A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ ÉS LÉGVÉDELEM 7. RÉSZ

A légierő és légvédelmi parancsnokság (KM RV i PVO)

1. hadtesti (korpus) parancsnoksága

1. Ko RV i PVO

A légierő 1. számú hadtest „Korpus” (Ko) erőinek központi parancsnoksága Belgrádban volt, a „Banjica” katonai létesítményben[1]. A hadtesthez több egység tartozott, a parancsnoki törzs, tiszti törzs, adminisztrációs szolgálat, egészségügyi szolgálat, őr-kísérő szolgálat, katonai rendész és gépjárműves (szállító) szakasz, egyéb kiszolgáló erők mellett. Ezen főbb egységek voltak; a belgrádi „Banjica” bázison (Banjicki vrh) lévő 210. összekötő zászlóalj „Bataljun Veze” (BZV), mely a „Bajnica” laktanyában állomásozott, a batajnicai katonai repülőtéren állomásozó 1. támogató légi század „Dopunska Avijacijska Eskadrila” (DOPAE), a batajnicai törzs helikopter osztály „Stabno Helikoptersko Odjel” (SHO)[2], a „Kovin” bázison lévő 376. gépjárműves század „Automobilska Ceta” (AMC).

Az 1. „Ko RV i PVO” alá tartozott több légi bázis, ahol a hadtesthez tartozó repülő dandárok, ezredek állomásoztak. Ezek közzé tartozott: A hadtest alá tartozott a boszniai Neretva folyó menti „Mostar-Ortijes” polgári (civil) és katonai reptér és „Buna/Gorica” földalatti repülőgép bunker bázis[3], „Jasenica-Rodoc” katonai reptéri légi bázis, mint 171. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB). Mosztárban volt a 171. számú légi bázishoz tartozó „Jasenica- Rodoc” városrészben lévő „Heliodrom” helikopter le és felszálló valamint katonai reptér és objektum. Ezen objektum a Repülős Katonai Akadémia „Vazduhoplovna Vojna Akademija” (VVA) alá rendelt 107. helikopteres kiképző és oktató ezred[4] bázisa volt. Az 171. bázison állomásoztatta erőit a 97. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR). A 97. dandár, ezen bázis mellett a szpliti „Divulje” 500. légi „haditengerészeti” bázisán funkcionált elsősorban, a haditengerészet támogatása végett, hiszen „Divulje” bázist a haditengerészet légi mozgású erői is használták. A 97. dandárt 1991-ben átirányították a „jugoszláv háború” miatt „Mostar” légi bázisra. Az 1. Ko RV i PVO hadtest alá tartozó a horvát Szplit város (Split) melletti „Split-Divulje” reptér[5] (Resnik-Kastel) polgári és katonai reptér rendelkezett rejtett földalatti bunker bázissal, mely a „Cetina” nevet viselte[6] és az 500. légi bázishoz „Vazduhoplovna Baza” (VB) tartozott. A „Divulje-Cetina” 500. bázison kiszolgáló és repüléstechnikai alakulatok állomásoztak.

Az 1. Ko RV i PVO alatt funkcionált a „Batajnica” katonai reptéri légi bázison lévő 1. elektronikai felderítő és interferencia központ „centar Elektronsko izvidanje i Ometanje” (1. centar EiO)^{^[7]}. A hadtest alá tartozott a belgrádi „Batajnica” katonai reptéren lévő 177. légi bázis, ahol a légierő és légvédelem központi főparancsnoksága alá tartozó erők mellett az 1. Ko RV i PVO hadtestparancsnokság is állomásoztatta erőit, többek közt a 204. vadászrepülős ezredet (LAP). A 177. légi bázishoz tartozott a „128. „szuperszonikus repülőgép pilóta kiképző és oktató központ”[8] (1990. előtt feloszlatva)[9] is, de a belgrádi civil repülőtér mellett „Batajnica” területén működött, a 177. számú légi támaszpontont a légügyi központ (Vazduhoplovno Opitni Centar „VOOC” avagy „VOC”), valamint a légi egészségügyi központ (Vazduhoplovno Medicinski Centar „VOMC” avagy „VMC”). Meg kell említeni, hogy a „Batajnica” bázison állomásozott a 252. vadászbombázó repülő század „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). Ezen század 1967-ben alakult meg az 525. oktató-kiképző századként „Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE) a légierő főparancsnokság alá rendelve önálló századként, „Batajnica” katonai légi bázison. 1986-ban átkeresztelték 252. vadászbombázó repülő századdá „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). 1986-ban a „Batajnica” légi bázison állomásozott, de 1988-1990. közt a 701. repülő dandár „Avijacijska Brigada” ABR alá volt rendelve, 1990-tól pedig 1992-ig a 97. repülő dandár alá sorolták be, ahol a légierő főparancsnokság önálló századaként funkcionált. 1992-től került a 204. repülő dandár alá került. Ebből adódóan, a „Batajnica” bázison a 252. század révén jelen volt a 701. repülő dandár (ABR), és a 97. repülő dandár (ABR) is. Az 1. hadtest tartalék légi katonai bázisát a „Vrsac” településnél lévő 502. (tartalék) polgári és katonai reptéri légi bázis jelentette. Tartalék légi bázisként funkcionált továbbá a 316. tartalék polgári és katonai reptéri légi bázis (Zemun-Surcin)[10].

További két légi bázis tartozott még az 1. számú légerő hadtest alá, az egyik a boszniai Szaravevó melletti „Rajlovac” katonai repülőtér, mint 130. számú katonai légi bázis. A másik pedig a szintén Boszniában lévő Tuzla városhoz tartozó katonai repülőtéren lévő 399. tuzlai számú lég bázis. A tuzlai katonai reptér, 399. légi bázison állomásozott 1990-ig a 701. légi dandár[11]. 1990-ben feloszlatták.

A 252. vadászbombázó repülő század „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE)

Mivel a 252. LBAE (korábban 525. TAE) 1986-tól úgy az 1. Ko RV i PVO és későbbiekben, mint a 701., 97., 204. repülő dandárok részét képezte, így az 1. Ko RV i PVO részeként kerül bemutatásra.

Az 525. oktató-kiképző század „Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE) 1967. júliusában alakult meg a „Batajnica” katonai reptéri légi bázison, mint önálló század, közvetlen a légierő főparancsnokság alá (KM RV i PVO) rendelve. Korábbi időszakban a légügyi (repülős) kísérleti központ „Vazduhoplovni Opitni Centar” (VOC)^{^[12]} keretében működött a „Batajnica” bázison. Ezt követően, mint önálló század került a KM RV i PVO alárendeltségébe. 1970-ben a századba integrálták a korábban 119. légi szállító repülő ezredben (TRAP)^{^[13]} működő, és ott 1970-ben megszűnő 890. összekötő repülő századot „Avijacijske Eskadrile za Vezu” (AEV) technikáját, valamint az 1968-tól a légierő főparancsnokság „KM RV i PVO” önálló századaként funkcionáló 896. összekötő repülő századot „Avijacijske Eskadrile za Vezu” (AEV).

A 890. AEV. A 119. ezreden belül 1961. márciusában megalakult a 890. összekötő repülő század „Avijacijske Eskadrile za Vezu” (AEV), a „Surcin-Zemun” polgári és katonai repülőtéri légi bázison. 1962-ben a századot áthelyezték „Batajnica” katonai reptéri légi bázisra. A századot ellátták jugoszláv összekötő, mentő és ejtőernyős feladatok ellátására szolgáló „Ikarus Kurir” repülőkkel. 1966-ban, miután a 119. ezredet feloszlatták, a század önálló lett és közvetlen a légierő főparancsnokság (KM RV I PVO) alá rendelték. 1967-ig a „F–84 G Thunderjet” amerikai (USA) sugárhajtású vadászbombázó repülőgéppel és jugoszláv összekötő, mentő és ejtőernyős feladatok ellátására szolgáló „Ikarus Kurir” repülőkkel. 1968-ban a századot felszerelték amerikai (USA) „Sikorski (H-19) S-55/Chickasaw” helikopterekkel. 1970-ben feloszlatták, a technikáját átvette a batajnicai 525. oktató-kiképző század „Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE).[14]

A 896. AEV. 1968. júniusában a „Surcin-Zemun” polgári és katonai reptéri légi bázison alakult meg a légierő főparancsnokság „KM RV i PVO” önálló századaként a 896. összekötő repülő század „Avijacijske Eskadrile za Vezu” (AEV). 1970-ben a batajnicai 525. TAE századhoz rendelték, ahol 1974-től már helikopter osztályként (HO) funkcionált, ellátva „SA-341” Gazela harci támadó helikopterekkel. 1985-ben a helikopter osztály, mint 896. felderítő- összekötő helikopter század „Helikopterska Eskadrila za Izvidanje i Vezu (HEIV) működött tovább a kiképző századhoz rendelve. Az 1991-1992. Jugoszláv háborúban már „Rajlovac” katonai reptéri bázison állomásozott a század, ahol beintegrálták a 890. és 315. századokba, és 1992. májusától már a boszniai szerbek haderejéhez tartozott.[15]

1981. novemberében az 525. TAE századhoz rendelték a korábban 98. repülő dandárban[16], majd közvetlen az 1. légi hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) parancsnoksága alá tartozó 461. könnyű harcoló repülő századot „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA)^{^[17]}.

A 461. ELABA „Nis” polgári és katonai reptéri 161. számú légi bázison állomásozott és 1961. áprilistól kezdte meg működését az 3. légi (repülős) hadtesti parancsnokságban (Vazduhoplovna Komanda-VK), ahova 1964-ig tartozott. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. 1964-ben a „Drvar-2” hadi modernizációs tervezet alapján, a 3. VK átformálják és beintegrálják a megalakuló 1. repülő (légi) hadtestbe (VaK), így a 461. ELABA is az 1. VaK alá kerül. 1966-tól az ELABA kivonásra került a hadtesti közvetlen parancsnokság alól és besorolták a 98. repülő dandárba, és „Pancevo” polgári és katonai célú kiszolgáló reptérre[18] irányították át. A 98. dandárban 1978-ig funkcionált, majd közvetlen az 1. VaK hadtesti parancsnoksághoz került önálló ELABA-ként. 1981. novemberében a századot az 525. kiképző és oktató századba (TAE) vonták be. A 461. ELABA rendelkezett 1961-1977. közt jugoszláv „Soko-522” katonai oktató-kiképző és könnyű harci támadó repülők, 1976-1981. közt pedig jugoszláv Soko J-20 Kraguj többcélú repülők szolgáltak és „UTVA-66. jugoszláv repülők. 1973-ban megérkeztek a századba a jugoszláv „J-21 Jastreb” csapásmérő harci repülők is.

1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO). 1986-ban az 525. oktató-kiképző századot „Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE) átkeresztelték 252. vadászbombázó repülő századdá „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE) és a légierő 1. körzeti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO) alá rendelték, ahol 1988-ig működött.

A 525. század rendelkezett 1967-71-ig „F–84 G Thunderjet” amerikai (USA) sugárhajtású vadászbombázó repülőgéppel és jugoszláv összekötő, mentő és ejtőernyős feladatok ellátására szolgáló „Ikarus Kurir” repülőkkel, 1971-1983. közt amerikai (USA) szubszónikus „T-33A Shooting Star/Lockheed” (T-33A, TV 2, IT-33-A, ITV-2A, TT-33A) kiképző repülővel. 1972-1986. közt jugoszláv „J-21 Jastreb” csapásmérő harci repülővel, 1968-1986. közt jugoszláv „SOKO G-2 Galeb” gyakorló és könnyű támadó repülőkkel, 1981-1986. közt jugoszláv „Utva-66” kiképző- oktató repülővel, 1982-1986. közt pedig jugoszláv „SOKO G-4 Galeb” kiképző repülőkkel. 1987-től az akkor már 252. vadászbombázó repülő századdá avanzsált egységet ellátták jugoszláv „N-62T Galeb-4” és „N-62 Galeb-4” repülőkkel, továbbá „Jastreb”, Galeb-2”, „UTVA-66” szintén jugoszláv harci repülőkkel.

1988-1990. közt a 252. vadászbombázó repülő századot a 701. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR) alá rendelték, majd a „Jedinstvo-2” haderőreform végrehajtásakor, onnan kivonták és önálló századként funkcionált egy rövid ideig közvetlen a légierő főparancsnokság irányításában. A „Jedinstvo-3” haderőreform során a századot a 97. repülő dandárba[19] irányították, ahol 1990-től 1992-ig funkcionált. Az 1991-1992. „jugoszláv háborúban” a század bár a 97. dandárhoz tartozott, közvetlen a légierő főparancsnokság „KM RV i PVO” irányítása alá került. 1992. januártól a 204. repülő dandárba[20] vonták be, ahol 1994-ig funkcionált.[21]

A 210. összekötő zászlóalj „Bataljun Veze” (BZV).

A 11. légvédelmi divízió „divizija Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO)[22] alá tartozott az 1967. szeptemberében megalakuló 210. összekötő zászlóalj „Bataljun Veze” (BZV), mely 1986-tól az 1. Ko RV i PVO alá rendelték, majd 1992-ben a belgrádi „Banjica” légierő és légvédelem laktanyájába[23] irányították át.

A 339. műszaki zászlóalj „Inzinjerijski Bataljon” (InzB).

1986. februárban alakult meg. 1987-től alárendelték a zászlóaljnak a 385. és 344. műszaki századokat.

A 344. műszaki század 1968. márciusában alakult meg a a 15. dPVO alárendeltségében. 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1.,2.,3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO). A légvédelmi divíziókat dPVO megszűntették 1986-tól. A 344. műszaki századot áthelyezték az 1. Ko RV i PVO alá 1986. februártól, ahol a szarajevói 339. műszaki zászlóalj alá vonták be.

A zászlóalj „Batajnica” katonai reptéri légi és „Rajlovac” (Sarajevo) katonai reptéri légi bázison állomásoztatta századait. A 399. műszaki zászlóaljat az 1. Ko RV i PVO alá rendelték. 1990. márciusban feloszlatták[24].

A 376. gépjárművezető képző század „Autonastavni Ceta” (ANTC/ATC vagy ANC).

A 376. gépjárművezető képző század „Autonastavni Ceta” (ANTC/ATC vagy ANC) 1949. júliusban alakult meg gépjárművezető képző század „Pleso” katonai és polgári reptéri légi bázison a 34. repülőtechnikai parancsnokság (VTK) alá rendelve. 1961-ben a 151. légi bázis alá vonják be. 1964-ben májusban átszervezték. 1964-ben, mint század működött tovább, de 1968-ban bevonták a 672. gépjárművezető képző- továbbképző zászlóaljba (ATNB) és „Pleso” bázisról „Kovin” katonai reptéri bázisra irányították át. 1978-tól a 672. zászlóaljból létrejövő 672. gépjárművezető képző- továbbképző központ „Autonastavni Centar” (ANC) alá rendelték. 1986-tól az 1. Ko RV i PVO légierő és légvédelmi körzeti hadtesti parancsnoksága alá tartozott, 1992. júniusban a légvédelmi hadtest „Korpus PVO” alá irányították.

A 177. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB).

Az első belgrádi repülőteret még 1910-ben avattatták fel, a „Banjica” városrészen, a mai katonai egészségügyi intézet „Vojno-medicinske akademije” (VMA) területén (Crnotravska utca 17.), melyet fából készült hangárokkal láttak el és füves kifutóval. 1914-ben a szerb légierő légballon és repülős századának állomáshelyéül szolgált. Az első világháború befejezése után a „Banjica” repülőteret légipostai forgalomra használták, majd a fejlődés rákényszerítette a bezárásra, mivel a reptér már korszerűtlen volt és nem tudta kiszolgálni a kor vívmányait a repüés területén. Napjainkban a „VMA” szolgálati helikopter leszállója található itt „Banjski vrs” (heliodrom) megnevezéssel.

Minezen mellett még 1911-ben megnyílt a mai belgrádi planetárium helyén, a „Kalemegdan” parkban a „Kalemegdan” kisrepülőtér, amit siklóernyőzésre és ejtőernyőzésre használtak.[25]

Belgrád (Beograd) első nemzetközi repülőtere, „Novi Beograd” területén helyezkedett el, 650. méteres füves kifutópályával ellátva, és épülettel, kiszolgálva a sport és civil repülést, „Donje Polje” megnevezéssel, mely nem azonos a napjainkban „Zemun Polje” városrészben funkcionáló „Maj 13.” sport repülőtérrel. „Donje Polje”[26] megépítése 1923-tól kezdődött el, 1925-ben láttak neki az építési munkálatoknak és 1927. májusra készült el. A repülőteret katonai és polgári céllal tervezték, közös repülőtérrel. A polgári rész számára a komplexum északnyugati részén (a jelenlegi „Studentski grad”), a katonaság számára pedig a „Bezanija” felé vezető út mentén. Az első szakaszban hat nagy betonhangár építését tervezték meg, hármat a hadsereg és hármat a civil repülés számára. 1930-ra elkészült és az ezerkilencszázharmincas években fejlesztették. 1944-es háború során a németek megszállták, és lebombázásra került. Teljesen megsemmisült.[27]

A második világháború végével 1958. nyarán elkezdődött egy új polgári légiközlekedést kiszolgáló reptér megépítése, a „Beograd” várostól tizenöt kilóméterre lévő „Surcin” városnál. 1962. áprilisban a 3000 méter hosszú betonozott kifutópályával rendelkező reptér átadásra került és mivel „Surcin” és „Beograd” közt helyezkedett el, a belgrádi „Surcin-Zemun” néven, majd „Nikola Tesla” nemzetközi reptérként funkcionált tovább. Az utasterminál épülete 8000 m2-es területet foglalt el. Raktárakat is létrehoztak a teherforgalom számára, valamint egy műszaki blokkot, légiforgalmi irányító toronnyal és egyéb kísérő létesítményekkel. Modern navigációs berendezéseket telepítettek, mely a repülőtér számára a legmagasabb nemzetközi minősítést jelentette akkor, egészen 1990-ig. Későbbiekben modernizálták. [28] A repteren a katonaság is jelen volt a légierőhöz és légvédelemhez tartozó erőkkel.

Az 1. Ko RV i PVO hadtesti légerő és légvédelmi parancsnokság alá tartozott tartalék légi bázisként a 316. tartalék légi bázis „Zemun-Surcin” polgári és katonai reptér, valamint az 502. tartalék légi bázis „Vrsac” polgári és katonai reptér.

„Vrsac” reptere már 1912-ben funkcionált, kiszolgálva az első vitorlázó repülőket. 1925-re megalakult a vitorlázó repülős klub is. 1934-re pedig hangárt is kapott a reptér. A második világháború után tovább folytatódott a vitorlás pilóták intenzív kiképzése. A "Kilencedik" nevű csoport vitorlásiskolát is nyitott, és saját maguk által tervezett és készített vitorlázórepülőkkel repültek. A „Jugoszláv Légierő Legfelsőbb Parancsnoksága” a „Vrsac” vitorlázó pilóták kiképző központjának nyilvánította. 1947-ben a „Vrsac” vitorlás központ a jugoszláviai polgári repülési hatóságok alá került. 1954-ben a polgári repülési hatóságok kinevezték „Vrsac”polgári és tartalékos katonai reptere hivatalos állami repülési központtá. A központban folyt ejtőernyős képzés, repülőgép pilóta képzés.[29]

Azonban a fő belgrádi katonai reptéri bázist a „Batajnica” katonai reptéri légi bázis jelentette. 1947-ben kezdődött el és 1951-re fejeződött be a „Beograd” melletti „Batajnica” területén az akkori Jugoszláv Légierő „Jugoslovenskog Ratnog Vazduhoplovstva” (JRV) katonai repülőterének és légi bázisának megépítése. 1958. májusban a katonai repteret, mint 177. számú katonai bázis került hadrendbe a jugoszláv légierőbe. A repülőtéren csak katonai légiközlekedés folyt. A „Batajnica” katonai bázis alá tartozott „Vrsac” polgári és katonai kisrepülőtér, „Surcin-Zemun” (Beograd) nemzetközi polgári nagyreptér, „Kovin” katonai kisrepülőtér, „Divci-Valjevo”^{^[30]} katonai és polgári kisrepülőtér, „Obrenovac-Zabrezje” polgári sportrepülőtér^{^[31]}.

A „Batajnica” bázison állomásozott a 204. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP), a 138. légi szállító dandár „Transportna Avijacijska Brigada” (TRABR), a 252. vadászbombázó repülő század „Lovacko-Bombarderska Aavijacijska Eskadrila” (LBAE), a repülési kísérleti központ „Vazduhoplovno Opitni Centar” (VOC) , a „Moma Stanojlovic” javító üzem-műhely „„Remontni zavod” (RZ), a légi (repülési) egészségügyi intézet „Vazduhoplovno Medicinski Institut” (VMC).

A bázis 1953-ban alakult meg „Batajnica” reptéren, hozzárendelik a 7. légi hadtest „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) 44. vadászbombázó repülős divíziójához (LBAD), mint 177. „Batajnica” katonai reptéri légi bázis. A légi bázis a 44. vadászbombázó divízió (LBAD) alá tartozott 1959-ig. A 177. légi bázishoz 1953-ban hozzárendelik a 63., 177., repülő technikai zászlóaljakat „Vazduhoplovni Tehnicki Bataljun” (VTB).

1968. októberében a „Surcin” (Zemun) polgári és katonai légi bázison a 177. légi bázis alá rendeltségében megalakult a 55. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA). 1984. júniusban megreformálták. 1990. márciusban feloszlatták.

Szintén 1968. októberben alakult meg a 177. légi bázis alá rendeltségében, a „Kovin” katonai reptéri légi bázison a 150. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA). Ugyanezen év és hónapban megalakultak a 177. légi bázis alá rendeltségében, a „Zemun” (Surcin) polgári és katonai légi bázison a 159. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), és a „Batajnica” katonai reptéri légi bázison a 154. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA). A 150., 159., 154. századokat 1977-ben feloszlatták.

1968-ban alakult meg a 177. légi bázis alá rendelve a 77. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), melyt 1974-ben feloszlattak.

1968. októberben a 177. légi bázis alá rendelve alakult meg a „Batajnica” katonai reptéri légi bázison a 103. repülésbiztonsági szakasz „Vod za Obezbedenje Avijacije” (VOA).

1977. októberben a „Kovin” katonai reptéri légi bázison, szintén a 177. légi bázis alá rendelve alakult meg a 15. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA). 1984. júniusban megreformálták.

1984. júniusában alakult meg a „Valjevo-Divci” katonai és polgári reptéren[32] a 64. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA).

1977. októberben alakult meg „Obrenovac-Zabrezje”[33] polgári kisrepülőtéren a 11. légi segéd (támogató) pilóta század „Vazduhoplovna Dopunskai Ceta-pilot” (DOPC).

1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO). A 177. légi bázis -t az 1986-1992. közt funkcionáló 1. légierő hadtesti körzeti parancsnokság (1. Ko RV i PVO) alá rendelték. 1982. januárban alakult meg a 177. légi bázis alá rendelve a önálló harckocsizó (tankos) század, ellátva „M-47” tankokkal. 1988-ban feloszlatták.

1987. szeptemberében a „Batajnica” 177. katonai reptéri légi bázison belül megalakult a légvédelem (PVO) 177. könnyű tüzér-rakéta divíziója „Laki Artiljerijski-Raketni Divizion” (LARD).^{^[34]}

A 399. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB).

1957-ben kezdődött el a boszniai, tuzlai (Tuzla) katonai reptér és légi bázis építése, mely 1966-ra fejeződött be. A reptéri bázis ekkor három kifutóval és egy nagy hangárral rendelkezett. A fő kifutópálya az „északi” volt, ahol napjainkban (1998-tól) a tuzlai „Dubrave” nemzetközi polgári repülőtér is üzemel. Ezen pálya 2484. méter hosszú és 45 méter széles volt, ellátva katonai objektumokkal. A második „déli” kifutópálya a „Zivnice” város melletti, „Ciljuge” területén helyezkedett el, 1965 méter hosszan és 20 méter szélességbe, mely napjainkban már sportrepülőtérként^{^[35]} funkcionál, mint „nyugat” sportcélú kifutópálya^{^[36]}.

A harmadik kifutópálya az 1760 méter hosszú és 14 méter széles „Masle” településnél lévő pálya volt, katonai objektumokkal, kaszárnyával. 1958. májusban a Tuzla katonai repteret, mint 399. számú katonai bázis (VP9740) került hadrendbe (továbbiakban légi bázis „Tuzla”) a jugoszláv légierőbe.^{^[37]}

Itt alakult meg 1961. áprilisban a 350. számú felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE), ellátva az amerikai (USA) „Lockheed RT/IT-33A” oktatási és képzési célra használt vadászgépekkel, melyek 1961-1974. közt szolgáltak a században. 1974-től a hazai (jugoszláv) gyártású „Soko Jastreb IJ-21.” támadó-felderítő vadászrepülők vették át a „Lockheed” repülők helyét, melyek 1990-ig szolgáltak. Ezek mellett 1988-tól a szintén hazai gyártású „Soko Orao INJ-22.” támadó vadászgépek is szolgálatba álltak 1990-ig, mikor a századot felszámolták.

1961. áprilisban megalakult a 351. számú felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE), ellátva az amerikai (USA) „Lockheed RT/IT-33A” oktatási és képzési célra használt vadászgépekkel. Ezen század 1966-ban megszűnt, hadiparkját a 350. IAE századhoz csatolták.

1961. áprilisban a tuzlai légi bázison alakult meg a 462. számú könnyű harci repülő század „Eksadrili Lake Borbene Avijacije” (ELABA), ellátva a hazai gyártású dugattyús kétüléses „Soko 522.” felfegyverzett repülőkkel. A „Soko 522.” repülőgépet pilóta kiképzésre és könnyű harci feladatokra szánták. Száztizenkét példányban készült el. 1968. októberben a századot megszűntették, és beintegrálták a repülős katonai akadémiába „Vazduhoplovna Vojna Akademija” (VVA), ahol 1973. márciusban újra megalakult, használva „Soko 522.” repülőgépeket 1977-ig. 1977-ben a „Soko 522.” helyét a században a hazai gyártású „Utva-66.” kisrepülők vették át 1988-as kivonásig. Ezen gépeket oktatás és képzés céljából használták^{^[38]}.

A katonai bázistól keletre „Rainci” területén helyezkedett el az úgynevezett negyedik reptéri füves kifutópálya, „Jegin Lug” sportrepülőtér (letilista),^{^[39]} melyet a Jugoszláv Federációs Szövetségi Köztársaság (SFRJ) a sportcélú, vitorlázó repülésre használt. Napjainkban is sportrepülőtér.

A „Tuzla” katonai légi bázis alá tartozott az 1976-ban megépült „Banja Luka- Mahovljani-Laktasi”^{^[40]} vegyes, polgári és katonai reptér, melyhez tartozott a „Mahovljani” reptérnél már jóval korábban funkcionáló „Banja Luka- Zaluzani”^{^[41]} katonai és sportcélú reptér és helikopter bázis, „Osijek-Cepin” teherforgalmú polgári és katonai kisrepülőtér^{^[42]}, illetve 1980-tól megépült „Osijek-Klisa” katonai reptér, „Ecka-Zrenjanin”^{^[43]} katonai reptér.

Bánya Luka (Banja Luka) esetében az első kezdetleges reptéret már a második világháború elótt megemlítik[44], mely a „Vrbas” folyó és a vasúti pálya közti „Kumsale” városrészen akkor elterülő füves mezőn funkcionált. A második világháborúban nem használták ki és a bombatámadások során megsemmisült. 1941. októberre épült meg a német megszálló erők részéről a németbarát horvát légierőnek és a „Luftwaffe” repülők részére, Bánya Lukától északra, 8. km-re fekvő „Zaluzani” településnél elterülő füves mezőn, a hangárokkal, lőszerraktárral, üzemanyag raktárral és egyéb kiszolgáló katonai objektummal rendelkező hadi célú reptér (Zaluzani).[45] A második világháború során megrongálódott. 1944. októberében a jugoszlávok elfoglalták és birtokba vették „Zaluzani” repteret.[46] A második világháború után „Zaluzani” katonai bázissá fejlesztették, melynek részét képezte a füves kifutópálya mellett, a szilárd burkolattal ellátott közlekedő guruló utak. A reptér katonai célú reptér volt, de 1948-tól polgári ejtőernyős klub is használta[47], majd a „jugoszláv háború” utáni békeidőben már sportcélú kisrepülőtérként[48] funkcionált, napjainkban is.[49]

1976-ban kezdődött és 1987-ben került átadásra a szilárd kifutóval rendelkező belföldi légi forgalmú „Banja Luka-Mahovljani” reptér[50]. A repteret a Jugoszláv Néphadsereg légiereje felügyelte, így úgynevezett „vegyes” polgári és katonai rendeltetésű reptérként funkcionált, „Zaluzan” helikopter „heliodrom” bázissal is rendelkező reptér sport és katonai célú maradt. Az 1991-től kirobbanó „jugoszláv háború” horvátországi és szlovéniai eseményei miatt, a jugoszláv légierő a komplett szlovén és horvát erőit „5. Ko RV i PVO” kivonta a függetlenedő tagállamokból és boszniai bázisokra irányította. Ezen boszniai bázisok keretén belül „Banja Luka”, mint 474. légi bázis[51] funkcionált a szarajevói 2. Ko RV i PVO[52] illetékességi területén. A bázis „Mahovljani” és „Zaluzani” reptereken funkcionált 1992. májusig. Ezt követően a megszűnt Jugoszláv Néphadsereg légi erejének technikai parkjának egy részét a bosziai és horvátországi szakadár szerb erők kapták meg[53]. „Banja Luka” repterei a továbbiakban a boszniai szerb haderő „Vojska Republika Srpska” (VRS) légierejét[54] szolgálta ki, mint főparancsnokság.[55]

„Tuzla” 399. légi bázis alá tartozott az eszéki (Osijek) két reptér, a „Cepin” területén lévő másodlagos kisreptér[56] és a negyobb „Klisa” területén lévő belföldi légiforgalmú „vegyes” polgári és katonai reptér. Eszék első reptereként a városban lévő Dráva parti 550 méter hosszú és 300 méter széles „Retfalva” városrészben működő kisreptér, mely a Jugoszláv Királyság idején funkcionált[57]. A repülés fejlődésével, ezen reptér alkalmatlanná vált a modernebb repülők fogadására. A második világháborúban már működött az Eszék (Osijek) és Csepin (Cepin) közti „Bresce” területén a füves kifutóval rendelkező „Cepin” reptér, mely a második világháború előtt polgári reptérként funkcionált. A második világháborúban katonai célra használta a német légierő „Luftwaffe”, de elavultsága, és a kiszolgáló létesítmények hiánya, a reptéri pálya minősége miatt nem volt kihasználva[58].

A második világháború után birtokba vették a jugoszláv katonai erők és a későbbiekben az eszéki sportcélú repülést, ejtőernyőzést szolgálta ki, minamellett a katonaság jelenlétével. Az 1991-ben kitörő „jugoszláv háború” horvátországi eseménysorozatában[59] a „Cepin” repteret a horvátok 1991. őszén birtokba vették, mint a Jugoszláv Néphadsereg objektumát, és ott kialakították első légi katonai repülős egységüket[60]. 1995-ben tekintettel arra, hogy a polgári légi közlekedés lehetősége megnyilt és „Klisa” továbbra sem állt a horvátok rendelkezésére, a „Cepin” repteret modernizálták és polgári belföldi, majd békefenntartó erők (UNPRFOFOR) részére is rendelkezésre bocsototta a horvát légierő. A háború végéig katonai reptérként funkcionált. A háború után polgári és sportcélú reptérként funkcionált tovább, napjainkban is.

1978-1980. közt épült meg Eszék (Osijek) külterületén „Klisa”, a „Cepin” sportcélú kisrepülőteret kiváltó „Aerodrom Osijek”, mely 1980. májusban megnyitott a belföldi civil forgalom előtt[61]. Bár polgári reptér volt, a Jugoszláv Néphadsereg felügyelte és légierő részére tartalék katonai kisrepülőtérként funkcionál. „Klisa” reptér bezárt a „jugoszláv háború” során és a kelet-szlavóniai tájrész egy részét 1991-1995. közt ellenőrző szerb szakadár erők ellenőrzése alá került. A háború végével nyitotta meg a nemzetközi légieforgalom előtt Horvátország.[62]

1958. májusban a „Tuzla” légi bázison alakult meg a 399. légi bázis. A 399. légi bázist 1959-ben hozzárendelték az 1959-1964. közt funkcionáló bázist 7. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá sorolták be.

1968. októberben a 399. légi bázis alá rendeltségében, a „Banja Luka- Mahovljani” tartalék katonai reptéri bázison megalakult a 181. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA). 1977. októberben feloszlatták.

Szintén 1968. októberben alakult meg a 399. légi bázis alá rendeltségében, a „Tuzla” légi bázison a 105. repülésbiztonsági szakasz „Vod za Obezbedenje Avijacije” (VOA). 1987. szeptemberében átirányították a plesói (Zagreb) 151. légi bázis (VB) alá, majd 1991. augusztusban feloszlatták.

1977. októberben a 399. légi bázis alá rendelve a „Banja Luka- Mahovljani” reptéri bázison alakult meg a 18. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA)[63], 1984. júniustól már „békeidőbeli” hadrendbe állt. 1987. szeptemberben a „Jedinstvo” haderő reform alapján a „Pleso” 151. légi bázishoz rendelik. 1991. augusztusban feloszlatták.

1982. februárban megalakult a „Tuzla” bázison a légvédelem (PVO) 399. könnyű tüzér-rakéta ezrede „Laki Artiljerijski-Raketni Puk” (LARP). 1990. márciusban feloszlatták.

1984. júniusban a 399. légi bázis alá rendeltségében, a „Osijek-Klisa” reptéri bázison megalakult a 263. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA). 1990. márciusban feloszlatták és létrehozták belőle a 63. COA-t.

A 975. „Vazduhoplovni Nastavni Centar (VNC)^{^[64]} keretén belül alakult meg 1984. júniusban a 86. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA). 1987. szeptemberben már a 975. VNC alá rendelték a működő századot. A „Jedinstvo-1., 2.” haderőreform során 1990-ben a 399. légi bázis alá sorolták be, ahol 1991-ig működött.

A 399. légi bázist az 1986-1992. közt funkcionáló 1. légierő körzeti hadtesti parancsnokság (Ko RV i PVO), alárendeltségében 1991-ig funkcionált bázisként. 1992-ben a horvátországi és boszniai háború (jugoszláv háború) során az újonnan megalakuló, boszniai 2. Ko RV i PVO[65] alá rendelték. Az 1991-1992-es „jugoszláv háborúban”, miután a jugoszláv haderőt kivonták Horvátországból és Boszniából, a bázist „Niksic” katonai reptérre irányították, ahol beintegrálták az „Ecka” bázison lévő 99. reptéri biztosító zászlóaljba „Bataljon Aerodromska Obezbedenja” (BOA), illetve a „Ecka” bázis légvédelmi erők (PVO) könnyű tüzér-rakétás divíziójába (LARD). Ezzel 1992. év végére megszűnt a 399. légi bázis.^{^[66]}

A 171. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB).

1935-ben katonai célok kiszolgálására épült meg a „Mostar-Ortijes” repülőtér. A második világháború után a jugoszláv „Soko” repülőgépüzem használatába került. Az 1950-es évektől pedig megalakult a reptéren a 171. számú légi bázis. 1965 év előtt a mosztári „Soko” repülőgépgyár használta a beton kifutópályákat, illetve a légierő katonai és néha utasszállító gépek tesztelésére és átadására is igénybe vette. 1965-ben a repteret megnyitották a polgári légiforgalom előtt is.[67]

„Ortijes” katonai részlegéhez tartozott az 1969-1971. közt megépülő „Buna” földalatti repülőgép hangár, mely a „Gnojnice” településrészen helyezkedett el a „Podvelez” hegybe építve.[68] Helikopter bázisként szolgált és repülőgépek számára alkalmas kifutópályával is rendelkezett a mosztári „Rodoc-Jasenice” részen működő katonai bázis, ahol a Repülős Katonai Akadémia (VVA) funkcionált.

A 171. számú „Mostar-Ortijes” légi bázis alá tartozott, „Cilipi” polgári repülőtér és „Glamoc” polgári és katonai reptér.

Az első repülőtér a dubrovniki régióban még 1936-ban kezdte meg működését „Konavle” tájrész „Gruda” településénél. 1938-ban a repülőtérről a belföldi polgári forgalom mellett (Dubrovnik/Grude- Beograd, Dubrovnik/ Grude- Sarajevo) megindult a nemzetközi légijárat „Dubrovnik‒Sarajevo‒Zagreb‒Wien (Bécs)‒Brno‒Praga (Prága)” vonalon, illetve a „Zagreb–Split–Dubrovnik–Beograd” belföldi járat. A második világháború során szünetelt a reptéri forgalom, és a német haderő vette britokba. A háború végeztével újraindult a belföldi légi forgalom a helyreállított reptere. Mivel a kor haladtával a jugoszláv repülés is fejlődött, a sugárhajtású gépeket már nem tudta kiszolgálni a füves kifutópálya.

1962. évben nyílt meg a horvátországi „Konavle” (Dubrovnik) tájrészen lévő „Cilipi” polgári belföldi légi forgalmú repülőtér, mely „Zagreb”, „Split” után az akkori jugoszláv horvát tagállamának harmadik legnagyobb reptereként funkcionált. 1971-ben modernizálták, bővítették a repteret, hosszabb kifutóval látták el és modernizálták. A fejlesztés az 1970-es évek közepén és végén is folytatódott, sőt még az 1980-as évek végén, 1990. évek elején is. A polgári légiközlekedés mellett a repteret a Jugoszláv Néphadsereg légiereje is használta, mint tartalék repteret^{^[69]}.

A „Glamoc” városnál „Suhopolje- Glamocko polje” területén funkcionált a reptér, mely már 1943-tól működött a második világháborús jugoszláv (partizán) erők támogatására, illetve a brit balkáni légierő támogatására. A második világháború végeztével, már mint alternatív kisreptér müködött tovább, melyet civil és katonai célra is használtak. A későbbiekben, az 1980-as évektől a jugoszláv haderő légierejenék katonai célú alternatív repülőtereként működtette.[70]

1953.márciusában a repülés technikai divízióban (parancsnokság) lévő zászlóaljak bevonásával alakult meg a „Mostar” reptéren a 171. repülés technikai zászlóaljból. 1953-ban a 43. repülő technikai parancsnokság „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande (VTK)” alá rendelték. Miután 1953-tól a 43. VTK-t a Központi Repülős Iskolának „Letacki Skolski Centar” (LSC)^{^[71]}, így 1953-tól 1959-ig a 171. légi bázis is az LSC alá került. 1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 171. légi bázist az 1959-1964. közt működő 9. légi hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá sorolták be. ^{^[72]}

Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „VaK” lép. A mosztári 171. légi bázsit az 1964-1986. közt működő 1. légi hadtest (VaK) alá rendelték.

1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO). A 171. légi bázist az 1986-1992. közt funkcionáló 1. légierő körzeti parancsnokság (1. Ko RV i PVO), ahol 1991-ig funkcionált bázisként. Az 1991-1992-es „jugoszláv háborúban”, miután a jugoszláv haderőt kivonták Horvátországból és Boszniából, a bázist „Niksic” katonai és polgári reptérre[73] irányították, ahol beintegrálták a 71. reptéri biztosító zászlóaljba „Bataljon Aerodromska Obezbedenja” (BOA), illetve a podgoricai légvédelmi erők (PVO) könnyű tüzér-rakétás divíziójába (LARD). Ezzel 1992. év végére megszűnt a 171. légi bázis (VB).^{^[74]}

A mosztári 171. légi bázis alá rendelve 1968. októberében a „Cilipi” (Dubrovnik) reptéri bázison megalakult a 72. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA), mely zászlóaljat 1990. júniusban a „Jedinstvo-2., 3.” haderőreform terv alapján megreformáltak, mint 72. repülésbiztonsági századot „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA). A rajlováci (Sarajevo) 130. légi bázis alá rendelve 1968. októberében a „Butimir” (Sarajevo) polgári és katonai reptéren[75] megalakult a 93 repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA), mely zászlóaljat 1984. júniusban a „Glamoc” reptéri bázisra irányítottak át. 1987. szeptemberben a „Jedinstvo” haderőreform terv alapján áthelyezték a mosztári 171. légi bázis alá.

1968. októberében alakult meg a mosztári 171. légi bázis alá rendelve a 201. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), mely századot 1984. júniusban megreformálták.

1968. októberében alakult meg a mosztári 171. légi bázis alá rendelve a „Cilipi” polgári és katonai reptéren a 215. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), mely századot 1976. áprilisban feloszlattak.

1991-1992-ben a „jugoszláv háború” során az 5. Ko RV i PVO kivonásra került Szlovénia és Horvátország területéről és operatív csoportként (OG) összevonták a boszniai „Bihac” katonai reptér, „Zeljava” 200. légi bázis alá. A horvátországi katonai műveletek támogatására a légierő az 5. OG RV i PVO légi egységeket „Zeljava” bázis alá rendelve, „Zeljava” és a 399. tuzlai légi bázis alá tartozó, boszniai Banja Luka (Mahovljani-Laktasi) katonai légi bázison, valamint hozzá tartozó „Zaluzani” reptéren állomásoztatta. Bánya Lukába lett átirányítva a cerkljei 474. légi bázis.^{^[76]} Lényegében 1991. őszétől a 474. légi bázis a boszniai „Banja Luka” katonai repterén (Mahovljani-Laktasi) funkcionált, alárendelve a meglakuló szarajevói 2. Ko RV i PVO[77] alá. A harci események végett a dalmáciai „Divulje” 500. légi bázist^{^[78]} 1991. augusztusban átminősítették 50. repülésbiztonsági zászlóaljjá „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA) és kivonták Horvátországból, a boszniai „Banja Luka” városhoz tartozó „Mahovljani” katonai reptérre, az ott lévő 474. légi bázis alá rendelve. 1991. decemberében az 50. repülésbiztonsági zászlóaljat „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA) átminősítették 50. repülésbiztonsági századdá „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), és átirányították a 474. légi bázis alól a 171. légi bázis alá.

1987. szeptemberében a „Mostar” 171. légi bázison belül megalakult a légvédelem (PVO) 171. könnyű tüzér-rakéta divíziója „Laki Artiljerijski-Raketni Divizion” (LARD). 1992. júniusában a „jugoszláv háború” során átirányították a 423. légi bázis (később támogató dandár) alá, mint 71. könnyű tüzér-rakéta divíziót „Laki Artiljerijski-Raketni Divizion” (LARD).^{^[79]}

A 130. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB).

Szarajevó első reptereként a rajlováci reptér funkcionált. „Rajlovac” reptere 1919. és 1941. közt a Királyi Jugoszlávia katonai reptere volt. A reptéren működött a szarajevói repülőgép-műhely is, a repülőgépek javítására, általános felújítására. 1930-ban belföldi polgári járatot indtott az „Aeroput” civil légitársaság „Beograd - Sarajevo - Podgorica” vonalon. A második világháború során a polgári légiforgalmat felfüggesztették. Az 1941-ben, a második világháború eredménye képen „Rajlovac” reptere többször bombázta az olasz és német légierő, majd Jugoszlávia kapitulációja után a németek elfoglalták és átadták a németbarát horvát légierőnek, Horvátország Független Állam (NDH). 1945. április 06-tól, Szarajevó felszabadításától kezdve a „Rajlovac” reptér a jugoszláv hadsereg kezébe került vissza, de polgári célra nem nyitották meg. 1949. őszétől a reptéren ismét funkcionált a jugoszláv légierő „Független Repüléstechnikai Javítóműhelye” (Samostalna vazduhoplovna remontna radionica- SVRR), később mint „Repüléstechnikai Javítási Műszaki Intézet” (Vazduhoplovni remontni tehnicki zavod VRTZ), és az „Orao” repülőgép üzem (Vazduhoplovni zavod-VZ Orao)^{^[80]}. Az 1970-es évektől lényegében szünetelt a repülőgépes katonai tevékenység és főleg helikopter le- fel szállóként használták, az 1980-as évek végére szinte csak helikopter bázisként „heliodrom” funkcionált a légierő alá tartozva.[81]

A második világháború végével, 1947-től helyreállt a rendszeres polgári légiforgalom és elindulthatott a „Sarajevo- Beograd”, „Sarajevo-Zagreb” járatvonalak. A polgári légi forgalmat ekkor már nem a rajlováci reptér, hanem a „Butmir” (Sarajevo) területén lévő 1930-tól már létező, füves kifutópályával rendelkező reptér látta el. 1947-től meginduló polgári járatokat az akkori jugoszláv-szovjet „JUSTA” légitársaság, majd később az önálló jugoszláv „JAT” légitársaság működtette. A „JAT” flottáját jórész „Dakota DC-3” repülők alkották. A későbbiekben a repülőgép park modernizálódása és követelménye alapján szükségessé vált a füves pálya helyett egy új betonozott modernizált kifutó-leszálló pálya megépítése. 1965. év végén elkezdődött Szarajevó (Sarajevo) „Butmir” szilárd beton alapokkal rendelkező nemzetközi repterének a megépítése. Az építés három évig tartott, 1968-ra elkészült. Végül 1969. június 2-án ünnepélyesen átadták a polgári légi forgalom számára, „Ilidza” repülőtér megnevezéssel, mivel Szarajevó ezen városrészében volt. A repülőteret a jugoszláv „JAT” légi társaság használta, és kiszolgálta a nemzetközi polgári légi forgalmat. A megépült, új reptér rendelkezett betonozott kifutópályával, gurulóúttal, peronnal, terminállal és adminisztratív épülettel. Az irányító torony szintén a repülőtér épületének részét képezte. Az 1980-as évek közepén modernizéálták a reptere.[82] Az 1992-es „jugoszláv háború” idején a Jugoszláv Néphadsereg „Rajlovac” katonai repülős akadémiája (VVA) áprilisban ellenőrzése alá vonta a repteret és katonai célra használta 1992. júniusig, majd ezt követően az Európai Nemzetközi Szövetség (ENSZ) békefenntartó (UNPROFOR) erők kontrolálták, mint (UNPA) az az fegyvermentes , semleges zónát.1996-tól átvette a NATO vezette többnemzetiségű béketámogató haderő, „IFOR”, későbbiekben „ SFOR”^{^[83]}.

1964. márciusában alakult meg a „Drvar-1” haderő reform alapján a „Rajlovac” (Sarajevo) légi katonai reptéri bázison a 130. légi bázis (VB). A bázis a 7. légi hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) támogatásában látott el feladatot.

Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „VaK” lép. 1964-től 1966-ig a 130. légi bázist a Repülőtechnikai Központi Iskola „Vazduhoplovni Tehnicki Skolski Centar” (VTSC), majd 1966-tól 1973-ig az 1952-ben Rajlovácban létrejövő Repülés Technikai Akadémia „Vazduhoplovna Tehnicka Akademija” (VTA), az az akkor már a Repülő Technikai Katonai Akadémiaként „Vazduhoplovna Tehnicka Vojna Akademija” (VTVA) működő intézmény alá vonták be.^{^[84]} 1973-tól a 130. légi bázist átirányították a 1. VaK alá.

1977. októberben alakult meg „Butmir” reptéren a 16. légi segéd (támogató) pilóta szakasz „Vazduhoplovni Dopunski Vod-pilot” (DOPV). 1984. júniusban feloszlatták.

1968. októberben a 130. légi bázis alá rendeltségében, a „Rajlovac” katonai reptéri bázison (Sarajevo) megalakult a 281. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA).

1968. októberében a 130. légi bázsi alá rendelve a „Butmir” reptéren (Sarajevo) alakult meg a 93. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA). 1984. júniusban megreformálták és áthelyezték „Glamoc” civil-sport és katonai reptérre. 1987. szeptember 17-én áthelyezték a mosztári 171. légi bázis (VB) alá.

1992-ben a horvátországi és boszniai háború során az újonnan megalakuló boszniai 2. Ko RV i PVO[85] alá rendelték. Az 1991-1992-es „jugoszláv háborúban”, miután a jugoszláv légierő kivonta erőit Horvátországból és Boszniából, a „Glamoc” civil-sport és katonai repteret átvette a boszniai szerb szakadár haderő „Vojska Republika Srpska” (VRS). 1992. januártól a 130. légi bázison létrejött a légvédelmi (PVO) 130. könnyű tüzér-rakéta divízió „Laki Artiljerijski-Raketni Divizija” (LARD). 1992. májusában, miután kivonták a „jugoszláv háború” miatt Szarajevóból Batajnicába, „Batajnica” katonai reptéri bázison feloszlatták. ^{^[86]}

Az 500. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB).

„Divulje”, mint tengeri hidroplán bázis 1917-ben épült meg, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia által. 1925-ben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság újjáépítette „Divulje” bázist, mint haditengerészeti és légierő hidroplán repülők számára funkcionáló állomását. A bázist ellátták kétéltűek számára és deszanthajók számára beton rámpákkal, illetve kapott egy helikopter le-fel szálló állomást. A bázis mindvégig katonai feladatokat látott el, polgári légiforgalom nem volt.[87]

„Split” város légiforgalmi kapcsolatát elsőként a „Sinj” városban (Glavica) 1931-ben megépített és katonai légibázisként funkcionált reptér látta el, összekötve „Split” várost „Zagreb” és „Dubrovnik” városokkal. A polgári járatokat a jugoszláv „Aeroput” légitársaság működtette. „Zagreb, Dubrovnik” mellett „Rijeka, Sarajevo, Beograd” városokba is járatok indultak. Szplitből busszal szállították az utasokat „Sinj” reptérre akkoriban. A reptér teherforgalmat is lebonyolított Bár a második világháború alatt szünetelt a légiforgalom a reptéren, a háború után új „dokkolók”, irányító torony, meterológia állomás, kisebb repülők befogadására alkalmas hangár és ejtőernyős gyakorlótér épült és újraindult a polgári légi forgalom. A repteret az 1947-től működő „Aeroklub” sportrepülő társaság is használhatta. [88]

Az 1960-as évekre a „Sinj” reptér már elavultnak számított ezért mivel nem tudta tartani a modernizációs versenyt és háttérbe szorult. Helyét a polgári légiforgalom tekintetében az 1964-ben megépült „Split-Resnik” polgári reptér vette át.[89]

A „Resnik” új repülőtéri komplexum „Kastel Stefilic” várostól nyugatra épült meg és 1966-ban megnyitották. A reptér modernek és nagynak számított az akkori viszonylatban. Nemzetközi utasforgalom számára is funkcionálhatott. 1991-ben a háború miatt bezárták, de 1992-ben a horvát légierő számára, illetve 1993-tól az UNPROFOR nemzetközi békefenntartó erők számára is funkcionált. A polgári légiforgalom részére 1995. után szolgáltatták vissza.

A reptér kisegítő belföldi alternatív repülőtereként szolgált kisgépek számára az 1990-ben megépült „Brac” szigeten lévő „Bol” polgári kisreptér.

Meg kell említeni, hogy „Resnik” polgári repteret a jugoszláv haderő légiereje is használta, ahol 1969-1970. közt megépítették a „Cetina” földalatti repülőgép bunkert, hangárt, mely az 500. számú „Divulje” légi bázis alá tartozott és elsősorban a haditengerészetet támogató légierő használta. [90]

1968. októberében[91] alakult meg a zemuniki (Zadar) katonai és polgári reptér 84. számú légi bázis alá rendelve a „Divulje” (Split) bázison a 84. légi bázis repülésbiztonsági százada. 1975. júniusában átszervezték, megreformálták, mint 500. repülésbiztonsági zászlóaljat „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA). 1977. októberben kivonták a 84. légi bázis alól és az 5. légi hadtest (VaK)[92] önálló egységeként átkeresztelték 50. repülésbiztonsági zászlóaljjá „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA).

A haderőreform révén megváltoztak a műveleti zónák, mely során a „Divulje” bázis a megszűnő korábbi zágrábi főparancsnoksággal funkcionáló 5. VaK alól, a műveleti határ módosulása révén átkerült a korábban 1. VaK irányító belgrádi főparancsnokság alá, mely 1. Ko RV i PVO körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokságként funkcionált tovább. Ezáltal „Divulje”, 50 repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA), már nem tartozott az 1986-tól az 5. VaK helyébe lépő, zágrábi központú 5. Ko RV i PVO körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság alá. „Divulje” bázist, a mosztári elsődleges légi bázis alá vonták be, és 1987. szeptemberében légi bázissá minősítették, mint 500. légi bázis.

1991-ben zajló „jugoszláv háború” végett, az 500. bázist kivonták Horvátországból és 1991. decemberében a 474. légi bázis alá vonták be, mint 50. repülésbiztonsági zászlóaljat „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA), 1991. év végén pedig, mint 50. repülésbiztonsági századot „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), a mosztári 171. légi bázis alá irányították. ^{^[93]}

Légvédelem

Az 1. Ko RV i PVO alá tartozott a „belgrádi” 250. légvédelmi rakéta ezred, mely hat rakéta divízióból (1.rdPVO- Mladenovac, 2.rdPVO- Smederevo, 3.rdPVO- Batajnica, 4.rdPVO- Pancevo, 5.rdPVO- Jakovo, 6.rdPVO-Zuce.) állt és két darab rakéta-technikai divízióból (1. rtd- Sremcica, 2. rtd- Zuce). A rakétás ezred rendelkezett S-75M „Volhov” közepes- hatótávolságú rakéta rendszerrel. A légvédelmi rakéta rendszer biztosította a légvédelmét az 1. Ko RV i PVO körzetében lévő katonai bázisoknak.[94]

Légi bázisok.

A továbbiakban a csak katonai vagy polgári és katonai repterek esetében az ott jelen lévő légierő repülős, helikopteres, illetve egyéb szolgálatának esetében, az adott repteret, mint légi bázist jelöltem meg, tekintettel arra, hogy a legierő jelenlétével a polgári funkciójú reptereken is katonai erő szolgált, állomásozott.

A 97. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR),

1945. augusztusban „Sombor” katonai reptéri bázison létrejött a 41. bombázó repülő ezred „Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP), ellátva szovjet „Petlyakov Pe-2” célbombázó repülőkkel. Az ezredet a 4. bombázó repülős divízióba „Bombarderska Avijacijska Divizija” (BAD) sorolták be. 1948-ban átneveztek 97. bombázó repülő ezreddé (BAP). 1948-1958. közt az ezred bombázó repülő ezredként funkcionált. Az ezred még 41. BAP ezredként „Sombor” légi bázison állomásozott, de még 1948. év végére „Velika Gorica-Pleso” légi bázisra költöztették, majd 1948-1960. közt „Zemunik” légi bázisra irányították át. 1948-ban az ezred a 32. bombázó repülős divízióba „Bombarderska Avijacijska Divizija” (BAD) került, majd 1949-ben átvezényelték a 21. vegyes repülős divízió „Mesovita Avijacijska Divizija” (MAD) alá. 1949-ben az ezredet a 21. divízió alá rendelték. 1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók. A 21. divízió a 3. VKOS alá került. 1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 21. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 9. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.

Az ezred 1948-1952. közt rendelkezett szovjet „Petlyakov Pe-2” célbombázó repülőkkel, 1952-1958. közt „brit „Haviland/Mosquito FB Mk.VI” vadász-bombázó repülőkkel, 1958-1964. közt jugoszláv könnyű szállító/kiképző „Ikarus 214” repülőkkel.

1959-1964. közt a 97. repülő dandár még ezred szintű haderőként funkcionált, mint 97 tengeralattjárók elleni repülő ezred „Protivpodmornicki Avijacijski Puk” (PPAP) és az akkor még 1959-1964. közt funkcionáló 9. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá tartozott.

A 97. ezred továbbra is a haditengerészet támogatásában kapott hangsúlyt. A 97. PPAP ezred a 9. VK megszűnésével a létrejövő 5. repülős (légi) hadtestbe „VaK” funkcionál tovább 1968-ig. 1964-tól a 97. tengeralattjárók elleni repülő ezredet „Protivpodmornicki Avijacijski Puk” átnevezték 97. támogató repülő ezreddé „Pomocni Avijacijski Puk” (PPA), mely struktúrában 1965-ig működött. A 97. ezred részét képezte továbbra is az 1961-ben megalakult 784. tengeralattjárók elleni helikopter század „Protivpodmornicki Helikopterska Eskadrila” (PPHE vagy PPDHE). A 784. század 1992-ig funkcionált az akkor már 97. repülő dandárban.

A 784. tengeralattjárók elleni helikopter század „Protivpodmornicki Helikopterska Eskadrila” (PPHE vagy PPDHE). 1961. márciusban a 97 tengeralattjárók elleni repülő ezred „Protivpodmornicki Avijacijski Puk” (PPAP) „Mostar” bázisán alakult meg a 784. tengeralattjárók elleni helikopter század „Protivpodmornicki Helikopterska Eskadrila” (PPHE vagy PPDHE), ellátva amerikai „S-55” (mk 5. és mk 7.) helikopterekkel. 1968-ban a századot átirányították „Divulje” bázisra. Divulje bázison a századba integrálták be a 122. hidroplán repülő osztály-század technikai parkját és állományát. A 122. hidroplán repülő század „Hidroplanska Avijacijska Eskadrila” (HAE) ezzel feloszlott.[95].

A század haditechnikai repülő parkjának felfejlesztése révén 1974-ben a korábbi amerikai „Sikorski” helikoptereket felváltották a szovjet haditengerészeti „Kamov”, „KA-25” helikopterek[96], majd 1980-tól szolgálatba léptek a szovjet tengerlattjárók elleni „Mi-14”[97], 1988-tól a szovjet tengeralattjárók elleni „KA-28”[98] harci helikopterek. Az 1991-ben, 1992-ben a Jugoszláv háború során a századot a „Divulje” bázisról 1991-ben kivonták „Mostar” bázisra, majd 1992-ben pedig „Tivat”, majd még ezen évben „Podgorica” bázisra.[99]

1964-ben a 9. repülős (légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alól átirányították az akkor már 97. PPA ezredként funkcionáló erőbe a 678. számú légi szállító századot „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE). 1966-ban a századot feloszlatták^{^[100]}.

A 678. számú légi szállító század „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE). A század 1961-ben alakult meg „Zemun” bázison a 119. támogató repülő ezredben „Pomocni Avijacijski Puk” (PPA)[101], majd kivonták a 119. támogató repülő ezred alól és „Mostar” bázisra irányították át, és önálló századként a 9. repülős (légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá rendelték. 1964-ig volt a 9 VK alá rendelve, majd miután 1964-ben a „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK), és helyébe a repülős (légi) hadtest „VaK” lép, a 678. TRAE századot átsorolták a 97. támogató repülő ezred Puk Pomocni Avijacijski” PPA alá. 1966-ban feloszlatták. A század rendelkezett amerikai (USA) „Douglas C-47/Skytrain-Dakota” katonai szállító repülővel.[102]

1964-ben a 81. támogató repülő ezred „Puk Pomocni Avijacijski” (PPA)^{^[103]} alól kivonásra került a 782. légi szállító helikopter század „Transportna Helikopterska Eskadrila (TRHE)^{^[104]}, mely századot a 97. ezredbe irányítottak át. Az 97. PPA ezredben „Mostar” bázison állomásoztatták. 1966. februárban a 782. századot kivonták 97. PPA alól és bevonták a Katonai Repülős Akadémiába (VVA)^{^[105]}.

A 782. légi szállító helikopter század „Transportna Helikopterska Eskadrila (TRHE). 1961-ben további légi helikopteres szállító század „Transportna Helikopterska Eskadrila” (TRHE) alakultak meg a 107. ezredben. 1961. áprilisában „Nis” bázison alakult meg a 107. helikopter ezredben (HEP) a 782. TRHE, mely század még ezen évben átirányításra került a 88. támogató repülő ezredbe „Puk Pomocni Avijacijski” (PPA)^{^[106]}. Az 1961-ben megalakult századot ellátták amerikai (USA) „Sikorski (H-19) S-55/Chickasaw helikopterrel. 1961-ben a századot átirányították a 81. támogató repülő ezred „Puk Pomocni Avijacijski” (PPA)[107] alá.1964-ben a 782. TRHE átirányításra került a 97. PPA ezred alá, ahol „Mostar” bázison állomásoztatták helikopteres erőit. 1966. februárban a századot kivonták 97. PPA alól és bevonták a Katonai Repülős Akadémiába VVA[108], ahol a századot ellátták a 783. TRHE-tól kapott amerikai (USA) „Sikorski S-51/Dragonfly” mentő és szállító helikopterekkel. 1967. februártól a századot bevonták a 105. repülő oktató és kiképző ezredbe „Avijacijski Skolski Puk” (ASP)/ „Skolski Avijacijski Puk” (SAP)[109]. 1968-tól a századot ellátták „Mi-2” szovjet könnyű, többcélú szállító helikopterekkel. 1973-ban a századot bevonták a 107. kiképző-oktató helikopter ezredbe „Skolski Helikopterski Puk” (sHEP) és „Mostar” bázisra irányították, ahol már, mint kiképző-oktató helikopteres századként „Skolski Helikopterska Eskadrila” (sHE)/(HEs) funkcionált 1976-ig. Ezen időszakban a századot ellátták francia licensz alapján jugoszlávok gyártotta „SA-341 Gazella” könnyű többcélú helikopterekkel. 1976-ban a századot kivonták a 107. sHEP alól és bevonták a 101. repülő oktató és kiképző ezredbe „Skolski Avijacijski Puk” (SAP)[110], ahol elsőnek „Zemunik”, majd „Mostar” bázison funkcionált. 1988-tól a 101. ezredet bevonták a 107. kiképző - oktató repülő ezredbe „Skolski Avijacijski Puk” (SAP). Az 1991-1992. jugoszláv háború során a századot kivonták „Mostar” légi bázisról és átirányították a montenegrói „Podgorica” légi bázisra, ahol 1992. áprilisban feloszlatták.[111]

1964-től 1965-ig a 97. PPA ezredbe irányították a 9. repülős (légi) hadtesti parancsnokság összekötő századából „Eskadrila za Vezu” létrejött 893. összekötő repülő századot „Avijacijska Eskadrila za Veza” (AEV)^{^[112]}, mely század 1973-ig funkcionált a 97. PPA ezredbe, majd átirányították a 119. légi szállító ezredbe „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP).

A 893. összekötő repülős század „Eskadrila za Vezu” (EZV), avagy „Avijacijska Eskadrila za Veza” (AEV) 1961. áprilisában jött létre a mosztári légi bázison. 1961-től 1964-ig a 9. VK alá tartozott, majd 1964-ben a „Drvar-2” hadi modernizációs tervezet alapján, a VK átformálják és létrehozzák belőle repülő (légi) hadtesteket (VaK). 1964-től 1965-ig a 893. EZV, mint összekötő repülős század „Avijacijska Eskadrila za Veza” (AEV) megnevezéssel a 97. támogató repülős ezred „Puk Pomocni Avijacijski” (PPA) alá került. A 893. összekötő repülő század „Avijacijska Eskadrila za Veza” (AEV). 1973-tól a 893. AEV a 119. légi szállító ezredbe „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP) sorolták be, ahol, mint 893. helikopteres egység (HO) funkcionált tovább, ellátva az 1980-as évektől „Gazela SA-341” harci helikopterekkel. A század „Nis” légi bázison állomásozott. 1985-től már 893. helikopteres felderítő és összekötő századként „Helikopterska Eskadrila Izvidacka i Veza” HEIV működött tovább 1988-ig, mikor beintegrálták a 891. helikopteres felderítő és összekötő század „Helikopterska Eskadrila Izvidacka i Veza” (HEIV) alá, „Nis” légi bázison állomásozva.

1966-tól a 97. PPA ismét átnevezésre került és 97. repülő ezred „Avijacijski Puk” (AP) megnevezéssel funkcionált 1968-ig. 1966-ban a 97. repülő ezredben „Avijacijski Puk” (AP) megalakult a 353. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE)^{^[113]}, a „Mostar” légi bázison.

A 353. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE). 1966-ban a 97. repülő ezredben „Avijacijski Puk” (AP) megalakult a 353. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE), a „Mostar” légi bázison. 1966-os megalakulását követően a századot ellátták „RF-84G” amerikai harci repülőkkel, mely gépek 1973-ig voltak jelen a században. 1973-1982. (és 1992-1994.) közt hadrendbe álltak a században a „J-21 Jastreb” jugoszláv felderítő (IJ) harci repülők, 1982-től pedig az „IJ-22 Orao” jugoszláv harci repülők. A 353. század részt vett az 1991-1992-es jugoszláv háborúban. 1992-ben a századba beintegrálásra került a 98. repülő dandárba funkcionáló 354. IAE

1968-ban a 97. ezredbe vonták be a korábban 120. vadászrepülő ezredként (LAE) a 83. vadászrepülő ezredbe (LAP)^{^[114]} funkcionáló, de 97. ezredben már 242. vadászbombázó repülő századnak „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE) átkeresztelt egységet. A századot a következő évben, 1969-ben kivonták a dandár alól a 172. vadászbombázó repülő ezred (LBAP) alá^{^[115]}.

A 242 vadászbombázó repülő század „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). 1961. áprilisban alakult meg, mint 120 vadászrepülő század (LAE) a 83. vadászrepülő repülő ezredben „Lovacka Avijacijski Puk” (LAP)[116] a Zemunik bázison (Zadar). 1963-ban „Titograd” bázisra irányították át. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Kopus” (VaK) lép. A század a 9. VK megszűnésével a létrejövő 1. repülős (légi) hadtestbe „VaK” funkcionál tovább. A 83. ezredet 1966-tól átszervezték, mely során a 120. LAE századot 1968-ban kivonták a 83. ezredből, bevonva a 97. repülő ezred „Avijacijski Puk” (AP) alá, ahol 1968-ban átnevezték 242. vadászbombázó repülő századdá „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). A századot ellátták amerikai „F-84E” harci repülőkkel. 1969-ben a századot kivonták a 97. ezredből és a 172. vadászbombázó ezredbe (LBAP)[117] irányították át, ahol 1970-től jugoszláv „Jastreb J-21” 1988-89-től pedig jugoszláv „Orao J-22” harci repülőkkel látták el.

Fontos megemlíteni, hogy a 198. ezredben[118] (1966-tól 98. repülő dandár) is működött egy 242. század. Ezen 242. LBAE 1961-ben alakult meg a 198. LBAP ezredben, a „Skoplski Petrovac” (Skopje) légi bázison, ellátva 1971-ig amerikai „F-84G”. 1966-ban feloszlatták és a technikai parkját valamit állományát a 241. LBAE-ba integrálták.

A dandárba 1969-ben a 172. vadászbombázó repülő ezredből (LBAP)[119] átirányították a 240. vadászbombázó repülő századot (LBAE)^{^[120]}, mely századot 1990-ben vontak ki a dandárból a 701. repülő dandár^{^[121]}, 245. vadászbombázó repülő századába.

240. vadászbombázó repülő század „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). 1961. áprilisában alakult meg a 172. vadászbombázó ezred (LBAP) részeként a „Zemunik” bázison a 2. és 3. századok. A két századot összevonták, mely során létrehozták belőlük a 240. vadászbombázó repülő századot (LBAE). 1969-ben a századot kivonják a 172. ezredből és áthelyezték a 97. repülő dandárba, megmaradva a „Zemunik” bázison. A századot ellátták amerikai „F-84G” harci gépekkel 1972-1973. közt, majd ezt követően jugoszláv „J-21 Jastreb” harci gépekkel. 1990-ben a századot áthelyezték „Mostar” bázisra, ahol a technikáját és személyi állományát beintegrálták a 245. vadászbombázó repülő századba (LBAE), mely század 1988-tól a 107. ezred[122] alá tartozott 1990-ig, majd ezt követően, még ezen évben a 701. repülő dandár[123] alá sorolták be, és ott megszűnéséig, 1990-ig funkcionált..

1969-tól a 97. ezredet kivonták a 5. VaK alól és a légierő főparancsnokság „KM RV i PVO VaK” közvetlen irányítása alá került. A légierő főparancsnoksága ezt követően az ezredet átirányította a Jugoszláv Haditengerészet (JRM) támogatásába, és „Mostar” bázisról 1969-tól 1991-ig „Divulje” haditengerészeti támogató bázisra mozgatták át. A haditengerészeti támogatottsága az ezrednek, mint repülő ezred „Avijacijski Puk” (AP) 1969-ben befejeződött és az ezredet átkeresztelték 97. repülő dandárnak, továbbra is támogatva a haditengerészetet 1986-ig.

A 97. repülő dandárban, 1975. júniusában a légi szállító helikopter osztályból létrehozták a „Divulje” bázison állomásozó, 790. légi szállító helikopter századot „Transportna Helikopterska Eskadrila” (TRHE).

A 790. légi szállító helikopter század „Transportna Helikopterska Eskadrila” (TRHE). A 97. repülő dandárban 1975. júniusában a légi szállító helikopter osztályból létrehozták a „Divulje” bázison a 790. légi szállító helikopter századot „Transportna Helikopterska Eskadrila” (TRHE). A századot ellátták amerikai (USA) „S-55” helikopterekkel. A század az 1980-as években végrehajtott „Jedinstvo 3.” haderőreform révén modernizálta helikopter parkját, mely során szolgálatba álltak a szovjet „MI-8” helikopterek. Az 1991-ben, 1992-ben a Jugoszláv háború során a századot a „Divulje” bázisról 1991-ben kivonták „Mostar” bázisra, majd 1992-ben pedig „Golubovic” bázisra^{^[124]}.

1985. márciusában a 97. dandárban a korábban tűzoltó repülő osztályból megalakult a „Zemunik” (Zadar) bázison állomásozó 676. tűzoltó repülő század „Protupozarna Avijacijska Eskadrila” (PPAE)^{^[125]}.

A 676. tűzoltó repülő század „Protupozarna Avijacijska Eskadrila” (PPAE). 1981. novemberében alakult meg „Zemunik” bázison tűzoltási feladatok ellátására. 1982-ben rendelkezett már kanadai tűzoltó „Canadair CL-215 (Scooper)” repülővel. 1985. márciusában a 97. dandárban irányítják, mint 676. tűzoltó repülő századot „Protupozarna Avijacijska Eskadrila” (PPAE). Az 1991-ben a Jugoszláv háború során a századot a „Divulje” bázisról kivonták „Golubovic” (Tivat) bázisra, majd ezen év októberében alárendelték a 138. légi szállító repülő dandár „Transporna Avijacijska Brigada” (TRABR)[126] alá. 1992. januárban a dandár alól kivonták és alárendelték a Honvédelmi Minisztérium (SSNO) alá (SSNO), majd 1992. júniusban feloszlatták.

1986. februárban a 97. repülő dandárban megalakult a 785. hajók-elleni helikopter osztály „Protivbrodsko Helikopterske Odeljene” (PBHO)^{^[127]}.

1986-ra a 97. repülő dandár 1986-ra alárendeltségébe tartozott:

- 240. vadászbombázó repülő század (LBAE) –bázis „Mostar”

- 353. felderítő repülő század (IAE)- bázis „Mostar”

- 790. légi szállító helikopter századot (TRHE)- bázis „Divulje” majd „Mostar”

- 676. tűzoltó repülő század (PPAE)^{^[128]}-

- 784. tengeralattjárók elleni helikopter század (PPHE)- bázis „Divulje”

- A 252. vadászbombázó repülő század (LBAE)—1990-től bázis „Batajnica”

1990-ben a légierő főparancsnokság batajnicai önálló századaként funkcionáló 252. vadászbombázó repülő századot „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE)[129] a 97. repülő dandár alá sorolták be, ahol 1992-ik volt, majd 1992-től került a 204. repülő dandár alá került.

A 252. vadászbombázó repülő század „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). Az 525. oktató-kiképző század „Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE) 1967. júliusában alakult meg a légierő főparancsnokság alá rendelve önálló századként, „Batajnica” légi bázison. 1986-ban átkeresztelték 252. vadászbombázó repülő századdá „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). 1986-ban a „Batajnica” légi bázison állomásozott. 1986-1988. közt a 701. repülő dandár „Avijacijska Brigada” ABR alá volt rendelve, 1988-tól pedig 1990-ig a légierő főparancsnokság önálló századaként funkcionált. 1990-től a 97. repülő dandár alá sorolták be, ahol 1992-ik volt, majd 1992-től került a 204. repülő dandár alá került.

1964-1974. közt az 97. dandár rendelkezett amerikai (USA) „Sikorski (H-19) S-55/Chickasaw”^{^[130]} helikopterrel, valamint 1964-1966. közt amerikai (USA) „Douglas C-47/Skytrain-Dakota^{^[131]} katonai szállító repülőkkel, 1964-1968. közt pedig jugoszláv összekötő, mentő és ejtőernyős feladatok ellátására szolgáló „Ikarus Kurir”^{^[132]} repülőkkel, 1966-1969. közt „„Sabre F-86E”^{^[133]} amerikai transzszónikus vadászrepülőgépekkel, 1966-1974. közt „F–84 G Thunderjet”^{^[134]} amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgépekkel, 1965-1980. közt jugoszláv „Utva” hidroplánnal, kanadai többcélú egymotoros „DHC-2 Biver” hidroplánnal, 1974-1992. közt jugoszláv „SOKO G-2 Galeb”^{^[135]} gyakorló és könnyű támadó repülőkkel és jugoszláv „J-21 Jastreb”^{^[136]} csapásmérő harci repülőkkel, 1973-1994. közt szovjet „Mi-8”^{^[137]} polgári és katonai rendeltetésű szállító helikopterrel, 1974-1994. közt szovjet haditengerészeti célú több rendeltetésű „Kamov/Ka- 25”^{^[138]} helikopterrel, 1982-1992. közt jugoszláv gyártású „J-22 Orao”^{^[139]} csapásmérő repülőkkel, 1981-1994. közt „szovjet haditengerészeti célú, tengeralattjárók elleni „Mi-14”^{^[140]} helikopterrel, 1984-1991. közt kanadai tűzoltó „Canadair CL-215 (Scooper)”^{^[141]} repülőkkel, 1988-1994. közt „szovjet haditengerészeti célú „Ka-28”^{^[142]} tengeralattjárók elleni helikopterrel és 1992-1994. közt francia licensz alapján a jugoszlávok gyártotta (SOKO) „SA-341/2 Gamma”^{^[143]} könnyű többcélú helikopterekkel.

A 701. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

1986. februártól egészen 1988. augusztusig, a „Tuzla” 399. légi bázison létrehozták a 701. repülő dandárt „Avijacijska Brigada” (ABR), az 1. légierő körzeti hadtesti parancsnokság (1. Ko RV i PVO) alárendeltségében. A brigádba irányították 245. vadászbombázó repülő századot „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE), a 252. vadászbombázó repülő századot „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE), 350. felderítő repülő századát „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE);

A 245. vadászbombázó repülő század „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). A megszűnő 7. légi hadtestben „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) funkcionáló 44. divízió, batajnicai kiképző repülő századát Trenazna Eskadrila” (TAE), az 1. VK alá rendelték, ahol, mint könnyű harcoló repülő századként „Vazduhoplovna Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (VELABA) funkcionált tovább az 1. VK parancsnokság közvetlen irányítása alatt 1961-ig. 1961-től a századot megszüntették és átalakították, létrehozva a 460. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” ELABA századot[144]. A 460. ELABA „Batajnica” légi bázison állomásozott és 1961. áprilistól kezdte meg működését. 1964-ben „Batajnica” katonai repülőtérről a Zágráb melletti „Pleso” légi bázisra, majd „Cerklje” bázisra irányították át. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. A század 1964-ig funkcionált az 1. VK alá rendelve, majd 1965-ben az 5. VaK alá tartozó, ott 1964-1966. közt funkcionáló 109. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)^{^[145]} alá rendelték, ahol 1965-ig működött, majd 1966-ban átkerült a 16. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR)^{^[146]} alá. A 16. ABR-ben rövid ideig funkcionált, még ezen évben átkerült a 109. ezredből létrejövő 82. repülő dandárba „Avijacijska Brigada” (ABR)^{^[147]}. A század rendelkezett 1961-1967. közt jugoszláv „Soko-522” katonai oktató-kiképző és könnyű harci támadó repülők, 1967-1973. közt pedig jugoszláv „Soko J-20 Kraguj” többcélú repülők szolgáltak. 1973-ban megérkeztek a századba a jugoszláv „J-21 Jastreb” csapásmérő harci repülők is. 1973. júniusában a 460. ELABA század „J-20 Kraguj” jugoszláv harci gépekkel látta el a 466. ELABA és 467. ELABA századokat . 1973. évben a 460. ELABA századot megreformizálták és létrehozták belőle a 460. vadászbombázó repülő századot (LBAE), majd 1975-től mint 245. LBAE funkcionált, de már a 82. repülő dandárban (ABR). 1979-1980. közt a századot megreformálták és 1980-tól . decemberében és a mosztári Fegyveres Erők Pilóta Kiképző Központja „Centar za obuku pilota pripadnika stranih oruzanih snaga“ (COPPSOS) alá került, majd 1988-tól a 107. ezred^{^[148]} alá, ahol 1990-ig funkcionált, majd ezt követően a 701. repülő dandár alá került és ott megszűnéséig, 1990-ig funkcionált.^{^[149]}

A 252. vadászbombázó repülő század „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). Az 525. oktató-kiképző század „Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE)^{^[150]} 1967. júliusában alakult meg a légierő főparancsnokság alá rendelve önálló századként, „Batajnica” légi bázison. 1986-ban átkeresztelték 252. vadászbombázó repülő századdá „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). 1986-ban a „Batajnica” légi bázison állomásozott. 1986-1988. közt a 701. repülő dandár „Avijacijska Brigada” ABR alá volt rendelve, 1988-tól pedig 1990-ig a légierő főparancsnokság önálló századaként funkcionált. 1990-től a 97. repülő dandár^{^[151]} alá sorolták be, ahol 1992-ik volt, majd 1992-től került a 204. repülő dandár^{^[152]} alá került.^{^[153]}

A 350. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE). 1961. áprilisában alakult meg a 103. felderítő repülő ezreden „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP)^{^[154]} ezreden belül a tuzlai légi bázison a 350. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE). A század 1961-1966. közt funkcionált a 103. IAP ezredben. 1966-tól miután feloszlatták a 103. ezredet, a 98. repülő dandár^{^[155]} alá került, ahol 1978-ig funkcionált. 1978-tól az 1. légi (repülős) hadtest (VaK) parancsnoksága alá került, önálló századként 1982-ig. 1982-től ismét az akkor már 98. repülő dandárként (ABR) működő erő alá került. 1986-tól kivonták a 98. dandárból és közvetlen a légierő és légvédelem 1. körzeti hadtesti parancsnoksága (1. Ko RV i PVO) irányítása alá vonták be 1988-ig. 1988-tól a 701. repülő dandár (ABR) alá került. 1990-ben feloszlatták. A századot ellátták 1961-1974. közt az amerikai szubszónikus „T-33A Shooting Star/Lockheed” kiképző repülőkkel, 1974-1990. közt pedig „J-21 Jastreb” csapásmérő harci repülőkkel, 1988-1990 közt további jugoszláv gyártású „J-22 Orao” csapásmérő repülőkkel.^{^[156]}

A 701. repülő dandárt miután „feltöltötték” fenti erőkkel, újabb egységeket hoztak létre, más erőkből átcsoportosított repülő alakulatokból, illetve maga a dandáron belül alakítottak ki új századokat. Megalakult a 253. vadászbombázó repülő század „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE), a 721. páncélosok elleni helikopter század „Protuoklopna Helikopterska Eskadrila” (POHE), a 792. légi szállító helikopter század „Transportna Helikopterska Eskadrila (TRHE).

A 253. vadászbombázó repülő század „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila (LBAE). 1961. áprilisában alakult meg a 7. repülős (légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá rendelve a tuzlai bázison a 462. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka Borba Avijacija” (ELABA)^{^[157]}. A 7. VK alatt 1964-ig funkcionált, majd beintegrálták a 103. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP)^{^[158]} alá. A 103. felderítő repülő ezredben 1966-ig működött, majd az ezred felszámolása után a 98. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR)^{^[159]} alá sorolták be 1966-tól. A 98. ABR alatt 1968-ig funkcionált, majd átkerült a 82. repülő dandárba^{^[160]}, majd 1973. márciusában a Légierő Katonai Akadémiájába „Vazduhoplovna Vojna Akademija” (VVA)^{^[161]} integrálták be. Itt a kiképzési részbe irányították, ahol 1973-1977. közt jugoszláv „Soko-522” katonai oktató-kiképző és könnyű harci támadó repülőkkel, 1977-1988. közt pedig jugoszláv „Utva-66” kiképzési célra használt gyakorló és jugoszláv „Soko J-20/Kraguj” többcélú repülőkkel látták el a századot. 1986-ban a századot megszüntették a létrehozták belőle a 701. repülő dandáron belül a 253. vadászbombázó repülő századot „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila (LBAE) 1986-ban a tuzlai légi bázison.^{^[162]}

A 721. páncélosok elleni helikopter század „Protuoklopna Helikopterska Eskadrila” (POHE).1986. februártól 1989-ig alakult meg a 701. dandáron belül.

A 792. légi szállító helikopter század „Transportna Helikopterska Eskadrila (TRHE). 1986. februártól 1990-ig alakult meg a 701. dandáron belül.

A 107. kiképző - oktató repülő ezredben „Skolski Avijacijski Puk” (SAP)^{^[163]} 1987. szeptemberétől kezdte meg működését a 722. helikopter század „Helikopterska Eskadrila” (HE), mely technikáját (helikopterek) a 783. helikopter századtól^{^[164]} kapta meg 1988-ban. Kezdetben a jugoszláv „SA-341” (HN-42) könnyű többcélú helikopterek, majd 1991-től a „SA-342” (HN-45) könnyű többcélú helikopterek álltak szolgálatba a században. 1988-tól 1990-ig a 701. repülő dandár alá került, mint 722. páncélosok elleni helikopter század „Protuoklopna Helikopterska Eskadrila” (POHE), majd 1990-ben a 97. repülő dandár^{^[165]} irányították át. 1991. júniusban feloszlatták.^{^[166]}

1990. évre Jugoszláv válság elérte csúcspontját és a szövetségből kilépni és önállósodni kívánó szlovén, horvát, később boszniai tagállamok háborúba kerültek a Jugoszláviát megtartani szándékozó szocialista belgrádi kormányzattal, mely a Jugoszláv Néphadsereget (JNA) használta fel a kiváló tagállamokkal szemben. 1991-től már véres harcok folytak és kirobbant a „jugoszláv háború”. A 701. dandárt avagy brigádot 1990-ben feloszlatták. ^{^[167]}

A 204. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP)

A 204. vadászrepülő ezredet (LAP) 1949. decemberében alakult meg a 21. vegyes repülős divízió „Mesovita Avijacijska Divizija” (MAD) egységeként Zadarban (bázis Zemunik). A 204. ezred 1949-1953. közt vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP). Már a következő évben áthelyezték a belgrádi „Zemun” bázisra, ahol 1951-ig állomásozott az ezred. 1951-től a Belgrád melletti „Batajnica” bázisra került át. 1950-ben a 21. vegyes repülős divízióból (MAD) a 44. vadászrepülős divízióba (LAD) sorolták át.

1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók. A 44. divízió a 3. VKOS alá került. Így a 44. divízióban funkcionáló 204. ezred a 3. VKOS alárendeltségében állt.

1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 44. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 1. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került. Az ezred 1953-1958. közt vadászbombázó repülő ezredként „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP), majd 1958-1991. közt ismét vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) funkcionált. 1949-1950. közt az ezredet felszerelték szovjet „JAK-3” ^{^[168]} kiképzési és oktatási célra használt harci repülőkkel. 1950-től 1953-ig pedig jugoszláv „Ikarus S-49A”^{^[169]} harci repülőgépekkel. 1953-tól „F–84 G Thunderjet” amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgépek léptek szolgálatba 1958-ig, majd ezt követően érkeztek meg a „Sabre F-86E”^{^[170]} amerikai transzszonikus vadászrepülőgépek 1963-ig.^{^[171]}

Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe 1964-től a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. A 204. ezred 1964-től, a 1. VK megszűnésével a létrejövő 1. repülős (légi) hadtestbe „VaK” funkcionál tovább.

A 204. vadászrepülő ezredben „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) szolgált az 1961-ben létrehozott 127. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE), a 128. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE).

A 127. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE). Az 1961-ben megalakított 127. vadászrepülő századot (LAE) 1964-ben átkeresztelték 126. LAE századra, mivel ekkor, 1964-ben a 117. ezredből[172] átkerült az ott 126. LAE-ként funkcionáló század. A két századot a 204. ezredben egybevonták és 126. LAE század megnevezéssel funkcionált tovább.[173]

A 128. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE). Az 1961-ben megalakított 128. vadászrepülő századot „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE) 1964-ben átkeresztelték 127. LAE századra. Mind ezek mellett megmaradt a 128. vadászrepülő század is, mivel a lehetőség adott volt, hogy az átkeresztelt 1964. előtti 128. század, mellett 1964-től ismét felállítsanak egy 128. vadászrepülő századot.

1976. novemberében alakult meg „Batajnica” légi bázison a 128. „szuperszónikus” repülő pilóta képző központ „Centar za Preobuku Pilota Supersonicne Avijacije” (CZPPSA). 1977-ben a 204. ezred 128. vadászrepülő századát kivonták a 204. ezred alól és önálló századként a kiképzésben és oktatásban funkcionált tovább, mint központi kiképző egység „Centra za Preobuka” (CZP). Ellátták szovjet „MIG-21/PFM” (L-14), MIG-21/U (NL-16), MIG-21/UM (NL-16M) katonai vadászrepülőkkel.

1982-től vadászrepülő századként ismét a 204. ezredbe került. A század kiképzési-oktatási feladatot szolgáló technikájának egy részét a 185. oktató-kiképző repülő ezred[174], 129. vadászrepülő századába került. A 204. ezredben a 128. vadászrepülő századot 1990-ben feloszlatták. [175]

1961-ben a 185. oktató- kiképző repülő ezredben „Skolski Avijacijski Puk” (SAP) létrehozott 129. vadászrepülő századot „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE), 1961-ben a 204. ezredbe alá vonták be.

A 129. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)^{^[176]}. 1961. áprilisában alakult meg a pulai 185. kiképző ezredben[177] a 129. LAE. 1961-1964. közt a századot a 204. vadászrepülő ezredbe vonják be. 1967-től pedig átirányították a 117. vadászrepülő ezredbe[178]. 1975. áprilisában a 129. LAE egy részéből létrehozták a 229. vadászbombázó repülő századot (LBAE), amit ismét bevontak a pulai 185. kiképző ezredbe,. A 229. LBAE 1991-1992. közt „Golubovic” bázisra irányították és bevonták a 172. repülő dandárba[179]. Meg kell említeni, hogy a 129. LAE azon része, mely nem integrálódott be a 229. LBAE alá, az megmaradt 129. LAE-ként a 117. ezredben 1982-ig. 1982-től a 129. LAE-t bevonták ismét a pulai 185. kiképző ezred alá.

Az 1991-ben kitörő jugoszláv háború során a századot a 117. ABR alá vonták be és 1991. szeptemberben a tuzlai bázisra irányították át Pulából. A 117. ABR-ben a 105. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)[180] alá került bevonásra, ahol 1992. januártól kezdte meg a század a szolgálatát. 1992. áprilistól bevonták a Repülős Katonai Akadémia (VVA)[181] alá és Tuzlából kivonásra került „Pristina” bázisra. 1992. májusban megszűnik a század és technikai parkját és állományát a 83. és 204. vadászrepülő ezredbe integrálták.

1964-től a 204. ezredben funkcionált a 126., 127., 128., és 129. századok. A 129. vadászrepülős századot 1967-ben a 204. ezredből átirányították a 117. ezredbe (LAP). 1966-ban a haderőreform érintve a légierőt, a 204. ezredet az 1. VaK, 11. légvédelmi divízió „divizija Protuvazduhna Obrana” (dPVO)^{^[182]} alá sorolta be. 1974-ben a 117. vadászrepülő ezredből a 204. ezredbe vonták be a 352. felderítő repülő századot „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE)^{^[183]}, mely századot csak 1990-ben irányítottak át a közelgő háborús helyzetre tekintettel, a Jugoszláv Légierő és Légvédelem főparancsnoksága (KM RV i PVO) alá, ahol 1992-ig funkcionált.

A 352. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE).1961. áprilisban alakult meg a 352. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE) a plesói 184. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP)[184] alá rendelve, ellátva 1961-1963. közt „F–84 G Thunderjet” amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgéppel, 1964-1968. közt „North American F-86D Sabre Dog” amerikai elfogó vadászgéppel, 1968-1997. közt pedig „MIG- 21 (R)” szovjet harcászati vadászrepülőgéppel, amerikai (USA) „Lockheed C-141 Starlifter és 151 ” szállító repülőkkel. A század 1968-ig Bihácson állomásozott, majd 1992-től „Batajnica” légi bázison. 1961-1965. közt a 184. IAP alá volt rendelve, majd 1966-tól a 16. felderítő repülő dandár „Izvidacka Avijacijska Brigada” (IABR)[185] alá, de még 1966. év végén a 82. repülő dandárhoz[186], ahol 1968-ig működött a század. 1968-tól 1974-ig a 117. vadászrepülő ezredhez[187] LAP, csatolják, mint 352. vadászrepülő felderítő századot „Lovacka Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (LIAE). 1974-től azonban átkerült a 204. repülő dandár alá 1990-ig. 1991-től 1992-ig a század önálló erőként[188] a légierő főparancsnokság (KM RV i PVO) alá sorolták be.

1986-ra a 204.vadászrepülő ezred (LAP) alárendeltségébe tartozott:

-126. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)- Batajnica bázis

- 127. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)- Batajnica bázis

-128. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)- Batajnica bázis

- 352. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE).

1980-as években újabb haderőreform részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket (VaK) és helyettük megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO). 1986-ban történő „Jedinstvo” haderő fejlesztés révén a 11. divízióból létrejövő 1. körzeti hadtesti légierő parancsnokság és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO) alá került az ezred.

1992-től a 204. vadászrepülő ezred, 204. repülő dandárként „Avijacijska Brigada” (ABR)^{^[189]} működött tovább 1994-ig. 1992-ben a 204. repülő dandár alá irányították a 701. repülő dandárból (ABR)^{^[190]} a 252. vadászbombázó repülő századot (LBAE)^{^[191]}.

1987-ben az ezred kapott szovjet „MIG-29” harci repülőket, majd 1992-től, miután az ezred dandár szintre került, mint repülős dandár „Avijacijska Brigada” (ABR), megérkeztek a jugoszláv gyártású „Galeb G-4/G-4T, Jastreb N/J-21, Galeb G-2, Utva-66 és Kraguj” katonai repülők. Az 1974-től 1990-ig a 204. repülő dandár alatt funkcionáló 352. felderítő repülő századot (IAE)^{^[192]} 1990-től a a önálló századként a légierő főparancsnokság (KM RV i PVO) alá rendelték 1992-ig.^{^[193]}

Az 1. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezred „Puk VOJIN” (pVOJIN).

1953. júniusban a belgrádi 101. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „bataljun VOJIN” (bVOJIN)^{^[194]} és 1955. májusban a szkopjei 103. bVOJIN zászlóaljat^{^[195]}, beintegrálták ezred szintre felfejlesztett és létrejött zemuni bázison állomásozó 211. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „puk VOJIN” (pVOJIN). A Jugoszláv Légierő és Légvédelem struktúráját, az 1950-es évektől reformon ment keresztül. 1950-1959. közt, a korábbi divízió önállóságát megszüntették és a légierő és légvédelem közvetlen főparancsnoksága (KM JRV i PVO) alá, illetve az 1950-től létrejövő légi (repülős) hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) alá osztották be. A 211. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „puk VOJIN” (pVOJIN) a 7. VKOS alá került, ahol 1959-ig működhetett. 1959-ben „Drvar-1.” haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 211. ezred „pVOJIN”, a 1. repülős (légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovni Komanda” (VK) alá rendelték. 1959. a 211. pVOJIN ezredet átkeresztelték 1. pVOJIN ezreddé. A parancsnokságot „Zemun” bázisról 1963. januárban „Batajnica” bázisra helyezték át. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. Az 1. pVOJIN ezredet a megszűnő 1. VK parancsnokság alól az 1. „VaK” alá tartozó 1. légivédelmi zónába sorolják be, ahol 1968-ig funkcionált. 1968-tól a légvédelmi zónák helyébe lépő légvédelmi divíziók keretén belül, az 1. pVOJIN ezredet az 1. repülős (légi) hadtest „VaK” alá tartozó 11. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO)[196] alá rendelték. A divízióba 1986-ig szolgált az ezred. 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtest „korpus” (Ko) parancsnokság (Ko RV i PVO). Az 1. pVOJIN ezred 1986-tól 1992-ig az 1. Ko RV és PVO alá rendelték és a belgrádi „Banjica” katonai objektumba helyezték el, illetve a fő operatív központ „Glavni Operativni Centar” (GOC) a „Strazevica” hegység „Objekat 909”[197] földalatti bunkerban funkcionált.

Az 1. pVOJIN alá rendelték 1971. szeptembertől a „Sarajevo” (Nedzarici)[198] bázison állomásozó 58. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „bataljun VOJIN” (bVOJIN). Továbbá az 1. pVOJIN alá sorolták 1973-ban, a korábban (1973-ig) a 92. repülő dandár alatt funkcionáló, „Split” bázison lévő 61. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „bataljun VOJIN” (bVOJIN) ^{^[199]}. Továbbá 1977. októberben, ezen időpontig a 83. repülő dandárban funkcionált 31. számú radar-légtér megfigyelő és jelentő zászlóaljat „Bataljun VOJIN” (31. bVOJIN).

Ezen zászlóaljak közül az 58. bVOJIN zászlóaljat 1986-ban az akkor újra megalakuló 3. pVOJIN alá rendelték, 1983-tól 1986-ig pedig a 61. bVOJIN zászlóaljat az 5. pVOJIN alá rendelték, majd 1986-tól visszahelyezték az 1. pVOJIN alá. 1986. februárban a 31. bVOJIN zászlóaljat kivonták az 1. pVOJIN alól és besorolták az újonnan megalakított 3. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „Puk VOJIN” (pVOJIN). Az 1. pVOJIN alá tartozott az 1988. januárban a „Stari Banovci” bázison megalakuló és ott állomásozó 20. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóalj „bataljun VOJIN” (bVOJIN). 1986. áprilisában megalakultak a VOJIN ezredek alá tartozó légi megfigyelő és jelentő alakulatok „Vazdusnog Osmatranja i Javljanja” (VOJ), így az 1. pVOJIN ezredben is. Az ezred az alábbi egységek alkották radartechnikai részét figyelembe véve:

-három század VOJIN ellátva „S-600 (605)” radarral és „Anvil” operációs kabinnal, „operativno-pokazvicaka kabina” (OPK)

-két század VOJIN ellátva „AN/TPS-70” radarral

-egy század VOJIN ellátva „P-14, PRV-11, P-12” radarokkal és P-12 radarhoz képátviteli „Natrap” (Kupres) rendszer

-egy önálló szakasz VOJ ellátva „P-14, PRV-11” radarral

-egy önálló szakasz VOJ ellátva „AN/TPS-63” radarral

-egy tartalék század VOJIN ellátva „P-35, PRV-11, P-12” radarral

-egy tartalék század VOJIN ellátva „P-35, PRV-11” radarral

Az ezred automatizáló rendszerét figyelembe véve „ASPD” (információ továbbító és vevő berendezés) alrendszer funkcionált a fő műveleti, operatív központba „OC VOJIN- Strazevica”, egy „ASPD” (információ továbbító és vevő berendezés) alrendszer működött az operatív központ egy zónájában „OC ZONA” és egy „AS-70” rendszer működött az operatív központ egy zónájában „OC ZONA”. A vadászrepülőgépek irányítását klasszikus módon vagy műszeresen az „ASPD” (információ továbbító és vevő berendezés)[200] automatizálási alrendszeren keresztül hajtották végre a „KUBA” fél-automatizálási rendszer " VAZDUH 1P "[201] keretén belül.[202]

Az 1980-as évek végére az 1. ezred VOJIN (pVOJIN) „Beograd” az alábbi szerkezeti struktúrából állt:

- operatív-operációs központ „OC VOJIN” / 909 objektum

- repüléstechnikai karbantartó század

- támogató század

- repüléstechnikai ellátó osztály

- gépjárműves osztály

- 20. VOJIN zászlóalj „Stari Banovci” :

- parancsnokság „Stari Banovci”

- 20. OC VOJIN ”Stari Banovci”

- támogató század ”Stari Banovci”

- összekötő század „Batajnica”

- 1. század VOJIN „Stari Banovci” ellátva „AN/TPS-70, P-35, PRV-11” radarokkal

- 2. század VOJIN „Kacarevo” ellátva „P-14., P-12., PRV-11” radarokkal

-1. szakasz VOJ „Subotica” ellátva „P-15., PRV-11.” radarokkal

-2. szakasz VOJ „Osijek” ellátva AN/TPS-63, PRV-11.” radarokkal

- 58. VOJIN zászlóalj „Nedzarici” (Sarajevo) :

- parancsnokság „Nedzarici” (Sarajevo)

- 58. OC VOJIN „Jahorina” hegy

- kisegítő OC VOJIN „Divulje”

- támogató század

- összekötő század

- 1. század VOJIN „Jahorina” ellátva „S-600” radarral

- 2. század VOJIN „Majevica” ellátva „AN/TPS-70” radarral

- 3. század „Zlatibor” ellátva „S-600” radarral

-1. szakasz VOJ „Vis” sziget, ellátva „P-15” radarral

A VOJIN-t radarállomások szolgálták ki. Az 1. Ko RV i PVO alá tartoztak az alábbi radarok; „Sarajevo” várostól délre lévő „Jahorina” hegység „sí központ” és csúcsán lévő radar (radar S-600), a „Tuzla” és „Zvornik”árosok közti „Majevica” hegység „Stolice „(916 m) magaslatán lévő radar (radar AN/TPS-70 és tartalék radar S-600), „Stari Banovci” városnál lévő radar a „Stara Pazova” útnál (radar AN/TPS-70), „Sombor” repterén lévő radar (radar AN/TPS-63), „Biokovo” hegység csúcsán lévő radar (radar S-600), „Osijek” repterén lévő radar (radar S-600), „Pancevo” város katonai létesítményében lévő radar (P-14 radar), és a „Lovcen” hegység „Stirovnik” csúcson lévő radar (tartalék radar S-600) légtérfigyelő állomása.[203]

1992. júniusában az 1. pVOJIN-t beintegrálták a létrejövő 126. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító dandárba „brigada VOJIN” (brVOJIN).[204]

A 250. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO).

1962. szeptemberében a „Batajnica” légi bázison az 1. légvédelmi zóna alá rendeltségében megalakult a 250. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO). A 250. ezred alá több folyamatosan megalakuló divízió tartozhatott (1., 2., 3., 4. divízió). A rakétás ezred rendelkezett S-75 „Dvina”^{^[205]} közepes- hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerrel, rakétákkal, 1965-től pedig S-75M „Volhov”^{^[206]} közepes- hatótávolságú légvédelmi rakétarendszer és az 1970-es évektől az S-125 „Neva-M”^{^[207]} közepes- hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerrel, rakétákkal. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. Az 1960-as évek közepétől az év végéig a légierő és légvédelem szerkezeti fejlesztés révén megszüntette a légi zónákat és kialakította légvédelmi divíziókat „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO). A 250. rpPVO ezredet az 1. légi zónából az 1. „VaK” alá tartozó 11. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendelték. 1978-tól az ezredet felfejlesztették dandár szintű erővé, így létrejöhetett a 250. légvédelmi rakéta dandár „Raketna Brigada PVO” (rbrPVO). 1980-tól a dandár alá tartozott nyolc darab rakétás divízió;

1.rdPVO Jakovo (ellátva S-75 Dvina rakétákkal), 2.rdPVO Obrenovac (ellátva S-75 Dvina rakétákkal), 3.rdPVO Mladenovac (ellátva S-75 Dvina rakétákkal), 4.rdPVO Smederevo (ellátva S-75 Dvina rakétákkal), 5.rdPVO Batajnica (ellátva S-125M Neva-M rakétákkal „NATO-Code SA-3B Goa”), 6.rdPVO Pancevo (ellátva S-125M Neva-M rakétákkal), 7.rdPVO Jakovo (ellátva S-125M Neva-M rakétákkal), 8.rdPVO Zuce (ellátva S-125M Neva-M rakétákkal) és két darab rakéta-technikai divízió ; 1.rtdPVO Sremcica (ellátva Dvina rakétákkal), 2.rtdPVO Zuce (ellátva Neva-M rakétákkal).

A jugoszláv főváros „Rakovica” kerületében, „Kijevo” és „Resnik” közt helyezkedett el a „Strazevica” magaslat. A magaslat rejtette a „Objekat 909” bunkerbázist^{^[208]}. A bázis a II. Világháborúban épület, de a jugoszláv hadsereg a háború után is használta nukleáris bunkerként, illetve itt volt a belgrádi légvédelmi erőket és a légi irányítást szolgáló „fő radar”^{^[209]}.

A 250 rbrPVO az 1. Ko RV i PVO körzeti légi parancsnokság alá helyezték. 1990. márciusában a „Jedinstvo” haderő reformációs terv alapján a dandárban az 1. jakovói és 2.obrenováci rakéta divíziót tartalékos státuszba helyezték, további hat divízió 3. mladenováci, 4. smeredovói, 5. batajnicai, 6. pancsevói, 7. jakovói, 8. zsucei, pedig hadra fogható státuszba került. A hadrendi számozási megnevezés is megváltozott, így a maradék hat divízió az alábbi képpen alakult: 1.rdPVO- Mladenovac, 2.rdPVO- Smederevo, 3.rdPVO- Batajnica, 4.rdPVO- Pancevo, 5.rdPVO- Jakovo, 6.rdPVO-Zuce.

A két rakéta-technikai divízió: 1. rtd- Sremcica, 2. rtd- Zuce megmaradtak. Ezen helyzet 1992. januártól ismét annyiban változott, hogy a két tartalék rakéta divíziót is „A” státuszra emelték fel, tekintettel, hogy 1991-1992. közt kirobbant a jugoszláv polgárháború. ^{^[210]}

A légierő főparancsnoksága légi elektronikai felderítést (EI i EID) egy a központi század alá tartozó, de az 1., 3., és 5. hadtestek alatt működő helikopteres erővel látta el. A századon belül minden hadtesthez tartozott elektronikai felderítést (Elektronski Izvidnicki Vod „EIV”) végző légi helikopteres szakasz, mely szakasz „Gazella HERA” helikopterekkel volt felszerelve. Az 1. hadtest „Batajnica” (Beograd) bázison, a 3. hadtest „Skopski Petrovec” (Skopje), az 5. hadtest pedig „Pleso” (Zagreb) bázisán állomásoztatta helikopteres légifelderítő szakaszát. „A három hadtest (1., 3., 5.) mellett a Haditengerészet (JRM) is rendelkezett ilyen szakasszal szpliti (Split) „Divulje” bázison, melyet a légierő mellett a haditengerészet is használt.^{^[211]}

[1] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=21019.5;wap2

[2] Helikopter park 1991-ben: SA.316, Mi-8, forrás: http: / www. vojska. net/ eng/ armed-forces/ yugoslavia/ airforce/ organization/1991/

[3]http://www.paluba.info/ smf/ index. php? topic=27062.0, https: // www. vecernji. ba/ vijesti/ tajna- podzemna-baza-jna-danas-je-javna-destinacija-za-turisticko-dzeparenje-1180328

[4] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet.

[5] 1966-ban nyílt meg a polgári légi forgalom új reptere „Divulje-Split”. https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/, https : // www. vecernji. ba/ vijesti/ tajna- podzemna- baza- jna- danas- je- javna- destinacija- za- turisticko-dzeparenje- 1180328

[6]http://www.paluba.info/ smf/ index.php?topic=27062.0, https://www. vecernji. ba/ vijesti/ tajna-podzemna-baza-jna-danas-je-javna-destinacija-za-turisticko-dzeparenje-1180328

[7] A központ alá tartozott az 1. rádió felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalj, valamint egy műszaki zászlóalj. A batajnicai bázist a 103. őrszakasz védte.

[8] Repülőgép park: MiG-21. http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=31195.0

[9] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=31195.0, https://tangosix.rs/2018/19/07/40-godina-od-prvog-leta-super-galeba/

[10] „Surcin-Zemun” lényegében polgári-civil reptérként (nemzetközi és belföldi forgalmú) reptérként üzemelt, ahol a légierő katonai kiszolgáló erőt állomásoztatott, „Batajnica” katonai légi bázis alá rendelve.

[11] A dandárhoz tartozott 1990-ig a „Mostar-Ortijes” reptéren állomásozó 245. vadász-bombázó század, a batajnicai 252. vadász-bombázó század, 350. felderítő légi század (feloszlatva 1990-ben), 722. páncélosok elleni helikopter század. Miután 1990-ben megszűnt a 701. légi dandár, a 252. vadász-bombázó századot a Divulje 500 légi bázis 97. légi dandár alá, majd a batajnicai 177. légi bázis 204. vadászrepülősezredébe sorolták be .

[12] A VOC 1949-ben alakult meg és működött Batajnicában. Ezen létesítmények a repülőgép park változatossága (hadizsákmányok, szövetséges erőktől kapott, beszerzett gépek) miatt hasznosak voltak a légierő fejlesztése szempontjából. 1950-ban egyesült a Légügyi Technikai Intézettel (VTI), de 1953-tól ismét önállóan funkcionált. 1990-ben a VOC egy részéből létrejött a Repülési Tesztelési és Üzemeltetési Szektor, „Sektor za ispitivanje u letu i eksploatacija”. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana, Bojan Dimitrijevic: Vazduhoplovni Opitni Centar. Beograd, 2003., https://www.airhistory.net/operator-unit/495/VOC-Vazduhoplovni-Opitni-Centar.

[13] LÁSD: A repülős (légi) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) 1959-től 1964-ig./ Az 1. repülős (légi) hadtesti parancsnokság./ A 119. légi szállító ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP)./A 119. légi támogató ezred „Puk Pomocna Aviacija” (PPA).

[14] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[15] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[16] LÁSD: A repülős (légi) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) 1959-től 1964-ig./ Az 1. repülős (légi) hadtesti parancsnokság./ A 198. vadászbombázó repülő ezred/ 98. repülő dandár (ABR).

[17] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[18] 1923-ban nyitotta meg kapuit a civil légiforgalom számára a pancsevói reptér. A második világháborúban katonai célra használták. A világháború után itt épült meg a jugoszláv repülőgépgyárak egyike, az „Utva” üzem. A gyár használta a repteret, minamellett a jugoszláv légierő is. https://jna-sfrj.forumbo.net/t2894-aerodrom-pancevo-vp-4310-vp-3106

[19] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 97. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

[20] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 204. vadászrepülő ezred „Lovacko Avijacijski Puk” (LAP).

[21] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[22] LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet.

[23] Beograd „Raska” utca 2. szám alatti kaszárnya. http://www.vs.rs/sr_lat/vesti/tagovi/444/kasarna-banjica

[24] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[25] https://www.011info.com/upoznaj-beograd/istorija-beogradskih-aerodroma

[26] https://sr.wikipedia.org/sr-el. Hangar Starog aerodroma na Novom Beogradu.

[27] https://www.011info.com/upoznaj-beograd/istorija-beogradskih-aerodroma

[28] https://www.011info.com/upoznaj-beograd/istorija-beogradskih-aerodroma

[29] https://putujsigurno.rs/magazin/aerodromi-u-srbiji-medjunarodni-domaci-i-vojni-aerodromi/

[30] Az első repülőtér „Valjevo” városban, „Kolubara” városrészben 1937. júniusában nyílt meg „Dabica polje” területén. Napjainkban a „Krusik” vállalat területe. Ez egyaránt funkcionált katonai és civil reptérként, sportrepülés, ejtőernyőzés és pilótaképzés Az 1950-es években a „Dabica polje” repülőtér bezárása miatt, megépült a „Valjevo” várostól 15. km-re lévő „Divci” településen, lévő katonai és polgári reptér, sportrepülés, pilótaképzés, ejtóernyézés.A füves kifutópálya hossza 1250 méter, szélessége 50 méter volt. https://www.aeroklubvaljevo.com/o-nama/

[31] https://letenje.rs/sr/novi-aerodrom-i-novi-zirokopter/

[32] Az első repülőtér „Valjevo” városban, „Kolubara” városrészben 1937. júniusában nyílt meg „Dabica polje” területén. Napjainkban a „Krusik” vállalat területe. Ez egyaránt funkcionált katonai és civil reptérként, sportrepülés, ejtőernyőzés és pilótaképzés Az 1950-es években a „Dabica polje” repülőtér bezárása miatt, megépült a „Valjevo” várostól 15. km-re lévő „Divci” településen, lévő katonai és polgári reptér, sportrepülés, pilótaképzés, ejtőernyőzés. A füves kifutópálya hossza 1250 méter, szélessége 50 méter volt. https://www.aeroklubvaljevo.com/o-nama/

[33] https://letenje.rs/sr/novi-aerodrom-i-novi-zirokopter/

[34] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[35] http://www.vss.rs/23-vesti/vss-vesti-i-novosti/1010-novi-sportski-aerodrom-u-bih

[36] A „keleti” sportcélú kifutópálya „Jegin Lug” (Tuzla/Rainci) területén helyezkedett, helyezkedik el, ahol 1968-ban vitorlázó repülő olimpiát is rendeztek. http: // www. aeroklubtuzla. ba/ Godisnji_ tekst_ Aeroklub_ Tuzla_ 2016. pdf

[37] https://www.mycity-military.com/Ostalo-3/Aerodrom-Dubrave-Tuzla_6.html

[38] http://jnatuzla.blogger.ba/arhiva/2016/04, http://jnatuzla.blogger.ba/arhiva/2016/04/16/4006254,

[39] http://www.aeroklubtuzla.ba/aerodrom, https://bs.wikipedia.org/wiki/Aerodrom_Jegin_Lug_Tuzla

[40] https://vojnopolitickaosmatracnica.wordpress.com/2018/06/23/ratno-vazduhoplovstvo-i-pvo-republike-srpske-krajine-zaboravljeni-cuvari-krajiskog-neba/

[41] https://vojnopolitickaosmatracnica.wordpress.com/2018/06/23/ratno-vazduhoplovstvo-i-pvo-republike-srpske-krajine-zaboravljeni-cuvari-krajiskog-neba/

[42] https://hr.wikipedia.org/wiki/Zra%C4%8Dno_pristani%C5%A1te_%C4%8Cepin, https://radio.hrt.hr/radio-osijek/clanak/obiljezeno-35-godina-zracne-luke-osijek/95432/

[43] 1942-ben a németek építették fel az „Ecka” repteret, mint katonai bázist, kiszolgálva a második világháború során a német légierőt. A második világháború végén a Jugoszláv Haderő birtokba vette és katonai reptérként funkcionált tovább. https://www.zrenjaninski.com/drustvo/prozor-u-proslost-aerodrom-ecka-kroz-istoriju-mnogi-ovo-nisu-znali/

[44] Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields 1935-45 Yugoslavia IV.Edition: January

[45] Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields 1935-45 Yugoslavia IV.Edition: January

[46] Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields 1935-45 Yugoslavia IV.Edition: January, https: // www. glassrpske. com/ lat/ plus/ istorija/ djelimicno-oslobadjanje-banjaluke/134418

[47] https://www.banjalukaforum.com/viewtopic.php?f=9&t=38911

[48] https://letenje.forumotion.com/t77-aeroklub-sveti-ilija-banjaluka-vazduhoplovna-skola

[49] https://airportguide.com/airport/info/AG5381

[50] https://en.wikipedia.org/wiki/Banja_Luka_International_Airport

[51] Korábban a 474. légi bázis a szlovén „Cerklje” katonai reptéren funkcionált, 1991-es kivonásáig.

[52] Az 1991-ben kirobbanó jugoszláv háború során, a szlovén és horvát harci cselekmények végett a jugoszláv haderő 1992-re kivonásra került szlovén és horvát részről és boszniai, szerbiai bázisokon állomásozó jugoszláv erőkhöz csatolták. A légierő tekintetében a szlovén, horvát régióban korábban funkcionáló 5. Ko RV i PVO (főparancsnokság: Zagreb) kivonásra került, és „Zeljava” és „Banja Luka/Maholvljani” repterekre, létrehozva a horvátországi katonai műveleteket támogató légi operatív csoportot (OG RV i PVO). A jugoszláv haderő, a légierő ezt követően strukturális változást hajtott végre, a megszűntetett 5. RV i PVO helyett, megalakult a boszniai régiót kontroláló 2. RV i PVO hadtesti légierőt, szarajevói (Rajlovac légi bázis) parancsnoksággal.

[53] https: // www. ekspres. net/ dosije/ ekspres-d osije- vazduhoplovne-s nage- bivsih- republika- sfrj- avijacija-republike- srpske-zivot-borba-i-smrt

[54] https://en.wikipedia.org/wiki/Republika_Srpska_Air_Force

[55] https://jna-sfrj.forumbo.net/t1419p15-banja-luka-zaluzani-vp-6565-3-klasa-80-81

[56] Eszék és Csepin közti Brestye (Bresce) településnél lévő sportcélú kisreptér, mely „Cepin” reptérként funkcionál. http://www.crocontrol.hr/UserDocsImages/AIS%20produkti/VFR_prirucnik/PDF/LDOC.pdf

[57] https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/22183/view/?pg=0&bbox=-5757%2C-10237%2C13474%2C98

[58] Henry L. deZeng: Luftwaffe Airfields 1935-45 Yugoslavia IV.Edition: January

[59] https://www.vojnaknjizara.com/samohodni-raketni-sistem-pvo-kub-m-obaranje-antonova-an-2-hrz/

[60] https://www.morh.hr/obiljezavanje-29-obljetnice-samostalnog-zrakoplovnog-voda-osijek/

[61] https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/, https://radio.hrt.hr/radio-osijek/clanak/obiljezeno-35-godina-zracne-luke-osijek/95432/

[62] https://hr.wikipedia.org/wiki/Zra%C4%8Dna_luka_Osijek

[63] LÁSD: 151. légi bázis „Pleso”

[64] 1953-ban létrejött a zombori (Sombor) JRV (Jugoszláv Légierő megnevezése 1959. előtt.) főparancsnokság irányítása alá tartozó toborzó központ „Regrutni Centar” (RegC), mely 1956. júliusában 975. repülős továbbképző központként „Vazduhoplovni Nastavni Centar” (VNC) funkcionált tovább, közvetlen a légierő központi parancsnoksága alá tartozva. 1978-ban a továbbképző központom belül megalakult a „szakácsképző” 28. számú intendáns továbbképző század (28. INC). 1987-ben történő haderőreform részeként a 975. kiképzési központot zászlóaljjá módosítják. A kiképző zászlóaljon belül különböző had nemek kiképzési századai jöttek létre, intendáns, összekötői, katonai rendész, vegyi-biológiai-nukleáris támadás elleni. Létrejött a zászlóaljon belül az összekötői szakasz és gyakorlótéri kiképző szakasz is. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[65] Az 1991-ben kirobbanó jugoszláv háború során, a szlovén és horvát harci cselekmények végett a jugoszláv haderő 1992-re kivonásra került szlovén és horvát részről és boszniai, szerbiai bázisokon állomásozó jugoszláv erőkhöz csatolták. A légierő tekintetében a szlovén, horvát régióban korábban funkcionáló 5. Ko RV i PVO (főparancsnokság: Zagreb) kivonásra került, és „Zeljava” és „Banja Luka/Maholvljani” repterekre, létrehozva a horvátországi katonai műveleteket támogató légi operatív csoportot (OG RV i PVO). A jugoszláv haderő, a légierő ezt követően strukturális változást hajtott végre, a megszűntetett 5. RV i PVO helyett, megalakult a boszniai régiót kontroláló 2. RV i PVO hadtesti légierőt, szarajevói (Rajlovac légi bázis) parancsnoksággal.

[66]Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[67] https://hu.wikipedia.org/wiki/Mostari_rep%C3%BCl%C5%91t%C3%A9r

[68] https:// www. klix. ba/ vijesti/ bih/ klix- ba- u- posjeti- jedinoj- podzemnoj- aviobazi- u- bosni-i-hercegovini/ 150402030, http:// mostar-airport.ba/en/?

[69] https://tehnika.lzmk.hr/zracna-luka-dubrovnik/

[70] https://jna-sfrj.forumbo.net/t174-aerodrom-glamoc

[71] LÁSD: Oktatás és képzés.

[72] A 3. repülős regionális parancsnokság „Vazduhoplovna Oblasna Komanda” (VOK) átszerveződése során 1948-ban megalakult belőle a 27. repülős technikai divízió „Vazduhoplovnov Tehnicke Divizija” (VTD). Ezen divízió azonban még 1948-ban át is keresztelik 43. repülős technikai parancsnoksággá „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande (VTK). A főparancsnokság a „Mostar” légi bázison működött, mely alá tartozott „Mostar, Titograd (Podgorica), Banja Luka, Rajlovac” repterek. 1950-es évektől a 43. VTK alá tartozott a 641. aero-technikai műszaki zászlóaljat „Aerotehnicki Inzinjerijski Bataljun” (AtInzB), valamint több repülő technikai zászlóalj (vtb); „84. vtb Zemunik, 130. vtb Titograd, 171. vtb Mostar, 208. vtb Zemunik, 423. vtb Mostar/Niksic”, továbbá javító műhely működött „26. vr (auto) Mostar, 163. vr (repülő) Mostar, 169. vr. (motor) Rajlovac”. Több haditechnikai raktár tartozott a 43. VTK alá: „11. számú technikai raktár- Mostar, 19. számú raktár- Mostar, 26. számú hajtóanyag raktár Mostar, 30. számú raktár- Titograd”. 1949. júliusában megalakuló mosztári 540. és 543. gépjárműves zászlóaljat „Auto-Bataljun” (AB) szintén a 43. VTK-hoz sorolták. 1956-ban a 43. VTK-t megreformálták. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[73] https://www.wam-ing.ch/en/home/mne-niksic-lkapino-poljer-project-documentation-834.html

[74] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[75] https://sarajevo.co.ba/o-medunarodni-aerodrom-sarajevo/

[76] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[77] Az 1991-ben kirobbanó jugoszláv háború során, a szlovén és horvát harci cselekmények végett a jugoszláv haderő 1992-re kivonásra került szlovén és horvát részről és boszniai, szerbiai bázisokon állomásozó jugoszláv erőkhöz csatolták. A légierő tekintetében a szlovén, horvát régióban korábban funkcionáló 5. Ko RV i PVO (főparancsnokság: Zagreb) kivonásra került, és „Zeljava” és „Banja Luka/Maholvljani” repterekre, létrehozva a horvátországi katonai műveleteket támogató légi operatív csoportot (OG RV i PVO). A jugoszláv haderő, a légierő ezt követően strukturális változást hajtott végre, a megszűntetett 5. RV i PVO helyett, megalakult a boszniai régiót kontroláló 2. RV i PVO hadtesti légierőt, szarajevói (Rajlovac légi bázis) parancsnoksággal.

[78] Lásd: 50. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA).

[79] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[80] https://www.mycity-military.com/Ostalo-3/VZ-ORAO.html, https://otpisani.niceboard.com/

[81] http://www.maketarstvo.net/forum/viewtopic.php?p=174360&sid=dcd7942b406e86466c4e82a4be90a77f

[82] https://www.sarajevo-airport.ba/Page/HIstorijski-razvoj-aerodroma

[83] https://sarajevo.co.ba/o-medunarodni-aerodrom-sarajevo/

[84] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet.

[85] Az 1991-ben kirobbanó jugoszláv háború során, a szlovén és horvát harci cselekmények végett a jugoszláv haderő 1992-re kivonásra került szlovén és horvát részről és boszniai, szerbiai bázisokon állomásozó jugoszláv erőkhöz csatolták. A légierő tekintetében a szlovén, horvát régióban korábban funkcionáló 5. Ko RV i PVO (főparancsnokság: Zagreb) kivonásra került, és „Zeljava” és „Banja Luka/Maholvljani” repterekre, létrehozva a horvátországi katonai műveleteket támogató légi operatív csoportot (OG RV i PVO). A jugoszláv haderő, a légierő ezt követően strukturális változást hajtott végre, a megszűntetett 5. RV i PVO helyett, megalakult a boszniai régiót kontroláló 2. RV i PVO hadtesti légierőt, szarajevói (Rajlovac légi bázis) parancsnoksággal.

[86] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[87] https://jna-sfrj.forumbo.net/t134-aerodrom-divulje-split-podzemni-objekat-cetina

[88] https://hr.wikipedia.org/wiki/Zra%C4%8Dna_luka_Sinj

[89] http://www.visitsinj.com/hr/StoRaditi/67/padobranstvo

[90] https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/

[91] Ekkor még „Divulje” az 5. VaK alá tartozott, mely főparancsnoksága „Zagreb” városban volt.

[92] LÁSD: A repülős (légi) hadtestek „Vazduhoplovni Avijacisjki Korpus” (VaK) 1964-től 1986-ig./ Az 5. repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacisjki Korpus” (VaK).

[93] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[94] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”, LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet.

[95] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet/ A 9. repülős (légi) hadtesti parancsnokság./ 122. hidroplán repülő század „Hidroplanska Avijacijska Eskadrila” HAE)

[96] https://hu.wikipedia.org/wiki/Ka%E2%80%9325

[97] https://en.wikipedia.org/wiki/Mil_Mi-14

[98] https://www.naval-technology.com/projects/ka272829-helix/

[99] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[100] 1973-ban a század ismét megalakult és az 1968-tól létrehozott, akkor 119. helikopteres légi szállító ezredként „Transportni Helikopterski Puk” TRHP funkcionáló, de 1973-tól már 119. támogató repülő ezredként „Puk Pomocni Avijacijski” (PPA) működő erőbe került. 1990-ben feloszlatták. Meg kell említeni, hogy 678. hadrendi számmal 1990-ben megalakult a 678. vegyes repülő század. 1990-ben a 138. dandáron (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 138. légi szállító repülő dandár TRABR) belül létrehozták a 675. TRAE és 890. TRAE századokból a „Batajnica” bázison a 678. vegyes repülő század „Mesovita Avijacisjka Eskadrila” (MAE). A századot ellátták „MI-8” szovjet helikopterekkel, valamint „JAK-40” szovjet kisrepülővel, bevonva az elektronikai felderítő és elhárító (EI i PED) szolgálati feladatok ellátásába. 1992-ben a századot feloszlatták, technikáját és személyi állományát beintegrálták a 675. TRAE századba. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[101] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 119. légi szállító ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP).

[102] 1973-ban a 678. számú légi szállító század „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE) ismét megalakult 1973-tól a 119. támogató repülő ezredben „Puk Pomocni Avijacijski” (PPA). 1990-ben feloszlatták. Meg kell említeni, hogy a 138. légi szállító dandáron belül, 678. hadrendi számmal 1990-ben megalakult a 678. vegyes repülő század „Batajnica” bázison. Nem összekeverendő a 678. légi szállító repülő századdal! Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[103] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 81. vadászbombázó repülő ezred „Lovacko Bombarderski Puk” (LBAP)

[104] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 107. vadászbombázó ezred LBAP

[105] LÁSD:: Oktatás és képzés fejezet.

[106] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 88. vadászbombázó repülő ezred LBAP.

[107] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 88. vadászbombázó repülő ezred.

[108] Lásd: Oktatás és képzés.

[109] Lásd: Oktatás és képzés.

[110] Lásd: Oktatás és képzés.

[111] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[112] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 9. repülős (légi) hadtesti parancsnokság/Az összekötő század „Eskadrila za Vezu”/ 893. összekötő repülő század „Avijacijska Eskadrila za Veza” (AEV).. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[113]Fontos, hogy a 184. felderítő repülő ezred (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 184. felderítő repülő ezred IAP) plesói bázisán is megalakult 1961-ben egy 353. IAE, melyet 1966-ban felszámoltak, technikáját és állományát a 352. IAE-ba integrálták (LÁSD: A 184. felderítő repülő ezred IAP). Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[114] LÁSD: A 83. vadászrepülő ezred (LBAP).

[115] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 172. vadászbombázó repülő ezred (LBAP).

[116] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 83. vadászrepülő repülő ezred „Lovacka Avijacijski Puk” (LAP).

[117] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 172. vadászbombázó repülő ezred (LBAP).

[118] LÁSD: RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 98. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

[119] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 172. vadászbombázó repülő ezred (LBAP).

[120] 240 LBAE. Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[121] LÁSD: RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 701. repülő dandár (ABR.)

[122] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 107. vadászbombázó repülő ezred.

[123] LÁSD: RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 701. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

[124] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[125]676. PPAE. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[126] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 138. légi szállító repülő dandár (TRABR).

[127] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[128] 1991. októberében alárendelték a 138. légi szállító repülő dandár „Transporna Avijacijska Brigada” (TRABR) alá.

[129] LÁSD: 525. kiképző-oktató repülő század „Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE).

[130] http://elfnet.hu/haditechnika/helikopterek/sikorskyh19.php

[131] https://en.wikipedia.org/wiki/Douglas_C-47_Skytrain

[132] https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_Kurir

[133] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9386_Sabre

[134] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9384_Thunderjet

[135] https://en.wikipedia.org/wiki/Soko_G-2_Galeb

[136] https://en.wikipedia.org/wiki/Soko_J-21_Jastreb

[137] https://en.wikipedia.org/wiki/Mil_Mi-8

[138] https://en.wikipedia.org/wiki/Kamov_Ka-25

[139] https://hu.wikipedia.org/wiki/J%E2%80%9322_Orao

[140] https://en.wikipedia.org/wiki/Mil_Mi-14

[141] https://en.wikipedia.org/wiki/Canadair_CL-215

[142] https://www.naval-technology.com/projects/ka272829-helix/

[143] https:// military. wikia. org/ wiki/ A%C3%A 9rospatiale_Gazelle, https:// tangosix.rs/ 2013/ 08/ 10/40-godina-sluzbe-helikoptera-gazela-u-jugoslovenskim-vazduhoplovstvima/

[144] (LÁSD: A repülős „légi” hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” „VK”1959-től 1964-ig./ Az 1. repülős (légi) hadtesti parancsnokság./A könnyű harcoló repülő század „Vazduhoplovna Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (VELABA)./ 460. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” ELABA)

[145] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ 109. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)/ 82. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

[146] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 16. felderítő repülő dandár (IABR).

[147] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ 109. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)/ 82. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

[148] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 107. vadászbombázó repülő ezred (LBAP).

[149] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[150] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ 525. oktató-kiképző század „Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE)

[151] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 97. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

[152] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 204. repülő ezred/repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

[153] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[154] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 103. felderítő repülő ezred (IAP).

[155] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 198. vadászbombázó ezred (LBAP)/ 98.repülő dandár (ABR).

[156]Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[157] LÁSD: VK 1959-1964. fejezet/A 7. repülős (légi) hadtesti parancsnokság./A könnyű harcoló repülő század „Vazduhoplovna Eskadrila Laka Borbena Aviacija” VELABA).

[158] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 103. felderítő repülő ezred (IAP).

[159] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 198. vadászbombázó ezred (LBAP)/ 98.repülő dandár (ABR).

[160] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó ezred (LBAP)/82. repülő dandár (ABR).

[161] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet.

[162] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[163] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 107. ezred.

[164] LÁSD: A 119. légi szállító repülő ezred TRAP/783. HELE

[165] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 97. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

[166] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[167] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[168] https://en.wikipedia.org/wiki/Yakovlev_Yak-3

[169] https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_S-49

[170] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9386_Sabre

[171] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[172] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 117. vadászbombázó ezred (LBAP).

[173] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[174] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet/ 185. ezred.

[175] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[176] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[177] Lásd: Oktatás és képzés/ 185. ezred.

[178] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 117. vadászrepülő ezred (LAP)

[179] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 172. vadászbombázó repülő ezred LBA/ repülő dandár (ABR).

[180] Lásd: Oktatás és képzés/ A 105. vadászbombázó ezred.

[181] LÁSD: Oktatás és képzés/VVA)

[182] LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet/ A 11. légvédelmi divízió „divizija Protuvazduhna Obrana” (dPVO).

[183] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 184. felderítő repülő ezred (IAP).

[184] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet / A 184. felderítő repülő ezred (IAP).

[185] LÁSD: VaK 1964-1986. fejezet/A 16. felderítő repülő dandár (IABR)

[186] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)/ A 82. repülő dandár (ABR).

[187] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 117. vadászbombázó repülő ezred LBAP)

[188] Meg kell említeni, hogy a 352. IAE századba integrálták be a 82. dandárban 1973-ban megalakult és 1991-től már a 117. dandárba funkcionáló 351. IAE felderítő századot.

[189] https://en.wikipedia.org/wiki/204th_Air_Brigade

[190] LÁSD: RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 701. repülő dandár (ABR).

[191] Az 525. oktató-kiképző század „Trenazna Avijacijska Eskadrila” (TAE) 1967. júliusában alakult meg a légierő főparancsnokság alá rendelve önálló századként, „Batajnica” légi bázison. 1986-ban átkeresztelték 252. vadászbombázó repülő századdá „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). 1986-ban a „Batajnica” légi bázison állomásozott. 1986-1988. közt a 701. repülő dandár „Avijacijska Brigada” ABR alá volt rendelve, 1988-tól pedig 1990-ig a légierő főparancsnokság önálló századaként funkcionált. 1990-től a 97. repülő dandár alá sorolták be, ahol 1992-ik volt, majd 1992-től került a 204. repülő dandár alá került. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[192] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 184. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP)/ a 352. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE).

[193] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[194] 1951. márciusában alakult meg a 101. VOJIN zászlóalj, „Zemun” (Beograd) bázison. A zászlóalj három légtérfigyelő és légi jelentő „Vazdusno Osmatranje i Obavestavanje o Vazduhoplovna” (VOOV) század, tizenhat megfigyelő állomáshely (VOSt) alkotta, majd 1951-től már rendelkezett négy radarral és egy radar századdal. 1953. júniusban a 101. VOJIN zászlóaljból létrehozták a 211. VOJIN ezredet. LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet.

[195] 1951. márciusában alakult meg a 103. VOJIN zászlóalj, „Skopski Petrovec” bázison. A zászlóalj két légtérfigyelő és légi jelentő „Vazdusno Osmatranje i Obavestavanje o Vazduhoplovna” (VOOV) század, tíz megfigyelő állomáshely alkotta. 1955. májusban a 103. VOJIN zászlóaljból létrehozták a 211. VOJIN ezredet. LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet.

[196] LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet.

[197] https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Podzemni-vojni-centar-Strazevica.html

[198] https://istinomjer.ba/bivsa-kasarna-u-nedzaricima-bit-ce-pretvorena-u-rekreativni-park/

[199] 1968-1973. közt a 92. repülő dandár (ABR) alá tartozott a 61. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóalj „bataljun VOJIN” (bVOJIN). 1973-tól az 1. pVOJIN alá rendelték. 1983-ban az 5. pVOJIN alárendeltségébe irányították, majd 1986. februártól ismét az 1. pVOJIN ezredében funkcionált. 1992-ben a 2. RV i PVO körzeti parancsnokság „Kumbor” montenegrói bázisán állomásozott. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[200] http://www.repulestudomany.hu/folyoirat/2011_3/Palik_M_Cs_Vozduh_1.pdf

[201] http://www.repulestudomany.hu/folyoirat/2011_3/Palik_M_Cs_Vozduh_1.pdf

[202] https://otpisani.niceboard.com/t235p25-vazduno-osmatranje-javljanje-i-navodjenje

[203] https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ_62.html

[204] LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet.

[205] https://hu.wikipedia.org/wiki/SZ%E2%80%9375_Dvina

[206] https: // www. reptar. hu/ repulogepeink / sz- 75 m- volhov- kozepes- hatotavolsagu- legvedelmi-raketarendszer. html, https:// sites. google.com/ site/ samsimulator 1972 /home

[207] https: // bs. wikipedia. org/ wiki/ S-125_Neva/ Pe%C 4 %8 Dora, https: // hu. wikipedia. org/ wiki/ SZ% E2% 80 % 9 3125_Nyeva % E2%80%93M

[208] https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Podzemni-vojni-centar-Strazevica.html

[209] https: // sr. wikipedia. org/ sr –el /% D0 % A1 % D1 % 82 % D1 % 80 % D0 % B0 % D0 % B6 % D 0 % B5% D0 % B2 % D0%B8%D1%86%D0%B0,

[210] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana, LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet.

[211] http://www.vojska.net/eng/armed-forces/yugoslavia/airforce/organization/1991/

Az írásmű nem tudományos jellegű, szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos anyag végén tüntettem fel.

SZERKESZTETTE:"Szatmári"

A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:

https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/

vagy email-en. program5000@gmail.com

A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni a szerzőt és a forrás linkünket !!!

A TÉMÁT A 8. RÉSSZEL

FOLYTATJUK.

HORVÁTORSZÁG HÁBORÚJA 1991-1996 INFORMÁCIÓS BLOG

Keresés ebben a blogban

A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ ÉS LÉGVÉDELEM 7. RÉSZ

Megjegyzések

Megjegyzés küldése