A JUGOSZLÁV LÉGIERŐ ÉS LÉGVÉDELEM 9.RÉSZ

 

A légierő és légvédelmi parancsnokság (KM RV i PVO)

5. hadtesti (korpus) parancsnoksága

5. Ko RV i PVO

 

A légierő 5. számú hadtest „Korpus” (Ko) erői a horvát Zágráb (Zagreb) városhoz tartozó „Pleso” légi bázison (Velika Gorica reptér) és „Lucko” légi bázison funkcionáltak. Maga a központi parancsnoksága „Zagreb” városban a „Maksimirska” utca 55. szám alatt székelt, mint a légierő és légvédelmi 5. hadtesti parancsnokság. A városban lévő katonai objektumban állomásozott többek közt a hadtesti elhárító csoport „Kontraobavjestajna Grupa” (KoG). A hadtesthez több egység tartozott, a parancsnoki törzs, tiszti törzs, adminisztrációs szolgálat, egészségügyi szolgálat, őr-kísérő szolgálat, katonai rendész és gépjárműves (szállító) szakasz, egyéb kiszolgáló erők mellett. Ezen főbb egységek voltak; a lucskói és kerestineci bázison állomásozó 289. összekötő zászlóalj „Bataljun za Vezu” (BZV), a lucskói bázison lévő 379. repülő műszaki zászlóalj „Vazduhoplovni Inzenjerski Bataljon” (VInzB), a „Velika Buna” bázison lévő 5. elektronikai felderítő és interferencia központ „centar  Elektronsko izvidanje i Ometanje” (5. centar EiO), a „Pleso” bázison állomásozó 672. gépjárművezető képző- továbbképző század „autonastavna ceta” (ANC). A „Pleso” reptéren állomásozott a törzs helikopter osztály „Stabno Helikoptersko Odjel” (SHO)[1] és a 5. támogató légi század „Dopunska Avijacijska Eskadrila” (DOPAE).

Az 5. „Ko RV i PVO” alá tartozott több légi bázis, ahol a hadtesthez tartozó repülő dandárok, ezredek állomásoztak. Ezek közzé tartozott „Zagreb” reptere, mely esetben két reptérről is beszélhetünk. Egyik volt a polgári légiközlekedést is kiszolgáló, de katonai célból is használt,  „Pleso” polgári és katonai repülőtér[2], a másik a „Lucko”, mely viszont csak katonai légi bázis volt, helikopteres „Heliodrom” fel-leszálló hellyel. „Pleso” 151. számú légi bázisként funkcionált, melyhez tartozott „Lucko”.

A „Lucko” és „Pleso” bázison állomásozott a légierő 111. repülő dandárra „Avijacijska Brigada” (ABR). 1991-ig a 111. ABR alá tartozott a „Pleso” reptéren állomásozó 679. szállító légi század (TRAE), a „Pleso” reptéren állomásozó 780. szállító helikopteres század (TRHE), a „Lucko” katonai reptéri bázison állomásozó 711. páncélosok elleni helikopteres század (POHE) és 713. páncélosok elleni helikopteres század (POHE).

 A bihácsi „Zeljava” katonai reptér[3], 200. légi bázison állomásozott a 117. vadászrepülős ezred (LAP), mely 1991-től repülő dandárként funkcionált. 1991-ben a dandár alá tartozott a 124. vadászrepülős század (LAE)[4], 125. vadászrepülős század[5], 352. felderítő légi század (IAE)[6]. Zseljava (Zeljava) a jugoszláv légierő földalatti titkos bunker légi bázisa volt, mely a „Klek”[7] fedőnevet viselte.

A horvát isztriai Pula városban, ahol polgári és katonai reptér[8] funkcionált, volt a 258. légi bázis. Itt állomásozott a bihácsi 117. légi ezredhez tartozó 129. vadászrepülős század[9].

A szlovéniai Cerklje városban működött a katonai repülőtér 474. katonai légi bázis. A bázison állomásozott a 82. légi dandár, mely alá tartozott 1991-ig a „Cerklje” bázison állomásozó 237. vadászbombázó repülő század (LBAE)[10], a „Cerklje” bázison állomásozó 238. vadászbombázó repülő század (LBAE)[11], valamint a „Cerklje” bázison állomásozó 351.felderítő légi század (IAE)[12].

A „Pleso” légi bázison állomásozott az 5. számú légi radarmegfigyelő és jelentő szolgálat ezrede „VOJIN”, mely alá tartozott a bihácsi „Zeljava” bázison állomásozó 51. zászlóalj (bVOJIN), illetve a szlovéniai „Vrhnika” bázison állomásozó 91. zászlóalj (bVOJIN).

Zágráb mellett volt „Kerestinec”, ahol a jugoszláv légierő 5. hadtest légvédelmi bázisa volt. A „Kerestinec” bázison állomásozott a 155. légelhárító rakétás ezred (rp PVO), a légvédelem 350. rakétás ezrede pedig a szlovén „Vrhnika” bázison. A dalmát tengerpart központi polgári és katonai reptere volt a zadari „Zemunik”[13]. „Zemunik” bázison a kiképzést és oktatást szolgálta az ott lévő Légierő Katonai Akadémia „Vazduhoplovna Vojna Akademija” (VVA) erői állomásoztak; 105. vadász-bombázó ezred[14].

A légierő főparancsnoksága légi elektronikai felderítést (EI i EID) egy a központi század alá tartozó, de az 1., 3., és 5. hadtestek alatt működő helikopteres erővel látta el. A századon belül minden hadtesthez tartozott elektronikai felderítést (Elektronski Izvidnicki Vod „EIV”) végző légi helikopteres szakasz, mely szakasz „Gazella HERA” helikopterekkel volt felszerelve. Az 1. hadtest „Batajnica” (Beograd) bázison, a 3. hadtest „Skopski Petrovec” (Skopje), az 5. hadtest pedig „Pleso” (Zagreb) bázisán állomásoztatta helikopteres légi felderítő szakaszát. „A három hadtest (1., 3., 5.) mellett a Haditengerészet (JRM) is rendelkezett ilyen szakasszal szpliti (Split) „Divulje” bázison, melyet a légierő mellett a haditengerészet is használt.[15]

Az 5. Ko RV i PVO illetékességi területén további tartalék katonai repülőterek működtek; „Zeljava” bázishoz[16] tartozó, horvát likai régióban lévő Udbina[17] településen. Katonai és polgári reptér volt még a szlovén „Ljubljana/Brnik” és „Maribor” reptere, a horvát „Krk” sziget (Rijeka) reptere. 

---

[1] Helikopter park 1991-ben: Mi-8, forrás: http: / www. vojska. net/ eng/ armed-forces/ yugoslavia/ airforce/ organization/1991/

[2] 1959-ben a Jugoszláv Néphadsereg a korábban katonai reptérként üzemelő „Pleso” repülőtér egy részét átadta a polgári légiközlekedés részére. https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/

[3] http://www.zeljava-lybi.com/Zeljava-index2_eng.html

[4] Repülőgép park 1991-ben:MiG-21bis MiG-21M, MiG-21MF forrás: http: // www. vojska. net / eng / armed- forces / yugoslavia / airforce / organization / 1991/

[5] Repülőgép park 1991-ben:MiG-21bis forrás: http: // www. vojska. net / eng / armed- forces / yugoslavia / airforce / organization / 1991/

[6] Repülőgép park 1991-ben:MiG-21R forrás: http: // www. vojska. net / eng / armed- forces / yugoslavia / airforce / organization / 1991/

[7] https://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%BDeljava_l%C3%A9git%C3%A1maszpont

[8] 1967-ben nyílt meg a polgári légiközlekedés a pulai reptéren. https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/

[9]Repülőgép park 1991-ben:  MiG-21PFM, MiG-21UM/US forrás: http: // www. vojska. net / eng / armed- forces / yugoslavia / airforce / organization / 1991/

[10] Repülőgép park 1991-ben:J-21 Jastreb, NJ-21 Jastreb forrás: http: // www. vojska. net / eng / armed- forces / yugoslavia / airforce / organization / 1991/

[11] Repülőgép park 1991-ben:J-22 Orao, NJ-22 Orao forrás: http: // www. vojska. net / eng / armed- forces / yugoslavia / airforce / organization / 1991/

[12] Repülőgép park 1991-ben:J-21 Jastreb, IJ-22 Orao forrás: http: // www. vojska. net / eng / armed- forces / yugoslavia / airforce / organization / 1991/

[13] „Zemunik” 1968-ban nyílt meg a polgári légiközlekedés előtt. https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/

[14] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet.

[15] http://www.vojska.net/eng/armed-forces/yugoslavia/airforce/organization/1991/

[16] http://www.zeljava-lybi.com/Zeljava-index2_eng.html

[17] https://www.forgottenairfields.com/airfield-udbina-68.html

„Zeljava” (Bihac) földalatti bunker „Objekt 505” bázis. forrás: https://www.smartage.pl/opuszczona-baza-lotnicza-zeljava-w-chorwacji/

A 289. összekötő zászlóalj „Bataljun za Vezu” (BZV).

 

1951. decemberében alakult meg a zágrábi 289. összekötő zászlóalj, mely 1951-1959. közt a 3. VKOS alá volt rendelve. 1959-ben megszűntek a divíziók és a repülős hadtesti parancsnokságok (VKOS), helyükre légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) kerültek. A megszűnő 3. VKOS helyett, az 1959-1964. közt funkcionáló 5. repülős (légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá rendelték, majd 1964-től az újabb „Drvar-2” haderőreform részeként megszűnő repülős (légi) hadtesti parancsnokság helyébe lépő repülős hadtestek „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) révén, a zászlóalj az 5. repülős hadtest (VaK) alá^[1]. A zászlóaljba 1964-ben megalakult a 175. területi rádió-relé század „Teritorijalna Radio-Relejna Ceta” (TRRC) a „Bihac/Zeljava” repülőtéren. 1965-ben átirányították a zágrábi „Lucko” katonai reptéri légi bázisra. 1967-ben feloszlatták.^[2]

 

A 379. repülő műszaki zászlóalj „Vazduhoplovni Inzenjerski Bataljon” (VInzB).

 

1953. februárban alakult meg „Pleso” polgári és katonai reptéren az akkori 3. légi repülő hadtest (VKOS) alá rendelve a 379. repülő műszaki zászlóalj „Vazduhoplovni Inzenjerski Bataljon” (VInzB). 1959-es „Drvar” haderőreform részeként megszűnő légi repülő hadtestek (VKOS) helyébe lépő légi repülős hadtesti parancsnokságok (VK) keretén belül, a 379. VInzB az 5. hadtesti parancsnokság alá került, ahol 1964-ig funkcionált.1964-ben lezajló ismételt haderőreform során a megszűnő hadtesti parancsnokságokat a hadtestek (VaK) váltották. A 379.VInzB az 5. VaK alá rendelték.  1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi parancsnokság (RV i PVO). A zászlóalj 1992-ig szolgált az 5. RV i PVO alatt, majd 1992. januártól az 2. RV i PVO alatt. 1992. májusában a koszovói „Pristina” reptéren (Slatina) feloszlatták.^[3]

 

 

A 5. elektronikai felderítő és interferencia központ „centar  Elektronsko izvidanje i Ometanje” (5. centar EiO).

 

Az 5. Ko RV i PVO alatt funkcionált a „Velika Buna” bázison lévő 5. elektronikai felderítő és interferencia központ „centar  Elektronsko izvidanje i Ometanje” (5. centar EiO).

Az 5. rádió felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalj, 1986-1989. közt alakult meg a 110.[4] és 114.[5], valamint 115.[6] századaiból. 1988-ban még „Lucko” katonai reptéri légi bázison funkcionált a zászlóalj, de ugyanezen év márciusában átirányították „Velika Buna” bázisra. 1990-ben visszaminősítették századdá (5. század EIO). 1991-ben áthelyezték a „jugoszláv háború” miatt a szerbiai „Novi Sad” katonai reptéri bázisra “Jugovicevo”, ahol 1991. októberben feloszlatták. Technikáját és állományát 1992. januárban beintegrálták a honvédelmi minisztérium alá tartozó 280. század EIO alakulatba.[7]

 

A 672. gépjárművezető képző- továbbképző század „Autonastavna Ceta” (ANC).

 

A 672. gépjárművezető képző- továbbképző század 1964-ben alakult meg, „Kovin” bázison. 1967-ben megkezdték az átszervezését és 1968. márciusában a 672. gépjárművezető képző- továbbképző zászlóalj „Autonastavni Bataljun” (ANB) alá vonták be. A 672. zászlóalj 1978. novembertől, mint gépjárművezető képző- továbbképző központ „Autonastavni Centar” (ANC) funkcionált tovább, négy századdal, melyből a 672. század az 5. Ko RV i PVO alá volt rendelve és a „Pleso” polgári és katonai reptéren állomásozott.[8]

A 151. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB).

 

„Zagreb” első reptere és egyben Horvátország első reptere az akkori zágrábi „Selske” utca és „Crnomerec potok” (napjainkban a „Selska, Bastijanova, Viteziceva” utcák határolta városterület) közti régi katonai gyakorló-kiképző területen alakították ki 1909-ben (napjainkban „Tresnjevka” zágrábi kerület). A füves kifutóval rendelkező repteret „Pongracevo” avagy „Crnomerec” reptérként neveztek el. A kor követelmények megfelelő füves kifutóval és repülőgép tárolására alkalmas hangárral látták el. Az első világháború után 1923-ban már elavult és túl kicsi volt a reptér, hogy a korral haladva kiszolgálja a katonai vagy polgári repülést. Elhatározás született egy új reptér megépítésére. 1926-ban „Crnomerec” reptér végleg bezárt. Helyette épült meg 750 méteres füves kifutóval rendelkező „Borongaj” reptér.[9]   

1926-ban nyílt meg a Jugoszláv Királyság zágrábi „Borongaj” elnevezésű reptere. 1928-ban pedig megindult a reptéren az első polgári légi forgalom, „Zagreb- Beograd” városok közt. A belföldi járatok bővülése (Ljubljana, Sarajevo, Split, Rijeka, Dubrovnik) mellett külföldi járatok is megindultak (Budapest, Bécs, Prága, Graz, Klagenfurt). Az utasforgalommal egyben a kereskedelmi teherforgalmat is bonyolítottak a reptéren. A civil reptéri funkcióval egyetemben az akkori jugoszláv légierő is állomásoztatott erőket a reptéren, így lényegében hadi, katonai bázisként is szolgált. A második világháború során, a reptéren szünetelt a polgári légi forgalom. A német erők kezébe került 1941. áprilisától, illetve a németbarát Horvát Független Állam (NDH) használta légi egységei részére. 1944-ben a szövetségesek rendszeres bombázása és jugoszláv partizánok légitámadása során a reptér megrongálódott és használhatatlanná vált. A második világháború végével „Borongaj” elvesztette légi bázis funkcióját, és nem sokkal a háború vége után bezárták, mint repteret. A létesítmény a továbbiakban a jugoszláv hadsereg laktanya objektumaként szolgált „Borongaj-Zagreb” Jugoszláv Néphadsereg szárazföldi erőinek bázisaként.[10]   

„Borongaj” helyét a 1947-től „Lucko” reptér[11] vette át. „Lucko” 1500 méter hosszú füves kifutóval rendelkező katonai reptér egyébként 1943-ban épült meg a megszálló német hadsereg révén Zagreb” városban „Gornja Stupnika” és „Jezdovac” részen. „Kurilovac” reptérként is nevezték.[12]

A második világháború utáni helyreállítást követően „Lucko” átvette a bezárt „Borongaj” polgári reptéri szerepét, és hangárral, műhellyel, és egyéb kiszolgáló létesítményekkel bővítették, modernizálták.[13] A zágrábi polgári forgalmat teljes mértékben áthelyezték a korábban csak katonai céllal működő „Lucko” reptérre. Ezzel „Lucko” vegyes (polgári-katonai) reptérként funkcionált tovább. A kor haladva a füves pályán közlekedő „DC-3” repülőket modernebb nagyobb utas forgalmú „Convair” repülők kezdtek váltani a légi közlekedésben, mely gépek már súlyuk miatt komolyabb kifutópályát igényeltek.[14] Sajnos a füves kifutópálya és rossz navigációs rendszer végett „Lucko” reptérről 1959-től átirányították a polgári légi forgalmat „Pleso” (Velika Gorica) polgári reptérre, mely 1962-ben nyílt meg a polgári légi forgalom számára. „Lucko” a továbbiakban csak katonai reptérként funkcionált tovább, a 151. számú légi „Pleso” bázis alá rendelve.^[15]

„Pleso” (Velika Gorica) reptér korábban kiképzésre használt füves kifutóját 1943-ban a német megszálló erők 1800 méteres betonozott kifutóval látták el és hadi célra használták. A második világháború végével a repteret átvette a jugoszláv hadsereg és 1953-tól 151. számú légi bázisként funkcionált. 1959-ig csak katonai célú reptérként használták, ellátva katonai létesítményekkel, a légierőt kiszolgáló objektumokkal. 1959-ben a Jugoszláv Néphadseregtől „Zagreb” városa megvette, megkapta „Pleso” katonai reptéri légi bázis egy részét. Ezen részt 1959-ben el láttak polgári repülés kiszolgálásának tekintetében parkolóval, utas épülettel. 1961-ben megalapították a „Zagreb Airport” repülőtéri szolgáltató társaságot, mely egy évvel később megkezdte működését. 1962-ben megindult a polgári személy és teherforgalom. 1966-ban és 1974-ben a „Pleso” polgári reptéri rész kifutópályáját 3252 méterig meghosszabbították, a repteret modernizálták[16] és 1967-ben új utasforgalmi épülettel gazdagították. 1984-ben újabb modernizálás történt a reptér történetében.[17] Mind ezek mellett „Pleso” reptéren mindvégig megmaradt a katonai bázis, mely, mint 151. számú reptéri légi bázis funkcionált tovább, melyet a 151. számú könnyű tüzér-rakéta divízió légvédelme biztosított.[18]

1945-ös évben kezdte meg működését „Zagreb” városban három nagyobb repülő és helikopter javító műhely, melyeket 1946-ban egyesítettek és „Borongaj” katonai bázisra helyeztek el. Az elkövetkezőkben több megnevezéssel is illették; „Oblasna aerodromska radionica (OAR), IV skolska aerodromska radionica (IV SARCA), Zavod za oporavku aviona 154 (ZOA − 154 ), Vazduhoplovno-tehnicki remontni zavod Zmaj (VTRZ)”, végül repülőgépüzem „ZMAJ” (Vazduhoplovni zavod Zmaj). 1962-ben az üzem „Velika Gorica” településhez tartozó „Kurilovec” (napjainkban „Sisacka ulica” utca mentén) korábbi kisreptér területére költözött.[19] „Pleso” repülőtértől délre terült el „Kurilovec” település, mely a második világháború során rendelkezett füves pályájú kisreptérrel, amit hadi célra használt a német légierő „Luftwaffe”.[20]

 

A 151. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB) „Pleso” 1953. márciusában alakult meg. A bázishoz 1953-ban hozzárendelték a 151., 181., 257., repülő technikai zászlóaljakat (VTB). A 151. repülő technikai zászlóalj beintegrálódik a 151. légi bázisba. A korábban plesói 181. reptéri parancsnokságként, majd 1948-tól 181. repülő technikai zászlóaljként funkcionáló egységet, szintén beintegrálták a megalakuló 151. légi bázisba. A korábban lucskói 182. reptéri parancsnokságként, majd 1948-tól a 257. repülő technikai zászlóaljként funkcionáló egységet is beintegrálták a megalakuló 151. légi bázisba. A 151. légi bázist 1953-ban a 3. légi hadtest „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) 32. bombázó repülős divíziója (BAD) alá sorolták, ahol 1959-ig működött. 1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 151. légi bázist az 1959-1964. közt működő 5. repülős (légi) parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá sorolták be.

1961. áprilisában a 151. légi bázis alá került az 1949. júniusában megalakult 34. repüléstechnikai parancsnokság^[21] alá tartozó 376. gépjárműves zászlóalj „Automobilski Bataljun” (ATB). 1964. májusban feloszlatták.

Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. A plesói 151. légi bázist az 1964-1986. közt működő 5. légi hadtest (VaK) alá rendelték.

1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO). A 151. légi bázist az 1986-1992. közt funkcionáló 5. légierő körzeti parancsnokság (5. Ko RV i PVO) alá rendelték, ahol 1991-ig funkcionált.

1991-1992-ben a „jugoszláv háború” során az 5. Ko RV i PVO kivonásra került Szlovénia és Horvátország területéről és operatív csoportként (Operativna Grupa „OG”) összevonták a boszniai „Bihac” katonai reptér, „Zeljava” 200. légi bázis alá, illetve „Banja Luka” (Mahovljani) és (Zaluzani) repterekre. „Banja Luka” a tuzlai 399. légi bázis alá tartozott, de a horvátországi légi műveletekhez bevont légi egységeket a bihácsi „Zeljava” bázis irányította. A boszniai „Banja Luka” (Mahovljani-Laktasi) „vegyes” polgári és katonai reptér volt, míg „Zaluzani” csak katonai. 1991. őszétől a plesói 151. légi bázis a boszniai „Banja Luka” repterén (Mahovljani-Laktasi) funkcionált, a szintén kivont cerkljei katonai reptéri 474. légi bázissal, mely bázist 1991. nyarán már kivontak Szlovéniából és a boszniai „Banja Luka” (Mahovljani-Laktasi) reptérre irányították át, ahol, mint 474. légi bázis funkcionált tovább, melyhez tartozott „Zaluzani” kis reptér.^[22]

A plesói 151. légi bázis alá rendelve 1968. októberében a „Lucko” bázison megalakult a 196. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), mely századhoz 1984-től hozzárendelték a 151. légi bázis repülésbiztonsági szakaszát „Vod za Obezbedenje Avijacije” (VOA). A 196. COA a „Jedinstvo-2., 3.” haderőreform terv alapján 1990-ben megreformálták, mint 96. repülésbiztonsági századot „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA).

1968. októberében alakult meg a plesói 151. légi bázis alá rendelve a 190. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), mely századot 1977. októberében feloszlatták. 1968. októberében alakult meg a plesói 151. légi bázis alá rendelve a 67. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA) a „Pleso” bázison. 1984. júniustól már „békeidőbeli” hadrendbe állt. Júniusban „Udbina” bázisra (tartalék katonai reptér „Zeljava/Bihac” objektumnak) irányították. 1987. szeptemberében átvezényelték a 200. légi „Zeljava” bázis alá. [23]

1977. októberben alakult meg „Karlovac” városban lévő „Luscic” katonai objektumban a 12. légi segéd (támogató) pilóta század „Vazduhoplovna Dopunska Ceta-pilot” (DOPC). 1984. júniusban feloszlatták.

1977. októberében alakult meg a tuzlai 399. légi bázis (Dubrave/Tuzla) alá rendelve a 18. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA) a „Banja Luka” légi bázison (Mahovljani). 1984. júniustól már „békeidőbeli” hadrendbe állt. 1987. szeptemberben a „Jedinstvo” haderő reform alapján a „Pleso” 151. légi bázishoz rendelik. 1991. augusztusban feloszlatták. 

1968. októberében alakult meg a plesói 151. légi bázis alá rendelve a 109. repülésbiztonsági szakasz „Vod za Obezbedenje Avijacije” (VOA). 1977. októberében feloszlatták.

1987. szeptemberében a „Pleso” 151. légi bázison belül megalakult a légvédelem (PVO) 151. könnyű tüzér-rakéta divíziója „Laki Artiljerijski-Raketni Divizion” (LARD). 1992. júniusában a jugoszláv háború során megszűnő Jugoszláv Néphadsereg részeként feloszlott.^[24]

 

A 474. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB).

 

1930-as évben épült meg füves kifutópályával, fából készült hangárokkal „Cerklje ob Krki” településnél a „Cerklje” reptér. A második világháború során megszállták a németek és újjá építették, bővítették. A második világháború végével a reptér a Jugoszláv Néphadsereghez került és csak katonai célú reptérként funkcionált. A reptéren a Jugoszláv Légierő 82. számú repülő ezrede, később brigádja állomásozott három vadászbombázó századával és egy felderítő századdal.[25]

Ljubljanában az első repülőtér 1933. augusztusában nyílt meg, 800 méter hosszú és 60 méter széles füves kifutópályával, két hangárral, és repülőtéri főépülettel ellátva Ljubljana „Polje”[26] részén (napjainkban ipari park „Letalisce” utca). Későbbiekben már két füves kifutóval rendelkezett, egy 1150 méter hosszú és 80 méter széles, illetve egy 1270 méter hosszú és 80 méter pályával. A nagyobb pálya használata szünetelt a rossz megközelítés miatt. A második világháború alatt a repülőteret mindkét megszálló hatalom, az olaszok 1941–43-ban, és a németek pedig 1943–45-ben használta, miközben korszerűsítették. A háború után a repülőtér kizárólag a jugoszlávok katonai rendeltetésű reptereként funkcionált, de 1954-ben a légierő kivonult a pulai polgári és katonai reptérre, valamint a „Cerklje ob Krka” (Breznice) katonai reptérre. Ezt követően a „Polje” reptér csak civil légi forgalmat szolgált ki 1954-től 1963-ig, amíg a megépült modernebb és nagyobb „Brnik” polgári reptér, és átvette „Polje” teljes szerepét. „Polje” ezt követően bezárt^[27].

1963. decemberében nyílt meg a polgári légi forgalom előtt, de csak 1964. januártól kezdte meg a reptér a rendszeres nemzetközi és belföldi légi forgalom kiszolgálását, mely az elkövetkezendő években csak növekedett. A növekvő forgalom terheltségét az 1968-ban megnyíló pulai polgári repülőtér. Az 1970-es években műszaki fejlesztésre került sor és a kifutópályát is korszerűsítették, új utas terminál, és egyéb kiszolgáló épületek építésére került sor, illetve a teherforgalom növekedése és kiszolgálása végett új vámraktárt is kialakítottak. 1978-ban felújításra került sor, újabb hosszall növekedett a kifutópálya méret, elérve a 3300 méter hosszúságot és 60 méter szélességet. A hosszabb kifutópálya eredményezhette az interkontinentális járatok megindítását[28]. 

A 474. számú szlovéniai „Cerklje” légi bázis^[29] alá tartozott, „Brnik-Ljubljana” polgári repülőtér^[30], és „Novo Mesto” polgári „sport” repülőtér ^[31].

 

A repülés technikai divízióban (parancsnokság) lévő zászlóaljak bevonásával létrehozták a 474. „Cerklje” légi bázist 1953. márciusban. A 474. légi bázishoz 1953-ban hozzárendelik a 184., 474., repülő technikai zászlóaljakat (VTB). A 474. repülő technikai zászlóalj beintegrálódik a 474. légi bázisba. A korábban „Ljubljana/Polje” 183. reptéri parancsnokságként, majd 1948-tól 184. repülő technikai zászlóaljként funkcionáló egységet, beintegrálták a megalakuló 474. légi bázisba.

A 474. légi bázist 1953-ban a 3. légi hadtest „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) 37. vadászbombázó repülős divízió (LBAD) alá sorolták, ahol 1959-ig működött. 1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 474. légi bázist az 1959-1964. közt működő 5. repülős (légi) parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá sorolták be.

Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. A cerkljei 474. légi bázist az 1964-1986. közt működő 5. légi hadtest (VaK) alá rendelték.

1968. októberében alakult meg a 474. légi bázis alá rendelve a 273. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA),. 1977. októberében feloszlatták.

1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO).  A 474. légi bázist az 1986-1992. közt funkcionáló 5. légierő körzeti parancsnokság (5. Ko RV i PVO) alá rendelték, ahol 1991-ig funkcionált.

1991-1992-ben a „jugoszláv háború” során az 5. Ko RV i PVO kivonásra került Szlovénia és Horvátország területéről és operatív csoportként összevonták a boszniai „Bihac” katonai reptér, „Zeljava” 200. légi bázis alá. A horvátországi katonai légi műveletekbe bevont „Zeljava” bázis alá bevonták az 1991. nyarán szlovén részről kivont 474. légi bázis erőit, mely erők a 399. tuzlai légi bázishoz tartozó boszniai Banja Luka (Mahovljani-Laktasi) „vegyes” polgári és katonai reptéren, valamit „Zaluzani” katonai reptéren állomásoztak, kialakítva a 474. légi bázist.^[32] Ezen „Banja Luka” légi bázis alá vonták be a zágrábi-plesói 151. légi bázist. Lényegében 1991. őszétől a 474. légi bázis a boszniai „Banja Luka” katonai repterén (Mahovljani-Laktasi) funkcionált, melyhez tartozott „Zaluzani” kisreptér. [33]

Ittléte alatt 1991. októberében alakult meg a 474. légi bázis alá rendelve a 43. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), az boszniai „Urije” (Prijedor) reptéren, valamint az 51. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA), a „Zaluzani” (Banja Luka)[34] reptéren.

1991. decemberében a 474. légi bázis alá vonták be a dalmáciai divuljei 500. légi bázis^[35], mint 50. repülésbiztonsági zászlóaljat „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA). 1991. augusztustól, a zászlóalj, mint 50. repülésbiztonsági századot „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), átirányították a 474. légi bázis alól a 171. légi bázis alá.

1968. októberében alakult meg a „Zeljava” 200. légi bázis alá rendelve a 236. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), az „Urije-Prijedor”[36] polgári kisreptéren (a második világháborúban partizán katonai reptér). 1991. augusztustól, mint 36. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA) funkcionált tovább a bánya lukai „Mahovljani” reptéren funkcionáló 474. légi bázis alatt, „Medeno Polje/Bosanski Petrovac”[37] polgári reptéren (a második világháborúban partizán katonai reptér).

A cerkljei 474. légi bázis alá rendelve 1968. októberében a „Brnik” bázison (polgári és katonai reptér Ljubljana) megalakult a 88. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA), mely zászlóaljhoz 1984-től hozzárendelték a 474. légi bázis repülésbiztonsági szakaszát „Vod za Obezbedenje Avijacije” (VOA). A 88. BOA 1991. augusztusban feloszlatták. 1968. októberében alakult meg a cerkljei 474. légi bázis alá rendelve a 262. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), mely századot 1987. szeptembertől a „Jedinstvo” haderő reform részeként a 200. légi bázis alá rendelték. 1990. évben a „Jedinstvo-2., 3.” haderő reform alapján megreformálták, mint 62. repülésbiztonsági századot „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA). 1977. októberében alakult meg a cerkljei 474. légi bázis alá rendelve a 27. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA) a „Novo Mesto” ” polgári sport repülőtéren[38]. 1984. júniustól már „békeidőbeli” hadrendbe állt. 1991. augusztusban feloszlatták.

1987. szeptemberében a „Cerklje” 474. légi bázison belül megalakult a légvédelem (PVO) 474. könnyű tüzér-rakéta divíziója „Laki Artiljerijski-Raketni Divizion” (LARD). 1992. júniusában a jugoszláv háború során megszűnő Jugoszláv Néphadsereg részeként feloszlott.^[39]

 

A 258. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB).

 

1911-ben a Pula várostól keletre eső „Valtura” (Valtursko polje) területén lévő polgári reptéren kezdte meg működését az első pulai reptéri légi forgalom. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején[40] a füves kifutóval rendelkező polgári célú reptér tovább fejlődött, mely 1924-re turisztikai célból már olaszországi „Ancona”, „Trieste” várossal is összekapcsolódott, valamint „Brijun” sziget és „Opatija” belföldi légi forgalmi járatok is indultak. A második világháború során a háborús bombázások révén megrongálódott, de a háború végével a jugoszlávok újjá építették.  

1952-ben a jugoszláv haderő modernizálta „Valtura” repteret és ellátta egy 2350 méteres beton kifutópályával. 1954-től a repteret birtokba vette a Jugoszláv Néphadsereg légi ereje és azt 1967-ig katonai célra használta. 1967. májusában a reptér egy részét megnyitották a polgári légi forgalom előtt (Pula- Ljubljana járat) és mint „Pula” civil- katonai „vegyes” reptere üzemelt tovább. Az 1980-as években modernizálták, fejlesztették, és mint „Pula” reptér működött, kiszolgálva a légierőt, mint 258. légi bázis.[41]   

 A második világháború előtt Rijeka területén az akkori Olaszország és az akkori Jugoszlávia osztozkodott.[42] A város „Susak” részét[43], a jugoszlávok birtokolták, ahol a jugoszláv „Aeroput” polgári légitársaság 1930-ban megnyitotta belföldi légi járatát Rijeka/ Susak és Zágráb közt, majd 1931-ben „Susak/Rijeka- Zagreb-Beograd”, „Susak/Rijeka- Split-Sarajevo”. 1936-ban pedig már közvetlen járatok indultak „Susak/Rijeka- Zagreb, Susak/Rijeka- Beograd, Susak/Rijeka- Borovo Selo,  Susak/Rijeka- Ljubljana, Susak/Rijeka- Sarajevo, Susak/Rijeka- Split, Susak/Rijeka- Zagreb” vonalon. A rijekai (Fiume) olasz városrészben 1939-től az „Adamich” és a „San Marco” mólók közt megkezdte funkcióját a hidroplánok fogadására és indítására szolgáló „vízi” reptér, ahonnan az olasz „Ala Littoria” légi társaság[44] indított járatot    Velencébe (Pulát érintve). A járatokat kétmotoros "Macchi 94" típusú repülőgépekkel hajtották végre, tizenöt üléssel az utasok számára. A hidroplánok „Ala Littoria” S.A. tulajdonában voltak.

A második világháború kitörésével a reptér szüneteltette működését. A háború végével a repteret átvette a jugoszláv hadsereg, mely során a füves leszállópálya szilárd burkolatot kapott. 1947-től, a párizsi békeszerződéssel, egész Rijeka város visszatért Jugoszláviához, az Isztria félszigettel együtt, ezzel együtt megindult újra a polgári légi közlekedés a „Susak/ Rijeka” reptéren is, mely új kiszolgáló épületeket kapott. Még ezen évben döntés született arról, hogy a „Grobnik-Sobol” reptér átveszi a helyét „Susak/Rijeka” reptérnek. 

„Grobnik-Sobol” (Grobnicko Polje) 1930. februárra készült el, de csak pár hónappal később, júliusban kezdte meg működést, füves kifutóval rendelkezve. A reptér nehézsége volt, hogy a környező dombok némileg nehezítették a nagyobb repülőgépek le és felszállását. Ezen tény a későbbiekben hozzájárulhatott „Krk” szigeten lévő „Omisalj- Rijeka” reptér fejlesztéséhez. 1931-ben megnyílt a polgári légi forgalom „Grobnik- Zagreb, Split, Sarajevo, Beograd” vonalakon.[45] A második világháború során szünetelt a polgári légi forgalom. A második világháború során a háborús bombázások révén megrongálódott, de a háború végével a jugoszlávok újjá építették.  A második világháború után 1947-től „Grobnik” átvette „Susak/ Rijeka” reptér helyét. Kisebb nagyobb szünetekkel működött tovább a reptér a polgári légi forgalom előtt, illetve a jugoszláv légierő pulai 258. számú légi bázisa alá rendelt légierő egységei állomáshelyet létesítettek a reptéren, mint tartalék „kisegítő” bázis. 1966-ban a reptér szilárd burkolatú 1600 méter hosszú és 30 méter széles kifutópályát kapott, és felújítottak több kiszolgáló objektumot, hangárt. „Grobnik/ Grobnicko Polje” reptér polgári és kereskedelmi repüléshez köthető szerepét átvette 1970-től a „Krk” szigeten „Omisalj” városkánál megépített új szilárd burkolatú reptér. „Grobnik” ezt követően az 1970-es évek végéről sportcélú civil reptérként és a légierő tartalék katonai reptereként funkcionált tovább, ahol a „Krila Kvarnera” repülős klub működhetett.[46] „Grobnik” már nem tudta tartani a kor követelményeihez való igazodást a légi forgalom, repülés tekintetében, ezért szükségessé vált egy új reptér megépítése. Ennek során figyelembe vették „Opatija”, „Urinj” (Rijeka járás) területét, de „Krk” sziget mellett döntöttek a kedvező geográfiai adottságok végett, főleg a nagyobb utasszállító repülők közlekedésre tekintettel. 

Az építkezés az 1960-as évek végén kezdték meg és 1970. májusra már meg is nyitották. Az elkövetkezőkben folyamatosan fejlesztik, bővítik alkalmassá téve a belföldi mellett a nemzetközi repülésre is. A kornak megfelelő 2500 méter hosszú és 45 méter széles kifutóval rendelkező reptér modern légi kikötőnek számított. Kiszolgálta a kereskedelmi, áruforgalmi légi közlekedést, a személyszállítást és repülőszemélyzeti képzést. Továbbá a jugoszláv légierő tartalék reptereként is funkcionált, ahol a pulai 258. számú légi bázis egysége állomásozott.[47]

Kisebb repülőgépek esetében rendelkezésre állt az 1985-ben épült civil „Cres-Losinj”[48], az 1976-ban megépült civil „Crljenka/ Vrsar”[49], 1981-től funkcionáló „Campanoz- Medulin”[50]                    repülőtér.[51]

 

A 258. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB) „Pula” 1953. márciusában alakult meg, a 258. repülő technikai zászlóaljból. 1953-ban hozzárendelik a „VVOS, VAS, LSC, VSUOA” oktatási és kiképzési intézményekhez^[52], ahol 1959-ig működött. 1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 258. légi bázist az 1959-1964. közt működő 5. repülős (légi) parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá sorolták be.

Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. A 258. légi bázist az 1964-1986. közt működő 5. légi hadtest (VaK) alá rendelték.

1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO). A pulai 258. bázist az 1986-1992. közt funkcionáló 5. légierő körzeti parancsnokság (5. Ko RV i PVO) alá rendelték. 1991-ben feloszlatták.

Az 1991-es szlovéniai és horvátországi háborúban 1991. őszén az egész pulai bázist kivonták Horvátországból és 1991. októberben a bázis technikáját a horvátországi szerb szakadár erőknek adták át, mely erő „Udbina” bázisukon a légvédelmi erők (PVO) könnyű tüzér-rakétás divíziójába vonta be (LARD).^[53]

A pulai 258. légi bázis alá rendelve 1968. októberében a „Pula” bázison megalakult a 243. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), mely századot 1971. októbertől „Grobnicko Polje” (Rijeka) reptérre irányítottak át.

1968. októberében alakult meg a pulai 258. légi bázis alá rendelve a 81. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA) a „Grobnicko Polje” (Rijeka) reptéren. 1971. októberben Krk szigeti reptérre irányították, majd 1984. júniusban megreformálták, mint 81. repülésbiztonsági századot „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA).

1987. szeptemberében a „Pula” 258. légi bázison belül megalakult a légvédelem (PVO) 258. könnyű tüzér-rakéta divíziója „Laki Artiljerijski-Raketni Divizion” (LARD). 1992. júniusában a jugoszláv háború során megszűnő Jugoszláv Néphadsereg részeként feloszlott. ^[54]

A 200. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB).

 

1956-ban a jugoszlávok a boszniai és horvát - akkori tagállami funkcióban lévő jugoszláv régiók- geográfiai határán húzódó „Pljesevica” hegység boszniai lábánál („Bihac” járás) megépítették szigorúan titkos földalatti repülőgép bunker hangárral és parancsnoksággal rendelkező légierő katonai létesítményüket a „Zeljava” 200. számú katonai légi bázist.  „Zeljava” bázis csak katonai reptérként funkcionált, 1958-1968. közt épült fel, és 1968-tól kezdte meg működését.^[55]

A földalatti bunker 505 objektum „Klek” megnevezéssel illették, illetve „Rupa” néven is jelölték, melyhez tartozott öt szilárd burkolatú kifutópálya rész, valamint „Licko Petrovo Selo” településnél lévő laktanya, mely mint logisztikai bázis. Az objektumhoz kapcsolódott a „Pljesevica” hegy tetején lévő légtér figyelő és jelentő (VOJIN) radar komplexum. A bázis alá tartozott maga Bihács (Bihac) város „Pokoj” részén lévő magaslaton funkcionáló katonai raktár, ahonnan üzemanyag csővezetéken keresztül juttatták a légi bázisra a kerozint. ^[56]

„Zeljava” tartalék reptereként funkcionált a horvátországi Lika tájegységben lévő „Udbina” katonai repülőtér^[57], valamint rendelkezésre áll a prijedori (Prijedor) „Urije” polgári „sport” reptér^[58],és a boszanszkó petrováci „Medeno Polje” sport reptér.

„Zeljava” tartalék, kisegítő reptereként épült meg „Zeljava” reptér építésének ideje során  a 2750 méter hosszú és 30 méter széles szilárd burkolatú kifutóval rendelkező horvátországi „Udbina” város melletti katonai célú reptér.[59] A reptér már a második világháborúban funkcionált, füves kezdetleges leszállópályával, mint a jugoszláv-partizán erők likai egységeinek reptere. A partizánok „Bunic” településnél alakítottak ki parancsnokságot, ahol funkcionált a „GSH-1 — vazduhoplovna baza” légi bázis.[60] A második világháború után a „Zeljava” bázis építésekor alakították ki a jelenlegi szilárd burkolatú udbinai repteret, mely a légierőt szolgálta és csak katonai reptérként funkcionált. 1960-1970. közt „Udbina” reptere megerősített beton bunker objektumokkal lett ellátva „Armirano-Betonski Skloniste” (ABS).[61]

A prijedori (Prijedor) „Urije” reptér szintén a második világháborúban hozták létre a jugoszláv partizán erők, légi bázisként. Füves kifutópályával rendelkezett.[62] A második világháború után civil sportcélú (vitorlázás, ejtőernyőzés, pilótaképzés) és kisebb mértékben mezőgazdasági repülésre használták, mind amellett katonai kisegítő reptérként is funkcionált.[63]

A boszanszki petrováci (Bosanski Petrovac) „Medeno Polje” reptér szintén a második világháborúban hozták létre a jugoszláv partizán erők, 1944-ben légi bázisként.[64] Füves kifutópályával rendelkezett. A második világháború után civil sportcélú (vitorlázás, ejtőernyőzés, pilótaképzés) és kisebb mértékben mezőgazdasági repülésre használták, mind amellett katonai kisegítő reptérként is funkcionált. [65]

Az 1964-es „Drvar-2.” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén a „Bihac” légi bázison („Klek” radar objektum és „Objekt 505” földalatti repülőgép hangár bunker)^[66] megalakult az 5. légi hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) alárendeltségében a „Zeljava” 200. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB)[67]. A bihácsi 200 légi bázist az 1964-1986. közt működő 5. légi hadtest (VaK) alá tartozott, melynek főparancsnoksága „Zagreb” városban volt.

Az 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO). A 200. légi bázist az 1986-1992. közt funkcionáló 5. légierő körzeti hadtesti parancsnokság (5. Ko RV i PVO) alá rendelték, ahol 1991-ig funkcionált. Az 5. RV i PVO főparancsnoksága „Zagreb” városban volt és kontrolálta a szlovén, horvát és nyugat-boszniai légteret is.

Az 1991-1992-es „jugoszláviai háború” során az 5. Ko RV i PVO megszűnt, helyette egy operatív csoport „operativna grupa” alakult és a korábbi zágrábi főparancsnokságot „Zeljava” bázisra irányították át. Az 1992-ben Boszniában kirobbanó háborús helyzet végett az 5. OG RV i PVO kivonásra került „Zeljava” bázisról és alárendelték a megalakó 2. Ko RV i PVO[68] alá, melynek központja „Sarajevo-Rajlovac” volt. Ezen formáció azonban a háború miatt megszűnt, 1992. május-júniusban a Jugoszláv Néphadsereg feloszlott a „Zeljava” bázis lényegében 1992. májusban kivonásra került boszniai bázisokról a Szerbiához tartozó koszovói „Pristina” reptéri bázisra (Slatina).^[69]

1968. októberében alakult meg a plesói 151. légi bázis alá rendelve a „Divulje” (Split) bázison a 67. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA), mely zászlóaljat 1984. júniusban megreformálták és „Udbina” bázisra („Zeljava/Bihac” bázis tartalék reptér) irányították át. 1987. szeptemberben pedig a „Jedinstvo” haderő reform alapján a bihácsi 200. légi bázis alá rendelték, mint udbinai egységet (Udbina tartalék katonai reptéri bázis)[70].

1968. októberében alakult meg a 200. légi bázis alá rendelve a 236. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), az „Urije/Prijedor” reptéren. 1991. augusztustól, mint 36. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA) funkcionált tovább a 474. légi bázis alatt, „Medeno Polje/Bosanski Petrovac” reptéren.

1968. októberében alakult meg a cerkljei 474. légi bázis alá rendelve a 262. repülésbiztonsági század „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), mely századot 1987. szeptembertől a „Jedinstvo” haderő reform részeként a 200. légi bázis alá rendelték. 1990. évben a „Jedinstvo-2., 3.” haderő reform alapján megreformálták, mint 62. repülésbiztonsági századot „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA).

1982. februárban a 200. légi bázis légvédelmi könnyű tüzér divíziójából (LAD) megalakult a bihácsi 200. légi bázis 200.. könnyű tüzér-rakéta ezrede „Laki Artiljerijski-Raketni Puk” (LARP). 1992. júniusában, miután áthelyezték „Pristina” reptéri bázisra, a „jugoszláv háború” során megszűnő Jugoszláv Néphadsereg részeként feloszlott. ^[71]

 

A 84. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB).

 

Bár az első ballonos és repülős (hidroplán) tevékenység az 1910-es évekhez kapcsolódik Zadár (Zadar) tekintetében, mégis a polgári menetrendszerinti személy és teherforgalom az 1930-as évekhez kapcsolódik.^[72]Az észak- dalmáciai Zadárt (Zadar) az 1920-as „Rapallo-szerződéssel”^[73] az Olasz Királyság kapta meg.^[74] 1923-1924. közt az olaszok „Ancona” városban létrehozták hidroplán repülők számára kialakított légi-vízi repterüket, ahol az Olasz Légügyi Minisztérium adott engedélyt öt kereskedelmi légitársaság részére, a bel és külföldi repülőjáratok üzemeltetéséhez. 1928-ban történt meg az első légi járat elindítása „Ancona-Zadar” közt, mely összekapcsolódott a ”Trieste” (Trieszt) és „Venezia” (Velence) úgynevezett „Észak-Adria” vonallal, létrehozva a „Trieste-Venezia-Ancona” és „Ancona-Zadar-Trieste” járatot. 1936-ban Zadár „Ravnica” légi-vízi reptér, irányába az olasz „Ala Littoria” rendszeres kereskedelmi járatokat üzemeltetett és modernizálta hidroplán repülőgép parkját.^[75]1940-ben a második világháború kezdetén az olaszok az „Ala Littoria” légitársaságot katonai célra vették igénybe fenntartva az „olasz csizma” és Zadár közti hadi légihidat. A második világháború során (1941-1943. közt) az olasz hadsereg ellenőrizte területileg Zadárt (Zara) provinciát, „Split” (Spalato) és „Kotor” (Cattaro) provinciákkal együtt.^[76] Ennek során az olaszok Zadár régióban (olasz provincia) a rendelkezésre álló „Ravnica” hidroplánok fogadására alkalmas reptér mellett, elsősorban a katonai célra használt „Ala Littoria” légitársaság kerekes repülőgépei részére, nekikezdtek „Donji Zemunik” és „Skabrnje- Prkos” területén katonai reptér kialakításának.^[77] 1942-ben kibővítették az olaszok a légi erő számára a „Zemunik” (Zadar) füves pályájú repteret, illetve a „Zadar-Nadin” (Prkos) repteret, melyet elhelyezkedése végett „Prkos-Skabrnje” reptérnek is hívtak (napjainkban „Skabrnje” labdarúgó pályája)^[78] Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció, Zadár (Zadar) és régiója német fennhatóság alá került, és a németekkel szövetséges Független Horvát Állam bevonult az egykori olasz dalmáciai provinciába. „Donji Zemunik” repülőtér eleinte a németek, majd a Független Horvát Állam„ légi ereje használta.

1944. novemberében a jugoszláv partizán erők (NOVJ) elfoglalták Zadart^[79] és régióját, mely során azon a helyen, ahol az olasz hadsereg a háború elején megkezdte a repülőtér építését, a NOVJ légierő a brit légierő segítségével 1945-ben „Zemunik”, valamint a „Skabrnja-Prkos” repülőtereken létrehozta a zadári légi bázisát.^[80] 1945-től már katonai reptérként funkcionál „Zemunik” légi bázis, ahol elkezdődött az első pilótaképzés.^[81] „Prkos” repteret bezárták. „Zemunik” átvette a helyét, mint légi bázis. A Jugoszláv Légierő a bázist az 1950-es években ellátta szilárd burkolattal és 1953-tól, mint 84. számú légierő bázis a Légierő Katonai Akadémia „Vazduhoplovna Vojna Akademija” (VVA) kiképző és oktató reptereként használta, mind emellett külföldi pilótákat is képeztek; Irak, Líbia, Zambia, Burma, Algéria, Palesztin. Továbbá a légierő alá tartozó légi tűzoltó repülő század (676. ppae) is a bázison állomásozott, illetve kiszolgálta a haditengerészetet támogató légierő egységeit, összekapcsolódva „Divulje”^[82] és „Mostar” bázisokkal.^[83] 1967-ben a zadári önkormányzat közreműködése révén megalakult a „Zadar Aeroport” légitársaság. Ez volt az első lépcső a zadári polgári légiközlekedés fejlődése tekintetében, egy új kereskedelmi civil reptér megépítésére. 1968-ban a már meglévő katonai bázis szilárd kifutópálya mellé megépült a civil reptér szilárd kifutója. Az új reptér 1969. áprilisban nyitották meg a polgári személy és teherforgalom részére. A reptér az 1970-es, 1980-as évben élte a fénykorát, mint „vegyes” katonai-civil reptér, 1991-ig. 1991-ben a „jugoszláv háború” során bezárták. Csak a háború után nyílt meg, mint a horvát légierő katonai bázisa, majd, mint polgári légi kikötő. Ezzel „vegyes” (katonai-civil) reptérként funkcionál.

1953.márciusában a repülés technikai divízióban (parancsnokság) lévő zászlóaljak bevonásával alakult meg a „Zemunik” reptéren a 84. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB). A 84. légi bázishoz 1953-ban hozzárendelik a 84., 208., repülő technikai zászlóaljakat (karbantartási egység). A 84. repülő technikai zászlóalj beintegrálódik a 84. légi bázisba. A korábban zemuniki 43. reptéri parancsnokságként, majd 1948-tól 208. repülő technikai zászlóaljként funkcionáló egységet, beintegrálták a megalakuló 84. légi bázisba. A 84. légi bázist 1953-ban a 3. légi hadtest „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) 21. vegyes repülős divízió (MAD) alá sorolták, ahol 1959-ig működött.

1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 84. légi bázist az 1959-1964. közt működő 9. légi hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá sorolták be.

A 229. gépjárműves zászlóaljat „Automobilski Batajun” (ATB) még a 9. légi hadtesti parancsnokság aló tartozó 84. légi bázis alá rendelve alakították meg. 1964. májusban feloszlatták.

Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. A 84. légi bázist az 1964-1986. közt működő 5. légi hadtest (VaK) alá rendelték.

1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO). A 84. légi bázist az 1986-1992. közt funkcionáló 5. légierő körzeti hadtesti parancsnokság (5. Ko RV i PVO) alá rendelték, ahol 1991-ig funkcionált bázisként.

1991-1992-ben a „jugoszláv háború” során az 5. Ko RV i PVO kivonásra került Szlovénia és Horvátország területéről és operatív csoportként összevonták a boszniai „Bihac” katonai reptér, „Zeljava” 200. légi bázis alá. A zemuniki légi bázist kivonták és átirányították a horvátországi szerb szakadárok ellenőrizte „Udbina” katonai reptérre. 1992-ben a horvátországi és boszniai háború során strukturális változáson átesett jugoszláv haderő új, szarajevói a 2. Ko RV i PVO[84] alá rendelték.^[85]

1968. októberében alakult meg a zemuniki (Zadar) 84. légi bázis alá rendelve a „Divulje”[86] bázison a 62. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA), mely zászlóaljat 1984. júniusban megreformálták.

1968. októberében alakult meg a zemuniki (Zadar) 84. légi bázis alá rendelve a „Kastel-Split” (Resnik)[87] reptéri 106. repülésbiztonsági szakasz „Vod za Obezbedenje Avijacije” (VOA), a „Kastel-Split” 107. repülésbiztonsági szakasz „Vod za Obezbedenje Avijacije” (VOA), a „Zemunik” 108. repülésbiztonsági szakasz „Vod za Obezbedenje Avijacije” (VOA). Mindhárom szakaszt 1975-1977. közt feloszlatták.

1977. októberben alakult meg „Zemunik” bázison a 17. légi segéd (támogató) pilóta szakasz „Vazduhoplovni Dopunski Vod-pilot” (DOPV), 1984. júniusban feloszlatták.

1968. októberében alakult meg a zemuniki (Zadar) 84. légi bázis alá rendelve a „Divulje” (Split) bázison a 84. légi bázis repülésbiztonsági százada (COA). 1975. júniusában átszervezték, megreformálták, mint 500. repülésbiztonsági zászlóaljat „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA). 1977. októberben kivonták a 84. légi bázis alól és az 5. légi hadtest (VaK) önálló egységeként átkeresztelték 50. repülésbiztonsági zászlóaljjá „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA)[88].

1987. szeptemberében a „Zemunik” 84. légi bázison belül megalakult a légvédelem (PVO) 84. könnyű tüzér-rakéta divíziója „Laki Artiljerijski-Raketni Divizion” (LARD). 1992. júniusában a jugoszláv háború során megszűnő Jugoszláv Néphadsereg részeként feloszlott.^[89]

 

Légvédelem

 

A 5. Ko RV i PVO alá tartozott a 155. légvédelmi rakéta ezred, mely négy rakéta divízióból (1. rdPVO-Cerklje bázis, 2. rdPVO- Karlovac, 3. rdPVO- Sisak/ Zazina, 4. rdPVO- Zabok) állt és egy darab rakéta-technikai divízióból (1.rtdPVO-Kerestinac). A rakétás ezred rendelkezett S-75M „Volhov” közepes- hatótávolságú rakéta rendszerrel. A légvédelmi rakéta rendszer biztosította a légvédelmét az 5. Ko RV i PVO körzetében lévő katonai bázisoknak. Az 5. Ko RV i PVO alá tartozott a 350. légvédelmi rakéta ezred, mely négy rakéta divízióból (1. rdPVO-Sentvid bázis, 2. rdPVO- Ljubljana, 3. rdPVO- Logatec, 4. rdPVO- Postojna) állt és egy darab rakéta-technikai divízióból (1.rtdPVO-Vrhnika). A rakétás ezred rendelkezett „S-125M Neva M” közepes- hatótávolságú rakéta rendszerrel. A légvédelmi rakéta rendszer biztosította a légvédelmét az 5. Ko RV i PVO körzetében lévő katonai bázisoknak.

 

Légi bázisok.

 

A továbbiakban a csak katonai vagy polgári és katonai repterek esetében az ott jelen lévő légierő repülős, helikopteres, illetve egyéb szolgálatának esetében, az adott repteret, mint légi bázist jelöltem meg, tekintettel arra, hogy a legi erő jelenlétével a polgári funkciójú reptereken is katonai erő szolgált, állomásozott.

 

A 111. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

 

1944. decemberében jött létre „Novi Sad” légi bázison a 422. támadó-harci repülő ezred „Jurisni Avijacijski Puk” (JAP), a „Vitruk”^[90] csoport 166. szovjet harci repülő ezredből (GSAP)^[91]. 1945. májustól a „Pleso” légi bázison állomásozott az ezred, szovjet támadó „Ilyusin Il-2”^[92] harci csatarepülőkkel ellátva. Kezdetben a 42. támadó-harci repülős divízió alá tartozott, majd 1945. augusztustól a 2. vegyes repülős divízió (MAD) alá sorolták. 1948-ban a 422. támadó-harci repülő ezred átkeresztelték 111. támadó-harci repülő ezreddé (JAP). Az ezred 1948-1952. közt 111. támadó-harci repülő ezredként, 1952-1961. közt pedig vadászbombázó repülő ezredként „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP) funkcionált. Az ezred „Zagreb” légi bázison állomásozott 1948-1949. közt, majd 1949-1961. közt „Cerklje” bázisra irányították át. Az ezred rendelkezett 1952-ig „Il-2” repülőkkel, 1961-ig pedig amerikai „F-47D Thunderbolt”^[93] vadászrepülőgépekkel.

1949-ben az ezredet a 37. divízió alá rendelték. 1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók. A 37. divízió a 3. VKOS alá került.  1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 37. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 5. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.^[94] 

Az ezred 1949-1961. közt „Cerklje” bázison állomásozott. Az ezred 1948-1952. közt 111. támadó-harci repülő ezredként, 1952-1961. közt pedig vadászbombázó repülő ezredként „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP) funkcionált. 1961-ben a 111. vadászbombázó ezredet feloszlatták. Még ugyanezen évében a 111. hadrendi azonosító meghagyása mellett megalakult a 111. támogató repülő ezred „Pomocni Avijacijski Puk” (PPA). 1961-ben a 119. légi szállító ezredben „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP)^[95] megalakult és alá rendelt 679. légi szállító századot „Transportna Avijacijska Eeskadrila” (TRAE) átirányították „Cerklje” bázison újonnan megalakuló 111. támogató repülő ezredbe „Pomocni Avijacijski Puk” (PPA). Az ezredet alkotta még, a frissen létrehozott „Pleso” légi bázison megalakuló 894. összekötő század „Eskadrila za Vezu” (AEV)^[96]. Ezen két század alkotta a 111. PPA alapjait. „

Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. Az 111. PPA ezred az 5. VK megszűnésével, 1964-től a létrejövő 5. repülős (légi) hadtestbe „VaK” funkcionál. [97]

1961-1966. közt ellátták az ezredet szovjet „Lisunov Li-3”^[98] szállító repülőkkel, 1961-1969. közt pedig jugoszláv összekötő, mentő és ejtőernyős feladatok ellátására szolgáló „Ikarus Kurir”^[99] repülőkkel.

 

Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe 1964-től a repülős (légi) hadtest „VaK” lép.

1964-től szinte folyamatos időközönként törtét a repülőgéppark modernizációja. Az ezredet ellátták 1964-1973. közt szovjet „Mi-4” ^[100] polgári és katonai rendeltetésű szállító helikopterekkel,1966-1976. közt amerikai (USA) „Douglas C-47/Skytrain-Dakota^[101] katonai szállító repülőkkel, 1974-1992. közt szovjet „Mi-8” ^[102] polgári és katonai rendeltetésű szállító helikopterekkel, 1976-1991. közt szovjet kéthajtóműves, légcsavaros gázturbinás „AN-26”^[103] szállító repülőgépekkel, valamint szintén szovjet egymotoros, kétfedelű „AN-2”^[104] szállító repülőgépekkel, 1982-1992. közt francia licensz alapján jugoszlávok gyártotta „SA-341 Gazella”^[105] könnyű többcélú helikopterekkel és francia licensz alapján a jugoszlávok gyártotta (SOKO) „SA-341/2 Gamma”^[106] könnyű többcélú helikopterekkel.[107]

 

1961-ben feloszlatott 111. vadászbombázó ezredet „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) a 111. hadrendi azonosító meghagyásával átreformálták és létrehozták „Cerklje” bázison még 1961-ben a 111. támogató repülő ezredet „Pomocni Avijacijski Puk” (PPA). Ugyanezen évben a 119. légi szállító ezredben „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP)^[108] megalakult és alá rendelt 679. légi szállító századot „Transportna Avijacijska Eeskadrila” (TRAE)^[109] átirányították a szlovéniai „Cerklje” bázison újonnan megalakuló 111. támogató repülő ezredbe „Pomocni Avijacijski Puk” (PPA). 1991-ben ezen századot a 138. légi szállító brigád „Transportni Avijacijski Brigad” (TRABR)^[110] alá vonták be.

 

A 679. légi szállító század „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE) 1961. márciusban „Zemun” bázison alakult meg a 119. légi szállító ezred[111] részeként  „Li-3” repülőkkel. Még ugyanezen évben „Cerklje” bázisra átirányították a századot, ahol alárendelték a 111. PPA alá. 1961-1966. közt „Li-3” repülőkkel, 1966-1976. közt „C-47” repülőkkel, 1976-1992. közt „AN-26” és „AN-2” repülőkkel látták el a századot. 1991. évben a század „Batajnica” bázisra irányították és besorolták a 138. légi szállító brigád „Transportni Avijacijski Brigad” (TRABR)[112] alá.

 

Az 111. támogató repülő ezredbe „Pomocni Avijacijski Puk” (PPA) irányították még az 1961-ben, az 5. légi hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) összekötő századából „Avijacijska Eskadrila za Veza” (AEV) a Zágráb melletti „Pleso” légi bázison (Velika Gorica) állomásozó 894. összekötő századot „Eskadrila za Vezu” (AEV).

 

A 894. összekötő század „Eskadrila za Vezu” (AEV). 1961-ben az 5. Légi (Repülős) Hadtesti Parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) összekötő századából alakult meg „Zagreb” légi bázison. 1961-ben a század a 111. támogató ezredbe integrálódik be. 1964-től „Pleso” aztán „Lucko” bázisra irányították. A századot „SA-341 Gazela” helikopterekkel látták el. A század a 111. ezredben 1972-től a helikopteres századként „Helikopterska Eskadrila” (HE) funkcionált, majd 1981-től a plesói bázison helikopter osztályként „Helikoptersko Odeljenje” (HO), 1985-től a „Brnik” (Ljubljana) bázison helikopter összekötő felderítő századként „Helikopterski Eskadrila Izvidacka Veza” (HEIV) működött tovább. 1988-ban a 894. helikopter összekötő felderítő századba „Helikopterski Eskadrila Izvidacka Veza” (HEIV) integrálták, a 897. helikopter összekötő felderítő századot „Helikopterski Eskadrila Izvidacka Veza” (HEIV) mint helikopter osztályt. A szlovéniai és horvátországi harcok során a századot a 111. PPA részeként „Pleso” bázisról kivonták „Zeljava/Bihac” légi bázisra, majd beintegrálták a „Horvátországi Szakadár Szerb Erők” (Vojska Srpska Krajina) „Udbina” bázison állomásozó katonai erejébe.

 

1968-ban a „Cerklje” bázisról „Pleso” légi bázisra irányították át a 111. támogató repülő ezredet „Pomocni Avijacijski Puk” (PPA).

1964-ben a 107. helikopter ezredből „Helikopterski Puk” (HEP)^[113] a 111. PPA-ba irányítottak két légi szállító századot. Az egyik a 780. légi szállító repülő század „Transporta Avijacijska Eskadrila” (TRAE) volt, a másik a 781. légi szállító repülő század „Transporta Avijacijska Eskadrila” (TRAE) volt.

 

A 780. légi szállító repülő század „Transporta Avijacijska Eskadrila” (TRAE) 1961-ben alakult meg a 107. helikopter ezredben[114]. A megalakult századot ellátták szovjet „Mi-4” polgári és katonai rendeltetésű szállító helikopterrel. 1964-ben a századot „Nis” bázisról átirányították „Pleso” (Zagreb) bázisra és besorolták a 111. támogató repülő ezred (PPA) alá. A váltás eredménye képen a korábbi „Mi-4” helyét 1973-tól a modernebb „Mi-8” szovjet polgári és katonai rendeltetésű szállító helikopterek vették át. A századot az 1991-1992. jugoszláv háború során kivonták a boszniai „Zaluzani” reptéri bázisra (Banja Luka), majd 1992-től bevonták a boszniai szerb haderő „Vojska Republika Srpska” (VRS) 92. vegyes dandárjába (MABR).[115]

 

A 781. légi szállító repülő század „Transporta Avijacijska Eskadrila” (TRAE) 1961-ben alakult meg a 107. helikopter ezredben. Az 1961-ben megalakult századot ellátták szovjet „Mi-4” polgári és katonai rendeltetésű szállító helikopterrel. 1964-ben a századot „Nis” bázisról átirányították „Pleso” (Zagreb) bázisra és besorolták a 111. támogató repülő ezred (PPA). alá. A váltás eredménye képen a korábbi „Mi-4” helyét 1973-tól a modernebb „Mi-8” szovjet polgári és katonai rendeltetésű szállító helikopterek vették át. A századot az 1990. „Jedinstvo-3.” haderőreform során feloszlatták. Technikáját és állományát beintegrálták a 111. repülő dandárba.[116]

 

1966-ban alakult meg a 111. PPA ezred önálló repülő osztályaként az ezred összekötő repülő osztálya „Avijacijska Odeljenja Veza” (AOV). 1972-ben a 111. PPA önálló AOV osztályát a Jugoszláv Néphadsereg (JNA), 9. hadtest parancsnoksága alá rendelték, ahol, 1973-ban bevonták a 82. repülő dandár, 467. ELABA századába. ^[117]  1973. decemberében alakult meg a 111. PPA ezredében az „Osijek” bázison a 685. légi szállító repülő század (TRAE), mely 1990-ben megszűnt. 1978-tól a 111. támogató repülő ezredet átnevezték 111. légi szállító repülő ezreddé „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP), majd 1982-től a 111. légi szállító repülő ezredet  (TRAP) átkeresztelték 111. repülő dandárrá „Avijacijska Brigada” (ABR), mely megnevezéssel 1991-ig funkcionált. 1982-ben, a korábban 82. repülő dandárban szolgáló 466. könnyű harcoló repülő századot „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA)^[118] feloszlatták. A század technikáját és állományát a 82. repülő dandárból a 111. légi szállító repülő ezredbe irányították át, ahol létrehozták belőle a 711. páncélosok elleni helikopter századot „Protivoklopna Helikopterska Eskadrila” (POHE).

 

A 711. páncélosok elleni helikopter század „Protivoklopna Helikopterska Eskadrila” (POHE) 1982-ben alakult meg a 111. ABR dandárban. A 466. könnyű harcoló repülő századot „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA) felszámolásával, az ELABA technikáját és állományát magába olvasztva. A 711. POHE rendelkezett 1982-1989. közt „SA-341 Gama” (HN-42) helikopterekkel, 1989-1990. közt „SA-342” (HN-45) helikopterekkel. 1991-ben a század „Pleso” bázison állomásozott, bevonva az 1991-1992-es jugoszláv háborúba. 1992-ben a század technikája átkerült a megalakuló Boszniai Szerb Köztársaság Hadseregébe (VRS).[119]

 

1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három hadtesti „korpus” (Ko) légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO). Ezáltal az ezred az 5. VaK-ból átkerült a létrejövő 5. hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (5. Ko RV i PVO) alá. 1988-ban újabb páncélosok elleni helikopter század alakult meg a dandárban, a 713. POHE.

 

A 713. páncélosok elleni helikopter század „Protivoklopna Helikopterska Eskadrila” (POHE) 1982-ben alakult meg a 111. ABR dandárban. A 466. ELABA felszámolásával, az ELABA technikáját és állományát magába olvasztva. A 713. POHE rendelkezett 1982-1989. közt „SA-341 Gama” (HN-42) helikopterekkel, 1989-1990.közt „SA-342”(HN-45) helikopterekkel. 1991-ben a század „Pleso” bázison állomásozott, bevonva az 1991-1992-es jugoszláv háborúba. 1992-ben a század technikája átkerült a megalakuló Boszniai Szerb Köztársaság Hadseregébe (VRS).[120]

 

A 111. dandárban 1987-ben létrehozták a parancsnoki repülős osztályt „Stabna Avijacijska Odeljenja” (SAO), mely 1990-ig funkcionált. A 111. repülő dandár 1986-ra alárendeltségébe tartozott:

-894. helikopter összekötő felderítő századba „Helikopterski Eskadrila Izvidacka Veza” (HEIV)-„Brnik” (Ljubljana)

- 685. légi szállító repülő század „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE)-„Osijek”-1990-ben feloszlatva

- 679. légi szállító repülő század „Transporta Avijacijska Eskadrila” (TRAE)- „Pleso”

- 780. légi szállító repülő század „Transporta Avijacijska Eskadrila” (TRAE)- „Pleso”

- 781. légi szállító repülő század „Transporta Avijacijska Eskadrila” (TRAE)- „Pleso”- 1990-ben feloszlatva

- 711. páncélosok elleni helikopter századot „Protivoklopna Helikopterska Eskadrila” (POHE)- „Lucko”

- 713. páncélosok elleni helikopter századot „Protivoklopna Helikopterska Eskadrila” (POHE)- „.Lucko”

 

 1991, októbertől a 111. repülő dandárt átnevezték 111. helikopter ezreddé „Helikopterski Puk” (HEP).  A helikopteres ezred két helikopter századból és egy repüléstechnikai és karbantartási központ „Vazduhoplovnotehnicko Center za Odrzavanje” (VTCOd) állt. A „Pleso” bázison állomásozott. Az 1991-től kirobbanó „jugoszláv háború” során az 5.  Ko RV i PVO kivonásra került a háború sújtotta Horvátországból, Boszniába. A 111. HEP ezred megmaradt egy századát a „Zaluzani” (Banja Luka) bázisra irányították. A 1992-ben Boszniában is harcok kezdődtek, az 5. Ko RV i PVO megszűnt és létrejött a szarajevói 2. Ko RV i PVO, melybe beintegrálták a 111. HEP ezredet. Miután háborús helyzet kiterjedt Boszniában a 111. helikopter ezredet (annak megmaradt erőit) a szerbiai „Kraljevo” légi bázisra vonták ki 1992. májusban.

 

 

A 117. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

 

1944. decemberében „Veliki Radinci” bázison megalakult a 112. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP)^[121], mely ezredet 1948-ban átkereszteltek 117. vadászrepülő ezreddé (LAP). 1948-1953. közt vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) funkcionált. Az ezred 1948-ban „Pula”, 1948-1949. közt „Cerklje”, 1949-1951. közt „Zemun”, 1951-1960. közt „Batajnica” légi bázisain állomásoztatta erőit. 1949-ben az ezredet közvetlen a légierő főparancsnoksága alá tartozott 1952-ig, majd 1953-ban alárendelték a 44. divízió alá. 1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók. A 44. divízió a 7. VKOS alá került. 1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 44. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 5. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.

Az ezred 1953-1956. közt vadászbombázó repülő ezredként „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP) funkcionált, majd 1956-1991. közt ismét vadászrepülő ezredként „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) működött tovább.

Az ezred kezdetben 1948-1950. közt szovjet „Jak-9P” vadászrepülőkkel rendelkezett. 1950-től megérkeztek az hazai, jugoszláv „Ikarus S-49A”^[122] harci repülőgépek, melyek 1953-ig szolgáltak. Ezen gépeket követte 1953-tól 1956-ig funkcionáló „F–84 G Thunderjet”^[123] amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgépek, majd jöttek az 1956-1963. közt szolgáló „Sabre F-86E”^[124] amerikai transzszonikus[125] vadászrepülőgépek.^[126] 1961-1968. közti a korábbi repülőket a modernebb „North American F-86D Sabre Dog”^[127] amerikai elfogó vadászgépek váltottak. ^[128]

Az ezred 1951-1960. közt „Batajnica” légi bázisain állomásoztatta erőit. A 117. ezred 1960- tól a „Pleso” légi bázison állomásozott.

Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. A 117. ezred az 5. VK megszűnésével a létrejövő 5. repülős (légi) hadtestbe „VaK” került besorolásra.

A 117. ezred 1964-1968. közt „Pleso” légi bázison állomásozott erőivel. Ezen erőket alkotta az 1961-ben az ezreden belül létrejövő 124., 125., 126. vadászrepülő századok „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)^[129]. 

 

A 124. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE) 1961-ben alakult meg a 117. vadászrepülő ezreden belül „Pleso” légi bázison (Zagreb). A század rendelkezett 1961-ben amerikai „F-86E”, majd 1963-tól amerikai „F-86D” harci repülőkkel. 1967-ben a század „Pleso” bázisról átköltözött „Zeljava/Bihac” bázisra, ahol 1992-ig állomásozott. 1992-től Bihácsról kivonták a boszniai háború miatt „Ponikve/Uzice” légi bázisra. 1967-től a században megjelent a „MIG-21” szovjet harci repülőcsalád repülő gépei.[130]

 

A 125. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE) 1961-ben alakult meg a 117. vadászrepülő ezreden belül „Pleso” légi bázison (Zagreb). A század rendelkezett 1961-ben amerikai „F-86E”, majd 1963-tól amerikai „F-86D” harci repülőkkel. 1967-ben a század „Pleso” bázisról átköltözött „Zeljava/Bihac” bázisra, ahol 1992-ig állomásozott. 1992-től Bihácsról kivonták a boszniai háború miatt „Ponikva/Uzice” légi bázisra. 1967-től a században megjelent a „MIG-21” szovjet harci repülőcsalád repülő gépei.[131]

 

A 126. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE) 1961-ben alakult meg a 117. vadászrepülő ezreden belül „Pleso” légi bázison (Zagreb). A század rendelkezett amerikai „F-86E” harci repülőkkel. 1964-ben a századot kivonták a 117. ezredből és átirányították a 204. ezred[132] alá.[133]

 

1966-ban a VaK mellett létrejöttek a légvédelmi divíziók (dPVO). A 117. ezredet a 15. dPVO-hoz^[134] csatolták, ahol 1986-ig tevékenykedtek.

1961-ben a 185. oktató- kiképző repülő ezredben „Skolski Avijacijski Puk” (SAP)^[135] létrehozott és 1964-ben a 204. ezredbe^[136] átirányított 129. vadászrepülő századot „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE)^[137],

 

1961. áprilisában alakult meg a pulai 185. kiképző ezredben a 129. vadászrepülő század „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE). 1961-1964. közt a századot a 204. vadászrepülő ezredbe[138]vonják be. 1967-től a 117. vadászrepülő ezredbe irányították át a 129. vadászrepülő századot „Lovacka Avijacijska Eskadrila” (LAE). 1975. áprilisában a 129. LAE egy részéből létrehozták a 229. vadászbombázó repülő századot (LBAE), amit ismét bevontak a pulai 185. kiképző ezredbe[139]. A 229. LBAE 1991-1992. közt „Golubovic/Titograd” bázisra irányították és bevonták a 172. vadászbombázó repülő ezredbe[140]. Meg kell említeni, hogy a 129. LAE azon része, mely nem integrálódott be a 229. LBAE alá, az megmaradt 129. LAE-ként a 117. ezredben 1982-ig. 1982-től a 129. LAE-t bevonták ismét a pulai 185. kiképző ezred alá. Az 1991-ben kitörő horvátországi háború során ismét a 117. ABR alá vonták be a századot és 1991. szeptemberben a tuzlai reptéri bázisra (Dubrave/Tuzla) irányították át Pulából. A 117. ABR-ben a 105. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)[141] alá került bevonásra, ahol 1992. januártól kezdte meg a század a szolgálatát. 1992. áprilistól bevonták a Repülős Katonai Akadémia „VVA”[142] alá és Tuzlából kivonásra került „Pristina” bázisra. 1992. májusban megszűnik a század és technikai parkját és állományát a 83. és 204. vadászrepülő ezredbe[143] integrálták.[144]

 

1968-ban a 82. repülő dandárból (ABR)^[145] a 238. vadászbombázó repülő századot (LBAE)^[146]. 1968-tól 1991-ig a 117. vadászrepülő ezredhez (LAP), illetve mivel 1991-ben átkeresztelték dandárrá, 1991-től a 117. repülő dandárhoz csatolják.

 

1961. áprilisban a „Cerklje” bázison a 109. vadászbombázó repülő ezredben[147] megalakult a 238. vadászbombázó ezred (LBAE), ellátva kezdetben amerikai „F-84G”, majd jugoszláv „J-21 Jastreb” és „Orao” harci repülőkkel. A 109. ezredet 1966-ban átnevezték 82. repülő dandárrá „Avijacijska Brigada” (ABR). 1991-ben kirobbanó horvátországi háború során a századot átirányították „Banja Luka” (Mahovljani) bázisra és bevonták a 117. ABR alá.[148]

 

Szintén 1968-tól, szintén a 82. repülő dandár alól a 117. ezredbe irányították át a 352. felderítő repülő századot „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE)^[149], mely századot átkereszteltek vadászrepülő felderítő századdá „Lovacka Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (LIAE).

 

A 352. felderítő repülő század  „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE).1961. áprilisban alakult meg a plesói 184. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP) alá rendelve, ellátva 1961-1963. közt „F–84 G Thunderjet”  amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgéppel, 1964-1968. közt „North American F-86D Sabre Dog” amerikai elfogó vadászgéppel, 1968-1997. közt pedig „MIG- 21 (R)”  szovjet harcászati vadászrepülőgéppel, amerikai (USA) „Lockheed C-141 Starlifter és 151 ” szállító repülőkkel. A század 1968-ig Bihácson (Zeljava) állomásozott, majd 1992-től „Batajnica” légi bázison. 1961-1965. közt a 184. IAP alá volt rendelve, majd 1966-tól a 16. felderítő repülő dandár „Izvidacka Avijacijska Brigada” (IABR)[150] alá, de még 1966. év végén a 82. repülő dandárhoz[151] csatolják, ahol 1968-ig működött a század. 1968-tól 1974-ig a 117. vadászrepülő ezredhez LAP, csatolják, mint 352. vadászrepülő felderítő századot „Lovacka Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (LIAE). 1974-től azonban átkerült a 204. repülő dandár[152] alá 1990-ig. 1991-től 1992-ig a század önálló erőként a légierő főparancsnokság (KM RV i PVO) alá sorolták be, majd 1992-től a 204. repülő dandár alá rendelték. Meg kell említeni, hogy a 352. IAE századba integrálták be 1991-ben, a 82. dandárban 1973-ban megalakult és 1991-től már a 117. dandárba funkcionáló 351. IAE. századot.[153]

1968-tól újabb modernizáció révén az ezredben szolgálatba álltak 1992-ig a „MIG- 21 (F, PFM, BIS, R)”^[154] szovjet harcászati vadászrepülőgépek. 1991-1992. közt szolgálatba álltak a hazai, jugoszláv gyártású „J-22 Orao”^[155] csapásmérő és „J-21 Jastreb”^[156] csapásmérő harci repülők.^[157]

 

1974-ig funkcionált a 117. ezredbe, majd átkerül a 204. repülő dandárba. 1973. augusztusban a 82. repülő dandárba (ABR) megalakult 351. felderítő repülő századot (IAE)^[158] 1991-ben a 117. repülő dandár alá került. Még ezen évben feloszlatták. Technikáját a 352. IAE-be integrálták.

1980-as években újabb haderőreform részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket (VaK) és helyettük megalakult három körzeti hadtesti „korpus” (Ko) légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO).

1986-tól megszűnt a 15. légvédelmi divízió az ezred az 5. Ko RV i PVO légierő körzeti parancsnoksága alá sorolták be, ahol 1992-ig funkcionált, majd az 1991-1992-es „jugoszláv háború” miatt, a horvátországi harcok részeként megszűnő 5. Ko RV i PVO helyett a megalakuló boszniai, Szarajevó parancsnokság alatt működő 2. Ko RV i PVO parancsnokság alá rendelték.

1987-ben a 82. dandárból a bihácsi bázison (Zeljava) megalakult a 117. dandár parancsnoki repülős osztálya „Stabna Avijacijska Odeljenja” (SAO), mely 1990-ig funkcionált. 

A 117. ezred 1968- 1992. közt „Bihac/Zeljava” légi bázisain állomásoztatta erőit. 1991-ben az ezredet átnevezték 117. repülő dandárnak „Avijacijska Brigada” (ABR), és bevonták a horvátországi háborúba. 1992. után az ezred kivonásra került Bihácsból Batajnicába és beintegrálódott a 83. és 204. vadászrepülő ezredekbe.[159]

 

A 82. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).  

 

1945. augusztusában „Sombor” bázison létrejött a 42. bombázó repülő ezred (BAP), ellátva szovjet „Petlyakov/Pe-2” célbombázó repülőkkel. Az ezredet a 4. bombázó repülős divízióba „Bombarderska Avijacijska Divizija” (BAD) sorolták be. 1946-ban az ezred kiképző és oktatási feladatokban is részt vállalt, így megkapta a „skolski” előjelző megnevezést „42. BAPs”. 1948-ban átneveztek 109. bombázó repülő ezreddé „Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP) és a 4. BAD megszűnésével 1949-ben beintegrálják az újonnan megalakuló 32. bombázó repülős divízióba „Bombarderska Avijacijska Divizija” (BAD).

1948-1956. közt bombázó repülő ezredként (BAP), 1956-1960. közt vadászrepülő ezredként (LAP), 1960-1966. közt vadászbombázó repülő ezredként (LBAP) funkcionált.

A 109. bombázó repülő ezred 1949-ig „Sombor” légi bázisán állomásozott, majd innen „Pleso” bázisra irányították át. Itt sem volt sokáig, mert 1956-ban „Cerklje” légi bázisra transzportálták át, ahol 1966-ig állomásozott. 1948-1952. közt az ezred rendelkezett szovjet „Petlyakov Pe-2”^[160] célbombázó repülőkkel, 1952-1956. közt pedig brit vadász-bombázó „Haviland/Mosquito FB Mk.VI”^[161] repülőkkel, 1956-1960. közt jugoszláv „Ikarus S-49C”^[162] harci támadó repülőkkel. 1953-ban a divíziók önállósága megszűnt és a létrejövő 1959-ig működő légi (repülős) hadtestbe „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) integrálódnak, mint divíziók. A 32. divízió a 3. VKOS alá került, ezzel a divízió alá tartozó 109. bombázó repülő ezred „Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP) is a 3. VKOS 32. divízió egységét képezte.[163]

1959-ben újabb haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. Ennél fogva az 1959-ben megszűnő 32. divízióból az ezred a megalakuló és 1959-1964. közt funkcionáló 5. légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá került.^[164] Az ezred ezáltal az 1959-1964. közt funkcionáló 5. repülős (légi) parancsnokságba „VK” sorolták be.

1956-tól 1966-ig az ezred a szlovén „Cerklje” légi bázison állomásozott. 1956-1960. közti időszakban az ezred jugoszláv „Ikarus S-49C”^[165] harci támadó repülőkkel rendelkezett, 1960-1966. közt pedig „F–84 G Thunderjet” amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgépekkel.

A 109. vadászbombázó repülő ezredben 1961. áprilisától megalakult a 238. vadászbombázó repülő század „Lovacki Bombarderski Avijacijski Eskadrila” (LBAE)^[166] valamint a 237. vadászbombázó repülő század „Lovacki Bombarderski Avijacijski Eskadrila” (LBAE)^[167].

1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. 1964-től a megszűnő 5. VK-ból az ezredet az 5. repülős hadtest (5. VaK) alá sorolják be. Az ezred 1966-ig a szlovén „Cerklje” légi bázison állomásozott, de 1966-ban a 109. ezredet megszűntették.

 

Megszűnését követően, azonban a technikájából és személyi állományából a légierő főparancsnoksága megalakította a szlovéniai „Cerklje” légi bázison 1966-tól a 82. repülő dandárt „Avijacijska Brigada” (ABR).

A dandár alá vonták be a 109. vadászbombázó repülő ezredben 1961. áprilisától funkcionáló 238. vadászbombázó repülő századot „Lovacki Bombarderski Avijacijski Eskadrila” (LBAE)^[168] valamint a 237. vadászbombázó repülő századot „Lovacki Bombarderski Avijacijski Eskadrila” (LBAE)^[169].

 

A 238. vadászbombázó repülő század „Lovacki Bombarderski Avijacijski Eskadrila” (LBAE) 1961. áprilisában alakult meg a 109. ezredben a szlovéniai „Cerklje” légi bázison, ellátva „F-84G” amerikai harci repülőkkel. 1966-ban a 109. ezredet megszüntették és a századot a  82. repülő dandárba (ABR) vonták be. 1972-től a században „J-21 Jastreb”, 1984-től pedig az „Orao” jugoszláv harci repülők is szolgálatba álltak. Az 1991-es a „jugoszláv háború„ során a századot kivonták a boszniai „Banja Luka” (Mahovljani) bázisra, ahol alárendelték a 117. repülő dandár[170] alá.[171]

 

A 237. vadászbombázó repülő század „Lovacki Bombarderski Avijacijski Eskadrila” (LBAE) 1961. áprilisában alakult meg a 109. ezredben a szlovéniai „Cerklje” légi bázison, ellátva „F-84G” amerikai harci repülőkkel. 1966-ban a 109. ezredet megszüntették és a századot a  82. repülő dandárba (ABR) vonták be. 1972-től a században „J-21 Jastreb”. az 1991-es „jugoszláv háború„ során, a századot 1991. augusztusban beolvasztották a 238. LBAE-be.[172]

 

1966-ban a 16. felderítő repülő dandárból „Izvidacka Avijacijska Brigada” (IABR)^[173], a 82. dandár alá rendelték a cerkljei 352. felderítő repülő századot „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE), mely század 1968-ig funkcionált a brigádban, majd a 117. vadászrepülő ezredbe^[174] vonták be.

 

A 352. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE) 1961. áprilisban alakult meg a 352. felderítő repülő század (IAE) a plesói 184. felderítő repülő ezred (IAP)[175] alá rendelve, ellátva 1961-1963. közt „F–84 G Thunderjet”  amerikai sugárhajtású vadászbombázó repülőgéppel, 1964-1968. közt „North American F-86D Sabre Dog” amerikai elfogó vadászgéppel, 1968-1997. közt pedig „MIG- 21 (R)” szovjet harcászati vadászrepülőgéppel, amerikai (USA) „Lockheed C-141 Starlifter és 151 ” szállító repülőkkel. A század 1968-ig Bihácson állomásozott, majd 1992-től „Batajnica” légi bázison.

1961-1965. közt a 184. IAP alá volt rendelve, majd 1966-tól a 16. felderítő repülő dandár „Izvidacka Avijacijska Brigada” (IABR)[176] alá, de még 1966. év végén a 82. repülő dandárhoz, ahol 1968-ig működött a század. 1968-tól 1974-ig a 117. vadászrepülő ezredhez (LAP)[177] csatolják, mint 352. vadászrepülő felderítő századot „Lovacka Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (LIAE). 1974-től azonban átkerült a 204. repülő dandár[178] alá 1990-ig. 1991-től 1992-ig a század önálló erőként a légierő főparancsnokság (KM RV i PVO) alá sorolták be. Meg kell említeni, hogy a 352. IAE századba integrálták be a 82. dandárban 1973-ban megalakult és 1991-től már a 117. dandárba funkcionáló 351. IAE. századot.[179]

 

1968-ban irányították át a 98. repülő dandárból „Avijacijska Brigada” (ABR)^[180] a 82. dandárba a 462. könnyű harcoló repülő századot „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA)^[181].

 

1959-ben végrehajtott haderőreform részeként, a légierőben megszűntek a divíziók és a repülős hadtesteket (VKOS). A helyükre, légi (repülős) hadtesti parancsnokságokat „Vazduhoplovna Komanda” (VK) hoztak létre. A megszűnő 3. légi (repülő) hadtestben Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) funkcionáló 37. divízió, rajlováci kiképző repülő századát Trenazna Eskadrila” (TAE), az 7. VK alá rendelték, ahol, 1959-től, mint könnyű harcoló repülő századként „Vazduhoplovna Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (VELABA) funkcionált tovább a 7. VK parancsnokság közvetlen irányítása alatt 1961-ig. 1961-től a századot megszüntették és átalakították, létrehozva a 462. könnyű harcoló repülő századot „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA). A 462. ELABA „Tuzla/Dubrave” légi bázison állomásozott és 1961. áprilistól kezdte meg működését. A század 1964-ig funkcionált a 7. VK-ban, majd 1965-ben a 103. felderítő repülő ezredbe „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP)[182] alá rendelték. A 103. IAP-ban 1966-ig funkcionált, majd átkerült a 98. repülő dandárba „Avijacijska Brigada” (ABR)[183], ahol 1968-ig működött. Végül átkerült a 82. repülő dandárba „Avijacijska Brigada” (ABR).

1973-ban, márciustól a tuzlai 462. ELABA átkerült a Katonai Repülős Akadémiában „Vazduhoplovna Vojna Akademija” (VVA)[184], illetve 1977-től jelen volt a Tartalékos Repülős Tiszti Iskolában „Skola Rezervna Oficira Avijacije” (SROA), ahol a pilóták kiképzésben látott el feladatot az ELABA.

1973-1977. közt az ELABA rendelkezett jugoszláv „Soko-522”  katonai oktató-kiképző és könnyű harci támadó repülővel, 1977-1988. közt jugoszláv „Utva-66”  kiképző-oktató repülővel és jugoszláv Soko J-20 Kraguj  többcélú repülővel.

1986. februártól az ELABA a 701. repülő dandár (ABR)[185] alá került, mindamellett, hogy 1988-tól továbbra is az SROA 39. számú osztályának pilótaképzésében vett részt. A 701. dandárban viszont ELABA erőiből létrehozták a 253. vadászbombázó századot „Lovacka-Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE).[186]

 

1968. júliusában a 82. repülő dandárban megalakult a 466. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA), valamint a 467. ELABA, a 460. ELABA repülőgép átirányítása révén.

 

A 466. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA), 1968. júliusában alakult meg a 82. ABR „Cerklje” bázisán, ellátva a 460. ELABA századból átadott „J-20 Kraguj” jugoszláv harci gépekkel. 1975-ben a századból technikát irányítottak át a 460. ELABA századból megalakuló 460. vadászbombázó századba (LBAE). 1976-tól a századot „Pleso” bázisra telepítették át, ahol 1978-ban kivonták a 82. ABR alól. 1978-tól alárendelték a 5. légi (repülő) hadtest (VaK) alá. 1982-ben a századot megszüntették és maradék technikáját és állományát a 111. repülő dandárban létrehozott 711. páncélosok elleni helikopter századba „Protivoklopna Helikopterska Eskadrila” (POHE) integrálták be.[187]

 

A 467. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA), 1968. júliusában alakult meg a 82. ABR „Cerklje” bázisán, ellátva a 460. ELABA századból átadott „J-20 Kraguj” jugoszláv harci gépekkel. 1975-ben a századból technikát irányítottak át a 460. ELABA századból megalakuló 460. vadászbombázó századba (LBAE). 1976-tól a századot „Brnik/Ljubljana” bázisra telepítették át, ahol 1978-ban kivonták a 82. ABR alól. 1978-tól alárendelték a 5. légi (repülő) hadtest (VaK) alá. 1984-ben a századot megszüntették.[188]

 

A 460. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA). A megszűnő 7. Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtestben funkcionáló 44. divízió, batajnicai kiképző repülő századát Trenazna Eskadrila” (TAE), az 1. VK alá rendelték, ahol, mint könnyű harcoló repülő századként „Vazduhoplovna Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (VELABA) funkcionált tovább az 1. VK parancsnokság közvetlen irányítása alatt 1961-ig. 1961-től a századot megszüntették és átalakították, létrehozva a 460. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” ELABA századot.

A 460. ELABA „Batajnica” légi bázison állomásozott és 1961. áprilistól kezdte meg működését. 1964-ben „Batajnica” katonai repülőtérről a Zágráb melletti „Pleso” légi bázisra, majd „Cerklje” bázisra irányították át.

Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép.

A 460. ELABA századot 1964-től az 5. repülős (légi) hadtest „VaK”, 109. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)^[189] alá rendelték. 1966-ban bevonják a 16. felderítő repülő dandár (IABR)^[190]. A 16. felderítő repülő dandárban „Izvidacka Avijacijska Brigada” (IABR) azonban még egy évet sem funkcionált a 460. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA), mivel onnan a századot visszahelyezték a 16. dandár feloszlása végett 1966-ban, az akkor még 109. vadászbombázó repülő ezredként „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP) működő egységbe. A 109. vadászbombázó repülő ezredet „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP) még ezen évben (1966-ban) átkeresztelték 82. repülő dandárrá. A század rendelkezett 1961-1967. közt jugoszláv „Soko-522”^[191] katonai oktató-kiképző és könnyű harci támadó repülőkkel.

A 82. repülő dandárban 460. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA) 1973-ig funkcionált, majd a 466. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA) és 467. könnyű harcoló repülő század „Eskadrila Laka Borbena Aviacija” (ELABA) támogatásával létrehozták belőle a 460. vadászbombázó repülő századot „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). A 460. vadászbombázó repülő századot „Lovacka Bombarderska Avijacijska Eskadrila” (LBAE). 1975-ben átkereszteltek 245. vadászbombázó repülő századdá (LBAE). 1980. decemberében a 245. LBAE századot a 82. repülő dandárból a mosztári Fegyveres Erők Pilóta Kiképző Központja „Centar za obuku pilota pripadnika stranih oruzanih snaga“ (COPPSOS)^[192] alá rendelték. majd 1988-tól a 107. ezred^[193] alá, ahol 1990-ig funkcionált, majd ezt követően a 701. repülő dandár^[194] alá került és ott megszűnéséig, 1990-ig funkcionált. ^[195]

 

1967-ben a 82. dandár alá rendelték a 354. felderítő repülő századot „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE)^[196] az 1. VaK -ból^[197]. 1968-ban átalakították, felszámolták.

 

1961. év elején alakult meg a 354. felderítő repülő század (IAE), a pulai 185. vadászrepülő ezredben (LBAP)[198]. 1961-ben az 1. légi hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alá rendelték, kivonva a 185. vadászrepülő ezredből (LBAP). A századot ellátták „T-33, TV-2/ITV-2” repülőkkel. Az 1. VK-ban a század ahol önálló századként 1964-ig funkcionált, Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi hadtesti parancsnokság (VK) helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Korpus” (VaK) lép. Az 1.VaK 1964. májusában jött létre az 1. VK parancsnokságból, valamint a 3. VK parancsnokságból és Jugoszlávia keleti régiójának légi egységeiből. 1964-től a 354. IAE század az 1. VaK önálló századaként működött tovább 1967-ig. 1967-ben a 82. dandár alá rendelték. 1968-ban átalakították, felszámolták.

Meg kell említeni, hogy 1987-től ismét megkezdte működését egy 354. felderítő repülő század. Ezen század a 235. vadászbombázó repülő század (LBAE) átnevezéséből alakult meg. A 235. LBAE. 1961. áprilisban alakult meg a batajnicai bázisán a 88. ezrednek. A századot ellátták amerikai „F-84G” harci gépekkel. 1964-ben a „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a légi repülő hadtest „VaK” lép. A 88. ezredet 1964-ben feloszlatták, és a 235. LBAE alá bevonták a 236. LBAE századot, majd a 235. LBAE, immár magába foglalva a korábbi 236. század technikáját és állományát, a 198. vadászbombázó ezredbe (LBAP) integrálják be. A 236. LBAE. 1961. áprilisában alakult meg a „Batajnica” légi bázison a 88. LBAP ezredben (korábban 103. felderítő repülő ezredben, mint 236. vadászrepülő század LAE), ellátva amerikai „F-84G” harci repülőkkel. 1964-ben beintegrálták a 235. LBAE-be. A 235. LBAE. 1964-től a megszűnő 88 ezredből a 235. századot az 1. repülős hadtest (1.VaK) alá sorolják be, ahol 1966-tól a 198. vadászbombázó ezredből megalakult 98. vadászbombázó repülő ezredbe[199] átirányították. A század „Ladevci” (Morava) légi bázison állomásozott. 1967. májustól megérkeztek a századba a jugoszláv „J-21 Jastreb” csapásmérő harci repülő” harci repülők, majd 1986-1987-től az „IJ-21 Jastreb” jugoszláv felderítő harci gépek. A felderítő gépek révén a századot átkeresztelték 354. felderítő repülő századdá (IAE). Az 1966-ban, a 198. ezred átnevezésével létrejött 98. vadászbombázó repülő ezredet „Lovacko Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP), 1976-tól repülő dandárként „Avijacijska Brigada” (ABR) működött tovább. A 354. IAE továbbra is a 98. repülős dandárban funkcionált, majd 1992-ben feloszlatták és beintegrálták a 98. dandárban működő 353. IAE századba.[200]

 

1973. augusztusban a 82. repülő dandárba (ABR) megalakult a 351. felderítő repülő század (IAE)^[201], „Cerklje” bázison, mely század 1991-ben a 117. repülő dandár alá került. Még ezen évben feloszlatták.

 

A 351 felderítő repülő század (IAE). Az század rendelkezett J-21 felderítő jugoszláv repülőkkel 1973-1985. közt, majd 1985-1991. közt J-22 Orao jugoszláv felderítő repülőkkel. 1991-ben bevonták a 117. repülő dandár 352. IAE századába és „Bihac” (Zeljava) légi bázisra irányították. 1991. feloszlatták.  Fontos megemlíteni, hogy 1961-ben alakult meg a tuzlai (Dubrave/Tuzla) bázison 351. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE) a 103. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP) alá rendelve, ellátva amerikai szubszónikus „T-33A Shooting Star/Lockheed”  kiképző repülőkkel, a tuzlai reptéren. 1966-ban az egész századot beintegrálták a 350. IAE-be[202]

 

1986-ra a 82. repülő dandár 1986-ra alárendeltségébe tartozott:

 

-237. vadászbombázó repülő század (LBAE) -Cerklje

-238 vadászbombázó repülő század (LBAE)- .Cerklje

-351. felderítő repülő század (IAE)- Cerklje

 

1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO). A 82. repülő dandárt a haderőreform révén az 5. VaK helyébe lépő 5. légierő körzeti parancsnokság (5. Ko RV i PVO) alárendeltségébe került.

1966-1973. közt amerikai szubszónikus „T-33A Shooting Star/Lockheed” kiképző repülők, és „F–84 G Thunderjet”  amerikai (USA) sugárhajtású vadászbombázó repülőgépek funkcionáltak a dandárban, 1966-1967. közt „North American F-86D Sabre Dog” amerikai (USA) elfogó vadászgépek, valamint jugoszláv „Soko-522”  katonai oktató-kiképző és könnyű harci támadó repülők, 1967-1968. közt jugoszláv Soko J-20 Kraguj  többcélú repülők, 1972-1991. közt jugoszláv „J-21 Jastreb” csapásmérő harci repülők, jugoszláv „SOKO G-2 Galeb” gyakorló és könnyű támadó repülők, jugoszláv „SOKO G-4 Galeb” kiképző repülők,1984-1991. közt pedig jugoszláv gyártású „J-22 Orao” csapásmérő repülők. 1991-ben a dandár „Banja Luka” boszniai (Mahovljani) légi bázisra irányították.^[203]

 

Az 5. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezred „puk VOJIN” (pVOJIN).

 

1955. júniusban a zágrábi (Pleso) 105. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „bataljun VOJIN” (bVOJIN)^[204] és a 109. bVOJIN zászlóaljat^[205], beintegrálták ezred szintre felfejlesztett és létrejött zágrábi bázison állomásozó 275. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „puk VOJIN” (pVOJIN). A Jugoszláv Légierő és Légvédelem struktúráját, az 1950-es évektől reformon ment keresztül. 1950-1959. közt, a korábbi divízió önállóságát megszüntették és a légierő és légvédelem közvetlen főparancsnoksága (KM JRV i PVO) alá, illetve az 1950-től létrejövő légi (repülős) hadtestek „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) alá osztották be. A 275. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító ezredbe „puk VOJIN” (pVOJIN) a 3. VKOS alá került, ahol 1959-ig működhetett. 1959-ben „Drvar-1.” haderőreform részeként megszűntették a hadosztályokat (divízió) és a megszűnő repülő hadtestek (VKOS) helyébe a létrejövő légierőn belüli 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokságok „Vazduhoplovna Komanda” (VK) alakultak meg. A 275. ezred „pVOJIN”, a 5. repülős (légi) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovni Komanda” (VK) alá rendelték. 1959. januárjában a 275. pVOJIN ezredet átkeresztelték 5. pVOJIN ezreddé. A parancsnokságot „Zagreb- Kerestinec” bázison funkcionált. Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi (repülős) hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a repülős (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) lép. Az 5. pVOJIN ezredet a megszűnő 5. VK parancsnokság alól az 5. „VaK” alá tartozó 5. légi védelmi zónába sorolják be, ahol 1966-ig funkcionált. 1966-tól az 5. repülős (légi) hadtestbe „VaK” alá tartozó 15. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendelték. A divízióba 1986-ig szolgált az ezred. 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtest „korpus” (Ko) parancsnokság (Ko RV i PVO). Az 5. pVOJIN ezred 1986-tól 1992-ig az 5. Ko RV és PVO alá rendelték. Az 5. pVOJIN fő operatív központja „Glavni Operativni Centar” (GOC) a „Kurilovac” bázison funkcionált.

Az 5. pVOJIN ezredben már az 1980. év elején megalakult a „Pljesavica” radar állomás védelmére, a bihácsi „Zeljava” katonai (Klek) bázison működő 51. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóalj „bataljun VOJIN” (bVOJIN), valamint a szlovéniai „Vrhnika” bázison a 91. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóalj „bataljun VOJIN” (bVOJIN).

Meg kell említeni, hogy 1983-tól a 61. légtér megfigyelő és ellenőrző és irányító zászlóaljat „bataljun VOJIN” (bVOJIN) az 1. pVOJIN ezredből az 5. pVOJIN alárendeltségébe irányították, majd 1986. februártól ismét az 1. pVOJIN ezredében helyezték át.

1992-ben a „jugoszláv háború” miatt 1992. évre létrehozott szarajevói 2. Ko RV i PVO körzeti hadtest parancsnokság „Kumbor” montenegrói bázisán állomásozott. 1991. augusztustól a zászlóaljakat feloszlatták, de technikáját és állományát az banjicai 1. és nisi 3. pVOJIN ezredekbe integrálták be.^[206] 

1992-ben a „jugoszláv háború” miatt az 5. RV i PVO megszűnt, és a háború során újonnan kialakított boszniai 2. Ko RV i PVO (parancsnokság Szarajevó) alá sorolták be, ahol a 2. Ko RV i PVO alá tartozó „Nedzarici-Rajlovac” bázisán (Sarajevo) helyezték el. 1992. januárjában a horvátországi és szlovéniai bázisairól „Nedzarici” és „Rajlovac” légi bázisra (Sarajevo) kivont 5. pVOJIN ezredből létrehozták a 2. pVOJIN ezredet. 1992. júniusában a boszniai bázisáról, a kirobbanó háború miatt a szerbiai „Nis” bázisra vonták ki az ezredet, ahol felszámolták.^[207] 

Az ezred az alábbi egységek alkották radartechnikai részét figyelembe véve:

- három század VOJIN ellátva „S-600 (605)” radarral és „Anvil” operációs kabinnal„operativno-pokazvicaka kabina” (OPK)

- három század VOJIN ellátva „S-654” radarral és „Furnus” operációs kabinnal „operativno-pokazvicaka kabina” (OPK)

- két század VOJIN ellátva „AN/TPS-70” radarral

- egy század VOJIN ellátva „P-14, PRV-11, P-12” radarokkal és P-12 radarhoz képátviteli „Natrap” (Kupres) rendszer

- egy önálló szakasz VOJ ellátva „S-604H” és „P-12” radarral és „TRP” operációs kabinnal „operativno-pokazvicaka kabina” (OPK)

- egy önálló szakasz VOJ ellátva „P-35” radarral és „TRP” operációs kabinnal „operativno-pokazvicaka kabina” (OPK)

- egy tartalék század VOJIN ellátva „P-35, PRV-11, P-12” és egy darab „P-15” radarral

Az ezred automatizáló rendszerét figyelembe véve „AS-84” ASPD” (információ továbbító és vevő berendezés) alrendszer funkcionált a fő műveleti, operatív központba „OC VOJIN- Pleso”, és két „AS-74” rendszer az operatív centrum zónájában „OC ZONA”. A vadászrepülőgépek irányítását klasszikus módon vagy műszeresen automatizálási „AS-74”, „AS-84” automatizált rendszer keretén belül hajtották végre. [208]

Az 1980-as évek végére az 5. ezred VOJIN (pVOJIN) „Pleso” (Zagreb) az alábbi szerkezeti struktúrából állt:

- operatív-operációs központ „OC VOJIN” / Pleso

- operatív- operációs központ 41. „OC VOJIN” /Kerestinac

- repüléstechnikai karbantartó század „Pleso”

- támogató század „Biztonsági Ellenőrző Központ”/”Varnostni Nadzorni Centar” (VNC) „Pleso”

- támogató század „Pleso”

- repüléstechnikai ellátó osztály „Pleso”

- gépjárműves osztály „Pleso”

- radar állomás „Kurilovac”

- 1. század VOJIN „Bjelovar” ” ellátva „S-600” radarral

- 2. század VOJIN „Sisak” ellátva „P-12., P-14., PRV-11.” radarokkal

- 51. VOJIN zászlóalj „Zeljava” (Bihac-Klek objektum):

- parancsnokság „Zeljava”

- 51. OC VOJIN ”Klek” objektum

- támogató század ”Klek” objektum

- összekötő század

- 1. század VOJIN „Pljesevica” hegy ellátva „S-654” radarral

- 2. század VOJIN „Kozara” hegység (Lisina magaslat/Lamovita laktanya) ellátva „AN/TPS-70” radarral

- 3. század VOJIN „Kriz” (Zadar) ellátva „P-35., S-600., PRV-11” radarokkal

-1. szakasz VOJ „377. magaslat Pljesevica” ellátva „AN/TPS-70” radarral

- 91. VOJIN zászlóalj „Vrhnika”:

- parancsnokság „Vrhnika”

- 91. OC VOJIN „Vrhnika”

- támogató század „Vrhnika”

- összekötő század „Vrhnika”

- 1. század VOJIN „Ljubljanski vrh” magaslat ellátva „S-654” radarral

- 2. század VOJIN „Pula” ellátva „S-600., P-12., P-35., PRV-11” radarokkal

- 3. század „Oljska Gora” hegy ellátva „S-600., P-15.” radarral

-1. szakasz VOJ „Umag” ellátva „S-604H., P-15” radarral

 

A VOJIN-t radarállomások szolgálták ki. Az 5. Ko RV i PVO alá tartoztak az alábbi radarok; „Pljesavica” hegység „Gola Pljesavica” csúcsán lévő radar (radar S-600), „Pljesavica” hegység „Calopek” 377.m. magaslatán lévő „Jasen” objektum (radar AN/TPS-70), „Kozara” hegység „Lisina” magaslatán lévő radar (radar AN/TPS-70, tartalék radar S-600), „Zadar- Kriz” magaslaton lévő radar  (radar S-600), a szlovén „Vrhnika” várostól délre eső „Ljubljanski” hegycsúcson lévő radar (radar S-600), a szlovén „Ljubljana” várostól északra eső „Oljska” hegység magaslatán lévő radar (radar S-600), Isztria „Savudrija” részen lévő radar (radar S-600), Pula városban lévő „Monte Kope” erőd radar (radar S-600), Bjelovar város melletti „Zvijerci” bázis (radar S-600, tartalék radar 5.pVOJIN), Sisak város melletti „Sasina Greda” bázis (radar P-14), a horvát „Kurilovac” katonai bázison lévő radar (radar AN/TPS-63....rádió állomás). Tartalék állomás volt a szlovén; „Pohorje” hegységben és a horvát „Papuk” hegységben. [209]

 

A 155. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO).

 

1967. szeptemberében a „Kerestinec” légi bázison (Zagreb) az 5. „VaK” alá tartozó 15. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendelve megalakult a 155. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO). A 155. ezred alá tartozott négy rakéta divízió (1. rdPVO-Cerklje bázis, 2. rdPVO- Karlovac, 3. rdPVO- Sisak/ Zazina, 4. rdPVO- Zabok) és egy darab rakéta-technikai divízió (1.rtdPVO-Kerestinac). A rakétás ezred rendelkezett S-75M „Volhov”^[210] közepes- hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerrel, rakétákkal.

1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK), valamint a légvédelmi divíziókat „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtesti „korpus” (Ko) parancsnokság („Ko” RV i PVO). A 155 rpPVO az 5. Ko RV i PVO körzeti légi parancsnokság alá helyezték ahol 1992-ig funkcionált. 1992-ben a „jugoszláv háború” miatt az 5. Ko RV i PVO megszűnt, és a háború során újonnan kialakított boszniai 2. Ko RV i PVO (parancsnokság Szarajevó) alá sorolták be. 1991. őszén már a horvátországi háborús helyzet miatt a 155. ezredet kivonták Boszniába, ahol „Banja Luka” (Mahovljani) légi bázis alá rendelték, de a divíziókat „Zeljava/Bihac, Urije/Prijedor, Celici/Manjaca/Mrkonjic Grad” bázisokra irányították át. 1992. júniusában a boszniai bázisáról, a kirobbanó boszniai háború miatt a szerbiai „Batajnica” bázisra vonták ki az ezred egy részét, ahol felszámolták. Másik részét pedig bevonták a Boszniában megalakuló szakadár boszniai szerb haderő kötelékébe. ^[211]     

 

A 350. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO).

 

1974. februárban a „Batajnica” légi bázison az 5. „VaK” alá tartozó 15. légvédelmi divízió „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO) alá rendeltségében, megalakult a 350. légvédelmi rakéta ezred „Raketni Puk PVO” (rpPVO). Az ezredet ezt követően „Vrhnika” (Szlovénia) légi bázisra irányították át. Az ezred alá tartozott négy darab rakétás divízió (1.rdPVO- Sentvid, 2.rdPVO- Ljubljana Polje,, 3.rdPVO- Logatec, 4.rdPVO- Postojna,) és egy darab rakéta-technikai divízió (1.rtdPVO- Vrhnika). A 350. rpPVO ezredet ellátták „S-125M Neva M” rakéta rendszerrel^[212]. 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK), valamint a légvédelmi divíziókat  „Protivvazduhoplovna-Odbrana” (dPVO)  és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti légierő és légvédelmi hadtest parancsnokság (Ko RV i PVO). A 350 rpPVO az 5. Ko RV i PVO körzeti légi parancsnokság alá helyezték, ahol 1991-ig funkcionált. 1992-ben a „jugoszláv háború” miatt az 5. Ko RV i PVO megszűnt, és a háború során újonnan kialakított boszniai 2. Ko RV i PVO (parancsnokság Szarajevó) alá sorolták be. 1991. nyarán a szlovéniai háborús helyzet miatt a 350. ezredet kivonták Szlovéniából az akkor még biztonságos Boszniába. Az ezred két rakéta divízióját „Mostar” bázisra, az 1. Ko RV i PVO alá és átirányították, további két divíziót pedig a 250. rakéta dandár alá irányítottak át 1991. augusztusában, szintén „Mostar” bázisra. 1992. áprilisában a boszniai bázisáról, a kirobbanó boszniai háború miatt a szerbiai bázisra vonták ki az ezred egy részét, ahol felszámolták. Három rakéta divíziót beintegráltak a 250. rakéta dandár alá.^[213]

 

 

 

 

 

---

[1] 1986-tól az 5. RV i PVO alá rendelték, 1991-ben „Bihac” légi bázisra irányították majd 1991. októberben feloszlatták. A technikáját 1992. májusban a „Ladevci” légi bázisra (Morava) irányították át. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[2] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[3] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[4] A 110. rádió felderítő és elhárító század 1977. októberben alakult meg az akkori 5. repülő (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) alá rendelve, „Pleso” bázison. Miután 1986-ban az akkori haderőreform részeként megszűnt a „VaK” és helyette megalakult a hadtesti légierő és légvédelmi körzeti parancsnokságok „Ko RV i PVO” a 110. századot a 5. Ko RV i PVO hadtesti parancsnokság, 5. elektronikai felderítő és interferencia központ „centar Elektronsko izvidanje i Ometanje” (5. centar EiO), 5. rádió felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalja rendelték. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[5] A 114. rádió felderítő és elhárító század 1977. októberben alakult meg az akkori 5. repülő (légi) hadtest „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) alá rendelve, „Lucko” bázison. Miután 1986-ban az akkori haderőreform részeként megszűnt a „VaK” és helyette megalakult a hadtesti légierő és légvédelmi körzeti parancsnokságok „Ko RV i PVO” a 114. századot az 5. Ko RV i PVO hadtesti parancsnokság, 5. elektronikai felderítő és interferencia központ „centar Elektronsko izvidanje i Ometanje” (5. centar EiO), 5. rádió felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalja rendelték. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[6] A 115. rádió felderítő és elhárító század 1985. márciusban alakult meg az akkori „Lucko” bázison lévő 350. rádió felderítő és elhárító központ szakaszából. 1986-ban a 115. századot az 5. Ko RV i PVO hadtesti parancsnokság, 5. elektronikai felderítő és interferencia központ „centar Elektronsko izvidanje i Ometanje” (5. centar EiO), 5. rádió felderítő és elhárító (EI-PED) zászlóalja rendelték. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[7] http://veteranivos.in.rs/wp-content/uploads/2018/07/Knjiga-sa-koricama-sa-dopunama-web.pdf

[8] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[9] https: // povijest. hr/ nadanasnjidan/ prvi- let- zrakoplovom- u- hrvatskoj- 1910/, http: // casopis- gradjevinar. hr/ assets/ Uploads/JCE_67_2015_4_6_Gradili%C5%A1te.pdf

[10] https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/, https://www.enciklopedija.hr/natuknica.aspx?ID=67439#poglavlje64773

[11] http://aeroklub-zagreb.hr/wp-content/uploads/2014/01/Operativne-procedure-LDZL-31-11-20111.pdf

[12] https: //bib. irb. hr/ datoteka/ 260251. pavlin_paper 2. pdf, https: // zir. nsk. hr/ en/ islandora/ object/ ffzg% 3A3915/ datastream/PDF/view

[13] http://aeroklub-zagreb.hr/wp-content/uploads/2014/01/Operativne-procedure-LDZL-31-11-20111.pdf

[14] https://en.wikipedia.org/wiki/Lu%C4%8Dko_Airport

[15] https://forgottenairfields.com/airfield-borongaj-1042.html

[16] Napjainkban „Franjo Tudman” nemzetközi repülőtér.

[17] http://casopis-gradjevinar.hr/assets/Uploads/JCE_67_2015_4_6_Gradili%C5%A1te.pdf

[18] https://www.enciklopedija.hr/natuknica.aspx?ID=67439#poglavlje64773

[19] https://tehnika.lzmk.hr/zrakoplovno-tehnicki-centar-velika-gorica/

[20] http://www.ztc-atc.hr/hr, http://www.antifasisticki-vjesnik.org/hr/kalendar/12/19/253/

[21] A 34. repüléstechnikai parancsnokság „Vazduhoplovnov Tehnicke Komande” (VTK), parancsnoksággá. A főparancsnokság a „Zagreb” légi bázison működött, mely alá tartozott „Pleso, Lucko, Borongaj, Cerklje, Ljubljana-Polje, Pula, Zemunik” repterek. 1953-ban a 34. VTK-t alárendelik a 3. „Vazduhoplovni Korpus” (VKOS) hadtesthez. 1950-es évektől a 34. VTK alá tartozott több repülő technikai zászlóalj (vtb); „151. vtb Pleso, 181. vtb Pleso, 184. vtb Cerklje, 200. vtb Banja Luka, 257. vtb Lucko, 258. vtb. Pula, 465. vtb Ljubljana, 474. vtb. Cerklje”, továbbá javító műhely működött „116. vr (auto) Zagreb, 154. vr (repülő) Velika Gorica, 168. vr. (motor) Banja Luka”. Több haditechnikai raktár tartozott a 41. VTK alá: „7. számú raktár- Volinje, 10. számú raktár- Velika Gorica, 16. számú raktár- Zagreb, 21. számú raktár- Volinje, 25. számú raktár- Cerklje”. Ezeken kívül a VTK alá tartozott még a repülős rekreációs üdülő „Viltus”, valamint a 65. légvédelmi tüzér divízió (dPAO) „Pleso”. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[22] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.” https: // vojnopolitickaosmatracnica. wordpress. com/ 2018/ 01/ 31/ vazduhoplovstvo- i- protivvazdusna- odbrana-vojske- republike- srpske- zivot- borba- i- smrt/

[23] https: // bib. irb. hr/ datoteka/ 260097.MOG_RJE_GEN_ZRAK_GR_ZAG.pdf

[24] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[25] https:// sh. wikipedia. org/ wiki/ Cerklje_ ob_ Krki_ (aerodrom), https:/ / www. mycity- military. com/ Ostalo-3/Aerodrom-cerklje-ob-krki-danas.html

[26] https://sites.google.com/site/staroljubljanskoletalisce/home

[27] https://sl.wikipedia.org/wiki/Letali%C5%A1%C4%8De_Polje,

[28] https://www.fraport-slovenija.si/en/company/history/934

[29] https://sh.wikipedia.org/wiki/Cerklje_ob_Krki_(aerodrom)

[30] https://www.fraport-slovenija.si/en/company/history/934

[31] https://www.aknm.si/index.php?option=com_content&view=article&id=31&Itemid=214

[32] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[33] https://vojnopolitickaosmatracnica.wordpress.com/2018/01/31/vazduhoplovstvo-i-protivvazdusna-odbrana-vojske-republike-srpske-zivot-borba-i-smrt/

[34] „Banja Luka” várostól északra, a város szélén lévő reptéri légi bázis.

[35] Lásd: 50. repülésbiztonsági zászlóalj „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA).

[36]   https://rfakprijedor.webs.com/aerodrom.htm/

[37] https://bs.wikipedia.org/wiki/Aerodrom_Medeno_Polje

[38] https://www.aknm.si/index.php?option=com_content&view=article&id=31&Itemid=214

[39] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[40] Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete, 1911-ben a katonai tengeri repülés (hidroplán) elindítása céljából, a pulai „Sveta Katarina” öbölben létrehozta haditengerészeti hidroplán állomását. Ezen állomás mellett 1913-ba „Fazana” tengeri csatornánál „Kozada” (Kotez) szigetnél újabb állomást alakítottak ki, amit követett az első világháború során létrehozott „Rijeka, Porec, Pula (Sv Katarina, Puntizela, Kotez), Rijeka, Losinj sziget, Rogoznica, Zadar, Sibenik, Kastel-Divulje, Korcula, Lastovo, Gruz-Dubrovnik, Kumbor-Boka Kotor, Draca (Albánia)” hidroplán tengeri repülő állomások létrehozatala. https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/

[41] https://www.istra-istria.hr/en/region-of-istria/general-information/traffic-infrastructure/air-traffic/

[42] https://www.rijeka.hr/en/city-government/history-of-rijeka/

[43] „Susak” Rijeka egyik városrészének az elnevezése, nem keverendő össze „Susak” szigettel, mely az Isztria öböl avagy Kvarner tenger egyik kis szigete. szerző

[44] https://en.wikipedia.org/wiki/Ala_Littoria

[45] http://www.formula1-dictionary.net/rijeka_povijest_1925-1950.html

[46] https: // www. jelenje. hr/ dokumenti/ strateski- dokumenti/ 654- zeleni- plan- opcine- jelenjeplan- opcine- jelenje/ file

[47]https://hr.wikipedia.org/wiki/Zra%C4%8Dna_luka_Rijeka 

[48] https://en.wikipedia.org/wiki/Lo%C5%A1inj_Airport

[49] https://en.wikipedia.org/wiki/Crljenka_airport

[50] https://triprabbits.com/hr/sportska-zracna-luka-medulin-hrvatska-znamenitosti-atrakcije/

[51] https://en.mapy.cz/zakladni?x=14.3269913&y=44.6076283&z=12&source=osm&id=11300305

[52] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet.

[53] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[54] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[55] https://www. klix. ba/ vijesti/ bih/ vojni- aerodrom- zeljava- kod- bihaca- je- ponos- jugoslavije-u-koji-je-ulozeno-cetiri-milijarde-dolara/160621006, https:// www.mycity-military.com/Ostalo-3/Enigma-JNA-Podzemni-Aerodrom-Zeljava.html, Tekst preuzet iz AEROMAGAZINA - autor profesor Radmila Tonkovic.

[56] https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/, https://jna-sfrj.forumbo.net/t129p400-aerodrom-zeljava-klek-117-lapuk

[57] https://jna-sfrj.forumbo.net/t2413-aerodrom-udbina, https://www.forgottenairfields.com/airfield-udbina-68.html , https://scindeks-clanci.ceon.rs/data/pdf/0042-8426/2015/0042-84261503369T.pdf

[58] https://rfakprijedor.webs.com/aerodrom.htm/

[59] https://tehnika.lzmk.hr/aerodrom/ , https://sr.wikipedia.org/wiki/Aerodrom_%C5%BDeljava

[60] Nikola Anic, Sekula Joksimovic, Mirko Gutic:  Narodnooslobodilačka Vojska Jugoslavije.  https: // narodnooslobodenje. files. wordpress. com/2014 /07 / narodno- oslobodilacka- vojska- jugoslavije. pdf

[61] https://www.kurir.rs/planeta/1684643/iz-like-pravo-u-svemir-svajcarci-na-vojnom-aerodromu-udbina-grade-svemirski-centar

[62] http://www.antifasisticki-vjesnik.org/hr/kalendar/, http://www.antifasisticki-vjesnik.org/hr/kalendar/5/23/6/

[63] http://wikimapia.org/24210129/bs/Sportski-aerodrom-Urije-Prijedor

[64] https://bs.wikipedia.org/wiki/Aerodrom_Medeno_Polje

[65] https://ba.ekapija.com/news/1208285/bosanski-petrovac-ozivljava-sportski-aerodrom-medeno-polje

[66] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[67] https://urbexhungary.blog.hu/2018/11/01/titkos_legibazis_a_hegy_gyomraban_zeljava

[68] Az 1991-ben kirobbanó jugoszláv háború során, a szlovén és horvát harci cselekmények végett a jugoszláv haderő 1992-re kivonásra került szlovén és horvát részről és boszniai, szerbiai bázisokon állomásozó jugoszláv erőkhöz csatolták. A légierő tekintetében a szlovén, horvát régióban korábban funkcionáló 5. Ko RV i PVO (főparancsnokság: Zagreb) kivonásra került, és „Zeljava” és „Banja Luka/Maholvljani” repterekre, létrehozva a horvátországi katonai műveleteket támogató légi operatív csoportot (OG RV i PVO). A jugoszláv haderő, a légierő ezt követően strukturális változást hajtott végre, a megszűntetett 5. RV i PVO helyett, megalakult a boszniai régiót kontroláló 2. RV i PVO hadtesti légierőt, szarajevói (Rajlovac légi bázis) parancsnoksággal.

[69] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[70] https://www.mycity-military.com/Ostalo-3/Vojna-baza-Udbine-danas.html

[71] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[72] https://ezadar.net.hr/dogadaji/2303271/ravnice-tlo-s-kojeg-je-poletio-prvi-zrakoplov-u-zadru/

[73] https://hu.wikipedia.org/wiki/Rapall%C3%B3i_egyezm%C3%A9ny_(1920)

[74] https:// www. wikiwand. com/ en/Zadar, https: // toriblog. blog. hu/ 2008/ 10/ 17/ dalmacia _ tortenete _ vii i_ resz_ jugoszlaviaban_es_a_jelen

[75] https://forgottenairfields.com/airfield-idroscali-ancona-551.html

[76] https://en.wikipedia.org/wiki/Governorate_of_Dalmatia

[77] http://174.127.109.64/it/Mappa-Aeroporto-di-Zara-Zemonico_1574762.html

[78] https://www.wikiwand.com/sh/%C5%A0kabrnja, http://www.ww2.dk/Airfields%20-%20Yugoslavia.pdf

[79] 1947-ben Zadár Jugoszlávia részévé vált.

[80] https://otpisani.niceboard.com/t349-stvaranje-i-razvoj-vazduhoplovstva-novj-1942-1945

[81] https://sierra5.net/novice-novo/novice/item/2971-mirko-kovacic-pilot-stirih-letalstev

[82] LÁSD: A légierő és légvédelmi parancsnokság (KM RV i PVO)/ 1. hadtesti (korpus) parancsnoksága 1. Ko RV i PVO/ Az 500. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB) „Divulje.

[83] https:// crnemambe. hr/ crne- mambe/ stalne- rubrike/ ratovi/ u- vihoru- rata/ 7203- zracna- luka- zemunik-u-domovinskom-ratu-1-4-domoljubni-portal-cm-u-vihoru-rata

[84] Az 1991-ben kirobbanó jugoszláv háború során, a szlovén és horvát harci cselekmények végett a jugoszláv haderő 1992-re kivonásra került szlovén és horvát részről és boszniai, szerbiai bázisokon állomásozó jugoszláv erőkhöz csatolták. A légierő tekintetében a szlovén, horvát régióban korábban funkcionáló 5. Ko RV i PVO (főparancsnokság: Zagreb) kivonásra került, és „Zeljava” és „Banja Luka/Maholvljani” repterekre, létrehozva a horvátországi katonai műveleteket támogató légi operatív csoportot (OG RV i PVO). A jugoszláv haderő, a légierő ezt követően strukturális változást hajtott végre, a megszűntetett 5. RV i PVO helyett, megalakult a boszniai régiót kontroláló 2. RV i PVO hadtesti légierőt, szarajevói (Rajlovac légi bázis) parancsnoksággal.

[85] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[86] LÁSD: A légierő és légvédelmi parancsnokság (KM RV i PVO)/ 1. hadtesti (korpus) parancsnoksága 1. Ko RV i PVO/ Az 500. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB) „Divulje.

[87] LÁSD: LÁSD: A légierő és légvédelmi parancsnokság (KM RV i PVO)/ 1. hadtesti (korpus) parancsnoksága 1. Ko RV i PVO/ Az 500. légi bázis „Vazduhoplovna Baza” (VB) „Divulje.

[88] 1968. októberében alakult meg a zemuniki 84. légi bázis alá rendelve a „Divulje” (Split) bázison a 84. légi bázis repülésbiztonsági százada. 1975. júniusában átszervezték, megreformálták, mint 500. repülésbiztonsági zászlóaljat „Bataljoni za Obezbedenje Avijacije” (BOA). 1977. októberben kivonták a 84. légi bázis alól és az 5. légi hadtest (VaK) önálló egységeként átkeresztelték 50. repülésbiztonsági zászlóaljjá  (BOA). 1980-as években újabb haderőreform „Jedinstvo 1., 2., 3.” részeként megszűntették a 1964-től funkcionáló légi (repülős) hadtesteket „Vazduhoplovni Avijacijski Korpus” (VaK) és helyettük 1986-ban megalakult három körzeti hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság (Ko RV i PVO). Az 50. BOA a megszűnő 5. VaK alól az 1. RV i PVO alá került, ahol a „Jedintsvo” haderő reform során 1987. szeptemberében légi bázissá „Vojna Baza” minősítették, mint 500. légi bázis. 1991. decemberében a 474. légi bázis alá vonták be, mint 50. repülésbiztonsági zászlóaljat (BOA), 1991. augusztusban pedig mint 50. repülésbiztonsági századot „Ceta za Obezbedenje Avijacije” (COA), a 171. légi bázis alá irányították. 

[89] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[90] A „Vitruk” csoportot az operatív törzs irányítása alatt a szovjetek 10. gárdista támadó-harci repülős divíziója (165., 166., 167. támadó-harci repülő ezredek és 37. önálló összekötő század, 145. mobilizált repülő szerelő műhely, 1832. katonai posta) , 236. vadászrepülős divíziója (117., 267., 168. vadászrepülő ezredek, 7. önálló összekötő század, 166. mobilizált repülő szerelő műhely, 1758. katonai posta) és a 9. körzeti légi bázis „OAB” újvidéki parancsnoksággal, alkotta. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.” 

[91]  „Gvardejski Stormovicki Avijacijski Polk”

[92] https://en.wikipedia.org/wiki/Ilyushin_Il-2

[93] https://hu.wikipedia.org/wiki/P%E2%80%9347_Thunderbolt

[94] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[95] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 119. légi szállító ezred ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP).  

[96] A 894. összekötő század „Eskadrila za Vezu” (AEV).1961-ben az 5. Repülős Hadtesti Parancsnokság (VK) összekötő századából alakult meg „Zagreb” légi bázison. 1961-ben a század a 111. támogató ezredbe integrálódik be. 1964-től „Pleso” aztán „Lucko” bázisra irányították. A századot „SA-341 Gazela” helikopterekkel látták el. 1972-től a 111. támogató ezredben funkcionált helikopteres századként, majd 1981-től helikopter osztályként „Helikoptersko Odeljenje” (HO) „Pleso bázis” és végül 1985-től helikopter összekötő felderítő századként „Helikopterski Eskadrila Izvidacka Veza” (HEIV) „Brnik bázis”. 1988-ban a 894. helikopter összekötő felderítő századba „Helikopterski Eskadrila Izvidacka Veza” (HEIV) integrálták, a 897. helikopter összekötő felderítő századot „Helikopterski Eskadrila Izvidacka Veza” (HEIV) mint helikopter osztályt. A szlovéniai és horvátországi harcok során a századot a 111. PPA részeként „Pleso” bázisról kivonták „Bihac” légi bázisra, majd beintegrálták a Horvátországi Szakadár Szerb Erők (Vojska Srpska Krajina) katonai erejébe. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[97] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[98] http: // www. repulomuzeum. hu/ Leltar/ Leltarfotok/ Li-2. htm, https: // www. youtube. com/ watch?v = P4WBT ny L0dQ

[99] https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_Kurir

[100] https://hu.wikipedia.org/wiki/Mi%E2%80%934

[101] https://en.wikipedia.org/wiki/Douglas_C-47_Skytrain

[102] https://en.wikipedia.org/wiki/Mil_Mi-8

[103] https://hu.wikipedia.org/wiki/An%E2%80%9326

[104] https://hu.wikipedia.org/wiki/An%E2%80%932

[105] https://fas.org/man/dod-101/sys/ac/row/gazelle.htm

[106] https:// military. wikia. org/ wiki/ A%C3%A 9rospatiale_Gazelle, https:// tangosix.rs/ 2013/ 08/ 10/40-godina-sluzbe-helikoptera-gazela-u-jugoslovenskim-vazduhoplovstvima/

[107] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[108] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 119. légi szállító ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP).  

[109] A 679. légi szállító század „Transportna Avijacijska Eskadrila” (TRAE) 1961. márciusban „Zemun” bázison alakult meg a 119. légi szállító ezred részeként (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 119. légi szállító ezred ezred „Transportni Avijacijski Puk” TRAP).   „Li-3” repülőkkel. Még ugyanezen évben „Cerklje” bázisra átirányították a századot, ahol alárendelték a 111. PPA alá. 1961-1966. közt „Li-3” repülőkkel, 1966-1976. közt „C-47” repülőkkel, 1976-1992. közt „AN-26” és „AN-2” repülőkkel látták el a századot. 1991. évben a század „Batajnica” bázisra irányították és besorolták a 138. légi szállító brigád „Transportni Avijacijski Brigad” TRABR. (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 138. légi szállító repülő dandár „TRABR). Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.” 

[110] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 138. légi szállító repülő dandár (TRABR).

[111] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 119. légi szállító ezred ezred „Transportni Avijacijski Puk” (TRAP).

[112] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 138. légi szállító repülő dandár (TRABR).

[113]   LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 107. vadászbombázó repülő ezred.

[114] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 107.vadászbombázó ezred (LBAP)

[115] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”      

[116] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”      

[117] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. (LBAP)/ A 82. (ABR).

[118] A 466. ELABA, 1968. júliusában alakult meg a 82. repülő dandár ( LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. LBAP/ A 82 ABR) „Cerklje” bázisán, ellátva a 460. ELABA századból átadott „J-20 Kraguj” jugoszláv harci gépekkel. 1975-ben a századból technikát irányítottak át a 460. ELABA századból megalakuló 460. vadászbombázó századba (LBAE). 1976-tól a századot „Pleso” bázisra telepítették át, ahol 1978-ban kivonták a 82. ABR alól. 1978-tól alárendelték a 5. légi hadtest (VaK) alá. 1982-ben a századot megszüntették és maradék technikáját és állományát a 111. repülő dandárba (ABR) létrehozott 711. páncélosok elleni helikopter századba (POHE) integrálták be. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”  

[119] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”   

[120] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”   

[121] A 112. vadászrepülő ezred „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP). 1944. decemberében alakult meg, Veliki Radinci bázison a 112. vadászrepülő ezred (LAP) a „Vitruk” csoport 168. szovjet repülő ezredből (GIAP). Az ezred rendelkezett szovjet „JAK-1M, JAK-3.” később pedig szovjet „JAK-9., JAK-9P.” repülőkkel. 1945. májusig „Lucko” bázison, majd ezt követően „Pleso” bázison állomásozott. Kezdetben a 42. támadó-harci repülős divízió alá tartozott, majd 1945. szeptembertől a mosztári 3. vadászrepülős divízió (MAD) alá sorolták. 1948-ban átkeresztelték 117. vadászrepülő ezreddé „Lovacki Avijacijski Puk” (LAP) és a 3. LAD megszűnésével beintegrálják az újonnan megalakuló Jugoszláv Légierő Központi Parancsnoksága alá. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[122] https://en.wikipedia.org/wiki/Ikarus_S-49

[123] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9384_Thunderjet

[124] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%E2%80%9386_Sabre

[125] https://hu.wikipedia.org/wiki/Transzszonikus_rep%C3%BCl%C3%A9s

[126] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[127] https://en.wikipedia.org/wiki/North_American_F-86D_Sabre

[128] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[129] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”    

[130] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[131] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[132] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 204. vadászbombázó repülő ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP)

[133] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[134] LÁSD: Légvédelem és légtérmegfigyelés fejezet. 

[135] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet/ A 185. kiképző-oktató repülő ezred (SAP).

[136] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 204. vadászrepülő ezred (LAP).

[137] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”   

[138] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 204. vadászrepülő ezred (LAP)

[139] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet/A 185. kiképző-oktató repülő ezred (SAP).

[140] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 172. vadászbombázó repülő ezred (LBAP).

[141] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet/ A 105. vadászbombázó ezred.

[142] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet.

[143] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/83. és 204. vadászbombázó ezred.

[144] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[145] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)/82. dandár.

[146]  Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”   

[147] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó repülő ezred (LBAP).

[148] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[149] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana  

[150] LÁSD: VaK 1964-1986. fejezet /A 16. felderítő repülő dandár „Izvidacka Avijacijska Brigada” (IABR). 

[151] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó repülő ezred LBAP/ A 82. repülő dandár (ABR).

[152]  LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 204. vadászbombázó repülő ezred/ A 204. repülő dandár.

[153] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[154] https://en.wikipedia.org/wiki/Mikoyan-Gurevich_MiG-21

[155] https://hu.wikipedia.org/wiki/J%E2%80%9322_Orao

[156] https://en.wikipedia.org/wiki/Soko_J-21_Jastreb

[157] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[158] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó repülő ezred (LBAP)/82. dandár. 

[159] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[160] https://en.wikipedia.org/wiki/Petlyakov_Pe-2

[161] https://www.dehavillandmuseum.co.uk/aircraft/de-havilland-dh98-mosquito-fb-mk-vi/

[162] https://www.muzejvazduhoplovstva.org.rs/eksponati.php?jez=sr&id=20

[163] A 109. bombázó repülő ezred „Bombarderski Avijacijski Puk” (BAP) 1952-1959. közt a 32. divízióba funkcionált, mely a 3. repülős hadtest „VKOS” alá tartozott.

[164] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana

[165] https://www.muzejvazduhoplovstva.org.rs/eksponati.php?jez=sr&id=20

[166] A 238. LBAE. 1961. áprilisában alakult meg a század a 109. ezred „Cerklje” légi bázison, ellátva „F-84G” amerikaiharci repülőkkel. 1966-ban a 109. ezredet megszüntették és erőiből létrehozták a  82. repülő dandárt (ABR), mely dandár 1991-ig funkcionált. A 238. LBAE ettől fogva a 82. ABR (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó ezred.) alá került. 1972-től a században „J-21 Jastreb”, 1984-től pedig az „Orao” jugoszláv harci repülők is szolgálatba álltak. az 1991-es horvátországi háború során a századot kivonták a boszniai „Banja Luka” bázisra, ahol alárendelték a 117. repülő dandár alá (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 117. vadászbombázó repülő ezred.) Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”   

[167] A 237. LBAE. 1961. áprilisában alakult meg a század a 109. ezred „Cerklje” légi bázison, ellátva „F-84G” amerikaiharci repülőkkel. 1966-ban a 109. ezredet megszüntették és erőiből létrehozták a  82. repülő dandárt (ABR), mely dandár 1991-ig funkcionált. A 237. LBAE ettől fogva a 82. ABR (korábban 109. ezred) alá került. 1972-től a században „J-21 Jastreb”. az 1991-es horvátországi háború során a századot augusztusban beolvasztották a 238. LBAE-be. Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.” 

[168] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.   

[169] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.” 

[170] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 117. vadászrepülő ezred/ A 117. repülő dandár.

[171] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[172] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”

[173] LÁSD: VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 16. felderítő repülő dandár „Izvidacka Avijacijska Brigada” (IABR).

[174] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./A 117. vadászrepülő ezred/ A 117. repülő dandár. (ABR).

[175] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 184. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” (IAP).

[176] LÁSD: VaK 1964-1986. fejezet, A 16. felderítő repülő dandár (ABR).

[177] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/A 117. vadászbombázó repülő ezred „Lovacki Bombarderski Avijacijski Puk” (LBAP).

[178] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 204. vadászbombázó repülő ezre/ A 204. repülő dandár (ABR).

[179] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[180] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 198. vadászrepülő ezred/ A 98. repülő dandár.

[181]  Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana 

[182] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./A 103. felderítő repülő ezred (IAP).

[183] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 198. vadászrepülő ezred/ A 98. repülő dandár (ABR).

[184] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet.

[185] LÁSD: RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 701. repülő dandár „Avijacijska Brigada” (ABR).

[186] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[187] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[188] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.

[189] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet, RV i PVO 1986-1992. fejezet/ A 109. vadászbombázó repülő ezred „Lovacko Bombarderski Puk” (LBAP).  

[190] LÁSD: VaK 1964-1986. fejezet/ A 16. felderítő repülő dandár (IABR).

[191] https://en.wikipedia.org/wiki/Soko_522

[192] LÁSD: Oktatás és képzés.

[193] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 107. vadászbombázó repülő ezred  (LBAP).

[194] LÁSD: RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 701. repülő dandár (ABR).

[195] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”      

[196] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana 

[197] Az 1964-es „Drvar-2” modernizációs és szerkezeti haderőreform révén megszűnik az 1959-1964. közt funkcionáló légi hadtesti parancsnokság „Vazduhoplovna Komanda” (VK) és helyébe a légi hadtest „VaK” lép. Az 1. VaK 1964. májusában jött létre az 1. VK parancsnokságból, valamint a 3. VK parancsnokságból és Jugoszlávia keleti régiójának légi egységeiből. 1961-1964. közt a 354. IAE az 1. VK alá tartozott. 1964-től a 354. IAE század az 1. VaK önálló századaként működött tovább 1967-ig.1967-ben a 82. repülő dandár alá sorolták, majd 1968-ban átalakították, felszámolták. 

[198] LÁSD: Oktatás és képzés fejezet.

[199] LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 198. vadászbombázó ezred (LBAP)/ 98. repülőd dandár (ABR).

[200]Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.”  

[201] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.” 

[202] (LÁSD: VKOS 1950-1959. fejezet, VK 1959-1964. fejezet, VaK 1964-1986. fejezet./ RV i PVO 1986-1992. fejezet./ A 103. felderítő repülő ezred „Izvidacki Avijacijski Puk” IAP)/a tuzlai 350. felderítő repülő század „Izvidacka Avijacijska Eskadrila” (IAE).

[203] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana.” 

[204] 1951. márciusában alakult meg a 105. VOJIN zászlóalj, „Zagreb” bázison. A zászlóalj két légtérfigyelő és légi jelentő „Vazdusno Osmatranje i Obavestavanje o Vazduhoplovna” (VOOV)  század, tíz megfigyelő állomáshely alkotta, majd 1951-től már rendelkezett négy radarral és egy radar századdal. 1955. júniusban a 105. VOJIN zászlóaljból létrehozták a 275. VOJIN ezredet. LÁSD: Légvédelem fejezetet.

[205] Bár megalakult 1955-ben a 109. számú bVOJIN zászlóalj is, de az azonnal be is integrálódott a 275. pVOJIN ezredbe.

[206] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[207] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[208] https://www.mycity-military.com/PVO-i-sistemi-VOJ/Radari-u-SFRJ-SRJ_3.html

[209] https: // www. mycity- military. com/ PVO- i- sistemi- VOJ/ Radari- u- SFRJ- SRJ_62. html, https: // zeljava-lybi. com/ opis. html, https: // www. mycity- military. com/ Ostalo-3/Navodjenje-lovacke-i-civilne-avijacije-i-prateci-radarsko-racunarski-i_3.html,   https:// jna- sfrj. forumbo. net/ t3118- orp- kozara- radarski- polozaj- tps-70

[210] https: // www. reptar. hu/ repulogepeink/ sz-75m- volhov- kozepes- hatotavolsagu- legvedelmi-raketarendszer. html

[211] Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

[212] https: // bs. wikipedia. org/ wiki/ S-125_Neva/ Pe%C 4 %8 Dora, https: // hu. wikipedia. org/ wiki/ SZ% E2% 80 % 9 3125_Nyeva % E2%80%93M

[213]   Bojan Dimitrijevic: Jugoslovensko Ratno Vazduhoplovstvo I Protivvazdusna Odbrana,

Az írásmű nem tudományos jellegű, szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos anyag végén tüntettem fel. 

SZERKESZTETTE:"Szatmári"

A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:

https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/

 

vagy email-en. program5000@gmail.com 

 

A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni  a szerzőt és a forrás linkünket !!!

 

A TÉMÁT A 10. RÉSSZEL

FOLYTATJUK.