HORVÁTORSZÁG HÁBORÚJA 1990-1996. 2. RÉSZ/3. (történések 1991. márciustól augusztus végéig)

 





A HÁBORÚ ELSŐ ETAPJÁNAK MÁSODIK PERIÓDUSA

1991. március- 1991. augusztus




              TARTALOM:             

        TÖRTÉNÉSEK

1. „PAKRAC”

2. „PLITVICE”

3. „KIJEVO”

4. „BOROVO SELO”  

              ÖSSZECSAPÁSOK

            HORVÁT VÉDELEM

1. A HORVÁT NEMZETI ELLENÁLLÁS

2. A HORVÁT FELSZABADÍTÓ ERŐK

3. A NEMZETI GÁRDA

4. A HORVÁT RENDŐRSÉG

              A SZERB SZAKADÁROK

                FORRONGÓ HÁBORÚS NYÁR.

1. ESEMÉNYEK.


TÖRTÉNÉSEK 

1991 tavaszáig átmenetileg elhallgatnak a fegyverek Horvátországban, de ez inkább erőgyűjtést a hamarosan bekövetkező katonai összecsapásra. A békés időszak nem sokáig tartott, hiszen alig néhány hónap kellett ahhoz, hogy az események mindkét fél által elismert polgárháborúvá fajuljanak. A második periódus az 1991. márciusi „pakráci” incidenstől tartott a JNA Baranya, és a dalmáciai „Kijevo” falu elleni katonai műveletéig, 1991. augusztusig. 1991. márciusától a háború második periódusában a JNA erők[1] megkezdik katonai objektumaikból a „konfliktus zónákba” irányítani erőiket, azzal a céllal, hogy fenntartsák a „békét” és a „nyugalmat” a helyi horvát és szerb lakosság közt, egyfajta „tampon zónát” létrehozva. Valójában összevonást végeztek, mely során a horvátok által lakott területről, biztonságosabb, szerb lakosság által többségben lakott műveleti területre irányították erőiket, felkészülve horvátországi megszállásra. A szerb kisebbség lakta horvátországi régiókban („Pakrac, Plitvice, Borovo Selo, Glina”) a helyi területvédelmi szerb erők folyamatosan provokálták a horvát rendőrséget, mely fegyveres konfliktusba torkollott. A „tampon zóna” stratégiai révén a JNA erők sorra hagyták el objektumaikat, és érkeztek meg a „gócpontokhoz”, ahol folyamatosan, támogatva a helyi szerb területvédelmi fegyveres alakulatokat, kezdték meg horvátországi területfoglaló offenzívájukat. Elsőként „Pakrac” térségébe, majd ezt követte „Plitvice”, aztán „Borovo Selo” és „Glina”. A polgárháború kirobbanását tetézte „Pakrac”, Plitvicei tavak (Titova Korenica), „Kijevo” és „Borovo Selo” események. „Borovo Selo” után végképp elszabadult a pokol Horvátország szerbek lakta, illetve vegyes lakosságú területein. Ezt követően minden naposak voltak az összecsapások a horvát rendőrök és a szerb lakosság között, s a harcok egyre újabb településekre terjedtek ki.


1.     „PAKRAC”

 

A fegyveres összetűzések 1991. február 22-én kezdődtek el a nyugat-szlavóniai „Pakrac” városánál, mely tovább folytatódik március 2-3. 1991. március elsején a „Pakrac PS” (policijski postaja) horvát rendőr állomást megtámadják a szerb „Opcina Pakrac tzv. SAO Krajina” milicistái[2]. Egész nap lövöldözés folyik a horvát rendőrök és a szerbek közt, március 2. kora reggelig. A szerbek akciója kudarcot vallott. Március 2- án a horvát rendőrök speciális egységei[3] koordinálják a további műveleti feladatokat és Pakrác (Pakrac) és környékét ellenőrzés alá vonják, kiszorítva a szerb lázadókat. A speciálisan képzett horvát rendőrök 32 szerb lázadó rendőrt elfogtak, visszafoglalták a pakráci rendőrállomást és az ott bezárt horvát rendőröket kiszabadították. Az éjszaka folyamán a lázadó szerbek ismét tüzet nyitottak a horvát rendőrökre. A horvát rendőri erők nehézfegyverekkel felszerelve megkezdték a város védelmi állásainak elfoglalását, magaslatokat, dombokon, a város pravoszláv templomtornyán, és fontosabb útelágazásoknál. A harcok egész este, éjszaka tartottak. Másnap március 3-án a lázadó szerbek visszavonultak állásaikba a környező erdőkbe és falvakba. A horvát rendőrségnek nem volt lehetősége, ezen csoportok felszámolására, mert a városban megjelent „békéltető erő „ JNA nem engedélyezte a további műveleteket. Így a horvát rendőrök miután a harcok befejeződtek a városban maradva várakoztak. A horvátok részéről halálos áldozata nem volt a lövöldözéseknek, hárman megsebesültek. A „PU-Bjelovar” speciális rendőrei március 5-én elhagyták Pakrácot. A városban maradtak a helyi horvát rendőr állomás rendőrei.  A szerbek a "Kalvarija" magaslatról veszik tűz alá a várost. A későbbiekben az incidensnek a JNA egyik páncélos[4] egysége vet véget, mely bevonult Pakrácba és környékére, mint „békítő erő”. A Pakrácot és környékét a március 3-án a JNA megszállja és ellenőrzés alá vonja. A horvát rendőrség a JNA-val együtt ellenőrzik a rendet Pakrácban.



[1] 1. katonai körzet (VO) Beograd, 5. katonai körzet (VO) Zagreb

[2] Március 1-én általános mozgósítást hajtottak végre a szerbek Pakrác és környékén, azzal a céllal, hogy a várost teljesen ellenőrzés alá vonják. Március 1-én az esti órákban a szerbek elfoglalták a város horvát rendőrállomását ahol lefegyvereztek 16 horvát rendőrt majd a horvát zászlót kicserélték a SAO Krajina szerb zászlóra és saját szerb rendőri erőként átvették a rendfenntartást a városba.

[3] A horvát belügyminisztérium (MUP) azonnal intézkedett a helyzet megoldására, és Pakrác városba irányította a zágrábi „Lucko” antiterorista egységét és a PU-Bjelovar speciális „Omega” rendőri egységét.

[4] 32. hadtest Varazdin bjelovári 265. gépesített- gyalogos brigád gépesített harcoló csoportját, valamint a daruvari bázisáról „rendfenntartó” erőt küldött Pakrácba.


Pakrác. Horvát rendőri erők megerősítik a helyi rendőrállomást a szerb szakadárok támadása miatt.

forrás: http://stari.mup.hr/89103.aspx




2.     „PLITVICE”[1]

 

1991. március 29-től a plitvicei tavaknál, annak környékén a szerb lázadók a „Karlovac- Slunj- Korana” főútvonalon útakadályokat hoznak létre és tiltakozó akcióba kezdtek. A helyi plitvicei horvát rendőr iroda, horvát nemzetiségű rendőreinek létszáma nem tette lehetővé a közrend helyreállítását, ezért a horvát belügy megerősítés képen március 31-én horvát rendőri alakulatokat[2] irányítanak Plitvicére. A horvát rendőri akció másnap reggel 05.00 körüli időben kezdődött meg a „Korana” folyó hídnál és 08.00-kor fejeződött be. Heves és hosszantartó tűzharc alakult ki a horvát rendőri és szerb fegyveres lázadók között, mely során egy horvát rendőr[3] és egy szerb lázadó meghall, húszan megsebesülnek[4]. A horvát rendőrök huszonkilenc szerb lázadót elfogtak. A plitvicei horvát rendőri iroda a továbbiakban 1991. szeptemberig folyamatosan megerősítette mobilizálható erővel a horvát belügy. 1991. szeptembertől viszont a JNA és helyi szerb lázadók erőteljes katonai művelete végett kénytelenek voltak a horvátok feladni Plitvicét.

A JNA átlátva a helyzet súlyosságát azonnal „békéltető” erőt irányított a zágrábi 5. katonai körzet erőiből Plitvicére. Plitvice területére a 13. rijekai hadtestből a delnicei (Delnice) 6. hegyivadász brigád, egy század a katona rendészettől, egy légvédelmi üteg a 13. gépesített- gyalogos dandárból lett bevonva, az 5. Zágráb katonai körzetből pedig a Jasztrebárszkó, Karlovác erőkből felderítő század és mechanizált zászlóalj, a 306. zágrábi könnyű tüzér légvédelmi ezredből egy divízió, egy század a 367. szamobori ezred parancsnokságtól. Az 1. belgrádi katonai körzet 5. bánya lukai hadtestének harckocsizó brigádjából egy tankos zászlóalj. A zágrábi JNA 5. katonai körzetparancsnokság a plitvicei „Mukinje” településen kialakította kihelyezett műveleti parancsnokságát (IKM). Ezzel Plitvice stratégiai fontossága megnőt, hiszen a JNA innen próbálkozott őszi hadműveleteivel elfoglalni Dél-Kordunt és Likát.



[1] „Véres Húsvét”

[2] ATP Lucko, speciális egység „Rakitje”, rendőrség Karlovac, forrás: http: // www. policija. hr/ User DocsImages/ Glasilo% 20 MUP/ 2010/ prilog_42. pdf

[3] Az akció sajnos nem várt eseménnyel végződött, mely során a Plitvice horvát rendőri ellenőrző pontnál a Hotel Plitvica épületénél egy horvát rendőrt Josip Jovity (Jovic) a szerb lázadók lelőnek.

[4] https://www.youtube.com/watch?v=wFeMiHjRnf8,


Horvát speciális belügyi alakulat Plitvicénél- kép forrás: http://www.policija.hr/89103.aspx


JNA erők a Korana folyó hídjánál Plitvicénél- kép forrás:Wikipedia

JNA erők Plitvice- kép forrás:https://www.youtube.com/watch?v=wFeMiHjRnf8


JNA erők ellenőrzőpontja Korana híd Plitvice- kép forrás: http://forum.net.hr/


Horvát katonák ellenőrzőpontja Korana híd Plitvice- kép forrás: forum.net.hr



3.     „KIJEVO”

 

1991. április végén a knini (Knin) járásban elő horvátok és szerb lázadók között fegyveres konfliktus alakult ki. 1991. április 27- 28-án a szerb lázadók „Civljana” és „Stikova” közti részén létesítettek útakadályokat. A Kijevóban állomásozó horvát rendőrállomás (policijska postaja) állománya („Sibenik- Knin” horvát rendőrség sibeniki speciális alakulatának „Jastrebovi” egy szakasza, szpliti speciális alakulatának „Bat” egy szakasza)[1] kivonult a közrend helyreállítása céljából a szerb lázadók ellen. Mielőtt azonban a horvát rendőrök megérkeztek volna a „Civljana- Stikova” szerb lázadók barikádjához, a JNA megelőzve a horvát rendőr járőr egységet, „Civljana- Vrlike” és „Kijevo- Polace” közti területen létesít ellenőrző pontokat. Így a horvát kijevói rendőri csoport (PP) a JNA-val került szembe. A JNA a szerb lázadókat támogatva Kijevó (Kijevo) települést lényegében körbezárta. A JNA erők és a szerb lázadók blokkolták a kivezető főutat „Civljana” és „Vrlike” valamint „Kijevo” és „Polaca” között. Ezek után Kijevó (Kijevo) egyedüli megközelítése a horvátok számára a „Kozjak” hegységen át vezetett. A szerb blokád még a humanitárius segélyeket sem engedte be Kijevóba, ahol a horvátok kitartottak. A kijevói rendőri egység megsegítésére a horvát belügy 1991. május 2-án a zágrábi Lucskó (Lucko) katonai repülőtérről helikopterrel speciális horvát rendőri egységet irányított Kijevóba, az a céllal, hogy a körülvett Kijevóból evakuálja a rendőröket és a polgárokat. A JNA légiereje félúton a horvát rendőrségi helikoptereket beérte és azokat vissza kényszeríttette Zagrábba. Végül Kijevó hónapokig tartó ostromzára, a szerb erők totális támadásával zárult le.[2]



[1] forrás: http: // www. braniteljski. hr/ price- ratnika/ 576- neven- mikulandra- pripadnik- specijalne- policije-jastrebovi-kada-smo-imali-jedinstvo-mogli-smo-sve

[2]1991. augusztusában a SAO Krajina vezetője Mile Martity (Martic) ultimátumot intézett a kijevoi horvátoknak. Ennek során 1991. augusztus 25-26. a kb. 160 fős horvát védők, akik kézifegyverekkel voltak felszerelve szembekerültek a JNA tüzérség nehéz fegyvereivel, aknavetők, rakétavetők VBR, és 26-án 11.30-kor a szerb légierő kazettás bombáival. Davor Marijan: Sudionici i osnovne značajke rata u Hrvatskoj 1990. - 1991., Hrvatski memorijalno-dokumentacijski centar Domovinskog rata –Zagreb: Oruzana pobuna srba u Hrvatskoj i agresija oruzanih snaga SFRJ i srpskih paravojnih postrojbi na Republiku Hrvatsku (1990.-1991.)


Kijevó 1991. kiégett horvát házak. forrás: http://www.braniteljski-portal.hr/



4.     „BOROVO SELO”  

 

Borovó Szelót (Borovo Selo), a Vukovártól északra fekvő Duna parti települést sem kerülték el a fegyveres incidensek. Meg kell jegyezni, hogy Boró avagy Borovó Szeló (Borovo Selo) települést vegyesen lakták horvátok és szerbek. Boró nem összekeverendő a Vukovárhoz tartozó Borovó Naszelje (Borovo Naselje) "városrésszel". 

Vukovár rendőrállomás[1] a Vinkovci központi rendőrség (PU Vinkovci) alá tartozott illetékességileg. 1991. május 1-ről 2-ra virradólag fegyveres támadás ért a borói (Borovo Selo) - továbbiakban Borovó- szerb lázadó erők részéről egy vukovári horvát rendőr egységet „Borovo- Dalj” (Savulja) közútnál. A horvát rendőrök Borovo Szelóba tartottak, hogy a rendőr iroda épületén a korábbi jugoszláv zászlót kicseréljék horvátra. A támadásban négy horvát rendőr megsebesült, melyből ketten szerb lázadók fogságába kerültek. A történtek végett az eszéki rendőrség (PU Osijek) és a vinkovcii rendőrség (PU Vinkovci) konzultál a borovói szerb lázadókkal kapcsolatos intézkedésről. 1991. május 2-án a „Vinkovci” rendőrség (PU), egy harminc fős rendőri egységet[2] irányít a horvát többségében horvátok lakta Borovóba a szerb lázadókkal történő „békés” megbeszélés céljából. A borovói szerb lázadók fegyveres ellenállással állították meg a vinkovcii horvát rendőri erőket. A továbbiakban 150 fős horvát rendőri támogató erő bevonására került sor az eszéki (Osijek) rendőrség- akik „Dalj” irányából kezdték meg koordinálva mozgásukat a vinkovcii rendőri erőkkel- és a „Vinkovci” rendőrség részéről. Elkezdődött a fegyveres összecsapás. A harcok két és fél órán át zajlottak. Végül a JNA hét páncélos szállító „transzporter” katonai járművel megjelent a településen. A szerb lázadók mellett a JNA is tüzet nyitott a horvát rendőrökre. A harcok során a JNA (12. gyalogos gépesített dandár Eszék) átvette a település ellenőrzését a horvát rendőri erők visszavonultak, veszteségek mellett. Tizenkét horvát rendőr életét vesztette, huszonegy pedig megsebesült, több civil is meghalt, megsérült[3]. A harcban három helyi szerb lázadó (milicista) és egy szerbiai önkéntes is életét vesztette.[4]



[1] Vukovar rendőrállomás hatvan fős állománnyal kezdte meg működését. Az első periódusban, 1990. Karácsonyán töltődött fel a rendőr állomás, majd 1991. júniusában elérte a hatvan főt. 1991. június 19- én megalakult a Vukovar járást felügyelő központi vukovari (PU Vukovar) horvát rendőrség, a hozzátartozó Ilok és Tovarnik rendőrállomásokkal.

[2] PU Vinkovci és  „speciális rendőrség Krpelj Vinkovci” 12 fő,

[3] A Borovo Szelóban eseményekkel kapcsolatban a horvátok szerint a rendőrök bestiális meggyilkolása a Szerbiából érkezett terrorista csoportok műve volt. Az akcióban a félelmetes hírű romániai „Securitate” hivatásos bérgyilkosai is részt vettek állításuk szerint. Vukovar környékén ugyanis román nyelvű, rejtjeles adást vettek szalagra.

[4] https://sh.wikipedia.org/wiki/Sukob_u_Borovom_Selu, Hoare, Marko Attila (2010). "The War of Yugoslav Succession". In Ramet, Sabrina P. Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University, Marijan, Davor (October 2002). "Bitka za Vukovar 1991." [Battle of Vukovar]. Scrinia Slavonica (in Croatian). Croatian Historical Institute – Department of History of Slavonia, Srijem and Baranja. 2 (1): 367–402. ISSN 1332-4853.


Horvát rendőrök Borovo Szelóban- forrás: Wikipedia




ÖSSZECSAPÁSOK

 

Horvátországban a szerb szakadárok és a horvát rendfenntartók, katonai erők közti fegyveres konfliktusok elsősorban azon régiókban kezdett egyre sűrűsödni és gyors ütemben egy háborús helyzetté fajulni, ahol a horvátok és szerbek vegyesen laktak és lényegében egyfajta etnikai határ képződött. Mindkét fél igényt tartott azon településekre, ahol saját nemzetiségű polgárai éltek. Ott ahol horvát nemzetiségi tömbben szerb települések szigeteket alkottak, a horvát rendfenntartók aránylag tudták uralni a helyzetet. Ott viszont, ahol a szerbek többségi tömböt alkottak fegyveres összecsapásokra került sor. Horvátország területén a szerbek Baranyában, Nyugat- Szerémség, Kelet- Szlavónia régiójában alkottak tömböt, az 1991. baranyai járás Pélmonostor (Beli Manastir)  területén, a Dunamenti Eszék járásban (Tenja, Palac, Silas, Bijelo Brdo, Dalj), a nyugat- szerémségi Vukovár (Bobota, Savulja, Trpinja, Pacetin, Negoslavci) és Vinkovci járásban (Orolik, Srijemske Laze, Mirkovci, Ostrovo, Gabos, Markusica, Karadzicevo). Kelet-Szlavónia többi járásában (Donji Miholjac, Valpovo, Slatina, Orahovica, Nasica, Dakovo, Slavonski Brod, Zupanja) nem volt jelentős a szerb kisebbség, illetve a „Papuk” hegység[1] keleti részén voltak szerb települések „Orahovica” és „Slatina” járásokban. Kelet- Szlavónia poszavinai részén elterülő „Nova Gradiska” járásnak pedig a „Psunj „hegység és „Okucani” város és környéki településeit[2] lakták szerbek. A horvát és szerb ütközőzónák Szlavónia keleti részén a szerb tömbök határai mentén alakult ki. Ezen szerb tömbökön belül lévő horvát településeken, azok védelméért súlyos harcok és ütközetek zajlottak le. Hasonló volt a helyzet Nyugat- Szlavóniában, ahol a szerbek a „Bilogora” hegység keleti részén, a „Papuk” hegység és „Psunj” hegységben alkottak tömböt, valamint Okucsány (Okucani) városban és környező falvaiban. A Bánság régióban a szerbek egészen a Száva (Sava) és „Kupa” folyóktól délre eső részén alkottak többséget. A bánsági régió szerbek lakta részében viszont több helyen horvátok lakta település csoportok, települések alkottak szigeteket.  Ezen szerb tömbökön belül lévő horvát településeken, azok védelméért súlyos harcok és ütközetek zajlottak le (Dvor, Kostajnica, Dubica, Glina, Petrinja, Topusko). Kordun régióban a szerbek a „Korana” folyótól keletre alkottak tömböt, ahova Szluinjtól (Skunj) észara és délre több horvátok lakta település, település csoport ékelődött be. Itt szintén harcok kezdődtek. Lika régióban a régió keleti részén alkottak tömböt a szerbek, míg a nyugatiban a horvátok. A szerbek lakta részen a horvátok „Plitvice” környéké és Szaborszkó (Saborsko) és Lovinác (Lovinac) részen alkottak elszigetelt település csoportot. Ezen részen harcok robbantak ki. Dalmácia régióban a szerbek észak és közép részen alkottak tömböt. Észak- Dalmáciában az „Obrovac- Benkovac- Cista Mala-Krka folyó” vonaltól északra, Közép- Dalmáciában pedig „Kistanje- Oklaj- Vrbnik- Cetina” zagorjei vonaltól északra. Dél- Dalmáciában és ezzel együtt Isztriában, Kvarner öbölben, Közép- Horvátországban, Észak- Horvátországban (Podravina, Podmurje) és a szigetvilágban nem alkottak többséget a szerbek, sőt valahol szinte elenyésző számarányban lakták. Későbbiekben a frontvonalak az etnikai határok mentén húzódtak.

A szerbek 50 %-a harmincegy járásban- 1992. év végétől megyésítés révén- kilenc horvát megyében alkottak népességi tömböt („Sibenska, Zadarska, Licko-Senjska, Karlovacka, Sisacka-Moslovacka, Bjelovarska, Brodsko-Posavsko, Osjecka, Vukovarska-Srijemska”). Hét horvátországi települést és annak körzetét; Biskupija, Ervenik, Kistanje, Donji Lapac, Gracsac (Gracac), Krnjak és Negoslavci a szerbek 95%-ban lakták. 



[1] A Papuk hegységben a szerb lázadók az 1991. augusztusában megalakuló Nyugat-Szlavónia SAO-hoz csatlakoztak.

[2] A Psunj hegységben és Okucsániban a szerb lázadók az 1991. augusztusában megalakuló Nyugat-Szlavónia SAO-hoz csatlakoztak.






Knin vára Knin városban. 1990-től a krajinai szerbek „fővárosa”. kép:szerkesztő






Az 1991-es demográfiai adatok alapján Horvátországban az alábbi képen alakult a szerb lakossági mérleg. „Knin” járásban (Biskupija, Civljane, Ervenik, Kistanje, Knin) településeket 85-98%-ban szerbek lakták. Knin (Knin) városban 23025 lakos élt ebből 19679 (85.5%) szerb volt. „Evrenik” településen 4115 lakos élt, melynek 94.9% szerb volt. Gracsác (Gracac) járásban és Obrovác (Obrovac) járásban, két városban, Obrovác és Gracsác 75%-ban laktak szerbek. Gracsác (Gracac) városban 11167 lakos élt, melyből 10805 fő (96.7%) szerb volt. Obrovác városban 9069 lakos élt, melyből 6981 fő (76.9%) szerb volt.  „Donji Lapac” járás egészében és Otocsác (Otocac) járásban „Vrhovina” település és körzetében a szerb lakosság meghaladta a 90%-ot. „Donji Lapac” járásban 4603 lakos élt, melyből 4460 fő (96.9%) volt szerb. Otocsác járás esetében „Vrhovina” település és körzete területén 2453 lakos élt, melyből 2262 fő (92.2%) volt szerb. Karlovác (Karlovac) járás esetében „Krnjak” és körzetében, „Ogulin” járás esetében „Plaski” és körzetében, valamint „Vojnic” járás egészében a szerb lakosság meghaladta a 89% - 96%-ot. „Krnjak” esetében a 3124 lakosából 3091 szerb volt.  „Plaski” esetében a 4317 lakosából 4074 fő (94.4%) volt szerb. „Vojnic” járás 8236 lakosából 7366 fő (89.4%) volt szerb. „Gvozd, Glina, Dvor, Kostajnica” járásokat a szerbek 50%-ban lakták. „Gvozd” járás 8082 fős lakosságából 7568 fő (93.6%) volt szerb. „Glina” járás 23040 fős lakosságából 13975 fő (60.6%) volt szerb. „Hrvatska Kostajnica” járás 4996 fős lakosságából 2984 fő (59.7%) volt szerb. Ezen arány, a szerb lakosság tekintetében az alábbi településeken oszlott meg a megyében:„Donji Kukuruzari (93%), Gvozd (93%), Dvor (87%), Glina (61%), Topusko (61%), Hrvatska Kostajnica (60%), Sunja (57%), Majur (54%)”. „Dvor” járásban a 14555 fős lakosságból 12591 fő (86.5%) volt szerb. Bjelovár (Bjelovar) járás esetében a szerbek csak „Dulovac” településen és körzetében képeztek az 4050 összlakosságból 68.5%-os többségi arányt 2773 fővel. „Nova Gradiska” járás esetében a szerbek „Dragalic, Gornji Bogicevci” és Okucsány (Okucani) településeken képeztek többséget. A járást ezen a részén 58-84%-ban laktak szerbek. „Dragalic” település esetében a 2715 lakosból 1604 fő (59%) volt szerb. Gornji Bogicsevci (Bogicevci) település esetében a 2900 lakosból 1671 fő (57.6%) volt szerb. Okucsány (Okucani) város esetében az 5712 lakosból 4773 fő (83.6%) volt szerb. Eszék (Osijek) járás területén a szerbek „Sodolovci, Beli Manasztir” járás esetében pedig „Jagodnjak” településen alkottak 100% -ban többségi lakosságot. „Jagodnjak” település 3602 lakosából 649 fő volt horvát, 2532 fő pedig szerb. „Sodolovci” település 2604 lakosából 167 fő volt horvát, 2262 fő pedig szerb. „Vinkovci” járás területén a szerbek „Markusica, Vukovar” járás esetében pedig „Negoslavci, Trpinja” településeken alkottak többségi lakosságot 86-95%-ban. „Markusica” település 3712 lakosából 254 volt horvát, 3292 fő (88.6%) szerb. „Negoslavci” település 1682 lakosából 25 volt horvát, 1594 fő pedig szerb. „Trpinja” település 7672 lakosából 467 fő volt horvát, 6579 fő szerb.    

Dalmáciát továbbra sem kerülték el a történések[1]. A közép-dalmáciai nagyvárosban, Szplitben (Split) május 6-án a horvátok (kb. 100 000 civil, hajógyári munkás…) tüntetéssel tiltakoztak a szerb aggresszió ellen és Horvátország függetlenedése mellett, illetve. A szpliti tüntetést lényegében azzal az indokkal szerveztek a horvátok, hogy tiltakozzanak a JNA Kijevó (Kijevo) horvát település elleni támadása, illetve a JNA dalmáciai erőszakos akciói ellen. A horvát tüntetők körbevették a Jugoszláv Haditengerészet (JRM) szpliti főparancsnoki épületét (VPO-Banovina). A JNA azonnal a horvátok megfélemlítésére a szpliti laktanyájából az utcára irányított egy „rendfenntartó egységet” páncélos járművekkel. Az egyik páncélos szállító a „Banovina” épületének biztosítását látta el, ahol a horvát tüntetők kitűzték a horvát nemzeti lobogót a jugoszláv helyére. Dulakodás és atrocitás tört ki, mely során a páncélozott szállító jármű sorállományú macedón kiskatonája egy lövés következtében életét vesztette, egy pedig másik pedig megsebesült. Délutánra a tüntetés feloszlott.[2]

Az egymást követő incidensek, de főképpen a borovo szelói véres atrocitás után a horvát közvéleményben felháborodást vált ki és a szerbeket. A továbbiakban a horvát lakosság jelentős része, az országuk belső ellenségnek tekinteték a szerbeket. A horvát rádió és televízió „csetnikeknek” kezdte nevezni a szerbeket, vagy egyszerűen csak “terroristáknak” minősítette őket. Franjó Tudzsman horvát elnök május 3-i beszédében első ízben figyelmeztette az embereket az esetleges háború veszélyére. Kijelentette, hogy a Horvát Köztársaság ellen nyílt hadviselés folyik, “a JNA irányításával a Nagy-Szerbia megvalósításáért”. Borovo Szeló (Borovo Selo) után végképp elszabadult a pokol Horvátország szerbek lakta, illetve vegyes lakosságú területein. Ezt követően minden naposak voltak az összecsapások a horvát rendőrök és a szerb lakosság között, s a harcok egyre újabb településekre terjedtek ki. Mivel a belső rend mellett a horvát rendőrség már nem volt képes teljes mértékben megbirkózni a katonai feladatok ellátásával, hiszen az 1991. évek közepére horvátországi úgynevezett belső horvát és szerb lázadók közti „villongások” a Jugoszláv Néphadsereg előre megtervezett forgatókönyve alapján véres polgárháborúvá fajult.



[1] Május 2-án a zadari körzetben Polaca városban orvlövész lelőtt egy horvát rendőrt.

[2] http://www.vecernji.hr/dalmacija/sjecanje-na-banovinu-136405


Szpliti horvát demonstráció. forrás: http://dogodilose.com/tag/split/




HORVÁT VÉDELEM

 


 

 1. A HORVÁT NEMZETI ELLENÁLLÁS


A horvát „HDZ” párt Milivoj Kujundzsity (Kujundzic) vezetésével 1991. március 13- án létrehozza a „Nemzeti Ellenállást” (Narodna zastita „NZ”)[1] fegyvertelen önkéntes alapon működő honvédelmi polgári szerveződést, melynek célja Horvátország szuverenitásának és a területi integritásának fegyvertelen módon történő megvédéséről gondoskodjanak. Április 5-én megalakul a Nemzeti Ellenállás önkéntes egysége (DOJ). Az egység feladata Horvátország főbb közműveinek, egészségügyi intézményeinek, élelmiszer raktárak, főbb közlekedési utak, vasutak, stratégiai nyersanyag bázisok országos szintű védelme. A DOJ az őr és járőrözés mellett folyamatos katonai kiképzésen szélesíti honvédelmi feladatainak ellátását. A „Véres Húsvét” incidens követően az NZ létszáma megsokszorozódott, mely lehetővé tette a NZ felfegyverzését. A szerb lázadók és az őket támogató JNA egyre több atrocitást eszközölt a horvátokkal szemben több szerbek és horvátok lakta vegyes régióban (Topusko, Tenja, Vukovar, Celje, Dalj, Sarvas, Erdut, Aljmas, Vinkovci, Kostajnica, Kozibrod, Petrinja, Vukovar, Gospic, kijevo, Lovinac, Osijek…. ). 1991.07.30-án megalakul az NZ Köztársasági Törzse (RS). 1991. nyarára több mint 90 000 főt számláló, főleg fegyvertelen önkéntes erővé nőtte ki magát. Rövid idő alatt az NZ létszáma elérte a 300 000 főt, melyből több mint 60 000 fő rendelkezett fegyverzettel, jórészt vadászpuskával.

 


 2. A HORVÁT FELSZABADÍTÓ ERŐK 


Az 1990. február 26-án Horvátországban megalakuló Horvát Nemzeti Párt „Hrvatska Stranka Prava“ (HSP)[2] alapító elnökei, Dobroszláv Paraga (Dobroslav), helyettese pedig Ante Paradzsik (Paradzik), 1991.július 25-én létrehozzák a párt fegyveres katonai tömbjét a HOS (Hrvatske Obrambene Snage) egységet. Létrehozzák a katonai irányító vezérkart „Ratni Stozer HOS”, melynek vezetője Paradzsik. A „Ratni Stozer HOS“ Zágrábban (Zagreb) alakítja meg főparancsnokságát a „HSP-a tj. Starceviceva“ székházában. A HOS rosszul felszerelt, képzetlen, jórészt gyalogsági fegyverekkel (pisztolyok, vadászpuskák, elavult puskák) önkéntesei vették fel a harcot a jól felszerelt lázadó horvátországi szerbekkel és az őket támogató professzionális JNA haderőivel szemben.

A HOS erőkhöz számos külföldön, „emigrációban” élő horvát és külföldi, nem horvát profi katona, önkéntes is csatlakozott, az utóbbiak számára nem elsősorban az eszmék képezték a fő csatlakozási indokot. Ezen tapasztalt külföldi önkéntesek hozzájárultak a helyi „hosovacok“ katonai képzetségének növeléséhez, ezzel hatékonyabbá téve a HOS erők ellenállását.

Horvátországban a HOS létszáma meghaladta a 6000 főt, akik jórészt saját lakhelyük környéki harctéren vehették ki részüket a haza védelmében. A HOS erők együtt harcoltak a horvát reguláris katonai erőkkel a Horvát Nemzeti Gárdával „Zbor Narodna Garda“ (ZNG). A HOS együttműködött a ZNG erőkkel a JNA laktanyák elfoglalásában és a katonai műveletek végrehajtásában. Horvátországban a HOS az elsők közt volt a frontvonalakon a helyi önkéntesek és horvát rendőri erők mellett. 1992-ben a HOS egységeket beintegrálják a Horvát Hadseregbe. Azon HOS katonák, egységek „hosovácok,, akik nem léptek be a HV (Horvát Hadsereg) kötelékébe, Bosznia-Hercegovinába[3] (továbbiakban Bosznia) folytatják katonai tevékenységüket, az ott kirobbanó harcokban. Vezetőjük Blázs Kraljevity (Blaz Kraljevic) vezérőrnagy. A Boszniában harcoló HOS erők célja a horvátok lakta területek megvédése az Ante Sztárcsevity (Ante Starcevic)[4] „nagyhorvát“ eszméit figyelembe véve. A HOS katonák egy része fekete egyenruhában, és un. „usztasa“ jelvényekkel felszerelve szolgálta, mely azt a látszatott ébresztette az emberekben,[5] hogy a HOS „usztasa“ erőt képvisel. A név a II. Világháborúban vált ismerté, ahol a németbarát horvát katonai szabadcsapatok harcoltak a szerb szövetségesek oldalán harcoló partizán erőkkel szemben. Több HOS egység viselte az egykori „usztasa „parancsnokok neveit 13. egység "Jure vitez Francetic" Tomislavgrad, IX. egység „Rafael vitez Boban“. A HOS címerében a "Za dom spremni", felirat olvasható, mely az „usztasák „által is használt „Légy tettre kész a hazáért!“harci jelmondat. A HOS himnusza az „usztasa „Fekete Légió „Crna Legija„ egység himnusza, melyet az NDH vezér Ante Pavelity (Ante Pavelic), és alkottak.



[1]   1991.03.13. Zágráb városban a Horvát Demokrata Egység (HDZ) párt az ország védelmével kapcsolatban dönt a Nemzeti Ellenállás mozgalom (NZ) megalakításáról. A jórészt fegyvertelen NZ helyi képviseletein, szervezetein keresztül biztosítja az országban lévő stratégiailag fontos közműveket, egészségügyi intézményeket, élelmiszer raktárakat, utakat, nyersanyag raktárakat. Honvédelmi szolgálat ellátása során folyamatos rádiókapcsolat fenntartásával éjszakai őrjáratokat, járőrözéseket, JNA erők hadmozgásának megfigyelését látják el. A Nemzeti Ellenállás részt vett az 1991. szeptemberi „JNA laktanya” blokádban és harcokban, majd 1991. decemberében beintegrálódik a honvédő erőkhöz (Domobranstvo) Forrás: Wikipedia Forrás: https://hrvatski-vojnik.hr/

[2] 1990. február 26. Horvátországban megalakul az Ante Starcevic eszmékre épülő Horvát Nemzeti Párt „Hrvatska Stranka Prava“ (HSP) melynek alapító elnöke Dobroslav Paraga, helyettese pedig Ante Paradzik. 1990-ben Horvátországban, miután a helyi szerbek fellázadtak a horvát kormány ellen, és csatlakoztak a Jugoszlávia nemzeti egységéhez, ezzel nem ismerve el az önálló horvát államot, a horvátok radikalizálódtak, és megkezdődött mindkét fél felfegyverkezése. A helyi szerbek az egykori JNA támogatását élvezték. A horvátok a haza megvédése érdekében egyre többen csatlakoztak a HSP által szervezett fegyveres önálló, önkéntes erőkhöz a HOS-hoz.  Forrás: Wikipedia

[3]   A HOS Boszniában a boszniai muszlim (TO-BiH) és horvát területvédelmi erők (HVO) mellett, az elsőként alakult meg, mint honvédő önkéntes horvát erő. Forrás: Wikipedia

[4] (szül: Zitnik, 1823.V.23.– meghalt: Zagreb, 1896.II.28.) horvát politikus és publicista. Kezdetben az illír mozgalom híve. Eugen Kvaternikkel a Jogpárt egyik megalapítója és programjának megfogalmazója. Jelmondata: „se Bécsnek, sem Pestnek”, azaz a horvátság egyik felé se igazodjon. A horvátok a "Nemzet Atyjaként" tisztelik. Karrierje folyamán egyre élesebb retorikát használt. Forrás: Wikipedia

[5] A HOS erőket a szerbek nevezték el „usztasáknak”. Forrás: Wikipedia


HOS katonák plakátja, forrás: http://www.udhos-zagreb.hr/archives/2512



 3. 3. A NEMZETI GÁRDA

1991.év tavaszán a Horvát Védelmiminisztérium (SNO MORH) intézkedett a Város Védelmi Parancsnokságok (ZOG) országos megalakításáról, így március 1-től létrejött a Zágráb (Zagreb) Város Védelmi Parancsnokság (ZOGZ), és további parancsnokságok „Osijek, Bjelovar, Karlovac, Rijeka, Split” városokban.  

A horvátoknak szükségük volt egy erős, képzett katonai feladatok ellátásra alkalmas és a Jugoszláv Néphadsereggel szemben a megfelelő haditaktika elsajátításával eredményesen alkalmazó haderőre. 1991.04.17-én a horvát kormányzat, Szábor (Sabor) törvénybe foglalja a Horvát Nemzeti Gárda (Zbor Narodna Garda „ZNG”), mint katonai fegyveres testület létrehozását. A Nemzeti Gárda egyen ruházattal, professzionális képzetséggel, katonai strukturális formációval rendelkezett és képes volt rendvédelmi és katonai védelmi feladatok végrehajtására. A ZNG feltöltésében a már önkéntesekből álló fegyveres csoportok (DOS és TO-területvédők), rendőrség tartalékos állománya és Horvát Felszabadító Erők (HOS), Nemzeti Ellenállás (Narodna Zastita „/NZ”) játszottak szerepet.

1991.04.20-án Horvátország elnöke dr. Franyó Tudzsman („Franjo Tudjman”) szentesíti a Sabor[1] által a ZNG megalakításáról szóló törvényt, így májustól elkezdődött a ZNG dandár szintű erőinek létrehozása, mint „A” főerőként. 1991.05.28-án a horvát főváros, Zágráb (Zagreb) „NK” stadionjában megtartják a ZNG ünnepélyes megalakuló összevonását.  1991. áprilisában a katonai és rendőri tartalékos erőkből megalakul a horvát Nemzeti Gárda (ZNG). Elsőként négy professzionális dandár alakul meg az 1. brigád-Tigrovi[2] (Zagreb), 2. brigád- Gromovi[3] (Dugo Selo) hadtesti parancsnokság zónájában 3. brigád-Kuna[4]  (Osijek) hadtesti parancsnokság és 4. brigád-Pauci[5] (Split) parancsnokság zónájában. 1991.augusztusban a horvát hadsereg vezérkara elfogadja Horvátország védelmi struktúrájának alap dokumentumait:

- védelmi cselekvési tervet

- katonai védelmi erők cselekvési tervét

- JNA katonai objektumok, laktanyák elfoglalására irányuló tervet.

1991. 08. 06-án  a ZNG parancsnoksága megalakítja a Hadtesti Parancsnokság (Zagreb, Osijek, Bjelovar, Karlovac, Rijeka, Split) irányító katonai szervezetet, mely magába integrálja a területvédelmi erők GS TO egy részét.  1991. 06.26-án a horvát törvényhozás előkészíti a Horvát Hadsereg (HV) létrehozásának alapját. A horvát fegyveres erőket a HV, a ZNG és a tartalékot képező területvédelmi erők alkották. 1991.06.27-én „Martin Spegelj”[6] vezérezredes hadseregparancsnok parancsát 29-én a Horvát Védelmi Minisztérium (MORH) szentesítette, ezzel a Nemzeti Gárda gyakorlatilag megkezdte működését. A Nemzeti Gárda (ZNG) hátországi parancsnoki bázisát Tuskanac településen, a kiképző tiszti iskolát Kumrovec településen alakították ki. A ZNG erőket négy „A” besorolású brigád (1.,2.,3.,4. brigád), és 99-től 120-ig „R” besorolású tartalék brigád és önálló ZNG zászlóalj. Megkezdődtek a dandár szintű aktív „A” és tartalékos”R” erők megszervezése, mely brigádokat a helyi önálló századokból, zászlóaljakból, nemzeti ellenállásból állították össze. 

Július végén, augusztus elején megalakult:

- „Zagreb” ZNG hadtest, mint központi manőverező „A” katonai hadtest[7],

-Szlavónia és Baranya ZNG Parancsnokság[8]

- Bánság és Kordun ZNG Parancsnokság (Karlovac)[9]

- Lika ZNG Parancsnokság (1991.októberétől Operatív Csoport Lika[10])

-  Észak és Közép Dalmácia ZNG Parancsnokság és „déli” hadműveleti szektor[11]

Minden ZNG Parancsnokság területén létrejöttek a „köztársasági”, „regionális”, „járási” válság törzsek 1991. júliusában. 1991. nyarán sorra alakulnak meg a Regionális Válság Stábok vagy Törzsek (RKS), majd ősz elejére a Városi és Járási Válság Stábok (KS). A Horvát Nemzeti Gárda (ZNG) egy professzionális, egyenruhás, fegyveres formáció, mely rendvédelmi feladatok mellett katonai védelmi, műveleti feladatok ellátására hozták létre, Horvátország védelmében. A ZNG a későbbiekben megalakuló és egyben mai Horvát Hadsereg az az Hrvatska Vojska (HV) elődje volt. Horvát Nemzeti Gárda (Zbor Narodna Garda- ZNG) volt az első reguláris, szervezet, központilag irányított horvát katonai erő, hadsereg. Franyo Tudzsman horvát elnök 1991. április 20-án rendelvényben intézkedett a ZNG felállításáról. A horvát Belügyminisztérium és Védelmi Minisztérium intézkedett az állomány létrehozásáról. A ZNG a védelmi miniszter (Honvédelmi Minisztérium) parancsnoksága alá tartozott. Megkezdték az önállóan megalakult, szervezetlen és képzetlen, egymástól függetlenül működő területvédelmi (TO) fegyveres csoportok leszerelését, és egyben felszerelését a ZNG-be. Ez alól kivételt jelentett a HOS, mely továbbra is megőrizte önállóságát. Ennek hátterében a HOS-t támogató horvát nemzeti párt HSP politikai vezetése állt. A horvát rendőrség MUP, mely a belügyminisztérium alá tartozott teljes egészében, létszámilag már nem volt képes az ország egész területén a rendfenntartás mellett katonai védelmi feladatok teljes ellátására. Szükség volt a rendőrség mellett egy fegyveres hivatalos katonai erő felállítására, mely központi parancsnokságok irányítása alatt szervezetten és egységesen, hatásosan látta el az ország védelmét. A rendőri erők hivatásos állományából, főképpen a tartalékos kiképzett  és felfegyverzett állomány egy részét a ZNG-hez rendelték. A ZNG feladata volt az államhatárok hivatalos katonai védelme, az ország területének védelme, a köznyugalmat megzavaró vagy az ellen fellépő fegyveres csoportok felszámolása, fegyveres felkelések, lázadások (elsősorban szerbek részéről) felszámolása, megakadályozása, az ország közforgalmú reptereinek, hajó vasút és közúti közlekedés biztonságának biztosítása, légvédelemi, és haditengerészeti[12] és partvédelmi feladatok ellátása, általános veszélyt jelentő természeti katasztrófák és más balesetek, elhárítása, megszüntetése, károk megszüntetése, és a törvényben előírt egyéb feladatok ellátása. A ZNG egységek Horvátország területén átvették a rendőri erőktől a katonai feladatokat, kivéve az antiterrorista csoportot Zágrábban. A tartalék ZNG erők pedig megerősítették a rendőrséget.

1991. nyarán, az egyre keményebben folyó harcok során, a rosszul felszerelt, képzetlen, szervezetlen horvát önkéntes fegyveres erőknek[13] megkezdődött a központi beintegrálása a ZNG-be. 1991.07.30. minden önálló fegyveres csoport parancsba kapta a ZNG-be történő csatlakozást. A ZNG főparancsnoka, Martin Spegelj intézkedett arról, hogy július végére, augusztus elejére létrehozzák a helyi ZNG parancsnokságokat; Kelet-Szlavóniában, a Banság-Kordun területen, Lika, Közép-és Észak-Dalmácia és Dél-Dalmácia területein. Augusztusban megalakul a zágrábi ZNG hadtest főparancsnokság, mely irányította a fenti említett területi parancsnokságokat. Augusztus 12-ig a meglévő négy „A” dandár mellett (1.,2.,3.,4. brigádok) más brigádokat is létrehoz a ZNG  és további tartalékos „R” besorolású dandárokat, brigádokat. Ekkora több mint 60 000 fős létszámmal rendelkeznek, mely közül 30 000 fő tagja volt a rendőri erőknek.

1991. augusztusában a horvát hadvezetés létrehozza légi (HRZ)[14] és légvédelmi (PZO), lég-felderítő, radar (ZMIN) erőit a ZNG belül. Az első harci repülős egység „Sinj, Cakovec, Osijek, Split” városok repülőterein jönnek létre.

 

Nemzeti Gárda címere

kép forrás: www.deviantart.com


 4. A HORVÁT RENDŐRSÉG


Horvátország Kormány, Belügyminisztérium 1991.06.19-én kiadott belügyi törvény, 21. cikke 2. bekezdés alapján ("Hivatalos Közlöny", szám 29/91) intézkedés történik Horvátország területén a régiósított, központi rendőrségek (Policijska Uprava „PU”)[15] létrehozásáról. Ennek alapján Horvátországban 1991. nyarán a rendőrséget tizenkilenc régiós PU Rendőrségre, Rendőr-Főkapitányságra osztják[16].

Később 1993-tól megyésített rendőrségek[i] alakulnak meg a korábbi járási központi főkapitányságokból.

A reformizálódás révén a megyésítéssel húsz „PU” Rendőrségre strukturalizálják[17], négy kategóriában (I. kategória: „policijska uprava zagrebacka”, II. kategórija: „policijske uprave splitsko-dalmatinska, primorsko-goranska, osjecko-baranjska, istarska”, III. kategórija: „policijske uprave dubrovacko-neretvanska, karlovacka, sisacko-moslavacka, sibensko-kninska, vukovarsko-srijemska és zadarska, IV. kategória kategórija: „policijske uprave bjelovarsko-bilogorska, brodsko-posavska, koprivnicko-krizevacka, krapinsko-zagorska, licko-senjska, medimurska, pozesko-slavonska, varazdinska és viroviticko-podravska). Minden régiós rendőrség alá sorolják a régióhoz tartozó járások rendőrállomásait ( Policijska Postaja/Stanica „PP vagy PS”) és azok alá tartozó rendőrségi irodákat (Policijska Ispostava „PI”)[18]



[1] A Szábor (horvátul Sabor, „gyűlés”) a Horvát Köztársaság parlamentje, az ország alkotmánya szerint a törvényhozó hatalmat gyakorló legfelsőbb népképviseleti szerv Forrás: Wikipedia

[2] 1990.november 5-én a „Rakitje” horvát katonai bázison alakul meg az 1.brigád első önkéntesekből álló katonai formációja, mely elsőként mint horvát rendfenntartó erő kezdte meg működését.1991. májusra az egység mint első gyalogos zászlóalj alkotta a manőverezhető központi „A” besorolású főerő 1. dandárját. 1991. május 5-én a Horvát Köztársaság létrehozza a Horvát Hadsereg 1. „A” –főerő- gárdista brigádját a ZNG-ből. A ZNG első gárdista brigádja 1990.november 5-én alakul meg Rakitja –ban mint különleges egysége a rendőrségnek. Később ebből nőtte ki magát a HV –Horvát Hadsereg”Hrvatska Vojska”-1. gardista brigádja »Tigrovi«. Első fázisban a MUP-a "Rakitja" egysége több katona-rendőri akcióban vesz részt. Felveszik a harcot a horvátországi szerb fegyveresek ellen, ott vannak Pakracnál, Plitvicénél, és megsemmisítik az első ellenséges tankot a kelet-szlavóniai Iloknál. 1. brigád ZNG ott volt Novi Csakovcac, Vukovar, Dalj, Erdut, Ilok, Deletovci, Tenja, Hrvatska Kostajnica, Glina, Petrinja, Kraljevcsani településeknél, nyár végén 1991. Novi Gradiska, Novljan. Mint »Tigrovi« egység részt vesznek a JNA laktanyák blokádjában és felszabadításában ,1991 őszén pedig az első nagyszabású horvát katonai hadművelet során Bair, Brezovac, Popovac, Korita, Jagma, Kricske, Rajityi, Gornja Szubocka, Donja Szubocka, településeken.Forrás: Wikipedia

[3] 1991. május15-én „Trstenik” Dugo Szelo (Selo) városban lévő horvát katonai laktanyában megalakult a 2. „A” brigád. Első zászlóalja a „Crna Mamba” egység volt, mely Dugo Szeloban alakult meg. A zászlóaljat a „Lucko, Rakitja, Kumrovac, Vinice, Sisak, Karlovac” településeken lévő kiképző központok belügyi tartalékos állományából töltik fel. A második zászlóalj „Banjska Oluja” június 3-ánSziszak (Sisak), a harmadik „Banjska Legija” június 21-én Dugo Resa városban jön létre. Forrás: Wikipedia

[4] 1991. április 29-én alakult meg Vinkovci kelet-szlavóniai városban a horvát katonai manőverező „A” főerők 3. brigádja. Forrás: Wikipedia

[5] 1991.április 28-án megalakult a 4.”A” brigád Szplit városnál. A brigád a helyi önkéntesekből már meglévő fegyveres csoportjaiból (Boszniából: Livno, Tomislavgrad, Kupres, Siroki Brijeg, Trebizat, Ljubuski, Stolac, Bugojno, Horvátországból: Split, Omis, Vrlika, Sinj, Imotski, Kastela…. ), valamint a Kumrovac belügyi kiképző központjában lévő tartalékos rendőreiból áll fel április 30-án. A brigád parancsnoksága először Szplit hotelban majd Resnik településen lévő „Resnik” hotelban került kialakításra, Resnikben megalakult az első zászlóalja a dandárnak, a második Szinj (Sinj) városban és a harmadik Imotszki (Imotski) városban. Forrás: Wikipedia Forrás: https://hrvatski-vojnik.hr/

[6] https://en.wikipedia.org/wiki/Martin_%C5%A0pegelj

[7] 1991. őszétől a „Zagreb” ZNG parancsnokságból létrejön a Horvát Hadsereg 3. számú Operatív Zónája, melyhez csatolják Bánság (Pokuplje) régiót. Forrás: https://hrvatski-vojnik.hr/

[8] 1991. őszétől Szlavónia nyugati részét a Bjelovar 2. Operatív Zóna parancsnokság veszi át a keleti részét pedig Eszék (osijek) 1. Operatív Parancsnokság koordinálja Baranyával és Nyugat-Szerémséggel együtt. Forrás: https://hrvatski-vojnik.hr/

[9] 1991. őszétől a ZNG parancsnokság Bánság-Karlovac-Kordun helyét átvette a 4. Operatív Zóna parancsnokság Karlovac, mely csak a korduni és Lika Operatív Csoportot irányítja. Kikerült a felügyelete alól Bánság (Pokuplje), melyet a 3. OZ Zagreb felügyelt.  Forrás: https://hrvatski-vojnik.hr/

[10] Az OG Lika 1992. év elejétől a Rijeka parancsnokság 5. Operatív Zónájához kerül, a Karlovac-Kordun ZNG parancsnokságtól (4. OZ Karlovac), majd 1993-tól Lika önálló műveleti zóna (ZP Gospic). Forrás: https://hrvatski-vojnik.hr/

[11] 1991. őszén a Horvát Hadsereg a ZNG parancsnokság helyett megalakítja az Észak és Közép-Dalmácia 6. számú Operatív Zónáját Szplit (Split) parancsnoksággal, mely alá tartozott a „Déli Hadszíntér” (Dél-Dalmácia). Forrás: https://hrvatski-vojnik.hr/

[12] 1991. 09.12-én megalakult a Horvát Haditengerészet (HRM). 1991. szeptember végéig a ZNG és MUP (belügyi rendőrség) a HRM erőivel ellenőrzés alá vonják a Plocse (Ploce) városi Jugoszláv Néphadsereg hadianyag raktárait (tengeri aknák, gyalogsági fegyverek…..). 1991. szeptember 14-én a „Zelena tabla –Mala Bara” elnevezésű akció során a horvátok Plocse (Ploce) városban és a Mala Bara-nál lévő JNA 9. VPS katonai objektumokat és laktanyát körbevették és elfoglalták. A műveletet Petar Simac vezette, akivel együttműködött a Plocse hajókikötőjének igazgatója és a STO (területvédelmi erők parancsnoksága) vezetője. A művelet sikeresen zárult a JNA elhagyta a „Mala Bara” katonai objektumát, amit a horvátok ellenőrzés alá vontak azonnal. Több mint ötezer db. kézifegyvert és hozzá való (120 db. tehergépkocsi) lőszert, 84 db. légvédelmi 20 és 40 mm-es fegyvert zsákmányoltak a horvátok, amiket azonnal hadrendbe is állítottak. További akciók során a horvátok megszereztek öt partvédelmi tüzér üteget, hadihajók elleni rakétákat és bázist, harminc hadihajót, Sibenik városnál lévő haditengerészeti védelmi rakéta bázist, RTOP-11 rakétás naszádot, Kraljevica (Rijeka) hadihajó gyárat. Zadar, Dubrovnik területén létrehozzák a hadihajózó osztagokat (ONB).

[13] vegyes nemzeti ellenállás erői, HDZ horvát kormánypárt katonai csoportjai, önálló századok, zászlóaljak, HOS…… Forrás: https://hrvatski-vojnik.hr/

[14] 1991.12.12-től a Horvát Védelmi Minisztérium (MORH) aláírta a HRZ és PZO megalakításáról szóló parancsot, kiegészülve a légi erői bázisait Pleso (Zagreb), Zadar, Pula bázisaival.

[15]A kilencvenes évek legelején, Horvátországot, függetlenné válása során még az egykori szocialista „jugoszláv” közigazgatási központi járási közösségek (zajednica opcina) alkották, mely járásokból (opcina) álltak: „Osijek, Bjelovar, Varazdin, Hrvatskoga Zagorja, Zagreb, Sisak, Karlovac, Rijeka, Lika, Dalmacija, Split”. 1991.március 31-től a horvát kormányzat változtatás eszközöl a horvát közigazgatásban, mely sorám május 30-tól érvénybe lépett törvény alapján a központi járások május az alábbi képen alakultak: „Osijek, Vukovar, Pozega, Virovitica, Bjelovar, Varazdin, Krapinska, Zagreb, Sisak, Karlovac, Rijeka, pazin, Gospic, Zadar, Sibenik, Dubrovnik, Split”. Ezen központi járási struktúra egészen 1992. novemberig funkcionált. https://narodne-novine.nn.hr/ clanci/ sluzbeni/ 1990_12_59_1170.html

[16] PU Zagreb,PU Bjelovar, PU Varazdin PU Zabok, PU Kutina, PU Sisak, PU Slavonski Brod, PU Osijek, PU Vinkovci,  PU Vukovar (1991. június 26-án alakul meg a vukovári központi rendőr főkapitányságból), PU Karlovac, PU Rijeka, PU Pula, PU Gospic,  PU Zadar, PU Sibenik,PU Split, PU Dubrovnik, PU Zupanja (1991. augusztus 28-tól alakul meg a PU  Vinkovci rendőrségéből). Uredba o sjedištu i području na kojem se osnivaju policijske uprave, Narodne novine 30/1991., Uredba o sjedištu i području na kojem se osnivaju policijske uprave, Narodne novine 48/1993, NN 44/1991 (30.8.1991.), Uredba o dopuni Uredbe o sjedištu i području na kojem se osnivaju policijske uprave.

[17] 1993. év július 1-től a régiós „PU” rendőrséget megyésítik. Az az a megyék széhelyein működik a központi megyei rendőrség (PU) a nagyobb városokban kapitányságok (PS), melyekhez település rendőrörsök tartoztak.

A megyésítés révén pár régiós központi rendőrséget összevontak, mint például a „PU Kutina” és „PU Sisak” rendőrséget, mely 1993. július 1-től mint Sisacko-Moslovacko megyei PU rendőrség működött tovább Sziszak (Sisak) megyeközpontban lévő irányítással. A megyei rendőrséghez tartoztak a városi kapitányságok : Sziszak (Sisak), Kutina, Petrinja, Novszka (Novska), Hrvatska Kostajnica, Dvor, Glina, Gvozd, Sunja városokban. Kikerült a korábbi PU Kutina alá tartozó Garesnica, Ivanec Grad rendőrállomás a Sisacko-Moslovacko megyei PU rendőrség illetékességéből. Garesnica rendőrségét a Bjelovarsko-bilogorska megyei PU rendőrség alá, míg az Ivanec Grad rendőrállomást a Zagrebacka megyei PU rendőrség alá sorolják.

[18]   Franulovic: Upravno podrucje unutarnjih poslova…..



[i] 1992.11.19-től megváltozott a horvát közigazgatási forma. Az eddigi régiós járásközpontokat felváltotta a zsupánság (megyésítés):„ Vukovarsko-srijemska” – központ Vukovar, „ Osijecko-baranjska” – központ Eszék (Osijek), „ Pozesko-slavonska” – központ Pozsega (Pozega), „ Brodsko-posavska” – központ Szlavónszki Bród (Slavonski Brod), „Viroviticko-podravska”- központ Virovitica,  „Bjelovarsko-moslavacka” – központ Bjelovar, „Koprivnicko-krizevacka” –központ Koprivnica, „Varazdinska” – központ Varazsdin (Varazdin), „Medimurska” – központ Csakovác (Cakovec), „Krapinsko-zagorska” – központ Krapina, „Zagrebacka” – központ Zágráb (Zagreb), „Karlovacka”- központ Karlovac, „Sisacka” –központ Sziszak (Sisak), „Istarska” –központ Pazin, „Rijecko-goranska” – központ Rijeka, ” Licko-primorska”- központ Gospic, „Zadarsko-kninska”- központ Zadar, „Sibenska” – központ Sibenik, „Splitsko-dalmatinska” – központ Szplit (Split), „Dubrovacka”-központ Dubrovnik, Zágráb (Zagreb) főváros önálló közigazgatással bírt, de nem képzett önmagában megyét és nem birtokolt megyei szintű előjogokat. Előjogokat elvégzett nagyobb városok voltak, melyek nem képeztek megyeszékhelyet, Gyakovo (Dakovo), Pula, Vinkovci. 1992.12. 18-tól ismételt főleg elnevezés beli reform következett be. 1992.12. 29-én a horvát kormányzat törvényt fogadott el Horvátország új közigazgatásáról, melyben a korábbi központi járások helyett megyéket hoznak létre. Húsz megyét, és külön Zágráb (Zagreb) fővárost-mely most már megyei jogokat élvezett-, a megyékben hatvankilenc megyei jogú várost négyszáztizennyolc járást és két kerületet hoztak létre. 1993.évben végrehajtásra kerül a közigazgatási reform. Ennek során a korábbi „Bjelovarsko-moslavacka” megyéből „Moslovacka” tájrész átkerült a Sziszak (Sisak) város irányítása alatt álló „„Sisacka” megyéhez és így képezett „Sisacka-moslovacka” megyét, mindamellett „Bjelovarska” megyét „Bjelovarska-bilogorska” megyének nevezték el. „Rijecko-goranska” megye továbbiakban, mint „Primorsko-goranska” megye néven működött, Rijeka megyeszékkel. Új elnevezést kapott a Gospic megyeszék alatt irányított „” Licko-primorska” megye, a továbbiakban „Licko-senjska” elnevezéssel funkcionált. A korábban „Dubrovacka” elnevezés alatt álló megyét pedig átnevezték „Dubrovacko-neretvanska” megyének. A rendszer 1997.február 7-ig állt fenn. Egyes megyéken belül különleges státusszal bírt: „Sisak” megyében- Kotar (kerület) Glina, „Zadarsko-Kninsko” megyében- Kotar (kerület) Knin. Megyeszékhelyek: Bjelovar, Csakovác (Cakovec), Dubrovnik, Gospic Karlovac, Koprivnica, Krapina, Pazin, Pozsega (Pozega), Eszék (Osijek), Rijeka, Sziszak (Sisak), Szlavónszki Bród (Slavonski Brod), Szplit (Split), Sibenik, Varazsdin (Varazdin), Virovitica, Vukovar, Zadar, Zágráb (Zagreb). 1992.12.29-től Horvátország megyéi: „Zagrebacka” – központ Zágráb (Zagreb)-járásai: Zagreb (Brdovec, Dugo Selo, Rugvica, Brckovljani, Hrusevec Kupljenski, Pusca), Samobor (Sveta Nedjelja, Sveti Ivan Zelina, Jastrebarsko, Klinca Sela, Pisarovina, Zumberak, Sosice, Vrbovec, Presaka, Rakovice, Gradec, Dubrave, Farkasevac, Jakovlje).„Krapinsko-zagorska” – központ Krapina –járásai: (Krapina), „Sisacko-moslavacka” –központ Sziszak (Sisak), „Karlovacka”- központ Karlovac, „Koprivnicko-krizevacka” –központ Koprivnica, „Varazdinska” – központ Varazsdin (Varazdin), „Medimurska” – központ Csakovác (Cakovec), „Bjelovarsko-bilogorska” – központ Bjelovar-járásai: „Kapela, Veliko Trojstvo, Nova Raca, Velika Pisanica, Koncanica, Dezanovac, Sirac, Dulovac, Cazma, Ivanska, Stefanje, Grubisno Polje, Veliki Grdevac, Garesnica, Berek, Hercegovac, Rovisce-és két város: Daruvara és Bjelovar., „Primorsko-goranska”- központ Rijeka, „Licko-senjska” – központ Gospic, „ Vukovarsko-srijemska” – központ Vukovar, „ Osijecko-baranjska” – központ Eszék (Osijek), „ Pozesko-slavonska” – központ Pozsega (Pozega), „Brodsko-posavska” – központ Szlavónszki Bród (Slavonski Brod), „Viroviticko-podravska”- központ Virovitica, „Zadarsko-kninska”- központ Zadar, „Sibenska” – központ Sibenik, „Splitsko-dalmatinska” – központ Szplit (Split), „Istarska” –központ Pazin, „Dubrovacko-neretvanska” – központ Dubrovnik, „Grad Zagreb”-főváros Zágráb.A háború utúni időszakban 1995. év után a horvát kormányzat ismételten reformizálta a közigazgatási területeket. 1997.évben (január 17.) történik meg a horvát kormányzat általi újabb közigazgatási reform, mely során a megyék esetében „Sisak” megyében- Kotar (kerület) Glina és „Zadarsko-Kninsko” megyében- Kotar (kerület) Knin önállóságai megszüntek. Zadar megyéből (Zadarska) kivált Knin járás, mely Sibenik megyéhez csatolódik (Sibensko-kninska) megye éven .Na temelju clanka 21. Zakona o unutarnjim poslovima ("Narodne novine", broj 29/91 - procisceni tekst, 79/91, 18/92 i 33/92) na prijedlog ministra unutarnjih poslova, Vlada Republike Hrvatske je na sjednici odrzanoj 20. svibnja 1993. godine donijela uredbu o sjedistu i podrucju na kojem se osnivaju policijske uprave. https://narodne-novine.nn.hr/clanci/sluzbeni/1990_12_59_1170.htmlNa temelju clanka 21. Zakona o unutarnjim poslovima ("Narodne novine", broj 29/91 - procisceni tekst, 79/91, 18/92 i 33/92) na prijedlog ministra unutarnjih poslova, Vlada Republike Hrvatske je na sjednici odrzanoj 20. svibnja 1993. godine donijela uredbu o sjedistu i području na kojem se osnivaju policijske uprave. https:// narodne- novine.nn.hr/clanci/ sluzbeni/ 1990_12_59_1170.html, Uredba o sjedistu i podrucju na kojem se osnivaju policijske uprave, Narodne novine 48/1993

 

 

 

                                                     A SZERB SZAKADÁROK

 

A horvátországi lázadó szerbek első milíciájukat[1] 1991. januárjában hozták létre, Knin (Knin) városban, ahol a rendőrség „SUP” képezte a lázadó szerbek fegyveres rendőri- milicista egységét több mint 2900 fővel. 1991. február 28-án a Szerb Nemzeti Tanács és az „Autonóm Körzet Krajina” Végrehajtó Tanácsa elfogadta a horvátországi szerb autonóm körzet (SAO) elszakadását Horvátországtól. A „pakráci és plitvicei” véres események után április elsején kikiáltják a SAO Krajinát a szakadár szerbek. Május 12-én a SAO Krajina az általuk ellenőrzött területen népszavazást tart a SAO Jugoszláviában maradásáról, Szerbiához való csatlakozásukról. A népszavazás után május 16-án a SAO határozatot hozott és rendelkezett a horvátországi szerb autonóm körzet Jugoszláviához való csatlakozásáról. 1991. május 10-én a knini szerb SAO Krajina[2] milícia egységei, Milan Martity (Martic) vezetésével elfoglalja a Kijevó (Kijevo) -szerb nevén „Srboslavci”- melletti kicsinyke települést Unistát (Unista)[3], a Dinári (Dinara) hegyekben. 1991. május 19-én a horvátországi népszavazás során a lakosság túlnyomó többsége a Horvátország teljes függetlensége, - elszakadás Jugoszláviától - mellett állt ki. Ennek ellenére a horvátországi Knin város /Krajina/ székhelyű szerb kisebbség 1991. május 12-én kimondta a Szerbiához való csatlakozásukat. A krajinai szerbek még április elsején kijelentik a Szerbiához való csatlakozást, melyet május 12-i népszavazással erősít meg. Ezt a horvát kormány természetesen nem ismert el. A szavazás során, a horvátországi területen elő szerb lakosság arról voksolt, hogy Szerbiához, vagy Jugoszláviához kíván-e tartozni. A véleményt nyilvánítók az előbbi mellett döntöttek. Így mintegy kinyilatkoztatták, hogy nem Jugoszláviához, hanem egyértelműen a megnagyobbítandó Szerbiához szeretnének csatlakozni, amely Horvátországgal szembeni területi revíziót jelentett. A Szerbiához való csatlakozásra a népszavazáson résztvevők 99%-a (!) voksolt, ami nyílt hadüzenetként is felfogható Horvátország irányában.

1991. júliusában a lázadó szerbek kialakították járási és regionális törzsüket, melyek alá a milicista erőkből regionális területvédelmi (TO) fegyveres osztagok sorakoztak fel. Szlavóniában a lázadó szerbek 1991. 08. 12-én létrehozták a SAO „Zapadna-Slavonija” (SAO ZS)[4] az az „Nyugat- Szlavón Autonóm Körzetet”, valamint az 1991. tavaszán létrejött „Baranya Autonóm Körzet”, „Kelet-Szlavónia Autonóm Körzet” és „Nyugat-Szerémség Autonóm körzet” egyesülésével, 1991. 08.17-től 09. 25-ig a SAO „Istocna-Slavonija, Baranja i Zapadna Srijemska” (SAO IS-B-ZS) az az „Kelet-Szlavónia, Baranya, Nyugat-Szerémség Autonóm Körzetet”.[5] Ezen körzetek önálló fegyveres TO osztagokat hoztak létre. 1991. év decemberében egyébként nyugat és kelet szlavóniai szerb autonóm körzetek csatlakoztak a SAO Krajinához. Ezzel lényegében egyesülnek a szerb autonóm körzetek és egyenes út vezetett a horvátországi szerb „köztársaság” 1992. májusi kialakításához „Republika Srpska Krajina (RSK)”[6].

1991 nyarán harcok dúlnak a horvát belügyi alakulatok és a JNA által támogatott szerb területvédelmi erők között, melyek intenzítása folyamatosan erősödik a többször kinyilvánított tűzszünetek ellenére is. 1991. július 6-án Slobodan Milosevity fegyverbe szólítja a szerb népet.



[1] Belügyi erők „Krajina” Köztársaság (MUP RSK) : SUP Knin, SUP Korenica, SUP Vojnity (Vojnic), SUP Glina, SUP Okucsani (Okucani), SUP Béli Manasztir (Beli Manastir), SUP Vukovar. „Milicia Krajina”A RSK struktúrájában jelentős szerepet képviselt a milícia. A szerbek nyolc milicista brigádok hoztak létre:- „milicista brigád Knin” -„milicista brigád Benkovac” -„milicista brigád Korenica-Plitvice” -„milicista brigád Vojnity (Vojnic)” -„milicista brigád Petrinja” -„milicista brigád Okucsani (Okucani)” -„milicista brigád Vukovar” -„milicista brigád Béli Manasztir (Beli Manastir)”- összlétszám megközelítette a 15 500 főt. Ezt a létszámot 25-30 000 főre kívánta az TO RSK kibővíteni.

[2] Észak-Dalmácia, Lika, Kordun és Bánság régió (11 000 km2).

[3] A település földrajzilag a Horvátország- Bosznia és Hercegovina (BiH) határvonalán helyezkedik el, de BiH területén. Közúton viszont Horvátországból lehet megközelíteni, Kijevo településről leágazó útról. Tulajdonképpen a szerb erők támadása Unista ellen, felfogható abban a formában is, mint BiH területén az első háborús esemény, melyre a BiH politikai vezetői részéről, Alija Izetbegovity (Izetbegovic) irányításával nem vált ki olyan reakciót, mely azt sugallná, hogy BiH területén is harcok kezdődnének el, és kirobbanna a háború.

[4] A Nyugat-Szlavón Szerb Autonóm Tartomány (SAO ZS). A Szerb Autonóm Tartomány (SAO) Krajina-tól független SAO „Zapadna Slavonia” (ZS) területvédelmi (TO) erőit a nyugat-szlavóniai Papuk, Bilogora, Psunj hegységben, Okucsáni (Okucani), Pakrác (Pakrac) helyi önkéntes szerb lázadók alkották. A SAO ZS létrehozta 1991. nyár végén és őszén a saját rendőri és területvédelmi erőit („TO Pakrac, TO Grubisno Polje, TO Daruvar, TO Podravska Slatina, TO Okucani, TO Slavonski Pozega”). forrás: Jakse ragiu: Srpske autonomne oblasti (SAO) zapadne Slavonije 1991. godine, https://en.wikipedia.org/wiki/SAO_Western_Slavonia

[5] http://www.ponosdomovine.hr/wp-content/uploads/2014/11/Republika-Hrvatska-i-Domovinski-rat.pdf

[6] RSK (Republika Srpska Krajina): Miután az autonómiából struktúrálisan kinőtték magukat a horvátországi szerb lázadók és megtagadták a horvát alkotmányt, létrehozták Horvátországon belüli saját „miniállamukat” a szerb „Krajina” köztársaságot. https://hr.wikipedia.org/wiki/Srpska_autonomna_oblast

 

 

 

 

Horvátországi szakadár szerb régiók 1991. október közepéig kép forrás: en.wikipedia.org


 

 

Szerb szakadárok útbarikádja, úttorlasza, forrás: Wikipedia

Szerb szakadárok útbarikádja, úttorlasza,

forrás: https://www.portalnovosti.com/secate-li-se-oluje?alphabet=lat


 

                                   FORRONGÓ HÁBORÚS NYÁR.


A JNA már 1990. évben nekifogott a területvédelmi (TO) katonai raktárainak kiürítésébe. Ennek során a teljes többségében horvátok lakta régiókban lévő TO objektumaiból megpróbálták a fegyverzetet a laktanyákba beszállítani. Ez nem ment mindenhol zökkenőmentesen, illetve valahol nem is tudták kivonni. Továbbá Horvátországban lévő erőik objektumainak védelmét megerősített őrzéssel látták el, tekintettel az 1991. tavaszán kirobbanó horvát- szerb összetűzésekre.[1] Az összetűzések eredménye képen a JNA horvátországi erőit mozgósítva, úgynevezett „békéltető” erőket irányított a „forró pontokra”. A JNA mindig ott járt a szerb fegyveresek mögött, hogy “szétválassza a harcoló feleket”, ám valójában, inkább csak biztosította a már elfoglalt területeket a terjeszkedő horvátországi szerbek számára, akik közben egyre több páncélozott járművet és nehézfegyvert kapnak a JNA-tól. A likai régióban Plitvicénél a JNA „Mukinje” településen kialakított kihelyezett parancsnokság irányításával összevonta erői. 1991. márciustól a JNA a zágrábi 5. katonai körzet erőiből Plitvicére területére irányította a 13. rijekai hadtest[2] delnicei (Delnice) 6. hegyivadász brigádját, egy századot a hadtest katona rendészettől, egy légvédelmi üteget a 13. motorizált dandárból. Továbbá az 5. Zágráb katonai körzetből (VO) a Jasztrebárszkó, Karlovác erőkből felderítő század és gépesített zászlóaljat, a 306. zágrábi könnyű tüzér légvédelmi ezredből egy divíziót, egy századot a 367. szamobori ezred parancsnokságtól. Az 1. belgrádi katonai körzet 5. bánya lukai hadtestének harckocsizó brigádjából egy tankos zászlóaljat. A csoport amellett, hogy kontrolálta szeptemberig[3] Plitvicét, támogatta a dél- korduni és likai szerb szakadárokat.

 

1.    1. ESEMÉNYEK.

 Horvátország függetlenségéért küzdő Franyó Tudzsman („Franjo Tudman”)[4] vezette horvát politikai elit természetesen támogatta a szlovén háborút és annak lezárulásával a viszontválaszt is elvárták a szlovénektől. Már 1990-ben számoltak a háborúval a jugoszláv hatalmi gépezettel szemben, ezért mindent megtettek annak érdekében, hogy kellő katonai jártassággal rendelkező hadsereget hozzanak létre. Ezt erősítette meg az újonnan létrehozott gyengén felfegyverzett horvát rendőrség elleni szerb önkéntes milíciák támadásai „Knin, Pakrac, Plitvice, Borovo Selo” …., valamint a szerb szakadárok 1991. nyarán folytatódó progromjai[5]. Ezzel a feladattal  a horvát nemzetiségű egykori JNA főtisztet  Martin Spegelj[6] bízták meg, mint horvát védelmi minisztert, későbbiekben a Horvát Hadsereg ( HV, Hrvatska Vojska)  főparancsnokát. A szlovénok hasonlóan mindent megtettek elszakadásuk érdekében. A Milosevity szerb rezsim a szlovén és horvát mozgósítás mindkét fél részéről egyértelmű hadüzenetként értékelhette. 1991. június 25-26-án Szlovénia és Horvátország megtette a végső lépést a kiválás felé vezető úton, és kikiáltották teljes függetlenségüket. 1991.06.25-én a horvát és szlovén nép kinyilvánította független, szuverén államuk létrejöttét. Elkezdődik a háború, mely elsőként Szlovéniát érintette (tíznapos háború), majd a Szlovénia- JNA közti „Brioni békekötéssel” lezárult harcok után, Horvátországot.

Szlovénia és Horvátország 1991. június 25-én, Macedónia 1991. szeptember 8-án, Bosznia-Hercegovina pedig 1992. március 1-jén kiáltotta ki függetlenségét. A két utolsó köztársaság, Szerbia és Montenegró 1992. április 27-én hivatalosan is megalakította a két tagra redukálódott Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot, amely 2003. február 4-én átalakult Szerbia és Montenegró Államközösségévé. 2006. június 3-án Montenegró is kikiáltotta függetlenségét, így a kéttagú államszövetség is megszűnt, majd a magára maradt Szerbia is kinyilvánította önállóságát 2006. június 5-én. Végül a még Jugoszláviában, Szerbián belül létrehozott két autonóm tartomány egyike, Koszovó is kikiáltotta függetlenségét 2008. február 17-én. A történelmi Jugoszláviának tehát összesen hét utódállama van: Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Észak-Macedónia, Koszovó, Montenegró, Szerbia és Szlovénia.[7]

Június 27-én a JNA megtámadta Szlovéniát. Az 1991. június-júliusi JNA és szlovén területvédelmi erők közt lefolytatott gyors, „tíznapos háborút” követően a július 07-i Brioni szigeten az Európai Közösségek által közvetített, megkötött JNA (szerb), szlovén, horvát tűzszüneti megállapodás révén részsikereket értek el a szlovének, horvátok és szerbek. A szlovének elérték, hogy a JNA elhagyta országukat és horvát területen vonta össze erőit. A horvátok számára már ez nem volt kedvező. A JNA vezérkara megállapodással elérték, hogy a szlovének és horvátok a nyár eleji függetlenségi nyilatkozatuk végrehajtását három hónappal függesszék fel. Ezzel időt nyert a belgrádi szerb politikai vezetés, a jugoszláv hatalmi elit és a JNA. A JNA katonai műveletei ez által elvileg nem minősülhettek agressziónak, hanem jugoszláv belügynek, belső viszálynak az az polgárháborúnak. A szlovén „hadisiker” a horvátokban még tovább erősítette az elszakadást. Az összetűzések folytatódtak a szlovén háború alatt és után is Horvátországban a szakadár szerbek és horvátok közt egész júliusban [8]. A helyzet súlyossága végett Július 13-án Európai Tanács békemisszíót küld Zágrábba. Horvátország vegyes lakosságú régióiban kirobban a háború. A belgrádi (Beograd) szerb vezetés a titkosszolgálatuk (KOS) révén próbálta szándékosan provokálni a zágrábi (Zagreb) horvát politikai vezetést, hogy a nemzetközi közvéleményt lényegében ezzel Horvátország ellen fordítsa. Kezdetben ez működött, hiszen akkor még Nagy-Británia, Franciaország, Németország, USA célja az volt, hogy megelőzzenek egy háborút és egyben tartsák Jugoszláviát. Ezt az ENSZ a Jugoszlávia elleni fegyverembargóval nyomatékosította. Ezzel csökkent a szlovének, horvátok és később a bosnyákok esélye, hogy felvegyék a harcot Európa egyik legerősebb hadseregével szemben (JNA). A belgrádi politikai vezetés azonnal szövetségeseket keresett és megkezdte tárgyalásait a Oroszországgal. Ezzel próbáltak hatalmi nyomást gyakorolni a „nyugatra”. Az orosz, moszkvai politikai vezetés részéről a belgrádi hatalom Dmitri Jazov orosz védelmi miniszterrel vette fel a kapcsolatot. Ez később hibának bizonyult, mivel Jazov az akkori orosz államcsínyt végrehajtó vezetéshez csatlakozott, ami később kudarcba fulladt. Ezzel a belgrádi, jugoszláv vezetés nem számíthatott további támogatásra az oroszoktól.

1991. júliusában a JNA vezérkara már végrehajtotta azon tervek elkészítését, mely Horvátország teljes ellenőrzés alá vonásáról szólt. Ezen tervek alapján készültek fel az őszelején meginduló offenzívára. A művelet részét képezte a „Sablja” (Szablya) hadművelet. A „Szablya” akció taktikai lényegét tulajdonképpen az jelentette, hogy a szerb többségű horvátországi területeken élő szerb önkéntesek (és Szerbiából importált milíciák)  elkezdik a horvát rendőri erők (MUP) elleni támadásokat. Ezen feladatok végrehajtásában a jugoszláv polgári és katonai titkosszolgálat „Kontraobavjestajna sluzba” (KOS)[9] is közreműködött. A szerb lázadók megkezdik a fontosabb fő közutak és vasutak eltorlaszolását, valamint a horvát nemzeti lobogó helyére kitűzik a szerb régi négy ciril „sz” az az „C”  betűs – latin „S”betű-  zászlót („Samo Sloga Spasava Srbija” „ahol egy szerb is él az már Szerbia”)[10]. A szerb lázadók felfegyverzése megkezdődik, és folyamatos támadásokat intéznek a horvát rendőrállomások ellen. A horvát rendőri erők megpróbálják helyreállítani a rendet, mely során végrehajtásra kerül az első fegyveres összecsapás. Ekkor a kezdi meg a bevonulást a JNA, mint „békéltető” erő. Ezt követő második fázisként elkezdődik a szerb fegyveres lázadók katonai autonóm milíciákba történő csoportosítása. Ennek során a milíciák a kézifegyverek mellett jelentős számú aknavető, tankelhárító, tábori löveg, nehézfegyverzetet kapnak és megkezdik a nem szerb lakosság kiűzését, kitelepítése, az az a már kontrol alatt lévő területek „megtisztítása”.  Ez magával vonzotta a további összecsapásokat. Mindezekért a JNA a helyi autonóm szerb milíciákat és horvátokat teszi felelőssé, mivel a JNA arra hivatkozik majd, hogy  nem tudja kontrolálni a szerb milíciákat



[1] „Pakrac, Borovo Selo, Plitvice…”

[2] A JNA Marjan Cad vezérezredes vezette Rijeka 13. hadtest parancsnoksági körzetében a horvátországi Isztria északi része, Rijeka, Gorszki (Gorski) Kotar hegység, Krbovasko tájegység észak, észak-keleti része, Pljesavica hegység nyugati és déli oldala, Lapacsko (Lapacko) polje artoztak. A JNA 13. hadtest a szlovéniai Ilirszka Bisztrica (Ilirska Bistrica), a horvátországi „Rijeka, Delnice, Karlovac, Petrinja, Gospic”, a nyugat-boszniai Bihács (Bihac) területén állomásoztatta erőit, mely erő „békeidőben” 5600 főt tett ki, melynek 95%-a szerb nemzetiségű volt. A helyi lakosság köréből ötszázan szolgáltak a hadtestbe, Rijekába, melyből mindössze huszonhárom volt horvát. A tiszti állományból pedig a huszonhárom tisztből csak kettő volt horvát nemzetiségű. Mindkét horvát tiszt csatlakozott szeptember-november közt a horvát hadseregbe. A 13. hadtest „hadiállapoti létszáma” 55000-60000 fő volt. Ezen létszámot mozgósítás révén érhették el, mely megváltoztatta a hadtest nemzetiségi arányát, mivel a mozgósítási horvátországi területének a horvátok lakta zónáját érintette, ezért a hadtest nemzetiségi aránya így a horvátok javára billent el. A mozgósítási hadiállapoti létszám esetén a hadtestet 95%-ban horvátok alkothatták és a maradék 5% tette ki a más jórészt szerbek létszámát.

[3] 1991. őszétől a JNA megkezdte Dél- Kordun és Lika bekebelezését, mely során a plitvicei csoportot megerősítette további erőkkel és létrehozták a 3. számú Operatív Csoportot (OG) „Mukinje- Slunj”.

[4] „Franjo Tuđman (kiejtés: Frányó Tugymán, Veliko Trgovisce, 1922. május 14. – Zágráb, 1999. december 10.) horvát történész, nacionalista politikus, a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) elnöke, Horvátország első államfője (1990-1999).” forrás: Wikipedia

[5] Az incidensek tovább folytatódtak Horvátországban. Június 9-én A nyugat- szlavóniai „Badljevin” és Pakrác közti közúton 17.30 órakor szerb fegyveresek tűzet nyitottak horvát rendőrökre. Egy fiatal horvát járőr meghalt az incidens során. Június 9-én korai órákban szerb fegyveresek megtámadták bánsági „Kozibrod” falut és „Dvor na Uni” környékét. Július 11-én Zadárban (Zadar) a szerb lázadók megtámadtak egy rendőr járőr egységet, az incidens során egy horvát rendőr meghalt három pedig megsebesül. Július 13-án „Dragotinci” és „Kraljevcani” településeken a szerb lázadók a horvát rendőrállomást megtámadták, mely során meghalt egy horvát rendőr, hét pedig megsebesül. „Lipik” városban a szerb támadásban meghalt egy horvát rendőr és két másik megsebesült. Mindannyian a „Koprivnica” MUP alakulat tagjai voltak. Július 16-án a „Glina” környéki részeken a szerb támadásban életét veszti „Maja” településen egy helyi horvát lakos. Július 19-én a „Papuk” hegységben lévő „Sirac – Vocin” útszakaszon a bjélovári speciális horvát rendőri erők „SJP MUP”, összetűzésbe keverednek a szerb lázadókkal. Két horvát rendőr meghalt és öt megsérül a tűzharcban. A likai „Otocac- Senj” városok közti útvonalon meghalt egy horvát rendőr, akit a szerb lázadók lőttek le. A fegyveres összecsapások, incidensek tovább folytatódnak, július 21-én „Daruvar” központjában érte támadás a horvát rendőrség járőreit. Több rendőr megsebesült, valamint több ház megrongálódott, mikor a szerb paramilitariáns alakulatok gránáttűz alá vették a bánsági „Struga” települést. Július 22-én huszonegy horvát rendőr hal meg a szerb támadásban Vinkovciban. a szerb félkatonai milíciák, „Arkan” szerb vezér parancsnoksága alatt „Vukovar, Borovo Selo, Celje” térségében támadást intéztek a horvátok ellen. Az akciójukban több horvát katona és civil lakos életét vesztette. Július 06-án a horvát katonák válaszul „Arkan” akciójára, „Borovo Selo” településnél kialakult tűzharcban tizenhárom szerb fegyveressel végeztek. Likai „Josipdol” és „Plaski” települések közti közútat, „Vojvonac” falu szerbek lakta településen, felfegyverzett szerbek blokád alá vették. „Celje” és „Aljmas” településeken a szerb fegyveresek tüzet nyitnak a horvátokra, egy horvát gárdista meghal. Július 9-én Eszéket pedig gránáttámadás érte. Eszéknél egy tíz órán át tartó tűzharc során a horvát rendőrök felszámoltak egy szerb paramilitartiáns szerb csoportot. Zadárban július 17-én a szerb lázadók gránátjai megöltek egy horvát rendőrt és egy papot.

[6] „Martin Spegelj” az 1980-as években a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) horvát nemzetiségű parancsnoka, 1982-85. közt a JNA horvátországi Területvédelmi Erőinek (TO) vezetője, majd a JNA 2. hadtest (2. armija), 1987-től pedig a JNA 5. katonai körzet (5. VO) parancsnokság „Zagreb”, főparancsnoka. Horvát származása végett az 1990. évtől kirobbanó háborúban a Horvát Köztársaság katonai főparancsnoka, 1991. július 30-tól a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG), majd a Horvát Hadsereg (HV) főparancsnoka, 1992-től pedig védelmi miniszter. Wikipedia

[7] forrás: Wikipedia

[8] Kelet- Szlavóniát megtámadja a JNA. A Bánságban, a boszniai és horvát határfolyó Una mentén a szakadár szerbek a JNA támogatását élvezve megkezdték „Fullánk” (Zaoka) nevezetű terülszerző akciójukat.

[9] https://hr.wikipedia.org/wiki/KOS

[10] https://sh.wikipedia.org/wiki/Samo_sloga_Srbina_spasava

 

 


A piros pontok mentén kirajzolódó harcvonal- forrás: Wikiwand

 

 

 

 

 Az írásmű nem tudományos jellegű, szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos anyag végén tüntettem fel. 


SZERKESZTETTE:"Szatmári"


A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:

https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/

 

vagy email-en. program5000@gmail.com 

 

A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni  a szerzőt és a forrás linkünket !!!

 

A TÉMÁT A 2.RÉSZ/4. 

FOLYTATJUK

Itt szó esik a Jugoszláv Néphadsereg 1991. nyári  területszerző offenzívájáról. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 





Megjegyzések