A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ ÉS LÉGVÉDELEM 12. RÉSZ

LÉGVÉDELEM ÉS LÉGTÉRMEGFIGYELÉS

A kezdetek, a II. Világháború előtti időszak

A légvédelem tekintetében elkülönül a szárazföldi, esetenként haditengerészeti alakulatokat, gyalogságot, gépesített erőket, stb. biztosító, azokkal szorosan együttműködő könnyű (100.mm. alatti), közepes, (100-200. mm. közti) és nehéz (200.mm. feletti) vontatott, vagy géperejű (önjáró) ágyút, tarackot, aknavetőt használó tábori légvédelem. A tábori légvédelem esetében együttműködő a légierő, mely során a tábori légvédelemet tüzérrepülők, felderítő repülők, léggömbök[1], később radar (VOJIN) megfigyelő szolgálat támogatják.

„Zeljava” (Bihac) földalatti repülő „bunker-hangár”. forrás: https://repositum.tuwien.at/retrieve/8593

A légvédelmi tüzérség eltér a táboritól. Feladata a légierővel párhuzamos, leküzdi illetve távol tartja az ellenséges légierőt, védelmezi a saját erőket és a hátországot. Tűzerejével megbontja az ellenséges repülős kötelékeket, légtérelhagyásra vagy nagy magasságba kényszeríti az ellenség repülős egységeit, zavarja egyes repülők munkáját. Csökkenti, vagy megakadályozza az ellenséges bombavetés, felderítés és tüzérrepülés eredményességét. A saját légierőt tehermentesíti és kedvező helyzetet teremt nekik a légi harchoz. Légvédelmi tüzérség légvédelmi ágyús, légvédelmi gépágyús, légvédelmi könnyű gépágyús erőre tagozódik, mely lehet vontatott, géperejű (önjáró). A légvédelmi tüzérség segédszervei; légvédelmi figyelők, légvédelmi fülelők és légvédelmi fényszórósok, időjárás előjelző szolgálat[2], fényképészeti szolgálat[3], később légtér radar megfigyelő és jelentő szolgálat (VOJ-VOJIN).

[1] Feladata állandó viszonyok között, de harcban is, a tüzérségi felderítés és lövésmegfigyelés. A parancsnokság, vezetés számára történő összeköttetés, megfigyelés, felderítés.

[2] Az időjárási viszonyoknak a repülés céljára történő mérése, értékelése, előjelzése, rendelkezésre állása.

[3] Feladata a légi felderítés szolgáltatta adatok feldolgozása, értékelése, hozzáférhetővé tétele.

Már 1940. májusában megalakult a belgrádi székhelyű Területi Légvédelmi Parancsnokság „Komandu Teritorijalne Vazdusne Odbrane” (KTVO), mely fő feladata volt Jugoszlávia egészének védelme az ellenséges légitámadástól. Alap feladatok közé sorolták a regionális alakulatok légi objektumainak, valamint a harci és tartalék segédrepterek biztosítása, az ellenséges légi deszant elleni alakultok helyőrségeinek biztosítása. A KTVO alá tartozott a szintén belgrádi székhelyű légvédelmi (repülők elleni) főparancsnokság „Komanda Protivavionska Obrana” (K PAO). A K PAO részét képzete a Felügyeleti és Jelentéstételi Légtérvédelmi Szolgálat „Sluzbu Osmatranju i Javljanja” (IVOJ), mely alá tartoztak a megfigyelő és jelentési szolgálat megfigyelő állomásai, hírszerző és fő hírszerző központok, hírszerző hálózatok, mely utóbbi speciális telefonhálózattal rendelkeztek, és jelentéseiket a légi övezet parancsnokságainak nyújtották be. A K PAO Jugoszlávia légtér védelmének céljából az államot öt légvédelmi zónára „Vazdusna Zona” (VAZ)- minden egyes zónát úgy alakítottak ki, hogy az egybe esett a hadseregek körzetével- osztották fel[1]:

-1. légi zóna (VAZ)-Belgrád (Beograd). Ezen zóna alá tartozott kilenc légvédelmi álláshely, egy fő és tizenhárom hírszerzési központ, kilencvenhat megfigyelő-jelentő állomás.

-2. légi zóna (VAZ)-Szarajevó (Sarajevo). Ezen zóna alá tartozott tizennégy légvédelmi álláshely, egy fő és harminc hírszerzési központ, száznegyvenhét megfigyelő-jelentő állomás.

-3. légi zóna (VAZ)-Szkopje (Skopje). Ezen zóna alá tartozott kilenc légvédelmi álláshely, egy fő és tizenhét hírszerzési központ, nyolcvanegy megfigyelő-jelentő állomás.

-4. légi zóna (VAZ)-Zágráb (Zagreb). Ezen zóna alá tartozott tizennyolc légvédelmi álláshely, egy fő és tizenkilenc hírszerzési központ, százötvenhat megfigyelő-jelentő állomás.

-5. légi zóna (VAZ)-Kraljevó (Kraljevo). Ezen zóna alá tartozott tizenegy légvédelmi álláshely, egy fő és tizenhárom hírszerzési központ, kilencvennyolc megfigyelő-jelentő állomás.

Az összes zóna rendelkezett hatvanegy légvédelmi álláshellyel, öt fő és kilencvennyolc hírszerzési központ, ötszázhetvenkilenc megfigyelő-jelentő állomás.[2] A légi zónák az 1960-as évekig funkcionáltak, majd váltotta őket a légvédelmi divíziók.[3]

Légi zónák. kép: szerző

[1] https: // www. mycity- military. com/ Drugi- svetski- rat/ Nemacki- napad-na- Kraljevinu- Jugoslaviju_22. html, Vojnoistorijki Institut Dokumenata i Podaka o Narodnooslobodilackom Ratu Jugoslovenskih Naroda, tom X. knjiga 1. , Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo u Narodnooslobodilackom Ratu Jugoslavije 1942—1945. Beograd 1966., maj 1942 — februar 1945.

[2] https: // www. mycity- military. com/ Drugi- svetski- rat/ Nemacki- napad-na- Kraljevinu- Jugoslaviju_22. html, Vojnoistorijki Institut Dokumenata i Podaka o Narodnooslobodilackom Ratu Jugoslovenskih Naroda, tom X. knjiga 1. , Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo u Narodnooslobodilackom Ratu Jugoslavije 1942—1945. Beograd 1966., maj 1942 — februar 1945.

[3] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,13549.0.html

A légvédelmi (légi) zónákat a légi zóna parancsnokság irányította ”Komandant Vazdusne Zone” (K VAZ), mely koordináta a zóna területi légvédelmi (TVO) egységeit (tüzérség, légtérfigyelő reflektorokat kezelő szolgálat, légvédelmi fegyveres alakulatok). További ellenőrzése alatt állt a zóna megfigyelő és jelentő szolgálati erői és azok objektumai (hírszerző központok, megfigyelő-jelentő állomások).

Fontos feladat hárult a csendőrségre (csendőr állomások, szakaszok, századok, ezredek) a légvédelmi szolgálat során, ahol tartalékos „katonai” szolgálatba vonták be illetve őr és biztosítási feladatokat láttak el légi zónákban lévő hírszerző központok, megfigyelő-jelentő állomások védelmében. Ennek során hírszerző központokat század, vagy szakasz szintű csendőrségi erő, a megfigyelő-jelentő központokat^{^[1]} pedig csendőr állomás biztosította.[2]

A légvédelmet két részre bontották, ebben benne foglaltatott az aktív légvédelem, mely addig a Légierő Főparancsnokság „Komande Vazduhoplovsta” alá tartozott, valamint a passzív védelem, mely addig a Földi Légvédelmi Felügyelet „Inspekcije Zemaljske Odbrane” alá tartozott. Az aktív légvédelem lényegében, mint az elnevezés is tükrözi az „aktív” légtér védelmet jelentette, az az ellenséges repülők támadásának, berepülésének megakadályozását, stratégiailag fontos katonai központi objektumok, zónák, azok haderőinek védelme, hátország védelme.

A passzív védelem feladata volt az óvóhelyek, bunkerok létesítése és biztosítása, az orvosi, evakuációs, és tűzoltó szolgálatok ellátása, a polgári lakosság légitámadástól való megvédése. Ezen feladatokat vegyvédelmi, egészségügyi, technikai és megfigyelő szolgálatok látták el.

A „békeidőben” történő passzív légvédelem céljából létrehozták a területvédelmi parancsnokságon belül a Területvédelmi Parancsnokság Speciális Igazgatóságát „Komande Teritorijalne Odbrane Specijalna Direkcija” (KTOSD). Ezen igazgatóság alá tartozott a Területi Légvédelem „Teritorijalna Vazdusna Obrana” (TVO). A TVO-t a Területi Légvédelmi Parancsnokság „Komandu Teritorijalne Vazdusne Odbrane” (KTVO) irányította. A TVO feladat volt, hogy megakadályozza az ellenséges repülők támadásait az állam egész területén. ezen feladatok végrehajtását a K PAO felügyelte és irányította, koordinálta.

A légteret TVO ütegek felügyelték. Negyvenkét akkor modernek számító légvédelmi üteg működött; kilenc 76.5 mm-es M-36 és M-37. ágyúval, harminchárom 80 mm-es M-28 és M-28A ágyúval ellátva, valamint nyolcvankét elavult, régi üteg; 80 mm-es M.5/28 és 5/32 ágyúval ellátva. A légvédelmet biztosította továbbá kétezer darab régi, elavultnak számító légvédelmi géppuska, száz darab modern 20 mm-es M-39 „Breda” légvédelmi gépágyú, százhúsz légvédelmi reflektor, melyből száz darab 150 cm-es és húsz darab 120 cm-es átmérőjű volt. A vizuális megfigyelés mellett hatvan darab légtérfigyelő lehallgató eszköz is támogatta a légvédelmet.

A légierő-légvédelem mellett a szárazföldi erők is rendelkeztek légvédelemmel, légvédelmi ütegekkel; huszonegy darab üteg ellátva nyolcvannégy darab 76.5 mm-es M-36 és M-37 "Skoda" ágyúkkal, továbbá ellátva háromszáznegyvenhat darab 15 mm-es M-38 „Zbrojovka” géppuskával. Ezen szárazföldi légvédelmi erők a hadsereg főparancsnokság alá közvetlen tartozó két légvédelmi divízióba, valamint a 7. hadsereg alá sorolt hét légvédelmi divízióba, és huszonnyolc, géppuskás divízióba tömörültek.[3]

1940. júniusig a légvédelmi struktúra a „békeidőbeli” formációba funkcionált, de a közelgő II. Világháborús helyzet révén 1940. júliustól már a mozgósítás vette át a szerepet. 1941. márciustól a passzív védekezés az aktív, háborús viszonyokra előírt rendet követte egészen a Jugoszláv Királyság 1941. áprilisi hadba lépésig. 1941. áprilisában a tengelyhatalmak megtámadták Jugoszláviát.

[1] A megfigyelő-jelentő szolgálatok nem rendelkeztek rádió-adóvevőkkel, hanem telefonon kommunikáltak. Ez jelentősen késleltette a jelentések, információk áramlását az erők közt. Sőt légitámadás, szabotázs esetén a vonalak sérülése során pedig egyáltalán nem érkeztek meg az információk, jelentések. Ennek kiküszöbölése érdekében a K PAO elrendelte a TVO erők ellátást rádió-adóval. Az első adóvevők a TVO parancsnokságokra és a operatív törzshöz, valamint a PAO parancsnokságára került.

[2] https://www.mycity-military.com/Drugi-svetski-rat/Nemacki-napad-na-Kraljevinu-Jugoslaviju_22.html

[3] https: // www. mycity- military. com/ Drugi- svetski- rat/ Nemacki- napad-na- Kraljevinu- Jugoslaviju_22. html, Vojnoistorijki Institut Dokumenata i Podaka o Narodnooslobodilackom Ratu Jugoslovenskih Naroda, tom X. knjiga 1. , Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo u Narodnooslobodilackom Ratu Jugoslavije 1942—1945. Beograd 1966., maj 1942 — februar 1945.

„VOJIN” központ. forrás: https://jna-sfrj.forumbo.net/t2323-formiranje-sluzbe-i-jedinica-vojin

kép 125 –légvédelmi ágyú 20mm M38/50 (n)”kétcsövezetű)

kép.126 - légvédelmi ágyú 25mm M40 (s) - szovjet

kép .127 - légvédelmi ágyú 37mm M39 (s)

kép 128 - légvédelmi ágyú 40mm L70 Bofor

forrás:http://www.mycity-military.com

kép 121 - légvédelmi ágyú 20mm M55 egycsövezetű

kép 122 - légvédelmi ágyú 20mm M55 háromcsövezeű

kép 123 - légvédelmi ágyú 20mm M38 (n) - német

kép 124 - légvédelmi ágyú 20mm M38 (n) négycsövezetű

forrás:http://www.mycity-military.com

kép .129 - légvédelmi ágyú 40mm M1 (a) - američki

kép 130 - légvédelmi ágyú 40mm M12A1 (e) - engleski

kép 131 –harckocsik elleni 37mm M6 (a) na oklopnom automobilu M8

kép 132 - légvédelmi ágyú 37mm M1A2 (a) na samohodnom oruđu M15A1

forrás:http://www.mycity-military.com

kép 163 - légvédelmi ágyú 88mm M18/36 (n)

kép 164 - légvédelmi ágyú 90mm M1A1 (a)

kép 165 - légvédelmi ágyú 94mm M3A (e)

kép 166 –harckocsik elleni 90mm M3A1, M3A", M3ADWT-VT (a) önjáró M36, M36B1 lövegre szerelve

forrás:http://www.mycity-military.com

Légvédelem és légi megfigyelés.

1945-1950.

A II. Világháború végén a jugoszlávok szárazföldi erejében (négy hadsereg parancsnokság; „Prva armija, Druga armija, Treca armija, Cetvrta armija”)^{^[1]} lévő minden lövész hadosztálya alá tartozott egy légvédelmi tüzér divízió „divizija Protuavionska Artiljerija” (dPAA). Ezen divíziók folyamatosan növekedtek létszámilag, főleg 1945. május-október közti időszakban. Ez eredményezte azt, hogy 1945. júliustól a légvédelmi divíziók, dandár (brigád) szintre emelkedtek, és mind a négy jugoszláv hadsereg parancsnoksága rendelkezhetett dandár szintű légvédelmi erővel „Protivavionske Brigade” (PABR). Mindeközben a lövész hadosztályokban csak század szintű légvédelmi egységek maradtak meg, légvédelmi „gépágyukkal” ellátva, valamint első időszakban 85. mm-es szovjet és 88. mm-es német légvédelmi ágyukkal[2]. Későbbiekben megjelentek a légvédelmi tüzérség haditechnikai parkjában; egycsövezetű és háromcsövezetű jugoszláv „Zastava” M 55-ös 20. mm-es légvédelmi ágyú, német M 38-as 20. mm-es egy és négycsövezetű légvédelmi ágyú, német M 38/50-es 20. mm-es kétcsövezetű légvédelmi ágyú, szovjet M 40-es egycsövezetű 25. mm-es és M 39 egycsövezetű 37. mm-es légvédelmi ágyú, brit „Bofors” 40. mm-es egycsövezetű légvédelmi ágyú, amerikai (USA) M 1-es 40. mm-es, valamint M1A2 37. mm-es M15A1 önjáró lövegre rögzített egycsövezetű gépágyú, angol M15A1-es 40. mm-es egycsövezetű légvédelmi ágyú, német 88. mm-es egycsövezetű M 18/36 légvédelmi ágyú, amerikai 90. mm-es egycsövezetű M1A1 légvédelmi ágyú, angol 94. mm-es egycsövezetű M3A légvédelmi ágyú.[3]

1945-ös időszakban a légvédelemi tüzérség „Protuavionska Artiljerija” (PAA), még a szárazföldi haderő részét képezte és a Jugoszláv Hadsereg tüzérségi parancsnoksága „Komanda Artiljerija” alá tartozott, ahol létrehozták a légvédelmi osztályt „Protuavionska Obrana” (PAO), mely alá besorolták a PAA erőket.^{^[4]}

1946. januártól a jugoszlávok létrehozták az úgynevezett légvédelmi zónákat „Protuavionska Zona” (PAZ) – lásd légi zónák- a hadsereg parancsnokságok alá rendelve, egy kivételével, a belgrádi légvédelmi zóna, mely közvetlen a JNA vezérkari irányítása alá tartozott. Később, 1948-tól a PAZ bevonásra került a PAO alá, mely akkora már divízióként működött. A zónák védelmére a szovjetektől kapott új légvédelmi tüzérségi eszközök kerültek használatba, a megalakuló területvédelmi „Teritorijalna Obrana” (TO) parancsnokságok alatt létrejövő első PAA alakulatokban. A PAZ zónák a hadsereg parancsnokságok alá tartoztak, kivéve a belgrádi zónát, mely közvetlen a hadsereg főparancsnokság alá volt rendelve. A PAZ zónákban megszerveződő légvédelmi tüzér dandárok megkapták a szovjet 37. mm-es M-39/43 tüzérségi fegyvereket. Végleges kialakulásuk 1946 októberéig fejeződött be. Ezen dandárok elsősorban Belgrád és a légi zónák (PAZ) nagyvárosainak védelmét látták el, kis és közepes magasságból érkező légitámadás elhárításával. Mind ezek mellett az új fegyverzet lehetőséget adott a négy hadseregen belül önálló légvédelmi tüzér divíziók, a lövész hadtestekben és páncélos (harckocsizó) divíziókban, lövész divíziókban légvédelmi tüzér ütegek, a hegyivadász divíziókban pedig légvédelmi gépágyús (PAM) századok megalakítására.

1946-tól a jugoszlávok a szovjetektől vásárolt haditechnikai eszközpark keretén belül, jelentős légvédelmi hadieszközhöz jutottak[5], mely a légvédelmi tüzérség „Protuavionska Artiljerija” (PAA) átszervezését jelentette. A II. Világháború utáni időszakban, a légvédelmi tüzérség (PAA) 1946. júliusig a Jugoszláv Hadsereg tüzérségi parancsnokság „Komanda Artiljerija” légvédelmi osztálya „Protuavionska Obrana” (PAO) alá tartozott. 1946. júliustól azonban a hadsereg tüzérségi parancsnoksága „Komanda Artiljerija” alól kivált a légvédelmi tüzérség (PAA) egy része és önálló parancsnokságot hozott létre, magába integrálva a légvédelmi osztályt (PAO), mely korábban a tüzérségi parancsnokság „Komanda Artiljerija” alá tartozott. A PAA és PAO egyesülésével létrejött önálló légvédelmi parancsnokság „Komanda Protivavionske Odbrane” (kPAO/PAO) megnevezéssel kezdte meg funkcionálását a jugoszláv hadseregben (továbbiakban PAO).^{^[6]}

Azonban nem minden légvédelmi tüzér erő került a kPAO alá. A szárazföldi erők esetében megmaradtak védelmi szempontok alapján a haderőnemeket biztosító légvédelmi alakulatok, a tüzérségen belül. Önálló légvédelmi tüzér „Protuavionska Artiljerija” (PAA) divíziók alakultak meg a hadseregekben, valamint hadtestekben és páncélos divíziókban. Tovább légvédelmi ütegek alakultak meg a lövész divíziókban, és századok a hegyivadász divíziókban. A területvédelmi erők (TO) esetében vegyesen légvédelmi tüzér ezredek és divíziók funkcionáltak. A PAZ zónákat védő légvédelmi tüzérséggel ellentétben, melyek az adott zóna központi városát védték, a TO légvédelmi tüzér divíziók területi jelleggel rendelkezve ezredeikkel külön- külön városokban helyezkedtek el. A négy hadseregen belül megmaradtak a vegyes légvédelmi tüzér ezredekből álló légvédelmi tüzér divízió, a lövész hadtestekben az önálló légvédelmi tüzér divíziók, a lövész divíziókban pedig megalakultak légvédelmi gépágyús (PAM) zászlóaljak, melyek három századból álltak. 1948. év végén és 1949. év végén a légvédelmi tüzér divíziókat feloszlatták, de a divíziót alkotó ezredeket nem, hanem alárendelték független önálló területvédelmi légvédelmi ezredként a négy hadsereg körzeti parancsnokságok alá.^{^[7]}

A légvédelmi parancsnokságon (PAO) belül 1946-tól létrehozták a fő operatív központot „Glavni Operativna Centra” (GOC), mely kapcsolatban állt a szárazföldi erők, hadsereg parancsnokságokban (1948-tól katonai körzet „Vojni Oblast”) működő, tüzérségi parancsnokságok saját légvédelmi operatív központjaival „Operativna Centra” (OC).

A légvédelmi parancsnokságon (PAO) belül előirányozták egy légtérfigyelő és jelentő katonai egység „Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (VOJ) létrehozását. Megkezdődött a radarkezelő személyi állomány képzése, mely alapja lett a légi megfigyelési és jelentési rendszer „Sistem za Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (VOJ) szolgálat létrehozásának. Zágráb (Zagreb) városban, 1945. év végén megalakult a Légvédelmi Tüzérség Központi Iskolája „Skolskog Centra Protivavionske Artiljerije” (SC PAA), ahol a radaros és légvédelmi tüzér állomány képzése folyt.^{^[8]}

A jugoszlávok a légi megfigyelés rendszerét a II. Világháború utáni időszakban fejlesztették ki. Korábban a partizán erők főleg vizuális légtérfigyelést hajtottak végre, melyet a vizuális megfigyelést végző állomások „Vizuelnih Osmatrackih Stanica” (VOSt) hajtottak végre^{^[9]}. A II. Világháború alatt a németek huszonnégy radarállomást telepítettek Jugoszlávia területére, „Riza” és „Freja” elektronikus radarokkal. Ezeket azonban a németek Jugoszláviából történő kivonulása során jórészüket megrongálták, megsemmisítették. Volt azonban olyan radarállomás, ahol a partizánok épségben tudták hadizsákmányként megszerezni a modern légtérvédelmi és légtérfigyelő berendezéseket; hat darab „Virtsburg” légi jármű megfigyelő „cél” radart, egy darab „Freja” légtérfigyelő radart és egy darab „M-40” parancsnoki kezelő „számítógép”. A megszerzett haditechnika révén a partizánok megalakították az első önjáró légvédelmi ütegüket (SPA), 88. mm-es lövegekkel, mely üteg a modernizált, elektronizált radarmegfigyelésre alapozva funkcionált.^{^[10]}

1946 végére a jugoszlávok számos légvédelmi német „Virtsburg” légi jármű megfigyelő „cél” radar és "Freja" típusú légtérfigyelő, megfigyelő radart állítottak szolgálatba, de azok folyamatos állagromlása és javításuk terén adódó nehézségek végett tartalékot képeztek egy idő után. Helyükre a jugoszlávok külföldről vásárolt radarokat állítottak szolgálatba. 1946-tól a csehektől egy darab német „Mannheim” légtérfigyelő „cél” radart, majd további tíz darabot, a szovjetektől 1947-ben kilenc darab „P-2M” szovjet megfigyelő radart, és haditengerészeti „Gius-M1” radart, az amerikaiaktól (USA) pedig haditengerészeti „SO-9” megfigyelő radart vásároltak. ^{^[11]}

1946. folyamán a PAO belül létrehozták az első légi megfigyelő és jelentő „Vazdusno Osmatranje i Obavestavanje o Vazduhoplovna” (VOOV) szolgálatot, azon belül is századokat (cVOOV); Belgrád, Zágráb, Szarajevó és Nis régióban, valami később Szkopjéban. Összetételükben hat és nyolc „VOOV” vizuális megfigyelést végző állomások „Vizuelnih Osmatrackih Stanica” (VOSt) állomás működött, mindegyik állomás öt-hat katonával (kezelő személyzet) funkcionálhatott.

1947-ben a légvédelemi parancsnokság (PAO) fő operatív központján „Glavni Operativna Centra” (GOC) belül létrehozták az első operatív szolgálatot ellátó VOOV századot „Zemun” bázison. A század VOOV kiszolgálta a GOC-t, valamint a GOC alá rendelt területi „Operativna Centra” OC-kat és a légtérfigyelő légierő parancsnokságot „Kontrolnom Letenja Komande RV”. ^{^[12]}

1947-től, a képzések eredménye képen, létrejött első elektronikus rádió-megfigyelő század, mely a „Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (VOJ) rendszert kiszolgáló személyzet alapját képezte. A „VOJ” századot a korábbi oktatási és kiképzési kurzuson átesett két szakasz alkotta. Az egyik század a megfigyelő radarok, a másik a célradarok kezelését tanulta ki. Több fázisban a radar rendszer javítása érdekében, folyamatos technikai korszerűsítés megy végbe, valamint a „VOJ” rendszert kiszolgáló egysége képzésében és fejlesztésében is. Az „VOJ” rendszert kiszolgáló egységét új technológiával, számítógépes radar rendszerrel, a megfigyelési adatok továbbítására, feldolgozására és megjelenítésére szolgáló automatizált eszközökkel látták el.^{^[13]}

A folyamatosan bővülő radartechnika révén, 1948-ban egy „Mannheim” és egy „Freja” radar segítségével, a felállított Radarkezelő Technikai Központban (RTC) elindították a radarkezelők képzését. 1948-ban a légvédelemi parancsnokság „PAO” hatékonyabb működése érdekében a légtérfigyelő és jelentő (VOJ), légvédelmi tüzér (PAA), légvédelmi zóna (PAZ) erőket egy divízió alá vonták össze, mely a légvédelmi divízió megnevezést kapta „Protuavionska Obrana divizija” (dPAO). 1948. márciusában megalakult az 1. dPAO belgrádi hadosztály. A hadosztályban volt egy rádió-lokátoros század „Radio-lokatorska Ceta” (RLC)^{^[14]}, mely századot ellátták a kilenc darab szovjet „P-2M” radarokkal. A századot három szakasz alkotta, egy szakasz „Zvezdari”, egy szakasz „Bezanija” és egy szakasz „Banovo brdo” funkcionált. Minden szakasz három szovjet „P-2M” radarral rendelkezett. 1949-ben újabb légvédelmi divíziók alakultak meg; „5. dPAO-Zagreb, Split, Nis”. Mindez mellett azonban alakultak új légvédelmi tüzér (PAA) formációk, melyek a területi légvédelem alá kerültek. Ezen légvédelmi tüzér erők ezredekbe rendeződtek a légvédelmi divízió alatt.^{^[15]}

[1] https: // sh. wikipedia. org/ wiki/ Prva_jugoslovenska_armija, https: // sh. wikipedia. org/ wiki/ %C 4 % 8 Cetvrta_jugoslovenska_armija, https :// sh. wikipedia. org/ wiki/ Druga_jugoslovenska_armija, https: // sh. wikipedia. org/ wiki/ Tre% C4% 87a_jugoslovenska_armija. http://vuksfrj.se/istorija/JNA/jna%20u%20nob.html.

[2] https: // en. wikipedia. org/ wiki/ 85_mm_air_defense_gun_M1939, http: // en. wikipedia. org/ wiki/ 8. 8_cm _FlaK_18/36/37/41

[3] https://www. mycity- military. com/ Artiljerija- municija- i- protivoklopna- sredstva/ Artiljerijske- jedinice- JNA-formacije- i- naoruzanje_10.html

[4] https:// www. mycity- military. com/ Artiljerija- municija- i- protivoklopna- sredstva/ Artiljerijske- jedinice- JNA- formacije- i- naoruzanje. html https: // sh. wikipedia. org/ wiki/ Kategorija: Narodnooslobodila% C4 % 8Dka_ vojska_ Jugoslavije

[5] „P-2M” szovjet megfigyelő radart

[6] https: // sh. wikipedia. org/ wiki/ Komandno-% C5 % A 1 tabna_ akademija_ Jugoslavenskog_ ratnog_ zrakoplovstva_ i_ protuzra%C4%8Dne_obrane

[7] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=13548.0;imode

[8] A II. Világháború végével 1946. júliusig közvetlen a Jugoszláv Hadsereg tüzérségi parancsnoksága alá tartozott a PAA. 1947-ben ennek keretén belül jött létre a Légvédelemi Osztály (PAO).

[9] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=32152.0

[10]https:// www. mycity- military. com/ PVO-i- sistemi- VOJ/ Formiranje- prve -operativne- elektronske- radarske-mreze-u- Jugoslovenskoj.html

[11]https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Formiranje-prve-operativne-elektronske-radarske-mreze-u-Jugoslovenskoj.html

[12] LÁSD: Légvédelemi légi megfigyelés.1945-1950. témakör

[13] http://www.paluba.info/smf/index.php/board,178.0.html

[14] A rendelkezésre álló technika (radarok) és kiképzett állomány révén 1948. tavaszán (1948. 03. 15-én) megalakulhatott az Első Radar-lokátoros Század „Radio-lokatorska Ceta” (RLC).

[15] Vojnoistorijki Institut Dokumenata i Podaka o Narodnooslobodilackom Ratu Jugoslovenskih Naroda, tom X. knjiga 1. , Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo u Narodnooslobodilackom Ratu Jugoslavije 1942—1945. Beograd 1966., maj 1942 — februar 1945.

„Freja” és „Virtsburg” radarok. forrás:https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ.html

Légvédelem és légi megfigyelés.

1950-1953.

1948 után, 1949-ben a Honvédelmi Minisztérium létrehozta maga alá rendelt légvédelmi parancsnokság (PAO) radar osztályát, mely feladata volt megoldja a szervezeti, működési és oktatási kérdéseket, a radar eszközök használata, valamint a radar megfigyelés fejlesztésének anyagi biztosítását. Ezek voltak az első komolyabb lépések a radaros szolgáltatás fejlesztésében. 1950-ben az osztályhoz tartozva zemuni parancsnoksággal négy radarállomást létesítettek szovjet „P-2M”[1] radarokkal ellátva; „Beograd, Pancevo, Dobanovci, Lapovo”. Év végére további radar alakulatok jöttek létre „Zagreb, Sarajevo, Skopje” bázisokkal.

A Jugoszláv Légierő és Légvédelem struktúrája, az 1950-es évektől reformon ment keresztül. 1950-1959. közt, a korábbi divízió önállóságát megszüntették és a légierő és légvédelem közvetlen főparancsnoksága (KM JRV i PVO) alá, illetve az 1950-től létrejövő légi (repülős) hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) alá osztották be.

Az 1945-ben létrehozott légtérfigyelő és légi jelentő szolgálat „Vazdusno Osmatranje i Obavestavanje o Vazduhoplovna” (VOOV) századok helyébe 1951-től zászlóalj szintre fejlesztett alakulatok „bVOOV” kezdték meg működésüket, ennek során a zászlóalj parancsnokságok „Beograd, Zagreb, Split (1953-tól áthelyezve Szarajevóba), Skopje városokhoz köthető katonai bázisokon alakultak meg^{^[2]}.

A VOOV első zászlóalja 1951. márciusban, mint 101. számú VOOV zászlóalj (bVOOV) alakult meg a „Beograd/Zemun” katonai bázison, három századból és tizenhat vizuális megfigyelést végző „Vizuelnih Osmatrackih Stanica” (VOSt) állomásból. A zászlóaljon belül megalakult a radar század négy „P-2M” radar állomással:„Dobanovci, Cackalica brdo/ járás Pozarevac, Lapovo, Zlatibor-Palisad/ járás Uzice.

A VOOV második zászlóalja 1951. márciusban, mint 103. számú VOOV zászlóalj (bVOOV) alakult meg a „Skopje” katonai bázison, két századból és tíz vizuális megfigyelést végző „Vizuelnih Osmatrackih Stanica” (VOSt) állomásból.^{^[3]}

A VOOV harmadik zászlóalja szintén 1951. márciusában alakult meg, mint 105. számú VOOV zászlóalj, (bVOOV) „Zagreb” bázison, három századból és tizenhat vizuális megfigyelést végző „Vizuelnih Osmatrackih Stanica” (VOSt) állomásból. 1952-ben a zászlóaljban megalakult a egyedik radaros század is, négy „P-2M” radar állomással: Nova Gorica/ Kostanjevica, Pula/Monte Cope erőd, Savudrija/Umag, Varazdin/ Varazdin Breg.

A negyedik VOOV zászlóalj (bVOOV) 1951. márciusban alakult meg, mint 107. számú VOOV zászlóalj, „Split” bázison (1953-tól áthelyezve Szarajevóba), két századból és tíz vizuális megfigyelést végző „Vizuelnih Osmatrackih Stanica” (VOSt) állomásból.[4]

1950-től jelentős szerkezeti változás kezdődött meg a PAO parancsnokságnál, mely 1953-ig tartott. A fő operatív központ (GOC) megszűnt 1953-ra a PAO parancsnokságnál, valamint a katonai körzetekben – 1948-ig hadsereg parancsnokságok - működő PAO parancsnokságok saját operatív központja „Operativna Centra” (OC) is. A VOOV szolgálatot miután kivonták a légvédelmi tüzér divízióból (dPAO), egy-egy századra bontva folytatja működését 1951-1953. közt a szárazföldi hadseregekbe integrálva. Az korábbi 101. VOOV, 1951. májustól, mint század a 1. hadseregbe folytatta működését, négy radar állomással. A 103. VOOV, mint század a 7. hadseregbe került. A radaros tanfolyamok és a szakképzés bár lényegében 1950-re befejeződött, a további iskolai szintű képzést „Alibunar, Ecka, Lapovo, Dobanovci”^{^[5]} oktatási és kiképzési céllal funkcionáló radarállomásokon októberben leállították.^{^[6]}

1951-ben a légierőben a VOOV kivonása végett Miután a légvédelmi divíziók átszervezése megtörtént, és a VOOV a szárazföldi erők alá lett rendelve, 1951-ben a légierőn belül „Jugoslavenska Ratna Vazduhoplovna” (JRV) megalakult a légtérfigyelő és jelentő „Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (VOJ) osztályt. A Jugoszláv Néphadsereg légiereje „Jugoslavenska Ratna Vazduhoplovna” (JRV) megkezdte a légtérfigyelő és jelentő „Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (VOJ) osztály első üzemelő elektronikus radarhálózatának kialakítását, mely során „Cackalica brdo/ járás Pozarevac, Mramor/ járás Nis, Zlatibor-Palisad/ járás Uzica, Dobanovci (korábbi radariskola és operatív központ), Lapovo (korábbi radariskola és operatív központ)” területén 1951. áprilistól elindították az elektronikus radarállomásokat. A radarfigyelő hálózat hét darab szovjet P-2M^{^[7]} megfigyelő radarból és egy alacsony frekvenciájú „Low-frequency radar” (LW) megfigyelő radarból állt.[8]

[1] https:/ / www. mycity- military. com/P VO-i- sistemi- VOJ / Formiranje- prve- operativne- elektronske- radarske- mreze-u- Jugoslovenskoj.html

[2]1951-ig VOOV, majd 1951-1953. közt VOJ, 1953-tól VOJIN.

[3] http://recepti-za-kolacice.blogspot.com/2015/11/vazdusno-osmatranje-javljanje-i.html

[4] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[5] Oktató és kiképző radar állomások 1950. áprilistól.

[6] http://www.paluba.info/smf/index.php/board,178.0.html

[7]https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Formiranje-prve-operativne-elektronske-radarske-mreze-u-Jugoslovenskoj.html

[8] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

kép: szerző

1952 folyamán a Jugoszláv Néphadsereg vezérkara úgy döntött, hogy új radaregységeket alakít ki a meglévő radarokkal és kommunikációs eszközökkel, valamint egyesíti a radarhálózat és a VOSt (vizuális megfigyelő állomások) területi hálózatának munkáját. 1952-ben a meglévők mellé újabb radarállomásokat létesítettek: „Dobanovci, Cackalica brdo/ Pozarevac, Lapovo, Zlatibor-Palisad/ Uzice, Mramor/ Nis”, mellett „Nova Gorica/ Kostanjevica, Pula/ Monte Cope tvrda, Savudrija/Umag, Varazdin/ Varazdin Breg, Zagreb/ Kurilovac” területein álltak szolgálatba radarok. Az év közepén a „Novi Sad” korábbi kiképzési és oktatási céllal funkcionáló radarállomást áthelyezték Nisbe, ahonnan pedig a nisi radar állomással együtt a szarajevói „Vis” magaslaton lévő radarként funkcionált tovább. Mind ezek mellett az Alibunarban lévő kiképzési és oktatási célból működő radar pedig átkerült Pozsarevácba.

1952 folyamán az operatív elektronikus radarhálózat megkapta a végső megjelenését, még mielőtt a Jugoszlávia és a NATO-országok között létrejött kölcsönös védelmi segélyprogram „Mutual Defence Aid Programme„ (MDAP)^{^[1]} államközi megállapodás, többek között nagyobb számú modern radareszköz beszerzését.^{^[2]} 1951-ben Londonban, a jugoszlávok, amerikaiak (USA), britek és franciák közt megkötött megállapodás eredménye képen a jugoszlávok vásároltak amerikai (USA) huszonkét darab közepes hatótávolságú „AN / TPS-1D” légtérfigyelő radart, tizenhat darab magasság mérő „AN / TPS-10D” radart, három megfigyelő „AN / FPS-8.” radart, az britektől három darab „MARK-7” tüzérségi légvédelmi célradart, a franciáktól kapott licensz engedély alapján pedig a jugoszlávok az „OAM.M61” légtérfigyelő radar hazai gyártású „Fruska Gora” radart terveztek üzembe állítani.[3]

[1] https://www.ceeol.com/search/chapter-detail?id=410893

[2]https:// www. mycity- military. com/P VO-i- sistemi- VOJ/ Formiranje-p rve- operativne- elektronske- radarske-mreze-u- Jugoslovenskoj.html

[3] https://otpisani.niceboard.com/t235-vazduno-osmatranje-javljanje-i-navodjenje

kép: szerző

1952 és 1953 folyamán nyugati közreműködés révén a jugoszlávok nagyobb mennyiségű légvédelmi tüzérségi eszközhöz is hozzájutottak. Ez lényegében a légvédelmi tüzérség megerősödését eredményezte. A haditechnikai park fejlesztésének köszönhetőleg az összes lövész divízió légvédelmi tüzér divíziójában három üteg (ütegenként négy légvédelmi tüzér fegyverzet) alakulhatott meg. A régi 12.7 mm-es légvédelmi gépágyúk és géppuskák a gyalogos ezredhez kerültek. 1953-ban a légierő bázis repülőtereit ez idáig védő önálló lövész légvédelmi tüzér ütegek helyett légvédelmi tüzér divíziók alakultak meg a lövész divíziókban.

Légvédelem és légi megfigyelés.

1953-1964.

1953-ban a légierő (JRV) alá vonják a légvédelmet (dPAO) és létrejött a Jugoszláv Légierő és Légvédelem „Ratno vazduhoplovstvo i protivazdusna odbrana” (RV i PVO). Miután a légvédelmi divíziók (dPAO) átszervezése megtörtént[1], és 1953-ig megszűntek, az alájuk besorolt bVOOV erők a szárazföldi erők alá lettek rendelve. 1951-ben a légierőn belül „Jugoslavenska Ratna Vazduhoplovna” (JRV) megalakult (újra, ismételten) a légtérfigyelő és jelentő „Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (VOJ) osztály. 1953. februárban a VOOV szolgálat kivált a szárazföldi parancsnokság alól és ismét csatlakoztak a légierőbe (korábban JRV, 1953-tól RV i PVO), ahol miután visszatértek a légierőbe a VOJ[2] alá sorolták a VOOV-t és zászlóaljként funkcionáltak. Ezért a VOOV zászlóaljakat VOJ zászlóaljként is említették.

1953-ban megszűnő dPAO-ból a fő operatív központ (GOC) és operatív központok (OC) is a VOJ-ban kaptak helyet. 1953-ra a VOJ a VOOV zászlóaljakon belül működtette operatív központjait (OC) „Beograd, Zagreb, Skopje, Split” városokban, a VOJ fő operatív központját (GOC) pedig „Beograd” városnál lévő bázison.

„Zagreb” alá tartozott a 105.bVOOV (VOJ) és OC a hozzá tartozó „Nova Gorica/ Kostanjevica, Pula/ Monte Cope erőd, Varazdin/ Varazdin Breg, Zagreb/Kurilovac” radarállomásokkal. „Beograd” alá tartozott a 101. bVOOV. (VOJ) és OC a hozzá tartozó „Dobanovci, Cackalica brdo/ Pozarevac, Lapovo, Zlatibor-Palisad/ Uzice, Mramor/ Nis, Novi Sad, Alibunar”, melyből „Dobanovci, Cackalica brdo/ Pozarevac, Lapovo, Novi Sad, Alibunar” az oktató-kiképző radarhálózathoz tartozott. Az oktatási részhez tartozó „Alibunar” radarállomást áthelyezték „Pozarevac” állomásra, a „Novi Sad” állomást pedig a távolabbi „Nis” állomásra. A „Mramor/ Nis” állomás áthelyezésre került a Szarajevó melletti „Rajlovac” bázisra. 1953-ban pedig a „Split” bázison lévő 107. bVOOV (VOJ) és OC átköltözött „Sarajevo” bázisra. „Skopje” alá tartozott a 103. bVOOV (VOJ) és OC.[3]

1953-ban a Jugoszláv Légierő és Légvédelem „Ratno vazduhoplovstvo i protivazdusna odbrana” (RV i PVO) létrehozza Légtér Megfigyelő, Jelentő és Irányító Felügyelet „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN)[4] rendszerét a korábbi kezdetleges légtérfigyelés reformizációjával. Ezen pont jelenti a jugoszláv légvédelem radaros szolgálat megalakulásának kezdetét, mely 1953-tól VOJIN megnevezéssel funkcionált. A VOJIN szolgálat és az első egységek megalakítását 1953-ban hajtották végre, amikor a légi megfigyelési és jelentési rendszert (VOJ) a VOJIN alá került, mindezzel együtt a VOOV operatív központok és zászlóaljak is. ^{^[5]}

1953-ban megalakult a korábbi VOOV/VOJ zászlóaljakból megalakultak a VOJIN zászlóaljak (bVOJIN). Hasonlóan a VOOV/VOJ zászlóaljakhoz 1953. év végére négy VOJIN zászlóalj szintű alakulat jött létre Belgrádban, Zágrábban, Szarajevóban és Szkopjéban; „101. bVOJIN Beograd, 103. bVOJIN Skopje, a 105. bVOJIN Zagreb, 107. bVOJIN Sarajevo”.

A zászlóaljakat három, vagy több VOJIN század (cVOJIN), kettő-négy VOJ szakasz, összekötő, alapellátó alakulat, támogató század.

Az összekötő zászlóalj célja volt a VOJIN operatív központjai (OC VOJIN) és a Légvédelmi Hadtest Parancsnoksággal, az alá tartozó beosztott parancsnokságok közti kapcsolattartás, további kapcsolattartás az OC VOJIN és a hadtesti légvédelmi „Protuvazduhoplovna Obrana” (PVO) parancsnokságok közt.

A támogató század feladata volt az OC VOJIN szervezése és kiszolgálása.

A századok (cVOJIN) feladat volt a légtérfigyelés és a légierő elfogó vadászrepülői felé történő jelentés, rávezetés a cél tekintetében.

A VOJ szakaszok feladata légi megfigyelés és adatátvitel az OC VOJIN részére.

A VOSt osztály (vizuális megfigyelő állomás) célja a radar megfigyelés kiegészítése; megerősíti egy bizonyos régió légtérfigyelését, meghatározza a repülőgépek típusait és hovatartozását, megfigyeli a repülés harci tevékenységét a levegőben és a földön. A VOSt figyeli és továbbítja a meteorológiai adatokat. A VOSt vagy század, vagy szakasz alá rendelték.[6]

Már 1951. decemberében „Pancevo” bázison megalakult a 98. rádió század „Radio Ceta” (RC). 1952-ben „Zemun” bázisra átirányították, majd vissza „Pancevo” bázisra. A századot 1956-ra felfejlesztették és átnevezték 98. rádió-felderítő csoporttá „Radio-Izvidacka Grupa” (RIG), majd 1956. augusztus 1-től már zászlóaljként funkcionált, mint 98. rádió-felderítő zászlóalj Radio-Izvidacka Bataljon” (RIB) és „Pancevo” bázisról „Ruma” bázisra irányították át. 1959. július végén feloszlatták.[7]

1951-ben Londonban, a jugoszlávok, amerikaiak (USA), britek és franciák közt megkötött „Mutual Defence Aid Programme„ (MDAP)^{^[8]} megállapodás eredménye képen a jugoszlávok által vásároltak amerikai (USA) közepes hatótávolságú „AN/TPS-1D”^{^[9]} légtérfigyelő radar, magasság mérő „AN/TPS-10”^{^[10]} radar, megfigyelő „AN/FSP-8”^{^[11]} radar, a britektől vásárolt „MARK-7” (MK-7) tüzérségi légvédelmi célradar, a franciáktól kapott licensz engedély alapján pedig a jugoszlávok az „OAM.M61” légtérfigyelő radar hazai gyártású „Fruska Gora” radar 1954-1955. évre szolgálatba álltak. Az elavult szovjet „P-2M” radarok tartalékba kerültek, kivételt képezett a „Varazdinski breg/Varazdin” radar állomás, ahol 1960-ig működött a szovjet „P-2M”, valamint a „Kostanjevica/Nova Gorica” radar állomás, ahol 1958-ig működött a szovjet „P-2M” radar. 1960-tól végleg kivonásra került az összes „P-2M” radar. 1960-ban érkeztek a szovjet „P-30” radarok. Ezen radarok lefedték egész akkori Jugoszlávia területét.

1954-ben a a britektől vásárolt „MARK-7” (MK-7) tüzérségi légvédelmi célradar és a hozzá vásárolt „F-90” elektronikus számítógép vezérlő révén, 90. mm-es légvédelmi tüzérségi ütegből a területvédelmi légvédelmi (PVO) parancsnokság alatt önálló légvédelmi tüzér ezredeket alakítottak ki. Ezen légvédelmi erő képes volt 6000 méter magasságig, nappal vagy éjszaka célt felderíteni és lokalizálni. Ezen légvédelmi tüzér ezredek feladata volt az Északnyugati Katonai Körzet „Severozapadna Vojista” politikai központi épületeinek, valamint ipari létesítmények védelme. 1956-ban a légvédelemi tüzérségbe bevezetésre kerültek a brit „Bofors” 40. mm-es légvédelmi ágyúk, valamint a svájci egycsövezetű 20. mm-es M 55-ös „Hispano” légvédelmi ágyúk. Ezen haditechnikai eszközöket néhány gyalogos divízió, katonai területi légvédelmi alakulat, és a 159. számú repülőtéri légvédelmi tüzér ezred kapta meg.

1957 és 1958 folyamán. nagyobb mennyiségű brit 94 mm-es „Mk-3A” légvédelmi ágyú érkezett, a megfelelő számú elektronikus M-11 parancsnoki számítógép vezérléssel és három darab „MARK-7” (MK-7) radarral.[12]

[1] 1953-ban a PAO-t feloszlatták és légvédelmi tüzérsége (PAA) csatlakozott a szárazföldi erők kötelékébe. A divízión belül létrejött korábbi PAA ezredek megmaradtak korábbi összetételükben, viszont a területi hadsereg parancsnokságok alá kerültek, mint önálló területi légvédelmi ezredek.

[2] 1946-1951. közt VOOV.

[3] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[4] https://sr.wikipedia.org/wiki/VOJIN

[5] https: // en. wikipedia. org/ wiki/ German_ Luftwaffe_ and_ Kriegsmarine_ Radar_ Equipment_ of_ World_ War_ II , Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.” https: // www. mycity- military. com/ PVO- i- sistemi- VOJ/ Formiranje- prve- operativne- elektronske- radarske- mreze- u-Jugoslovenskoj .html

[6] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[7] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[8] https://www.ceeol.com/search/chapter-detail?id=410893

[9] https://en.wikipedia.org/wiki/AN/TPS-1

[10] https://www.radartutorial.eu/19.kartei/11.ancient/karte074.en.html

[11] https://www.radartutorial.eu/19.kartei/11.ancient/karte019.en.html

[12] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

„Strazevica” objektum 909 VOJIN központ. forrás:www.mycity-military.com

1955. Ohio (USA). Jugoszláv tisztek „AN/FSP-8” radar képzése. forrás: https://rs-lat.sputniknews.com/analize/201712171113826860-srbija-nato-heriji-knjiga-nebo-na-dlanu-/

„Zeljava-Klek” VOJIN bázis (Bihac). forrás: https://repositum.tuwien.at/retrieve/8593

A PAO erők beintegrálása a szárazföldi hadnem alá, hamar megmutatta negatív oldalát, így ismét létrehozták a légierő PAO-t. 1953. februárban „Zemun” bázison alakult meg a 88. önálló légvédelmi divízió „Samostalna Divizija PAO” (sdPAO), és 1954. májusban a 43. önálló légvédelmi divízió „Samostalna Divizija PAO” (sdPAO)[1]. 1954-ben megalakult a „Batajnica” bázison az 56. önálló légvédelmi divízió „Samostalna Divizija PAO” (sdPAO)[2]. 1956-ban alakult meg „Zagreb/Pleso” bázison az 65. önálló divízió „Samostalna Divizija PAO” (sdPAO) a 34. repülőtechnikai parancsnokság „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande” (VTK)[3], alá rendelve. Ugyanezen évben alakult meg a „Skopje” bázison a 72. önálló légvédelmi divízió „Samostalna Divizija PAO” (Skopje bázis) a 41. repülőtechnikai parancsnokság „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande” (VTK)[4], alá rendelve.

1954-től a RV i PVO (légierő és légvédelem) megkezdte Zadarban lévő oktatási intézményében, majd 1956-tól Pulában és Kraljevóban a radarrendszer kezeléséhez szükséges oktatást, képzést.^{^[5]} A VOJIN képzést „Rajlovac” és „Kraljevo” kiképző és oktató központban hajtották végre. 1955-re már teljes egészében működött a VOJIN. ^{^[6]}

A JRV elő tervek és tanulmányok alapján kijelölték és végrehajtották a radarállomások telepítését. Az „AN/FSP-8” nagy-hatótávolságú megfigyelő radar került „Kopaonika”^{^[7]} magaslatra, „Pljesevica”^{^[8]} magaslatra, „Jahorina” magaslatra.

Létrejövő VOJIN ezredek.

1955 végétől a radarfelügyelet (VOJ) megfigyelés alapvető módszerévé vált. A VOOV állomásokat megszüntették. A haderőreform részeként „Drvar” a VOOV zászlóaljak átalakítása elkezdődött 1955. nyár elejétől. A korábbi VOJIN zászlóaljak szerkezeti fejlesztéséből és átalakításából 1955. júniusában megalakultak az ezredek „puk VOJIN” (pVOJIN).

1955. júniusában a belgrádi 101. bVOJIN (korábban bVOOV 1951-1953. közt) zászlóaljat beintegrálták ezred szintre felfejlesztett és létrejött zemuni később pancsevói bázison állomásozó 211. VOJIN ezredbe (pVOJIN). 1955. májusában hasonló sorsra jutott a szkopjei 103. bVOJIN zászlóalj, melyet beintegráltak szintén a 211. VOJIN ezredbe. A 211. ezredet „pVOJIN”, a 7. repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VKOS) alá rendelték.

A 105. bVOJIN zágrábi zászlóaljat beintegrálták ezred szintre felfejlesztett és létrejött zágrábi 275. pVOJIN ezredbe. A 275. ezredet „pVOJIN”, a 3. repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VKOS) alá rendelték.

A 107. bVOJIN szarajevói zászlóaljat beintegrálták ezred szintre felfejlesztett és létrejött szarajevói 137. pVOJIN ezredbe, mint az ezred egyetlen zászlóalja. A 137. ezredet (pVOJIN) a 7. repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VKOS) alá rendelték. ^{^[9]} Bár megalakult 1955-ben a 109. számú bVOJIN zászlóalj is, de az azonnal be is integrálódott a 275. pVOJIN ezredbe.^{^[10]}

A Jugoszláv Légierő és Légvédelem szerkezete az 1950-es évektől reformon ment keresztül. 1950-1959. közt, a korábbi divízió önállóságát megszüntették és a légierő és légvédelem közvetlen főparancsnoksága (KM JRV i PVO) alá, illetve az 1950-től létrejövő légi (repülős) hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) alá osztották be. A 211. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „Puk VOJIN” (pVOJIN) a 7. VKOS alá került, ahol 1959-ig működhetett. 1959-ben „Drvar-1.” haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 211. ezred „pVOJIN”, a 1. repülős (légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovni Komanda” (VK) alá rendelték. 1959. januárjában a 211. pVOJIN ezredet átkeresztelték 1. pVOJIN ezreddé. A parancsnokságot „Zemun” bázisról 1963. januárban „Batajnica” bázisra helyezték át. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. Az 1. pVOJIN ezredet a megszűnő 1. VK parancsnokság alól az 1. légivédelmi zónába sorolják be, ahol 1968-ig funkcionált. 1968-tól az 1. repülős (légi) hadtestbe „VaK” alá tartozó 11. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendelték.[11]

1955. júniusban a zágrábi 105. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „Bataljun VOJIN” (bVOJIN) és a 109. bVOJIN zászlóaljat, beintegrálták ezred szintre felfejlesztett és létrejött zágrábi bázison állomásozó 275. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „Puk VOJIN” (pVOJIN). A Jugoszláv Légierő és Légvédelem struktúrája, az 1950-es évektől reformon ment keresztül. 1950-1959. közt, a korábbi divízió önállóságát megszüntették és a légierő és légvédelem közvetlen főparancsnoksága (KM JRV i PVO) alá, illetve az 1950-től létrejövő légi (repülős) hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) alá osztották be. A 275. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „Puk VOJIN” (pVOJIN) a 3. VKOS alá került, ahol 1959-ig működhetett. 1959-ben „Drvar-1.” haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 275. ezred „pVOJIN”, a 5. repülős (légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovni Komanda” (VK) alá rendelték. 1959. januárjában a 275. pVOJIN ezredet átkeresztelték 5. pVOJIN ezreddé. A parancsnokságot „Zagreb” bázison funkcionált továbbra is. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. Az 5. pVOJIN ezredet a megszűnő 5. VK parancsnokság alól az 5. légivédelmi zónába sorolják be, ahol 1966-ig funkcionált. 1966-tól az 5. repülős (légi) hadtestbe „VaK” alá tartozó 15. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendelték.[12]

1955. júniusban a szarajevói 107. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „Bataljun VOJIN” (bVOJIN) beintegrálták ezred szintre felfejlesztett és létrejött zágrábi bázison állomásozó 137. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „Puk VOJIN” (pVOJIN). Az ezred 1. zászlóalját képezte a korábbi 107. bVOJIN zászlóalj. További zászlóaljak létrehozására nem került sor. A Jugoszláv Légierő és Légvédelem struktúrája, az 1950-es évektől reformon ment keresztül. 1950-1959. közt, a korábbi divízió önállóságát megszüntették és a légierő és légvédelem közvetlen főparancsnoksága (KM JRV i PVO) alá, illetve az 1950-től létrejövő légi (repülős) hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) alá osztották be. A 137. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „Puk VOJIN” (pVOJIN) a 7. VKOS alá került, ahol 1959-ig működhetett. 1959-ben „Drvar-1.” haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 137. ezredet „pVOJIN”, a 7. repülős (légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovni Komanda” (VK) alá rendelték. 1959. januárjában a 137. pVOJIN ezredet átkeresztelték 7. pVOJIN ezreddé. A parancsnokságot „Sarajevo” bázison funkcionált továbbra is. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. A továbbra is csak egy zászlóalj alkotta 7. pVOJIN ezredet 1967-ben feloszlatták.[13]

A „Drvar” tervezet előirányozta a 3. légi hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) szkopjei bázisán a 3. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezred „Puk VOJIN” (pVOJIN) létrehozását. Továbbá a 9. légi hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) szpliti bázisán a 9. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezred „Puk VOJIN” (pVOJIN) létrehozását. A két ezred megalakítására azonban rendelkezésre álló technika hiányába nem került sor. Pontosabban a 9. pVOJIN részére 1961. májusára már rendelkezésre állt a technikai park, de a „Drvar-2” haderőreform során 1964-ben megszüntették. [14]

Az 1959-től 1962-ig tartó „Drvar-I” modernizációs terv lezárását követően 1962-től némi szovjet nyitás révén, folytatódik a modernizáció a jugoszláv légierőnél, melynek elemeként a „RV i PVO”-nál a légi megfigyelés terén pedig megjelentek a jugoszlávoknál az akkor modern szovjet „P-30” radarok^{^[15]} (állomás „Maljen” hegy), valamint a szovjet támogatással modernizálódik a légvédelem (PVO).

Megalakul az első légvédelmi rakéta ezred.

Jugoszlávia az 1950-es évek végén tárgyalásokat folytatott a britekkel a „Thunderbird Mk” ^{^[16]} brit rakéták beszerzéséről, megvásárlásáról. Ennek azonban a jugoszláv külpolitikai szemléletváltás vetett véget, mely során a Szovjetunió felé történő jugoszláv nyitás eredménye képen a jugoszlávok a szovjetektől vásároltak az 1960-as évek elején a „MIG-21 F-13” vadászrepülők mellett „SA-75 Dvina”^{^[17]} légvédelmi rakétákat. Az új rakéták üzembe helyezése, kezelőszemélyzeti képzése érdekében 1962. nyarán szovjet rakétaszakértők érkeztek Jugoszláviába, ahol ezen év őszéig maradtak. Még ezen év októberében jugoszláv tiszteket küldtek a Szovjetunióba az „Ula Ude” rakéta kiképző bázisra.

A „Dvina” rakétarendszerek vasúton érkeztek meg Jugoszláviába a „Batajnica” légi bázisra 1962. október- december közti időszakban, melyek jelentették az első légvédelmi rakéta divíziót. 1962. november 24-én hivatalosan is, parancs alapján megalakult a 250. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO) „Beograd” (Belgrád) védelmét ellátva. Az ezred főparancsnoksága a belgrádi „Banjica” bázison került elhelyezésre. Az ezred mellett létrejött a rakéta- továbbképző központ „Raketno-Nastavnog Centra” (RNC), és a kiszolgáló repüléstechnikai szolgála „Vazduhoplovno Technicke Sluzbe” (VTS). A rakétás képzés lezáró részeként 1963. júniusában a Szovjetunióból hazatértek a kiképzett légvédelmi rakétás tiszti állomány.^{^[18]}

A második rakéta szállítmány a szovjetektől „Batajnica” bázisra 1963. júniusában érkezett meg, mely a második divíziót adta a 250. légvédelmi rakéta ezredben. Az ezred két divíziójának gyakorlati kipróbálására 1963. júliusban került sor az isztriai „Premantura” félsziget lőterén, „Kamenjak” tengeri foknál. A rendszer kipróbálása után 1963. szeptemberében a 250. ezredet megreformálták. A 3. és 4. rakéta divíziók haditechnikai átadására a „Batajnica” bázison 1964. decemberétől 1964. márciusig került sor. Az ezred két divíziójának gyakorlati kipróbálására 1964. júliusban került sor az isztriai „Premantura” félsziget lőterén, „Kamenjak” tengeri foknál. Ezzel lényegében a 250. ezred négy divízióval rendelkezett; az 1. légvédelmi rakéta divízió „Batajnica”, 2. légvédelmi rakéta divízió „Obrenovac”, 3. légvédelmi rakéta divízió „Mladenovac”, 4. légvédelmi rakéta divízió „Smederevo”. A rakétás ezred rendelkezett S-75 „Dvina”[19] közepes- hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerrel, rakétákkal, 1965-től pedig S-75M „Volhov”^{^[20]} közepes- hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer és az 1970-es évektől az S-125 „Neva-M”^{^[21]} közepes- hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerrel, rakétákkal. 1964. év végén sor kerülhetett a 250. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” és alá tartozó négy divízió együttes hadgyakorlatának előkészítésére és 1965. szeptemberi gyakorlati végrehajtására.[22]

Légvédelem és légi megfigyelés.

1964-1992.

1964-ben a „Drvar-II.” haderőreform részeként átszervezésre került a jugoszláv légvédelem (PVO). 1964. júniustól létrejött az 1. légi (repülős) hadtest (VaK) alá tartozó 1. számú légvédelmi zóna parancsnokság „1. zona protivvazdusne odbrane” (Beograd)^[23]és az 5. légi (repülős) hadtest (VaK) alá tartozó 5. számú zóna parancsnokság „5. zona protivvazdusne odbrane” (Zagreb).

Az 1960-as évek közepétől az év végéig a légierő és légvédelem szerkezeti fejlesztés révén megszüntette a légi zónákat és kialakította légvédelmi divíziókat „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO). Ennek során elsőként 1966. júliusában a légierő és légvédelem főparancsnoksága létrehozta a 11. és 15. légvédelmi divíziókat „divizija Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO).

1966-tól az 5. repülős (légi) hadtestbe „VaK” alá tartozó 5. pVOJIN ezredet a megszűnő 5. légvédelmi zónából áthelyezték az 5. „VaK” alatt megalakuló 15. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá. A 7. pVOJIN ezredet 1967-ben feloszlatták. 1968-tól az 1. repülős (légi) hadtestbe „VaK” tartozó 1. pVOJIN ezredet a megszűnő 1. légvédelmi zónából áthelyezték az 1. „VaK” alatt megalakuló 11. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá.

A „Drvar-II.” haderőreform során újjászerveződött a légvédelmi tüzérség „Protuavionska Artiljerija” (PAA), megszűntették 1965/66 közt az eddigi légvédelmi létesítményeket. Létrejöttek új ezred, divízió, üteg, és vegyes szerkezetű alakulatok, önjáró légvédelmi tüzérség (SPAA) és könnyű légvédelmi tüzérség „Laka Protuavionska Artiljerija” (LPAA)^{^[24]}. Tizenegy SPAA légvédelmi ezredet hoztak létre a városok, fontos ipari, politikai létesítmények védelmére. Az ezredek üteg „baterija” vagy „bitnica” összetételűek voltak, mely üteg katonai formációja más hadnemű erők századainak felelt meg. Az ütegeket lövegek „oruda” alkották, ezen esetben a légvédelem tekintetében öt-hat löveg. Ezen lövegek jórészt amerikai (USA) 90. mm-es, vagy brit 94. mm-es ágyúk voltak. Az összes üteg „radar-számítógép” felszereléssel volt ellátva.

Légvédelmi divíziók és légvédelmi rakéta ezredek.

Az 1960-as évek közepétől (1966-1968.) az év végéig a légierő és légvédelem szerkezeti fejlesztés révén megszüntette a légi zónákat és kialakította légvédelmi divíziókat „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO).[25] Ennek során elsőként 1966. júliusában a légierő és légvédelem főparancsnoksága létrehozta a 11. és 15. légvédelmi divíziókat „divizija Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO). A 250. rpPVO ezredet az 1. légi zónából az 1. „VaK” alá tartozó 11. légvédelmi divízió „divizija Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendelték.

Továbbá elkezdődött a 250. légvédelmi rakéta ezred mellett, az orosz (szovjet) normák figyelembevételével, egy másik újabb ezred felállítása, mely a 155. hadrendi számot kapta; 155. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO”. Ezen ezred hadrendbe állítására 1967-ben került sor. A 155. ezredet az 5. „VaK” alatt működő 15. légvédelmi divízió „divizija Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendelték, „S-75M Volhov” (Volkhov) rakétarendszerrel felfegyverkezve, „Zagreb” légvédelmének ellátásával.[26] Az ezred a Zágráb melletti „Kerestinec” légi bázison állomásozott. Az ezred alá tartozott négy darab rakétás divízió (1.rdPVO- Cerklje, 2.rdPVO- Karlovac, 3.rdPVO- Sisak, 4.rdPVO- Zabok,) és egy darab rakéta-technikai divízió (1.rtdPVO- Kerestinec).

1966-ban a jugoszláv légvédelem (250. légvédelmi rakéta ezred) az országon kívül elsőnek vett részt külföldi hadgyakorlaton, melyre a Szovjetunióban az „Ashuluk”^{^[27]} lőtéren^{^[28]} került sor. Ennek keretén belül a jugoszláv tisztek megismerkedhettek a „Dvina” és „Volhov” rakéta rendszerrel. Ezen külföldi gyakorlat 1967. szeptemberében megismétlődött a 250. ezred 3. és 4. divíziói számára.

1967-ben a jugoszlávok szovjet közreműködéssel rendszerbe állíthatták a légvédelem „barátfelismerő” rendszerét, mely során a „SO-2” radar/válaszadó stabil oszcillátor készülék használatával a jugoszláv gépeket azonosíthatta a légvédelmi radar. [29]

1968-ban megalakult az 1. „VaK” alárendeltségében a 13. légvédelmi divízió (dPVO). Még ezen évben a 13. divízión belül létrehozták „Skopski Petrovac” bázison a 3. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredet „Puk VOJIN”. 1972-1973. közt a 13. dPVO divízió felszámolásra került, a benne lévő erőket szétosztották, elsősorban a 83. repülő dandárba[30] integrálták. A 3. pVOJIN visszaminősítésre került zászlóaljjá, és 31. számú radar-légtér megfigyelő és jelentő zászlóalj „Bataljun VOJIN” (31. bVOJIN) megnevezéssel alárendelték a 83. repülő dandár alá, mely dandárt a megszűnő divízióból az 1. „VaK” alatt funkcionáló 11. dPVO alá rendelték. 1977-től a 31. bVOJIN zászlóaljat kivonták a 83. repülő dandár alól és átirányították az 1. pVOJIN alá, ahol 1986-ig működött, majd ezen évben újra megalakult a 3. pVOJIN ezred.

1976. júniusában a „Batajnica” légi bázison az 1. „VaK” alatt funkcionáló 11. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendeltségében (1978-tól), megalakult a 450. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO), ellátva „S-125M Neva-M” légvédelmi rakétákkal. Az ezredet „Batajnica” bázisról átirányították a további állomáshelyére „Skopski Petrovac’ (Skopje) bázisra. Az ezred alá tartozott négy darab rakétás divízió; (1.rdPVO- Skopje, 2.rdPVO- Skopski Petrovac, 3.rdPVO- Cojlije, 4.rdPVO- Skopje,) és egy darab rakéta-technikai divízió ; (1.rtdPVO- Cojlije).

Meg kell említeni, hogy légierő a légi bázisok, „Vazduhoplovna Baza” (VB) védelme tekintetében könnyű tüzér-rakéta osztályokat „Laki Artiljerijski-Raketni Divizion” (LARD) működtetett, melyek az adott légi bázis alá tartoztak;

165. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB) és 165. LARD, 177. légi bázis és 177. LARD, 161. légi bázis és 165. LARD, 285. légi bázis és 285., LARD (később 90. LARD), 423. légi bázis és 423. LARD, 399. légi bázis és 399. LARD, 130. légi bázis és 130. LARD, 151. légi bázis és 150. LARD, 474. légi bázis és 474. LARD, 258. légi bázis és 258. LARD, 171. légi bázis és 171. LARD (később 71. LARD), 84. légi bázis és 84. LARD.

Továbbá könnyű tüzér- rakéta ezredeket „könnyű tüzér-rakéta ezred” „Laki Artiljerijski-Raketni Puk” (LARP) működtettek, melyek az adott légi bázis alá tartozta:

492. légi bázis és 492. LARP, 200. légi bázis és 200. LARP.

A Jugoszláv Légvédelem radartechnikai helyzete.

1966-ban a légierő és légvédelem VOJIN rendelkezett tíz darab „P-12” szovjet korai figyelmeztető, talajellenőrző (VHF) radarral, mely elődjének a „P-10” radarnak a továbbfejlesztett változata volt. Hatótávolsága kétszáz méter, azimutja 360 fok. Huszonöt kilométeres magasságot figyelt. A „P-12” radart a jugoszlávok „Belgrádi Katonai Műszaki Intézetében”, mint P-12M” modernizálták (teljes digitális adatgyűjtés, kijelzők modernizálása, modern adatátviteli és adatfeldolgozási, távvezérlés). A „P-12” mellett volt továbbá öt darab francia licensz engedély alapján Jugoszláviában gyártott „OAR M-61” (Fruska Gora)^{^[32]} megfigyelő és „SA-2” föld-levegő rakéta akvizíciós radar, és hat darab szovjet „PRV–11” magasságmérő és kismagasságú felderítő rádiólokátor, melyet a „P–14” és a „P–35, P-37” célfelderítő lokátorokkal, „S–75 Dvina” és az „S–125 Neva” légvédelmi rakétarendszerekkel lehetett közösen alkalmazni. 1968-ban a szovjetektől a jugoszlávok megkapták a légi helyzetek összegyűjtésére, kezelésére és továbbítására, valamint irányítási és jelentési tevékenység, valamint feladatok meghatározása szolgáló automatizáló rendszert „ASPD-1”^{^[33]} (2B, 6B, 8D i 15D) ellátva szovjet „Kaskad” műszeres rávezető parancsokat kidolgozó berendezéssel, mely biztosítja a vadászrepülőgépek légi célra történő rávezetését[34]. Még ezen évben megjelentek a jugoszláv légvédelemben a szovjet „P-14” légi célok hosszú távú detektálására és nyomon követésére szolgáló célfelderítő radar lokátor, valamint a szovjet „P-35” korai figyelmeztető radar és a „P-35” korai figyelmeztető radar továbbfejlesztett antenna elrendezésű változata volt a szovjet „P-35M” földi vezérlésű radar, melynek hatótávolsága 350 km, azimutja 360 fok volt és huszonöt kilométeres magasságot figyelt. Érkezett további „PRV-11” radar, valamint szovjet „P-12” korai figyelmeztető talajellenőrző, 200 km. hatótávolságú, 25 km. magasságot figyelő, 360 fokos azimutú radar, és szovjet „P-30” korai figyelmeztető földi irányítású, 180 km. hatótávolságú, 12 km. magasságot figyelő, 360 fokos azimutú radar. Mind ezek mellett a jugoszláv gyártású „OAR-61” radarokat elláthatták szovjet „SPB-7” interferencia eszközzel. 1969-ben a szovjetek további új technikával látták el a jugoszlávokat. Szolgálatba álltak a szovjet „P-15”, alacsony magasságban repülő repülőgépek észlelésére tervezett, és az „S-125 "Neva" légvédelmi rendszerhez kialakított, 150 km. hatótávolságú, 3 km. magasságot figyelő, 360 fokos azimutú cél/felügyeleti radar.[35]

Az 1968-as év, lényegében a jugoszláv légvédelmi rendszer fejlesztési szakaszának azon részét jelentette, mikor is teljes mértékben a szovjetektől függött. A Szovjetunióban voltak a képzések, szovjet radartechnika behozatala, a védelmi radarrendszer szovjet szisztéma szerinti kiépülése, a VOJIN erők szovjet mintára történő strukturális kialakítása…….

A VOJIN egységekben az új megfigyelési és magassági radarok mellett a szovjetektől a jugoszlávok beszerezték a vadászrepülőgépek automatizált rávezető rendszerét „Vozduh” (VEZDUH 1P), valamint a „KASKAD” és „LAZUR” félautomata műszeres vadászrepülőgépek rávezető rendszerét is. A rendszer működtetéséhez nélkülözhetetlen volt a szovjetek közreműködése s képzés területén. A jugoszlávok 1968. augusztusáig importálták és ellenőrizhették a szovjet „VAZDUH 1P” rendszert, létrehozva „Kumanovo, Stari Banovac, Kacarevo” településeken lévő századokat, a kiképzés céljából.[36]

Az első feladatok meghatározása szolgáló elektronikus, automatizált irányító rendszer a szovjet „Avtomaticekaja Sistema Peredaci Dannih” (ASPD) rendszer[37] volt, amely vadászrepülők irányítására, célra vezetésére szolgáló szovjet analóg számítógépes félautomatizált „Kaskad” rendszerből és „Lazur” vadászgépek számára történő adatátviteli rádió eszközből (R-824 i R-824LPM), valamint „2.BU” szovjet adattovábbító kabinból ( fülke) állt. Ezen rendszert szolgálták ki az elsőként szovjetektől behozott szovjet „P-35., PRV-11., P-12.” radarok, melyeket 1965-től rendszerbe állítottak.

1971-től bevezetésre került a vadászrepülők irányítására, célra vezetésére szolgáló, szovjet „Vazduh-1P” automatizált irányító rendszer, amely vadászrepülők irányítására, célra vezetésére szolgáló szovjet félautomatizált „Kaskad” rendszerből, „Lazur” adatátviteli eszközből, és „2.BU” szovjet adattovábbító kabinból ( fülke) állt „Operativno Pokazvicaka Kabina” (OPK).

Ezen rendszert továbbra is a szovjet behozatalból származó „P-35., PRV-11., P-12.” radarok, melyeket 1965-től rendszerbe állítottak, és az 1970-es évektől rendszerbe állított „P-14” radar. Későbbiekben elsősorban a „P-14., és „PRV-11” radarok képezték többségében a fő radarbázist, a „P-12” radart tartalékba sorolták. A „Vazduh 1P” automatizált irányító rendszer részeként működött a klasszikus módszerű harci repülés irányítási és utasítási rendszer „Komandovanje i Upravljanje Borbenom Avijacijom” (KUBA) és az automatizált utasítási rendszer „Komandno Sredstvo Automatizacije” (KSA). A KUBA és a KSA lehetővé tette, több megfigyelő radar és több magasságmérő radar szinkron működését. Természetesen a „Vazduh 1P” rendszer többszöri fejlesztésen esett át, de még így is működése bonyolult és nehézkes volt. A modernizált „Vazduh 1P” rendszer hatvan ellenséges célpontot, negyven baráti (saját) vadászgépet azonosított, alapesetben egyszerre húsz célpontot fogott be, de zászlóalj szintű alkalmazásban harmincegyet, századnál viszont tizenkét elfogási célpontot. A rendszer bevezetésre került úgy századszintű erőknél, mint zászlóaljaknál, vagy dandár, divízióknál.

Az 1970-es évek elején megérkeztek a „nyugati” behozatalból származó brit három dimenziós „S-600” sorozatú radarok. Az első beszerzett radar „S-600” (Brendy) típusú volt, ellátva „S-1016” megfigyelő antennával és „S-5016” radar kabinnal, valamint „S-1017” magasságmérő antennával „S-613” radar kabinnal.[38] Mindezek mellett a svéd „Natrap” (Kupres) automatizáló adat-kép átviteli rendszer és a hozzá tartozó brit „S-5013” (Anvil) kezelőfülkét is leszállították. Megkezdődött az „AS-70” (Julia) svéd automatizálási rendszer bevezetése is.[39]

A „VOJIN” rendszerben azonban még használatban voltak az 1960-as és 1970-es években a régi, koros amerikai (USA) gyártmányú radarok „AN / TPS-1D, AN / FPS-8”, mint közepes és nagy hatótávolságú megfigyelő radarok, valamint a „AN / TPS-10D” magassági radar. Mindemellett jelen voltak szovjet „P-15” kis magasságú radarok és a hazai (jugoszláv) gyártású „OAR M-61” (Fruska Gora) radarok.

A brit „S-600” (Brendy) radarok, svéd automatikus radar információkezelő rendszerrel „Automatski Sistem Upravljanja Radarskom Informacijom” (ASURI) AS-70 „Julia” egészítették ki, mely a légi helyzetek összegyűjtése, kezelése és továbbítása, valamint irányítási és jelentési tevékenység ellátására szolgált. A rendszerhez csatlakozott a svéd „Natrap” távközlési rendszer, amely képeket sugárzott a radarképernyőkről. Előnye volt, hogy bármely típusú megfigyelő radarhoz csatlakoztatható volt, és az adatok bármely panoráma kijelzőn megjeleníthetők voltak. Több radar is csatlakoztatható a rendszerhez.

Az „AS-70” (Julia) svéd automatizálási rendszer az „S-600” sorozatú radarból, „S-613” magasságmérők radarból vagy a szovjet „P-15” radarból kapta az információt. A rendszerhez tartozott a svéd „Natrap”, mely a brit „S-5013” (Anvil) kabinban volt.

Nem sokat váratott magára a brit analóg rendszerű „S-605” radarok helyébe lépő, modernebb brit „S-654” automatizált rendszerű radarok megjelenése a jugoszláv légvédelemben. 1974-től az „S-654” radarok bevezetésre kerültek a jugoszláv légvédelembe. A kabinok tekintetében az „S-5013” (Anvil) helyett, az „S-5014B” (Furnus)[40] került bevezetésre. Az adattovábbító kabin el volt látva „Locus 16” számítógéppel. A „Furnus” lehetővé tette a célok automatikus indítását és nyomon követését, valamint a vadászrepülők automatikus irányítását. Ezen felül beszereztek a jugoszlávok „S-1020” megfigyelő radarantennákat, amelyet négy hegyen helyeztek el „Kopaonik, Jahorina, Pljesevica, Ljubljanski vrh”. [41]

Az „S-600” sorozatú radarok már nem szovjet „Kaskad” célra vezetésére szolgáló félautomatizált rendszer, hanem a szintén szovjet, de automatizált célra vezetésére szolgáló „Vazduh-1P” irányító rendszer szolgálta ki. Az adatok átvitelénél azonban problémát jelentett a brit radar és kabin, valamint a „Vazduh-1P” összepárosítása, melyet a korábbi „Lazur” készülék nem tudott megoldani. A jugoszlávok a „Mihajlo Pupin” Intézetben, 1970-es év közepére kifejlesztették ezen probléma kiküszöbölésére a digitális frekvenciás dekódert „digitalno-frekventni desifrator” (DFS). Ezen összeállítást, mint „AS-74” automatikus radar információkezelő rendszer „Automatizovani Sistem” (AS), került bevezetésre, kiváltva az „ASPD” rendszert. Az AS-74 rendszer alapelemét alkotta az „S-5014B” kabin (radar S-600), a „DSF” és adatátviteli „R-824LPM” rádió a „Lazur” készülékből.

Az „AS-74” rendszer révén a korábbi elavult „AS-70” vagy „Vazduh 1P” rendszert (mint KUBA szisztéma) kezdték kivonni, a szovjet „P-35, PRV-11, P-14” radaokat tartalékba helyezték. Természetesen azokban a „VOJIN” egységekben, amelyek továbbra is a „P-35, P-12, PRV-11.” és „P-15” szovjet radarok működtek, megmaradt a szovjet „Vazduh-1P” automatizált irányító rendszer; a szovjet félautomatizált „Kaskad” rendszer, „Lazur” adatátviteli eszköz, és „2.BU” szovjet adattovábbító kabin ( fülke). Az AS-74 rendszer, ellátva „S-5014B” (Furnus) kabinnal az ország nyugati részében került bevezetésre (Bihac/Zeljava, Pleso, Pula), míg az ország keleti részében maradt az AS-70, és „Natrap” rendszer, ellátva „S-5013” (Anvil) kabinnal, de a „KUBA” rendszer is üzemelt egyes helyeken (Batajnica, Slatina) az ASPD rendszerrel, „Vazduh 1P” rendszerrel és „Kaskad” valamint „Lazur” irányítással. [42]

Újabb rendszer kialakítására az 1980-as évek közepén került sor, mikor is a Jugoszláv Légierőbe szolgálatba álltak a szovjet „MIG-29” vadászrepülők, valamint behozatalra kerültek az amerikai (USA) „AN-TPS-63, AN/TPS-70” háromdimenziós radarok.

A modern repülőkkel történő radarkapcsolati adattovábbítást, kommunikációt, célravezetést a „szovjet „Vazduh-1P” automatizált irányító rendszer már teljes egészében nem szolgálta ki, ezért a jugoszlávok nekiláttak saját fejlesztésű „PASVOJ-85”[43] automatizált irányító rendszerüknek, melynek gyakorlati felhasználására az a külföldről beszerzett, modernebb „AS-84” automatikus radar információkezelő rendszer „Automatizovani Sistem” (AS) szolgálatba vezetése miatt nem került sor. Az AS-84 rendszert 1988-tól helyezték üzembe, mely kompatibilis volt az amerikai „AN-TPS-63, AN/TPS-70” radarokkal.

Az 1970-es évek végén és a 1980-as évek elején megkezdődött a „MiG-21bis” vadászgép legújabb verzióinak bevezetése, elődeihez képest lényegesen jobb teljesítménnyel, különösen az éjszakai küldetések végrehajtása során. Megkezdődött az új „S-125M Neva” és „2K12 Kub-M” közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerek bevezetése. [44]

1983-ban megkezdődött a modern amerikai radarok „AN/TPS-63” bevezetése, 1985/86-ban pedig az első igazi három dimenziós amerikai „AN/TPS-70” radarok bevezetése. Az AS-84 automatizálási rendszert a légvédelmi tűz központosított irányításához tervezték. A rendszert elhelyezhették kabinban, vagy úgynevezett operációs központban „Operativna Centra” (OC). Az AS-84 rendszert alkotta, a számítógépes munkacsoport, négy darab „jelző” csoport és hat videó terminál. Az operációs központok a légvédelem (PVO) zónális műveletirányítási központjai voltak (ZOC vagy OCZ). Az OCZ központok a szektorális elrendezésű alárendelt operációs központok (OCS) információit dolgozták fel. Sajnos rendszerességgel akadt hiba a rendszerben, így ismét a „Mihajlo Pupin” Intézet révén, az AS-74 automatizálási rendszerhez hasonlóan, megoldotta az AS-84 automatizálási rendszer és annak radarkapcsolati, valamint a „Lazur” adatátviteli eszköz, számítógépes kommunikációs problémáit a vezetési parancsok továbbítására a „MiG-21” és későbbi „MiG-29” vadászgépek számára.[45]

A légvédelmi radartechnika a légierőnél három Légtér Megfigyelő, Jelentő és Irányító Felügyelet „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN) kontrolálta. Már az 1950-es évektől funkcionált az 1. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezred (pVOJIN), és az 5. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezred (pVOJIN). 1966-tól az 5. pVOJIN ezred az 5. „VaK” alá tartozó 15. légvédelmi divízióhoz „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) sorolták, 1968-tól az 1. pVOJIN ezredet pedig az 1. „VaK” alá tartozó 11. légvédelmi divízióhoz „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) sorolták be. A 7. pVOJIN ezredet 1967-ben feloszlatták. A 7. pVOJIN megszűnésével a megmaradt két VOJIN ezred mellé 1968-ban az 1. „VaK” alá tartozó és megalakuló 13. légvédelmi divízióban (dPVO)^{^[46]}, a „Skopski Petrovac” bázison megalakították a 3. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredet „Puk VOJIN”. Ezen három VOJIN ezred (1. pVOJIN, 5. pVOJIN, 3.pVOJIN) rendelkezett a meglévő radar és radarrendszerrel.

Ezek közt volt a szovjet „P-35M” korai figyelmeztető megfigyelő radar, mely a szovjet „P-35” továbbfejlesztett antenna elrendezésű radarja volt. A „P-35M” radarból tizenöt darabbal rendelkeztek, ebből tizenkét darab funkcionált az aktív védelem részeként, két darabot oktatási célból használtak, egy darab pedig felújítás alatt állt. Két darab aktív védelemben alkalmazott szovjet „P-14” légi célok hosszú távú detektálására és nyomon követésére szolgáló célfelderítő radar lokátor. Nyolc darab szovjet „P-12” korai figyelmeztető talajellenőrző radar, melyből hét darab funkcionált az aktív védelem részeként, egy darabot oktatási célból használtak. Tizenhárom darab szovjet „PRV–11” magasságmérő és kismagasságú felderítő rádiólokátor, ebből tizenegy darab funkcionált az aktív védelem részeként, két darabot oktatási célból használtak. Három darab amerikai (USA) közepes hatótávolságú „AN/FPS-8” kereső megfigyelő radar. Huszonegy darab amerikai (USA) mobil megfigyelő „AN/TPS-1 D” radar, melyből kilenc darab volt kihelyezve egységekhez, egy volt oktatási célból használatba, három darab tartalékot képezett, egy pedig üzemen kívül volt. Továbbá szolgálatba voltak amerikai (USA) „AN/TPS-10 D” magasságmérő és kismagasságú felderítő rádiólokátor. Saját jugoszláv gyártású (francia licensz alapján)”OAR M-61.” (Fruska Gora) megfigyelő és „SA-2” föld-levegő rakéta akvizíciós radarból tizenkét darab funkcionált, melyből öt darab volt egységeknél, hét darab pedig tartalékot képezett.[47]

1968. „AVALA” hadgyakorlat.

1968-as évben a Csehszlovákia elleni intervenció a szovjetek és szövetséges „Varsói szerződés” hadserege részéről Jugoszlávia szempontjából is egyfajta „válság” helyzetet eredményezett a szovjet kapcsolatokban. A Jugoszlávok nem zárták ki annak lehetőségét, hogy Csehszlovákiához hasonlóan őket is „lerohanják” a „Varsói szerződés” hadseregei. Ez érdekes helyzetet eredményezett a szovjet-jugoszláv hadi fejlesztésekkel kapcsolatos partnerségben. A szovjetek érdeklődésére a jugoszlávok a harckészültséget hadgyakorlatként „álcázták”, mely az „AVALA” nem kapta, bár a szovjeteknek feltűnt, hogy „élesítve” történt a hadgyakorlati végrehajtás. 1968. augusztus 21-én a Jugoszláv Légierő és Légvédelem egységeinél elrendelték a harckészültséget.

1968. augusztus 26-án az RV és a PVO parancsnoksága parancsot adott ki az "AVALA" hadgyakorlat végrehajtására, mely fokozott harckészültségbe helyezte a jugoszláv haderőt. A „hadgyakorlat” 1968. október 10-ig tartott. Ezen helyzet a VOJIN légvédelmében többek közt azt is eredményezte, hogy a légvédelmi divíziókon belül új VOJ szakaszokat alakítottak meg; a 15. légvédelmi divízióban (dPVO) a „Koprivnica” VOJ szakasz, „Donja Lendava” VOJ szakasz, „Donji Miholjac” VOJ század, a 11. légvédelmi divízióban (dPVO) a VOJ szakasz „Dimitrovgrad”, VOJ szakasz „Negotin”, VOJ szakasz „Subotica”, VOJ szakasz „Aleksa Santic”, VOJ szakasz „Osijek”, VOJ szakasz „Beli Manastir”.

Az éles harckészültségben folytatott hadgyakorlat során számos hiba mutatkozott, többek közt a terheltség végett az „OAR M-61 „Fruska Gora” radarok nem megfelelő működése. A hadgyakorlat utáni időszakban használaton kívül helyezték az „OAR M-61 „Fruska Gora” radarokat. A „válság” idején (AVALA gyakorlat) a VOJIN szolgáltatás új formációi jöttek létre, igazodva a hatékonyabb munkához és gyorsabb információáramláshoz. Ebben azonban adódott hiba. A meglévő zászlóaljparancsnokságokat feloszlatták, és a századokat közvetlenül a VOJIN ezredekhez kapcsolták. A meglévő két operációs központ (OC VOJIN) mellett további három OC VOJIN alakult meg. Az újonnan létesült VOJ szakaszok állomásoztak „Podravska Slatina, Dimitrovgrad, German planina (hegység), Delcevo”. VOJ századok pedig „Koprivnica, Subotica, Zadar”.[48]

A válság vége után új megállapodások születtek

1968. év végére a szovjet légi helyzetek összegyűjtésére, kezelésére és továbbítására, valamint irányítási és jelentési tevékenység, valamint feladatok meghatározása szolgáló automatizáló rendszerét „ASPD-1”^{^[49]} hét VOJIN radarállomás, két OC VOJIN központot (Zagreb, Beograd) foglalt magába. Az „APN-1 Kaskad” és „Lazur” szovjet műszeres rávezető parancsokat kidolgozó berendezés, mely biztosítja a vadászrepülőgépek légi célra történő rávezetését. ^{^[50]} Ezen „APN-1” a Sziszek és Sztári Banovci bázisokon kerültek elhelyezésre, de egyes források Bihácsi bázist is említik.^{^[51]}

A következő időszakban normalizálódtak a kapcsolatok a Szovjetunióval, így a technikai együttműködés 1969-ben folytatódott. Folytatódik a radarberendezések, valamint az automatizálási rendszerek és műszerek beszerzése a Szovjetuniótól. Viszont a „csehszlovákiai helyzet”, mely válságot okozott a jugoszlávoknál, kellő tanulsággal szolgált a katonai vezérkar számára. Döntés született a „nyugati” nyitásról, így a jugoszlávok a britektől szereztek be „S-600 Marconi”^{^[52]} radarrendszert.^{^[53]} Természetes a jugoszlávok a szovjetektől továbbra is beszereztek technikai eszközöket, többek közt szovjet „P-15” célfigyelő radar lokátorokat^{^[54]}, és „SPB-7” elektronikus zavaró rendszert.^{^[55]} A „RON” terv alapján pedig szovjet „SRS-6” és „SRS-7” elektronikai felderítő és zavaró rendszer (INTERJAM).[56]

Ezen szállítmányok némi késéssel érkeztek be a jugoszlávokhoz. A határidő késések mellett az is problémát jelentett, hogy a kezelő személyzetek szovjet képzése is akadozott, a műszaki leírások, karbantartási, javítási anyagokkal együtt.

1969. évben megérkeztek a britektől az „S-605H” megfigyelő radar lokátor, az „S-613H” magassági radar, valamint a svédektől a „NATRAP” automatizáló adatátviteli rendszer. [57]

Az „AVALA” hadművelet, válsághelyzet utáni időszakban, 1968. szeptemberében a teljes VOJIN rendszert átszervezték, mely 1970. decemberig tartott. Három VOJIN ezred (1. pVOJIN, 5. pVOJIN, 3. pVOJIN) funkcionált, a légvédelmi divíziók alá rendelve. Az 5. pVOJIN ezred az 5. „VaK” 15. légvédelmi divízióba „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO), az 1. pVOJIN ezred az 14. „VaK” 11. légvédelmi divízióba „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) vonták be. 1968-ban az 1. „VaK” alatt működő és megalakuló 13. légvédelmi divízióban (dPVO) a „Skopski Petrovac” bázison megalakították a 3. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredet „puk VOJIN”. Továbbá a jugoszláv tengeri partvonali zóna védelmét ellátta a „Sjever” terv alapján, egy VOJIN zászlóalj, mely zászlóalj a 61. számot kapta és a légierő haditengerészeti támogatásra rendelet 97. számú repülő dandárja alá volt rendelve, a „Split-Divulje” bázison állomásoztatva erőit. A 61. bVOJIN zászlóalj az Adria tengerparti zónát felügyelte „Zadar, Prevlaka” bázisain lévő századokkal és „Vis” szigeten lévő légtérfigyelő és jelentő „VOJ” szakasszal.

A „Sjever” terv keretén belül, „Titograd” bázison megalakult az 58. zászlóalj „bataljon VOJIN” (bVOJIN).

A „válság” (1968. AVALA) utáni időszakban a VOJIN jelentős mértékű fejlesztésen esett át, új, modern kiszolgáló objektumokkal, létesítményekkel ellátva. Köztük volt a 11. légvédelmi divízió (dPVO) főparancsnokságának bázisa, a földalatti „909 objektum” (Beograd-Strazevica), és a légierő és légvédelmi főparancsnokság operatív központ „Miroc” objektum „Jahorina” hegységben.

1970. év végére a VOJIN szolgálat három VOJIN ezredből, alájuk sorolt három VOJIN zászlóaljból -melyekhez négy operációs központ (OC) tartozott-, két parancsnoki századból, tizenöt VOJIN századból és hat VOJIN szakaszból állt. Az egységekhez tartozott ötven megfigyelő radar, húsz magassági radar, három automatizáló rendszer.

1972-1973. közt a 13. dPVO divízió felszámolásra került, a benne lévő erőket szétosztották. A 3. pVOJIN visszaminősítésre került zászlóaljjá, és 31. számú radar-légtér megfigyelő és jelentő zászlóalj „Bataljun VOJIN” (31. bVOJIN) megnevezéssel alárendelték a 83. repülő dandár alá, mely dandárt a megszűnő divízióból a 11. dPVO alá rendelték. 1977-től a 31. bVOJIN zászlóaljat kivonták a 83. repülő dandár alól és átirányították az 1. pVOJIN alá, ahol 1986-ig működött, majd ezen évben újra megalakult a 3. pVOJIN ezred.

1978-1985. VOJIN szolgálat, területi tagolódása.

A VOJIN rendszer szempontjából Jugoszláviát két területi zónára osztották fel, „keletire” és „nyugatira”.

A keleti szektorban többséget képeztek a szovjet radartechnikai eszközök. A „P-15, PRV-11., P-12., P-15., P-14.” radarok. Ezen szovjet radarberendezéseket összesen öt VOJIN század és négy önálló VOJ szakasz működtette.

Az öt VOJIN századba az 1970-es évek végére és 1980-as kezdetére elkezdték bevezetni a brit „S-600 Marconi” radarokat és hozzájuk tartozó „Anvil” kabinokat az új állásokba, ahonnan a régi amerikai (USA) „AN / FPS-8” és „AN / TPS-10A” radarokat 1985-ig fokozatosan kivonták. Mind ezek mellett négy önálló VOJ szakasszal, elkezdődött a modern amerikai (USA) „AN/TPS-63” radarok bevezetése a szolgálatba 1983-tól, mely radarok a szintén amerikai (USA) elavult „AN/TPS-1E” radarokat váltották.

A keleti szektor VOJIN központi fő operációs parancsnoksága (OC VOJIN) a földalatti „909 objektum” (Beograd-Strazevica) bázison funkcionált.

Az adatátviteli automata és félautomata rendszerek közül a 3. VOJIN központban (CVOJIN) funkcionált az automatikus radar információkezelő rendszer „Automatski Sistem Upravljanja Radarskom Informacijom” (ASURI) légi helyzetek összegyűjtése, kezelése és továbbítása, valamint irányítási és jelentési tevékenység, valamint feladatok meghatározása szolgáló elektronikus „ASPD” rendszere[58], az 1. VOJIN központban (CVOJIN) pedig az „ASURI” légi helyzetek összegyűjtése, kezelése és továbbítása, valamint irányítási és jelentési tevékenység, valamint feladatok meghatározása szolgáló „AS-70” (Julija) rendszere. A szovjet „P-14” radarok esetében a képátviteli rendszerként a „NATRAP” (Kupres) rendszert használták. A vadászrepülők irányítására félautomatizált szovjet „VAZDUH 1P” (ASPD, 2BU-Kaskad-Lazur) célravezető adattovábbító rendszer, vagy klasszikus módszerű „KUBA” rendszert használtak.[59]

A nyugati szektorban a szovjet radarrendszerek közül a „P-35, PRV-11, P-12” és „P-15”, valamint egy „P-14” is működőképes volt. Ezen szovjet radarrendszert végül 1980-ra, már csak két VOJIN század és három tartalékos önálló VOJ szakasz működtette, a többi század és szakasz részére szolgálatba állították a brit „S-600” és „S-604H” radarok. Az „S-600” radarokat ellátták „Anvil” és „Furnus” irányító kabinokkal. Hét VOJIN század használt „S-654” radart „Furnus” kabinnal, öt pedig „S-600” radart, „Anvil” kabinnal. Két önálló VOJ szakasz „S-604H” radarral rendelkezett. Az amerikai radarok közül az utolsó működő „AN / TPS-1E” és „10D” radarokat 1981 folyamán kivonták.

A nyugati szektor VOJIN központi fő operációs parancsnoksága (OC VOJIN) a „Zagreb” várostól délre eső „Busevec” településnél működött.

Az adatátviteli automata és félautomata rendszerek közül az 1. VOJIN központban (CVOJIN) és az „Operativnom Centru VOJIN” (OC VOJIN) fő operációs központban funkcionált az automatikus radar információkezelő rendszer „Automatski Sistem Upravljanja Radarskom Informacijom” (ASURI) légi helyzetek összegyűjtése, kezelése és továbbítása, valamint irányítási és jelentési tevékenység, valamint feladatok meghatározása szolgáló „ASPD” rendszere, az 1. VOJIN központban (CVOJIN) pedig kér darab az „ASURI” légi helyzetek összegyűjtése, kezelése és továbbítása, valamint irányítási és jelentési tevékenység, valamint feladatok meghatározása szolgáló „ASPD” rendszer. Az „ASPD” 1981-től „ASURI-KUBA AS-74” automatikus radar információkezelő rendszer váltott fel, a 2. VOJIN központhoz (CVOJIN) rendelve.

A vadászrepülők irányítására félautomatizált szovjet „VAZDUH 1P” (ASPD, 2BU-Kaskad-Lazur) célravezető adattovábbító rendszert használtak, de már elkezdődött a tejesen automatizált brit „AS-74”[60] célravezető adattovábbító rendszer bevezetése a szolgálatba, ellátva brit „S-5014B Furnus” kabinnal, benne „Locus 16” számítógéppel és szovjet „R-824 LPM Lazur” digitális frekvenciakódolóval.[61]

A radarok tekintetében a jugoszláv vezérkar szembesült azon ténnyel, hogy a régi szovjet „P-14, P-12, P-35M” és „PRV-11” radarok[62] összeegyezhetetlenek voltak, az új, modern automatizáló rendszerekkel.

A vezérkari törzs intézkedett a meglévő eszközök folyamatos korszerűsítésére, létrehozva a digitális frekvenciakódoló rendszert „digitalni frekfentni sifrator” (DFS), mely segítségével megoldódott a „nyugati” technika, a brit „S-5014B Furnus” operációs kabinnal rendelkező „S-600” radar rendszer és a „keleti” technika, szovjet „R-824 LPM Lazur” repülés irányító „VHF” rádió állomás távvezérlő készülékének összehangolása a szovjet vadászrepülőgép célra irányítása céljából.[63] Az 1980-as évek közepétől, miután a jugoszlávokhoz megérkeztek az amerikai (USA) „AN/TPS-63” megfigyelő légvédelmi radarok és „AN/TPS-70” háromdimenziós radarok [64], bevezetésre kerültek a brit „AS-74” és „AS-84” automatizálási rendszer[65]. Továbbra is funkcionáltak a brit „S-605/654” megfigyelő légvédelmi radarok és az „S-613” magassági radarok. Mind ezek mellet szovjet új „MiG-21bis” és a legújabb „MiG-29” vadászgépek[66], „S-125M Neva” és „2K12 Kub-M” légvédelmi rakéták léptek szolgálatba. A „DFS” digitális frekvenciakódoló rendszerrel a „Furnus” operációs kabinok számítógépes rendszerével egyidejűleg hat „MIG-21” vadászgépet, később pedig a szolgálatba állított „MIG-29” vadászgépet lehetett irányítani.[67]

[1] 1954. májusától a „Zemun” bázison lévő 191. légi bázis vegyes légvédelmi divíziója. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[2] 1954. májusától a „Batajnica” bázison lévő 177. légi bázis vegyes légvédelmi divíziója. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[3] A 4. repülős regionális parancsnokság „Vazduhoplovna Oblasna Komanda” (VOK) átszerveződése során 1948-ban megalakult belőle a 41. „Vazduhoplovnov Tehnicke Divizija” (VTD) divízió. Ezen divízió azonban még 1948-ban át is keresztelik 34. „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande” (VTK), parancsnoksággá. A főparancsnokság a „Zagreb” légi bázison működött, mely alá tartozott „Pleso, Lucko, Borongaj, Cerklje, Ljubljana-Polje, Pula, Zemunik” repterek. 1953-ban a 34. VTK-t alárendelik a 3. „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtesthez. 1950-es évektől a 34. VTK alá tartozott több repülő technikai zászlóalj (vtb); „151. vtb Pleso, 181. vtb Pleso, 184. vtb Cerklje, 200. vtb Banja Luka, 257. vtb Lucko, 258. vtb. Pula, 465. vtb Ljubljana, 474. vtb. Cerklje”, továbbá javító műhely működött „116. vr (auto) Zagreb, 154. vr (repülő) Velika Gorica, 168. vr. (motor) Banja Luka”. Több haditechnikai raktár tartozott a 41. VTK alá: „7. számú raktár- Volinje, 10. számú raktár- Velika Gorica , 16. számú raktár- Zagreb , 21. számú hajtóanyag raktár- Volinje , 25. számú raktár- Cerklje ”. Ezeken kívül a VTK alá tartozott még a repülős rekreációs üdülő „Viltus” , valamint a 65. légvédelmi tüzér divízió (dPAO) „Pleso”. 1949. júliusában megalakuló zágrábi 376. gépjárműves zászlóaljat „Auto-Bataljun” (AB) és a 379. gépjárműves zászlóaljat „Auto-Bataljun” (AB) szintén a 34. VTK-hoz sorolták. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[4] A 2. repülős regionális parancsnokság „Vazduhoplovna Oblasna Komanda” (VOK) átszerveződése során 1948-ban megalakult belőle a 21. „Vazduhoplovnov Tehnicke Divizija” (VTD) divízió. Ezen divízió azonban még 1948-ban át is keresztelik 41. „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande (VTK), parancsnoksággá. A főparancsnokság a „Skopje” légi bázison működött, mely alá tartozott „Skopje, Nis, Leskovac” repterek. A 41. VTK 1953-tól a 7. „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtest alá rendelik és hadtesti parancsnokság alá sorolódik. 1950-es évektől a 41. VTK alá tartozott több repülö technikai zászlóalj (vtb); „75. vtb Skopje, 103. vtb Skopje, 161. vtb Nis, 165. vtb Skopje, 201. vtb Leskovac”, továbbá a 72. légvédelmi tüzér divízió (dPAO) „Skopje”. Gépkocsi javító műhely működött „Skopje” bázison, „56. vr Skopje”, valamint repülő javító műhely, szintén „Skopje” bázison, „167. vr Skopje”. Több haditechnikai raktár tartozott a 41. VTK alá: „5. számú raktár- Deneral Jankovic, 6. számú hajtóanyag raktár- Cacak-Jemenske Stene, 12. számú raktár- Kraljevo, 15. számú raktár- Vitanovac, 18. számú raktár- Skopje, 27. számú raktár- Nis”. 1949. júliusában megalakuló 283. gépjárműves zászlóaljat „Auto-Bataljun” (AB) szintén a 41. VTK-hoz sorolták, valamint az 1949. júliusában felállított 290. aero-technikai műszaki zászlóaljat „Aerotehnicki Inzinjerijski Bataljun” (AtInzB). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[5] https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/

[6] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,32152.0.html

[7] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=32153.0

[8] http://www.biscani.ba/vijest/foto-tajne-bivse-jna-radarski-polozaj-pljesevica-licko-orlovo-gnijezdo/47087

[9] http://www.odbrana.mod.gov.rs/odbrana/236/Odbrana_236.pdf

[10]https:// www. mycity- military. com/P VO-i- sistemi- VOJ/ Formiranje-p rve- operativne- elektronske- radarske-mreze-u- Jugoslovenskoj.html

[11] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[12] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[13]https://en.wikipedia.org/wiki/7th_Air_Reconnaissance_Regiment, Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[14] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[15] Vidosav Kovacevic: Jugoslavensko Ratno Vazduhloplovstvo i Protivvaazdusna Odbrana.- komanda RV i PVO.Beograd 1988.

[16] https://en.wikipedia.org/wiki/Thunderbird_(missile)

[17] https://hu.wikipedia.org/wiki/SZ%E2%80%9375_Dvina

[18]http: // www. vs. rs/ sr_ lat/ jedinice/ vojska- srbije/ ratno- vazduhoplovstvo- i- pvo/ 250- raketna- brigada- za-protivvazduhoplovna- dejstva

[19] „NATO-Code SA-2C Guideline”

[20] https: // www. reptar. hu/ repulogepeink/ sz-75m- volhov- kozepes- hatotavolsagu- legvedelmi-raketarendszer. html

[21] https: // bs. wikipedia. org/ wiki/ S-125_Neva/ Pe%C 4 %8 Dora, https: // hu. wikipedia. org/ wiki/ SZ% E2% 80 % 9 3125_Nyeva % E2%80%93M

[22] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,13549.0.html, https://forum.htka.hu/threads/sz-75-dvina-sa-2-guidline.368/

[23] https://hu.qaz.wiki/wiki/11th_Air_Defense_Division

[24] https://bs.wikipedia.org/wiki/Ratno_vazduhoplovstvo_i_protivvazdu%C5%A1na_odbrana_SFRJ

[25] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[26] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,13549.0.html

[27] https://en.wikipedia.org/wiki/Ashuluk

[28] http://www.weathergraphics.com/tim/russia/Ashuluk.htm

[29] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[30] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 83. vadászrepülő ezred/ A 83. repülő dandár.

[31] https: // bs. wikipedia. org/ wiki/ S-125_Neva/ Pe%C 4 %8 Dora, https: // hu. wikipedia. org/ wiki/ SZ% E2% 80 % 9 3125_Nyeva % E2%80%93M

[32] https://www.radartutorial.eu/19.kartei/11.ancient2/karte044.en.html

[33] https://www.secretprojects.co.uk/threads/command-and-control-soviet-style-the-web.79/

[34] http://www.repulestudomany.hu/tdk/2014_Palik_Matyas_Csaba_SZD.pdf

[35] http://www.repulestudomany.hu/tdk/2014_Palik_Matyas_Csaba_SZD.pdf

[36] https: // www. radomes. org/ museum/ parseequip. php? html= tps- 1d. html& type= equip_ html, https: //en. wikipedia. org/ wiki/Category:Military_radars_of_the_United_States_Marine_Corps

[37] https: // de. wikipedia. org/ wiki/ PU- 12# Automatisiertes_ F% C3 %B Chrungs system_ ASPD, _ Informationstableaus _ und_ Luftlagekarte

[38] https:// marconiradarhistory. pbworks. com/ w/ file/ fetch/ 90246785/ S5011 % 2C % 20S5012 % 20 and % 20S5016% 20 Electronics % 20Cabins. pdf

[39] https://otpisani.niceboard.com/t235p25-vazduno-osmatranje-javljanje-i-navodjenje

[40] https: // marconiradarhistory. pbworks. com/ w/ file/ fetch/ 89173640/ S501x% 20 Radar % 20 Cabins %2 0- % 201969. pdf

[41] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=32153.5;wap2, https://repositum.tuwien.at/retrieve/8593

[42] https: // www. mycity- military. com/ Ostalo- 3/ Navodjenje- lovacke-i- civilne- avijacije-i- prateci- radarsko-racunarski- i_2.html

[43] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=32153.0;wap2

[44] https: // www. mycity- military. com/ Ostalo- 3/ Navodjenje- lovacke-i- civilne- avijacije-i- prateci- radarsko-racunarski- i_2.html

[45] https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Automatizovani-sistem-AS-74.html

[46] 1972-1973. közt a 13. dPVO divízió felszámolásra került, a benne lévő erőket szétosztották. A 3. pVOJIN visszaminősítésre került zászlóaljjá, és 31. számú radar-légtér megfigyelő és jelentő zászlóalj „Bataljun VOJIN” (31. bVOJIN) megnevezéssel alárendelték a 83. repülő dandár alá, mely dandárt a megszűnő divízióból a 11. dPVO alá rendelték. 1977-től a 31. bVOJIN zászlóaljat kivonták a 83. repülő dandár alól és átirányították az 1. pVOJIN alá, ahol 1986-ig működött, majd ezen évben újra megalakult a 3. pVOJIN ezred.

[47] https: // www. radomes. org/ museum/ parseequip. php? html= tps- 1d. html& type= equip_ html, https: //en. wikipedia. org/ wiki/Category:Military_radars_of_the_United_States_Marine_Corps

[48] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=32152.15

[49] https://www.secretprojects.co.uk/threads/command-and-control-soviet-style-the-web.79/

[50] Palik Mátyás Csaba: Automatizált Légvédelmi Vezetési Rendszerek Keleten és Nyugaton. Összehasonlító Elemzés, 2014. Szolnok szakdolgozat, Nemzeti Közszolgálati Egyetem. http:// www. repulestudomany. hu/ tdk/ 2014_ Palik_Matyas_Csaba_SZD.pdf

[51] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=32152.15

[52] https://www.radartutorial.eu/19.kartei/11.ancient2/karte075.en.html

[53] https://en.wikipedia.org/wiki/Marconi_Martello

[54] Palik Mátyás Csaba: Automatizált Légvédelmi Vezetési Rendszerek Keleten és Nyugaton. Összehasonlító Elemzés, 2014. Szolnok szakdolgozat, Nemzeti Közszolgálati Egyetem. http:// www. repulestudomany. hu/ tdk/ 2014_ Palik_Matyas_Csaba_SZD.pdf

[55] http://users.sch.gr/dlabaditis/TH/radars/

[56] https://tangosix.rs/2015/02/11/istorija-domace-upotrebe-lovca-presretaca-mig-21/, Horváth József: Elektronikai hadviselés a Magyar Honvédségben. Hadmérnök, X. Évfolyam 1. szám - 2014. március

[57] IFATCA The Controller - October 1965., Published on Oct 1, 1965

[58] http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=32152.0

[59] http://www.paluba.info/smf/index.php?action=printpage;topic=32152.0

[60] https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Automatizovani-sistem-AS-74.html

[61]http://www.paluba. info/ smf/ index. php? action= printpage; topic= 32152.0, http:/ /www. paluba. info/ smf/ index. php? topic=32153.5;wap2, https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Automatizovani-sistem-AS-74.html, http: // www. vs. rs/ sr_ lat/ jedinice/ vojska- srbije/ ratno-vazduhoplovstvo-i-pvo/ 126-brigada-vojin, https://www.ha5kdr.hu/military-doksik-1

[62] https: //e n. wikipedia. org/ wiki/ P-14_radar, https: //en. wikipedia. org/ wiki/ P-12_radar, https:/ /en. wikipedia. org/ wiki /P-35_radar, https:// hu. wikipedia. org/ wiki/ PRV% E2% 80%9 311, https: // hu. qaz. wiki /wiki /P-14_radar,

[63] https://www.ha5kdr.hu/military-doksik-1

[64] http://www.vs.rs/en/units/serbian-armed-forces/air-force-and-air-defence/126-asewg-brigade

[65] http://www.vs.rs/sr_lat/jedinice/vojska-srbije/ratno-vazduhoplovstvo-i-pvo/126-brigada-vojin

[66] https://tangosix.rs/2017/29/09/vitez-naseg-neba-30-godina-mig-29-u-naoruzanju-rv-pvo/

[67] http://www.paluba. info/ smf/ index. php? action= printpage; topic= 32152.0, http:/ /www. paluba. info/ smf/ index. php? topic=32153.5;wap2,

1964-től működő légi (repülős) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK)[1] tekintetében, két VaK funkcionált, az 1. és 5. számú „VaK” ezek illetékességi területén két úgynevezett légi, avagy légvédelmi zóna „zona protivvazdusne odbrane” alakult meg 1964. júniusában . Az egyik az 1. számú légvédelmi zóna parancsnokság (Beograd), a másik pedig az 5. számú zóna parancsnokság (Zagreb). A két zónát elválasztó határvonal „Nasice-Slavonski Brod- Derventa- Zenica- Mostar” vonalon és a Peljesac félszigetet kettészelve „Vis” és „Mljet” szigetek közt húzódott. Tulajdon képen két részre osztva Jugoszláviát; „keleti zóna” és a „nyugati zóna”.

Az 1. légi zóna az 1. számú Légtér Megfigyelő és Ellenőrző és Irányító Központ „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN) ezrede alá tartozott, melynek főparancsnoksága, és egyben operációs-operatív központja (OC), „Beograd” (Objektum 909) bázison volt. Ezen főparancsnokság alá tartozott három közös műveleti központ " Zajednicka Operativna Centra” (ZOC), melyek az adott „ZOC” központhoz tartozó századokat fogta össze.

Egy „ZOC” bázis funkcionált „Stari Banovci” bázison, további „ZOC” volt a szarajevói „Nedzarici” bázison[2], és a szkopjei „Skopski Petrovac” bázison.

A VOJIN központokat a „ZOC” közreműködésével, úgynevezett „VOJIN” századok (cVOJIN) szolgálták ki. Az 1. légi zóna „zona protivvazdusne odbrane” és egyben 1. „VOJIN” ezred alá tartozott:

- az eszéki (Osijek) „VOJIN” század, ezen század ellenőrizte a „P-35., PRV-11.” radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal,

- a „Stari Banovci” bázison lévő „VOJIN” század, mely ellenőrizte a „P-12., P-35., PRV-11. radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal,

-„VOJIN” század „Kacarevo” bázison, mely ellenőrizte a „P-14., P-12., PRV-11., radarokat és „Natrap” (Kupres) képátviteli rendszert, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal,

- „VOJIN” század a Tuzla melletti „Majevica” hegyen ellenőrizve „S-600” radart,

-1983-ig működött „VOJIN” század „Paracin” bázison, ahol a század ellenőrizte az „S-600” radart. 1983-tól áthelyezték a „Kopaonik” hegyre, ahol ellenőrizték a „FSP-8., TPS-10D” radarokat, 1983-tól „S-600” radart, ellátva 1979-ig „2.BU.” adattovábbító kabinnal,

- „VOJIN” század működött a Szarajevó melletti „Jahorina” hegy magaslatán (Miroc objektum) ellenőrizve a „FPS-8, TPS-10” radarokat (1980-tól S-600 radart),

-„VOJIN” század funkcionált „Zlatibor” bázison, ellenőrizve „S-600” radart,

-„VOJIN” század „Goles” magaslaton, Pristina mellett, ellenőrizve az „S-600” radart,

-„VOJIN” század működött „Kumanovo” bázison, ellenőrizve a „P-12., P-35., PRV-11. „ radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal,

- „VOJIN” század „Prevlaka” félszigeten, ellenőrizve „P-35., PRV-11.” radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal.

A századok mellett nyolc darab légtérfigyelő és jelentő szakasz „vod Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (vVOJ) működöt önállóan az 1. légi zóna, 1. „VOJIN” ezred alá rendelve:

- „Subotica” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-35., PRV-11., radarokat,

- „Kosmaj” hegy (Beograd) „VOJ” szakasz, ellenőrizve „LP-23.[3]” radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal,

- „Negotin” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve a „P-12., TPS-1E”, TPS-63 (ez utóbbi 1983-tól) radarokat,

- „Dimitrovgrad” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „TPS-1E, TPS-63 (ez utóbbi 1983-tól) radarokat,

-„Cavka” hegy a „Golak” hegységben (Delcevo városnál) lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „TPS-1E, TPS-63 (ez utóbbi 1983-tól) radarokat,

-„Valandovo” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-12” radart,

-„Bitola” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „TPS-1E, TPS-63 (ez utóbbi 1983-tól) radarokat,

-„Ulcinj” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-15.” radart.

Az 5. légi zóna az 5. számú Légtér Megfigyelő és Ellenőrző és Irányító Központ „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN) ezrede alá tartozott, melynek főparancsnoksága, és egyben operációs-operatív központja (OC), „Kurilovac” (Zagreb) bázison volt. Ezen főparancsnokság alá tartozott három közös műveleti központ " Zajednicka Operativna Centra” (ZOC), melyek az adott „ZOC” központhoz tartozó századokat fogta össze.

Egy „ZOC” bázis funkcionált „Vrhnika” (Ljubljana) bázison, további „ZOC” volt a bihácsi „Zeljava” (objektum 505.) bázison, és a szpliti „Solin” bázison.

A VOJIN központokat a „ZOC” közreműködésével, úgynevezett „VOJIN” századok (cVOJIN) szolgálták ki. Az 5. légi zóna „zona protivvazdusne odbrane” és egyben 5. „VOJIN” ezred alá tartozott:

- „Oljska Gora” hegyen lévő „VOJIN” század, ezen század ellenőrizte a „P-35., P-12., PRV-11.” radarokat, 1980-tól „S-600” radart, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal, -„Ljubljanski vrh” hegyen lévő „VOJIN” század, mely ellenőrizte az 1983-tól üzemelő „S-654” radart,

- bjelovári „Zvijerci” bázison lévő „VOJIN” század, ellenőrizve „TPS-1E, TPS-10D.” radarokat és 1981-től „S-600” radart,

- sziszeki (Sisak) városhoz tartozó „Sasina Greda” bázison lévő „VOJIN” század, ellenőrizve a „P-14., P-12., PRV-11.” radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal,

- „Kozara” hegyen lévő bázison működő „VOJIN” század, ellenőrizve a „S-600” radart, - „Pljesavica” hegyen lévő bázison működő „VOJIN” század, ellenőrizve az „S-654” radart,

- „Pljesavica” hegységhez tartozó 377. magaslaton (Calopek) lévő „Jasen” bázison állomásozó „VOJIN” század, ellenőrizve „P-35., P-12., PRV-11.” radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal,

- Isztria félszigeten lévő Pula városban lévő „Monte Kope” erődben lévő bázison állomásozó „VOJIN” század, ellenőrizve a „P-35., P-12., PRV-11.” radarokat, valamint 1980-tól „S-600” radart, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal,

- zadari „Kriz” magaslaton lévő „VOJIN” század, ellenőrizve a „P-35., P-12., PRV-11.” radarokat, valamint 1980-tól „S-600” radart, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal.

A századok mellett öt darab légtérfigyelő és jelentő szakasz „vod Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (vVOJ) működöt önállóan az 5. légi zóna, 5. „VOJIN” ezred alá rendelve:

- „Slovenska Bistrica” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-35., PRV-11. radarokkat, el volt látva TRP[4] adattovábbító kabinnal,

- „Kurilovac” (Zagreb) bázison lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-35., PRV-11. radarokkat, el volt látva TRP adattovábbító kabinnal,

- „Lokvica” bázison működő „VOJ” szakasz, ellenőrizve az 1982-től funkcionáló „S-604 X” radart, el volt látva TRP adattovábbító kabinnal,

- „Umag” bázison lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve az 1982-től funkcionáló „S-604 X” radart, valamint „P-15” radart, el volt látva TRP adattovábbító kabinnal,

- „Vis” szigeten lévő bázison funkcionáló „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-35” radart 1984-től.

Az 1980-as évek a VOJIN tekintetébe.

Az 1980-as évek közepétől a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) jelentős fejlesztésbe kezdett a légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító központok „VOJIN” tekintetében, az azokat kiszolgáló radarrendszer modernizálásában. Lényegében 1985-1991. közt a VOJIN rendszer elérte fejlesztési csúcspontját. A VOJIN egységek folyamatos légtérfigyelést végeztek, tájékoztatták a hadsereget, polgárvédelmet a légtérben adódó eseményről. Feladat volt továbbá, a légvédelmi tüzér- rakéta harci alakulatok célpontra vezetése, repülési navigációs segítségnyújtás, harctéri feladatok támogatása. A VOJIN az egész jugoszláv állam területének légterét védelmezte, mely légteret zónákra, azokat légi megfigyelési és jelentési szektorokra tagolódtak. A zónák nagysága igazodott a Jugoszláv Hadsereg hadtesti parancsnokságainak „Ko RV i PVO” illetékességi zónájához. A VOJIN egységek ezredekbe formálódtak „puk VOJIN”, mely ezredeket zászlóaljak, azokat századok, azokat osztagok vagy szakaszok alkottak, de voltak hadosztályaik és egyéb szolgálati egységeik. Egy VOJIN ezredbe egy-két zászlóalj (bVOJIN), összekötő zászlóalj (BZV VOJIN), parancsnoki század (CZU), összekötő század (CZV), öt vagy ennél több önálló VOJIN század (cVOJIN), kettő-hat önálló VOJ szakasz, műszaki-technikai század, támogató-kiszolgáló alakulat tartozott.

A VOJIN zászlóaljak az ezred részét képezték, de felruházhatták önállósággal. Ezen esetben a zászlóalj végezte a légtérfigyelést és légvédelmi (PVO) erők irányítását az ezred zónájában. Egy önálló zászlóalj három vagy ennél több századból, kettő-négy VOJ alakulatból, összekötő századból és kiszolgáló-támogató századból állt.

Az összekötő zászlóalj (BZV) feladata volt az operációs központok (VOJIN OC) és a hadtesti parancsnokságok légvédelmi erői (PVO) közti együttműködés, kapcsolat biztosítása, fenntartása.

Az összekötő század (CZV) feladata volt „OC VOJIN” szervezése és kiszolgálása.

A VOJIN századok (cVOJIN) feladat volt a légi megfigyelés, a vadászrepülők célravezetése. Ezen századok lehettek független alakulatok is, de többségében a VOJIN zászlóalj részét képezték.

A VOJ szakaszok a VOJIN ezredek legkisebb összetételű egységei voltak. Légtérfigyelés és adatátvitelt folytattak az OC VOJIN keretében. Rendszerint a VOJIN század, zászlóalj, ezred részét képezték.

A vizuális légtérfigyelő állomás „vizuelna osmatracka stanica” (VOSt) célja volt a radarmegfigyelés kiegészítése, repülőgépek hovatartozásának meghatározása, légi harci tevékenység figyelése, meteorológiai adatok kezelése, továbbítása.

A VOJIN egységek elektronikai technikai eszközökkel szerelték fel az észlelés, megfigyelés, jelentés, azonosítás, tájékozódás, irányítás feladatainak hathatós végrehajtása érdekében. Ezzel biztosítva az azonnali légvédelmet. Ezen elektronikai eszközök voltak; a radarok, adatfeldolgozó, megjelenítő és továbbító eszközök (számítógépes eszközök), elektronikus azonosító eszközök, összeköttetést biztosító eszközök és az áramforrások.

A radarok tekintetében voltak típusaik és képességeik szerint; nagy hatótávolságú radarok, közepes hatótávolságú radarok, rövid hatótávolságú radarok, magasságmérő radarok. Az adatfeldolgozó, megjelenítő és továbbító eszközök (számítógépes eszközök) tekintetében, félautomata és automatikus adatfeldolgozású eszközök voltak jelen. Ezen eszközök a lehető legrövidebb idő alatt elvégezték a levegőben észlelt célpontok adatainak automatikus feldolgozását, megjelenítését, ami lehetővé tette a gyors döntéshozatalt a harci műveletek során. Ezen eszközök lehetővé tették a radar megfigyelési adatok gyors integrálását. A VOJIN századokban kétféle adat feldolgozását, kinyerését és továbbítását működött.

A VOJIN központok feladatai voltak a radar információk feldolgozása, adatok továbbítása az OC VOJIN központoknak, légvédelemnek (rakéta ezredek, dandárok) vadászrepülős ezredeknek, a Jugoszláv Néphadsereg alakulatainak, területvédelemnek, polgárvédelemnek, melyek az adott VOJIN század felelősségi területén funkcionáltak, együttműködés a szomszédos területen lévő VOJIN századokkal és a regionális légi forgalmi irányítással „Oblaska Kontrolna Letenja” (OBKL), a katonai és polgári repülőgépek repüléseinek időben történő bejelentése és jelentése, azok azonosításának tisztázása céljából az adatfeldolgozás és ellenőrzés, adott harci helyzetben, az alárendelt egységek irányítása és irányítása, a parancsnoksággal összhangban, együttműködés biztosítása a légvédelmi egységekkel, a hadtesti légvédelmi és légvédelmi egységekkel.

A VOJIN központok típusuk szerint ezred, zászlóalj, támogató egységekből állt. Az ezred központok (CVOJINp), a légvédelmi divíziók (dPVO) operációs központjaihoz (OC) tartozó alap vagy tartalék parancsnokságokhoz tartoztak. A zászlóalj központok (CVOJINb) a zászlóalj alap, vagy tartalék parancsnoksága alá tartoztak. A támogató központok (CVOJIN pomocni) a századok alá tartoztak. A VOJIN ezred központok folyamatosan figyelték a légi helyzetet a VOJIN ezred megfigyelési körzetében. A parancsnoki döntésének megfelelően az alárendelt egységeket irányította, miközben adatokat szolgáltatott a légvédelmi divíziók (dPVO) parancsnokságainak, a szárazföldi erőknek, a haditengerészetnek, a területvédelemnek, a polgárvédelemnek és katasztrófavédelemnek. A VOJIN zászlóalj központok önállóan, vagy közös műveleti központ „Zajednicka Operativna Centra” (ZOC) részeként folyamatosan figyelemmel kísérte a légtérben kialakult helyzetet a VOJIN zászlóalj megfigyelési szektorában. A parancsnoki döntésének megfelelően az alárendelt századokat, szakaszokat irányította, feladatkörüket meghatározta. Mindeközben radar adatokat dolgozott fel és adatokat szolgáltatott a légvédelmi egységek parancsnokságainak, a szárazföldi erőknek, a haditengerészetnek, a területvédelemnek, a polgárvédelemnek és katasztrófavédelemnek. A támogató központok (CVOJIN pomocni) a harckészültségi fok bizonyos szintjén biztosította a harci műveletek, VOJIN feladatok ellátásának folytonosságát, a légvédelem radarinformációkkal történő ellátását.[5]

1986. haderő reformizáció, átalakuló légierő és légvédelem.

Az 1980-as évek közepétől a „Jedinstvo” haderőreform részeként megszűntek a légi (repülős) hadtestek „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és 1986-tól megalakultak a légierő és légvédelem körzeti hadtest „korpus” (Ko) parancsnokságai (Ko RV i PVO). Az 1. „VaK” a megalakuló „1. Ko RV i PVO” hadtest parancsnokságba integrálódott, míg az 5. „VaK” az „5. Ko RV i PVO” parancsnokságba. A légvédelmi divíziók (dPVO) tekintetében, a légvédelmi divíziók felszámolása során, a 11. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) és a 15. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) az „1. Ko RV i PVO” hadtest parancsnokságba integrálódtak be. 1986-tól a 11. dPVO alól a 1. pVOJIN ezredet az 1. Ko RV i PVO alá került, a 15. dPVO alól a 5. pVOJIN ezredet az 5. Ko RV i PVO alá került. Az 1. pVOJIN ezredből 1986-ban kivonták a 31. bVOJIN zászlóaljat és létrehozták a 3. pVOJIN ezredet, mely a 3. Ko RV i PVO hadtest parancsnokság alá rendelték. Az 1.pVOJIN főparancsnoksága „Beograd” (objektum 909.) városban volt, a 3. pVOJIN ezredé „Nis” városban, az 5. pVOJIN ezredé pedig „Zagreb” (Pleso légibázis) városban. 1986. áprilisában megalakultak a VOJIN ezredek alá tartozó légi megfigyelő és jelentő alakulatok” „Vazdusnog Osmatranja i Javljanja” (VOJ).[6]

A „VaK” alatt kialakított úgynevezett „nyugati” és „keleti” légi zónákat, 1986-ban a létrejövő új hadtesti parancsnokságok (Ko RV i PVO) műveleti területéhez igazítottak. A két korábbi légi zóna helyett, minden „Ko RV i PVO” alá tartozott egy-egy légi zóna, így létrejött az „1. Ko RV i PVO”, „3. Ko RV i PVO”, „5. Ko RV i PVO” légi zónái.

A legnagyobb változás a korábbi „keleti” légi zónát érintette, amit lényegében két légi zónára osztottak fel. Az egyiket az „1. Ko RV i PVO”, a másikat a „3. Ko RV i PVO” ellenőrizte. A „nyugati” zóna tekintetében a zóna nagyobb része maradt a zágrábi „5. Ko RV i PVO” ellenőrzése alatt. Viszont a korábban „keleti” és „nyugati” két zónát elválasztó határvonal „Nasice-Slavonski Brod- Derventa- Zenica- Mostar”- Peljesac félszigetet kettészelve- „Vis” sziget- „Mljet” szigetek, nyugatabra tolódva, „Donji Miholjac- Baja Luka-Sibenik” vonalon képezte az új határt az 1. Ko RV i PVO” és „5. Ko RV i PVO” közt.

Az „1. Ko RV i PVO” keleti műveleti határvonala „Negotin-Cacak- Crkvice (Herceg Novi)” vonalon, nyugati műveleti határvonala pedig „Donji Miholjac- Baja Luka-Sibenik” vonalon húzódott. Megemlíthetjük az északi határát, mely lényegében az akkori Jugoszlávia és szomszédos államok; Magyarország, Románia” államhatára volt. A hadtesti parancsnokság székhelye „Beograd” városban volt, a „Banjica” katonai létesítményben[7]. Az „1. Ko RV i PVO” alá tartozott az 1. számú Légtér Megfigyelő és Ellenőrző és Irányító Központ „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN) ezred, melynek operációs-operatív központja (OC), „Beograd” (Objektum 909) bázison volt. Ezen főparancsnokság alá tartozott három közös műveleti központ " Zajednicka Operativna Centra” (ZOC), melyek az adott „ZOC” központhoz tartozó századokat fogta össze.

Egy „ZOC” bázis funkcionált „Stari Banovci” bázison, további „ZOC” volt a szarajevói „Nedzarici” bázison[8], és a szpliti „Solin” bázison.

A VOJIN központokat a „ZOC” közreműködésével, úgynevezett „VOJIN” századok (cVOJIN) szolgálták ki. Az 1. „VOJIN” ezred alá tartozott:

- az eszéki (Osijek) „VOJIN” század, ezen század ellenőrizte a „P-35., PRV-11., S-600” radarokat,

- a „Stari Banovci” bázison lévő „VOJIN” század, mely ellenőrizte a „P-12., P-35., PRV-11., TPS-70.” radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal,

- „VOJIN” század a Tuzla melletti „Majevica” hegyen ellenőrizve „TPS-70” radart,

- „VOJIN” század működött a Szarajevó melletti „Jahorina” hegy magaslatán (Miroc objektum) ellenőrizve a „S-600” radarokat,

-„VOJIN” század funkcionált „Zlatibor” bázison, ellenőrizve „S-600” radart,

- „VOJIN” század „Prevlaka” félszigeten, ellenőrizve „P-35., PRV-11., S-600” radarokat.

A századok mellett három darab légtérfigyelő és jelentő szakasz „vod Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (vVOJ) működöt önállóan az 1. „VOJIN” ezred alá rendelve:

- „Subotica” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-35., PRV-11., radarokat,

- „Negotin” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve a „TPS-63.”radart,

- „Kosmaj” hegy (Beograd) „VOJ” szakasz, ellenőrizve „LP-23.[9]” radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal,

- „Vis” szigeten lévő bázison funkcionáló „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-35” radart.

Az „3. Ko RV i PVO” keleti műveleti határvonalát képezte az akkori Jugoszlávia és szomszédai; Románia, Bulgária, Görögország, Albánia közti államhatár. A „3. Ko RV i PVO” nyugati műveleti határvonalát képezte a „Negotin-Cacak- Crkvice (Herceg Novi)” vonal. A hadtesti parancsnokság székhelye „Nis” városban volt. A „3. Ko RV i PVO” alá tartozott a 3. számú Légtér Megfigyelő és Ellenőrző és Irányító Központ „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN) ezred, melynek operációs-operatív központja (OC), „Miroc” objektumban volt. Ezen főparancsnokság alá tartozott két közös műveleti központ " Zajednicka Operativna Centra” (ZOC), melyek az adott „ZOC” központhoz tartozó századokat fogta össze.

Egy „ZOC” bázis funkcionált „Pristina” bázison, további „ZOC” volt a „Skopski Petrovec” bázison.

A VOJIN központokat a „ZOC” közreműködésével, úgynevezett „VOJIN” századok (cVOJIN) szolgálták ki. A 3. „VOJIN” ezred alá tartozott:

- „VOJIN” század „Kopaonik” hegy, ahol ellenőrizték a „S-600” radart,

-„VOJIN” század „Goles” magaslaton, Pristina mellett, ellenőrizve az „S-600” radart,

-„VOJIN” század működött „Kumanovo” bázison, ellenőrizve a „P-12., P-35., PRV-11., S-600„ radarokat.

A századok mellett öt darab légtérfigyelő és jelentő szakasz „vod Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (vVOJ) működöt önállóan az 1. „VOJIN” ezred alá rendelve:

- „Dimitrovgrad” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „TPS-63.”radart,

-„Cavka” hegy a „Golak” hegységben (Delcevo városnál) lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „TPS-63.”radart,

-„Valandovo” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-12” radart,

-„Bitola” városban lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „TPS-63.”radart,

Az „5. Ko RV i PVO” keleti műveleti határvonalát képezte „Donji Miholjac- Baja Luka-Sibenik” vonal, a „nyugatit pedig az akkori Jugoszlávia és szomszédai; Olaszország, Ausztria, Magarország, közti államhatár. A hadtesti parancsnokság székhelye „Zagreb” városban volt. Az „5. Ko RV i PVO” alá tartozott a 5. számú Légtér Megfigyelő és Ellenőrző és Irányító Központ „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN) ezred, melynek operációs-operatív központja (OC), „Kurilovac” bázison volt. Ezen főparancsnokság alá tartozott két közös műveleti központ " Zajednicka Operativna Centra” (ZOC), melyek az adott „ZOC” központhoz tartozó századokat fogta össze.

Egy „ZOC” bázis funkcionált „Vrhnika” (Ljubljana) bázison, további „ZOC” volt a bihácsi „Zeljava” (objektum 505.) bázison.

A VOJIN központokat a „ZOC” közreműködésével, úgynevezett „VOJIN” századok (cVOJIN) szolgálták ki. Az 5. „VOJIN” ezred alá tartozott:

- „Oljska Gora” hegyen lévő „VOJIN” század, ezen század ellenőrizte a „S-600” radart, -„Ljubljanski vrh” hegyen lévő „VOJIN” század, mely ellenőrizte az „S-654” radart,

- bjelovári „Zvijerci” bázison lévő „VOJIN” század, ellenőrizve „S-600” radart,

- sziszeki (Sisak) városhoz tartozó „Sasina Greda” bázison lévő „VOJIN” század, ellenőrizve a „P-14., P-12., PRV-11.” radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal, és „Natrap” svéd képátviteli rendszerrel,

- „Kozara” hegyen lévő bázison működő „VOJIN” század, ellenőrizve a „TPS-70” radart,

- „Pljesavica” hegyen lévő bázison működő „VOJIN” század, ellenőrizve az „S-654” radart,

- „Pljesavica” hegységhez tartozó 377. magaslaton (Calopek) lévő „Jasen” bázison állomásozó „VOJIN” század, ellenőrizve „TPS-70” radart,

- Isztria félszigeten lévő Pula városban lévő „Monte Kope” erődben lévő bázison állomásozó „VOJIN” század, ellenőrizve a „P-35., P-12., PRV-11., S-600” radarokat,

- zadari „Kriz” magaslaton lévő „VOJIN” század, ellenőrizve a „P-35., P-15., PRV-11., S-600” radarokat, ellátva „2.BU.” adattovábbító kabinnal.

A századok mellett két darab légtérfigyelő és jelentő szakasz „vod Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (vVOJ) működöt önállóan az 5. légi zóna, 5. „VOJIN” ezred alá rendelve:

- „Kurilovac” (Zagreb) bázison lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve „P-35., radart, el volt látva TRP adattovábbító kabinnal,

- „Umag” bázison lévő „VOJ” szakasz, ellenőrizve az 1982-től funkcionáló „S-604 X” radart, valamint „P-12” radart, el volt látva TRP adattovábbító kabinnal,

Az összes zóna déli „Adria” tengeri határa a jugoszláv-olasz tengeri határ (nemzetközi vízek) képezte. Ezen térséget a haditengerészet felügyelte, támogatva a légierővel és légvédelemmel.

A zadari „Sepurine” bázison a 9. hadtest (Knin) 271. könnyű tüzér rakétás ezred^{^[10]} (larp) légvédelmi egység, a VPO –Split 275. légvédelmi rakéta rendszer „laki prijenosni raketni sustavi” (275. LPRS)^{^[11]}, valamint a VPO-Split haditengerészeti főparancsnokság 60. önjáró közepes hatótávolságú rakétás ezred „60 srednjeg samohodnog raketnog puka” (60. SSRP). Ezen erők rendelkeztek „RSTON” célravezető radarral és KUB-M (Sredstva Raketno-tehnicke baterije „Rtb” sistema Kub-M) rakéta rendszerrel, tehergépkocsira szerelt ellenőrző és tesztelő mozgó állomással „kontrolno-ispitna pokretna stanica /KIPST”. Továbbá jugoszláv gyártású, légvédelmi „strela” 9K32 2-M rakétával (NATO SA-7 Grail) felszerelt „BOV-3” páncélozott gumikerekes harci járművekkel (Lsab BOV-3), melyet csak „strelac-protivavionac”, az az „légvédelmi lövész” néven illettek a katonai szlengben. A 275. légvédelmi rakéta rendszer (laki prijenosni raketni sustavi „LPRS”) alkalmasak voltak az alacsonyan szálló harci repülők és helikopterek semlegesítésére^{^[12]}.

Haditechnikai fejlesztés.

1985-től 1990-ig a légierő és légvédelem haditechnikai fejlesztése erőteljes ütemben zajlott. Szolgálatba álltak a többcélú szuperszonikus vadászrepülőgépek, az oktatás és képzés elősegítésére pedig a saját gyártású és fejlesztésű „Lasta”^{^[13]} kisrepülők.

A légvédelem tekintetében önjáró két-csövezetű 30. mm-es önjáró légvédelmi tüzérségi „Samohodna Protivavijacijska Artiljerija” (SPAA)^{^[14]} lövegek álltak szolgálatba, lézeres és radaros „laserska- racunarska grupa” (LRC) és „radarska- racunarska grupa” (RRG) célravezetéssel. Továbbá megkezdhették működésüket a légvédelmi erőknél „LRG” alapú két-csövezetű 30.mm-es légvédelmi ágyúk „protuavionski top” (PAT) tűzvezető rendszerrel „sistem za upravljanje vatrom” (SUV), vontatható változatú légvédelmi 40. mm-es „AS-83” ágyúk, ugyan ezen változat önjáró szisztémával, „9K35 Strela-10M” légvédelmi rakéta rendszer, „Grom” levegő-föld rakéta rendszer, „Sonic” alacsony repülésű célérzékelő rendszer „Sistem za otkrivanje niskoletecih ciljeva” (SONIC), elektronikus azonosító rendszer, légiforgalmi rádió felderítő berendezés „Vazduhoplovna radiotehnicka izvidjacka oprema” ( VRTIO), pilóta nélküli repülők, hordozható légvédelmi rakéták, megfigyel radar rendszerek a klasszikus légvédelem részére.

A svéd „Ericsson” cég engedélyével jugoszláv gyártásban szolgálatba állt a „M-85 -Zirafa” radar, továbbá bevezetésre került a páncélozott harci járművekre „Borbena Oklopna Vozila” (BOV)^{^[15]} szerelt „Bofors” ágyúk vezérlésére szolgáló célradar „Topovski radar nisanski” (TRN), automatizált rádió felderítő rendszer „Automatizirani radioizvidjacki sustav” (ARIS)^{^[16]}, „OS” informatikai támogató rendszer „Informaticka potpora OS” (INPOS), digitális „panoráma” képernyő^{^[17]} „Digitalni panoramski pokazivac” DPPI), radaradaptáció „P-15” radarhoz^{^[18]} „Adaptacija radara” (ADAPT), automatikus adatátviteli rendszer „Automatski prijem podataka” (APP), vizuális megfigyelő állomás „Vizualna osmatracka stanica” (VOST), elektronikus szegmens lemez „Elektronska planseta segmenta” (EPS).^{^[19]}

A légvédelmi gépágyúk^{^[20]} tekintetében a jugoszláv légvédelem rendelkezett amerikai (USA) négycsövezetű 12.7 mm-es „M51” gépágyúval, ebből licensz alapján gyártott jugoszláv „M65” gépágyúval, amerikai (USA) 20. mm-es „Oerliken”, egycsövezetű 37. mm-es M1A1”, 76. mm-es „M3”, egycsövezetű 40. mm-es „M1”, 90. mm-es „M1” és „M2” gépágyúkkal, szovjet kétcsövezetű 14.5 mm-es „ZPU-2”, négycsövezetű 14.5 mm-es „ZPU-4”, egycsövezetű 25. mm-es „M40 71K”, egycövezetű 37. mm-es „M39 61K”, egycsövezetű 57. mm-es „S60”, 76. mm-es „M38”, 85. mm-es „M39 KS-12”, 85. mm-es „M44 KS-12A”, 100. mm-es „KS-19” gépágyúkkal, brit 94. mm-es „Mk3A”, egycsövezetű 40. mm-es „Mk1”, egycsövezetű 40. mm-es „Mk12”, 76. mm-es „Mk.3” gépágyúkkal, svájci egycsövezetű 20. mm-es „HS404” és háromcsövezetű 20. mm-es „HS804” gépágyúkkal, olasz egycsövezetű 20. mm-es „M35 Breda” gépágyúkkal, svéd-angol egycsövezetű 4. mm-es „L/70 Bofors” gépágyúval, német egycsövezetű 20. mm-es „M38 Flak”, négycsövezetű 20. mm-es „M38V Flak-V”, 88. mm-es „M18 Flak”, „M36 Flak”, „M37 Flak” gépágyúkkal, valamint német licensz engedéllyel gyártott jugoszláv kétcsövezetű 20. mm-es „M38/50” és „M38/51”, négycsövezetű 20. mm-es „M38V Flak-V/61” gépágyúkkal, és a teljesen hazai, jugoszláv gyártású négycsövezetű 20. mm-es „M75”, négycsövezetű 12.7 mm-es „M71”, kétcsövezetű 20. mm-es „M71”, egycsövezetű 20. mm-es „M75”, háromcsövezetű 20. mm-es „M55A3B1” és „M55A4B1” gépágyúkkal. ^{^[21]}

A jugoszláv légvédelemnél önjáró légvédelmi lövegek közt szolgáltak; szovjet „ZSU-57-2” harci járművek, csehszlovák „M-53/59” és M-53-70” (Praga) harci járművek, amerikai (USA) „M-15A1” és „M-16” harci járművek, valamint „M-18. „Hellcat” harci jármű, hazai gyártású, jugoszláv „M-3A3” négycsöezetű 20. mm-es önjáró löveg, „BOV-3, BOV-30” harci járművek, „M-80AK/A2” harci jármű. ^{^[22]}

A légvédelem tekintetében funkcionáltak felszíni telepítésű légvédelmi rakétarendszerek; szovjet „Strela” családból a „Strela-2 9M32, Strela-2M 9M32M, Strela-1M, Strela-10M, Strela-3 9M34, felszíni telepítésű légvédelmi rakétarendszerek, valamint „Igla-1 9M313, Igla 9M39” rakéták, „S-75 Dvina, S-75M Volhov, S-125M Neva, 2K12M Kub-M” rakéták, amerikai (USA) „FIM-92A Stinger” rakéták, és a hazai gyártású, jugoszláv „Strela 2M/A , Strela-10M2J Sava” rakéták. ^{^[23]}

1991-1992. háborús időszak.

A „jugoszláv válság” 1990-es évre kiteljesedett. A tagállami rendszerből Szlovénia és Horvátország bejelentette kilépési szándékát, mely az 1991-es évre véres háborúvá fajult. A háború során a Jugoszláv Néphadsereg erőit megpróbálta kivonni szlovén és horvát területekről a belgrádi vezérkar. Ez érintette a légierőt és légvédelmet is. A területi kivonással új struktúrális , szerkezeti formaváltás következett be, mely során a szlovén, horvát részről kivont légierőt és légvédelmet, „5. Ko RV i PVO” erőit az 1., és 3. „Ko RV i PVO” parancsnokság alá vonták be. Lényegében az 5. „Ko RV i PVO” megszűnt. Bár még a szerb horvátországi szakadárok által ellenőrzött „Udbina” támogató-tartalék katonai reptéren és „Zemunik” bázison állomásozott légi állomány, mégis légierő és légvédelem teljes kivonása megtörtént, kivéve azon bázisokról, ahol a szlovénok, vagy horvátok hadizsákmányként megszerezhették. 1992. januártól új hadrend kezdődött el a Jugoszláv Néphadseregben, mely 1992. május-júniusi megszűnéséig tartott.

[1] Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép.

[2] https://istinomjer.ba/bivsa-kasarna-u-nedzaricima-bit-ce-pretvorena-u-rekreativni-park/

[3] Repülőtéri megfigyelő radar antenna. https://en.wikipedia.org/wiki/Airport_surveillance_radar

[4] TRP adattovábbító „kabin” a „VOJ” szakaszoktól a századokig. https:// otpisani. niceboard. com/ t235p30-vazduno- osmatranje-javljanje-i-navodjenje

[5] http: //www. paluba. info/ smf/ index. php? action= printpage; topic= 32152.0, http:/ /www. paluba. info/ smf/ index. php? topic=32153.5;wap2, https://www. mycity- military. com/ PVO-i- sistemi-VOJ/ Radari-u-SFRJ-SRJ_96.html

[6] http: //www. paluba. info/ smf/ index. php? action= printpage; topic= 32152.0, http:/ /www. paluba. info/ smf/ index. php? topic=32153.5;wap2, https://www. mycity- military. com/ PVO-i- sistemi-VOJ/ Radari-u-SFRJ-SRJ_96.html

[7] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=21019.5;wap2

[8] https://istinomjer.ba/bivsa-kasarna-u-nedzaricima-bit-ce-pretvorena-u-rekreativni-park/

[9] Repülőtéri megfigyelő radar antenna. https://en.wikipedia.org/wiki/Airport_surveillance_radar

[10] A 271. larp további erőket állomásoztatott a benkováci (Benkovac) “Slobodan Macura” laktanyában

[11] 9K32 Strela-2M/A, valamint 9K38 Igla-1. rakétavetők.kel ellátva

[12] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=23318.0

[13] https://utva-avio.com/lasta/

[14] Self-propelled anti-aircraft weapon (SPAAW): Önjáró légvédelmi fegyver, http: // www. srpskioklop. paluba. info/ zsu57/ opis.html

[15] http://www.srpskioklop.paluba.info/bov/opis.html

[16] https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Rasprava-o-PVO-u-JNA.html

[17] https://tehnika.lzmk.hr/tehnickaenciklopedija/elektronika_uredaji_10_radarski_sustavi.pdf

[18] https://en.wikipedia.org/wiki/P-15_radar

[19] https://otpisani. niceboard.com/, https://www.mycity- military.com/Ostalo-5/ Velicina-i- snaga-JNA_17. html#p569865, https:// www. mycity- military. com/ Ostalo-5/ Nezavrseni- projekti-JNA.html#770166, https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Rasprava-o-PVO-u-JNA.html

[20] https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A9p%C3%A1gy%C3%BA

[21] Projekcija razvoja JNA u periodu 1986. - 1990., SSNO, Uprava za planiranje razvoja i financije, Beograd, april 1985.

[22] Projekcija razvoja JNA u periodu 1986. - 1990., SSNO, Uprava za planiranje razvoja i financije, Beograd, april 1985.

[23] Projekcija razvoja JNA u periodu 1986. - 1990., SSNO, Uprava za planiranje razvoja i financije, Beograd, april 1985.

A 11. légvédelmi divízió „divizija Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO).

1966. júliusában az 1. légvédelmi zóna (PVO) haderő reformizációja során, megalakult a 11. számú légvédelmi osztály, avagy divízió (11. dPVO). A parancsnokság a belgrádi „Banjica”^{^[1]} kaszárnya épületében. Az 1. légi (repülő) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) alá tartozó divízió ellátta az ország (Jugoszlávia) keleti részének a légvédelmét, két vadászrepülő ezreddel (83. LAP., 204.LAP), két rakéta ezreddel (250. rpPVO^{^[2]}, 450. rpPVO.) és egy radar-légtér megfigyelő és jelentő központtal (1. VOJIN), annak egy ezredével (1.pVOJIN). 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtest „korpus” (Ko) parancsnokság (Ko RV i PVO). 1986-ban a 11. dPVO divízióból létrehozták az 1. légierő és légvédelmi hadtestet (1. Ko RV i PVO).^{^[3]}

A 11. dPVO alá tartozott az 1967. szeptemberében megalakuló 210. összekötő zászlóalj „Bataljun Veze” (BZV), mely 1986-tól az 1. RV i PVO alá rendelték, majd 1992-ben a belgrádi „Banjica” laktanyába irányították át. Szintén a 11. dPVO divízióhoz tartozott a 81. összekötő század „Ceta Veza” (CZV), melyet 1967. februárban feloszlattak.1968. márciusában alakult meg a 11. dPVO alárendeltségében a 385. műszaki század „Inzinjerijska Ceta” (INZc). 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtesti parancsnokság („Ko” RV i PVO). A 385. műszaki századot a 15. dPVO alá rendelt 344. műszaki századdal^{^[4]} együtt áthelyezték az 1. Ko RV i PVO alá 1986. februártól, ahol a szarajevói 339. műszaki zászlóalj^{^[5]} alá vonták be.

A 250. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO).

A 250. légvédelmi rakéta dandár „Raketna Brigada PVO” (rbrPVO)

1962. szeptemberében a „Batajnica” légi bázison az 1. légvédelmi zóna alá rendeltségében megalakult a 250. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO). A 250. ezred alá több folyamatosan megalakuló divízió tartozhatott (1., 2., 3., 4. divízió). A rakétás ezred rendelkezett S-75 „Dvina”^{^[6]} közepes- hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerrel, rakétákkal, 1965-től pedig S-75M „Volhov”^{^[7]} közepes- hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer és az 1970-es évektől az S-125 „Neva-M”^{^[8]} közepes- hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerrel, rakétákkal. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. Az 1960-as évek közepétől az év végéig a légierő és légvédelem szerkezeti fejlesztés révén megszüntette a légi zónákat és kialakította légvédelmi divíziókat „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO). A 250. rpPVO ezredet az 1. légi zónából az 1. „VaK” alá tartozó 11. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendelték. 1978-tól az ezredet felfejlesztették dandár szintű erővé, így létrejöhetett a 250. légvédelmi rakéta dandár „Raketna Brigada PVO” (rbrPVO). 1980-tól a dandár alá tartozott nyolc darab rakétás divízió;

1.rdPVO Jakovo (ellátva S-75 Dvina rakétákkal), 2.rdPVO Obrenovac (ellátva S-75 Dvina rakétákkal), 3.rdPVO Mladenovac (ellátva S-75 Dvina rakétákkal), 4.rdPVO Smederevo (ellátva S-75 Dvina rakétákkal), 5.rdPVO Batajnica (ellátva S-125M Neva-M rakétákkal „NATO-Code SA-3B Goa”), 6.rdPVO Pancevo (ellátva S-125M Neva-M rakétákkal), 7.rdPVO Jakovo (ellátva S-125M Neva-M rakétákkal), 8.rdPVO Zuce (ellátva S-125M Neva-M rakétákkal) és két darab rakéta-technikai divízió ; 1.rtdPVO Sremcica (ellátva Dvina rakétákkal), 2.rtdPVO Zuce (ellátva Neva-M rakétákkal).

A jugoszláv főváros „Rakovica” kerületében, „Kijevo” és „Resnik” közt helyezkedett el a „Strazevica” magaslat. A magaslat rejtette a „Objekat 909” bunkerbázist[9]. A bázis a II. Világháborúban épület, de a jugoszláv hadsereg a háború után is használta nukleáris bunkerként, illetve itt volt a belgrádi légvédelmi erőket és a légi irányítást szolgáló „fő radar”[10].

A 250 rbrPVO az 1. Ko RV i PVO körzeti légi parancsnokság alá helyezték. 1990. márciusában a „Jedinstvo” haderő reformációs terv alapján a dandárban az 1. jakovói és 2.obrenováci rakéta divíziót tartalékos státuszba helyezték, további hat divízió 3. mladenováci, 4. smeredovói, 5. batajnicai, 6. pancsevói, 7. jakovói, 8. zsucei, pedig hadra fogható státuszba került. A hadrendi számozási megnevezés is megváltozott, így a maradék hat divízió az alábbi képpen alakult: 1.rdPVO- Mladenovac, 2.rdPVO- Smederevo, 3.rdPVO- Batajnica, 4.rdPVO- Pancevo, 5.rdPVO- Jakovo, 6.rdPVO-Zuce.

A két rakéta-technikai divízió: 1. rtd- Sremcica, 2. rtd- Zuce megmaradtak. Ezen helyzet 1992. januártól ismét annyiban változott, hogy a két tartalék rakéta divíziót is „A” státuszra emelték fel, tekintettel, hogy 1991-1992. közt kirobbant a jugoszláv polgárháború. ^{^[11]}

A 450. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO).

1976. júniusában a „Batajnica” légi bázison az 1. „VaK” alá tartozó 11. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendeltségében (1978-tól), megalakult a 450. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO). Az ezred alá tartozott négy darab rakétás divízió; (1.rdPVO, 2.rdPVO, 3.rdPVO, 4.rdPVO,) és egy darab rakéta-technikai divízió ; (1.rtdPVO).

1978-ban az ezredet áthelyezték Szkopje körzetében lévő „Skopski Petrovec” és a reptértől délre eső „Cojlije” bázisokra. Az 450. rpPVO ezredet ellátták „S-125M Neva M” rakéta rendszerrel^{^[12]}. 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és hadtest „korpus” (Ko) légvédelmi parancsnokság („Ko” RV i PVO). A 450 rpPVO az 3. RV i PVO körzeti légi parancsnokság alá helyezték. A rakétás ezredben négy rakétás divízió:

1.rdPVO- Skopje (ellátva S-125M Neva-M rakétákkal), 2.rdPVO- Skopski Petrovac (ellátva S-125M Neva-M rakétákkal), 3.rdPVO- Cojlije (ellátva S-125M Neva-M rakétákkal), 4.rdPVO- Skopje.

és egy rakéta-technikai divízió (1. rtd- Cojlije) funkcionált.

Az 1991-1992. közt kirobbanó a jugoszláv polgárháború idején az ezredet áthelyezték a megszűnő 3. RV i PVO alól az 1. RV i PVO alá és átirányították a 1991-től szerbiai „Kraljevo” légi bázisra.^{^[13]}

Az 1. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezred „Puk VOJIN” (pVOJIN).

1953. júniusban a belgrádi 101. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „bataljun VOJIN” (bVOJIN)^{^[14]} és 1955. májusban a szkopjei 103. bVOJIN zászlóaljat^{^[15]}, beintegrálták ezred szintre felfejlesztett és létrejött zemuni bázison állomásozó 211. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „puk VOJIN” (pVOJIN). A Jugoszláv Légierő és Légvédelem struktúráját, az 1950-es évektől reformon ment keresztül. 1950-1959. közt, a korábbi divízió önállóságát megszüntették és a légierő és légvédelem közvetlen főparancsnoksága (KM JRV i PVO) alá, illetve az 1950-től létrejövő légi (repülős) hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) alá osztották be. A 211. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „puk VOJIN” (pVOJIN) a 7. VKOS alá került, ahol 1959-ig működhetett. 1959-ben „Drvar-1.” haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 211. ezred „pVOJIN”, a 1. repülős (légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovni Komanda” (VK) alá rendelték. 1959. a 211. pVOJIN ezredet átkeresztelték 1. pVOJIN ezreddé. A parancsnokságot „Zemun” bázisról 1963. januárban „Batajnica” bázisra helyezték át. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. Az 1. pVOJIN ezredet a megszűnő 1. VK parancsnokság alól az 1. „VaK” alá tartozó 1. légivédelmi zónába sorolják be, ahol 1968-ig funkcionált. 1968-tól a légvédelmi zónák helyébe lépő légvédelmi divíziók keretén belül, az 1. pVOJIN ezredet az 1. repülős (légi) hadtest „VaK” alá tartozó 11. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendelték. A divízióba 1986-ig szolgált az ezred. 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtest „korpus” (Ko) parancsnokság (Ko RV i PVO). Az 1. pVOJIN ezred 1986-tól 1992-ig az 1. Ko RV és PVO alá rendelték és a belgrádi „Banjica” katonai objektumba helyezték el, illetve a fő operatív központ „Glavni Operativni Centar” (GOC) a „Strazevica” hegység „Objekat 909”[16] földalatti bunkerban funkcionált.

Az 1. pVOJIN alá rendelték 1971. szeptembertől a „Sarajevo” (Nedzarici)[17] bázison állomásozó 58. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „bataljun VOJIN” (bVOJIN). Továbbá az 1. pVOJIN alá sorolták 1973-ban, a korábban (1973-ig) a 92. repülő dandár alatt funkcionáló, „Split” bázison lévő 61. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „bataljun VOJIN” (bVOJIN) ^{^[18]}. Továbbá 1977. októberben, ezen időpontig a 83. repülő dandárban funkcionált 31. számú radar-légtér megfigyelő és jelentő zászlóaljat „Bataljun VOJIN” (31. bVOJIN).

Ezen zászlóaljak közül az 58. bVOJIN zászlóaljat 1986-ban az akkor újra megalakuló 3. pVOJIN alá rendelték, 1983-tól 1986-ig pedig a 61. bVOJIN zászlóaljat az 5. pVOJIN alá rendelték, majd 1986-tól visszahelyezték az 1. pVOJIN alá. 1986. februárban a 31. bVOJIN zászlóaljat kivonták az 1. pVOJIN alól és besorolták az újonnan megalakított 3. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „Puk VOJIN” (pVOJIN). Az 1. pVOJIN alá tartozott az 1988. januárban a „Stari Banovci” bázison megalakuló és ott állomásozó 20. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóalj „bataljun VOJIN” (bVOJIN). 1986. áprilisában megalakultak a VOJIN ezredek alá tartozó légi megfigyelő és jelentő alakulatok „Vazdusnog Osmatranja i Javljanja” (VOJ), így az 1. pVOJIN ezredben is. Az ezred az alábbi egységek alkották radartechnikai részét figyelembe véve:

-három század VOJIN ellátva „S-600 (605)” radarral és „Anvil” operációs kabinnal, „operativno-pokazvicaka kabina” (OPK)

-két század VOJIN ellátva „AN/TPS-70” radarral

-egy század VOJIN ellátva „P-14, PRV-11, P-12” radarokkal és P-12 radarhoz képátviteli „Natrap” (Kupres) rendszer

-egy önálló szakasz VOJ ellátva „P-14, PRV-11” radarral

-egy önálló szakasz VOJ ellátva „AN/TPS-63” radarral

-egy tartalék század VOJIN ellátva „P-35, PRV-11, P-12” radarral

-egy tartalék század VOJIN ellátva „P-35, PRV-11” radarral

Az ezred automatizáló rendszerét figyelembe véve „ASPD” (információ továbbító és vevő berendezés) alrendszer funkcionált a fő műveleti, operatív központba „OC VOJIN- Strazevica”, egy „ASPD” (információ továbbító és vevő berendezés) alrendszer működött az operatív központ egy zónájában „OC ZONA” és egy „AS-70” rendszer működött az operatív központ egy zónájában „OC ZONA”. A vadászrepülőgépek irányítását klasszikus módon vagy műszeresen az „ASPD” (információ továbbító és vevő berendezés)[19] automatizálási alrendszeren keresztül hajtották végre a „KUBA” fél-automatizálási rendszer " VAZDUH 1P "[20] keretén belül.[21]

Az 1980-as évek végére az 1. ezred VOJIN (pVOJIN) „Beograd” az alábbi szerkezeti struktúrából állt:

- operatív-operációs központ „OC VOJIN” / 909 objektum

- repüléstechnikai karbantartó század

- támogató század

- repüléstechnikai ellátó osztály

- gépjárműves osztály

- 20. VOJIN zászlóalj „Stari Banovci” :

- parancsnokság „Stari Banovci”

- 20. OC VOJIN ”Stari Banovci”

- támogató század ”Stari Banovci”

- összekötő század „Batajnica”

- 1. század VOJIN „Stari Banovci” ellátva „AN/TPS-70, P-35, PRV-11” radarokkal

- 2. század VOJIN „Kacarevo” ellátva „P-14., P-12., PRV-11” radarokkal

-1. szakasz VOJ „Subotica” ellátva „P-15., PRV-11.” radarokkal

-2. szakasz VOJ „Osijek” ellátva AN/TPS-63, PRV-11.” radarokkal

- 58. VOJIN zászlóalj „Nedzarici” (Sarajevo) :

- parancsnokság „Nedzarici” (Sarajevo)

- 58. OC VOJIN „Jahorina” hegy

- kisegítő OC VOJIN „Divulje”

- támogató század

- összekötő század

- 1. század VOJIN „Jahorina” ellátva „S-600” radarral

- 2. század VOJIN „Majevica” ellátva „AN/TPS-70” radarral

- 3. század „Zlatibor” ellátva „S-600” radarral

-1. szakasz VOJ „Vis” sziget, ellátva „P-15” radarral

A VOJIN-t radarállomások szolgálták ki. Az 1. Ko RV i PVO alá tartoztak az alábbi radarok; „Sarajevo” várostól délre lévő „Jahorina” hegység „sí központ” és csúcsán lévő radar (radar S-600), a „Tuzla” és „Zvornik” városok közti „Majevica” hegység „Stolice „(916 m) magaslatán lévő radar (radar AN/TPS-70 és tartalék radar S-600), „Stari Banovci” városnál lévő radar a „Stara Pazova” útnál (radar AN/TPS-70), „Sombor” repterén lévő radar (radar AN/TPS-63), „Biokovo” hegység csúcsán lévő radar (radar S-600), „Osijek” repterén lévő radar (radar S-600), „Pancevo” város katonai létesítményében lévő radar (P-14 radar), és a „Lovcen” hegység „Stirovnik” csúcson lévő radar (tartalék radar S-600) légtérfigyelő állomása.[22]

1992. júniusában az 1. pVOJIN-t beintegrálták a létrejövő 126. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító dandárba „brigada VOJIN” (brVOJIN).

A 15. légvédelmi divízió „divizija Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO).

A 15. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) 1966. júliusában alakult meg az 5. számú légvédelmi zónából, az 5. légi (repülő) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) alá rendelve. A divízió főparancsnoksága kezdetben „Pleso” bázison funkcionált, majd 1969-től „Zagreb/Kerestinec” költözött át. Jugoszlávia nyugati részének a légvédelmét látta el. A divízióban egy vadászrepülő ezred (117. vadászrepülő ezred „Vazduhoplovni Avijacijski Puk” LAP), két légvédelmi rakéta ezred (155. légvédelmi rakéta ezred rpPVO- Kerestinec, 350. légvédelmi rakéta ezred rpPVO- Vrhnika), egy a Légtér Megfigyelő és Ellenőrző és Irányító Központ „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN) ezred (5. p.VOJIN- Kerestinec), és kisebb egyéb kiszolgáló alakulatok szolgáltak.

1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK), valamint a légvédelmi divíziókat „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtesti „korpus” (Ko) parancsnokság („Ko” RV i PVO). 1986-ban beintegrálták a megalakuló 1.légierő és légvédelem hadtesti „korpus” (Ko) parancsnokságba (Ko RV i PVO). A 15. dPVO alá tartozott a divízióban létrehozott 220. összekötő zászlóalj „Bataljun Veze” (BV), melyet 1986. februárban feloszlattak. Szintén a 15. dPVO divízióhoz tartozott a divízióban létrehozott 15. összekötő század „Ceta Veza” (CV), melyet 1967. februárban feloszlattak. 1968. márciusában alakult meg a 15. dPVO alárendeltségében a 344. műszaki század „Inzinjerijska Ceta” (INZc). 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtesti parancsnokság („Ko” RV i PVO). 1986-ban a légvédelmi divíziókat megszűntették. A 344. műszaki századot, a korábban 11. dPVO alá rendelt 385. műszaki századdal^{^[23]} együtt áthelyezték az 1. Ko RV i PVO alá 1986. februártól, ahol a szarajevói 339. műszaki zászlóalj^{^[24]} alá vonták be.^{^[25]}

A 155. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO).

1967. szeptemberében a „Kerestinec” légi bázison (Zagreb) az 5. „VaK” alá tartozó 15. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendelve megalakult a 155. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO). A 155. ezred alá tartozott négy rakéta divízió (1. rdPVO-Cerklje bázis, 2. rdPVO- Karlovac, 3. rdPVO- Sisak/ Zazina, 4. rdPVO- Zabok) és egy darab rakéta-technikai divízió (1.rtdPVO-Kerestinac). A rakétás ezred rendelkezett S-75M „Volhov”^{^[26]} közepes- hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerrel, rakétákkal.

1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK), valamint a légvédelmi divíziókat „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtesti „korpus” (Ko) parancsnokság („Ko” RV i PVO). A 155 rpPVO az 5. Ko RV i PVO körzeti légi parancsnokság alá helyezték ahol 1992-ig funkcionált. 1992-ben a „jugoszláv háború” miatt az 5. Ko RV i PVO megszűnt, és a háború során újonnan kialakított boszniai 2. Ko RV i PVO (parancsnokság Szarajevó) alá sorolták be. 1991. őszén már a horvátországi háborús helyzet miatt a 155. ezredet kivonták Boszniába, ahol „Banja Luka” légi bázis alá rendelték, de a divíziókat „Bihac, Prijedor, Celinac, Manjaca” bázisokra irányították át. 1992. júniusában a boszniai bázisáról, a kirobbanó boszniai háború miatt a szerbiai „Batajnica” bázisra vonták ki az ezred egy részét, ahol felszámolták. Másik részét pedig bevonták a Boszniában megalakuló szakadár boszniai szerb haderő kötelékébe. ^{^[27]}

A 350. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO).

1974. februárban a „Batajnica” légi bázison az 5. „VaK” alá tartozó 15. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendeltségében, megalakult a 350. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO). Az ezredet ezt követően „Vrhnika” (Szlovénia) légi bázisra irányították át. Az ezred alá tartozott négy darab rakétás divízió (1.rdPVO- Sentvid, 2.rdPVO- Ljubljana Polje,, 3.rdPVO- Logatec, 4.rdPVO- Postojna,) és egy darab rakéta-technikai divízió (1.rtdPVO- Vrhnika). A 350. rpPVO ezredet ellátták „S-125M Neva M” rakéta rendszerrel^{^[28]}. 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK), valamint a légvédelmi divíziókat „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtest parancsnokság (Ko RV i PVO). A 350 rpPVO az 5. Ko RV i PVO körzeti légi parancsnokság alá helyezték, ahol 1991-ig funkcionált. 1992-ben a „jugoszláv háború” miatt az 5. Ko RV i PVO megszűnt, és a háború során újonnan kialakított boszniai 2. Ko RV i PVO (parancsnokság Szarajevó) alá sorolták be. 1991. nyarán a szlovéniai háborús helyzet miatt a 350. ezredet kivonták Szlovéniából az akkor még biztonságos Boszniába. Az ezred két rakéta divízióját „Mostar” bázisra, az 1. Ko RV i PVO alá és átirányították, további két divíziót pedig a 250. rakéta dandár alá irányítottak át 1991. augusztusában, szintén „Mostar” bázisra. 1992. áprilisában a boszniai bázisáról, a kirobbanó boszniai háború miatt a szerbiai bázisra vonták ki az ezred egy részét, ahol felszámolták. Három rakéta divíziót beintegráltak a 250. rakéta dandár alá.^{^[29]}

Az 5. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezred „puk VOJIN” (pVOJIN).

1955. júniusban a zágrábi (Pleso) 105. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „bataljun VOJIN” (bVOJIN)^{^[30]} és a 109. bVOJIN zászlóaljat^{^[31]}, beintegrálták ezred szintre felfejlesztett és létrejött zágrábi bázison állomásozó 275. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „puk VOJIN” (pVOJIN). A Jugoszláv Légierő és Légvédelem struktúráját, az 1950-es évektől reformon ment keresztül. 1950-1959. közt, a korábbi divízió önállóságát megszüntették és a légierő és légvédelem közvetlen főparancsnoksága (KM JRV i PVO) alá, illetve az 1950-től létrejövő légi (repülős) hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) alá osztották be. A 275. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „puk VOJIN” (pVOJIN) a 3. VKOS alá került, ahol 1959-ig működhetett. 1959-ben „Drvar-1.” haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 275. ezred „pVOJIN”, a 5. repülős (légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovni Komanda” (VK) alá rendelték. 1959. januárjában a 275. pVOJIN ezredet átkeresztelték 5. pVOJIN ezreddé. A parancsnokságot „Zagreb- Kerestinec” bázison funkcionált. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. Az 5. pVOJIN ezredet a megszűnő 5. VK parancsnokság alól az 5. „VaK” alá tartozó 5. légivédelmi zónába sorolják be, ahol 1966-ig funkcionált. 1966-tól az 5. repülős (légi) hadtestbe „VaK” alá tartozó 15. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendelték. A divízióba 1986-ig szolgált az ezred. 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtest „korpus” (Ko) parancsnokság (Ko RV i PVO). Az 5. pVOJIN ezred 1986-tól 1992-ig az 5. Ko RV és PVO alá rendelték. Az 5. pVOJIN fő operatív központja „Glavni Operativni Centar” (GOC) a „Kurilovac” bázison funkcionált.

Az 5. pVOJIN ezredben már az 1980. év elején megalakult a „Pljesavica” radar állomás védelmére, a bihácsi „Zeljava” katonai (Klek) bázison működő 51. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóalj „bataljun VOJIN” (bVOJIN), valamint a szlovéniai „Vrhnika” bázison a 91. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóalj „bataljun VOJIN” (bVOJIN).

Meg kell említeni, hogy 1983-tól a 61. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „bataljun VOJIN” (bVOJIN) az 1. pVOJIN ezredből az 5. pVOJIN alárendeltségébe irányították, majd 1986. februártól ismét az 1. pVOJIN ezredében helyezték át.

1992-ben a „jugoszláv háború” miatt 1992. évre létrehozott szarajevói 2. Ko RV i PVO körzeti hadtest parancsnokság „Kumbor” montenegrói bázisán állomásozott. 1991. augusztustól a zászlóaljakat feloszlatták, de technikáját és állományát az banjicai 1. és nisi 3. pVOJIN ezredekbe integrálták be.^{^[32]}

1992-ben a „jugoszláv háború” miatt az 5. RV i PVO megszűnt, és a háború során újonnan kialakított boszniai 2. Ko RV i PVO (parancsnokság Szarajevó) alá sorolták be, ahol a 2. Ko RV i PVO alá tartozó „Nedzarici” és ”Rajlovac” bázisán (Sarajevo) helyezték el. 1992. januárjában a horvátországi és szlovéniai bázisairól „Nedzarici” és „Rajlovac” légi bázisra (Sarajevo) kivont 5. pVOJIN ezredből létrehozták a 2. pVOJIN ezredet. 1992. júniusában a boszniai bázisáról, a kirobbanó háború miatt a szerbiai „Nis” bázisra vonták ki az ezredet, ahol felszámolták.^{^[33]}

Az ezred az alábbi egységek alkották radartechnikai részét figyelembe véve:

-három század VOJIN ellátva „S-600 (605)” radarral és „Anvil” operációs kabinnal„operativno-pokazvicaka kabina” (OPK)

-három század VOJIN ellátva „S-654” radarral és „Furnus” operációs kabinnal „operativno-pokazvicaka kabina” (OPK)

-két század VOJIN ellátva „AN/TPS-70” radarral

-egy század VOJIN ellátva „P-14, PRV-11, P-12” radarokkal és P-12 radarhoz képátviteli „Natrap” (Kupres) rendszer

-egy önálló szakasz VOJ ellátva „S-604H” és „P-12” radarral és „TRP” operációs kabinnal „operativno-pokazvicaka kabina” (OPK)

-egy önálló szakasz VOJ ellátva „P-35” radarral és „TRP” operációs kabinnal „operativno-pokazvicaka kabina” (OPK)

-egy tartalék század VOJIN ellátva „P-35, PRV-11, P-12” és egy darab „P-15” radarral

Az ezred automatizáló rendszerét figyelembe véve „AS-84” ASPD” (információ továbbító és vevő berendezés) alrendszer funkcionált a fő műveleti, operatív központba „OC VOJIN- Pleso”, és két „AS-74” rendszer az operatív centrum zónájában „OC ZONA”. A vadászrepülőgépek irányítását klasszikus módon vagy műszeresen automatizálási „AS-74”, „AS-84” automatizált rendszer keretén belül hajtották végre. [34]

Az 1980-as évek végére az 5. ezred VOJIN (pVOJIN) „Pleso” (Zagreb) az alábbi szerkezeti struktúrából állt:

- operatív-operációs központ „OC VOJIN” / Pleso

- operatív- operációs központ 41. „OC VOJIN” /Kerestinac

- repüléstechnikai karbantartó század „Pleso”

- támogató század „Biztonsági Ellenőrző Központ”/”Varnostni Nadzorni Centar” (VNC) „Pleso”

- támogató század „Pleso”

- repüléstechnikai ellátó osztály „Pleso”

- gépjárműves osztály „Pleso”

- radar állomás „Kurilovac”

- 1. század VOJIN „Bjelovar” ” ellátva „S-600” radarral

- 2. század VOJIN „Sisak” ellátva „P-12., P-14., PRV-11.” radarokkal

- 51. VOJIN zászlóalj „Zeljava” (Bihac):

- parancsnokság „Zeljava”

- 51. OC VOJIN ”Klek” objektum

- támogató század ”Klek” objektum

- összekötő század

- 1. század VOJIN „Pljesevica” hegy ellátva „S-654” radarral

- 2. század VOJIN „Kozara” ellátva „AN/TPS-70” radarral

- 3. század VOJIN „Kriz” (Zadar) ellátva „P-35., S-600., PRV-11” radarokkal

-1. szakasz VOJ „377. magaslat Pljesevica” ellátva „AN/TPS-70” radarral

- 91. VOJIN zászlóalj „Vrhnika”:

- parancsnokság „Vrhnika”

- 91. OC VOJIN „Vrhnika”

- támogató század „Vrhnika”

- összekötő század „Vrhnika”

- 1. század VOJIN „Ljubljanski vrh” magaslat ellátva „S-654” radarral

- 2. század VOJIN „Pula” ellátva „S-600., P-12., P-35., PRV-11” radarokkal

- 3. század „Oljska Gora” hegy ellátva „S-600., P-15.” radarral

-1. szakasz VOJ „Umag” ellátva „S-604H., P-15” radarral

A VOJIN-t radarállomások szolgálták ki. Az 5. Ko RV i PVO alá tartoztak az alábbi radarok; „Pljesavica” hegység „Gola Pljesavica” csúcsán lévő radar (radar S-600), „Pljesavica” hegység „Calopek” 377.m. magaslatán lévő „Jasen” objektum (radar AN/TPS-70), „Kozara” hegység „Lisina” magaslatán lévő radar (radar AN/TPS-70, tartalék radar S-600), „Zadar- Kriz” magaslaton lévő radar (radar S-600), a szlovén „Vrhnika” várostól délre eső „Ljubljanski” hegycsúcson lévő radar (radar S-600), a szlovén „Ljubljana” várostól északra eső „Oljska” hegység magaslatán lévő radar (radar S-600), Isztria „Savudrija” részen lévő radar (radar S-600), Pula városban lévő „Monte Kope” erőd radar (radar S-600), Bjelovar város melletti „Zvijerci” bázis (radar S-600, tartalék radar 5.pVOJIN), Sisak város melletti „Sasina Greda” bázis (radar P-14), a horvát „Kurilovac” katonai bázison lévő radar (radar AN/TPS-63....rádió állomás). Tartalék állomás volt a szlovén; „Pohorje” hegységben és a horvát „Papuk” hegységben. [35]

A 13. légvédelmi divízió „divizija Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO).

A 13. légvédelmi divízió (dPVO) 1968. januárban alakult meg az 1. légi (repülő) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) alá rendelve. A divízió főparancsnoksága „Skopski Petrovec” bázison funkcionált. A divízió alá sorolták be az 1968-ban „Skopski Petrovec” légi bázison megalakuló 3. Légtér Megfigyelő és Ellenőrző és Irányító Központ „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN). A divízióban továbbá funkcionált 1968-1973. közt a 83. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP), mely ezred 1973-ban kivonásra került a 13. dPVO-ból és bevonásra került a 11. légvédelmi divízióba (dPVO). Mivel a 13. dPVO megszüntetését kilátásba helyezték, így a divízióból az 1968-ban létrehozott és ott működő 3. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredet „Puk VOJIN”, új megnevezésre keresztelve, mint 31. számú radar-légtér megfigyelő és jelentő zászlóalj „Bataljun VOJIN” (31. bVOJIN) áthelyezésre került a 83. dandárba, mely az 1. „VaK” alatt funkcionáló 11. dPVO alá került. 1972. szeptemberétől 1973. januárig a 13. divíziót feloszlatták, technikáját az akkor már dandár szintű 83. repülő brigádba (ABR) integrálták be (korábban 83. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” LAP).

A 3. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezred „puk VOJIN” (pVOJIN).

1968-ban „Skopski Petrovec” légi bázison megalakult az 1. „VaK” alatt funkcionáló 13. dPVO alárendeltségében a Légtér Megfigyelő és Ellenőrző és Irányító Központ „Vazdusno Osmatranje Javljanje i Navodenje” (VOJIN) 1. ezredének „puk VOJIN” (pVOJIN) egy századából és az 1. pVOJIN kumanovói teljes 68. bVOJIN zászlóaljból[36] a 3. pVOJIN ezred. 1973-ban mikor a 13. dPVO divíziót megszüntették, a 3. pVOJIN ezredet átmódosították 31. bVOJIN zászlóaljjá.

Az 1972. szeptemberétől 1973. januárig tartó periódusban zajló 13. divízió feloszlatása során, a divízió technikáját az akkor már dandár szintű 83. repülő brigádba (ABR) integrálták be.^{^[37]} A 31. bVOJIN zászlóaljat „Pristina” bázisra irányították át és a megszűnő 13. légvédelmi divízióból a 83. repülő dandár alá került, ahol 1977-78-ig funkcionált. 1977. októberében az 1. pVOJIN alá irányították. 1981. októberében a 31. bVOJIN zászlóaljban megalakult a 19. tartalékos VOJIN század (cVOJIN), mely század az akkori jugoszláv „Koszovó” tartományt kontrolálta. 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK), valamint a légvédelmi divíziókat „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtest „korpus” (Ko) parancsnokság (Ko RV i PVO). 1986. februárban a 31. bVOJIN zászlóaljat[38] kivonták az 1. pVOJIN alól és besorolták az újonnan megalakított 3. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „Puk VOJIN” (pVOJIN). Az ezredet elsődlegesen a „Kraljevo” bázison állomásozó 31. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóalj „bataljun VOJIN” (bVOJIN) alkotta. Maga a 3. VOJIN „Nis” bázison a 3. Ko RV i PVO körzeti hadtest parancsnokság alá rendelve működött. A 3. pVOJIN fő operatív központja „Glavni Operativni Centar” (GOC) „Nis” városban funkcionált.

A 3. pVOJIN alá sorolták át az 1. pVOJIN alól 1986-ban az 58. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „bataljun VOJIN” (bVOJIN)^{^[39]}. Ennek során a korábbi „Valjevo” bázisról a szarajevói „Nedzarice” bázisra irányították át az 58. bVOJIN zászlóaljat, a 3. pVOJIN alatt. 1992-ben folyó „jugoszláv háború” miatt 1992. januártól a 2. RV i PVO alá vonják be és „Jahorina” radarállomás védelmére irányították. 1992. májusban a montenegrói „Podgorica” bázisra vonták ki a Boszniában kirobbanó háborús helyzet végett.

1992. januártól a 3. pVOJIN ezredet felszámolták, erőit az 1. pVOJIN ezredbe integrálták, 1992. júniusra teljesen feloszlott, maradék erőit a 126. brVOJIN dandárba vonták be^{^[40]}.

Az ezred az alábbi egységek alkották radartechnikai részét figyelembe véve:

négy század VOJIN ellátva „S-600 (605)” radarral és „Anvil” operációs kabinnal.

egy század VOJIN ellátva „P-35, PRV-11 i P-12” radarokkal

három önálló szakasz VOJ ellátva „AN/TPS-63” radarral

egy önálló szakasz VOJ ellátva „P-12” radarral

Az ezred automatizáló rendszerét figyelembe véve „ASPD” (információ továbbító és vevő berendezés) klasszikus alrendszer funkcionált a fő műveleti, operatív központba „OC VOJIN- Nis”, klasszikus módon, egy „ASPD” (információ továbbító és vevő berendezés) alrendszer funkcionált „AS-74” rendszerrel egy operatív központ zónában „OC ZONA” és egy „AS-84” egy operatív központ zónában „OC ZONA”. A vadászrepülőgépek irányítását klasszikus módon hajtották végre.

Az 1980-as évek végére a 3. ezred VOJIN (pVOJIN) „Nis” az alábbi szerkezeti struktúrából állt:

- parancsnokság „Nis”

- operatív-operációs központ „OC VOJIN” / Nis

- repüléstechnikai karbantartó század „Nis”

- támogató század „Biztonsági Ellenőrző Központ”/”Varnostni Nadzorni Centar” (VNC) „Pristina”

- támogató század „Nis”

- repüléstechnikai ellátó osztály „Nis”

- gépjárműves osztály „Nis”

- 1. század VOJIN „Goles” hegy ellátva „S-654. P-12.” radarokkal

- 2. század VOJIN „Kopaonik” hegy ellátva „S-600” radarral

- 3. század VOJIN „Prevlaka” félsziget (Dubrovnik) ellátva „P-35., S-600., PRV-11” radarokkal

- 31. VOJIN zászlóalj „Skopski Petrovec” (Skopje):

- parancsnokság „Skopski Petrovec” (Skopje)

- 31. OC VOJIN ”Breg” objektum

- támogató század ”Breg” objektum

- összekötő század „Skopski Petrovec” (Skopje)

- támogató szakasz „Skopski Petrovec” (Skopje)

- technikai szakasz „Skopski Petrovec” (Skopje)

- 1. század VOJIN „Kumanovo” ellátva „P-35., P-12., S-600., PRV-11” radarokkal

-1. szakasz VOJ „Bitolj” ellátva „AN/TPS-63” radarral

-2. szakasz VOJ „Valandovo” ellátva „P-12” radarral

-3. szakasz VOJ „Delcevo” ellátva „AN/TPS-63” radarral

-4. szakasz VOJ „Dimitrovgrad” ellátva „AN/TPS-63” radarral

A VOJIN-t radarállomások szolgálták ki. A 3. Ko RV i PVO alá tartoztak az alábbi radarok; a koszovói „Pristina” és macedóniai „Kumanovo” város közti „Goles” hegység csúcsán lévő radar (radar S-600), a „Novi Pazar” melletti „Kopaonik” hegység „Pancicev vrh” csúcsán lévő radar (radar S-600), „Zlatibor” közte és hegység „Murtenica” hegy „Brijac” csúcsán lévő radar (radar S-600), „”Skopje” város „Petrovec” katonai bázis és repülőtéri radar bázis (radar S-600), a macedóniai „Valandovo” város és „Dorjansko” tó közti „Boskija” hegység „Boska” magaslaton lévő radar (radar S-600). Tartalék radar légtérfigyelő állomás funkcionált, légtérfigyelő és jelentő katonai szakasszal „Vazdusno Osmatranje i Javljanje” (VOJ);„Dakovica” katonai laktanya, Skopski Petrovec/Skopje” katonai légi bázis. [41]

A 83 repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

1944-ben alakult szovjet területen (Krasnodar) lévő kiképző bázison a „jugoszláv-partizán légierő 1. vadászrepülő ezrede. 1945-ben jugoszláv területre vonták össze, ahol 1. jugoszláv vadászrepülő ezred „Jugoslavenski Avijacijski Lovacki Puk” (JALP) néven alakult meg, majd 1945. szeptemberben átnevezték 254. vadászrepülő ezreddé „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP). A 254. LAP „Zemun” bázison állomásozott, ellátva „szovjet „JAK-3”^{^[42]} harci vadászrepülőkkel.

Az ezredet 1945. augusztusában a 3. vadászrepülős divízióba „Lovacka Avijacijska Divizija” (LAD) sorolják. 1948-ban a „Cerklje” légi bázison állomásozó ezredet átnevezték 83. vadászrepülő ezreddé „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP). 1948-1949. közt vadászrepülő ezredként, a 44. vadászrepülős divízióba „Lovacka Avijacijska Divizija” (LAD) funkcionált, majd 1949-ben az ezredet a 21. divízió alá rendelték. 1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók. A 21. divízió a 3. VKOS alá került. 1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 21. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 9. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.

1952-1959. közte a vadászrepülő ezredet (LAP) átnevezték 83. vadászbombázó repülő ezreddé „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP). 1948-tól 1953-ig az ezred „Cerklje” bázisról „Pula” légi bázisra helyezték át, majd 1953-1954. közt az ezredet vissza irányították „Cerklje” bázisra, majd onnan 1954-ben „Zemunik” légi bázisra. A 83. ezred rendelkezett 1948-1952. közt szovjet „JAK-3” harci repülővel, 1952-1954. közt amerikai „F-47D Thunderbolt”^{^[43]} vadászrepülőgéppel, 1954-1959. közt F–84 G Thunderjet”^{^[44]} amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgéppel.^{^[45]}

1959-ben megszűntek a divíziók és a repülős hadtesti parancsnokságok (VKOS), helyükre légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) kerültek. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 3. VKOS, 21. divízióból, hadosztályból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 9. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került. 1952-1959. közt a vadászrepülő ezredet (LAP) átnevezték 83. vadászbombázó repülő ezreddé „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP), majd 1959-1964. közt ismét felvette a vadászrepülő ezredet (LAP) megnevezést.

Az ezreden belül 1961-ben megalakult a 120. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)^{^[46]} és a 121. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)^{^[47]}.

A 120. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE) 1961. áprilisban alakult meg a 83. LAP-ban, Zemunik bázison (Zadar). 1963-ban „Titograd” bázisra irányították át. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. A század a 9. VK megszűnésével a létrejövő 1. repülős (légi) hadtestbe „VaK” funkcionál tovább. 1966-ban a 83. ezredet átszervezik, a 120. LAE 1968-ban átkerült a 97. bombázó repülő ezredben^{^[48]}, ahol 1968-ban átnevezték 242. vadászbombázó repülő századnak „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). A századot ellátták amerikai „F-84E” harci repülőkkel. 1969-ben a századot a 172. LBAP^{^[49]} ezredbe vonták be, ahol 1970-től jugoszláv „Jastreb J-21” 1988-89-től pedig jugoszláv „Orao J-22” harci repülőkkel látták el. Meg kell említeni, hogy 1961-ben már létrehoztak egy 242. vadászbombázó repülő századot „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE), a 198. vadászbombázó repülő ezredben, 1966-ban feloszlatták^{^[50]}. Tehát a két 242. század nem keverendő, a fentiek alapján.

1961-ban a „Zemunik” (Zadar) bázison megalakult a 121. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE) a 83. ezreden belül, ellátva „North American F-86D Sabre Dog” amerikai elfogó vadászgéprepülőkkel. 1963-ban a századot átirányították a „Titograd”, majd „Skopski Petrovec” bázisra (Skopje). 1964-ben a századot megszűntették a 83. ezreden belül és a személyi állományát, valamint technikát a 120. LAE-ba integrálták.

1954-től a 83 ezred „Zemunik” bázison állomásozott. 1963-tól 1964-ig ismét elvezényelték „Zemunik” bázisról az ezredet, „Golubovci” (Titograd reptér, mai nevén Podgorica) bázisra. 1959-1964. közt az ezred rendelkezett „Sabre F-86E”^{^[51]} amerikai transzszonikus vadászrepülőgépekkel. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe 1964-től a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. A 83. ezred 1964-től, a 9. VK megszűnésével a létrejövő 1. repülős (légi) hadtestbe „VaK” funkcionál tovább. A 83. ezredet 1966-tól, két év alatt átmenetileg feloszlatták, átszervezték, mely során a 120. LAE századot 1968-ban kivonták a 83. ezredből, és bevonták a 97. repülő ezredbe „Avijacijski Puk” (AP)^{^[52]}, ahol 1968-ban átnevezték 242. vadászbombázó repülő századdá „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). Bár 1964-ben a korábbi 121. század haditechnikáját és állományát beintegrálták a 120. századba, melyet 1968-ban átirányítottak a 97. ezredbe, 1968-ban ezen haditechnikát és állományt ismét az 1968-ban megalakuló 83. vadászrepülő ezredbe (LAP) irányították át. A 83. ezred életében az „újjászületést” az 1968-as év hozta meg. A jugoszláv légierő ismét hadrendbe állította a 83. vadászrepülő ezredét (LAP), a 11. légvédelmi divízió alá rendelve, ahonnan egyhamar, még 1968-ban átirányították a megalakuló 13. légvédelmi divízióba (dPVO). Az ezredben, az 1964-ben felszámolt 121. vadászrepülő század (LAE) korábbi technikai parkját állították szolgálatba, melyet kivontak a 97. repülő ezred 242. vadászbombázó századából. Miután a 121. századot a 83. ezredben felállították, még 1969-ben át is keresztelték 130. vadászrepülő századdá „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)^{^[53]}.

1969-ben alakult meg a „Skopski Petrovec” (Skopje) bázison a korábbi 121. LAE állományából és technikájából a 130. LAE. 1970-ben „Pristina” bázisra helyezték át és új szovjet harcászati vadászrepülőgépekkel bővíthette légijármű parkját; „MIG-21F (L-12), majd 1978-tól „MIG-21MF (L-15), 1987-től „MIG-21 BIS (L-17), 1992-től pedig „MIG-21 MF (L-15).

1968-ban a 83. ezredbe irányították át a 98. repülő dandárban szolgáló 123. vadászrepülő századot „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE).^{^[54]} Ezzel a 83. vadászrepülő ezredben „Lovacko Avijacijski Puk” (LAP) két vadászrepülő század funkcionált a 123. LAE és a 130. LAE. Mindkét század „Pristina” bázison állomásozott.

1961. áprilisában alakult meg a 3. légi repülős hadtesti parancsnokság 94. ezredben^{^[55]} a 123. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE) a „Skopski Petrovec” (Skopje) bázison. A század „F-86E” repülőkkel rendelkezett. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „VaK” lép. 1964-ben a 94. ezredet feloszlatták, technikáját és állományát a 123. LAE-ba integrálták, mely századot 1964-ben az 1. repülős hadtest (VaK) alá sorolták, de 1965-ben beintegrálták a 198. vadászrepülő ezredbe, mely ezred 1966-tól 98. repülős dandárként^{^[56]} funkcionált tovább. 1968-ban kivonják a 123. századot 98. ABR alól és ellátták „F-86D” repülőkkel, valamint „Zagreb” légi bázisra irányították, ahol 83. vadászrepülős ezredben „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP), szerveződik újjá. 1971-ben „Pristina” légi bázisra irányították és ellátták „MIG-21F (L-12) repülőkkel, majd megérkeztek a „MIG-21MF (L-15), 1979-1983. közt pedig a „MIG-21Bis (L-17) gépek. 1968-1992. közt 83. repülős dandárként „Avijacijska Brigada” (ABR) funkcionált.

1972-től az ezred, 83. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR) megnevezéssel funkcionált tovább. 1968-1972. közt a 83. ezredet az 1. VaK-ban funkcionáló a 13. légvédelmi divízióba (dPVO)^{^[57]} irányították. 1972. szeptemberétől 1973. januárig a 13. divíziót feloszlatták, technikáját az akkor már dandár szintű 83. repülő brigádba (ABR) integrálták be. Miután a 13. légvédelmi divízió 1973-ban megszűnt, a korábban divízió alá tartozó 3. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredet (pVOJIN) átkeresztelték 31. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljjá (bVOJIN)^{^[58]} és a légvédelmi divízió erőivel együtt a 83. repülő dandár alá rendelték, ahol 1978-ig funkcionált. 1973-ban a 83. dandár bevonásra került a 11. légvédelmi divízióba (dPVO)^{^[59]}, ahol 1986-ig funkcionált. 1986-ra a 83. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR) alárendeltségébe tartozott:

-123. vadászrepülő századot „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)- Pristina bázis

- 130. vadászrepülő századdá „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)-.Pristina bázis

1986-ban a 11. dPVO divízióból létrehozták az 1. hadtesti légierő és légvédelmi körzeti parancsnokságot (1. Ko RV i PVO). Miután 1986-ban kivonták a 83. repülő dandárt a 11. légvédelmi divízióból, besorolták a 1986-ban a 3. hadtesti légierő és légvédelmi körzeti parancsnokságot (3. Ko RV i PVO), melyben 1992-ig funkcionált. Az 1990-ben elkezdődő és 1991-re kiteljesedő „jugoszláv háború” során a 83. repülő dandárba irányították, a „Pristina” bázisra a 124. vadászrepülő századot (LAE) a 117. ezredből.

A 124. vadászrepülő század (LAE) 1961-ben alakult meg a 117. vadászrepülő ezreden belül a „Pleso” légi bázison (Zagreb). A század rendelkezett 1961-ben amerikai „F-86E”, majd 1963-tól amerikai „F-86D” harci repülőkkel. 1967-ben a század „Pleso” bázisról átköltözött „Bihac” bázisra, ahol 1992-ig állomásozott. 1992-től Bihácsról kivonták a boszniai háború miatt „Ponikva” légi bázisra. 1967-től a században megjelent a „MIG-21” szovjet harci repülőcsalád repülőgépei.

1992-ben a dandárt feloszlatták erőit a 117. vadászrepülő ezredbe (LAP), és a 185. repülő ezred (AP) 129. vadászrepülő századába (LAE) integrálták. 1972-ben „Pristina” bázison állomásozott a dandár, ellátva „North American F-86D Sabre Dog” amerikai (USA) elfogó vadászgépekkel, melyek 1974-ig szolgáltak. 1974-től szolgálatba léptek a „MIG-21”^{^[61]} szovjet repülőgépcsalád harci gépei a dandárban.^{^[62]}

A 204. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP)

A 204. vadászrepülő ezredet (LAP) 1949. decemberében alakult meg a 21. vegyes repülős divízió „Mesovita Avijacijska Divizija” (MAD) egységeként Zadarban (bázis Zemunik). A 204. ezred 1949-1953. közt vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP). Már a következő évben áthelyezték a belgrádi „Zemun” bázisra, ahol 1951-ig állomásozott az ezred. 1951-től a Belgrád melletti „Batajnica” bázisra került át. 1950-ben a 21. vegyes repülős divízióból (MAD) a 44. vadászrepülős divízióba (LAD) sorolták át.

1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók. A 44. divízió a 3. VKOS alá került. Így a 44. divízióban funkcionáló 204. ezred a 3. VKOS alárendeltségében állt.

1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 44. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 1. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került. Az ezred 1953-1958. közt vadászbombázó repülő ezredként „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP), majd 1958-1991. közt ismét vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) funkcionált. 1949-1950. közt az ezredet felszerelték szovjet „JAK-3” ^{^[63]} kiképzési és oktatási célra használt harci repülőkkel. 1950-től 1953-ig pedig jugoszláv „Ikarus S-49A”^{^[64]} harci repülőgépekkel. 1953-tól „F–84 G Thunderjet” amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgépek léptek szolgálatba 1958-ig, majd ezt követően érkeztek meg a „Sabre F-86E”^{^[65]} amerikai transzszonikus vadászrepülőgépek 1963-ig.^{^[66]}

Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe 1964-től a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. A 204. ezred 1964-től, a 1. VK megszűnésével a létrejövő 1. repülős (légi) hadtestbe „VaK” funkcionál tovább.

A 204. vadászrepülő ezredben „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) szolgált az 1961-ben létrehozott 127. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE), a 128. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE).

A 127. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE). Az 1961-ben megalakított 127. vadászrepülő századot (LAE) 1964-ben átkeresztelték 126. LAE századra, mivel ekkor, 1964-ben a 117. ezredből[67] átkerült az ott 126. LAE-ként funkcionáló század. A két századot a 204. ezredben egybevonták és 126. LAE század megnevezéssel funkcionált tovább.[68]

A 128. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE). Az 1961-ben megalakított 128. vadászrepülő századot „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE) 1964-ben átkeresztelték 127. LAE századra. Mind ezek mellett megmaradt a 128. vadászrepülő század is, mivel a lehetőség adott volt, hogy az átkeresztelt 1964. előtti 128. század, mellett 1964-től ismét felállítsanak egy 128. vadászrepülő századot.

1976. novemberében alakult meg „Batajnica” légi bázison a 128. „szuperszónikus” repülő pilóta képző központ „Centar za Preobuku Pilota Supersonicne Avijacije” (CZPPSA). 1977-ben a 204. ezred 128. vadászrepülő századát kivonták a 204. ezred alól és önálló századként a kiképzésben és oktatásban funkcionált tovább, mint központi kiképző egység „ Centra za Preobuka” (CZP). Ellátták szovjet „MIG-21/PFM” (L-14), MIG-21/U (NL-16), MIG-21/UM (NL-16M) katonai vadászrepülőkkel.

1982-től vadászrepülő századként ismét a 204. ezredbe került. A század kiképzési-oktatási feladatot szolgáló technikájának egy részét a 185. oktató-kiképző repülő ezred[69], 129. vadászrepülő századába került. A 204. ezredben a 128. vadászrepülő századot 1990-ben feloszlatták. [70]

1961-ben a 185. oktató- kiképző repülő ezredben „Skolski Avijacijski Puk” (SAP) létrehozott 129. vadászrepülő századot „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE), 1961-ben a 204. ezredbe alá vonták be.

A 129. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)^{^[71]}. 1961. áprilisában alakult meg a pulai 185. kiképző ezredben[72] a 129. LAE. 1961-1964. közt a századot a 204. vadászrepülő ezredbe vonják be. 1967-től pedig átirányították a 117. vadászrepülő ezredbe[73]. 1975. áprilisában a 129. LAE egy részéből létrehozták a 229. vadászbombázó repülő századot (LBAE), amit ismét bevontak a pulai 185. kiképző ezredbe,. A 229. LBAE 1991-1992. közt „Golubovic” bázisra irányították és bevonták a 172. repülő dandárba[74]. Meg kell említeni, hogy a 129. LAE azon része, mely nem integrálódott be a 229. LBAE alá, az megmaradt 129. LAE-ként a 117. ezredben 1982-ig. 1982-től a 129. LAE-t bevonták ismét a pulai 185. kiképző ezred alá.

Az 1991-ben kitörő jugoszláv háború során a századot a 117. ABR alá vonták be és 1991. szeptemberben a tuzlai bázisra irányították át Pulából. A 117. ABR-ben a 105. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)[75] alá került bevonásra, ahol 1992. januártól kezdte meg a század a szolgálatát. 1992. áprilistól bevonták a Repülős Katonai Akadémia (VVA)[76] alá és Tuzlából kivonásra került „Pristina” bázisra. 1992. májusban megszűnik a század és technikai parkját és állományát a 83. és 204. vadászrepülő ezredbe integrálták.

1964-től a 204. ezredben funkcionált a 126., 127., 128., és 129. századok. A 129. vadászrepülős századot 1967-ben a 204. ezredből átirányították a 117. ezredbe (LAP). 1966-ban a haderőreform érintve a légierőt, a 204. ezredet az 1. VaK, 11. légvédelmi divízió „divizija Protuvazduhna Obrana” (dPVO)^{^[77]} alá sorolta be. 1974-ben a 117. vadászrepülő ezredből a 204. ezredbe vonták be a 352. felderítő repülő századot „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE)^{^[78]}, mely századot csak 1990-ben irányítottak át a közelgő háborús helyzetre tekintettel, a Jugoszláv Légierő és Légvédelem főparancsnoksága (KM RV i PVO) alá, ahol 1992-ig funkcionált.

A 352. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE).1961. áprilisban alakult meg a 352. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE) a plesói 184. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP)[79] alá rendelve, ellátva 1961-1963. közt „F–84 G Thunderjet” amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgéppel, 1964-1968. közt „North American F-86D Sabre Dog” amerikai elfogó vadászgéppel, 1968-1997. közt pedig „MIG- 21 (R)” szovjet harcászati vadászrepülőgéppel, amerikai (USA) „Lockheed C-141 Starlifter és 151 ” szállító repülőkkel. A század 1968-ig Bihácson állomásozott, majd 1992-től „Batajnica” légi bázison. 1961-1965. közt a 184. IAP alá volt rendelve, majd 1966-tól a 16. felderítő repülő dandár „Izvidacka Avijacijska Brigada” (IABR)[80] alá, de még 1966. év végén a 82. repülő dandárhoz[81], ahol 1968-ig működött a század. 1968-tól 1974-ig a 117. vadászrepülő ezredhez[82] LAP, csatolják, mint 352. vadászrepülő felderítő századot „Lovacka Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (LIAE). 1974-től azonban átkerült a 204. repülő dandár alá 1990-ig. 1991-től 1992-ig a század önálló erőként[83] a légierő főparancsnokság (KM RV i PVO) alá sorolták be.

1986-ra a 204.vadászrepülő ezred (LAP) alárendeltségébe tartozott:

-126. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)- Batajnica bázis

- 127. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)- Batajnica bázis

-128. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)- Batajnica bázis

- 352. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE).

1980-as években újabb haderőreform részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket (VaK) és helyettük megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtest parancsnokság (Ko RV i PVO). 1986-ban történő „Jedinstvo” haderő fejlesztés révén a 11. divízióból létrejövő 1. körzeti légierő parancsnokság és légvédelmi hadtest parancsnokság (Ko RV i PVO) alá került az ezred. 1992-től a 204. vadászrepülő ezred, 204. repülő dandárként „Avijacijska Brigada” (ABR)^{^[84]} működött tovább 1994-ig. 1992-ben a 204. repülő dandár alá irányították a 701. repülő dandárból (ABR)^{^[85]} a 252. vadászbombázó repülő századot (LBAE)^{^[86]}. 1987-ben az ezred kapott szovjet „MIG-29” harci repülőket, majd 1992-től, miután az ezred dandár szintre került, mint repülős dandár „Avijacijska Brigada” (ABR), megérkeztek a jugoszláv gyártású „Galeb G-4/G-4T, Jastreb N/J-21, Galeb G-2, Utva-66 és Kraguj” katonai repülők. Az 1974-től 1990-ig a 204. repülő dandár alatt funkcionáló 352. felderítő repülő századot (IAE)^{^[87]} 1990-től a a önálló századként a légierő főparancsnokság (KM RV i PVO) alá rendelték 1992-ig.^{^[88]}

A 117. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP).^{^[89]}

A 117. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

1964. év előtti történését a „A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ LÉGI HADTESTEI „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) 1950-1959./ Strukturális reformizáció a Jugoszláv Légierőben 1950-1959.” és a „A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ LÉGI PARANCSNOKSÁGAI „Vazduhoplovna Komanda” 1959-1964./ Strukturális reformizáció a Jugoszláv Légierőben 1959-1964.” fejezetekben olvashatók. Ezen leírásban az egység 1964-től egészen 1992-.ig történő ismertetése olvasható. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe 1964-től a repülős (légi) hadtest „VaK” lép. A 117. ezred 1964-től, a 5. VK megszűnésével a létrejövő 5. repülős (légi) hadtestbe „VaK” funkcionál tovább. Az ezred 1953-1956. közt vadászbombázó repülő ezredként „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP) funkcionált, majd 1956-1991. közt ismét vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) működött tovább. 1951-1960. közt „Batajnica” légi bázisain állomásoztatta erőit. A 117. ezred 1960-1968. közt „Pleso” légi bázison állomásozott. erőivel. Ezen erőket alkotta az 1961-ben az ezreden belül létrejövő 124., 125., 126. vadászrepülő századok „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)^{^[90]}. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. A 117. ezred az 5. VK megszűnésével a létrejövő 5. repülős (légi) hadtestbe „VaK” került besorolásra.

1966-ban a VaK mellett létrejöttek a légvédelmi divíziók (dPVO). A 117. ezredet az 5. „VaK” hadtestbe funkcionáló 15. dPVO-hoz^{^[91]} csatolták, ahol 1986-ig tevékenykedtek. 1961-ben a 185. oktató- kiképző repülő ezredben „Skolski Avijacijski Puk” (SAP)^{^[92]} létrehozott és 1964-ben a 204. ezredbe^{^[93]} átirányított 129. vadászrepülő századot „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)^{^[94]}, 1967-ben a 117. vadászrepülő ezred alá vonták be. A 117. ezredben a 129. századot felfejlesztették, melynek eredménye képen létrejött egy részéből a 229. vadászbombázó repülő század (LBAE). Ezen századot átirányították a 185. SAP ezredbe. A megmaradt 129. vadászrepülő század viszont továbbra is a 117. ezredben funkcionált 1982-ig, majd ezen századot is a 185. SAP ezredbe irányítottak. A 129. vadászrepülő század a 185. SAP ezredben 1991-ig funkcionált, majd visszatért az ekkor már 117. repülő dandárnak aposztrofált erőbe, a dandár 105. vadászbombázó repülő^{^[95]} ezredébe.

1968-ban a 82. repülő dandárból (ABR)^{^[96]} a 238. vadászbombázó repülő századot (LBAE)^{^[97]}. 1968-tól 1991-ig a 117. vadászrepülő ezredhez (LAP), illetve mivel 1991-ben átkeresztelték dandárrá, 1991-től a 117. repülő dandárhoz csatolják.

Szintén 1968-tól, szintén a 82. repülő dandár alól a 117. ezredbe irányították át a 352. felderítő repülő századot „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE)^{^[98]}, mely századot átkereszteltek vadászrepülő felderítő századdá „Lovacka Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (LIAE) A század

1974-ig funkcionált a 117. ezredbe, majd átkerül a 204. repülő dandárba. 1973. augusztusban a 82. repülő dandárba (ABR) megalakult 351. felderítő repülő századot (IAE)^{^[99]} 1991-ben a 117. repülő dandár alá került. Még ezen évben feloszlatták. Technikáját a 352. IAE-be integrálták.

1986-tól megszűnt az 5. „VaK” alatt funkcionáló 15. légvédelmi divízió, az ezred, az 5. RV i PVO légierő körzeti parancsnoksága alá sorolták be, ahol 1992-ig funkcionált, majd az 1991-1992-es „jugoszláv háború” miatt, a horvátországi harcok részeként megszűnő 5. RV i PVO helyett a megalakuló boszniai, Szarajevó parancsnokság alatt működő 2. RV i PVO parancsnokság alá rendelték.

1987-ben a 82. dandárból a bihácsi bázison (Zeljava) megalakult a 117. dandár parancsnoki repülős osztálya „Stabna Avijacijska Odeljenja” (SAO), mely 1990-ig funkcionált.

Az ezred 1968- 1992. közt „Bihac-Zeljava” légi bázisain állomásoztatta erőit. 1991-ben az ezredet átnevezték 117. repülő dandárnak „Avijacijska Brigada” (ABR), és bevonták a horvátországi háborúba. 1992. után az ezred kivonásra került Bihácsból Batajnicába és beintegrálódott a 83. és 204. vadászrepülő ezredekbe.

Az ezredet ellátták az 1953-tól 1956-ig funkcionáló „F–84 G Thunderjet”^{^[100]} amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgépekkel, majd jöttek az 1956-1963. közt szolgáló „Sabre F-86E”^{^[101]} amerikai transzszonikus vadászrepülőgépek, aztán az 1961-1968. közti funkcionáló „North American F-86D Sabre Dog”^{^[102]} amerikai elfogó vadászgépek, az 1968-tól 1992-ig szolgáló „MIG- 21 (F, PFM, BIS, R)”^{^[103]} szovjet harcászati vadászrepülőgépek. 1991-1992. közt szolgálatba álltak a hazai, jugoszláv gyártású „J-22 Orao”^{^[104]} csapásmérő és „J-21 Jastreb”^{^[105]} csapásmérő harci repülők.^{^[106]}.

forrás:

Projekcija razvoja JNA u periodu 1986. - 1990., SSNO, Uprava za planiranje razvoja i financije, Beograd, april 1985.

https://htka.hu/

https://otpisani.niceboard.com/

https://www.mycity-military.com/Ostalo-5/Velicina-i-snaga-JNA_17.html#p569865

https://www.mycity-military.com/Ostalo-5/Nezavrseni-projekti-JNA.html#770166

https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ_62.html

https://tangosix.rs/2015/15/12/jugoimport-sdpr-kupuje-vojne-radare-od-slovenije/

https://otpisani.niceboard.com/t235-vazduno-osmatranje-javljanje-i-navodjenje

http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,32152.0.html

https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Jedinice-VOJIN.html

https://jna-sfrj.forumbo.net/t2323-formiranje-sluzbe-i-jedinica-vojin

https://www.mycity-military.com/Vojne-i-policijske-jedinice/Jedinice-za-EI-i-PED_2.html

https://haditechnikaiintezet.hu/prokob-tibor-berkovics-gabor-radarfejlesztesek-magyarorszagon-masodik-vilaghaboru-alatt

https://www.mycity-military.com/Ostalo-3/Navodjenje-lovacke-i-civilne-avijacije-i-prateci-radarsko-racunarski-i_5.html

https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Rasprava-o-PVO-u-JNA_5.html

https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/

https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Rasprava-o-PVO-u-JNA.html

https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Jedinice-VOJIN_2.html

https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ_9.html

https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ_57.html

http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=32152.0

https://otpisani.niceboard.com/t235-vazduno-osmatranje-javljanje-i-navodjenje

http://www.odbrana.mod.gov.rs/odbrana/236/Odbrana_236.pdf

http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,32152.0.html

https://otpisani.niceboard.com/t235-vazduno-osmatranje-javljanje-i-navodjenje

https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Jedinice-VOJIN.html

https://jna-sfrj.forumbo.net/t2323-formiranje-sluzbe-i-jedinica-vojin

https://otpisani. niceboard.com/, https://www.mycity- military.com/Ostalo-5/ Velicina-i- snaga-JNA_17. html#p569865,

https:// www. mycity- military. com/ Ostalo-5/ Nezavrseni- projekti-JNA.html#770166

https://www.wikiwand.com/bs/Ratno_vazduhoplovstvo_i_protivvazdu%C5%A1na_odbrana_SFRJ

[1] http://www.vs.rs/sr_lat/vesti/tagovi/444/kasarna-banjica

[2] 1978-tól dandár.LÁSD: A 250. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO)./A 250. légvédelmi rakéta dandár „Raketna Brigada PVO” (rbrPVO).

[3] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[4] A 344. műszaki század 1968. márciusában alakult meg a a 15. dPVO alárendeltségében. 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1.,2.,3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi parancsnokság (RV i PVO). A légvédelmi divíziókat dPVO megszűntették 1986-tól. A 344. műszaki századot áthelyezték az 1. RV i PVO alá 1986. februártól, ahol a szarajevói 339. műszaki zászlóalj alá vonták be. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[5] A 339. műszaki zászlóalj 1986. februárban alakult meg. 1987-től alárendelték a zászlóaljnak a 385. és 344. műszaki századokat. A zászlóalj „Batajnica” és „Sarajevo” bázisokon állomásoztatta századait. A 399. műszaki zászlóaljat az 1. RV i PVO alá rendelték. 1990. márciusban feloszlatták. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[6] https://hu.wikipedia.org/wiki/SZ%E2%80%9375_Dvina

[7] https: // www. reptar. hu/ repulogepeink / sz- 75 m- volhov- kozepes- hatotavolsagu- legvedelmi-raketarendszer. html, https:// sites. google.com/ site/ samsimulator 1972 /home

[8] https: // bs. wikipedia. org/ wiki/ S-125_Neva/ Pe%C 4 %8 Dora, https: // hu. wikipedia. org/ wiki/ SZ% E2% 80 % 9 3125_Nyeva % E2%80%93M

[9] https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Podzemni-vojni-centar-Strazevica.html

[10] https: // sr. wikipedia. org/ sr –el /% D0 % A1 % D1 % 82 % D1 % 80 % D0 % B0 % D0 % B6 % D 0 % B5% D0 % B2 % D0%B8%D1%86%D0%B0,

[11] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[12] https: // bs. wikipedia. org/ wiki/ S-125_Neva/ Pe%C 4 %8 Dora, https: // hu. wikipedia. org/ wiki/ SZ% E2% 80 % 9 3125_Nyeva % E2%80%93M, Dimitrijevic - Draganic: 250. RAKETNA BRIGADA PVO. Beograd

[13] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[14] 1951. márciusában alakult meg a 101. VOJIN zászlóalj, „Zemun” (Beograd) bázison. A zászlóalj három légtérfigyelő és légi jelentő „Vazdusno Osmatranje i Obavestavanje o Vazduhoplovna” (VOOV) század, tizenhat megfigyelő állomáshely (VOSt) alkotta, majd 1951-től már rendelkezett négy radarral és egy radar századdal. 1953. júniusban a 101. VOJIN zászlóaljból létrehozták a 211. VOJIN ezredet. LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet.

[15] 1951. márciusában alakult meg a 103. VOJIN zászlóalj, „Skopski Petrovec” bázison. A zászlóalj két légtérfigyelő és légi jelentő „Vazdusno Osmatranje i Obavestavanje o Vazduhoplovna” (VOOV) század, tíz megfigyelő állomáshely alkotta. 1955. májusban a 103. VOJIN zászlóaljból létrehozták a 211. VOJIN ezredet. LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet.

[16] https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Podzemni-vojni-centar-Strazevica.html

[17] https://istinomjer.ba/bivsa-kasarna-u-nedzaricima-bit-ce-pretvorena-u-rekreativni-park/

[18] 1968-1973. közt a 92. repülő dandár (ABR) alá tartozott a 61. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóalj „bataljun VOJIN” (bVOJIN). 1973-tól az 1. pVOJIN alá rendelték. 1983-ban az 5. pVOJIN alárendeltségébe irányították, majd 1986. februártól ismét az 1. pVOJIN ezredében funkcionált. 1992-ben a 2. RV i PVO körzeti parancsnokság „Kumbor” montenegrói bázisán állomásozott. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[19] http://www.repulestudomany.hu/folyoirat/2011_3/Palik_M_Cs_Vozduh_1.pdf

[20] http://www.repulestudomany.hu/folyoirat/2011_3/Palik_M_Cs_Vozduh_1.pdf

[21] https://otpisani.niceboard.com/t235p25-vazduno-osmatranje-javljanje-i-navodjenje

[22] https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ_62.html

[23] 1968. márciusában alakult meg a 11. dPVO alárendeltségében a 385. műszaki század „Inzinjerijska Ceta” (INZc). 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi parancsnokság (RV i PVO). A 385. műszaki századot a 15. dPVO alá rendelt 344. műszaki századdal együtt áthelyezték az 1. RV i PVO alá 1986. februártól, ahol a szarajevói 339. műszaki zászlóalj alá vonták be. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[24] A 339. műszaki zászlóalj 1987. alakult meg a 344. és 385. műszaki századokból Szarajevóban az 1. RV i PVO alá rendelve. A zászlóalj „Batajnica” és „Sarajevo” bázisokon állomásoztatta századait. 1990. márcisuban feloszlatták. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[25] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[26] https: // www. reptar. hu/ repulogepeink/ sz-75m- volhov- kozepes- hatotavolsagu- legvedelmi-raketarendszer. html

[27] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[28] https: // bs. wikipedia. org/ wiki/ S-125_Neva/ Pe%C 4 %8 Dora, https: // hu. wikipedia. org/ wiki/ SZ% E2% 80 % 9 3125_Nyeva % E2%80%93M

[29] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[30] 1951. márciusában alakult meg a 105. VOJIN zászlóalj, „Zagreb” bázison. A zászlóalj két légtérfigyelő és légi jelentő „Vazdusno Osmatranje i Obavestavanje o Vazduhoplovna” (VOOV) század, tíz megfigyelő állomáshely alkotta, majd 1951-től már rendelkezett négy radarral és egy radar századdal. 1955. júniusban a 105. VOJIN zászlóaljból létrehozták a 275. VOJIN ezredet. LÁSD: Légvédelem fejezetet.

[31] Bár megalakult 1955-ben a 109. számú bVOJIN zászlóalj is, de az azonnal be is integrálódott a 275. pVOJIN ezredbe.

[32] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[33] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[34] https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ_3.html

[35] https: // www. mycity- military. com/ PVO- i- sistemi- VOJ/ Radari- u- SFRJ- SRJ_62. html, https: // zeljava-lybi. com/ opis. html, https: // www. mycity- military. com/ Ostalo-3/Navodjenje-lovacke-i-civilne-avijacije-i-prateci-radarsko-racunarski-i_3.html, https:// jna- sfrj. forumbo. net/ t3118- orp- kozara- radarski- polozaj- tps-70

[36] A 68. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóalj „bataljun VOJIN” (bVOJIN) 1967. februárban alakult meg a macedóniai „Kumanovo” bázison az 1. pVOJIN ezred alá helyezve. 1968. júliustól a zászlóaljból és az 1. pVOJIN egy századából létrehozták a 3. pVOJIN ezredet. https:// en. wikipedia. org/ wiki/ 3rd_Air_ Reconnaissance_ Regiment, Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[37]https:// sr. wikipedia. org, Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[38] 1977. októberében az 1. pVOJIN alá irányították 1986-ig. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna

[39] 1971. szeptemberben az 1. pVOJIN alá rendelve 1986-ig.

[40] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[41] https:/ /www. mycity- military. com/ PVO- i- sistemi- VOJ/ Radari- u-S FRJ- SRJ_62. html, http: // www. mod. gov. rs/ eng/ 15021/ ministar- vulin- novi- radarski- sistem- velikog- dometa- na- zlatiboru- do- kraja- godine-15021, https: // hu. m. wikipedia. org/ wiki/ F%C 3%A 1jl: Pan% C4%8 Di%C 4% 87ev_vrh. jpg, https: // commons. wikimedia. org/ wiki/File:Boskija.jpg

[42] https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-3

[43] https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt

[44] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9384_Thunderjet

[45] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[46] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana. https://otpisani.niceboard.com/t1429-monografija-83-lovako-avijacijskog-puka

[47] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[48] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 97. bombázó repülő ezred „Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP).

[49] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 172. vadászbombázó repülő ezred (LBAP).

[50] A 242. LBAE. 1961-ben alakult meg a 198. LBAP ezredben, a „Skopski Petrovec” (Skopje) légi bázison, ellátva 1971-ig amerikai „F-84G”. 1966-ban feloszlatták és a technikai parkját, valamint állományát a 241. LBAE-ba integrálták be.

[51] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9386_Sabre

[52] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 97. bombázó repülő ezred „Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP).

[53] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[54] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[55] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 94. vadászbombázó repülő ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP).

[56] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 198. vadászbombázó ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP).

[57] LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés.

[58] LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés.

[59] LÁSD: , Légvédelem és légtérmegfigyelés.

[60] https://en.wikipedia.org/wiki/83rd_Fighter_Aviation_Regiment

[61] https://hu.wikipedia.org/wiki/MiG%E2%80%9321

[62] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[63] https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-3

[64] https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_S-49

[65] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9386_Sabre

[66] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[67] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 117. vadászbombázó ezred (LBAP).

[68] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[69] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet/ 185. ezred.

[70] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[71] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[72] Lásd: Oktatás és képzés/ 185. ezred.

[73] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 117. vadászrepülő ezred (LAP)

[74] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 172. vadászbombázó repülő ezred LBA/ repülő dandár (ABR).

[75] Lásd: Oktatás és képzés/ A 105. vadászbombázó ezred.

[76] LÁSD: Oktatás és képzés/VVA)

[77] LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet/ A 11. légvédelmi divízió „divizija Protuvazduhna Obrana” (dPVO).

[78] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 184. felderítő repülő ezred (IAP).

[79] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet / A 184. felderítő repülő ezred (IAP).

[80] LÁSD: VaK 1964-1986. fejezet/A 16. felderítő repülő dandár (IABR)

[81] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)/ A 82. repülő dandár (ABR).

[82] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 117. vadászbombázó repülő ezred LBAP)

[83] Meg kell említeni, hogy a 352. IAE századba integrálták be a 82. dandárban 1973-ban megalakult és 1991-től már a 117. dandárba funkcionáló 351. IAE felderítő századot.

[84] https://en.wikipedia.org/wiki/204th_Air_Brigade

[85] LÁSD: RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 701. repülő dandár (ABR).

[86] Az 525. oktató-kiképző század „Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE) 1967. júliusában alakult meg a légierő főparancsnokság alá rendelve önálló századként, „Batajnica” légi bázison. 1986-ban átkeresztelték 252. vadászbombázó repülő századdá „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). 1986-ban a „Batajnica” légi bázison állomásozott. 1986-1988. közt a 701. repülő dandár „Avijacijska Brigada” ABR alá volt rendelve, 1988-tól pedig 1990-ig a légierő főparancsnokság önálló századaként funkcionált. 1990-től a 97. repülő dandár alá sorolták be, ahol 1992-ik volt, majd 1992-től került a 204. repülő dandár alá került. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[87] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 184. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP)/ a 352. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE).

[88] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[89] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, és VK 1959-1964. fejezet/ A 5. repülős (légi) hadtesti parancsnokság./ A 117. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP).

[90] A 124. LAE 1961-ben alakult meg a 117. vadászrepülő ezreden belül „Pleso” légi bázison (Zagreb). A század rendelkezett 1961-ben amerikai „F-86E”, majd 1963-tól amerikai „F-86D” harci repülőkkel. 1967-ben a század „Pleso” bázisról átköltözött „Bihac” bázisra, ahol 1992-ig állomásozott. 1992-től Bihácsról kivonták a boszniai háború miatt „Ponikva” légi bázisra. 1967-től a században megjelent a „MIG-21” szovjet harci repülőcsalád repülőgépei. A 125. LAE 1961-ben alakult meg a 117. vadászrepülő ezreden belül „Pleso” légi bázison (Zagreb). A század rendelkezett 1961-ben amerikai „F-86E”, majd 1963-tól amerikai „F-86D” harci repülőkkel. 1967-ben a század „Pleso” bázisról átköltözött „Bihac” bázisra, ahol 1992-ig állomásozott. 1992-től Bihácsról kivonták a boszniai háború miatt „Ponikva” légi bázisra. 1967-től a században megjelent a „MIG-21” szovjet harci repülőcsalád repülőgépei. A 126. LAE 1961-ben alakult meg a 117. vadászrepülő ezreden belül „Pleso” légi bázison (Zagreb). A század rendelkezett amerikai „F-86E” harci repülőkkel. 1964-ben a századot kivonták a 117. ezredből és átirányították a 204. ezred alá (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 204. ezred. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[91] LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet.

[92] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet/ A 185. kiképző-oktató repülő ezred (SAP).

[93] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 204. vadászrepülő ezred (LAP).

[94] 1961. áprilisában alakult meg a pulai 185. kiképző ezredben a 129. LAE. 1961-1964. közt a századot a 204. vadászrepülő ezredbe (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 204. ezred) vonják be. 1967-től a 117. vadászrepülő ezredbe irányították át a 129. LAE. 1975. áprilisában a 129. LAE egy részéből létrehozták a 229. vadászbombázó repülő századot (LBAE), amit ismét bevontak a pulai 185. kiképző ezredbe, (LÁSD: Oktatás és képzés fejezet/A 185. kiképző-oktató repülő ezred SAP). A 229. LBAE 1991-1992. közt „Golubovic” bázisra irányították és bevonták a 172. vadászbombázó repülő ezredbe (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 172. vadászbombázó repülő ezred LBAP). Meg kell említeni, hogy a 129. LAE azon része, mely nem integrálódott be a 229. LBAE alá, az megmaradt 129. LAE-ként a 117. ezredben 1982-ig. 1982-től a 129. LAE-t bevonták ismét a pulai 185. kiképző ezred alá. Az 1991-ben kitörő horvátországi háború során a századot a 117. ABR alá vonták be és 1991. szeptemberben a tuzlai bázisra irányították át Pulából. A 117. ABR-ben a 105. vadászbombázó repülő ezred (LBAP) alá került (LÁSD: Oktatás és képzés fejezet/ A 105. vadászbombázó ezred. ) bevonásra, ahol 1992. januártól kezdte meg a század a szolgálatát. 1992. áprilistól bevonták a Repülős Katonai Akadémia VVA (LÁSD: Oktatás és képzés) alá és Tuzlából kivonásra került „Pristina” bázisra. 1992. májusban megszűnik a század és technikai parkját és állományát a 83. és 204. vadászrepülő ezredbe integrálták (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/83. és 204. vadászbombázó ezred). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[95] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet/ A 105. ezred.

[96] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)/82. dandár.

[97] 1961. áprilisban a „Cerklje” bázison a 109. vadászbombázó repülő ezredben (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó repülő ezred LBAP) megalakult a 238. vadászbombázó ezred (LBAE), ellátva kezdetben amerikai „F-84G”, majd jugoszláv „J-21 Jastreb” és „Orao” harci repülőkkel. A 109. ezredet 1966-ban átnevezték 82. repülő dandárrá „Avijacijska Brigada” (ABR). 1991-ben kirobbanó horvátországi háború során a századot átirányították „Banja Luka” bázisra és bevonták a 117. ABR alá. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[98] A 352. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE).1961. áprilisban alakult meg a 352. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE) a plesói 184. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP) alá rendelve, ellátva 1961-1963. közt „F–84 G Thunderjet” amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgéppel, 1964-1968. közt „North American F-86D Sabre Dog” amerikai elfogó vadászgéppel, 1968-1997. közt pedig „MIG- 21 (R)” szovjet harcászati vadászrepülőgéppel, amerikai (USA) „Lockheed C-141 Starlifter és 151 ” szállító repülőkkel. A század 1968-ig Bihácson állomásozott, majd 1992-től „Batajnica” légi bázison. 1961-1965. közt a 184. IAP alá volt rendelve, majd 1966-tól a 16. felderítő repülő dandár „Izvidacka Avijacijska Brigada” IABR (LÁSD: VaK 1964-1986. fejezet /A 16. felderítő repülő dandár „Izvidacka Avijacijska Brigada” IABR) alá, de még 1966. év végén a 82. repülő dandárhoz (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó repülő ezred LBAP/ A 82. repülő dandár ABR) csatolják, ahol 1968-ig működött a század. 1968-tól 1974-ig a 117. vadászrepülő ezredhez LAP, csatolják, mint 352. vadászrepülő felderítő századot „Lovacka Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (LIAE). 1974-től azonban átkerült a 204. repülő dandár alá 1990-ig.( LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 204. vadászbombázó repülő ezred/ A 204. repülő dandár.) 1991-től 1992-ig a század önálló erőként a légierő főparancsnokság (KM RV i PVO) alá sorolták be, majd 1992-től a 204. repülő dandár alá rendelték. Meg kell említeni, hogy a 352. IAE századba integrálták be 1991-ben, a 82. dandárban 1973-ban megalakult és 1991-től már a 117. dandárba funkcionáló 351. IAE. századot. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[99] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)/82. dandár.

[100] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9384_Thunderjet

[101] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9386_Sabre

[102] https://en.wikipedia.org/wiki/North_American_F-86D_Sabre

[103] https://en.wikipedia.org/wiki/Mikoyan-Gurevich_MiG-21

[104] https://hu.wikipedia.org/wiki/J%E2%80%9322_Orao

[105] https://en.wikipedia.org/wiki/Soko_J-21_Jastreb

[106] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

P-2M radar. forrás: https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Formiranje-prve-operativne-elektronske-radarske-mreze-u-Jugoslovenskoj.html

AN / TPS-1D radar. forrás: http://www.fortwiki.com/TPS-1D

AN / TPS-10 radar család. forrás: https://www.radomes.org/museum/parseequip.php?html=tps-10.html&type=equip_html

AN / FPS-8 radar. forrás:https://www.radomes.org/museum/parseequip.php?html=fps-8.html&type=equip_html

MARK VII radar. forrás: https://www.vojaskimuzej.si/zbirke/orozjaList.aspx?item=4&exp=164

„Fruska Gora „OAM.M61 radar. forrás: https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Osmatracko-akvizicijski-radar-M61-Fruska-Gora.html

P-10 radar. forrás: http://users.sch.gr/dlabaditis/TH/radars/

P-12 radar. forrás: http://users.sch.gr/dlabaditis/TH/radars/

P-12M radar. forrás: http://users.sch.gr/dlabaditis/TH/radars/

P-12MA radar. forrás: http://users.sch.gr/dlabaditis/TH/radars

PRV-11 magasságmérő radar. forrás: http://users.sch.gr/dlabaditis/TH/radars/

„P-14.” radar. „Kacarevo” forrás: https://rs-lat.sputniknews.com/analize/201712171113826860-srbija-nato-heriji-knjiga-nebo-na-dlanu

„P-40.” radar. forrás: https://bs.wikipedia.org/wiki/2K12_Kub#/media/Datoteka:Longtrack.jpg

P-15 radar. forrás: https://otpisani.niceboard.com/t235-vazduno-osmatranje-javljanje-i-navodjenje

P-18 radar. forrás: https://otpisani.niceboard.com/t235-vazduno-osmatranje-javljanje-i-navodjenje

P-30 radar. forrás: https://www.radartutorial.eu/19.kartei/11.ancient/karte061.en.html

„Vis” sziget P-35 radar. forrás: www.mycity-military.com

P-37 radar. forrás: https://www.radartutorial.eu/19.kartei/11.ancient/karte051.en.html

AN/TPS-1E radar.forrás: https://www.radartutorial.eu/19.kartei/11.ancient/karte026.en.html

S-600 radar. forrás: https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ.html

S-654 radar. forrás: https://www.radartutorial.eu/19.kartei/11.ancient4/karte039.en.html

S-613 radar. forrás: https://www.radartutorial.eu/19.kartei/11.ancient4/karte039.en.html

S-609 radar. forrás:https://www.radartutorial.eu/

AN-TPS-63. radar. forrás: https://www.radartutorial.eu/19.kartei/02.surv/karte036.en.html

AN/TPS-70 radar. forrás: https://www.radartutorial.eu/19.kartei/02.surv/karte023.en.html

LP-23 radar. forrás: https://www.radartutorial.eu/19.kartei/11.ancient2/pic/img11-147-01.jpg

VOJIN század állása. forrás: www.mycity-military.com

Radar kabin „2BU”. forrás: https://www.mycity-military.com/slika.php?slika=470273_171051495_Kabina%202BU%2C%20unutra%9Anjost.jpg

Radar kabin „Furnus”. forrás: https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ_94.html

Radar kabin „Anvil”. forrás:https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ_39.html

„Rajlovac” (Sarajevo) oktatási és kiképzési központ (SC). forrás: https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ_103.html

„Oljsak Gora” radar állomás Szlovénia 1990. forrás: https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ_110.html

„Kriz” (Zadar) radar állomás Horvátország 1991. forrás: https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ_111.html

„Kaskad” ASPD-1 rendszer. forrás: https://www.mycity-military.com/Ostalo-3/Navodjenje-lovacke-i-civilne-avijacije-i-prateci-radarsko-racunarski-i_2.html

„Neva” rakéta és célradar. forrás: https://www.facebook.com/Mladenovac.Mladenovcani/posts/1369424773128254/

„Dvina” SA-75. forrás: https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/SA-75-Dvina-S-75-Desna-S-75M-Volhov_8.html

350. rakéta ezred „Vrhnika” bázisa

https://www.ekspres.net/otkrivamo/raketasi-nasi-plavci-slovenije-kako-je-ubijen-350-raketni-puk-pvo

S-75 „Dvina” légvédelmi rakéta. forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/SZ%E2%80%9375_Dvina

2K12KUB” közepes hatótávolságú csapatlégvédelmi rakéta. forrás: http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/artiljerijsko-raketne-jedinice-za-pvdS

S-125 „Neva” légvédelmi rakéták.

forrás:https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/fr/cp0/e15/q65/24862320_1675377129152487_110805407624155097_n.jpg?_nc_cat=101&ccb=1-3&_nc_sid=8024bb&_nc_ohc=hdatZGTBqWEAX-NDsvS&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&tp=14&oh=cedea1629fb82b652d62083d5a1ac256&oe=606D789C, http.wikiwand.com

„ZSU-57-2” légvédelmi önjáró gépágyú. forrás: http://recepti-za-kolacice.blogspot.com/2015/12/zsu-57-2.html

M-53. „Praga” légvédelmi önjáró gépágyú. forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/M53/59_Praga#/media/File:M53_Praga.jpg

„Bofors L-60” 40. mm-es légvédelmi ágyú. forrás: https://en.topwar.ru/52853-40-mm-zenitnyy-avtomat-bofors-l-60.html

Egykori „M-15A1” harci jármű a jugoszláv haderőben. forrás: http://www.srpskioklop.paluba.info/m5/opis.html

„Zastava” M-55 légvédelmi vontatható ágyú. forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Zastava_M55#/media/File:20_mm_M55.JPG

Háttérben a „Ziraf” M-85 radar, előtte egy önjáró légvédelmi jármű, rjta „Strela-10M.” légvédelmi rakéta. forrás: https://ar-ar.facebook.com/jna1951/photos/a.266741166724762/2496624750403048/?type=3&theater

Önjáró „1 RL 128 D” megfigyelő „P-40” radarral. forrás: https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ.html

„KUB”légvédelmi rakéta. https://otpisani.niceboard.com/t235-vazduno-osmatranje-javljanje-i-navodjenje

https://militaristikablog.wordpress.com

Az írásmű nem tudományos jellegű, szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos anyag végén tüntettem fel.

SZERKESZTETTE:"Szatmári"

A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:

https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/

vagy email-en. program5000@gmail.com

A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni a szerzőt és a forrás linkünket !!!

A TÉMÁT A 13. RÉSSZEL

FOLYTATJUK.

HORVÁTORSZÁG HÁBORÚJA 1991-1996 INFORMÁCIÓS BLOG

Keresés ebben a blogban

A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ ÉS LÉGVÉDELEM 12. RÉSZ

Megjegyzések

Megjegyzés küldése