TARTALOM:
JNA HORVÁTORSZÁG MEGSZÁLLÁSA 1991. NYARA
1. A JNA 1988. HADERŐREFORM UTÁN.
2. A JNA ELŐKÉSZÜLETE A HORVÁT KÖZTÁRSASÁG ELLENI OFFENZÍVÁHOZ.
2.1. A JNA harckészültsége.
2.2 A JNA offenzíva első fázisa.
2.3. Szerb szakadárok, Horvátország.
2.4. „Békéltető” JNA, avagy az offenzíva első fázisának első szakasza.
2.5. „Sutjeska”, „Jedinstvo”
2.6. Szlovén 10 nap.
2.7.„Agresszor” JNA, avagy az offenzíva első fázisának második szakasza.
2.7.1. JNA és szerb szakadárok
2.7.2. Geopolitikai és geostratégiai tényezők az offenzíva tekintetben.
2.7.3. Meghúzott műveleti határvonalak.
2.7.4. „Proboj”, a JNA hadműveleti része.
2.7.5. Horvát védelem az offenzíva megállítására.
A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) 1990. évre rendelkezett 1850 darab
tankkal, ebből 850 darab T-54 és T-55 típusú, 300 darab M-84, 400 darab T-34,
300 darab pedig M-4 típusú volt, továbbá 1058 darab páncélozott harci szállító
járművel, 1934 darab nehéz tüzérségi ágyúval (105 mm., 122 mm., 130 mm., 152
mm., 155 mm.), 11 darab tengeralattjáróval, 14 darab aknavadász hajóval, 15
darab rakétás naszáddal, 14 darab torpedós naszáddal, 30 darab járőr hajóval,
35 darab kétéltűvel, 190 darab helikopterrel, ez utóbbiból 70 darab MI-8, 120
darab „Gazela” volt, valamint 449 darab repülővel, ebből 122 darab MIG 21F, 18
darab MIG 21n, 16 darab MIG 29, 60 darab „Super Galeb”, 25 darab „Galeb”, 55
darab „Orao-2”, 25 darab „Orao-1”, 11 darab AN-12, 15 darab AN-26, 4 darab
CL-215, 2 darab „Falcon 50”, 2 darab „Learjet”, 9 darab „PC-6”, 6 darab
„YAK-40” repülő. A szárazföldi haderőben (JNA KoV) 138 000 aktív katona
szolgált, ebből 93 000 újonc volt, a haditengerészetnél pedig 10 000
aktív katona szolgált, melyből 4400 újonc volt. A tiszti, tiszthelyettesi
állomány 78 600 fő volt. A JNA tartalékos állománya összesen 510 000
főt tett ki, melyből 440 000 a szárazföldi erőkbe, 43 000 fő pedig a
haditengerészetbe (JRM) volt bevonható. A légierő esetében (JRV), a légi és
légvédelmi aktív állomány (PVO) 27 000 fő volt. A területvédelmi
szolgálatba (TO) lévő mozgósítható erő a másfélmillió főt tette ki. A tiszti,
parancsnoki kar személyi állományában a nemzetiségek szempontjából; szerb
63,2%; crnogorac 6,2%; macedón 6,3%; horvát 12,6%; szlovén 2,8%; muzulmán 2,4%;
jugoszláv 3,6%; albán 0,6%; magyar 0,7%, egyéb 1,6%, volt.[1]
1974-től 1988. évig a JNA hat darab úgynevezett „hadsereg körzettel”
(armijskih oblasti) fedte le Jugoszláviát. A Jugoszláv Szocialista Föderatív
Köztársaság (SFRJ) tagállamai közül a szerb szocialista tagállam északi része (magába foglalva a Vajdaságot, mint akkori
autonóm területet), az 1. hadsereg parancsnokság alá tartozott, melynek
parancsnoksága Belgrádban (Beograd) volt. A szerb tagállam déli része (magába foglalva Koszovót, mint akkori
autonóm területet), a 2. hadsereg parancsnokság alá tartozott, melynek
parancsnoksága Nis (Nis) városban volt. Az SFRJ macedón szocialista köztársasága[2], a
3. hadsereg parancsnokság alá tartozott, melynek parancsnoksága Szkopje
(Skopje) városban volt. Az SFRJ horvát szocialista köztársasága, az 5. hadsereg
parancsnokság alá tartozott, melynek parancsnoksága Zágráb (Zagreb) városban
volt. Az SFRJ boszniai szocialista köztársasága, a 7. hadsereg parancsnokság
alá tartozott, melynek parancsnoksága Szarajevó (Sarajevo) városban volt. Az
SFRJ szlovén szocialista köztársasága, a 9. hadsereg parancsnokság alá
tartozott, melynek parancsnoksága Ljubljanában (Ljubljana) városban volt. A JNA
önálló haderejét képezte a montenegrói 2. titógrádi (Titograd) hadtest, mely az
SFRJ crna gorai szocialista köztársaság területén funkcionált. A horvát szocialista
tagköztársaság Adria tengerparti része (Isztria, Kvarner, Dalmácia) és a montenegrói tagköztársaság tengerparti
része (Boka Kotor) a Szplit (Split) városban működő haditengerészeti
főparancsnokság (VPO) alá tartozott. 1988-tól ezen „hadsereg körzetek” helyett
a JNA-t három katonai körzetre (Vojni Okrug) osztották. Az 1. és 7. hadseregből
létrejött a belgrádi parancsnoksággal rendelkező 1. katonai körzet (VO), a 2.
és 3. hadseregből és 2. titógrádi hadtestből a szkopjei parancsnoksággal
rendelkező 3. VO, az 5. és 9. hadseregből zágrábi parancsnoksággal rendelkező
5. VO. Mielőtt ezen strukturális változás bekövetkezett volna, a korábbi
formációkból (elsősorban divíziók, hadosztályok) létrehozták a VO erők alapján
képező hadtesti struktúrát. A szárazföldi erők (KoV) esetében 1987-1988. közt
első etapban megalakultak a hadtestek; 2. hadtest (Titograd/Podgorica),
9. hadtest (Knin), 12. hadtest (Novi Sad), 17. hadtest (Tuzla), 21. hadtest
(Nis), 24. hadtest (Kragujevac), 31. hadtest (Maribor), 32. hadtest (Varazdin),
42. hadtest (Kumanovo), 52. hadtest (Pristina). A második etapban pedig
megalakult a 4. hadtest (Sarajevo), 5. hadtest (Banja Luka), 13. hadtest
(Rijeka), 14. hadtest (Ljubljana),
37. hadtest (Uzice) és 41. hadtest (Bitola).
Az
belgrádi főparancsnokság 1. VO illetékességi területe alá tartozott az SFRJ horvát szocialista tagállamából a „Virovitica-Karlovac-Karlobag”
vonaltól keletre eső terület, a boszniai tagállam, a szerbiai tagállam északi
része a Vajdasággal. Az 1. VO erőit képezte a szarajevói 4. hadtest, bánya
lukai 5. hadtest, újvidéki 12. hadtest, tuzlai 17. hadtest, kragujeváci 24.
hadtest, uzsicei 37. hadtest. Továbbá az 1. VO alá tartozott a folyami
flottilla, a belgrádi városvédelmi parancsnokság (KOG), az 1. gárdista
mechanizált divízió, négy motorizált és húszonkét gyalogos divízió.[3]
A szkopjei 3. VO illetékességi területe
alá tartozott az SFRJ crna gorai szocialista tagállama, szerbiai tagállam déli
része Koszovóval, és a macedón tagállam. Az 3. VO erőit képezte a titógrádi 2.
hadtest, a nisi 21. hadtest, a bitolai 41. hadtest, a kumanovói 42. hadtest, a
pristinai 37. hadtest, 37. motorizált divízió.[4]
A zágrábi 5. VO illetékességi területe
alá tartozott az SFRJ szlovén szocialista tagállam, a horvát szocialista
tagállam északnyugati- nyugati része, kivételt képzett; Isztria, Bánság, Kordun,
Lika. Az 5. VO erői voltak, a rijekai 13. hadtest, a ljubljanai 14. hadtest, a
maribori 31. hadtest, a varasdi
(Varazdin) 32. hadtest. Továbbá a zágrábi városvédelmi parancsnokság (KOG), hat
gyalogos divízió. 1990. május 15-én a „KOG Zagreb” városvédelmi
parancsnokságból létrehozták a 10. zágrábi hadtestet.
A légierő és légvédelem is három hadtesti
parancsnokságba (Korpus RV i PZO KM) sorolódott, mely nagyjából megegyezett a
szárazföldi erők katonai körzeteivel (VO); 1. Korpus RV i PVO/ Beograd, 3.
Korpus RV i PVO/ Skopje, 5. Korpus RV i PVO/ Zagreb. A haditengerészet
megtartotta a tengerpartot, tengermellékét, Szplit főparancsnoksággal (VPO).
Továbbá az adriai területet három haditengerészeti szektorra (VPS) osztották;
Isztria és a Kvarner öböl tartozott a pulai (Pula) 5. VPS alá, Észak-Dalmácia
és Közép-Dalmácia a sibeniki (Sibenik) 8. VPS alá, Dél-Dalmácia és Montenegró
pedig a crna gorai 9. VPS- „Boka Kotor” alá. Mind ezek mellett Észak-Dalmácia
belső, kontinensbe eső „Ravni kotar, Zagorje, (Krajina)” részét ellenőrzés alá vonta az 1988-ban, a 9.
motorizált divízióból megalakult a 9. hadtest (Knin). A Honvédelmi Minisztérium
(SSNO) négy központi katonai iskolát üzemeltetett, valamint a egy gárdista
motorizált dandárt (1. gmtbr), három ezred irányítást, egy műszaki ezred és
oktató kiképző iskolai központot, könnyű légvédelmi ezred, egy része
logisztikai alakulatoknak, továbbképző központ (NSC) és néhány önálló
zászlóalj, divízió.[5]
1945 óta a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) a
Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (SFRJ) fegyveres erőinek részét
képezte. A JNA mellett másodlagos összetevője volt a fegyveres erőknek a
Területvédelem (TO). A JNA szövetségi állam honvédelmi, „nemzetvédelmi” minisztérium közvetlen
irányítása alatt működött, felszerelve az akkori modern haditechnikai eszközök
szinte mindenféle fegyverzetével. A TO ezzel szemben a szövetségi állam
tagköztársaságai alá voltak sorolva, a tagköztársaság fennhatósága alatt
működtek, és elsősorban gyalogsági fegyverekkel rendelkezett.[6]
Az 1981-es koszovói albánok által rendezett tüntetést a Jugoszláv
Szövetségi Kormány (JSZK) feloszlatta erőszakkal. Ez rányomta bélyegét az 1989.
februárban bevezetett koszovói szükségállapotra, mely során a JNA a koszovói
zavargások miatta készenlétbe helyezte az 52. pristinai hadtestet, megerősítve
azt más erőkkel. Ez volt a „Golija” terv. A koszovói probléma elemzése után a
JNA alapjában változtatta meg „magatartását”, a vészhelyzeti fogalom doktrínális
meghatározása tekintetében, mely az ország, Jugoszlávia függetlenségét, szuverenitását és
területi integritását, az alkotmányt veszélyeztető fegyveres vagy egyéb
tevékenységet jelentette.
A doktrína betartására a JSZK a Jugoszláv
Néphadsereget (JNA) jelölte ki, mivel már a tagköztársasági területvédelem
(TO), vagy akár a milícia erre nem volt elég hatékony. A JNA, mint a JSZK hadereje, gyakorlatilag
1989. telétől már nekilátott a „doktrina” betartatásának, a fegyveres
erők szükséghelyzeti alkalmazásáról szóló utasításban előírt eljárások végrehajtásának. Ez
nem csupán elméleti szinten működött, hanem a JNA sikeresen tesztelte a
gyakorlatban is.
Koszovót nem számítva, a JNA-nak, az
1980-as években komoly konfliktusa adódott Szlovéniával (akkori szlovén tagköztársasága Jugoszláviának) . Ezen időszakban, 1987-ben a
szlovénok a JNA elleni tüntetések, megmozdulások révén jelentős politikai
károkat okoztak a JNA-nak. Szlovéniában (akkori szlovén jugoszláv
tagköztársaság) heves hadseregellenes hadjárat robbant ki. Ezen megmozdulást a "jugoszláv honvédelem és a társadalmi önvédelem koncepciója elleni szlovén
támadásnak" is nevezik. A megtorlás a JSZK részéről letartóztatásokban és
koncepciós tárgyalásban merült ki. Kétségtelen, hogy Szlovénia politikai vezetése
állt a JNA elleni támadás mögött.
A JSZK a tagköztársasági területvédelmi
erőket (TO) a JNA illetékessége alá vonta be, az 1980-as évek közepétől és
kontrol alá vette a JNA-án belüli nemzetiségi arányt. 1985-ben a JNA nemzetiségi
összetétele az alábbi képen alakult: szerb -57.17 %, horvát- 12.51 %, szlovén-
2.64 %, albán- 1.09 %, macedón-6.74 %, montenegrói avagy crnagorac-5.82 %,
muzulmán- 3.65 %. A JSZK 1987-ben alkotmányellenes határozattal elfogadtatta a
javaslatot, mely rendelkezett a tagköztársasági (szlovén, szerb, horvát, makedón, crna
gorai, boszniai) és tartományi (Vajdaság és Koszovó) TO parancsnokságok JNA, mint hadsereg parancsnokság alá történő besorolásáról. A TO egységek ezáltal a JNA hadtest parancsnokságai alá rendelték. Ezzel a strukturális változással a TO
szerepe gyengült, a JNA-án belüli dandároké (brigádoké) pedig nőt. A megszűnő divíziók,
hadosztályok és ezredek helyét a hadtestek, dandárok (brigád) vették át. A JNA új szervezete
tehát a hadtestekre és dandárokra épült, ellentétben a hadosztályok régi
koncepciójával. A hadtest, csak valamivel volt erősebb a hadosztálynál. JNA
hadtesteket partizán egységgel (dandár) erősítették meg, melyek a háborús
időszakra a manőverezhető TO egységeket támogatta. A JSZK a JNA révén azonban
elérte a valódi célját és a tagköztársasági, tartományi korábbi önálló erőket
1988. január 01-től a JNA irányítása alá helyezte.[7]
Minden köztársaság rendelkezett
mozgósítható, hadköteles területvédelmi erőhöz tartozó katonai képzésen átesett
tartalékos katonával. Ezen tartalékos létszám elérte a másfélmilliót. A horvát tagköztársaság
esetében 1984-ig, a horvát tagállami területvédelmi erők (TO SR Hrvatske) több,
mint 150 000 főből állt. Ezen TO erő részeként a haditengerészeti egységeket
fejlesztették manőverező (gyorsreagálású) erőkre, mely erőket felfegyverezték 45. mm-es könnyű
ágyúkkal, 12.7 mm-es géppuskákkal, 20. mm-es ágyúkkal és 7.9 mm-es géppuskákkal
ellátott könnyű nagysebességű motoros kishajókkal, a partmenti részek
ellenőrzésére. A légierő esetében a TO erők három repülős századot tettek ki,
ellátták ezen erőket harminc darab sportcélú és mezőgazdasági célú
kisrepülővel. A „TO SR Hrvatska” a szárazföldi erők esetében harmincegy
dandárba, negyvenhét önálló zászlóaljba és nyolcvan önálló századba osztották
be. A TO légelhárító erőket két csoportra bontották, az egyiket a szárazföldi
egységben lévő légvédelmi alakulatok alkották, a másikat a légvédelmen belüli
légvédelmi alakulatok. 1990-re a horvát TO fegyveres erők létszáma 200 000 főre
nőtt.[8]
[1] A. Barisic:
Zasto je pregazena Slovenija, u Danas, 2. 7. 1991.. Dossier: The JNA in the
Wars in Croatia and BiH, https://www.hlc-rdc.org/?p=35208
[2] Napjainkban
Észak-Macedónia állam.
[3] https://hrcak.srce.hr/file/298421, Davor Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE
Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv Republike Hrvatske
[4] https://hrcak.srce.hr/file/298421
[5] Davor
Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv
Republike Hrvatske
[6] Dosije:JNA
u ratovima u Hrvatskoj i BiH. Beograd 2018.jun. godine, https://www.hlc-rdc.org/?p=35208
[7] Davor
Marijan: Od konflikta do rata – primjer Jugoslavenske narodne armije.
[8] Bajamic
Dino: Razvoj hrvatske vojske od 1990. do 1995. godine.
2. A JNA ELŐKÉSZÜLETE A HORVÁT KÖZTÁRSASÁG
ELLENI OFFENZÍVÁHOZ.
1988-tól a haderőreform révén, mint már
erről írtam, „hadsereg körzetek” helyett a JNA három katonai körzetet hozott
létre (Vojni Okrug). Az 1. és 7. hadseregből létrejött a belgrádi
parancsnoksággal rendelkező 1. katonai körzet (VO), a 2. és 3. hadseregből és
2. titógrádi hadtestből a szkopjei parancsnoksággal rendelkező 3. VO, az 5. és
9. hadseregből zágrábi parancsnoksággal rendelkező 5. VO.
Horvátország
tekintetében az 1988. év végére a szárazföldi erők (KoV) 5.[1] és 9.
hadsereg[2]
összevonásával megalakult az 5. VO, mely alatt létrejött első etapban a március
31-ig a 31. hadtest (Maribor) és a 32. hadtest (Varazdin) a korábban 5.
hadseregben működő 31. gyalogos és 32. mechanizált divíziókból. Második
etapban, október 30-ig az 5. hadsereg alá tartozó 13. Operatív Csoportból (OG) megalakult a 13. hadtest (Rijeka), a 14. „proletar” motorizált divízióból pedig
a 14. hadtest (Ljubljana). Ennek alapján kezdetben 1988-ban az 5. VO alá négy
hadtest; 31., 32., 13., 14. tartozott. 1988-ban megalakult 5. VO alá
rendelve a „Zagreb” városvédelmi parancsnokság/ „Komande obrane grada” (KOG)
Zagreb, és a 6. „proletár” gyalogos divízió (Karlovac). A KOG –Zagreb alá volt rendelve a 205. harckocsizó
zászlóalj, valamint a 4. harckocsizó dandár (Jastrebarsko).[3] A
légvédelmi divíziók, támogató ezredek a „Zagreb” városvédelmi parancsnokság
(KOG) alá kerültek a 13. hadtesttől. Megszűntek a korábban 5. hadseregben
funkcionáló; 7. gyalogos divízió, 32. vegyes páncélosok elleni
tüzér divízió, 7. vegyes tüzér divízió, 7. vegyes páncélosok elleni tüzér
divízió, 7. könnyű légvédelmi tüzér divízió, 7. műszaki zászlóalj, és a 7.
gyalogos divíziót támogató egyéb kisebb kiszolgáló alakulatok. Ezen erők egy
része összevonásra került egy könnyű légvédelmi divízió (32. számú) alá, mely
aztán alapja lett a 31. könnyű tüzér légvédelmi ezrednek. A 32. műszaki
zászlóalj alapját képezte a megalakuló 32.
műszaki ezrednek.
Az 5. VO/ 32.
hadtestet az alábbi egységek alkották; 32. vegyes tüzér ezred (Varazdin), 32.
könnyű légvédelmi tüzér ezred (Varazdin), 32. felderítő zászlóalj (Varazdin),
32. műszaki ezred (Cakovec), 32. védelmi egység (Varazdin), 32. katonai rendész
zászlóalj (Varazdin), 32. őrzászlóalj (Varazdin), 32. egészségügyi zászlóalj
(Varazdin), 32. szállító zászlóalj (Varazdin), 32. tartalék zászlóalj
(Varazdin), 32. ABHO (vegyi biológiai és nukleáris támadás elleni egység,
(Varazdin), 32. rádió felderítő szakasz (Varazdin), katonai elhárítás
(Varazdin), 32. mechanizált brigád (Varazdin), 31. mechanizált dandár (Dugo
Selo), 28. „partizán”divízió, (Bjelovar: 1. partizán brigád Bjelovar és 21.
partizán brigád Daruvar), 32. „partizán” divízió, (Varazdin), 33. „partizán”
divízió (Dugo Selo- 5. „partizán” brigád „Krizevci”, 6. „partizán” brigád
„Varazdin”), 306. könnyű légvédelmi tüzér ezred (Zagreb), 42. határőr zászlóalj
(Virovitica), lőtér „Gakovo” Bilo- hegység, lőtér „Bosna”
(Vrbovec), 73. motorizált dandár
(Koprivnica)[4],
265. mechanizált dandár (Bjelovar- kivéve a harckocsizó zászlóalj, felderítő
század, mert ezen erők „Koprivnica” Joza Vlahovic laktanyában diszlokált,
városban állomásozott), 43. határőrizeti zászlóalj (Koprivnica), 411. vegyes
páncélosok elleni tüzér ezred (Krizevci)[5], 73. vegyes tüzér divízió
(Krizevci- a divízió a 73. motorizált
dandár része volt, mely „Koprivnica” bázison diszlokált), az 5. VO/ 288.
vegyes páncélosok elleni tüzér dandár (Virovitica) alá tartozó 288. „haubica” tüzér divízió (Krizevci)[6].
Az 5. VO/ 13.
„Rijeka” hadtest az alábbi egységek alkották: hadtesti parancsnokság, törzs,
13. felderítő század, 13. katonai rendész zászlóalj, 13. „atom- biológiai-
vegyi-kémiai” támadás elhárító század (ABKO), 13. zászlóalj irányítás, 13.
gépjárműves zászlóalj, 13. egészségügyi zászlóalj, 44. határőrizeti körzet
(GO), 13. kiegészítő zászlóalj, 8. „partizán” divízió, három dandárral és
aknavetős osztállyal, 35. „partizán” divízió két dandárral és aknavetős
osztállyal, 43. „partizán” divízió két dandárral és aknavetős osztállyal, 13.
„proletar” motorizált dandár (Ilirska Bistrica), 622. motorizált dandár
(petrinja)[7], 25.
motorizált dandár, 6. hegyivadász dandár, 12. hegyivadász dandár, 257. gyalogos
ezred, 291. gyalogos ezred, 6. „proletar” gyalogos divízió (Karlovac), 13. vegyes
tüzér ezred, 13. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred, 13. könnyű légvédelmi
tüzér ezred, 127. műszaki ezred két önjáró páncélosok elleni löveg divízióval.
1990. év közepén a 6. károlyvárosi (Karlovac) gyalogos divízió erői szétosztásra kerültek a 13. rijekai és 10.
zágrábi (Zagreb) hadtest között, melynek eredmény képen a 13. rijekai (Rijeka) hadtestben
létrejött 8. „proletar” motorizált dandár és 236. „proletar” motorizált dandár
(Gospic). Goszpity avagy Goszpics (Gospic) JNA katonai objektumai a 236. dandár mellett, helyt
adtak a 35. „partizán hadosztálynak” (divízió) és az 1. partizán dandárnak. 1990.
év végén, a 8. „partizán” divízió, két dandárja és aknavetős osztálya, egy
„partizán” dandár a 35. „partizán” divízióból, 25. motorizált dandár, 12.
hegyivadász dandár, 44. határőrizeti körzet (GO), egy önjáró páncélosok
elleni löveg divízió, egy tüzér páncélosok elleni divízió megszűnt. Továbbá a
35. „partizán” divízióba került a megszüntetett 8. „partizán” divízió megmaradt
egy „partizán” dandárja, a 35. divízió megmaradt
korábbi egy dandárja pedig átkerült a 43. „partizán” divízióba.
A 10. „Zagreb”
hadtest megalakulása során a 13. hadtesttől megkapta a , 257. gyalogos ezredet,
291. gyalogos ezredet, 622. motorizált dandárt, valamint létrejött a 671.
„ponton” műszaki- hidász zászlóalj két századdal.
1990. év végére a 13.
„Rijeka” hadtest az alábbi egységek alkották: hadtesti parancsnokság, törzs,
13. felderítő század, 13. katonai rendész zászlóalj, 13. „atom- biológiai-
vegyi-kémiai” támadás elhárító század (ABKO), 13. zászlóalj irányítás, 13.
gépjárműves zászlóalj, 13. egészségügyi zászlóalj, 13. kiegészítő zászlóalj,
540. „ponton” műszaki- hidász zászlóalj három századdal, 8. „proletar”
motorizált dandár[8],
236. „proletar” motorizált dandár, 35. „partizán” divízió két dandárral és
aknavetős zászlóaljjal, 43. „partizán” divízió három dandárral és aknavetős
zászlóaljjal, 13. „proletar” motorizált dandár, 6. hegyivadász dandár, 13.
vegyes tüzér ezred, 13. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred, 13. könnyű
légvédelmi tüzér ezred, 127. műszaki ezred.
Az 5. VO
és SFRJ vezérkari törzse döntött 1990. márciusban a zágrábi (Zagreb) KOG
(városvédelmi parancsnokság) és a 6. gyalogos divízió (Karlovac)[9],
átszervezéséről, mely erőiből 1990. májusban létrejött a 10. zágrábi
hadtest. A 10. hadtest területi
illetékességi Zágráb régióra terjedt ki, illetve a 32. és 13. hadtestek
bánsági, korduni területére. A 10. hadtest alapját a KOG Zágráb, 6. károlyvárosi gyalogos divízió alkotta, mely során megszűnt a hadtest létrejöttével a KOG és
a 6. gyalogos divízió. A hadtesten belül
létrejött a dugószelói (Dugo Selo) 140. mechanizált dandár. A dandár az 5. VO
140. motorizált dandárból, valamint a 31. mechanizált dandár 1. mechanizált
zászlóaljából alakult meg. Továbbá a varasdi 32. hadtest (Varazdin)/ 32. mechanizált
dandár/ 2. dugószelói mechanizált zászlóaljból, ahol, mint a 140. mechanizált dandár
dugószelói 2. mechanizált zászlóalja funkcionált tovább. A 140 mechanizált
dandár az alábbi erők alkották: parancsnokság, csoport parancsnokság, felderítő
század, század irányítás, 1. és 2. mechanizált zászlóalj, 1. és 2. harckocsizó
zászlóalj, önálló „haubica” 120. mm-es tüzér divízió, és a hátországi támogató
bázis, könnyű közepes-hatótávolságú légvédelmi rakéta-tüzér
divízió, a műszaki zászlóalj, a vegyes páncélosok elleni tüzér divízió, a
katonai rendész század, az atom-biológiai-vegyi támadás elleni szakasz. A
dandár a zágrábi és dugószelói objektumában állomásozott.[10] A 10.
hadtest az 5. VO parancsnokságtól megkapta a 4. harckocsizó
dandárt, melyet korábbi jasztrebárszkói bázisáról Károlyvárosba (Karlovac) irányítottak át.
A varasdi 32.
hadtest tekintetében, ezt követően a 140. mechanizált dandárnak átadott 2.
mechanizált zászlóalj helyébe, a 32. mechanizált dandárba átirányították a 31.
mechanizált dandár 2. mechanizált zászlóalját, ahol továbbra is, mint a 32.
hadtest (Varazdin)/ 32. mechanizált dandár/ 2. mechanizált zászlóalja
funkcionált tovább. Lényegében a 31. mechanizált dandár szétszedték és erőit a
140. mechanizált és 32. mechanizált dandárba integrálták.[11]
A 10. hadtest részét
képezte a 140. mechanizált dandár mellett a jasztrebárszkói (Jastrebarsko) 4. harckocsizó dandár. A dandárt az alábbi szerkezeti struktúra alkotta; dandárparancsnokság,
csoport parancsnokság, 1. és 2., valamint 3. harckocsizó zászlóalj, mechanizált
zászlóalj, vegyes tüzér divízió, könnyű közepes-hatótávolságú légvédelmi
rakéta-tüzér divízió, felderítő század, hátországi támogató bázis, a műszaki
zászlóalj, a század irányítás, és a katonai rendész szakasz, valamint az
atom-biológiai-vegyi támadás elleni szakasz. A dandár mechanizált zászlóalja a károlyvárosi (Karlovac) JNA objektumában állomásozott, a dandár többi ereje pedig Jasztrebárszkóban (Jastrebarsko). A 10. „Zagreb” hadtest a 13.
hadtesttől átvette 1990. májusi alakulása során a , 257. gyalogos ezredet, 291.
gyalogos ezredet, petrinyai (Petrinja) 622. motorizált dandárt, valamint
létrejött a 671. „ponton” műszaki- hídász zászlóalj két századdal. A 257. és
291. gyalogos ezredből a petrinyai (Petrinja) laktanyában megalakították a 257.
motorizált dandárt, melyhez hozzá csatolták a megszűnt "KOG Zagreb" alá tartozó
205. harckocsizó zászlóaljat.[12]
További egységet
képviselt a 10. hadtestben a 123. „pontonos” hidász
zászlóalj a 6. vegyes tüzér ezred, a 6. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred, a
613. légvédelmi könnyű tüzér ezred, a 10. műszaki ezred, a 151. és 152.
páncéltörő tüzér üteg, katonai rendész zászlóalj, felderítő század,
atom-biológiai-vegyi támadás elleni század. légtérhelyzeti-jelentő osztály,
zászlóalj irányítás, gépkocsizó század, 60. egészségügyi század. A katonai
ügyészségi és bírósági szolgálat. A 10.
hadtest a kiképzés és lőgyakorlat végrehajtására a „Svetice” és „Vrapcanski
potok” poligonokat kapta meg. Maga a hadtesti parancsnokság Zágrábban székelt.[13]
A 10. hadtest
erői 1991. évre: 10. hadtest parancsnokság (Zagreb), 10. intendáns zászlóalj (Zagreb),
10. ABHO-vegyi biológiai és nukleáris támadás elleni zászlóalj (Zagreb), 10.
rádió-felderítő szakasz (Zagreb), 10. katonai elhárítás és felderítés
(Zagreb),10. felderítő század (Zagreb), 10. katonai rendész zászlóalj (Zagreb),
10. zászlóalj vezetés (Zagreb), 10. gépkocsizó zászlóalj (Zagreb), 10.
egészségügyi zászlóalj (Zagreb), 10. tartalék támogató zászlóalj (Zagreb), 10.
védelmi egység (Zagreb), 10. őrzászlóalj (Zagreb), 10. vegyes tüzér ezred (Zagreb),
4. harckocsizó dandár (Jastrebarsko)-harckocsizó zászlóalj, -
mechanizált zászlóalj (Karlovac), 31. motorizált zászlóalj, (Dugo Selo)-1990-ben feloszlatták-, 140.
mechanizált brigád (Zagreb-Dugo Selo, „Marsal Tito” laktanya), 257. motorizált
brigád (Petrinja „Vasil Gacesa” laktanya, és Brdo „Tabruk” parancsnoksági
objektum), 622. motorizált brigád (Petrinja „Vasil Gacesa” laktanya, és Brdo
„Tabruk” parancsnoksági objektum), 6. vegyes tüzér ezred (Petrinja „Vasil
Gacesa” laktanya, és Brdo „Tabruk” parancsnoksági objektum), 6. vegyes páncélosok
elleni tankelhárító ezred (Petrinja „Vasil Gacesa” laktanya, és Brdo „Tabruk”
parancsnoksági objektum), 313. könnyű légvédelmi tüzér ezred (Zagreb), 6.
könnyű légvédelmi tüzér csoport (Zagreb), 7. partizán divízió (17. partizán
brigád (Petrinja „Vasil Gacesa” laktanya, és Brdo „Tabruk” parancsnoksági
objektum), 33. partizán divízió (Dugo Selo), 671.
hidász-műszaki zászlóalj „pontonhíd építő” (Sisak), 123. utász- műszaki
zászlóalj „pontonhíd építő” (Zagreb kaszárnya „Marsal Tito” és kaszárnya Dugo Selo),
258. műszaki ezred (Zagreb), továbbképző sport központ "Svetice"
(Zagreb), lőtér "Vrapcanski potok" (Zagreb), lőtér (Petrinja). [14]
Az 5. VO mellett, a horvát tagköztársaság tengerparti
részét, beleértve a szigetvilágot, a Jugoszláv Néphadsereg Haditengerészete (JRM) szpliti főparancsnoksága
(VPO-Split) ellenőrizte, három haditengerészeti szektorra (VPS) bontva; Isztria
és a Kvarner öböl (Észak-Adria) „5.VPS-Pula, Észak és Közép-Dalmácia
(Közép-Adria) 8. VPS-Sibenik, Dél-Dalmácia és Montenegró (Dél-Adria) 9.VPS-Boka
Kotor”. Dalmácia tekintetében a JNA 1988-ban , a 9. motorizált divízióból
megalapította a 9. hadtestet (Knin), mely erő ellenőrizte Észak és
Közép-Dalmácia kontinensi régióját.
A
Jugoszláv Légierő és Légvédelem (RV i PVO) tekintetében Horvátországban az
alábbi erők állomásoztak:
- közvetlen a légierő
főparancsnokság alá rendelt, 676. tűzoltó repülő század „PPEA” (Zemunik),
- az 1. légierő hadtesti
parancsnokság (1. Ko RV i PVO- Beograd) alá rendelt, 97. repülő dandár „ABR”
(Divulje),
- az 1. légierő hadtesti
parancsnokság (1. Ko RV i PVO- Beograd) alá rendelt, 500. légi bázis „VB”
(Divulje),
- az 1. légierő hadtesti
parancsnokság (1. Ko RV i PVO- Beograd) alá rendelt, 784. tengeralattjárók
elleni helikopter század „PPHE” (Divulje),
- az 1. légierő hadtesti
parancsnokság (1. Ko RV i PVO- Beograd) alá rendelt, 895. felderítő és
összekötő helikopter század „HEIV” (Divulje),
- az 5. légierő hadtesti
parancsnokság (Zagreb),
- az 5. légierő hadtesti
parancsnokság elhárítási csoport „KOG” (Zagreb),
- az 5. légierő hadtesti
parancsnokság (5. Ko RV i PVO- Zagreb) alá rendelt, 111. repülő dandár „ABR”
(Pleso-Zagreb),
- az 5. légierő hadtesti
parancsnokság (5. Ko RV i PVO- Zagreb) alá rendelt, 185. vadászbombázó repülő
ezred „LBAP” (Pula)- oktató és kiképző-
- az 5. légierő hadtesti
parancsnokság (5. Ko RV i PVO- Zagreb) alá rendelt, 105. vadászbombázó repülő
ezred „LBAP” (Zemunik)- oktató és kiképző-
- az 5. légierő hadtesti
parancsnokság (5. Ko RV i PVO- Zagreb) alá rendelt, 258. légi bázis „VB”
(Pula),
- az 5. légierő hadtesti
parancsnokság (5. Ko RV i PVO- Zagreb) alá rendelt, 151. légi bázis „VB”
(Pleso),
- az 5. légierő hadtesti
parancsnokság (5. Ko RV i PVO- Zagreb) alá rendelt, 84. légi bázis „VB”
(Zemunik),
- az 5. légierő hadtesti parancsnokság
(5. Ko RV i PVO- Zagreb) alá rendelt, 5. légtérmegfigyelő és jelentő szolgálat
ezrede „VOJIN” (Pleso),
- az 5. légierő hadtesti
parancsnokság (5. Ko RV i PVO- Zagreb) alá rendelt, 155. légvédelmi rakéta
ezrede „RP PVO” (Kerestinec),
- az 5. légierő hadtesti
parancsnokság (5. Ko RV i PVO- Zagreb) alá rendelt,
- az 5. légierő hadtesti parancsnokság (5. Ko RV i
PVO- Zagreb) alá rendelt,
289. összekötő zászlóalj „BV”
(Lucko-Zagreb),
- az 5. légierő hadtesti parancsnokság (5. Ko RV i
PVO- Zagreb) alá rendelt,
5. elektronikus felderítő és
elhárító zászlóalj „EI i PED” (Velika Buna),
- az 5. légierő hadtesti parancsnokság (5. Ko RV i
PVO- Zagreb) alá rendelt,
379. műszaki zászlóalj „INZB”
(Grlo Zeljava),
- az 5. légierő hadtesti parancsnokság (5. Ko RV i
PVO- Zagreb) alá rendelt,
894. felderítő és összekötő
helikopter század „HEIV” (Pleso).
Jugoszláv
Szövetségi Nemzet Védelmi Titkárság „Honvédelmi Minisztérium” (SSNO-Savezni
sekretarijat za narodnu obranu) Horvátországban az alábbi erőit állomásoztatta:
- az SSNO pancsevói (Pancevo)
608. számú műszaki ellátó bázis, zágrábi kihelyezett szakasza,
- haditechnikai műszaki-
építészeti intézet "Petrova Gora" (Zagreb),
- haditechnikai műszaki-
építészeti intézet „Solin” (Split),
- elektronikai tengerészeti üzem
„MEZ” (Split)[15],
- tengerészeti kísérleti központ
„MOC” (Split)[16],
- hajózási intézet (Zagreb),[17]
- hidrográfiai intézet (Split),[18]
- technikai kísérleti központ
„TOC” (Prevlaka) poligon[19],
- 243. gépjármű oktatási és
kiképzési központ „ANC” (Pozega),
- 39. szolgálati kutya kiképző és
oktatási központ „COOP” (Beli Manastir),
- repülős katonai akadémia „VVA”
(Zemunik),
- legfelsőbb katonai
haditengerészeti központ „CVVSRM- Marsal Tito” (Split),
- tüzérségi központi iskola „ASC”
(Zadar),
- légvédelmi tüzér központi
iskola „SC PVO” (Zadar),
- műszaki központi iskola
"INZSC- narodni heroj Bogdan Orescanin" (Karlovac),
- haditechnikai központi iskola
"CVTS-general armije Ivan Gosnjak" (Zagreb)
- katonai nyomda (Split),
- katonai kórház „VB” (Zagreb),
- katonai kórház „VB” (Pula),
- katona orvosi központ „VMC”
(Split),
- kollektív értékesítési központ
„SPC” (Kastel Sucuraj),
- kollektív értékesítési központ
„SPC” (Zagreb),
- katonai rekreációs létesítmény
(Istra” (Pula),
- katonai rekreációs létesítmény
„Dalmacija” (Split),
- katonai rekreációs létesítmény
„Kupari” (Kupari),
- katonai rekreációs létesítmény
„Crvena zvijezda” (Zagreb),
- haditengerészeti javító műhely,
üzem „MTRZ- Velimir Skorpik” (Sibenik),
- légügyi (repülő) üzem „Zmaj” (Velika Gorica).
2.1. A JNA harckészültsége.
Jugoszláviában 1980-as évektől a „területvédelem” (TO)[20] a
Jugoszláv Néphadsereggel (JNA) együtt a Jugoszláv Szocialista Szövetségi
Köztársaság (SFRY) fegyveres erőinek része volt, melyet a JNA kontrollja alá
helyeztek 1988-tól. Korábban a szövetségi állam tagállamai rendelkeztek a TO
erőkkel. Jugoszláviában a TO fegyverzet 54% a Jugoszláv Néphadsereg alá tartozó
785 objektumában volt eltárolva, de a maradék 46% a hadseregen kívüli 1380
objektumban került elhelyezésre állami cégek, regionális, járási tanácsok
(önkormányzatok) tulajdonában lévő raktárakban. A jugoszláv fegyveres erők
főparancsnoksága, vezérkari törzse, elrendelte 1990. február 1-vel a
területvédelmi (TO) szövetségi köztársasági és tartományi[21]
erők fegyverzeti és hadianyag állományát 1990. áprilisi végéig történő
kivonását a JNA hátországi logisztikai bázisaira. 1990. március 14-én pedig a
honvédelmi vezérkar utasítást adott ki a katonai körzetek (VO)[22]
főparancsnokságai részére, az illetékességi területük alá tartozó nem katonai
objektumban, raktárban tárolt TO hadianyag azonnali fegyveres biztosítására,
adott esetben azonnali átvételére, bevonására és tárolására a JNA objektumaiba.
Április 17-én újabb utasításban elrendelték a katonai körzetek és a jugoszláv
szövetségi köztársasági és tartományi TO erők parancsnokságainak az
illetékességük alá tartozó saját TO objektumok esetében, hogy mindent tegyenek meg
a fegyverzet és hadianyag, a hatályos előírásoknak megfelelően történő biztonságos
tárolásáért. 1991. május 15-től a Jugoszláv Néphadsereg a területvédelemtől
bevonta a fegyverzetet és lényegében leszerelte a TO erőket, de ennek ellenére
több olyan TO raktárban maradt fegyverzet kisebb cég vagy tanács (önkormányzat)
birtokában, amely az intézkedésnek nem tett eleget, főleg Szlovénia és
Horvátország tekintetében. Horvátország és Szlovénia (akkori szövetségi szocialista tagköztársaság) tekintetében a
Jugoszláv Néphadsereg (JNA) 5. számú katonai körzete (VO) alá tartozott, ahol
több, mint 186 hadseregen kívüli objektumból vonták be a TO fegyverzetet a JNA
felügyelete alá.[23]
Tekintettel Szlovénia és Horvátország kiválásnak, függetlenedésének tényéről, a
Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság „Socijalisticke Federativne
Republike Jugoslavije” (SFRJ), katonai végrehajtó ereje, a Jugoszláv
Néphadsereg (JNA), Védelmi Minisztérium (SSNO) 1990. februárban rendelkezett a
jugoszláv horvát és szlovén tagköztársaság területein lévő Területvédelmi Erők
(TO) hadianyag és felszerelés tárolására szolgáló raktárak azonnali
kiürítéséről és tartalmának, a JNA objektumaiba történő beszállításáról[24].
1990. május 21-ig előírta a JNA vezérkara a parancs végrehajtásának
befejezését. A JNA gyors ütemben látott neki a horvátországi Területvédelmi
Erők (TO) raktárainak kiürítéséhez a márciusi „Golija” és „Radan” tervek
alapján[25],
az ott tárolt fegyverzet JNA objektumokba történő bevonásához. Ezzel próbálták
azt elérni, hogy a függetlenedni kívánó horvátok és szlovénok ne juthassanak
fegyverzethez, ezen raktárakból. A hadiraktárak tekintetében, a JNA elsősorban
azon járásokban, területen kezdte meg a bevonást a JNA objektumokba, ahol
többségi horvát lakosság élt, illetve a szerb lakosság által gyéren lakott
volt. Az 5. katonai körzet esetében a szlovéniai 14. ljubljanai és 31. maribori
hadtest, valamint a horvát köztársasági 32. varasdi hadtest tekintetében
szinte teljes mértékben ez alá esett. A horvát köztársasági rijekai 13. hadtest
esetében Lika szerbek lakta részében található raktárak tekintetében a kivonás
helyett megerősítette a JNA az objektum őrzését, ugyan így a 10. hadtest
tekintetében a korduni és bánsági raktárak esetében is, ahol a járást szerbek
lakták többségben. Az 1. katonai körzet horvát tagköztársasági területén lévő
hadiraktárak esetében, hasonlóan az 5. katonai körzethez cselekedett a JNA.
Ezen momentum azért is volt fontos taktikai lépés, mert később a horvátországi
szerb szakadárokat a hadianyag raktárakból látta el 1991. nyarán fegyverzettel
a JNA. Jugoszlávia horvát tagköztársasága esetében hadi fegyvereket és
lőszereket 364. darab létesítményben tároltak, amelyek közül 178. darab a JNA
komplexumán belül, 186. darab pedig katonai komplexumokon kívül volt
elraktározva. A katonai komplexumokon kívüli 186. darab létesítményből 109.
darab létesítményben a jugoszláv területvédelmi „TO” és jugoszláv rendőri „SUP”
erők biztosították, vagy őrséggel, vagy járőrszolgálati tevékenységgel, vagy
riasztókkal ellátva. Hetvenhét
objektum (RO) esetében, zömében a népi- nemzeti ellenállási feladatot ellátó
önkéntesek fegyverzetét és lőszerét tárolták, melyet fegyveres őrség,
biztonsági szolgálat védett.[26] A
szlovén tagköztársaságban esetében hadi fegyvereket és lőszereket 314 darab
létesítményben tároltak, ebből 111. darab katonai komplexumban, 203. darab
pedig katonai komplexumokon kívül volt. A katonai komplexumokon kívüli 203.
darab létesítményből mindössze 81. darab volt „TO” raktár, 122. darab pedig nem
„TO” objektum volt. Ez utóbbi esetében 40. darab iskolai, 17. darab rendőri
(SUP), 23. darab a népi- nemzeti ellenállási feladatot ellátó önkéntesek
fegyverzetét és lőszerét tárolta, és volt további 42. darab egyéb objektum. A
203. darab katonai komplexumokon kívüli létesítményből 91. darab objektumban
őrség, járőrszolgálat látta el a védelmet, 112. darab esetében viszont nem volt
külön fizikai védelem. A JNA 1990. január 19-től május 14-ig az 5. VO esetében
tulajdonképpen az összes, huszonhat darab „TO” fegyverzeti raktárt bevonta
ellenőrzése alá a JNA, kivéve a zágrábi RO „MEGA” raktárt. Továbbá kint maradt
egy tucat légvédelmi fegyverzet „M-12., M-55J., M-55., M-38J, több RO raktárban
(„Mol” Licki Osik, „Jedinstvo” Zagreb, „Pamucna industrija” Duga Resa,
„Zeljezara” Sisak, “Rafinerija” Sisak), valamint légvédelmi fegyverzet mellett,
aknavetők és ágyúk (M-48 BI, BsT 82.mm.) a Zágráb (Zagreb), Grobosinc (Grubisno polje) és Kutenya (Kutina) járási területvédelmi (TO) raktárakban. Szlovénia esetében viszont a tizenkét
„TO” raktárból két raktár (TO Kocevska Reka, TO Kranj) marad a szlovénok
kezében.[27]
Mind ezek mellett a JNA vezérkara
készültségbe helyezte az 5. katonai körzet (VO) szárazföldi erőit, légierejét
(5. Korpus RV i PVO) és a haditengerészetet (JRM).[28]
A JNA lényegében az 1988-as haderőreform
után, a felfejlesztett, harckészültségi szintet elérő, mobilizált, jól
manőverezhető egységei révén készen állt akár egy háborús helyzetre. Változás
történt egyes egységek megnevezésében, ennek során például a 13. „proletar”
gyalogos dandár, 13. motorizált dandár lett, a 25. gyalogos dandár pedig 25.
motorizált dandár. Továbbá szerkezeti struktúrálódásában, mely során az 580.
vegyes tüzér ezred, dandár lett. A haditengerészeti körzet (VPO) 25. motorizált
dandárból átirányították Umag (Umag) városban lévő haditengerészeti bázisra egy
gyalogos zászlóaljat, Pazinba (Pazin) egy páncélos zászlóaljat, Pulába (Pula)
pedig egy műszaki zászlóaljat. A haditengerészetnek átadták a pazini 43.
„partizán” hadosztály 2. „partizán” dandárját, melynek oka a katonai-területi
szerkezet megváltozása volt, amellyel Isztria területének nagyrészt az
Adriai-tengeri Haditengerészeti Főparancsnokság zónájává vált.[29]
1990-ben a szlovén, horvát függetlenedési
törekvések tovább gerjesztették a JNA vezérkarát a szlovén és horvát akkori
tagköztársaságok elleni katonai akció végrehajtására. Ehhez azonban a JNA
vezérkarának, az erők harckészültségbe helyezésére és átcsoportosítására
kellett összpontosítaniuk. Erre használták a „Jedinstvo- 3” (J- 3) katonai
tervet, mely előirányozta ezt. A terv a szlovéniai és horvátországi helyzet
tekintetében két katonai körzet (VO) erőit érintette elsősorban, az 1. VO és 5.
VO egységeit.[30]
A „J-3” alapján a JNA
1. belgrádi katonai körzete alá tartozó 4. szarajevói hadtest 10. mosztári
(Mostar) motorizált dandárját 1990. május 31-ig harckészültségi szintre emelte,
mely során a dandár 1. számú motorizált zászlóalját, 1. számú mechanizált és 1.
harckocsizó zászlóalját, műszaki zászlóaljának egy századát, szakaszirányítási
parancsnokságát elsődleges harckészültségbe helyezte. Tartalék harckészültségi
szintre emelet a dandár 2. motorizált zászlóalját, a „haubica” tüzér
divízióját, a vegyes páncélosok elleni tüzér divízióját, a légvédelmi könnyű
tüzér ezredét, műszaki zászlóalját, felderítő századát, atom-biológiai-vegyi
támadás elleni szakaszát. A harckészültség eléréséhez a JNA az 1. katonai
körzet (VO) a 17. tuzlai hadtest 395. brcskói (Brcko) motorizált dandár
mechanizált zászlóaljából (kivéve harckocsizó század), és a kragujeváci
(Kragujevac) 24. hadtest, zrenjanini (Zrenjanin) 506. motorizált dandár
harckocsizó zászlóaljából erősítette meg a 10. motorizált dandár.
A „J-3” alapján a JNA
1. belgrádi katonai körzete alá tartozó 5. bánya lukai (Banja Luka) hadtest
329. bánya lukai harckocsizó dandárját 1990. május 31-ig harckészültségi
szintre emelte, mely során a dandár parancsnokságát, csapat parancsnokságát, felderítő századát, 1. és 2. harckocsizó zászlóalját, mechanizált zászlóalját,
„haubica” tüzér divízióját, könnyű közepes-hatótávolságú tüzér-rakétás
légvédelmi divízióját, hátországi ellátó bázisát, elsődleges
harckészültségbe helyezte. Tartalék harckészültségi szintre emelet a dandár 3.
harckocsizó zászlóalját, műszaki zászlóalját (kivéve egy századot, mely
elsődleges harckészültségbe helyezték), század irányítást (kivéve egy szakaszt,
melyet elsődleges harckészültségbe helyeztek), katonai rendész századot,
atom-biológiai-vegyi támadás elleni szakaszát. A 2. harckocsizó zászlóaljat
átirányították a 17. tuzlai hadtest bosznia Derventa (Derventa) városban lévő
JNA bázisára. A harckészültség eléréséhez a JNA az 1. katonai körzet (VO) 17.
tuzlai hadtest, derventai 327. motorizált dandárjából erősítette meg a 329.
harckocsizó dandárt.[31]
Továbbá elsődleges harckészültségi szintre emelte az 1. VO, a 12. újvidéki (Novi Sad) hadtest, mitrovicai 453. mechanizált dandárját, valamint a katonai körzet
közvetlen parancsnoksága alatt álló 1. gárdista mechanizált divíziót, annak
belgrádi 1., valjevói 2., és pozsareváci 3. mechanizált dandárját.
A „J-3” terv alapján
a JNA a haditengerészet (JRM) számára a haditengerészeti körzet (VPO) 9. knini
(Knin) hadtest erőit 1990. 06. 20-ig harckészültségi szintre emelte, mely a
dandár 221. knini motorizált dandár parancsnokságát, 1. motorizált zászlóalját,
mechanizált zászlóalját, harckocsizó zászlóalját, szakasz irányítást
elsődleges harckészültségbe helyezte. Másodlagos szintű harckészültségbe
helyezték a csoportparancsnokságot, és a hátországi ellátó bázist. Tartalék
szintű harckészültségbe helyezték a dandár 2. motorizált zászlóalját, a „haubica”
tüzér divízióját, a vegyes páncélosok elleni tüzér divízióját, a légvédelmi
könnyű tüzér ezredét, műszaki zászlóalját (egy század kivételével, mely
elsődleges harckészültségi szinten maradt), felderítő századát, katonai rendész
századát, század irányítást (kivéve egy szakaszt, mely elsődleges
harckészültségben maradt), és atom-biológiai-vegyi támadás elleni szakaszát.
A harckészültségbe
helyezett harckocsizó zászlóaljat az észak-dalmáciai benkováci (Benkovac) JNA
bázisra, a mechanizált zászlóaljat pedig a knini JNA bázisra csoportosították.
A harckészültség eléréséhez a JNA a haditengerészeti főparancsnokság
(VPO-Split), 5. számú haditengerészeti szektor (VPS-Pula) alá tartozó pulai
(Pula) 139. motorizált dandárból erősítette meg a 211. dandárt.[32] A legnagyobb változások
a besorolás szintjében történtek, különösen a korábbi 32. gépesített hadosztály,
azaz az új struktúra szerint a varasdi (Varazdin) 32. hadtest területi
egységeiben. A 32. hadtest belóvári (Bjelovar) 265. mechanizált dandár „elsődlegesből”,
„másodlagosba”, a dugoszelói (Dugo Selo) 31. mechanizált dandár „elsődlegesből”,
„tartalékosba” került. A 73. és 140. motorizált dandárok is átkerült a „másodlagos”
besorolásba. A rijekai avagy fiumei (Rijeka) 13. hadtestből a „másodlagos” besorolásba került a 13. „proletar”
motorizált dandár, valamint az 5. katonai körzet (VO) 4. harckocsizó dandárja
és a 288. vegyes páncélosok elleni tüzér dandárja „elsődlegesből”,
„másodlagosba” és „tartalékosba” került.[33]
A „J-3” alapján a JNA
5. zágrábi katonai körzet (5. VO) esetében a zágrábi „városvédelmi
parancsnokságból” (KOG) 1990. május 15-én megalakították a zágrábi 10.
hadtestet. A hadtesten belül létrejött a dugószelói (Dugo Selo) 140.
mechanizált dandár. A dandár a másodlagos harcértékű 140. motorizált dandárból
alakult meg, valamint a 31. mechanizált dandár 1. mechanizált zászlóaljából,
illetve a varasdi (Varazdin) 32. hadtest varasdi 32. mechanizált dandár 2.
mechanizált zászlóalját, mint elsődleges harcértékű, harckészültségi egységet a
megalakuló 140 mechanizált dandárba vezényelték át, ahol, mint a dandár dugószelói 2. mechanizált zászlóalja funkcionált tovább. A varasdi
32. hadtest tekintetében, ezt követően a 140. mechanizált dandárnak átadott 2.
mechanizált zászlóalj helyébe, a 32. mechanizált dandárba átirányították a 31.
mechanizált dandár 2. tartalék harcértékű 2. mechanizált zászlóalját, ahol
továbbra is, mint a varasdi 32. hadtest, 32. mechanizált dandár 2.
mechanizált, tartalék harcértékű zászlóalja funkcionált tovább. Lényegében a
31. mechanizált dandár szétszedték és erőit a 140. mechanizált és 32.
mechanizált dandárba integrálták. A 140 mechanizált dandáron belül elsődleges
harckészültségbe került a parancsnokság,
csoport parancsnokság, felderítő század, század irányítás, 1. és 2. mechanizált
zászlóalj, 1. harckocsizó zászlóalj, önálló „haubica” 120. mm-es tüzér divízió,
és a hátországi támogató bázis. Tartalék harckészültségbe került a 2.
harckocsizó zászlóalj, a könnyű közepes-hatótávolságú légvédelmi rakéta-tüzér divízió, a műszaki zászlóalj,
a vegyes páncélosok elleni tüzér divízió, a katonai rendész század, az
atom-biológiai-vegyi támadás elleni szakasz. A dandár a zágrábi és dugó szelói
objektumában állomásozott.[34] A 10. hadtest részét képezte a
jasztrebárszkói (Jastrebarsko) 4. harckocsizó dandár, mely a másodlagos
harcértékű besorolásból az első harcértékű, harckészültségi besorolásba került
és átirányították Károlyvárosba (Karlovac). A dandáron belül elsődleges harckészültségbe
került a dandárparancsnokság, csoport parancsnokság, 1. és 2. harckocsizó zászlóalj, mechanizált zászlóalj, vegyes tüzér divízió, könnyű
közepes-hatótávolságú légvédelmi rakéta-tüzér divízió, felderítő század, és a
hátországi támogató bázis. Tartalék besorolást kapott a 3. harckocsizó
zászlóalj, a műszaki zászlóalj, a század irányítás (kivéve egy szakaszt, melyet
elsődleges harckészültségbe helyeztek), és a katonai rendész szakasz, valamint
az atom-biológiai-vegyi támadás elleni szakasz. A dandár mechanizált zászlóalja
a károlyvárosi (Karlovac) JNA objektumában állomásozott, a
dandár többi ereje pedig Jasztrebárszkóban. A 10. hadtest erői közül tehát a 4.
harckocsizó dandár, a 140. mechanizált dandár lényegében, mint elsődleges
besorolású, harckészültségű erő képviseltette magát. Mind ezek mellett szintén
elsődleges harcértékű volt a 123. „pontonos” hidász zászlóalj is. A 10.
hadtesten belül másodlagos besorolású lett a csoportparancsnoksága a dandárnak,
a petrinyai (Petrinja) 622. motorizált dandár (melynek egy mechanizált zászlóalja elsődleges besorolást kapott), a
257. motorizált dandár, a 6. vegyes tüzér ezred, a 6. vegyes páncélosok elleni
tüzér ezred, a 613. légvédelmi könnyű tüzér ezred, a 10. műszaki ezred, a 671.
„ponton” hidász zászlóalj, a 151. és 152. elsődleges páncéltörő tüzér üteg,
katonai rendész zászlóalj (kivéve ez századát, mely elsődleges besorolást
kapott), felderítő század, atom-biológiai-vegyi támadás elleni század.
légtérhelyzeti-jelentő osztály, zászlóalj irányítás (kivéve ez századát,
mely elsődleges besorolást kapott), gépkocsizó század, 60. egészségügyi század.
A katonai ügyészségi és bírósági szolgálat tartalék besorolást kapott. A 10.
hadtest a kiképzés és lőgyakorlat végrehajtására a „Svetice” és „Vrapcanski
potok” poligonokat kapta meg. Maga a hadtesti parancsnokság Zágrábban székelt.[35]
Az 5. katonai körzet (VO) tekintetében a JNA további egységeket helyezett
harckész elsődleges besorolásba, többek közt a 13. rijekai (avagy fiumei) hadtest, ilirszka
bisztricai (Ilirska Bistrica) 13. motorizált dandárt, a varasdi 32. hadtest
belóvári (Bjelovar) 265. motorizált dandárját, a katonai körzet közvetlen
parancsnoksága alatt álló károlyvárosi (Karlovac) 580. vegyes tüzér dandárt, a verőcei
(Virovitica) 288. vegyes páncélos elleni tüzér dandárt.[36]
2.2 A JNA offenzíva első fázisa.
Az offenzíva végrehajtásának alapját
képezte, egyfajta előkészítése a katonai művelet teljes végrehajtásának
kivitelezéséhez, az 1991. márciustól szeptemberig tartó „első fázis”, mely két
szakaszból állt össze. Az első szakaszban, mely nyárig tartott, a JNA még a
konfliktusban lévő horvát és szakadár szerb feleket elválasztó „békéltető”
jugoszláv hadseregként igyekezett bemutatni magát, bár valójában csak a
szerbeket védte, és a szerb szakadárok számára vont ellenőrzés alá
horvátországi területeket, előkészítve a szakadárok részére a későbbi önálló
„miniállam” (Krajina) területi egységét. A második szakasz 1991 nyarán
kezdődött, amikor a JNA nyíltan kiállt a szerb szakadár oldal mellett, valamint
a létrehozott szerb szakadár „SAO Krajina” régió mellett, melyhez tartozott az
1991. januárban megalakuló katonai szárny, mint területvédelem (TO) és 1991.
májustól a milícia, mint rendőrség (SUP)[37]. Ezen
szakadár félkatonai erővel a JNA részt vett a horvát városok és falvak elleni
támadásokban, bűncselekményeket követve el, illetve lehetővé tette azok
elkövetését.[38]
A JNA mindkét szakaszban csak a szerb oldalt fegyverezte fel
Horvátországban.[39]
A mesteri terv első fázisa lényegében azt jelentette, hogy mielőtt a JNA harci műveleti hadmozgást végezne, szükséges egy, ezen
hadi jelenlétet biztosító indok, mely a nemzetközi közvélemény szempontjából is
megfelelő lehet, ahhoz, hogy a JNA erőket úgy szlovéniai, mint horvátországi
területen objektumaikból egyfajta hadműveleti, rendfenntartó feladattal
megbízott erőként a „közterületekre”, stratégiai pontokhoz, határátkelők,
fontosabb közintézmények, katonai létesítmények megerősítéséhez vezényeljék[40].
A kivezényelt erők jelentették az első lépcsőfokot ahhoz, hogy biztosíthassák a
területi kontrollt, egy előkészített terepet, az offenzív hadmozgás megkezdése
előtt, mely offenzíva kivitelezésére a szlovéniai „tíznapos háború” miatt Horvátország tekintetében szeptember első felétől került sor. Bár már 1990-ben a horvátok megalakították
saját rendőrségüket, rendfenntartás céljából úgy a horvátok által többségben
lakott területeken, mint a szerbek által, a JNA, mint végrehajtó erő feladat
volt ezen, rendőri erőktől a területi ellenőrzés átvétele, és a szerbek által
többségben lakott településeken, járásokban a rendfenntartás biztosítása és
későbbi átadása a szerb szakadárok megalakuló rendőrségének.
A JNA elnézte a megalakuló szerb szakadár csoportokat, a horvát
felfegyverkezést a civil lakosság esetében tiltotta, sőt 1991. január 9-től rendeletben
szólították meg azokat, akik nem legálisan tartott fegyvereket tartottak, hogy
azt, azonnal szolgáltassák be. Erre egy tíznapos határidőt szabtak. Ez a
rendelet elsősorban azon horvát honvédő önkéntes félkatonai csoportokat
sújtotta, akik otthonaik védelmében a szerb szakadárok ellen fegyverkeztek. Itt
el is érkeztünk a „első fázis” kivitelezéséhez, mely során a szerb többségű
járásokban a belgrádi hatalom által patronált és a JNA által biztosított szerb
radikálisok révén, a szakadár mozgalom megszületett, jugoszláv és „pánszerb”
eszmékkel. A szerb szakadárok, önrendelkezésük és a horvát alkotmányt el nem
ismerő nézeteik révén hamar összetűzésbe kerültek a horvát kormánnyal és horvát rendfenntartókkal. Elkezdődtek a folyamatos provokációk a vegyes lakosságú
járásokban, a szerb- horvát összeűzések, melyet elsősorban a szerb szakadárok
eszközöltek. A békéltetés és rendfenntartás céljából ezen „forró pontokra”
irányított helyi, vagy átvezényelt horvát rendőri erők, a szerb
szakadárok erőszakos fellépése révén nem tudták kellő képen kezelni a
helyzetet, így el is érkezett a helyi
JNA erők objektumaikból területre irányításának
ideje[41]. Az indok adott volt, mivel a helyzet súlyossága azt eredményezte, hogy a horvát
rendőrség nem tudta ellátni a közrend biztosítását, és inkább a helyi
horvátokat támogatta, mint sem a helyi szerb lakosságot, ezért szükségessé vált
a hadsereg, ez esetben a „semleges” JNA erők bevonása a helyzet kezelésébe,
mint egyfajta „tamponáló erő”, avagy békéltető erő a két szemben álló fél közt.
Ez esetben a két fél a horvát helyi lakosság és a szerb helyi lakosság, bár a
szerb oldalon nem is igazából a helyi lakosság, hanem a belgrádi rezsim és JNA
által támogatott szervezett szerb szakadár mozgalom gerjesztette, provokálta ki
a helyzetet. Tehát, ahhoz, hogy a JNA a szerb többségben lakott horvátországi
járásokat területi kontroll alá vegye, kellett egy háttér erő, mely támogatta a
későbbi, szeptembertől meginduló JNA offenzívát, biztosíthatta a már ellenőrzés
alá vont területeket, és logisztikai támogatást adhatott a műveleti JNA erőknek
a további területszerző hadmozgáshoz. Ezen erőt képviselte a létrehozott szerb
szakadárság, melyek a JNA által felfegyverezve, mint területvédelmi erők
létesítettek egységeket, parancsnokságokat az általuk ellenőrzött
településeken, járásokban.[42]
Az 1991-es háború helyzet alkalmával, a szerb
szakadárok és a támogató JNA által ellenőrzött, megszállt horvátországi
területein, a szakadár szerbek a „TO” struktúrát[43]
követték mintaként, mikor létrehozták saját területvédelmi, katonai
egységeiket. Erről a "SAO Krajina" kormánya rendelkezett, megalapítva a „TO SAO
Krajina” katonai szárnyat, valamint rendfenntartó erőként a rendőrséget
„Sekretarijat unutrasnjih poslova” (SUP) 1991. január 4-től Knin városban. A "SAO Krajina" után sorra alakult meg a "SAO Zapadna- Slavonija" és "SAO
Istocna-Slavonija, Baranja i Zapadna Srijemska" területvédelme és rendőrsége.[44]
2.3. Szerb szakadárok, Horvátország.
De, hogyan is alakult ki a szerb
szakadárság. A horvátországi szerbek 1990 februárjában megalapították a Szerb
Demokrata Pártot (SDS). Ennek során Horvát Köztársaság szerbek által többségi
járásaiban sorra alakultak meg az SDS helyi szervezetei. Elsőként 1990. február
17-én „Knin” városban. Ezt követően márciustól májusig Észak-Dalmácia, Lika,
Bánság régióban több szerbek által többségben lakott városban, járásban; többek
közt „Gracac, Donji Lapac, Titova Korenica, Benkovac”… . Az SDS párt
programjában szerepelt elsődlegesen a horvátországi szerbek autonómiájának
létrehozása, mely idővel a Horvátországtól való teljes elszakadásban
csúcsosodott ki. A horvátországi szerbek közgyűlése „Szerb Közgyűlés” (Srpski
Sabor) 1990. 06. 25-én deklarációt fogadott el a horvátországi szerbek
szuverenitásáról és autonómiájáról. 1990.06.27-én az SDS tartotta közgyűlésen
elfogadták az "Észak-Dalmácia és Lika" járási közösséget „Zajednice opcina
Sjeverne Dalmacije i Like” (Zo SD-L), melyhez a szerbek által is
lakott, vagy többségében szerbek által lakott dalmáciai, korduni, likai és bánsági
járások (opcina) csatlakoztak; 1990.06.27. „Knin opcina” járás, 1990. 06.28. „Donji
Lapac opcina” járás, 1990. 06.29. „Gracac opcina” járás, 1990. 07.12. „Obrovac
opcina” járás, 1990. 07. 17. „Dvor opcina” járás, 1990. 07.24. „Vojnic opcina”
járás, 1990. 07.24. „Glina opcina” járás, 1990. 12. 19. „Kostajnica opcina”
járás, 1990. 08.06. „Benkovac opcina” járás. 1990. augusztus 19-én a
horvátországi szerb szakadárok, a horvátországi szerb autonómiáról szóló
nyilatkozatot (népszavazást) megtartották, a jugoszláv-belgrádi politikai
hatalom támogatását élvezve. A horvátországi szerb többségű járásokban, ez által
1990. szeptember 30-tól kikiáltották a szerbek autonómiáját. 1990. december
21-től Észak-Dalmácia, Lika, Kordun, Bánság szerb többségű járásai
megalapították a Szerb Autonóm Körzetet „SAO”, mely „SAO Krajina” megnevezéssel
funkcionált. A SAO Krajina státuszát a szerb szakadárok úgy határozták meg,
hogy az Horvátországon belüli olyan területi autonómia, mely az akkori
szövetségi Jugoszlávia alá tartozik. A végrehajtói hatalmat a Végrehajtó
Tanács, a törvényhozóit pedig a Szerb Közgyűlés (Srpski Sabor) gyakorolta.
1991. május végén a SAO Krajina Végreható Tanácsát átnevezték kormányzatnak, a
SAO Krajina kormányának (Vlade SAO Krajina). A közgyűlés (Szerb Közgyűlés)
végrehajtó szerve a Szerb Nemzeti Tanács (Srpska Nacionalna Vijeca „SNV”),
1990. augusztus 19-től szeptember 2-ig végrehajtja a Horvát Köztársaságban élő
szerb nemzet, a szerb autonómiáról szóló nyilatkozatának kihirdetését. A nyilatkozat
előestéjén 1990. augusztus 17-én Észak-Dalmáciában (Knin, Benkovac és Obrovac
térségében) akadályokat állítottak (ez volt a rönkforradalom)[45] és
hadiállapotot hirdettek. Ezen események révén, további szerb szakadár mozgalom
által kontrolállt horvátországi részen is elkezdődött a lázadás. Tulajdon képen
ezen eseménysorozat a szerb lázadók, szakadárok első fegyveres lázadásának
kezdetét jelentette, a demokratikusan megválasztott horvát kormány ellen,
melynek célja volt, hogy a Horvát Köztársaság (Horvátország) területének egy
részén szerb államot hozzanak létre, melyet Jugoszláviához, Szerbiához
csatoljanak. A SAO Krajina mellett 1990. augusztus végén, szeptember elején
Nyugat-Szlavóniában a szerb szakadárok „Daruvar, Garesnica, Grubisno Polje,
Pakrac” és részben „Bjelovar, Kutina, Nova Gradiska, Novska, Orahovica,
Podravska Slatina, Virovitica” járásokban, Kelet-Szlavóniában, Baranyában,
„Beli Manastir” járásban és Nyugat-Szerémségben „Vukovar” járásokban és részben
Kelet- Szlavónia „Osijek, Vinkovci” járásaiban az autonóm törekvéseiknek
próbáltak érvény szerezni. 1991. január 07-én a vinkovci járásban lévő szerb
többségű lakossal bíró Forró (Sidski Banovci) településen a szerb
szakadárok létrehozták a Szerb Nemzeti Tanács (SNV) Szlavónia, Baranya,
Nyugat-Szerémség „Srpsko nacionalno vijece Slavonije, Baranje i Zapadnog
Srijema” (SNV SBZS) szervezetét, mely 1991. február 26-án deklarálta a szuverén
autonómiájukat, mint „SAO SBZS”, melyhez a kelet-szlavóniai Pélmonostor (Beli
Manastir) járás, - mely a horvátországi
Baranya és horvát Bácska (Karapandza) területét fedte le- valamint Vukovár
(Vukovar) járás és részben pedig Eszék (Osijek) és Vinkovci (Vinkovci) járások
szerb szakadársága tartozott. Horvátország keleti részében, a szerb szakadárok
a baranyai (Drávaszög) Pélmonostor (Beli Manastir) járásban létrehozták 1991.
tavaszára szerb körzet Baranya (Srpski Oblast Baranja „SOB”) területüket, „Beli
Manastir”, mint szerb szakadár járással. Hasonlóan a baranyai szerbekhez, az
akkori eszéki járásban lévő szerb szakadárok „Tenja” és „Dalj” településeken
lévő központokkal megalakították a szerb körzet Kelet-Szlavónia (Srpski Oblast
Istocna Slavonija „SOIS”), „Tenja” és „Dalj” szerb szakadár járásokból. Továbbá
a Vukovár és Vinkovci járásokban lévő szerb szakadárok „Vukovar” és „Mirkovci”
településeken lévő központtal megalakították a Nyugat-Szerém (Srpski Oblast
Zapadni Srem „SOZS”) önálló szerb kerületet. A területen a „Vinkovci” járásba
eső, a szakadár zónába lévő részt átnevezték „Mirkovci” járásnak, a vukovári
maradt Vukovár járás. Ezen három szerb kerület 1991. június 25-én egyesült,
valamint magába foglalta a nyugat-szlavóniai szerb szakadár közösséget (SO
Zapadna-Slavonija), és mint szerb körzet Szlavónia, Baranya, Nyugat-Szerémség
(Srpski Oblast Slavonije, Baranje i Zapadnog Srijema „SO SBZS”) megalakult.
1991. augusztusban a nyugat-szlavóniai szakadárok kiválnak a SO SBZS
szervezetéből és önállósodnak, mint szerb autonóm körzet (SAO Zapadna
–Slavonija). Ezzel Szlavónia tekintetében kétfelé vált a szerb szakadárság,
nyugat és kelet- szlavóniai blokkra. A SO SNZS ezt követően átalakult és a
három szerb körzetből; „SO Baranja, SO Istocna Slavonija, SO Zapadna Srijema”,
1991. 09. 25-én megalakult a szerb autonóm körzet; SAO „Istocna-Slavonija,
Baranja i Zapadna Srijemska” (SAO IS-B-ZS) az az „Kelet-Szlavónia, Baranya,
Nyugat-Szerémség Autonóm Körzetet”. A SAO IS-B-ZS ezt követően 1991.
decemberben a „SAO Krajina” szerb szakadár autonóm területhez. Nyugat-Szlavónia
szerbek lakta, vagy többségben lakta járásaiban 1990-ben megalakuló helyi Szerb
Demokrata Párt („Grubisno Polje” június 06-09., „Pakrac” június 16., „Okucani”
és „Slobostina” július 27., „Nova Gradiska” október 15.), révén 1990. augusztus
19-től szeptember 02-ig megalakult a Srpske oblasti Zapadna Slavonija (SOZS),
mely az 1991. június 25-én létrejött szerb körzet Szlavónia, Baranya,
Nyugat-Szerémség (Srpski Oblast Slavonije, Baranje i Zapadnog Srijema „SO SBZS”)
alá tartozott. 1991. augusztustól viszont önállósodott és, mint Nyugat-Szlavón
Szerb Autonóm Körzet (SAO Zapadna Slavonija) működött tovább. 1991. december
19-én Kninben a szerbek alkotmányozó nemzetgyűlése a SAO Krajina átalakítása
révén, megalakult a „Krajina” Szerb Köztársaság (Republika Srpska Krajina
„RSK”), melyhez csatlakozott a SAO Zapadna- Slavonija és SAO Istocna-Slavonija,
Baranja i Zapadna Srijemska. 1992. február 26-án az RSK alkotmánya rendelkezett
arról, hogy az RSK; Krajina (Észak-Dalmácia, Lika, Kordun, Bánság),
Kelet-Szlavónia, Baranya, Nyugat-Szerémség és Nyugat-Szlavónia területe.[46] Az 1991-re felálló szerb szakadár mozgalom révén a
belgrádi jugoszláv hatalom folytathatta tervét Horvátország destabilizálását,
folyamatosan fenntartva a szakadárok által a konfliktus helyzetet, a
horvátországi szerbek Horvátországtól történő elszakadási törekvései
megvalósítása tekintetében. A belgrádi hatalom a politikai és titkosszolgálat
(KOS) bevonásával nekilátott a „Sablja” (Szablya) műveletnek. A „Szablya” akció
taktikai lényegét tulajdonképpen az jelentette, hogy a szerb többségű
horvátországi területeken, járásokban élő szerb önkéntesek (és Szerbiából importált milíciák)
elkezdték a horvát rendőri erők (MUP) elleni támadásokat. A szerb szakadárok megkezdték
a fontosabb fő közutak és vasutak eltorlaszolását, valamint a horvát nemzeti
lobogó helyére kitűzték a szerb régi négy „C” az az ciril „sz” betűs zászlót. A
szerb lázadók felfegyverzése megkezdődött, és folyamatos támadásokat intéztek a
horvát rendőrállomások ellen. A horvát rendőri erők megpróbálták helyreállítani
a rendet, mely során végrehajtásra kerül az első fegyveres összecsapás. Ekkor a
kezdte meg a bevonulást a JNA, mint „békéltető” erő. Ezt követő második
fázisként elkezdődött a szerb fegyveres lázadók katonai autonóm milíciákba
történő csoportosítása. Ennek során a milíciák a kézifegyverek mellett jelentős
számú aknavető, tankelhárító, tábori löveg, nehéz fegyverzetet kaptak a JNA-tól
és megkezdték a nem szerb lakosság kiűzését, kitelepítése, az az a már kontroll
alatt lévő területek „megtisztítása”. Ez magával vonzotta a további összecsapásokat.
Mind ezekért a JNA a helyi autonóm szerb milíciákat és horvátokat teszi
felelőssé, mivel a JNA arra hivatkozik majd, hogy nem tudja kontrollálni a szerb
milíciákat.[47]
[1] Az 5.
hadsereg (armija)- körzet. Főparancsnokság: Zágráb (Zagreb). A hadsereg alá
tartozott; Zágráb Városvédelmi Parancsnokság (KOG), 32. mechanizált divízió (Varazdin) , 7. gyalogos
divízió (Sisak), 6. partizán gyalogos divízió (Karlovac), három technikai
bázis, három Intendáns” bázis, négy könnyű divízió, 13. operatív csoport „OG”
(Rijeka), 140. motorizált brigád (Zagreb), vegyes páncélosok elleni tüzér
ezred, vegyes tüzér ezred, közepes- hatótávolságú önjáró rakétás légvédelmi
ezred, könnyű légvédelmi tüzér ezred, műszaki ezred, ezred irányítás, katonai
rendész zászlóalj, elektronikai felderítő zászlóalj, atom- biológiai-
vegyi/kémiai támadás elleni zászlóalj, két „intendáns” zászlóalj, gépjárművel
zászlóalj, két határőr osztály, két hídász- műszaki zászlóalj, két kiképzési
központ, egészségügyi osztag, gépjármű képzési központ és számos kisebb
egységek és irodák. légitámaszponton (Zagreb/ Pleso, Udbina) állomásoztak.A 32.
mechanizált divíziót 1985-ben a 32. gyalogos divízió átszervezésével hozták
létre, melyhez tartozott a 265., 31., 32. mechanizált brigádok, 73. motorizált
brigád. Korábban a 31. dugószelói és 265. belóvári dandárok, vagy brigádok harckocsizó
egységek voltak, de átalakították őket mechanizálttá. A 32. mechanizált dandárt a 32.
harckocsizó brigádból, a 73. motorizált dandárt pedig a 73. gyalogos brigádból
alakították ki. https://hrcak.srce.hr/file/298421, Davor Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE
Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv Republike Hrvatske
[2] A 9. hadsereg (armija)- körzet.
Főparancsnokság: Ljubljana. A hadsereg alá tartoztak; 31. gyalogos divízió
(Maribor), 14. gyalogos gépesített divízió (Postojna), 288. motorizált brigád.
Ezen körzethez tartozott két légi támaszponton (Cerklje, Ljubljana/ Brnik)
állomásoztak.
[3] https://hrcak.srce.hr/file/298421, Davor Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE
Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv Republike Hrvatske
[4] „Joza
Vlahovic” laktanya-Koprivnica, Dom JNA adminisztrációs épület-Koprivnica,
hadianyag raktár „Crna Gora”, határőrizeti helyőrség „Narodni heroj Milivoj
Marijan“ (Botovo), határőrizeti helyőrség „Pilajevo“ (Gole). https://hrcak.srce.hr/file/352638,
Davor Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu
protiv Republike Hrvatske
[5]
„Krizevci” laktanya, Dom JNA adminisztrációs épület-Krizevci, hadianyag raktár
„Siroki Brezje”, „ekonoimija” iobjektum „Cret”, határőrizeti helyőrségek;
„Durdevac” járás: „Zdala/Zdala, Ciganfis/Repas, Narodni heroj Stjepan Debeljak
Bil/Ferdinandovca, Mekis/ Podravskih Sesveta, Sasnato Polje/Pitomace,
Starogracacki Marof/ Starogracacki Marof”.
https://hrcak.srce.hr/file/352638
[6] https://hrcak.srce.hr/file/352638, https://hrcak.srce.hr/file/298421
[7] A 622.
motorizált dandár a 622. gyalogos és 7. harckocsizó ezredekből jött létre.
https: // hrcak. srce. hr/ file/ 298421, Davor Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE
Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv Republike Hrvatske
[8] A 8.
motorizált dandár a 8. gyalogos ezredből és a 6. harckocsizó ezredből jött
létre. https: // hrcak. srce. hr/ file/ 298421, Davor Marijan: SMRT OKLOPNE
BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv Republike Hrvatske
[9] A 6,
gyalogos divízió egy része a 13. rijekai hadtesthez is került, a divízió
gyalogos és motorizált erőiből megalakult a 13. hadtest goszpityi (Gospic) 236.
motorizált dandárja.
[10] Davor
Marijan: Jugoslavenska narodna armija u agresiji na Republiku Hrvatsku
1990.-1992. godine.Ministarstvo obrane, Zagreb, Republika Hrvatska, https://hrcak.srce.hr/file/298421,
Davor Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu
protiv Republike Hrvatske
[11] https://hrcak.srce.hr/file/298421, Davor Marijan: SMRT
OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv Republike
Hrvatske
[12] https://hrcak.srce.hr/file/298421, Davor Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE
Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv Republike Hrvatske
[13] Zapovijed
nacelnika Generalstaba OS SFRJ Komandi 5. vojne oblasti za organizacijsko
formacijsku dogradnju JNA po planu “Jedinstvo-3”. 1990., svibanj 15. Beograd.
[14] https://hrcak.srce.hr/file/4445,
Davor Marijan: Jugoslavenska narodna armija u agresiji na Republiku Hrvatsku
1990.-1992. godine.
[15] https://tehnika.lzmk.hr/pomorski-centar-za-elektroniku/
[16] http://www.toc.vs.rs/istorija_l.html
[17] http://hrbi.hr/en/home-2/
[18] https://www.hhi.hr/
[19] https://core.ac.uk/download/pdf/14453569.pdf,
https://jna-sfrj.forumbo.net/t3233-prevlaka-poligon-toc-a-tehnickog-opitnog-centra
[20] A
Területi Védelmi Erők (TO) egy külön része a korábbi Szocialista Jugoszláv
Szövetségi Köztársaság JNA haderejének.
A TO nagyjából megfelelt a katonai tartalék erő vagy hivatalos kormányzati
félkatonai erőnek. Minden a jugoszláv tagköztársaságoknak volt saját területi
védelem katonai alakulata, melyet a JNA felügyelt.Forrás Wikipedia, Davor
Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv
Republike Hrvatske
[21]
Jugoszlávia szövetségi tagállamai (Szerbia, Horvátorszgág, Szlovénia, Bosznia
és Hercegovina, Macedónia, Crna Gora) és autonóm tartomány (Vajdaság és
Koszovó).
[22] 1.
VO-Beograd, 5. VO-Zagreb, 3. VO- Skopje
[23] https://zir.nsk.hr/islandora/object/unipu:1814/preview
[24]
Zapovijed nacelnika Generalstaba OS SFRJ za oduzimanje oruzja TO SR Hrvatske i
spremanje istoga u pozadinske baze JNA1990., veljaca 1. Beograd.
[25]
Zapovijed Generalstaba OS SFRJ, I. uprave, Komandi 5. vojne oblasti da izradi
naputak za borbenu izgradnju i upotrebu jedinica te preuzimanje naoruzanja TO u
slucaju izvanrednih prilika. 1990. ozujak 14. Beograd, Zapovijed nacelnika
Generalstaba OS SFRJ komandama vojnih oblasti za oduzimanje naoruzanja TO i
nacin cuvanja istoga. 1990., svibanj 14. Beograd.
[26] https://hrvatski-vojnik.hr/wp-content/uploads/2017/10/hv_225.pdf
[27] https://hrvatski-vojnik.hr/wp-content/uploads/2017/10/hv_226.pdf
[28] Zapovijed
Generalstaba OS SFRJ, I. uprave, Komandi 5. vojne oblasti da izradi naputak za
borbenu izgradnju i upotrebu jedinica te preuzimanje naoruzanja TO u slucaju
izvanrednih prilika. 1990. ozujak 14. Beograd, Zapovijed nacelnika Generalstaba
OS SFRJ Komandi 5. vojne oblasti za organizacijsko formacijsku dogradnju JNA po
planu “Jedinstvo-3”. 1990., svibanj 15. Beograd.
[29] https://hrcak.srce.hr/file/4445, Davor Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE
Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv Republike Hrvatske
[30] Davor
Marijan: Jugoslavenska narodna armija u agresiji na Republiku Hrvatsku
1990.-1992. godine.Ministarstvo obrane, Zagreb, Republika Hrvatska
[31] Davor
Marijan: Jugoslavenska narodna armija u agresiji na Republiku Hrvatsku
1990.-1992. godine.Ministarstvo obrane, Zagreb, Republika Hrvatska
[32] Davor
Marijan: Jugoslavenska narodna armija u agresiji na Republiku Hrvatsku
1990.-1992. godine.Ministarstvo obrane, Zagreb, Republika Hrvatska
[33] https://hrcak.srce.hr/file/4445, Davor Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE
Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv Republike Hrvatske
[34] Davor
Marijan: Jugoslavenska narodna armija u agresiji na Republiku Hrvatsku
1990.-1992. godine.Ministarstvo obrane, Zagreb, Republika Hrvatska
[35] Zapovijed
nacelnika Generalstaba OS SFRJ Komandi 5. vojne oblasti za organizacijsko
formacijsku dogradnju JNA po planu “Jedinstvo-3”. 1990., svibanj 15. Beograd.
[36] Davor
Marijan: Jugoslavenska narodna armija u agresiji na Republiku Hrvatsku
1990.-1992. godine.
[37]
1991.január 5. A horvátországi szerbek által létrehozott saját rendfenntartó
erők (SUP Krajina), értesítette a horvát rendőrséget, hogy „Knin, Obrovac,
Benkovac, Gracac, Donji Lapac, Titova Korenica, Dvor na Uni, Glina, Kostajnica,
Vojnic” településeket a „SUP Krajina” vonja ellenőrzése alá. Az ottani rendőr
állomásokat a horvát rendőröknek el kell hagyni és átadni a szerb rendőröknek.
[38]
Dosije:JNA u ratovima u Hrvatskoj i BiH. Beograd, jun 2018. godine.
[39] Dosije:JNA
u ratovima u Hrvatskoj i BiH. jun 2018. Beograd,
https://www.hlc-rdc.org/?p=35208
[40] A JNA páncélos
erők első nagyobb mozgósítására már 1991. januárjában sor került, 1991.
januárban a jasztrebárszkói (Jastrebarsko) katonai bázison állomásozó 4.
harckocsizó dandárból egy század harckocsizó erőt, a zágrábi „Lucko” reptér
védelmére két napra átirányított a 10. hadtesti parancsnokság. Ezen
hadmozgással már képletesen érzékeltette erőinek mobilitását, objektumaik, vagy
éppen a stratégiailag fontos létesítmények védelmére. Davor Marijan: SMRT
OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv Republike
Hrvatske.
[41] Tavasz
elején kirobbanó horvát és szerb lakosság közti fegyveres atrocitások egyre
sűrűsödtek. 1991. márciusban a JNA bevetette gépesített egységeit a „béke”
fenntartása érdekében. A nyugat-szlavóniai Pakrác városban és környékén harcok robbantak ki a helyi horvát
és szerb erők közt, mely később a megérkező horvát rendőri erők MUP és helyi
szerbek közt folytatódott. A „béke” ellenőrzése végett a helyszínre érkezett a
JNA 265.mechanizált dandár harckocsizó zászlóalja, és a verőcei (Virovitica)
288. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred egy százada, hogy biztosítsa a
„tampon” zónát a horvát és szerbek közt. 1991. március 30-án a Kárlovác
(Karlovac) városban állomásozó JNA 5. VO/ 10. hadtest/ 4. harckocsizó dandár a
harckocsizó és mechanizált zászlóaljaiból egy-egy századot „taktikai csoport”
(TS) irányított a „Plitvice” tavaknál kialakult fegyveres konfliktushelyzet
kezelésére, mely a horvát rendőrség és szerb szakadárok közt alakult ki „Véres
Húsvét”. Davor Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane
postrojbe JNA u ratu protiv Republike Hrvatske.
[42] Tomaslav Kovacic Napada operacija 1. vojne oblasti
Jugoslavenska narodne armije u jesen 1991. godine.
[43] A
Területi Védelmi Erők (TO) egy külön része a korábbi Szocialista Jugoszláv Szövetségi
Köztársaság JNA haderejének. A TO
nagyjából megfelelt a katonai tartalék erő vagy hivatalos kormányzati
félkatonai erőnek. Minden a jugoszláv tagköztársaságoknak volt saját területi
védelem katonai alakulata, melyet a JNA felügyelt.Forrás Wikipedia, Davor
Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv
Republike Hrvatske
[44] Davor
Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv
Republike Hrvatske
[45] https://doksi.net/hu/get.php?order=DisplayPreview&lid=9932
[46] https://www.youtube.com/watch?v=bPq4mKRJJgQ, Radovan Pavic: Krajine kao politicke
tvorevine. https://www.matica.hr/vijenac/479/krajine-kao-politicke-tvorevine-19017/, Republika Hrvatska i Domovinski rat
1990.-1995.: Dokumenti institucija pobunjenih Srba u Republici Hrvatskoj
(1990.1991.), knjiga 2, ur. Mate Rupic (Zagreb: Hrvatski
memorijalno-dokumentacijski centar Domovinskog rata, 2007)., A. Holjevac
Tukovic, M. Rupic: Arhivski fondovi srpske provenijencije., Dr. sc. Jaksa
Raguz: Ustrojavanje i raspad teritorijalne obrane Srpske autonomne oblasti
(SAO) zapadne Slavonije 1991. godine., https://
core. ac.uk / download/ pdf/ 197899849. pdf, https://hrcak.srce.hr/file/319586
[47] https://hrcak.srce.hr/file/319586
2.4. „Békéltető” JNA, avagy az offenzíva első
fázisának első szakasza.
A JNA offenzívájának előkészítése, az
offenzíva első fázisa 1991. március- szeptember. Az első fázis két szakaszból
állt össze. Az első szakaszban a JNA még a konfliktusban lévő horvát és
szakadár szerb feleket elválasztó „békéltető” jugoszláv hadseregként igyekezett
bemutatni magát, bár valójában csak a szerbeket védte, és a szerb szakadárok
számára vont ellenőrzés alá horvátországi területeket „tamponzóna”
megnevezéssel, előkészítve a szakadárok részére a későbbi önálló „miniállam”
(Krajina) területi egységét. Ezen első szakasz 1991. nyár elejéig tartott. 1991-re
Horvátországban lényegében azon részeken, településeken, ahol a szerbek
abszolút többségben laktak, a szakadárok különösebb gond nélkül létesítettek a
politikai szervezetek mellett katonai, helyi rendfenntartó erőt. Ezen
településeken a horvát rendfenntartók jelenléte is minimális volt, biztonsági okokból általában csak járőröztek a településen, de nem
létesítettek rendőr irodát, posztot. A horvátok és szerbek által vegyesen
lakott, de horvátok által kevesebb létszámban képviselt településeken, már a
helyi horvátságot védő, a településen állandóan jelen lévő horvát rendőrséggel
szemben a szakadárok agresszív, ellenséges fellépésére került sor. Általában,
ha, ezen települések nem „enklávé” jelleggel bírtak, az az nem egy horvát
többségű járásban, vagy település régióban alkottak egy két településből álló
csoportot, a JNA nem lépett fel, illetve nem is volt akkora a szerb szakadár
jelenlét, illetve a szerb szakadárok részéről nem volt olyan intenzitású az
ellenállás. Ha viszont, ezen vegyesen
lakott települések szerbek által többségben lakott járásban, vagy szerbek által
többségben lakott település csoport tagját képezte, akkor az erős szakadár mozgalmat a JNA
jelenlétével támogatta. A cél egységes, összefüggő területi kontroll volt. Sajnos a szerbek által többségben lakott
járásban, vagy szerbek által többségben lakott településcsoport közzé ékelődő
horvátok által többségben lakott települések,
településcsoportok (enklávé) estek áldozatul elsőként. Ott, ahol a szerbek
által többségben lakott járás, vagy településcsoport határa húzódott, és ott a
horvátok által lakott és szerbek által is lakott település, vagy csak horvát
település volt, lényegében frontvonal alakult ki 1991. őszére.
A JNA 1991. tavaszától mint „tampon”
zónákba kivonul békéltető erő,
egyértelművé tette a horvátok számára, hogy a szerb szakadárokat támogatják,
bár ezt tagadták. A szerb szakadárok és horvát rendfenntartók közti komoly
összetűzések során, már nemcsak a horvát erők és szerb szakadárok közt alakult
ki konfliktus, hanem a JNA és a horvát erők (rendőrség, katonai egységek… )
közt.[1]
Nyugat-Szlavónia tekintetében, 1991. február 22-től március 3-ig a
nyugat-szlavóniai Pakrác (Pakrac) városánál, a helyi horvát rendőr állomást megtámadták
a szerb szakadárok. Végül a békéltető szereppel magát felruházó JNA ellenőrzés
alá vonta 1991. március 03-tól Pakrácot. A JNA a varasdi (Varazdin) 32.
hadtest, belóvári (Bjelovar) 265. mechanizált dandárjának 2. mechanizált
zászlóaljából egy tíz páncélozott harci járműből álló harcoló csoportot (BG)[2]
irányította a helyszínre, valamint az 5. VO/ verőcei (Virovitica) 288. vegyes
páncélosok elleni tüzér ezredből egy századot.[3] Ezen csoport március 2-18.
közt biztosította Pakrácot, ahol kihelyezett parancsnokságot (IKM) létesített.
Bár csoport feladata volt a horvát rendőrök és felfegyverkezett szerb
szakadárok szétválasztása, és a város közrendjének, közbiztonságának
biztosítása, de mikor fegyveres érintkezés alakult ki a horvát speciális
belóvári (Bjelovar) rendőrök (SJP) és a JNA erői közt[4],
a JNA szembefordult a horvát rendőri erőkkel. A helyzetet végül tárgyalás útján
megoldották, és stabilizálták. Az esemény során nem voltak áldozatok, csak
jelentős anyagi kár keletkezett. Ezt
követően a 32. hadtest a 265, BG csoportot „Okucani- Pakrac- Daruvar-
Virovitica” vonalon pozicionálta, biztosítva a nyugat-szlavóniai szerb
szakadárokat, melyhez csatlakozott a 32. hadtest „Doljani” (Daruvar) hadianyag
katonai raktár bázis és laktanyájában állomásozó 28. „partizán” divízió 21.
„partizán” dandárja. A 32. varazsdi hadtestet további erői közül a 32.
mechanizált dandárt, annak taktikai csoportját[5]
a JNA a szlovéniai műveletekre összpontosította, a további erőket, főképpen a
„Koprivnica” bázisán diszlokáló 73. motorizált dandárt, mely rendelkezett
harckocsizó zászlóaljjal, pedig a „Grubisno Polje- Daruvar-Pakrac”nyugat-szlavóniai
támadási vonalra tartalékolta. Megemlítem, hogy a 32. hadtest szinte teljes
egészében, kivéve a 265. BG csoportot, 1991. szeptember közepi „horvát
laktanyaharc” eredménye képen kapitulálása után a horvátok hadizsákmánya lett [6]
Már
áldozatokkal járt mindkét fél részéről a „Véres Húsvét”[7].
1991. március 29-től a plitvicei tavaknál, annak környékén a szerb lázadók a
„Karlovac- Slunj- Korana” főútvonalon útakadályokat hoznak létre és tiltakozó
akcióba kezdtek. Március 30-án az 5. katonai körzet (VO), 10. hadtest parancsnoksága a
helyszínre „tamponáló” erőként odairányította a károlyvárosi (Karlovac) 4.
harckocsizó dandár mechanizált zászlóaljából és harckocsizó zászlóaljából
egy-egy század bevonásával létrehozott taktikai csoportot (TS)[8].
Március 31-én
horvátok rendőri alakulatokat[9]
irányítanak Plitvicére, mely másnap heves tűzharcba torkollott „Véres Húsvét” a
horvát rendőrök és szerb szakadárok közt. A helyszínre a békéltető szereppel
magát felruházó JNA további erőkkel kivonult és ellenőrzés alá vonta Plitvicét.
Lika térségében JNA erők erőteljesebb
bevonása, katonai oszlopainak mozgatása a szerb szakadárok által megszállt
terület irányába és irányából, valamint erők átcsoportosítása Otocsác (Otocac)
térségében arra utalt a horvátok számára, hogy az JNA, mint agresszor
Horvátország elleni nyílt agresszió előkészületeinek végső fázisában van
Horvátország szinte teljes területén.
Maga a likai
tájegység egyébként a JNA 5. VO körzet alá tartozó 13. rijekai (vagy fiumei) hadtest műveleti
területét képezte. 1990. év közepén az 5. katonai körzet (VO) alá tartozó 6.
„proletár” gyalogos divízióját[10]
feloszlatták és erőit a zágrábi 10. hadtest és a rijekai 13. hadtest közt
osztották fel. A 13. hadtest a divízióból a gyalogos és motorizált erőket kapta
meg, melyből létrehozhatták a károlyvárosi 8. „proletar” motorizált dandárt
(Karlovac-„Petrova Gora” laktanya,
Logoriste- „S. Milasincic” kaszárnya)
és a 13. hadtest Goszpics avagy Goszpity (Gospic) városban diszlokáló 236. „proletár”
motorizált dandárját. Maga a városban állomásozott még a 13. hadtest 35.
„partizán” divíziója, melyhez az 1. „partizán” dandár (Gospic), 4. „partizán”
brigád (Karlovac- laktanya „Robert Domain”,
Logoriste- laktanya „S. Milasincic”)
és aknavetős zászlóalj. Ezen erők a Goszpics városban lévő ”Milan Frkovic Cicov” laktanyában és „Kaniza-Stanko Opsenica” laktanyában, „Jasikovac” (Gospic –Obradovic Varos külvárosi negyedében lévő) objektumban, TO
bázis és Goszpity város aglomerációjában lévő lőtér „Guina, Podostra,
Pazariste” objektumban, katonai
létesítményeiben diszlokáltak.
A 13. hadtest
parancsnokság a rijekai „Trsat-Nikola Car
Crni”” kaszárnyában volt, de a hadtest erőket állomásoztatott rijekai „Katarina”
laktanyában, és a „Grobnicko polje”
hadianyag raktárbázison, „Kovacevo”
lőtéri bázison; 13. vegyes tüzér ezred (Katarina), 13. felderítő század, 13.
katonai rendész zászlóalj, 13. biológiai- vegyi- atomtámadás elleni század, 13.
zászlóalj irányítás, 13. egészségügyi zászlóalj, 13. gépjárműves zászlóalj, 13.
kiegészítő-támogató zászlóalj. A rijekai „Mate
Blazina” laktanyában a 13. könnyű légvédelmi tüzér ezred, a „Klana” laktanyában a hadtest 13. vegyes
páncélosok elleni tüzér ezrede, a 13. „proletár” motorizált dandár
állomásozott, ez utóbbit 1991. július 18-án Szlovéniából (Ilirska Bistrica- „Donja” és „Gornja” laktanya,) vonták ki. A „Gorski kotar” régió delnicei
(Delnice) lévő „Zdenko Petranovic-Jastreb
/Drgomalj” laktanyában és alá tartozó
delnicei „Velebit-1, Velebit-2, Velebit -3” katonai raktár
bázisokon a hadtest 6. hegyivadász dandárja állomásozott. Rijeka avagy Fiume (Rijeka) mellett a
hadtest nagy katonai központi része a korduni Károlyvárosban (Karlovac) diszlokált[11]. Károlyváros „Petrova Gora” laktanyában a
8. motorizált dandár állomásozott, mely dandárnak egy része a Logoriste
(Logoriste) településen lévő „S.
Milasincic” kaszárnyában diszlokált. Károlyváros (Karlovac) „Kamensko- I. Goljak” laktanyájában a hadtest 540.
„pontonos” hidász- műszaki zászlóalja állomásozott, melyhez három század
tartozott. A 13. hadtest 127. műszaki ezrede Károlyvárosban diszlokált (laktanya I.Goljak-Kamensko). A 13. hadtest 43.
”partizán” divíziója Rijekában (Trsat laktanya) és Pázinban (Pazin)
állomásozott a 3., 4., 36. „partizán” dandárjaival és egy aknavetős
zászlóaljjal.[12]
A likai Goszpics avagy Gorszpity (Gospic) városban lévő
katonai objektumaiban, ”Milan Frkovic
Cicov” laktanya, „Kaniza-Stanko
Opsenica” laktanya, „Jasikovac/ Gospic –Obradovic Varos” külvárosi
negyedben lévő objektumban, TO bázis és lőtéri „Guina, Podostra, Pazariste”
objektumban az 5. katonai körzet (VO) alá közvetlen tartozó 471. vegyes
páncélosok elleni tüzér dandárjának (laktanya S. Milasincic- Logoriste), valamint az 5. VO alá tartozó 580.
vegyes tüzér dandár (Karlovac-laktanya M.
Caksiranin-Borlin, Petrova Gora- Zvijezda) hátországi támogató
zászlóaljának, a 8. „proletár” motorizált dandár, és a 236. goszpicsi
motorizált dandár harckocsizó zászlóaljának fegyverzete és felszerelése volt
tárolva, valamint az 5. VO alá rendelt, hátországi támogató 944. bázis kétszáz
tonna üzemanyaga és élelmiszer tartaléka.
A városban lévő katonai objektumok biztosítására 1990. nyarán a
jasztrebárszkói (Jastrebarsko) laktanyából a 10. hadtest 4. harckocsizó
dandárjának mechanizált zászlóalját. A likai Otocsácban (Otocac) az 5. VO alá
rendelt 653. továbbképző katonai központ (NSC) funkcionált. A városban a JNA
adminisztrációs épülete (Dom JNA), a „Spilnik”
katonai muníciós raktár (Spilnicko polje), a városban lévő „Vladimir Cetkovic Vlado” létesítmény és
ahhoz tartozó laktanya „Stari Krug”
és raktár épület és főépület, „TO Fortice”
területvédelmi objektum funkcionált. Ramljani (Ramljani) településen üzemanyag
raktár funkcionált.[13]
1991. márciustól a likai és dél-korduni területére
a 13. rijekai hadtestből a delnicei (Delnice) 6. hegyivadász brigád, egy század
a katona rendészettől, egy légvédelmi üteg a 13. motorizált dandárból lett
bevonva, a 5. Zágráb katonai körzetből pedig a Jasztrebárszkó, Károlyváros erőkből
felderítő század és mechanizált zászlóalj, a 306. zágrábi könnyű tüzér
légvédelmi ezredből egy divízió, egy század a 367. szamobori (Samobor) ezred
parancsnokságtól. Az 1. belgrádi katonai körzet (1. VO), 5. bánya lukai (Banja
Luka) hadtestének (5.K), 329. harckocsizó brigádjából egy tankos zászlóalj. A
zágrábi JNA 5. katonai körzetparancsnokság 13. hadtest[14]
elsőnek Otocsác (Otocac) laktanyában, majd április végétől a plitvicei
„Mukinje” településen kialakította kihelyezett műveleti parancsnokságát (IKM),
melyet az 1991. őszi offenzív harcok során a szluini (Slunj), „Slunj” JNA katonai bázisra
helyezett át.
A JNA által „békéltető erőként” az
„ütköző zónába” vezényelt egységek két irányból blokkolták Plitvice részt. Egyik
erőt az 5. Katonai körzet (VO)-Zagreb 10. hadtest-Zágráb (Zagreb), Károlyváros (Karlovac) városban állomásozó 4. harckocsizó brigádjának (okbr) zászlóalja képezte, mely
az korduni irányból blokkolta Plitvicét (Korana folyó hídja). A másik a likai
irány volt. Ezen vonalon az 1. belgrádi katonai körzet (VO-Beograd),
5.hadtest-Bánya Luka (Banja Luka), 329. harckocsizó dandárjának[15]
1. zászlóalja „Banja Luka- Bihac- Plitvice” vonalon érkezve blokkolta
Plitvicét. Az 1. VO/ 5. hadtest műveleti zónája Boszniában határos volt a 10.
hadtest és 13. haddtest horvátországi bánsági, korduni és likai, valamint a
Haditengerészet (JRM) 9. knini hadtestének észak-dalmáciai műveleti
területével. Ezen horvátországi erők megsegítésére bevonásra került az 5.
hadtest.
Az 5. hadtest/ 329. harckocsizó
dandár 1. harckocsizó zászlóalja április 02-án feladatul kapta, hogy Prijeboj
(Prijeboj) településnél foglaljon pozíciót és ellenőrizze a „Titova Korenica-
Plitvice- Petrovo Selo” útkereszteződést. Ezen zászlóalj erőit 1991. szeptemberig egész Lika
régióra kiterjesztették.
1991. 04. 02-án a horvát rendőrség Goszpics (Gospic)
járási főkapitánysága (PU) állományából közel nyolcvan fővel rendőr állomást
(PS, PP) létesített Plitvicén. Plitvice tekintetében a JNA nem engedett, és
„Mukinje” településen 1991. áprilistól kihelyezett parancsnokságot (IKM)
alakított ki. Ezt megelőzően a JNA a 13. rijekai/fiumei (Rijeka) hadtestből, a delnicei
(Delnice) 6. hegyivadász brigád, egy századdal a katona rendészet erőivel, és a
hadtest egy légvédelmi ütegével a 13. motorizált dandárból, továbbá a 10. zágrábi
hadtestből, a jasztrebárszkói, károlyvárosi 4. harckocsizó dandár, felderítő
századával és mechanizált zászlóaljával, valamint az 5. katonai körzet alá
tartozó, 306. zágrábi könnyű tüzér légvédelmi ezredből egy divízióval, és egy
századdal a 367. szamobori ezred parancsnokságtól, megalakították a 13.
hadtest irányításával, Otocsác (Otocac)
városban lévő laktanyában a kihelyezett parancsnokságot (IKM) 1991. március
végétől. Otocsácban volt még az 5. katonai körzet 653. továbbképző katonai
központja (NC), és katonai raktára, valamint a 944. hátországi támogató bázis.
Ezen otocsáci IKM került át áprilisra „Mukinje” településre, ahol már
csatlakozott az 1. belgrádi katonai körzet (1. VO), 5. bánya lukai (Banja Luka)
hadtestének (5.K), 329. harckocsizó brigádjából 1. harckocsizó zászlóalj. 1991.
április 30-tól az összes egységét a JNA, mely a likai „válságzónában” jelen
volt a 5. katonai körzet (VO) plitvicei kihelyezett parancsnoksága (IKM
Mukinje) alá rendelték. Ekkor megszüntették a korábban Otocsácsban (Otocac)
lévő 13. hadtesti kihelyezett parancsnokságot (IKM Otocac), és erőket bevonták
az „IKM Mukinje” alá. Plitvicénél ekkor már több, mint 412 katona, 31 tiszt, 15
altiszt, 54 katonai gépjármű, 6 páncélozott harci jármű (BOV) állomásozott. Az
5. katonai körzet (VO), 10. hadtest, 4. károlyvárosi harckocsizó dandárjának 2.
harckocsizó zászlóalját a jasztrebárszkói bázisról a Szluin (Slunj) bázisra
irányították át 1991. augusztusban. Ekkor már szluini JNA laktanyában működtette
a JNA a likai és dél-korduni műveletekbe bevont erőinek hadmozgását.[16]
Bánság és Kelet-Kordun tekintetében 1991.
májusában a jugoszláv Honvédelmi Minisztérium (SSNO) erősítést irányított a
Bánságba az 1. katonai körzet (VO), 24. kragujeváci hadtest 51. mechanizált
dandárjának 1. harckocsizó zászlóalját. A zászlóaljat Petrinya (petrinja)
városba küldték, ahol az 5. katonai körzet (VO), 10. hadtest alá tartozó 257.
motorizált dandár harckocsizó zászlóalja, valamint a 622. motorizált dandárja
diszlokált Petrinyában (Petrinja), az ott lévő „Vasil Gacesa”
laktanyájában, és Brdo „Tabruk” parancsnoksági objektumban állomásozott. Június
végén ezen erőket a bánsági Una folyó menti katonai műveletre irányították.[17]
Szlavónia keleti részének tekintetében (Baranya, Kelet-Szlavónia, Nyugat-Szerémség)
1991. május 1-2. közt a Dunamenti Borovó Naszelj (Borovo Naselj) településen a
vukovári helyi rendőrség és a szerb szakadárok közt tört ki halálos
áldozatokkal járó összecsapás. A helyszínre a JNA 17. tuzlai hadtest Eszéken
(Osijek) állomásozó 12. mechanizált dandár hét páncélos szállító „transzporter”
katonai járművel jelent meg, mely során harci érintkezésbe került a horvát
rendfenntartókkal, akik több embert vesztettek. Az 1. katonai körzet (VO), 17. tuzlai hadtest, eszéki 12. mechanizált
dandár erőit a későbbiekben „Vera-Klisa” területére csoportosították, ahol
kihelyezett parancsnokságot létesített Verában (Osijek polgári és katonai repülőtér). A 12. mechanizált dandár a továbbiakban a vegyes és
horvát lakosságú településekre koncentrált „Dalj, Aljmas, Erdut”. 1991. áprilisban a jugoszláv Honvédelmi
Minisztérium (SSNO) úgy döntött, hogy erősítést küld a Kelet-Szlavóniában állomásozó helyi erőinek;
-1. katonai körzet (VO), 17.
hadtest Tuzla[18],
12. mechanizált dandár (Osijek, Nasice), 12. mechanizált dandár műszaki
zászlóalj (Vukovar), 17. hadtest rádió-felderítő szakasz (Osijek), 12. vegyes
tüzér ezred (Vinkovci), 158. vegyes páncélosok elleni tüzér dandár (Dakovo),
17. könnyű légvédelmi tüzér ezred (Vinkovci), 670. hidász-műszaki zászlóalj
(Slavonski Brod), 51. határőr zászlóalj (Beli Manastir).
Ezen megerősítő erők voltak, az 1. katonai körzet
12. újvidéki hadtest 36. szabadkai (Subotica) mechanizált dandárjának 2. mechanizált
zászlóalja, valamint a szávaszentdemeteri (Srijemska Mitrovica) 453. mechanizált
dandár 1. mechanizált zászlóalja. Ezen erőket „Vukovar- Vinkovci” vonalra
irányították.[19] A
12. mechanizált dandár a Vukovár városnál lévő „Petrova Gora” laktanyát védte megerősítve a 1. VO. 12. hadtest (Novi
Sad), 453. mechanizált brigád/ 1. zászlóaljával.
A 12. vegyes tüzér ezred
(map) a Vinkovci városnál lévő „Vrapcana”
és más katonai objektumok (Duro Salaj
objektum) védelmét kezdte meg a 17. könnyű tüzér ezred (lap) légvédelmi (PVO)
erőivel, támogatva a 1. VO. 12. hadtest (Novi Sad), 36. mechanizált dandár/ 2.
mechanizált zászlóaljával[20].
Az
objektumok biztosítása mellett, a stratégiailag fontos dunai hidak[21]
kontrollja is elengedhetetlen volt
a JNA számára, a szerbiai hátország kapcsolatának fenntartása céljából. Ezen
dunai átkelőket, hídfőket a JNA azonnal birtokba vette, nehogy a horvát katonai
erők azokat felrobbantsák. A JNA 1991. májusban a „Batina- Bezdan”,
„Bogojevo- Erdut”, „Backa-Palanka-Ilok” (Maj 25 most) Duna hidakat
biztosította. Május 06-án a 12. újvidéki hadtest, 36. mechanizált dandár/ harc
csoportja (borbena grupa „BG”) a Duna folyó (horvát- szerb határfolyó) „Batina”
(horvátországi település) és „Bezdan”
(szerbiai település) községeket
összekötő hídjának biztosítására irányítják. A 36. mechanizált dandár[22]
megkezdte a hídfő kontrollját, mely fontos taktikai pontját jelentette a
baranyai megszálló
JNA műveletnek. A híd jelentette az egyedüli „szárazföldi” közúti bejutási
pontot a JNA 1991. nyarán (július 03-án) Baranyába betörő JNA 36. mechanizált dandárjának[23].
A „Backa Palanka (Szerbia)- Ilok (Horvátország)” közti dunai közúti hídfő
biztosítását a JNA a 36. mechanizált dandár egy 120. mm-es aknavetős ütegével, az
1. VO/ 93. támogató motorizált ezred katonai rendészetével és diverzáns
osztagával, a 12. hadtest katonai rendészetével és légvédelmi ütegével, dunai
folyami flottillával (RRF) biztosította júniustól. A „Bogojevo
(Szerbia)- Erdut (Horvátország)” dunai köz és vasúti hidat a JNA a 12. hadtest alá rendelt 24. kragujeváci
hadtest/ 51. mechanizált dandárjával biztosította, a július 02-i átjutáshoz. A
szárazföldi erők mellett a JNA dunai flottillája folyamatosan járőrözött a Duna
szerb- horvát szakaszán.[24]
[1] Davor
Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv
Republike Hrvatske
[2] https:// www. jutarnji. hr/ vijesti/ hrvatska/ bitka- za- pakrac- kako-
je- pocela- okupacija- hrvatskog- teritorija-drugovi -hrvatski- milicajci-
pakrac- se- pripaja- sao- krajini- 7688196, https: // pakrac.
virtualnidomovinskirat. hr/# pakrac,
https://croativ.net/da-se-ne-zaboravi-pobunjenici-i-jna-napali-pakrac-19-kolovoza-1991-2107/
[3] https://hrcak.srce.hr/file/298421
[4] A horvát
speciális rendőrök egy páncélozott szállító járműve és a JNA egy harckocsija
közt alakult ki rövid tűzharc. http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/u_ratu.htm
[5] A 32.
mechanizált dandár taktikai csoportja (TS) a szlovéniai harcokban elvesztett
húsz tankból hetet, harminc páncélozott szállító harci járműből pedig
ötöt. https://hrcak.srce.hr/file/298421
[6] https://hrcak.srce.hr/file/298421,
Davor Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu
protiv Republike Hrvatske
[7] https://
www. magyarszo. rs/ hu/ 4577/ kozelet/ 239355/ Harminc-% C3%A 9v- telt- el-a- plitvicei-v%
C3% A9res- h%C3%BAsv%C3%A9t-%C3%B3ta.htm
[8] Davor
Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv
Republike Hrvatske.
[9] ATP Lucko, speciális egység
„Rakitje”, rendőrség Karlovac, forrás: http: // www. policija. hr/ User
DocsImages/ Glasilo% 20 MUP/ 2010/ prilog_42. pdf
[10] 1990.
év elején Kárlovácban (Karlovac) állomásozott a 6. gyalogos divízió. A 6. gyalogos divízió egy része, felszerelés és
fegyverzet, a Logoriste (Logoriste) településnél lévő “Stjepan
Milasincic-Siljo” laktanyában állomásozott.
[11] Károlyváros avagy Kárlovác (Karlovac) a korduni
tájegység stratégiai szempontból fontos városa, mely földrajzi
elhelyezkedéséből adódóan Horvátország a közép-horvátországi régiót (Zagorje,
Medimurje, Podravina, Posavina, Banovina, Pokupje, Moslavina) és ahhoz keleten
kapcsolódó Szlavóniát (Slavonija, Baranja, Zapadni Srijem), választotta el
Horvátország tengermelléki régiójától (Isztria, Gorski kotar, Kvarner primorje,
Lika és Dalmácia). Egyfajta „kapu” volt, mely a „Kordun” folyosó közepén
helyezkedett el. Ezen viszonylatban a szlovén- horvát határ és a korduni régió
szerbek által lakott és a szerb szakadárok által kontrolált Vojnity (Vojnic)
mindössze 25 km. volt. Ezen geostratégiai elhelyezkedés révén a Jugoszláv
Néphadsereg előirányozta a város elfoglalását, mellyel el akarta szigetelni a
fent említett közép- horvátországi és szlavóniai régiót a tengermelléki
régiójától.
[12] https://hrcak.srce.hr/file/342399
[13] https://hrcak.srce.hr/file/342399
[14] 1991. április végéig a JNA 13.
rijekai hadtest, a plitvicei események tükrében és Lika kontrolálása végett
kihelyezett parancsnokságot (IKM) alakított ki Otocsác városban (Otocac) lévő
laktanyában. Az IKM-et májustól áthelyezték „Mukinje” településre, ahol 1991.
novemberig 10-ig működött, majd ezt követően megalakult a JNA és szerb szakadár
„TO” erőkből a 3. Operatív Csoport (OG-3.). Ezen csoportban funkcionált az 1.
és 2. dandárokból álló területvédelmi megalakuló 6. likai divízió (Korenica), a
JNA 329. harckocsizó dandár zászlóalja
és műszaki zászlóalja, 6. „haubica” tüzér divízió 105. mm-es és 122. mm-es
ütegekkel. Az OG-3 ellenőrizte „Plitvice – Slunj – Ogulin – Otocac – Gospic –
Sveti Rok – Udbina” zónát.
https://hrvatski-vojnik.hr/izvori-o-djelovanju-jna-i-srpskih-postrojbi-u-lici-protiv-republike-hrvatske-1991-1992/
[15] A dandárt alkotta;
dandárparancsnokság, századparancsnokság, felderítő század, 1. és 2. valamint
3. harckocsizó zászlóalj, mechanizált zászlóalj, „haubica” tüzér divízió,
könnyű közepes-hatótávolságú tüzér-rakétás légvédelmi divízió, hátországi ellátó
bázis, műszaki zászlóalj, század irányítás, katonai rendész század,
atom-biológiai-vegyi támadás elleni szakasz. Zapovijed nacelnika Generalstaba
OS SFRJ Komandi 5. vojne oblasti za organizacijsko formacijsku dogradnju JNA po
planu “Jedinstvo-3”. 1990., svibanj 15. Beograd.
[16] 1991.
szeptembertől Operatív Csoport (OG-3).
[17] Davor
Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv
Republike Hrvatske.
[18] A 17.
hadtest északi határát „Duna folyó-Beli Manastir-Donji Miholjac” (magyar határ)
vonal képezte. További keleti határt képezett a Horvátország és Szerbiai
geográfiai határ (Duna folyó), nyugati határát képezett „Slavonski Brod- Donji
Miholjac” vonal. http://www.srpskioklop.paluba.info/jna/u_ratu.htm
[19] Davor
Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv
Republike Hrvatske.
[20] Kivéve
egy 120. mm-es aknavetős üteget a zászlóaljból, melyet a Bácska Palánka-Ilok
Duna híd biztosítására átirányítottak Bácska Palánkához.
[21] Baranyában
a kiskőszegi (Batina) híd, úgy elengedhetetlen volt a Dunamenti és szerémségi
(Eszék és Vukovar járások) szerb területek és Szerbia, mint hátország
kapcsolatának fenntartása céljából a „Bogojevo (Szerbia)- Erdut (Horvátország)”
dunai köz és vasúti híd, valamint a „Backa Palanka (Szerbia)- Ilok
(Horvátország)” közti dunai közúti híd.
[22] Kivéve
36. mechanizált dandár 2. mechanizált zászlóalja és egy 120. mm-es ütege.
[23] Kivéve
a dandár 2. mechanizált zászlóalját, melyet a Vinkovci „Duro Salaj” laktanya
védelmére irányítottak.
[24] Davor
Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv
Republike Hrvatske.
A
Jugoszláv Néphadsereg Haditengerészeti szárazföldi erejét alkotta a 9. knini
(Knin) hadtest, mely erő kontrolállta Dalmáciát[1],
főleg a belső régióját. A hadtest főparancsnoksága Knin (Knin) városban volt, a
főerők is itt állomásoztak; 211. motorizált dandár, valamint Benkovács
(Benkovac) városban; 180. motorizált dandár. Ezen két dandár képezte a JNA
dalmáciai műveletekre irányított „tamponáló” egységét.[2]
1991. április 5-én a JNA 9. hadtest „Knin,
Benkovac , Obrovac” városoknál lévő objektumaik és a városok védelme érdekében
végrehajtják a „Radan” műveletet valamint a
„Kremen” akciót[3]. A
cél a katonai létesítmények biztosítása[4],
melyhez előnyt jelentett, hogy mindhárom városhoz tartozó járásban a szerbek
laktak többségben. Ezt követően sort került a 9. knini hadtest részéről, az úgynevezett harccsoportok
„borbena grupa” (BG), mint katonai formációk felállítására, mely csoportokat
gyorsan és hathatósan tudta mozgatni és bevetni. A fő erőt, ezen, csoportok
létrehozása során a 180. és 211. motorizált dandárok jelentették. A 9. hadtest parancsnokság
a 180. motorizált dandárjának[5] kijelölte a „Zrmanja- Krka” folyók közti
műveleti területet, a 221. számú motorizált dandárjának[6]
pedig a „Krka” folyó és az akkori horvát és boszniai szocialista köztársaságok
közti geográfiai határ közti zónát. Mindezek mellett a JNA az 1. katonai körzet
(VO) alá tartozó 4. szarajevói hadtestből a mosztári 10. motorizált dandár
harckocsizó zászlóalját bevonták a 1. VO/ 5. bánya lukai hadtest alá. A
szlovéniai „tíznapos háború.” lezárta után a szlovéniai JNA erők július végi,
augusztus eleji kivonása alkalmával a 30. „partizán” divíziót [7]a
boszniai „Mrkonjic Grad” városba irányították és szintén bevonták az 5. hadtest
alá. Az 1. harckocsizó dandár Szlovéniából pedig Bánya Lukába (Banja Luka) az
5. hadtesthez csatolták.[8]
Az 5.
hadtest [9]boszniai
műveleti területe képezte ugyanis a JNA Dalmácia elfoglalására irányuló
offenzívájának az északi boszniai felvonulási területét. Az 5. hadtest az
észak- dalmáciai 9. hadtest támogatására került összevonásra 1991. májusában a
kupreszi (Kupres) fennsíkon „Malovan” településnél[10].
Ide lett irányítva az 1. katonai körzet (VO) alá tartozó 4. szarajevói
hadtestből a mosztári (Mostar) 10. motorizált dandár harckocsizó zászlóalja, de
a konvojt a horvát polgárok feltartóztatták Prolog (Prolog) nyugat-
hercegovinai településnél („Mostar- Siroki
Brijeg” közút), így kénytelenek voltak visszavonulni. A horvátok ekkor már
Hercegovinában, ahol többségi lakosságot képeztek, blokkolták a JNA erők
mozgását. A JNA azon régióból ahol a horvátok többségben laktak és veszélyt
jelenthettek a JNA erőire, onnan a JNA kivonta egységeit a szerbek által
többségben lakott boszniai járásokba 1991. szeptemberre.[11]
A JNA és szerb szakadárok
Észak-Dalmáciában is fokozott aktivitást és támadás indítottak Kijevó (Kijevo),
Vrlika (Vrlika)[12],
Krusevó (Krusevo/Obrovacki) településeken. A kisebb akciókat nagyobb hadmozgás
követett, erősödtek a támadások.
1991.
április végén, május elején az észak-dalmáciai Kijevó (Kijevo) horvátok által
abszolút többségben lakott településen jelentek meg a szerb szakadárok, a
krajinai szerb milícia. A szerb erők blokkolták Kijevóba történő ki és
bejutást, valamint blokád alá vették az 1991. április 28-án megalakult helyi
horvát rendőr állomást.[13] A
horvát rendőrség erősítést kívánt a településre irányítani, de mielőtt a horvát
rendőrök megérkeztek volna, április 28-tól a knini 9. hadtest JNA erőiből a
helyszínre irányított páncélozott szállító harci járművek és két tank lezárta
Kijevót, és lényegében elszigetelték, bár teljes megszállására csak
augusztusban[14]
került sor. A JNA erők körbevették a horvát rendőrállomást és ultimátumot
intéztek a horvát helyi rendőröknek a rendőrségi épület elhagyására és
fegyverzetük hátrahagyására. A JNA és a krajinai szerb milícia még négy hónapig
blokád alatt tartották Kijevót, majd augusztusban elfoglalták.[15]
A dalmáciai helyzetet csak fokozta az
1991.05 06-án Szplit (Split) horvátok által többségben lakott nagyvárosban, a
horvát lakosság körében megtartott polgári demonstráció. A tüntetés a
„Brodosplit” hajógyár horvát munkásai szervezésében zajlott le, 100 000 fős
tömeg részvételével. A JNA katonai erőket vezényel ki helyi szpliti laktanyáiból
a demonstráció kezelésére. Az intézkedés tragédiába torkollott. A demonstrálók
közül rátámadtak a JNA katonákra, mely során több katona megsebesült és egy
meghalt. 1991.06.01-től a Szplit és a haditengerészethez
tartozó, a horvátok lakta tengerparti régióban, járásokban és horvátok által
többségben lakott belső dalmáciai járásokban lévő, környező JNA laktanyákban
(Zadar, Sibenik, Split, Ploce, Sinj) némi pánik hangulat uralkodott el, mivel a
horvátok elkezdték a katonai létesítmények blokádját, mely 09.01-ig tartott. A
morál a JNA sorkatonák körében egyre rosszabbodott. A horvát származású
tisztek, tiszthelyettesek és sorállomány folyamatosan dezertált a JNA
kötelékéből. Az egykori JNA-ban szolgáló horvát tiszti kar gerincét képezhette
a megalakult horvát haderőnek. Dél-Dalmácia tekintetében azt kell mondani,
hogy a viszonylagos nyugalom honolt a régión. 1971-ben a JNA elhagyta, akkori
dél- dalmáciai laktanyáját, mely Dubrovnik (Dubrovnik) városban volt. Ezzel
egyetemben a katonai hadiraktárat, mely szintén a városban volt, kiürítették és
polgári célra használták fel a további időszakban. Egyedül a haditengerészet
(JRM) kisebb járőr motoros hajós „Barkas” objektuma maradt meg, mely funkciója
az volt, hogy élelmet és vizet szállítsanak Dubrovnikból a JRM Lásztovó
(Lastovo) szigeten lévő támaszpontjára (VPU). Dél- Dalmáciában, Kupari (Kupari)
tengerparti településen a JNA rekreációs katonai „hotel” létesítménye
funkcionált, de annak jellegénél fogva ott felfegyverzett csapaterők nem
voltak. A JNA dubrovniki területvédelmi (TO) struktúrájához tartozó hadianyag
raktár, a Bosznia és Hercegovina, akkori tagköztársaságba lévő szerb többségi
lakossággal bíró, Trebinye (Trebinje) városhoz tartozó és Trebinye járásban
lévő Duzsi (Duzi) településen volt. Trebinye városhoz tartozott még, az
Ivanicsa (Ivanica) faluban lévő „Grab” katonai gyakorlótér.[16]
Dél- Dalmáciában a tengermellékén
(primorje), az az a szárazföldi területen Prevlaka félszigettől Dubrovnikig a
JNA haditengerészete (JRM) öt darab partvédelmi ütegállást (OB) és kiszolgáló
objektumot tartott fenn (OB-Molunat, OB- Cavtat 2., OB- Cavtat 1., OB Pelegrin,
OB-Petka). Továbbá Kupari (Kupari) tengerparti településen a JNA egy rekreációs
katonai pihenő komplexumot üzemelt. Ez inkább a pihenést és kikapcsolódást
szolgálta, elsősorban a nyugdíjas katonai tiszti altiszti állományt
kiszolgálva, de az aktív hivatásos állomány részére is rendelkezésre állt.
Harcászati szempontból nem volt jelentősége, hiszen fegyveres csapaterők nem
állomásoztak, csak kiszolgáló, jórészt fegyvertelen állomány. Lényegében Dubrovniktól Plocséig nagyobb JNA
katonai erő nem volt jelen. A dél-dalmáciai szigeteken „Sipan, Mljet, Korcula,
Lastovo” a haditengerészet partvédelme (OB) üteg objektumai voltak „OB- Sipan/
Sipan, OB-Gruj/Mljet, OB-Goli/ Mljet, OB- Raznjic/ Korcula, OB- Bulitina/
Korcula, OB-Privlaka/ Korcula, OB-Velo Dance/Korcula, OB- Mrcara/Lastovo,
OB-Velje More/ Lastovo”, valamint lásztovói radarállomás. A dél-dalmáciai tengerészből Mljet sziget (Mljet) a haditengerészet szpliti (Split) főparancsnokság
(VPO) alá tartozó crna gorai 9. kumbori haditengerészeti szektor
parancsnoksághoz tartozott, „Korcula, Lastovo” pedig a VPO főparancsnokság alá
és a sibeniki 8 haditengerészeti szektor parancsnokság alá. A
VPO Lásztovó (Lastovo) szigeten haditengerészeti támaszpontot (VPU)
működtetett. A VPO hadiflottájának aknavadász hajóraját állomásoztatta a
plocsei (Ploce) „Tatinja” hadikikötőben, melyhez tartozott a „Mala Bara”
hadianyag raktár, ahol a JNA területvédelmi struktúrája alá tartozó katonai
(TO) erőinek fegyverzetét tárolták. Ezen TO erők közül a „Makarska, Metkovic,
Ploce, Vrgorac” területvédelmi hadianyagát tárolták „Mala Bara” objektumban.
Egyszóval a jugoszláv haderő jelenléte Dél-Dalmáciában, a szigetein lévő
haditengerészeti objektumban volt jelen. 1991. őszig[17] a
régióban nem is történik számot vető esemény, a JNA területszerző hadmozgását
illetően. Szerb szakadár mozgalom ki sem alakulhatott, de nem álltak el
dél-dalmáciai régió megszerzésétől, és a boszniai szerbség által lakott
Kelet-Hercegovinában és Crna Gorában szerveződött meg a szerb önkéntes
területvédelem és már erő fitogtatás képen Dubrovniktól északra, a boszniai-
horvát geográfiai határnál és Crna Gorában készen állt a JNA offenzívájában
való részvételre. [18]
Az egymást követő tavaszi
incidensek, de főképpen a borovó szelói véres atrocitás után a horvát lakosság
jelentős része, az országuk belső ellenségnek tekinteték a szerbeket. A horvát
rádió és televízió „csetnikeknek” kezdte nevezni a szerbeket, vagy egyszerűen
csak “terroristáknak” minősítette őket. Franjó Tudzsman horvát elnök május 3-i
beszédében első ízben figyelmeztette az embereket az esetleges háború
veszélyére. Kijelentette, hogy a Horvát Köztársaság ellen nyílt hadviselés
folyik, “a JNA irányításával a Nagy-Szerbia megvalósításáért”. Boró (Borovo Selo) után júniustól már
végképp elszabadult a pokol Horvátország szerbek lakta, illetve vegyes
lakosságú területein. Ezt követően mindennaposak voltak az összecsapások a
horvát rendőrök és a szerb lakosság között, s a harcok 1991. nyarától újabb
településekre terjedtek ki. Mivel a belső rend mellett a horvát rendőrség már
nem volt képes teljes mértékben megbirkózni a katonai feladatok ellátásával,
hiszen az 1991. évek közepére horvátországi úgynevezett belső horvát és szerb
lázadók közti „villongások” a Jugoszláv Néphadsereg előre megtervezett
forgatókönyve alapján véres polgárháborúvá fajult. A JNA ekkora már
agresszorként, Horvátország elleni haderőként és nem „békéltető” erőként
funkcionált.
2.5. „Sutjeska”, „Jedinstvo”
A JNA korábbi időszakról már rendelkezett
kész védelmi tervvel Jugoszlávia megvédése érdekében az imperialista hatalmak
támadásával, vagy más az országukra törő ellenséges erőkkel szemben[19].
A terv a „Sutjeska” nevet kapta. Az ország, Jugoszlávia (SFRJ-Szocialista Jugoszláv Szövetségi Köztársaság) védelmére vonatkozó terv két részből
állt. Egyik részt képezte a „Sutjeska-1”, mely az ország keleti részének
védelmi terve volt, a másik az ország nyugati részének a védelmi terve volt,
mely a „Sutjeska-2” nevet kapta[20].
1990. évben a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságból kiválni szándékozó
tagköztársaságok, Szlovénia és Horvátország az ország nyugati részében
helyezkedtek el. Ebből adódóan a JNA a két tagköztársasággal szemben katonai
fellépés részeként a Sutjeska-2 tervet kívánta végrehajtani.
A fenti tervezet párosult az 1980-as évek
közepétől végrehajtott haderő reformizációs tervvel, mely a „Jedinstvo”
(Egység)[21]
megnevezést kapta. A „Jedinstvo” terv Joszip Bróz Titó (Josip Broz Tito)
halálát követően, 1988. december 25-től[22], már
részét képezte Jugoszlávia válságával kapcsolatos esetleges szerb központú
hatalmi katonai puccs végrehajtásnak, mely a lázadó tagállamok katonai
parancsnokainak eltávolítására irányult a fegyveres erőkből. A „Jedinstvo” terv
három végrehajtási ciklusból állt, mely az 1., ezt követő 2., és végül a 3.
elnevezést kapta meg. A „Jedinstvo” első fázisa az 1980-as évek közepén
kezdődött el, majd 1989. őszén végrehajtásra került a „Jedinstvo 2” terv, és
1990. február 26-április 4. közt végrehajtották és elfogadták a „Jedinstvo 3”
[23]
tervet.
A horvát titkosszolgálatok elemző
dokumentuma szerint a "Jedinstvo" terv alkotórészei („Jedinstvo 2” és
„Jedinstvo 3” verzió) a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (SFRJ)
fegyveres erejének „Sutjeska 1” kódnevű haditervei voltak. A „Sutjeska 1”
magába foglalta a „Sutjeska 2” és „Sutjeska 3” terveket. A "Sutjeska 2" azon feltételezésen
alapult, hogy egy nyugat felől érkező „NATO” támadás esetén az SFRJ hadereje
miként reagáljon.
A „Sutjeska 3” terv pedig csak a horvát
tagállam és a szlovén tagállam területét kontrolláló JNA 5. katonai körzetre
kiterjedő műveletet irányzott elő. Ez utóbbi terv adta az alapját a JNA
hadműveleti mozgásának az 1990-1991. évre kialakult szlovén és horvát függetlenedési
törekvésekkel együtt járó eseménysorozatok kezeléséhez. Természetesen 1991.
nyár elejére a tervet némileg átdolgozták az aktuális erőviszonyok és
rendelkezésre álló katonai egységek viszonylatában.[24]
[1] A 9.
hadtest „Gracac-Zadar- Benkovac- Kistanje-Drnis- Knin” vonaltól az észak és
közép-dalmáciai szárazföld belsejét (Zagorje-Krajina) megszállva tudta tartani
egészen 1992. májusig, májustól pedig a 9. hadtest megszűnt. A 9. hadtest egy
része beintegrálódott a Boszniában létrejött boszniai szerb haderőbe (VRS), más
része pedig a horvátországi szakadár szerb haderőbe (VRSK), mint knini-dalmáciai
VII. hadtest, melynek élére 1992. májusában Szavó Kovacsevity (Savo Kovacevic)
vezérőrnagy került.
[2] Davor
Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv
Republike Hrvatske.
[3] A JNA,
JRM VPO Split erői megkezdték a „védhetetlen” területvédelmi (TO) haditechnikai
raktárak ( TO Split, TO Brac, TO Trogir,
TO Kastela, TO Solin, TO Drnis, TO Imotski, TO Hvar) tárolt hadianyag bevonását a jól védhető
Divulje és Lora bázisaikra.
[4] 1991.
április elején a 9. hadtestet a haditengerészet (JRM), haditengerészeti körzeti
főparancsnokság (VPS-Split) erői közül a 405. hátországi ellátó bázissal
(„Senjak-Knin”) és a zadári „Sepurina” laktanyában állomásozó, 60. önjáró
közepes-hatótávolságú rakétás légvédelmi ezred (KUB-M), egy „BOV-3.” ütegével
erősítették meg, „Knin, Benkovac, Obrovac” védelmébe,
[5]A
benkovácsi (Benkovac) „Mejanica/ Slobodan Macura” laktanyában állomásozó és ott
kihelyezett parancsnokságot létesítő 180. dandár feladata volt biztosítani
három harcoló csoporttal (BG-1., BG-2., BG-3.) a katonai objektumokat
„Zadar-Benkovac” műveleti zónában, valamint megakadályozni egy esetleges horvát
„betörést” a dandár által kontrolált
„Obrovac- Benkovac-Knin” területre, „Zadar, Biograd na Moru” irányából. A
dandárt megtámogatta a 9. hadtest a 221. dandár harckocsizó egy zászlóaljával,
valamint az 557. vegyes páncélosok elleni „tankvadász” tüzér ezreddel.
[6] A 221.
dandár (kivéve a páncélos zászlóalj, mely
a 180. dandárt erősítette), támogatva a sepurinai 60. közepes-hatótávolságú
rakétás ezred (légvédelem) „BOV-3.” harci járművekkel rendelkező 1. ütegével
biztosította a „Cetina-Krka” folyó menti zónát három harcoló csoporttal (BG-1.,
BG-2., BG-3.), összehangolva feladatukat
a 9. hadtest, 9. katonai
rendészet zászlóaljával, 9. felderítő századával.
[7] 5. VO/
14. ljubljanai hadtest/ 30. „partizán„ divízió Vrhnika (Szlovénia): 13. partizán brigád (Rakek), 19. partizán
brigád (Ajdovscina), 20. partizán brigád (Vrhnika).
[8] Davor
Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv
Republike Hrvatske.
[9] 5.
hadtest: hadtest parancsnokság, kiszolgáló alakulatok, 10. partizán divízió,
40. partizán divízió, 16. „proletár” motorizált dandár, 343. motorizált dandár,
329. harckocsizó dandár, 5. vegyes tüzér ezred, 5. vegyes páncélosok elleni
tüzér ezred, 5. könnyű tüzér ezred légvédelem, 293. műszaki ezred, 188.
„pontonos” műszaki- hídász zászlóalj, 5. egészségügyi zászlóalj, 5. gépjárműves
zászlóalj. https://sh.wikipedia.org/wiki/5._korpus_JNA_-_Banja_Luka
[10] https://hrcak.srce.hr/file/4877
[11] Davor
Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane postrojbe JNA u ratu protiv
Republike Hrvatske. https://hrcak.srce.hr/file/4877
[12] Vrlika
(vrlika) horvát település esetében a JNA hat páncélozott szállító harci
járművel és 120. mm-es aknavető üteggel „Kosore” településről kontrolálták a
horvát falut.
[13] https: // www.aa. com. tr/ ba/ balkan/ hrvatska-
predsjednik- milanovi%C4%87- na- obilje%C5%B Eavanju- 30-obljetnice- uspostave-
policijske-postaje-kijevo/2223166
[14] A JNA és SAO Krajina 1991. augusztus
26-án elfoglalta Kijevót. Davor Marijan: SMRT OKLOPNE BRIGADE Oklopno-mehanizirane
postrojbe JNA u ratu protiv Republike Hrvatske.
[15] https://www.youtube.com/watch?v=PYgijOiSB1Y,
https://braniteljski.hr/gradovi-i-mjesta-u-domovinskom-ratu-kijevo/
[16] https://www.uvsjp-alfa.hr/index.php?option=com_content&view=article&id=239:oslobaanje-dubrovnika-1991-godine&catid=53:akcije&Itemid=163
[17] 1991. szeptember
14-15. a horvát rendőrség és katonaság elfoglalta a plocsei JRM objektumokat és
TO hadianyag raktárat (akció „Zelena Tabla”). 1991. október 01-tól a JNA és
szerb önkéntesek Crna Gora és Kelet- Hercegovina felől megtámadták Dubrovnik
járást, benne Konavle tájrészt. 1991. decemberében pedig 06-11. közt maga
Dubrovnik várost vették tűz alá, szárazföldi, légi és haditengerészeti erőkkel.
Az offenziva során a JNA megalakította a 2. operatív csoportot (OG), Trebinje
hercegovinai szerb város melletti Kifino Selo” faluban kihelyezett
parancsnoksággal (IKM). Ezen erőt képviselte a haditengerészet trebinjei 472.
motorizált dandárja, 9. kumbori haditengerészeti szektor (PVS), 1. VO hadtesti
légierő, 1. katonai körzet (VO Beograd) alá tartozó uzsicei 37. hadtest, és 4.
hadtest mosztári 10. motorizált dandárja, valamint a 3. katonai körzet (VO
Skopje), 2. podgoricai hadtest. https:// radioljubuski. ba/ index.php/ 2021/0 9/
23/ 23- rujna- 1991- vukovar- i- dubrovnik- biser-mediteranske-i- biser-srednjoeuropske-kulture-na-udaru-agresora/
[18] .
https:// radioljubuski. ba/ index.php/ 2021/0 9/ 23/ 23- rujna- 1991- vukovar-
i- dubrovnik- biser-mediteranske-i-
biser-srednjoeuropske-kulture-na-udaru-agresora/
[19] NATO és
Varsói Szerződés.
[20] 1991.
évben a JNA megkezdi a Sutjeska-2 terv végrehajtására vonatkozó műveletet. A
terv alapján a JNA erők fő támadási irányvonalként a Karlovac- Plitvice nyugati
vonalra, „Baranya-Osijek-Vinkovci-Száva” folyó keleti vonalra és a Neretva
folyó déli vonalra koncentráltak.
[21] A
belgrádi kommunista hatalom, annak ellenére, hogy gazdasági válság jellemezte
az országot a hadsereg felfejlesztése és hadrafoghatóságának megnövelése,
modernizációja érdekében az 1980-as évek közepétől új haderő reformizációs
tervvel állt elő, mely a „Jedinstvo” (Egység) megnevezést kapta. Ez az egész
Jugoszláv Néphadseregre kiterjedt, így a légierőre és haditengerészetre is.
https:// www. jutarnji. hr/ globus/ politika/ povijesni- ekskluziv- tajni-
plan- jedinstvo- vojni- udar-koji-je-trebao-slomiti-rh-kako-se-jna-10-godina-pripremala-za-sprecavanje-hrv-samostalnosti-6367628
[22] Tomislav
Kovacic: Napadna operacija 1. vojne oblasti Jugoslavenske narodne armije u
jesen 1991. godine.
[23] A JNA
horvátországi offenzívája első lépcsőjeként a „Jedinistvo 3” terv alapján több
haderőnél végrehajtja a 60-100% készültségi szintre való emelést, mely során a
15-60% készültségi szintű „B” osztályú erőket a 60-100% szintű „A” osztályba
sorolja. Zapovijed nacelnika Generalstaba OS SFRJ Komandi 5. vojne oblasti za
organizacijsko formacijsku dogradnju JNA po planu “Jedinstvo-3”. 1990., svibanj
15. Beograd. Prema planu “Jedinstvo 3” Republike su nezakonito izbazene iz
zapovjednog lanca uporabe postrojbi teritorijalne obrane. Opsirnije o tome
vidi: Davor Marijan, “Jedinstvo” – posljednji ustroj JNA, Polemos 6 (2003).
1-2, 11-47.
[24] https:// www. jutarnji .hr/ globus/
politika/ povijesni- ekskluziv- tajni- plan- jedinstvo- vojni- udar- koji-
je-trebao-slomiti-rh-kako-se-jna-10-godina-pripremala-za-sprecavanje-hrv-samostalnosti-6367628
2.6. Szlovén 10 nap.
1991. nyarára (július) a JNA vezérkara már
kész tervekkel rendelkezett a szlovén és horvát akkori jugoszláv
tagköztársaságok elleni offenzíva megindítására. A JNA kezdetben felállított
hadműveleti verziója révén elsődlegesen előirányozták a Horvát Köztársaság
(Horvátország) nagy részének elfoglalást, aztán a Szlovén Köztáraság
(Szlovénia) meghódítását. Ez azonban túlságosan nehéznek bizonyult volna és
taktikai szempontból elhibázott lépésnek. Ebből kifolyólag a JNA június végén
elsőnek a Szlovén Köztársaságot támadta meg. 1991. június 28. és július 7.
között lezajlott a szlovéniai „tíznapos háború”. Ezen villámháborúskodásba a
horvátországi erői közül a JNA az 5. VO (katonai körzet) a 10. zágrábi (Zagreb)
hadtest/ 4. harckocsizó dandárját (Karlovac) és 32. varasdi (Varazdin)
hadtest/ 32. mechanizált dandárját vetette be. Ennek során a 32. mechanizált
dandár taktikai csoportja (TS) elvesztette húsz tankból hetet, harminc
páncélozott szállító harci járműből pedig ötöt.[1]
1991. júniusában
szlovénok deklarálták a függetlenségüket. A JNA szlovén helyi erők- 14. ljubljanai
és 31. maribori hadtest, mint az 5. katonai körzet erői-, szövetségi jugoszláv
rendőrség, vámőrség, légierő és motorizált, mechanizált dandárok horvát
bázisaikról szembe kerültek a szlovénok önvédelmi territoriális alakulataival,
milicista rendőri egységeivel. A JNA elsődleges célja ellenőrzés alá vonni és
biztosítani a „Maribor-Celje-Vrhnika-Sezana” vonalat, másodlagos cél pedig
deszant alakulatok légi úton történő „bedobása” „Trojane, Ljubljanska dolina,
Postojnska vrata” és a határátkelők elfoglalására. A cél hathatósága,
gyorsütemű végrehajtásának érdekében, a helyi szlovén JNA erők támogatására[2] a JNA
horvát tagköztársaságban lévő varasdi (Varazdin), zágrábi (Zagreb), károlyvárosi (Karlovac), fiumei (Rijeka) erőikkel
megkezdték műveletüket, mely során feladatuk volt; „Varazdin- Maribor” (32.
varasdini hadtest), „Zagreb- Novo Mesto” és „Karlovac-Metljika” (10. zágrábi
hadtest), valamint „Gorski kotar-Kocevlje” és „Rijeka- Ilirska Bistrica-Sezana”
(13. rijekai hadtest) vonal ellenőrzés alá vonása és biztosítása. Szlovénia
tengerparti részének (Koper) ellenőrzését a jugoszláv haditengerészeti erőkre
bízták (5. VPS- Pula). A szárazföldi és tengeri erőket a légierő támogatta,
mely során kommunikációs TV és rádióadókat bombáztak „Nanos, Krvavac, Boca
Kuma, Catez, Dravograd”.
A JNA művelete során
a vrhnikai (Vrhnika) állomásozó 5. katonai körzet 14. ljubljanai hadtest, 1.
harckocsizó dandár (okbr) erőihez csatlakozik a ljubljanai (Ljubljana) 14.
motorizált dandár (mtbr). A 2. harckocsizó dandárhoz pedig csatlakozott a
maribori (Maribor) 195. motorizált dandár és a posztojnai (Postojna) 228.
motorizált dandár. A horvátországi objektumaiból kivonult erők közül, a 10.
hadtest jasztrebarszkói (Jastrebarsko) 4. harckocsizó dandár és a 10. 32.
hadtest varasdi (Varazdin) 32. mechanizált dandár megkezdte a horvát-szlovén
határzár végrehajtását. Ennek során több esetben összecsapásra került sor a
szlovén területvédelmi erők (STO) és a JNA egységei közt. Az összecsapások
mérlege kellő figyelmeztetés volt a JNA számára, hogy nem fog könnyen menni
Szlovénia megtartása. A JNA veszteség mérlege egy tank, egy páncélozott
szállító jármű „transzporter” és három halott. Csak a 32. mechanizált dandár
konvojában, a húsz tank és harminc páncélozott „transzporter” közül, hét tank,
öt páncélozott „transzporter” semmisült meg.
A JNA a műveletekre
bevont két tartalékos deszant gyalogos zászlóaljat, mely a tartalékot képzete.
A JNA erők gyors ütemben vonták ellenőrzés alá a szlovén-olasz és
szlovén-osztrák határállomásokat, átkelőket, valamint repülőtereket. A szlovén
területvédelem és rendőrség viszont út torlaszokkal blokkolták a
határátkelőket, városokat, JNA katonai és szövetségi rendőri objektumait,
stratégiailag fontos épületeket, műtárgyakat, magaslati pontokat.
Végül a JNA haditerve
nem sikerült, így július 02-án a JNA 18 óra 00 pertől megkezdte erőinek
kivonását Szlovéniából. A háború a „brijuni békekötéstől[3]”,
július 07-től befejezetnek volt tekinthető. Miután megtörtént a JNA és
Szlovénia közti tűzszüneti megállapodás, a JNA az 1. harckocsizó dandár erőinek
egy részét azonnal kivonta Szlovéniából a boszniai Bánya Luka (Banja Luka) JNA
bázisra, és csak kis létszámú páncélos egység maradt ott, mely későbbiekben a
szlovén területvédelem, mint szlovén haderő birtokába került át. Ezzel
lényegében a „tíznapos háború” Szlovénia győzelmével lezárulhatott. A horvát
köztársasági JNA erőket visszairányították bázisaikra, ahol már a horvát
tagköztársaság elleni műveletre készültek fel.
1991. 07. 18- án, miután a Jugoszláv
Néphadsereg elvesztette Szlovénia bekebelezését, szlovéniai maradék erőinek
kivonását megkezdte Horvátországba és Boszniába[4].
Szlovéniában a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) a 14. hadtest ljubljanai (Ljubljana)[5]
és a 31. hadtest maribori (Maribor) erőit állomásoztatta, mint az JNA
északnyugati, 5. katonai körzet (parancsnokság: Zágráb) egységeit[6].
A JNA miután elvesztette a szlovéniai „tíznapos háborút”[7],
kihasználva a „Brioni megállapodást”[8]
igyekezett 1991. július- augusztusra a szlovéniai 14. és 31. hadtest erőit
kivonni. A kivonás 1991. október 26- ig tartott. A JNA 14. és 31. hadtest
erőinek kivonását végrehajtotta, mely során, ezen hadtestek egységeit
Szerbiába, Crna Gorába, Boszniába vonta ki. Ennek során a JNA a szlovéniai
„Koper” tengerparti kikötőn keresztül tengeri úton 1991.10.26- ig az összes
katonáját kivonta Szlovéniából. A szárazföldi úton kivont erők közül a 14.
hadtest erőinek egy részét Szerbián keresztül Boszniába (Szarajevó és Tuzla városokba), valamint Crna Gorába (Podgorica) lévő JNA erőibe irányítja át.
Az 5. katonai körzet (VO-Zagerb), ljubljanai
14. hadtest 1. harckocsizó dandárt
(Vrhnik)[9]
a bázisáról a boszniai Bánya Luka (Banja Luka) városba vonta ki, ahonnan
későbbiekben átirányították és beintegrálták az 1. katonai körzet (VO- Beograd)
4. szarajevói hadtest, 49. mechanizált dandárjába (Sarajevo- Zenica), valamint
az 1.katonai körzet 5. bánya lukai hadtest 329. harckocsizó dandárjába[10]
és az 1.katonai körzet, 17. tuzlai hadtest, 327. motorizált dandárjába
(Derventa).
A 14. hadtest erői közül, a 30. „partizán”
divíziót (Vrhnika) átirányították az 1. katonai körzet, 5. bánya lukai
hadtestbe, ahol „Mrkonjic Grad” városban lévő JNA laktanyában diszlokált. A
divízió 19. „partizán” dandárját (Ajdovcina), szintén a 5. bánya lukai
hadtestbe, „Mrkonjic Grad” városban lévő JNA laktanyába. A divízió a 20.
„partizán” dandárját (Vrhnik) az 1. katonai körzet, 24. kragujeváci hadtestbe
integrálták, a divízió 13. „partizán” dandárját (Rakek), pedig az 1. katonai körzet, 5. bánya lukai
hadtest „Bosanski Petrovac” városban lévő JNA laktanyájába irányították.
A 14. hadtest erői közül, a 228. motorizált brigád
(Postajna)- „Vipava” és „Postojna” egy-
egy motorizált zászlóalj, „Pivka”: két harckocsizó zászlóalj-[11] az egyik motorizált zászlóaljat az 1. katonai
körzet, 37. uzsicei hadtest, 37. motorizált dandárjához (Raska), a másik
motorizált zászlóaljat pedig a 3. katonai körzet (VO- Skopje), 2. titógrádi
hadtest, 5. motorizált dandárjához (Podgorica/Titograd) csatolták. A dandár
további maradék erőit hozzácsatolták az 5. katonai körzet (VO- Zagreb), 10.
zágrábi hadtest gépesített erőibe.
A 14. hadtest, 14. vegyes páncélosok elleni
ezredét (Veliki Otok), és a 14. motorizált dandárját (Ljubljana-Sentvid)[12],
valamint a 31. maribori hadtest, 6. motorizált
dandárját (Celje), az 1. katonai körzet, 4. szarajevói hadtest erőihez
csatolták, melyben a 14. motorizált dandár a 4. hadtest 49. mechanizált
dandárjába integrálták (Sarajevo- Zenica).
A 14. hadtest, 253. motorizált dandárt[13]
(Ajdovscina), ), -„Vipava” két motorizált
zászlóalj- az 1. katonai körzet (VO- Beograd), 17. tuzlai hadtest, 92.
tuzlai motorizált dandárjához csatolták.
A 31. hadtest, 195. motorizált dandárját
(Maribor) [14]
az 1. katonai körzet, 37. uzsicei, 208. valjevói vegyes tüzér ezredébe
irányították át.
A 31. hadtest erőit a „Zagreb- Bihac- Knin”
vonalon vonja ki, megerősítve a 10. hadtest és 9. hadtest erői.
A 31.
hadtest, a 11. „partizán” dandárt (Slovenska Bistrica) az 1. katona körzet, 5.
bánya lukai hadtesthez sorolták és „Prijedor” városban lévő JNA laktanyába
irányították.
A JNA, a szlovéniai maradék harckocsizó
haditechnikájából a horvátországi jasztrebárszkói (Jastrebarsko) bázison lévő
4. harckocsizó dandáron belül létrehoztak egy páncélos zászlóaljat.[15]
A JNA a Szlovéniából
kivont összes erőivel a Horvát Köztársaság (Horvátország) elleni offenzívára
készülhet. A szlovéniai kudarc után, a Szlovéniából kivont 14. ljubljanai
hadtest erőit a boszniai tagköztársaságba csoportosultak a
„Prijedor-Derventa-Zenica” vonalon, a 31. maribori hadtest erőit pedig a
szerbiai „Sabac-Valjevo-Gornji Milanovac” vonalon. Mindkét erő egységei
készültségben álltak a horvát JNA erők megerősítésére.[16]
[1] https://hrcak.srce.hr/file/298421
[2] 1991.
áprilisban a 3. katonai körzet (VO-Skopje), 21. nisi hadtest, 211. harckocsizó és
a 12. hadtest 453. mechanizált dandárja és a honvédelmi minisztérium 1.
gárdista mechanizált divíziójának 1. gárdista mechanizált dandárja teljes
feltöltésre került, a tartalékos állományból. A 211. dandárból ezért
átirányították a tartalékosok egy részét az 5. katonai körzet, szlovéniai 14.
ljubljanai 14. hadtest, 1. vrhnikai harckocsizó dandárjának 3. harckocsizó
zászlóaljába, valamint a pivkai 228. motorizált dandár 2. harckocsizó
dandárjába.
[3] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/ Brijunska_deklaracija, https:// mult-kor. hu/ 20110628_
haboruban_ elnyert_ fuggetlenseg_
szlovenia_es_horvatorszag_onallosulasa?print=1
[4] Bosznia
– mint Bosznia és Hercegovina jugoszláv tagköztársaság
[5]
Szlovénia fővárosa.
[6] A JNA
Szlovéniában állomásoztatta a „14. Ljubljanski” /Ljubjana/ hadtestét, a „31.
Mariborski” /Maribor/ hadtestét, közel 32.000 katonát, 4.000 tisztet és
professzionális katonát.
[7] A „tíznapos
háború” (desetdnevna vojna) avagy a szlovén függetlenségi háború (Slovenska
osamosvojitvena vojna). A JNA és a Szlovén Területvédelmi Erők közt 1991.
június 25-én kirobban a háború. A háború július 15-én véget és és a július
7-énmegkötött „Brioni megállapodással”, tűzszünettel ért véget. Szlovénia és
Horvátország 90 napra fel függesztette szuverenitását, de októberben a két
állam életbe léptette az 1991. június 25-26-án kikiáltott függetlenségét.
Szlovéniából kivonuló JNA már nem volt képes, és taktikailag már nem is akart
visszatérni Szlovéniába, mivel horvátországi laktanyáikban és objektumaiban
sorra, fegyveres összeütközésbe kerültek a horvát erőkkel.
[8] 1991.
július 7-én az észak isztriai horvát szigeten, Brijuniban a JNA és a Szlovén
Védelmi Erők tűzszünetet írtak alá, mely értelmében „ideiglenesen” a JNA
kivonult Szlovéniából.
[9] Laktanya
„Ivan Cankar” (JNA légvédelem 350 rakétás légvédelmi
ezred Vrhnika „”Ignac Voljc” laktanya), http://www. veterani –ljubljane .si/e_files/content/
P%20005% 20V7.pdf, https: //www.
dlib.si/ stream/ URN:NBN:SI: DOC-
WHU1CSWD/d8222e23-d138-4863-90a2-a844884ceabb/PDF
[10] A 329.
harckocsizó dandár páncélos zászlóaljait bevonták a Bánság és Lika/ Kordun
elleni katonai műveletekbe. Hatvan tank (M-84) maradt Szlovéniába a TO
Szlovénia birtokába.
[11]
Főparancsnokság,katonai rendész szakasz, őr- védelmi század, felderítő század, műszaki
zászlóalj, nukleáris- vegyi és biológiai támadás elleni szakasz, könnyű
légvédelmi tüzér csoport, vegyes páncélosok elleni tüzér csoport, tüzér csoport
(tizennyolc 105.mm-es vagy 122.mm-es ágyúval ellátva), három motorizált
zászlóalj, két harckocsizó (páncélos) zászlóalj, logisztikai zászlóalj. http://
www. veterani-ljubljane. si/e_ files/ content /P% 20005% 20V7.pdf
[12] „Boris
Kidric” laktanya és „Rojah” hadianyag raktár Sentvid-főparancsnokság, katonai
rendész szakasz, őr- védelmi század, felderítő század, műszaki zászlóalj,
nukleáris- vegyi és biológiai támadás elleni szakasz, könnyű légvédelmi tüzér
csoport, vegyes páncélosok elleni tüzér csoport, tüzér csoport (tizennyolc
105.mm-es vagy 122.mm-es ágyúval ellátva), négy motorizált zászlóalj, egy harckocsizó
(páncélos) zászlóalj, logisztikai zászlóalj.
[13] Főparancsnokság,
katonai rendész szakasz, őr- védelmi század, felderítő század, műszaki
zászlóalj, nukleáris- vegyi és biológiai támadás elleni szakasz, könnyű
légvédelmi tüzér csoport, vegyes páncélosok elleni tüzér csoport, tüzér csoport
(tizennyolc 105.mm-es vagy 122.mm-es ágyúval ellátva), egy motorizált
zászlóalj, két harckocsizó (páncélos) zászlóalj, logisztikai zászlóalj.
[14] Főparancsnokság,
katonai rendész szakasz, őr- védelmi század, felderítő század, műszaki
zászlóalj, nukleáris- vegyi és biológiai támadás elleni szakasz, könnyű
légvédelmi tüzér csoport, vegyes páncélosok elleni tüzér csoport, tüzér csoport
(tizennyolc 105.mm-es vagy 122.mm-es ágyúval ellátva), három motorizált
zászlóalj, egy harckocsizó (páncélos) zászlóalj, logisztikai zászlóalj. 195. motorizált dandár (brigád)
főparancsnokság dandár törzs, felderítő század, század irányítás "Slava
Klavora" laktanya, 1. motorizált zászlóalj (zászlóalj parancsnokság,
koordinációs-kapcsolattartó irányítás és „S-2M” páncélosok elleni rakétás
irányítás, 1., 2., 3. század, vegyes aknavetős század, , páncélosok elleni század) és hátországi
támogató zászlóalj „ Slava Klavora”. Az 1. motorizált zászlóalj 1988-tól a „Franc
Rozman Stane" – Kadetnica kaszárnyába irányítva. A 2. motorizált zászlóalj
„Melje” kaszárnyában állomásozott. A dandár további erő: harckocsizó T-55-ös
zászlóalj, 105. mm-es „haubica” tüzér divízió, vegyes páncélosok elleni tüzér
divízió (ST 90 mm. és POLK 9K11) könnyű tüzér divízió légvédelem „PVO” (két
üteg, háromszor 20. mm-es légvédelmi gépágyúval „PAT” ellátva, és egy önjáró „Praga” üteg), műszaki
zászlóalj, támogató zászlóalj (technikai ellátó század, műszaki század,
egészségügyi szolgálat), katonai rendész század, 3. motorizált zászlóalj,
atom-biológiai-vegyi támadás elleni szakasz „Franc Rozman Stane" –
Kadetnica kaszárnya.
[15]J.
Svajncer,J. Janez (May 2001). "War for Slovenia 1991, Dr Kosta Nikolic:
Rat u Slovenija 1991
[16] https: // nsf- journal. hr/ online-
issues/ focus/ id/1 207#. YXZjylVBzIU, https: // hu. wikipedia. org/ wiki/
Szlov% C3%A 9niai_t%C3%ADznapos_h%C3%A1bor%C3%BA, https://hr.wikipedia.org/wiki/Rat_u_Sloveniji
2.7.„Agresszor” JNA, avagy az offenzíva első fázisának
második szakasza.
2.7.1. JNA és szerb szakadárok
A második szakasz 1991 nyarán kezdődött,
amikor a JNA nyíltan kiállt a szerb szakadár oldal mellett és 1991. augusztus
végéig, szeptember elejéig tartott.[1]
A JNA 1991. év tavaszán, nyarán lényegében felfegyverezte a horvátországi szerb
szakadárokat. Ezzel elérve azt, hogy a horvátországi szerbek által lakott
részeken létrejövő fegyveres félkatonai szerb erő, megfelelő
háttér támogatást adhattak a JNA reguláris erőinek. A nyár elejétől Szlavónia
keleti és nyugati részében, bánsági részeken, Kordun és Lika tájegységben és
Dalmácia északi részén a szerb agresszió tovább erősödött. Az összecsapások
során egyre sűrűbben használták a szakadár szerbek a könnyű tüzérséget, mely
során aknavetőkkel támadtak valamint gépágyukkal. 1991. júliusra a horvátok
felállították Nemzeti Gárdájukat (ZNG), és kialakították a régiós
gárdaparancsnokságokat, regularizálva a haderőt.
A JNA három variációban állított fel
Horvátország megszállását:
- egyik variációt jelentette, a
horvátországi horvát fegyveres területvédelmi erők teljes lefegyverzése.
Stratégiai pontok JNA erők általi megerősítése, „veszélyeztettet szerbek”
felfegyverzése.
- másik variációt jelentette, a horvátországi szerb lázadó lakosság teljes
felfegyverzése, ezáltal egy háttértámogatást nyújtva a JNA erőinek, mely erők
laktanyáikból kiindulva elfoglalják a stratégiai irányvonalakat. Ennek során a
JNA erők első lépcsőben a kontrol alá kellett volna vegyék a „Virovitica-Pakrac-Okucani”
vonalat, a Belovár (Bjelovar) és Bánya Luka (Banja Luka) hadtest erőivel.
Továbbá Karolyvárostól (Karlovac) délnyugatra ellenőrzés alá kellett volna
vegyék a „Krnjak - Barilovic - Duga Resa – szlovén határ” vonalat, illetve a
dalmáciai „Obrovac - Jasenice - Novsko zdrilo” vonalat. Ezzel a „húzással” a
JNA elvágta volna Horvátország régióit egymástól. Mind ezek mellett Dalmáciában
elvágták volna dél és észak-közép dalmát részt egymástól az által, hogy Mosztár
(Mostar) irányából a boszniai Neretva folyó völgyén át „Metkovic- Ploce”
vonalat elfoglalva támadták volna Szplit (Split) irányát, illetve Crna Gora
felől támadta Dubrovnikot és a Peljesác félszigetet. További szempont volt
Kelet-Szlavónia, ezáltal Drávaszög (Baranya), Nyugat- Szerémség szerbek által
lakott részeinek ellenőrzés alá vonása.
- harmadik variációt jelentette, az elfoglalt
területek „szerbesítés” és megerősítése[2].
Az
offenzíva tekintetében a JNA vezérkara, és a jugoszláv belgrádi államgépezet
geostratégiai szempontok alapján mérlegelte a szlovén tagköztársaság és horvát
tagköztársaság esetében végrehajtandó offenzívát. Szlovénia esetében a JNA nem
számíthatott szerb lakosságra és annak belső lázadásra sem, mivel nem volt
jelentős számú szerb kisebbség. Így szerb szakadár mozgalmat ki sem tudtak
alakítani. Szlovénia a „tíznapos háború” után, mely 1991. június 28. és július
7. között zajlott le, a szlovénok elkerülték a további hadakozást és a JNA
elhagyta Szlovéniát[3].
A JNA kivonta erőit a Horvát Köztársaság elleni offenzívára összpontosíthatta.
A műveletbe bevont erők Honvédelmi Minisztérium (SSNO)/ 1. gárdista mechanizált
divízió, 1. katonai körzet (VO)/12. hadtest, 17. hadtest, 5, hadtest, 4.
hadtest, 24. hadtest, 37.hadtest, 3. katonai körzet (VO)/ 2. hadtest, 21.
hadtest, 5. katonai körzet (VO)/ 10. hadtest, 32, hadtest, 13, hadtest,
haditengerészet (JRM) és haditengerészeti szárazföldi 9. hadtest és légierő-légvédelem
1. és 5. hadtesti parancsnokság, összevonása, és hadművelet megindítása azonban
a szlovéniai események végett őszre tolódott.
Az offenzíva végeredményének tekintetében
a JNA számára előirányozták a „Nagy-Szerbia”[4]
ideológiai szempontok alapján meghúzott, sematizált „Seselj”[5]
határvonalat; „Virovitica- Daruvar- Pakrac- Novska- Sisak- Karlovac- Otocac-
Gospic- Karlobag” vonalon, mely vonaltól keletre és délre a Horvát Köztársaság,
Jugoszlávia részét képezte volna. Ez azért is volt fontos a szerbek számára,
mert a horvátországi szerb lakosság lényegében ezen, vonaltól délre és keletre
húzódó régióban alkotott tömböt, Szlavóniában, a Bánságban, Kordunban, Likában
és Észak-Dalmáciában.
A „Virovitica-
Daruvar- Pakrac- Novska” vonaltól keletre eső Szlavónia tekintetében az alábbi
járások estek részben vagy egészben a „Nagy-Szerbia” területére; „Beli
Manastir, Osijek, Vukovar, Vinkovci, Zupanja, Donji Miholjac, Valpovo, Nasice,
Dakovo, Podravska Slatina, Virovitica, Pozega, Slavonski Brod, Orahovica,
Daruvar, Pakrac, Nova Gradiska, Novska”. Ezen járásoknál „Beli Manastir”
járásban az 1991-es demográfiai adatok alapján a 54265 összlakosságból 13851
szerb volt, 22740 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Osijek” járás
esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 165253 összlakosságból 33146
szerb volt, 110934 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Vukovar” járás
esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 84189 összlakosságból 31445
szerb volt, 36910 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Vinkovci” járás
esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 98445 összlakosságból 13170
szerb volt, 78313 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Zupanja” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok
alapján a 49026 összlakosságból 1209 szerb volt, 42960 horvát, a többi egyéb nemzetiségű
volt, „Valpovo” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 33108
összlakosságból 947 szerb volt, 30000 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt,
„Podravska Slatina” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a
31227 összlakosságból 11212 szerb volt, 17898 horvát, a többi egyéb nemzetiségű
volt, „Slavonski Pozega” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a
71745 összlakosságból 9759 szerb volt, 57277 horvát, a többi egyéb nemzetiségű
volt, „Orahovica” járás esetében az 1991-es demográfiai
adatok alapján a 15631 összlakosságból 3328 szerb volt, 10907 horvát, a többi
egyéb nemzetiségű volt, „Slavonski Brod” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján 114249
összlakosságból 7385 szerb volt, 97379 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt,
„Virovitica” járás esetében az 1991-es
demográfiai adatok alapján a 46661 összlakosságból 7271 szerb volt, 35850
horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Nasice” járás esetében az 1991-es demográfiai
adatok alapján a 40829 összlakosságból 4486 szerb volt, 32891 horvát, a többi
egyéb nemzetiségű volt, „Dakovo” járás esetében az
1991-es demográfiai adatok alapján a 52954 összlakosságból 2002 szerb volt,
48578 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Donji Miholjac” járás esetében
az 1991-es demográfiai adatok alapján a 20365
összlakosságból 2404 szerb volt, 17033 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt.
A járások esetében „Zupanja, Slavonski Brod, Valpovo” járásokban a szerbek a
járásközpontokban éltek. „Daruvar” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok
alapján a 30092 összlakosságból 10074 szerb volt, 10459 horvát, a többi egyéb
nemzetiségű volt, az az a szerb és horvát lakosság kiegyenlítődött. Hasonló
volt a helyzet a járásközpontban, „Daruvar” városban, ahol 3083 szerb és 3587
horvát lakott, a többi egyéb nemzetiségű volt. „Pakrac” járás esetében az
1991-es demográfiai adatok alapján a 27589 összlakosságból 12813 szerb volt,
9896 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, maga a járásközpontban Pakrác
városban, a 8197 fős összlakosságból 3514 szerb, 3033 horvát volt. „Novska”
járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 24696 összlakosságból
5402 szerb volt, 16556 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Nova Gradiska”
járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 60749 összlakosságból
12572 szerb volt, 43692 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt.[6]
A „Novska- Sisak-
Karlovac” vonaltól délre eső Bánság tekintetében az alábbi járások estek
részben vagy egészben a „Nagy-Szerbia” területére; „Sisak, Petrinja, Kostajnica,
Dvor, Glina”, Kelet-Kordun tekintetében pedig; „Vrginmost”. Ezen járásoknál
„Sisak” járás 84348 összlakosából 19209 szerb, 54621 horvát volt az 1991-es
demográfiai adatok alapján. „Petrinja” járás esetében az 1991-es demográfiai
adatok alapján a 35565 összlakosságból 15969 szerb volt, 15790 horvát, a többi
egyéb nemzetiségű volt, „Glina” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok
alapján a 23040 összlakosságból 13975 szerb volt, 8041 horvát, a többi egyéb
nemzetiségű volt, „Dvor”
járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 14555 összlakosságból
12591 szerb volt, 1395 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt,
„Kostajnica” járás esetében az 1991-es
demográfiai adatok alapján a 14851 összlakosságból 9343 szerb volt, 4295
horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Vrginmost” járás esetében ” járás
esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 16599 összlakosságból 11729
szerb volt, 4043 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt. Maga a fenti járások
esetében „Kostajnica” járásközpontban a 3480 összlakosságból 1889 szerb, 1087
horvát volt. „Petrinja, Dvor, Glina” járásközpontok esetében szerbek lakták
többségben.[7]
A „Karlovac- Ogulin-
Otocac” vonalól keletre eső korduni régió tekintetében az alábbi járások estek
részbe vagy egészben a „Nagy-Szerbia” területére; „Karlovac, Vojnic, Duga Resa,
Ogulin, Slunj”. „Karlovac” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján
a 81319 összlakosságból 21732 szerb volt, 51880 horvát, a többi egyéb
nemzetiségű volt,”Vojnic” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján
a 8236 összlakosságból 7366 szerb volt, 116 horvát, a többi egyéb nemzetiségű
volt, „Duga Resa” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 30485
összlakosságból 1978 szerb volt, 27253 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt,
„Ogulin” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 29095
összlakosságból 10113 szerb volt, 17566 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt,
„Slunj” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 18962
összlakosságból 5540 szerb volt, 12091 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt,
Az „Otocac- Gospic-
Karlobag” vonalól keletre eső likai régió tekintetében az alábbi
járások estek részben vagy egészben a „Nagy-Szerbia” területére; „Otocac,
Gospic, Korenica, Donji Lapac, Gracac”[8].
„Titova Korenica” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 11393
összlakosságból 8585 szerb volt, 1996 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt,
„Otocac” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 24992
összlakosságból 7781 szerb volt, 16355 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt,
„Gracac” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 10434
összlakosságból 8371 szerb volt, 1697 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt,
„Gospic” járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 29049 összlakosságból
8976 szerb volt, 18613 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Donji Lapac”
járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 8054 összlakosságból
7854 szerb volt, 44 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt.
A meghúzott
„Nagy-Szerbia”, az az, a sematizált „Seselj” határvonal a goszpicsi (Gospic)
járás tengermelléki városkájánál, Kárlobágnál (Karlobag) érte el az Adria
tengert. Ez azt jelentette, hogy Kárlobágtól délre lényegében a további horvát
tagköztársasági régió teljes mértékben Jugoszlávia részét képezte volna,
beleérte ezáltal a még Likához tartozó tengermelléki Goszpics (Gospic) járást,
és attól délre kezdődő egész Dalmáciát és a szigeteteket, közép és dél adriai
zónát. Lika tengermelléki részét (Senj, Gospic járás) horvátok lakták abszolút
többségben, így a Kárlobágtól délre eső goszpityi likai tengermelléki
járásrészt is. A tengermelléki likai résztől délre Zára (Zadar) járással
kezdődő észak-dalmáciai részt (Észak-Dalmácia) a horvátok lakták abszolút
többségben. Az észak-dalmáciai régió tengermelléki részének további járásait
„Pag, Zadar, Biograd na Moru, Sibenik” szintén a horvátok alkottak abszolút
többséget, birtokolva Zára (Zadar) és Sibenik (Sibenik) kikötővárost.
Észak-Dalmácia belső szárazföldi részén lévő Drnis (Drnis) járást is a horvátok
lakták többségben, de jelen voltak szerb többségi lakosú települések, ahogy
Sibenik járás belső szárazföldi részén is. A szerbek Észak-Dalmáciában lévő
„Zagorje” (Kninska krajina), belső szárazföldi járásaiban alkotott abszolút
többségi lakosságot; „Gracac, Obrovac, Benkovac, Knin”. Közép-Dalmácia esetében
a horvátok lakták abszolút többségben a régió tengermelléki részét („Split” nagyvárosban éltek szerbek nagyobb
számban), mindössze Sziny (Sinj) járás északi részén laktak szerbek.
Dél-Dalmáciában horvátok laktak abszolút többségben, a szerbség jelenléte
elenyésző volt és csak nagyobb városokban volt jelen. A szigetvilágot szintén
horvátok lakták.
Az észak-dalmáciai
régió tekintetében az alábbi járások estek egészben a „Nagy-Szerbia” területére;
Zadar, Obrovac, Benkovac, Knin, Biograd na Moru, Sinj, Drnis, Sibenik”. „Sinj”
járás esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 60210 összlakosságból
2785 szerb volt, 55789 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Zadar” járás
esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 136572 összlakosságból 14112
szerb volt, 113170 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Gracac” járás
esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 10434 összlakosságból 8371
szerb volt, 1697 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Sibenik” járás
esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 85002 összlakosságból 8971
szerb volt, 71386 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Obrovac” járás
esetében az 1991-es demográfiai adatok alapján a 11557 összlakosságból 7572 szerb
volt, 3761 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Knin” járás esetében az
1991-es demográfiai adatok alapján a 42954 összlakosságból 37888 szerb volt,
3886 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Drnis” járás esetében az 1991-es
demográfiai adatok alapján a 24169 összlakosságból 4974 szerb volt, 18732
horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Benkovac” járás esetében az 1991-es
demográfiai adatok alapján a 33378 összlakosságból 18986 szerb volt, 13553
horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt, „Biograd na Moru” járás esetében az
1991-es demográfiai adatok alapján a 17661 összlakosságból 679 szerb volt,
16260 horvát, a többi egyéb nemzetiségű volt.
A „Sinj- Drnis-
Sibenik” vonaltól délre eső dalmáciai régióban (Közép és Dél- Dalmácia) a
járásokban „Trogir, Kastel, Solin, Split, Omis, Makarska, Imotski, Vrgorac,
Ploce, Metkovic, Dubrovnik, Korcula, Lastovo, Hvar, Vis, Brac” elsősorban a
járásközpontokat lakták, a horvát lakossághoz képest elenyésző arányban
szerbek. A legnagyobb mértékben „Split” járás, 189388 összlakosságú „Split”
városát lakták szerbek nagyobb arányban; 8492 szerb, 164629 horvát, a többi
egyéb nemzetiségű.[9]
[1]
1991.január 5. A horvátországi szerbek által létrehozott saját rendfenntartó
erők (SUP Krajina), értesítette a horvát rendőrséget, hogy „Knin, Obrovac,
Benkovac, Gracac, Donji Lapac, Titova Korenica, Dvor na Uni, Glina, Kostajnica,
Vojnic” településeket a „SUP Krajina” vonja ellenőrzése alá. Az ottani rendőr
állomásokat a horvát rendőröknek el kell hagyni és átadni a szerb rendőröknek.
[2] 1991. augusztus 12-én a nyugat-szlavóniai szerbek,
majd 1991. szeptember 25-én a kelet- szlavóniai, baranyai, nyugat- szerémségi szerbek
kikiáltják saját szerb autonóm körzetüket (SAO). A két szlavóniai SAO végül
1991. decembertől csatlakozik a SAO Krajinához. Ezzel, még nagyobb
ellenségeskedést váltanak ki Horvátországgal szemben. A horvátországi szerb
lázadók, a horvátokat megkerülve önhatalmúan saját maguknak adtak autonómiát.
1991. évben a SAO Krajina, SAO Nyugat és Kelet-Szlavónia megkezdte működését és
folyamatosan az irányba történő tevékenységét, mely a három autonóm körzet
1991. decemberi egyesítéséhez, majd 1992. tavaszán egy önálló „miniállam”
létrehozásához (Republika Srpska Krajina „RSK”) vezetett. https://www.hlc-rdc.org/?p=35208
[3] LÁSD:
2.6. Szlovén 10 nap. fejezet.
[4] https: //
web. archive. org/ web/ 20140107164026/, http:// www. rastko. org. rs/ istorija/
batakovic/ batakovic-nacertanije_eng.html
[5] https://www.icty.org/x/cases/seselj/cis/en/cis_seselj_en.pdf
[6] STANOVNI[TVO
PREMA NACIONALNOJ PRIPADNOSTI
pod2.stat.gov.rs/ObjavljenePublikacije/G1991/pdf/ ...
[7] STANOVNI[TVO
PREMA NACIONALNOJ PRIPADNOSTI pod2.stat.gov.rs/ObjavljenePublikacije/G1991/pdf/ ...
[8]
Megjegyzendő, hogy geográfiailag „Gracac” járás északi része a Lika
tájegységhez, a déli az Észak-Dalmácia tájegységhez tartozott. Ezért mindkét
tájrégiónál említést teszek Gracsác járás lakossági arányáról nemzetiség
tekintetében.
[9] STANOVNI[TVO
PREMA NACIONALNOJ PRIPADNOSTI
pod2.stat.gov.rs/ObjavljenePublikacije/G1991/pdf/ ...
2.7.2. Geopolitikai és geostratégiai tényezők az
offenzíva tekintetben.
A JNA egyik fő geostratégiai és
geopolitikai célja volt Kelet-Horvátország régiójában a Dunamentét
(Podunavlja), Kelet-Szlavóniát (Istocna Slavonija) és Nyugat-Szerémséget
(Zapadni Srijem) elfoglalni. Ezen feladat végrehajtására a JNA az 1. katonai
körzet (VO) újvidéki 12. hadtestét, a helyi tuzlai 17. hadtestét és a
honvédelmi minisztérium 1. „proletar” gárdista divízióját (hadosztályát)
kívánta bevonni, az belgrádi 1. hadtesti légierő és légvédelmi parancsnokság
(1. k. RV i PVO) támogatásával. Szabadkából (Subotica) az 1. katonai körzet (1.
VO- Beograd), újvidéki 12. hadtest, 36. mechanizált dandár mindkét mechanizált
zászlóalját, valamint Szávaszentdemeterből (Sremska Mitrovica) a 453.
mechanizált dandár 1. mechanizált zászlóalját a horvát kelet-szlavóniai Vukovár
(Vukovar) és Vinkovci (Vinkovci) városok járásaiba vezényeli a helyi 17.
hadtesti erők támogatására. A 24. kragujeváci hadtest Pancsovában (Pancevo)
állomásozó 51. mechanizált dandár mechanizált zászlóaljait[1]
szintén a kelet-szlavóniai erőkhöz vezényelik. Ezzel fontos momentumként
kiszorították volna a horvátokat Dunától nyugatra, és elfoglalták volna
Horvátország legjobban működő mezőgazdasági területét, Baranyát (Drávaszög).
Szlavónia keleti részében a JNA számíthatott az ott elő szerb lakosságra, a
szerb szakadárokra, akik jelentős számban éltek Baranyában és az „Osijek-
Vinkovci- Vukovar” háromszögben, járásokban.[2]
Kelet-Szlavónia esetében az egyik legfőbb ellenállási pontként Vukovár
(Vukovar) jött szóba. A horvátok igazából nem tudták kihasználni a Duna folyót,
mint védelmi vonal jelentőségét, de a JNA elavult stratégiai felfogásának
köszönhetőleg, mely a gyors behatolás helyett a várost körbezáró és
késleltetett harcra összpontosult, a horvátok lényegében elérték azt, hogy a
Vukovár 1991. augusztustól 1991. novemberig tartó JNA ostroma során, a JNA erők
és ezen erőket összefogó operatív csoportok (OG Sjever, OG Jug) kimerültek. A
város mondhatjuk „magától” esett el. Ezen hosszantartó és kimerítő vukovári
művelettel végül a JNA már nem volt elég erős „Vinkovci, Osijek, Zupanja,
Slavonski Brod, Dakovo, Valpovo, Donji Miholjac” elfoglalásához, pedig az őszi
műveletekre egyre több erőt vont be az előirányzottnál.[3]
További cél volt Horvátország nyugat-szlavóniai
területének elfoglalása, ezzel leválasztva a horvát zágrábi régiót és közép-
horvátországi részt Szlavónia keleti részétől, valamint ellenőrizni a
„Zagreb-Beograd” autópályát „Autoput „bratstva i jedinstva”[4],
mely Közép- Dél- Európa egyik fő útja volt és Poszavina (Posavina) tájegységen
haladt nyugat-keleti irányba, átszelve Nyugat-Szlavónia poszavinai tájrészét.
Nyugat-Szlavónia régiójában az 5. zágrábi katonai körzet (VO), varazsdi 32.
hadtestnek és az 1. belgrádi katonai körzet (VO), bosznia, bánya lukai 5.
hadtestnek előirányzott támadási gerincvonalát a „Stara-Gradiska- Okucani-
Pakrac- Virovitica” vonal jelentette. Ezen akció lényegében segéd támadási
szektora volt, a Kelet-Szlavónia területén végrehajtott fő támadási szektornak.
Szlavónia nyugati részében a JNA számíthatott a „Bilogora, Pakracka gora,
Papuk, Krndija, Psunj” hegyekben és Okucsányi (Okucani) medencében elő többségi
szerbekre, szerb szakadárokra.[5]
Geostratégiai
szempontok alapján, a Bánságban a „Novska- Sunja- Petrinja- Vrginmost” vonaltól
délre eső szerbség, szerb szakadárok révén, valamint, ezen, terület Boszniával
a horvát- boszniai határmentén történő csatlakozása révén, a JNA számára
egyfajta erők összevonására szolgáló hadműveleti területet képezhetett, mely
terület a Zágráb elleni manőver előkészítésében játszott fontos szerepet. A JNA
ezen térségben az 5. katonai körzet 10. hadtest erőire, és támogatás képen az
1. katonai körzet (VO) 5. hadtestére apellált. A műveletet támogathatta a JNA,
a területi kapcsolódás révén boszniai erőivel, Boszniában összevont erőivel és
boszniai szerb szakadárokkal. 1991. áprilisban az 1. katonai körzet (VO), 24.
kragujeváci hadtestéből „M-84-es” modern tankokkal felszerelt pancsevói
(Pancevo) 51. mechanizált dandárjának 1. harckocsizó zászlóalját a boszniai
Prijedoron (Prijedor) keresztül a horvát tagköztársaságban lévő bánsági vagy
kupamenti Petrinya (Petrinja) városban állomásozó 5. katonai körzet (VO), 10.
hadtest, 622. motorizált dandárjának támogatására irányították, ahova májusba megérkezett.
Ezen zászlóalj mindvégig a bánsági hadszíntéren marad, később 1992-től
beintegrálódott a horvátországi szerb szakadár állam „Srpska Krajina”
haderejébe. [6]
Kordun tekintetében, Károlyváros (Karlovac)
birtoklása bírt fontossággal. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan Horvátország
a közép-horvátországi régiót (Zagorje, Medimurje, Podravina, Posavina,
Banovina, Pokupje, Moslavina) és ahhoz keleten kapcsolódó Szlavóniát
(Slavonija, Baranja, Zapadni Srijem) választotta el Horvátország tengermelléki
régiójától (Isztria, Gorski kotar, Kvarner primorje, Lika és Dalmácia).
Egyfajta „kapu” volt, mely a „Kordun” folyosó közepén helyezkedett el,
elválasztva egymástól Kelet és Nyugat vagy Dél-Kordunt. Ezen viszonylatban a
szlovén- horvát határ és a korduni régió szerbek által lakott és a szerb
szakadárok által kontrolált Vojnity avagy Vojnics (Vojnic) település mindössze 25 km. volt Károlyvárostól. Vojnity ezáltal fontos műveleti parancsnoksággá lépett elő. A
Jugoszláv Néphadsereg előirányozta a Károlyváros város elfoglalását, mellyel el
akarta szigetelni a fent említett közép- horvátországi és szlavóniai régiót a
tengermelléki régiójától. A korduni művelet alapját adta a „Banijsko-kordunska”
krajina vagy határvidék jelentősebb számú szerb lakossága, a szerb szakadárok
területi erői révén. A műveletet támogathatta a JNA, a területi kapcsolódás
révén boszniai erőivel, Boszniában összevont erőivel és boszniai szerb
szakadárokkal.[7]
A „Karlovac- Otocac-
Gospic- Karlobag” vonal elérése és attól délre eső terület elfoglalása
(Dél-Kordun és Lika tájrégió) már átfogóbb stratégiát igényelt, mivel Lika
lényegében két részre osztva, Kelet-Lika és Nyugat-Lika esetében a keleti részt
jelentős számú szerbség lakta, nagyjából az „Otocac- Gospic- Gracac” vonalig,
viszont attól nyugatra már horvátok éltek. ennél fogva a JNA „Otocac, Gospic”
esetében egy erős horvát ellenállási pontba ütközött, illetve a Velebit
hegységet is a horvátok vonták ellenőrzésük alá, ezzel megtorpantva a JNA
erőket „Otocac- Gospic- Medak- Gracac” vonalon. Karlobág (Karlobag), mint
tengerparti város, már horvátok által volt lakott és attól a tengerpart vonalán
is elterülő régió. Dél-Kordun és Lika offenzíva esetében, a területi
kapcsolódás révén boszniai erőivel, Boszniában összevont erőivel és boszniai
szerb szakadárokkal együtt tudott műveleteket kivitelezni.[8]
Dalmácia tekintetében Észak-Dalmácia,
Közép-Dalmácia és Dél-Dalmácia geostratégiája került szóba. Mivel a
„Karlovac-Gospic-Karlobag” vonaltól délre eső elfoglalandó terület Kelet-Lika és
Dél- Lika mellett, a teljes Dalmáciát magába foglalta, így a JNA az egész
régiót el kívánta foglalni. A dalmáciai szerbség csak Észak-Dalmáciában
alkotott jelentős számú demográfiai tömböt, ezen belül is az úgynevezett knini
„Krajinában”. A knini „Krajina” (Kninska Krajina) földrajzi régió
elhelyezkedése révén egyfajta „hidat” jelentett Észak és Dél-Horvátország közt.
Nagyobb része Dalmácia hegyvidékes részén (Zagorje/Zagore) terült el, az
1990-es Knin járás területén. Geostratégiailag fontos volt a JNA számára, mivel
Knin városon keresztül halad át a „Karlovac-Split” vasútvonal. Egyfajta Észak
és Dél-Horvátország közti közlekedési kapcsolódási pontnak számított „Krajina”.
A JNA célja volt a elfoglalni knini Krajinát és kitolni annak területi határát
az Adriáig. Ehhez három támadási vonalat irányoztak elő. Ezen irányok nemcsak
az Adria elérést jelentették, hanem Dél-Dalmácia és Közép-Dalmácia
leválasztását Észak- Dalmáciától, Likától és további északi horvát régiótól.
Egyik cél volt elfoglalni „Knin- Drnis-
Sibenik” vonalat, Zagorjé északi részét, drinszka „Krajinát” (Drinska Krajina),
másik cél volt elfoglalni „Knin- Benkovac-Obrovac-Zadar” vonalat, Bukovicát és
Rávni kotárt (Bukovica, Ravni kotar), elérve a Podvelebit tenger csatornát és
„Novigrad-Karin” tengert, harmadik cél volt, elfoglalni a „Knin- Sinj-Split”
vonalat, Csetinszka Krajinát (Cetinska Krajina), Zagorát (Zagora/Zagorje).[9]
Észak
és Közép- Dalmácia offenzíva esetében a 9. knini hadtest[10], a
helyi szerb szakadárok mellett, számíthatott a nyugat-boszniai szerbekre
(Drvar, Bosanko Grahovo…. ). 1990-ben a horvát köztársasági „Zagorje”
észak-dalmáciai régió „Kninska Krajina” részén található Knin városban
állomásozott a haditengerészeti erőket támogató önálló 9. hadtest, a 211.
dandár harckocsizó zászlóalját az észak-dalmáciai benkováci (Benkovac) JNA
bázisra, a mechanizált zászlóaljat pedig a knini JNA bázisra csoportosították.
A dandárt a haditengerészeti főparancsnokság (VPO-Split), 5. számú
haditengerészeti szektor (VPS-Pula) alá tartozó pulai (Pula) 139. motorizált
dandárból[11]
erősítették meg. 1991.tavaszán a 221.
motorizált knini dandárjának[12] egy
harckocsizó zászlóalját a „Zrmanja-Krka- Kijevo” körzet kontrolljára
irányították át.
Dél-Dalmácia tekintetében a JNA a
kelet-hercegovinai szerbekre és a montenegrói szerbekre támaszkodott.
Geográfiai jellemzői alapján a JNA számára a leggyorsabb kijutást a tengerre
Boszniából (Hercegovinából), a „Mostar- Metkovic- Ploce” vonal, az az a Neretva
folyó völgye jelentette. Dél-Dalmácia területén a Neretva folyó torkolattól már
a Dinaridák hegyei képeztek természetes akadályt Hercegovina (Bosznia és Hercegovina)
irányába. A déli dalmát terület bekebelezésére a JNA bevonta a montenegrói
tagállam 2. titógrádi hadtestet, mint főerőt, mely szerepe a déli irányból
történő manőverben kapott hangsúlyt, „Prevlaka-Dubrovnik” vonalon és Dubrovnik
elfoglalásában. A másik fő vonal, az említett „Mostar-Ploce” irány képezte,
ahol leválasztották volna Dél-Dalmáciát a közép-dalmáciai és ezáltal
észak-dalmáciai kapcsolódásról. Ezen irányba a 4. szarajevói hadtest, 10.
motorizált mosztári dandár lett előirányozva a támadáshoz. Segéd támadási
vonalat képzett a „Zavala-Slano” és „Hutovo-Neum” vonal. Hercegovina
tekintetében a JNA „Mostar- Stolac- Ravno- Trebinje” vonalon biztosította volna
az offenzívát, melybe a JNA a 10. mosztári dandár és 2. titográdi hadtest
mellett bevonta a 37. uzsicei hadtestet és a haditengerészet (JRM) 9.
szektorának (9. VPS) montenegrói kotori (Kotor) és boszniai trebinjei (Trebinje)
erőit. A dalmáciai műveletet támogathatta a JNA, a területi kapcsolódás révén
boszniai erőivel, Boszniában összevont erőivel és boszniai szerb szakadárokkal.[13]
1990. évtől az 1. katonai körzet (VO), a
17. tuzlai hadtest 395. brcskói (Brcko) motorizált dandár mechanizált
zászlóaljából (kivéve harckocsizó század), és a kragujeváci (Kragujevac) 24.
hadtest, zrenjanini (Zrenjanin) 506. motorizált dandár harckocsizó
zászlóaljából erősítette meg a 4. szarajevói hadtest, 10. mosztári motorizált
dandárját[14].
1991. május elején az 1. katonai körzet (VO), szarajevói 4. hadtest, mosztári
(Mostar) 10. motorizált dandár két harckocsizó zászlóalját a
nyugat-hercegovinai Kupresz (Kupres) medencébe szándékoztak összevonni, azonban
Polognál (Polog) a helyi horvátok megállították és visszavonulásra
kényszerítették az egységet. A boszniai Bánya Lukában (Banja Luka) lévő
harckocsizó erők kiképzésére szakosodott központi iskola (SC OMJ), a katonai
akadémia (VA) 44. számú utolsó éves osztályával együtt, „M-84., T-72.”
harckocsikból álló harcoló csoportot (BG) alakított ki 1991. áprilisában. Ezen
zászlóalj szintű csoport, Kljucs (Kljuc) és Sipovó (Sipovo) városokon át
érkezett meg a Kupresz medencébe, ahol Donyi Malován (Donji Malovan)
településen kihelyezett parancsnokságot létesítettek. A csoporthoz aztán
csatlakozott a mosztári 10. motorizált dandár harckocsizó zászlóalja is. Ezen
két zászlóalj aztán a későbbiekben a 9. knini hadtesthez sorolták.[15]
A
dalmáciai régió elleni hadműveletez asszisztált a haditengerészet (JRM) és
légierő (JRZ), mely feladat volta tengerparti városok, „Zadar, Sibenik, Split,
Ploce, Dubrovnik” nyomás alatt tartása, támadása.
Horvátország
tekintetében az önállóság figyelembevételével a JNA szempontjából a horvátok
részére megtartható területnek számított a Kulpamellék (Pokupje) északi része, Szávamelléke (Posavina) nyugati része, Hegyvidék (Zagorje), Muraköz (Medimurje), Drávamellék
(Podravina) és Monoszló (Moslavina) nyugati része. Geostratégiailag Horvátország
legvédettebb területének számított Isztria és Gorszki kotár (Istra, Gorski
kotar). A természetes geográfiai akadályok révén a horvátok számára jól
védhetőnek bizonyult és így megtartottak néhány fontos tengeri kikötőt, melyek
stratégiai szempontból háborús helyzetben hadicélú feladatok, utánpótlási,
ellátási feladatok ellátására szolgálhattak.[16]
2.7.3. Meghúzott műveleti határvonalak.
1991. júliusában, szlovéniai kivonást „tíznapos
háború vége”, a brijuni békekötést követően Szlobodan Milosevity jugoszláv
államfő, Boriszláv Jovity jugoszláv szövetségi elnökség elnöke, Veljko
Kadijevity szövetségi védelmi miniszter, Blagoj Adzity a hadsereg vezérkari
főparancsnoka megbeszéléseket folytattak a JNA horvátországi offenzívájának
taktikai formájáról. Ennek során figyelembe vették a horvátországi szerbek
által lakott területeket, mely egyfajta biztonsági zónát, biztosított felvonulási
területet adhatott a JNA műveleti erőinek. Maga az offenzíva, mint már
említettem pár fejezet során a „Virovitica- Pakrac- Kutina- Sisak- Karlovac-
Ogulin- Otocac- Gospic- Karlobag” műveleti vonal elérését, annak biztosítását
irányozta elő, és természetesen a vonaltól keletre, délre eső horvátországi
terület teljes kontrollját. Ebből kifolyólag azért érezhető, hogy a vonaltól
keletre eső Szlavóniát teljes egészében, illetve délen elterülő Dalmáciát
teljes egészében birtokolni kívánta a JNA. Ez azért is volt aggályos, mivel
Szlavóniában bár jelentős számú szerbség élt, mégis nagyobb részt horvátok
lakták. Dalmácia esetében pedig, bár észak- dalmáciai részen, és ott is a belső
szárazföldi régióban- nagyobb számú szerbség lakott, közép és dél- dalmáciai
régióban elenyésző volt a szerbek száma, legfeljebb a nagyvárosokba, mint
Szplit éltek. Dalmácia teljes mértékben horvát többségi lakossággal bírt. A
Kupa folyótól délre a szerbség tömbben képzett többségi lakosságot Dél és
Kelet-Kordunban. Hasonló volt a helyzet Kelet- Likában is. Ezen esetekben a
„Sisak- Karlovac- Plitice- Ogulin- Otocac- Gospic” műveleti vonal részben a
vonaltól keletre elő szerb tömb lakosságra alapozták, figyelmen kívül hagyva a
horvát enklávékat.
Szlavónia keleti részében előirányozták
teljes Drávaszög megszállását, valamint első lépcsőben „Osijek, Vukovar,
Vinkovci” elfoglalását- erre pár napot
szántak-, majd „Donji Miholjac, Valpovo, Nasice, Podravska Slatina, Dakovo,
Zupanja, Slavonski Brod, Nova Gradiska” elfoglalását, mely városok horvát
többségi lakossággal bírtak, sőt egyes városokban elenyésző volt a szerbség.
Szlavónia nyugati részében, lényegében a keleti részben műveletet végrehajtó
erők támogatására „Okucani- Pakrac- Daruvar- Virovitica” vonalat irányozták
elő, egyfajta segéd támadási vonalként. Ez esetben a JNA a „Bilogora, Papuk,
Ravna gora, Psunj, Krndija” hegységekben tömböt alkotó szerbségre alapozott. A
szlavóniai művelet során a JNA, annak sikeressége esetén elérte volna és
biztosította volna a „Virovitica- Pakrac- Kutina” vonalat, megszállva az ezen,
vonaltól keletre eső Szlavóniát, ahova kivonhatta volna a varasdi (Varazdin)
32. hadtest teljes részét. A következő régió, Bánság esetében a JNA
előirányozta a teljes Bánság megszállását a Száva- Kupa folyó vonalán, „Kutina-
Sisak- Petrinja- Karlovac” vonalon. Ezen vonaltól délre, a horvát- boszniai
határig biztosított lett volna a JNA számára egyfajta felvonulási zóna, ahonnan
támogathatták a zágrábi erőiket. A zágrábban diszlokáló 5. katonai körzet (VO),
mint szárazföldi haderő részére, valamint a zágrábi 10. hadtest részére
biztosított lett volna a kivonási terület. Kordun régió esetében a JNA meg
kívánta tartani Károlyvárost (Karlovac), és megszállta volna „Karlovac-
Plitice” vonaltól keletre eső részt, a horvát- boszniai határig, ahova
kivonhatta volna a 13. rijekai hadtestet, a 10. hadtest kisebb részét, illetve
az 5. katonai körzetet. Lika régió esetében JNA Kelet és Dél-Lika megszállása
mellett döntött, a „Plitvice- Ogulin- Otocac- Gospic- Karlobag” vonaltól
keletre és délre eső részre apellálva. A „Karlobag- Gracac- Otric” vonaltól
délre eső egész Dalmáciát el kívánta foglalni a JNA. Dalmáciára külön
hadműveletet irányzott elő, melybe a haditengerészetre és a 9. hadtestre
apellált a JNA, főképpen Észak és Közép- Dalmácia tekintetében. Dél- Dalmácia
esetében csak az ott diszlokáló haditengerészetre számíthatott volna a JNA,
ezért a boszniai Mosztár (Mostar) részről irányított volna helyi erőket a
„Mostar- Metkovic- Ploce” vonalon Dél- Dalmácia leválasztására Észak és Közép-
Dalmáciától, majd tengerparti részen „Ploce- Split” és „Ploce- Dubrovnik”
vonalon történő tovább haladásra. Délről Crna Gorából és egyúttal Dél, Kelet-
Hercegovinából irányított volna erőket „Gruda- Cavtat- Dubrovnik”, „Trebinje-
Dubrovnik”, „Dubrovnik- Slano”. A JNA az egész átfogó hadműveletre, minden
régióban pár napot szántak és a helyben diszlokáló erőkre számoltak, és kisebb
támogatásra bevont egységekre más tagállamokból.
A JNA vezérkara, szimbiózisban a belgrádi
jugoszláv politikai elittel, célnak tekintette az előirányzott offenzíva tekintetében
a „Virovitica- Pakrac- Kutina” vonal elérését, ettől keletre eső „szlavóniai”
zóna elfoglalását, melyre az 1. katonai körzet (1. VO- Beograd) erői jelölte ki,
valamint a „Karlovac-Karlobag” vonal elérését és ettől délre eső „korduni,
likai” zóna elfoglalását, melyre az 5. katonai körzet (5. VO- Zagreb) erőket
jelölte ki. Továbbá a „Karlobag-Gracac-Otric” vonal biztosítását és attól délre
eső „Dalmácia” régió teljes elfoglalását, beleértve az Adria- tenger
közép-adriai szektorát és dél- adriai szektorát, melyre a haditengerészetet
(JRM), és a dalmáciai szárazföldi rész (kontinens) tekintetében pedig a haditengerészet
alá vont önálló 9. hadtestet jelölte ki, valamint Dél- Dalmácia esetében
szintén a haditengerészetet és a boszniai tagköztársaságban állomásozó 1.
katonai körzet, 4. hadtest mosztári 10. dandárját, az 1. katonai körzet, 37.
uzsicei dandárját és főerőként a 3. katonai körzet (Skopje), titográdi 2.
hadtestet. Minden erőt támogatott a légierő.
A jugoszláv haditengerészetnek egyik fő célja
volt a tengeri blokáddal, hogy gazdasági károkat okozhasson a horvát államnak,
mely kár megakadályozhatja a horvát állam létrejöttét, a másik cél pedig az,
hogy a szigeteken élőket és tengerparton élőket nyomás alatt tartsák, nyomás
gyakoroljanak rájuk, hogy ezzel az ott elő lakosságot megpróbálják a horvát
hatóságok ellen hangolni, illetve elfordítsák őket a horvát hatóságoktól.[17]A
haditengerészeti erőket a Jugoszláv Néphadsereg légi ereje támogatta a
tengerparthoz közel eső légbázisairól; „Pula, Zadar- Zemunik, Zadar-Sepurina,
Split- Divulje, Mostar-Ortijes, Podgorica-Tivat- Kumbor”. A JRM a Közép-Adria szektort a
haditengerészeti főparancsnokság (VPO), 8. haditengerészeti szektor (VPS)
sibeniki parancsnoksággal, és a JRM hadihajózó flotta három taktikai
csoportjaival (TG- Kastela/ TG-Split, TG- Vis, TG- Ploce/ „BG –Ploce”), a Dél-
Adria szektor pedig a 9. VPS montenegrói kumbori parancsnoksággal és a JRM
hadihajózó flotta „TG- Dubrovnik” taktikai csoportjával vonta blokád alá. Egy
további hadihajózó csoport „TG- Losinj”, mely a pulai 5. VPS alá tartozott, az
Észak- Adria szektorban járőrözött. Az 5. haditengerészeti
szektor (5. VPS- Pula) pulai hadihajózó harccsoport (BG) műveleti területe
kiterjedt az észak-adriai térségre, a szlovéniai Koper (Koper) kikötővárostól
egészen a horvátországi Szuszak (Susak) szigeti és onnan Fiuméig ”Rijeka”
(Rijeka). A harccsoport biztosította lényegében az Isztria félszigetet. Az 5.
haditengerészeti szektor „Losinj” hajózó taktikai csoportja (TG Losinj)
kontrolállta az észak- adriai térségből a Kvarner öböl területét, valamint a
közép-adriai térségből Dugi Otok és Kornati szigetek menti tengerrészt.
Biztosítva „Rijeka- Zadar” kikötőkbe történő tengeri utat. A „TG-Losinj”
műveleti területe Fiumétól (Rijeka) húzódott Szuszak (Susak) szigetig, majd
folytatódott a Kornati szigetcsoportig. Ezen zóna magába foglalta „Krk, Rab,
Cres, Losinj, Unije, Susak, Ilovik, Silba, Olib, Maun, Premuda, Skarda,
Tramerka, Ist, Molat, Sestrunj, Vir, Zverinac, Ugljan, Dugi Otok, Pasman,
Konati” szigeteket és ezen belül eső kisebb szigeteket, tengerészt, valamint
Zára (Zadar) kikötőváros biztosítását. A 8. haditengerészeti szektor (8. VPS-
Sibenik) közép-adriai térségben a JRM Szplitből kivont és Visz (Vis) szigetre
kihelyezett VPO parancsnoksága (IKM-Vis) kontrolállta a tengerészt a Kornati szigetcsoporttól
egészen Korcsula (Korcula) sziget északi végéig a „Vis” hajózó taktikai
csoporttal (TG-Vis). A csoport járőrözött a tengeren biztosítva „Sibenik-
Split” városokhoz vezető tengerészt. A JRM egy további taktikai csoport
(TG-Kastela) biztosította magát a szpliti öbölt, „Lora” hadikikötőt és
„Divulje” bázist. A JRM plocsei hajózó erőiből kialakított harccsoporttal
(BG-Ploce), de nevezték taktikai csoportnak is (TG- Neretva) biztosította
Plocse (Ploce) hadikikötőt, „Mljet, Korcula, Hvar, Lastovo” szigeteket és
Peljesác (Peljesac) félszigetet, ellenőrizve a közép- adriai és dél-adriai
tengerrész Korcsula (Korcula) sziget északi végétől Mljet sziget déli végéig,
beleértve Lasztovót. Ez utóbbi szigeten 1991. őszére állomáshelyet létesített a
„BG-Ploce”, miután elhagyta Plocsét, majd Korcsulát. A 9. haditengerészeti
szektor (9. VPS- Boka Kotor) dél-adriai térségben a „Dubrovnik” hajózó taktikai csoporttal (TG-Dubrovnik)
biztosította a tengerrészt, Mljet sziget dél részétől egészen a montenegrói
tengeri régióig.[18]
Dalmácia
esetében stratégiai szempontot képezett a régió Észak és Közép-Dalmácia
részének elválasztását Dél-Dalmáciától a „Mostar- Metkovic- Ploce” vonalon.
Továbbá Észak és Közép-Dalmácia esetében a 9. hadtest „Knin-Benkovac-Zadar”, „Knin-
Sibenik”, „Knin- Sinj- Split” vonalon történő kijutás az Adriáig. Stratégiailag
ez nem volt egyszerű művelet, bár Dalmácia belső hegyvidéki területén „Kninska-
Cetinska krajina” a JNA számíthatott a helyi szerb szakadárok területi
biztosítására (Gracac, Knin, Benkovac, Obrovac, Dervske, Drnis), a tengerparti
zónában már abszolút többségi lakosságot a horvátok alkottak, ott nem
számíthatott a JNA szerb szakadárok támogatására. Az észak és közép dalmáciai
tengerparti városokban a horvátok (Zadar, Biograd na moru, Vodice, Sibenik,
Trogir, Split) erős védelmet alakítottak ki, blokkolva az ott lévő JNA
objektumokat, elsősorban haditengerészeti létesítményeket. Meg kell említeni,
hogy észak és közép- dalmáciai régióba tartozó szigeteken a horvát abszolút többség
dominált, a JNA ott csak haditengerészeti objektumokat, támaszpontot tartott
fenn. „Nagy falatnak” bizonyult Dalmácia déli részének a bekebelezése is. Dél-
Dalmáciát abszolút többségben lakták horvátok, a JNA nem is nagyon tartott fenn
ezen, régióban nagyobb katonai központi létesítményt, Plocséban (Ploce) volt
hadikikötő, és a szigetek egy részén (Mljet, Korcula, Lastovo) haditengerészeti
objektum, támaszpont.
2.7.4.
„Proboj”, a JNA hadműveleti része.
Miután a JNA nyár elejéig kialakította
„pufferzónáját”, 1991. nyár elejétől a JNA a szerb szakadárok mellé állva
elindította az offenzíva első fázisának második szakaszát, mely szeptemberig
tartott. Az első fázis első szakaszában a JNA a „Proboj-1” titkos katonai
művelet részeként 1991. áprilistól felfegyverezte a szerb szakadár „SAO
Krajina” területvédelmét és milíciáját, gyalogsági és könnyű tüzérségi
technikával. A „Proboj-1” augusztusig tartott[19].
A következő művelet már a „Proboj-2.” volt, ahol 1991. augusztustól tovább
folytatódott a JNA horvátországi hadiraktáraiból történő fegyverzeti ellátása a
szerb szakadároknak. Ezen műveleti ciklus októberig tartott. A „Proboj-2.”
követte volna a „Proboj-3.” november és december közt, a jugoszláv akkori
titkosszolgálat (KOG) irányítása alatt, de ezen akció nem valósult meg[20].
Az első
fázis második szakaszában JNA és a szerb szakadárok együttes fellépése révén,
július végétől, augusztus elejétől a horvátországi szakadárok intenzív támadást
intézett a „területükön” lévő horvát települések ellen. Az első fázis első
szakaszában a JNA elérte célját és Horvátország szerbek lakta régiójában
kialakította a szerb szakadár erőket, melyek tulajdon képen előkészítették a
terepet a „békéltető” erőkén objektumaikból területre irányított JNA erőknek.
Horvátország keleti részén, Szlavóniában a szerb szakadárok Baranyában, az az
Pélmonostor (Beli Manastir) járásban, a kelet-szlavóniai Eszék járásban, a
nyugat-szerémségi Vikovci és Vukovár járásokban, a nyugat-szlavóniai „Bilogora,
Papuk, Pakracka gora, Psunj, Krndija” hegységben és Okucsányi (Okucani)
medencében, a bánságban, Kelet-Kordunba, Kordunban, Likába, és
Észak-Dalmáciában a szerbek lakta részeken a szakadárok nyár elejére készen
álltak a JNA erők fogadására. A JNA kezdeti „békéltető” erőként beállított
műveletként foglalt pozíciókat a szerb szakadárok biztosította területeken. A
szerb szakadárok a szerbek által többségi részeken, a beékelődő horvát
települések, település csoportok esetében folyamatos provokációval konfliktust
robbantottak ki a horvát rendfenntartókkal szemben, lakossággal szemben. Ezért
a JNA, ezen a „forró” pontoknak titulált településeknél megjelent és összevont
taktikai, harcoló csoportokat állomásoztatott. Ez előkészülete volt a
lényegében első fázis, második szakaszában, 1991. nyarától megindított JNA
agressziónak, mikor „békéltető” erőből a szerb szakadárokat már nyíltan
támogató „agresszorrá” strukturálódott át a JNA Horvátországban. A JNA a szerb
többségi lakossal bíró területeken lévő horvát településeket, település
csoportokat, mivel már készen álltak, a szerb szakadárokkal együtt támadás alá
vették, melynek elsődleges szempontja volt, hogy a szerbek által többségi
területeken a vegyes lakosságú járásközpontok, települések esetében a horvát
rendőr posztokat, állomásokat és irodákat a szerb szakadárok elfoglalták.[21]
1991.
júliusban és augusztusban folyamatossá válnak a incidensek a szerb szakadárok,
az őket támogató JNA és a velük szemben álló horvát fegyveres erők, Rendőrség
(MUP), Nemzeti Gárda (ZNG), és Horvát Védelmi Erők (HOS) közt, Knin járásban, a
bánsági Glina és Kostajnica, Dvor na Uni járásban, a szlavóniai Eszék (Osijek)
és Vinkovci, Pélmonostor (Beli Manastir) járásokban, a nyugat- szlavóniai és
poszavinai Pakrác és Okucsányi[22] városokban.[23]
2.7.5.
Horvát védelem az offenzíva megállítására.
A
horvát védelmi erők (HOS), nemzeti gárdista egységek (ZNG), és rendőrség (MUP)
1991. tavaszára és nyarára még mindig nem rendelkezett úgy fegyverzetileg, mint
harcoló létszámban elég erősnek ahhoz, hogy megállíthassa a JNA offenzívát,
ezért a
horvát vezérkar intézkedett a JNA műveleti támadó irányaiban állomásoztatott
horvát erők megerősítésére. 1991. tavaszán a horvátok elsősorban a
rendőrségükre hagyatkozva, valamint a jórészt fegyvertelen civil önkéntesekre
alapozva próbált kooperálni. Ennek hathatósága azonban nem volt megfelelő,
melyre az 1991. júniustól folyamatossá váló szerb szakadár fegyveres támadások
és a JNA szakadárokat támogató
nyílt fellépése szolgált kellő bizonyossággal. Az eldurvuló szerb szakadár
atrocitások a horvát települések és horvát rendőrség ellen a horvát oldalról is
keményebb fellépést kívánt. Az egyre sűrűbb és kiszélesedő harci események
hatására, levonva a megfelelő konzekvenciát a horvát vezérkar, és úgy döntött,
hogy sokkal aktívabban és hatásosabban kell fellépnie, a JNA és szerb
szakadárokkal szemben. Elrendelték a JNA objektumainak, laktanyáinak blokád alá
vételét, a JNA mozgósított erőinek szigorú ellenőrzését azon horvátországi
régióban, ahol súlyos hadi helyzet alakult ki. A horvát vezérkar intézkedett
egy erőteljes mozgósításról, önkéntesek általi hadrafoghatóságról, az 1991.
májustól létrejött Nemzeti Gárda (Zbor Narodna Garda „ZNG”) feltöltése
érdekében, a Nemzeti Ellenállás mozgalom erőteljes bevonásáról a fontos
létesítmények védelmére, a már meglévő erők horvátországi
válsággócpontokra történő irányításáról, JNA erők laktanyáinak blokkolásáról. A
horvátok megindították az önkéntesek részére a katonai kiképzést, a haderő
regularizálását, koordinálhatóbbá, szervezettebbé tételét. Megkezdődött a nyílt
felkészülés Horvátország védelmére, valamint a JNA felkészülése a nyílt
támadásra és agresszióra. 1991. júliusra a horvát hadvezetés a
Nemzeti Gárda erőinek szervezett, átfogó irányítása végett létrehozta a Nemzeti
Gárda régiós parancsnokságait:
- „Zagreb” ZNG hadtest, mint központi manőverező katonai hadtest,
-Szlavónia és Baranya ZNG Parancsnokság
- Bánság és Kordun ZNG Parancsnokság
- Lika ZNG Parancsnokság
- Észak és Közép Dalmácia ZNG
Parancsnokság
Minden ZNG Parancsnokság területén
létrejöttek a horvát „köztársasági”, „regionális”, „járási” válság törzsek. 1991. nyarán sorra alakulnak meg a
regionális válság törzsek (stábok) vagy törzsek (RKS), majd ősz elejére a
városi és járási válság stábok (KS). Augusztus elején a horvát vezérkar létrehozta az operatív zóna parancsnokságokat
(OZ) és operatív csoportokat (OG). Az első volt a bánsági zóna. [24]
A ZNG
főparancsnokság 1991. tavaszán létrehozott gárdista dandárjai mellett, a ZNG
régiós parancsnokságok 1991. június végén megalakítják dandár szintű
egységeiket, illetve sorra alakultak meg az önálló zászlóaljak (samostalna
bojna „sb”), mindezek mellett továbbra is funkcionált a Horvát Védelmi Erők
(HOS) sajátságos egységeivel.
A
horvátok védelmi hadászati lépései jónak bizonyultak, mivel augusztusra
lelassították, illetve megállították a JNA térnyerő offenzív
műveleteinek javát. Augusztus tekintetében egyébként a hónap a legfontosabbnak
volt tekinthető. Mindamellett, hogy jelentős áldozatokat hozott a horvát
katonai és rendőri erőknél, illetve civil lakosság, újságírók és humanitárius
segélyszervezetek tagjai körében, ezen, hónapban jelentkezett a legtöbb számban
önkéntes a horvát erőkhöz, kialakították az ország védelmi stratégiájának
végleges formáját és a Horvát Kormány (Vlada) a nemzeti összetartozás keretében
intenzívebb tevékenységbe kezdett. A horvát elnök, Frányó Tudzsman (Franjo
Tudjman) látogatásokat tett a harctereken, harctereket érintő városokban („Petrinja,
Kostajnica, Novska, Nova Gradiska, Vinkovci, Vukovar, Zadar, Sinj”), nőt a
motiváció, nemzet tudat, nemzetvédelmi összefogás. Még továbbra is problémát
okozott a horvát erők
fegyverzeti ellátása, haditechnikai alul maradottsága, ezért minden úton a
beszerzést, hadizsákmányolást erőltették. Egyik legjobb akcióra 1991. augusztus
21-én került sor. 1991. augusztus 21-én a szlavónszki bródi (Slavonski Brod)
közel ötszáz fős nemzeti gárdista (ZNG), rendőri és nemzetvédelmi egység
sikeres akciót hajtott végre. Ennek során a város vasútállomásán lévő ötven fős
JNA katonával biztosított felszerelést, fegyverzetet szállító szerelvényt
elfoglalták és a hadianyagot zsákmányként megszerezték. Az akció nagyon
kockázatos volt, mert a városban a JNA diszlokált a helyi laktanyájában és
egyéb objektumaiban, valamint a Száva folyó boszniai oldalán lévő Boszanszki
Bród (Bosanski Brod) városban, járásában jelentős szerb nacionalista, rezervista
tevékenykedett. Szlavónszki és Boszanszki Bródot a Száva folyón átívelő híd
kötötte össze, melynek biztosítását a horvátok ZNG egysége kezdte meg, miközben
blokkolták a JNA szlavónszki bródi objektumát. A horvát rendőri erőket a
belvárosba és a vasút állomás környékére vonták össze az akció megkezdése
előtt. A sikeres akcióval jelentős fegyverzethez jutottak a horvátok,
felszerelve azzal a szlavónszki
bródi gárdista erőit (108. dandár). [25]
Tehát
1991. augusztus az egyik legsorsdöntőbb időszaknak tekinthető az egész
horvátországi háborúban. Augusztus második felében lényegében már nyílt
agresszió zajlott Horvátország ellen. A JNA és szerb szakadárok minden nap
Horvátország valamely harci gócpontjában támadta a horvátok lakta városokat,
falvakat. A támadások esetében szervezett, koordinált műveletekre került sor,
egyszerre több helyen több horvát települést ért támadás. A legintenzívebb nap
augusztus 25. volt, amikor egyszerre támadta a JNA és szerb szakadárság a
horvátokat „Vukovar, Podravska Slatina, Pakrac, Daruvar, Topusko, Sunja, Kostajnica,
Slunj, Saborsko, Otocac, Gospic, Krusevo, Sinj, Kijevo, Vrlika” nagyobb településeken és „Tordinci, Jankovci,
Tenja, Ernestinovo,
Vocarice, Stari Grabovac, Jasenovac, Gornji Vidusevac, Hrastovac, Sv. Rok,
Lovinac, Skradinski Rupe, Maljkovo” kisebb településeken. Ugyanakkor a
Horvátország azon részén, ahol nem alakultak ki harci gócpontok, az úgynevezett
„szabad” horvát zónákban a JNA az ott lévő objektumaiból rendszeresen kivonult
és provokatív jelleggel végig haladt a horvátok ellenőrizte településeken,
többek közt „Bjelovar, Krizevci, Karlovac, Varazdin, Sisak, Zadar, Gospic,
Virovitica”. Augusztus 25-26. közt egyértelművé vált, hogy a JNA nem érte el
célját, a városok, települések jelentős részét nem tudta ellenőrzés alá vonni.
Mindössze Novszka (Novska) és Jaszenovác (Jasenovac) poszavinai és nyugat-szlavóniai
járások egy részét, és két települést Dalmáciában, Kijevó (Kijevo) és Vrlika
(Vrlika) horvát településeket. A JNA a legintenzívebb erőit, páncélosokat, légi
erőt, folyami flottillát, tüzérséget Vukovár (Vukovar) város ellen vetett be,
de a horvátok kitartottak. [26]
A horvátok számára inspirációt adott a
haderő folyamatos feltöltése, önkéntesek jelentkezése, a fegyverzeti ellátás
lehetőségének bővülő palettája, a JNA objektumok blokkolása, sikeresen
végrehajtott katonai akciók, és a JNA erőinek több esetben történő
feltartóztatása, meghátrálásra kényszerítése. A horvát fegyveres erők egyre
szervezettebben tevékenykedtek, javult a koordináció és összeköttetés a hadnemek
és egységek közt, bővült a haditechnikai park, akár hadizsákmányolás, vagy
beszerzés útján. A horvátok már nyár végén megtervezhették ősz eleji átfogó
„országos” hadműveletüket, mely egybe sett a JNA szeptemberben elkezdődő
területszerző átfogó offenzív hadmozgásával. A horvátok a JNA objektumainak,
beleértve a fegyverzeti raktárakat elfoglalását el is kezdhették szeptember
elejétől. Ez volt a „laktanya harc” szakasza. Ez már egy másik fejezethez
tartozik, melyben a horvát honvédő háború első etapjának (1990. januártól 1992. januárig tartott) harmadik
periódusát (1991. szeptembertől tartott
az 1992. január 3-i szarajevói tűzszüneti megállapodásig) taglalja
szeptembertől 1991. év végéig esik szó a horvátországi katonai eseményekről.[27] Eddig
a melyben a horvát honvédő háború első etapjának első két periódusát taglaltam
1991. augusztus végéig.
[1] Kivéve
az 51. mechanizált dandár 1. harckocsizó zászlóalját, melyet a 10. hadtest
(Zagreb), 622. motorizált dandár (Petrinja) támogatására irányítottak 1991.
májusában. http: // darhiv. ffzg. unizg.
hr/ id/ eprint/ 2431/ 1/ DIPLOMSKI%2 0RAD%20-%20 Krunoslav% 20Simi%C4%87. pdf
[2] Radovan
Pavic: Krajine kao politicke tvorevine. https://www.matica.hr/vijenac/479/krajine-kao-politicke-tvorevine-19017/
[3] Radovan
Pavic: Krajine kao politicke tvorevine.
https://www.matica.hr/vijenac/479/krajine-kao-politicke-tvorevine-19017/
[4] https://sh.wikipedia.org/wiki/Autoput_Bratstva_i_jedinstva
[5] Radovan
Pavic: Krajine kao politicke tvorevine.
https://www.matica.hr/vijenac/479/krajine-kao-politicke-tvorevine-19017/
[6] Radovan
Pavic: Krajine kao politicke tvorevine.
https://www.matica.hr/vijenac/479/krajine-kao-politicke-tvorevine-19017/
[7] Radovan
Pavic: Krajine kao politicke tvorevine.
https://www.matica.hr/vijenac/479/krajine-kao-politicke-tvorevine-19017/
[8] Radovan
Pavic: Krajine kao politicke tvorevine.
https://www.matica.hr/vijenac/479/krajine-kao-politicke-tvorevine-19017/
[9] Radovan
Pavic: Krajine kao politicke tvorevine.
https://www.matica.hr/vijenac/479/krajine-kao-politicke-tvorevine-19017/
[10] A 9.
hadtest a haditengerészeti főparancsnokság stratégiai csoportjának (VPO-Split)
részét képezte, mint szárazföldi erő. A VPO stratégia csoportjának feladata
volt, a partvédelem, a szárazföld mélységi védelme Dalmáciában, a szigetek
védelme. 1991. év közepén a haditengerészet flottája Szplitben (Split) lévő
„Lora” haditengerészeti bázison állomásozott. A 9. hadtest Kninben, az 5.
haditengerészeti szektor Pulában, a 8. szektor Sibenikben, a 9. szektor a
montenegrói Boka Kotorban (Kumbor). A 9. hadtest 1988-ban alakult meg az akkori
9. motorizált divízióból, hadosztáályból. 1990. júliustól a hadtestet az alábbi
erők alkották: benkováci (Benkovac) 180. motorizált dandár, knini (Knin) 221.
motorizált dandár, szinji (Sinj) 316. motorizált dandár, knini 9. vegyes tüzér
ezred, 557. vegyes páncélosok elleni tüzér ezred, 9. műszaki zászlóalj, 70.
zászlóalj irányítás, 98. egészségügyi zászlóalj, 9. gépjárműves zászlóalj, 9.
atom-biológiai- vegyi támadás elleni század.
https://hrvatski-vojnik.hr/izvori-o-djelovanju-jna-i-srpskih-postrojbi-u-lici-protiv-republike-hrvatske-1991-1992/
[11] Davor
Marijan: Jugoslavenska narodna armija u agresiji na Republiku Hrvatsku 1990.-1992.
godine. Ministarstvo obrane, Zagreb, Republika Hrvatska
[12] A
dandárt alkotta; 221. knini motorizált dandárparancsnokság, 1. és 2. motorizált
zászlóalj, mechanizált zászlóalj, harckocsizó zászlóalj, szakasz irányítás,
csoport parancsnokság, hátországi ellátó bázis, „haubisa” tüzér divízió, vegyes
páncélosok elleni tüzér divízió, a légvédelmi könnyű tüzér ezred, műszaki
zászlóalj, felderítő század, katonai rendész század, század irányítás,
atom-biológiai-vegyi támadás elleni szakasz. Zapovijed nacelnika Generalstaba
OS SFRJ Komandi 5. vojne oblasti za organizacijsko formacijsku dogradnju JNA po
planu “Jedinstvo-3”. 1990., svibanj 15. Beograd.
https://hrvatski-vojnik.hr/izvori-o-djelovanju-jna-i-srpskih-postrojbi-u-lici-protiv-republike-hrvatske-1991-1992/
[13] Radovan
Pavic: Krajine kao politicke tvorevine.
https://www.matica.hr/vijenac/479/krajine-kao-politicke-tvorevine-19017/
[14] A
dandárt alkotta; 1. számú motorizált zászlóalját, 1. számú mechanizált és 1.
harckocsizó zászlóalját, műszaki zászlóaljának egy századát, szakaszirányítási
parancsnokságát elsődleges harckészültségbe helyezte. Tartalék harckészültségi
szintre emelet a dandár 2. motorizált zászlóalját, a „haubica” tüzér
divízióját, a vegyes páncélosok elleni tüzér divízióját, a légvédelmi könnyű tüzér
ezredét, műszaki zászlóalját, felderítő századát, atom-biológiai-vegyi támadás
elleni szakaszát.
https://hrvatski-vojnik.hr/izvori-o-djelovanju-jna-i-srpskih-postrojbi-u-lici-protiv-republike-hrvatske-1991-1992/
[15] https://www.mycity-military.com/Ostalo-5/Kopnene-jedinice-Vojske-Jugoslavije_9.html
[16] Radovan
Pavic: Krajine kao politicke tvorevine.
https://www.matica.hr/vijenac/479/krajine-kao-politicke-tvorevine-19017/
[17] https://repozitorij.ffst.unist.hr/islandora/object/ffst%3A3290/datastream/PDF/view
[18] 1991.
őszétől ezen, hajózó taktikai harccsoportok három periódusban „1991. szeptember
17-23., október 3-11., november 8-tól december 3-ig” a tengerről támadták a horvátok kontrolja
alatti tengerparti zónát, „Sibenik szeptember 16-18., Zadar október 06-
november 11., Split november 14-15., Korcula november 16.,” városokat és a
szigeteken lévő horvát erőket.
Decemberben a JRM „TG Dubrovnik” kotori hajózó taktikai csoportja,
november 8- december 3. közt a dél-adriai szektorban vette tűz alá Dubrovnikot.
A JRM ötödik taktikai csoportja, a „TG- Losinj”, mely a pulai 5.
haditengerészeti szektor (VPS) komponált. Ezen taktikai hajócsoport feladata
volt az Észak- Adria kontrolja.
[19] A JNA
boszniai bihácsi (Bihac) járási hadianyag „TO” raktárakból felfegyverezte a
„SAO Krajina” szakadárjait 1991. áprilistól júlusig. Dosije: JNA u ratovima u
Hrvatskoj i BiH Belgrad Juni 2018. www.hlc-rdc.org
[20] Dosije:
JNA u ratovima u Hrvatskoj i BiH Belgrad Juni 2018. www.hlc-rdc.org
[21] Davor
Marijan: Jugoslavenska narodna armija u agresiji na Republiku Hrvatsku
1990.-1992. godine. Ministarstvo obrane, Zagreb, Republika Hrvatska
[22] „Okucani”
város az 1990. években és 1991. évben Jugoszlávia „Nova Gradiska” központi
járása alá tartozott. A szerb szakadárok miután Okucsányi városhoz tartozó
területet és a várost elfoglalták, létrehozták önálló „Okucani” járásukat, azt
kiszakítva „Nova Gradiska” járás alól.
[23] Mihaela
Curic: Raspad Jugoslavije.,Sveuciliste Jurja Dobrile u Puli Filozofski
fakultet., Davor Marijan : Jugoslavenska narodna armija u agresiji na Republiku
Hrvatsku 1990.-1992. godine.Ministarstvo obrane, Zagreb, Republika Hrvatska
[24] https://www.ex-iskon-pleme.com/t28008-skice-iz-domovinskog-ratakolovoz-mjesec-1991-godine-kada-je-pocela-otvorena-agresija-na-hrvatsku
[25] https://www.ex-iskon-pleme.com/t28008-skice-iz-domovinskog-ratakolovoz-mjesec-1991-godine-kada-je-pocela-otvorena-agresija-na-hrvatsku
[26] https:// www. ex- iskon- pleme. com/t28008- skice- iz- domovinskog-
ratakolovoz- mjesec- 1991- godine-kada- je- pocela- otvorena- agresija-na-
hrvatsku,
https: // www.ex-iskon-pleme.com/t28008-skice-iz-domovinskog- ratakolovoz-
mjesec-1991-godine-kada-je-pocela-otvorena-agresija-na-hrvatsku, http:// www. srpskioklop. paluba.
info/jna/u_ratu. htm, https:// hrcak .srce.hr/file/4445
[27] Stratégiai szempontból Horvátország honvédő háborúját (Domovinski rat „DR”) lényegében három plusz egy etapra bonthatjuk. Első etap 1990. januártól 1992. januárig tartott. A második etap 1992. januártól 1995. májusig tartott, a harmadik etap pedig 1995. májustól 1995. augusztusig. A negyedik plusz etap 1995. augusztustól kezdődő időszakot ölelte fel egészen a háború végéig, 1996-ig . Az első etapot stratégiai szempontból három periódusra bonthatjuk fel . A horvát fegyveres erők és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) közt folyó háború első etapját, szakaszát, mely az 1990. tavaszi választásoktól az 1992. január 3-i Szarajevóban (Sarajevo) megkötött tűzszüneti megállapodás zárt le, három kisebb periódusra bonthatjuk. 1990. május közepétől, a horvát HDZ párt győzelmével és a horvát területvédelmi erők felfegyverkezésével folytatódó időszakkal kezdődött a Horvátország –JNA közti háborús első periódusa, mely 1991. márciusig tartott a nyugat-szlavóniai Pakrác (Pakrac) városban kitört horvát-szerb fegyveres incidensig. A második periódus a „pakráci” incidenstől tartott a JNA Baranya, és a dalmáciai Kijevo falu elleni katonai műveletéig, 1991. augusztusig. A harmadik periódus 1991. szeptembertől tartott az 1992. január 3-i szarajevói tűzszüneti megállapodásig.
Az írásmű nem tudományos
jellegű, szerkezetében, tartalmában annak nem felel meg. A forrásokat az írásos
anyag végén tüntettem fel.
SZERKESZTETTE:"Szatmári"
A szerkesztett anyag
bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a
Facebook oldalunkon:
https://www.facebook.com/groups/1661385440810107/
vagy email-en. program5000@gmail.com
A fent írott szöveg más
fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása,
beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni a szerzőt és a forrás
linkünket !!!
A TÉMÁT A 3. RÉSZ/1.
FOLYTATJUK.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése