk-38”[4]
repülőkkel, a 119. szállító repülős ezred (TRAP), ellátva amerikai (USA)
„Douglas C-47/Skytrain-Dakota[5]
katonai szállító repülőkkel, német szállító „Junkers Ju-52”[6]
repülőkkel, szovjet többfunkciós szállító „Lisunov Li-2”[7]repülőkkel,
szovjet „Lisunov Li-3”[8]
szállító repülőkkel, többfunkciós brit „Avro-Anson”[9]
repülőkkel, brit „Havilland DH.104 Dove”[10]
rövid távú szállító repülőkkel, továbbá a létrehozott 27. helikopter század
(HEE)[11],
ellátva amerikai (USA) „Sikorski S-51/Dragonfly”[12]
mentő és szállító helikopterekkel, valamint a 7. VKOS batajnicai összekötő repülő
százada „Eskadrila za Vezu”, ellátva jugoszláv
„Ikarus Aero-2”[13]
többcélú elsősorban kiképző repülőkkel, valamint felderítésre, vagy
összekötő feladatok ellátására használt német egymotoros „Fieseler Fi 156
Storch (Roda)” repülőkkel, cseh (német
licenz alapján) kiképző kisrepülő „Zlin-381”[14] repülőkkel.
1953. februárban
alakult meg a zemuni légi bázison a 112. összekötő zászlóalj[15] 1953-1959.
közt a 7. VKOS alá rendelve. 1959-ben a haderőreform részeként megszűntették a
hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a
létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti
parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg.1959-1964-ig az 1. repülős
(légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá rendelték
1956. augusztusában
alakult meg a „Novi Sad” bázison a navigációs szekciója a 7-VKOS-nak.
Az 1. katonai körzeti összekötő század „Eskadrila za
Vezu 1. Vojne Oblasti”
1951. decemberében
szerveződött meg és 1952. februárra már funkcionált a „Pancevo” légi bázison az
1. katonai körzeti összekötő század „Eskadrila za Vezu 1. Vojne Oblasti” (I.
vo), mint hadtesti egység, ellátva bolgár (olasz
Società Italiana Caproni cég leányvállalata) „Kaproni Bulgarski KB-11
Fazan”[16]
többcélú kisrepülőkkel, szovjet többcélú kétfedeles „Polikarpov Po-2”[17] és
többfunkciós brit „Avro-Anson”[18]
repülővel. 1959-ben a századot átszervezték, megreformálták.[19]
A 48. repülős technikai divízió „Vazduhoplovna Tehnicka
Divizija (VTD).
A
7. VKOS alá sorolták be a 48. repülős technikai parancsnokságot avagy divíziót „Vazduhoplovnov
Tehnicke Komande (VTK) Divizija (VTD).
1948.
évben az 1. repülős regionális parancsnokság „Vazduhoplovna Oblasna Komanda”
(VOK) átszerveződése révén, megalakult belőle a 9. „Vazduhoplovnov Tehnicke Divizija”
(VTD) divízió. Ezen divízió azonban még 1948-ban át is keresztelik 48.
„Vazduhoplovna Tehnicka Komanda
(VTK) Divizija”, parancsnoksággá, divízióvá. A főparancsnokság „Novi Sad” bázison
működött, mely alá tartozott: ”Batajnica, Pancevo, Novi Sad, Nis, Skopski
Petrovec” repterek. 1953-ban a 7. „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtest alá
rendelik és „Zemun” bázisra költöztetik. A 48. repülő technikai parancsnokság
„Vazduhoplovno Technicke Komande” (VTK)
1959. októberben a „Drvar-1” haderőreform során feloszlatták.
1950-es
évektől a 48. VTK alá tartozott a 688. aero-technikai műszaki zászlóaljat
„Aerotehnicki Inzinjerijski Bataljun” (AtInzB), valamint több repülő technikai
zászlóalj (vtb); „63. vtb Batajnica, 177. vtb Batajnica, 191. vtb Zemun, 285.
vtb Novi Sad, 399. vtb Pancevo”, továbbá 1948. előtt és után is létrejövő
repülő technika műhely (vr); „46. vr Novi Sad”[20],
valamint „161. vr Novi Sad”[21].
A 48. VTK magába foglalt több haditechnikai raktárat; „13. számú hajtóanyag
raktár- Vrdnik[22],
14. számú raktár- Novi Sad, 20. számú raktár- Novi Sad[23],
24. számú raktár- Novi Sad”[24].
1949. júliusában megalakuló 672. gépjárműves zászlóaljat „Auto-Bataljun” (AB)
szintén a 48. VTK-hoz sorolták.[25]
A 41. repülős technikai divízió „Vazduhoplovna
Tehnicka Divizija (VTD).
A
7. VKOS alá sorolták be a 41. repülős technikai parancsnokságot avagy divíziót
„Vazduhoplovnov Tehnicke Komande (VTK) Divizija (VTD).
1948.
évben a 2. repülős regionális parancsnokság „Vazduhoplovna Oblasna Komanda”
(VOK) átszerveződése révén, megalakult belőle a 21. „Vazduhoplovnov Tehnicke
Divizija” (VTD) divízió. Ezen divízió azonban még 1948-ban át is keresztelik
41. „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande
(VTK), parancsnoksággá. A főparancsnokság a „Skopski Petrovec” légi bázison
működött, mely alá tartozott „Skopski Petrovec, Nis, Leskovac” repterek. A 41.
repülő technikai parancsnokság „Vazduhoplovno Technicke Komande” (VTK) 1953.
februárban beintegrálták a 7. légi hadtest „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) 48.
repülő technikai parancsnokságába „Vazduhoplovno Technicke Komande” (VTK).
1950-es
évektől a 41. VTK alá tartozott több repülö technikai zászlóalj (vtb); „75. vtb
Skopski Petrovec, 103. vtb Skopski Petrovec, 161. vtb Nis, 165. vtb Skopski
Petrovec, 201. vtb Leskovac”, továbbá a 72. légvédelmi tüzér divízió (dPAO) „Skopski
Petrovec”. Gépkocsi javító műhely működött „Skopski Petrovec” bázison, „56. vr „Skopski
Petrovec”[26],
valamint repülő javító műhely, szintén „Skopski Petrovec” bázison, „167. vr „Skopski
Petrovec”[27].
Több haditechnikai raktár tartozott a 41. VTK alá: „5. számú raktár- Deneral
Jankovic[28],
6. számú hajtóanyag raktár- Cacak-Jemenske Stene[29],
12. számú raktár- Kraljevo[30],
15. számú raktár- Vitanovac[31],
18. számú raktár- Skopski Petrovec [32],
27. számú raktár- Nis”[33].
1949. júliusában megalakuló 283. gépjárműves zászlóaljat „Auto-Bataljun” (AB)
szintén a 41. VTK-hoz sorolták, valamint az 1949. júliusában felállított 290.
aero-technikai műszaki zászlóaljat „Aerotehnicki Inzinjerijski Bataljun”
(AtInzB).[34]
A 103. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski
Puk” (IAP).
1945. májusában Zadarban megalakuló 1. vadászrepülő
ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) fő része 1945. augusztusban a 4. bombázó
repülős divízióba „Bombardeska Avijacijska Divizija” (BAD) transzportálódik át,
de egy másik részéből az ezrednek 1947. májusában a mosztári légi bázison
megalakuló 1. felderítő repülő ezredbe „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP)
integrálódik be. Az ezredet ellátták brit „Spitfire”[35]
vadászrepülőkkel és „Hawker-Hurrican”[36]
kis hatótávolságú vadászrepülőgéppel, amit az 1. vadászrepülő ezredből örökölt
meg a felderítő ezred, valamint amerikai „”North American T-6 Texan/Harvard[37],
kiképző repülőkkel, jugoszláv „Ikarus Aero-2”[38]
többcélú elsősorban kiképző repülőkkel és szovjet „JAK-9P”[39]
vadászrepülőkkel, amit a Katonai
Repülős Iskolától „Vazduhoplovno Vojno Uciliste” (VVU)[40],
kapott az ezred és 1951-ig szolgáltak.
Az 1. IAP 1948-ban
átszerveződik és létrejön a 103. felderítő repülő ezred (IAP). A 103. IAP
ezredet 1948-ban a zemuni JRV központi parancsnoksága alá integrálják be. A
103. IAP 1952-ig felderítő-vadászrepülő ezreként, később pedig
felderítő-bombázó repülő ezredként funkcionált. 1949-ig Mosztárban állomásozott
az ezred, majd Pancsevóba lévő légi bázisra irányítják. 1951. és 1952. közt
„Batajnica” bázison állomásozott az ezred 1960-ig, majd Tuzlába irányították.
1951-től az ezredben megjelentek a brit többcélú „Haviland/Moskito mk-38”[41]
repülők, melyek 1956-ig szolgáltak. 1953-ig a zemuni JRV főparancsnokság önálló
ezredeként funkcionál, majd 1953-tól 1959-ig a 7. repülős hadtestbe
„Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálták. 1959-ben a haderőreform részeként
megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS)
helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős)
hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 7. VKOS
hadtestből az ezred elsőként 1959-1960. közt az 1. légi (repülős) hadtesti
parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került, 1960-tól pedig 1964-ig a
7. repülős parancsnoksághoz (VK) sorolták át.[42]
1951-től az ezredben
megjelentek a brit többcélú „Haviland/Moskito mk-38”[43]
repülők, melyek 1956-ig szolgáltak, 1956-tól 1966-ig az amerikai „Lockheed
RT-33A”[44]
repülők.
A 119. repülő (légi) szállító ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP).
1945.
március 02-án a Jugoszláv Légierő parancsnoksága elrendelte egy Légi Szállító
Csoport „Vazduhoplovna Transportna Grupa” (VTG) létrehozását, melyhez először
egy légi szállító századot hoztak létre (1. légi szállító század), közvetlen a
törzs irányítása alatt. A század létrehozására biztosított volt a felszerelés,
technika, képzett személyzet. Elsőként hat darab repülőgépet vontak a
csoportba; egy darab német szállító repülőgép „Junkers Ju-52”[45] (hadizsákmány),
az Egyesült Királyság Légi Erejétől (RAF) kapott egy darab többfunkciós brit
„Avro-Anson”[46]
repülőt, egy darab brit kiképző „Percival Proktor”[47]
repülőt, egy darab német „Ju-52”, valamint a szovjetektől kapott két darab szovjet
többfunkciós szállító „Lisunov Li-2”[48]repülőt.
Később, a háború végére tizenkét darabra bővül a szállító század légi flottája.
A
Légi Szállító Csoport „Vazduhoplovna Transportna Grupa” (VTG) márciusban
történő megalakulása során magába integrálta a korábban Visz (Vis) szigeten
1944-ben létrejött vezérkari törzs irányítása alatt álló összekötő repülős
századot. Ezen századot átalakította és lényegében létrehozta belőle a 2. légi
szállító századot. A bővülő személyzeti létszám és technika eredménye képen
1945. augusztus közepére a két század kiadott egy ezredet, így 1945.
augusztusában megalakult az 1. légi szállító ezred „Transportni Avijacijski
Puk” (TRAP), „Zemun” bázison.
1948-ban
az ezredet megreformálták és átnevezték 119. repülős szállító ezrednek
„Transportni Avijacijski Puk” (119. TRAP), közvetlen a légierő főparancsnokság (KM
JRV) alá rendelve. Az ezred, szállító repülős ezred (TRAP) megnevezéssel
1948-1961. közt funkcionált, majd 1961-1966. közt 119. támogató repülős
ezredként „Puk Pomocna Avijacija” (PPA) működtették.
Az ezred a „Zemun” bázison állomásozott. A
korábbi repülők mellé megérkeztek, a szovjet „Lisunov Li-3”[49]
szállító repülő, az amerikai (USA) „Douglas C-47/Skytrain-Dakota[50]
katonai szállító repülő, a német Junkers Ju-52.” szállító repülő és az amerikai
(USA) „Sikorski S-51/Dragonfly”[51]
mentő és szállító helikopterek.
1949-ben
a TRAP-ból létrehozták a zemuni bázison a tartalékos 206. repülős szállító
ezredet „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP). Ezen ezred később „Batajnica”
bázisra irányítják. 1957. januárban alakult meg 123. fotogrametriai[52]
század „Eskadrila za Fotogrametriju”, mely század a 119. TRAP alárendeltségébe
került. [53]
Továbbá
1949-ben az ezredben megalakult az 57. összekötő repülő század „Eskadrila za
Vezu” (EZV)[54].
1953-ig a 119. TRAP a zemuni JRV főparancsnokság
önálló ezredeként funkcionál, majd 1953-tól 1959-ig besorolták a 7. repülős
hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS). 1959-ben a haderőreform részeként
megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS)
helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős)
hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 7. VKOS
hadtestből az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 1. légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.[55] 1950. év végére öt repülős szállító század
(TRAE)[56] és
egy helikopteres század (27. helikopteres
század „Helikopterska Eskadrila” HELE)[57], egy
összekötő század (57. összekötő repülő
század „Eskadrila za Vezu/ Avijacijska Eskadrila za Vezu” EZV/AEV)[58] alkotta
a 119. TRAP-ot.
A 29. vadászbombázó
repülős divízió (LBAD).
Az
1945-ben létrejött 1. vegyes repülős divízióból „Mesovita Avijacijska Divizija”
(MAD) létrehozták 1948-ban a 29. támadó-harci repülős divíziót (JAD), „Nis” légi
bázison lévő főparancsnoksággal. A divízió 1948-1954. közt 29. támadó-harci
repülős divízióként „Jurisna Avijacijska Divizija” (JAD) funkcionált , majd
1954-től 1959-ig 29. vadászbombázó repülős divízióként Lovacki Bobarderski
Avijacijska Divizija” (LBAD) működött tovább.
Az
1. MAD-ból a repülős egységek új megnevezésekkel kezdték meg szolgálatukat a
29. JAD-ba. Az 1. MAD-ban szolgáló 421. támadó-harci repülő ezredet „Jurisni
Avijacijski Puk” (JAP)[59]
átnevezték 107. támadó-harci repülő ezreddé „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP),
bázis „Leskovac”, az 554. támadó-harci repülő ezredet (JAP)[60]
pedig átnevezték 81. támadó-harci repülő ezreddé (JAP) bázis „Nis”. A divízió
alá sorolták be az 1951-1952. közt létrejövő 150. vadászbombázó repülő ezredet
„Lovacko Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP) bázis „Nis”[61].
A 29. divízió struktúrájához
tartozott a parancsnoki repülős osztály „Stabna Avijacijska Odeljenja” (SAO), melyet
el láttak jugoszláv „Ikarus Aero-2C,
Aero-2D, Aero-2D1”[62]
többcélú elsősorban kiképző repülőkkel, valamint szovjet többcélú
kétfedeles „Polikarpov Po-2”[63]
repülőkkel és felderítésre, vagy összekötő feladatok ellátására használt német
egymotoros „Fieseler Fi 156 Storch
(Roda)” repülőkkel, valamint a repülés technikai divízióban (parancsnokság)
lévő zászlóaljak bevonásával létrehozták a 161. légi bázist[64].
„Vazduhoplovna Baza” (VB) a „Nis” katonai reptéren.
A 29. divízió 1953-ig
volt önálló hadosztály, majd 1953-ban a megalakuló 7. légi (repülős) hadtestbe
„Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálják, ezzel megszűnt az önállósága.
1959-ben a haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a
megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964.
közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna
Komanda” (VK) alakultak meg. A 29.
divízió erőinek jelentős részét az 1969-1964. közt funkcionáló 3. hadtesti légi
parancsnokságba „Vazduhoplovna Komanda” (VK) integrálták be.
A
divízió alá tartozott a 81. vadászbombázó repülő ezred „Lovacki Bombarderski
Avijacijski Puk” (LBAP), a 107. vadászbombázó repülő ezred „Lovacki Bombarderski
Avijacijski Puk” (LBAP), 150. vadászbombázó repülő ezred „Lovacko Bombarderski Avijacijski
Puk” (LBAP) és 161. légi bázis. [65]
1953-1959. közt a
„Nis” légi bázison állomásozott a 29. divízió kiképző/oktató repülő százada,
amerikai „F-47D Thunderbolt”[66]
kiképzési célra tartott vadászrepülőgépekkel és később jugoszláv „Ikarus Aero-2”[67]
többcélú elsősorban kiképző repülőkkel ellátva. 1959-től beintegrálták a
VKOS helyett funkcionáló 3. hadtesti légi parancsnokságba „Vazduhoplovna
Komanda” (VK).[68]
A 81. vadászbombázó repülő ezred „Lovacko Bombarderski
Avijacijski Puk” (LBAP).
1945. júliusában a korábbi 2. jugoszláv repülős (légi)
harci (támadó) ezredből, mely „Sombor” bázison állomásozott létrehozták az 554.
támadó-harci repülő ezredet ”Jurisni Avijacijski Puk” (JAP). Az ezred 1945. nyár elején átköltözött
a „Skopski Petrovec” bázisra, majd 1946-ban „Nis” bázisra települést át. Az
ezredet ellátták Szovjet ”Lisunov Li-2”[69]
utas- és teherszállító repülőgépekkel, illetve a Nis légi
bázison állomásozva 1953-ig szovjet „Il-2” szállítórepülőkkel. Kezdetben egy
rövid ideig a 11. vadászrepülős divízióba (LAD), majd a megalakuló 1. vegyes
repülős divízióba (MAD) alá sorolták be. 1948-ban átkeresztelték 81.
támadó-harci repülő ezrednek „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP) és az 1. MAD-ból létrejövő 29.
támadó-harci repülős divízió (JAD) alá sorolták be, mint 81. támadó-harci
repülő ezredet (JAP), majd átkeresztelték 1953-1961. közt vadászbombázó
ezredként működött (LBAP). 1953-ig „Il-2” repülők látták el a szolgálatot az
ezredben, majd 1961-ig hadrendbe álltak amerikai „F-47D Thunderbolt”[70]
vadászrepülőgépekkel.
1949-ben az ezredet a 29. divízió alá rendelték.
1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi
(repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók.
A 29. divízió a 7. VKOS alá került.
1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat
(divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn
belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő
29. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 3. légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.
A 107. vadászbombázó repülő ezred „Lovacki Bombarderski
Avijacijski Puk” (LBAP).
1945-ben az 1. vegyes repülős divízióba (MAD) alá
sorolták be a 421. támadó-harci repülő ezredet „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP).
Az ezredet 1948-ban átnevezték 107. támadó-harci repülő ezreddé (JAP) bázis
„Leskovac”, és az 1. MAD-ból létrejövő 29. támadó-harci repülős divízió (JAD)
alá sorolták be, mint 107. JAP-ot. A
107. JAP 1948-1953. közt támadó-harci repülős ezredként „Jurisni Avijacijski
Puk” (JAP) funkcionált. 1949-1953. közt az ezredet „Nis” bázisról átirányították
„Leskovac” reptéri bázisra.
1949-ben az ezredet a 29. divízió alá rendelték.
1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi
(repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók.
A 29. divízió a 7. VKOS alá került.
1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat
(divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn
belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő
29. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 3. légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került. 1953-1957.
közt az ezred vadászrepülő ezredként (LAP), 1957-1960. közt vadászbombázó
repülő ezredként (LBAP) funkcionált.
Kezdetben szovjet ”Lisunov Li-2”[71]
utas- és teherszállító repülők tartoztak az ezredbe, de 1953. után lecserélték
jugoszláv „Ikarus S-49A”[72]
harci repülőgépre, melyek 1957-ig szolgáltak. 1957. után állították szolgálatba
a amerikai „F-47D Thunderbolt”[73]
vadászrepülőgépet 1960-ig. A 107. vadászbombázó repülő ezredet ellátták
továbbá jugoszláv „Ikarus Aero-2C”[74]
többcélú elsősorban kiképző repülőkkel, valamint jugoszláv Utva
213-3/Vihor[75],
kiképzési célra használt gyakorló repülőkkel és szovjet „JAK-9”[76]
harci vadászrepülőkkel.[77]
A 150. vadászbombázó repülő ezred „Lovacko Bombarderski
Avijacijski Puk” (LBAP).
1951. decembertől 1952. februárig szerveződött és
alakult meg „Nis” légi bázison, kezdetben egy repülő századdal a 150.
vadászbombázó repülő ezred „Lovacko Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP). Az
ezredet a 29. divízió alá rendelték. 1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és
a létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus”
(VKOS) integrálódnak, mint divíziók. A 29. divízió a 7. VKOS alá került. 1959-ben újabb haderőreform részeként
megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS)
helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős)
hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. 1958-ban
az ezredet feloszlatták és a technikáját, valamint személyzetét a 29. divízión
belüli egységbe beintegrálták.
Az ezredet ellátták amerikai „F-47D Thunderbolt” vadászrepülőgépekkel. A
repülőgép park modernizálásával az ezredet felszerelték amerikai „”North American T-6 Texan/Harvard”[78] kiképző
repülőkkel, jugoszláv „Ikarus Aero-2”[79]
többcélú elsősorban kiképző repülőkkel, valamint szintén jugoszláv „Aero-2C,
Utva 213-3/Vihor[80],
Utva 213-1[81],
Utva 212-1[82],
Aero-2 DE”[83]
és cseh „Zlin”[84]
kiképzési célra használt gyakorló repülőkkel.[85]
A 161. légi bázis
„Vazduhoplovna Baza” (VB)
A 161. légi bázis (VB). A 162. reptéri
parancsnokságból „Nis” 1948-ban megalakult a 161. repülő technikai zászlóalj
„Nis”, mely egységet beintegrálták a 81. JAP kíséretben az 1953. márciusban a
megalakuló 161. légi bázisba. A 161. légi bázishoz 1953-ban hozzárendelik a
127., 161., 201., repülő technikai zászlóaljakat (VTB). A 127. repülő technikai
zászlóalj „Nis” városban lévő légi bázison alakult meg 1951-ben, majd a 150.
JAP kíséretében az 1953-ban megalakuló 161. légi bázishoz csatolják. A 201.
repülő technikai zászlóalj (vtb) Leskovac”, 1953-ban a megalakuló
161. légi bázishoz csatolják. A 161. légi bázis 1953-1959. közt a 29. divízió,
1959-1964. közt a 3. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna
Komanda” (VK) alá tartozott.[86]
A 615. repülő összekötő
század (AEZV).
A 29. divízió alá
rendelték az 1949. júliusában megalakított 615. repülő összekötő tartalék
századot „Avijacijska Eskadrila za Vezu R” (AEZV), mely „Nis” városnál lévő
légi bázison állomásozott. A század 1961-ig funkcionált[87].
A 44. vadászbombázó
repülős divízió (LBAD).
1948-1953. közt 44.
vadászrepülős divízióként (LAD), 1953-1959. közt 44. vadászbombázó repülős divízióként
„Lovacka Bombarderska Avijacijska Divizija” (LBAD) funkcionáló erő.
Az 1945-ben
létrehozott 4. bombázó repülős divízióból (BAD)” létrehozták 1948-ban 44.
vadászrepülős divíziót (LAD), „Cerklje” légi bázis főparancsnoksággal. A
divízió 1948-49. közt állomásozott csak „Cerklje” légi bázison, majd 1949-ben
áthelyezték „Zemun” és később „Batajnica” bázisra. A 44. divízió struktúrájához
tartozott a parancsnoki repülős osztály „Stabna Avijacijska Odeljenja” (SAO),
melyet ellátták cseh „Zlin”[88]
kiképzési célra használt gyakorló repülőkkel. A divízió alá tartozott a
korábban 3. LAD alá tartozó 254. vadászrepülő ezred (LAP)[89],
melyet átneveztek 83. vadászrepülő ezreddé (LAP bázis Cerklje), valamint a 172. vadászrepülő
ezredet (LAP bázis Cerklje). 1953-tól a 44. divízióból a 83. vadászrepülő
ezredet (LAP)[90],
valamint a 172. vadászrepülő ezredet (LAP)[91]
átsorolták a 3. VKOS alá tartozó 21. vegyes repülős divízióba, ahol, mint
vadászbombázó repülő ezredek „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP)
működtek tovább.
A 44. divízió viszont a korábban zemuni
főparancsnokság alá közvetlen alárendelt 117. vadászrepülő ezredet „Lovacki
Avijacijski Puk (LAP), ellátva „F–84 G Thunderjet”[92]
amerikai sugárhajtású vadászbombázó és amerikai szubszónikus „T-33A Shooting
Star/Lockheed” [93]
kiképző repülőkkel, valamint a korábban 21. vegyes repülős divízióhoz tartozó 204.
vadászrepülő ezredet (LAP), ellátva „F-84G, T-33A” repülőkkel, maga alá vonta.
A 44. LBAD alárendeltségében létrehozták a hadosztályt kiszolgáló 177.
„Batajnica” légi bázist.
1953-1954.közt a
jugoszláv „Ikarus S-49A”[94]
harci repülőgépekkel és szovjet „JAK-9/Uljak” [95]
harci repülőkkel ellátva, 1957-1959. közt pedig az amerikai szubszónikus „T-33A
Shooting Star/Lockheed” [96]
kiképző repülőkkel és jugoszláv
„Ikarus Aero-2”[97]
többcélú elsősorban kiképző repülőkkel felszerelve a ”Batajnica” légi
bázison állomásozott a 44. divízió kiképző/oktató repülő százada. A 44. divízió
1953-ig volt önálló hadosztály, majd 1953-ban a megalakuló 7. légi (repülős)
hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálják, ezzel megszűnt az
önállósága. 1959-ben a haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat
(divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn
belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg.
A 44. divízió erőinek jelentős részét a 1. hadtesti légi parancsnokságba
„Vazduhoplovna Komanda” (VK), illetve további erőket a 5. VK-ba integrálták be.[98]
A 117. vadászbombázó repülő
ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP).
1944. decemberében
„Veliki Radinci” bázison megalakult a 112. vadászrepülő ezred „Lovacki
Avijacijski Puk” (LAP)[99],
mely ezredet 1948-ban átkereszteltek 117. vadászrepülő ezreddé (LAP).
1948-1953. közt vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP)
funkcionált. Az ezred 1948-ban „Pula”, 1948-1949. közt „Cerklje”, 1949-1951.
közt „Zemun”, 1951-1960. közt „Batajnica” légi bázisain állomásoztatta erőit.
1949-ben az ezredet közvetlen a légierő
főparancsnoksága alá tartozott 1952-ig, majd 1953-ban alárendelték a 44.
divízió alá. 1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig
működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak,
mint divíziók. A 44. divízió a 7. VKOS alá került. 1959-ben újabb haderőreform
részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő
hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt
funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda”
(VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 44. divízióból az ezred a
megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 5. légi (repülős) hadtesti
parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került. Az ezred 1953-1956. közt
vadászbombázó repülő ezredként „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP)
funkcionált, majd 1956-1991. közt ismét vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski
Puk” (LAP) működött tovább.
Az ezred kezdetben
1948-1950. közt szovjet „Jak-9P” vadászrepülőkkel rendelkezett. 1950-től
megérkeztek az hazai, jugoszláv „Ikarus S-49A”[100]
harci repülőgépek, melyek 1953-ig szolgáltak. Ezen gépeket követte 1953-tól 1956-ig
funkcionáló „F–84 G Thunderjet”[101]
amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgépek, majd jöttek az 1956-1963. közt
szolgáló „Sabre F-86E”[102]
amerikai transzszonikus vadászrepülőgépek.[103]
A 204. vadászbombázó repülő
ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP).
A 204. vadászrepülő
ezredet (LAP) 1949. decemberében alakult meg a 21. vegyes repülős divízió
„Mesovita Avijacijska Divizija” (MAD) egységeként Zadarban (bázis Zemunik). A
204. ezred 1949-1953. közt vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk”
(LAP). Már a következő évben áthelyezték
a „Zemun” bázisra, ahol 1951-ig állomásozott az ezred. 1951-től „Batajnica”
bázisra került át. 1950-ben került át a 21. vegyes repülős divízióból (MAD) a
44. vadászrepülős divízióba (LAD). 1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a
létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS)
integrálódnak, mint divíziók. A 44. divízió a 3. VKOS alá került. 1959-ben
újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a
megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964.
közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna
Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 44. divízióból az
ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 1. légi (repülős) hadtesti
parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került. Az ezred 1953-1958. közt
vadászbombázó repülő ezredként „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP),
majd 1958-1991. közt ismét vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk”
(LAP) funkcionált.
1949-1950. közt az
ezredet felszerelték szovjet „JAK-3” [104]
kiképzési és oktatási célra használt harci repülőkkel. 1950-től 1953-ig pedig
jugoszláv „Ikarus S-49A”[105]
harci repülőgépekkel. 1953-tól „F–84 G Thunderjet” amerikai sugárhajtású
vadászbombázó repülőgépek léptek szolgálatba 1958-ig, majd ezt követően
érkeztek meg a „Sabre F-86E”[106]
amerikai transzszonikus vadászrepülőgépek 1963-ig.[107]
A 177. légi bázis
„Vazduhoplovna Baza” (VB)
A divízióban létrehozták
a 177. „Batajnica” légi bázist. A légibázis a 44. vadászbombázó divízió (LBAD) alá
tartozott 1959-ig. A 177. légi bázishoz 1953-ban hozzárendelik a 63., 177., repülő technikai zászlóaljakat
„Vazduhoplovni Tehnicki Bataljun” (VTB)[108].
1959-ben a VKOS megszűnik
és helyébe a divízióból létrehozott, 1964-ig működő 1. repülős (légi)
parancsnokságba „Vazduhoplovna Komanda” (VK) integrálódott be a légi bázis.[109]
A 399. légi bázis
„Vazduhoplovna Baza” (VB)
A divízióban
létrehozták a 399. „Pancevo” légi bázist. A légibázis a 44. vadászbombázó
divízió (LBAD) alá tartozott 1956-ig. 1956. augusztusban feloszlatták.[110].
A 191. légi bázis
„Vazduhoplovna Baza” (VB)
A divízióban 1953-ban
létrehozták a 191. „Zemun” légi bázist. A légibázis a 44. vadászbombázó divízió
(LBAD) alá tartozott 1959-ig. A 191. légi bázishoz 1956-ban hozzárendelik a 316. repülő technikai zászlóaljat
„Vazduhoplovni Tehnicki Bataljun” (VTB). 1959-ben a VKOS megszűnik és helyébe a
divízióból létrehozott, 1964-ig működő 1. repülős (légi) parancsnokságba
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) integrálódott be a légi bázis.[111]
A 39. vadászbombázó
repülős divízió (LBAD).
1948-1952.
közt 39. vadászrepülős divízióként (LAD), majd 1953-1959. közt 39.
vadászbombázó repülős divízióként „Lovacka Bombarderska Avijacijska Divizija” (LBAD)
funkcionáló erő. A 39. divízió struktúrájához tartozott a parancsnoki repülős
osztály „Stabna Avijacijska Odeljenja” (SAO), melyet ellátták cseh „Zlin”[112]
kiképzési célra használt gyakorló repülők repülőkkel. A 39. divízió alá
tartozott a korábban az 1. MAD alá tartozó, ott 111. vadászrepülő ezredként „Lovacki
Avijacijski Puk” (LAP) [113],
funkcionáló repülős egység, mely 1947-ben a létrehozott 5. LAD-ba sorolják,
1948-tól az 5. LAD beintegrálódásával a 39. vadászrepülő divízióba „Lovacka Avijacijska
Divizija” (LAD) pedig átnevezték 94. vadászbombázó repülő ezrednek (LAP). A 39.
divízió alá tartozott a 113. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP)[114],
melyet pedig átneveztek 116. vadászrepülő ezreddé (LAP), bázis „Skopski
Petrovec”. A divízióban hozták létre 1949-ben Szkopjéban a 198. vadászrepülő
ezredet (LAP) bázis „Skopski Petrovec”. A divízió „Skopje” bázison (Skopski
Petrovec) állomásozott.
A
39. divízió 1953-ig volt önálló hadosztály, majd 1953-ban a megalakuló 7. légi
(repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálják, ezzel megszűnt
az önállósága. 1959-ben a haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat
(divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn
belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg.
A 39. divízió erőinek jelentős részét a 3. hadtesti légi parancsnokságba
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) integrálták be.[115]
1953-1959.közt a
”Skopski Petrovec” légi bázison állomásozott a 39. divízió kiképző/oktató
repülő százada. A század rendelkezett a jugoszláv „Ikarus S-49A”[116]
harci repülőgépekkel és szovjet „JAK-9/Uljak” harci repülőkkel, valamint jugoszláv „Ikarus Aero-2”[117]
többcélú elsősorban kiképző repülőkkel és amerikai „F-47D Thunderbolt”[118]
vadászrepülő gépekkel. 1959-től átszervezték és megreformálták.
A divízió alá volt
rendelve 1951. decemberében szerveződött meg és 1952. februárra már funkcionált
a „Skopski Petrovec” légi bázison a 3. katonai körzeti összekötő század
„Eskadrila za Vezu 3. Vojne Oblasti” (III vo)[119],
mint hadtesti egység, ellátva bolgár (olasz
Società Italiana Caproni cég leányvállalata) „Kaproni Bulgarski KB-11
Fazan”[120]
többcélú kisrepülőkkel, német egymotoros „Fieseler Fi 156 Storch (Roda)”,
valamint szovjet többcélú kétfedeles „Polikarpov Po-2” és „Po-2B” repülőkkel,
jugoszláv Utva 212 kiképzési célra használt gyakorló repülőkkel,
jugoszláv „Ikarus Aero-2” többcélú
elsősorban kiképző repülőkkel, jugoszláv „UTVA Aero-3” kiképző repülőkkel. 1959-ben a századot
beintegrálták a VKOS helyét átvevő 3. hadtesti légi parancsnokságba
„Vazduhoplovna Komanda” (VK)
A 94. vadászbombázó repülő ezred „Lovacki Bombarderski
Avijavijski Puk” (LBAP).
1944. decemberében alakult meg „Novi Sad” légi bázisán
a szovjet 117. vadászrepülő ezredből „gvardejski istrebiteljni polk” (GIAP) a
111. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijavijski Puk” (LAP). 1945-ben az ezredet
ellátták szovjet „JAK 1M” később „JAK-3”, majd 1947-től „JAK-9”, 1948-tól pedig
„JAK-9P”[121]
vadászrepülőkkel. A 111. LAP főparancsnoksága az újvidéki bázison funkcionált
(Novi Sad- Sombor). 1945. májusában áthelyezték a bázist „Skopski Petrovec”
reptéri parancsnokságra. 1945. augusztustól besorolták a 11. vadászrepülős
divízióba „Lovacka Avijacijska Divizija” (LAD), de még ugyanezen évbe az
átalakuló 11. LAD-ból az 1. vegyes repülős divízióhoz „Mesovita Avijacijska Divizija”
(MAD) csatolják. 1947-től a megalakuló 5. LAD-ba áthelyezik az 1. MAD-ból.
1948-ban a 111. LAP-ot átkeresztelték 94. vadászrepülő
ezreddé „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) 1948-1952. közti periódusban a 94.
ezred vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) funkcionált. 1953-1959.
közt Az ezred 1948-1952. közt rendelkezett szovjet „Petlyakov Pe-2” célbombázó
repülőkkel, 1952-1958. közt „brit „Haviland/Mosquito FB Mk.VI”[122] vadász-bombázó
repülőkkel, valamint 1948-1952. közt az ezred rendelkezett „JAK-9P” repülőkkel,
1952-1954. közt amerikai „F-47D Thunderbolt”[123]
vadászrepülőgéprepülőkkel, 1954-1959. közt „F–84 G Thunderjet”[124]
amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgépekkel.
Az ezred kezdetben a „Skopje” régi repülőbázisán
állomásozott, majd az új „Skopski Petrovec” új bázisra települt át. A régi
„Skopje” repülőtere a mai „Aerodrom” városrész területén helyezkedett el, a
Jugoszláv Néphadsereg „Goce Delcev“ laktanyánál. 1920-ban épült, 1941-ben a
német légierő lebombázta. A légi bázis helyett 1928-tól funkcionált a „Skopje”
várostól délkeletre eső „Petrovec” település mellett újonnan megépülő „Skopski
Petrovec” légi bázis, napjainkban „Skopje” polgári nemzetközi reptere.
1949-ben az ezredet a 39. divízió alá rendelték.
1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi
(repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók.
A 39. divízió a 7. VKOS alá került.
1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat
(divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn
belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 9
divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 3. légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.[125]
A 116. vadászrepülő
ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP).
1944. decemberében
alakult meg, a 113 vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP), a
„Vitruk” csoport 267. szovjet vadászrepülő ezredből (GIAP). Az ezred
rendelkezett szovjet „JAK 1M”[126]
később „JAK-3”[127]
harci repülőkkel. 1944. decembertől „Ruma” bázison állomásozott, majd 1945.
májusig a „Ljubljana” légi bázison, majd 1946-tól „Cerklje” légi bázison,
1947-től pedig „Skopski Petrovec” légi bázison állomásozott (1947. szeptemberben műveleti feladatban az
albániai Tirana légi bázison) az ezred. Kezdetben a 11. vadászrepülős
divízió alá tartozott, majd 1945. augusztustól 1947. áprilisig pedig a 2.
vegyes repülős divízió (MAD) alá sorolták. 1947-1948. közt áthelyezték az 5.
vadászrepülős divízióba (LAD), majd 1948-ban átkeresztelték 116. vadászrepülő
ezreddé „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) és a 2. MAD megszűnésével beintegrálják
az újonnan megalakuló a 39. vadászrepülő divízióba „Lovacka Avijacijska
Divizija” (LAD). A 116. LAP „Skopje” régi légi bázison állomásozott, majd az új
légi bázisra „Skopski Petrovec” költöztették át[128].
1948-1959. közt az ezred a 39. divízió alá tartozott, mint vadászrepülő ezred
(LAP).[129]
1949-ben az ezredet a 39. divízió alá rendelték.
1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi
(repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók.
A 39. divízió a 7. VKOS alá került.
1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat
(divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn
belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok
„Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő
39. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 3. légi
(repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került, de
ott 1960-ban feloszlatták.
A LAP rendelkezett
1952-ig szovjet „JAK-3”[130],
harci repülőgépekkel. 1952-től 1960-ig jugoszláv „Ikarus S-49A”[131]
harci repülőgépekkel látták el az ezredet. Mind ezek mellett kiképzés és oktatás
céljából szovjet „JAK-9 Uljak”[132]
vadászrepülőkkel és jugoszláv Utva 212-1[133]
kiképzési célra használt gyakorló repülőkkel is rendelkezett a 116. LAP.[134]
A 198. vadászbombázó
ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP).
1949. novemberében
alakult meg 198. vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) a „Skopski
Petrovec” bázison később „Skolpski Petrovac”. 1953-ban a 39. divízió alá helyezték. 1953-ban
a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi (repülős)
hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók. A 39.
divízió a 7. VKOS alá került. 1959-ben újabb haderőreform részeként
megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS)
helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős)
hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél
fogva az 1959-ben megszűnő 39. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964.
közt funkcionáló 3. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna
Komanda” (VK) alá került.
Az ezred 1949-1952. közt vadászrepülő
ezredként „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP), 1952- 1966. közt vadászbombázó repülő
ezredként „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP) működött tovább.
Az ezred kezdetben szovjet „JAK-3”[135] harci
vadászrepülőkkel, és egyéb oktató repülőkkel rendelkezett, de 1952-től 1954-ig
már amerikai „F-47D Thunderbolt”[136]
vadászrepülőgépek szolgáltak. A
következő időszakban, 1954-1966. közt „F–84 G Thunderjet”[137]
amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülők érkeztek az ezredbe.[138]
A 165. légi bázis
„Vazduhoplovna Baza” (VB).
A 165. légi bázis
„Vazduhoplovna Baza” (VB) „Skopski Petrovec” 1953. márciusában
alakult meg. A 165. légi bázishoz 1953-ban hozzárendelik a 75., 103., 165.
repülő technikai zászlóaljakat. A 75. és 165. repülő technikai zászlóalj
beintegrálódik a 165. légi bázisba. A 161. reptéri parancsnokságból „Skopski
Petrovec” 1948-ban megalakult a 103. repülő technikai zászlóalj, mely egységet
beintegrálták a megalakuló 165. légi bázisba.
1959-ben a VKOS
megszűnik és helyébe a divízióból létrehozott, 1964-ig működő repülős (légi)
parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK), lép. A 165. légi bázist az 3.
repülős (légi) parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá sorolták be.[139]
A 211. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító
ezred „Puk VOJIN” (pVOJIN).[140]
1951.
márciusában alakult meg a 101. bVOJIN zászlóalj, „Zemun” (Beograd) bázison. A
zászlóalj három légtérfigyelő és légi jelentő „Vazdusno Osmatranje i
Obavestavanje o Vazduhoplovna” (VOOV)
század, tizenhat megfigyelő állomáshely alkotta, majd 1951-től már
rendelkezett négy radarral és egy radar századdal.
1951.
márciusában alakult meg a 103. VOJIN zászlóalj, „Skopski Petrovec” bázison. A
zászlóalj két légtérfigyelő és légi jelentő „Vazdusno Osmatranje i
Obavestavanje o Vazduhoplovna” (VOOV)
század, tíz megfigyelő állomáshely alkotta.
1955.
júniusban a belgrádi 101. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító
zászlóaljat „Bataljun VOJIN” (bVOJIN)[141]
és 1955. májusban a szkopjei 103. bVOJIN zászlóaljat[142],
beintegrálták ezred szintre felfejlesztett és létrejött zemuni bázison
állomásozó és 1955. júniustól funkcionáló 211. légtér megfigyelő és ellenőrző
és irányító ezredbe „Puk VOJIN” (pVOJIN). A Jugoszláv Légierő és Légvédelem struktuját, az 1950-es
évektől reformon ment keresztül. 1950-1959. közt, a korábbi divízió önállóságát
megszüntették és a légierő és légvédelem közvetlen főparancsnoksága (KM JRV i
PVO) alá, illetve az 1950-től létrejövő légi (repülős) hadtestek „Vazduhoplovni
Korpus” (VKOS) alá osztották be. A 211.
légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „Puk VOJIN” (pVOJIN) a 7.
VKOS alá került, ahol 1959-ig működhetett. 1959-ben „Drvar-1.” haderőreform
részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek
(VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi
(repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A
211. ezred „pVOJIN”, a 1. repülős (légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovni
Komanda” (VK) alá rendelték. 1959. a 211. pVOJIN ezredet átkeresztelték 1.
pVOJIN ezreddé.
1959-es haderőreform,
szerkezetileg átalakuló légierő.
1959. a „Drvar-1”
haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő
repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt
funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda”
(VK) alakultak meg. Ezáltal a 3. VKOS és
7. VKOS megszűnik és a „Drvar” modernizációs fejlesztési terv során létrejött
öt darab, 1959-től 1964-ig funkcionáló repülő (légi) hadtesti parancsnokság
„Vazduhoplovna Komanda” (VK).[143]
[1] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[2] Átalakuló repülős regionális
parancsnokságokat „Vazduhoplovna Oblasna Komanda” létrejövő repülő technikai
divíziók, parancsnokságok, zónák. 1945. augusztusában a jugoszlávok a légerő
keretén belül létrehozták a korábbi „9. Oblasna Avijacijska (Vazduhoplovna)
Baza” (9. OAB),, légi körzeti bázisból a repülős regionális parancsnokságokat
„Vazduhoplovna Oblasna Komanda” (VOK): 1. VOK „Novi Sad”, a 2. VOK „Skopje”, a
3. VOK „Mostar”, a 4. VOK „Zagreb” . 1948-tól a VOK parancsnokságokat átszervezik
és megalakultak belőlük a repülő technikai divíziók (VTD), azokból a
parancsnokságok (VTK), és később zónák (VTZ/VZ) „Vazduhoplovna Tehnicka
Divizija (VTD), Komande (VTK), Zona (VTZ/VZ). Ezen erők 1959-ig működtek. Bojan
Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[3]
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%E2%80%9333_Shooting_Star
[4]
https://en.wikipedia.org/wiki/De_Havilland_Mosquito
[5]
https://en.wikipedia.org/wiki/Douglas_C-47_Skytrain
[6] https://en.wikipedia.org/wiki/Junkers_Ju_52
[7]
https://en.wikipedia.org/wiki/Lisunov_Li-2
[8] http: // www. repulomuzeum. hu/
Leltar/ Leltarfotok/ Li-2. htm, https: // www. youtube. com/ watch?v = P4WBT ny L0dQ
[9] https://en.wikipedia.org/wiki/Avro_Anson
[10]
https://en.wikipedia.org/wiki/De_Havilland_Dove
[11] LÁSD: A repülős (légi) hadtesti
parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) 1959-től 1964-ig./ Az 1. repülős
(légi) hadtesti parancsnokság./ A 119. légi szállító ezred „Transportni
Avijacijski Puk” (TRAP).(119. légi
támogató ezred „Puk Pomocna Aviacija” PPA)/ -a 783. számú helikopter
századot „Helikopterska Eskadrila” (HE).
[12]
https://en.wikipedia.org/wiki/Westland_WS-51_Dragonfly
[13]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_Aero_2
[14]
https://en.wikipedia.org/wiki/B%C3%BCcker_B%C3%BC_181
[15] 1959-1964-ig az 1. repülős (légi)
hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá rendelték, 1964-től
pedig az 1. repülős hadtest (VaK) alá. 1967-től „Nis” légi bázison állomásozott
a zászlóalj. 1986-1992. közt a 3. „RV i PVO” légierő körzeti főparancsnokság „
alá rendelték. 1992. januárban átszervezték. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[16]
https://en.wikipedia.org/wiki/Kaproni_Bulgarski_KB-11_Fazan
[17]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Po%E2%80%932
[18]
https://en.wikipedia.org/wiki/Avro_Anson
[19] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[20] „46. vr Novi Sad- 1954-ben a bázist
áthelyezték „Zemun” reptérre, majd „Knezevac” bázisra. 1964-ben beintegrálták a
„Moma Stanojlovic” repülőgép gyárba (VTRZ). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[21] 161. vr Novi Sad- 1964-ben
átalakítva.
[22] 1956-tól a 20. raktárral együtt
összevonva és létrehozva belőlük a 13. önálló hadi fegyverzeti és hajtóanyag
raktár, mely 1964-ig működött. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[23] 1956-tól a 13. raktárral együtt
összevonva és létrehozva belőlük a 13. önálló hadi fegyverzeti és hajtóanyag
raktár, mely 1964-ig működött. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[24] Kezdetben, mint hajtóanyag, majd
technikai raktár, 1956-ban átirányítva „Zemun” bázisra. 1959-ben átalakítva.
Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana.”
[25] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[26] „56. vr Skopski Petrovec - 1957-ben
beintegrálták a „Meteor” repülőgép gyár alá (VTRZ). Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[27] „167. vr Skopski Petrovec - 1964-től
„Meteor” repülőgépgyár (VTRZ) Skopski Petrovec. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[28] korábban 2. számú technikai raktár-
Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana.”
[29] 1959-1964. közt működő 465. kraljevói
raktár csoportba (SKG), mely 1964-től a 285. légi bázishoz „Ladevci”
rendelik. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[30] 1959-1964. közt működő 465. kraljevói
raktár csoportba (SKG), mely 1964-től a 285. légi bázishoz „Ladevci”
rendelik. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[31] 1959-1964. közt működő 465. kraljevói
raktár csoportba (SKG), mely 1964-től a 285. légi bázishoz „Ladevci”
rendelik. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[32] 1953-ban átalakítva. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[33] 1964-ben átalakítva. Bojan
Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[34] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[35]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Supermarine_Spitfire
[36]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Hawker_Hurricane
[37]
https://en.wikipedia.org/wiki/North_American_T-6_Texan
[38]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_Aero_2
[39]
https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-9
[40] LÁSD: Oktatás és képzés
[41]
https://en.wikipedia.org/wiki/De_Havilland_Mosquito
[42] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[43]
https://en.wikipedia.org/wiki/De_Havilland_Mosquito
[44] https://fr.wikipedia.org/wiki/Lockheed_T-33_Silver_Star
[45]
https://en.wikipedia.org/wiki/Junkers_Ju_52
[46]
https://en.wikipedia.org/wiki/Avro_Anson
[47]
https://en.wikipedia.org/wiki/Percival_Proctor
[48]
https://en.wikipedia.org/wiki/Lisunov_Li-2
[49] http: // www. repulomuzeum. hu/
Leltar/ Leltarfotok/ Li-2. htm, https: // www. youtube. com/ watch?v = P4WBT ny L0dQ
[50]
https://en.wikipedia.org/wiki/Douglas_C-47_Skytrain
[51]
https://en.wikipedia.org/wiki/Westland_WS-51_Dragonfly
[52] https://hu.wikipedia.org/wiki/Fotogrammetria
[53] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana., https: // en. wikipedia. org/ wiki/
119th_Helicopter_Brigade
[54] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.,
[55] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[56] A repülős (légi) hadtesti
parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) 1959-től 1964-ig./ Az 1. repülős
(légi) hadtesti parancsnokság./ A 119. légi szállító ezred „Transportni
Avijacijski Puk” (TRAP)./(119. légi támogató ezred „Puk Pomocna Aviacija” PPA).
[57] A helikopteres század (27. helikopter
század „Helikopterska Eskadrila” HELE) 1953. júniusában alakult meg „Pancevo”
légi bázison. A helikopteres század 1954. februárra hadrendbe állt ellátva
amerikai (USA) „Sikorski S-51/Dragonfly”
mentő és szállító helikopterekkel. A század kezdeti önálló státuszát
hamar megszüntették és besorolták a 119. légi szállító ezred „Transportni
Avijacijski Puk” (TRAP) alá, ahol elsőként 5. századként, majd 27. helikopter
századként funkcionált. A 27. századot átirányították „Zemun” bázisra. 1961-ben
a 27. HELE századot átkeresztelték 783. helikopter századdá (LÁSD: A repülős
(légi) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) 1959-től 1964-ig./
Az 1. repülős (légi) hadtesti parancsnokság./ A 119. légi szállító ezred
„Transportni Avijacijski Puk” (TRAP)./ A 119. légi támogató ezred „Puk Pomocna
Aviacija” PPA)-a 783. számú helikopter századot „Helikopterska Eskadrila” (HE). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[58] 1949-ben a 119. légi szállító repülő
ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP) igénye alapján alakult meg „Novi
Sad” bázison az 57. összekötő repülő század „Eskadrila za Vezu/ Avijacijska
Eskadrila za Vezu” (EZV/AEV). 1953-ban a századba bevonták a korábban „Pancevo”
bázison működő légierő központi kiképző repülő század „Trenazna Avijacijska
Eskadrila” (TAE) egy részét (LÁSD: Légierő Főparancsnokság alá közvetlen tartozó
erők./57. 57. kiképző repülő század „Trenazna Avijacijska Eskadrila” TAE).
Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana
[59] A 421. támadó-harci repülő ezred
„Jurisni Avijacijski Puk” (JAP). A 421 JAP 1944. decemberében „Lacarak” bázison
létrejött „Vitruk csoport” szovjet 165. repülő ezredből (GSAP) alakult meg
1945. februárjában. 1945. májusától az ezredet „Lacarak- Krnjesevci- Zemun-
Nadalj- Backa Brestovac- Sombor- Lacarak” bázisokon állomásoztatták szovjet
„Il-2” repülőkkel ellátva. 1945. év mozgalmas volt az ezrednek, „Rajlovac”
bázisra irányították, majd „Skopski Petrovec” és végül, de még 1945-ben „Nis”
légi bázisra, ahol besorolták a 42. támadó-harci repülős divízióba „Jurisna
Avijacijska Divizija” (JAD). Ezt követően egy rövid ideig a 11. vadászrepülős
divízióba „Lovacka Avijacijska Divizija” (LAD), majd a fenti divíziók
átreformálása után a 2. vegyes repülős divízióhoz „Mesovita Avijacijska
Divizija” (MAD) csatolják. 1948-ban átnevezték 107. támadó-harci repülő ezreddé
„Jurisni Avijacijski Puk (JAP). forrás: Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[60] Az 554. vadászrepülő ezred „„Jurisni
Avijacijski Puk” (JAP). 1945. júliusában a korábbi 2. jugoszláv repülő (légi)
harci (támadó) ezredből, mely „Sombor” bázison állomásozott létrehozták az 554.
JAP-ot. Az ezred 1945. nyár elején átköltözött a „Skopski Petrovec” bázisra,
majd 1946-ban „Nis” bázisra települést át. Az ezredet ellátták szovjet „Il-2”
repülőgépekkel. Kezdetben egy rövid ideig a 11. vadászrepülős divízióba (LAD),
majd a megalakuló 1. vegyes repülős divízióba (MAD) alá sorolták be. 1948-ban
átkeresztelték 81. támadó-harci repülő ezrednek (JAP) és az 1. MAD-ból
létrejövő 29. támadó-harci repülős divízió (JAD) alá sorolták be, mint 81. JAP.
forrás: Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I
Protivvazdusna Odbrana
[61] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[62]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_Aero_2
[63] https://hu.wikipedia.org/wiki/Po%E2%80%932
[64]
Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana
[65] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[66]
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt
[67] https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_Aero_2
[68] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[69]
https://en.wikipedia.org/wiki/Lisunov_Li-2
[70]
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt
[71] https://en.wikipedia.org/wiki/Lisunov_Li-2
[72]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_S-49
[73]
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt
[74]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_Aero_2
[75]
https://en.wikipedia.org/wiki/Utva_213_Vihor
[76]
https://2vilaghaborufegyverei.blog.hu/2018/08/24/jakovlev_jak-1_jak-3_jak-7_jak-9
[77] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[78]
https://en.wikipedia.org/wiki/North_American_T-6_Texan
[79]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_Aero_2
[80] https://en.wikipedia.org/wiki/Utva_213_Vihor
[81]
https://en.wikipedia.org/wiki/Utva_213_Vihor
[82]
https://sr.wikipedia.org/wiki/212_(%D0%B0%D0%B2%D0%B8%D0%BE%D0%BD)
[83]
https://otpisani.niceboard.com/t913-aero-2
[84]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Zl%C3%ADn_Z%E2%80%9342
[85] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana, https:// en. wikipedia. org/
wiki/150th_Fighter-Bomber_Aviation_Regiment
[86] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[87] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[88]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Zl%C3%ADn_Z%E2%80%9342
[89] A 254. vadászrepülő ezred „Lovacki
Avijacijski Puk” (LAP). 1944-ben alakult szovjet területen (Krasnodar) lévő
kiképző bázison a „jugoszláv-partizán légierő 1. vadászrepülő ezrede. 1945-ben
jugoszláv területre vonták össze, ahol 1. jugoszláv vadászrepülő ezred
„Jugoslavenski Avijacijski Lovacki Puk” (JALP) néven alakult meg, majd 1945.
szeptemberben átnevezték 254. vadászrepülő ezreddé (LAP). A 254. LAP „Zemun”
bázison állomásozott, ellátva szovjet „JAK-3” repülőkkel. Az ezredet 1945.
augusztusában a 3. vadászrepülős divízióba „Lovacka Avijacijska Divizija” (LAD)
sorolták be. 1948-ban az ezredet átnevezték 83. vadászrepülő ezreddé (LAP) és a
3. LAD megszűnésével beintegrálják az újonnan megalakuló a 44. vadászrepülős
divízióba „Lovacka Avijacijska Divizija (LAD). Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[90]Lásd 21. vegyes repülős divízió (MAD)
leírást.
[91] Lásd 21. vegyes repülős divízió (MAD)
leírást.
[92]
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9384_Thunderjet
[93]
https://hu.wikipedia.org/wiki/T%E2%80%9333_Shooting_Star
[94]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_S-49
[95]
https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-9
[96] https://hu.wikipedia.org/wiki/T%E2%80%9333_Shooting_Star
[97]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_Aero_2
[98] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[99] A 112. vadászrepülő ezred „Lovacki
Avijacijski Puk” (LAP). 1944. decemberében alakult meg, Veliki Radinci bázison
a 112. vadászrepülő ezred (LAP) a „Vitruk” csoport 168. szovjet repülő ezredből
(GIAP). Az ezred rendelkezett szovjet „JAK-1M, JAK-3.” később pedig szovjet
„JAK-9., JAK-9P.” repülőkkel. 1945. májusig „Lucko” bázison, majd ezt követően
„Pleso” bázison állomásozott. Kezdetben a 42. támadó-harci repülős divízió alá
tartozott, majd 1945. szeptembertől a mosztári 3. vadászrepülős divízió (MAD)
alá sorolták. 1948-ban átkeresztelték 117. vadászrepülő ezreddé „Lovacki
Avijacijski Puk” (LAP) és a 3. LAD megszűnésével beintegrálják az újonnan
megalakuló Jugoszláv Légierő Központi Parancsnoksága alá. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[100]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_S-49
[101] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9384_Thunderjet
[102]
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9386_Sabre
[103] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[104]
https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-3
[105] https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_S-49
[106]
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9386_Sabre
[107] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[108] A 63. repülő technikai zászlóaljakat
„Vazduhoplovni Tehnicki Bataljun” (VTB). 1953. februárban jött létre
„Batajnica” légi bázison. A 177. VTB 1950-ben a 48. „Vazduhoplovnov Tehnicke
Komande (VTK), parancsnoksággá alá tartozott és „Batajnica” légi bázison
funkcionált. 1953-ban sorolták a 177. légi bázis alá. Bojan Dimitrijevic:
Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[109] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[110] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.
[111] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[112]
https://hu.wikipedia.org/wiki/Zl%C3%ADn_Z%E2%80%9342
[113] A 111. vadászrepülő ezred „Lovacki
Avijacijski Puk” (LAP). 1944. decemberében alakult meg „Novi Sad” légi bázisán
a szovjet 117. szovjet vadászrepülő ezredből „gvardejski istrebiteljni polk”
(GIAP.) 1945-ben az ezredet ellátták „JAK 1M” később „JAK-3”, majd 1947-től
„JAK-9”, 1948-tól pedig „JAK-9P” vadászrepülőkkel. A 111. LAP főparancsnoksága
az újvidéki bázison funkcionált (Novi Sad- Sombor). 1945. májusában áthelyezték
a bázist „Skopski Petrovec” reptéri parancsnokságra. 1945. augusztustól
besorolták a 11. vadászrepülős divízióba „Lovacka Avijacijska Divizija” (LAD),
de még ugyanezen évbe az átalakuló 11. LAD-ból az 1. vegyes repülős divízióhoz
„Mesovita Avijacijska Divizija” (MAD) csatolják. 1947-től a megalakuló 5.
LAD-ba áthelyezik az 1. MAD-ból és az 5. LAD megszűnésével beintegrálják az
újonnan megalakuló a 39. vadászrepülős divízióba „Lovacka Avijacijska Divizija”
(LAD). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna
Odbrana
[114] A 113. vadászrepülő ezred „Lovacki
Avijacijski Puk” (LAP). 1944. decemberében alakult meg, a 113 vadászrepülő
ezred (LAP), ), a „Vitruk” csoport 267. szovjet vadászrepülő ezredből
„gvardejski istrebiteljni polk” (GIAP). Az ezred rendelkezett „JAK-1M, JAK-3”
repülőkkel. 1944. decembertől „Ruma” bázison állomásozott, majd 1945. májusig a
„Ljubljana” légi bázison, majd 1946-tól „Cerklje” légi bázison, 1947-től pedig
„Skopski Petrovec” légi bázison állomásozott (1947. szeptemberben műveleti
feladatban az albániai Tirana légi bázison) az ezred. Kezdetben a 11.
vadászrepülős divízió alá tartozott, majd 1945. augusztustól 1947. áprilisig
pedig a 2. vegyes repülős divízió (MAD) alá sorolták. 1947-1948. közt
áthelyezték az 5. vadászrepülős divízióba (LAD), majd 1948-ban átkeresztelték
116. támadó-harci repülő ezreddé „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP) és a 2. MAD
megszűnésével beintegrálják az újonnan megalakuló a 39. vadászrepülő divízióba
„Lovacka Avijacijska Divizija” (LAD). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno
Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[115] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[116]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_S-49
[117]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_Aero_2
[118]
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt
[119] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[120]
https://en.wikipedia.org/wiki/Kaproni_Bulgarski_KB-11_Fazan
[121]
https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-1
[122] https://www.dehavillandmuseum.co.uk/aircraft/de-havilland-dh98-mosquito-fb-mk-vi/
[123]
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt
[124]
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9384_Thunderjet
[125]
https://en.wikipedia.org/wiki/Mikoyan-Gurevich_MiG-21
[126] https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-1
[127]
https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-3
[128] A régi „Skopje” repülőtere a mai
„Aerodrom” városrész területén helyezkedett el, a Jugoszláv Néphadsereg „Goce
Delcev“ laktanyánál. 1920-ban épült, 1941-ben a német légierő lebombázta. A
légi bázis helyett 1928-tól funkcionált a „Skopje” várostól délkeletre eső
„Petrovec” település mellett újonnan megépülő „Skopski Petrovec” légi bázis,
napjainkban „Skopje” polgári nemzetközi reptere.
[129] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[130]
https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-3
[131]
https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_S-49
[132]
https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-9
[133]
https://sr.wikipedia.org/wiki/212_(%D0%B0%D0%B2%D0%B8%D0%BE%D0%BD)
[134] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[135]
https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-3
[136]
https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt
[137]
https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9384_Thunderjet
[138] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
[139] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana
[140] Légtér Megfigyelő, Jelentő és
Irányító Felügyelet „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN).forrás:
https://sr.wikipedia.org/wiki/VOJIN
[141] LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezetet.
[142] LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezetet.
[143] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko
Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”
FOLYTATÁS A 4 . RÉSZBEN
Szerkesztette: „Szatmári”
Az írásmű nem tudományos jellegű,
szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos anyag
végén tüntettem fel.
A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása
céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/
vagy email-en. program5000@gmail.com
A fent írott szöveg más fórumra,
weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása,
felhasználása esetén kérjük feltüntetni a szerzőt és a forrás linkünket
!!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése