JUGOSZLÁVIA FOLYAMI HARCI FLOTTILLÁJÁNAK (RRF)
HAJÓI
1945-1992.
Monitorok
A folyami monitorok[1]
már az első és második világháborút megelőző időszakban is fontos szerepet
játszottak a határvédelemben az akkori Királyi Jugoszlávia haditengerészetében.
A folyami járőrhajókat a jugoszlávok a Duna és Tisza folyók határvízi
területére irányították újvidéki (Novi Sad) folyami flottilla parancsnokság
irányítása alá. A flottilla Nóvi Szád (Novi Sad) vajdasági dunaparti városban
állomásoztatta hajózó erőinek főparancsnokságát, melyhez hozzátartozott a belgrádi
és sapáci (Sapac) bázis is. Emellett továbbá flottilla felügyelte az
albániai-jugoszláv határvízi részt az Ohrid tavon (Ohridsko jezero), a
Preszpanszkó tavon (Prespansko jezero) és a Skodra tavon (Skadransko jezero). A flottilla ellenőrizte a Duna, Száva, Tisza, Dráva, Drina és Kupa
folyókat.
1918-1921 közt az Osztrák-Magyar
Monarchia (OMM) hadi folyami flottájából a jugoszlávok hadizsákmányként megszerezték a „Temes” monitort, „Száva” monitort, a
„Bosna” monitort, a „Bodrog” monitort”, a „Enns” és a „Kőrös” monitort. Miután a jugoszlávok birtokába kerültek a folyami monitorok, elsőként
átkeresztelték őket, így a „Temes” új azonosító neve „Drina” lett, a „Bosna” új
neve „Vardar”, a „Száva” pedig „Soca”, a „Bodrog” új neve „Sava”, az „Enns” új neve
„Drava”, a „Kőrös” új neve pedig „Morava”.
A „Temes” monitor 1903-ban az újpesti (Budapest)
„Danubius-Schoenichen-Hartmann” hajógyárban épült, mint „Temes” osztályú folyami monitor.1918-20-ban
hadizsákmányként került a Királyi Jugoszláviához (akkori Szerb- Horvát-
Szlovén Királyság) birtokába, ahol „Drina” néven szolgál 1920-ig, majd eladásra
került Romániának.[2]
A „Száva” monitor 1914-ben a „Stabilimento
Tecnico Triestino”[3]
hajógyár linzi (Linz) üzemében épült az Osztrák-Magyar Monarchia (OMM) „Száva”
osztályú folyami monitorjaként. 1918-20-ban hadizsákmányként a jugoszlávokhoz
került, ahol „Soca” néven szolgálatba állították 1920-ig, majd eladásra került
Romániának.
A 61.4 méter hosszú, 10.5 méter széles, 600 tonnás, 1600
lőerős motorral meghajtott „Bosna” monitor 1914-ben épült a trieszti
„Stabilimento Tecnico Triestino” hajógyárban, mint a „Temes” osztályú monitor. 1915-ben szolgálatba
állta az Osztrák-Magyar Monarchia (OMM) folyami flottillájában. 1918-ban a
SZHSZK hadizsákmányaként folytatja pályafutását, mint „Vardar” és 1944-ig
szolgált, amikor áprilisban elsüllyesztették[4].
A 60.2 méter hosszú, 10.3 méter széles, 536 tonnás, 1560
lőerős motorral meghajtott „Enns” monitor 1912-ben készült el az osztrák
„Stabilimento Tecnico Triestino”[5] hajógyár
linzi (Linz) üzemében, mint „Enns” osztályú monitor és állt 1914-től az OMM
folyami flottillájába. 1918-20-ban hadizsákmányként a SZHSZK birtokába került,
ahol „Drava” néven 1941. áprilisáig szolgált. Április 12-én a német légierő
lebombázta[6].
1942-ben kiemelésre került és a magyarországi újpesti hajógyárban felújítottál.
1946-ban visszaadták Jugoszláviának, ahol 1949-ben leselejtezték.
1890-ben épült meg az újpesti (Budapest) "
Danubius-Schoenichen & Hartmann" hajógyárban a 54 méter hosszú, 9
méter széles, 448 tonnás 1200 lőerős motorral meghajtott „Körös” monitor, mint
„Szamos” osztályú monitor és állt szolgálatba az OMM folyami flottillájában.
1918-20-ban hadizsákmányként a SZHSZK birtokába került, ahol „Morava” néven
1941. áprilisáig szolgált. Április 12-én elsüllyesztették. 1944-ben a
németbarát „horvát nemzeti állam NDH” kiemeli és felújítja. Az NDH folyami
flottillájában „Bosna” néven 1944. júniusig szolgált, mikor is aknára futott. A
hajótestet végül 1945-ben szétszedték.[7]
Az 56.2 méter hosszú, 9.5 méter széles, 380/440 tonnás,
1400 lőerős motorral meghajtott „Bodrog” szintén 1903-ban épült az
osztrák-magyar haditengerészet újpesti (Budapest) „Danubius-Schoenichen-Hartmann”
hajógyárban, mint a „Temes” osztály monitorja. 1918-ban a SZHSZK
hadizsákmányaként szolgált „Sava” néven 1941. áprilisig, amikor is
elsüllyesztették, de a németbarát „horvát nemzeti állam NDH” kiemelte és
felújította. Az NDH saját folyami flottájába állította szolgálatba „Sava” néven
egészen 1944-ig, amikor ismét elsüllyedt. A jugoszlávok viszont 1952-ben
kiemelték és újjáépítették, és a dunai újvidéki „Novi Sad” kikötőbe került,
ahol 1966-ban „Dalj” néven, majd 1973-ban NS 3952-es számon úszó állóhajóként
üzemelt.
A jugoszlávok a hadizsákmányként megszerzett monitorokat ellátták saját
fegyverzetükkel, mely során általánosságban egy vagy két darab 120. mm-es
ágyúval, két vagy három 66 mm-es ágyúval, 120 mm-es aknavetővel, 40 mm-es
légvédelmi ágyúval és géppuskákkal szerelték fel a hajókat.
[8]
A
felújított „Sava”. forrás: https://www.reddit.com/r/TheGreatWar/comments/avn5b7/river_monitor_sava_also_known_as_sms_bodrog_an/
[1]
A tengeri monitornál kisebb, kis merülésű hajó. Páncélzattal, valamint a
könnyűtüzérségen kívül rendszerint közepes űrméretű ágyúkkal is felszerelik. A
legnagyobb folyami hadihajó. Egyes folyami monitorok vízkiszorítása 1000 tonna
körüli. Az első és második világháborúban, a dunai harcokban, továbbá 1945-ben
az Amur menti harctevékenységekben
fontos szerepet játszottak. forrás: Wikipedia
[2] Bojana
Dimitrijevica :"Jugoslovenska Narodna Armija 1945-1959
[3] https://military.wikia.org/wiki/Stabilimento_Tecnico_Triestino
[4] http://www.hajoregiszter.hu/katalogus/gozuzemu_folyami_hadihajok;E,I.
[5] https://military.wikia.org/wiki/Stabilimento_Tecnico_Triestino
[6]
Április 12-én a német légierő „Junkers” Ju-87-es katonai repülője támadást
intézett a KJRM Duna folyón állomásozó „Drava” monitora ellen. Bár a „Drava”
háromszáz milliméteres fedélzeti páncélja állta a „sarat”, a többszöri német
támadás következtében a hajó megrongálódott és elsüllyedt. 1942-ben kiemelésre
került és a magyarországi újpesti hajógyárban felújítottál. 1946-ban
visszaadták Jugoszláviának, ahol 1949-ben leselejtezték. http: // istorija 20
veka. rs/ wp- content/ uploads/ 2017 / 11 / 2014_1_06_Dimitrijevic. pdf, http:
// www. pogledi. rs/ forum/ Thread-jugoslovenska-kraljevska-ratna-mornaica
[7]
, https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_monitor_Sava, https: // en.
wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_monitor_Drava, https: // en. wikipedia. org/
wiki/ SMS_K%C3%B6r%C3%B6s, http:// www. kuk- kriegsmarine. it/ navi/ navi-
a-vela/ laudon/ scheda- nave-de.html, http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm, http://
www. hajoregiszter. hu/ katalogus/ gozuzemu_
folyami_hadihajok/bosna_tipusu_monitor/1366 , http:// www. paluba. info/ smf
/index. php? topic=12758.0
[8]
A „Drava” hajót felszerelve egy darab 120. mm-es D 45-ös ágyúval, három darab
120.mm-es D 10-as „haubica” ágyúval, két darab 66 mm-es D 50-os légvédelmi
ágyúval, egy darab 15 mm-es géppuskával, hét darab 7.9 mm-es Skoda
géppuskával. A „Vardar” hajót
felszerelték egy darab 120. mm-es D 45-ös ágyúval, két darab 120.mm-es D 10-as
„haubica” ágyúval, két darab 66 mm-es D 26-os légvédelmi ágyúval, két darab
„Flak” német 40 mm-es légvédelmi ágyúval, nyolc darab 7.9 mm-es Skoda
géppuskával . A „Morava” hajót ellátták
két darab 120.mm-es D 35-ös ágyúval, két darab 66 mm-es D 45-ös, egy darab
„Flak” német 40 mm-es légvédelmi ágyúval, négy darab 7.9 mm-es Skoda
géppuskával . A „Sava” hajót ellátták
két darab 120.mm-es D 35-ös ágyúval, egy darab 66 mm-es D 18-os légvédelmi
ágyúval, egy darab „Flak” német 40 mm-es légvédelmi ágyúval, öt darab 7.9 mm-es
Skoda géppuskával . http: // www. odbrana. mod.g ov. rs/s pecijalni %2 0prilog
/ 126 /O dbrana % 20238 % 20-% 20 Specijalni %2 0brilog%
20126%20-%20Vek%20RF.pdf, László Benczur
és Karoly Csonkareti: "Haditengereszek es folyamörök a Dunán"https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_monitor_Vardar, https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_monitor_Sava, https: // en. wikipedia. org/ wiki/ Yugoslav_monitor_Drava, https: // en. wikipedia. org/ wiki/ SMS_K%C3%B6r%C3%B6s, http:// www. kuk-
kriegsmarine. it/ navi/ navi- a-vela/ laudon/ scheda- nave-de.html, http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm, http:// www. hajoregiszter. hu/ katalogus/ gozuzemu_
folyami_hadihajok/bosna_tipusu_monitor/1366 , http:// www. paluba. info/ smf
/index. php? topic=12758.0
Folyami Páncélos Csónakok (hajók), rohamcsónakok.
A II. Világháború során a már harminc éve
szovjetek által gyártott, népszerű folyami páncélozott roham motoros
csónakjából (OC), a jugoszlávok 1944-ben a szovjetektől megkaptak két darabot a
„1124”[1] és „1125”[2].
Ezen hajók ideálisak voltak a dunai szolgálatra. Kiválóan lavíroztak és nagyon
jó navigálhatók voltak a sekélyebb vizeken, szigetek közt. A szovjetek viszont
a hajókkal nem adták a fegyverzeti kupolákat, melyek egyébként a T-28 és
T-34-es tankokra készült el. A 1124-es nagyméretű volt, mint a 1125-ös. A
hajókat a jugoszlávok „Recni
Oklopni Camac” (ROC) elnevezéssel állították szolgálatukba, így a 1124-es a
ROC-200-as, a 1125-ös a ROC-201-es azonosítóval látták el. Mindkét hajó 1944.
februárban egy német támadás során Vukovárnál elsüllyedt. 1951-ben emelték ki a
jugoszlávok a két hajót, amit felújítottak és átkeresztelték őket.
ROC-202. forrás:www.paluba.info
[1]
Két
egyenként 900 lóerős benzinmotorral meghajtott 50/52 tonnás, 25.3 méter hosszú
és 4.1 méter széles, tizenhét fő szállítására
alkalmas nagyméretű, maximális 30 tengeri csomóval közlekedő motoros csónak,
vagy hajó „Veliki Oklopni Camac” (VOC). http:/ /jna- sfrj. forumbo. net/ t890p 350- recna- flotila, http:// navyworld. narod. ru/Monitori.htm
[2]
Egy 800 lóerős benzinmotorral meghajtott 27/30 tonnás, 22.65 méter hosszú és
3.55 méter széles, tizenhárom fő szállítására alkalmas kisméretű, maximális 20
tengeri csomóval közlekedő motoros csónak, vagy hajó „Mali Oklopni Camac”
(MOC). http:// jna- sfrj.f orumbo. net/ t890 p 350- recna- flotila, http: //
navyworld. narod. ru/ Monitori. htm
A korábbi ROC-200-as új megnevezése
ROC-201-lett, a korábbi ROC-201-es pedig a ROC-202-es lett. A felújított
hajókat 1951-ben szolgálatba állították a folyami flottában.
A
jugoszlávok a korábbi szovjet „OC” 1125-ös hajó mintájára elkészítették
1958-ban a belgrádi „Tito” hajógyárban az 51.6 tonna súlyú, 25 méter hosszú,
4.05 méter széles, két egyenként 1500 lóerős benzinmotorral meghajtott „3B
Oklopni Camac” (okc 3B) szériájú motoros páncélos hajói, mely „Recni Oklopni
Camac” (ROC) elnevezéssel által a folyami flottilla szolgálatába. A hajók a
ROC-203 és ROC-204 azonosítót kapták meg. A ROC 201., 202., 203., 204-es hajók
egészen 1964-ig szolgáltak a haditengerészetben. A hajókat felszerelték két
darab 20 mm-es légvédelmi ágyúval (PAT)[1].
A
jugoszlávok 1945-ben a szovjetek közreműködésével öt darab német gyártású, és a
német haditengerészetben nehéz támadó „roham” csónakként (Schwere Sturmboot)
funkcionáló „Stubo 42” szériájú motoros hajóra tettek szert. A rohamcsónakokat
a szovjetek foglalták le hadizsákmányként a Duna prahovói részénél
1944-ben. A jugoszlávok ellátták „J” az
az „jurisni camci” (rohamcsónak) azonosítóval, így az öt csónak ; J-1., J-2.,
J-3., J-4., J-5. megjelöléssel léptek a jugoszláv folyami hadiflotta
kötelékébe, ahol 1952-ig szolgáltak.[2]
Folyami deszantolók a JRM szolgálatában
A II. Világháborút követően a jugoszlávok a németektől
megszerzett hadizsákmány deszantoló motoros csónakokat, hajókat elkezdték
megjavítani, felújítani. Elsőként négy darab műszakista „Pionier-Landungs-Boote
Typ 40”[3] típusú
folyami deszantoló hajó „„Rijecki Desantni Splav”(RDS), majd újabb két darab
deszantoló került a jugoszlávok birtokába, így összességében hat darabbal
rendelkeztek; RDS-501., 502., 503., 504., 505., 506. A deszantolók 1950-től
1964-ig szolgáltak. A hajók normál súlya 15.tonna, terhelt súlya pedig 40.
tonna volt. Hosszuk 18.67 méter, szélességük pedig 6.5 méter volt. Két darab,
egyenként 225 lóerős dízelmotor hajtotta meg a 18-26 km/h-val a deszantolókat,
melyek 1960-1964-ig szolgáltak.
A jugoszlávok további öt darab német „Marinefahrprahm”[4] típusú deszantolót
szereztek meg hadizsákmányként. A tengeri deszantolókat „Rijecka Tenkosovac”
(RTK) megnevezéssel felújították[5] és RTK-401., 402., 403., 404., 405.
megnevezéssel szolgálatba állították 1951-től 1960-1964-ig. A hajók normál súlya
225 tonna, terhelt 228 tonna volt. A hajók hossza 46.5 méter, szélessége pedig 6.5 méter volt. Három
darab egyenként 225 lóerős dízelmotor hajtotta
meg a 17-27 km/h-val.[6]
meg a 17-27 km/h-val.[6]
 |
„RDS-502”
deszantoló. forrás:www.paluba.info
|
[1] http://
jna- sfrj.f orumbo. net/ t890 p 350- recna- flotila, http: // navyworld. narod.
ru/ Monitori. htm
[2] http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#J1
[3] http://www.lexikon-der-wehrmacht.de/Waffen/Pionierlandungsboot40.htm
[4] https://de.wikipedia.org/wiki/Marinef%C3%A4hrprahm
[5] http://tehnika.lzmk.hr/desantni-brod/
[6]
1975-1984.
közt a Jugoszláv Haditengerészet Korcsula sziget Vela Luka városban működő
„Greben” hajógyárában tengeri szolgálatra megkezdte a deszantoló rohamcsónakok
„DJC 22”[1]
széria legyártását, melyből öt
darabot; „DJC-621, DJC-625, DJC-630, DJC-631, DJC-632, 1987-től átad a kumbori 8. „DJC” osztagából a belgrádi
folyami hajózási katonai hajógyárnak „Tito” (később Brodotehnika). A hajókat
folyami célra történő átalakítás után 1995-től az újvidéki (Novi Sad) folyami
hadi flotta kapta meg, mint „22- 441” osztályú deszantoló hajókat „desantni
brod” (DB). A http://navyworld.narod.ru/PDS.htm weboldal tekintetében az RRF négy
darab, a korcsulai Vela Luka „Greben” hajógyárban épített deszantolót kapott
meg. 1995-ben. Ezek közt volt a DJC-621-es, melyet DB-413 „Taras” néven kezdte
meg szolgálatát a Dunán, a DJC-625-ös, mely DB-411 „Becej” néven kezdte meg
szolgálatát a Dunán, a DJC-630-as, mely DB-414 „Begec” néven kezdte meg
szolgálatát a Dunán, a DJC-631-es, mely DB-415 „Sajkas” néven kezdte meg
szolgálatát a Dunán, a DJC-632-es, mely DB-412 „Belegis” néven kezdte meg
szolgálatát a Dunán.[2]
A
deszantolók nyolcvan katona, vagy hat tonna teheráru szállítására volt
alkalmas. Maximális sebességük 60 km/h óra volt, melyet két „MTU 8V-331
„Castoldi Jet” egyenként 640 kW” dízelmotor eredményezett. A 42 tonnás, 22.3
méter hosszú, 4.8 méter széles hajókat ellátták két „egycsövezetű” 20 mm-es M-71
Oerlikon/Hispano légvédelmi ágyúval és egy 30 mm-es „BP-30” aknavetővel. A tájékozódást „Decca 101” brit navigációs radar segítette.[3]
 |
| A 414 és a 413-as. forrás: http://navyworld.narod.ru/PDS.htm#DJC621 |
 |
| RTK-402. forrás: https://www.facebook.com/pages/category/Community/Re%C4%8Dna-Ratna-Flotila-Srbije-RRF-153637488016650/ |
 |
RTK-401. forrás: www.paluba.info
|
[1] A „22”
széria: „DJC-621 ., DJC-622 ., DJC-623 , DJC-624 ., DJC-625 ., DJC-626. ,
DJC-627. , DJC-628 ., DJC-629 ., DJC-630 ., DJC-631 ., DJC-632 ..
[2]
http:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601, https:/ /en. wikipedia.
org/wiki/ Serbian_River_Flotilla, https:
// www. mycity- military. com/ Ostalo-4/Recna-Ratna-Flotila-perspektive-i-r
azvoj.html, http:// www. vs. rs/sr_lat/o-v ojsci/n aoruzanje/ snage-i-sredstva-
plovnih-jedinicahttp:// navyworld. narod. ru/ PDS.htm# DJC601
[3] https:// hr. wikipedia. org/ wiki/DJB-103, Ratna mornarica" 1945-1985, http:// www. paluba.
info/smf/index. php/ topic, 12391.15.html
A jugoszláv hadsereg 1976-ban Angliától vásárolt meg
nyolc darab „gyors deszantoló csónakot” (BDC); BDC-81., 82[1].,
83., 84., 85., 86., 91.,92.). A csónakokat a Korcsula szigeten lévő Vela Luka
városban működő „Greben” hajógyárban regisztrálták és szolgálatba helyezték a
Jugoszláv Haditengerészetbe[2].
A BDC-91 és 92 a folyami flottillához kerültek. A deszantolók normál súlya 4.6
tonna, terhelt pedig 6.4 tonna volt. Szélességük 2.74 méter, hosszúságuk 7.37
méter volt (91 és 92-esek 7.14 m.). Három darab 99 kW-os „Johnson” benzinmotor
hajtotta meg a háromszemélyes csónakokat 26/38.5 tengeri csomóval. Három tonna
teheráru szállítására volt képes, de felhasználható volt diverziós búvár
tengeralattjárók R-1 és R-2 szállítására (egy darab R-2-es vagy két darab R-1-es).[3]
A DC-101 és
DC-102 1984-ben készültek el a Korcsula szigetén lévő Vela Luka város „Greben”
hajóüzemében, mint gyalogságot szállító deszantoló kishajók. A folyami flottába
álltak szolgálatba. A hajók normál súlya 5.6 tonna, terhelt 11 tonna,
hosszuk 11.30 méter, szélességük pedig 3.10 méter volt. A hajók műanyagból
készültek el, két darab egyenként 96 kW-os dízel motor maximális 20 tengeri
csomóval. A folyami deszantolók harminc felszerelt katonát tudtak szállítani.
 |
DC-101. forrás:www.paluba.info
|
[1]
1991. szeptemberében a Jugoszláv Néphadsereg és a horvát honvéd erők közti
harcok során Sibenikben hadizsákmányként a horvátok birtokába került.
http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,16914.45.html
[2]
http://www.greben.hr/
[3] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=16914.45
Járőrhajók
A Jugoszláv Királyi Haditengerészet
1930-as évben hadrendbe állította motoros járőrhajóit; „Granicar” és „Strazar”,
az Ohrid tavon. A két hajó 1924-1929. időszakban készült el a németországi
Regensburg városban lévő "Hitzler Werft" hajógyárban. Mindkét hajó az
1930. októberében kezdte meg szolgálatát a KJRM-ben, mint határőrizeti
járőrhajók, a folyami flottilla kötelékében.
A „Granicar[1]”
súlya 30 tonna volt, hossza 18.2 méter szélessége pedig 3 méter. A hajót egy
darab dízelmotor hajtotta meg maximális 10.7 tengeri csomóval. Fegyverzetét két
47 mm-es ágyú és egy 8 mm-es géppuska alkotta. 1941-ben, jugoszlávok
kapitulációjával a „Granicar” hajót a személyzet elsüllyesztette. A hajót a
németek kiemelték és birtokba vették, majd átadták az olasznak
hadizsákmányként. Az olaszok hadiflottájukba szolgálatba állították. Az olasz
1943-as őszi kapituláció után a hajó, még ezen év októberében visszakerült a
németekhez, akik akkori bolgár szövetségeseiknek adták át 1944-ben. A
„Granicar” 1944. májusában visszakerült a Jugoszláv Haditengerészethez, ahol az
Ohrid tavon látott el határvédelmi szolgálatot. 1944. szeptembertől, miután a
bolgárok visszavonták katonai erőiket a jugoszlávokkal szemben, a hajót
turisztikai célra használták fel.
A „Strazar[2]”
hasonló adatokkal rendelkezett, mint „testvére” a „Granicar”. 1941-ben,
jugoszlávok kapitulációjával a hajót a jugoszlávok elsüllyesztették. A németek
kiemelték és átadták az olasznak hadizsákmányként. Az olaszok hadiflottájukba
szolgálatba állították. Az olasz 1943-as őszi kapituláció után a hajót a
németek újra birtokba vették 1943. októberében, és az akkori bolgár
szövetségeseiknek adták át 1944-ben. A „Strazar” 1944. májusában visszakerült a
Jugoszláv Haditengerészethez, ahol az Ohrid tavon látott el határvédelmi
szolgálatot. 1944. szeptembertől, miután a bolgárok visszavonták katonai
erőiket a jugoszlávokkal szemben, a hajót "Ilinden" néven turisztikai
célra használták fel.
A Jugoszláv Királyság a két járőrhajó
mellett további három határőrizeti motoros hajót (csónakot) állított
szolgálatba 1928. évben az Ohrid tavon. Mindhárom hajó, „OM I, OM II, PM I”[3]ugyan
ott épült meg, ahol a „Granicar” és „Strazar”, az az a németországi
Regensburban lévő hajógyárban.[4]
A jugoszlávok
birtokába került egy rövid időre két könnyű motorcsónak „Wels, Barsch”[5],
és további két folyami járőrhajó „Vedeta 1. és 2.”[6]
. A „Wels” csónak „Bregalnica” néven, a „Barsch” pedig „Neretva” néven
szolgáltak a jugoszlávok folyami flottillájába, de 1920-ban visszakerültek az
osztrákok és magyarokhoz. A „Vedeták” 1929-ig szolgáltak. A „PC” avagy
„RPC” 101-105. sorozat. Az RPC-101 német folyami járőrhajóként „Fluβ Raumboote”
(FR) szolgált a dunai német flottában. 1944-ben a harcokban a Dunán Pancsevó és
Zemun közt elsüllyedt, megrongálódott, de a jugoszlávok hadizsákmányként
kiemelték és felújították, majd szolgálatba állították egyes adatok alapján
1951-ig, de van forrás ami 1960-ig a jugoszláv folyami flottában szerepelteti. A
hajó súlya 19 tonna volt, hossza 17.75 méter, szélessége pedig 3.35 méter. Két
darab egyenként 190 lóerős dízel motor hajtotta meg a hajót. [7] Az
RPC-102, 103 és 104 valamint 105 hajók szintén hadizsákmányként kerültek a
jugoszlávokhoz. A hajók korábban a németek szolgálatában segéd-támogató járőr
hajóként funkcionáltak „Fluβ Hilfs Räumboote „ (FHR).
 |
PC-202. forrás:www.paluba.info
|
[1]
http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm
[2]
http: // navyworld. narod. ru/ Monitori.htm
[3]
Mindhárom járőrcsónakot az 1941-es jugoszláv kapituláció során a németek vették
birtokba és az Azovi tengerre szállították. http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm
[4]http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm
, http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=6679.0
[5] „Wels” 1915-ben az újpesti (Budapest)
"Ganz és társa Danubius Gép- Waggon- és Hajógyár R.T." hajógyárában
készült el. A magyar dunai flottillában szolgált, majd az I. Világháború végén
a jugoszlávok hadizsákmányaként végezte, mint „Bregalnica” nevű határőr motoros
csónak. 1920-ban a Szövetségi Katonai Bizottság” döntése alapján a csónak
visszakerült Magyarország tulajdonába, ahol 1921-22-től 1945. májusig „Szeged”
néven szolgál a Dunán hadinaszádként. „Barsch” 1915-ben az újpesti (Budapest)
"Ganz és társa Danubius Gép- Waggon- és Hajógyár R.T." hajógyárában
készült el. A magyar dunai flottillában szolgált, majd az I. Világháború végén
a jugoszlávok hadizsákmányaként végezte, mint „Neretva” nevű határőr motoros
csónak. 1920-ban Ausztriához kerül, majd 1929-nem Magyarországhoz, ahol „Baja”
néven szolgál a Dunán 1945-ig hadinaszádként, majd 1945-1949-ig jégtörőként.
http://navyworld.narod.ru/Monitori.htm
[6] A Vedeta 1. és 2. 1916-1917. közt
készültek a odesszai orosz „К.О. Revensko” hajógyárban. 1923-ban kerültek
jugoszlávokhoz, ahol 1929-ig szolgáltak V1 és V2 elnevezéssel a folyami
hadiflottában. http:// navyworld. narod. ru/Monitori.htm
[7]
https://www.mycity-military.com/Ostalo-4/Nekoliko-nedoumica-iz-istorije-nase-recne-ratne-flotile-posle-1945-god_3.html
1944. októberében a jugoszlávok lefoglalták a hajókat.
Elsőként hármat javítottak meg és újítottak fel, majd a negyediket később. A
hajók normál súlyúk 14.2 tonna, terhelt
pedig 16 tonna volt, hosszúk 13.5 méter, szélességük pedig 3.42 méter volt. Egy
darab 80 lóerős dízel motor hajtotta meg a hajókat.[1] A hajók
1951 előtt új azonosítóval látják el, mely a „Patrolni Camci„ (PC) jelölés
mellett a 201-től 205-ig szerepeltetett számokat kapták meg, az az a PC-101 a
PC-201-es, a PC-102 a PC-202-es, a PC-103 a PC-203-as, a PC-104 a PC-204-es, a
PC-105 a PC-205-ös lett. A járőrhajókat felszerelték egy darab „kétcsövezetű”
12.7 mm-es géppuskával és egy darab 20 mm-es légvédelmi ágyúval. A hajók 1960-ig szolgáltak.[2]
 |
PC-201. forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t890p375-recna-flotila
|
 |
"RPC-111” JNA (JRM) járőrhajója. forrás: http://jna-sfrj.forum-aktiv.com/t890p200-recna-flotila
|
[1]
https://www.mycity-military.com/Ostalo-4/Nekoliko-nedoumica-iz-istorije-nase-recne-ratne-flotile-posle-1945-god_3.html
[2] http://mycity34.rssing.com/chan-9143452/all_p1.html
Az RPC-111 „Jadar”[1] 1956-ban
épült a belgrádi „Tito” hajógyárban és állt
a a Jugoszláv Folyami Flotta szolgálatába. A hajótest alumíniumból és acélból
épült. Normál súlya 27.5 tonna, terhelt pedig 29.2 tonna volt, hossza 24.4
méter, szélessége pedig 4.4 méter volt. Két darab 220 lóerős dízelmotor
hajtotta meg maximális 33 km/h-val. A hajót ellátták fegyverzettel, két darab
20 mm-es légvédelmi M 71-es „Oerlikon” ágyúval.[2]
 |
| RPB-216 „Timok”. forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t890p375-recna-flotila |
[1]
A „Jadar” nevet a hajó elődjéről kapta meg. Elődje a szintén „Jadar” nevű
folyami hadi hajó 1915. augusztusában a belgrádi „Cukarica” (később Tito)
hajógyárban készült el, mint motoros járőrhajó. 1915. októberében a német
támadás során a személyzet elsüllyesztette Adánál, hogy ne kerüljön az ellenség
kezébe. https://www.mycity-military.com/Brodovi/Prvi-srpski-ratni-brod-Jadar.html
[2]http:// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic= 27266.0, http: // www. shipspotting. com/
gallery/ photo. php ?lid=1502794, .
http:// www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/n aoruzanje/ snage- i- sredstva- plovnih- jedinica, https: //sr.
wikipedia.o rg/ sr-el /% D0 % A0 % D0 % B5 % D1 % 87 % D0 % BD % D0 % B0_% D1 %
84 % D0 % BB % D0 % BE % D1 %82%D0%B8%D0%BB%D0%B0, https://www.mycity-military.com/Ostalo-4/Nekoliko-nedoumica-iz-istorije-nase-recne-ratne-flotile-posle-1945-god_3.html
1970-ben a Tivat hajóüzemben készültek el a folyami
flottilla részére a „PC-302” sorozatú hadihajók, melyből öt darab (PC-302,
PC-303, PC-304, PC-305, PC-306) kezdte meg szolgálatát a Dunán. A hajók acélból
és alumíniumból készültek el, normál súlyuk 22.96 tonna, terhelt súlyuk 24.7
tonna volt. Hosszuk
22.96 méter, szélességük 3.6 méter volt. A hajókat ellátták két darab egyenként
170 kW-os dízelmotorral, melyek maximálisan 28.1 km/h eredményeztek. A hét fős
személyzettel rendelkező hajókat egy darab 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval.
Mind ezek mellett rendelkezett „DECCA 101” radarral, RD-1/E rádióadóval, UKT-FM
66/17 és UKT-FM 66/13 rádiótelefonnal.[1]
1980-ban a belgrádi „Titó avagy Brodotehnika” hajógyárban
készültek el acél és üveggyapotból a folyami flottilla részére a „RPB-211”
sorozatú folyami járőrhajók, melyből hat darab (RPB-211, RPB-212[2], RPB-213
„Kolubara”, RPB-214 „Morava”, RPB-215, RPB-216 „Timok”) kezdte meg szolgálatát a
folyami flottillában. Súlyuk 56 tonna volt, hosszuk 21.27 méter, szélességük
pedig 7.5 méter. A hajókat két darab egyenként 425 kW-os dízelmotor hajtotta
meg maximális 30 km/h-val. A hét fős személyzet mellett harminc felszerelt
katona szállítására is alkalmas volt. A hajókat felszerelték „DECCA RM-110”
radarral, „ATLAS” mélységmérővel, RUP-12 M rádióadóvevővel, UKT-FM 66/17
rádiótelefonnal. A hajók fegyverzetét alkotta: két darab 20 mm-es M-71-es
légvédelmi ágyú, kétezer gránát. [3]
Jugoszláviában sor került 1970. évben egy kisebb méretű,
gyors, jól manőverezhető alumínium motoros csónakok legyártására a Tivat
"Sava Kovacevic" hajóüzemben, melyeket 1970-től állítottak
szolgálatban a JRM határőrizeti századában (GMO), azon tavakon, melyek határt
képeztek a szomszédos országokkal; Skodra tó, Ohrid tó, Prespansko tó. Hat darab motoros járőrcsónak a PC-301
(PC-16), a PC-302, PC-303, PC-304, PC-305, PC-306 alkotta. Ezek közül a PC-301,
a PC-302 a Skodra tavon (16. haditengerészeti dandár 3. határőrizeti
járőrhajózók), a PC-303, PC-304 az Ohrid tavon (1. határőrizeti járőrhajózók),
a PC-305, PC-306 a Prespansko tavon (2. határőrizeti járőrhajózók-bázis Stenje)
kezdték meg határőrizeti feladataikat. A motorosok normál súlya 22.96 tonna,
terhelt pedig 24 tonna volt. Hosszuk 17 méter, szélességük pedig 3.6 méter
volt. Két darab, egyenként 170 KW-os, 228 lóerős dízelmotor. hajtotta meg a
csónakokat maximális 16 tengeri csomóval. A csónakokban hét fős személyzet
látott el szolgálatot. A fegyverzetet kezdetben 12.7 mm-es „Browing” géppuska
képezte, de modernizálás után M-71-es 20 mm-es légvédelmi ágyúkat szerelték
fel. A motorosok „DECCA” 101-es radarral, „RD-1 E” rádióadóval, „UKT-FM 66/17”
rádiótelefonnal, „és két „UKT-FM 66/13 rádiótelefonnal lettek felszerelve.
1992-től a hajók egy része a macedón haderőhöz kerültek, ahol a határőrizet
állította szolgálatba, pár darab csónak polgári célra turisztika hajóként
üzemelt tovább az Ohrid,
Kozjak és Prepansko tavon[4], de volt
amelyik szárazdokkba került a tivati hajóüzemben Crna Gorában[5].
 |
| PC-304 járőrhajó a macedón flottában. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,6814.0.html |
 |
PC-301 járőrhajó modernizálva 20
mm-es légvédelmi ágyúval felszerelve. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,6814.0.html
|
 |
| Járőrhajó 12.7 mm-es géppuskával, az első építés. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,6814.0.html |
 |
PC-302. forrás.www.paluba.info
|
[2]Crna
Gorában az RPC-22-es később turistahajóként járta az Adriát, „Elena” néven. http://jna-sfrj.forumbo.net/t890p375-recna-flotila
[3] http://jna-sfrj.forumbo.net/t890p100-recna-flotila, http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica,
http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=15164.0
[4] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,6814.30.html, http://www.vest.com.mk/
[5] http://www.paluba.info/smf/index.php/topic,6814.45.html, http://jna-sfrj.forumbo.net/t1088p400-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice
Aknavadászok
1950-56.
közt a jugoszlávok által Macsvanszka Mitrovicában (Macvanska Mitrovica) lévő
„Sava” hajógyárban vas és alumíniumból építette huszonnégy darab húsz méter
hosszú „301” típusú folyami aknavadász
(RML- 301, 302, 303, 304, 305, 306, 307[1],
308, 310, 314, 317, 318, 319, 320, 321, 322, 323, 324, 325, 326, 327, 328, 329,
330,), mely hajók 1964-ig szolgáltak, kivéve a RML-307, 308, 310, 314, és
317-től 324-ig. A hajók normál súlya 38.47 tonna, terhelt pedig 47.9 tonna,
hosszuk 19.55 méter, szélességük 4.4 méter volt. A hajókat két darab 110 kW-os
dízelmotor hajtotta meg, maximális 20 km/h-val. Az tizenkét fős személyzettel
rendelkező aknászokat ellátták egy darab „egycsövezetű” 40 mm-es L-60 „Bofors”
légvédelmi ágyúval, egy darab „egycsövezetű” 20 mm-es M-71-es légvédelmi
ágyúval, kilenc darab R-1-es és hat darab KMD-2-500 víziaknával, „PEAM-1A”
elektromágneses-akusztikus aknavadász, „ATLAS-240” mélységmérővel, RTU-100/M
rádiótelex-vel, „MARCONI” rádióvevővel, RUP-2B rádióadóvevővel, UKT-FM 66/17 rádiótelefonnal,
KBM-ADS-3 rádiókommunikációs rendszerrel, „HMELJ-2” navigációs eszköz, „DECCA
RM-1216 R” radarra.[2]
 |
RML-323. forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t890p500-recna-flotila
|
 |
RML-331. forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t890p500-recna-flotila
|
 |
| RML-332. forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t890p500-recna-flotila |
[1]A
hajó 1989-ig szolgált a folyami flottában, majd 1991. októberben a horvátokhoz
került Vukovárnál, ahonnan kivonták Eszékre (Osijek) és szolgálatba lépett
„Slavonac” néven a Horvát Hadseregben, mint „Patrolni Brod (PB) avagy horvát
megnevezésével „Ophodni brod” (OB). 2003-tól a „Slavonac” névről átkeresztelték
OB 91 "Sokadija" névre. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=1059.120,
http://jna-sfrj.forumbo.net/t1088p765-brodovi-i-podmornice-jugoslavenske-ratne-mornarice
[2]
http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#RTS1
1975-1980. közt (1976-ban) a jugoszlávok a belgrádi „Brodotehnika
hajógyárban megépítették alumíniumból hat darab „RML-331” Nestin osztályú
„S-25/B-47” kódjelzésű 27 méter hosszú aknavadász hajóit (RML-331 „Nestin”,
RML-332 „Motajica”, RML-333 „Belegis”, RML-334 „Bosut”, RML-335 „Vucedol”,
RML-336 „Djerdap”).[1] A
jugoszláv folyami flottilla 1992. után a szerb és montenegrói államszövetségének
„Drzvna Zajednica Srbija i Crna Gora” (SCG) haderejébe olvadt 2003-tól, majd miután
2006-ban a két állam külön úton folytatta jövőjét, a folyami flotta a létrejött
Szerbia haderejéhez csatlakozott. 1992. után a „Nestin” osztály RML megnevezést
felváltja a többcélú (aknavadász) folyami
hajó „Recni Visenamenski Brod” (RVB). Az RML-332 átnevezésre került RVB-332
„Titel” névre, az RML-335 átnevezésre került RVB-335 „Apatin” névre, az RML-336
„Djerdap” pedig átnevezésre került RVB-336 ”Smederevo” névre. Az RML-331 „Nestin” megtartva nevét
RVB-331-re lett módosítva.[2]
A hajók
normál súlya 57.31 tonna, terhelt pedig 79.60 tonna, hosszuk 26.94 méter,
szélességük 6.48 méter volt. A hajókat két darab 260 lóerős dízelmotor hajtotta
meg, maximális 26-28 km/h-val. Az tizenhét fős személyzettel rendelkező
aknászokat ellátták egy darab „négycsövezetű” 20 mm-es M-75 légvédelmi ágyúval,
két darab „egycsövezetű” 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval, egy darab
„négycsövezetű” MTU-4 „lanszer” Strela-2M gránátvetővel, huszonnégy
darab R-1-es és tizenkét darab KMD-2-500 víziaknával, MDL-2R, AEL-1 és a PEAM- 1A
aknavadász eszközökkel, „DECCA RM- 1216 R” radarral, ZK Anshutz mágneses iránytűvel, „ATLAS-240”
mélységmérővel, RTU- 100/M rádiótelex-vel. RUP- 12M- 8-12
km-es hatótávolsággal bíró rádió-adóvevővel, „MARCONI”
rádióvevővel, UKT-FM 66/17 rádiótelefonnal, T-100
távíró, „HMELJ-2” navigációs eszköz, KBM- ADS-3 rádiókommunikációs rendszerrel.[3]
 |
MTU-4 „lanszer” Strela-2M. forrás:
https://www.mycity-military.com/
|
[1] http://tehnika.lzmk.hr/minolovac/,
http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica
[2] http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica
[3]
http://navyworld.narod.ru/Minolovci.htm#RTS1
1921-ben
a németországi Degendorfban épült meg acélból az „RDOK-15” úszó dokk. 1944-ben
Belgrád felszabadítása során a jugoszlávok birtokába került hadizsákmányként.
Az újvidéki (Novi Sad) hajógyárban felújították 1962-ben és a belgrádi
hajógyárban 1975-ben. A dokk normál súlya 221 tonna, terhelt pedig 347 tonna
volt. Hossza 48.4 méter, szélessége 16.24 méter volt. Kétszáz felfegyverzett
katonát volt képes szállítani, maximális 21 km/h-val.[1]
 |
RDOK-15 forrás:www.paluba.info
|
Az RRF
két darab, a németektől hadizsákmányként megszerzett, vasból készült „Recni
Plovni Pristani” (RPP-70, RPP-71) úszó kikötőt állított szolgálatba, melyből az
RPP-70-es a „Krajina” hadi jacht báziskikötője, az RPP-71 pedig az 1959-tól
flottába szolgálatba állított „Sumadinka” hadijacht bázis kikötője volt a belgrádi
„Usce” öbölben. Az RPP-70-es súlya 305 tonna volt, hossza 61.70 méter,
szélessége pedig 11.17 méter volt. Százötven felszerelt katona fért rá. Az
RPP-71-es normál súlya 22.5 tonna, terhelt 50 tonna volt. Hossza 20 méter,
szélessége 6 méter volt. Ötven felszerelt katona fért rá.
Az
ezerkilencszázhetvenes évektől a JRM flotta programja lehetővé tette az újabb,
korszerűbb hazai gyártású folyami katonai hajók gyártását. 1974-ben és 1980-ban
a monostorszegi (Backi Monostor) hajóüzemében elkészült a már 1945 óta
szolgálatban lévő két darab, a németektől hadizsákmányként megszerzett RPP-70,
RPP-71 úszó kikötők mellé, további három darab úszó kikötő a RPP-72, 73 és 74. [1]
1973-ban
épült acélból a monostorszegi (Backi Monostor) hajóüzemében az RPP-72-es. Súlya
164.8 tonna volt. Hossza 41.74 méter, szélessége 11.24 méter volt. A mobil
kikötőt egy darab 191 kW-os dízelmotorral látták el, mely
maximális 11.41 km/h-t eredményezett. Bázis állomáshelye a belgrádi „Usce” öbölben volt. Kétszáz
felszerelt katona fért rá.
Az RPP-73
és 74 a 1980-ban épültek acélból a monostorszegi (Backi Monostor) hajóüzemében.
Hosszuk 26 méter, szélességük pedig 8 méter volt. A mobilkikötők maximális 17
km/h-val haladhattak dízelmotorjuk révén. A mobilkikötők
esetében a fedetté tételükkel, már mint folyami úszó hangár „Recni Plovni
Hangar” (RPH) funkcionáltak, mely technikai módosításukkal járt együtt. [2]
 |
RPP-70.
forrás: www.paluba.info
|
 |
RPP-71.
forrás: www.paluba.info
|
 |
RPP-72.
forrás: www.paluba.info
|
 |
RPP-74.
forrás: www.paluba.info
|
[1] http: // www. vs.r s/ sr_lat/ o-vojsci/ naoruzanje/ snage-i -sredstva-
plovnih- jedinica,
http: // www. paluba. info/ smf/ index.php?topic=20700.0;imode
[2] http: //
www. vs.r s/ sr_lat/ o-vojsci/ naoruzanje/ snage-i -sredstva- plovnih-
jedinica, http: // www. paluba. info/ smf/ index.php?topic=20700.0;imode
Folyami műhely-javító hajók (RBR),
mágneseséget semlegesítő hajó (RPF), mágnesezhető állomáshajó (RSRB), segéd-támogató hajó (PRB)
1955-ben elkészült
a belgrádi hajógyárban az RBR-16 „Metalac” folyami műhely-szerviz hajó „Recni
Brod-Radionica” (RBR), mely 1960-tól szolgálatba állt a jugoszláv folyami
flottában. A hajó 1964-ig szolgált, majd kivonásra került a hadihajózó
flottából. A hajó súlya 97 tonna volt, hossza 37.6 méter, szélessége pedig 5.5
méter. Egy darab 150 lóerős dízelmotor hajtotta meg. Társa az RBR-15 szintén
1960-tól került a folyami flottához. [1]
1960-ban a jugoszlávok szolgálatba állították a folyami
flottában az RPF-33 mágneseséget semlegesítő hajót „Recna stanica
demagnetisanje brodova” (RPF).[2]
Az
ezerkilencszázötvenes években a JRM modernizálás keretén belül nekilátott saját
gyártású folyami hadicélra szolgáló hajóinak a legyártásához. 1955-ben a JRM
elkészítette a mágnesezhető állomáshajóját „Recna stanica za razmagnetisanje
brodova” RSRB 35, mely 1984-ig állt szolgálatba. A tizenhárom fő szállításra
alkalmas hajó súlya 155 tonna, hossza 31.7 méter, szélessége 8.29 méter volt. Két
darab egyenként 23.5 kW-os „OIM-30-4” elektromotor hajtotta meg a hajót,
maximális 3-5 km/h-val.[3]
1981-84
közt a belgrádi „Brodotehnika” hajógyárban elkészült a folyami flotta
segéd-támogató hajója „Pomocni Recni Brod” (PRB), mely a „Sabac” PRB-36
azonosítót kapta (kódneve: RSRB-KB). A hajó 1984-ben kezdte meg
szolgálatát az RRF-ben. Az alumíniumból készült, tizenhét fős személyzettel
üzemelő „Sabac” normál súlya 107.2 tonna, terhelt pedig 115.8 tonna volt.
Hossza 32.20 méter, szélessége pedig 7.05 méter. A tizenhét fős személyzettel
működő „Sabac” képes volt száz teljesen felszerelt katonát szállítani. A hajót
ellátták két darab 191 kW-os „Torpedo B-539 RM-2” dízelmotorral, mely maximális
22 km/H-t eredményezett. Fegyverzetileg ellátták első fázisban egy darab
„egycsövezetű” 20 mm-es M-71-es légvédelmi ágyúval, majd még egy darabbal, és
egy darab „négycsövezetű” légvédelmi „Strela-2M” rakétával. A hajó navigációját
„„DECCA RM- 1216 A”” radar segítette. További technikai felszerelés részét
képezte a „D-14” mélységmérő, az „S-12”
mágneses irányzó, RTU- 100/M
rádiótelex, RUP- 12M- 8-12 km-es
hatótávolsággal bíró rádió-adóvevő, „MARCONI” rádióvevő, UKT-FM 66/17
rádiótelefon, a mágnesesítéshez (aknák elleni védelem) használható technikai
eszköz. Ez utóbbi eszköz révén a hajót a mágnesesítésre használható bázishajók
„Recna stanica za razmagnetisanje brodova” (RSRB) közé sorolták.[4]
1945-ben került az RRF szolgálatába az RPD-15
darus hajó. A hajó normál súlya 116.6
tonna, terhelt 221 tonna volt. Hossza 48.4 méter, szélessége pedig 16.24 méter
volt.
 |
RSRB
35. forrás: http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm#RBR16
|
 |
| RSRB 36. forrás: http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=28727.0 |
[1] http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[2] http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[3] http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[4] http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/naoruzanje/snage-i-sredstva-plovnih-jedinica
Folyami jachtok
A
németországi Regensburgban lévő hajógyárban készült el 1928-ban, mint folyami
jacht a „Dragor”. Az akkori szerb király, I. Sándor[1] a „Karadordevic” dinasztia
uralkodója, feleségének, Hohenzollern-Sigmaringen Mária[2]
román királyi hercegnőnek vásárolta és készítette el a jachtot, mint
nászajándékot. A hajó „Dragor”[3]
néven keresztelték el és besorolták a királyi haditengerészeti flottába.
1941-ben a „Dragor” a jugoszláv kapituláció után a németbarát horvát független
államhoz (NDH), majd a bolgárokhoz, végül 1943-ban a németekhez került „Gernot”
néven. A II. Világháború során az amerikaiak (USA) birtokába került
„California” néven. Hosszú háborús hányattatása után végül a II. Világháború
után 1946-ban az USA-tól visszakerült Jugoszláv Haditengerészethez, ahol 1949-re renoválták és 1951-től
„Krajina” névre keresztelték. A jach a titói partizán parancsnoki gárda
használatába került és a Száva folyót járta. A „Krajina” 1983-ig volt
szolgálatban a haditengerészet folyami flottájában. A hajó normál súlya 306
tonna, terhelt 364 tonna volt. Hossza 56.82 méter, szélessége 12.3 méter volt. A hajót egy
darab 420 lóerős gőzmotor hajtotta meg, maximális 24 km/h-val. [4]
 |
| Dragor. forrás:www.paluba.info |
[1]
https://hu.wikipedia.org/wiki/I._S%C3%A1ndor_jugoszl%C3%A1v_kir%C3%A1ly
[2]
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ria_jugoszl%C3%A1v_kir%C3%A1lyn%C3%A9
[3]http://
www. paluba. info/ smf/ index. php?topic=10889.15
[4] http: //
www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod
.ru/ Pomocni2.htm
A „Sumadinka”
hadijacht 1959-től lépett a Jugoszláv Folyami Flotta szolgálatába. Súlya 47.2
tonna volt, hossza 23.1 méter, szélessége pedig 5.76 méter volt. Két darab 500
lóerős dízel motor hajtotta meg maximális 31 km/h-val.[1]
A „Sava” hadijacht (szárnyashajó) 1977-ben lépett a
Jugoszláv Folyami Flotta szolgálatába. Súlya 54.3 tonna volt, hossza 34.6
méter, szélessége pedig 9.5 méter volt. Két darab 1100 lóerős dízel motor
hajtotta meg maximális 65 km/h-val.[2]
 |
| „Ada Kaleh” sziget a Dunán a román-szerb-bolgár határnál. forrás: https://www.express.hr/life/nestao-prije-40-godina-otok-kojeg-je-potopila-jugoslavija-23488 |
 |
Duna a román-szerb határ mentén.
forrás: https://www.istinito.com/region/42790-dunav-najzagadjeniji-u-srbiji-rumuniji-i-bugarskoj/
|
[1] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=10889.15, Josip Orbanic: Cesarske in
predsedniske jahte. Revija Transport - junij 2008, https://www.fsb.unizg.hr/brodogradnja/BrodoprojektKarminski.pdf
[2] https://www.fsb.unizg.hr/brodogradnja/BrodoprojektKarminski.pdf
Folyami vontatók
A folyami flottillában
vontatóhajóként látták el feladatukat az R 24, az R 27. „Vitez”, a „Raska”, "Tanasko Rajic", "Deligrad", „Visegrad”, „Avala”. [1]
Az
R 24. sorozat hajója a kétszázharminchét tonnás R 24-es[2]
volt. A hajó 530 lóerős, kéthengeres gőzgéppel rendelkezett, hossza 51.9 méter,
szélessége pedig 6.15/12.4 méter. Az R 24 a Magyar Gőzhajózási Társaság
megbízásából 1870-ben készült el, az újpesti hajógyárban. 1871-ben a magyar
újpesti "Egyesült Magyar Gőzhajózási Társulat" tulajdonába került,
majd 1874-től az Osztrák-Magyar Monarchia megbízásából a
budapesti "DGT Óbudai Hajógyára" hajógyárban modernizálják és felkészítették
hadi feladatok ellátására. Az I. Világháború végén 1918-ban az akkori
jugoszlávok birtokába került hadizsákmányként. Szolgált a „Szlovén-Horvát-Szerb
Tanács”, a „Szerb-Horvát-Szlovén Királyság”, majd a Jugoszláv Királyság folyami flottájában, ahol „Kumanovo” néven hajózott.
1941. áprilisi jugoszláv kapituláció után a hajót a személyzet a Dunán
elsüllyesztett. 1950-ben a hajót kiemelték és felújították, a belgrádi
„Jugoslovensko drzavno recno brodarstvo” folyami hajótársaság birtokába került
„Branicevo” néven. 1966-ban leselejtezték.[3]
Az
„R 27-es „Vitez”[4]
vontatót 1941. áprilisi jugoszláv kapituláció során a jugoszlávok
elsüllyesztették a Obrenovácnál a Dunán.[5]
A
„Raska”[6]
vontatót „Venator” néven 1908-ban készült el a
"Stettiner Oderwerke AG" sztetini hajógyárban. 1921-ben
Jugoszláviához került, ahol „Sava”, majd „Triglav”, 1931-től „Raska”, 1936-tól
„Sisak” néven állt a dunai flottilla szolgálatába aknarakó hajóként. 1941. áprilisban a németek hadizsákmányként
még ezen év decemberében a német dunai flottába állt szolgálatba „Tronje”
néven. 1944-ben augusztus 28-án a Dunán való járőrözés közben aknára futott és
elsüllyedt. A hajó normál súlya 90, terhelt súlya 130 tonna volt, hossza 35.97
méter, szélessége 7.01 méter. Fegyverzete két német ágyú, egy 20 mm-es és egy
30 mm-es és két „egycsövezetű” 8 mm-es géppuska. A hajó tizenegy
csomóval volt képes szelni a folyamot, két egyenként 175 lőerős gőzmotorja
révén.
A "Tanasko Rajic"[7]
vontatót 1941. április 12-én a
„Belgrade-Zemun” autóút Száva folyó feletti hidjának felrobbantása során (a
német erők átvonulásának megakadályozása végett) a híd elemei ráomlottak a hajó, mely
elsüllyedt.
A
"Deligrad"[8]
vontató 1869-ben épült meg „Raba” néven az osztrák linzi "Ignaz Mayer
Werft" hajógyárban a magyar "Győri Gőzhajózási RT"
megrendelésére. Hossza 57.91 méter, szélessége, 7.31/16.5 méter volt. A hajót egy
520 lőerős „Escher Wys” kéthengeres gőzgép hajtotta meg. 1895-ben a vontatót
átkeresztelték „Baross” névre és eladásra került a „Magyar Társaság Királyi
folyam-és Tengerhajózási Részvény Társaság (MFTR) „ budapesti folyami hajózási
társaságnak. Az I. Világháború végén 1918-ban az akkori jugoszlávok birtokába
került hadizsákmányként. Szolgált a „Szlovén-Horvát-Szerb Tanács”, a
„Szerb-Horvát-Szlovén Királyság”, majd a Jugoszláv Királyság folyami
flottájában, ahol „Deligrad” néven állt szolgálatba. 1941. áprilisi jugoszláv
kapituláció után a hajót a személyzet április 10-én a Száva és Duna folyók
találkozásától 1 km-re a személyzet elsüllyesztette.
1962-ben
leselejtezték.[9]
Az „Avala”[10] vontató
„Joachim” néven szállítóhajóként a breszlávi (Breslav) „Caesar Wollheim”
hajógyárban készült el 1914. évben. 1921-ben Jugoszláviához került, ahol
„Mostar” 1931-től „Dunav” majd „Avala”, 1936-tól pedig „Sabac” néven állt a
dunai flottilla szolgálatába aknarakóként. 1941. áprilisban a németek
hadizsákmányként még ezen év szeptemberben a német dunai flottába állt
szolgálatba „Alzey” néven. 1945-ben II Világháború végével 1947-ben a
jugoszlávok birtokba vették és „Senta” névre keresztelték, majd kivonták a
szolgálatból. A hajó súlya 90 tonna volt, hossza 31.9 méter, szélessége 5.94
méter. Fegyverzete két német ágyú, egy 20 mm-es és egy 30 mm-es, valamint két
egycsövezetű 8 mm-es géppuska. A hajó tizenegy csomóval volt képes szelni a
folyamot, 350 lőerős motorja révén[11].
A „Lovcen”[12]
vontatót Budapesten gyártották „Bodrogköz” néven a ("Ganz és tarsa ¬
Danubius Gép- Waggon- és Hajógyár R.T." üzemében Újpesten. 1914-ben állt
szolgálatba a Dunán a "Magyar Királyi Folyam-és Tengerhajózási Részvény Társaság (MFTR)" tulajdonában.
1918-ban az I. Világháború után a jugoszlávokhoz került, ahol a Dunán lát el
szolgálatot „Lovcen” néven. A „Lovcen” folyami vontató 1941-ben a jugoszláv
kapitulációval a németekhez kerül, ahol „Kahlenberg” néven szolgált. A II.
Világháború során 1944-ben a szovjetek a hajót elfoglalták és átadták a jugoszlávoknak. A hajó a
továbbiakban a jugoszláv dunai flottillában szolgált, ahol átkeresztelték
„Zeta” névre, és 1965-ig, leselejtezéséig üzemelt. A folyami vontató súlya 82
tonna volt, hossza 42 méter, szélessége 5.7/11.4 méter. Egy 250 lőerős gőzgép
hajtotta meg a hajót, melyet felszereltek 18. mm-es géppuskával[13].
„Helena”
1909-ben épült a regensburdi „Rudhof” hajógyárban az Osztrák-Magyar Monarchia
részére mint folyami szállítóhajó. 1915-ben a monarchia a hadiflottához
sorolja. Az I. Világháború után 1919-ben a jugoszlávokhoz került a hajó és
„Cer” néven állt folyami szolgálatba. A „Cer” a jugoszláv királyi flotta
parancsnoki hajójaként üzemelt. Honkikötője
Újvidéken az az Nóvi Szádban
(Novi Sad) volt, a folyami flotta főparancsnokságának kikötőjében. 1941.
áprilisában a Száván Zsupanja (Zupanja) közelében a személyzet elsüllyesztette.
Ezt követően a németek kiemelték és a
németbarát horvát államnak adták hadi szolgálatra, ahol "Vrbas" néven szolgált
1944-ig. 1944-ben elsüllyesztették, de a jugoszlávok kiemelték. 1944. után a
jugoszlávok hadizsákmányaként „Srem” néven 1950-ig, szolgálatból való kivonásig
járta a Dunát. A hajó normál súlya 227 tonna, terhelt súlya 256 tonna volt,
hossza 52.1 méter, szélessége 14.3 méter. Fegyverzete két „egycsövezetű” 8 mm-es
géppuska. A hajó tizenegy csomóval volt képes szelni a folyamot, egy 400 lőerős
gőzmotorja révén.[14]
1944-től
ismét a jugoszlávokhoz került hadizsákmányként a „Cer” parancsnoki hajó[15].
A „Cer” már korábban, az I. és II. Világháború közt a Királyi Jugoszlávia
folyami parancsnoki hajójaként üzemelt. A II. Világháború során a németek
kezébe került és a harcokban elsüllyesztették. A jugoszlávok azonban kiemelték
és felújítva „Srem” néven aknarakó vontatóhajóként szolgálatba állították.[16]
A
„Visegrad”[17]
vontató a német Geestemyunde-i "J. C. Tecklenborg" hajógyárban
készült el 1918-ban, mint aknakereső (Flachgehende Minensuchboot) FM 20 (p. №
309) hajó a német haditengerészet számára. A hajó súlya 289.9 tonna volt,
hossza 43.6 méter, szélessége 6.2 méter volt. Két darab egyenként 350 lőerős
„M.W.M. RH342SU” dízelmotor hajtotta. 1920-ban a hajót megvásárolta a romániai
„Bukarest Bank”, mely eladta a belga Antwerpen-i "Cie. Continentale Belge
de Navigation" hajótársaságnak, ahol „Cecedena” néven szolgált. 1925-ben a
hajót megvásárolta a belgrádi "Zemljoradnicke Bank" bank és „Kosovo”
néven állítja szolgálatába. Még ez évben a hajó eladásra került az apatini "Kini & Klajner Franja"
hajótársaságnak, ahol „Atlanta” néven szolgált. Ezt követően 1925-ben a hajót megvásárolta
a pancsovai „Simon Schulz” társaság, majd 1927-28-ban a belgrádi „Sumanovic”
cég, ahol átkeresztelték a hajót „Trebinje” névre. 1937-ben a hajót megvette az
apatini „Braun & Piry” cég, ahol „Visegrad” néven állt szolgálatba.
1938-ban a hajót hadi célra alakították át és Jugoszláv Haditengerészet folyami
flottillájába került. Az 1941-es jugoszláv kapituláció során áprilisban a hajót
a személyzet elsüllyesztette. 1945-ben a folyami vontatóhajót „Recni remorker
motorni” (RRM) a jugoszlávok kiemelték és renoválták, majd szolgálatba
állították, mint folyami flottilla parancsnoki hajót „RRM-11 Fruska Gora” néven.
A felújított és parancsnoki hajónak át minősített vontató súlya 290 tonna,
hossza 43.6 méter, szélessége 6.2 méter volt. A két darab egyenként 350 lóerős „M.W.M.
RH342SU” dízelmotor hajtotta meg 15 km/h-val. A hajó 1962-ig állt szolgálatban.
Helyét 1961-62-től a „Kozara” parancsnoki hajó vette át.[18]
A
jugoszláv partizán folyami flottában további két folyami vontató (RRM-12,
RRM-13) léphetett szolgálatba. A vontatók hadizsákmányként kerültek a
partizánok birtokába.
Az
1945-ben szolgálatba lépő RRM-12-es súlya 14 tonna, hossza 15,7 méter,
szélessége 3.33 méter volt. A hajót egy darab 75 lóerős dízelmotor hajtotta meg
10.5 km/H-val. A vontató 1962-ig szolgált a folyami flottában. Az 1951-ben
szolgálatba lépő RRM-13-as súlya 12.5 tonna, hossza 15,7 méter, szélessége 3.33
méter volt. A hajót egy darab 107 lóerős dízelmotor hajtotta meg 10 km/H-val. A
vontató 1964-ig szolgált a folyami flottában.[19]
Nem
sorolhatók az RRF-hez azon kisméretű pontonhidak mozgatására használható
motoros kishajók, melyeket bár vontató „remorka” megnevezéssel illetnek, mert
ezen vontatók (BMK) a szárazföldi erők műszaki erőihez tartoztak[20].
Parancsnoki hajó „Kozara”
1938-ban Liznben a "Schiffswerf Linz AG"
hajógyárban elkészült a német haditengerészet „Kriemhild” nevű folyami motoros
vonató hajója. 1939-től már szolgálatba is állt, de 1940-től 1941-ig a „DDSG –
Erste Donau Dampfschiffahrts-Gesellschaft" polgári hajótársaság bérelte,
használta. 1941-ben a hajó visszatért a német haditengerészetbe. A hajó úszó
bázishajóként funkcionált 1941-től 1943-ig. A II. Világháború végével 1945.
májusától a hajó az Egyesült Államok erőinek hadizsákmányaként végezte. Az USA
„Oregon” néven állította bázishajóként szolgálatba a németországi
Regensburgban. 1948-ban a "Bavarian Lloyd" társaság kibérelte,
majd 1953-ban megvásárolta a hajót. 1960-ban a hajó eladásra került
Jugoszláviának, ahol a Sziszak (Sisak) városban „Danube Lloyd” tulajdonába
került, mint „BL-1120-as2 jelzésű önjáró bárka. 1961-ben a hajó a Jugoszláv
Folyami Hadi Flotta[21] (RRF) tulajdonába került,
ahol mint többcélú (BPN), illetve mint segéd-bázis hajó (RPB) „Kozara” (RPB-40) néven kezdte meg szolgálatát
korszerűsítéseken átesve mind a mai napig.
A Kozara a korábban parancsnoki hajó feladatot ellátó RRM-11 „Fruska
Gora” helyét és szerepét vette át 1961-től.
A vasból készült hajó normál súlya 601.5 tonna, terhelt 650 tonna, hossza 67
méter, szélessége 9.55 méter volt. A „Kozara” parancsnoki hajót két darab
egyenként 400 lóerős „Deutz RV 6 M 345” dízelmotor (2012-től két 500 lóerős
Caterpillar C-18 dízelmotor és „Koncar” elektromotor) hajtotta meg maximális 21
km/h-val. A hajón negyvenhétfős személyzet látott el szolgálatot. Védelem
céljából felszerelésre került három darab, „háromcsövezetű” 20 mm-es M-55-ös
légvédelmi ágyú, hetven darab „R-1” és ötven darab KMD-2 500 vízi akna[22] (később hetven darab ROCKAN és húsz darab AIM M82
aknák). A hajót ellátták „UKT-FM 66/’17 rádiótelefonnal, „Marconi” rádióval, RTU-100/M
rádió távíró rendszerrel,”DECCA” RM 1216R radarral, RD-1 rádióadóval, RUP-2B
hajók és a hajók valamint a szárazföld közti 8- 10 km-es hatótávolsággal
rendelkező rádióforgalmi adóvevő rendszerrel, AMR-750 rádióforgalmi adóvevővel,
R-609 rádióadóval. A hajó képes volt 250 teljes felszerelésben lévő katona
szállítására deszantolás esetén.
 |
„Kozara” forrás:www.paluba.info
|
 |
„Kozara” forrás:www.paluba.info
|
[1] http: //
www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod
.ru/ Pomocni2.htm
[2]
http:// navyworld. narod .ru/ Pomocni.htm
[3] http: //
www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod
.ru/ Pomocni2.htm
[4]
http:// navyworld. narod .ru/
[5] http: //
www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod
.ru/ Pomocni2.htm
[6]
http:// navyworld. narod .ru
[7]
http:// navyworld. narod .ru/
[8].
http:// navyworld. narod .ru/
[9] http: //
www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod
.ru/ Pomocni2.htm
[10] http://
www. hajoregiszter. hu/ tarsasagok/ belvizi/ jrb_ jugoslovensko_ recno_
brodarstvo/ 286
[11] http:
// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld
.narod .ru/ Pomocni2.htm
[12] http:
// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld
.narod .ru/ Pomocni2.htm
[13] http:
// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld
.narod .ru/ Pomocni2.htm
[14] http:
// www. paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld
.narod .ru/ Pomocni2.htm
[15]
A „Cer” (korábban Helena) a németbarát horvát kormány NDH „Vrbas” parancsnoki
hajója, amit 1944-ben elsüllyesztettek, de a jugoszlávok kiemelték. 1944. után
a jugoszlávok hadizsákmányaként ismét „Cer” majd „Srem” néven állították
szolgálatba. A hajó szolgálatból való kivonásig járta a Dunát. http: // www.
paluba. info/ smf/ index. php? topic = 14067.0, http: // navyworld .narod .ru/
Pomocni2.htm
[16]
https: // ru. wikipedia. org/ wiki/ %D0% A0%D 0% B5% D1% 87% D0% BD% D0% B0% D1%
8F_% D1% 84% D0%BB% D0% BE% D1% 82% D0% B8% D0% BB% D0% B8% D1% 8F_% D0% A1% D0%
B5% D1% 80% D0% B1% D0% B8%D0%B8
[17] http:// navyworld. narod .ru/
[18] http: // www. paluba. info/ smf/ index. php? action = printpage; topic =
5206.0, http: //
navyworld. narod. ru/ Pomocni2. htm#RRM12
[19] http://navyworld.narod.ru/Pomocni2.htm#RRM12
[20] https://hu.wikipedia.org/wiki/PMP_pontonh%C3%ADd
[21]
1960-tól 1992-ig RRF Jugoszlávia, ezt követően a Szerb és Crna Gora tagállamok
alkotta Jugoszláv államszövetség haderejének folyami hadiflottája (JA RRF),
2003-tól a megszűnő Jugoszlávia helyett létrejött Szerbia és Crna Gora (SCG)
hadi folyami flottája, 2006-tól a megszűnő
SCG helyett függetlenedő mai Szerbia folyami hadiflottája.
[22] http://www.paluba.info/smf/index.php?topic=4260.0;wap2
Folyami teherszállítók, tankerek. (RPN-40, RPN-41, RPN-42, RPN-43,
RPS-21, RPS-31, RST-61, RST-62, RPS-64).
1945-től
a partizánok folyami teherszállító uszályt „Recne penise slepovi” (RPS),
tankert „Recne slepovi tankeri” (RST), üzemanyag szállító uszályt „Recne penise
nafte” avagy „Recni pomocni naftonosac” (RPN) állította a folyami flottilla
szolgálatába.[1] A hadizsákmányok mellett az
ezerkilencszázötvenes években pedig megkezdődött a saját jugoszláv RPS, RST,
RPN-ek gyártása, főképpen a belgrádi hajógyárban.[2]
 |
RPN-43. forrás: http://navyworld.narod.ru/Pomocni.htm#RPN41
|
Hadizsákmányként
1945-ben került a jugoszlávokhoz az RPN-41-es üzemanyag szállító. A hajót egy
darab 65 lóerős dízelmotor hajtotta meg. Összesen 47 tonna hasznos teher
szállítására volt alkalmas.[1] Az
üzemanyag szállítás céljára használt RPN-42-es és RPN-43-as hajó 1955-ben
készült el vasból a belgrádi „Tito” (Brodotehnika) hajógyárban. 1955.
szeptembertől a folyami hadi flotta „segédhajózó” osztagába állományába vonták
be. Az öt fős személyzettel bíró hajó normál súlya 63 tonna, terhelt 90 tonna
volt, hossza 2l méter, szélessége pedig 4 méter volt. Az öt
fős személyzettel rendelkező hajót egy darab 108 lóerős „MVN RHS-418”
dízelmotor hajtotta meg maximális 17 km/h-val. A navigáció végett ellátták „RLS
DECCA 110” radarral, UKT-FM 66/17 rádióval, „Halon” tűzoltó rendszerrel, és
elektromos pumpával, mely 6000 liter üzemanyagot pumpált óránként. A hajó
hatvan tonna hasznos terhet volt képes szállítani,
ebből 45 tonna (60 000 liter) üzemanyagot, plusz 3 tonna saját
felhasználású üzemanyagot.[2]
Az RPS-21 és
RPS-31-es 1945-ben hadizsákmányként került a jugoszlávok birtokába. Összesen
négy tonna hasznos teher szállítására volt alkalmas. Az RPS-31-es már 30 tonna
hasznos teher szállítására volt alkalmas. 1945-től a folyami flottillába
szolgálatba állt az RST-61 és RST-64-es tankerek. Súlyuk 361.6 tonna, hosszuk
47.73 méter, szélességük pedig 6.58 méter volt.[3]
Folyami
Flottilla egyéb motorcsónakjai
RH 38 SB
motorcsónak (brodica) 1960-ban épült a horvátországi sztára gradiskai (Stara
Gradiska[4])
Szava parti határvárosban. Az akkori Jugoszlávia horvát tagköztársaságának
infrastrukturális, tengerügyi és közlekedési hivatalának birtokába került, a
horvát Szlavónszki Brod (Slavonski Brod) kikötői hatóságnál állították
szolgálatba a Száva folyón. A motorcsónak 12.5 méter hosszú és 3 méter széles
volt. Személyzete két fő volt, de még tíz személyt tudott szállítani. A
motorost két 51.52 kW-os „Torpedo” motor hajtotta meg.[5]
RH 38 SB
motorcsónak (brodica) 1960-ban épült a horvátországi sztára gradiskai (Stara
Gradiska) Szava parti határvárosban. Az akkori Jugoszlávia horvát
tagköztársaságának infrastrukturális, tengerügyi és közlekedési hivatalának
birtokába került, a horvát Szlavónszki Brod (Slavonski Brod) kikötői hatóságnál
állították szolgálatba a Száva folyón. A 14.35 tonnás motorcsónak 12.62 méter
hosszú és 3.53 méter széles volt. Személyzete két fő volt, de még nyolc
személyt tudott szállítani. A motorost két 74 kW-os „Yanmar” motor hajtotta
meg.[6]
Az ezerkilencszázhatvanas években történő
„flotta program” alapján a folyami flotta tizenkilenc darab motorcsónakot
„Camac motorni” (CM); CM-41, CM-51, CM-52, CM-53, CM-55,
CM-56, CM-58, CM-59, CM-60, CM-63, CM-64, CM-65, CM-66,
CM-67, CM-68, CM- 69, CM-71, CM-72, CM-73, kapott meg a haditengerészettől.[7]
1955-ben elkészült a
motoros „barkas”[8] kishajó
„Recna Barkasa Motorna” (RBM-1), mely 1960-ban a folyami flotta [9]
A folyami flottillához
tartozott még a http://navyworld.narod.ru/pbr.htm#101
internetes oldal szerint további folyami járőr csónak család, a „PC-15”. A belgrádi
„Brodotehnika” hajógyárban megépült 15-ös típusok közzé tartoztak a folyami
szolgálatra hadba vont „PC-15-1, 15-2, 15-3, 15-4., 15-5., 15-6., 15-7., 15-8.,
15-9., 15-10., 15-11., 15-12.”. A nagyobb tavakon; Skodra tó, Ohrid tó,
Prespansko tó, a szintén jugoszláv gyártású úgynevezett „126-os” típus „tavi
járőr csónakjai” (JPC Jezerski patrolni Camci) álltak szolgálatba, melyből
három darab (JPC-123, 127., 128.) lépett a folyami flottilla szolgálati hajózó
állományába.[10]
 |
| A „PC 15-5” járőrhajó. forrás: http://navyworld.narod.ru/pbr.htm#101 |
 |
„Motorscsónakok” a Skodra tavon Virpazarnál.
forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t890p225-recna-flotila
|
[1] http://navyworld.narod.ru/Pomocni.htm#RPN41
[2] http://navyworld.narod.ru/
Pomocni.htm, http://www.vs.rs/sr_lat/o-vojsci/ naoruzanje/ snage- i- sredstva-plovnih
-jedinica
[3]
www.paluba.info
[4]
Stara Gradiska- a Száva folyó part
[5]
http://navyworld.narod.ru/Kapetanija.htm
[6]
http://navyworld.narod.ru/Kapetanija.htm
[7] www.paluba.info
[8] https://hr.wikipedia.org/wiki/Barkasa
[9] http://navyworld.narod.ru/Pomocni3.htm
[10] http://navyworld.narod.ru/pbr.htm#101,
http://jna-sfrj.forumbo.net/t890p200-recna-flotila
 |
elgrádi
Folyami Flottilla (RRF) bázisa. forrás: http://jna-sfrj.forumbo.net/t890p525-recna-flotila
 |
Egykori „Tito
Marsal”, majd „Brodotehnika” belgrádi hajógyár védjegye. forrás:
http://jna-sfrj.forumbo.net/t890p525-recna-flotila
A szerkesztett anyag bárminemű felhasználása céljából kérjük lépj kapcsolatba a szerkesztővel a Facebook oldalunkon:
vagy email-en. program5000@gmail.com
A fent írott szöveg más fórumra, weboldalra, facebook-ra, blogra.....történő beillesztése, beollózása, beírása, felhasználása esetén kérjük feltüntetni a szerzőt és a forrás linkünket !!!
FOLYTATJUK
Megjegyzések
Megjegyzés küldése